Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb

ϟ Bex & Gina
  Today at 20:48
Gina Accipiter


ϟ Apa-fia
  Today at 14:46
Jensen McKinney





ϟ Ben & Bexley
  Today at 10:46
Benjamin Morgan

A hónap posztolói
Gina Accipiter
 
Bexley Wildfield
 
Megan Smith
 
Cody Armstrong
 
Corvus Flint
 
Luna Lovegood
 
Perselus Piton
 
Jade Wilson
 
Dane Seoras
 
Winifred Hill
 
Statisztika

Összesen 596 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Andrew Benedict

Jelenleg összesen 34323 hozzászólás olvasható. in 3187 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Trófeaterem (III. emelet)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Miranda Hartford
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTárgy: Re: Trófeaterem (III. emelet) Today at 07:16


Tim, Mia & Mira

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Ó, a hős szerelmes! - sóhajtok egy nagyot drámaian, miközben Tim Miának mesél, aki valószínűleg semmit sem tud. Vagyis, tuti nem tud semmit, hiszen a levelet is én olvastam el helyette. Talán nem kellett volna, mert a jelen helyzet nem igazán fekszik nekem, de akkor és ott jó bulinak tűnt. Felültetni Timet? Hülye lettem volna kihagyni a kínálkozó alkalmat. Más esetben pedig örülnék, hogy milyen képet vág, de nem most... Ezek ketten le fogják vágni, hogy én voltam a tettes. A következmények pedig nem túl szívderítőek számomra.
- Piton szertárában mindig van olyan főzet – vágom rá testvérem gondolatmenetére, majd folytatom: - Szerinted ki ne tudna betörni oda, ha nagyon akarna?
Nem állítom, hogy az évek alatt nem finomultak a bájitaltan-tanár biztonsági intézkedései, de ez az új generációval szemben nem olyan hatékony, mint tíz évvel ezelőtt lett volna. Mi már más körülmények között nőttünk fel, mint a régebbi diákok, hozzászoktunk a kissé jobban őrzött dolgokhoz. És könnyen alkalmazkodunk... Egy-két nap tervezés és ha ideálisak a körülmények, seperc alatt feltöröm azt a szertárt, ezt Mia is tudja. És ha én meg tudom tenni, akkor más miért ne tehetné?
- Te jó isten, muszáj nektek pont itt a nyálatokat csorgatni? - szólalok meg a szemeimet forgatva. - Te tetszel neki, ennyi az egész. Most akkor jártok vagy sem, döntsétek már el!
Tuti nem fognak összejönni, mert nem hiszem, hogy Mia esete pont Tim lenne, ráadásul jó bunkó lenne az élet, ha a kis tervem visszafelé sül el. Neeem, Timothy nem járhat ilyen jól, olyan a világon nincs. Különben se látnám szívesen a családban, mert ki nem állhatom a képét. Ráadásul, ő biztosra veszi magában, hogy én tettem mindezt, Mia viszont még mindig kételkedik. Vagyis szeretne hinni benne, hogy nem én voltam. Szóval nála még mindig kimagyarázhatom magam, nem igaz?
- Persze, hogy nem, miért hiszel el neki mindent? A másikra visszatérve pedig: talán tőled nem tudott hajszálat szerezni és én voltam a B-opció - emelem meg kissé mérgesen a hangom. - Tudod jól, hogy utál engem, szóval simán ki is találhatta a dolgot. Lehet, nem is volt semmiféle randi, csak azt mondja.
Igen, ki kell használnom a Tim és köztem feszülő ellentétet annak érdekében, hogy meggyőzzem a testvéremet. Nehogy már lebukjak, olyan a világon nincs! Nem szoktam hozzá, hogy én legyek az áldozat, miközben mindenki más megúszik mindent. Az én terveim jól szoktak elsülni, nem pedig rajtam csattanni.
- Nem szívattalak, hidd már el! - csattanok fel mérgesen, mert komolyan kezd már az agyamra menni ez az egész baromság. - És nem Mia, nem én voltam. Mint mondtam, talán nem is volt semmiféle randi, Tim csak gyáva volt bevallani neked, hogy tetszel neki és ebbe a köntösbe bújtatta. Tudod, hogy ki nem állhat, szerinted mennyire lennék képes élethűen eljátszani a szereped? Világéletemben azon voltam, hogy ne hasonlítsak rád, hamar kiszúrta volna, hogy nem te vagy az. Főleg, ha igaz az, amit állít.






[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
If you don’t have weird moments,
you’re weird.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mia Hartford
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTárgy: Re: Trófeaterem (III. emelet) 2018-01-18, 10:09




Mira, Tim & Mia
A harag a legrosszabb tanácsadó
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ráncolom a homlokomat és próbál felfogni Tim szavait. Szóval ő komolyan úgy gondolta, hogy randiztam vele? Mármint... egyáltalán elhívott randizni? Na jó, azért ezen a ponton egy halvány mosoly megjelenik az arcomon, meg hogy látom rajta, hogy úgy véli csúnyán elbánt velem és hát ez így is van, hiszen eléggé lekoptatott, de legalább elismeri, ami azért jó fej dolog tőle, de most akkor mi van? Valaki randizott vele helyettem és... jó ég én azt sem tudom, hogy mi történt ott! Mit gondolhatott rólam Tim, ha netán csókolóztunk, vagy tudom is én. Akkor azért volt ennyire fura minden, csoda hogy nem ott akarta folytatni, ahol abbahagytuk és nekem még csak halvány sejtelmem sincs róla, hogy ez nem is csak egy csók volt, hiszen fel sem merül bennem, hogy úgymond helyettem valaki mást is tett volna. Tim annyira még talán ismer, hogy én... nem vagyok éppenséggel olyan lány.
- Ez igaz, nem lehet olyan gyorsan elkészíteni, hát de akkor... - most nem is figyelek Mirára, hiszen Tim jól mondja hiába erősködik Mira. A főzetet sokkal tovább tart elkészíteni, bár ha valaki előre csinált magának, aztán csak a megszerzett hajszálat dobta bele, vagy netán valahonnan készen vásárolt... De akkor meg honnan tudott volna a meghívásról? Gondolom Tim nem verte nagydobra és nem úgy küldte a levelet, hogy arról bárki is tudjon, mert gondolom a Mardekáros haverjai eléggé furán néztek volna rá.
- Kedves vagyok neked? Hát én ezt... nem is gondoltam. - újra valami buta mosoly jelenik az arcomon a szavait hallva. Azért ez jól esik, csak hát tovább gondolva, hogy aztán mégis valaki mással randizott és nem is jött rá, hogy az nem én vagyok és... ha tudta, hogy ott van a nyakán az a tetoválás, akkor tuti, hogy ott valami több is volt, mint egy ártatlan szájra puszi, vagy csak egy szimpla beszélgetés a Három seprűben. Mégis most valahogy ezekre nem tudok gondolni, pusztán arra, hogy jól esik a tény, Tim nem utál, viszont az is igaz, hogy csak Mira tudta, hogy mi valamikor is jóban voltunk.
- De, ha valaki annyira figyelte ezt, hogy felvegye az alakomat és előre elkészítette a főzetet, akkor nem kevert volna össze minket. Sosem szokta, hiszen annyira... - mások vagyunk nem igaz? És nem csak Mira fura göncei miatt, hanem azért is, mert egyszerűen teljesen eltérünk és még amúgy is máshol szoktunk felbukkanni, máshol vagyunk és persze másokkal és még házunk sem ugyanaz, hogy iskolai egyenruhában valaki összekeverjen. Tim láthatóan szegény totál ki van akadva, amit kezdek megérteni, hiszen nem is mondtuk, hogy esetleg Mira volt, ezt ő dobta be és miért tenné, ha...
- Nem mondtuk, hogy te voltál, de... Mira... ugye nem? - elkerekedik a szemem és itt már szinte rajtam is valami ijedtség kezd el mutatkozni. Komolyan képes lett volna rá, amikor mostanában még segítettem neki a tanulásban is és azt hittem, miután nem rég a családi fotókat nézte azért mégis csak jelent neki valamit a családja, erre most az derül ki, hogy nagyot tévedtem, hogy lehet hogy ilyen hülye húzással akart kiszúrni mindkettőnkkel? Sőt, jó eséllyel csak velem, hiszen miért akart volna Timmel randizni, ha egyszer annyira utálja? Csak azért lehetett, mert nem akarta, hogy jóban legyünk és mivel még mindig utál engem, igyekezett keresztbe tenni. - Mira... mondd, hogy nem csináltál ilyet, de... de őszintén. - ikrek vagyunk, na nem mondom, hogy tökéletes ikerpár, de azért én mégis könnyebben kiszúrom rajta ha mellébeszél és ma egész este nagyon furcsa volt.







Zene: [You must be registered and logged in to see this link.] || Jöhet a menet Very Happy || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Timothy Hiro Nagiwara
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 56

TémanyitásTárgy: Re: Trófeaterem (III. emelet) 2018-01-13, 01:12


Mia, Mira & Hiro


[You must be registered and logged in to see this image.]

Mirára valahogy most nincs már energiám. Kicsinál az idióta rinyálásával! Mia válaszai ledöbbentenek, mintha csak most találkoznék a dologgal először. Az alakfelvevős dologra csak elhúzom a számat. - Teljesen véletlenszerűen küldtem a levelet.. Annyira nem volt egyszerű össze szednem magamat az után ahogy elbántam veled.. - ismerem el töredelmesen, ami egyébként igaz is. De hát nem vagyunk már ovisok. Én úgy lettem nevelve, hogy így formális, így illik, így kedves egy hölgyet elhívni bárhová is. És ez annyira tradicionálisan bennem maradt, hogy fel sem merült, hogy az lesz a vége ami!...
Aztán jöhet a sokkolódás meg a többi én pedig rezignáltan nyugtázom a tetkós dolgot.
- Nem nincs...-
Zavartan pislogok párat, aztán megrázom magamat és lassan de biztosan rosszallóan és gyanakodva vonom össze a szemöldökömet és meredek Mirára egy fintorral a süketelésére.
- A százfűlé főzetnek egy hónap csak az előkészítése. Mi a francnak bajlódott volna vele bárki, ha utána egy ilyen hülyeségen csúszik el... Másfelől... rajtad kívül Mira más nem tudja, hogy Mia.. - Miára sandítok kissé oldottabb arccal és nyelek egyet, aztán neki intézve folytatom. - ..Hogy kedves vagy nekem. Amióta olyan gyökérül leráztalak, senkiben nem maradt meg, hogy valaha is szimpatizáltam veled, kivéve a húgodat... - elhúzom a számat és vissza fordulok Mira felé. - Szóval ha csak szét nem kürtölted, hogy mi van, eszébe nem jutna bárkinek is ilyennel próbálkozni. -érzem és hangomon is hallató hogy fokozatosan egyre feszültebb vagyok és egyre kényelmetlenebbül érzem magamat. De mielőtt valami cifrát zúdíthatnék Mirára megakaszt az utolsó mondata amin felnevetek ugyan halkan, de igen vérszegényre, kínosra és talán még kérségbe esettre is sikeredik.
-..Mi van?! Egy árva szóval nem jelentettem ki, hogy te voltál. - ugyanazzal a kínos tragikomikus hangulattal "nevetek fel" mert valahol állati nevetséges a helyzet és egyszerűen nem tud máshogy kijönni. - Jó ég Mira! Ugyan már! Ennyire te sem utálhatsz, hogy ilyennel szivass!! Mond hogy ugye nem???!! - minden tiltakozásommal az arcomon rázom meg a fejemet és Mira láthatja ahogy a szemem előtt peregnek a jelenetek az estéről és bizony ennek köszönhetően ki is ül rá valami egészen leírhatatlan. És persze bőszen imádkozom....
Egész jól bele jöttem a szerepembe.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Hartford
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTárgy: Re: Trófeaterem (III. emelet) 2017-12-26, 12:02


