2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Összedolgozunk, amennyire csak lehet, de az idegen boszorkány után most már az omladozó ház és maga az idő az ellenfelünk. A lányok meghallgatnak minket és az érettebb Erica az, aki jobban átlátja az összefüggéseket és utasítja a gyermekibb darabot. Még mindig keserű érzés, hogy bár nincsen teljes fizikai testjük, még is saját lélekdarabbal és jellemmel rendelkeznek és nekünk még is rá kell beszélnünk őket, hogy feladják az életüket. A másik opció se jobb, hogy elpusztulnak a házzal és Ericát se sikerül felébresztenünk, ezt tudom, tehát lényegében igazi választásunk nincsen, de attól még nem szűnik meg bennem azonnal a sajnálat feléjük. Szinte hálásan nézek Cody-ra, amikor eszébe jut tárgyra kérdezni, még ki is szakad belőlem egy sóhaj, amikor nem csak Hármas indul meg, de még Kettesnek is szól, hogy hozza az övét. Jól esik a romantikus lelkemnek azért, hogy Adrien kimondja, hogy szereti Ericát, bár így a ránk szakadó, Cody jeges varázslatával éppen hogy egyben tartott házban többre nem tellik, mint hogy magamban kicsit dobbanjon a szívem, eszembe jussanak az én szeretteim, akikhez szándékozom hazatérni. Évekkel ezelőtt talán már elmenekültem volna, soha nem kockáztatom meg, hogy a szüleim sorsára jussak és a testvéreim még jobban elárvuljanak, emlékszem a szüleink halálának fájdalmára, Sasha "halálának" fájdalmára. Lioneah éppen csak elkezdett nyitni felénk, a világ felé, de ezzel újra lelökném a mélybe. - A te lélekdarabjaid is tárgyhoz voltak kötve? - kérdezem Cody-tól, kicsit elfúló hangon, miközben a golyókhoz közel lépek, hogy szemügyre vegyem. Mivel egyértelműen mágikus töltetet tartalmazhatnak megpróbálok relikviamesterként rájönni az egyértelmű használatukra, de az a baj, hogy ez olyan egyedi varázslat, amihez foghatót még sose láttam, szóval számítok arra, hogy minden tudásom, minden képességem csődöt mondjon. Segítek Adriennek feltörni a koporsó zárát, ügyességgel az akrobata és az ereklyevadász ismereteimmel vagy puszta erővel. - Először az jutott eszembe, helyezzétek mind a ketten a mellkasára a golyót és a kezeiteket. - pillantok Kettesre és Hármasra, attól tartva, hogy a gyermekibb énen meglátom a félelmet és a pánikot. Ha van rá igénye, akkor megpróbálom megfogni a kezét, bíztatni, megsimogatni a haját, mintha csak visszautaznék az időben abba a korba, amikor Sasha még fiatal volt. - Ha pedig semmi sem történik... talán furcsa ötlet, de lehet, hogy le is nyelhetné. - teszem hozzá, de az ötlet még az én fülemnek is erősen abszurdum. Cody ugyan nem volt ott, ahogy Erica se látja remélhetőleg, hogy mit szerencsétlenkedünk, de hátha elmesélték neki pontosan mi történt és további ötletekkel szolgál, mert az időnk igen vészesen fogy. Közben egy hirtelen ötlettől vezérelve egy pillanatra körbefuttatom a tekintetem bármilyen hátrahagyott személyes tárgy, hajszál, eszköz, bármi iránt, amit elrakhatnék, ugyanis nem szándékozom csak úgy elengedni a nőt minden számonkéréstől mentesen, ha valamilyen nyomot magunkkal tudunk vinni mielőtt a ház porig ég, akkor újra indíthatok egy nyomozást a parancsnokságon leadva a jelentést.
// Golyókra: Ereklyevadász+Relikviamester 1. szint: Képes megállapítani egyszerűbb varázstárgyakról, hogy mi a készítésének története, ki volt az előző tulajdonos, és átlátni pontosan a varázstárgy működését. Erica zártörés segíteni Adriennek: Ereklyevadász+Akrobata, bármilyen csapdát megért, kb. bármilyen zárat ki tud nyitni. Ha nem ésszel, akkor erővel (vámpír xd). //
Megtapogatom a nyakamat, de aligha van külsérelmi nyom. Mivel szinte vasból vagyok, meg se sérülhetek, maximum megfulladtam volna, ha nincs útja a levegőnek. Így ha egy bizonyos ideig fulladoztam volna, még az agyamat sem biztos, hogy érte volna károsodás. - Jól, köszönöm. Az életemet mentitek meg, minden értelemben. - Mormolom hálásan a társaimra tekintve, tényleg nem tudom, hogyan, mi módon fogom meghálálni nekik, de biztosan nem lesz elég egy üveg lángnyelv whisky. Ha Ericával egyszer szorosabbra fűzzük, akkor nyilván ez a két ember lesz az, akinek mindig lesz hozzánk bejárása. Vajon Erica, ha visszatér az élők sorába, fog ránk emlékezni? Nagyon remélem, hogy nem kell újra elkezdeni az ismerkedést, mert agyoncsókolom majd az első pillanatokban, de ha újra kell indulnia az elméjének, még valami erőszaktevőnek gondolna engem! Lehet, hogy szörnyen türelmesnek kell lennem! A társaim időközben megszólítják Kettest és Hármast, megint ügyesen nyomoznak. Nem tudunk kimenni a koporsóval, sőt, a két lélekdarabot sem tudjuk magunkkal vinni, ezért valahogy itt kell mindent megoldani. Olyan megható, ahogyan a kapcsolatokról beszélnek, hosszú idő után könny szökik a szemembe, pedig lényegében érzelmi roncsként gyászolok már évek óta, de most ismét sírni támad kedvem. Azért mégse akarok összeomlani, főleg a cinikus Hármas előtt, ezért elmázolom a taknyomat, mint akinek szénanáthája van, s kissé remegős hangon, hozzáteszem. - Mert hogy én szeretem Ericát. Ezzel együtt Titeket. - A golyókat én is vizsgálgatom, de itt lenne az ideje felnyitni az üvegkoporsót, amit meg is kísérelek, ha csak a többiek nem akadályoznak meg. A golyók tényleg afféle lélekdaraboknak tűnnek, ezért ha tehetem, megnézem, hogy van-e valami a szeretett lány kezeiben, zsebében. A három golyót vagy egymáshoz kell érinteni, vagy ha csak a kettő marad, esetleg Erica testéhez közelíteni, hátha beleolvadnak valahogy. - Köszönjük, hogy elfogadják, hogy Ti egyek vagytok. Remélem, hogy valami módon még emlékezni fogtok erre. - Teszem hozzá, hiszen bár konkrét megoldásunk nincs, de hátha nem csinálunk túl nagy butaságot.
♫ The Light ♫ •Szavak száma: 410•Aktuális viselet •
Sera és Cody jól gondolja, a két lány odafent sem tudná elhagyni az épületet. Nem élhetnek normális önálló életet, hiszen ők egy személy, már csak tényleg az a nagyon jó kérdés, hogyan tudják a három részt egyesíteni. A ház vészesen remeg, időnként por hullik a fejükre, amitől persze Kettes láthatóan nagyon megijed, mégis csak ő a "legfiatalabb". A jégfal azért hatásos, valamennyi időt nyerhetnek vele, de jól látszik, hogy a víz védelme felett a plafon, a pince tartó részei egyre rosszabb állapotba kerülnek. Sok idejük nincs, hogy döntéseket hozzanak, vagy rájuk omlik az egész úgy, ahogy van, amikor feladja a jégfal. Kettes és Hármas időnként egymásra néznek, időnként a kupola alatti Ericára, láthatóan emésztik a hallottakat. Aztán ezúttal bizony Hármas mozdul először, hiába a szigorú és komoly tekintet visszasétál a szobába és egy kis üveggolyót hoz ki onnan. - Hozd a tiédet is! - szól rá Kettesre, aki kicsit még össze is rezzen. Tátovázik, ijedten pillant fel a reszkető plafonra, de végül csak megmoccan és ő maga is egy üveggolyóval tér vissza. Mindkettő egy forma méretű, akkorák csak mint a nagyujj körme, Hármasé sötétkék, majdnem fekete, de nem egyöntetű, olyan mintha valamiféle köd kavarogna benne, ha jól megnézi az ember. Kettesé ugyanilyen, csak épp halvány rózsaszínben. - Mit csináljunk? - lép aztán Hármas az üveggkoporsóhoz, kérdőn nézve Codyra. Látszik, hogy még nem volt rá példa, hogy akár csak megérintették volna a lányt, akire annyira hasonlítanak, most viszont az eddigi néhol ellenséges viselkedés ellenére kész azt tenni, amit mondanak neki, és úgy fest ez Kettesre is jó hatással van. A golyókat, ha kell odaadják bármelyiküknek. Cody erősen gondolkodik, hogy ismer-e, olvasott-e olyan varázslatot, ami képes egy szétszakított embert újra egyesíteni, de nem ugrik be neki semmi elsőre, ami segítene, csak az általános logikájára hagyatkozhat. Talán azzal jó úton járnak, hogy kapcsolat kell a részek között.
