2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Brighton, Anglia egyik legdélebbi része. A környék letisztult, egészen rendezett, magasabb téglaépítésű bérházakkal tarkított. Ugyanakkor kifejezetten csendesnek nem lehetne mondani, hiszen nincs messze a nyaralóövezettől és annak minden velejárójától. Az utcáról belépve, egy folyosó után üvegkupolás aula fogadja az érkezőket, az egyik falon tele postaládákkal, a szemközti mentén pedig ízléses kanapékkal amik a földszinten praktizáló fodrászat váróját képezik néhány igénytelen, de annál látványosabb cserepes növény társaságában. Az aulából több lépcsőház is nyílik. A bal hátsót megcélozva egészen a legtetejére felmászva, az utolsó folyosón eltéveszthetetlül ott feszít egy magányos zöldre festett ajtó, mézfényű, lerácsozott kicsi, tejüveg ablakkal. Előtte a lépcsőházi korláthoz erősítve pedig egy sokat megélt Kellys Mountain Bike. A lakás az 58-as számra hallgat, az ablak felett akad kopogtató az ajtó mellett pedig csengő is. Belépve egy keskeny előtér fogad mindenkit aki ide téved. Ide lehet letenni a cipőket, felvenni a vendégpapucsokat, kabát, esernyő, táska mindenféle ami induláshoz, vagy érkezéshez szükséges lehet. Ebből kiindulva, az ember azt hihetné, hogy épp ugyanilyen pici lesz a lakás is. Azonban az előtér ajtanán is tovább jutva egy hatalmas, tágas, amerikai konyhás nappali tárul a szemek elé. A jobb oldali falat lényegében majdnem végig a konyha, foglalja el két ajtót leszámítva. Modernebb mugli felszerelésekkel vegyesen. Beépített sütő, mosogató gép, mosó gép, hűtő, fagyasztó, működő elszívó minden jó cucc ami kellhet. Az ablakhoz közelebb eső szakaszon az egyik konyhaszekrény ki lett szedve és a helyére egy raklapból össze szerelt fűszernyövényekkel tele ültetett mini veteményes kapott helyet, szépen sorban, felcímkézetten. A konyhát csak egy pult választja el jelképesen a nappali hatalmas terétől, amit akár ebédlőasztalként is lehet használni a hozzá tartozó bárszékeket birtokba véve. Az ajtóval szemközti falat hatalmas ablakok borítják, amik előtt végig párnázott ücsörgő húzódik és csak azon a részen szakad meg, ahol egy ajtó a nem túl széles, de a lakás külsőleges, látható hosszával megegyező erkényre nyílik. Az ablakok elé dísznövények vannak fellógatva, orchideák, meg néhány húsevő példány is. Persze csak a rovarokra veszélyes egyedek, semmi veszedelmesebb. Itt ott a sarkokat nagyobb méretű cserepesek töltik meg élettel. A mennyezet szegély menti fényeit azonban nem ledek biztosítják, hanem gondosan elszeparált, telepes foszforeszkáló gombák. A bal oldali falon egy ajtón át, lépcső vezet fel az abszolút tetőtérbe. Aminek a két végében egy egy szoba foglal helyet egy keskeny összekötő folyosóval. A tetőtér egyéb területét egy, az alsóbb szintre is leereszkedő üvegház birtokolja. Egyértelműen érzékelhető a térmágia hatása. Az ablakkal szemközti, lényegében a bejárat felöli oldalon a fürdőbe nyílik ajtó és egy plusz külön mosdóba. A fürdőnek egészen más jellegű hangulata van, mint a lakás többi részének. Ugyanis totálisan a török fürdőket idézi. Apró mázas mozaikcsempékkel van kirakva az egész amik mindenféle mintát formálnak. És azon kívül, hogy van egy kellemes szabású zuhanyzó fülke, van még egy áttört- faragott paravánnal leválasztott rész. A zárható paraván mögött pedig ott van egy padlóba süllyesztett kétszer két méteres hagyományos török seggáztató is. Ezen kívül pedig színes üvegű rézlámpások társaságában könnyíthet magán az ember. Vissza térve a nappaliba, a nyers téglafalak, egyhangú nagy felületeit, lényegében lépcsőzetes polcszerűségek, vagy épp hengerek törik meg, amik fura absztrakt divathóbortra is utalhatnának, de a beavatottak számára egyértelmű lehet, a házban van egy kisbestia is ami valószínűleg imád mászni. A lakásnak még akad két másik tere is, de azok mindenki elől gondosan le vannak zárva és csak úgy megtalálni sem igazán lehet. A nappaliban középen egyébként egy egész kanapékomplexum kapott helyet, egy méretben passzoló asztallal együtt.
Kath illetve Ben végig tapogatják az üvegfalat. A griffendéles lány jól sejti, bizony faltól-falig ér minden irányban. Egyébként maga az üveg tapintásra teljesen szilárd. Éppen annyira, mint amikor az ember egy épület üvegfalát tapogatja. Első ránézésre pedig semmi karcolás, minta, vagy repedés sincs rajta. Sem oldal járatok a sziklába vájva. Ámbár amikor Kath a tündér látásával próbál meg átnézni a kellemetlen üvegen a túloldalra annyit azért ki tud venni, hogy a járat valószínűleg egy nagyobb barlang üregbe vezet, és a falon táncoló apró árnyékok arra engednek következtetni, hogy a barlangot talán néhány fáklyával világították meg. Tehát valami emberi tevékenység mindenképpen folyik az üveg túloldalán. Sajnos azonban ennél többet nem tud kivenni. Sőt talán maga a fal hangszigetelt is lehet, mert a saját beszélgetésükön kívül semmilyen más hang nem jut el hozzájuk. Bár több ötlet is felmerül, az üveg széttörésétől, a homokká változtatásig, igazából csak a kis csapaton múlik a döntés, hogy mit választanak megoldásnak. Egyenlőre kiábrándító varázs, és Wini diszaudioja is működik, ami segítheti őket, ha mégis a nyers erőt választanák. Mindeközben pedig Corvus Finitével próbálkozik, ami nem oldja meg teljesen a problémájukat. Jól sejti a mardekáros fiú, ennél azért bonyolultabb lesz az átjutás. Viszont részsikerként elkönyvelheti, hogy az üvegfalon nagyjából középtájt megjelenik egy számlap. Egyszerűen felsorolva a számokat 0-9-ig. Ami azt jelenti több milló számkombináció lehetséges, ha nem billió. S bár Gina egyenlőre nincs itt, hogy kiszámolja fejben a variációkat, de Wini és Ben tekinte nagyjából egyszerre állapodhat meg ugyanazon, két különböző perspektívából. Wini éppen a karkötőért hajolt le, és tette el, amikor megát még valami furcsát az üveg és a sziklafal találkozásánál, Ben meg szorgalmasan keresve réseket, plusz járatokat pillant lefelé. A barna agyagos sáros talajba Gina összetéveszthetetlen betűivel annyi van írva, hogy "MA". Elég apró betűk, hogy eltűnjön a sárban, ha nem keresi valaki. Valószínű a lány az ujjával írhatta, mielőtt átvitték itt. Talán nem is olyan régen. Minden esetre most az íráskép arra utal, hogy a lány keze erősen remeghetett, vagy sietett, vagy mindkettő.
//Határidő: 2022.04.22. Következő hsz: 2022.04.23.//
Nem annyira tudom kizárni, hogy Kath hogyan érez Ginaval kapcsolatban így oda lépve hozzá megsimizem a lapockáját - Nem lesz baj, úton vagyunk hozzá, és valószínűleg Mary nénihez is. És erősítésünk is érkezik. - biztosítom, hiszen azért az aurorokat én egyértelműen annak veszem. A válaszára pedig biccentek. Arra ügyeltem, hogy a mozdulatom ne legyen feltűnő, így Kath megcsinálhatja a kiábrándítót. Most úgymond van egy lélegzetvételnyi időnk előzékenynek lenni. Corvus szavai kicsit aggasztóan hatnak. A familiárisainkra bólintok neki. Egyetértek vele, de attól még van némi hiányérzetem. De egyből el is indítják a kereket. - Az viszont nagyon jó kérdés, hogy Mary néni honnan tudta, hogy ott leszünk ahol.. Hiszen a lakás az.. unokabátyánké. - eszméletlenül furcsa ezt kimondani, de nem is ez a lényeges most. Benjamin szavai jól esnek és kap egy hálás mosolyt - Én se annyira hiszem el, remélem lesz olyan meccs, amire el tud jönni mindneki! - és valóban bárcsak így lenne! Közben elindulunk és azért szórok magunkra egy disaudio-s bűbájt, Kath kiábrándító varázslata mellé. Ami pedig a föld alatti részt illeti.. Nos menet közben érzem ahogy nehezül a légzésem és koncentrálnom kell, hogy egyenletes maradjon. Mintha a mellkasomra apránként egy sziklát engednének. Inkább próbálok gondolkozni, ami valljuk be oxigénhiányban nem a legerősebb képessége úgy bárkinek is.. - Amikor meséltetek az ősökkel a történtekről.. Mi is volt a neve a tündérnek? Nnn…Neveah? ..Nevena..? Tudom, ez általában nekem a megszállottságom, dee utána tudtál keresni esetleg? Levéltár, Gringottsi széf.. akármi ilyesmi.. - hátha mégsem csak nekem a fejlövésem, hogy rámenjek családfa gyűjtésre meg ilyesmikre. A Gringottsi széfekről meg köztudott, hogy nem csak egy egy család vagyonát lehet ott fellelni, hanem egy egy család titkát is… Bár van egy olyan sejtésem, hogy talán.. talán tényleg a régi házuk, és vagy az a ház lesz a kulcs, amit Mary néni nézegetett. Aztán ahogy haladunk előre valami felmerül bennem, főleg amikor elérkezünk a falhoz. Bár amennyiben valóban olyan mélyen vagyunk mint amilyennek tűnik én esélyesen a falnak támaszkodom és nagyjából úgy fújtatok, mintha kiadós emelkedőt másztam volna meg. A nagy támaszkodásom közepette pedig valami szemet szúr, valami ami nem igazán illik az összképbe, de lehajolok érte és akkor látom meg, hogy egy karkötő az. Szürkés, mint én, egy pici faragott buddha fejjel. De csak egy pillanatra bambulok el rajta, egyenlőre csak zsebre teszem. Nem gondolom, hogy bárkihez is kapcsolódna, valahogy senkihez sem illik.. Végül vissza is terelődik a figyelmem és eszembe jut, hogy mondani akartam valamit! - Valószínűleg úgy is akkor derül ki, ha átjutunk rajta, de lehet pont oda vezet ez a járat… A házhoz.. Bár akkor nincs annyira.. értleme, hogy ennyire rosszul vagyok.. - kivéve, ha annak is van földalatti része. Mindenesetre felegyenesedem végül, a méltóságomat vissza szuszakolva magamba. - Az üveget pedig.. legegyszerűbben homokká lehet transzmutálni… - ha nem lennék ki mint a kutya, biztosan megpróbálkoznék vele, de most csak okoskodásra futja. És mivel a beszédhez is levegő kell, tényleg úgy érzem, hogy fogytán kezdek lenni.. - De érdemes tényleg a nagyítót megpróbálni. Talán kulcsként is szolgálhat, mint a gringotts-i banki kulcsok… Nem mindegyiknek van… kulcs formája… - szuszogom még ki magamból. Aztán inkább hallgatok és próbálom tartalékolni a levegőmet.