Tim, Mia & Mira

[You must be registered and logged in to see this image.]
Hát, nem pont úgy sült el a tervem, ahogy azt magamban elterveztem, hiszen Mia és Timothy továbbra is olyan távolságban vannak egymástól, hogy gond nélkül szót válthassanak a másikkal. Remélem azonban, hogy a fájdalmaim láttán nem azon kezdenek el töprengeni, miként sikerült az utolsó randijuk, hanem mindketten rám koncentrálnak. Oké, ezt Timothy részéről nem várhatom el, de talán lesz annyi esze, hogy legalább ebben a helyzetben nem firtatja a témát. Elvisznek a Gyengélkedőre, kettesben hagy Miával, én pedig mindent bevallok a testvéremnek négyszemközt, nyugodtan. Utána már Tim se fog tudni sarokba szorítani, mert Mia belemegy a játékba, hogy megkedveljem. Igen, ebben egészen biztos vagyok.
- Rohadtul nem szorulok a segítségére – szűröm a fogaim közt az elutasító szavakat, habár már késő bánat, a baj megtörtént. Timothy tényleg képes volt egy rohadt címkét otthagyni az ajtón, hogy mégis merre mentünk, majd csatlakozott hozzánk. - Oké, eljöhetsz velünk a Gyengélkedőig, de utána kopj le, rendben? Bőven elég volt mára belőled...
Hallgatom az egymásnak intézett szavaikat, miközben csendesen baktatok előre, mintha nem érdekelne a köztük elhangzó párbeszéd, pedig nagyon is érdekel. De mégis, mi bizonyítéka lenne ellenem a fiúnak? Én és Mia tökéletesen hasonlítunk egymásra, előbb-utóbb leesik mindkettőjük számára, hogy talán én jelentem meg azon a napon, bár még mindig van egy lehetőség. Egy aprócska kiskapu, de most még várok. Nem eshetek neki Timnek, mert akkor mindenképp rám terelődik a gyanú.
- Nahát, ti randiztok? - torpanok meg, majd szembefordulok az értetlenkedő párossal, miközben egy szívélyes mosolyra húzódik a szám. - Mia, ezt nem is említetted! És pont ezzel a csodabogárral... Mondjuk, néha te is elég különc tudsz lenni, ami azt illeti, de Timothy nem pont a legjobb fogás, nem igaz?
Hitelesen játszom a szerepem, elvégre egész életemben volt időm gyakorolni a lesajnáló pillantásokat, amikor összeakadtam a sráccal a folyosókon, ez már-már ösztönösen tör elő belőlem, még csak erőltetnem se kell a dolgot. Mintha tényleg most hallanék elsőként erről az egészről. Természetesen már rég tudok arról, hogy Timothynak tetszik a testvérem, szóval nem volt nehéz számára egy ilyen kis átverést összehoznom. Egyedül csak a következményekkel nem számoltam. Ha Mia és Timothy találkoznak, ez pedig szóba is kerül köztük... Ó, de hülye vagyok néha, de komolyan!
- Te vagy olyan béna, hogy simán összekeversz minket egymással – vágok le egy fintort, miközben magamban azért kidolgozom a vésztervet. A Százfűlé-főzet jól hangzik, talán képes leszek beetetni velük, hogy teljesen reális a dolog. - És mi van a főzettel, amit Mia említett? - vonom fel a szemöldököm, miközben igyekszem olyan képet vágni, mint akit komolyan gondolkodóba ejtett a dolog. - Talán van egy szerencsétlen az iskolában, aki beléd van zúgva és ilyen módon próbált meg a közeledbe jutni, nem gondolod? Felvette Mia alakját.
Logikusan hangzik, elvégre akadnak olyan elborult elméjű csajok, akik a végletekig képesek elmenni annak érdekében, hogy a kiszemelt srác észrevehesse őket. Amikor Timothy Mia fülét vizsgálja, gyanút fogok, de igyekszem nyugodt képet vágni. Nem, nem bukhatok le!
- Nekem van katicás tetoválásom – szólalok meg teljesen természetes hangon, kissé csodálkozó képet vágva mellé. - Úgy néz ki, összekevertek Miával és az én alakomat vették fel. Megesik az ilyesmi, nem igaz? Ha nem járnék állandóan ilyen göncökben, akkor még gyakrabban megtörténne...
Megvonom a vállam, de egyre inkább kezdem úgy érezni, hogy ég a talpam alatt a talaj. Fogalmam sincs, hogy a Százfűlé-főzet hatására a tetoválások is megjelennek, de erről Mia tuti tud valamit, mert ő egy jobbfajta enciklopédia emberben.
- Egyébként meg, miért randiztam volna veled, amikor ki nem állhatlak? - vonom fel a szemöldököm. - Na, ezt magyarázd meg, nagyokos!





[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
If you don’t have weird moments,
you’re weird.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mia Hartford
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTárgy: Re: Trófeaterem (III. emelet) 2017-12-23, 08:19




Mira, Tim & Mia
A harag a legrosszabb tanácsadó
[You must be registered and logged in to see this image.]
Egyre inkább úgy érzem csak kapkodom a fejemet, de egyre kevésbé értem, hogy mégis mi a fene történik. Mira minden áron azt akarja, hogy Tim ne jöjjön velünk, ő pedig olyasmikről beszél, amiket egyáltalán nem értek és csak egyre inkább nem értem.
- Szerintem is jobb, ha Tim is segít, úgy azért könnyebb. - teszem hozzá óvatosan, de őszintén most sokkal jobban érdekel, hogy Tim mit akar mondani. Fel nem foghatom, hogy mi ez az egész, hogy elhívott randira én meg elmentem. Mégis hogyan keverhetett volna össze valaki mással? Meg egyébként is, ha erről van szó, biztosan kiderült volna az igazság, mármint a másik elmondta volna, ha erről van szó, vagy... nem?
- De hát én... nem mentem el semmiféle randira. - motyogom, miközben Tim Mirával veszekszik még mindig, vagy Mira vele, már nem is tudom eldönteni, hogy ki kit utál jobban, de láthatóan több köztük a feszültség, mint köztem és a testvérem között, pedig lássuk be, hogy köztünk is épp elég van. - Igen, vagy... valaki felvette az alakomat, de miért tette volna? - gondolok a százfűlé főzetre, bár az is tény, hogy nem épp egyszerű kikeverni és persze a hozzávalókat se könnyű beszerezni. Miért küzdött volna ezzel bárki is, csak hogy helyettem menjen el egy randira, amiről én még csak nem is tudtam és hát az illető sem tudhatta, hogy Tim levelet ír nekem és hogy került egyáltalán hozzá a levél és nem hozzám? A baglyok nem szokták elrontani, vagy vannak kivételek? Kattog az agyam, amíg aztán Tim előttem nem terem és meg nem állít, én pedig a meglepettségtől még csak ellenkezni se nagyon tudok, bár nem is tudom, hogy miért kellene. Nem félek én tőle, vagy ilyesmi. Úgyhogy nem moccanok, csak hagyom, hogy a hajamat pakolássza, aztán úgy lép hátra, mintha minimum szellemet látott volna.
- Nekem nincs... semmiféle... tetoválásom. - rázom meg a fejemet. Na jó, ezen a ponton már én is oldalra pillantok Mirára. Nem vagyunk jóban, úgyhogy őszintén szólva nem ismerem az apró titkait, vagy hogy van-e katicás tetoválása. Ha csak nem láttam valamikor, de hirtelen ebben sem vagyok biztos, hiszen még otthon is kerül nyaranta, nem szokta nekem az ilyesmiket mutogatni. Vajon tényleg létezik, hogy Tim elívott randira és valaki elment helyettem, sőt... hogy netán Mira ment el rá? De miért tette volna, amikor utálja Timet és most is folyamatosan csak beléköt. Egyelőre nem igazán sikerül így haladni sem a Gyengélkedő felé, mert én is csak megkövülten állok, Mirát pedig én segíteném el addig.







Zene: [You must be registered and logged in to see this link.] || Jöhet a menet Very Happy || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Timothy Hiro Nagiwara
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 56

TémanyitásTárgy: Re: Trófeaterem (III. emelet) 2017-12-06, 14:01


Mia, Mira & Hiro


[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem igazán foglalkozom Mira nyöszörgésével, meg van az üzenet és el is hagyjuk Hárman a Trófea termet. Szusszantok egyet és magamhoz képest egészen nyugodt hangot sikerül megütnöm.
- Mira, nyugodj már le, koncentrálj a lábadra, meg hogy hová lépsz! A tesód támogat téged, ha meg megbotlotok, lesz aki elkapjon és talán a nyakadat, meg Mia nyakát nem töröd ki. - csak egy szájhúzásra futja, de érezhetően nem az acsarkodás a lényege jelenleg. Mia válasza azonban megdöbbent és olyan arcot vágok, amiről süt, hogy össze zavart. - Nem Mia, ez nem vicc... -kezdem lassan értetlenül - Pár hete hívtalak el. Írtam egy levelet. - látszik rajtam, hogy az, hogy fogalma sincs róla miről beszélek, súlyos módon zavarba ejt. - És eljöttél aznap este... -az arcomon a kétely jelei ütköznek ki. Mira kérdését, hogy miről beszélgetünk, látszólag meg sem hallom. A többenetem hiteles. Pár hosszú másodpercig csak nézek Miára. Végül beszivárogni engedem Mira szavait. És egy szemöldök emeléssel, megereszkedő szemhéjjal pillantok rá, ami nálam már súrolja a fenyegető arckifejezést. - Ha szeretnéd, hogy valaki lekeverjen egyet, vagy megneveljen, a testvéredet, vagy a szüleidet provokáld! Ne engem. -Szemet forgatok és vissza tér az arcomra a zavar a továbbiak hallatán. Hogy Mira nem tudja befogni.... - Megbocsáss, de elég jellegzetes jelenség vagytok mindketten, legfeljebb egymással tudna bármelyik marha is össze keverni titeket... De valljuk be, ez a betegebbnél is betegebb gondolat. - megejtek egy fintort. Láthatóan nem gondoltam bele ténylegesen. Mert nem gondoltam volna akkor sem, hogy ez megtörténhet. Megerőltetem magamat és egy kellően iszonyodó, pofára esés küszöbén álló kifejezést ölt az arcom és kénytelen vagyok megállni pillanatra, mint aki gyanút fogott.
Három-négy lépéssel előttük termek, vagyis Mia előtt és megállásra késztetem. - Kérlek egy másodpercre!... - az arckifejezésem kifejezetten az ijedt felé hajlik és mintha belül nagyon fohászkodnék. Egy másodperc bizonytalanság után viszont felé nyúlok. -Nem teszek semmi különösebbet, ígérem. - nyelek egyet, várok némi bele egyező reakciófélét, aztán valóban, csak egy lágy kézmozdulattal a jobb füle mögé tűröm a tincseit, úgy, hogy a nyaka azon az oldalon szabaddá váljon, tekintetem pedig a nyaka egy bizonyos pontjára vándorol a füle alatt- mögötti területre. Szóra nyílik a szám de elsőre hang nem jön ki rajta. Visszahúzom a kezemet, mintha bűnt követtem volna el, mintha tiltott dolgot érintettem volna és lépek is egyet kettőt hátrább. - Nincs ott a katicás tetoválásod... - dünnyögöm ledöbbenve, valamivel magasabb túnusban mint kellene. A reakcióim, a hozzá állásom, és úgy egyébként is, rohadtul nem tükröznek megjátszást. Valaki aznap volt velem valóban, aki úgy nézett ki mint te Mia. És rajtad kívül csak egy ember van még ilyen arccal. Látszik ahogy forognak a kerekek még a légzésem is halványan szaporább lesz. Nem nem a pánik előjele, de mindenképpen egy mérhetetlen pofára esésé és az apránkénti szembesülésé, amit persze zsigerből sikítva utasítok el.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Hartford
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTárgy: Re: Trófeaterem (III. emelet) 2017-11-26, 14:04