Mit ne mondjak azért amikor az ellenfelünk úgy dönt, hogy inkább lelép én valahol nagyon megkönnyebbülök!! Talán amiatt mert ez azt jelenti, hogy talán nem kell szélsőséges mértékben önbíráskodnunk, vagy önvédelemből valami visszafodíthatatlant csinálnunk… És persze amiatt, mert így Adrienről felold a varázslata amivel majdnem megfojtotta. Vélhetőleg Serat is elereszti, nála bármilyen hatás is lépett érvénybe és az én gyomrom sem remeg annyira már, így ki tudom engedni a levegőmet. Ebben az évben úgy érzem egy kicsit többször volt testten kívüli élményem mint ami jólesett volna és nem jó értelemben… Én is Adrien felé fordulok készen arra, hogy ha szüksége lenne a segítségemre akkor ott legyek, bár egy sebezhetetlennel élek együtt és láttam már mi mindenre képes ez a képesség.. De a szememben azért ez sem mindenre garancia - Szólj, ha úgy érzed valami nem teljes. - például ha a légutai még nem az igaziak… viszont ekkor megroggyan a ház és szó szerint elkezd össze dőlni a fejünk felett Adrien látom hogy teszi a dolgát, úgyhogy a házzal foglalkozom én is. Gyorsan újra nyitom a falat, amit vissza építettem, amikor Ericat ki lebegtette Sera a járatba, hogy rejtve legyen. Remélhetőleg még ott találjuk, mert már csak az lenne aztán az igazi szívás, ha eltűnt volna ő is onnan! Ami Sera beszédét illeti, egyet értek vele. Gyógyítóként az őszinteség mellett állok abszolút. Még akkor is, ha rossz hírt kell közölni… És ha már rossz híreknél tartunk, remélhetőleg nem fogunk itt megsülni mert a sellőseggem nem vágyik füstölt halas-halálra… Meg talán Sera sem szeretne elhamvadni.. Amikor rám néz bólintok egy mélyet - Sera jól mondja. Akit mi ismerünk Erica - mutatok itt az alvó lányra közben újra az üvegkoporsóhoz lépek és újra körbe nézem, hátha valamit nem vettünk észre, de nem hagyom abba a szövegelést a ténykedés közben - szellemként vissza tért és tőlünk kért segítséget, mert élni akar. Talán ha felnyitjuk a koporsót és megpróbáljátok megérinteni.. vagy megszállni… - itt vissza nézek Serara, mert igazából nem tudom, hogy jó úton haladok-e, de aztán a tekintetem a lányokra téved, valami azt súgja az övék kell, hogy legyen az utolsó szó - Erica azt mondta nekünk, hogy valami rossz dolgot csinált, amibe az Alkotó kényszerítette. Talán emiatt váltatok külön. - tisztában vagyok vele, hogy a tragédiák milyen brutális hatással tudnak lenni a lélekre, az elmére és a testre egyaránt… Nem zárom ki az esélyét és valamiért úgy érzem, nekik is tudniuk kell erről. Aztán felmerül bennem még valami - Van bármi a szobátokban amit az.. Alkotótól kaptatok? Bármilyen tárgy? Vagy olyasmi, amire azt mondta, erre vigyáznotok kell? - talán Sera kiérezheti, hogy olyasmire gondolok, amihez hozzá lehet kötni a lelket… Persze ha szükséges, hogy több időt nyerjünk, akkor a falakra irányítom a figyelmemet a koporsóról és megpróbálok vizet létre hozni, vagy kinyerni a környezetünkből, annyit, amennyit a falakra irányítva vastagon meg tudok fagyasztani, hogy megtartsák azokat… Talán az a kút amin lemásztunk, valaha működött, talán a föld alatt még van nyoma.
//Varázserő: 39 BBT: 33 ÁTV:30 Murum Aqurum - Vízfal: Akár tóból, folyóból, patakból, vagy a föld alatti csermelyből lehet megidézni, nagysága a rendelkezésre álló víztömeg nagyságától függ. (Lavender Brown) Glaius: A vizet jéggé fagyasztja, de tűz oltására is kiválóan alkalmas varázsige rásegítésként a víz-varikra: Sellő: I. Képesek a víz hőmérsékletét befolyásolni, ezzel fagyasztani, vagy felforralni azt. II. Képesek mozgatni a vizet, természetesen sok gyakorlással tudják a mozgatott víz mennyiségét növelni. Egy fiatal sellő maximum egy lavórnyit, egy idősebb akár egy tavat is befolyásolhat, hullámokat kelthet, vagy szűntethet meg. Calista-val gyakorolja a sellőséget meg a vizezést, egy - másfél éve elég aktívan.
Egy kicsit talán szélsőséges megoldás, hogy felgyújtom a szobáját a boszorkánynak, de hátha kellően kizökkentem vagy keresztbeteszek neki ahhoz, hogy előnybe kerüljünk. Még mindig ott van a lenti járat kijáratnak, szóval nem pánikolok akkor se, ha a tűz kontrollálhatatlanul tovább terjed esetleg felfelé. Persze, ha lefelé, akkor az már más kérdés, arra figyelnék, ha először nem lefelé rohannék a lépcsőn, hogy az ellenségünk igézetét állítsam meg, mielőtt még valami olyat olvas ránk, amivel egy csapásra elveszítjük a csatát. Adrienen lazul a nyomás, a familiárisom elszántan segédkezik és ha felrúgják, akkor bizony nyekken és puffan, de újra talpra áll és újra segít, utolsó leheletéig, ha kell. Viszont ahogy a nyelve összegabalyodik az átokban, Cody pedig hozzáér és bár nem ismerem ezt a varázslatot, vélhetően ezzel is támadja a nőt, egy puffanással elmenekül. Meglepettem kerekedik ki a szemem, hiszen azt hittem a végsőkig el fogunk menni, elkapjuk, számonkérhetjük, hogy még is mi a fene történt, de az az igazság, ha sikerül Ericát visszahoznunk, akkor így is sikernek könyvelhetjük el az egészet... Ha sikerül... - Adrien jól vagy? Ugye nem sérültél meg? - lépek oda hozzá, ugyan "csak" öt-hat év lehet közöttünk, ez még is elég ahhoz, hogy kicsit aggodalmasan mérjem végig. Nagyon nehezen épül be abba az elméletben okos hollóhátas fejembe, hogy a képessége miatt nagyon jól bírja a strapát. Viszont amikor megremeg a föld és az egész ház körülöttünk és azonnal akcióba lép, egyértelmű, hogy nekem se kell körül ugrálnom. Kihívja a két lányt a szobákból én pedig a járathoz lépek, hogy a koporsóban fekvő Ericát hozzam vissza a közös térbe. - Nem tudnak fent sem kimenni, de nem feltétlenül van vége itt a történetnek. - jó mélyen beszívom a levegőt, bár sietnünk kell, de Kettes gyermeki lelkű, így felé fordulok először. - Biztosan ijesztő minden és félsz, de ígérem, hogy minden rendben lesz. Nézzetek egymásra, az itt alvó lányra, mélyen, igazán. Látnotok kell, hogy mennyire hasonlítotok, látnotok kell, hogy igazából mindannyian egyek vagytok. - folytatom, bár az elején én mondtam Adriennek, hogy előttük ne mondjunk ki semmi kétségbeejtőt, de most, hogy nem tudnak elmenni és rájuk szakad a hely, igazából szó szerint nincsen más megoldás a túlélésre, csak ha szembenéznek a helyzettel mind a ketten. Hármas "idősebb", tapasztaltabb, okosabb, de egyben lehet, hogy konokabb is, így rá szalad a tekintetem. - Nem élet az, amit a boszorkánytól kaptatok itt, bezárva, négy fal között. Odakint vár az igazi életetek, együtt, egy személyként, Erica Herbsként. - fejezem be, nyelve egyet, a környezetünk omladozik, amiben valószínűleg az emeleti tűz is közrejátszik, amit én gyújtottam. Cody-ra pillantok, habár én vagyok a szellemekkel suttogó, ő már szó szerint volt szellem és gyógyító is, talán hozzá tud tenni valamit, összekötni még egy hiányzó pöttyöt, hogy minden a helyére kerüljön. Vajon elég ennyi ahhoz, hogy elfogadják, hogy ők mind a hárman egy személyt alkotnak, Ericát? Vagy szükség lenne mágiára, csak az istenért nem jövünk rá, hogy milyen igézetre? - Vár a családotok, a barátaitok... és vár a szerelmetek... - sandítok ezen a ponton Adrien felé, mindenkinek egyértelműen, hogy rá gondolok.
