2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Akkor miért osongálunk így? Ha tudja, hogy jövünk, akkor miért nem frontálisan támadunk? - A kérdés költői, nyilván meg akarjuk óvni Ericát is, mert ha valami visszavonhatatlant művelnénk, az az alak bele is halhat, és akkor a szellemlány már sosem lesz élő. Olyan félelmetesnek hangzik, hogy élőket használ fel arra, hogy a halhatatlanságát megőrizze, és ebbe sajnos bele kell számolni Ericát is! A Voldemortos történetről viszonylag keveset tudok, ez az unikornis csikós megoldás viszont pont megvan, akkor pedig valami igazán durvával van dolgunk. - I-igen? És ott hogyan sikerült megállítani? Egyáltalán sikerült? - Kérdezek vissza belerettenve Cody történetébe, engem szerencsére elkerültek eddig az ilyesmik, viszont ha végre apám útjára lépve elindulnék a jogi pályán, akkor ki tudja.. Bár ő nem nagyon mozgott terepen, az inkább az aurorok, ereklyevadászok napi rutinja. Elindulok hát lefelé, Seraphine és Cody segít a különböző mágiákkal, így biztonságban leérkezem, ott pedig már én állok alájuk, hogy ha megcsúsznának, elkapjam őket, vagy nyújtsam a kezemet támaszként. Végül mindhárman leérünk, még a cukormókus sem zavart meg, s ott lent szólalok meg végül. - Köszönöm nektek, hogy az életeteket kockáztatjátok.. nem is tudom, a barátságért? Tartozom nektek, a lekötelezettetek vagyok! Remélem tudjátok, hogy számíthattok rám, ha úgy alakul. - Elindulunk végül a járatban, én elől, a lumos még mindig él. Akaratlanul is megborzongok, remélhetőleg nem ez lesz a sírunk is egyben. Kicsit összehúzom magamat, az a biztos, hogy szokjam a bezártságot. Vizsgálgatom a falakat, próbálom felmérni, hogy emberünk alkothatta-e a védelmét, de nagyon halk próbálok lenni. - Ha már ennyit kerültünk, akkor felesleges lenne a hangos támadást erőltetni. Sajnálom, hogy én vagyok a kolonc. Évek óta nem tanultam semmit.. Valahogy be tudtok juttatni? - Kérdezem a társaimat, s továbbra is nagyon halkan megvizsgálom a falat, hátha téglából van, talán az egyik mozog, be lehet látni a résein, ilyesmi.
♫ The Light ♫ •Szavak száma: 410•Aktuális viselet •
Adrian meg tud kapaszkodni akár két oldalt is a falban, amint Sera leeresztette kicsit, de azért idő, amíg leér. A bedobott kő alapján pár méter mélynek saccolható a kút 5-6 méter hozzávetőleg. Letudnak tehát mászni, világítva, lebegtetve, erővel és ügyességgel. Sera nem talál védelmező varázslatot, sem rúnát, vagy riasztót. Valószínűleg ez az út nem volt védve, mivel eleve el volt temetve. Az is lehet, hogy emberünk esetleg nem is tud róla. A repkedő mókus is gond nélkül lejut, ha nem hozza Adrienre a frászt, akkor még hasznos segítség is a védelem tekintetében. Leérnek hát a kút aljára. Picit ugyan nyírkos, sáros, de nem vízbe toccsannak és nem is hulla halmok közé szerencsére. Végtére is eddigi fejtegetéseik alapján emberünk átveszi a testeket, úgyhogy nincs mit hátrahagynia, maximum a régit, de azt úgy fest nem itt teszi meg. Ahová érkeznek bizony nem csak egy kút alja, hanem egy folyosó, bár be kell húzniuk a nyakukat, mert kb 170 cm magas. Aki alacsonyabb, annak is zavaró lehet, hogy majdnem eléri a feje a plafont, aki pedig nyúlánkabb, hát meg kell görnyednie, ha haladni akar. Nem mennek persze sokat, nagyjából betudják tájolni, hogy az út a ház irányába visz egészen addig, amíg egy tégla falba nem ütköznek, talán a pince, vagy a pincéből nyíló egyik szoba lehet itt, de ezt egyelőre nem tudhatják. Ami tuti, hogy lerobbantani a falat bizony hangos lenne. Első ránézésre átlagos falnak tűnik, nem érzékelni belőle tömény mágiát, vagy védelmi rendszert, viszont ha az illető netán épp odaát van, akkor a halk motoszkálás is könnyen kiszúrható lenne.
Sera szavaira egy pillanatra gondterhelten töprengő arcot vágok. -Igazad van. Akármit csinálunk, valószínűleg már tud rólunk. - mondom ki ami amúgy elég hervasztó.. Az egyetlen talán amiben bízhatunk, hogy cserébe nem ismeri az erősségeinket.. Remélhetőleg. Valószínűleg bűntudatom lenne, ha tudnám, mennyire rossz érzést okozok a többieknek azzal, hogy a megszerzett tudásomat jelenleg a szolgálatunkba akarom bocsátani és egy kissé valószínűleg túlzásba esek az erre épített próbálkozásommal… Sera össze zavarodása viszont engem hoz zavarba - Ömm.. Nálam maradt amikor perpot-os gyakorlat volt.. - ismerem be felhúzva a vállaimat, mintha egy kicsit, most hogy emlékeztetett rá szégyellném magamat érte, hogy hát amúgy igen, félig csak behúztam a maradékotkhm.. Biccentek a pálca kapcsán. Teljesen jogos. - Őszintén szólva nem tudom. Egy nagyon sötét pólushoz, gyakran társítanak ellenpontnak egy nagyon világos pólust.. - felelem Adriennek arra, hogy hogyan lehet küzdeni ellene. - Állítólag akkoriban Harry Potternek a szeretet erejével sikerült elűznie Voldemortot. - nem tudok részleteket, nem készült akkoriban esettanulmány a helyzetről így csak azok a Roxforti legendák maradtak fenn amik mindenkinek emészthetőek voltak. Azért arra amit Sera felhoz, hogy valaki testeket raktároz, akarva akaratlanul lever a hideg veríték, de próbálok nem arra gondolni, hogy vajon az én jelenlegi testem is valahol raktározva lehetett..? Viszont bőven ki is zökkent, hogy többen vannak odalent és erre kissé megütközve pislogok és kissé megrogyott vállakkal hozom fel - Sajnos.. a nyáron testközelből találkoztam egy olyan folyamattal, ami emberek és egy újszülött életerejét elszipolyozva vissza adta valakinek a fiatalságát.. - de azért nem gondolom hogy akivel most dolgunk van, az is ilyen varázslatot űzne. Legalábbis próbálom magamat nyugtatni azzal, hogy az egyszeri és nem megismételhető idegen eredetű mágia volt amit nem tud akárki megtenni vagy újra létre hozni. Időnként azért bennem van a gondolat, hogy bár nagyon szeretnék olyan lenni, akire lelkileg lehet támaszkodni, ez nem jelenti sajnos azt, hogy én mindig zen vagyok és semmi nem zökkenthet ki. Sokminden van bennem is jelenleg amitől az egész nagyon törékenynek tűnik. És nos, sajnos nem rukkolok elő sem csákánnyal, sem hevederrel, sem kötéllel. Ennyire nem vagyok kiscserkész. Az Gina. Szóval marad a mászás. Noha kissé kellemetlen a gondolat, egy ilyen kútba lemászni… Remélhetőleg maximum víz van benne és nem emberi tetemek… Akárhogy is, inkább segítek Adrien leereszkedésében és megpróbálok kiszögelléseket létre hozni számára a kút falának anyagát használva. Után én is megpróbálok instant nem leesni. A cukormókusom ellenben bele veti magát a kútba és kitárva a lábait feszíti a kis vitorláit, hogy Adrienre szállingózzon. - Megy Whiskey utánad. Ne ijedj meg tőle. - mondom még ügyelve a hangerőre. Ha tényleg sikerül Adreinre érkeznie, akkor aktiválja számára a mágikus védelmet. Lehetőleg a karját, vagy a vállát próbálta célozni. Ezek a kisállatok éjszakai lények, és Adrien lumosa is lehet számára iránytű. Végül ha lejutottam Seranak is segítek. A szavaira biccentek de már csak nagyon halkan suttogva válaszolok - Egyet értek. Maradjunk inkább együtt.
//Varázserő: 37 Bűbájtan: 10 Átváltoztatástan:30 Falmászó varázslat - kitalált varázslat: Kapaszkodásra alkalmas kiszögelléseket/mélyedéseket hoz létre a rendelkezésre álló természetes anyagból.
Fami képesség: Mágikus védelem: Hasonlóan, mint a pajzs védelmet biztosít, ám ez mágikus támadásokra hat, azokat nem engedi át.