Tim, Mia & Mira

[You must be registered and logged in to see this image.]
Még egyet fintorgok, noha jelenleg sokkal nagyobb fájdalmat jelent az számomra, hogy Timothy-nak egyelőre esze ágában sincs lekopni kettőnkről. Na, kösz, ennyit a világmegváltó terveimről, valamiért a srác rosszabb, mint egy ragaszkodó pattanás. Akárhogy erőlködik is az ember ellene, csak még inkább jelen lesz... A végén még igen komoly problémákra számíthatok. Már bánom, hogy annak idején belementem ebbe az egész Igen, én vagyok Mia-dologba, hiszen nem igazán gondoltam bele, hogy előbb-utóbb a testvérem is részt vesz egy ehhez hasonló büntetőmunkán. Ideje lenne néha kissé alaposabban megfontolnom, mielőtt valami orbitális hülyeségre adom a fejem.
- Szerintem meg igenis jobb lenne, ha csak te kísérnél fel – szólalok meg még egy színpadi szisszenés közepette, miközben lábra segítenek. Mindenesetre azt azért beismerem, hogy a kelleténél talán kicsit mogorvább vagyok Miával annak ellenére, hogy ő tényleg csak segíteni szeretne számomra, úgyhogy némileg más hangnemben még hozzáteszem: - Kérlek.
Azért annyira mézes-mázos nem vagyok, hogy gyanút fogjon, semmilyen pálfordulat nem áll be nálam, de pár fokkal emberibb hangnemre kapcsolok, hátha megenyhül némileg és magára hagyja ezt az idiótát. Ezeket kettesben hagyni a történtek után? Hát hülye vagyok én? Mia meg mindig akkor ellenkezik, amikor nem kellene, ehhez igazán van tehetsége, annyi szent. Más esetben már rég összevesztem volna vele és csakazértis-alapon elbicegtem volna egyedül, de most nemesebb célok vezérelnek.
- Miről beszéltek? - teszem fel az engem leginkább érdeklő kérdést, miközben együtt tartunk a Gyengélkedő felé és rám annyira nem jellemző módon rándul görcsbe a gyomrom. Igen, ez az amitől annyira tartottam, most pedig pont az történik, amit elképzeltem magamban. Hallom én Timothy szavait, hogyne hallanám, habár ebben a pillanatban sokkal jobban lekötnek a gondolataim. Végül megrántom a vállam, majd nyugalmat erőltetek a hangomra és megszólalok: - Szerintem csak összekever valamelyik alkalmi partnerével... Úgy hallottam, mostanában igencsak falod a lányokat, igaz ez?
Értetlenkedő képet vágok, mintha komolyan nem érteném, ki az a hülye, aki pont Timothy-ra bukik. Hogy mi a taktikám? Annyira kihozni a sodrából a srácot, hogy egy jó ideig köpni-nyelni ne tudjon és pár percre elfelejtse a randi témát. Azt se bánnám, ha nekem rontana, mert hát a látszat ellenére nem fáj annyira a lábam és igazán jól esne elgyepálni szerencsétlent. Különben is, van egy olyan tippem, miszerint Mia kettőnk közül az én oldalamon állna. Elvégre, melyik épeszű fiú vetemedne arra, hogy lányokat verjen el? Főleg olyanokat, akik nemrég estek egy nagyobbat.
- Jobb lenne, ha védekeznél is – teszem azért még hozzá, mert az eddigi sértéseimet még simán elengedheti a füle mellett, szóval jó lenne kissé táplálni azt a bizonyos tüzet. - Tudod, mostanában bármit el lehet kapni. Na, nem gond, ha már ott vagy a Gyengélkedőn, akkor szerintem szívesen megvizsgálnak téged is.
Miára pillantok, magamban mintegy azt latolgatva, hogy mennyire hitte el Timothy előbbi szavait, de az biztató számomra, hogy egyelőre arra gondol, miszerint a fiú ezt az én bosszantásom miatt teszi. Áldom az eszem, hogy eddig nem bújtam az ő bőrébe, hiszen akkor már rég leesett volna számára a dolog, de így nem ez az első, amit feltételezni fog.





[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
If you don’t have weird moments,
you’re weird.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mia Hartford
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTárgy: Re: Trófeaterem (III. emelet) 2017-11-01, 15:14




Mira, Tim & Mia
A harag a legrosszabb tanácsadó
[You must be registered and logged in to see this image.]
Fogalmam sincs, hogy mit magyarázott Tim, de hirtelen nem is igazán számít, hiszen Mia a padlón, csoda, hogy nem lett komoly baja, viszont még így is képes harapós hangulatban lenni és odaszúrni kicsit, sőt nagyon is, tehát komoly baja csak nem lehet, de akkor mi történt? Nem olyan ő, aki egy könnyen leesik egy létráról. Persze továbbra is csak kapkodom a fejemet közöttük, hiszen még így is képesek maradkodni. Tudom, hogy az én kérdésem is rossz, de hát na arra céloztam nincs-e valami komoly baj, nem fáj-e valamija, vagy állt bele valamijébe valami nagyon csúnyán, mert akkor nem szedhetjük fel csak úgy a földről ugye?
- Persze, én... - máris segítek lenne a vége, de Tim a szavamba vág és bár már elkezdem felsegíteni Mirát, úgy fest hogy még sem lesz jó az ő megoldása, pedig ezúttal simán belemennék a dologba. Amúgy is az a baja, hogy sose hallgatok rá, most simán megtenném, hiszen mégis csak most esett le a lépcsőről, ennyi azért jár neki. - Lehet, hogy tényleg nem kellene mindent így hagyni. Ha már a Gyengélkedőn vagy mi befejezzük a munkát, úgyis lehet, hogy pár napig nem tudsz majd effélével foglalkozni. Ezt mindenki megérti. - azért csak segítek felállni neki, így Timmel karöltve. Tényleg jó lenne az itteni teendőket befejezni, de Mira most egy ideig nem fog tudni ezzel foglalkozni, főleg ha komolyabban megsérült a lába, bár ez majd a Gyengélkedőn fogják tudni csak jobban megmondani. Amíg nem érünk oda, addig pedig a mi dolgunk, hogy vigyázzunk Mirára és talán a mi hibánk is, hogy ez lett, hiszen nem kellett volna egyedül hagyni őt, hogy baja eshessen. Együtt kellett volna csinálni ezt az egészet és nem külön. Támogatom persze Mirát, amikor már az üzenet is meg van és elindulunk, Tim pedig megint beszélni kezd, amire most már csak megtorpanok, hogy szembe forduljak vele és még mindig értetlenkedve pislogjak rá.
- Séta? Én nem tudom, hogy miről beszélsz Tim. Mi... évek óta nem beszéltünk, amióta te... tudod... - megvonom a vállamat, hiszen ő szívódott fel, ő nem állt szóba velem. Volt jobb dolga és jobb barátai és kész. Ez van, mondjuk, hogy elfogadtam, még ha pocsékul is esett, de most végképp nem értem, hogy miről beszél. - De, ha ez csak valami vicc, vagy azért mondod, mert ti folyton marjátok egymást, akkor nekem semmi közöm hozzá és... kérek ne rángassatok bele. - tényleg nem tudom, hogy mit akar valami kitalált sztorival és hogy miről beszél, de így is elég rossz, hogy azért keveredtem a büntetőmunkába, mert őket akartam szétválasztani, ha most még valami kitalált randival is akar Tim kavarni, az igazán nem az én dolgom. Nem tudom, hogy miért utálják ennyire egymást és azt sem, hogy mi ez az egész, de hogy nem kellene engem is belekeverni abban biztos vagyok. Van nekem ennél egy csomó fontosabb dolgom is.







Zene: [You must be registered and logged in to see this link.] || Jöhet a menet Very Happy || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Timothy Hiro Nagiwara
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 56

TémanyitásTárgy: Re: Trófeaterem (III. emelet) 2017-10-13, 12:40


Mia, Mira & Hiro
A vér Arany. Sár. Vagy szükséges. De mindenképpen köt.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Ahogy szedem ki a romok meg a serlegek alól, egyre nagyobb a pofája és egyre inkább érzem hová is akar kilyukadni, ami nem hogy felbosszant de szívem szerint lekevernék neki érte... De hát lány, nem fogom megütni. Ha a fene fenét eszik is! Neeem inkább egyszerűen befejezem amit elkezdtem! Ráfér már hogy meg legyen leckéztetve!
- Na meg a jó francokat! Még csak az hiányzik, hogy a lépcsőn magaddal rántsd a testvéredet is! Az erre járó tanárnak meg pont tökéletes lesz egy egyszerű üzenet az ajtón! Majd ha célba értél, Miával rendet rakunk ezen a szemétdombon... Vagy majd megoldom cserébe veled maradhat. -közlöm hidegen, a kelleténél talán kissé metszőbben. És eszem ágában sincs ezeket ketten magukra hagyni egyenlőre.
Elmozdítom, az utolsó akadályt, egy nehezebb polcot, Mira lábáról és meg kell hogy állapítsam, még jó hogy vámpír! Rosszabbul fest a lába, mint sejtettem, bár nem sokáig lesz így tudom.
Mia segíthet neki kiszabadulni, meg felkelni, tőlem úgy sem fogadná el, közben előszedek egy füzetet, kiszedek belőle egy lapot és ráfirkálom hogy mi is történt és hol vagyunk. Oda sétálok az ajtóhoz és szemmagasságban rögzítem rajta.
Végül mindhárman elindulhatunk. És vissza a színpadra! Menet közben hagyom nekik hogy kicsit rendeződjenek, aztán Mia mellé szegődök, épp csak egy lépéssel lemaradva. A távolság, kicsit bizalmasabb, de "az után a randi után" ennyit megengedhetek, nem érek hozzá egyébként. Nyelek egyet, hangomat lenyugtatom, és táplálom a gondolatot amit elindítottam. Onnan nagyjából ahol abbahagytam, úgy teszek, mint akinek nem tűnt fel a zavara a dologgal kapcsolatban.
-Sajnálom hogy így alakult, viszont arra gondoltam, a Kew Gardens-es sétát a közeljövőben megismételhetnénk... Csak most nappal.- megejtem azt a fajta mosolyomat amit csak kevesen kapnak tőlem, de Mira már találkozhatott vele aznap este. Kivételesen nem zavartatom magamat, hogy ő is ott van. Jelenleg nem érdekel a jelenléte. Oly mértékben ignorálom, ahogy Piton szokta Hermionet az óráin.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Hartford
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTárgy: Re: Trófeaterem (III. emelet) 2017-07-21, 16:10


Tim, Mia & Mira

[You must be registered and logged in to see this image.]