Miközben fuldoklok, a mosómedve és a társaim segíteni akarnak, az életem lepergése közepette az jut eszembe, hogy mennyire haszontalan vagyok. Itt van egy lány, akivel nem csak kavarok, őszintén bele vagyok esve, még ha a folyosón kívül nem is kézzelfogható, de még csak megvédeni sem tudom. Apám szégyenkezne miattam! El kell határoznom, hogy ha ezt valahogy túlélem, akkor visszaülök az iskolapadba, tanulok valami hasznosat, hiszen az egész családom arra tette fel az életét - és halt meg - hogy a jó védelme érdekében küzdjön. Na magamat nem mondanám hősies alkatnak, rajtam már nyomot hagyott a gyász, de hogy egy nyamvadt támadásra nincs képességem, az borzasztóan szánalmas. Itt ez az adottság, hogy a fizikai dolgok nem ártanak nekem, én meg csak vedelek, meg kihasználok egy szellemlányt, akinek nincsen senkije, csak én. Kettes nagyon kis fiatalka, de olyan aggódással néz, mintha ő maga lenne Erica, de attól félek, hogy ha az akció balul sül el, és benne ölt testet a szerelmem, akkor legalább tíz évig várnunk kell, amíg újra egymásra találhatunk. Azt mindenesetre jó ötletnek tartom így a vergődésem közepette is, hogy Sera elkezd rombolni, Cody pedig mérgez. Nem igazán lehet a nővel alkudozni, mert nem mond semmit, nem magyarázkodik, csak annyit nyög be, hogy bátor csapat. Mondjuk legalább az becsülendő, hogy nem kezd el kétdimenziós gonoszként a saját idejét húzni magyarázatokkal, hogy addig legyőzhessük. A nő végre eltűnik, gyorsan feltápászkodok, és érzékelem, hogy remeg a föld, elkezd összedőlni a ház. Fogalmam sincsen, hogy mit kéne tennünk, hiszen a fenti ajtó vélhetően zárva van, bár az sem biztos, hogy még igen, hiszen ha a nő elmenekült, akkor lehet, hogy nincsen védelem a házon. - Gyorsan, próbálj ott kimenni! - Javaslom Kettesnek, a lépcső feletti ajtóra mutatva, és besietek Hármas szobájába, már ha nyílik az ajtó. - Valamennyi időt nyertünk, velünk jössz? Szerinted most elmehetünk? - Intek az alvó Erica felé, hátha Hármasnak van ötlete, de villámgyorsan, hogyan kelthetnénk fel az alvó szépséget.
♫ The Light ♫ •Szavak száma: 410•Aktuális viselet •
Hogy a nő túl magabiztos, vagy a csapat túlságosan ügyesen dolgozik össze az rejtély, mert a helyzet javuló tendenciát mutat, ahogyan Sera begyújt odafent, lent pedig a mosómedve akciózik. Adrien újra levegőhöz jut, amikor a familiáris segít neki és ő maga is koncentrál, hogy levegőhöz jusson, Cody pedig megállítva a folyamatot még mérget is juttat a nőbe. Így már Sera gond nélkül eltudja hallgattatni. A nő szúrós tekintete az utolsó, amit látnak és hogy bár valószínűleg mérges kiáltásra nyitja a száját, de nem jön ki hang a torkán a méregnek és Sera némításának hála. Aztán puff egyszerűen eltűnik a szeme elől, egyértelműen megfutamodva. Kettes akkor már előóvakodik és kissé aggódó tekintettel pillant Adrienre. A bizsergés is megszűnt, Cody lelke is megnyugszik, hogy a test, amit már jó ideje elfoglalt bizony még továbbra is "lakhelyéül" szolgál. Hármas egyelőre nem bukkan ki a szobából, viszont úgy tűnik, hogy egészen nyugodtra vált a helyzet legalábbis néhány pillanatra, amíg el nem kezdik érezni mintha csak remegni kezdene a föld. A házat talán a nő mágiája tartotta egyben? Vagy ez egy időzített önpusztító folyamat? Nem tudni, de bizony a talpuk alatt reszket a talaj, a pince a fejük felett pedig omladozni kezd. Nem azonnal zuhan rájuk az egész, de az bizony egyértelmű, hogy maximum ha egy percük van, amíg az egésznek annyi. Azt már tudjuk, hogy Kettes és Hármas nem mehet el innen, hiszen nem jutottak át a járaton, ahol Ericát már kivitték. No, de akkor mi a teendő, mit kezdjenek Hófehérkével az üvegkoporsóban?
Sokmindenről szó esett ameddig jöttünk idefelé, de arról valahogy nem esett szó, hogy mi van akkor, ha nem tudjuk hatástalanítani, megfékezni a nőt..? Ha nem értünk szót vele, ha nem tudunk semmiféle épeszű hatással lenni rá..? Ez a kérdés megválaszolatlanul kering az elmém mélyén. Viszont amikor érzékelem azt a kis “apróságot” a kezeimen, hogy mintha a lelkem elkezdett volna külön válni a testemtől abban a pillanatban hogy a felfedezésem bekövetkezik Whiskey megpróbálja megfagyasztani az időt főleg a nőre összpontosítva. Én pedig megpróbálom létre hozni a druida mérget és a nyakát-arcát megérintve a nőnek minél nagyobb mennyiséget a szervezetébe juttatni belőle. Ha sikerült, eleresztem, hátrébb lépek és ekkor veszem csak észre, hogy Kettes figyel az ajtóból, bár fogalmam sincs a fagyasztás rá volt-e bármilyen hatással, ha egyáltalán létre jött. Akárhogy is, Adrient és magamat is eltakarítom az útból, ha kell odébb húzva a levegőben rekedt srácot, mert mintha Sera felől szintén érkezett volna valami reakció és nagyon nem szeretnék az útjában lenni! Próbálok a légzésemre figyelni és nem hagyni, hogy bepörögjön az agyam, lehetőleg a jelenben maradni, hogy tudjak reagálni időben arra ami jön…
//Familiáris képesség: Időfagyasztás: A familiáris képes rá, hogy befagyassza az időt egy adott helyiségben, vagy nyílt téren 5 méter sugarú körben. Ezen a területn mindenki mozdulatlanná dermer kivéve a familiárist és gazdáját. Az idő befagyasztása addig tart, amíg a familiáris gazdája szeretné, de maximum 5 percig.
Druida: 5. szint: Érintésével mérget hozhat létre és ezt annak szervezetébe juttatja, akit megérint. A méreg bénító hatású, mozgásképtelenné teszi az áldozatot maximum néhány órára. A druida feloldhatja, vagy magától szűnik meg.
A familiáris megnevezés kicsit összezavar, de valahogy sikerül összeraknom, hogy azt a párhuzamot hozza fel, hogy az állatokról is úgy hírlik, hogy a lelkünk egy darabjából hívjuk őket életre, ezért nem lehetnek végtelen ideig távol és ezért fáj az elvesztésük is. Az alvó Erica lenne az "igazi test" és a másik kettő csupán asztrális kivetülése egy részének az énjének? Vagy túl gondoljuk az egészet és valami sokkal egyszerűbb van a háttérben? Amikor fájdalmat érzek először azt hiszem, hogy a varázslat visszaveri a sérüléseket ránk, de akkor miért csak én rebbentem meg? Egyértelműen olyan mágiákkal foglalatoskodik, amiket nem igazán oktatják a Roxfortban, vagy legalábbis nem az én szakomon, az biztos. Megpróbálok minél többet megtudni abból a néhány pillanatból, amíg átnézem a szobáját. Az az igazság, hogy igen gyorsan bevillan a testvéreim képe és az, hogy mit tettünk a bordélyházzal, ahonnan a legkisebb húgunkat előkerítettük. A sok alapanyag láttán és talán azért is, mert tudom, hogy nem lesz időm rájönni pontosan mit tudnék hogyan visszafordítani, elfog a kétségbeesés. Remélhetőleg van annyi időm, hogy szó szerint... felgyújtsam a gyűjteményét az elejétől a végéig és kilépve a szobából rá is zárjam az ajtót sietve, mielőtt valamilyen gáz, szikra, csúnya dolog szabadulna el. Amennyiben nem működik a pálca és már az első kántálással kárt tett a mágiámban kézzel kezdek el rombolni, kinézem a gyúlékonyt, kovakövet, akármit, vagy rávágok egy robbanó bájitalt, annak a hatását nem tudja lefogni, az egy robbanóanyag lényegében. Mindenképpen utána sietve távozok ajtót becsukva és elkezdek lesietni. A mosómedvének fizikai és mágikus pajzsa is van, így annyira nem egyszerű lerúgni, de főként csak arra van ott, hogy Adrient védje a képességeivel, nem arra, hogy szó szerint bokán harapja a nőt, bár megérdemelné. Amikor meglátja, hogy a srác elkezd fulladozni akkor is olyan közel megy, hogy a pajzsát ki tudja terjeszteni rá és valahogy segítsen, hogy megszakadjon a dulakodás a nő és Adrien között. - Ne engedjétek, hogy folytassa a kántálást! - kiabálom feléjük, mert azt kétlem, hogy nekem van időm még leszaladni és Mimblewimble-t varázsolni, bár ha lenne bármilyen olyan mentális képességem, amivel átsugározhatnám nekik az ötletet, biztosan megtenném. Eddig egészen egy rugóra járt az agyunk Cody-val, de látom, hogy ő az Erica variánsokra is figyel, nem csak a küzdelemre. Azért, ha van időm, akkor elnyomom az átkot a nő felé mindenképpen, emberfeletti gyorsaságra pörgetve az energiáimat.