//Disaudio bűbáj Bűbájtan: 15 pont
Légnimfa: Hátrányuk: Saját elemükkel ellentétes környezetben gyengülnek a képességeik, hosszú távon életfukcióik is, minél tovább tartózkodnak ilyen környezetben annál inkább. (Föld-Levegő, a légnimfák gyakran klausztrofóbiásak, nem viselik jól a bezártságot, kis tereket, a fémeket.)
- Nem tudom, nem vagyok annyira ismerős arrafelé. – Mutatom oda Corvusnak az újságot, s miközben Wini helyesel, én is bólogatok, nem akarnék szétválni, sőt! Nagyon is a csapatmunkában hiszek, így vagyunk erősek. A helyzet súlya ellenére halkan felnevetek a szőke hollóhátas fanyar közlése kapcsán, tudom én, hogy őket most elsősorban a sport érdekli, és már mindenkinek herótja van az örökösen nyomasztó helyzetektől. – Bízok benne, sőt, hiszem, hogy nagyon ügyesek lesztek, még most is alig hiszem el, hogy mindketten benne vagytok a válogatottban. – Mi hárman bezzeg a seprűt még távolról sem kedveljük. Mint a kalózok esetén mi vagyunk a szárazföldi patkányok. A nyomozás egyébként a kedvemre való, csak borzasztó a háttér, hogy közben egy barátunkat is elrabolták. Elindulunk az öltözőszekrényen át, és elfogadom, hogy Kath nem tudja ránk kiterjeszteni a varázslatot, marad hát a csendes, lassú osonás, s közben felemelt pálca. Elől haladok, remélve, hogy nem lépek rá valami meztelen csigára, ami furcsa, szörcsögő hangot hallat, s bízom benne, hogy Corvus azért figyel rá, hogy ne kapjon minket hátba. Nem vagyok félős alkat, de a Sasha-féle barlang óta azért vannak fenntartásaim a zárt helyek kapcsán, most is libabőrös leszek, nyeldesek nagyokat, remélhetőleg Ginát nem fogja élve felfalni valami rém. – Ahha, igen, szerintem is hangos lenne. – Adok igazat a kedvesnek, de közben Corvus ötlete sem butaság. A másik oldalon derengő fényt próbálom kivenni a tekintetemmel, biztosan nem lenne egyszerű csak úgy áthoppanálni rajta. Amíg Corvus Finitézik, addig azért megvizsgálom, hogy az üveg hol csatlakozik a barlang falához, hátha találok valami kapcsolót, másodlagos alagutat. Azért óvatosan hozzá is érek az üveghez, de úgy, hogy vissza tudjam kapni a kezemet, ha megrázna, vagy ilyesmi. Ha viszont átmegy rajta az ujjam, akkor megpróbálhatunk átsliklani rajta, mert nem is igazi üveg.
[You must be registered and logged in to see this image.]Megelégszem azzal, amennyit a többiek kivonnak tudásként, se a bájitalra nem pályázom, se az újságcikkekre. Főleg, hogy a vérmágusi képességemre nagyon oda kell koncentrálnom, szóval az sok időt el is vesz, hogy mindent felidézzek és újra rekonstruáljak. - Hol vannak a házak? Guildford? Az egy kicsit odébb van azért. - reagálok Benjaminra kicsit Katherine helyett, de főleg azért, mert jelenleg semmiképpen nem szabad szétvállnunk, Gina után kell mennünk és azok után, akik még eltűntek. - Bennünk és Mary-ben nyilvánvalóan Katherine a kapcsolat és a régi ház, az se lehet véletlen, hogy a születésnapján jelent meg a háznál és akkor kapták el. Hogy más eltűntekkel mi a kapcsolat... Talán őket rendszertelenül ragadták el, más célból. - feltételezem, mozognak rendesen az agytekervényeim, bár tudom, hogy ezzel a többiek is így vannak. - Így tökéletes szerintem, igen. - mondom Winifrednek és visszahelyezem a véres nyomot, nem aggódom, hogy az aurorok nem adnák ki, ugyanis még mindig rendelkezem a kapcsolataimmal, a medál vissza fog kerülni Ginához, inkább előbb, mint utóbb, ahogy vége ennek az egésznek. Előre engedek mindenkit, nekem nincs szükségem annyira a fényre, sőt, minél mélyebbre kerülünk annál komfortosabban érzem magamat, bár emiatt felmerül bennem az is, hogy Gina ilyenkor szokott mégrosszabbul lenni, sőt, Winifred is. Az újdonsült húgomra pillantok, ahogy mellettem-előttem halad, de nem kezdem el pátyolgatni, egy kis érzékenység azért néha még bennem is felbukkan, de nem elég ahhoz, hogy hasznos támogató legyek. - Jobb ez így, nélkülük el se jutottunk volna idáig. Nagymacska és nagytestű farkas, nem különösebben tengerparti lények. - válaszolom, bár én is érzem a farkasom hiányát, de főként arra "használom", hogy idegeneket félemlítsek meg, a barátaim előtt erre nincs szükség, a muglik előtt meg nem is járhatna szabadon, mert szívrohamot kapnának. Leérve a kiszélesedeő csarnokba én is megtorpanok az alig látható üvegfalban. - Üveg. Mint a nagyítód. Talán azon keresztül látsz rajta valamilyen jelet, ami segít kideríteni mi a helyes megoldás. Kétlem, hogy egy Finite elég lesz. Ám azért próbálkozni szabad. Finite Incantatem. - varázsolom egészen halkan, a szavaim is a helyhez illően halkak, bár ugyanúgy határozottak, nincsen bennem teszetoszaság még akkor se, ha valamire nem tudom a választ. Mindenesetre, ha Winifred visszatér az eredeti tervéhez és elvégzi a bűbájokat azt megköszönöm, miközben körbenézek én is, hogy mi lehet a nyitja az egésznek. Lehet bűbáj, lehet jelszó, lehet vér, lehet tenyérlenyomat, de ha túlságosan agresszívan próbálkozunk az is lehet, hogy felvisít majd valami vészjelzés is, hangos, vagy hangtalan. A lényeg, hogy elveszítenénk a meglepetés erejét, így akármennyire szeretnék sietni, biztosan nem próbálom betörni vagy mágikusan berobbantani.
//Szimpla finite incantatem, bűbáj megszüntetés, hátha akad valami láthatatlan, vagy valamilyen bűbáj, amit le lehet fejteni az üvegfalról. //
Én meg még jó se vagyok a kirakósban, úgyhogy végképp nem értem, hogy mi a fene folyik itt. Mary néni tényleg sima civilnek tűnt eddig, bár mostanra már azért nem vagyok teljesen biztos, hogy tényleg az. Túl sok a különös körülmény. Aprót bólintok Bennek, hogy megnézhetjük azt a lakást majd, de azért elég messze van és most Gina a legfontosabb. Kellően pocsékul érzem magam a miatt, hogy netán az én hibám, hogy bajba került, hiszen ennek az egésznek mintha valahogy a családomhoz lenne köze. - Remélem, jól van. - motyogom szinte csak magamnak, de azért félfüllel hallhatóan. Ha meg van a járat Fehérke simán előre slisszol, de azért nem távolodik nagyon el, még a fény körében marad, amit Ben idézett. - Inkább csak fecsegett, hogy Mary néni nagyon hirtelen tűnt el, és hogy mások is keresték, de azt hiszem főleg unatkozott csak és azért beszélt annyit. - és ez úgy érzem nem sokat segít. De most a legfontosabb egyébként is, hogy meglegyen Gina és van rá esély, hogy ott lesz majd Mary néni is. Vajon bármelyikünket elvitték volna, ha külön válunk? Csoda, hogy Winie megúszta a dolgot. Ben kérdésére viszont megrázom a fejemet. - Nem hiszem, hogy az menne. - de azért egy kiábrándító bűbájt feltudok húzni, ha már felvetette, ha nem veszem észre eleve Winnie megkezdett mozdulatát. A képességem viszont nem olyan, hogy ki tudjam terjeszteni. Rám vonatkozik elsősorban, ahogyan például a sötétben látás is. Simán jó eséllyel távolabb is ellátok, mint a halvány lumos fénye. Ben mellé sorolva haladok hát előre és jó eséllyel akkor Fehérke kenődik fel elsőként az áttetsző falra, így mi mi többiek már megtudunk torpanni. Óvatosan azért végigtapogatom, hogy faltól falig ér-e, meg mennyire ér magasra, de jó eséllyel teljesen a plafonig. - Ha széttörnénk gondolom hangos lenne, ha nem teljesen mágia alapú eleve. - hiszen a távolban már fény van, ami azt jelenti valakik vannak ott. Nem lenne jó, ha már most felhívnánk magunkra a figyelmet. Jobb az óvatosság. Ezért nem próbálom meg erővel, árammal, fénnyel meg főleg nem bántani a falat. Mint elég hangos és látványos tevékenység lenne.
