Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb




ϟ Hermione&Cormac
  Today at 20:24
Cormac McLaggen





ϟ Megan & Tommy
  Today at 12:53
Megan Smith
A hónap posztolói
Elijah Crowfield
 
Megan Smith
 
Quessena Melchys
 
Calista Merrick
 
Dane Seoras
 
Nox Djarum
 
Sheree Parks
 
Cody Armstrong
 
Draco Malfoy
 
Luna Lovegood
 
Statisztika

Összesen 578 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Aviana Holbrook

Jelenleg összesen 33631 hozzászólás olvasható. in 3126 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Tiltott folyosó (III. emelet)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Shanna Griffin
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 127

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2017-12-04, 18:43


Cosette & Shanna

[You must be registered and logged in to see this image.]


Hát, lehet, hogy a rengeteg kérdésemmel egy kicsit elijesztem, de valahogy az a típusú ember vagyok, hogy ameddig meg nem ismerek valakit, addig azon töröm magam, hogy mindent megtudjak. Akiket igazán ismerek, azokkal már megy a némán sétálás, vagy hogy olvassak a némaságukból, de ez a lány olyan új és olyan más, hogy nem tudom visszafogni magam és csak csendben kísérni. Nem is igazán tudom, hogy az lenne-e a jobb döntés. Bár lehet megpróbálom mindjárt.
- Néha elég nagy a hangzavar, de a csarnok hatalmas, mindenki kényelmesen elfér, nincsen nyomorgás. A tanárok még külön katedrán is ülnek a teremben és velünk esznek. - mesélem, bár azért valahol igaza van, a Roxfortban nagyon nagy a nyüzsgés és néha az tud kellemetlen lenni egyeseknek. Nem nekem, de egyeseknek. Ha egyedül akarok lenni és nem dumálni, akkor bemegyek a könyvtárba és ott már is tartjuk a rendet és csend van és nyugalom.
Már csak kedvesen elmosolyodom, amikor újra meglepem a szívességgel és bólintok. - Igen, csak úgy, önzetlenül segítenék. Persze, szívesen barátkoznék is, hiszen a barátok szívesen segítenek egymásnak a bajban, de ez nem azt jelenti, hogy amikor én teszek érted valamit, akkor a lekötelezettem vagy, vagy ilyesmi. Csak jóban vagyunk, és segítünk egymásnak. - mondom, mivel nem akarom, hogy azt higyje, hogy ez valamilyen csapda, amibe bele akarom rángatni. Valamilyen szinten igaza van, nagyon ritkán történik olyan, hogy valaki önzetlen és az életben már soha többé nem hall a másikról és nem adják vissza a "szívességet", de elofordulhat ilyen is. Ha valaki az utcán lenne rosszul, vagy kirabolnák, segítenék, és nem kérnék cserébe semmit. Persze az más,  hog neki az együtt tanulást ajánlottam fel, akkor nyilván találkoznánk többet és nem lennénk egymás számára többé idegenek. De nem fogom erőltetni, nem akarom, hogy kényelmetlenül érezze magát miattam, mert nem érti, hogy nem feltétlen akarok semmit cserébe.
Csak hümmögök és bólintok arra, hogy nem is biztos, hogy maradni akar. Nagyon úgy tunik, hogy Zachary miatt van itt, és nem azért, mert tényleg ezt akarja és magától döntött. Hogy ez végül is jó, vagy rossz dolog, az majd elválik. Hiszen lehet, hogy éppen ez a kis lökés kell, hogy elindítsa egy jó úton, de az is lehet, hogy csak egy pasit követ majd és ha esetleg nem lesz ebbol szerelem meg boldog happy end, elveszti az érdeklődését és csak egy vakvágány lesz ez az egész. Mert ha nem is áradozik róla, nincs a homlokára írva, hogy ebbol szerelem lesz, biztos, hogy kötődik hozzá, és ez lesz a vége. Persze, én is tévedhetek, de már ennyiből is ezt vonom le.
- Ez csak a te döntésed lehet, hogy mivel szeretnél foglalkozni az életedben. De előbb tapasztald meg ezt a világot, adj magadnak, meg nekünk esélyt. Én tényleg szívesen segítek. - teszem hozzá még, megerősítve a korábban mondottakat, aztán csak elhallgatok. Nem kérdezek most semmit, csak csendben sétálok tovább, most megpróbálva teret és levegőt adni neki. Meg persze esélyt arra, hogy ne én vezessem a beszélgetést, hanem magától kérdezhessen szabadon.


[You must be registered and logged in to see this image.]
   [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Küzdeni csak akkor tudunk, ha van miért. Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 134

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2017-12-02, 15:14

[szeptember]


Shanna & Cosette



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Bár elég sok fura kérdése van ennek a lánynak, de ha segít, hogy megtaláljam a könyvtárat, akkor mondhatjuk, hogy megéri válaszolni rájuk, aztán úgyis elválnak útjaink. Nem tervezem, hogy mély barátságokat kötök, főleg hogy igen nehezen alakítok ki bizalmat bárkivel is. Az igen sokáig tartott, hogy Zachary-ban bízni kezdtem, pedig ő nem kérdezett ennyit és nem nézett ennyire furán rám időnként, mint ez a Shanna.
- Több száz? Az... nagyon sok! Nem kényelmetlen olyan sok ember között enni? - teljesen komoly ez a kérdés is, hiszen életemben nem voltam még ennyi ember között, főleg nem egyszerre. Más Roxmorts, ahová időnként belógtam, de ennyi és persze oda is akkor, amikor nem voltak sokan és elkerülhettem a többséget. De hogy több száz diák között ülve kelljen ennem, vagy bármit is csinálnom. Ez csak újra elbizonytalanít abban, hogy jól tettem-e, hogy ide jöttem, főleg hogy mind e mellett még ki tudja hányan fognak rám épp olyan furcsállva nézni, ahogyan azt most Shanna is teszi. Tudtam én, hogy lesznek itt nehézségek, na de hogy ennyi... Bőven elég, hogy kőfalak vannak és olyan zárt az egész hely, de ha a kőfalak közé még ilyen sok embert is bepréselünk még akkor is, ha egy nagy és tágas helyre...
- És tényleg csak úgy kedvességből segítenél, nem kérsz érte semmit? - igen már megint meglepetten pillantok rá oldalt, ahogyan haladunk a cél, azaz a könyvtár felé. Hát no ahhoz vagyok szokva, hogy valamiért tesznek dolgokat az emberek és nem azért, hogy lényegében véve csak úgy kedvességből. Zachary persze kivétel, mert ő rendes és kedves, de ez a lány is az lenne, vagy majd a végén később hajtja be rajtam az árát a segítségnek? - Igazából még az sem biztos, hogy itt maradok. Zachary szerint kellene, de... még nem tudom. - vonom meg végül a vállamat. Lehetséges, hogy nem is gond, ha nem találok semmit, amiben jó vagyok, mert egyszerűen annyiban hagyom az egészet és kész. Egyelőre még nem döntöttem el, amúgy is meg kell barátkoznom ezzel az egész kőpalotával és az is időbe fog majd telni. Az sem biztos, hogy egyáltalán sikerül majd.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shanna Griffin
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 127

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2017-11-19, 11:44


Cosette & Shanna

[You must be registered and logged in to see this image.]


Igyekszem alkalmazkodni a gondolkodás módjához, ami nem kicsi fejtörést okoz, de ha sikerül akkor zökkenőmentesebb lehet a kommunikáció, ami sose hátrány. Bizalmatlan vagyok az ismeretlenekkel szemben, de ez csak abban merül ki, hogy igen... kíváncsi vagyok.
- Igen, kíváncsi vagyok. - nyugtázom egy kis mosollyal, már majdnem felnevetve. Kicsit úgy kell beszélnem vele, mintha Lunával beszélnék, és akkor talán megértem. Vagy nem, de egy próbát megér. Nem oktatom ki, csak válaszok a kérdéseire a legnagyobb tudásom szerint, ami persze akkor se lehet tökéletes, ha annyit olvasok. Hiszen nem a Roxfort épitészetével szoktam elfoglalni magam, hanem az Auror szakmámhoz tartozó szakirodalommal, a kisérleti mágiaágakkal és a sötét mágia töréssel. Egyik sem arról mesél, hogy miért olyan a nagyterem plafonja, amilyen.
- Szerintem ennyire el vagyunk kényelmesedve. Tudod, több száz diák eszik egyszerre, a Nagyterem alatt pedig ott van a házimanók konyhája, ahol elkészítik az ételeket és csak felvarázsolják eggyel feljebb a terített asztalra. - magyarázom, bár ha a Tiltott rengetegben élt, akkor valószínűleg ez se elég magyarázat neki. Nekünk ez a kultúráltabb étkezés, a benti lét kényelme és melege kell. Nem ismerek olyat, aki inkább Halloweenkor kimenne a jéghidegbe enni, csak hogy az igazi, nedves ködben üldögéljen a vacsorájával. Elindulunk, és a távolságtartás egy kicsit sem zavar, bár megszoktam, hogy gyorsan barátkozok, sokan vannak, akiknek nem megy ez ilyen gyorsan. A kérdésére kicsit elgondolkozva hümmögök fel.
- Zachary Cross, ugye? Aranyos srác. Tudod, ha semmiben sem vagy jó, akkor is lehet, hogy valami érdekelni fog annyira, ha nem is osztályelső, de kiemelkedő legyél belőle. Nem kell mindenkinek a legjobbnak lennie a mágiában, lehet, hogy valami másban leszel jó, annyi munkaterület van a világon, valami biztosan megtetszik. De nem kell már is ilyesmiért aggódnod. És ha szeretnéd, szívesen segítek, ha olyan tantárgy tetszik meg, amiben jó vagyok. - ajánlom fel a korrepetálást, ahogy olyan sokaknak. Szeretek segíteni, szeretek így ismételni és így megismerni az emberk erősségeit, hátrányait, stílusait. Vádoltak már meg azzal, hogy Hermione időnyerője van nálam, pedig ez nem így van. Csak egészen egyszerűen... Nem alszom túl sokat, mindig kész vagyok indulni a következő programomra.