// HA! támadásnak számít mindkettő.
Akrobata 6. szint: Gyorsaság: Képes az emberi sebesség kétszeresére felgyorsulni, harcban kétszer képes támadni, de csak támadni
1. pusztítás fent, tűzgolyó vagy robbanó bájital 2. Mimblewimble: Megakadályozza, hogy az ellenfél kimondja az igét, amit rá akart varázsolni az illetőre. Varázserő: 40 pont, BBT: 25 pont //
Az egész helyzetet nehéz átlátni. Azt gondolná az ember, hogy mire szembenéz a főgonosszal, van róla némi fogalma, hogy mi történik. Nekünk nagyjából csak a meglepetések jöttek, hogy Ericából három van, viszont semmi nyomát nem találtuk, hogy mi miért történhetett. A nő sem egy klasszikus főgonosz, aki elkezdi magyarázni a végső összecsapás kezdeti pillanataiban, hogy mi volt a motiváció, mit miért tett. Úgy harcolunk, és küzdünk, hogy csupán annyi értelme van, hogy a szellemlányt, a szerelmemet megmentsük, felélesszük, ha ez lehetséges. Kissé tényleg olyan, mintha valami névtelen, szótlan sorozatgyilkossal kéne szembeszállni, és a puszta létezését is eltörölni. A familiáris nem tudom, hogy mennyit tud segíteni, mert hiába az öngyilkos merénylet, amibe nyilván nem halok bele, de alig érek el valamit. Kicsit ki tudom ugyan zökkenteni a nőt, de nem áll le velünk megbeszélni a dolgot, sőt, nem is kérdőjelezi meg a saját tetteit, látván azt, hogy mennyire próbálkozunk. A bizsergő érzés megint elönt, ahogyan a lábam a levegőbe emelkedik. Automatikusan a nyakamra fonom a kezemet, próbálok nem hörögni, ami elég nehéz, ha az ember fuldoklik. Így most már ki sem tudom billenteni a nőt a koncentrációból. Megadhatnám magamat a sorsomnak, hiszen a családom már vár a függönyön túl, viszont ez az a pont, amikor győz az élni akarás, meg hogy mennyire szeretem Ericát. Eljátszhatnám, hogy elájultam, hátha akkor a nő békén hagy, de túlságosan okosnak, összeszedettnek tűnik. Végigszalad a tudatomon a sok kísérlet, ahogyan megpróbáltam megölni magamat, és sosem sikerült. Volt ott égés, ablakon kiugrás, késsel magamat szurkálás, és még sorolhatnám. Ám mindegyikből tanultam, a testem mint egy kőszikla, nem enged át semmit. Nyilván az oxigénhiányos állapottal nem tud mit kezdeni, de megpróbálok fókuszálni. Abbahagyom a vergődést, ami levegő szorult a tüdömbe, azt visszatartom, s utána egyetlen kitörésbe próbálom fókuszálni. Ez lehet fizikai megfeszülés is, de akár a velem született mágikus erőt is használom, bármit, ami segíthet, hogy kiszabaduljak. Ha az kell, hogy nagyon megrúgjam a nőt, hát megpróbálom, ha lábtávolságon belül maradt. Az aggódó Kettes hátha valahogy tud segíteni.
♫ The Light ♫ •Szavak száma: 410•Aktuális viselet •
Adrien nekifut, elrugaszkodik és levetődik a nővel együtt a lépcsőn. Talán erre nem számított, vagy egyszerűen csak neki sem árt egy ekkora esés, mert bár meglepettség tükröződik egy pillanatra az arcán, de nem sikít, vagy kiált fel ijedtében. Az esés a fiúnak nem árt meg, azt viszont hallja, hogy a nő azért nyekken egyet, amikor leérkeznek, de láthatóan neki se tört nyaka, vagy lett komolyabb sérülése. Ellenben Sera térde egy másodpercre megroggyan. Furcsa érzése van, mintha megütötte volna magát, vagy is nem is teljesen ő, de az érzés hamar elmúlik, ám mintha utána egy egész leheletnyivel halványabban érezné Erica jelenlétét. Ha pedig esetleg Cody a szobák felé pillant, ahol Kettes és Hármas eltűnne ő is láthatja, mintha a két lány alakja egy másodpercre megremegne. A nő tehát fel tud tápászkodni, lelökni magáról Adrien. Cody nem talál pálcát, amit kettétörhetne, ami lássuk be, nem jó jel. A bizsergés igazából nem olyan, mint ha áram lenne, tehát gyógyítói, vagy légmágusi képesség nem küszöböli ki. Inkább furcsa, mint fájdalmas az egész, ahogyan a kántálás persze megszűnik abbamarad. Valószínűleg az őt ért traumák, testcserék miatt viszont Cody, aki egyértelműen észreveszi magán, hogy mielőtt megszűnik a bizsergés a kántálás abbamaradásával a bőre mintha néhány milliméterrel elválna halvány szellemalakként a testétől, mintha csak elkezdene kiválni belőle egy része. Épp csak észreveszi, a jelenség máris megszűnik. Sera a fenti szobában, ahonnan a nő jött átlagos bútorokat lát ugyan, ám akad ott más is. A falak mentén szekrényekben mindenféle anyagok, aszalékok, üvegbe zárt komponensek sorakoznak, hagyományos denevérszánytól kezdve egészen sellő uszonyig, ami nem épp legális portéka. Elég nagy kollekciót halmozott fel a nő és ezekkel a dolgokkal ki tudja, hogy mikre képes, miket tett már eddig is meg. - Bátor csapat, azt meg kell hagyni! - áll fel mostmár is porolja le magát a nő, Adrien pedig bizony érezheti, ahogyan a lábai a levegőbe emelkednek. Ha a mosómedve próbálkozna a nő jó eséllyel félrerúgja. Adrien úgy érzi, mintha láthatatlan kezek fonódnának a nyaka köré és bár sebezhetetlen, a folytogatást nem tudja kivédeni, hiszen nem jár konkrét fizikai sérüléssel, csak nem jut friss oxigénhez. Ekkor jelenik meg Kettes újra az ajtóban, aggódva pillantva a nem túl jó helyzetben lévő Adrienre. Kapkodja a tekintetét a nő és a fiú között. A nagy kérdés csak az, hogy ha Cody cselekszik, vajon Kettes, netán ha Hármas is előkerül mit tesznek majd pontosan. Mindeközben folytatódik a kántálás is és visszatér a bizsergető érzés...
Megpróbálom kijuttatni Kettest és Hármast de határvonalba ütköznek, érzem ahogy végigvág rajtam valami nagyon kellemetlen. Eleresztem őket, nem tartom vissza attól, hogy a szobájukba meneküljenek végül. A falat vissza építem mindenesetre, akkor is ha kissé elveszítem a hitemet egy pillanatra abban, hogy valaha is volt bármiféle előnyünk.. Vagy olyasmink. Sera gondolatmenetébe bekapcsolódom - Valamilyen szinten olyanoknak tűnnek, mint a familiárisok… És valamilyen mágikus fal tartja itt őket. - darálom még Seranak a “felfedezést”. A bőrömön az a kellemetlen érzés és a kántálás egy kissé ráerősít, hogy nagyon nem állunk jól, de igyekszem túltenni magamat azon, hogy mekkora veszélyben is lehetünk itt és tettre kész maradni. Megindulok fel a lépcsőn de csak egy két fokig jutok és csak kicsin múlik, hogy ha Adriennek sikerül tényleg lerántania a nőt, akkor ne legyek útban. Teljesen fellapulok a falra amennyire csak tudok némi halk káromlattal karöltve és ha Adrien terve tényleg bevált, akkor megpróbálom megtalálni a nőnek a pálcáját és elvenni tőle, ha az lehetséges, nos akkor minden szégyen érzet nélkül ketté is törném... Biztos vagyok benne, hogy nem csak a pálcájától függ a mágiája, de hátha egy gonddal kevesebb.. Ha a bőrömet érő kellemetlen érzés továbbra sem szűnik akkor a gyógyító képességemre próbálok koncentrálni és az által lerázni magamról, hátha.
//Természetes gyógyító 7. szint: Ragyogás: Gyógyító ereje olyan pozitív kisugárzással bír, hogy ha erőteljesen rákoncentrál, akkor a teste erősen felfénylik és az ellene támadókat, mint valami perzselő napsütés égetni kezdi. - ott megpróbálná megállítaná a folyamatot hogy a ragyogás “kisüljön”, avagy csak egy “villanásig” tartaná fenn ha tudja.
