2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Brighton, Anglia egyik legdélebbi része. A környék letisztult, egészen rendezett, magasabb téglaépítésű bérházakkal tarkított. Ugyanakkor kifejezetten csendesnek nem lehetne mondani, hiszen nincs messze a nyaralóövezettől és annak minden velejárójától. Az utcáról belépve, egy folyosó után üvegkupolás aula fogadja az érkezőket, az egyik falon tele postaládákkal, a szemközti mentén pedig ízléses kanapékkal amik a földszinten praktizáló fodrászat váróját képezik néhány igénytelen, de annál látványosabb cserepes növény társaságában. Az aulából több lépcsőház is nyílik. A bal hátsót megcélozva egészen a legtetejére felmászva, az utolsó folyosón eltéveszthetetlül ott feszít egy magányos zöldre festett ajtó, mézfényű, lerácsozott kicsi, tejüveg ablakkal. Előtte a lépcsőházi korláthoz erősítve pedig egy sokat megélt Kellys Mountain Bike. A lakás az 58-as számra hallgat, az ablak felett akad kopogtató az ajtó mellett pedig csengő is. Belépve egy keskeny előtér fogad mindenkit aki ide téved. Ide lehet letenni a cipőket, felvenni a vendégpapucsokat, kabát, esernyő, táska mindenféle ami induláshoz, vagy érkezéshez szükséges lehet. Ebből kiindulva, az ember azt hihetné, hogy épp ugyanilyen pici lesz a lakás is. Azonban az előtér ajtanán is tovább jutva egy hatalmas, tágas, amerikai konyhás nappali tárul a szemek elé. A jobb oldali falat lényegében majdnem végig a konyha, foglalja el két ajtót leszámítva. Modernebb mugli felszerelésekkel vegyesen. Beépített sütő, mosogató gép, mosó gép, hűtő, fagyasztó, működő elszívó minden jó cucc ami kellhet. Az ablakhoz közelebb eső szakaszon az egyik konyhaszekrény ki lett szedve és a helyére egy raklapból össze szerelt fűszernyövényekkel tele ültetett mini veteményes kapott helyet, szépen sorban, felcímkézetten. A konyhát csak egy pult választja el jelképesen a nappali hatalmas terétől, amit akár ebédlőasztalként is lehet használni a hozzá tartozó bárszékeket birtokba véve. Az ajtóval szemközti falat hatalmas ablakok borítják, amik előtt végig párnázott ücsörgő húzódik és csak azon a részen szakad meg, ahol egy ajtó a nem túl széles, de a lakás külsőleges, látható hosszával megegyező erkényre nyílik. Az ablakok elé dísznövények vannak fellógatva, orchideák, meg néhány húsevő példány is. Persze csak a rovarokra veszélyes egyedek, semmi veszedelmesebb. Itt ott a sarkokat nagyobb méretű cserepesek töltik meg élettel. A mennyezet szegély menti fényeit azonban nem ledek biztosítják, hanem gondosan elszeparált, telepes foszforeszkáló gombák. A bal oldali falon egy ajtón át, lépcső vezet fel az abszolút tetőtérbe. Aminek a két végében egy egy szoba foglal helyet egy keskeny összekötő folyosóval. A tetőtér egyéb területét egy, az alsóbb szintre is leereszkedő üvegház birtokolja. Egyértelműen érzékelhető a térmágia hatása. Az ablakkal szemközti, lényegében a bejárat felöli oldalon a fürdőbe nyílik ajtó és egy plusz külön mosdóba. A fürdőnek egészen más jellegű hangulata van, mint a lakás többi részének. Ugyanis totálisan a török fürdőket idézi. Apró mázas mozaikcsempékkel van kirakva az egész amik mindenféle mintát formálnak. És azon kívül, hogy van egy kellemes szabású zuhanyzó fülke, van még egy áttört- faragott paravánnal leválasztott rész. A zárható paraván mögött pedig ott van egy padlóba süllyesztett kétszer két méteres hagyományos török seggáztató is. Ezen kívül pedig színes üvegű rézlámpások társaságában könnyíthet magán az ember. Vissza térve a nappaliba, a nyers téglafalak, egyhangú nagy felületeit, lényegében lépcsőzetes polcszerűségek, vagy épp hengerek törik meg, amik fura absztrakt divathóbortra is utalhatnának, de a beavatottak számára egyértelmű lehet, a házban van egy kisbestia is ami valószínűleg imád mászni. A lakásnak még akad két másik tere is, de azok mindenki elől gondosan le vannak zárva és csak úgy megtalálni sem igazán lehet. A nappaliban középen egyébként egy egész kanapékomplexum kapott helyet, egy méretben passzoló asztallal együtt.
Szinte megrezzenek, amikor Corvus visszavág Ginának, pedig tuti, hogy nem akart direkt beszólni, csak hát ő... ilyen. Corvus meg eleve szült a képessége miatt, plusz amúgy is elmondta, hogy miért orrolt meg Ginára, de ezt nekik kell megbeszélni és nem itt és most a legjobb az alkalom erre. Ezek után még én is bezavarok, mert totál félreértem a helyzetet, de szinte olyan volt, mintha nekem mondta volna Gina, hiszen rám nézett, miközben beszélt, legalábbis néhány pillanatra. - Oh igaz! - nyelek egy nagyot és inkább kicsit lemaradva sorolok be Winnie mellé, hiszen amúgy is ideges vagyok, a két rokon között meg kellően feszült a helyzet, sőt valójában itt mindenki rokon, csak én lógok ki a sorból, de pont az én ügyem miatt keresgélünk. Hűde zavaros! Az is csak lassan tudatosul bennem, hogy szúrni kezd a szemem, pedig eddig nem okozott gondot a sötétben látás, amit nem is kell sokáig erőltetni, mert lassan kiérünk a folyosóról. Corvus felvetése viszont megtorpanásra késztet egy pillanatra. - Nem baleset? - kerekedik ki a szemem és ha most az kezd betolakodni a fejembe, hogy talán Belle és anya... Megpróbálok újra nagy levegőt venni, mert tudom, hogy igaza van, de akkor is rémes ebbe belegondolni. Ha a Benedictek keze van a dologban, én nem is tudom, hogy mit csinálok, hiszen a testvérem eleve beteg volt, anyával siettek és... életem legszörnyűbb napja volt, amikor megkaptuk a hírt. Balasetnek is rettenetes, de ha valaki szándékosan ártott nekik... - Valakik mozognak a fák között. - bököm ki aztán, de muszáj megdörzsölnöm a szememet, mert mintha csomó szempillant ment volna bele, egyre jobban könnyezik és egyre nehezebb bármit is néznem. Azért megpróbálom erőltetni és hunyorogni. - Tíz lovas... fura és mintha szárnyuk is lenne, mint a tündér szárnyak. - ha Corvus elmondja, amit mondott neki a kígyó jó eséllyel én se jutok többre, mint Gina, főleg a mugli származásom miatt végképp nem vagyok otthon mágiatöri terén. Próbálom időnként kicsit lehunyni a szememet, hogy pihentessem és persze már a sötétben látás sem kell, ha kijjebb értünk, no meg a hűvös kezeimmel igyekszem kicsit nyugtató borogatás szerűen hűteni is őket. - Megnézzük kik azok ugye? Mielőtt eltűnnek. - bár azt sem tudjuk hol vagyunk pontosan, de az út erre vezetett, én pedig nem vagyok valami profi nyomolvasó, pedig jó eséllyel az első az, hogy megnézzük merre indult a két fickó a dobozommal. Mégis a lemaradó lovas alakot próbálom megcélozni, sőt ha a többiek nem tartanak vissza, akkor még egy "Hahó!-"val is megpróbálkozom.
//IQ+ mágiatöri = 20+10 +25 =55//
Katherine Benedict carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Kissé nehezen követem az eseményeket, de azért igyekszem összeszedni magam, és koncentrálni. Tudjuk be annak, hogy ha lecsapnak, mint egy taxiórát, ráadásul klausztrofóbiásként bezárnak egy kicsi sötét helyre, az nem éppen segíti elő, hogy gyorsan és jól funkcionáljon szerencsétlen szürkeállományod. Szóval egyszerűen megpróbálom összefoglalni a dolgokat. Legalábbis nagy vonalakba. A részletekbe már annyira nincs kedvem belemenni. Így is éppen elég a jelenlegi helyzet, amibe megint belekevertük magunkat. Ennyit Ben vidám felvetéséről, hogy ma csak bulizni, és jól érezni fogjuk magunkat. Hát az én kényelmi szintemen a jelenlegi helyzet igencsak túllő. Legszívesebben visszamennék delfinekkel úszkálni. Ők legalább tuti nem akarnak lecsapni, és velük könnyű kommunikálni. Vagy Corvus siklójával. Bár párszaszájú nem vagyok, de azért még mindig közelebb érzem magamhoz a hüllőket, mint sok embert. Függetlenül attól, hogy kivételek mindig akadnak. Lassan új családom is. Legalábbis időnként próbálok így gondolni Corvusra is, még ha manapság nem is teszi ezt túl könnyűvé. Szóval most remélem, hogy Wini és a többiek nem akadnak fenn túlságosan sokáig az én történetemen, és inkább a következő, remélhetőleg innen kivezető lépésre koncentrálhatunk majd. Mindenesetre Ben elmegy Mary nénivel, bár talán nem a legjobb ötlet, hogy egyedül kísérje vissza. Jobb lenne együtt mozogni. Elég lesz Kath doboza után nyomozni, nem kell egy eltűnt Ben is. De mivel én vagyok az utolsó, aki beszólhat ezért, és mivel Corvus is figyelmezteti, hogy legyen óvatos, ezt ráhagyom, és addig inkább az unokatestvérem felé próbálnék nyitni. Igaz, úgy tűnik nem túl szerencsésen. - Ki tudja, ritkán találsz játszópajtit, aki még hallgat is rád. - próbálok azért játékosan visszaévődni. Bár a sikló tényleg cuki. Ettől eltekintve nem néztem Corvust hülyének, és azt sem feltételeztem, hogy megtartaná szerencsétlen állatot. Inkább csak valami szerencsétlen elcseszett módon próbáltam kapcsolódni hozzá, valami olyasmin keresztül, ami mindkettőnknek fontos. Én igazából az egész témát nem venném túl komolyan. - Mármint, hogy mire gondolok? - nézek most a hozzánk csapódó Kath-re, eléggé összezavarodva, mert most nekem nem sikerül megfejteni, hogy ő mire gondol, hogy én mit gondolok, miről is? Persze, miközben Corvushoz, beszéltem őt is igyekeztem szemmel tartani, így lehet azt hitte, hogy hozzá beszélek? Végül azért Corvus, csak helyre rakja a dolgot, bár érdemben nem válaszol nekem. Azért az a beszélgetés esedékes lesz, ha túl leszünk ezen. Így ez elég kellemetlen. - Akármi is van a dobozban, és derül ki, nem kell egyedül szembe nézned vele. Itt leszünk. - próbálok azért most Kath felé kicsit bátorító lenni, és talán kapva Corvus mondatán tovább terelni a szituációt. - Látsz valami érdekeset? - kérdezem Kathet, ha végre kijutunk. Igazából inkább arra kíváncsian, hogy szerinte innen merre kéne tovább indulni, mert nekem fogalmam sincs. Talán előbb, mielőtt lépéseket tennénk meg kéne várni, hogy Ben visszajöjjön. Ha pedig Corvus meg is osztja az információt, amit az új kis kezén tekergőző pajtijától hallott, csak vállat vonok azzal, hogy én mindig átaludtam a mágiatöri órákat. Lovagolni viszont szeretek.