//Tündér I: Teljes sötétségben is kiválóan látnak, a szemük alkalmazkodik a környezet fényviszonyaihoz, de sötétben az egyéb képességeik gyengébbek.//
Kath átadja tehát a bájitalokat Bennek, aki minden további nélkül el tudja rakni őket a tértágított táskájába. Ki tudja, talán még a gyógyító srácnál hasznosak lehetnek. Corvusnak sikerül utat nyitnia a látottakat utánozva. Közben pedig Wini is elhelyezheti a késleltetett vészhívót a földön. Corvus pedig nyomként hátra hagyhatja a zsebkendőbe csavart medált. Úgy tűnik egyenlőre szerencséjük van, és senki nem zavarja őket, de Corvusnak abban igaza lehet, hogy előbb-utóbb biztosan át akar majd valaki öltözni, szóval talán jobb nem túl sokáig itt időzni. Maga a járat egyértelműen lefelé vezet, ahogy a kis csapat úgy dönt megindul lefelé. Az elején még fehér téglákkal kirakott épített pincefolyosó benyomását kelti, ami a mélybe vezethet. Egyébként méretileg akkora, hogy kb. kettesével kényelmesen elférnek benne. Ben Lumosa pedig szolgáltat elöl annyi fényt, hogy ne essenek el a saját lábukban, legalábbis egyenlőre. Azért nem árt oda figyelni. Idő közben Kath jégpáncélja is aktiválódik, bár egyenlőre csak a saját lépteik visszhangja, illetve a saját beszélgetésük hangjai, ami megüti a fülüket. Bár talán a jó negyed óra séta lefelé a járatba, és a saját emlékeik Shasa eltűnéséről, és a Morgan birtokon történtekről, adhat egyfajta kísérteties deja vu érzést. Leginkább akkor, amikor a járat változni kezd, és a kezdeti épített környezet helyét egy valódi, természetes barlangjárat veszi át. De legalább itt már a lejtés megszűnik, és nagyjából síkban haladhatnak. Cserébe a talaj elég csúszósnak tűnhet. De legalább nem egy földalatti labirintusba kerültek. Legalábbis eddig nem voltak elágazások, bár a járat hirtelen szélesedni kezd, hogy már mind elférnének egymás mellett is. Talán nem sokára egy csarnokba érhetnek, mert mintha fény kezdene derengeni előttük bár még elég messze. Ráadásul úgy tűnik, hogy nem is lesz olyan egyszerű közelebb menni, mert mintha egyenesen egy áttetsző üvegfalba ütköztek volna bele szó szerint. Úgy tűnik, akik használják, azért nem hagyták itt minden védelem nélkül a helyet, hogy a hívatlan látogatók csak úgy besétáljanak.
Határidő: 2022.04.12. Következő hsz: 2022.04.13.//
Azért megosztom a főzetekkel kapcsolatos felfedezéseket - Csak egyszerű gyógyító főzetek. Inkább elsősegély készlet csak. - összegzem megosztva a többiekkel és végül át is engedem Ben számára a terepet, ha érdeklődik utána. Noha azt tudtam, hogy a szülei gyógyítók voltak, de hogy ő maga is annak szeretne majd tovább menni esetleg jövőre, az már más kérdés, hiszen a pályaválasztásról való pletyizést is kiütötte mindaz ami most történik. - De mit akarhatott kideríteni velük kapcsolatban? - tűnődöm el csodálkozva amikor Kath felveti, hogy a nő nyomozgatott volna és olyasmibe tenyerelt amibe nem kellett volna.. - Ez már csak amiatt is hátborzongató, mert Mary néni épp olyan civilnek tűnik mint mi.. - közben persze megvárom Corvus mire jut, én nem tudom nem megbámulni a művelet végér. Nem azért mert elítélném, hanem mert még ilyesmit nem láttam élőben és egyszerűen érdekel mire képes a testvérem. És hogy amire képes azt miként is használja. Amit mond azonban egészen feldühít, vagyis inkább felháborít. De ezúttal nem kezdek puffogni, hanem megőrzöm a hidegvéremet. - Én egyenlőre semmiféle összefüggést nem látok bele.. pedig általában nem vagyok rossz a kirakósokban.. - mondom ki a fejemet megcsóválva. - Kath, miről beszéltél kint a pulots lánnyal? - hiszen mintha nem csak Mary képe lett volna kifüggesztve és utána Kath-et útjára engedtük lényegében. - Ha szerencsénk van valaki mást küldenek majd ki, de persze hogy van értelme, én is ezt akartam felvetni. Amúgy mintha olyasmit mondtak volna, hogy többen is eltűntek már, nem csak Mary.. - emlékeztetem magunkat. De már hozzá is látok, hogy a földre elhelyezzek egy újabb vészhívót, de ezúttal egy varázslattal leárnyékolva, ami ha elég távol kerülünk tőle, el fogja veszíteni a hatását és aktiválódhat a hívó. - Ezzel így nyerünk majdnem egy mérfölt.. nagyjából tizenöt perc előnyt. - adom meg a pontosítást. Az egész elvégzése nem tart sokáig igazából, így le sem maradunk a többiektől. Benjamin megy legelől, Corvus leghátul. - Ilyenkor azért nem bánnám, ha a familiárisaink itt lennének… Szerencse, hogy Fehérke velünk jött! - ismerem el, hiszen a kis vadászgörény meglehetősen sokszínű képességrepertoárral bír, így végülis nem kell aggódni, hogy nem lesz egy rejtett kis “ágyúgolyónk”. Már persze semmiképpen sem a “feláldozható” értelemben! Menet közben azért még helyeselek halkan Benjaminnak. - Egyetértek. Érdemes lehet később ott is körül nézni. - arra viszont, hogy felkészültünk arra, hogy el akarjanak minket hallgattatni én makacsul megcsóválom a fejemet és halkan hangot is adok, hogy az én nevemben ugyan ne beszéljen! Persze inkább csak élcelődök, semmint valóban rendre utasítanám, főleg a jelen körülmények között. Kedvelem Benjamint. Eszemben sincs bántani - Én az Allstarra készültem fel, nem arra, hogy elhallgattassanak.. -Már épp elvégezném a kiábrándító bűbályt mindannyiunkra, amikor Ben felteszi a kérdést én pedig leplezetten vissza húzom az épp csak mozduló kezemet, megvárva, hogy Kath megpróbálkozik-e a tündéres képességével.
// Sötét varázslatok kivédése: 30 pont Rúnaismeret: (+10) 15 pont = 25 pont Bűbájtan: 15 pont
Olvasgatom az újságot, átfutva a hirdetéseket, de tekintve, hogy nincsen róla infóm, hogy Kath-ék hol laktak korábban, nem tűnik fel, amíg a kedves el nem magyarázza. Amikor megfogja, megszorítja a kezemet, odapusszantok az arcára, jelezve, hogy mennyire sajnálom, hogy a szülinapra így pocsékba ment. Ha Gina is meg lesz, akkor még talán folytatható! Nem rettenek meg Corvus vérmágiájától, én már megszoktam, hogy az ő útja afféle sötét ösvény, mindannyian mások vagyunk, kiegészítjük egymást, ráadásul én is láttam mostanság már pár szellemet, amiket egy átlagos varázsló nem fedezne fel, úgyhogy hátha nekem is van valami specialitásom. -Bizzunk benne, hogy nem adta olcsón a bőrét. De abban is reménykedem, hogy nem csinál hülyeséget, hanem tudja, hogy érte megyünk. – Egy bizonyos szint felett kár küzdeni, ha nem akarnak azonnal megölni, hanem le kell ülnünk a fenekünkre. Gina viszont jól tette, hogy hagyott nyomokat. – Lehet, hogy meg kéne nézni azt a házat? – Kérdezek vissza Kathrine-től. Ez is egy nyom lehet, de első sorban most Ginát kell visszaszereznünk. Átveszem tőle a bájitalokat, mert bár Corvus a mardekáros, de én a medimágus, ezért elkezdem pakolászni, de ha Corv is kérne, akkor csak szóljon. A tértágított válltáskámba bőven fér. Ahogyan számolja a szekrényeket, és a házról tippelget, elhúzom a számat. – Mi viszont eleve felkészülhetünk rá, hogy el akarnak hallgattatni. – Forgatom meg a pálcámat. Eddig nem voltam ilyen harcias, de ha a barátomról van szó, és hogy Kath régi szomszédja kapcsán bárki itt veszélyben lehet, sosem látott tettrekészség éled bennem. Remélem Wini nemet mond, vagy csak késleltetve, mert előzőleg is ki akartak belőle hagyni. Ha Corvus hátramarad, akkor megyek előre az általa feltárt járatban. Apró Lumost villantok a pálca hegyére, és lassan araszolva indulok el, hogy a többiek ne lépjenek a sarkamra, de tudjunk egymással suttogva kommunikálni. – Ki tudod terjeszteni ránk azt a tündéres áttetszést? – Kérdezek hátra Kathrine-nek címezve. Corvus az árnyékban jól el tud rejtőzni, de azért nem ártana, ha mi sem lennénk célpontok.
[You must be registered and logged in to see this image.]Már csak hallgatom, ahogy a mugli életmódról hozzáadják a véleményüket, de sokkal inkább figyelek a véres medálra egy kicsit szorongva, még ha ennek egy kissé se mutatom a jelét. Az állkapcsom kissé megfeszül, amikor rákoncentrálok és igazolódni látszik Ben utolsó felvetése. - Az ő vére. Elragadták. Két nagydarab negyvenes férfi, szájon vágták és szándékosan hagyta a medált összemaszatolva nekünk. - adom át az információkat, rezignált tényközlő hangon. Gina okos. Lehet, hogy nem feltétlenül csak nekünk szólt a nyom, lehet, hogy bárkinek, akárkinek, de talán még emlékezett arra, ami a Morgan birtokon történt, arra, ahogy Sasha vérére ugrottak be nekem a képek. Előveszek egy anyagzsebkendőt, gondosan letörlöm róla a vért és elrakom a zsebembe, miközben elkezdem végigfuttatni a tekintetemet az öltözőszekrényeken, pálcát fogva a kezembe. - Balról a harmadik. - számolom le, odalépve az átellenes öltözőhöz és leutáznom az emlékben látottakat, hogy megnyíljon a járat. Nem annyira reagáltam a többi talált nyomra, de amíg a szekrény elmozdul, megteszem. - Lehet, hogy azért van bekarikázva, mert ki akarta venni valakinek. Gondolom nem magának, ha már amúgy is ott lakott. Vagy lehet már be is költözött oda valaki, valami alvilági fickó és beletenyerelt valamibe... Minden esetre számíthatunk arra, hogy mindenkit el akarnak majd hallgattatni, aki utánuk nyomoz. - közlöm, nem ijesztgetésképpen, de azért ha egyszer elrabolták Mary-t, aztán még Ginát is, meg se próbálták csak kitörölni az emlékét és kidobni valahol, akkor egyértelműen velünk se lesznek könyörületesebbek, ha lebukunk, hogy követjük a nyomot. - Winifred. Van szerinted értelme újra hívni az aurorokat, ide, a járathoz? Esetleg egy kis késleltetéssel, miután elindultunk, hogy ne ültessenek minket kispadra miközben Ginával ki tudja mi van. - fordulok a lány felé, nem tudom van-e effélére lehetőségünk házon belül. Akár vissza is rakom a medált a földre a véres kendővel, hogy nekik is nyomként szolgáljon, a kulcsra zárt ajtó pedig auroroknak nem probléma. Mindenesetre egyértelműen amellett vagyok, hogy elinduljunk abban a bizonyos járatban, eszemben sincsen bevárni a hivatalos szerveket. Lehet, hogy a tinédzser egóm lesz a vesztem egyszer, de velük ellentétben mi azonnal tudtuk követni a forró nyomokat, szóval nem vagyok hajlandó kiadni a kezünkből semmit, megyünk tovább. Sereghajtóként várok, hogy mindenki átérjen, lamentálva, hogy amennyiben van értelme hívni az aurorokat, milyen jeleket hagyjunk csak nekik, hogyan jelöljem meg nekik a járatot, hiszen amennyiben tárva nyitva hagyjuk előbb-utóbb jönni akar majd egy dolgozó átöltözni és betörik a személyzeti ajtaját simán.