Megpróbálom megérinteni Hármast, de a kezem átsiklik mintha egyszerre lenne anyagtalan és még is létező entitás. Egy kicsit bánom, hogy nem próbáltam meg korábban Kettessel ugyanezt, hogy kiderüljön ez valami újdonság, vagy a kezdetektől így volt, ám úgy sejtem mindig is így volt. Azért lehetnek ilyen ingatagok ezen a síkon, mert egy személy részei és amikor szétszakadtak nem kaptak mindannyian merev, fizikális testet, éppen csak a harmadát az eredetinek. Mintha a molekulák között háromszor annyi tér lenne, összekapcsolódnak, meg nem is. Azt képtelen vagyok megkérdőjelezni, hogy azért történik-e a mozdulat, mert csak illúziók, úgy hiszem nem ez a megoldás, de Cody-nak, aki ott van mellettem, muszáj megjegyeznem. - Nem teljesen anyagi a teste, talán attól, hogy egy személynek három része, talán... talán csak elterelések, de azt nem hiszem. Vajon mi történik, ha egész egyszerűen egymáshoz érnek? - suttogom egészen halkan, hogy Kettes és Hármas véletlenül se akadjon fent rajta, aztán beindul a "buli". A familiáris helyhez van kötve és Adrien mellett van, szóval nekem tökéletesen elég, ha a nőt, aki megjelent megfagyasztja, semmi más nem érdekel, az se, ha az Ericák belekerülnek a szórásba. Felsietek és már csak a szemem sarkából látom, hogy a kiolvadt kettes és hármas azonnal szétrebben és visszamenekül az egymással szemközti szobáikba. Ezek szerint nem sikerült eléggé eladnom, hogy bízhatnak bennünk, hogy ki visszük őket innen, a nőtől sokkal, sokkal jobban rettegnek. Ahogy Adrien visszakérdez csak gyorsan megrázom a fejem, azért volt az egyes szám, mert én is úgy mondtam, ebben biztos vagyok. Próbálok rájönni, hogy mit kántálhat, de egészen biztos vagyok benne, hogy esélyem sincsen rá. Viszont az elektromos érzés azt jelenti, hogy a hatás rajtunk fog csattanni, így ösztönösen használom a mágiámat és amennyiben TÉNYLEG elektromos az érzés, hát magambaszívom és megsemmisítem. Semmiképpen nem támadnék mágiával, hátha éppen azon van, hogy elszívja tőlünk azt, de amikor a fiú fogja magát és lendül letarolni a nőt egyenesen a lépcsőkre hatalmasra tágulnak a szemeim. Megint kicsusszan egy pillanatra, hogy nem eshet baja, elönt az aggodalom, de talán éppen azért, mert ilyen gyors és tettrekész volt még időben cselekszik. Ha és amennyiben elkezdenek legurulni a lépcsőn hatalmasat nyelek és mielőtt elindulnék utánuk benézek az ajtó mögé, ahonnan érkezett. Jó lenne most, ha én is úgy többfelé tudnék válni, mint Erica, egyik felem rohanna Adrien után, hogy a megfelelő pillanatban leszedje róla a nőt vagy megátkozza, a másik pedig felderítené az ajtót, mert veszettül hiszem, hogy az ember szobájából rengeteg mindent meg lehet figyelni. És így történik, hogy ha már felmásztam a lépcsőn és Adrien lefelé akarja taszítani a nőt és vele együtt kopogva lebukdácsolni, akkor én belépek a szobába egy nagyon, nagyon gyors "szkennelésre". Varázseszközök, könyvek, bármilyen gyanús dolog, ami rámutat a szándékaira, gyengepontjaira. Igen, ennyire Hollóhátas vagyok! Viszont a familiárisom még mindig tipitopizva követi Adrient akármerre sodródik a nővel és próbálja életbentartani, ha valami baj történne a Sebezhetetlenségével.
// Angyali RMA, kérdés, hogy használhatom-e Angyali mesén kívül. Légmágus 6. szint: Energia gyógyulás: Képes elektromosságból (villám, áram), vagy mágikus energiából gyógyulni egyszerűen magába szívva azt. Ezzel akár varázslatot is semmissé tehet." //
Örülök, hogy Seraphine hozzám küldi a familiárisát, én azonban megpróbálom összeszedni magamat. Cody hiába terelné a másik kettő változatot, azok mégis a szobájukban kötnek ki. Most már kiegyenesedem, én állok szembe a gonosz tekintetű nővel szemben, akit már kénytelen vagyok előítéletek nélkül így kezelni, hiszen adhatott volna ésszerű magyarázatot, hogy mi is történik itt, ehelyett továbbra is fenyegető. Lehet, hogy Seraphine továbbra is a csapatmunkában hisz, hogy megpróbáljunk összedolgozni, de ez a furcsa bizsergés nem sok jót jelent. Arra emlékszem, hogy Erica anyja meghalt, de a testvérei még élne. Lehetséges, hogy ez anyja lenne, és mégse halt meg? Apám elég sokat kutatta a sötét varázslatok mikéntjét, mint bíró, bár jobban figyeltem volna, amikor engem is próbált tanítgatni. Most már késő bánat, abból kell érvényesülnöm, ami esetleg rám ragadt, na meg a társaim támogatása is fontos. - Őt? Nem őket? - Adok fenn a kérdésen, mert mintha egy személyként kezelné mind a hármat? Vagy a fiatal meg a cinikus Erica tényleg csak amolyan másolatok, nem is igazán léteznek? Attól még nagyon úgy tűnt, hogy vannak érzéseik, így nehéz holmi klónként tekinteni rájuk. Ha le is kell zárni a történetüket, azt emberségesen kéne. Oda-odakapok, ahol a bizsergést érzem, de aztán a társaimra pillantok, hogy odaszóljak. - Megpróbálom kizökkenteni! - Ez esetleg esélyt, ötletet adhat Codynak és Serának, odapattanok a nőhöz, ha nem védi valami mágikus burok, hiszen ha most nem védekezik, miért is ne próbálnám meg. Mivel ott állunk a lépcső tetején, s nekem fizikailag nem eshet bajom, átkarolom a derekát, magammal rántva levetődök a lépcsőn. Nem cél, hogy kitörje a nyakát, legfeljebb, hogy abba maradjon a kántálás, akár meg is üsse magát. Esés közben hátha eltörik a pálcája is. Attól nem félek, hogy nekem bajom esik, az ilyen fizikai behatások egyáltalán nem hatnak rám, így életbe léphet, amit a jöttünkkör mondtam Serának, hogy ki kéne valahogy használni ezt a sebezhetetlenséget. Hátha most sikerül! Így akár hátba is támadhatják, kicsavarhatják a kezéből a pálcát, vagy ami az eszükbe jut. Ráadásul azzal, hogy hozzáérek, akár még rá is jöhetek, hogy tényleg rossz szándékú-e.
//Sebezhetetlenség I.:I. Ellenálló fizikai sérülések, mérgek, betegségek ellen, ezek egyáltalán nem ártanak neki. Ha hozzáér valakihez érzi az illetőből sugárzó rossz, ártó szándékot, de még nem tudja, hogy ez mire irányul, csak azt hogy kinek az irányába.//
♫ The Light ♫ •Szavak száma: 410•Aktuális viselet •
A fagyasztás sikeres, megáll az idő, viszont Sera a három társára képes elsősorban koncentrálni, így mindenki más megáll. Amennyiben Cody megpróbálja a két másik Ericát mondhatni a járat felé tolni, így lefagyasztott állapotban furcsa dologra lesz figyelmes. Egyszerűen képtelen bármelyiküket is tovább tolni, fennakadnak, mintha csak láthatatlan akadály lenne előttük, pedig a koporsós Ericát sikerült kijuttatni. Sera is még mindezek előtt igen furcsa dolgot tapasztal. Amikor megpróbál hozzáérni Hármashoz majdnem belesiklik a keze. Érzi is, meg nem is, de semmit sem érzékel felőle kísértetvadászként. Sikerül tehát kicsit összeszedniük magukat és közös erővel felállni, pajzsokat húzni, Adrien a pálcáját is előveheti, hogy védekezni tudjon az időfagyasztás ideje alatt. Amikor pedig maga a fagyasztás feloldódik Kettes és Hármas még mindig a szobájukba húzódnak vissza, hiába próbálta őket áttolni a kijáraton Cody, de mindettől függetlenül, ha az akciója sikertelen volt befalazhatta, vagy elrejthette. Serának nem rémlik a nő, eddig még nem látta a környéken, sem a Minisztériumban. Nem valószínű, hogy ottani dolgozó, ha csak nem annyira más osztályon, ahol a lány nem nagyon járt még. Persze nem biztos, hogy mindenkire emlékszik akár Roxmortsból, de az iskolában biztos, hogy nem fordult még meg. - Felkészültetek, és elviszitek őt? Mintha az olyan egyszerű lenne. - ciccentve csóválja meg a fejét, miközben most már neki is előkerül a pálcája és mintha csak próbaképp tenné elsüt néhány varázslatot, amik simán lapattannak a védelemről. Azért sejthető, hogy nem csak ennyi az ereje. Azt viszont hallhatják, ahogyan furcsa igét kezd el mormolni, amitől mindhárman különös bizsergést éreznek. Mintha az egész bőrfelületüket apró tűk szurkálnák, ici-pici elektromos kisülésekkel. Tudnak mozogni, akár varázsolhatnak is, de a bizsergés az istennek se múlik el, a nő pedig jelenleg nem védekezik, csak szinte kántálás szinten ismétli az ismeretlen varázsigéket.