Egyre inkább nyomaszt az utolsó néhány pillanat, meg persze Erica hiánya, így bár lehet, hogy ezzel csak letöröm a többiek lelkesedését az esélyeinkkel kapcsolatban, muszáj kimondanom. - A látomás utolsó pillanatában az alak egyenesen engem nézett, ami azt jelenti, hogy tudja hogy jövünk, számolnunk kell ezzel. És mintha azt mondtátok volna, hogy amikor az álomban találkoztatok ott is megérzett titeket. - vonom fel ezekre a figyelmet, hiszen ilyen alapon akármelyik úton indulunk el, mindenképpen csapdába köthetünk ki. - Sárkányvérrel? Miért van nálad sárkányvér? - zavarodok kicsit össze, Cody tényleg olyan veterán, akinek a táskájából az ég világon bármi előkerülhet. Ő aztán tényleg kihasználja az iskola adta lehetőségeket, mert lassan már a bájitalkeverő, alkimista és a szimbolisztikus szerepeket is kipipálhatja. Nem hagyom magam visszazuhanni abba a három évvel ezelőtti szerepbe, amiben mindenki alárendeltem magam és mindenkit csak csodálattal teli tekintettel támogattam, de azért közel állok hozzá. Szerencsére azért nem indul meg komolyabban a gondolatfolyam és nem kezdem elveszteni a vérrel és verejtékkel szerzett magabiztosságomat, de tény, hogy akármennyi tapasztalat van mögöttem még mindig nem vagyok ilyen univerzális és felkészült, ami bánt. - Próbáljuk meg, csak ne számoljunk a sikerével. A varázspálca viszont magában is elég bonyolult ahhoz, hogy ne akarjak kísérletezni, még a végén visszasül. - fogadom el vonakodva a vért a gyűrűhöz, bár még nem kezdek vele semmit, de a pálcámra szigszalagozni semmit se fogok, se szétszedni a gyűrűmet. Annál szentimentálisabb vagyok, minthogy kipattintsam belőle a követ csak úgy, persze ha az életünk múlik rajta akkor majd más lesz, viszont egyelőre csak ötletelünk. Az unikornis csikó hírére kellemetlen érzés jár át, bár mindig minden kalandban erőt adott, hogy hazatérjek a szeretteimhez, nem hiszem, hogy valaha képes lennék ilyen göcsörtösen ragaszkodni az élethez. - Afféle parazitaként, ugye? Lehet, hogy most is egy ártatlan testében van és a következőket raktározza el. Csak egy erősebb életjelet mutatott ki a varázslatom, az lehet ő, de nem csak egy halványat, többen lehetnek üvegkoporsó alatt. - gondolkozom, remélhetőleg a Hollóhátasokhoz illő logikám nem most fog elhagyni. Segítek Adriennek feltárni a lejáratot egy bűbáj segítségével, hogy minél gyorsabban túl legyünk rajta és amikor fényt varázsol és a szájába veszi a pálcáját kinyújtom a kezemet. - Erős vagyok, leengedlek. - és ha kell a földre hasalva végig tartom a karjait, ameddig elkezd ereszkedni és a lába földet ér vagy elkezd az akna falába kapaszkodni. Lehet, hogy logikusabb lenne annak előre mennie, aki jobban lát a sötétben, de Adrien sebezhetetlenségével közel azonosak az esélyeink. Mindenesetre figyelek, hogy meddig jut onnantól, hogy elengedtem és a pálcámat irányítom a Lumos fénye felé, hogy testlebegtetéssel elkapjam vagy lesegítsem, ha szüksége van rá, mielőtt mi is utána mennénk Cody-val. - Minél többet megtudunk róla annál veszélyesebbnek tűnik, maradjunk inkább együtt mind a hárman és próbáljuk meg ezt az utat. Csak... halkan, óvatosan. - mondom nekik, ha nem sikerült még lemásznunk akkor persze főleg csak Cody-nak, ha sikerült, akkor Adriennek is. A vámpír látásom erősebb, így elkezdem pásztázni a falakat, tényleg egyszerű betemetett kút lenne - vagy olyasmi - vagy van bármilyen rúna, csapda, mágikus nyom, amiről tudnunk kéne?
// Ha kell a mászáshoz, segíteni Adriennel padlót fogni biztonságosan: Mobilicorpus bűbáj, emberek/testek lebegtetésére. //
Kicsit behúzom a nyakamat, rettentően szégyelem magamat, hogy a másik kettő ennyire tanult, világlátott, én pedig a családom pusztulása óta csakis magamat sajnáltam, teljesen abbahagytam a tanulást. Ennél még az is jobb lett volna, ha féktelenül tombolva bulizok, ágyból ágyba ugrálok, mert legalább levezetem a feszülséget, de anélkül vagyok roncs, hogy a kanapéról felálltam volna. Most már késő bánat, akaratból kell segítenem nekik abból kell merítenem, amit korábban megtanultam, na és persze ott van ez a furcsa sebezhetetlenség, amit eddig átkoztam, de talán most jól jöhet. Így nem is nagyon vetek közbe semmit Seraphine gyűrűs ötletére, vagy hogy Cody hogyan kombinálná, inkább csak felsóhajtok, próbálok hallgatni rájuk. Cody tehát előremerészkedik, vizsgálódik, és elég pocsék hírrel jön vissza. - Úgy hírlik, hogy annak idején Tudjukki is ilyen fél életet élt, hogy unikornisvért ivott. Lehet, hogy valami hasonlóval van dolgunk? Hogyan lehet az ilyesmi ellen küzdeni? - Remélhetőleg nem a sötét nagyúr tért vissza, mert ha ő rabolta el Erica lelkét, akkor nincs az a bátorság és akarat, amivel most elő tudnánk rukkolni! Mindenesetre összeszorítom az ajkamat, kisfiús pofimra dacos grimaszt görbítek, márpedig én nem fordulok vissza! Elkezdek ásni, méghozzá egyszerű háztartási bűbájjal, amivel a kertészek palántákat ültetnek, nem akarok most fizikai erőt felhasználni, mert azt hiszem bőven szükség lesz az állóképességünkre, ha szembekerülünk a hosszú hajú gonosszal. Természetesen nem ólálkodom a ház közelébe, amíg nem muszáj, nem leplezem le magunkat. Hallgatok a társaimra, most többet ésszel, mint erővel! Felnyitom a csapóajtót, mert bár egyikünk sem egy izmos Codyval, de ha már ők a lelki támogatók, nekem kell a fizikainak lenni. Lepillantok a sötétbe, s mivel nem látok semmit, bedobok egy követ, ha találok, hogy hallgassam, mikor koppan. Nem akarnék csak úgy lemászni a sötétbe, hogy nyálkás az oldala, és a második lépésnél nyakamat töröm. Bár én abba se halnék bele, szerintem még a csontvázam se kopik, de most hadd ne kockáztassak. Apró fényt varázsolok a pálcám hegyére (lumos), s elindulok lefelé. Mivel nincsen létre, sem lejárat, a számba veszem a pálcát, ráharapok, de csak annyira, hogy ne reccsenjen szét a fogam alatt, olykor pedig a fejemet forgatva, hogy lássam, hogy hova lépek. Próbálok olyan kiszögeléseket találni, ahol mászhatok. Ha viszont a társaim ellenzik, vagy más ötletük van, akkor el se indulok. Cody annyira univerzális, hogy még a végén kiderül, hogy hegymászófelszerelés is van nála!
♫ The Light ♫ •Szavak száma: 410•Aktuális viselet •
Amikor Sera a jelenést látta bizony más évszak volt az, amikor anno Shereevel ástak, amikor elűzte Erica lelkét a függönyön túlra, de az érzése mégsem múlik, hogy bizony mintha az utolsó pillanatban mégis pontosan rá nézett volna az az alak, ami ezek alapján képtelenség lenne, igaz? Sera a kemény őszi talajban nem jut sokra a sima kotrással, viszont a dobbantással nagyjából érzékelni tudja, hogy hol más a talaj hangja, ahol egy idő után bizonyára üreges lehet, talán egy lejárat lehet alattuk, csak már be lett temetve. Adrian egyébként nem biztos, hogy jó, ha a fák közül kilépve az épületet vizsgálja meg jobban, ha csak távolról teszi akkor annyit lát, mint eddig is láttak, egy ajtó van, a főbejárat, nincs hátsó, sem egyéb csapóajtó, ami lefelé vezetne. Mozgást most még nem látni, Sera érzékelő varázslata pedig kissé akadozva, de több életjelet is mutat. Biztos lehet benne, hogy egy az, ami erős, de azon túl halványen érzékel még néhányat, de pontosan nem tudja meghatározni, hogy mennyit. Kevesebb, mint egy fél tucat, annyi biztos, de hogy kettő-három, vagy egyből hat, azt nem tudja. Amennyiben tehát Sera dobbantásai útján ásni kezdenek akár varázslattal, akár dugá ásóval a titkos mellényzsebből előrántva, nem telik sok időbe és csak közepes mennyiségű verejtékbe, hogy egy lejárat csapóajtajára bukkanjanak. Nincs zárva, ahogyan Cody sejtette, gond nélkül feltudják nyitni. Odalent ellenben egyelőre csak vaksötétet látna, ha be is világatanak, a fény nem jut el olyan mélyre, hogy talajt érzékeljenek szemmel, ellenben nem látnak se lépcsőt, se létrát. Olyan ez, mint egy szimpla kővel kirakott akna, vagy kút.
Bátorítóan nézek Adrienre, bár a helyzetünk még nem tart ott, de ha vége ennek az egésznek, lehet elinvitálom a birtokra Seraval meg Ericaval együtt.. Amikor azt mondja az ilyen pillanatok segítenek neki, és segítenek neki megtanulni élni - Idővel mindig egy kicsivel jobb lesz. - bár én nem öngyilkos lettem és nem is kísérleteztem vele, viszont ahogy Adriennek, nekem is újra meg kellett tanulnom élni. Nem véletlenül változtam rengeteget.. Talán túl sokat is néhány dologgal kapcsolatban. Végül biccentek arra, hogy Adriennel tartsak. Menet közben hallgatva Serat kicsit eltűnődöm - Nem vagyok benne járatos, de össze tudod esetleg kombinálni a gyűrűt sárkányvérrel amíg oda érünk? Bájitaloknál beválik, hogy felerősítsen hatásokat, hatóanyagokat.. - dobom fel a gondolatot hátha. Ha Sera rá bólint mert úgy ítéli meg, kitúrom a táskámból és oda adom neki a fiolát a táskámból. - Vagy valahogyan átmenetileg a pálca végére rögzíteném a követ és talán ha azon keresztül hozol létre védővarázslatot… Mintha szűrő lencse lenne vagy ilyesmi.. - gondolkozom hangosan de lehet hogy tök hülyeség az egész. Tényleg nem értek hozzá és valószínűleg nincs is időnk barkácsolni. Oda érve a kunyhó közelébe megpróbálok valamiféle vérnyomra ráhangolódni.. Furcsa hideglelős érzet, de szinte oda vonzza a tekintetemet magához az unikornis vér - Valami vér van arra..- amihez oda is megyek és leguggolok mellé. Nem kell agyalnom rajta azonnal felismerem az anyagot és azonnal megül egy nagyon rossz érzés, végül mégis hozzá is érek. Amikor a kép megszakad libabőrözve egyenesedek fel és amennyi az ujjamra tapadt belőle, nos.. megpróbálom kielemezni az állaga alapján vajon mikori lehet... De aztán csak megtörlöm a kezemet és inkább vissza lopakodom a többiekhez. Na persze nem úgy mintha dinamós elemlámpával közlekednék, attól azért valamivel kevésbé zajosan. - Volt egy.. unikornis csikónk. - mondom ki nagyon halkan és közben jelentőségteljesen nézek rájuk - Ha tényleg a vérét vette szerencsétlennek.. Akkor nagy esély van rá, hogy valóban haldoklik a tag. - aztán persze ki tudja, nekem valahogy az következik ebből. Közben a cukor mókusomra ráhangolódok aki éberen fülel a vállamról és radarozik mindkét fülével, meg nézelődik is, hogy ő is tudjon időben reagálni ha szükséges. És én is a környezetünkre figyelek ha sikerült a kapcsolat, rajta keresztül. Feltartott pálcával, de a másik kezemet is magam elé tartom készenlétbe helyezve magamat ameddig Adrien és Sera a lejáróval matatnak. Bár van egy olyan sejtésem, hogy nagyon jól tudja az a valaki, hogy itt vagyunk és valamiért.. az a gondolat kavarog bennem, hogy sima utunk lesz lefelé..