Ben tehát hátramarad Mary nénivel, és pillanatokon belül el is tűnnek a visszafelé vezető járatban, így pont lemarad a félreértésből, ami abból ered, hogy Gina szavait Kath úgy érzi, hogy rá vonatkozik. Most még nem biztos, hogy pontosan el tudják dönteni, hogy mi lenne a legjobb módszer a doboz felkutatására, de Kathrine szeme egyre jobban szúrna, mintha bekapcsolt volna valami olyan plusz képesség, amiről eddig nem tudott. A fák között látható homályos valami egyértelműen mozog, s bár Kath most nem hagyatkozik másra, mint a puszta sötétben látására, nagy könnyezve de rá tud fókuszálni. Több alak mozog, méghozzá lovon! A fák között vonul egy nagyjából tíz lovasból álló csapat, ám Kathrine társai ezt most még nem látják, csak ő. Az egyik lovas, a hátsó mintha lemaradna kissé, hasonlóan áttetsző tündérszárnyai vannak, mint amit Kath tud idézni. Az átjáró immár nincsen rejtve, kimerészkedhetnek az erdőszélre, vagy dönthetnek hogy visszaindulnak Cody lakásába. Corvus frissen befogott kígyócskája sziszegni kezd, amit a többiek nem is tudnak értelmezni, de a párszaszájú fiú igen. – A Sidhe.. Ők vonulnak, isszmerjük őket, bisszony!! – Elsőre Corvusnak ilyen név nem ugrik be, de aztán ha nagyon magába néz, előveszi a mágiatörténeti emlékeit, talán juthat valamire. Így tehát a kezükben a döntés, hogy most merre.
//Határidő: május 29, én írok május 30-án. Ha Corvus előzetesen megosztja, amit a kígyó mond, bárki dobhat IQ+Mágiatörténet próbára +10 pontos módosítóval. Kathrine esetén a módosító +25//
[You must be registered and logged in to see this image.] Éppen olyan meglepetten nézek Benjaminra, ahogy valószínűleg ő adja elő, hogy miért nem gondoltam meditációra. - Ó, igazad van, ez eszembe se jutott az elmúlt négy évben. - válaszolom szarkasztikusan, ami azt üzeni, hogy nagyon is próbálkoztam már vele. Winifred vércsapolására egy kicsit elhúzom a számat. - Valószínűleg ez lenne a járhatóbb út egy-két képességem kitapasztalására, de attól tartok akárkihez tartozik, ártok majd neki. - sóhajtok, még egy-két mondattal magyarázva az eddigi tapasztalataimat. - A képességem olyan anyagi mágia, mint amikor egy elemi mágus kapcsolatban van a vízzel, földdel, tűzzel, nem... olyan, mint a legilimencia, vagy a telekinézis. Van sok aspektusa, sokat még én se értek, de konkrétan a vérrel kerülök kapcsolatba, azt mozgatom, amikor, nos, mint az imént. - akadok meg a végén, visszautalva a történtekre. Tudom, hogy furcsa. Tudom, hogy megbélyegzi azt, hogy sötét nimfa vagyok, hogy milyennek is akartak a szüleim, mikre tanítottak egész gyerekkoromban, nem véletlenül szégyelltem sokáig. Már hosszú, hosszú évek óta felfedeztem a képességet, még is csak ők öten (Maisie Bee-vel együtt) tudnak róla. Próbálok tudományos hangnemben, tárgyilagosan, ismeretterjesztően beszélni, de azért ők ismernek már annyira, hogy halványan érződjön, nem kellemes az egész. Én elfogadom Gina magyarázatát, nem kérdőjelezem meg jobban az időrendet, a mobil résznél meg biccentek azt hiszem Benjaminnak vagy Winifrednek, akinél utoljára volt a tárgy, hogy visszaadja. Megértem, hogy Benjamin visszakísérné a nőt, a szülei gyógyítók voltak, törődő az ismerősökkel és idegenekkel is, ráadásul lehet, hogy menet közben többet is megtud majd, mint mi így egyetlen perc alatt. Biccentek neki. - Vigyázzatok magatokra, nem tudjuk hányan és hol vannak, kiszúrhatnak titeket újra, Ginát is tömegből ragadták el. - teszem az utolsó szavakat, aztán a hátramaradt csapat felé fordulok, miközben a kis sikló könnyedén tekereg a kezemen. Szinte feláll a szőr a tarkómon, amikor meghallom Gina hangját, de most nem azért, mert fújok rá, hanem azért, mert két percen belül kétszer néznek hülyének. - Nem, gondoltam örökre megtartom és innentől minden állatot hazaviszek háziállatnak, teljesen mindegy, hogy mi a természetes környezetük. - válaszolok ennyit, még csak rá sem nézek, az arcom elé emelem az állatkát ami csak tekergőzik, néha felém fordul és nyújtogatja a nyelvét. Sokkal többre nem képes. Legszívesebben nem is reagálnék a következő megszólalására, de amikor meghallom Katherine zavart torokköszörülését, akkor feléjük fordulok. - Nem csináltál semmit, hozzám beszélt. - mondok csak ennyit Kathnek. - A vizisikló azt mondta, hogy véletlenül zárták erre az oldalra az egyik áthaladásnál, szóval jön velünk egy darabig. Induljunk. - mondom, de menet közben Winifred felvetésén is gondolkozom, viszont sokkal több felvetésem nem akad, mint amennyit a volt-szomszéd elmondott. - Talán nagy érték van a dobozban, vagy egy családi ereklye, vagy egy nyom arra, hogy mi történt pontosan a balesetben. Talán nem volt baleset. Megtaláljuk és kiderül.
Hálásan pillantok Corvusra, az viszont azért kicsit meglep, hogy Ben visszavonulót fúj, bár az igaz, hogy valakinek el kell kísérni Mary nénit és az se árt, ha kicsit húzza az időt mielőtt az aurorok utánunk jönnek, de mégis kellemetlen szorítást érzek a mellkasomban az ötlet hallatán. - Jól van. - bólintok végül, de azért picit látszik rajtam, hogy az amúgy is igen gyér magabiztosságom most csak még inkább kis csorbát szenvedett, de attól még igenis tudni akarom, hogy mi a fene történik itt. Abban igaza van Winnienek, hogy túl sok a véletlen egybeesés és ez az egész talán csapba, vagy átverés, vagy tudom is én, de mégis csak tudni szeretném mi van abban a dobozban, főleg ha nekem szánták. Túl sok a titok a családomban, de egyszer csak elfogynak majd, ugye? - Nem tudom mi derülhet ki még a szüleimről. - sóhajtok egyet, hiszen már az is elég meglepő volt, hogy apa varázsló, aztán hogy anyának van családja, akikről sosem beszélt, meg ugye egy féltestvér apa részéről és az egész Benedict család, meg ez a tündér vér, amit örököltem. Sejtésem sincs róla, hogy mi lehet még, de remélem, hogy nem az derül ki, hogy a felmenőim nagyon rossz dolgokat tettek és most nekem kell ezért bűnhődni. El is indulok, ha meg van az átjáró, csak akkor torpanok meg kicsit, amikor Gina szólal meg. Tény és való, hogy nekünk sose mvolt érdemben nagy kapcsolatunk, de hát annyira mások vagyunk annak ellenére, hogy egy házba járunk. Azt hiszem sose lettünk volna barátok, ha nincs a csapat. Gina hűvös, de határozott és magabiztos, épp az ellentétem, hiszen én túlságosan érzelmes vagyok, és igen távol áll tőlem a határozottság, meg a magabiztosság, sőt hajlamos vagyok magamat folyton mások alá rendelni. - Nem tudom, hogy... hogy mire gondolsz. - köszörülöm meg kicsit a torkomat zavartan, de aztán azért gyorsan bólintok és besorlok Corvus mellé, ha van annyi hely. Fehérke a lábam mellett osongál. A sötét neki sem okoz gondot, meg alapvetően nekem sem, ha esetleg ebbe az átjáróba nem szűrődik be elég fény, úgyhogy elsőre eszembe sem jut, hogy fényt varázsoljak a pálcámmal.
//Tündér I. Teljes sötétségben is kiválóan látnak, a szemük alkalmazkodik a környezet fényviszonyaihoz, de sötétben az egyéb képességeik gyengébbek.//
Nem mondom, hogy a klausztrofóbia kellemes érzés. Leginkább ez a bajom ebben a percen. Ha az a két barom meg is ütött, nos, kaptam már nagyobb pofonokat is, és különben is gyorsan gyógyulok. Lassan már nyoma sincs a testemen semmi sérülésnek. Viszont a többieket látva azért határozottan megkönnyebbülök. Főleg, hogy úgy tűnik, egyiküknek sincs semmi baja. Tehát úgy sikerült követni idáig, hogy egyetlen csapdába se sétáltak bele, vagy legalábbis megoldották a dolgot baj nélkül. Most pedig igyekszem mindenkit megnyugtatni, és én lenni a béke követ, bár általában az inkább Ben reszortja szokott lenni. Így a körülmények fényében talán nem is annyira meglepő, hogy a magam részéről kicsit lemaradok a Corvus-Wini féle vérrel gyakorlós eszmecseréről. Különben feldobhatnám, hogy próbálkozzon az enyémmel, nekem úgyse eshet nagy bajom, amiből nem épülök fel. Így azonban ez kimarad. Meglephetne, hogy ezúttal amíg Marynéni előadja a meséjét Corvus a siklóval kezd barátkozni, de igazából most a környezet miatt nem a legjobb a koncentrációs képességem. Örülök, hogy annyira összeszedem magam, hogy Wini felé tudjak fordulni, és neki válaszolni. - Na igen. Az volt a terv, hogy üdítőt viszünk mindenkinek. De ha közben egy pálca kerül a gerincedhez, nem állsz ellen túl sokáig. Viszont megpróbálsz nyomot hagyni. Bevallom a telefont direkt hagytam hátra, a medállt is. Reméltem, hogy utánam jöttök. - mosolyodom el. Nem magyarázom túl hosszan, hogy botlottam tálcástól a rossz arcokba. Egyszerűen megtörtént. Ahogy az is, hogy a hülye igazságérzetem nem hagyott nyugodni, és bele kellett szólnom a dolgokba, hogy a végén én húzzam a rövidebbet. Vagyis majdnem. Mert így legalább a többieket elvezethettem Mary nénihez. A telefont hálásan elveszem, bár remélem a medált is elhozták. Vagy legalább olyan helyen van, ahonnan könnyen visszakaphatom. Amúgy Wininek igaza van. Túl sok itt a véletlen egybe esés. Nem szeretem én az ilyet. Mindig valami bajhoz vezet. Ellenben Corvussal értek egyet. Nála jobban megfogalmazni sem tudnám, hogy mit gondolok. Ez Kath családja, múltja, doboza. Ha nyomozni akar, akkor neki kell dönteni, nekünk pedig támogatni. Rajta múlik, hogy most merre. Így én csak bólintok a lány felé, hogy tőlem bárhogy dönthet, támogatni fogom. - Nem köszi. Rendben leszek, csak ez az ostoba klausztofóbia. - pillantok Winire, és egy pillanatra kézen fogom, amolyan bátorító jelleggel, majd engedem is el. Hiszen végül inkább Corvus felé kezdek orientálódni, akit ha megtalálok, a síklója fejét két ujjal óvatosan megsimogatom. - Helyes állat, de el kell majd engedned, ugye tudod? - pillantok az unokafivéremre egy pillanatra. A többiekre nem nagyon tartozik, de így elég halkra fogom magam, hogy érezze, ez most csak neki szól. - Nem tudom, hogy mi a baj kettőnkkel, de megbeszélhetnénk majd. Ha túl leszünk ezen. - pillantok végül Kath irányába, de elég egyértelmű, hogy most kettőnk dolgáról van szó, és arról, amiért egy ideje úgy viselkedik velem, ahogy, amit igyekeztem figyelmen kívül hagyni, mondván fogalmam sincs mi oka van rá. Ami lényegében igaz is, de nem mentség, hogy mért nem kérdeztem rá hamarabb, és mért kerülgettem, mint macska a forró kását, ha ennyire zavart.