[You must be registered and logged in to see this image.]
   [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Küzdeni csak akkor tudunk, ha van miért. Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 134

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2017-11-13, 16:19

[szeptember]


Shanna & Cosette



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Az én világomban másképp működnek a dolgok és általában, ha tesznek érted, akkor várnak is valamit. Nem feltétlenül adnod kell, de lássuk be, hogy ebben az esetben sem tévedek túlságosan nagyot, hiszen ő is viszonzást vár, még hozzá azt, hogy meséljek magamról és ez sem olyan apróság igazából, nem igaz? De végül csak megvonom a vállamat. Talán csak egyértelmű számára, hogy adni egyébként se sok mindent tudnék, úgyhogy nem is lenne sok értelme kérnie.
- Szóval itt ez sem így megy... oké. És ezek szerint kíváncsi vagy. - vonom le a konzekvenciát, hiszen végül is evidens, hogy erről van szó. Érdekli, hogy ki vagyok és honnan jöttem és miért viselkedem úgy, hogy folyton meglepem őt, mert az egyértelmű, hogy ez már nem egyszer sikerült a rövid idő alatt, hogy találkoztunk. Mondjuk kettőnk közül ez láthatóan őt zavarja jobban.
- De miért nem esztek egyszerűen odakint? Mire jó a színjáték? - úgy tesznek, mintha az ég lenne a plafon, akkor már megtehetnék valójában is. Végül is varázslók, biztosan megoldható ez is és máris kevésbé lenne ez a hely ennyire... zárt. - Érthető, a Rengeteg veszélyes azoknak, akik nem ismerik. - bólintok egyet, miközben végül ugye csak feltápászkodom a földről és még arra is ráveszem magamat, hogy elinduljunk. Valamennyit mondhatok magamról, de azért láthatja azt is, hogy valamelyest menet közben távolságot tartok, tehát nem bízom én meg csak úgy akárkiben. A bizalom drága kincs és én nem osztogatom könnyen. Zacharynak is konkrétan hónapokba került mire végül elérte, hogy megpróbáljam ezt az iskolát és még mindig nem vagyok benne teljesen biztos, hogy jó ötlet.
- Igen, ezt Zachary is mesélte. És mi van, ha valaki semmiben sem jó? - teszem fel a kézenfekvő kérdést. Talán én is ide tartozom, sose lehet tudni, no meg tisztában vagyok vele, hogy nem tanultam effélét és az itteni kezdőknél már jóval idősebb vagyok. Nem tudom, hogy lehetséges-e egyáltalán, hogy utolérjem őket és még persze az sem teljesen biztos, hogy utol akarom egyáltalán érni őket.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shanna Griffin
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 127

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2017-11-04, 09:56


Cosette & Shanna

[You must be registered and logged in to see this image.]


Kicsit összevonom a szemöldököm, miközben majdnem kinevet a felfázásra, de nem kezdem el ecsetelni, hogy milyen felelőtlenség és mennyire visszatérő baj az, főleg a nőknek, de olyan magabiztosan leszarja a kockázatot, hogy... hát, biztos okkal. Vagy ha nem, akkor se fogom erőltetni, nem ismerem, de úgy tűnik ilyen furcsa a stílusa. Nem kicsit tűnik nehéz esetnek, legalább is olyan szempontból, hogy általában elég könnyen megtalálom a hangot az emberekkel, de Cosette semmire se úgy reagál, ahogy egy Roxforti diák tenné. A döbbenetet már meg se próbálom palástolni, amikor meghallom, hogy valamit kérhetek cserébe az elkísérésért.
- Tessék? - kérdezek vissza reflexből, de igazából hallottam és nem is várok annyit, hogy megismételje. - Erre semmi szükség, úgy is mennék a könyvtárba. Tökéletesen elég, ha mesélsz magadról, amíg a könyvtárba érünk. - válaszolom, mert tényleg semmi nem jut eszembe, viszont az idegenek mindig picit piszkálják a csőröm, mindenkit szeretnék megismerni és tudni honnan jönnek és hová tartanak. Kicsit tágabb értelemben, mint a könyvtárba. Arra, hogy ezek szerint én sem tudom pontosan mi hogyan működik, már igyekszem egy visszafogott vállrántással válaszolni és nem magamra venni. Az iskola többszáz éves, még akik a könyvet írták a Roxfort történetéről se tudják, hogy hol milyen bűbájt használtak pontosan.
- Pontosan, ez egy bűbáj, hogy hangulatosabbá és szabadabbá tegye a nagytermet. - válaszolom, aztán a lány bele is kezd a mesélésbe szerencsére, szóval kezdhet tisztulni a kép. És jönnek is a magyarázatok a furcsaságra. - A Tiltott Rengetegben éltél? A könyvtár jó pár percre van, szívesen meghallgatnám a történeted, hiszen itt az iskolában első évtől súlykolják, hogy ne menjünk a Rengetegbe. Nem mintha nem szegné meg minden diák minimum egyszer. - mosolyodom el, de azért látszik a szememben, hogy van valami aggodalom. Onnan jött, tehát ott is élt? Azzal a megannyi mágikus lénnyel? Ez nem kicsit... fura. Mindig ehhez kanyarodok vissza, de most legalább néhány dolgot értek. Ha onnan jött hozzá van szokva a hideghez, ezért nem akart felállni, és ha a szabadban élt eddig, kicsit nyomasztóak lehetnek a kastély vastag, zárt falai.
- Az első évek mindig a legérdekesebbek, minden mágiaágba belekóstolhatsz és kiderül, hogy miben vagy jó. - mondom kedvesen, mert az előbbiekből következtetve lehet, hogy a lány egyáltalán nem tanult még pálcavarázslást ennyi idősen, pedig majdnem végzős korú lehet. Ez olyan hiányosság, ami miatt a szememben azonnal hátralép valami ártatlan, védelmezésre szoruló mugili státuszba. Persze nem bagatelizálom el, de nekem olyan alapvető a mágia és a mágikus tudás, hogy van bennem az aranyvéremtől és neveltetésemtől fogva valami, ami azt mondja, hogy erősebbek vagyunk azoknál, akik mágia nélkül élnek, tehát életképesebbek is.
Ha felállt, akkor nyugisan sétálva el is indulunk a könyvtár felé.  


[You must be registered and logged in to see this image.]
   [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Küzdeni csak akkor tudunk, ha van miért. Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 134

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2017-10-18, 17:20

[szeptember]


Shanna & Cosette



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Bár el nem nevetem magamat, de láthatóan közel vagyok hozzá, inkább csak mosoly játszik az arcomon, ahogyan arról magyaráz, hogy a hideg kövön esetleg felfázhatok. Na igen, látszik, hogy nem ismer és hogy jó eséllyel még soha életében nem töltött hideg estéket odakint, főleg télen... télen biztosan nem.
- Elég jól bírom, nem fog nekem megártani a hideg padló, ne aggódj. - vonom meg végül a vállamat. Igen, ezt eddig is tudtam, sejtettem, hogy az itteni diákok annyira... nem is tudom, hogy mi a jó szó, de elég gyengék. Zach is, ha innen nézzük, hiszen ő is abban a nagy házban nőtt fel, aztán itt volt neki ez a hatalmas iskola, bár még mindig nehezen képzelem el, hogy egy ilyen nagy kőfalakból épített, hideg épület valamiképp otthonos lehet. Kopár és sötét az egész és nem mellesleg az már egyértelmű, hogy igen könnyű eltévedni benne. Ezt már bizonyítottam is. Egyelőre fogalmam sincs, hogyan fogom megszokni ezt a helyet, de abban teljesen biztos vagyok, hogy nem lesz könnyű, csak hát még sem adhatom fel ilyen gyorsan, főleg ha Zach ennyi mindent tett azért, hogy itt legyek.
- Szóval nem tudod. - konstatálom, nem is gondolva rá, hogy esetleg számára akár még fájó pont is lehet, hogy valamit nem tud, pedig így van. Persze én ezt nem venném ilyen komolyan, de én nem is vagyok a könyvek nagy rajongója, mint ahogyan hamarosan kiderül róla, hogy ő az. - Szóval akkor elkísérsz a könyvtárba és mit kérsz érte? - az én világomban ez már csak így működik, ha valamit kapsz akkor adsz is érte valamit, bár ezt már Zach elkezdte megcáfolni azzal, hogy önzetlenül segített és befogadott, de nem biztos, hogy mindenki olyan kedves, mint ő és jobb az ilyesmit előre tisztázni, mielőtt felállnék és elindulnék, mert ha netán valami olyat kér, amit nem tudok teljesíteni... akkor lássuk be más megoldás kell, hogy megtaláljam azt a könyvtárat.
- Hazudik? Akkor az még sem olyan, mint az igazi, no meg gondolom hiába látni a hó esést, nem hullik az arcodra és biztosan nincs bent hideg sem ugye? - igen azért sejtem a választ, bár talán nem rossz, mármint nem annyira mint ez a kopár plafon felettem, amire önkéntelenül fel is emelem a tekintetemet, mintha épp próbálnám elképzelni, hogy a plafonon látni a kinti eget, de még sem érzékelni az időjárást. Na jó, nem mondom, hogy nem jó dolog nézni a hóesést, de közben nem fázni... az azért nem lehet annyira rossz dolog, sőt, meg kell vallanom, akár még élvezhetőnek is mondhatnám, jobban bele gondolva, akármennyire is furcsa.
- Egyelőre még nem tudom pontosan, Zach szerint lehetséges, hogy az első évem valami általános dolog lesz, de majd gondolom úgyis kiderül. Egyébként a Tiltott Rengetegből jöttem, azaz legutóbb ott éltem, előtte... hát ez elég hosszú történet. - vonom meg végül a vállamat, egyelőre még a földön ücsörögve, kivéve persze, ha közben kiderül milyen áron kísérne el a könyvtárba, mert akkor akár már el is indulhattunk oda. Zach a végén még aggódni fog, hogy baj történt. Simán képes rá, pedig szerinte ez az iskola nagyon jó és biztonságos is.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shanna Griffin
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 127

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2017-10-06, 22:15


Cosette & Shanna

[You must be registered and logged in to see this image.]