//Cukormókus: Lélekállat: A gazda, ha akar és rákoncentrál lát a familiáris szemével, hall a fülével. - faji tulajdonság: nagyon érzékeny fülek, akár a denevéreké és éjszakai látás. - hátha rajta keresztül előbb érzékel bármit.. Képesség: Mágikus védelem: Hasonlóan, mint a pajzs védelmet biztosít, ám ez mágikus támadásokra hat, azokat nem engedi át. - aktiválja ha tudja, elég közel áll a többiekhez, remélhetőleg a Mv szórásába esnek ők is.
Bekészítve váratlan esetre: Természetes gyógyító: 7. szint: Ragyogás: Gyógyító ereje olyan pozitív kisugárzással bír, hogy ha erőteljesen rákoncentrál, akkor a teste erősen felfénylik és az ellene támadókat, mint valami perzselő napsütés égetni kezdi.
Ahogy Cody mesél arról, hogy mikre lehetnek képesek a lélekmágiával egy kicsit zavarodottan gondolom végig az életem. Két tárgyat is felvettem a szimbolisztikus szakról, de lehet, hogy félrenyúltam és ezt kellett volna? Persze akkor, amikor a tárgyakat válogattam még nem voltam se vámpír, se a halál angyala, nem tudhattam, hogy ennyére eltérít majd az életem az ereklyevadászattól. Már évek teltek el azóta, hogy lett volna bármilyen kutatásom és a legutolsó az Excalibur után is a vámpírságomhoz vezetett, nem eredményekhez a szakmánkban. - Ilyenekkel szemben senki sincsen biztonságban. - mondom kicsit vonakodva, azon gondolkozva, hogy ezt még is hogyan lehetne ellensúlyozni. Egyértelműen mágikus támadás az, ha a lelkünket akarja majd szétszaggatni, tehát mágikus pajzs kell ellene, de ezen kívül... - Drágakőmágián azt tanították, hogy a rubin egyensúlyt teremt a lélek és szellem között, segít lecsillapítani a háborgó elmét, talán védelmet is jelent. A probléma csak az, hogy meglepő vagy sem, nem hordok a táskámban mindannyiunknak egyet. Viszont a gyűrűm... - mutatom fel a gyűrűsujjamon a rubinköves antik aranygyűrűt. - Viszont ezt sem venném készpénznek, egy dolog a tankönyvben látni, egy másik kipróbálni. - teszem hozzá. Nagyon nem tetszik, hogy Adrienről kiderült, hogy sebezhetetlen és rövid úton már is előkerült, hogy milyen más módokon állíthat meg minket Erica fogvatartója. Jó lenne már lassan névvel hivatkozni rá, de még mindig nem tudjuk, hogy ki az, csak hogy hosszú haja van és ebből következtetve talán lány. - Rossz érzésem van. - suttogom a házhoz közel érve, megborzongva attól, hogy mennyire tisztán láttam a látomásban a helyet. Még mindig aggaszt a gondolat, hogy mennyi volt belőle a múlt és mennyi a jelen, szóval minden pillanattal próbálok arra visszaemlékezni, hogy milyen volt a környezetem, ugyanez az évszak volt, ugyanott voltak a tereptárgyak, ugyanazok a fények voltak felkapcsolva, nappal vagy este volt? - Csapdákat nem érzek, van bent fény, de azért menjünk biztosra, hátha tudjuk majd, hogy pontosan hányan vannak bent. Homenum Revelio! - próbálom felmérni az életjeleket, miközben furcsállva figyelem, hogy nincsen külső lejárat, amit reméltem. Ahogy Adrien elkezdi kotorni a faleveleket odalépek mellé, várva Cody válaszát, hiszen ő is eltávolodott nézelődni. Ha a kotrás nem elég, akkor dobbantok egy jó erőset ott, ahol Adrien aranyfonala eltűnik a földben, azt figyelve, hogy üreges-e a talaj alattunk, lehet, hogy csak néhány réteg föld fed el egy járatot. tovább fordulok Cody-hoz, az érzékenyebb szaglásom talán elárulja, hogy valamit talált, még ha nem is emberi vérről van szó. - Te mire jutottál? - teszem fel a kérdést, de azért olyan hangosan nem beszélek, suttogós, óvatos a hangom, hiába vagyunk még távol magától az épülettől.
// Homenum Revelio, BBT 25 pont - Emberkimutató varázslat
- Köszönöm nektek. Most nem én vagyok a fontos. Az ilyen pillanatok segítenek, hogy továbblendüljek, és megtanuljak élni. – Teszem Cody vállára a kezemet. Seraphine-nel még nem vagyunk ilyen viszonyban. Háztárs ugyan, de eddig nem volt vele érdemi kapcsolatom, ahogyan másokkal sem, de a gyógyító már hallgatja egy ideje az ispotályban, hogy mi is a helyzet, na meg hát nagyon távolról rokonok is vagyunk. – Igen, igazatok van. A képességem egyszerre áldás, és átok. Most talán áldás lehet, de akkor okosan kell bánni vele. Cody.. Te gyere velem, Seraphine majd hátulról. – Mivel egyikünk sem egy harcias alkat, a védekezésre, túlélésre helyezhetjük a hangsúlyt, amíg az aurorcsaládból származó lány meglepetésből, és erőből tud majd támadni, ha addig talpon bírjuk. Sietünk hát a kastélyon kívül a vélt, kívánt irány felé. Ha lépcsőn haladnánk, mondhatnám, hogy négyesével szedem őket. Így azért lendületesen haladok a duó előtt, már alig várom, hogy végre szembenézhessünk azzal, aki Erica életét megnyomorítja, most évek után végre célom van, nem csak az összetört raktárkészletet takarítom. – Oh, ez igaz, abból aligha vagyok sebezhetetlen. Ha ez az alak ennyire uralja az életet, meg a halált, el fog taposni, mint egy bogarat. – Fékezek be, és ha ez rajzfilm lenne, biztosan egymáson esnénk át. Így csak hümmentve forgatom a pálcámat, és el is teszem, nem valószinű a szemtől szembeni harc. Megvárom, amíg az épületnél Seraphine vizsgálódik, hogy végül hátra küldjem, noha nem vagyok ennek a kis csapatnak a vezetője, de hát ő kérdezte. – Érzékeltetek valamit? – Kérdezek a másik kettőre, akiből az egyik már meghalt, a másik pedig tudja tartani a kapcsolatot, nekem csak annyi a közöm a halálhoz, hogy sokáig vártam, ahogyan elvágyódtam a családom után, de semmi egyéb. Inkább a kunyhó környékén keresek, hátha látok valami pincelejáratot, lépcsőn, ami lefelé vezethet, mert nagyon úgy tűnik, hogy az aranyló szál, amit eddig követtem, most itt ér véget. Az avarban kutatok, bokrokat tolok félre, aktívan keresgélek, hátha jól okoskodunk!
♫ The Light ♫ •Szavak száma: 410•Aktuális viselet •
A fonalat és Sera érzékeit követve elég simán eljutnak a kunyhóig. Kérdés persze, hogy ez vajon jó, vagy rossz jel-e egyáltalán. Az erdőn átvágva azért persze beletelik egy időbe, mennek vagy 20-30 percet, amíg végül elérik a kunyhó környékét. Az ablakban pislákol némi fény és pont úgy fest, mint ahogyan Sera látta Erica szemén keresztül. Sőt mintha kellemetlen szorító félelem szállná meg, ami jó eséllyel nem is a sajátja, hanem a lányé, vagy annak az álomszerű állapotnak az útózöngéje, amiben a múlt eseményeit tárta fel. Sikerül visszatartani Adrient és előbb felmérni a terepet. Cody vért elsőre nem érzékel, ám ahogyan tovább nyúl a képességével valamit bizony mégis, de nem hagyományos emberi vér. A közelben az egyik fa tövénél szúrja ki, épp csak néhány ezüstös cseppről van szó. Ha hozzá is ér a vérhez akkor be is ugrik neki néhány kép. Sötét csuklyás alak vonszol egy alélt unikornis csikót, aki egy utolsó vergődéssel próbál szabadulni, de jó eséllyel az alak ekkor jön rá, hogy az állat még életben van, ezért egy villamással kioltja az utolsó pislákoló életjeleit is és Cody előt is elsötétül a kép. Sera nem érzékel komoly mágikus, vagy fizikai védelmet az épület körül. Azt mind láthatják, hogy innen nézve egyetlen bejárat van. Ha körbejárnak sem bukkan fel hátsó ajtó, vagy csapóajtó, ami lefelé vezet, ám ennek ellenére furcsa módon Adrien aranyfonala bizony nem az ajtó felé halad, hanem tőlük néhány méterre egyszerűen eltűnik a talajban még éppen a fák között. Mégsem látnak ott egyértelmű járatot, sőt első blikkre nem is érzékelnek mágiát, ami elrejtné a szemük elől. Az épület környéke egyébként teljesen nyugodtnak tűnik, nem érzékelnek mozgást kint, sem odabent nem látni innen elsuhanó alakot, vagy bármi egyebet. Érdemi zaj sem üti meg a fülüket, nem süt épp palacsintát a házigazda, vagy ilyesmi zenehallgatás közben.