Corvus ingerültségét megértem valahol, biztos, hogy nem kellemes hogy ilyen eredménye lett a megmozdulásának. - Én sem úgy gondoltam, hogy valakin.. És tudom, hogy ez a varázsvilágban nagyjából káromlásnak számít, de talán némi.. “lecsapolt” vérrel megoldható lenne.. - mondom neki csendesen. Hiszen némi vérvételbe senki sem halt még bele.. Tudtommal… Én pedig mivel muglik között nőttem fel és volt részem mugli betegségekben, így vérvételem is volt már. Nekem ez egyáltalán nem idegen. A kérdés inkább az, hogy Corvus vajon ha valaki vérén gyakorol.. akkor az hatással lehet az illetőre is? Vagy legfeljebb annyiban, hogy “az ő vérét már ismerni fogja”? Egyáltalán létezik ilyesmi..? Inkább gátat vetek a hírtelen feltámadó kutató énemnek és a helyzetre fókuszálok. Főleg mert nagyon szeretnék innen kikerülni minél hamarabb. Kezdek ugyanis szédülni kissé.. Mary néni meséjét hallgatva erőteljesen szembe tűnik valami, mégpedig az, hogy nem sokkal az előtt adták át és kérték meg, hogy adja át azt a dobozt Kathnek, mielőtt “balesetet” szenvedtek… De a számra harapok és bent tartom az ezzel kapcsolatos gondolataimat, főleg, hogy tényleg lehet, hogy “csak” baleset történt és nem kell össze kapcsolnom ezt a borzalmas eseményt azzal a dobozzal.. De közben meg Mary-t is követték, betörtek hozzá végül elrabolták miatta..és el is vették végül tőle. Ginat még jól meg is agyalták.. - Srácok.. Csak nekem nagyon sok a véletlen egybeesés..? - teszem fel bizonytalanul a kérdést nem teljesen kimondva, de azért utalva mindarra ami bennem kavarog és lehet, hogy nem csak bennem.. -Egyébiránt.. lehet, hogy én vagyok ekkora vakegér, vagy kiesett az agyam egy időre a helyéről, de Gina.. esküszöm, hogy az az utolsó emlékem mielőtt eltűntél volna, hogy ott jössz mögöttem és a többieknek visszük az üdítőket. Ehhez képest a tálcádat az egyik boxnál találtuk meg a telefonoddal együtt.. -amit most igazából vissza is adok neki. És némi tanácstalansággal nézek rá, mert valahogy nem tudja lenyelni a tudatom, hogy ennyire nem figyeltem volna! Az aurorokra sóhajtok egyet - Az sem baj ha ennek a földalatti üregnek a létezését jelented nekik. A doboz valószínűleg nem függ össze a bunkerral és azért erről jobb ha tudnak. Vigyázz magadra! - mondom végül Bennek és viszonzom az intését - Szavadon fogunk! - fenyegetem meg tréfásan felmutatva még a mutatóujjamat is arra, hogy Este buli! De végül a többiek felé fordulok. Meg persze a feltáruló kijárat felé - Nekem is rendben van, ha a dobozt szeretnéd követni. Főleg ha ez azt jelenti, hogy minél hamarabb kijutunk innen.. - végül Ginahoz fordulok - Kell támasz? - bár én se nézek ki túl jól, Corvust és Kath-et nem akarnám lassítani, de Ginaval akár egymást tudjuk támogatni. Ha elfogadja össze karolok vele úgy, hogy nekem a jobb kezem, neki a bal legyen szabad, így egyikünk sem marad pálca nélkül. - Vegyük sorra mit tudunk eddig… Vagy hogy ki mire gondol, mi lehet ez az egész? - szorgalmazom csendesen, akár a lakásba indulunk vissza akár a láda után. Az utolsó kérdésem lényegében mindenkinek szól.
Érdeklődve hallgatom, ahogyan a többiek Mary nénivel és Ginával beszélgetnek, ez utóbbinak segítek inni, hogy mielőbb erőre kapjon. Wini miközben próbálgatja a hoppanálást, rájön, hogy itt ez nem lehetség, esélyesen tényleg valahogy le van árnyékolva a hely. Corvusra villantok egy pillantást, én már bőven megszoktam, hogy milyen ereje van sötét nimfaként, és a Denem birtokon is használt már sötét mágiát, így nem zavartatom magamat attól, hogy most ismét megteszi. – Természetesen nem élőlényeken. A fókuszt, a koncentrálást viszont meditáció útján is lehet fejleszteni. – Nem akarok én lenni az okos hollóhátas, de mégis kikivánkozik belőlem, hogy Corvus tudásvágya miért nem jutott el odáig, hogy erre tudja a választ. – Azért köszönjük az információkat. Mit szólnátok, ha inkább visszamennénk Cody házába, és átgondolnánk, hogy merre tovább? A játékteremben kétlem, hogy megtaláljuk a dobozt. – Mondok egyúttal köszönetet Mary néninek, ám közben szorgalmazom azt is, hogy a kis kedvesem szeretne a szülinapja helyett inkább arra fókuszálni, hogy minél hamarabb megtudja, hogy hol a doboz, és mi a tartalma. A kis kígyó által megmutatott titkos járatra már elég rámondani a varázslat semlegesítést. A helyén a járat hátsó kijárata jelenik meg. A két elrabló aurort nem látják, de Kathnek valami hihetetlenül elkezd szúrni a szeme. A távolban a fák között mintha látna valamit, de nem biztos benne, mert bármi is van ott, halovány, és beleolvad a környezetébe, de mozog. A többiek csak egy békés kis erdőt látnak. Én Kath arcára nyomok egy puszit, majd visszalépek Mary néni mellé. – Visszakísérem, és bezárom az átjárót. Ha összefutunk még aurorokkal, akkor fedezlek titeket! Este buli! – Azért megvárom, hogy a többiek is búcsút intenek, mert nem akarom, hogy Kath elárulva érezze magát, de ott van most neki Corvus, Gina és Wini is.
//Én is köszönöm szépen az első félidőt, igyekszem felvenni a fonalat. Határidő: május 22, én írok május 23-án//
[You must be registered and logged in to see this image.] - Tapasztalataink alapján inkább a nimfák. - sóhajtom Benjamin tündéres megjegyzésével, persze ismerem a mítoszt, de az a sejtésem szerint sem a varázslény tündérek, sem a Kath-hez hasonló fénymágiákkal ügyködő tündérekhez nem kapcsolódik. Igen furcsa lenne, ha kiderülne, hogy őket is - többesszám, hiszen Kath-nek volt egy testvére - elcserélték volna és még se vérszerinti Benedict, vagy még sincs egy friss unokabátyja, akiről olyan sokat nem mesélhet valamilyen titkolózás miatt. Annyi családtagot elveszített már, neki nagyobb pofon lenne még talán nálam is, aki "csak" a presztizsét és a pénzét veszti el, ha nyilvánosságra kerül minden. Meg persze a szüleim... és Marcust... de megérdemelném, annyi mindent elvettem tőle. - Én letettem, de... - be se fejezem a mondatot, csak egy keserű képet vágok, mert annyi mindent meg tudok oldani kitartással, fegyelemmel, tanulással, ésszel, de a hoppanálást sehogy sem sikerül, kegyelem kettessel engedtek csak át. Vagy a nevem miatt. Csak kis távra és olyan helyről olyan helyre gyakorolom, amit már rutinszerűen ismerek, ez a helyzet pedig közel esélytelen, csak ha valaki más irányítja a hoppanálást akkor tudok csatlakozni, és ezt a barátaim is tudják, vagy ha nem tudták, most tudják a dölyfös, bántott fejemből. Ahogy a képességem egy kicsit kiszabadul a kezeim közül és nagyon is erősebben húzom el a nőt Gina közeléből, mint akartam nem sokon múlik, hogy kicsit felcsattanjak, de végül csak hidegen visszakérdezek. - Igen, kin? - hiszen nem kell legilimentornak lennem, hogy ugyanerre jussak. Azért jól esik, hogy Katherine azonnal támogatását fejezi ki a karom megszorításával, még mindannyian tapogatózunk, hogy mikre is vagyunk képesek, csak az én képességeim... erősen megkérdőjelezhetőek. A kérdésre nem is válaszolok, csak bólintok, amikor Gina megmagyarázza. Relikviamesterként kicsit berezonál bennem, amikor Benjaminon egy varázstárgy életbelép, így azonnal odakapom a fejemet és érdeklődve figyelem, de nem vizsgálom meg, nem kérem el, jobb is így, mert akkor megint indulna egy hitvita arról, hogy mi számít sötét mágiának és mi számít jó mágiának. Végighallgatom Mary meséjét, miközben a logikus agyam még mindig a kijáratot keresi és valamilyen megérzés vagy kapcsolat létrejön egy kis lénnyel... ami általában Gina reszortja. Most még is én hajolok le, hogy végül elkezdjem kopogtatni a falat, amit valamilyen fénytörő bűbáj fed. - Finite incantatem. - mondom félhangosan, aminek elégnek kéne lennie úgy, hogy pontosan tudom mit keresek, mert egy sikló és a történet is megerősítette. Kinyújtom a kezem, hogy a sikló rágyűrűzzön, ha akar, aztán kiegyenesedek a többiek felé, de természetesen főként Kath felé. - A te családodról és a te születésnapodról van szó. Ha követni szeretnéd a forró nyomot, akkor én is. - válaszolom, miközben vélhetően kirajzolódik mellettem-mögöttem az átjáró, amin az elrablók távoztak. Engem nem zavar, ha aurorok követnek minket, legalább ahogy haladunk, mindig ott a biztosíték, hogy előbb-utóbb kimentenek minket a szorult helyzetből.