Valahol tudomásul veszem, hogy nincs mit tennünk, egyenlőre egyikünk sem áll olyan szinten, hogy magabiztosan az emlékek feltárásába bele mehetnénk, másfelől időnk sincs ilyesmire. Naiv gondolat volt. A zár kattan, az Alkotó pedig végre megmutatja magát. A stílusától a hideglelés kerülget, de az undor ül ki csak az arcomra. A familiárisom mágikus és fizikális pajzsot von én pedig amikor Kettes és Hármas a szobáikba iramodnának, Kettes útját megpróbálom szó szerint elállni, de nem támadóan, hanem inkább mint aki védeni akarja - Ne, ne arra - ha sikerült elkapnom Kettest irányba állítom gyengéden és Hármasnak is inkább a járat felé biccentek ahonnan bejöttünk. - Maradjatok Egyessel, vagy próbáljatok kijutni, ezt mi megoldjuk. Ti vigyázzatok egymásra! - mondom még nekik csendesen és mindkét lányt ha tudom beterelem a rejtett járatba és ha van még egy lélegzetvételnyi időm vissza építem a falat, mintha ott sem lett volna. Talán még védett annyira Sera disaudioja hogy nem volt egyértelmű mit csinálok. Már persze ha csak nem látott ránk telibe az a bizonyos Alkotó.. Bár ha Seranak sikerült befagyasztania úgy, hogy minket a fagyasztás nem kapott el, akkor addig csináltam mindezt, ameddig a fagyasztás tartott. Ha nem.. akkor így jártunk. Vállalom, hogy én próbálom elvenni az Alkotó játékát. Azért az, amilyen szinten félnek tőle, nekem nem azt mutatja, hogy hú de nagyon jó soron lennének tartva. És máris megdől Kettes első állítása miszerint senki sem tartja itt őket, most pedig egyértelműen kijelenti, hogy engedély nélkül nem szabadna a szobáikból kijönni.. A félem nem túl jó nevelő.. Végre elindulok fel a lépcsőn pálcával a kezemben.
//Familiáris: Pajzs: Képes létrehozni egy mágikus pajzsot önmaga és gazdája köré, mely védi őket fizikai behatásoktól. A pajzs néhány percig aktív. Mágikus védelem: Hasonlóan, mint a pajzs védelmet biztosít, ám ez mágikus támadásokra hat, azokat nem engedi át.
ÁTV:30 Bűbájtan:10 a fal vissza építése- reparálása
Mintha valami vészharang kezdene szólni bennem, amikor meglátom, hogy még mindig fent van Adrien és egy darabig még Disaudio nélkül beszélgetnek és kutatnak is, de mire a harang elég hangosan zengene ahhoz, hogy időben reagáljak már túl késő... Hármas nem tud többet segíteni azzal kapcsolatban, hogy mit kell csinálnunk Egyessel és az üvegkoporsójával, de nem is hibáztatom, akárki tartja itt őket nyilván nem teszi egyszerűvé a távozást. Cody felvetésére viszont muszáj megingatnom a fejemet. - Ereklyevadász szakon sajnos nem tanítanak ilyesmit és képességgel se rendelkezem az emlékekkel kapcsolatban, csak ha lélekről van szó. - válaszolok, próbálok közepesen-madárnyelven beszélni. A számozott lányoknak mind fizikai teste van, bár még nagyon nem fogdostuk meg őket, de nagyon úgy tűnik, én pedig Erica teljes - legalább is azt hittem teljes - testetlen lelkének az emlékére tudtam rákapcsolódni, hogy lássam ezt a helyet. Azért, ha sikerül megérintenem még mielőtt elslisszanna Hármas akkor biztosra veszem, hogy szolid testük van és megpóbálok az Ericával felállított kapcsolatomra koncentrálni hátha Cody valamilyen nyomra akadt, de őszintén kétlem, hogy képes lennék ilyesmire. Másra igazából már időnk sincs, mert a lányok visszamenekülnek a szobájukba és már csak néhány szót intézek hozzájuk. - Ne adjátok fel, kiviszünk titeket, ez nem igazi élet itt, bezárva. - mondom sietve, miközben az Alkotó lép ki az ajtón egyenesen Adrien orra elé. Minket lehet, hogy még nem látott meg, de ez nem jelenti azt, hogy csak úgy elbújnék és ott hagynám Adrient, hiszen ki tudja, hogy a nő negédes hangja mögött milyen szándékok állnak. Lehet, hogy pillanatok kérdése, hogy a tettek mezejére lépjen a beszéd helyett. A familiárisom azonnal az esetlen srác mellé totyog és mielőtt még bármi történhetne megpróbál egy időfagyasztást. Egyáltalán nem vagyok az ellen, hogy számon kérjük, viszont a magabiztossága túlságosan hidegrázással telti el még a familiárisomat is ahhoz, hogy ne kerüljünk lépéselőnybe. Szóval megpróbálja picit megfagyasztani, hogy átszervezzük a felállást, Adrien talpra álljon, pálcát fogjon, elhelyezkedjünk, létrehozzunk néhány pajzsot, mielőtt kiolvadna. Persze, ha egyáltalán képes a familiáris megfagyasztani, ki tudja milyen képességekkel rendelkezik. Talán taktikusabb lenne, ha nem is mutatkoznék meg, hanem afféle rejtőzködő aduász lennék, ha még nem látott ránk, de nem szokásom a csapat legfiatalabb tagját csalinak vagy elterelésnek használni, szóval gyors ütemben, futólépésben haladok mellé, ha sikerül a fagyasztás, ha nem. Megpróbálok mindenképpen agyalni, hogy Erica emlékeiben akármilyen ponton láttam-e ezt az arcot, vagy az én életemben, Roxfortban, a Minisztériumban, akárhol. Ki az Alkotó és mi az istenért csinálja ezt az egészet? Mindenképpen fizikai pajzsot és mágikus védelmet von a familiáris, vagy ha nincs ideje, hát én pálcával. Természetesen az, hogy Sebezhetetlen megint nem nyugtat meg eléggé ahhoz, hogy ne akarjam azonnal védelmezni, ne aggódjak érte, meg igazából ezen a ponton mindannyiunkért. - Ericáért jöttünk és nem fogunk nélküle távozni. - teszem hozzá, a lehető legmagabiztosabb hangomat elővéve, de kérdést nem teszek fel, végül is Adrien "mi folyik itt"-je lefedi a lényeget. Mi a fene folyik itt?
// Familiáris képességek: Időfagyasztás: A familiáris képes rá, hogy befagyassza az időt egy adott helyiségben, vagy nyílt téren 5 méter sugarú körben. Ezen a területn mindenki mozdulatlanná dermer kivéve a familiárist és gazdáját. Az idő befagyasztása addig tart, amíg a familiáris gazdája szeretné, de maximum 5 percig. Ha sikertelen, akkor a védekezésre fekszik rá: Pajzs: Képes létrehozni egy mágikus pajzsot önmaga és gazdája köré, mely védi őket fizikai behatásoktól. A pajzs néhány percig aktív. Mágikus védelem: Hasonlóan, mint a pajzs védelmet biztosít, ám ez mágikus támadásokra hat, azokat nem engedi át.
Ha nem tud egyszerre többet, akkor Sera emel pajzsot. Varázserő: 40 pont, BBT: 25 pont //
Visszaintek Seraphine-nek, hogy értem, én magam is elnyomok ott egy disaudiot, noha azt hiszem ezzel már elkéstem, hiszen motoszkálás hallatszik. Próbálok komponenseket összegyűjteni egy ellenméreg bájitalhoz, ami az élő halál eszenciáját oldja fel, biztos például, hogy bezorárkövet mindenképpen kell bele majd morzsolni. Seraphine közli, hogy szerint unikornisvér, ami viszont nem altató, hanem amolyan örök életet adó, de nem értem, hogy akkor az én Ericám, Egyes, miért alszik olyan régóta. Esélyes, hogy valahogy meg van ez kavarva, olyan komponens van hozzáadva, hogy lényegében az üvegkkoporsóban amolyan Hófehérke-Csipkerózsika szinten alszik, de nem hal meg, nem öregszik. Olykor felnézek a pakolászás közepette, remélem Kettesnek tűnik az illúzió unikornis, közben a szabadító akciót magyarázzuk mindkettő változatnak. Kettes viszont megretten, erre már én is felemelkedik, amikor nyílik az ajtó, és megjön akire vártunk. Automatikusan hátrálok, mert nekem is inamba száll a bátorságom, holott korábban a szemtől szembeni harc híve voltam, de olyan erőteljes személyiség, hogy nagyjából én is lekövetném a menekülő Kettest, de csak annyi történik, hogy átesek valamin, vélhetően valami széken, amit a pakolászás közepette pakoltam magam mögé. A rám szegezett pálca nem túl bíztató, s bár éveken keresztül meg akartam halni, de eszembe sem jut most, hogy sebezhetetlen vagyok, csupán próbálok feltápászkodni. - Ööö.. hát én kopogtattam.. - Mutatok arra az ajtóra, ami Hármasnak a szobája. - Na ki vele, mi folyik itt? - Próbálom összeszedni a bátorságomat, s megtapogatni magamat, ahol hátraestem, nyilván nem vagyok egyenértékű ellenfele a nőnek, hiszen még egyetemre sem járok, meg még a pálcám sincs kézben.