Készségesen szétosztok mindent és a nagyítóval próbálkozom az újságnál és a többinél is, de nem jutok érdemi eredményre. Idegen állok egyik lábamról a másikra, amíg a többiek is jutnak valamire és minden bizonnyal úgyis megosztják, amit találtak. Ha megmutatják a karikázott részeket, akkor azért én is jobban szemügyre veszem, mert nem hiszem, hogy akár Winnie, vagy Ben tudná a régi címünket, hiszen én már akkor eljöttem onnan, amikor anya és Belle meghaltak, amikor Darius magához vett. - Ez furcsa, erre laktunk régen, még mindig ott áll üresen a ház. - hiszen voltam azért már azóta, habár tény, hogy nem gyakran. Egyszer a holmijaimat összeszedni, egyszer pedig Darius halála után. Magam sem tudtam, hogy akkor pontosan miért, de akkor találtam meg a képet, amin rajta volt Rhys bácsi is és derült ki, hogy nem vagyok annyira egyedül ezen a világon, mint amennyire hittem. Most pedig nagyon furcsa ez az egész, hiszen talán még annyira sem vagyok? Vagy hát nem tudom, hogy pontosan mi is ez az egész és Mary néni miért keresett házat a környékünkön, hiszen régen ő is ott lakott. A mi házunk pedig azóta is üresen áll, minden le van takarva, hiszen én csak a nagykorúság után öröklöm meg ténylegesen, de még a mai napig sem tudom, hogy mi legyen vele. Rövid időre is nagyon furcsa volt visszamenni, nem tudom, hogy menne-e az, hogy akár ott is lakjak. Megszorítom kicsit Ben szabad kezét, ha van már neki, amíg Corvus a vérnyomot vizsgálja. Nem is mondok ennél többet, hogy ne zavarjuk a koncentrációt se meg. Amennyiben és minden bizonnyal így lesz, Corvus elmondja, amit látott, akkor ijedten pillantok az említett szekrények felé. Corvus látta, hogy pontosan hogyan nyitották meg az átjárót, úgyhogy ezt a részét meghagyom neki, inkább visszateszem a dobozt a szekrénybe, jó eséllyel kiürítve és vissza is csukom, hogy ne legyne itt kinyitva. A bájitalokat átengedem a hozzáértőbbeknek, hátha hasznukat vesszük, de az újságot a táskámba süllyesztem. A címek talán még érdekesek lehetnek, ki tudja. - Ők voltak, ezek az alakok vitték el Mary nénit is. - a leírás alapján legalábbis eléggé úgy fest, hogy ők azok, de miért vitték el Ginát? Rosszkor lehetett rossz helyen? Az idegességem nem szűnik, sőt fokozódik. - Talán Mary néni nyomozott utánuk és azért kapták el? - morfondírozok. Lehet, hogy nem véletlenül itt dolgozott, hanem zajlott valami a háttérben, aminek utána akart járni, vagy véletlenül bukkant rá? Na, de nekem ehhez mi közöm? Idegesen és talán picit türelmetlenül várom, hogy Corvus utat nyisson nekünk, hogy aztán óvatosan elinduljunk a járaton.
//Vízmágus 4. szint (automatikusan bekapcsol) Jégpáncél: Közvetlenül a bőre felületére jégpáncélt képes teremteni, melyet nem érez hidegnek, ellenben a tűz erősen károsítja. Véd egy ideig a hő ellen, és fizikai támadásokat felfog, ha azok nem mágikus fegyvertől származnak.//
A nő öltöző szekrényét viszonylag gyorsan és könnyen kinyitni. Még körülnézni is. A dobozban tényleg csak a gyógyfüvek, bájitalok, és a Proféta van. A nagyitó sem mutat mást jelenleg. Talán doboz tulajdonosa ezeket csak a muglik elől rejtegette, de amúgy nincs benne igazán titkos dolog. Akik a Prófétát kezdik nézegetni és lapozgatni elsőre nem sok különöset találnak. A politikai hírekben Caramel ömleng valami nemzetközi kapcsolati előre lépésről, a sport rovatban pár helyi kis kviddics klub játékosai adnak interjúkat, van egy recept valami mágikus felfújtról, és a pletyka rovatban Rita Vitrol épp egy minisztériumi dolgozó magánéletét savazza. Egyszóval első pillantásra semmi szokatlan. Hacsak az nem, hogy az apróhirdetésekben tényleg van néhány kiadó lakás hirdetése bekarikázva. Ha közelebbről megnézik, akkor pont azok, amik Kath családjának évekkel ezelőtti lakhelye környékén vannak. Winni feltáró bűbája azt mutatja, hogy a bájitalok leginkább ártalmatlan sebfertőtlenítők, égési sérülésekre, horzsolás eltüntetésre, köhögésre és megfázásra való főzetek. Ezek elkészítését többnyire még az alapképzésen veszik a tanulok bájitaltan órán. Nem különben a gyógyfüveket, amik inkább csak hangulat javítók, légút tisztítók, nyugtató hatásúak. Lényegében bárhol könnyen beszerezhetők a varázsvilágban. Az Abszol úton több bolt is árulja ezeket, nem is drágán. Semmi igazán komoly, vagy gyanús, hogy illegális lenne, amit mondjuk az aurorok elől is el kéne rejteni. Ha Ben is rájuk néz, ő egész biztosan felismeri mindet. Már csak azért is mert gyógyítónak készül, és ez igen alapnak számít. Ellenben Corvus amikor a vércseppre koncentrál, akkor egész kis képsor bontakozik ki előtte. Látja, amint két tagbaszakadt alak - nem a korábbi aurorok - rángatják be az öltözőbe Ginát. Amolyan izomembernek tűnnek első ránézésre, legalább olyan 40-esek lehetnek korra. Az egyik tök kopasz, a másiknak rövid tüsi haja van. Magasabbak, és egyértelműen sokkal erősebbek fizikálisan Ginánál. Akit pálcával, és fizikai erősszakkal kényszerítenek be az öltözőbe. Gina viszont nem adja könnyen magát, sőt mintha az őt sakkban tartó fickót direktbe provokálná. Aki persze úgy képen törli a lányt, hogy az a földre esik. A vöröske ekkor az őre egy óvatlan pillanatában, húzza elő a medált, és érinti a felrepedt ajkához, és csúsztatja be a pad alá, ahol Fehérke megtalálta. Gina lassan tápászkodik fel, mintha azzal hogy neki esett a padnak, komolyan megütötte volna magát, de a tekintete a másik fickóra vetül, aki éppen a pálcájával kopogtatja meg balról a harmadik öltöző szekrényt. A szekrény pedig erre becsúszik a másik mögé feltárva egy lefelé vezető titkos utat, amin át Ginát is lekényszerítik. Az egészben az a különös, hogy a szekrény, ami a rejtekutat őrzi az nem a nő szekrénye, hanem az ellentétes oldalon, vele szemközt levő. Egyéb iránt, ha Corvus személyleírást is ad a többieknek a két tagról, akik elvitték a társukat, Kath felismerheti bennük azt a kettőt, akik Mary nénit is elrabolták.
//Határidő: 2022.03.29. Következő hsz: 2022.03.30.//
Corvus magyarázata hallatán az arcomon látszik egyfajta megvilágosodás. Így már kezdem érteni a feszültség okát. Bennel össze nézünk és mintegy megérezve, hogy később talán felkeres az üggyel kapcsolatban, vagy csak úgy kicsit újra értelmezni a régi barátságunkat, biccentek egy baráti pislogással, mint amikor a macskák rápislantanak az emberre. Ez amolyan szavak nélküli “oké, később visszatérhetünk rá” gesztus csak, semmi több. De aztán inkább Kath után és Gina után kutakodunk. Tény, hogy ez nem a legvidámabb helyzet, amibe egy szülinap alkalmával lehetne keveredni.. De azt hiszem ilyen a mi szerencsénk.. Végül megindulunk, Bent se kell különösebben győzködni, vagy noszogatni amiért nagyon hálás vagyok! Odabent a varázslatom nem mutat meg számomra semmi érdekeset. De lehet csak nem volt elég ahhoz, amit valójában keresünk, ki tudja? Mindenesetre becsatlakozom a trióhoz és érdeklődve szemlélem ki mire bukkant. - Talán eleve mugli származású lehetett.. akkor könnyebben el tudom képzelni, hogy nem ragaszkodik a varázsvilághoz annyira.. - gondolkozom el egyszerűen. Össze vonom kicsit a szemöldökömet arra, hogy Gina előre ment volna anélkül, hogy szóljon nekünk. - Ez meglehetősen csúnya lett volna tőle. Ráadásul csak plusz aggodalmat okozna vele, szerintem.. nem feltétlen tenne ilyet, akkor sem, ha megbántva érzi magát… - de aztán csak sóhajtok egyet, mert úgy érzem vele kapcsolatban kissé cserben hagynak a megérzéseim.. Ben átveszi a Prófétát és ahogy lapozgatja, szembe tűnik, hogy tegnapi szám. Bele lesek magam is, de csak felületesen - Talán maga az, hogy milyen híreket írtak meg benne tegnap, is fontos lehet..- osztom meg velük. Corvus is talál valamit amikor pedig felmutatja nekünk a vérre egy kissé kilel a hideg. - Remélem, az csak önvédelemnek a nyoma és semmiképpen sem Ginahoz tartozik… - emlékszem, hogy régebben mindig a késével mászkált mindenhová.. Nyelek egyet és elszakítom a tekintetemet, hogy ne bámuljam Corvust, pedig még sosem láttam vérmágiát használni... Hát ilyet is tud.. Ahhoz képest miféle sötét adottságokkal bír.. Mindet meglehetősen megfontoltan használja és leginkább arra, hogy segítse vele a helyzetünket, úgyhogy ha akarnám se tudnám elítélni miatta. Végülis leguggolok, vagy átveszem, helyzettől függően a cipős doboznyi bájitalt/hoz és azokat nézem át. Hátha mond valamit az, hogy miféléket tartott magánál.. Nem a legjobb erősségem a bájitaltan, de miért ne próbálhatnám meg?