Adrien szavaira egy kissé rá harapok a számra belül. Egyáltalán nem tekintem őt sem feláldozható gyalognak. Ahogy pedig az Ericat megelőző időszakot említi fel, a mellkasomat elönti valami nehéz. Felmerül bennem az az érzés amikor Chrissel csak “barátok” voltunk. Esélyesen, ha a vissza térésem nyarán, nem jön közbe az a másfél hónapos nyomorunkban egymásra találás azzal a másik személlyel, ami kissé feje tetejére állította a világomat, de épp eléggé ki is rántott mindenből… Nos akkor tuti, hogy sok beteljesületlen vágy és kimondatlan dolog megkeseredett volna bennem. Abban az esetben pedig tuti, hogy Chrissel visszavonhatatlanul elsodor minket az élet egymás mellől… És persze az öngyilkos téma kapcsán eszembe jut Megan is. Határozottan élénken él bennem az az este amikor kimászott a kilátó tetejére, és amikor végre mégis az életet választotta és hajlandó lett volna elfogadni a segítségemet, mindketten lecsúsztunk a vizes cserepeken és majdnem tényleg meghaltunk… Mély együttérzéssel nézek rá, hiszen én ezt tudtam róla. Legalábbis hogy nem az volt az első kísérlete amivel hozzám került a Mungóba. - Örülök, hogy mégis itt vagy. - csak egy apró gesztus, de őszinte és úgy érzem ki kellett mondanom. Arra, hogy ő akar lenni a frontális támadó valahogy rossz érzés kavarodik fel bennem. Hiszen nem tudni, hogy miféle mágiákkal fogunk ott találkozni, de egyenlőre nem szállok vitába a gondolat kapcsán. Kiérve a kastélyból azért azon imádkozom egy sort, hogy most lehetőleg egyetlen dementor se találjon be bennünket.. De talán elég gyorsak tudunk lenni. Miközben haladunk azért túráztatom az agyamat, morzsák után és nem teljesen eredménytelenül. - Az az igazság, hogy létezik, olyan lélekmágia, ami képes lehet lekövetni egy-egy lélek lenyomatát.. Mintha olvastam volna olyan mágusokról akik kifejezetten erre specializálódnak. - osztom meg azokat amik még eszembe jutnak így menet közben. - Ha valaki olyan magas szinten űzi a lélekmágiát, az szinte bármire képes lehet az emberi lélekkel… - és itt Adrien felé fordulok - Nem tudom, hogy a sebezhetetlenséged ilyesmivel szemben mennyire védene meg egy egy-egyes felállásban.. Hiszen ha az ellenfelünk ehhez nyúl, ez a lényedre irányulna nem a fizikai valódra… Szóval a figyelemelterelést se zárd ki. - mármint azt a fajtát nyilván aminek nem ő a tárgya. - Melyikkőtökkel menjek? - teszem fel a kérdést valahol burkoltan hangot adva a felmerülő bizonytalanságomnak és annak, hogy az előbb említettek fényében, nem biztos, hogy Adrient egyedül hagynám fejjel a falnak menni.. Ugyanakkor Serat sem hagynám egyedül, hiszen a franc tudja, hogy nem-e ő találkozik szembe a taggal… Meg persze ott van az is, hogy szeretném hinni ha Adriennel tartok, ketten nagyobb kihívást jelenthetünk talán több időt nyerve Seranak.. És ott van az is, hogy ha viszont Seranak segítség kell Erica testével, akkor meg ott lenne a helyem. Akár abban, hogy ellopjuk Ericat, akár abban, hogy helyben életet leheljünk belé.. Így marad ez az ártalmatlan kérdés. A pálca a kezemben ahogy egyre közelebb érünk és annak alapján készítek elő bármit is vagy hangolódom rá a jónak vélt segítő vagy védő varázslatra, hogy mit válaszolnak. Közben pedig próbálok figyelni a környeztünkre. Akár.. vérnyomokra is..
//Vérmágus: 3. szint: Adott helyszínen lévő minimális mennyiségű vérből is képes megállapítani pontosan, hogy mi történt ott, afféle képek felvillanásával megmutatkozik neki a múlt. 2. szint: Vérnyomokból képes meghatározni, hogy az illető vagy teremtmény hol tartózkodik.
Erre csak rákészül-gyűjti hozzá a chit/váratlan esetben: Természetes gyógyító: 7. szint: Ragyogás: Gyógyító ereje olyan pozitív kisugárzással bír, hogy ha erőteljesen rákoncentrál, akkor a teste erősen felfénylik és az ellene támadókat, mint valami perzselő napsütés égetni kezdi.
Valahol romantikus és fájdalmas, hogy Adrien mennyire készen áll feláldozni az életét, de én... de én nem. Lehet, hogy az életem még mindig nem egyszerű, családi drámák, egyszerre elvégezni a mesterképzést, besegíteni a Minisztériumnak, az angyalok… a lista hosszú, de akkor is elégedettebb vagyok az életemmel, mint valaha. Lehet, hogy egyesek szerint onnantól, hogy vámpírrá változtattak lényegében véget ért az életem, de valójában inkább csak ott kezdődött. Ha valaha is elfogadom a halandóságom tényét és hogy az életnek természetéből adódóan vége kell szakadnia, az nem mostanában lesz. Sokk sokkot ér, először az, hogy az egész családja halott, aztán az, hogy Erica eltűnik, aztán az, hogy öngyilkos akart lenni. Egy gombóc gyűlik a torkomba, jobban fáj ilyet hallani, mint az, amennyire megütöttem magam összecsuklás közben. - Sajnálom. - nyögöm csak ki, szerencsétlenül, hiszen nekem soha, soha nem volt annyira erős a túlélők bűntudata, hogy bármi ilyesmi eszembe jusson. Az, hogy ma már ilyen könnyedén közli azt jelenti, hogy nyilván elkopott az érzés és ezt valószínűleg Ericának köszönheti, ahogy bennem is rengeteg mindent helyre tett a Graysonnal töltött idő. - Rendben, menjünk, de támadni nem csak a testet lehet és biztosan erős az ellenfelünk, ha még így is megérzett minket. Az álomban és most is. Csak ne legyél felelőtlen. Hallottad, hogy ő maga kérte, hogy ne kockáztassunk, ha sikerül visszajönnie cserébe pedig téged veszít el akkor az egész életét beárnyékolhatja. - mondom a fiúnak, miközben haladunk, hiszen van közben néhány percünk beszélni. Nem mondom ki teljesen, nem visz rá a lélek, de ha ő elvesztette a szüleit és "utánuk akart halni", akkor a majdnem meghalt, de még is visszatért az életbe történetével Ericának semmi se garantálja, hogy hirtelen ne akarna ő is inkább még is csak meghalni vele. Én pedig nagyon, nagyon nem szeretnék végignézni egy Rómeó és Júlia rossz döntéseken alapuló közös elhalálozást. Ha elkezdünk a hely közelébe érni azért lelassítok és ha kell megfogom a fiú kezét is, hogy adjon legalább néhány percet felkészülni. Elővéve a pálcámat megpróbálom felmérni, hogy vannak-e jelző vagy védőmágiák a kunyhó közelében és megpróbálom megtippelni honnan lehet a második ajtó, a második lejáró. Lehet, hogy van egy lépcső bent, de van a házon kívül is egy pinceajtó, egyenesen oda vezető? Néha szokott lenni ilyesmi, egy egyszerű ajtó a földön a ház külső falánál mondjuk, vagy talán még annál is távolabb. Szóval próbálok kicsit ésszel neki menni a feladatnak az átgondolatlan öngyilkosság helyett, jó hollóhátashoz illően. Vajon tényleg a jelen volt a látomás vége? Vajon otthon van éppen az a nő (?), aki olyan szörnyűségre vette rá és a testét birtokolja még ma is? Valamiért van egy olyan érzésem, hogy amikor tényleg szembe kerülünk vele, akkor lesz még egy-két csavar a történetben, hogy ki is az és mik is voltak az indítékai. Nyilván nincs az a kifogás, amit elfogadnék, de érdekelni érdekel.
// Revelio - személyre is lehet használni, akkor a kiábrándítóbűbáj, megváltoztatott külső, ilyesmik peregnek le róla, de jelen esetben területre ható felfedő bűbáj, ami megmutatja, hogy vannak-e varázslatok, bűbájok, csapdák, rúnák elhelyezve a közelben. //
- Ez mind szép és jó, csak mi van akkor, ha csupán egyetlen esélyünk lesz? Ti nem vagytok feláldozható gyalogok, de én most mindent egy lapra teszek fel. – Természetesen megértem, ha a másik kettőnek megvan a maga élete, és egyedül nélkülük nem sikerült Erica kapcsán semmilyen nyomra lelnem, de most már valami elindult, és ha azon múlik, hogy mennyire vagyok tettrekész, hát nem fogok sarkonfordulni, elmenekülni. Várom első körben Seraphine látomását, annak a magyarázatát, tényleg félelmetesnek, számomra visoznt inkább dühítőnek tűnik ez az egész. – Aki ezt tette vele, már esélyesen tud rólunk, és nem engedi el őt. Viszont a jó hír az, hogy ha ennyire ragaszkodik hozzá, akkor Erica él, vagy valami módon visszatérhet. – Foglalom össze, mert ahogyan érzem a furcsa lüktetést, csak bólogatok, a hosszú haj bárki lehet. Segítem fel Seraphine-t, remélve, hogy nem esett nagyot, hogy gyorsan elinduljunk abba a pincébe, a bejáratot illetően pedig ha kettő is volt.. – Nézzétek.. amikor Erica megismert, előtte két évig meg akartam ölni magamat. Nem sikerült. A fizikai behatások nem hatnak rám, és talán a mágia is korlátozottan. Én leszek a frontális támadó. Az egyikőtök a másik, hátsó járaton menjen, hogy hogy ne tudjon elmenekülni, és hátba is kaphassuk, jó? – Indulunk el végül, olykor odakapok, ahol az aranyló szálat látom, érzem, ezzel is mutatva a többieknek, hogy szagot fogtam. Bár bennem nincs az a kellemetlen, nyomasztó érzés, viszont kiráz a hideg, hogy ilyen sötét mágiába botlottunk. Amennyire meg akartam halni, vágytam a túlvilágot a szüleim miatt, most már élni akarok, s taszít ez a sötétség, amely lassan vészjósló árnyéként telepedik ránk. Erica olyan, mint valami mesebeli, megmentendő hercegnő, csak éppen eddig a gonosznak nem láttuk az arcát. Amíg élt a családom, eléggé könyvmoly voltam, mint megannyi hollóhátas. Apámat akartam követni, aki bíró volt, ezért imádtam a nyomozós történeteket. Ha azokra gondolok vissza, attól tartok, hogy nem valami félelmetes alakkal lesz dolgunk, a sötét mágus ebben az esetben nagyon is emberi, sőt, az lesz benne a riasztó, ha még ismerjük is. – Készen álltok? – Kérdezek vissza bizonytalanul, ahogyan szinte szaladunk a folyosón követve a kunyhó irányát. A kérdés persze meglehetősen buta, nyilván erre nem is lehet úgy igazán. Itt az ideje, hogy bolti kisegítőből az legyek végre, akinek születtem, a bíró fiának, a törvény kérlelhetetlen szolgájának. Hiába oly óvatosak a többiek, számomra nincs visszaút. A szabad kezemben megvillan az évek óta nem használt pálca is, amely most mégis engedelmesen, régi fegyvertársként simul a tenyerembe. Mi is volt a kedvenc varázslatom? Sóbálványátok!