♫ The Light ♫ •Szavak száma: 410•Aktuális viselet •
Kettes lelkesen mosolyodik el, amikor meglátja a pacit. Ezzel azért visszatér az eddigi gyermeki jókedve, addig Adrien nyugodtan nézelődhet a szekrényekben és fülelhet, amikor meghallja a motoszkálást. Cody nem látott idefelé jövet Mandragórát, Hármas pedig most tényleg mintha kissé össze lenne zavarodva, főleg a még több kérdés hallatán. - Én nem tudom, hogyan működik. - rázza meg a fejét és bár követi Sera tekintetét a járat felé, ám a mozdulat megakad, amikor meghallják odafent a zár kattanásának jellegzetes hangját. Erre már Kettes is felpattan a földről és Adrien mögé lép ijedten pillantva az ajtóra, mint egy gyerek, aki tudja, hogy roszat csinált. - Nem szabad csak úgy egyedül kimászkálnunk. - súgja oda a fiúnak kissé elvékonyodott hangon és láthatóan igyekszik a lejárat felé araszolni, hogy inkább önként menjen vissza a szobájába mielőtt az az ajtó kinyílik. Ám nem lassított felvételben érkezik meg az említett Alkotó, aki történetesen egy nő és pár pillanat múlva már Adriennel találja szembe magát. Az illető magas, szikár, hosszú szőke haja van és cseppet sem hasonlít Ericára. Korban olyan harmincas körülinek lehetne belőni, a kezében pedig pálca pihen, amit természetesen egyenesen Adrienre szegez. - Betolakodó és ha jól sejtem nem is csak egy... Ejnye. Nem tudjátok, hogy az ajtón illik bejönni és kopogtatni előtte? - nem túl bizalomgerjesztő, ám annál negédesebb hangon szólal meg rosszallóan csoválva a fejét lepillantva a lépcsőn, ahol találkozik a tekintete Hármassal. Ő azonnal hátrálni kezd a szobája felé és egy pillanat múlva már Kettes is leszalad a lépcsőn, becsörtet a szobájába és bevágja maga mögött az ajtót. Az Alkotóként említett nő viszont egyelőre nem támad, csak láthatóan felmérni igyekszik a helyzetet. Nem tűnik ijedtnek sem, ami azért nem a legjobb jel.
Sera egy kicsit manipulatívra veszi a figurát, a hatékonyság kedvéért, de nincs benne rossz szándék és a közös cél összképe is valóságos. Nem olyasmit akar elhitetni Hármassal ami számára nem is fontos, vagy pont hogy csak az ő számára fontos. A jelenlegi helyzetünkben pedig nagyon is megértem, hogy miért próbálja rajta tartani a fókuszt ezen a közös célon. Kardélen táncolunk ez tény, Sera pedig olyan mintha tartana Hármastól, vagyis attól ahogyan reagálhat. Az egész viszont kezd egyre nyomasztóbb lenni. Amikor Sera kimondja, hogy lehet unikornis vért itatott Ericaval ez a bizonyos Alkotó hümmenek és biccentek egyet - Ez jutott eszembe nekem is. Esetleg Élő Halál Eszenciát.. vagy a kettő fúzióját.. - közben a gyógyítós táskámban kezdek el kutakodni, történetesen Mandragóra főzet alap után. De próbálok vissza emlékezni, hogy nem-e láttunk valamerre idefele jövet Mandragórát a földbe ültetve.. De aztán vissza fordulok Hármas felé - Ha megengeded, Sera talán tud segíteni az emlékeid kitisztításában. - itt azért Serara nézek megerősítéskért, hogy vállal-e ilyesmit, vagy ismer-e olyasmi varázslatot, mint az exmemoriam feloldását segítő igézés. A gesztusban nincs bizonytalanság, inkább felelősségvállalás, az hogy igenis foglalkoztat minket a sorsuk és nem fogunk csak úgy bármit rájuk varázsolni. Hármas felé fordulok vissza - De kereshetünk más megoldást is. Az emlékek és amiket belőlük megtudunk, időnként.. nem túl szívesen látottak. - adom a tudtára csendesen, nyugodtan mintegy ezzel megadva neki a döntés jogát. És azt a lehetőséget magunknak, hogy talán ne nekünk kelljen olyasmit kimondanunk számára, amiről egyenlőre mi sem tudunk túl sokat, csak találgatunk. Egészen addig maradok a két lány mellett, ameddig Adrien jelzését meg nem látom és akkor elindulok felfelé.
Próbálok minél jobban kapcsolatot teremteni Hármassal, éppen úgy, ahogy kettessel is tettem, bár ott a kedvesség, a nyíltság, a játék volt a mozgatórugó, itt pedig az eszére, logikus gondolkodására, esélyeinkre hatok. Nem arról van szó, hogy kétszínű lennék, csak természetes, hogy az ember alkalmazkodik a másikhoz és úgy beszél vele, ahogy a másik hallani akarja, ahogy szüksége van rá... vagy nem? Nyilván tűnhet vallatásnak is, de nem véletlenül emelem ki a közös célt, hogy kijussunk, és azt, hogy bízhat bennünk, kompetensek vagyunk. Az más kérdés, ha néha pont az ellentétét villantjuk meg véletlenül, hiszen valójában egyáltalán nem vagyunk összeszokott csapat, csak próbálkozok jó színben megfesteni magunkat. Amikor Adrien lepillant és elkezd keresgélni akkor azért felmutatok neki egy ujjat, márpedig a mutatóujjamot az ajkaimon és a pálcámat emelem fel, hogy jelezzem, lehet nem árthat ott is egy disaudio, amit én már elvégeztem a lenti részen, ahol mi vagyunk, amikor bejöttünk. Ha mondjuk elülne a bűbáj, akkor mi a részünkön fel is frissítem, amíg beszélgetünk Hármassal. Én csak felhasználó szinten értek a bájitalokhoz, így még ha fel is mennék Adrienhez megnézni mit csinál, akkor se tudnék mit segíteni egyáltalán, de talán Cody gyógyítóként a bájitalkeveréshez is ért, ki tudja. - Hm, nem túl magabiztosak a válaszaid, lehet, hogy valamit csinált az emlékeiddel. - állapítom meg, kicsit összeráncolva a homlokomat, bár nem ez az egyetlen lehetőség. Lehet csak a tudata nehezen határozná meg, hogy egy emberből jött létre szétszakadt megelevenedett lélekdarabként, így inkább "ködösít" a mágia. Kicsit vérzik a szívem, hogy nem lehetek teljesen őszinte, hiszen még mindig attól tartok, hogy egyre frusztráltabb lesz, ha nem kezeljük önálló, teljesértékű személyként, ha csak kirakós darabok ahhoz, hogy Adrien és persze a Herbs család visszakapja Ericát, de muszáj megszűrnöm azt, amit kimondok. Hiszen már is megindult a bizonytalanság útján Adrien felvetései miatt. - Láttad, hogyan nyitotta vagy csukta be a szerkezetet? Nem sikerült egyelőre rájönnünk hogyan ne árthatná neki a feltörésekor. Szerintem unikornisvért itatott vele, de tévedhetek. Nem lehet természetes állapot állandóan eszméletlenül feküdni abban az üvegkoporsóban. Ha fel tudnánk ébreszteni talán kiderülne miért fél tőle annyira, hogy nem engedi, hogy felkeljen, talán éppen ő az, aki tudja ki ez az Alkotó és mi a legbiztonságosabb kiút. - vetem fel, és kíváncsiságból a titkosjárat felé pillantok, amin mi jöttünk be. Hármashoz fordulok újra, elgondolkodva. - Egyest sikerült elindítanom ott, kipróbálnád, hogy te is ki tudsz-e menni? Lehet, hogy ez a legegyszerűbb megoldás, mindannyian kimászunk itt, valahogy kiemeljük őt is, aztán a szabad levegőn jön a következő lépés, amikor már mindannyian szabadok vagytok. - gondolkozom el, remélve, hogy még van időnk, mielőtt az a bizonyos Alkotó megjelenik Adrien mellett és minden tervünket keresztbehúzza.