//Demonstrate: Megállapítja egy tárgyról, hogy milyen mágikus tulajdonsággal rendelkezik, illetve egy bájital komponenseit lehet kideríteni vele. Hatodéves tananyag a Roxfortban.
-Jól van, igazatok van, menjünk! – Egyezek bele, talán én vagyok az, aki túlféltem mindig Kathrine érzéseit. Korábban nem merült fel az, hogy nagyon empatikus legyek, pont Wini volt, akit sosem kérdezgettem, mi van vele, csak játszottunk, vagy el voltunk egymás társaságában. Ha most találkoznánk, barátkoznánk, már esélyesen belekérdeznék, ha nagyon hallgatag lenne. Változik az ember az évek alatt, most azonban hirtelen nem is tudom, hogy mire figyeljek, pasiként egy dologra tudok jól fókuszálni. És az nem az volt, amit Corvus magyarázott Ginával kapcsolatban, ezért a mostani, kifejtősnek szánt tartalmát is csak értetlenkedve pislogom végig. Levelet kapott, és..? Miről? Végül csak bólintok, amikor legközelebb beszélnek róla, majd jobban figyelek, mert tényleg lövésem sincsen róla, hogy miért rágtak be egymással Ginával. Nem akarok csupán valami védőangyal lenni közöttük, aki hárítja a villámokat. Akkor tudok véleményt formálni, bátorítani, helyteleníteni, ha képben vagyok. Wini lesz majd a biztos megoldás, akit majd egyszer félrehívok, hogy inkább magyarázza el, mert valahogy mostanság annyira Corvusra van tapadva, és a Codys üggyel is nyilván jobban képben van. Amikor odaérünk, a többiekhez hasonlóan a halk kopogás után én is besutyorgok, hogy Kath beengedjen, aztán máris belül találjuk magunkat. – A szüleim ugyan csak a varázslóvilágban dolgoztak, de képben voltak a mugli gyógyítás mikéntjével is. Az ő világuk sokkal nagyobb, mint a miénk, szép dolog, ha valaki nem feltétlenül a mágiát választja. – Helyeslek, mert nekem valami olyan érzetem kúszik felszínre, hogy ha valaki beleszeret egy mugliba, alapvetés lehet, hogy olyan környezetben éljenek, ami nem kifejezetten egy varázslófalu, így adja magát a munka is. – Félek, hogy Gina volt olyan önfejű, hogy ha talált valamit, akkor már nem időzött azon, hogy szóljon nekünk, vagy.. őt is elvitték? – Bárhogy is legyen, meg kell találnunk, és meg is fogjuk. Kár, hogy így pocsékba megy ez a szép szülinap, hiszen a tortát még fel sem vágtuk, de bízom benne, hogy estére már Cody házában leszünk, és tele tudjuk magunkat enni. Kath mellé sorolok be, vetek egy pillantást be a szekrénybe, aztán a nagyítóra, amit a kis kedves előhúz, de aztán visszazárom az ajtót, hogy ne mászkáljon be ide más is. Átveszem a prófétát, és igyekszem célirányosan átfutni, keresni bármilyen jelzést, lábjegyzetet, karikázást, ami nyomot jelenthet.
[You must be registered and logged in to see this image.]Benjamin rákérdez, hogy mi folyik a háttérben és mivel Winifred nem válaszol és mindenki más be van avatva, nem lenne fair, ha kihagynám. Habár direkt úgy beszéltem a kosárlabdázás közben, hogy valamennyire ő is képbe kerüljön, de ezek szerint nem figyelt. - Levelet kaptam Cody-tól az újdonsült unokatestvéremről szinte azonnal, ahogy lezárult és túléltük az előző kalandunkat. Miközben még el se mondtam a menyasszonyomnak és semmit sem döntöttem el azzal kapcsolatban, hogy nyilvánosságra akarom-e hozni… valaha. – foglalom össze röviden, de nem vagyok benne biztos, hogy Benjamin meg fogja érteni az álláspontomat, lehet, hogy az ő szemében ez semmiség lesz, vagy azonnal védelmezni kezdi Ginát. – Engem nem lepett meg az elutasítása és kétlem, hogy bármit rontottál. – vonom meg a vállamat azért Winifred felé, nem hibáztatom én se őt, viszont ettől függetlenül hiába a tetteim, hiába rohantam azonnal Gina nyomát keresni, a szavaim még mindig mondhatni „hisztisek”. Kicsit értetlenül nézek én is Benjaminra, amikor vissza akar fogni mind a hármunkat csak azért, hogy Katherine önbecsülésén javítsunk, hogy ő lehessen a megmentő. – Egy dolog hagyni valakit nyerni valamilyen sportban, egy egészen másik hagyni valakit, hogy egyedül kutasson, miközben fogalmunk sincsen, hogy közben hány élet van veszélyben és az egyik potenciálisan a barátunk. Egy érzéketlen tyúk, de a barátunk. – mondom, eszemben sincsen várni. Ha mindannyian be lennénk avatva és ez valami születésnapi nyomozós játék lenne, akkor persze, elüldögélhetnénk a kikért italok felett míg Katherine teszi a dolgát, de nem így van és nem igazán olyan fából faragtak, hogy a kispadon üljek. Csak diszkrétan kopogunk be az ajtón egy olyan kopogással, amit csak mi ismerünk, amivel a Szükség szobájába találkoztunk együtt, szóval Katherine tudhatja akár szavak nélkül is, hogy mi vagyunk, de ha nem, akkor is megismeri a hangunkat. A varázstárgy nem pontosan a szekrényhez mutat, hanem a padok alá, és úgy tudom a csapatban én vagyok az egyetlen varázstárgyakkal kapcsolatos képességgel rendelkező, azonnal oda orientálódom, bár szavakkal még válaszolok neki is. – Az nem feltétlenül furcsa, hogy mugli környezetben dolgozik, nem ő lenne az első, úgy hiszem. – válaszolom röviden, felsejlik bennem Alison képe és amikor azt mesélte, hogy ő nem is ragaszkodik olyan nagyon a varázsvilághoz velem ellentétben, aki nem tudná más környezetben elképzelni az életét. Ahogy megcsillan a varázstárgyon a vérfolt mélyen beszívom a levegőt és egy kicsit talán feszülten, sípolva fújom ki. Óvatosan a láncánál emelem fel, hogy a szemeim elé tartsam és a többiek felé fordulva nekik is látható legyen, de közben nem rájuk, nem a beszélgetésükre koncentrálok, hanem már is a vércseppre. A sötétség leple után egy kis vérmágia… ha a barátaim elfogadnak olyannak, amilyen vagyok, akkor ez is hozzám tartozik, bár nem véletlen, hogy sokáig titkoltam az ilyesmit. Azt, hogy rendelkezem a párszaszájjal pedig szó szerint senki se tudja, az állatokon kívül, akikkel beszéltem. Ha a többi sötét képességem nem lenne elég, még Mardekár jellegzetessége is rám ragadt, bár ma már sejtem, hogy a Sötét Nagyúr gyűrűjéből eredhetett, bár akkor miért maradt meg azután, hogy a Feltámadás kövét elvesztettem? Igyekszem higgadtan rákoncentrálni a képességemre és a vércseppből megtudni mindent, amit csak lehetséges valahol mélyen remélve, hogy nem is Gináé, bár naivitással igen ritkán szoktak megvádolni.
// Vérmágus, részlet: Adott helyszínen lévő minimális mennyiségű vérből is képes megállapítani pontosan, hogy mi történt ott, afféle képek felvillanásával megmutatkozik neki a múlt. //
Nagyon furcsa ez az egész és bár tényleg jobb lett volna együtt maradni és én is aggódom Gina eltűnése miatt, de mégis csak valami fontosról lehet szó és képtelen lennék még tovább nem foglalkozni vele. A delfinek elvonták kicsit a figyelmemet, de ha egy újabb nyom van előttem, akkor nem tudok másra koncentrálni. Sikerül kinyitni a szekrényt, bár elsőre nem úgy fest mintha lenne itt bármi fontos, amíg meg nem találom a dobozt. Kiveszem hát és leteszem az öltözőben a padra, hogy elkezdjem átnézni a tartalmát. Kicsit megrezzenek, ha megjönnek a többiek, vagy ha kopognak és besutyorognak, de akkor persze beengedem őket. - Többen feltűnőbbek leszünk. - pillantok a hátuk mögé, mert így már azért nehezebb lesz kiosonni, főleg kimagyarázni, ha jön valaki, hogy miért vagyunk itt. Alig veszem észre, hogy közben Fehérke is kutakodik, a doboz tartalmát nézegetem, de ha megpiszkálja a lábamat, vagy bárki másét, akkor már odapillantok. Átengedem az érkezőknek a medál megtalálását, de amint kiderül, hogy vérnyom is van rajta újra ijedelem ül ki az arcomra. - Mi a fene folyik itt? Ez a nő biztos, hogy boszorkány volt, de miért dolgozott itt és miért küldte a nagyítót? Nem értem... és hol van Gina? - kicsit el is vékonyodik a hangom a végére, hiszen olyan jól indult a szülinapom, most pedig sejtelmem sincs, hogy mi történik. Mi van, ha Ginának baja esett és ha miattam? De egyáltalán miért vitték el őt és kik? Az a két fickó lehetett, akik a nőt is eltűntették? Előveszem azért a nagyítót és azzal is körülnézek a dobozban, hátha van ott még valami rejtett információ, hiszen ennyivel még nem vagyunk sokkal beljebb. A Reggeli Prófétát meg odaadom Wininek, vagy Bennek, aki nyúl érte. - Talán van benne valami fontos. - hátha akad ott egy bekarikázott cikk, hirdetés, vagy bármi, ami nyomra vezethet, hiszen a nő nagy hirtelenséggel mondott fel itt és annak biztosan oka volt, főleg hogy utána meg eltűnt. A doboz tartalma viszont még nem ad választ arra, hogy hová tűnt el és miért. Arra meg végképp, hogy hol lehet Gina és mi történt vele. - Bájitalok, gyógyfüvek... de ez még semmit se jelent. - persze, ha Corvus netán megakarja nézni miféle dolgok vannak itt, akkor átengedem neki. Tudjuk mint, hogy tőlem nagyon távol állnak a főzetek.