Miután már kapásból a földön találom, és az egész lány olyan kis elvarázsolt, mint Luna Lovegood, taktikát váltok, és nem hozom zavarba azzal, hogy furcsán kezdem el méregetni vagy nagyokat pislogok. Inkább úgy kezelem, mint egy gólyát, egy kis elsőst, aki semmit se tud a Roxfortról és a boszorkányságról.
- Hát, az az igazság, hogy nagyon ritkán ülünk le itt bent a folyosón. Ha valaki nagyon lusta néha leül a lépcsőfordulóban, vagy persze piknikezés közben a Birtokon, de itt a hideg kövön nem kéne lefeküdnöd. Még felfázol és mehetsz Madame Pomfrey-hez. - válaszolom neki, türelmesen és csak magamban jegyzetelve furcsaságait. Egy darabig nyújtom neki a kezemet, de már olyan hosszúságra nyúlik a mozdulat, ami nekem kezd kínosnak lenni, és még sem fogja meg, vagy áll fel magától, csak addig jutunk, hogy a fekvésből és plafon nézegetésből üles legyen és rám nézzen. Hát, végül is, haladás. Kicsit elmosolyodok a bemutatkozásra, aztán picit biccentek neki. - A könyvtárhoz nagyon szívesen elkisérlek, bár rossz szárnyban és rossz emeleten is kötöttél ki, de pár perc alatt át lehet érni. És nem tudom egészen pontosan, hogy miért mozognak a lépcsők, a Roxfort története sose volt a kedvenc könyveim között, meg hát, lényegében mindig ki volt véve, Hermione Granger néven aláírva. Szerintem az a lány szóról szóra megtanulta. - vallom be, hogy azért mindent én sem tudok, azzal pedig nem akarom elijeszteni, hogy valószínűleg az is benne van, hogy aki új, és nem ismeri, esetleg behatoló, az igen is tévedjen el össze-vissza, mert nem tartozik ide. Mert hát, az újakat a Prefektusok segítik, míg rá nem éreznek.
- A nagyterem plafonja olyan, mintha az ég alatt vacsoráznánk, látni az eget, a csilagokat, az esőt, bár néha "hazudik" és Halloweenkor telihold kerül az égre és villámok cikáznak, hiába nyugodt amúgy kint az ég. Csak azért, hogy hangulatot adjon a Halloween-i vacsorához.
Tényleg olyan, mintha egy elsőssel beszélnék, és ez nem azt jelenti, hogy a lányt lebutáznám, hogy azt állítanám, hogy egy 11 éves szintjén van, abszolút nem. Az egész arról szól, hogy nagyon, nagyon nem idevalósi, és biztos, hogy nem volt a varázsló társadalom része Angliában, mert akkor ezeket tudnia kéne. Nem tudom, hogy meddig tudom visszatartani a kíváncsiságom, de a következő kijelentése után még biztosabb lesz, hogy semeddig.
- Honnan érkeztél ide? Szimbolisztikára jöttél Jósmágia vagy Asztronómia miatt? - érdeklődöm, még ha ez a két tantárgy nincs is a repertoáromban. Mindig csak annyit tanultam belőlük, amennyit kellett, és nem voltam belőle tehetségtelen, de másra fektetem a hangsúlyt, másra van szükségem az Auror szakon. Nem kommentálom, hogy milyen szinten butaságnak tekinti, hogy a könyv hordozhat tudást, nem engedem, hogy megsértsen ez a gondolat, mert biztosan nem sértésnek szánta. Jó, azért kicsit fáj, de próbálok arra gondolni, hogy az ő szemszögéből meg az lehetett sértő, hogy a csillagokat tettem hátrébb a sorba. Az ő hite szerint úgy tűnik, hogy az a minden tudás forrása. Hát ez... fura.  


[You must be registered and logged in to see this image.]
   [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Küzdeni csak akkor tudunk, ha van miért. Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 134

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2017-09-30, 18:52

[szeptember]


Shanna & Cosette



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Még mindig nem kelek fel, csak felkönyökölök kicsit, hogy azért lássam a lányt, aki olyan meglepetten pislog rám. Olyan furcsa itt mindenki, legalábbis hozzám képest. Na jó, inkább persze én vagyok furcsa hozzájuk képest, amin cseppet sem kell meglepődnöm ugye, hiszen erre számíthattam. Biztosan lesznek még jócskán csodálkozó tekintetek, de ha nem tetszik itt, hát tovább állok. Senki sem kötelezhet rá, hogy maradjak igaz?
- Csak akkor lehet valaki a földön, ha baja van? - az én világomban nem, de valószínűleg ebben a kötött és falakkal övezett helyen így van, hogy csak az lehet a földön, akinek valami baja van. Nekem persze semmi, de itt olyan furcsa minden és ha amúgy is egyértelműen eltévedtél akkor sokkal egyszerűbb egy helyben maradni, mert majd valaki rád bukkan, ahogyan most meg is történt, mint tovább keresgélni és úgy lehet, hogy mindenkit elkerülsz és soha az életben nem találod meg a célodat.
- Én pedig Cosette, Cosette Morgenstern és ha minden igaz, akkor a könyvtárat keresem, ott kellene találkoznom valakivel, de... gőzöm sincs, hogy merre van. - mármint a könyvtár persze és ez által az illető, akit meg kell keresnem és persze így azt sem tudom, hogyan találok oda. Talán ez a lány tudja, főleg mert olyan okos - vagy tudálékos? - feje van. - Akkor tényleg mozognak. De ez miért jó? És ha össze-vissza mozognak, akkor honnan lehet megtanulni mi merre? Ennek semmi értelme. - megrázom a fejemet és összekulcsolom az ujjaimat a fejem alatt, hogy tovább bámuljam a plafont. Idegesítő, hogy nem látni az eget és az is, hogy itt csak minden kőből van. Hiába mondtam Zacharynak, hogy megpróbálom itt, de még mindig nem vagyok benne biztos, hogy okos ötlet. Ha nagyon nem tetszik, vajon rosszul fogja érezni magát, ha végül úgy döntök, hogy inkább elmegyek és valami mást próbálok meg kezdeni magammal?
- El van varázsolva? Mert az milyen? - itt újfent már kissé érdeklődőbben fordulok felé, sőt végül még azt is sikerül elérnie, hogy felüljek törökülésbe, bár a felállás még mindig távol áll tőlem, maximum ha elindulok majd akkor, de egyelőre még erre se szántam rá magamat. Sokkal szívesebben mennék ki a friss levegőre, mert az a nagy tudás mizéria őszintén szólva egyelőre nem vonz. Az utolsó szavaira viszont már kissé összeráncolom a homlokomat, aztán csak megrázom a fejemet elég erőteljesen. - Ez butaság. A csillagoknál semmi nem mond többet. Egy csomó könyv meg főleg nem. - még ilyet? Hogy a csillagoknál többet mondanak a könyvei. Ha ezt hallotta volna bárki a csordából menten faképnél hagyná ezt a lányt. Nem is csoda, hogy a kentaurok nincsenek túlzottan kibékülve az emberekkel, főleg akkor ha ilyen eget rengető butaságokat hordanak össze.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shanna Griffin
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 127

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2017-09-13, 19:05


Cosette & Shanna

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem hallottam, hogy mit is mondott, amikor távol voltam, csak azt, hogy valaki beszélget a tiltott folyosón, így még néhányszor körbenézek, hogy van-e rajtunk kívül még valaki itt. Ahogy figyelem a leányzót, aki annak ellenére hogy úgy tűnik, hogy kényelembe helyezte magát a földön, észreveszem, hogy kicsit kényelmetlenül nézi a plafont. Mintha nem szeretné a Roxfortot, nyomasztaná, és ilyet még nem nagyon tapasztaltam. Általában mindenki szájtátva bámul, aki először ideérkezik, és a korai csodálatból végül szeretet lesz. Ezt rajta nem látom, így arra következtetek, hogy nem igazán tetszik neki a hely. És ez... furcsa.
Kicsit elmosolyodom, amikor a páncélra mutat, így már mindent értek, ugyan azt nem, hogy miért nem ment még két sarkot addig, ameddig az egyik beszélő festmény válaszolni is tud neki. De mindenre a válasz csak az lehet, hogy egy nagyon új lánnyal van dolgom. Éppen nyitnám a számat a válaszokra, amikor kapom azt az igen csak kizökkentő kérdést. Lehet, hogy így tudnám jellemezni ezt a lányt, kizökkentő. Csak egy olyat ismerek, aki képes ilyen random módon ugrálni a témák között, és ennyire furcsa kérdéseket feltenni, és az Luna Lovegood. Mondjuk, picit hasonlít is rá, lehet, hogy egy elfelejtett rokon?
- Akkor jó, azt hittem azért vagy a földön, mert valami baj van. - kezdem az elején, és továbbra is nyújtom a kezem, hiszen megállt a lány abban, hogy már nem fekszik, hanem ül. Szuper, de ülni se illik a folyosó kövén. Szóval még mindig nyújtom a kezem, hogy pattanjon fel, hiszen a kő tényleg hideg.
- Ha elmondod, hogy mit keresel, szívesen segítek odatalálni. Shanna vagyok egyébként, Shanna Griffin, Hollóhát. - mutatkozom be, aztán kicsit helyeslően biccentek. - Igazából rátapintottál, az iskola lépcsőháza ténylegesen labirintussá tud válni, ha még nem ismered a trükkjeit. Gondolom azért, hogy az újak ne induljanak meg felderíteni egyedül, mert akkor úgy is eltévednek. Épp, mint te. Ezért van, hogy az első éveseket a Prefektusok terelgetik.
Kuncogok egy kicsit, és tovább nem odázhatom el a választ az utolsó kérdésére. - Nem, nem rossz. Az ég gyönyörű, de annyi mindent lehet nézni a földön is, a kastély pedig nem azért varázslatos, mert olyanok a falai és a plafonja amilyen - bár a nagyterem plafonja tényleg el van varázsolva -, hanem azért, amit tanulhatunk belőle. Rengeteg tudás van itt, rengeteg könyv, ami ezerszer többet mondhat a csillagoknál is. - magyarázom neki, hithű hollóhátas szívvel.


[You must be registered and logged in to see this image.]
   [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Küzdeni csak akkor tudunk, ha van miért. Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 134

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2017-09-07, 19:58

[szeptember]


Shanna & Cosette



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Zachary miatt vagyok itt, vagy magam miatt? Egyelőre még igazából nem döntöttem el, csak azt tudom, hogy itt vagyok és hogy biztosan időbe fog telni, amíg sikerül majd megszoknom a helyet és persze a bezártságot. Nem a legkellemesebb dolog egy ilyen kőépület annak, aki eddig életében leginkább nyitott helyeken élt, főleg erdőben és persze még Zachary háza is ehhez képest kész erdőnek minősül, mivel van pár növény, meg aztán nem kőből van az egész és nem ilyen... sötét. Oké, vannak ablakok, de nem mindenhol, akad ahol csak fáklyák világítanak, vagy csak kevés fény jut el egy-egy sarokba. Így hát nem csoda, ha már lassan az eltévedésnek hála festményekkel és páncélokkal diskurálok, még akkor is, ha van ami vissza se tud válaszolni. Hülye egy helyzet és nem csoda, ha az érkező lányt kissé meglepi, hogy a földön fekve vizslatom a plafont, amin persze technikailag nem igazán látni semmit sem, hiszen az egész nem több mint újabb adag kő, egy kis kötőanyag, no meg itt-ott por, netán pókháló, de még ez utóbbit se sokat lehet itt látni, ami sajnálatos módon sokat elmond a helyről.
- Szia! - felkönyökölök, hogy befókuszáljak az érkező leányzóra szépen. Kissé kíváncsian nézek körbe, mert ezek szerint hallhatta messziről, hogy a páncélból próbáltam szavakat kihúzni. - Hát hozzá, de nem válaszolt. - vonom meg a vállamat, fél kézzel a páncélra mutatva, aztán feltornászva magamat végül ülő helyzetbe, mert így tuti, hogy egy idő után el fog zsibbadni a kezem és az nem lesz valami nagy élmény. A szavaira hümmögök kicsit, de a kérdésére csak értetlenkedve rázom meg a fejemet. Úgy festek, mint aki nem érzi jól magát vajon?
- Jól vagyok, tudtommal, de miért tiltott ez a folyosó? Igazából eltévedtem, túl nagy ez  a hely, mint valami labirintus, szóval feladtam a keresgélést. Gondoltam, hogy pihenek egy kicsit. Neked nem rossz, hogy itt nem látni az eget? - olyan nehezen hiszem el még mindig, hogy vannak olyanok, akik képesek itt jól érezni magukat. Nekem valahogy nem menne, ebben sajnos biztos vagyok, de van akinek jó itt. Falak között, bezárva lényegében. Oké, kimehetnek, amikor akarnak, de nem mennek ki gyakran, főleg amikor hideg van, akkor alig látni bárkit is az udvaron és persze az udvar sem erdő, mert az erdő felé nem sokan merészkednek. Itt viszont bent minden olyan... hideg. Fel nem foghatom, hogy valaki hogyan szerethet itt lenni.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shanna Griffin
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 127

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2017-09-01, 21:14


Cosette & Shanna

[You must be registered and logged in to see this image.]