♫ The Light ♫ •Szavak száma: 410•Aktuális viselet •
Erica bizony tényleg eltűnik és egyelőre nem tudják, hogy azért, amit Sera gondol, hogy részlegesen kapcsolatba került a testével, vagy valami másról van szó, valami bajról, ami miatt tényleg igyekezniük kell. Cody kutat az emlékei között, amire a témával kapcsolatban jutott, de sajnos még nem elég jártas ebben és bizony tényleg elég egyedi az eset ahhoz, hogy hasonló példával eddig még nem találkozott. Eleve különös állapot egy szellem, akit nem lát senki sem, de egyetlen ember mégis, no meg magától visszatért a függönyön túlról és nem is halt meg teljesen. Az egész nem épp olyan általános, amiről könyvekben olvashat, viszont innentől ezzel a tudással is bővítheti majd a sajátját, amikor mindenre fény derül, főként jelen esetben a megoldás a nagy kérdés. Adrien érzékelni próbálja Ericát, és bizony valami megmozdul benne, amikor koncentrál. Valami különös összefonódás tényleg van közöttük, mintha csak a sors fonala lenne? Amikor figyelni kezd a szíve lüktetésére egy egészen halovány alig-alig megcsillanó arany fonal jelenik meg a levegőben minden lüktetésnél. Csak ő látja, de amennyiben elindulnak bizony ugyanaz az irányt követi a vékony arany fonal a levegőben, mint amit Sera is a kunyhó irányaként sejteni vél. Így hát már biztosra vehetik, hogy amikor sietősen végigaladnak a folyosókon, ki az épületből, bizony jó irányt követnek. A különös érzés viszont még mindig ott motoszkál Serában, mintha Erica egy része vele lenne, ám ami ennél jóval kellemetlenebb, mintha figyelő szemek tapadnának a hátára. Talán csak megmaradt benne a kellemetlen érzés, talán tényleg figyelik őket? Cody agyi google-ja azért kis munka után kidob néhány apró információt miután már elindultak. Arra jut, hogy létezik olyan speciális lélekmágia, amely képes tökéletesen lekövetni egy-egy lélek lenyomatát, sőt kifejezetten erre az irányra specializálódott mágusok is akadnak, de nem túl nyilvános a ténykedésük. Ingoványosabb mező ez, mint a látnokság, főleg mert sok közöttük a csaló, aki a rokonok gyászát használja ki. Ám, aki nem csupán kísértetvadász, hanem magas szinten űzi a lélekmágiát szinte bármire képes lehet az emberi lélekkel. Kitaszítani egy testből, visszahúzni a túlvilágról, akár új testbe helyezni, lekövetni... darabokra szaggatni.
Örülök és nyitottan, testvériesen fogadom és viszonzom Adrien gesztusát. Az érintés és annak jelentősége nálam is fontos szerepet tölt be, bár amióta vissza jöttem ez az egész valahogy takarékra van téve sajnos. A szülőkkel kapcsolatos témánál én csendben hallgatok. Adrien és Sera szülei sem érdemelték volna meg ami történt velük.. Bezzeg az enyémek nem tudtak halottak maradni.. Kellemetlen családi vonás.. Erősen próbálok nem arra gondolni, hányszor játszottam már el a gondolattal, hogy vajon mennyire könnyebbülnék meg, ha látnám, hogy megkapják a dementor csókot végre! És persze próbálom nem szar alaknak érezni magamat emiatt.. Erica kérésére és Adrien hirtelen reakciójára végül Sera szavaira bólintok - Seranak igaza van. - mondom is ki nyugodtan - Holtunkban Erica sem venné sok hasznunkat. - Ameddig élünk, újra tudjuk próbálni. Adriennek most nem csak egy körig kell kitartania, hanem lehet, hogy újra és újra neki kell futnunk. Igaza van neki is, most semmiképpen nem kapcsolhat ki! Mindannyiunkra szükség van. Ő volt az első, aki újra látni kezdte Ericat elvileg. Lehet, hogy ha ő nincs, Erica jelenléte nem erősödik fel és mi sem tudjuk vele felvenni a kapcsolatot semmilyen formában. Közben persze kissé magamba szállok és hasonló gondolatok kavarodnak fel bennem mint Seraban. Pillanatra elgondolkozom, hogy talán kellett volna még valamit írnom Chrisnek arra a fecskés üzenetre… Esetleg, hogy nem csak neki kellett volna írnom.. És egy pillanatra megül a tiltakozás magamban, hogy én nagyon nem szeretnék újra meghalni! Ez nem azt jelenti, hogy nem is akarok hirtelen segíteni, sokkal inkább, hogy a részemről, igenis mindent meg fogok tenni azért, hogy lehetőleg épségben megússzuk. Most is, és ha szükséges legközelebb is. Az összeolvadás során akadály mentesítünk. De végül csak Sera tér vissza közénk. A beszámolójára igyekszem figyelni és a témával kapcsolatos ismereteim között kutatni, hogy hátha olvastam olyasmiről, ami legalább annyit elénk vetíthet, hogy ez most jó vagy rossz? Belőni, hogy ha esetleg Erica valamilyen szinten valóban sikeresen vissza szállt a testébe, az vajon milyen eséllyel tarthatja vissza a fogva tartóját bármitől is…? Már nem erősítek rá szóban, hogy induljunk, csak az oldal táskámat dobom át, vissza keresztbe a vállamon és már nyitom is az ajtót, hogy a többieket is kiengedjem.
//Intelligencia: 30 pont +(1-2 választható tantárgy egyéb szakról) Asztrál-mentál mágia (Szimbolisztikus) Lélekmágia (Szimbolisztikus) +egyéb ismeretek önszorgalomból a lélektranszplantációról, nem feltétlenül jóváhagyott forrásokból (max egy éves háttérrel, minusz pár hónap amik alatt csak kereste/kutatta a forrásokat)
Az az igazság, hogy engem annyira lefoglalt a saját családom élete, a veszteségeink, az, hogy önjelölt gondozójuk lettem, ha akarták, ha nem, a veszélyek, amikbe keveredtünk, hogy rengeteg mindenből nagyon sokáig kimaradtam és ebben bőven benne van az, hogy mi történt Adrien családjával. Valószínűleg, ha a mai napnak vége és mindenki biztonságban van már, Ericát is megmentettük és legyőztük azt, aki manipulálta egy jó hosszú fürdés és alvás után biztosan előveszem a szülei ügyét a minisztériumi archívumból, csak jussunk el addig. Könyörgöm jussunk el addig… Amikor Erica azt mondta, hogy meneküljünk egy kicsit megtorpanok, de egyáltalán nem ellenkezem olyan hevesen, mint Adrien. Mi élünk, egészségesek vagyunk, van családom, testvéreim, párom, ott van a Minisztérium, az Angyalok, minden az élethez köt és az, hogy veszélybekerülünk most, nem azt jelenti, hogy ne tudnánk egy másik alkalommal Ericát megmenteni, visszajuttatni a testébe. Legalábbis laikusan abban bízom és egyetértek a lánnyal, hogy az alapvető, hogy ha veszélybe kerül az életünk, akkor visszavonulunk és máskor újrapróbáljuk. Adrien szerelmes szíve persze mást mond, amit szintén meg kell értenem, de ahelyett, hogy ellenkeznék komolyan bólintok. - Ha vissza is kell vonulnunk az életünket mentve, akkor is újra fogjuk próbálni és nem nyugszunk, ameddig nem sikerül. Így áll az alku? - mosolyodom el, egy kicsit bátorítóan, de egy kicsit visszafogottan is, nehéz az ilyenekről beszélni, de nagyon, nagyon értékelem, hogy nem arról van szó, hogy önzően csatába küldene minket más-más okból, engem az erős bűntudatom miatt kihasználva. Minden pillanattal egyre jobban összeolvadunk, amit én fel se fogok egészen addig, ameddig nem túl késő. - Látom őt, látom Ericát, a testét. - suttogom halkan, elhalóan, mert igyekszem nagyon koncentrálni és észrevenni a világon mindent. Sokként ér, ahogy az alak az üvegkupolában “tárolt” lány mellől hirtelen felém fordul, kiráz a hideg és heves szívdobogással térek vissza a jelenbe, hogy megrogyott lábakkal kapaszkodjak Adrien kezébe, aki azonnal támaszt nyújt. - Én… nem tudom, az utolsó emlékem, hogy Erika egy üvegkupola alatt fekszik a pincében, aminek két ajtaja van és valaki fölötte áll, aztán hirtelen az a valaki megérzett, mintha már nem is emlékben lettünk volna, hanem a jelenben. - magyarázom, de még mindig kicsit zavarodottan fordulok körbe, próbálom keresni, érzékelni, látni a lány lelkét, mindhiába. - Nem tudom, hogy hova tűnt. - vallom be egy kicsit esett vállal, hiszen az én dolgom volt hozzákapcsolódni, még láthatóvá is tettem, most pedig lehet, hogy túlfeszítettük a húrt. - De még mindig érzem a jelenlétét, gyengén, de érzem, egyszerre közelinek, mintha velem lenne és távolinak is. Lehet, hogy egy része visszatérhetett a testébe rajtam keresztül? - kockáztatom meg, de lehetek én akármennyire kísértetvadász, a halál angyala, vagy lehet mögöttem akármennyi tapasztalat, ilyennel még soha, soha nem találkoztam. - El kell indulnunk, most, minél előbb, míg mér érzékelem a kapcsolatot. Szerintem tudom mutatni az utat és a pincének két járata volt, talán meglephetjük az alakot. Hosszú haja volt, csak ennyit láttam belőle, de nem tudom ez segít-e akármiben. Csak azt tudom, hogy minél közelebb kerülünk Erica testéhez, annál jobb esélyeink vannak arra, hogy a lelke a helyére kerüljön.