Látom azért, hogy Corvus rendesen megleopődik a saját erejét látva. Én aztán tudom, hogy nem mindig olyan egyszerű ezeket megfelelően kontrollálni, főleg ha az ember nem gyakorol. Én sem tettem és elég durván lefagyasztottam Corvus kezét, amikor csak az volt a cél, hogy bejussunk a gyengélkedőre. - Semmi baj, majd egyre jobban fog menni. - pillantok rá és még finoman meg is szorítom a karját, mielőtt kimennénk a fedezékből. Amikor felszisszen egy elnézést kérő pillantással nézel kicsit oldalt, amíg Winnie leüti a helyéről a lakatot. Nem tolakszom én is be a ketrecbe, engedem, hogy aki előre ment segítsen a bentieknek és kicsit bizonytalan is vagyok Mary néni felé, hiszen elvileg ismertem, de közben meg most annyira furcsa minden. Nem csoda, hogy amikor Gina kicsit noszogatja Mary nénit én valahogy automatikusan hátrébb lépek és feszültebb leszek, mint eddig. Kész csoda, hogy nem húzom el a kezemet, amikor odalép, hogy megfogja. Nem vagyok oda a titkokért, főleg mert a családomban már így is túl sok van. Apa családja, amikor anno felbukkant a bátyám, az egész múltbéli kalamajka, Rhys bácsi és most úgy tűnik, hogy valami még mindig van a háttérben és talán Gina miattam került ebbe a kalamajkába és akár még komolyabb baja is lehetett volna. - Egy doboz? - bököm ki végül néhány pillanatnyi meglepett pislogás és hallgatás után. Sejtelmem sincs, hogy mit mondjak, főleg hogy Mary néni is a múltamhoz kötődik, ami azért nem feltétlenül tölt el jó érzéssel. Sok évig inkább nem is gondoltam és beszéltem anyára és a húgomra, mert úgy könnyebb volt és még mindig nehéz emlékezni rájuk, hiszen ha eszembe jutnak, akkor az is, hogy már sosem találkozhatok velük. - Tehát nem hoppanáltak. - vonom le a konzekvenciát, hiszen már egyértelmű, hogy titkos úton távoztak méghozzá valamivel, aminek nálam kellene lennie. Halkan szusszanok egyet és kihúzom a kezemet Mary néniéből. Nem szokásom hűvösnek lenni, de most nem igazán megy más. - Én... tudni akarom, hogy mi van abban a dobozban. - jelentem ki végül, bár persze nem akarom belekeverni a többieket, de tudom azt is, hogy úgyse hagynák, hogy egyedül induljak neki. Az viszont biztos, hogy nem is lenne jó, ha akarna sem, hogy ha Mary néni velünk jönne, hiszen ezek szerint nem igazán tudja megvédeni magát. - Azért még zárt vissza az átjárót, és ha megjönnek az aurorok... - azért itt bizonytalanul a többiekre pillantok, mert nem tudom, hogy ők hogy vannak ezzel, de őszintén szólva én nem akarnám, hogy aurorok loholjanak a nyomunkban. Végülis Mary néni megkerült, akár le is szerelheti őket azzal, hogy már minden rendben.
A kis csapat végül csak közelebb merészkedik a ketrechez. Bár Wini megpróbál hoppanálni Kath ötlete nyomán, de végül egyszerűen nem történik semmi. Tehát vélhetően tényleg a képességei nem működnek idelent úgy, ahogy kéne, vagy maga a hely korlátozza valahogy a térváltás eme módját. Ben Gina táskájában kotorászik, amit talán a lány nem venne jó néven, de jelenleg nincs is abban a helyzetben, hogy tiltakozzon. Vagy egyszerűen csak lefoglalja a saját klausztrofóbiája. A tükör igazából tényleg egy sima sminktükör, viszont találhat pár érdekes, és használható alapanyagot a lánynál, bár nem a legideálisabbak a körülmények a gyógyfőzet kotyvasztáshoz. Azért egy alap erősítő italt pár perc ügyködéssel sikerül összehoznia. Eközben a többiek már a ketrechez sereglenek. Kath lefagyasztja a zárat, Wininek pedig fizikai erejét beleadva sikerül letörnie a zárat. - A jól túlzás, de csak a klausztrofóbiám azt hiszem.- pillant fel a még elég sápatag, és remegő Gina Kathre a kérdés hallatán, de megpróbálja összeszedni magát annyira, hogy feltápázkodjon a földről, és Mary néninek is segítsen ebben. Mary néni úgy tűnik tényleg megijedt, főleg hogy szemmel láthatóan nem tudja mi történt vele, és miért. Nem is köti össze a dolgot Corvussal, egészen addig, amíg a fiú meg nem szólal. - Ezt te csináltad? Mi... miért? - lép egyet ösztönösen hátra a nő a mardekáros fiú közeléből. - Semmi baj. Mindenki barát. Corvus is csak engem akart védeni. - emeli fel a kezét kicsit békítőleg Gina, és közben a mellé lépő Ben kérdését is megválaszolja. Akitől elfogadja az italt, hogy kicsit megnyugodjon, és jobban tudjon koncentrálni. Ha pedig a srác átnyújtja akkor egy hálás bólintással visszaveszi tőle a táskáját is. - Mondjuk, hogy véletlenül rossz embernek tettem fel, rossz kérdést, és mire észbe kaptam már itt voltam bezárva. Talán elmondhatnád Kathnek, is amit nekem. - pillant Gina most bátorítóan Mary néni felé még egy aprót bólint is, hogy minden rendben lesz, majd Kath-re pillant, de inkább kihátrál kettejük közül egy lépéssel. Nyilván a fiatalabb griffendéles lányról beszélgethettek korábban. A nőn tényleg nem látszik semmi rosszindulat, sőt végre talán kicsit óvatosan, de Kath-re mosolyog, és odalép elé, hogy megfogja a kezét. - Tényleg te vagy? A kicsi Katherine? Felnőttél. Tudod, én csak egy egyszerű kvibli vagyok, de a szüleid nem sokkal a baleset előtt megkértek, ha történik valami, akkor a 17. szülinapotokon adjam oda neked és Bellnek azt a faragott fa dobozt, ami a csomagomban volt a nagyítóval. Nem tudom mi volt a dobozban. Talán személyes dolgok, vagy levelek. Sosem nyitottam ki. Oda akartam adni neked ma. De néhány hete furcsa érzésem volt, mintha követtek volna. Aztán a lakásomba is betörtek. Jobbnak láttam, ha a nagyítót külön adom fel. Amikor a dobozt is oda akartam adni, akkor azok a férfiak elraboltak és bezártak ide. Elvették a dobozt. Sajnálom. Én többet nem tudok, csak hogy nem akarták, hogy hozzád kerüljön. Nem sokkal később őt is ide hozták. - pillant most Ginára. - Aztán csak elmentek. Arra fele. - mutat egy irányba. Pont arra amerre Corvus is nézelődésbe fogott időközben. Főként, mert a fiúnak sikerült ráhangolódnia egy kisebb vízisiklóra, ami éppen egy optikai csalódásokkal rejtett átjárót fed fel, pont azzal a járattal szembe, ahonnan érkeztek. - Talán nekünk is menni kéne. Én visszamegyek a játékterembe. Ott sok az ember. Biztonságos. Nektek is velem kéne jönni. - ajánlja fel a kis csapatnak a lehetőséget még Mary néni. De egyértelmű, hogy a csapat bárhogy is dönt, ő a játékterem felé megy vissza, ha kell érzékeny búcsút véve a fiataloktól.
//Én részemről ennyit szerettem volna "kimesélni", köszönöm szépen, hogy eddig velem tartottatok, remélem élvezhető volt a játék Ezennel átadnám a további mesélés lehetőségét Bennek //
Corvus vissza kérdezésére csak vállat vonok és kicsit megingatom a fejemet, nyilván én is tudom azt amibe bele kötne, de nincs energiám fejtegetni és inkább csak mondtam valamit alapon dobtam be a placebó gondolatát, ami miatt azt a pár lélegzetvételt könnyebbnek éreztem. Jelenleg nincs erőm bele gondolni a miértekbe és teljes számításokat levezetni, hátha lesz értelme. A vérmágusos manőverére azért kicsit kikerekednek a szemeim, amikor pedig beismeri, hogy ezt nem így akarta össze préselem a számat. - Lehet.. nem ártana gyakorolni.. - dünnyögöm oda neki inkább kicsit aggódva, semmit szemrehányóan. De azért sejtem, hogy ez nem pont egy olyan képesség ami megnyugtató és szívesen szán időt rá az ember, vagy foglalkozik vele a szükségesnél jobban. Főleg, hogy a vérmágia pont egy olyan dolog, amire aztán senki nem vállalkozna hogy önkéntes alanynak álljon.. De végülis ha egy tál vért valahonnan sikerülne szereznünk, az már kezdésnek nem lehet annyira rossz. Bár ha jól tudom, a gyógyítók vérpótló főzetekkel dolgoznak, nem konkrétan vért tárolnak mint a mugliknál.. Úgyhogy a fene tudja hirtelen hogy lehetne ezt megoldani.. De lehet elég lenne csak keríteni valakit, aki szintén ért hozzá.. Bár őszintén fogalmam sincs hogy ilyesmivel foglalkozik-e bárki mélyebben, aki mondjuk nem valami sötét alak mellé.. - Ha az elrablók birtokolják a tündérséget, nekik sem lehet nehéz hoppanálni. - ismerem el, de végülis Kath kérésére megpróbálkozom a hoppanálással, hogy mind választ kapjunk. Kinézek egy pontot Gina és Mary ketrece mellett. - Ha itt bent megy, igazából most azonnal ki is mehetünk miután mindenki újra szabad. - Bár nem hiszem hogy én bárkit magamon kívül ki tudnék vinni a jelenlegi állapotomban, de talán kettesével sikerülhet. Miután Kath lefagyasztotta a zárat, felveszek a földről egy megfelelőnek ítélt méretű követ és nem pazarolva a varázslatokat egyszerűen leütöm a zárat egy jól irányzott csapással, ahogy egy gurkóval is elbánnék. Aztán hátra lépve figyelek tovább feszülten a környezetünkre ameddig Kath és Ben, Ginat és Mary-t tartja szóval. A követ azért a kezemben tartom végszükségre.. Őszintén nincs kedvem idelent húzni az időt, vagy bárkit megvárni, noha az aurorok akiket riasztottam, lehet jól bele sétálnak helyettünk majd valami rohadt csapdába de… Én őszintén szólva inkább elpucolnék ameddig megtehetjük.