Végre elkezdődött az új év és én már is tökéletesen elememben érzem magam. Az Auror szak kitanulásával még közelebb jutok, hogy teljes értékű Aurorként dolgozhassak a központban, kövessem apám és anyám nyomdokait, életem hivatásának éljek. Még csak most kezdődött az év és a szívem tele izgalommal, hogy mennyi mindent ismerhetek meg a szakon, amiket csak azok tudnak, akiknek sikerült a felvételiük, megfeleltek pszichológián és a háttér világításon - ezt a részt persze igen diszkréten szokták kezelni. Az én esetemben minden a legnagyobb rendben, az egyik, ha nem a legjobb eredménnyel kerültem be és kétség sem férhet hozzá, hogy hátsó szándékaim lennének. Hiszen nagy bajt okozhatna, ha olyan alak kerül be a köreinkbe, aki csak azt akarja tudni, pontosan hogyan is nyomozunk, hogy aztán megismerve bennünket követhetetlenné tegye a bűneit...
A könyvtár felé tartok, oldalamon a Griffin címeres bőrtáskámmal, amikor egy női hangot hallok. Ezzel persze alapjáraton semmi gond, hiszen ez egy iskola, rengeteg diáklány mászkál, de ez a hang a tiltott folyosó felől jön. Természetesen azonnal felkelti bennem a kiapadhatatlan hollóháti kíváncsiságot, és azonnal megfordulok, hogy megnézzem ki is az. A Roxfortban vagyunk, nem bevetésre készülök, így egyáltalán nem osonok vagy ilyesmi, nem is akarom ráhozni a frászt a lányra azzal, hogy hirtelen megszólalok.
- Szia, bocsi, de te mit keresel itt? És kihez beszéltél? - kérdezem, de aztán ha furcsállja a szavaimat kicsit megbillentve a fejem nézem meg magamnak a kicsit sem ismerős lányt. - Mármint, ez a tiltott folyosó. - teszem hozzá, hiszen tényleg nem leszólni akartam, főleg mert elég elveszettnek tűnik itt ücsörögve. És maga a tény, hogy a földön fekszik, meg furábbá teszi a helyzetet. - Rosszul érzed magad? Segítsek felállni? - nyújtom felé a kezem barátságosan, habár leszidnom és azonnal elküldenem kéne. Ugyan Bolyhoska ha minden igaz el lett eresztve a Tiltott Rengetegben, a Bölcsek köve pedig elpusztítva, ez a folyosó továbbra is tiltott terület maradt - az oka persze titkosítva. Ha még Prefektus lennék tehát elküldeném, de nem vagyok csak egy egyetemista, és már egy picit mások a játékszabályok. Saját felelősségen sokkal több helyre mehetünk be, és mivel ezen a lányon nem igazan látok házra jellemző dolgokat, lehet valami Beauxbatons-os, aki élne a lehetőséggel és itt képezné tovább magát. Akár. Bár a ruházata nem igazán rájuk jellemző, így még valószínűbb, hogy más van a háttérben. Jó sok elmélet fut át az agyamon, de nagyon sok embert ismerek és szeretek is mindenkivel ismerkedni, mi a neve, honnan érkezett, hobbi, akármi. Nagyapám öröksége, hogy ilyen nagyra értékelem a kapcsolati tőkét, de azért annyira nem vagyok elfogult, mint ő, hogy csak érdekbarátságokat kössek. Engem tényleg érdekelnek az emberek és szeretek segíteni. Szóval most is, itt vagyok, érdeklődök, és segítek, ha kell.


[You must be registered and logged in to see this image.]
   [You must be registered and logged in to see this image.]
   
Küzdeni csak akkor tudunk, ha van miért. Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 17
ϟ Hozzászólások száma : 134

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2017-08-11, 20:41

[szeptember]


Shanna & Cosette



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Mostmár biztos, hogy eltévedtem. A Tiltott Rengetegben tökéletesen tájékozódtam, ahogyan odakint szinte bárhol, de itt a sok kőfal között... fogalmam sincs, hogy jelenleg hol lehetek, de az biztos, hogy nem itt kellene lennem, mert ez nem tűnik könyvtárnak és elvileg arról volt szó, hogy ott találkozom Zacharyval. Persze, ha nem érek oda, akkor minden bizonnyal elkezd majd keresni, de amekkora ez az épület egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy van egyáltalán esély rá, hogy megtaláljon, viszont ha keresni kezd akkor semmi értelme nincs, ha tovább bolyongok. Sokkal egyszerűbb, ha letáborozom itt és kész, akkor legalább biztosan megtalál, ha mondjuk keresni kezd és nem fogjuk kerülgetni egymást.
- Na jó, ha tudsz beszélni és látod Zacharyt, akkor szólj neki, hogy itt vagyok. - pillantok fel a páncélra, ami épp akkor kerül elém, amikor elhatározom, hogy maradok itt és nem keresgélek tovább, mert úgy fest úgy sem tudok kiigazodni ezen a rideg és felettébb bonyolult helyen. A páncél persze nem válaszol, viszont kicsivel arrébb az egyik festmény nevetve tűnik el a keretéből. Csányán nézek utána, aztán egyszerűen csak a folyosó közepén ledobom magamat törökülésbe, hogy pár pillanat múlva végül elheveredjem a kemény padlón. A kezeimet a fejem alá teszem és figyelem a plafont. Elég kopott, és mintha itt-ott pókhálók is lennének. Hiányzik a kinti világ, a természet, az ég, éjjel a csillagok... Csak halkan sóhajtok egyet és lehunyom a szememet. Úgy talán ide tudom képzelni a megszokott környezetet.



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Két világ között elveszhetsz félúton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 342

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2017-05-07, 13:18

Lezárt játéktér, új játék kezdhető
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Marisol Naceri
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2016-12-28, 09:47


Ugróiskola felsőfokon

[You must be registered and logged in to see this image.]

Vannak olyan emberek, akik egyszerűen csak leszívják mások energiáit és valahogy nehéz mellettük meglenni, vagy jól érezni magadat, vagy csak szimplán nem mély depresszióba esni. Én lassan már tényleg úgy érzem, hogy kibírni sem biztos, hogy fogom itt, mert annyira fárasztó az, ahogyan viselkedik. Nem is értem, hogy miért nem tud legalább egy kicsit lazábban állni az élethez... vagy úgy mondjuk mindenhez.
- Nehéz elképzelni, hogy nem vagy komoly, de akkor nem vagy ilyen, csak rossz napod van? - bár félő, hogy ez az én helyzetemen nem sokat javít, mert ha rossz napja is van és azt mondja nem tudok rajta változtatni, attól még jó eséllyel marad az, ami most van, azaz ez a pocsék helyzet és persze az általános rossz kedve és persze az, hogy mindenbe beleköt, amit mondok és semmi se tetszik neki. Komolyan csodálom, hogy nem hagyott még eleve faképnél, egyáltalán nem lepne meg a dolog.
- Engem cseppet sem lep meg, bár igaz, hogy a Mardekárba is beillenél... már bocs, legalábbis a mostani alapján. - vonom meg végül a vállamat, még mindig cukrot szopogatva, időnként ide-oda pofozgatva a számban. Igen, még egy darabka cukorral is gond nélkül el tudok játszani, főleg akkor, ha épp kénytelen vagyok egy helyben állni és láthatóan lassan már komolyan unatkozni is kezdek. A hosszú okfejtéséből, hogy nem kellene egy tiltott folyosót felfedeznem nagyjából semmi sem jön át nekem, aztán még hozzáteszi azt is, hogy miért nem kellene még cukrot sem enni. Nem eszem én annyira sokat és egyébként is a rengeteg mozgás, meg a normális étkezés és a gyors anyagcserém segít, hogy semmi bajom se legyen, akár hiszi, akár nem.
- De gondolom mi nem vagyunk barátok és én szeretem a cukrot, főleg ha unatkozom és most unatkozom. - húzom el a számat egy pillanatra, aztán zsebre vágom egy lendületes mozdulattal szépen a cukros zacskót és elindulok a folyosón, azaz teszek két lépést előre, csak aztán fordulok meg felé.
- Szóval akkor nem jössz? - igen, mintha az előző kiselőadást a helyzet nagy veszélyeiről konkrétan meg se hallottam volna és ki tudja, talán így is van, vagy nem akartam meghallani. Az a helyzet, hogy elég szelektív a hallásom, de arra bárki mérget vehet, hogy ha Roughely tanár úr nevét mondaná ki akárki hallótávolságon belül, na azt holt biztos, hogy azonnal meghallanám. Mindenesetre el is indulok a folyosón és ha nem tart velem, akkor gondolkodás nélkül faképnél hagyom és megyek egyedül felfedezni.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Csak egy mosoly,
és minden szebb lesz
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cerberus Szidorov
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2016-12-19, 20:39