Bólintok, és ha Cody a vállamra teszi a kezét, amolyan pasisan odaölelek, és meglapogatom a vállát. Hát ez van, érzés, és érintés mániás vagyok. Erica aztán tudhatja, hogy mennyire makacsul ragaszkodtam minden közösen töltött pillanathoz, hogy aztán a fizikai kontaktus beteljesülésével még inkább boldogabb legyek. Hosszú éveken át egyedül voltam, s ezt annyira természetesnek vettem, hogy most, hogy van kihez szólni, érinteni, nem is tudom visszafogni magamat. – Ugyan, semmi baj, köszönöm. – Szólok most a Hollóhátas háztárs felé. Valóban nem meséltem róla senkinek, egyébként pedig benne volt az újságokban, hosszú hónapokig cikkeztek róla. Én viszont képben vagyok, hogy mi történt az ő szüleivel, lévén az sokkal korábban történt, mint az én családom halála, pusztulása. Kiskamaszként még nyomon követtem a világ eseményeit, nyitott voltam minden információra, ahogyan az apám tanította. – Ilyet ne is kérj, szó se lehet róla. – Mondok nemet Erica kérésére. Eszméletlenül türelmes, már-már passzív voltam, próbáltam mindent elfogadni, ugyanakkor nem feladni. Így, hogy más társakkal találta meg a nyitját, hogyan induljunk el az úton, kicsit bénának is érzem magamat, így nem csoda, hogy ha most nem csak a folyosónkon vagyok tettrekész, nem tudnám elfogadni, hogy hátrahagyjam. Ezzel már nem okozhatok neki lelkiismeretfurdalást, hiszen a saját döntésem, hogy kit szeretek, s kiért mit teszek. Ha már Cody szerint én vagyok a Szív, akkor már csak azért sem kapcsolhatok ki. Dobognom kell, s vinnem előre a lendületet, amíg meg nem oldjuk ezt az egészet. Ahogyan Erica elfoglalja Seraphine testét, tehát Codyval akadálymentesítünk, de azon túl, hogy halálra vagyok rémülve, semmi más nem tehetek. Aztán Seraphine lehanyatlik, már ugrok is hozzá, hogy felsegítsem, vagy legalábbis alányúljak, hogy ne üsse be a fejét. – Jó ég! Jól vagy? Erica.. merre van? Erica! – Forgatom a fejemet, enyhén szólva is be vagyok tojva, de sürgetően intek Sera felé, hogy mondja már. Az fel sem merül bennem, hogy a szellemlány nincs többé. Inkább arra gondolok, hogy most visszaszállt az igazi testébe, s a gonosz árny, aki megkeserítette az életét, közvetlen veszélyt jelent rá. Meg kell mentenünk, azonnal! Én ugyan semmilyen releváns képességgel nem rendelkezem, de ha Cody azt mondta, hogy én vagyok a szív.. A saját csuklómra tapasztom a másik kezem ujjait, hátha a pulzusomon túl valaki másét is érzem, máshonnan..
♫ The Light ♫ •Szavak száma: 410•Aktuális viselet •
Örülök neki, hogy Cody odalép Adrienhez, kár hogy nekem erre nincs módon. Furcs belegondolni, hogy talán tényleg lehetőségem lesz rá, hogy újra életre keljek. Vajon hogyan reagálna a családom? Galen szívéről bizonyosan nagy kő gördülne le, hogy bár csak közvetve, nem haltam meg miatta. Frida... oh Frida mennyire hiányzik! Párszor azért meglestem már a folyosón és éli az életét, de biztosan örülne nekem. Ha pedig megtudnák azt, amit már a többiek is talán ők is hasonlóan képesek lennének kezelni. Mégis csak a testvéreim, akik... akik megbocsátanának ugye? Kár most ezen rágódni, mert talán nem járunk sikerrel. - Egyet ígérjetek meg, kérlek. Ha... ha nagy baj lesz, inkább menekültök. - csúszik ki a számon, bár Adrien bizonyára ellenkezésbe fogna, de igyekszem elég határozottan nézni rá, hogy ne tegye. Fontos, hogy ha bármi olyasmi rosszul alakulna akkor inkább lépjenek le. Nem akarom, hogy még az ő haláluk is az én lelkemen száradjon. Annál rosszabb nem is történhetne, hiszen egy életet már elvettem és épp elegen szomorkodtak már miattam. A kunyhóra én is bólintok, jó lehet kiindulópontnak, bár még nem sokat voltam a kastélyon kívül és főleg nem odakint a falakon túl, csak egyszer a rejtett úton mentünk el a Szellemszállásra. Még az sem teljesen biztos, hogy lehetséges olyan messze eljutnom. A késztetés viszont erős, így hát nem sokára már félig egybelógok Serával... Sera elég jól feltudja mérni a helyet, kiszakadni Erica emlék testéből. Kis pince. Nincs itt más, de mintha lenne vagy két ajtó, ami máshová nyílik, mint az, amin "bejött". Erica teste egy mágikus kupola alatt egy párnázott emelvényen fekszik, mintha csak Hófehérke lenne, aki épp a herceg megmentő csókjára vár. Az alakot nem látja, csak hátulról, viszont az illetőnek egyértelműen hosszú haja van és vékony testalkatú, átlagos magasságú. Mintha sóhajtana egyet, amikor megáll a kupola mellett és egy ideig csak nézi Ericát. Nehéz eldönteni, hogy ez most a múlt, vagy már valami más... főleg hogy aztán az alak mintha megfordulna. Sera látja a mozdulatot még, de az arcot már nem, mert mintha csak valami rántást érezne a derekánál hirtelen indul meg hátra eszeveszett sebességgel. Mégis olyan érzés marad benne, mintha az az illető rá nézett volna hátra... lehetséges lenne? Vagy csak épp felforrt a teavíz és azért kapta hátra a fejét? Mindenesetre Sera végre visszatér a földre és kinyitja a szemét, Erica alakja viszont újabb néhány vibráláson megy át és egyszerűen eltűnik... Sera kissé kótyagos, de megtud állni a lábain. Ha próbálkozik érzékeli a lányt, de mintha különös módon távol is lenne meg közel is. Mintha egy része itt maradt volna vele... benne, ha lehetséges az ilyesmi, egy része viszont távol van, talán ezért nem képes szellemalakot ölteni, vagy csak elfáradt a kapcsolódásban?
Egy kicsit megfagy az ereimben a vér, amikor Adrien közli, hogy meghalt az összes családtagja. - Én... nem tudtam... - mondok csak ennyit, hiszen hiába vagyunk ugyanazon a szakon, a szoba berendezéséből és némely hollóhát címeres tárgya és ruhadarabja elárulja, de egyáltalán nem ismerjük egymást. Így még furcsább, hogy azonnal keresi a kiskapukat Ericának, ha tényleg bízna az igazságszolgáltatásban nem akarná semmire se fogni, hogy mi történt, hanem elmondaná az igazságot és a bíró megállapítaná, hogy mi történt, ki a hibás és ki nem. - Részvétem. - teszem hozzá, pedig nem tudom mikor történt és az én szüleim is meghaltak már jó ideje. Amilyen éppen az életünk, szinte nem is lehet olyannal találkozni a folyosókon, akinek nem kéne részvétet nyilvánítani. Nem véletlenül kötöttem én is ki az Auror parancsnokságban a szüleinket és Nicolast követve, hiába volt a terv először csak az, hogy megerősödöm aztán a többiekhez hasonlóan nem maradok a parancsnokság berkein belül. Hát végül ott ragadtam, bár igen csak korlátozottan, hiszen sok képességre tettem szert, de osztódásra nem. - Marcipános keksz. Ha nem fér az emlékeidhez. - nyelek egyet azért, hiszen ez is egy eshetőség, Cody annyi módot felsorolt már a testrablásra és annyi képességet, mágiaágat, hogy tényleg úgy érzem, mintha semmiben az ég világon nem lehetnénk biztosak. Amikor Cody felajánlja a gyógyítós kunyhót Roxmortsban bólintok neki. - Szerintem tökéletes lenne, ha van egy pont, ahonnan elindulhatunk vagy visszavonulhatunk. Kérdezni akartam, hogyan jöttök ki a húgommal, de… - hallgatok el, nem ez a hely és idő erre a beszélgetésre. Készen állnék elindulni hogy közelebb kerüljünk a potenciális helyhez, de amikor Erica ki akar próbálni valamit gondolkodás nélkül lépek oda hozzá és koncentrálok rá azokra a képekre, amik felvillantak miközben az emlékét idézte fel. Az egész elképesztőnek hangzik, hiszen hogyan kerülhetek olyan emlékbe, amit nem is látott, mert ájult volt, és még is… kinyújtom a kezemet, de Erica szó szerint belesuhan a testembe és ahogy hátrabicsaklik a fejem elöntenek a képek. Az első érzés, amit érzek a pánik, a tehetetlenség, hiszen olyan, mintha engem vonszolnának a földön, engem hagyott volna el az erő és minden olyan szakadozott és fájdalmas. Kell néhány pillanat, hogy eszembe jusson, hogy hol vagyok és mit kell tennem, megpróbálom felidézni, hogy hol találkoztam össze Sheree-vel és hogy onnan merre visz az út tovább. Próbálok koncentrálni az igazi testemre, a valóságra és motyogni kezdem amit csak tudok. - Roxmorts melletti erdő… szürke, téglás, nádtetős, négyszögletű kunyhó. Pince. - legalább is úgy szándékozom, hogy ezek a gondolatok, képek gördüljenek is le a számról. Megpróbálok felülemelkedni az ijedtségen és mintha egy merengőben lennék szó szerint elhagyni Erica testét a látomásban és éppen úgy láthatatlan szellemként megjelenni, mint amilyen ő a Roxfortban. Egy kicsit vad elképzelés, lehet, hogy nem sikerül, lehet, hogy Cody gyorsabb és annak ellenére, hogy igyekszem információkat közölni, túl gyorsan felébreszt, de legalább megpróbálom. Azt egyáltalán nem érzékelem, hogy az összekapcsolódás mennyire megviseli Ericát, de igyekszem a mindenféle túlvilági erőmet belevezetni ebbe a látomás-szerű állapotba. Talán észrevehetek még valami fontosat, ő e az egyetlen vagy vannak más áldozatok, sőt, talán szembe nézhetek azzal is, akitől vissza akarjuk szerezni Erica testét.
-Jussunk el odáig, hogy újra köztünk lehessen minden tekintetben. - lépek oda hozzá és teszem a kezem Adrien vállára és kicsit meg is szorítom, mintegy szavak nélkül is sugallva, hogy nem hiszem, hogy ha vállaljuk, hogy az életünket kockáztatjuk érte, akkor utána totálisan magára lesz hagyva... Személyesen nem találkoztam Adrien apjával, de arról tudok, hogy sok Halálfalót juttatott az Azkabanba. A Mortimer párt sosem kapták el, így ők sem találkoztak vele. De sokszorosan szidták a nevét még a régi birtok idején. Viszont ahogy bele lendülök és túl sokmindent is kimondok, és ahogy mindenki értetlenül néz vissza rám nyelek egyet. Felesleges volt ennyit pofáznom, de vissza már nem szívhatom, noha egy meglehetősen kellemetlen érzés így is végig tekereg rajtam. Átsiklottam lényegi részek felett és ez nem jó. - Igaz. Bocsánat. - ismerem el amikor Erica rákérdez, hogy nem jobb lenne sietni? Jelenleg tényleg az a legfontosabb, hogy gyors megoldást találjunk. Ahogy Sera felemlíti Roxmorts-ot eszembe jut valami - Ha szükség lenne egy óvóhelyre, akár odafelé, akár visszafelé, fel tudom ajánlani a gyógyító kunyhót a faluban. Lio-val meg még néhányakkal váltásban, év eleje óta egészen belaktuk. Ott nem vagyunk szem előtt és csak én szoktam ott aludni néha. Senkinek nem tűnne fel, hogy van ott valaki megint. - vetem fel de aztán a többiekre figyelek inkább. Vagyis arra, amit Erica össze hangolódása eredményez. Kellően meglep és azért bennem is van egy adag hírtelen ébredt aggodalom, de közben próbálom felmérni, hogy mi is történik. Egyet értek Adriennel és segítek is neki akadálymentesíteni. A kérdésére megcsóválom a fejemet. Bár már nem javítom ki, hogy lélekmágia lett volna nem jósmágia - Tényleg nem lett volna rá időnk... Így viszont talán azt is megtudhatjuk, hogy mi történt vele… - ez után viszont kezdem úgy érezni tényleg jobban járunk, ha felébresztjük őket valamiképp és intek is Adriennek, hogy akkor most próbáljuk meg leszedni a lányokat. - Sera, Erica… Gyertek vissza! - persze ha a kérés nem segít rajtuk akkor betárazok egy egyszerű gyógyító varázslatot.