A kis ötletem igen fájdalmas, viszont annál hatékonyabb, mivel a turbékoló pár igen hamar felém fordítja a figyelmét, én pedig igyekszem kissé rá is játszani a szerepemre, nehogy Timothy legyintsen egyet azt mondva, hogy semmi bajom sincs. Mert ő megtenné, hiszen ő maga is vámpír, jól tudja, miként gyógyulnak a sebeim, de talán marad egy-kettő, mire felér velem tesóm a Gyengélkedőre. Az ugyanis biztos, hogy Tim nem jöhet velünk, hiszen pont ez volt a szándékom, szétválasztani őket egymástól. Mia szerencsére könnyen befolyásolható, én pedig nagyon remélem, hogy nem jutott el hozzá annyi információ, ami kissé gondolkodóba ejtené.
- Hát persze, hogy nem vagyok jól! - morranok fel mérgesen Timothy ostoba kérdését hallva és ha netalántán még a kezét is nyújtja felém, hogy felsegítsen – amit igazán kétlek -, akkor még azt is elütöm magam elől. - Szerintetek mennyire lehet jól az, aki pont most esett le egy létráról?
Világfájdalom képet vágok, melyhez még egy szemforgatást is kapnak, mintha tényleg nem érteném, mit nem képesek ezen felfogni. Magamban viszont örülök Mia aggodalmának, hiszen így hamar kimegy a fejéből, hogy a fiú beszélni szeretett volna vele és nem fognak egyhamar ismét összefutni, hogy megtárgyalhassák a történteket. Én legalábbis szorgalmi feladat gyanánt biztosan gondoskodok róla.
- Te még képes is lennél rá, igaz? - vonom fel a szemöldököm, habár tudom jól, hogy igen, megtenné. Kettőnk viszonya nem pont a legjobb, szóval már az is csoda, hogy hajlandóságot mutat arra, hogy kiszabadítson a trófeák alól, miközben még Mia is sopánkodik egy sort. - De ne aggódj, ez még akkor sem állna szándékomban, ha Mia nem lenne jelen...
Igen, hiszen akkor nem kellett volna ezt megtennem, de a jó ügyért mindent ugyebár... Mia semmit sem tudhat meg a kis kalandunkról, Timothy pedig főleg nem jöhet rá arra, hogy nem élete szerelme jelent meg ott, hanem én, akit egy kanál vízben is hajlandó lenne megfojtani pusztán a móka kedvéért. A testvéremet talán meg könnyebben le is tudom nyugtatni, mint Timet.
- Igen, tökéletes lesz a Gyengélkedő, szóval hagyjuk is magára Timothy-t – tápászkodok fel nagy nehezen, ami nem is csoda, hiszen a kelleténél jobban sikerült a dolog, úgyhogy a felszisszenés valóságos részemről, nem megjátszott. Igaz ugyan, hogy nem Madam Pomfrey az, akihez jelen pillanatban vágyok, de az ő segítségével elkerülhetem az igen kellemetlen helyzeteket, szóval részemről semmi akadálya. - Felkísérsz, Mia?
Megpróbálok könyörgő képet vágni, ami talán még menni is fog, habár ikertestvérem igazán meglepődhet a kérésemen, de ha magában számba veszi a választási lehetőségeimet, akkor talán mégse olyan zavaró a kérésem, hiszen hülyén venné ki magát, ha Timothy-t jelölném eme nemes feladatra.
- Csak mert nem ártana belekapaszkodnom valakibe – pislogok ártatlan képet vágva. - Talán még a bokámmal is lehet valami, nem tudom...
Megcsóválom a fejem, mert a lábam azért tényleg eléggé fáj, hiszen oda kaptam a legnagyobb trófeaadagot, még jó, hogy a páncél elég stabilan áll ahhoz, hogy ne essen rám. Az már tényleg rohadt kellemetlen lett volna, arról nem is beszélve, hogy a fejemen koppanva elég nagy kárt lett volna képes okozni bennem.
- Te pedig maradj itt – vakkantom oda Timothy-nak, némileg lekezelő stílusban. - Ha valamelyik tanár erre járna, akkor legalább elmondhatod neki, hogy baleset ért, Mia pedig felkísért engem az emeletre.
Nem hiszem, hogy bárki is a nyakunkra járna minket ellenőrizgetni, de legalább van egy jó indokom azt illetően, hogy távol tartsam őt és Miát. A tervem elég jó, szóval senki sem foghat gyanút, nem igaz?





[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
If you don’t have weird moments,
you’re weird.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mia Hartford
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTárgy: Re: Trófeaterem (III. emelet) 2017-07-13, 16:27




Mira, Tim & Mia
A harag a legrosszabb tanácsadó
[You must be registered and logged in to see this image.]
Mira nehéz eset és akkor még finoman fogalmaztam. Gőzöm sincs hogyan juthatnék dűlőre vele. Eddig is tudtam, hogy nagyon nehéz vele minden egyes mondat, de hogy így még rosszabb lesz, amikor ilyesmik derülnek ki... Nem tudtam, hogy így érez és igazán nem akartam tetézni sem ezt az egészet és hát igen rossz belegondolni, hogy neki ez ennyire rossz és anyuék... nekik fogalmuk sincs róla, hogy miket gondol.
- Én nem... nem így értettem, nem szeretnek engem jobban, csak vele kicsit... több a gond és többet kell aggódniuk, meg több a gondjuk veled. - már amikor kimondom is tudom, hogy ez se sokkal jobb megközelítés és jó eséllyel Mira így se fogja értékelni, mint a legutóbbi, amikor bejelentette, hogy nem folytatja a sulit sem. Azért ez olyan pocsék érzés, hogy ennyire utál engem, pedig én aztán nem akartam ezt és nem is érzem, hogy tettem érte, csak jól viselkedem, ő pedig... hát kb. soha sem. Faramuci helyzet, főleg hogy mindezt pont Tim előtt kellene megbeszélni, aki szintén valamit mondani akar és én már azt sem tudom, hogy kire figyeljek, de most talán még jobb is lenne az a szünet és beszélni Timmel, mert Mira túl bonyolult és nem tudom, hogy mit tudnék mondani, ha újabb dolgokat vég a fejemhez. Így is már épp eléggé rosszul érzem magamat.
Végül ki nem megyünk, Tim viszont elmondja, amit akar, én pedig erőteljesen pislogva nézek rá, mert őszintén gőzöm sincs miről beszél. Randi? Múltkori randi? Semmiféle randin nem volt, évek óta nem is nagyon beszéltünk egymással, miután ő lepattintott olyan lazán. Igazából azt sem tudom, hogy mi van vele és Mirával, miért ölik egymást, de hát nem vagyok elég jóban a testvéremmel, hogy erre rá merjek kérdezni. Ez a takarítás egyre... furább kezd lenni. De mielőtt még bármit mondhatnék Mira nagy csörömpöléssel dől el a létrával és kerül a földre. Sejtem, hogy sikerül jól megütnie magát és persze egyből ugrok is, hogy megnézzem hogy van, ahogyan Tim, csak ő kissé morgósabban.
- Jesszus! Mira, jól vagy? - kis fázis késéssel érkezem én is, miközben Tim már aktívan morog, amit valahol megértek, valahol meg nem igazán. Rá csak még mindig értetlenkedve meredek. Segítek én is pakolni, hogy Mirát kiszedjük a cuccok alól.
- Oh, hát szerintem jobb lenne elvinni a gyengélkedőre. Elég csúnyán megsérült, nem szeretném, hogy így ácsorogjon itt. Szerintem megértenék és vállalom a részét... vagy ilyesmi. - hát persze szívesen teszem, de ismerem Mirát neki ez is gond lesz, hogy ne jótékonykodjak vele. Akkor legalább meg tudnám kérdezni Timet, hogy mi a fene ez az egész. Ennyire fújnak egymásra és közben meg itt egy a mondat is, amit még mindig nem értek erről a randiról, ami meg sem történt... Zavaros ez az egész, már onnantól, hogy ezek ketten szó szerint verekedtek a folyosón. Komolyan, mi a fene folyik itt?







Zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ||  Jöhet a menet Very Happy || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Timothy Hiro Nagiwara
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 56

TémanyitásTárgy: Re: Trófeaterem (III. emelet) 2017-07-04, 03:45


Mia, Mira & Hiro
A vér Arany. Sár. Vagy szükséges. De mindenképpen köt.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Innentől ha szeretnénk, ha nem, nincs vissza út.
De miért is szeretnénk vissza fordulni? Ez a játék már réges régen eldurvult. Fölösleges abba a hitbe ringatnom magamat, hogy Mirával még mindig labdákat passzolgatunk. Már fölösleges határokat említeni.
El kell ismernem, tényleg az volt életem legszörnyűbb pillanata, mikor Mirát megismertem.
Mikor először beszélgettem Miával, Mira volt az első aki felhívta ránk a figyelmét drága haveri társaságomnak. Hogy miért végül ők lettek azok, akik mellé szegődtem? Ez egy nagyon jó kérdés. Nem vagyok az aki sodróik az árral, inkább szerettem volna kivenni belőle a részemet. Nem a legjobb társaság, de a szelíd társaságokkal még annyira sem jöttem ki. Nem csodálom, hogy Miával külön utakra keveredtünk... Felesleges abban a hitben ringatnom magamat, hogy vele bármi esély lenne, főleg ha ennek a büntető munkának a tetves végére értünk.
És talán ez így teljesen rendben is lesz. El kell engednem Miát, méghozzá végleg, ha csak nem akarok most rögtön színt vallani mindenről, mindenről, amihez Mirának nem kevés köze lenne. Márpedig ehhez kurvára semmi kedvem. Mirára pedig rá fog férni, hogy a körmére nézzenek. Esetleg egy következő alkalommal még meg is próbálhatom őket kibékíteni... vagy ki tudja... mindenesetre igen érdekes a viszonyuk ikrek létükre.
-Nem, nem kell kimennünk, jó itt is.-hadarom el, bár jelenleg nyugalom honol bennem. Mi más lenne? Mira most pofára fog esni. Gyorsan tárgyra is térek -Csak bocsánatot szeretnék kérni, hogy elcsesztem a múltkori randi végét. Nem akartalak megbántani. Olyan témákat feszegettem amit nem kellett...- volna. Zárom le magamban csak, mert ekkor Mira valóban pofára is esik. Nekem meg nagyon nagy önuralom kell, hogy ne röhögjem ki szívből Mia előtt. De sikerül megállnom, helyette csak idegesen fújom ki a levegőmet, penge vékonyra préselt ajkakkal. -Remek... -mormogom, de megindulok a lány felé, némi hihető érdeklődést szuszakolva a hogyléte felé a mozdulataimba meg a hangomba -Jól vagy?!- megkezdem a kiguberálását Mirának. Szép próbálkozás Mira, de Miához így is eljutott annyi, amin bőven elgondolkozhat. -Komolyan, ha Mia nem lenne itt, azt hinném, azért csinálod, hogy rám foghasd, kirúgtam alólad azt a hülye létrát, hátha a nyakad töröd! - Közben lepakolom róla a maradék cuccokat, hogy szabad legyen az útja, ha mást nem, aztán segítek neki kimászni, nem leszek faszfej, bár le merem fogadni, hogy, bele fog köpni a felé nyújtott kezembe inkább mint hogy elfogadja. Remélem Mia nem feledi a hallottakat, és vissza fog rá térni.
Végig nézek Mirán, aztán Miához fordulok. -Na most jól fog jönni egy szünet. Mi legyen? Vigyük Mirát a gyengélkedőre és fejezzük be ketten ezt a sz...-megejtek egy feszes mosolyt és körbepillantok, mintegy célzásképpen a bűntetőmunkán és a kialakult helyzeten.- Vagy gyorsstoppoljuk össze itt, és akkor Mira sem marad ki a jóból? -vetem fel, és közben sorra veszem a zsebembe bőrbe tekert szérumok apró fioláit. Mindig van nálam pár dolog. Fájdalomcsillapító, csonthúzó, izületstopp, izom lazító, meg pár egyéb poén cucc amit inkább hagyjunk. Nem drogok, egyszerű szórakozást szolgálnak csak ha nagyon unalmas lenne az élet. Szeretek kísérletezni a bájitalokkal. Nem is értem miért nem méregkeverőnek mentem...
Na sebaj! Lássuk mi lesz ebből!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Hartford
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTárgy: Re: Trófeaterem (III. emelet) 2017-06-22, 13:26


Tim, Mia & Mira

[You must be registered and logged in to see this image.]