Én magam sem tudom, hogy végül miként is keveredtem a III. emeleti folyosó lezárt részéhez. Azt tudom, hogy miért is vettem errefelé az irányt, hisz szimplán csak magam akartam lenni egy kicsit, hogy végre legyen egy kis nyugtom a többi embertől, és kicsit kifújhatom magamat...egyedül. De sajnos ma még úgy néz ki, ez sem akar összejönni. Mindegy...le kell nyelni, mert most éppen ezt a lapot osztották.
- Valóban. Nem mintha kételkedtem volna benne. - vonom fel a szemöldökömet. Persze ez nem változtat a tényem, hogy Nekem is igazam van, és nem kellene itt lennie. Bár velem ellentétben Ő úgy tűnik, hogy szándékosan kereste fel ezt a helyet. Mindenesetre a legegyszerűbb az lenne, hogy ha hátraarcot csinálnék, és elhagynám a terepet, mielőtt valamiféle újabb bajba kerülök, és megkapom a szerelmes levelemet az elbocsátásomat illetően. Márpedig diploma nélkül, még annyira sem találok munkát, mint azzal...bár mondjuk, mivel vérfarkas vagyok, szinte egyre megy a dolog...
- Nem fogom. - jelentem ki határozottan egy halovány mosoly kíséretében. Azt inkább nem teszem hozzá, hogy már régen kinőttem az ilyesmiből...jobban belegondolva soha nem is csináltam ilyet. Életem legnagyobb részében nem volt kivel. Mostanra meg már úgy vagyok vele, hogy nincs is kedvem ilyesmit kipróbálni. - A komolyság relatív dolog. - vonom meg a vállamat. - Az évfolyamtársaim nagy része egyáltalán nem tart komoly embernek. - folytatom egy félmosollyal. - Tartok tőle, hogy a mai nap folyamán ennél jobb sajnos nem fog menni. - teszem végül hozzá a mondandómhoz felelve ezzel a kérdésére is egyben. Azzal most nem toldom meg a történetet, hogy gyakorlatilag már az is iszonytató fájdalmat okoz, hogy ha csak beszélni próbálok.
- Az, bár néha Én sem értem pontosan, hogy miért is. - Egy pillanatra elgondolkozom, hogy miért is rakott anno a Hollóhátba a süveg, de ekkor mindig eszembe jut, hogy milyen komoly harc is dúlt benne, hogy melyik házba osszon be. Több mint 5 perc kellett Neki mire kimondta a varázsszót, és én pedig a Hollóhátba kerültem, ahol is a mai napig tengetem a napjaimat. - Nem, annyira nem hiszem, hogy jó dolog lenne, ha bármi ilyesmi történne. - ráncolom össze a szemöldökömet. - A tiltott folyosó, azért tiltott, mert olyan csapdák vannak valószínűleg, amik nem a Te vagy az Én súlycsoportomra vannak tervezve. Márpedig nem szívesen búcsúznék el az életemtől...A folyosóról meg azt hallottam, hogy régen azért volt tiltott, mert őriztek itt valamit, de az már állítólag nincs az iskolában, hogy most miért tiltott arról fogalmam sincs, hogy őszinte legyek. - vonom meg a vállamat. Nemigen érzek rá késztetést, hogy belesétáljak valami esetleg halálos csapdába, hogy aztán én legyek a következő szenzáció az iskolában, és a negatív példa, amiből a többieknek tanulnia kellene. - A túl sok cukortól Diabéteszed lesz. Nem mellesleg pedig Neked is melegen ajánlom, hogy inkább ne bolygasd, hogy egy tiltott dolog miért tiltott. Ez baráti jótanács. - felelek neki határozott hangon. Azért azt se akarom, hogy esetleg neki valami baja essen, pedig gyanúm erős, hogy csak abból tanulna, vagy abból se...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Marisol Naceri
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2016-11-26, 19:23


Ugróiskola felsőfokon

[You must be registered and logged in to see this image.]

Mivel ő is tilosban jár, nem tudom igazán komolyan venni azt, hogy nekem szól, amiért nem kellene itt lennem. Ha egyszer akarok, hát akkor miért ne? Amúgy se jár erre senki sem igazán és ő se lehetne itt, szóval ha valakinek megmondaná, hogy tiltott helyen jártam azzal azt is be kellene ismernie, hogy ő is pont ezt tette, tehát egyből ő is bajba kerülne, tehát nem sok értelme lenne igaz?
- Na látod! Szóval igazam van. - diadalittas és kellően széles mosolyra húzódik az arcom. Tudtam én, hogy jól tudom! Neki se kellene itt lennie, tehát nekem se szólhat. Az más kérdés, hogy már az is gond neki, hogy mit csinálok itt, de csak mert ő minden bizonnyal nem olyan könnyeden kezeli a dolgokat, mint én, még nem jelenti, hogy nekem is olyan túlságosan komolynak kellene lennem. Szeretek szórakozni és még inkább szeretek játszani és mivel élvezem ez miért lenne rossz?
- Ha mégis meggondolnád magad... - na jó cukorral a számban én sem ugrálok, legalábbis az elején nem, a végén még félre nyelném és azt nem kockáztatom meg, legalább amíg viszonylag nagy a cukor, vagy nem felejtem el, hogy a számba került, mert ilyesmire is volt már esély. - Te mindig ilyen komoly vagy? Tudod van ám szélesebb mosoly is, vagy már ennek is örüljek? - olyan visszafogott a mosolya, mintha attól félne, ha túlzásba viszi kiesnek a fogai a helyéről, pedig olyan azért nem történhet meg, maximum ha valami Weasley dolgot próbál ki, de komolyabban azok se veszélyesek, csak... a tanárok szerint.
- Hollóhátas vagy, ugye hogy Hollóhátas vagy? - már csak azért is, mert komoly, meg aztán ez a hosszas magyarázás. Igazából tényleg biztosan van rá valami ok, de az már jobban érdekel, amikor még ötleteket is sorakoztat fel, mert azok izgalmasan hangzanak és még érdekesek is. - Úh, szerinted most is történhet ilyesmi? Az olyan jó lenne! Unatkozom és nem akart senki se lefoglalni ma, de már te sem menekülsz. Megnézzük mitől tiltott ez a folyosó? Légyszi! Hátha te észreveszel valamit, amit én nem, ha már olyan okos vagy. - Hollóhátas, tehát okos, meg aztán olyan okosan beszél, szóval miért ne? Szerintem simán kiszúrhat dolgokat, amik nekem kiütnék a szememet, de még is elsiklom felettük. - Ha kérsz adok még cserébe cukrot. - széles mosollyal tolom megint csak az orra alá a zacskót. Végül is ennyit megér, akár az egész zacsival odaadom neki, Halloweenkor elég szép készletet gyűjtöttem be magamnak és a manók is jó fejek, mindig lehet tőlük szerezni ezt-azt, ha az ember kedves hozzájuk, szóval gond nélkül tudom pótolni a készletemet.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Csak egy mosoly,
és minden szebb lesz
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cerberus Szidorov
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2016-11-13, 16:44

Az élet nem egy rózsaszín buborék, egyszer mindenkinek fel kell nőnie. Kinek előbb, kinek utóbb. Nekem előbb kellett, de ez az én egyéni szociális problémám. Semmi gond azzal, hogy az ember jól akarja érezni magát meg ilyesmi, hisz én is szoktam szórakozni. Csak én mindig úgy vagyok vele, hogy vannak dolgok, amiket egy bizonyos kor felett már nem illik csinálni vagy társaságban kortól függetlenül. Nos persze a megfelelő italmennyiség után az ilyesfajta korlátok mindig felszakadoznak, és olyankor az ember hajlamos kicsit elragadtatni magát. Nos én személy szerint igyekszem nem eljutni erre a pontra, de hát én sem vagyok tökéletes...Mindenesetre nekem kicsit furán hat, hogy egy látszólag velem egykorú lány teljes lelki nyugalommal ugróiskolázik egy elhagyatott, és amúgy "tiltott" folyosón. De hát ez a varázslók világa. Ha itt nincsenek furcsa dolgok, akkor sehol se...
- Való igaz. Ez az én hibám. Kicsit elkalandoztam a gondolataimban. - Ismerem be egy bólintással. Tény, hogy itt övé a pont. Nekem ugyanúgy nem kellene itt lennem, mint Neki. És ha jobban megpróbálnék visszaemlékezni, akkor se tudnám felidézni, hogy miért és hogyan is keveredtem ide erre a helyre. Ahogy azt sem tudom, hogy miért is tiltott folyosó. Azt hiszem csak mondták anno, én meg megjegyeztem s azóta is ehhez tartom magamat. Mindenesetre az mindenképpen a hely számlájára írható, hogy legalább elég csendes lehet általában...mondjuk úgy nem nehéz, hogy feltehetően az esetek többségében senki sincsen itt.
- Valószínűleg túlteszem magamat a dolgon. - felelek egy halovány mosollyal. - Azt hiszem, egyet elfogadok. Köszönöm. - Rövid gondolkodás után elveszek egy szemet a lány kezéből, és a szavakon kívül még egy halovány mosollyal és egy bólintással is megtoldom a köszönetemet. A cukor jó dolog, szeretem. Ha beveszek egyet, akkor talán a fejfájásom is enyhülni fog majd egy kicsit, amit tudnék értékelni.
- Szidorov-nak hívnak, és mára végeztem szóval nem igazán mondanám, hogy sietek. - mutatkozok be én is mielőtt a falnak dőlnék háttal. - Nem tudom. Az, hogy fél órája senki sem járt itt, szerintem még nem jelent semmit sem. Attól még bármikor, bárki jöhet erre. - vonom meg a vállaimat. - Hogy miért tiltott vagy miért se azt nem a mi dolgunk eldönteni. Minden bizonnyal megvolt az oka annak, hogy lezárták. - felelek a lánynak elgondolkodva. - Az is lehet, hogy csak bizonyos időnként veszélyes, például néha elmozdulnak a falak vagy aktiválódik valami rejtett csapda vagy valami, amit az iskola tanárai nem tudnak hatástalanítani vagy valami ilyesmi. De az is lehet, hogy csak az én képzeltem túl élénk. Ki tudja? - vakarom meg tanácstalanul a tarkómat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Marisol Naceri
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2016-08-27, 21:55


Ugróiskola felsőfokon

[You must be registered and logged in to see this image.]