//csak bekészítve, ha szükséges és kiszúr valaki/valami támadó jellegűt: Légmágus 1.szint: Képes 5 kilogramm erősséggel megtaszítani tárgyat, vagy embert. - a követ fogja első sorban hozzá vágni ezzel bárkihez, ha kell. A nimfa hátrány miatt nyilván vagy nem sikerül, vagy nem ilyen erővel.
Teljesen megértem, hogy Kath inkább Gina kiszabadítására akar koncentrálni, és most már Corvus is, de valahogy mintha Wini szempontjából jól jönne ki a lépés, hogy próbálok valami elterelő témát is bevetni, ez pedig a kviddics. Valahogy mégis kibukik belőlem, hogy kicsit el vagyok anyátlanodva, mert valahogy az egykori cuki stréberből nem léptem tovább, míg mások felismerték magukban, hogy mitől lehetnek különlegesek. – Igaz, köszönöm nektek. Nem nyávogásnak szántam, irigy sem vagyok. Azért az elcserélt gyerekekkel ne viccelődjünk, a tündérek szoktak ilyesmit csinálni. – Csóválom a fejemet. Igaz, hogy szeretik bennem, hogy összefogom a csapatot, de pusztán vezetőnek, vagy támogatónak, békítő lenni nem egy nagy különlegesség, bárki képes lehet rá, aki elég erőt érez magában. Mindenesetre magamhoz hívom Gina táskáját, itt már megpróbálom valami értelmeset összehozni, főleg a sminktükröt nézegetem meg, hátha találok rajta valami furcsán. Itt Gina közelében begerjed az egyik fiús karkötőm, néha szokott ilyet a társaim közelében. Próbálok a táska tartalma, és a saját szerelésem kapcsán összeütni valami villámgyors eszenciát, palackozott életvizet, amit ha megitatok Ginával, akkor gyorsan erőre kap. – Én még nem tettem le a vizsgát, bevárlak. – Felelem mosolyogva Kathnek, mert bár elvégeztem a hetediket, a tanfolyamra már nem mentem el, mivel úgyis csak ismételnem kéne; majd együtt. Corvus vérmágiája azért elég durva, igyekszem figyelmen kívül hagyni, én inkább a pozitív energiákkal operálok. Ha Kath tehát valahogy bejutna, akkor gyorsan Ginához lépek, és az összeütött gyógyító koktélt nyújtom felé, de ha Mary nénit is össze kéne kaparni, akkor nyilván felrázok még valamit. – Mi történt Gina? Mary néni barát vagy ellenség? – Kérdezem meg a nyilvánvalót, hiszen még nem tudni, hogy az egykori szomszédasszony mellettünk áll, vagy sem.
//Természetes gyógyító Ginától lopva (empátia karkötő) a 7. szintig bezárólag. Ami a legrelevánsabb, azt használja: 5. szint: Súlyos, majdnem halálos sérüléseket képes begyógyítani, ha elég gyorsan kezeli az eset után. Kisebb karcolások szinte azonnal eltűnnek, heg nélkül. Egyszerűbb betegségekre immúnis, mint megfázás stb. 6. szint: Képes halálos sebeket is begyógyítani, ha az illető még életben van, azonban ehhez a saját életerejéből is áldoznia kell. Nagyon végstádiumban lévő seb esetén akár a gyógyító teljesen le is gyengülhet néhány órára/napra ébreszthetetlen kómába süllyedhet. Kisebb sebeket, vágásokat azonnal regenerálni képes, gyengébb mérgek nem hatnak rá. Ha maximum 1-2 centis darab valami módon levágódik, leszakad testéről, képes visszanöveszteni. 7. szint: Képes saját végtagjait visszanöveszteni. A vére mágikus vérátömlesztéssel 24 órán belül képes visszahozni az életbe a holtakat. Ragyogás: Gyógyító ereje olyan pozitív kisugárzással bír, hogy ha erőteljesen rákoncentrál, akkor a teste erősen felfénylik és az ellene támadókat, mint valami perzselő napsütés égetni kezdi.//
[You must be registered and logged in to see this image.] Nagyon rendes Benjamintól, hogy végigköveti a sikereinket, tényleg rengeteget jelentett, amikor megláttam őket a válogatón a lelátón meg amikor néha-néha ismerős arcok ücsörögnek a padokon edzéseken, de képtelen vagyok sajnos már figyelni erre, így Winifredre hagyom a beszédet. Mondjuk az az én fülem mellett se megy el olyan könnyedén, hogy úgy beszél magáról, mint egy megtűrt személy. Féloldalas pillantok csak rá, felvont szemöldökkel, de én nem vetek olyan érzelmesen ellent, mint a lányok, se nem olyan hosszan. - Nem a képességeinkben rejlik az értékünk, ahogy a te értéked se a képességed hiánya határozza meg. - mondom csendesen, talán egy kicsit koravén "bölcselkedéssel", de magát azt, hogy valamilyen szinten kisebbségi érzése van én másként nem tudom kezelni. Mindannyian valamivel kilógunk a sorból, még is megtaláltuk a helyünket ebben a kis csapatban és annak semmi köze hozzá, hogy ki a nimfa, ki a tündér. - Placebó? - kérdezek vissza, mert ez határozottan mugli kifejezés, pedig ha ismerném akkor is tovább kekeckedhetnék, hogy ha tud róla, hogy placebó akkor nem placebó. Amikor beérünk feszülten figyelem, hogy bármilyen csapda életbelép-e, amikor Fehérke közelebb megy, vagy amikor Benjamin felnyalábolja Gina taskáját, hogy átkutassa, de semmi se történik azon kívül, hogy egy kicsit elszalad a képességemmel a ló. Annyi a célom, hogy elhúzzam annak a nőnek a kezeit Gináról, ehhez képest hanyatt esik és frászt kapva zihál, mint aki menten szívrohamot kap. Rendben, azt értem, hogy megijed, én se érteném, hogy miért mozog így a testem, de hátradobni nem akartam és azt se, hogy konkrétan támadásnak vegye. - Ezt nem így képzeltem el. - mondok csak ennyit, lebámulva a kezeimre, mintha az lenne a hibás, pedig a képességem nem onnan ered. Kívülről legalább ez inkább tűnt telekinézisnek, mintsem egyértelműen leríjon, hogy a vérénél ragadtam meg, bár a hirtelen sápadtságom elárulhatja, hogy valami baj van. Végül felfedjük magunkat szabadabban, de számítok arra, hogy Winifred többnyire fedezi a hátunkat a kivont pálcájával, vagy legalább szól, ha valami furát lát. - Nem szándékoztam fájdalmat okozni, csak elhúzni tőled. - mondom, afféle szabadkozásnként, bár bocsánatot konkrétan nem kérek érte, csak közelebb sétálok a ketrechez. Amikor Kath fagyaszt elismerően nézek rá, bár a kezemet ahhoz a karomhoz emelem, amit már vagy egy évvel ezelőtt megfagyasztott és felszisszenek. - Fantomfájás. - mondom drámaian, de mivel nem vagyok különösebben jó színész, inkább ripacs a dolog. Benjamin megvállasodott, Winnie pedig terelőként napi szinten ütlegeli a gurkót, szóval rájuk hagyom a zár letörését, amíg én konkrétan azt nézem meg, hogy ez a barlang, ahol vagyunk, mennyire természetes környezet és mennyire van élővilága, ami árulkodhatna arról, hogy merre lehet titkos ajtó. Habár Gina a Druida, most én próbálok életjel után kutatni és ösztönösen magamhoz hívni élőlényeket, mégha... nem is delfinekről van szó...
// Párszaszájú I-II. Képes beszélni a kígyókkal, siklókkal és más lábatlan jószágokkal (pl. giliszta) akár irányítani, utasítani is őket. Ha koncentrál, akkor a közelben lévő (20 m sugarú kör) lábatlan lényeket magához tudja hívni segítségül (+ II., mindenféle hüllővel). Egyre rövid időre (maximum 3 kör, 10 perc) rákapcsolódhat és láthat az állat szemével irányíthatja, merre menjen, de nem távolodhat el tőle 10 méternél tovább, különben a kapcsolat megszakad. //
Érzem azért Ben hangjából a csepp bizonytalanságot, pedig Winnienek igaza van, nem lehet mindenki egyforma és nem is kell mindenkinek különlegesnek lennie. - Az is lehet, hogy még nem mutatkozott meg, hogy mire vagy még képes. Sosem tudhatod. - teszem én is hozzá, hiszen a tündér dolog még nekem is új és azért Ben emlékezhet rá, hogy mindemmellett féltem is ezektől, hiszen úgy éreztem sokszor túl sok, én pedig nem gyakoroltam eleget, hogy irányítani tudjam. A képességeinknek is megvannak a hátrányaik. Elég ijesztő volt, amikor lefagyasztottam Corvus kezét és tényleg rettegtem, hogy komoly bajt okoztam annak ellenére, hogy az egész csak a csel miatt történt. Viszont arra is emlékszem, hogy Jenkins majdnem halálánál Ben mintha látott volna olyasmit, amit más nem, úgyhogy lappanghat ott olyasmi, amiről nem tudunk, és még ő sem tud, főleg hogy a felmenője is képes volt machinálni a túlvilággal. Innentől viszont már mindenki csendben marad. Fehérke nem lát senkit sem, de nem megy oda Gináékhoz, mert Corvus úgy fest rendezi ezt a helyzetet. Még se merek megmoccanni addig, amíg Gina nem jelez. Azok a fickók bejöttek ide, de akkor mégis hol mentek ki, ha egyszer nem látjuk őket. Mégse válhattak köddé! - Tudtok itt hoppanálni? - súgom oda még mindig meglehetősen halkan a többieknek, hiszen nem jó, ha én próbálom meg, mert nekem bárhol megy, az utóbbi időben sokkal jobban is, mint régebben. Az is lehet, hogy a két alak betuszkolta a foglyokat, aztán már hoppanálva távoztak? Ha nincs a hely ilyen téren korlátozva, akkor ez lehet a megoldás, ha csak nincs valami hátsó kijárat, de Gina azt biztosan látta volna, ha láthatatlanná válnak és nem hív minket oda. Szóval kimerészkedem a rejtekünkből és mostmár Fehérke is láthatóvá válik, hogy inkább egy mágikus pajzsot húzzon fel körénk. Azért még mindig óvatosan igyekszem megközelíteni a ketrecet, nagyon figyelve hátha felbukkan valaki. - Jól vagy... tok? Mindjárt kinyitjuk ezt... - zavartan pillantok Mary nénire, hiszen évek óta nem láttam, nem hallottam róla, de mégsem azzal kellene kezdenem, hogy mégis miért keresett fel és mi ez a nagyító, meg ez az egész. Előbb ki kell vinni őket innen és csak utána jöhetnek a kérdések... sajnos. A záron sima Alohomorával próbálkozom, de ha az netán nem menne, akkor ezúttal nem okozok kellemetlenséget Corvusnak a fénnyel, no meg a robbantás is veszélyes lenne mindenkire, de ha lefagyasztom a fémet már könnyebben letudjuk ütni a helyéről egy nagyobb kővel akár. Ha sikerül kijutniuk akkor zavartan köszörülgetem a torkomat Mary nénit figyelve időnkent, de azért azt is megnézem, hogy Gina jól van-e, bár ez elsősorban inkább Ben dolga lesz, hiszen mégis csak ő ért jobban a gyógyításhoz. Ha pedig közben nem kerül elő az a két alak, vagy valaki nem mondja, hogy valami miatt ne, akkor ideje lenne lelécelni.