Mia vélhetőleg elég kellemetlenül érzi magát, talán még én és Timothy vagyunk azok, akik teljesen jogosan vannak itt, de ő... Nem, még soha életében nem került be egyetlen büntetőmunkára – legalábbis ahogy eddig én tudom -, most pedig itt van, noha ezt sem a saját, hanem a mi hibánkból kell elszenvednie. Nem mintha annyira érdekelne a dolog, hiszen nincs bűntudatom, plusz legalább ő is rájön, hogy nem olyan nagy katasztrófa az ilyesmi, simán ki lehet bírni. Persze, ezt illetően nem a mai nap folyamán fog megvilágosodni, hiszen a triumvirátus egyik tagja nem pont a szívem csücske, de ha iker tesókám rákap a dolog ízére, akkor lesz még alkalmunk együtt bulizni valamerre.
- Csak épp? - vonom fel a szemöldököm, habár ezt Mia nem láthatja, hiszen pont háttal állok neki és ingerülten tolom félre a serlegeket. Tisztában vagyok azzal, hogy ebben az egészben nem ő a hibás, de valamin le kell vezetnem a feszültséget, ő pedig pont kéz alá esik. Ráadásul, a szüleink sincsenek jelen, őket nem tudom szénné oltani, de Mia ebből a szempontból tökéletes áldozati bárányként funkcionál. - Mi az az indok, amiért engem nem szeretnek annyira, mint téged? Csak mond meg, jó?
Ugyanúgy szeretnek? Nem, Mia, ezt nem veszem be. Persze, ő nem látja át a helyzetet, hiszen nincs benne ebben, csupán külső szemlélő maradt az évek folyamán, de én benne vagyok, méghozzá nyakig. Talán szeretnek, de az biztos, hogy nem ugyanúgy, mint őt. Az eddig eszükbe sem jutott még véletlenül sem, hogy talán azért lettem ennyire lázadó alkat, hogy felhívjam magamra a figyelmüket? Mondjuk, Timothy jelenléte ebben a helyzetben nem pont kívánatos, elvégre magánügyekről van szó, tehát talán nem ártana visszavennem magamból, de az érzelmeimen egyszerűen nem vagyok képes uralkodni.
- Akarom én, csak sohasem megy annyira, mint kellene – sóhajtok egyet immár kissé nyugodtabb hangnem, hiszen hiába is tagadom, Mia dícsérő szavai azért sokat jelentenek számomra. Igen, sokkal határozottabb vagyok nála, ez pedig az életben mindenképp némi előnyhöz juttat. Talán felnőttként én leszek az, aki könnyebben boldogul majd, hiszen ő kissé esetlen, ha komoly helyzetbe kerül, én viszont képes vagyok olyan szigorú képet ölteni magamra, mintha csak McGalagony hasonmása lennék.
- Hát most röhög a vakbelem... - vetek egy gyilkos pillantást Timothy felé, amikor válaszol a kérdésemre. - Amúgy meg ne aggódj, mert nekem is az az élmény volt a legrosszabb, szóval nyugi.
Megvonom a vállam, majd ismét nekilátok a dolgomnak, habár fél füllel azért odafigyelek én is a fiú válaszára. Azt tudom, hogy Timothy japán, hiszen külsőre elég nyilvánvalóan megmutatkozik ez rajta, de azt még csak nem is sejtettem, hogy voltak olyanok, akik őt is szívatták. Hiszen mostanra sikerült megbékélnie az iskolával, ráadásul sok barátja is van, már ami a látszatot illeti.
- Szünet? - kapom fel a fejem Mia válaszát hallva, főleg Timothy ötlete miatt is. Ajjaj... Mi másról szeretne beszélgetni, ha nem pont a legutóbbi randiról, ami annyira félresikerült legutóbb? Figyelem, miközben arrébb vonulnak, de agyam közben állandóan azon kattog, hogy mivel akadályozhatnám meg a kis párbeszédüket. Talán szólnom kellene Miának, hogy sok a dolog és ma ezzel nem fogunk végezni, ha most leállnak dumálni? Nem, az nem jó, mert Tim úgyis azt fogja mondani, hogy csak pár perc az egész, nem több.
- Menjetek csak, addig én leporolom a polcokat! - szólok még utánuk, mintha egy angyali teremtés lennék, akit semmi más nem éltet, csak az, hogy másokon segíthessen. Hát persze, hogy nem ez a helyzet... Fogom magam, majd felmászok a létra legfelső fokára, melyen pár perccel ezelőtt még Timothy álldogált, majd lepillantok a padlóra. Nem vagyok magasan, de ahhoz bőven elég, hogy csinálhassak akkora hangzavart, hogy magamra vonjam a turbékoló pár figyelmét. Nagyot nyelek hát, hiszen azért tartok az előttem álló feladattól, nagy lendületet veszek, majd a létrával együtt zuhanok le a földre. A hangzavar oltárira sikeredett, mivel reflexszerűen megfogtam esés előtt az egyik polc szélét, melyet szintén magamra sikerült rántanom és amely automatikusan zuhant mellém, miközben a létra meg egyenesen a testemre. Szerencsére nem túl nehéz szerkezetű, de még így is szépen megütötte az oldalamat. A könyököm felhorzsolódott, a bokám pedig minden bizonnyal kiment eddigi helyéről, de a fájdalom ellenére se bánom a dolgot. Nem Timothy, ezúttal nem te nyersz. - Áú!
Nem mintha szükségem lenne ilyesmire, de a fájdalom valós, szóval nem vagyok képes megállni, hogy ne szisszenjek fel. Megpróbálok feltápászkodni, miközben szorgalmasan fülelek azt illetően, hogy abbahagyják-e a csevegést, amit minden bizonnyal nem sok idejük volt elkezdeni sem. Mia esélyes, hogy el fog rángatni magával a Gyengélkedőre, hiszen ő ilyen, ott pedig időt nyerhetek magamnak. Talán még fel is vázolom számára a tényeket, a lényeg az, hogy ne Timothy legyen, aki közli vele a dolgot... Neeem, számomra igenis fontos, hogy azt higgye, Miát vitte el arra a szórakozóhelyre és nem engem.





[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
If you don’t have weird moments,
you’re weird.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mia Hartford
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTárgy: Re: Trófeaterem (III. emelet) 2017-06-20, 17:39




Mira, Tim & Mia
A harag a legrosszabb tanácsadó
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nagyjából úgy érzem magamat, mintha bekerültem volna egy teniszmeccs kellős közepébe és ide-oda kellene ugrálnom a csapódó labdák elől és persze időnként egy-egy eltalál, naná, hogy Mira részéről. Ő egyébként is imád kínozni, én meg hagyom neki, mert olyankor legalább nem hagy faképnél. Ez van, ezt kell szeretni igaz? Tim legalább csendben van és nem piszkál engem, ez mindenképpen jó pont neki és még Mirát sem különösebben, ami szintén, mert nem kell újból szétválasztanom őket, ami egyébként is kis esélyű tett lenne miután mindketten erősebbek nálam, Tim pedig még idősebb is. Nem lenne esélyem, úgyhogy addig jó, amíg viszonylagos nyugalom van és a nővérem az én véremet szívja elsősorban.
- Én nem... nyaltam be magam náluk. Ők a szüleink és téged is ugyanúgy szeretnek, csak épp... - a szemem rendesen ki van kerekedve, így kimondottan nehéz lesz számolni. Mira annyira érthetetlen. Irigy rám? A szüleink miatt, mert nekem többet engednek... de hát én teszek is érte. Velem sosincs baj, én adok és kapok, ő viszont csak kapni szeretne, viszont nem igazán ad érte semmit sem, de a dolgok nem így működnek. Ha szeretné, hogy többet engedjenek neki, akkor többet kellene tennie érte, de mintha képtelen lenne ezt felfogni és én igazán nem oktathatom ki erről, mert akkor is én leszek a rossz, no meg most még Tim is itt van és hát főleg nem előtte kellene ezt az egészet lejátszani.
- De hát ez nem igaz. Te... erősebb vagy és... határozottabb is, csak egy kicsit jobban kellene akarnod dolgokat. - igen ezt kellene mondanom és meg is teszem, de egész csendesen és még abban sem vagyok biztos, hogy hallja egyáltalán. Mira a testvérem és már tudom miért utál, féltékeny és irigy és én nem akartam erre okot adni. Azt hiszem nem csoda, ha egy pillanatra még a szemem is könnybe lábad, hiszen hátat fordít, pedig nem rég a családi képeket nézegette. Lehetnénk jó testvérek is, de nem vagyunk azok, nem csoda, ha nem érint valami jól ez az egész, főleg most így hirtelen és főleg más előtt. Ezért is hagyom részben annyiban és inkább csak pislogok párat, hogy a minimális szemembe gyűlt könnyet eltüntessem onnan mielőtt még Timre pillantanék, aki beszélni szeretne velem és akinek hallom, hogy mi a legrosszabb élménye. Én nem válaszolok. Ebben a pillanatban úgyis azt mondanám, hogy ez a mostani. Hogy kínos-e... az is, de rossz is, nagyon is.
- Hát... persze. Tartsunk egy kis szünetet? - nem mintha nem most kezdtük volna el nem rég, de végül is nem mondták, hogy mennyi idő alatt kell készen lennünk. Persze azért meglep ez a beszélnünk kell dolog, mert nem tudom, hogy miről és miért, de minden bizonnyal ki fog derülni. A viharos elválásról persze gőzöm sincs, láthatóan éretlenkedve nézek rá. A legutóbb már nem mostanában volt és viharosnak sem mondtam volna, de ha ő úgy érezte... Ha szeretné akkor kissé arrébb vonulhatunk, nem tudom, hogy most itt a terem közepén beszélne, vagy netán odakint a folyosón, ezért kissé bizonytalanul lépdelek egyik lábamról a másik. Viszont jelenleg tuti, hogy jobb lesz vele beszélni, mint Mirával még ha ez sem lesz kevésbé furcsa, miután jó ideje egy szót sem váltottunk egymással.








Zene: [You must be registered and logged in to see this link.] || Jöhet a menet Very Happy || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Timothy Hiro Nagiwara
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 56

TémanyitásTárgy: Re: Trófeaterem (III. emelet) 2017-06-13, 16:32


Mia, Mira & Hiro
A vér Arany. Sár. Vagy szükséges. De mindenképpen köt.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Mi az istennyila van velem? Hagyom Mirát szórakozni és nem veszem fel, egyetlen labdát sem passzolok vissza? Mia tényleg ilyen hatással lenne rám?
Vagy csak mindenki érdekében fáradozom azon, hogy Mirával ne menjünk egymásnak? Gyönyörű lenne, két felmosónyéllel viaskodó vámpír a Trófea teremben. Csodálatosan festene. Egyszer meg kéne ejteni. DE nem ma.
Mira amit csináltál az nem tűrhet elnézést, vagy bocsánatot. Érezned kell a súlyát, mert ez már nem csíny, és nem a sajátos humor köszörülése a másikon.
Ó hát persze, te is rögtön észre vetted és már terelnél is.
Megtámaszkodom a létrán és a két lányra függesztem a tekintetemet. -Amikor megismertelek. -felelem egyszerűen Mira utolsó kérdésére egy könnyed mosollyal. Aztán folytatom. -Nem egyébként, volt ennél rosszabb. Én is voltam új a Mardekár őrlőjében. Elsőben hadilábon álltam az angollal és egy felolvasás után rommá szivattak. - De azt is imádtam, mikor másodikban rendszerint elszublimálták a nadrágomat valahányszor szóba álltam egy lánnyal. Most már szórakoztat az egész, nem veszem azóta is beépült sértettségnek. Az sajna viszont megmaradt, hogy szemtől szembe mái napig nehezen állok a lányok elé. Legalábbis olyan elé, akivel komolyabban is gondolnám. A többivel nincs ilyen problémám. Ezt követően lecsusszanok a létráról minden gond és szálka nélkül. Majd Miához lépek. -Beszélhetnénk?- barátságos és bizakodó képet vágok. -Ne haragudj, a legutóbb egy kissé viharosan váltunk el. -toldom még hozzá, mintegy leheletnyi nyomatékot adva annak, hogy jól esne pár dolgot tisztázni. Az viszont szöget üthet a fejébe, hogy viharos alatt most mire is gondolok, végtére is anno, mikor még a húzás miatt keveredtünk össze, nem nevezhető viharosnak az elválás. Inkább olyan hirtelen megszakadt volt, semmi különösebb.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Hartford
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTárgy: Re: Trófeaterem (III. emelet) 2017-06-10, 16:11


Tim, Mia & Mira

[You must be registered and logged in to see this image.]