Kath és fehérke tehát belopódzik az öltözőbe, és a szekrényt is sikerül megtalálni. Egyenlőre szerencsére senki sincs itt. Azonban a kulcs nincs a szekrényben. Nyilván magával vihette a nő. Viszont sikerül a tündér képességét a zárra koncentrálni, és kirobbantani. A szekrényben első ránézésre vannak teljesen átlagos dolgok, mint váltás egyenruha, hajkefe, pár hajgumi és csat, dezodor... csakhogy ezek mögött egy cipősdobozt is megláthat kutakodás közben. A dobozban már érdekesebb holmik vannak. Pontosabban bájitalok, fiolák, néhány szárított gyógyfű, és a Reggeli Próféta tegnapi száma. Nem éppen mugli dolgok. Eközben odakint Ben kér néhány percet a többiektől, hogy időt adjanak Kath számára. Bár Wini inkább tettre készen követné a nyomokat, amik szintén az öltöző irányába mutatnak. Minden esetre amikor elindulnak, akkor Corvus el tudja sötétíteni a személyzeti bejáró előtti néhány neon lámpát, félárnyékot teremtve az ajtó előtti részen. Így a kis csapat viszonylag könnyen be is surranhat rajta. Akik bent voltak, már Kath előtt kijöttek, így most tényleg szerencséjük, hogy még az étkezőből se találják szembe magukat senkivel. Viszont ha akarja Ben bezárhatja belülről a személyzeti folyosó ajtaját. A folyosó végén viszont a kis csapat beleütközik az apró problémába, hogy Kath már belülről kulcsra zárta az öltöző ajtót. Pedig Ben varázslata, és Corvus megérzése is egyértelműen oda bentre vezetne. Viszont szerencsére ez csak egy egyszerű mugli zár, amit varázslattal könnyen kinyithatnak, vagy erővel belökhetnek. Itt azért nem akkora biztonsági rendszer, mint mondjuk egy bankban. Szóval ha akarnak, némi erőfeszítéssel bejuthatnak, és beérhetik Kath-et. Wini ember kimutató varázslata egyenlőre nem mutat semmi különösebbet. Csak a személyzeti részen kívüli muglikat, akik vagy itt dolgoznak, vagy szórakozni jöttek. Viszont közben Fehérke az egyik öltöző pad alatt találhat valami különöset. Méghozzá Gina medálját, ami Corvust is idáig vonzotta. Ráadásul egy aprócska vércsepp is van az arany érmén.
//Határidő: 2022.03.22. Következő hsz: 2022.03.23.//
Voltaképp hasonlóra gondoltam én is amikor Corvus kimondja amit, de csak egy lassú sóhaj jelzi, hogy “nem akartam kimondani”… Amikor felhozom a konfliktust és telibe elkapom Corvus gyilkos tekintetét vállat vonva széttárom a karjaimat - Nem hibáztatlak, pont hogy úgy érzem olajat öntöttem olyasmire amire nem kellett volna. Az lepett meg, hogy ennyire elutasítóan reagált. - mondom ki egyszerűen nyíltan. Ben kérdésére pedig csak megcsóválom a fejemet, én Ginaval voltam épp a mosdóban amikor Corvus Kath-el beszélt erről. Úgyhogy igazából én sem tudom mi van. Csak annyit akartam volna elérni, hogy Gina nyisson… vagy valami hasonló… De hát nem jött össze. Amikor viszont arra kér minket, hogy takarjuk ki úgy pozícionálok, hogy ez megvalósulhasson. Noha arra, amikor végre meg van a nyom és utána indulnánk Kath-nek, de Ben vissza tartja Corvust egy kissé értetlenül nézek. Nekem ez nagyon kifacsart és ebben a helyzetben meglehetősen aggasztó időt adni... - Szerintem az önbecsülésének a fejlesztésével kapcsolatban… nyugodt környezetben őt kéne megkérdezni, hogy mi az igénye.. Én nagyon nem akarom egy perccel sem tovább egyedül hagyni. És nem azért mert nem bízom a talpra esettségében. - próbálom diplomatikusabban megfogalmazni a véleményemet, amennyire ez lehetséges és Bent is biztatni inkább együtt érzőbben, semmint annyival leintézve, hogy menjünk már! Magát az információt viszont, hogy Kath-nek van valami az önbecsülésével elraktározom magamban. Ez egy olyan elem, amiről szintén tökéletesen lemaradtam ameddig nem itthon voltam. Az öltözőben, ameddig a többiek Kath köré gyűlnek én odébb orientálódom, annyira, hogy még épp rálássunk egymásra, de lehetőleg a varázslatom ne feléjük forduljon és amikor Ben bezárja az ajtót mögöttünk, megpróbálok létre hozni egy kimutató varázslatot.
//Homenum Revelio - Emberkimutató varázslat. Megmutatja, hogy van-e ember a varázsló körül. Bűbájtan: 15 pont SVK: 30 pont
- Egyáltalán mi ez az egész? Miről maradtam le? – Kérdezem most Wini-től, mert most, hogy Kath nincs ott, így a születésnapját nem halványítom el vele, talán ideje kicsit belefolyni, hogy miért durcás a fél csapat. Kathrine nem érdemli meg, hogy bármi is beárnyékolja a nagy napját. Átveszem közben a pergament, közben pedig Corvus is átadja a telefont. Ez a kettő talán már jó lesz, bár nincs annyi kezem, hogy mindent tartsak egyszerre, úgyhogy visszalépek az asztalhoz, amin a tálca üdítőt találtuk, aztán leülök. – Takarjatok légyszi. – Bár nagykorú vagyok, és ez egy játékterem, de mégsem lenne túl szerencsés varázsigét mormolva pálcát hadonászni a muglik szeme láttára. A pálca vége elfordul, pont arra a személyzeti bejárat felé, amerre Kathrine is elindult. A többiek felé pillantok fel. – Hm.. talán tényleg nem kéne szétválni, viszont ha sosem hagyjuk, hogy Kath önállóan is sikereket érjen el, hova lesz így az önbecsülése? – Fogom vissza kissé Corvust, aki máris menne. – Kérlek, legalább adj neki egy kis időt. – Értem ezt úgy, hogy ha némiképpen lemaradhatunk, akkor még mi lehetünk a felmentő sereg, ám nem kell mindig elvesznie az ötösben. Talán itt lenne az ideje, hogy Kath örökös bizonytalansága végre átcsapjon valami magabiztosságba, és ezt így adhatjuk meg neki. Gina eltűnése engem is aggaszt, és sietnünk kell, tehát ez most nem biztos, hogy jó alkalom, hogy Kathrine fejlődjön, de attól félek, hogy csak ezek a válságos pillanatok jók arra, hogy ez éles esély legyen. Végül aztán engedem, hogy Corvus is meginduljon, a nyomában érjük utol a kis párocskámat. Ő szólal meg először, a helyszínen már elteszem a pálcámat, de azért figyelem a bejáratot, amin át beléptünk, mondhatni őrt állok, nehogy valaki meglepjen minket. Sőt, ha van belülről kulcs, akkor rá is fordítom, de benne hagyom, hogy ha netán gond lenne, akkor tudjunk sietve távozni. Ahogyan Corvus elkezdi besötétíteni, leárnyékolni a környezetünket, azért enyhén megrettenek, én nem vagyok se ravasz, se bátor, csak okoska, és kezd zavarni, hogy ők milyen ügyesek, én meg csak félelemvámpírokkal futok össze minden második sarkon.
[You must be registered and logged in to see this image.]Amikor Winifred rámnyomja a telefont és meghallom a pittyegést bevallom még egy darabig tartom és beszélek bele, de azért mire visszaérne és nyilvánvalóvá válna már régen leengedem a telefont elkerülve a kínos értetlenségemet. Rengeteget tanultam tőlük, hogyan kell igazán élni, mi az igazi barátság, még a muglik világáról is csak tőlük cseppent igazi és nem szándékosan negatívra színezett információ, de van még mit fejlődnöm. Ha valaki el akarja kérni a kütyüt, főleg Winifred vagy Katherine jut először eszembe, hiszen ők a "muglibbak", akkor át is adnám, bár úgy tudom jelenleg sokkal több mindenre nem képesek ezek a szerkezet, csak hívni, írni, főleg nem ha már össze is törtek. Amikor Winifred felvonja a figyelmemet, hogy már teljesen leválltunk a fiatal Griffendéles lányról, aki az eredeti eltűnt nyomozásán haladt tovább egy kicsit tovább épül bennem az idegesség. - De, nem kellett volna elválnunk, ő látta az egészet, lehet, hogy éppen azért tűnt el Gina, hogy lépésről lépésre leválasszanak minket róla. - látom a rémeket, mint mindig. Amikor tárgyat akar tőlem kérni Benjamin, akkor a lányok helyett felé nyújtom a mobiltelefont. Én a mágikus tárgyakra koncentrálok és követni próbálom Ginát, míg a másik fiú a hátra hagyott tárgyra és tájolni, de a cél végül ugyanaz, hogy követni tudjuk és szerencsére pont arra mutat, amerre néhány perccel korábban a nyomozóvá avanzsálódott születésnapos indult. Winifred megpróbálja felhozni a konfliktust közöttem és Gina között, de egy gyilkos tekintettel hallgatok, nem kértem, hogy a szó-szólóm legyen és nem az én hibám, ha magától belement és betonfalba ütközött. Bár, ha neki ilyen tapasztalatai vannak, akkor talán Kath-nek is szólnom kéne, hogy hagyja a fenébe, mert még a végén ő is csak rosszul fogja érezni magát tőle. Mondjuk lehet, hogy csak a jó szavakat kell megtalálni és valószínűleg én se fogom. - Az asztal alatt volt a telefonja. - mondok végül csak ennyit, a következő fejtegetésénél én pedig már vélhetően Benjaminnal karöltve el is indulok szaglászni az öltözők felé. - Ha tündérekről van szó, akkor visszakanyarodunk ahhoz, hogy lehet még is csak a rokonsága jelent meg, ha minden igaz ez is egy örökölhető képesség, még ha át is ugorhat generációkat, szóval lappangósabb, mint egy... faj. - fejezem be, egy kicsit talán nehéz objektíven arról beszélni, hogy a nimfák már szinte más fajnak számítanak, de még nem találkoztam sehol pontos szedettel és besorolással a fel-felbukkanó minden képességgel és fajjal kapcsolatban. Mondjuk így falkában már kicsit feltűnőbbek vagyunk, mint Katherine egyedül, szóval mielőtt tényleg bemennénk egy személyzeti ajtón körbenézek, hogy valaki meglát-e minket és fokozatosan elsötétítem a területet, mintha éppen kiégett volna itt a neonfény, de nem hirtelen, hogy idekapják a fejüket, hanem éppen lépcsőzetesen, hogy csak kikerüljünk a neonfények alól és így beleolvadjunk a sötétbe amikor elkezdünk lopózni. Ha sikerül utolérni Katherine-t, akkor legalább egy kő legördülhet a mellkasunkról. - A Ginát kereső varázslataink is ide vezettek. Te mit tudtál meg? - kérdezem a fiatalabb lányt, hiszen tény, hogy nem figyeltem kellően arra a nőre és az információkra, amik a nyíl és Gina eltűnése óta jöttek tőle. Most túlságosan fújok Ginára, hogy egyszerűen megkockáztassam, hogy előbb jött rá valamire, mint mi és azért tűnt el, szóval marad az elmélet, hogy őt is elragadták. - Többet nem kéne szétválnunk. - teszem hozzá, miközben várom, hogy Kath kinyissa az öltözőben a szekrényt és kiderüljön mi van benne. Kicsit elhátrálok, hiszen a képességeink még mindig ütik egymást és közben közepesen egyértelmű undorral nézek körbe az ízléstelen és rosszul berendezett helyiségben.