// Gyógyító szakos varázslat - kitalált varázslat - mesterséges álomból, módosult tudatállapotból való “ébredéshez” használják.
-Lehet, hogy azt mondtam, de nem úgy értem, hogy nem fontos. Most ebben a pillanatban nem az. Tudjátok, hogy minden családtagom meghalt, engem aztán nagyon is érzékenyen érint a halál. De most.. nincs értelme Ericát még azzal is nyomasztani, hogy mit tett. Ha majd ismét van teste, akkor kitaláljuk, hogy mit tegyünk. Egyértelmű a bűntudat, és a megbánás. Lehet önvédelemre, megbánásra, vagy zsarolásra is hagyatkozni. – Az én apám bíró volt, Cody még szegről-végről ismerte is. Az elmúlt három évben csak döglöttem a kanapén, ittam, megpróbáltam többször megölni magamat, és csak Zonko tartotta bennem a lelket. De amióta itt van Erica, szó szerint tettrekész vagyok, a jelenre koncentrálok, nem a múltra. A jelen persze kapcsolódik a jövőhöz, hogy mit kell most tennünk. Elhülve hallgatom Cody rém-meséjét, remélem, hogy nekünk nem kell koponyavadászatba merülnünk, és az is igencsak megrémiszt, hogy valamilyen sötét teremténnyel van dolgunk, aki az uralma alá hajtotta Ericát. Bólintok hát a kódszóra, egyedi, mégis megjegyezhető! Viszont Cody végső szavaira jámboran meredek a semmibe, amolyan he? arckifejezéssel, mert túlságosan rébuszokban, kacifántosan beszél. Lehet, hogy ő tényleg képzett medimágus, és igazi polihisztor, de nekem cseppet sincs annyi világi tapasztalatom. Jó pár könyvet olvastam, elindultam a jogi pályán, de végső soron csak egy eladó vagyok. Sera jóval békésebb útja jobban tetszik, nem véletlenül vagyunk mindketten hollósok. Már indulna is a faluba, szívből követném őt, lelkesen, erre Erica mégiscsak kipróbál valamit. Nyikkanok, mozdulnék, hogy megfogjam Sera kezét, aki most egyszerre Erica és Seraphine, mégiscsak valami túlvilági erő mozgatja, irányítja a testet. Ellépek az útjából, ha indulna valamerre, bár az is lehet, hogy most csupán imitálja, ami történt de elhúzgálom a bútorokat, vagy ha szükséges, a karja alá nyúlok, hogy ne essen át semmin. – Lehet, hogy a jósmágia mégis jobb ötlet lett volna? – Kérdezek rá Codyra, hiszen érdemben már csak ő van itt velem, de rágcsálom rendesen az ajkamat, hogy most vajon mi lesz. Mi történt, ha a gonosz Ő valahogy érzékeli azt, hogy Erica testet talált magának, és esetleg még be is tudja azonosítani? Ha netán bosszút állna Erica igazi testén.. Nem, azt nem tudnám elviselni..
♫ The Light ♫ •Szavak száma: 410•Aktuális viselet •
- Codynak igaza van, nem tehetünk úgy, mintha semmiség lenne. - sóhajtok egyet, mert bár Adrientől kedves, hogy elnézi nekem a dolgot, de mégis csak egy ember életéért vagyok felelős, miközben én elég csúnyán viselkedtem Serával azért, mert elűzött. Érzem ám én is az ebben rejlő kettősséget, még ha nem is mondom ki hangosan. Figyelem, ahogyan agyalnak, hogy mi lehet a megoldás, és agyalok mi lehet a kódszó, ami köthető hozzám, és ami alapján könnyen felismernek. - Legyen marcipános keksz. - felelem végül bizonytalanul. Az a kedvencem, de ezt nem nagyon tudja senki, talán csak Fryda, főleg hogy anya volt, aki a legjobbat sütötte belőle. Sosem hangoztattam, mert apa nem igazán volt édességpárti Jó eséllyel ezt tehát nem tudja ő sem, ha netán tényleg arról lenne szó, hogy átakarná venni a testemet valami miatt. - Ez elég bonyolultan hangzik és időigényesen is, amikor úgy volt, hogy talán már megneszelt minket, nem? - kérdezem bizonytalanul Cody ötletére. Nem tudom, hogy lenne-e értelme a dolognak, főleg, hogy Adrient nem ismertem az előtt, hogy meghaltam. Nem tudom, hogy bármi módon kapcsolatba kerülhetne-e a testemmel. Arra viszont már jobban felfigyelek, amit Sera mond. Na nem a jós lányt, hiszen az szintén nem helyben lévő megoldás, tehát időigényese. - Talán tényeg segíthet, ha odamegyünk, vagy ha... megpróbálhatok valamit? Ha az emlékekre koncentrálok és te is, hátha többet látsz, mint ami nekem beugrik. - vetem fel Serának és kicsit közelebb is suhanok hozzá. Nem akarom én ezzel Adrient lekezelni, vagy Cody ötletét vétózni, de mégis csak gyorsabb lenne, ha valami módon Sera kapcsolatot tudna teremteni az emlékeimmel, amik nekem homályosak. Ki voltam ütve, amikor ott voltam, ő viszont talán rá tudna kapcsolódni arra is, amit nem látott a testem a szememmel, de érzékelt a lelkem, amikor ő odavitt. Adrien és Cody láthatja is, amikor közelebb megyek Serához, az nem csak közel, hanem szinte félig belésuhanok, amitől Serának fennakad a szeme, mint valamiféle szellemjósnak. Nem látják, hogy pontosan mi történhet, mit láthat, de azt igen, hogy néhány centire megemelkedik a földtől, az én szellemalakom pedig halványan vibrálni kezd, néha egészen el-eltűnik. Vajon, ha túl sokáig csináljuk nem lehet belőle baj? Sera pedig bizony tényleg újabb jeleneteket láthat bevillanni. A külvilág ez időre szinte megszűnik számára. Szinte érzi, ahogyan erős kezek vonszolják a földön, a lába a földet súgolja. Bevillan neki az erdő azon része, ahol anno Shereet találta meg. Bár a jelenetben vannak szakadások, de újra és újra látja az erdőt, a fákat és ezúttal már kívülről is néhány pillanatra felvillan egy kis kunyhó. Hasonló, mint Hagridé, csak négyzet és nem kerek formájú, de szürkés tégla épület, nádtetős, kis ablakokkal. Lépcsőn érzi koppanni a lábait... a lábaimat, ahogyan Ő lefelé vonszolja valószínűleg egy pincébe.
Egy kicsit a számra forr a szó, amikor Erica kimondja, hogy lelökte a lányt. Ehhez képest az, hogy én egy holt lelket űztem el, vagy legalább is holtnak tűnt lelket, valahol az én szememben még is csak kisebb bűnnek tűnik, mint a tényleges gyilkosság. Ez nem jelenti azt, hogy esetleg ki is akarnám mondani, rá akarnék mutatni, hiszen egyértelműen vívódott és a lehető legtovább húzta és emésztete, hogy megossza velünk. Viszont Cody-hoz hasonlóan, amikor Adrien megpróbálja elmismásolni az egészet mondván, hogy ismerjük Ericát - bár ez erős túlzás az esetemben például - és úgy se direkt volt, erőteljesen elkezd felkúszni az idegesség a tarkómon. Talán még tikkel is egyet a vállam, de magamban tartom és nem mondok ki semmit. Ha itt és most kimondanám a véleményemet, akkor lehet, hogy Adrient a rózsaszín ködben alig érintené meg, viszont Ericának szükségtelenül taposnék a már így is pocsék lelkivilágába, hiszen nem csak kihasználták, hogy megöljön valakit, de utána majdnem meg is halt és már talán évek teltek el azóta, hogy nincs igazi élete, ami biztosan vehető már bűntetésnek. És Cody szavaira kissé bólintva, Erica tisztában van azzal, hogy amikor visszatér nem lesz ünnepelt hős. - Vannak olyan mágiák, amikkel emlékekhez is hozzá lehet férni, de lehet, hogy ez már felesleges továbbgondolás és minden, amiről itt beszéltünk csak egy tévút. Mi lenne az a szó, amihez kötődsz, amiről felismerhetnénk? Valami, amihez erős emlék és érzelem köt, a gyerekkorodból? - fordulok Ericához, bár valahol érezhetővé válik, hogy egy picit nehezen kezelem Adrien felszínességét a gyilkossággal kapcsolatban. Nem különösebben tudok tanácsot adni semmivel kapcsolatban, sokat olvastam ugyan az ereklyevadász szak első egy-két évéig, de nem éppen ilyen témában. Minden, amit Cody elmond nekem egzotikus és furcsa, már-már hihetetlen mese számba megy, mintha a Bogar bárd meséit verselné. - Megértem. Nem elég csak ismételgetnem, hogy sajnálom és hogy segíteni akarok, itt vagyok be is bizonyítani. Amikor pedig visszatérsz, végigkísérlek az igazságügyi utadon is. - válaszolom Ericának arra felelve, hogy bennem nem bízott eléggé. Tényleg én ismerem a legkevésbé, Cody-val ki tudja mennyi időt töltöttek el a függönyön túl együtt, Adrien pedig a párja, én vagyok a kakukktojás, akihez csak a rossz köti. Akkor is, ha én voltam az, aki miatt pontosan tisztában vagyunk vele, hogy még él a teste és visszatérhet. - Én elhiszem. - lepődöm meg kicsit, amikor a gyógyító fiú a mandragóra kivonat mellékhatásairól kezd el beszélni. A gyógynövénytan sosem volt a kedvencem, sőt, szó szerint az achilles sarkam, a bájitalokat se tudom elkészíteni, éppen annyira értek hozzájuk, hogy tudjam mit mikor mire kell használni és ennyi. Így egyáltalán nem tudom, hogy most arra utal-e, hogy az valamiféle drog, vagy miért fogalmaz ilyen furcsán. - Talán tényleg egy jóstól kéne segítséget kérnünk. Kylie a háztársam volt és a minisztériumban is dolgozik, talán jobban megmagyarázhatná valaki, aki tényleg szimbolisztikus és született látnok. - vetem közben, mert egy kicsit kezd sok lenni ami félresikerülhet, hiszen már rúna védőkörre van szükség meg érzelmek vihara szippantja be, egyik se azt üzeni, hogy sétagalopp. Csak az a baj, hogy Erica már ennyi embert se szívesen avatott be, szóval szinte már a szemeim előtt látom, ahogy lendületesen nemlegesen rázza meg a fejét. - Menjünk le Roxmortsba, hátha az elhatározással természetesen ébred majd fel a vonzás. - teszem hozzá, persze ez nem azt jelenti, hogy azonnal szaladnék felkészületlenül a vesztünkbe, de mondjuk kivenni egy szobát az egyik fogadó emeletén is opció, ha más hely nem jut eszünkbe "főhadiszállásnak" Roxmortsban. Ahogy Erica elkezd visszagondolni és a szellem-kísértetvadász kapcsolat közöttünk szorosabbra fűződik és bevillannak a képek a szám gyengéden eltátva kezdek el kissé bámulni. - Ahogy beszélsz róla... én is látom a falakat, én is érzem a dohos pince szagot. - mondom ki meglepetten és ezzel még magabiztosabban sejtve, hogy Roxmortsban egy biztos helyen még többre juthatnánk. Persze, ha leszavaznak, akkor itt fogok megpróbálkozni azzal, hogy tovább élénküljenek az emlékek mindkettőnk számára, míg rá nem jövünk merre találjuk meg a kunyhót.