Szótlanul megy a takarítás, ami őszintén szólva engem nem zavar, úgyhogy pár perc erejéig képes is vagyok elmerülni a saját dolgomban. Legszívesebben itt se lennék, főleg nem ebben a társaságban, de már annyi büntetőmunkát ellógtam életem folyamán, hogy nem szerettem volna telhetetlennek látszódni. Mia pedig nem maradhat kettesben Tim-mel, egyszerűen nem hagyhatom őket magukra, mert a végén még szóba elegyednek egymással és akkor kiderül, hogy én voltam ott, azon az estén.
- Hidd el, ha igazán szeretném, akkor anélkül is megoldanám a dolgot – fogadom Mia viccelődését fapofával, valahogy soha életemben nem voltam vevő testvérem humorára. Ami engem illet, sokkal viccesebb vagyok nála, ez azonban természetesen még nem sok ember részéről lett díjazva. Állítólag túl morbid a humorom... Nem tudom, én ehhez nem értek, de ettől függetlenül mégis én vagyok kettőnk közül a mókásabb társaság.
- Mert mindig mindent úgy kell csinálni, ahogy ők szeretnék – horkanok fel mérgesen Mia szavait hallva. Oké, ő megérti a szüleink érveit, én viszont nem igazán értem, mi abban a baj, ha este 10-ig engednek el a buliba, de én csak hajnalban állítok haza. Elvégre hazaérek, nem igaz? Semmi bajom sem eshet, meg tudom védeni magam, nem szorulok arra, hogy egész életemben gyerekként kezeljenek. - Ha valami nem tetszik nekik, akkor jön a nyafogás – mérges lendülettel lapozok egy oldalt a kezemben tartott füzetben, majd körmölöm le az újabb tételt. - És persze mindig mindenért én vagyok elővéve, mert te valamiért a szívük csücske vagy, csak tudnám, mivel nyaltad be magad náluk annyira...
Ennyi, kész, feladom. Nem fogom Mia elől továbbra is titkolni, hogy miért is neheztelek rá annyira. Még az sem érdekel, hogy Timothy minden szavam tisztán hallhatja, mert az igazat megvallva rohadtul nem érint meg az ő jelenléte sem. Ha igazságtalanság ér mások részéről, akkor előbb vagy utóbb, de kibukik belőlem a dolog, képtelen vagyok hosszabb ideig magamban tartani a haragomat. Már az csoda, hogy Mia esetében ez tizenhat évig tartott.
- És tudod, mi a legbosszantóbb? - veszek egy újabb levegőt, hogy testvéremre zúdíthassam minden haragomat, mely az évek folyamán felgyülemlett bennem: - Hogy téged sosem lehet legyőzni semmiben sem, mert mindig mindenben te vagy a jobb!
Elhallgatok, majd inkább hátat is fordítok mindkettejüknek, hogy még véletlenül se lássam azt a bamba képüket, amelyet nagy eséllyel ebben a pillanatban is vághatnak. Oké, talán Timothy nem, mert ő inkább csak a markába röhöghet serényen, de Mia elég nagyokat pisloghat most is. Nem érdekel, erre már szükségem volt, nagyon is.
A pasi-témát érintő kérdésem után szinte egyből rájövök arra, hogy mekkora hibát is követtem el... Oké, hülyeség volt ezt részemről pont Timothy füle hallatára feltenni, aki elvileg Mia társaságát élvezhette azon a bizonyos randin, nem pedig az enyémet. Ha ezek ketten beszélgetésbe merülnek... De nem, Timothy csak nem fog visszakérdezni rá pont előttem, maximum kettesben beszélik meg a dolgokat. Vagyis leginkább csak beszélnék, mert Miának fogalma se lesz semmiről sem. Bajban vagyok, elég nagyban, mindez pedig csakis az én hibám, én hoztam ezt szóba, nem más.
- Jól van, akkor beszélgessünk másról – terelem el gyorsan a figyelmüket, miközben agyam szorgalmasan kutat új téma után. - Kinek mi volt eddig a legkínosabb élménye a suliban? Ki kezdi? Timothy?
Ritka alkalmak egyike az, hogy ilyen közvetlenül szólítom meg a srácot, de legalább talán a döbbenet miatt is elfelejt visszakérdezni Miától. Ez az Mira, ne hagyd kicsúszni a lábad alól a talajt, ha már ennyire hülye vagy!


[/color][/b]



[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
If you don’t have weird moments,
you’re weird.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mia Hartford
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTárgy: Re: Trófeaterem (III. emelet) 2017-06-09, 18:13




Mira, Tim & Mia
A harag a legrosszabb tanácsadó
[You must be registered and logged in to see this image.]
Tudom én, hogy a testvérem valahol a lelke mélyén azért mégis csak rendes, csak... nagyon-nagyon jól titkolja. Most sem igazán mutatja meg, hogy képes arra, hogy rendes legyen, de ezen nem lepődöm meg, mégis jó, hogy van, amikor képes kivillantani a rejtett énjét, mint amikor megvédett a Nagyteremben. E miatt is próbálok egy kicsit legalább a kedvében járni és rá hagyom, hogy ki mit csináljon nagyjából teljes mértékben. Talán úgy jobban kezeli a helyzetet, mert mint tudjuk nála nagyon könnyen elpattan a cérna és most eleve büntetésben nem lenne jó még nagyobb bajba keveredni.
- Még jó, hogy itt nincs víz és kanál se sok. - igen azért mégis csak mérsékelt módon próbálom elviccelni a dolgot, még ha Mira komolyan is gondolja a dolgot, de na... így is elég nehéz ez a helyzet, nem kell még egymást ölni is, bár ha jól sejtem ők simán megtennék megint, csak tudnám mi az oka. Mert hát nem mertem legutóbb sem az összeverekedésnél megkérdezni, most pedig főleg nem, mert félő, hogy abból csak baj lenne. Mindketten elég hirtelen természetek ezzel tisztában vagyok és hát vannak dolgok, amiket jobb nem kockáztatni.
- De hát... pont azért nem engedik, mert átléped a határokat. Elég csak néha és máris... - elhallgatok. Úgyis tudom, hogy nem fogom tudni megértetni vele. Én nem lépem át a határokat, ahogyan ő teszi. Persze volt már rá példa, hogy egy ici-picit, de többnyire még csak nem is szándékosan, ő viszont elég gyakran feszegeti azokat a határokat és e miatt elég gyakran kerül bajba. Azért érthető, hogy a szüleink nem bíznak benne, de tudom, hogy erről úgy sem fogom tudni meggyőzni, csak rám förmed majd és jól leteremt, én pedig inkább ráhagyom, mert tényleg keres egy kanalat és vizet és ezúttal majd engem akar belefojtani.
- Azt hiszem az úgy nem igazi bűntetés. - jegyzem meg halkan. Bár igazából akár meg is csinálnám, hogy én számolok és én is írok, talán még gyorsabb is lenne és kevésbé kellene hozzá kommunikálnunk, de nincs mit tenni, nem hátrálhatok ki egyelőre a dologból, kénytelenek leszünk összedolgozni. A kérdése viszont rendesen meglep, kissé meg is áll a kezemben a toll és pislognom kell párat, főleg hogy itt van Tim is és egy fiú előtt nem is illik az efféléket megbeszélni, még ha Timet láthatóan nem is érdekli most semmi sem, hiszen egy szót se szól, talán nem is figyel ide, csak a saját részével foglalkozik, azon akar gyorsan túl lenni.
- Nem tudom, igazából nem nagyon van senki. Tudod mindig sok dolgom van és a fiúkra nem sok jut. - bizonytalanul vonom meg a vállamat és inkább beletemetkezem a papírokba. Szó se róla, hogy a fickó, aki a szárnyai alá vett még az én szememmel nézve is nagyon helyes, de ez még nem jelenti azt, hogy érdekel is, meg amúgy is a főnököm és idősebb is. A suliban a srácok meg olyan furák, a felsőbb évesek lenéznek, a több okoskodónak tart. Lássuk be a pasik nincsenek oda az okos lányokért, ez tény, de most ezt nem Tim előtt akarom kitárgyalni.








Zene: [You must be registered and logged in to see this link.] || Jöhet a menet Very Happy || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Timothy Hiro Nagiwara
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 56

TémanyitásTárgy: Re: Trófeaterem (III. emelet) 2017-06-04, 10:31


Mia, Mira & Hiro
A vér Arany. Sár. Vagy szükséges. De mindenképpen köt.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Eltakarítgatok én békésen. Vagy épp agresszívan, nincs ezzel baj.
Nem, most nincs kedvem beszélgetni, sem piszkálódni, sem mást. Gondoltam a beharapást követően minden marad a régiben a lánnyal, legalábbis, miután elvettem a végigkínlódott este emlékeit a kérésére, így láttam a legjobbnak. Az én hiányosságom valoban, hogy nem tudok, vagy csak nagyon nehezen beleállni teljes mellszélességgel bizonyos helyzetekbe. Hajlamos vagyok inkább bezárni. Persze jól tudom, hogy ezek a körök nem tarthatnak örökké.
Meghallom a kérdést, és leplezetlenül érdeklődő és olyan arccal fordulok a páros felé, amiről süt, érdekel a dolog, mivel történt ez az. Nem pont úgy ahogy kellett volna az is igaz.
Az eredeti forgató könyv szerint én ott Miával voltam, mit sem sejtve. A moka addig tartott ameddig az auror fel nem bukkant. Utána bevallottam neki mindent. Azt is hogy a "testvérét" én haraptam be. És hogy ez mekkora felelősséggel jár részemről. És miféle következményei lehetnek az otthoni törvénykezések alapján rám nézve.. Végül pedig abban maradtunk, hála annak hogy az auror felhivta rá a figyelmet, voltaképp burkoltan megfenyegetett, hogy ha jót akarok magamnak, békén hagyom Miát. Szerencsére... a faszi sem vett észre semmit. Szóval abban maradtunk, hogy ameddig ő nem tart igényt a társaságomra, addig híremet sem hallja majd. És voltaképpen azóta nem is volt semmi. Hiszen, a valódi Mia semmiről semmit nem tud, én pedig a forgató könyv alapján tartom magamat a "megbeszéltekhez". Azonban ha Mia most olyan választ ad, akkor fel fogom tudni kérdezni. Elvégre azon az estén, igen sokminden történt "kettönk között" amiről Mirának elvileg nem kellene tudnia. Ez az Mira. Vágd csak magad alatt a fát. Nekem valóban meg sem kell szólalnom hozzá.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Hartford
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTárgy: Re: Trófeaterem (III. emelet) 2017-05-29, 05:57


Tim, Mia & Mira

[You must be registered and logged in to see this image.]

Timothy igyekszik figyelmen kívül hagyni a szavaimat, ami a legőszintébben szólva nem is lep meg. Persze, amikor Mia is megszólal, akkor már elteszi a pálcát, ez annyira jellemző... Nemhogy elé állna és megmondaná neki a dolgokat, mármint azt, hogy mit érez iránta. Nem, ennél ő jóval gyávább, de a szája az jár... Rohadtul fennhordja az orrát őkelme, jó lenne már valaki, aki letöri a szarvát. Mint például én.
- A varázslat ellen jó a bűbáj, de ha te nem lennél itt, akkor megfojtanám egy kanál vízben – dörmögöm Mia felvetését hallva komor képet vágva, úgy tűnik, ma ő itt a villámhárító. Timmel szétszednénk egymást, ha a testvérem nem lenne itt. Nem is figyelem, mit tesz a srác, még a kérdését is elengedem a füle mellett, már csak az hiányzik, hogy megkérjem valamire. Nem, ha nekem kell valami, akkor bemegyek én és kihozom. - De mivel van szemtanú, ezért nem teszem meg. Viszont a kísértés rohadt nagy.
Odalépek egy újabb nagyobb díj elé, majd körülnézek a Trófeateremben. Azt hiszem, ennél nagyobb büntetés nem is kell az életben... Csináltam már hülyeségeket, de hogy a számomra a két legunszimpatikusabb emberrel osztanak be büntetőmunkára... Na, ez mindent felülmúl. Fogalmam sincs azt illetően, hogy ki vagy mi határozza meg a dolgot, de ez egy nagyon-nagyon rossz ötlet volt a részéről. Értem én, hogy mindhárman benne voltunk a balhéban, vagyis Miát nem igazán tudom meghatározni, de ez akkor is túlzás! Újabb holttesteket akarnak? Arra mondjuk teljesen jó ötlet volt.
- Nem kerülök folyton bajba! - csattanok fel mérgesen testvérem szavai hallatán. Na, tessék, ismét a régi nóta, hallgathatom a beszorult lemezt. Ne csináljam ezt, ne csináljam azt, és akkor nem lenne ennyire megkötve a kezem. Hiszi a piszi! Miának fogalma sincs arról, milyen az, amikor minden kis apróságért le van oltva az ember, lassan már a birtokra se merek kilépni, mert állandóan azon jár az agyam, hogy anyuék ezúttal mennyi időn belül küldenek egy rivallót... Na jó, ez túlzás, ennyire azért nem szoktam megrágni magamban a tetteim következményeit, vagyis jobban mondva semennyire se szoktam átgondolni, de akkor is... Tizenhat éves vagyok, eddig is vigyáztam magamra, ezután is fogok. Itt van például Mia: ő is életben van még, minden testrésze a helyén van, nem nőtt két feje. - Csak néha figyelmen kívül hagyom a határokat... Egy kicsit. De attól még igazán adhatnának egy esélyt, nem gondolod?
Igen, egy esélyt, hogy bizonyíthassam nekik, tudok normálisan is viselkedni. Legalább egyszer engedjenek el az egyik haverom házibulijába! De nem, amikor otthon vagyok a nyári szünet alatt, szinte sehova se mehetek... Otthon kell üldögélnem, hülye szappanoperákat tudok csak nézni, vagy a még hülyébb reklámokat, semmi mást. Rohadtul unom már, hogy úgy kezelnek, mint egy kétévest.
- Írjuk – sóhajtok egyet beleegyezően, nem szándékom pont Timothy előtt kibeszélni a családi dolgainkat. Nem hiszem, hogy kissé sem sejti, mennyire féltékeny vagyok Miára, de nem adok neki ingyen műsort, a testvéremmel meg egyébként is veszekszem eleget, ezt majd később kissé jobban átbeszéljük. [color=lightgreen]- Én számolok, te írsz. Bár, nekem az is tökéletesen megfelel, ha mindkettőt te csinálod...
Én pedig egyszerűen csak levetném magam az egyik sarokba és pihennék egy jót. Sok büntetőmunkát ellógtam már, mert valaki más nyakába sóztam a munkát, most viszont ez elég esélytelennek tűnik.
[b]- És mond, Mia.. -
szólalok meg tisztán és érthetően, direkt úgy, hogy Timothy is jól hallhassa minden szavamat. - Van olyan pasi, aki érdekel?
Ó, tudom én piszkálni úgyis, hogy nem szólok hozzá egy szót sem. Elvégre, emiatt nem szólhat le, hiszen Miának fogalma sincs arról, hogy tetszik neki, szóval most talán nem lesz ennek semmi következménye sem.