//Vízmágus 5. szint : Jeges érintés: Képes végtagot teljesen lefagyasztani, ha hozzáér valakihez maximum fél órára.//
A falon tehát viszonylag szerencsésen átjutnak a fiatalok. Ellenben bár meglátják a ketrecet, Ginát, és Mary nénit, de ezúttal már óvatosabbak, nem rohannak hozzájuk egyből, nehogy csapdába sétáljanak. Ki-ki a maga módszerével próbál inkább felderíteni. Kath tehát inkább Fehérkét küldi előre. A kis társa minden gond nélkül, láthatatlanul tud beosonni a barlangba, ahol körül is nézhet. Ámbár a ketrecen és Gina földön lévő táskáján kívül semmi gyanúsat nem talál. Ha akar magához Ginához is nyugodtan oda sétálhatna, vagy a barlang bármely részére, ami a ketrecet leszámítva tökéletesen átlagos barlangnak tűnik. Amit a kis állat akár jelezhet is a gazdájának, vagy ha Kath használja a lélekállat képességét, akár ő maga is jelentheti a többieknek. Az emberrablóknak semmi nyomuk a helyszínen. Legalábbis első látszatra. Ben minden további gond nélkül behúzhatja és megszerezheti Gina táskáját. Bele is nézhet. A lány tértágított táskája belülről valamiféle vásári bazárra kezdi emlékeztetni. Úgy tűnik a vöröske beteges gyűjtögető lehet, mert van ott minden, a pálcájától, bájitalokig, elsősegély szettig, váltás ruhákig, könyvekig, mugli elemlámpán, kötélen, az íján és vadászkésén át, az évekkel ezelőtt Winitől kapott rajzfelszerelésig minden, még szárított hús és egy palack víz is. Sőt, bár Ben akármennyire is erőlteti magát, de nem jut eszébe alkalom, amikor Ginát sminkelni látta volna, vagy csak úgy kisminkelve. Ennek ellenére még egy sminktükör is a kezébe kerülhet. Ami a fene tudja minek van nála. Most már csak a hollóhátas fiún múlik mit kezd a táskával, és tartalmával. Wini is feszülten figyel, nehogy meglepjék őket, de egyenlőre bár a pálcája a kezében, de egyszerűen nincs semmi szükség rá. Rajtuk kívül semmi, és senki nem mozdul. Még mintha levegő is nyirkos és áporodott lenne, mintha annak sem volna kedve mozdulni. Corvus elég jól ismeri már Ginát, vagy legalábbis az emberi érintkezéssel kapcsolatos korlátait, amit valószínűleg a cellatárs nő aligha. Valóban Gina még innen is siralmasan néz ki, és még védekezni is elfelejt. Ami tőle azért nem éppen megszokott. Azonban a dolgok megváltoznak, amikor Corvus a vérmágiájához nyúl. A nő hanyatt esik és a mellkasához kap, mint aki nem kap hirtelen levegőt. Zavart, és ijedt, aki nem tudja honnan jött a támadás, és miért? Gina végre felnéz, és bár konkrétan nem tud farkasszemet nézni Corvussal és többiekkel, de int arra ahol sejti őket, hogy jöhetnek. Ő ugyanis bizony sejti, hogy a társai keze van a dologban. Leginkább egy mardekáros társáé. Szóval ezúttal ő térdel fel Mary nénihez, és gombolja ki a felső gombot az ingén, és kezdi nyugtatni a nőt. Ez már legalább egy kicsit hasonlít a normál Ginára.
//Határidő: 2022.05.12. Következő hsz: 2022.05.13.//
Talán csak a saját nyomorom miatt kezdtem el beszélni a kviddicsről, hogy tereljem vele a saját gondolataimat, de egyáltalán nem veszem magamra, hogy esetleg Kath figyelmen kívül hagyná ezt. Teljesen igaza van abban, hogy a legfontosabb most Gina megtalálása és kiszabadítása. Ettől függetlenül kedves, hogy még ő is biztat minden ellenére minket. Corvus szavaira csak biccentek, a hasonlata meglehetősen helytálló azt kell mondjam. Ben kérdésére megcsóválom a fejemet. - Ha kijutottunk mindannyian épségben, aktuális lesz még és eljutottunk a torta felvágásáig… majd mesélünk. - bár nem pont ez a legvidámabb történet és van egy olyan érzésem, hogy mire újra eljutunk a nyugodt, senki számára sem traumatizáló környezetig.. addigra kismillió más lesz amiről beszélhetünk majd. Ben szavaira felkapom a fejemet. - Ne mondj ilyet! Sok vitát elsimítottál már ahogy hallottam. És semmiféle képességre nem volt hozzá szükséged, csak önmagadra. - vetem ellen mert valahogy nagyon megüti a fülemet amit mond, bár jó hogy kimondta, hiszen kibukott hogy mennyire nem érzi magát különlegesnek és akár ez is lehet később egy beszéd téma, hogy ki hogy érzi magát a csapatban.. Meg az egyetem kapcsán.. - Még rólad is kiderülhet, hogy elcserélt gyerek vagy. - mondom ki valamelyest poénnak szánva, de azért inkább nem kívánnék ilyet még neki is, ez érezhető is. Corvus amikor az eukaliptusszal kapcsolatban hozzám fordul vállat vonok - Placebónak megteszi, de nyilván a valódi problémát nem oldja fel… - nyilván nem fogok a falon futkosni és nem is tarthat ki sokáig csak pár lélegzet erejéig, de az is több mint a semmi. Az ajtó végül kinyílik, számomra is nagyon furcsának hat, hogy bár határozottan mágiával van létre hozva, mégis ennyire muglikat idéző rendszer alapján működjön de.. a lényeg, hogy kinyílt. A látvány ami fogad pedig egyértelműen nem a legkellemesebb. Össze harapom az állkapcsomat mert tényleg kezdem nagyon elveszteni a fonalat és főleg a miérteket! És ez kezd türelmetlenné tenni. De én is maradok, nem indulok meg semerre. Inkább csak a környezetünkre figyelek feszülten, szinte ugrásra készen még ilyen állapotban is. A pálca is a kezemben, akkor is, ha tudom, most valószínűleg nem fogok tudni olyan szinten létre hozni varázslatokat, mint egyébként.
//csak bekészítve, ha szükséges és kiszúr valaki/valami támadó jellegűt: Légmágus 1.szint: Képes 5 kilogramm erősséggel megtaszítani tárgyat, vagy embert. A nimfa hátrány miatt nyilván vagy nem sikerül, vagy nem ilyen erővel.
- Persze, hogy érdekel! Hogy kaszálták el? – Ez most nem az a perc, amikor úgy eldiskurálhatunk, hiszen Gina kiszabadítására kéne fókuszálnunk, de valahogy úgy érzem, hogy a többieket is stresszmentesítem, ha valami másról beszélek. Az idegeink pattanásig feszülnek, de tudom, hogy a két sportisten szeret a játékról pályán kívül is beszélni, hátha ezzel is erőt adok nekik. Miközben Winit hallgatom, sajnálkozva a vállára teszem a kezemet, hogy támogatásomról biztosítsam, közben azért akaratlanul is kicsúszik, hogy én mennyire átlagos vagyok. – Ennyi nimfa és tündér között csoda, ha megtűrtök. – Nevetem el magamat kínomban. Még a medimágiában is Gina a jobb, aki ráadásul animágus. Én a kártyák ismeretén túl maximum az empatikus képességeimet tudom bevetni, ami viszont tanulható, átértelmezhető, úgyhogy egyértelműen én vagyok itt a leggyengébb láncszem. Bízom benne, hogy a jelenlétem mégiscsak számít valamennyit. A dátumot bevetve azért mégiscsak bejutunk a ketrechez, itt talán már nem kell annyira figyelni a csapdákra, de Kath jól teszi, hogy előreküldi Fehérkét. Remélem, hogy a mágikus kisállatnak nem lesz baja, mert a kedves biztosan pocsékul érezné magát, ha a születésnapján vesztené el őt. Visszahozható az igaz, de mégse ugyanaz, mint volt. Még talán korai lenne Ginához odamenni, így csak halkan elmormolok egy invitot, hogy behúzzam a lány táskáját. Nem szabad felelőtlenül kilépnünk a nyílt terepre, amíg Kath állatkája körbe nem szaglászik. A táskát ha sikerül, magamhoz veszem, és belenyúlok, hátha Gina pont felülre dobott benne még valamit, ami persze furcsa képzet, mert a tértágításnak az a lényege, hogy rengeteg dolog elférjen benne. Azért könyékig belenyúlok, hátha találok benne valamit, ami hasznos lehet, mialatt Corv beveti a sötét praktikáit.