Sera telibe rá kérdez. Erica után, Adrienre csendes nyugalommal megjegyzem - Emberi életről beszélünk. Erős azt mondani rá, hogy nem fontos. - hiszen ennyi erővel Erica sorsát is épp így félre söpörhetnénk. Ez után viszont Sera felé fordulok - Amint vissza tér, elég sok felelősség fog várni rá. A folyosói beszélgetésből nekem úgy tűnt, ha apránként is, de képes lesz őket vállalni. - az utolsónál mondjuk Erica felé biccentek, mintegy bíztatásképp. Ennél többet viszont ehhez az egészhez nem fűzök. Annál is inkább mert a gondolatra amit megosztok velük Elenaról mindenki kellően elszörnyed. - Tudtommal nincs két teljesen ugyanolyan. De meríthet asztrál és lélekmágiából, nem ritkán vérmágiából. Szimpátiamágia, tárgymágia, és vegyülhet rúnamágiával.. Meg.. sokminden mással. - Megejtek egy néma, gondterhelt sóhajt. - Elena esetében egy legalább három generációt megélt Afrikai boszorkányról volt szó. Ő több testet is tárolt valamiféle álomszerű állapotban. És ő emberi részekkel dolgozott. Mint vér, csont és haj. Emlékszem.. végül Elena eredeti koponyáját kellett megtalálni és megsemmisíteni. Tele volt rúnavésetekkel.. És még utána is egy jó hajtóvadászat következett a szelleme után… - próbálom járatni a kerekeimet és vissza emlékezni mindenfélére. Nekem még mindig közelebbi emléknek számít mint azoknak akik végig életben voltak a bajnokság óta. Hiába a “hidegfejűség” okkal nem beszélek arról, hogy ilyesmik tudatában vagyok. Hogy ilyesmik után egyenesen kutatok - Az eddigi ismereteimet hozzá vetve és.. a saját esetem kapcsán amire jutottam; a halál protokollja szerint a varázslat nem végrehajtható agyhalál állapotában, vagy biológiailag halott test esetében… A test “előző tulaja” pedig visszavonhatatlanul megsemmisül miután a varázslat megszilárdul. Ez az idő lehet pár óra, de akár egy év is.. - hallgatok el és hiába akarok tárgyilagos maradni a torkom szárazon kattan és a mondat vége egyszerűen elcsuklik. Úgyhogy hallgatok is egy jó kört tisztelettel - De Elena amikor testből testbe próbált menekülni, hamar sikerült megakadályoznunk mindig és semmi baja nem lett a “megszállottjainak” és viszonylag könnyen magukhoz is tértek. - csak hogy valami “jó hírt” is mondjak a sok szörnyűség közepette…. - Amennyiben tényleg ilyesmiről van szó, egy közös jelzés remek ötlet! - csapok le a gondolatára Adriennek. - Bár lehet olyasmit kellene kiötleni, ami Erica lényére reagál… Már.. arra az esetre, ha nem emlékezne mindenre azonnal. - tudom, hogy ez borzasztóan ünneprontóan hangzik, de nem kéne elsiklani felette. Amikor viszont a jósálomra terelődik a szó kissé megilletődök és kelletlenül megingatom a fejemet - Én inkább annak a számlájára írnám, hogy egy speciális altató keveréket használok, aminek az alapja mandragóra gyökér-kivonat… - kelletlenül felhúzom a vállaimat és szinte majdnem védekezően tárom szét a kezeimet egy pillanatra - A mandragórával készült cuccoknak elég furcsa mellékhatásai tudnak lenni, ha hírtelen szakítod meg a “kúrát”… - nem feltétlenül szégyellem, hogy ilyesmire van szükségem, de azért nem kellemes elismerni sem. - Az utóbbi egy hónapban egészen aktívan átszivárgott valaki az altatómon is.. Amolyan emlék-álomként. Nem tudtam, hogy Erica az. De a Függönyön túl már találkoztunk, meg volt a kapcsolat valójában, csak.. “fel kellett idéznem”… Bár bevallom, mivel nem emlékeztem, nem tudtam azt sem, hogy őrá fogok rátalálni újra. - Adrien viszont szóba hozza az álommágiát és rám is néz, viszonzom a tekintetét és járatni kezdem a kerekeimet. A Mungóban egészen gyakori a gyógy álomba helyezés, aminek tudtommal kismillió válfaja van. Próbálok olyan utakat találni a gondolataimban amik azért pont hogy oldhatják ezt az igen sötét helyzetet és nem csak valami újabb szörnyűséges “megalkuvással” léphetünk előrébb. Ennek örömére elkezdek kutatni a gyógyítós oldaltáskámban. Időnként könyékig elmerülök benne minden zavar nélkül. - Ha már szóba került a mandragóra és az álommágia.. - Adrienre nézek - El tudok készíteni most egy főzetet ami pár percre a megfelelő állapotba “lök”. És el tudom végezni a szükséges varázslatot is. De nagyon nagy szükség lesz egy rúnákból felépített védőkörre köréd. - Serara sandítok kérlelően - Ami nem hagyja, hogy az asztrális sík érzelmi szférája beszippantsa, vagy a mágusunk a túloldalon bármit megneszeljen... Miután megtaláltad Ericat, jó esetben egy negyed-fél órára nagyjából össze kapcsolódtok. Fizikálisan érzékelni fogod őt… Legalábbis a szívverését, olyasmiképp akár egy iránytű. - itt viszont komolyan szembe nézek Adriennel - A buktató ott van, hogy az “álomban” a saját érzelmeid viharában kell megtalálnod őt. - innentől viszont hallgatok és figyelek, hátha másnak van más ötlete. Meg úgy egyáltalán ki mit gondol, vagy vállal be.
Szeretném elhinni azt, hogy Erica is vonzódik hozzám, s nem csupán abba kapaszkodott, hogy senki más nem látja. Már csak azért is, mert úgy fest, hogy többen is vannak, akik látják, mégis szeretné, ha segítenék, és egymás életének a részei maradjunk. Így hát üzennem kéne Zonkonak, hogy nem fogok ma éjszaka raktározozni, hanem más dolgom akadt. Elsőre pergament veszek elő az egyik fiókból, s meg is írom a pár sort, hogy tudom, hogy megbízhatatlan, link alak vagyok, de most tényleg fontos ügyből mondom le a mait. Ahogyan Cody mesél, egyre jobban elfehéredek, pedig amúgy sem vagyok kreol alkat. Megborzongva ingatom a fejemet. – Szörnyű! Ebbe bele sem gondoltam, hogy még élsz itt van valahol a tested, de más akarja használni. Meg kéne beszélni valami kódszót ha mégis fizikailag is találkozunk veled, hogy tényleg te vagy-e az. – Vetem fel az ötletet, mert ha valaki ennyire manipulatív, ahogyan Cody, majd Erica lefesti, hogy az arctalan idegen mikre nem képes, valahogy eszembe ötlik, hogy végre tényleg megölelhetem a szellemlányt, nem is tudván róla, hogy valaki csupán úgy néz ki, de valójában nem is ő. – Ugyan, ez most nem fontos. Meghalt, hát meghalt. Mindannyian ismerjük már Ericát, legalábbis szerintem eléggé hogy fel tudjuk mérni, hogy milyen ember. Nem gyilkos, szándékosan biztosan nem. Lehet szó zsarolásról, kényszerítésről, rossz döntésről. – Aki velejéig romlott, vagy tényleg gonosz, az nem próbált meg engem vigasztalni a nagyjából minden rokonom halála kapcsán. Aki képes ölni úgy igazán, az egy gonosz lélek lenne, ha közben empatikusan támogat valakit. El is vetem ennek legkisebb lehetőségét is. A pergament közben befejezem, s összecsavarom, feladásra kész, de most tettrekészen besorolok Erica mellé, mintha csak át akarnám karolni, de mivel most nem vagyunk a folyosón, ez csupán lelki megerősítés, semmi több. – Ha nincs a temetőben, akkor azt a kunyhót kéne megtalálni.. Azt mondtátok, hogy én vagyok a szív, s ha Ericáé még mindig dobog, valahogy rá kéne hangoldónom, ha ez lehetséges. Ez nem mentálmágia, hanem asztrál. Ismerünk olyan varázslót vagy boszorkányt, aki.. tudomisén.. ért az álommágiához..? – Pillantok Codyra, ő már az ispotályban is igazi ezermester gyógyító volt, meglepne, ha most nem lenne ötlete. Kinyitom az ablakot, s integetek a madárház felé, hogy felfigyeljen rám egy holló a kastély ezen oldalán. Nincs benne hiba, pillanatokon belül fel is tudom adni Zonkonak a sajnálkozó lemondást az éjszakai műszakról.
♫ The Light ♫ •Szavak száma: 410•Aktuális viselet •