Az emberek néha olyan nagyon unalmasak tudnak lenni, pedig annyi jó dolog van az életben, mint például ez is, de sokan egyszerűen nem hajlandóak tudomást venni róluk, mintha azzal, hogy felnövünk máris le kellene mondanunk egy csomó mindenről. Miért ne ehetnéd akár kézzel a tortát, csak mert épp nincs villa a közelben? És mi van, ha összemaszatolod magadat? Hát maximum a végén megmosakszol, aztán itt az ugróiskola, vagy csak úgy futni, mint a gyerekek, nem foglalkozni semmivel és senkivel. Az a jó, ha nem kell azon gondolkodnod, hogy ki mit gondol rólad és épp ezért nem érdekel engem sem az, hogy ő mit gondolhat most rólam, mert bennem nincsenek gátak, benne viszont úgy fest nagyon is vannak. A társadalom, az idő belé nevelte őket és ez valahogy olyan szomorú dolog. Tényleg sajnálom, ha nem tudja milyen úgy igazán elengedni magát.
- De itt gondolom áthaladni sem lehet, ha a folyosó tiltott, igaz? - oh persze értem én, hogy csak áthalad, de azt sem szabadna és egyébként is nincs itt az ég világon semmi veszélyes, akkor mégis miért nem lehet ide jönni egyáltalán? Én legalábbis élvezem az itt eltöltött időt még a kissé morcos páncél ellenére is, de amúgy jó hely és végül a páncél is elfogadta, hogy itt vagyok, úgyhogy bizonyára újdonsült ismerősömnek is sikerül majd.
-Hát jó, nem tudod, hogy mit hagysz ki. Esetleg cukrot? - a zsebemben matatok ugyan hozzá kicsit, de végül előkerül pár szem kemény cukorka. Zacskóban vannak, külön csomagolva, úgyhogy nem olyan natur csak a kezemben, amitől biztosan egy ilyen komoly fiú nagyon visszahőkölne. Azt nyújtom felé, és ha kér hát vehet, ha nem akkor után már a szabad kezemet. - Egyébként Marisol vagyok és nagyon sietsz? Nem jár erre senki, komolyan már vagy fél órája egy lélek sem, nem hiszem, hogy baj lenne belőle és amúgy sincs itt semmi félelmetes, akkor meg miért tiltott? - érdeklődve döntöm oldalra a fejemet. Maximum faképnél hagy, az is benne van a pakliban, ha netán nem tetszik neki a stílusom, vagy csak az, hogy itt vagyunk egy ilyen hű, de nagyon veszélyes helyen, bár én még most sem látom annak. Lehet, hogy valamikor régen lezárták a helyet, aztán azóta már sok minden változott és igazából már annyira nem is veszélyesek itt a körülmények, szóval... nem értem, hogy miért ne lehetne itt bármit is csinálni.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Csak egy mosoly,
és minden szebb lesz


A hozzászólást Marisol Naceri összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-11-26, 18:35-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cerberus Szidorov
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2016-08-20, 22:33

Vannak azok a napok, amikor az embereknek egyszerűen semmihez sincs kedve, s senkihez se mindössze csak azt szeretné, hogy békében hagyják, amíg nem lesz társalgóképes állapotban és hangulatban. Azt hiszem ma én is valami ilyesféle napomat élem meg. Nem arról van szó, hogy ma "minden szar, semmi se jó, az élet szívás stb." csak szimplán kedvetlen vagyok egy kissé. Mondhatnák úgy is, hogy ma bal lábbal keltem fel, és ezért vagyok morcosabb, komorabb, mint amilyen többnyire lenni szoktam az iskolai napjaim során. Azt hiszem talán a hétvégére lesz egy kis szükségem, amikor esetleg leugorhatok a kastély előtti parkba vagy a tó partjához egy kicsit olvasni esetleg rajzolgatni...vagy akár elkezdhetem megírni az emlékirataimat is (sose lehet elég korán kezdeni) agy egy új könyvet a vérfarkasokról (azt hiszem a fiziológiájukkal, és a diszkriminációs kérdéses részekkel nem lenne túlságosan gondom, ha anyagra vagy tapasztalatra lenne szükségem). De ez sajnos ég odébb van, szóval egyelőre marad a magamban való baktatás a kastélyban ül, amíg kicsit kiszellőztetem, a fejemet mielőtt visszatérnék a klubszobába. Egy kicsit jópofizok mindenkivel aztán meg húzok aludni a vérbe bízva egy szebb holnapban...
Meglepődve tapasztalom, hogy nem csak én járkálok most errefelé ilyenkor, és, hogy a lány ráadásul kicsit "kidekorálta" a környezetet, ahogy elnézem, most mg össze-vissza ugrál, meg valami dalocskát dúdolgat. Felvonom a szemöldökömet, mert hát akárhogy is, de kissé meglepődtem nem számítottam egy ilyen látványra. Számomra legalábbis kissé groteszk ez az egész. Ráadásul a csaj reflexei sem lehetnek túlságosan jók vagy pedig csak szimplán úgy döntött, hogy ignorál a szentem, és nem törődik vele. Nem mintha nagyon beletiporna a lelkivilágomba ezzel. Maximum megvonom a vállamat, aztán továbbhaladok, mint ha mi sem történt volna. Én nem láttam semmit, ha pedig elkapja egy tanár, egy prefektus vagy a gondnok akkor az már az Ő problémája lesz...én mosom kezeimet. Én figyelmeztettem szóval emberbaráti kötelezettségeimnek eleget tettem így nyugodt lélekkel haladhatok tovább ezek után...igaz? Külsőre annyinak néz ki, mint én, de elnézve a tevékenységét...én inkább 1-2. osztályosnak nézném, ha őszinte akarok lenni.
- Hi. Azt hiszem, inkább passzolom. - vonom össze a szemöldökömet, de ettől függetlenül még beletelik pár pillanatba, amíg veszem az adást és az idegsejtjeim feldolgozzák a kapott információt. Ugróiskolázik? Itt? Most? Azt hiszem, most először komolyan el kell gondolkoznom rajta, hogy vajon nem álltam-e neki már képzelődni, és képzeletbeli személyeket gyártani az elmémben a sok stressz miatt. Legalábbis már az is elég lehetetlennek tűnik, hogy valaki a Roxfortban nekiáll ugróiskolásat játszani (főleg ennyi idősen) nem, hogy az, hogy ezt éppenséggel a III. emeleti tiltott folyosó területén teszi meg.
- Így van. - ismerem be egy bólintással. - Viszont veled ellentétben én épphogy csak áthaladok itt, és semmi dolgom errefelé...veled ellentétben. - felelek neki egy halovány fél-mosollyal, de a szemöldököm még mindig fel van vonva. - Mindenesetre én figyelmeztettelek, hogy ez tiltott terület, szóval, ha elkapnak, én mosom kezeimet. - tárom szét egy laza mozdulattal a karjaimat. - Ettől függetlenül erősen javallom, hogy hallgass rám és keress más helyszínt az...ugróiskolázáshoz. - teszem még hozzá, és már készülnék indulni, amikor ismételten meghallom a hangját. Nem tudom egy pillanatig, hogy most csak hülyéskedik-e vagy komolyan gondolta, de az arcát elnézve azt hiszem, hogy nagyon is komolyan gondolta. Felsóhajtok, és finoman megrázom a fejemet, mielőtt válaszolnék neki. - Azt hiszem részemről én még mindig passzolom a dolgot. - és a biztonság kedvéért, ahogy Ő egy lépést közelebb jön, én úgy hátrálok egy lépést. Az ilyesféle gyermeteg dolgok amúgy sem nekem valók másfelől ma éppenséggel hangulatom sem lenne az ilyesmihez, arról nem is beszélve, hogy nem lenne jó, hogy ha itt kapnának el. Nem hiszem, hogy egy ilyen incidens jót tenne az amúgy is megtépázott reputációmnak...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Marisol Naceri
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2016-07-03, 17:33


Ugróiskola felsőfokon

[You must be registered and logged in to see this image.]

A festmények és persze főleg a páncélok néha annyira maradiak, hogy az már szinte fáj. Persze mondjuk ez gyakran jellemző a diáktársaim egy részére is, ők is elég nehezen fogadják el a bohókás stílusomat, pedig ha nem most él az ember boldogan, akkor mikor tegye? Nem értem azokat, akik mindenben csak a rosszat látják. Esőben is lehet kint sétálni, a hidegben is meg lehet találni a szépet, bár az tény, hogy én is a nyarat szeretem azért jobban. Tiltott helyre sem azért járok, mert tiltott helyre akarok menni, csak hát olyan hely kellett most, ahol nem nagyon mászkál más, hogy nyugodtan elszórakozhassam a nélkül, hogy valaki csúnyán néz rám, vagy netán morcos pillogást kapok, mert összekenem a padlót. Épp elég, ha a festmények kioktatnak, de ők legalább nem tehetnek semmit sem ellenem, milyen szép is ez így igaz?
A hangot kis fáziskéséssel hallom meg, vagy legalábbis egy külső szemlélődőnek úgy tűnhet, hogy így van, mert viszonylag lassan reagálok, pedig csak arról van szó, hogy be akarom fejezni a versikét és végig akarom ugrani az ugróiskolát, mert az ilyesmit nem illik csak úgy félbehagyni, az nem egészséges dolog, árt a léleknek na. Amikor a végére érek akkor viszont már mosolyogva pillantok az érkező srácra, csak aztán pillantok vissza az ugróiskolára, mert mintha számára nem lenne evidens, hogy mi az istent csinálok itt, pedig szerintem teljesen egyértelmű.
- Szia! Ugróiskolázom, nem jössz? - látom én, hogy kissé morcos a tekintete és kb. úgy pirít rám, mint egy prefektus, de nincs rajta jelvény, szóval jó eséllyel nem az. Ha pedig nem az, akkor ő ugyanúgy tiltott helyen jár, mint én, tehát neki se szabadna itt lennie, akkor meg miért szól rám vajon?
- De, de gondolom neked is feltűnt, mert ha így mondod, akkor te is tudod ééés mégis itt vagy! Szóval, hogy is van ez? - nehezen állok meg egy helyben ez láthatja, mivel hiába álltam most meg, ettől függetlenül a sarkaim fel-le járnak és időnként még félkörös mozdulatot is teszek a felsőtestemmel, mondhatni forgok párat ide-oda, mintha minimum képtelen lennék egy helyben megmaradni, ami amúgy valahol így is van. - Na jössz játszani? - játékos mosollyal lépek egyet közelebb. Óvatosnak kell lennie, mert a végén még simán megragadom a kezét és magammal húzom, mert olyan morcosnak tűnik. Az emberek valahogy nem gondolnak bele abba micsoda felszabadító ereje lehet bizonyos tevékenységeknek. Ott van például a séta az esőben, vagy a pocsolyában ugrálás, netán csak a sima ugrálás, vagy a hangos kiáltás, sikítás. Ezeket gyerekként gond nélkül megtesszük, aztán jön a felnőtt kor, meg az idősebb életmód és akkor szépen kinevelik belőlünk a dolgot, mert már nem illik, meg mert furcsán néznének ránk. Már nem szaladgálunk, nem nevetünk, nem éneklünk az utcán, mert furának néznének mások, pedig ezek a dolgok felszabadítanak és leveszik a vállunkról a terheket és egyszerűen jó érzés csinálni őket.