[You must be registered and logged in to see this image.] Megingatom a fejemet Benjamin felcsattanására, de nincsen bennem rosszindulat, inkább csak valamiféle visszafogott engedékenység, mintha nem akarnám összetörni a gyermeteg lelkesedését. Nem kell kifejtenem, mert Winifred még félholtan is beleveti magát a beszélgetésbe, én pedig csak támogatom, amikor szüksége van rá. - Az iskolai sport a nemzetközi hivatásos sporttal szemben körülbelül annyit ér, mint az elsős kisdiák lumosa a dementorral szemben. - mondok végül csak ennyit, egyértelműen más ligába csatlakoztunk ezzel és ugyan van bizodalmam a csapatunkban, ez nem jelenti azt, hogy a "tipikus Mardekáros gőgösséggel" fogok nekimenni az egésznek. - Viszont sokat jelent, hogy szurkoltok nekünk. - mosolyodom el halványan Benjamin és Katherine felé fordulva, persze ez a kitekintés most nem lehet túl hosszú, tekintve, hogy milyen helyzetben vagyunk. - Szerintem a 0611 az egyszerűbb út, pontosan négy számjegy az évszám belekeverése nélkül. - válaszolom a fiúnak, és hagyom, hogy a húgom elkezdjen machinálni valamilyen növénnyel. - Kétlem, hogy lenne ilyen kiskapu. Tényleg jobban érzed magad? - ráncolom a homlokomat, mert ha igen, akkor lehet érdemes lenne felfogadni valakit ilyen irányban kutatni, kivédeni a nimfák hátrányait. Én legalább is nagyon örülnék, ha elég lenne annyi, hogy bekenem magam naptejjel, ahogy a többiek hitték, de sajnos ez nem így működik. El kell fogadnunk, hogy egészen egyszerűen másképpen működünk, mint az "egyszerű" emberek. Katherine is az én megoldásom felé hajlik, ha megmutatja az aprócska jéggel-párával elővarázsolt újlenyomatokat akkor pedig már biztosan igazold az elmélet. Amikor beírja és kinyílik az üvegfal akkor először bizalmatlanul kutatnék csapda után, de úgy tűnik, hogy nincsen több akadály. Az ilyen számlapos-üvegfalas megoldás ízig-vérig varázsvilágbeliként kissé idegen, ahogy a játékterem is idegen és izgalmas volt, de arra büszkék lehetünk, hogy így is sikerült egészen egyszerűen megoldani. Meglátva a ketrecet, Ginát és Mary-t belefagyok a mozdulatba és megtorpanok a többiekkel együtt, amíg Katherine gyorsan előre küldi Fehérkét. Amíg az állat ellenségeket keres, addig én további kijáratokat, hiszen amennyiben nincsen más út, biztos, hogy itt kell lenniük az elrablóknak és el kell haladniuk mellettünk, ha ki akarnak menni. Próbálok az élesebb eszemre támaszkodni, hogy számíthatunk-e rájuk, vagy magunk vagyunk. Viszont annak ellenére, hogy oda nem mehetünk, amikor meglátom, hogy a nő olyan közül ül Ginához és lapogatja reflexszerűen terjesztem ki rá a vérmágiámat, hogy a vérénél megragadva, mozgatva lefejtsem Gináról. Nem akarok agresszív vagy fájdalmas lenni, de valamiért azt diktálja a józan eszem, hogy ahelyett, hogy megnyugtatná, a közelségével inkább csak tovább stresszeli és pánikba kergeti Ginát.
// Vérmágia 3. szint, részlet: (Bocsi Mary néni) Irányítás: Mások vérét irányítva képes az illetőt falhoz vágni, vagy felemelni a földről (mint Magneto a fémmel), max. 15 kilót tudsz rajta lökni.
Amennyiben maradt még okosság a Buddha karkötő erejéből és baromságnak ítéled élek a lehetőséggel, hogy sztornózzam a baromságot. xd //
Annyira a helyzetre koncentráltam, hogy nem is nagyon tűnt fel, hogy közben kviddicses beszélgetés is folyik. Azért valahol picit elszégyellem magamat, hiszen azér ez is fontos, bár tény, hogy most a legfontosabb, hogy megtaláljuk Ginát. - Biztosan tudtok majd bizonyítani! - pillantok még futólag Winniere és Corvusra, de aztán már tényleg inkább a járatra, majd hamarosan az üvegre koncentrálok. Elsőre nekem le sem esik, hogy a ma szintén a dátumot jelentheti, viszont úgy tűnik, hogy legalább a fűvös fuvallat segít és pont azok a számok villannak fel, ami bennünk is felmerült. - Igen ez lesz az! - nem sokon múlik, hogy felkiáltsak, de az első hang után leesik, hogy jobb, ha visszaveszek kicsit a hangerőből és nem kiáltok fel az izgatottság miatt. Ha már úgyis ott toporgok a számlap előtt, akkor beütöm én magam a kódot és lám az üveg bizony enged és tovább tudunk menni. Nem kell sokat lépkedni, hogy elérjük a célt, azaz meglássuk Ginát és Mary nénit. A meggondolatlan régebbi énem biztos, hogy egyből moccanna, hogy odamenjen, de szerencsére már fejlődtem annyira, hogy átgondoljam, rossz ötlet lenne. Akkor is, ha Gina olyan pocsékul fest, hiszen nem tudni, hogy a barlang többi részében kik vannak. Inkább Fehérkét küldöm előre láthatatlanul, hogy legalább valamelyest mérje fel a terpet óvatosan, vannak-e mások is ott, vagy bármi egyéb veszély. Mert tuti vannak, akik Ginát idecipelték. Nem válhattak kámforrá. Hirtelen suttogni sem merek a többieknek, mert könnyen lehet, hogy, ha túl közel vagyunk, akkor már meghallhatnak minket. Valahogy viszont a ketrecben lévőknek jelezni kellene, főleg ,hogy Gina elég pocsék állapotban van.
Úgy tűnik viszonylag gyorsan eljut a beszélgetés oda, hogy talán a mai dátum egy részét, vagyis pontosabban a 0611-et kellene beütni. Wini az eukaliptuszra koncentrál, és szó szerint egy kis lélegzetvételnyi szünetet kér, amíg a többiek a feltehetően mágikus zárral bajlódnak. De legalább a növény egy kicsit leköti, és segíti a légzését. Biztos nem lehet túl kellemes egy légi nimfának ez a környezet. Azért közben Ben még a csokibéka kártyák közt keresgél, bár túl sok hasznosat nem talál, egy boszorkányt leszámítva, aki üveg gólemeket fújt, és ezekkel ejtette csapdába a kéretlen kíváncsiskodókat. Az üveg gólemek rendszerint akkor aktiválódtak, ha valaki illetéktelenül lépett a nő birtokára. Corvus még azért megpróbál felfedezni valami vércseppet a környéken, de ezúttal nincs szerencséje. Úgy tűnik, hogy ez a vérmágus trükk másodjára már nem fog összejönni. Ellenben egészen jól logikázik a feltehető számkombinációval. Kath a nagyitóval elsőre nem lát ugyan semmi különöset a számlapon, sem a környező üvegen, de jeges fuvallat hatására lassan kékesen a számlapokon feltűnik néhány ujjlenyomat. Méghozzá a 0, 1, és 6-os számokon. Tehát amennyiben végül lenyomják a javasolt 0611-es kódot egy kékes villanással lassan leereszkedik az üvegfal. És úgy tűnik további csapdák sem aktíválódnak. Így tovább haladhatnak a széles barlangba. Maga a barlang elég tágas, néhány fáklya világítja meg. Ami ennél azonban fontosabb, hogy amit eddig nem láthattak, mert takarásban volt, abból a szögből, amit beláttak, hogy a fal mentén van egy nagyobb ketrec áll, kellően sűrű rácsozattal, hogy Gina még karvalyként se férhessen át rajta sehogy. Bár a lány most éppen a ketreceben kuporog felhúzott és átkarolt térdekkel lassan himbálózva. Elég sápadt, és reszket is. Noha azért akik elég jól ismerik tudják, hogy a klausztrófóbiája, a sötét és szűk helyek, bezártsággal párosítva, a legrosszabbat hozzák ki belőle. A ketrecben azért van pár madártoll, ami arra utal, hogy azért próbálkozott. A lány tértágított táskája viszont a ketrectől úgy 10 méterre a földön van elhajítva. Azonban nem ő az egyetlen abban a ketrecben Mary néni is ott van, sőt Gina mellett térdelve, a hátát simogatva, mintha a reszkető lányt próbálná nyugtatgatni...
//Határidő: 2022.05.05. Következő hsz: 2022.05.06.//
Két légszomj között igyekszem a többiekre figyelni és inkább tartalékolni az energiáimat. Kath szavaira bólintok. Az elmeséltekből amúgy sem lehetett az egész egy olyan élmény, ami után kedvet kapna bárki kutakodni, ezt azért nekem is be kell látnom, bár én hajlamos vagyok meglehetősen tárgyilagosan hozzá állni kérdésekhez, ha azokra a válasz hasznomra lehet. De azt megtanultam már, hogy ez egyáltalán nem elvárható másoktól is. Corvus büszkeségén már a Belfasti eset is elég csorbát ejtett… Nem csodálom, ha ilyen irányból is fenntartásai vannak az ügyben. Arra, hogy figyelte Kath-et kelletlenül elhúzom a számat. Hiszen ez pont úgy hangzik, mintha veszélyes lett volna találkoznia vele.. De miért is? Hangosan viszont nem mondom ki, mert nem akarom Kath-re még jobban rá rakni a nyomást. Csak próbálom vissza fejteni a mai nap eseményeit, amit még mindig nehezemre esik ebben a pillanatban. De a számlap megjelenik, és a karkővel matatásom során meglátok valamit a földbe maszatolva, és meg is osztom természetesen a többiekkel. - Valami van a sárba írva.. “MA” - mondom ki mindenkinek hallhatóan és miközben Corvus megtámogat biccentek neki egyet hálásan. Ben szavaira elmosolyodom. - Nos az az igazság… hogy a Házaink csapatában… legyen ez a Roxforton vagy az Ilvermorny-n belül… valóban sok győzelem írható a számlánkra… De az Allstar most.. egy kicsit egészen más… A bemutatkozó mérkőzésünket is elkaszálták.. Ráadásul nem is akárhogyan! - még mindig ökölbe szorul a kezem ahogy rá gondolok, de aztán kiengedek - Szóval valóban… van még mit bizonyítnunk. - Ráadásul a csapategység is érdekes, bár az után a csapatépítő után meglehetősen sokminden feloldódott. Benjamin gyógyítói kezdeményezése nagyon jól jön! - A légnimfa lét csak.. Inkább olyan ez.. mint Corvusnak a fény.. -osztom meg. Az eukaliptusz egyébként akár még be is válhat, levegő és tűz elemű növényke, így akár még tényleg működhet egy kicsit, ahogy Corvusnál az árnyékolás valamennyit segített a vízben.. Úgyhogy szorgosan be is lélegzem. És elfogadom azt is amit a kezembe ad. - Köszönöm. - viszont a mellkasomra dörzsölést elhalasztom. A szörfösökéhez hasonló fürdőruha felső van rajtam ami meglehetősen zárt, hiszen olyan mint egy haspóló, úgyhogy legfeljebb alulról tudnám megoldani, semmint a nyaka felől, de inkább nem szerencsétlenkedek vele. Nem igazán szeretnék villantani… De ahogy Benjamin össze morzsolta a tenyerében, úgy azt én is megteszem, talán ad egy kis szupportot. Corvus okfejtésére biccentek, valóban nem kötelező a két végpontnak még csak hasonló elhelyezkedésben sem lenniük… A többit pedig igazából rá bízom már a többiekre. Most egyszerűen csak próbálok jobban lenni az eukaliptusztól. Hogy amikor kellhet, tényleg hasznos tudjak lenni.