- Én igen. - Emelem fel a kezemet a lépcső tetején kutakodva, a lentiek felé fordulva. Ami a szívemen a számon, lehet, hogy Seraphine egy kicsit szeretné megtámogatni az ügyünket, hogy mennyire profik vagyunk, de talán az őszinteség is számít. Végülis Erica azért is vonzódik hozzám, mert olyan kis elesett, anyátlan voltam, kár lenne hamis magabiztosságot mutatnom, amikor nagyjából lövésem sincsen arról, hogy mit is tehetnénk, hogy rájöjjünk, hogyan tudnánk őt ténylegesen visszahozni az életbe. Az mindenképpen jó jel, hogy a teste sértetlen, ugyanakkor az cseppet sem, hogy három is van belőle, de a másik kettő ébren lévő sajnos végképp nem olyan mint ő. Nyomokban ugyan tartalmazzák a szeretett szellemlányt, de inkább olyan, mintha a testvérei lennének, nem ő maga. - Hát ööö.. - A pálcámból egy félköríves mozdulattal holmi illúziót dobok ki, ami egy szarvas lópacit ábrázol, ami körbeugrálja és nyihogja Ketteskét, nagyjából hasonló lehet, mint egy patrónus, némi hang- és fényjáték, de dementort űzni persze nem tud. Nem az a célom, hogy lekenyerezzem a kislányt, viszont ha ezt ígértük, tartsuk is be. És hátha elvan vele pár percig. Közben nézelődök, keresgélek, s az egyik szekrényben bájitalos cuccokat is találok. Az előbb a Hármas azt mondta, hogy az Egyest, vagyis az én Ericámat megitatta már, hátha van valami ellenszer is. Aligha hiszem, hogy receptet is találok, de egy próbát teszek, az alapanyagok mentén próbálkozom, példának okáért az Élő Halál eszenciájának összerakása is felmerül bennem, mert lehet, hogy az lehet a kulcs, hogy meg kéne fordítani. A motoszkálásra felfigyelek, a pálca még mindig a kezemben, de nem nyitok be, lévén úgyis zárva van, legalábbis a mi oldalunkról. Azért felemelem a kezemet a többiek felé, hogy figyeljünk.
//Sima átváltoztatástan és bűbájtan fény/hang alkotás, egy átlagos hetedikes RAVASZ szinten tudhat ilyesmit//
♫ The Light ♫ •Szavak száma: 410•Aktuális viselet •
Adrian mindenfélével próbálkozik, de az ajtó nem csak Kettes szerint nem nyílik ki, hanem tényleg nem lehet csak úgy lenyomni a kilincset egyiknél sem. Titkos ajtót sem talál. A szekrények átlagosnak tűnő használati tárgyakkal vannak tele, a tárd fel titkodat varázslat pedig kifejezetten célzatosan műküdik valamire. Nem tudja csak a levegőbe elmormolni, hátha felvillan valami. Kettes közben láthatóan unatkozni kezd, mert simán leül a konyha közepén a földre. - Azt mondtátok, hogy lesznek unikornisok. - szólal meg picit nyafogós hangon. Adrien viszont azért nem fut teljesen zsákutcába, ugyanis az egyik szerkényt kinyitva már nem csak hagyományos edényeket talál, hanem kifejezetten bájitalok készítéséhez használatos eszközöket is, plusz bizony a nagy hangoskodás, ajtó nyitogatás és kiabálás is meghozza a hatását, mert hogy nagyon nem próbált halkan kutakodni... amikor épp nem hangoskodik bizony motozást hallhat a másik szobából, ahová az az ajtó nyílik, ami nem hátsókijárat.
- Elmeni? Nem... azt hiszem, és nem tudom mióta vagyunk itt. - azért most láthatja rajta Sera, hogy a mellett, hogy igazat mond kissé össze is van zavarodva a kérdések hallatán. Mintha tényleg nem tudná pontosan, hogy mikor és mi történt vele, velük, vagy mióta vannak itt. - Általában Kettessel játszik, én nem sokszor találkoztam vele. Nekem csak bead egy-egy könyvet. Alkotónak hívja magát, de nem tudom mit csinál, amikor nincs itt. - felel és bizony még mindig úgy fest, hogy igazat mond annak ellenére, hogy kiadós szkepcizmus van benne. Adrien szavaira azért kissé ráncolja a homlokát, hogy a fiú mindenféle hajakat akar egyesíteni, vagy mi. - Nem, én sosem Ő mindig alszik. - rázza meg a fejét, de aztán egy pillanatra mégis csak, mintha elbizonytalanodna. - Habár... Egyszer véletlenül nyitva maradt az ajtóm, amikor kijöttem olyan volt, mintha itatott volna vele valamit, de Egyes akkor is aludt. - teszi még hozzá. Sera továbbra sem érzékel sötét szándékot Hármas irányából, bár aztán látja, hogy kavarognak rendesen a gondolatok a fejében és főleg nem tetszett neki a felevetés, amikor Adrien kimondott a mixelésről.
Sera bemutatásánál intek egyet barátságosan és köszönök is neki egy könnyedebb “Szia”val. De nem viszem túlzásba. Amikor Sera kimondja, hogy nem vagyunk kezdők, nagyon igyekszem, hogy ne üljön ki az arcomra, hogy igazából annyira új ez a helyzet, egy kazal ismeretlen komponenssel, hogy még akár kezdőnek is lehetne nevezni minket. Főleg, hogy még ha olvasunk is mindenféléről, alapvetően egyikünk sem foglalkozik vagy kísérletezik gyakorlati szinten sötét mágiákkal és ha valakinek a megmentése kerül terítékre sem ez az első mágiaág ami felé fordulnánk.. Gondolom.. Persze ha a másik oldalról közelítem meg a kérdést és bízom a meglévő kompetenciákban, akkor valóban igaz az állítása. Egy pillanatra elgondolkozom én magam is Erica testet öltött indivídumain. Aztán Sera annyi kérdést feltesz, hogy megpróbálok minél kevesebbet hozzá tenni. Főleg, ha Hármassal is úgy járunk mint Kettessel, hogy csak szűrten válaszol pár dologra ami neki a figyelmét lekötheti. - Tudsz esetleg valamit arról, hogy a neveiteknek mi a jelentése, vagy hogy miért így neveztek el titeket? Esetleg… van más nevetek is? - ott van bennem, hogy újra felhozzam az unikornis kérdését, de valamiért úgy ítélem meg, hogy most így is sok kérdés került terítékre. Bár azért még hozzá teszem amikor Sera a fogvatartójukra tereli a kérdéseket - És azt tudod, hogy merre lehet most? Vagy mit csinál amikor elfoglalt? - aztán csak kattogok, hogy az unikornis vér mire lehet még jó? Bár valamiért felmerül bennem az is, hogy mi van akkor…ha az illető aki itt tartja őket… nem is magának spájzolta be, hanem.. Erica-knak? - Találkoztatok Egyessel valaha ébren? - tűnődöm el hangosan Kettesnek és Hármasnak címezve a kérdést és előbbi irányába fel is lesek a lépcsőre/az irányába aztán vissza Hármasra. Kezdem tényleg kissé szabaduló szobában érezni magamat egy meglehetősen erős kirakóssal és ahol a java még utol sem ért minket.
Nem mondom, hogy teljesen immunins vagyok a szkepticizmusra vagy szarkazmusra, de tény, ami tény, hogy Lioneah mellett erősen megedződtem. Ha szükségem van rá, akkor birka türelemmel tudok akármire reagálni, márpedig készültem rá előre, hogy nem lesz egyszerű menet. Egyelőre úgy tűnik, hogy jól gondoltam, nem kimondottan gonosz ez az Erica sem, csak megcsömörlött a rossz döntésektől az életében. - Egyébként Sera vagyok, ő pedig Cody. Lehet, hogy egyedül nem sikerült, de most már mi is itt vagyunk. Próbáltál már megszökni? Mire kell figyelnünk? Mennyi ideje vagytok itt? - kérdezem, teljesen magabiztosan azt sugározva, hogy nem fogunk eltérni attól, hogy segíteni szeretnénk neki kijutni. Viszont figyelek arra is, hogy ne mondjunk el kapásból túl sok mindent neki, hiszen amennyiben ő egy olyan verzió, ami már sok pofont kapott az élettől, lehet, hogy nem arról híres, hogy egyszerűen megbízhatunk benne és ő lesz az, aki végül elárul minket a fogvatartónak. - Kettes nem igazán tudott pontosan válaszolni, de ki tart itt titeket és mivel? Azon kívül, hogy a kinti világ gonosz és veszélyes és itt biztonságban vagytok, szerinte. Minél többet tudunk, annál jobban segíthetünk. Akárkivel, akármivel is állunk szemben... nem vagyunk kezdők. - teszem hozzá, afféle biztosításképpen, hogy lássa rajtunk a kompetenciát, az esélyt arra, hogy ki tudjuk juttatni őket biztonságban, mert ha azt érzi, hogy mi vagyunk a veszes oldal, könnyebben riasztja a győztest. Kicsit elmosolyodom, amikor felint Kettesnek és a "kislány" vissza integet, de ha Adrien tovább megy és fent van a fogvatartó, akkor erősen szívrohamot kapok, az biztos. Előttük megbeszélni a tervet, hogy mivel forrasztjuk őket össze egy személlyé nem a kedvencem, az biztos, hiszen lehet, hogy van saját énképük és önérzetük és itt fogunk elvérezni a bizalmukkal szemben, de azért válaszolok. - Ahhoz Egyes üvegkoporsóját fel kellene nyitnunk. Tényleg, tudtok erről valamit? Láttátok valaha nyitva? - kérdezem az Ericáktól, valószínűleg ezen a ponton Hármas is észre fogja venni a nyújtózkodás és mászkálás közben, hogy a járatba gyömöszöltük az alvó verziót, így sas szemmel figyelem, hogy bármi változás fennáll-e, bármit változik-e a sötétség, a szándékai.