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Csak egy mosoly,
és minden szebb lesz
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cerberus Szidorov
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 53

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2016-06-30, 21:11

Kissé nyúzott arccal némileg feszültebb kedvvel közlekedek ma a folyosón, mint általában. Mostanában valahogy nem igazán tudtam magamat kialudni, és a kedvem sem a legjobb, éppenséggel ha őszinte akarok lenni. Persze nyilván igyekszem annyira nem sugározni ezt kifelé, hogy mások is lássák, mert semmi hangulatom a tipikus "Mi a bajod? Tudok segíteni?" kategóriájú sablon-beszélgetésekhez szóval inkább csak magamban füstölgök, amikor végre egyedül tudok maradni legalább egy kis időre. Gondolom jobb lenne nekem is elnéznem az orvosi szobába, de valahogy erre sem érzek most jelen pillanatban különösebb késztetést erre sem. Azt hiszem most csak nyugalmat, csendet és békét szeretnék magam körül a nap hátralevő részében. Persze ezt természetesen nem fogom megtalálni legalábbis a klub helységben egész biztosan nem, szóval igyekszem elodázni az oda való visszatérést amennyire csak lehetséges. Félő, hogy a szobámba sem lenne nyugton így ezt a fajta úti célt sem erőltetem különösebben igazság szerint.
Általában annyira nem szoktam várnia nyári szünetet, hogy hazamenjek, és itt hagyjam az iskolát amit azért jobbára szeretek, de most valamiért mégis kicsit hazahúz a szívem a nagyszüleimhez. Hiába már öregek azért mindketten, még ha jól is tartják magukat a korukhoz képest. De örökké sajnos sosem fognak élni, ez tény. Rajtuk kívül pedig senkim sincs. A nagybátyámmal talán évente egyszer, ha beszélek, ha nagyon jó kedve van, akkor éppenséggel akár kétszer is szóval őt nem igazán tudom a hozzám legközelebb álló családtagjaim közé sorolni. Ő is csak azért beszél velem, mert saját fia nincs csak egy kicsapongó, elkényeztetett mostohalánya, így meg már egy vérfarkas unokaöccs is jobb örökösnek mintha a mostani felesége meg a lánya kapna mindent. Velük még sose találkoztam bár annyira nem is vágyom rá ha őszinte akarok lenni. A nagyszüleimet kivéve valamiért mindenkiről ellenséges kép él bennem, aki a "családomnak" számít, még ha nem is találkoztam velük eddig. A szüleimmel pedig akkor sem állnák már szóba, hogy ha Ők keresnének. Mondjuk, ettől nem nagyon kell tartanom, de ez amolyan belső elhatározás csak a mihez tartás végett...
Végül aztán a III. emelet felé veszem az irányt jobb ötlet híján, mintha csak valami isteni jelre várnék vagy ilyesmi. Igazából dunsztom sincs, hogy minek megyek erre. Tudom, hogy ez a lezárt tiltott részhez elég közel esik. Hogy miért is arra pontosan nem emlékszem (vagy egyáltalán nem is mondták), de tudom, hogy már azelőtt lezárták mielőtt én idekerültem. Bár tény, hogy közelebbi ismeretséget nem is kívánok kötni a területtel, de ez olyan hely legalább ahol nem járkálnak, olyan gyakran tehát végre egy kicsit esetleg egyedül lehetek és gondolkozhatok az élet nagy dolgain vagy éppenséggel bámulhatok ki a fejemből hogyha úgy tartja kedvem. Igazából most jut eszembe, hogy akár valamelyik toronyba is mehettem volna emiatt vagy a bagolyházba bár baglyom mondjuk éppenséggel nincs. Most már mindegy is...
- Hé Te ott? Mit az Istent csinálsz itt? - szólok rá egy lányra, aki láthatóan vagy nincs tisztába azzal, hogy ez tiltott terület vagy pedig szimplán nem érdekli. Mindenesetre az jobban ledöbbent, hogy összefirkálta a folyosót és éppen...ugróiskolát játszik? - Ez a folyosó tiltott terület nem tűnt fel? - kérdezem tőle felvont szemöldökkel. Eszemben sincs prefektust játszani főleg, hogy én is sokszor járok tilosban, de azért inkább felvilágosítom a dologról. Mindenesetre afelett még mindig nem sikerült napirendre térnem, hogy rózsaszín krétával kipingált a folyosót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Marisol Naceri
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2016-06-09, 19:45


Ugróiskola felsőfokon

[You must be registered and logged in to see this image.]

-Na, egyáltalán nem lett ferde! - enyhén nyafogós hang, de aztán persze csak nyelvet öltök a páncélos lovagra a festményen és befejezem az utolsó vonalakat is a krétával. Friccs nem fogja értékelni az ugróiskolát, de hát majd eltüntetem mielőtt tovább állok, nem olyan nagy dolog ez igaz? Ez csak kréta, még ha rózsaszín is. Legalább nem lesz olyan rémesen unalmasan egyszínű a szürke kő padló, mert hát lássuk be azért az iskolára tuti, hogy ráférne valami látványos dekoráció, mert az, ami most van... totál uncsi! Csak hát félő, hogy nem mindenki értékelné, ha nekiállnék felturbózni kicsit a falakat, pedig már sokszor elgondolkodtam rajta, hogy nem lenne az annyira rossz ötlet, de hát... nem hiszem, hogy teszem azt Piton támogatná a díszítési ötleteimet, pedig baromi kreatív tudok ám lenni.
- Még mindig úgy vélem kisasszony, hogy ez a művelet egyáltalán nem harmonizál az iskola stílusával. - a morgós hangra csak elmosolyodom és megrántom a vállamat. - Inkább csak nagyon elavult az iskola stílusa... uram. - még egy rögtönzött pukedlit is levágok a láthatatlan szoknyám megemelésével, és persze erősen túljátszva a dolgot, de hát kit érdekel? Élvezem, hát hogy a fenébe ne élvezném, ha egyszer szórakoztat ez az egész helyzet? Egyszerűen csak jól érzem magam és miért kéne búslakodni mindenkinek csak mert kint már megint hűvös van és nem lehet már úgy szórakozni, ahogyan eddig? Itt is meg tudom én oldani, és még attól se kell félnem, hogy elered az eső. Na nem mintha bajom lenne az esővel. A hajam most egyébként lófarokban össze van fogva, de persze így is látványosan kitűnök a szürke folyosón a szőke hajszínemmel, a rózsaszín felsővel, és a karomon egymásnak ütődő nem kevés karkötővel, de hát én így érzem jól magam, akkor meg minek változzam meg?
Végül sikerül az utolsó vonalat is a helyére tenni. Diadalittasan húzom ki magam, a krétát visszasüllyesztem a zsebembe, és leporolom nagyjából a kezemet, a maradékot meg simán a farmeromba kenem a combomnál. Egy kis maszat soha sem árt, nem lesz tőle semmi bajom igaz? Aztán előtúrom a másik zsebemből a kavicsot és már dobom is, hogy aztán jöhessen a sima kis hagyományos ugróiskola, mert az... vicces, főleg, ha még frappáns mondókákat is szavalsz közben. - Nyuszi hopp, nyuszi hopp, Friccs már menten elkapott! - oh naná, hogy jól szórakozom saját magamon, ez mindig is így volt. Csak lazán, csak könnyedén, csak... vidáman!


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Csak egy mosoly,
és minden szebb lesz
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amiya Dagger
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 66

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2016-01-22, 22:38

//1997. március. 27.//
[You must be registered and logged in to see this image.]
Albrecht & Amiya
[You must be registered and logged in to see this link.]
491
elnézést a késésért /:
Miféle ostrom indíttatása ez egy tanárnak? Kifordítani a szavaimat? Majd nemes egyszerűséggel ellenem fordítani azokat? Neki elsődleges célja volt az álarc alkalmazása. Maszk az arcra. Én viszont...önmagam vagyok, már a beszéd-felvétel óta. Most mégis, én ébresztek kételyt a szívében, valós önmagam miatt? Hogyan kéne megértessem vele, hogy amit lát, az nem holmi illúzió? Hogy nem egy képzelt-délibábot lát a vak messzeségben. De miért is erőlködnék, hiszen már most kreált magának egy elképzelt ideált irántam. Úgy hiszi, hogy leplezett sajnálatot bocsátok a szemére, hogy legyen mire a "mond el!" óhajtás feltennie. Holott nem. Valóban nem szerettem volna kibővíteni a múltam történetét előtte. Azt meg a legkevésbé sem akartam, hogy rajtam őrlődjön gondolatai közt. Hiszen, nem vagyok önimádó fruska! Kellően elég, ha én foglalkozom a személyemet érintő problémákkal...nem kell egy békítő atya a sarkamba!
- Maga senki nekem! - ismétlem meg, a legkegyetlenebb elhallatott szót, terjedelmes mondanivalójában. Nyomatékot adva, hogy miért nem tartozom neki magyarázattal. - Maga csak a tanárom, szellemi tanítóm, aki a lázadó érzelem hullámaimba egy levegő-vételnyit sem szólhat! - ábrázatom, a nyugodt és jámbor lélekből parázstól izzó természetbe fordul, mintha egy élet-halál harcért folyna a vita. Azaz, az alacsony hangerejű diskurzus.
- Ne tegyen kivételt velem, pusztán azért, hogy a lelkiállapotom után érdeklődjön! Nem akarom, hogy másként kezeljen mint a többit! És elsősorban nem szeretném, ha a valódi lényemet álarcnak tekintené! - utolsó szavaim nagy hangerővel hagyják el a torkomat. Magam sem értem célját, kimutatni a dominanciát a társalgásban. A hangerő növelését csupán csak az érzelmeim korlátozzák. Kiabálni a tanárommal, merő tiszteletlenség lenne. S bizalmát semmikép nem szerettem volna elveszíteni, mégha a beszéd-tárgya komolyabb hangvételű mint a megszokott mágia-történeti tananyag. S most, hogy valóban érezni kezdem az eltérő hangvételt szóváltásunk alatt, kezd összeállni a kép. Tanári kötelezettsége már ott félresiklott, hogy diákját az elfogultsága közé emelte. Hiszen feltehetnék az egyenest kérdést...ugyan miért? Mert talán kitűnőek a jegyei? Ez szinte sértően hamis példa lenne. Vagy talán jó ismertséget ápol a közösséggel? Egyáltalán nem. Akkor azért, mert egyedül van, néma panaszokkal kísérten? Ezért? Pontosan ezért! A férfi féltő mechanizmus akár egy gombnyomás, bekapcsol, ahogy egy megtört lelket lát. Ez a nőknél valamivel közvetlenebb és finomabb. A férfi természet azonban könyörtelenül kérdőre vonja a reményvesztett lelkeket. Túláradó oltalommal a szemükben. Ez a valódi igazság.
- Jobban szeretném az igazat hallani öntől. - teszek fel gyorsan egy szimpla óhajt a beszélgetésben. A távolságot nem növelem, inkább csak szűkítem. A tolerált határt betartva, persze. - Mégha el is mondanám önnek, milyen ürügy szól a segítsége mellett? Minek segítene pont nekem, aki szerinte, maszkot állít arca helyébe? - teszem fel lényeges kérdésemet, mely már régen motoszkálva kérlelte, hogy feltörhessen.
- Ön a legkedveltebb tanárom ebben az intézményben... - evidensnek éreztem tudatni vele, mégha a közkedvet nem is sikerülne ezzel feljebb növelnem. - ...így hát, szeretném, ha ön venné le az álarcát előttem! - fogalmazom meg, hatalmas vakmerőséggel az arcomon, amit két magabiztos szempár tükröz. Szeretném látni, hogy a kimért és komoly maszk alatt, milyen csupasz és húsvér valóság rejtőzik.