// Egy kis trükközés, bár már a mesélőiben bent is vagyunk, de kell: Sötétnimfa: Képesek manipulálni/irányítani a saját elemüket természet adta valójukban kisebb-nagyobb mértékben, ami aktuális erejüktől, koruktól, mesélőtől is függ. (Sötétnimfa: sötétséget teremteni/fénytkioltani, félelmet kelteni, hevíteni, bátorságot csökkenteni.) + Elemüknek megfelelő pajzsot idézhetnek akár több ember köré is egy adott területre, mint egy búra, ez véd fizikai és mágikus behatásoktól is, de a támadásokkal egyre gyengül és amíg a nimfa próbálja fenntartani az ő ereje is egyre csökken. - árnygömb. És a lényeg: Egy lazább árnygömbbel, amit nem feltétlen pajzsnak használ sötétséget teremteni körülöttük, hogy afféle vakfoltja legyen mindenkinek a villódzó neonfényekben és a sötétség és elfedje, hogy amúgy tilosban járnak. Kicsit horrorisztikus, de Corvus. //
Néhány pillanatot mázli, hogy várok, hogy van e még bent valaki, mert a nő után egy fickó is érkezik. Nem gondolok semmi olyasmire. Talán pár év múlva már lehet, de most még nem vagyok azon a szinten, hogy ilyesmi felmerüljön bennem. Belopódzom hát az öltözőbe, hogy felmérjem a terepet. Próbálok sietni, mert nem akarom, hogy a többiek addig is aggódjanak, hogy hol vagyok. Mellettem azért ott surran Fehérke is, neki is ott a láthatatlanság képessége, így nem okoz gondot, hogy velem tartson, vagy egyáltalán egy mugli helyen ott legyen. Amikor megtalálom a szekrényt és nincs bent épp senki akkor elengedem a képességemet, hogy jobban tudjak koncentrálni más varázslatra, hiszen mielőbb ki kell nyitnom, ki tudja mikor jön be valaki. - Na lássuk... - bár nagykorú lettem, de még mindig nem merül fel bennem azonnal, hogy pálcát rántsak. Azért megnézem, hogy ha van az ajtóban kulcs, akkor elfordítom a bajáratnál, vagy a női öltözőnél. Nem számítok azért arra, hogy a többiek is utánam jönnek, de ha ezzel akadályozok valami személyzetist, aki be akarna jönni, akkor már egyből jobb a helyzet. Aztán már a szekrényre koncentrálok. Megpróbálom megnézni, hogy mennyire van zárva, vagy simán ki lehet-e nyitni. Ha zárva van, akkor bizony megpróbálom kirobbantani a zárat. Csak óvatosan, hogy ne legyen túl hangos, de hetedikes vagyok, úgyhogy még elvileg nem varázsolhatok az iskolán kívül. Biztosabb, ha inkább képességet használok.
//Tündér II. Fényrobbanást idézhetnek elő egy adott pontra sűrítve a környezet fényenergiáit. Koncentrálhatják ezt egy zár kirobbantására kis pontra, vagy akár egy közepes épület elpusztítására//
A lány szemmel láthatólag felvillanyozódik, hogy Kath belemegy a pletykálkodásba. - Tizes? Ó nem, nem... az már vagy 5 éve Amber szekrénye. Az övé a 21-es volt. Ráadásul képzeld el, pont az előtt egy órával üresedett meg, hogy ő jelentkezett volna munkára. Hát nem szörnyen furcsa? Pont akkor mond fel valaki, amikor ő munkát keres. Aztán meg hirtelen el is tűnik. Ha engem kérdezel, mindig különös nő volt. - kezd újabb lelkes kibeszélésbe. Láthatóan csak akkor szomorodik el kicsit, amikor Kath felfüggeszti a további beszélgetést, és tovább áll, de végül csak vállat von, és visszatér a munkájához. Kathnek még abban is szerencséje van, hogy éppen meglát egy barna közönséges ajtón kilépni egy egyenruhát viselő fiatalabb nőt, utána pedig egy első ránézésre biztonsági őrnek tűnő fickót. Így aztán teljesen észrevétlen tud benyitni az ajtón, ami egy rövid folyosóra vezet, amin van egy kis tea konyha, személyzeti mellék helyiségek, és bingo a folyosó vége fele egymással szemben a férfi és női öltözők is. Ráadásul még szerencséje is van, mert az öltözőben éppen nincs senki. Elsőre talán nem túl logikusnak tűnő módon vannak a sztenderd kék fém szekrények lerakva, de végül hátsó fal mellett csak megtalálja a keresett számút. Közben azért odakint Corvusnak abban igaza van, hogy Ginától sok minden kitelik. Akár a kámforrá válás is, de a cuccait sosem hagyja csak úgy el. Főleg nem azt a mobilt, amit Luca tukmált rá, hogy mindig elérhető legyen. Így amikor a fiú rákoncentrál a varázstárgyakra, halványan megérzi a győztesek medáljának vibrálását, méghozzá pont nem a kijárat, hanem az öltözők irányából. Minél közelebb megy az öltözőkhöz, annál erősebben érzi a tárgyat. Egyértelműen a női öltözőbe vezetné ez az érzés. Sőt, amikor Wini előhorgássza Gina jegyzeteit, és Ben tájoló bűbájt alkalmaz, akkor bizony az ő pálcája is egyértelműen a személyzeti helyiség felé vezeti, noha azért első körön kap néhány furcsálkodó pillantást, hiszen egy mugli szórakozó létesítményben vannak, de végül a legtöbben elkönyvelik valami új kamasz szerepjátékos trendnek a fiú különös viselkedését, és nem foglalkoznak vele túl sokáig. Ellenben az irány egyértelműen a női öltözőhöz visz. Pont oda, ahova Kath is belopózott alig néhány pillanattal korábban.
//Határidő: 2022.03.15. Következő hsz: 2022.03.16.//
Ben kedvessége azért sokat jelent. Ha Kath leválik tőlünk, lesem merre veszi az irányt, persze aztán szó szerint eltűnik a szemem elől... Szerencsémre gyorsan találok egy telefont, beszórom az aprót és mint a villám pötyögöm be a számot, hogy aztán feszült néhány pillanat következzen és a számat rágjam miatta. - Gyerünk..! - mormogom kicsit indulatosan és egy pillanatra elkap az izgatott remény amikor a vonal kapcsol és Corvussal lényegében egyszerre szólunk bele, de aztán részemről csak egy dühödt-csalódott - Fenébe!- ot hallhat arra amit mond és szó szerint rácsapom a telefont. Fújtatva térek vissza a srácokhoz, főleg, hogy Ben is vissza hív egy mozdulattal. Karba font kézzel nézek körül - Ez teljesen abszurd! Nem kéne inkább Kath után mennünk? - vetem fel, mert kezd nagyon kellemetlen érzésem lenni. Megcsóválom a fejemet, arra, hogy van-e bármim Ginatól, mert hirtelen semmi nem jut eszembe. Hajgumi főleg nincs tőle, én csak hajpánttal szoktam kordában tartani a tincseimet, általában rövid összefognom. Aztán persze mint akit megcsípett a villanypásztor úgy csapom a kezem a táskámra és kezdem hirtelen feltúrni a tértágított mélységet. Eszembe jutott valami és hátha mégis a táskámban felejtettem.. Még mielőtt Benjamin és Kath megérkeztek volna néhány témában jegyzetet cseréltünk. Szóval ha minden jól megy egy kézírásos pergament vadászok elő tőle. - Ez esetleg? - próba szerencse. Ameddig Ben próbálkozik addig én Kath-et lesem, mikor érkezik vissza. Közben Corvus utolsó mondatára kissé megdörgölöm a karomat. - Igazából.. megpróbáltam neki utalni arra, hogy ha a konfliktusból valaki kisétál az nem megoldás… De Allstaros csapatpéldát hoztam neki… Szerintem nem ment át.. - vállat vonok - Vagyis.. annyi biztos, hogy szemtől szemben szeretné tőled hallani a miérteket… - karba fonom végül a kezeimet - Mindenesetre az biztos, hogy utoljára próbáltam így bármibe is bele avatkozni! Intézze mindenki magának! - mondom ki voltaképp nem a legjobb szájízzel. Érezhetően van pár korábbi tapasztalatom. De egyben ez egy biztosíték is, hogy nem pletykálásnak szántam a megosztott infót és nem is fogok. Nem próbálok meg többet Terézanyut sem játszani. Aztán persze egy két mély lélegzet után elillan a gőz és a tálcára téved a tekintetem. - Szerintetek Gina tényleg eljutott az asztalig..? - tűnődöm tovább - A tündérek képesek a fénytörésre igaz? Mi van.. ha a nagyító.. ezt a fajta fénytörést semlegesíti? És azok akik a nőt elvitték.. Szintén birtokában voltak a tündérségnek… Mint.. Kath..