[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
If you don’t have weird moments,
you’re weird.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mia Hartford
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTárgy: Re: Trófeaterem (III. emelet) 2017-05-28, 12:57




Mira, Tim & Mia
A harag a legrosszabb tanácsadó
[You must be registered and logged in to see this image.]
Annyira azért ismerem a testvéremet, hogy tudom mikor nem szabad packázni vele és ez most pont az a pillanat. Így is épp elég mérges ahhoz, hogy ne próbáljam meg felül írni az ötleteit, inkább csak követem őt, bár sok választásom nem is igen lenne, hiszen a karomnál ragad meg, kénytelen vagyok vele tartani. Na nem mintha Tim jobb választás lenne, hiszen egy szót se nagyon szól, pedig nem akarok én rápirítani, amikor szólok hogy nem kellene pálcát használni és hát amúgy sem vagyok épp jó viszonyban, arról meg fogalmam sincs, hogy ő ezt netán másképp szeretné. Nincs mit tenni, túl kell élni ezt a pár órát és akkor minden rendben lesz.
- Hogy mi? - kissé meglepődve pillantok oldalt Mirára, miközben figyelem, ahogyan Tim hozza a létrát, meg a többit. Hogy azért lennék itt, mert én vagyok a megbízható? Hát ez fel sem merült bennem úgy őszintén, meg hát nekem is dolgoznom kell és ha annyira megbíznának bennem... - Ha így lenne, nem lenne a varázslat, ami korlátozza a varázslást. - jegyzem azért meg, mielőtt úgy tűnne, hogy én valami beépített ember vagyok, akik nem is büntetésből van itt. Tim egyébként sincs oda értem, nem lenne jó, ha e miatt még csúnyábban is nézne rám, csak mert Mira igyekszik befeketíteni, bár ez tőle egyáltalán nem meglepő fordulat, de attól még nem tetszik.
- Ha nem kerülnél te is folyton bajba, akkor benned is bíznának. - nem, ezt már nem tudom megállni, hogy ne jegyezzem meg. Értem én, hogy Mira mérges, de ő állt neki verekedni és én vagyok itt azért, mert szét akartam szedni őket, szóval összességében én jártam a legrosszabbul, miután semmi rosszat nem tettem. Ők megérdemelték, én pedig viselhetem el a helyzetet, ahol Tim egy szót se szól, Mira pedig csak mindenkibe belemar, most épp főleg belém, mivel ha jelen vagyok akkor én vagyok mindig az első számú célpontja. Nem csoda, hogy Tim hallgat, gondolom sejti, hogy úgy neki is jobb, mert Mira békén hagyja, amíg engem piszkál.
- Inkább írjuk azt a listát. - azért időnként csak Tim felé pillantok. Nagyon ügyes, ahogyan a létrával lépked, nekem biztos, hogy nem menne ilyesmi, ennyire azért nem vagyok ügyes, meg aztán tuti, hogy elkapkodnám és minimum össze-vissza törném magamat, ami nem valami egészséges. Inkább nem is próbálkoznék vele, ő viszont olyan ügyes, mintha már profi lenne, bár ahogyan ismerem gondolom volt már hasonló büntetésben része. - Számolod és én írjam? - körbe járunk és kész, de azért adok lehetőséget neki, hogy másképp döntsön, akár a saját terveit is felülírja, mert persze ha ezt én mondom ki, akkor biztosan csak azért is ellentéteset akar majd, mert miért is értene egyet pont velem? Rémes lesz ez a pár óra annyi már most biztos!







Zene: [You must be registered and logged in to see this link.] || Jöhet a menet Very Happy || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Timothy Hiro Nagiwara
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 56

TémanyitásTárgy: Re: Trófeaterem (III. emelet) 2017-05-21, 11:25


Mia, Mira & Hiro
A vér Arany. Sár. Vagy szükséges. De mindenképpen köt.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Lógva hagyom Mira szavait, bár hallom amit Piton bűbájáról mond, amik ráerősítenek Mia intésére. Nekem pedig fáradtan kuszik a tekintetem az égre. Végül lehunyom a szemeim, elengedem a gondolatot hogy Mira fejére húzzam az egyik csodálatos serleget és megpróbálok egy fokkal felnőttebben hozzáállni az egészhez. Ennek örömére, villám sebességgel pörgetem ki magamból az összes szálkát, amit Mira hagyott bennem, miután arcba vágott egy palánkkal. Persze mindez képletesen értendő. Had főjön csak, vagy csináljon amit akar. Mostanában túl gyakran hagytam hogy felbosszantson! Túl hamar kitértem abból a fikámnyi türelmemből amit felé táplálok. Ideje visszanyerni a nyugalmat. Minél inkább össze tudunk dolgozni annál hamarabb szabadul mindenki.....
Ennél naivabb és nagyobb faszságot életemben nem tudtam össze gondolni. Mira, Mia és én? Sikeres és dinamikus csapatmunkában? A gondolatra jó hogy nem röhögök fel...
Szusszantok egyet, na jó, egy esélyt adjunk az ügynek. Már csak Miára való tekintettel is. A lányra pillantok, ahogy élő lelkiismeretként szólal fel, megejtek felé egy könnyed mosolyt és mintha mi sem történt volna, forgatok egyet a pálcámon az ujjaim között, mintha csak egy dobverő lenne aztán zsebre vágom. Szórakozottan vonom meg a vállaimat és tartom fel a kezemet, amolyan megadásképpen. - Hát, jó. Akkor bizony nincs mit tenni!- és ezzel elindulok a takarító szertár felé a terem túlvégébe. Vegye hát kezdetét a lassú büntetés... Nem mintha örülnék neki, de ez van. Ha Piton megbűvölte a helyet, akkor fölösleges időveszteség lenne azzal szórakozni, hogy ki legyen játszva. Akkor már előbb végzek ha kézzel végigpucolom őket... Mirát úgy döntöttem ignorálom ameddig csak lehet. Miával viszont lesz egy beszélgetésem. Legalábbis szeretnék rá sort keríteni, hátraszolok a lányoknak. - Nektek kell valami a takarítósból?- vetem fel, hátha, nincs kedvem ötször fordulni. Mián nem feltűnően, de végigfuttatom a tekintetemet, csak egy pillanatra felejtem rajta, aztán gyorsan tovább is állok. A szomorú, hogy valahányszor Mia eszembe jut, utána rögtön Mira is bevillan a clubbos estéről. Ez vajon normális?.... Biztosan nem...
Mielőtt azonban kétségbe eshetnék, vagy szappannal kimoshatnám Mirát az agyamból, inkább összeszedem a szertárból ami kell, a szertár melletti csapból engedek vizet, magamhoz veszek pár törlőrongyot, vállamra dobom a létrát, leállitom egy szimpatikus pontra és elkezdem valahol a közepétől. A létrák viccesek. Főleg ha tudsz velük sétálni, amit minden gond nélkül , kőműveseket megszégyenítő modon kivitelezek is, miután az első elérhető körrel, polcszakasszal és a rajta heverő cuccokkal végeztem. Nincs kedvem még lemászkál róla, arrébb pakolászni, visszamászni. Így egyszerűbb. Majd ha olyan helyre érek, szorakozok a le- fel rohangálással.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Hartford
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTárgy: Re: Trófeaterem (III. emelet) 2017-05-18, 05:30


Tim, Mia & Mira

[You must be registered and logged in to see this image.]

Gondolhattam volna, hogy Timothy első mondata mindenképp valami sértő idiótaság lesz, úgyhogy ezt inkább nem is veszem magamra. Nem hiányzik számomra egy újabb büntetőmunka, főleg nem az ő társaságában. Nem mondanám ugyan szerencsének, de még jó, hogy Mia is velünk lesz ma beosztva.
- Tudod mit? - teszem fel a kérdést egy negédes mosollyal kombinálva, miközben olyan pillantást vetek irányába, mint amilyet egy kiéhezett kutya vet egy darab húsra. - Ezt inkább meg se hallottam... Mintha csak a szél süvítene.
Talán még szerencse is, hogy nem veszem magamra a fiú szavait, különben itt igen hamar kitörne a harmadik világháború és ezzel neki is tisztában kell lennie. Készségesen állok én egy újabb balhé elé, csak nem itt és most.
- Újabb embereket a sírba kergetni... - dörmögöm az orrom alatt, miközben megragadom Mia karját, majd enyhe mozdulattal magam után vonom, hogy még véletlenül se jusson eszébe Timothy után csapódni. Amilyen jó helyekre vetődik mostanában, még kitelne tőle. Örülök annak, hogy Mia most az egyszer nem áll neki újrarendszerezni az általam lefektetett szabályokat, ez azért elég szokatlan tőle, de talán látja rajtam, hogy ma nem vagyok olyan hangulatomban, aki bárki számára is hagyná, hogy keresztbe tegyen. Pillantásom Timothy felé téved és szinte azonnal megpillantom a kezében a pálcát. Ez az istenbarma varázsolni akar? Már pont nyitnám a szám, hogy leoltsam, ezúttal azonban Mia megelőz. Ajkaimra egy kárörvendő mosoly kerül, nem is szólok bele inkább a dologba, majd meglátjuk, miként vágja ki magát ebből a fiú.
- Nekem már az büntetés, hogy Timothy is itt van – vonom meg a vállam, miközben a farmerzsebemből előrántok egy gyűrött jegyzetfüzetet, majd valahonnan előkerül egy mugli toll is. Tanácstalanul pillantok körbe, magamban azt latolgatva, vajon honnan is kellene kezdenem a leltárt. Valami naggyal kellene, a kicsikkel ráérünk később is pepecselni. Talán a lovagi páncélok? Remek, van belőle tíz darab, szóval ez pipa. Sietősen fel is körmölöm magam. - A páncélokat megszámoltam, Mia, azzal már ne foglalkozz... - jelzem testvérem felé. Fogalmam sincs, mire jutott Tim-et illetően, de azért fél füllel hallgatózok ám. Nehogy a végén még kellemetlen témák bukkanjanak felszínre.
- Egyébként pedig Piton megmondta, hogy itt nem tudunk varázsolni – szólalok meg, mintha csak mellékes lenne ez az információ. - Nem olyan hülye, mint te vagy, számított arra, hogy felügyelő-tanár nélkül elég hamar áthágjuk a szabályokat. Valami hülye varázslatról beszélt, a lényege az, hogy minden varázslatot hatástalanít, amit idebenn akarsz ellőni. Plusz itt van Mia is, az élő lelkiismeret. Mint láthatod, ő nem is hagyja annyiban a dolgot.
Na igen, édes testvérem nem véletlenül került ide, ebben teljes mértékben biztos vagyok. Nem ostobák a tanárok sem, nem fognak pont kettőnket egy helyre tenni abban reménykedve, hogy szemet hunyunk a több éves ellentét felett és összedolgozunk. Á-á... Nem, ide Mia kell, aki képes egyszerre több emberre is letaglózó hatást gyakorolni az idegesítő okoskodásával.
- Úgy tűnik, benned megbíznak a tanárok – jegyzem meg, Miának címezve szavaimat, miközben úgy teszek, mintha elmélyülten leltároznék, de közben kivehetetlen ábrákat firkálok a tömbbe. Amikor ideges vagyok, firkálok vagy Timothy-t basztatom. Most azonban ez nem játszik, szóval kiélem művészi hajlamaimat. - Mondjuk, nem mintha ez olyan bazi nagy újdonság lenne...
Kis sértettség bújkál a hangomban, megszoktam már, hogy mindenben Mia a jobb, ettől függetlenül viszont egyáltalán nem tetszik a dolog. Mindezek mellett pedig ideges is vagyok, mivel én átbasztam Timothy-t és Cody tanácsával ellentétben egyáltalán nem közöltem ezt vele, most pedig meg is iszom a levét. Mia és a srác egy helyen... Esélytelen, hogy kikerüljük a témát, de nagyon remélem, hogy Timothy-nak van annyira rossz kedve, hogy ne pont előttem feszegesse a dolgot.