- Mi az, hogy semmit? Évek óta játszotok, győztök, nem csoda, ha felkértek abba a durva csapatba. – Nem csattanok fel, de azért kicsit fel vagyok háborodva Corvus szavain, ami nem ellene, sokkal inkább érte szól. Én mindig kiállok a barátaim mellett, mondhatni akkor is mentegetem őket, amikor az nem lenne indokolt, de a fenébe is, most aztán nekem van igazam. Az most nem számít, hogy alig alakult meg az All-star, a múltjukat sem lehet a szőnyeg alá söpörni. De legalább Wini képes elfogadni a dicséretet, bókot. Elkezdünk tippelni, keresgélni, elsőre észre sem veszem, hogy Wini nincs jól, csak amikor mondja, és már Corvus megtámasztja őt. Gyorsan le is mondok az üveglapról, hogy Kath tudjon ötletelni, s válltáskámból az ilyen esetekre hordott eukaliptusz levelet kezdem gyorsan szétmorzsolni. – Bezártság érzés, ugye? Lélegezd be ezt. Első sorban az asztmásokat segíti, de nyugtató hatása van, könnyíti a légzést, ellazulsz. Ha gondolod, párat dörzsölj a mellkasod fölé is. – Azt nyilván nem én fogom tenni, noha medimágusként megtehetném, illetve Winivel nagyon is közvetlen a kapcsolatunk, de amíg eszméleténél van, nyugodtan csinálja, ahogy jól esik. Egy maréknyit a tenyereim között dörzsölök, s az orra elé emelem, egy másik kupacnyit pedig a kezébe adok. A tündéres felvetés esetén pedig Kathre pillantok vissza, neki kell tudnia, hogy az ősök történetéből ez hasznosítható-e. Ami engem illet, a nagy kujon felmenőt inkább igyekszem elfelejteni, mert nem volt túl jó élmény. Hiába találjuk meg Gina sárba írt üzenetét, ettől én nem leszek okosabb, pedig próbálom járatni az agyamat, hogy milyen kódot akar ez jelenteni. – A mai dátum! – Értek egyet Kathie-vel, bár valóban benne van, hogy ha rosszat ütünk be, riaszt. – Talán nem lesz gond egy hibából, mert maga a használó is ütheti véletlenül félre. Egyszerűsítsünk, az év négy számjegyéből csak az utolsó kettő legyen, és persze a hónap, nap. – Állok most már én is a számlapokhoz, de csak akkor, ha Wini jól van. Gina távollétében egyértelműen én vagyok az első számú gyógyító, így nem játszhatom mindig az okoskát, ha arra kell figyelnem, hogy a többiek hogy vannak. – A nagyító is jó lehet, de számítsatok csapdára. Az is lehet, hogy a másik oldalról végleg lezárták a kaput, ha nem szándékoznak visszajönni, de nem kiváncsiak kéretlen nyomozókra. – Sajnálom, hogy elvitték Ginát, aki úgy fest, elég öntörvényű volt ahhoz, hogy a saját szakállára próbáljon meg utánajárni a rejtélynek. Gondolok egyet, s előkapom a táskából a mágikus csokibéka lapkeresőt, ami olyan, mint egy kézitükör. Igaz, hogy rengeteg évet kell átpörgetnem, de próbálok eleve úgy szűrni, hogy üvegcsapda. Hátha akik ezt készítettek, a mágiatörténelem alapján oldották meg, az pedig bekerülhetett a csokibéka kártyák közé is. Ha találok releváns lapot, akkor a leírása alapján igyekszem rájönni, mi lehet a trükkje a nyitásnak, vagy az esetleges halálcsapdának. Ha ilyesmit találok, azonnal szólok Kath-nek, hogy állj! És a kártya szerint járok el.
[You must be registered and logged in to see this image.] Egy kicsit nyűgösen sóhajtok fel Benjamin válaszára az újságról és a városról, hiszen gondoltam ott lesz a hírdetések mellett a városnév és a megyenév, amit emlegettem az pedig elméletben Katherine szülővárosa. Nem mintha az ő hibája lenne, ha nincs így, csak igazából közepesen költői kijelentés volt, amivel arra akartam utalni, hogy most úgy se tudunk oda elmenni. Legalább is én biztosan nem tudok ekkorát hoppanálni és a társas hoppanálásban sincs a legjobb tapasztalatunk, azt se próbálnám meg újra. Ki tudja, hogy ezúttal hol kötünk ki... Habár most már nincs meg a pecsétgyűrűm, ami utólagos sejtésem szerint odarántott minket Little Hangleton erdejébe. Örülök, hogy hagyunk hátra késletetett jelzést, de azért óvatosan haladok, nem feltétlenül engedi meg a büszkeségem, hogy az aurorok mentsenek majd meg minket is Gina és Mary mellé kerülve. Kimondottan zavar, hogy nem emlékszem a nő vezetéknevére, mert én biztosan nem fogok nénizni senkit, de inkább nem szólítom a nevén és a helyzet meg is van oldva. - Lehet már figyelte Kath-et és lekövette az érkezést. - reagálok Winifred kérdésére, bár én még mindig nem tekintem Cody-t annyira családtagnak, még a levelére se válaszoltam. Winifreddel is újra meg kell ismernünk egymást, nagyon sokáig volt távol, Ginával pedig rengeteg közös van bennünk, de mivel Cody-val az egyetlen találkozásom egy párbajba kanyarodott és nem is igazán hagyom neki, hogy az ismerkedés felé terelje a kapcsolatunkat, fogalmam sincs arról, hogy egyébként vele milyen sok közös vonásunk akad. A kitekintés a kviddicsre egy kicsit megakaszt, de Winifredhez hasonlóan jó érzéssel áraszt el Benjamin szurkolása és gratulációja, amire biccentek egy aprót. - Ugyan még semmi konkrétat nem tettünk le az asztalra, de nyáron ez változik. - nem mondom, hogy remélhetőleg, nincsen semmiféle feltételes mód, pedig aztán esélyek szempontjából tekintve, hogy ez az első versenysorozatunk, McGreeny első edzősége, nyilván minden ellenünk munkál. Sajnos mivel Katherine nem kért meg rá és éppen krízisben voltam a saját családi szálaim miatt a Nevena kérdéskörhöz én se tudok hozzászólni. Viszont Winifred kezd már nagyon rosszul lenni, így amikor nem a falnak támaszkodik, akkor átkarolom, hogy belém kapaszkodjon, úgy is csak egy Finitével próbálkoztam, nem nagyon mászkálok és nincs szükség mind a két kezemre. - Az átváltoztatástant szerintem engedjük el. - ráncolom össze a szemöldökömet, mivel ha jól tudom lényegében senki sem űzi valami magas szinten, talán csak éppen Gina? - Attól még, hogy a végén kilyukadhatunk teljesen máshol, lehet, hogy most éppen fizikailag mélyen vagyunk. És ha nem is mélyen, de határozottan szűk és tömör a környezet, ami neked... nem túl előnyös. - válaszolom a húgomnak, kicsit tárgyilagosan, de így is látszik, hogy mindig ott vagyok, ha meg kell támogatni, még ha többet nem is tudok tenni. - Hmmm... - mondok először ennyit, már ha ezt beszédnek számít, mikor megjelenik a számlap aztán a hollók egyszerre megtalálják a feliratot és vélhetően megosztják, amire Katherine reagál is. - Abszolút reálisnak tűnik, hogy a 0611-gyel próbálkozzunk, hacsak nem lett volna tovább a szó, csak túlságosan gyorsan elrántották. - pillantok le, és mivel korábban már találtam vérfoltot Ginától, most, hogy már biztosan vonszolták a földön egy kicsit közelebbről megnézem a terepet. Kivárom az eredményeit Katherine-nek és a többieknek is, ha még kutatnak, hogy csak azután tegyünk össze egy végleges képet és Katherine bepötyögje a jelszót. Habár úgy hiszem a 0611 lesz a nyertes, nem árt elsőre eltalálni.
// Buddha karkötője (MSZ): A viselője naponta egyszer megduplázhatja az intelligenciáját, ezzel sokkal jobban átlátva az összefüggéseket, rejtvényeket, feladatokat, akár gyorsabban olvashat és jegyezhet meg információkat, ami megragad azutánra is, hogy elmúlna a varázstárgy hatása. A hatás maximum két perc és meséken a mesélő belátása szerint módosíthatja. - Intelligencia: 27pont*2->54pont
+ ha akad még itt vércsepp Ginától - vagy mástól, ha valakit megharapott, ki tudja Vérmágus, 3. szint: Adott helyszínen lévő minimális mennyiségű vérből is képes megállapítani pontosan, hogy mi történt ott, afféle képek felvillanásával megmutatkozik neki a múlt. //
Winnie kérdésére elgondolkodom, de hát én ennyire nem vagyok nyomozó beállítottságú és a Benedict családfa eddig se nagyon érdekelt, hiszen egyáltalán nem foglalkoztak velem azóta, hogy megszülettem, sőt az apámnak se segítettek, amikor megtörtént a tragédia. Ezért hát megrázom a fejemet. - Nevena és nem igazán. Ők sose voltak a családom részei. - célzok a Benedictekre. Tény és való, hogy lehetnék olyan kíváncsi, mint ő, vagy a többiek, de nem éreztem magamban motivációt. Bőven elég volt az a sok sötét titok, ami kiderült a felmenőinkről, de mivel sosem voltam annak a családnak a része kicsit könnyebb is volt ettől elhatárolódni, mint valójában nem is lenne igazán közöm hozzájuk, így... a bűneikhez sem. Azt is nehéz elképzelni, hogy Mary néninek lenne bármiféle kapcsolata a Benedictekkel, bár azért most Winnie kicsit elülteti a bogarat a fejemben. - Igaz, végülis egy próbát megér. - veszem elő a táskámból újfent a nagyítót. A doboznál eszembe jutott, de ezúttal valahogy nem, pedig Mary néni elrablóit is így láttam, úgyhogy lehet, hogy ezúttal is segíthet. Amikor pedig előkerül a számlap, akkor azon is kipróbálom a nagyítót, hátha jobban megmutatja, hogy mely számokat kasználták, akkor egy fokkal könnyebb dolgunk lenne. Kevesebb kombinációt kellene végigpróbálgatni. Az is eszembe jut, hogy ha már Mary néninek hozzám van köze, akár a kódnak is lehet, de ezt végül elvetem, hiszen az elrablói nem feltétlenül miattam vitték el, vagy igen? - Butaság lenne a szülinapomat kipróbálni? - vetem fel bizonytalanul. Látszik azért, hogy a logikai feladványok sosem voltak az én asztalaim, ha pedig szólnak a többiek, hogy bele van írva valami a sárba végképp nincs ötletem. Fejjel lefelé se ad ki számot és maximum csak az M, ami római számként értelmezhető. Vagy a mai dátumra gondolhat Gina és az a kód? - Vajon, ha többször próbálkozunk, nem riaszt be? - vetem fel, mert ki tudja, hogy mennyire lehet kísérletezgetni, ha rájövünk egyáltalán milyen számok kombinációjával kellene egyáltalán. Esetleg megpróbálom a képességemet mint valami jeges fuvallatot a számlapra idézni, hátha a deresedő víz kiadja az ujjlenyomatokat, ha a nagyító nem vezet sikerre.
//Vízmágus 5. szint - Jeges érintés: Képes végtagot teljesen lefagyasztani, ha hozzáér valakihez maximum fél órára. Nagy hidegben is hosszú ideig bírja. 6. szint: Hóvihar: Képes erőteljes hóvihart idézni bizonyos területre, maximum 3x3 méterre
// 
Ezennel átadnám a további mesélés lehetőségét Bennek 