- Ugyan, nem a te hibád! – Cseppet sem szántam számonkérésnek Wini felé, ő már el is könyvelte, hogy én fogom össze a kis csapatot. Enyhítek is a pillantásomon, hogy a szőkeség ne érezze magát rosszul, és tétován én is tekergetem a nyakamat, hogy hátha meglátom valahol Ginát. Még csak az kell, hogy szegény megsértődik valamin, és kámforrá válik. Fél füllel hallgatom az összefoglalást Mary-ről, közben pedig Corvus kérdő pillantását állom, hogy menjek-e vele. – Jól van, menj csak, akkor pár perc múlva ugyanitt. – Engedem el Kathie kezét, most nem is baj, ha különválunk, kár tömegesen kérdezősködnünk, a csapatos nyomozás csak szemet szúr! Fél szemmel még Wini-re is figyelek, de aztán Corvus-szal indulok meg keresgélni, hogy végül felfedezzük a tálcát az üdítőkkel, jégkásával, s betört, megrepedt kijelzős telefont. Tudom, hogy Corvus nem éppen a mugli kütyük szerelmese, én is jobban szeretem a varázslatot, valahol talán félúton helyezkedek el a fiú meg mondjuk MB között, aki inkább muglis. Lehet, hogy én aranyvérű vagyok, de igyekeztem azért tájékozott lenni a varázstalan világ tekintetében is. – Hm.. hova tűnhetett Gina? – Intem vissza magamhoz Winit, de közben azért nem akarok távolodni a környéktől, hátha Kath gyorsan visszaér, mert még tud csatlakozni. Végül pálcát húzok, én már varázsolhatok iskolán kívül is, hogy Corvusra pillantsak. – Van valamid Ginától? Bármi! – Tudom, hogy nagyon összevesztek, de azt is, hogy a fiú mégis rendkívül érzelmes, és csak arra tud fújni, akit tényleg kedvel. Tapasztaltam már! Azért én is keresgélek a táskámban, de valami igazán fontos kötelék kellene, noha én nem gyűjtök a kártyákon kívül semmit. Ha kapok Corvustól valami apróságot, ami Ginához köthető (vagy akár Winitől egy hajgumit, ilyesmi) akkor valami egyszerűbb tájoló varázslatot próbálok, a gazdájához vezet. Ha begerjed a pálca, akkor megindulok arra.
//Tájolás, irányt mutat, például északot, de egyszerűbb tárgyakat is meg lehet vele találni. Személyre működik vajon?
[You must be registered and logged in to see this image.]Amikor Kath azt ígéri, hogy beszél vele már csak bólintok, egyértelműen kellemetlen, hogy nem tudom magamnak intézni a dolgot és hogy szükségem van segítségre, de ez is annak az útnak a része, amivel egy fokkal "normálisabb" tagja leszek a társadalomnak és nem az tipikus aranyvérű mardekáros, amivé a szüleim tenni akartak. Benjamin tippjei azzal kapcsolatban, hogy mit is rángathattam ki a labdából eléggé merészek, de azért biccentek neki. - Ki tudja, lehet. Bár azért furcsa, nem sok köze van egy nyílhegynek a kosárra dobáshoz és tényleg annak tűnik. Illetve mugli helyen nem hiszem, hogy varázstárgyat osztogatnak, itt pedig úgy érzem erről van szó. - mormogom, alig - vagy semennyire - nem figyelve a kiszolgáló személyzetre, csak halkan a srácnak. Aztán már inkább azért nem, mert Gina szőrén szálán eltűnik, bennem meg megkondulnak a vészharangok. Az már egy szint, ha a legjobb kimenetele a helyzetnek csak az, hogy vérig sértettem a szemétkedéseimmel, a legrosszabb pedig az, hogy valaki elrabolta. Az eszembe se jut, hogy a mosdóba indult volna szó nélkül, pedig talán logikusabb, mint rémeket látni. Én nem veszek el semmit a tálcáról és ebben az esetben már aztán tényleg nem várom el, hogy Benjamin engem válasszon, hiszen valahol fél füllel azért kiszűrtem, hogy Kath nyomra talált, olyanra, amit nem olyan egyszerű feladni. - Felhívni? Ja, igen, a mobiltelefon. - kérdezek vissza, egyértelműen én már esnék neki, hogy mágikusan nyomozzak, bár fogalmam sincsen hogyan fogom kivitelezni ilyen körülmények között. Vér remélhetőleg nem lesz sehol, minden más bűbájt elvégezni igen feltűnő lenne és némelyik még fényjátékkal is jár. Bár a neonfény amúgy is villódzik itt, még is a varázsvilág felfedése nincs a napi teendőim között. Winifred tehát elindul egy klasszikus pirosfülkés telefont keresni vagy egy tárcsákkal megrakott falat, akármelyik is legyen itt, én pedig körbenézek azon a helyen, ahonnan érkeztek. Alapos vagyok ebben és a szomszédos boxokban is, van-e bármi, ami hátramaradt, teszem azt a hajszál apróságáig, elragadták erővel, vagy meglátott valamit és izgalmában nem törődött a ketyerével, amikor az a földön koppant, vagy mondjuk akad itt szemtanú, akihez odaléphetek kikérdezni. Annyi lehetőség van és szörnyen hiányzik a pálcamágia. Végül lehajoljak a csörgő elektronikus ketyeréért és magamhoz veszem, egyértelműen idegen a fogása. Első reakcióm az, hogy megnyomjam a nagy gombot, csak maroknyi alkalommal láttam őket használni, de azt tudom hogy kell felvenni. - Haló? - szólok bele, és csak azután esik le, hogy Winifred lesz a túlvégen, nyilván a számok nekem semmit nem mondtak az ég világon. Elkezdek járkálni a telefonnal a fülemen, hogy addig se veszítsünk időt. Ismerem Ginát, a világon mindenre képes felkészülni és rengetegszer szkeptikus, márpedig amikor Kath látott valakit eltűnni az ablakból kétlem, hogy nem készült fel. Szóval... megpróbálok ereklyevadászként rákapcsolódni a varázstárgyakra, amiket általában hord magával és az alapján becélozni, hogy úgy irányban merre haladhat, hova tűnt, ignorálva a tényt, hogy a zsebemben is lapul ereklye. A hatótávom eléggé csekély, ezért hosszú, fürge léptekkel haladok a leglogikusabb, leggyorsabb kijáratok felé arról a pontról, ahonnan az imént eltűnt, hiszen olyan távol talán nem jár még. Talán. - Egy box ülése alatt volt a földön. - mondok azért még ennyit, mielőtt megnyomnám a gombot, ami a hívás megszakítása felirathoz a legközelebb van, bár egy ideig nézem, mire megtalálom. - Az még rendben van, ha lelép, mert kiidegeltem, de a telefonját nem hagyná hátra. - mondom, amikor Winifred esetlegesen visszatér, vagy éppen Benjaminnak, ha emellett a nyomoznivaló mellett döntött, de ha egyikük sincs mellettem, akkor magamban azért nem beszélek, csak elkezdem végiggondolni a dolgot.
// Relikviamester 4. szint, részlet: "10 méter sugarú körben pontosan tudja, hogy milyen varázstárgyak vannak, és azt is megérzi, ha valaki használni akar egy ilyet." - Az isteni közbeavatkozás arany medálja A győztesek medálja Driádok íja - elsősorban ezekre gondoltam, másodsorban csak a bájolt varázstárgyakra, mint tértágított táska, ilyesmi. //
Egyelőre úgy fest Bennek döntenie kell, hiszen én nem moccanok a kép és a lány mellől, Corvus ellenben elindul visszafelé amerről Winnie jött. Persze előtte még megígérem Corvusnak, hogy beszélek majd Ginával, de az úgy már eleve esélytelen, hogy egyelőre eltűnt és ha csak nem nyelt túl sok tengervizet és szaladt vissza a wc-re, akkor bizony... Na, de egyelőre most még nem ezzel foglalkozom, hanem ott maradok a lánnyal, Ben kezét pedig elengedem, ha úgy dönt, hogy Corvusszal Gina keresésére indul. Fél szemmel látom, hogy Winnie telefonálni kezd, és persze én is aggódom, de most ez is nagyon fontos, hiszen a képen az a nő van, akit láttam eltűnni! A lány fecsegni kezd, én pedig halkan szusszanok egyet, ahogyan tudatosodik bennem az információ, és hogy ez a név bizony határozottan ismerős. Egy pillanatra lehunyom a szememet, ahogyan kutatok az emlékeim között és be is ugrik a szomszéd Mary néni. Olyan rég volt már és nehéz felidéznem az arcát is évek távlatából, de ha jobban belegondolok talán... tényleg ismerős. De mégis mit keres itt? A két alak pedig tuti, hogy a két auror volt, de miért keresték már az eltűnése előtt is Mary nénit? Tudtam, hogy nem lehet csak úgy megbízni bennük! Na persze lehet, hogy másik kettő volt, akik ugye elrabolták nem rég, de... sose lehet tudni! - Oh értem, köszönöm. Tudod eléggé ismerős nekem az arca, és... Nem tudom, hogy nem túl nagy kérés-e, de jól sejtem, hogy a tizes volt a szekrény száma? - persze csak random mondok egy számat, mert a lány annyira fecsegősnek tűnik, hogy ha úgy teszek, mintha tudnám, akkor majd biztosan kijavít a jó számra. Az pedig nekem már elég, hiszen nem olyan nehéz egy mugli játékteremben feltörni egy szekrényt és ha olyan sietősen távozott, akkor talán maradt ott valami, ami fontos lehet. Közben próbálok emlékeket felidézni erről a Mary néniről és persze fél szemmel figyelem, hogy mit tesznek a többiek. Ha pedig kapok egy tényleges szekrény számot, akkor megköszönöm a segítséget. Gondolkodom egy sort, és persze hezitálok, hogy itt hagyjam-e a többieket, vagy szóljak, de jó eséllyel el vannak foglalva Gina eltűnésével. - Mindjárt jövök! - sietek azért oda Benhez. Nem biztos, hogy jó lenne, ha mind együtt bóklásznánk, ezért jobb megoldásnak látom, ha ezúttal egyedül keresem meg azt a szekrényt. Megpróbálom nagyjából belőni, hogy merre lehet valami hátsó szoba, öltöző, ahol a szekrények lehetnek. Jelölve lehet ajtóval, hogy személyzetni szoba és tilos a bemenet. Ha kell akkor kicsit felszívódok hozzá, hogy ne lássanak, aztán elég egy sima hoppanálás, hogy az ajtó másik oldalára kerüljek.
//Tündér I. Képesek úgy megtörni maguk körül a fényt, hogy ezzel gyakorlatilag láthatatlanná váljanak, amíg koncentrálnak. Mozogni közben csak jóval lassabban tudnak, különben más könnyebben rájöhet a turpisságra. //