[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
If you don’t have weird moments,
you’re weird.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mia Hartford
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTárgy: Re: Trófeaterem (III. emelet) 2017-05-17, 13:50




Mira, Tim & Mia
A harag a legrosszabb tanácsadó
[You must be registered and logged in to see this image.]
Iskolai egyenruha van rajtam, legalábbis részben, mert hát nem bírtam ki, hogy legalább egy kicsit ne dobjam fel. A talárt le is kanyarítom a vállamról és leteszem szépen, hogy az legalább ne legyen piszkos, a fehér blúznak majdnem mindegy, a nyakkendőt pedig már levettem, amúgy is csak zavarna és a takarításhoz nem is kell. Nem is igen zavartatom magamat, hogy a felső pár gomb szabadon van hagyva, azért nem túlzott a dekoltázsom, inkább csak azért teszem, hogy így legalább erőt ad a nyakamban függő medál. Naná, hogy Angel van rajta! Már nem is tudom mikor kaptam, az egyik barátnőm küldte pár hete. Egyből rám gondolt, amikor meglátta, ha már annyira oda vagyok a Buffyért, mármint a sorozatért, de persze Angel a legjobb benne, a sármos és imádni való vámpír fickó, aki azért ijesztő is tud lenni a maga nemében néha, de amikor épp nem az. De legalább ebből erőt merítek, mert sejtem én, hogy ez a kis büntetőmunka kész kínszenvedés lesz. Ők ketten utálják egymást, csoda, hogy nem kezdik megint ölni egymást, én meg... Nem épp a legjobb helyen vagyok, főleg mert nem szeretem a konfliktusokat, meg aztán Mira engem is kellőképpen utál - kit nem ugyebár? - és lássuk be Tim sincs épp oda értem, hiszen nem pattintott volna le évekkel ezelőtt. Az se lepne meg, ha síri csendben csinálnánk végig ezt az egészet, bár az iszonyú nehéz lesz, főleg mert nem bírom a csendet és ha akaratlanul is elkezdek dúdolni, akkor már tudom, hogy ki lesz a következő, akinek Mira nekiesik és kivételesen nem Tim lesz az.
- Oké, nekem jó így. - nem is nagyon mernék ellenkezdni, Mira már így is harapós kedvében van, csoda, hogy nem nyel le azonnal keresztbe csak, mert itt vagyok, pedig én aztán tényleg semmiről sem tehetek. Még Tim is készségesen engedelmeskedni látszik, bár azért látom, hogy előkerül a pálcája, nekem pedig akaratlanul is nyílik a szám. Ahogyan Mira már oly sokszor mondta tényleg ennyire lételemem az okoskodás?
- Azt hiszem nem pálcával kellene. Úgy elég gyors és könnyű és bár nekem is lenne dolgom, de ennek az a lényege, hogy lassú legyen és ne túl kellemes. Azért büntetés. - egyértelműen a srácnak szegezem a szavaimat, bár persze lefogni nem fogom a kezét csak hogy ne merészelje pálcával eltüntetni a port és persze amúgy is talán senki se ellenőrizné, de ha aztán pont akkor toppanna be ide valaki, amikor épp egy suhintással takarít ki... hát kétlem, hogy azért vállon veregetést kapnánk. Mindenesetre én inkább jegyzetelek, bár port is törlök gond nélkül, csak hát attól tartok, hogy Mira és Tim még annyira sem lennének jók a csapat munkában, mint én és a testvérem, bár akár egyedül is összeírhatja a dolgokat és akkor legalább senkivel sem kellene közösködnie. Annyira viszont nem akarom kihúzni nála a gyufát, hogy még ezt is kimondom, mert a végén tényleg én leszek a következő, akit megpróbál elgyepálni és hát mindketten tudjuk, hogy ő az erősebb, én meg még kevésbé harcias is.







Zene: [You must be registered and logged in to see this link.] || Jöhet a menet Very Happy || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Timothy Hiro Nagiwara
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 56

TémanyitásTárgy: Re: Trófeaterem (III. emelet) 2017-05-10, 16:13


Mia, Mira & Hiro
A vér Arany. Sár. Vagy szükséges. De mindenképpen köt.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem figyelek a lépteimre, így jó hogy nem töröm fel a márványpadlót. Bár nem kell nagyobb zajt csapnom egy átlag ember trappolásánál, hogy Mira elefántot csináljon a bolhából. Amikor meghallom az első mondatot tőle meg sem lepődők. Egyik szemöldököm felszalad és az előző tépelődésnek nyoma sem marad. -Mond, mit szopogatsz mostanában, hogy ekkora a szád?- költöinek szánom a kérdést, és nem is érdekel a válasza. Igyekszem a lehető leghiggadtabb ábrázatomat ölteni, és tulajdonképpen nem is kell hozzá sok. Valahogy mindig lelki nyugalommal tölt el, mikor idegesnek látom. Márpedig az az arcára fagyott mosoly, nekem pont elég, hogy tudjam, mi zajlott le a fejében.
Mia is betoppan. Felé fordulok, a kérdését hallva erősen elgondolkozom. - Szia..- nem nem sikerül a köszöntés túl biztatóra. Mira várhatoan kisajátítja, én pedig egyenlőre hagyom. Elvégre a testvére. - Nyugi, szerintem is jobb így, ha nem kerülsz a közelembe.- közlöm vele nyugodt hangon. -Akkor irány befelé, mielőtt ránk borul az éjszaka! Lenne még mit csinálnom, mint ahogy szerintem mindannyiunknak.- nem veszem fel azt, hogy Mira telibe rám keni azt, hogy ide kerültünk. Szeretnék kaja közelbe jutni minél hamarabb, utána meg tele hassal békésen belesüppedni a könyveimbe.
Bekeveredve a terembe hülye leszek elkezdeni puszta kézzel suvickolni bármit. Pálcára fel!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Miranda Hartford
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTárgy: Re: Trófeaterem (III. emelet) 2017-05-07, 17:39


Tim, Mia & Mira

[You must be registered and logged in to see this image.]

A mai nap eseményei újra meg újra leperegnek lelki szemeim előtt, miközben magamban igyekszek mindent a lehető legjobban csinálni, ha erre a valóságban már nem voltam képes. Elsőként is, kissé gyorsabban kellett volna mozdulnom annak érdekében, hogy sikeresen arconcsaphassam Timothy-t. Gyönyörű kis monoklija lett volna, annyi szent, mert amennyi indulat abban a pillanatban volt bennem... Na, nem mintha most annyival kevesebb lenne, mert kicsit sem változott a helyzet, egyszerűen csak nem szeretnék ismét bajba kerülni. Pont elég lesz a mai napot kibírnom.
- Na, mi van, te is befutottál? - pillantok fel, miután meghallom a kellemetlenül ismerős lépteket. Tudtam, hogy ez csakis Timothy lehet, elvégre Mia nem trappol úgy, mint egy elefántcsorda. Egyedül a srác akkora gyökér, hogy képes hatalmas hangzavarral magára vonni a figyelmet. Az enyémet legalábbis mindenképp. - Remélem, készen állsz a mai büntetőmunkára...
Ajkaimra gonosz mosoly húzódik, hiszen nagyon is jól tudom, hogy mennyire megalázó helyzet lesz ez Timothy számára. Utáljuk egymást, két perc alatt nekiesünk a másiknak, most viszont Mia is velünk lesz, aki előtt a srác talán visszafogja magát... Nem fog beszólni, nem oltogat majd annyira, mint normális esetben tenné a dolgot, egyszerűen csak kussol... Persze, nem hiszem, hogy egyik pillanatról a másikra egy kezes kis öleb válik belőle, de Mia jelenléte némileg változtathat a dolgokon. Csak nem szeretné magát előtte lejáratni, nem igaz? Én pedig elég szépen ki is fogom használni testvérem előnyét, ha már eddigi életem során nem igazán sikerült ez a dolog.
Egyetlen dolog aggaszt csupán, ami nem más, mint a kis csínyem fejleménye. Timothy úgy hiszi még mindig, hogy akkor és ott Mia volt vele, ha pedig ez a mai napon kiderül, elég szép kis kalamajkába fogok kerülni saját magamnak köszönhetően. Pont ők ketten lesznek a közelemben, óhatatlan hát, hogy ne váltsanak pár szót egymással, ergó előbb vagy utóbb, de Tim lesz olyan idióta, hogy rákérdez a múltkori randira... Mia meg majd pislog, mint hal a szatyorban, ha pedig visszakérdez, akkor onnantól már nem sok kell majd életem legkínosabb napjáig. Ajkaimra fagy hát a mosoly a rémkép gondolatára, de egyelőre visszafogom magam. Talán mégse érintette meg Tim-et annyira... Aha, akkor jó hülye vagyok, most azonban ez az egyetlen reményem.
- Talán – vonom meg a vállam keserű képpel, amikor betoppan Mia is, majd egyetlen mozdulattal pattanok fel eddigi ülőhelyzetemből, végül a trófeaterem elé lépek, majd folytatom: - A bünti első része a leltár... Mindent össze kell írni, ami idebenn található, ebben te úgyis olyan jó vagy, nem igaz?
Tekintetem itt Miára siklik, aki nem messze tőlem álldogál, miközben Timothy-ra ügyet sem vetek. Egyelőre hanyagolom a piszkálását, de az se lenne túl jó, ha ezek ketten beszélgetni kezdenének... Nem, Miát magam mellett kell tartanom.
- Én ebben segítek neked, addig Tim meg letörli a port – vonom meg a vállam, miközben a srácra pillantok és kissé gyilkos tekintettel kezdem el méregetni őt. - Nem én találtam ki a szabályokat, Piton mondta... Úgyhogy leszel szíves most az egyszer befogni a szád, ha már ekkora bajba kevertél engem...
Nem is foglalkozom tovább egyikükkel sem, helyette kinyitom a Trófeaterem ajtaját, majd beljebb lépek rajta. Nem kis helyiség ez, jó ideig elleszünk itt, ráadásul a kacatok többsége apróbb érme, miegymás, nem pedig bazi nagy serlegek, amely megkönnyíthetné a dolgunkat. Érthető hát, hogy miért pont ide osztottak be minket.. Elbohóckodunk egymással pár órácskáig.





[You must be registered and logged in to see this image.]   [You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
If you don’t have weird moments,
you’re weird.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Trófeaterem (III. emelet)

Vissza az elejére Go down

Trófeaterem (III. emelet)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Négy emelet boldogság

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Emeletek (1-7.)-