Készítette Hector


Stones and bones; snow and frost.
Seeds and beans and polliwogs.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Paths and twigs, assorted kisses,
We all who know who she misses!
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Albrecht Beaulieu
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 27
ϟ Hozzászólások száma : 38

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2015-12-12, 02:13



... the never-ending why ...

[You must be registered and logged in to see this image.]






Messze áll attól, hogy idegeimet feltépje és dühömet korbáccsal verje végig rajtam; bonthatatlan nyugalommal figyelem őt, noha pár pillanattal ezelőtt legszívesebben felpofoztam volna. Én. Őt. Életemben nem éreztem még ilyen alantas ösztön-haragot, és valószínűleg éppen ezért hullott pernyéire bennem a düh még azelőtt, hogy lelkemből szabadulva materializálódott volna a valóságba. Nem tudom, fásultságának – már ha valóban ez bénítja érzelmeit, jóllehet, az enerváltság hazug álca is lehet, ami alatt rettentő indulatok burjánzanak – mi lehet az oka, de őszintén, nem is szeretném miértjét megismerni. Nem a személye taszít, hanem az a kicsorbult törődés, amit régebben minden diákra elpazaroltam, most pedig már senkinek nem adom. Ez a lány egyszerűen szabályt szegett, én pedig ügyeletemben rovom a folyosókat, és valami áldatlan véletlen egymás útjába sodort minket.
De azért megpróbálom, igazán meg; könnyedebb hangnemmel igyekszem szelídíteni őt, de érezhetően fals a cél, már a rajtnál bokát törtem. Ujjával megbök, zokon egy pillanatra sem veszem, legalább ennyi interakciót enged közte és köztem, de azért az impulzus szokatlan, ezt a fajta közvetlenséget még a kollégáimtól sem viselem könnyűszerrel.
Pitonról ejtett szavait válasz nélkül hagyom, nem tisztem bírálni a tanárokat, és ha lenne is, akkor sem bírnám el tiszta lelkiismerettel; nekem ez fontos. Így csak nézek rá, türelmesen, mint aki tudja, lesz folytatás, és ez a türelem teret ad a szavaknak, az indulatoknak, a keserűségnek vagy panasznak, bárminek, csak fedjen fel magából valamit, amin el lehet indulni. Gondolataimba temetkezve, csendesen próbálom kielemezni őt, boncasztalra dobva képzelt lelkét, hogy érzelmeit lenyúzhassam róla, és van valami, ami nem hagy nyugodni. Nem szólok róla; még nem.
Szavainak nem hiszek: nem sajnál ő semmit, és már-már feltépném a némaságomat, de ő folytatja. Lassan, mélyet bólintok, arcom kiolvashatatlan marad, düh és csalódás, gúny és feladás – ez lenne rávésve vonásaimra, de a nyugalmon kívül nincs rajta semmi.
Hagyom őt elmenni, de léptei nem a megszokott határozottsággal neszelnek a folyosón, és hamarosan meg is áll, kiegészítve búcsúnak szánt mondandóját. Fejemet egy kissé oldalra fordítom, úgy hallgatom őt, s miután megvallja miértjét a távozásnak, pár pillanatig még megtartom a hallgatásom.
– Önsajnálat – maró gúnnyal és megvetéssel ejtem ezt a szót, pálfordulásom váratlan. – Könnyebb, ha a sajnálatot másra bízzuk önmagunk helyett, valóban. Igazad van. Most éppen rám, ugye; mert tudod, büntetni nem foglak, mint ahogy jelenteni sem fogom senkinek az éjszakai sétádat, de azt is tudod, hogy, ha elmész, rágódni fogok ezen a találkozáson, és aggódni miattad… érted, mi történhetett veled – hangsúlyom egyáltalán nem vádló, még csak ideges sem, épp ellenkezőleg; csendes szenvtelenséggel ejtek minden egyes hangot.
Sajnálatra neked egyáltalán nincs szükséged. Tudjuk, mi ketten – szándékosan ismétlem meg nem is oly régen használt szavait, majd a mozdulatot: közelebb lépve hozzá, finoman bökök a mellkasára, éppen csak megérintve őt. – Engem őszintén nem érdekel az éjszakai kóborlásod, bármit hiszel is a naiv fejedben. Mind a ketten álarcot hordunk, láthatod, én nem ilyen vagyok, az órákon az anyag mellett magamat is előadom. De most tessék, vessük le: komolyan nem hat meg a vergődésed. Nem vagyok érted felelős, nem vagy senkim, csak egy a tucatnyi önjelölt individuum közül, aki azt hiszi, kitűnik a tömegből; csendesen, vagy zajosan, lényegtelen. Most, hogy ezt tisztáztuk, vagy elmész, mint egy szánalmas, dacos gyermek, vagy elmondod, mi a bajod, és esetleg megpróbálok segíteni még akkor is, ha a bizalmad a mínuszt veri irántam.
Kicsit enyhítek a tartásomon, és kihúzom magam; csak mondandóm végén veszem észre, hogy némileg megdöntöttem magam, hogy közvetlen közelről a szemébe nézhessek, ekképp adva nyomatékot a tőlem merőben szokatlan stílusú szavaimnak.




◄ words: 567 ►
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amiya Dagger
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 66

TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet) 2015-10-30, 13:22

//1997. március. 27.//
[You must be registered and logged in to see this image.]
Albrecht & Amiya
[You must be registered and logged in to see this link.]
536
elnézést a késésért /:
Néha nehezemre esik eljátszani, a pártfogoltat, aki görcsös szolgalélekként eleget tesz a tanárok parancsainak. Fegyelmezésük ellenére, én ugyanúgy cselekszem, ahogy azt nem várnák el tőlem. Holmi fenyegetés elég kevés ahhoz, hogy lecsillapítsa gőgös tudásszomjam. Mégha az érintett tanár, nem is foglal el olyan kegyvesztett helyet a viszony-rangsorban.
- Akkor bizonyára azt is tudjuk, mi ketten - jelképesen kiemelve bököm ujjbegyemmel rá, majd önmagamra. - hogy Piton bármennyire is törekszik a diákok fegyelmezésére, nem bizonyul eredményesnek. - teszem hozzá, a helyzet látványát tanúbizonyságnak adva. Hiszen, megeshetett volna, hogy a keresztezett folyosón nem a mágia-történeti tanáromba botlok, hanem Pitonba. Pusztán csak az "ha" választ el attól, hogy személyesen is tűzet élesszek szüleim gyilkosának szemében. De ugyan minek? Ha azzal tettleges megoldást nem érek. Egyedül csak az hozhat vigaszt, ha személyesen megéreztetem vele megkövült érzéseimet. Hogy a bűntudat immáron, ne csak egy szemvillanó látomás legyen előtte, hanem az örökké-tartó véres valóság, amiben nap mint nap élnem kellett. Jogszerű egy árvának felsírnia az éj-közepében? Jogszerű de korai ilyen keservet ébreszteni egy fiatal szívében. Aki igazán sose érthette meg, milyen is az igazi szülői szeretett.
Kizökkentve érzem, ahogy tanárom - taktikát módosítva, - éjjeli csevejre invitál. A szerepébe túlságosan beleéve magát, úgy gondolja, egy hosszas és empatikus beszéd elegendő, hogy felszakítsa a gátlások vasfalát. Rosszul hiszi. Ide a dalai láma nagy bölcsességei is kevesek lesznek, hogy őszintén megnyíljak előtte. De ha a lehetetlen, tegyük fel mégis lehetséges lenne, akkor sem találnám azt a formát, amivel közölném vele, hogy bosszantó kollégájának látszata hamis és gyilkost takar a homályban. Mégha bebizonyosodna, hogy feltételezem hiteles a szemében, ugyan mi tévő lenne? Feljelentést tenne? Értelmetlen. Hiszen az egész mágia-ügyi minisztérium gondos kezeivel óvja és védelmezi mindentől mentesülve. Albus? Bizonyára nem függesztené fel, hiszen ő a saját füle és szeme az intézményben. Senki sem ítélné el, ahogy én tenném legszívesebben. Senki nem fogná a pártomat, márcsak azért sem, mert az iskola legfélelmetesebb tanáráról beszélünk. Ugyan miben félelmetes? Hogy az érdemelt jegy helyett mínuszban adja az értékelést? Vagy, hogy az aranybányaként tekintett kivételezését 10 rettegett és gyilkos próbán kell kiállni? Én nem érzem okát, hogy félnem kell tőle. A tulajdon jogot, hogy kicsapathasson, nem teheti meg. Ezen felül, annyi mínuszt osztogathat nekem, amennyi a pergamenre kifér. Az ilyen büntetés nem tud bennem félelmet ébreszteni.
- Sajnálom tanárúr, hogy ezt kell közölnöm önnel... - lassan fordulok hátra, hogy kijelentésemen még inkább éreződjön a távozásom. - ...de nem tarthatok önnel. - ejtem ki ajkaim között, mire pár lépéssel magam mögött hagyom legkedveltebb tantárgyamat tanító tanáromat. Rá néhány másodpercre, marni kezd a bűntudat, legfőképp azért mert a erős távozni akarásomat nem indokoltam. S mivel nem igazán okolhatom az önös lelkiállapotomért, annyival megtisztelem, hogy elmondom, miért.
- Ne vegye magára... - fordulok arccal hátra, hogy a szemkontaktust megtartsam. - ...tudom miért invitálna, és jóval előbb tudom, hogy nem nyerné sikerét vele. Mert néha az elszánt cselekvés, nem hoz enyhülő válaszokat. Az pedig kétszeresen nehezíti a dolgokat, hogy nehezen megnyíló típus vagyok. Persze ennek ellenére, látom az elszántságát és igazság szerint élnék ezzel a kivitelezett figyelemmel...csak - a padlóra emelve a szemem, valami olyannal készültem volna letenni a pontot a mondatvégére, ami hihető és titkolt lehet, egyszerre.
- Nem kenyerem az önsajnáltatás. - emellett döntöttem, és vélhetőleg nem gerjesztettem még több figyelmet a tanárom szemében.

Készítette Hector


Stones and bones; snow and frost.
Seeds and beans and polliwogs.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Paths and twigs, assorted kisses,
We all who know who she misses!
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Tiltott folyosó (III. emelet)

Vissza az elejére Go down

Tiltott folyosó (III. emelet)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Négy emelet boldogság
» -=Kinjutsuk=-
» Folyosók
» Ötlettár a játékosoknak!
» Mosdók és fülledt folyosók környéke...

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Emeletek (1-7.)-