2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A St Davids félszigete úgy tartját, hogy Wales legkisebb városát rejti magában, de igen nagyot téved, aki hisz a mugli írásoknak. A szemmel látható részeken valóban gyönyörű, hatodik században alapított város terül el, de nem minden az, aminek látszik. Ugyan Cardiff Wales fővárosa, de Belfasttal és az Észak-Írekkel ellentétben, akinek a kviddics csapata a fővárost választotta bázisául, a wales-iek a sok száz éves tradícióikat követve itt edzenek.
A Katedrálistól nem messze a nyugati falon a hatodik boltív be van falazva, ám igen csakrégi trükk ez és minden Roxforti diák ismeri. A megfelelő lendülettel áthaladva a túloldalra egy nyüszgő varázsvárosba érkeznek az utazók, ahol a csapból is a nemzeti zászlók folynak, ám valójában nincsen mire igazán büszkének lenniük - legalább is a sportsikereiket tekintve. A Wales-i csapat lényegében az örök vesztese a Királyságok Tornájának, ami abból is fakadhat, hogy sokkal jobban szeretik a játékot elvezhetően, mint vérremenően játszani. A stadion elképesztően régi építésű, lényegében idézi a katedrális stílusát, kőből épített lelátók és akármilyen megdöbbentőnek tűnik, fedett pálya rózsaablakokkal és ólómüveg mintákkal - amiket nyilvánvalóan mágia véd a betöréstől. Gyakran találkozni a csapattagokkal még a sarki kocsmákban is, habár szeretik őket, nincsenek istenítve, nincsen nagy arcuk, ugyanolyanok, mint bárki más. De ki tudja... talán ez az év más lesz, talán most jött el az alkalom, hogy a wales-iek megmutassák, hogy milyen fából faragták őket.
- Semmi gond. - Intem le Gillyt, bár szeretek koordinálni, most inkább a levegőben játszó csapat érdekeit nézem, nem főnökösködök. Tudom, hogy egységben az erő, de most a többiek ötlete jónak tűnik az elterelésre, ezért műbalhét kreálok, amin Abbie egészen meglepődik, de ügyesen alkalmazkodik. Mázli, hogy ennyire bízik bennem, mert ha csak egy kicsit arébb mozdul, akkor az nagyot csattanna. A szép arcát nem kéne kockáztatni, hiszen neki a színpadon a helye! A mozdulataim látványosak, hanggal járnak, s direkt úgy fordulok, hogy minél többet lássanak belőlünk az őrök. Meglepetten pattanok hátrébb, ahogyan a varázslat elér, még a hajam is kibomlik kissé. Kár azért a szép fonatért, amit Etta rakott össze nekem. Fújtatok egyet, mint aki nagyon ki van fulladva, hogy az őrök felé vessek egy kezeimet felemelő mozdulatot. - Jól van, jól van, majd lerendezzük egymást közt. - Azért furcsállom, hogy az őrök IS ennyire ellenünk vannak. Tényleg nem értem, hogy mit ártott bárkinek is az iskola, vagy a csapat. Ráncolom a homlokomat, valahogy egyre jobban bűzlik ez az egész. Megpróbálom kiterjeszteni az elmémet, és nem belemenni a veszekedésbe velük. A többiek említették, hogy a csapat már valami gombás barlangban is csapdába esett, mi van, ha ez se feltétlenül az, aminek látszik? Átengedem Abbie-nek az őrökkel való kommunikációt, én inkább azt kutatom, hogy találok-e hibát a mátrixban, hogy ez a valóság-e. Lehet, hogy csak túlgondolom, és sokan utálnak minket. Abbie ugyan nem véla, de nagyon szép, és kifejező lány, úgyhogy mutatom, hogy dobjon egyet a haján, széles de cuki mosoly, én pedig elkezdek hátrálni a kihalt folyosóra, mutatván az irányt, Abbie feladata pedig egyértelműen a csábos elcsalás.
Alison Fawley carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Azért elsőre rendesen ledöbbenek, legalább hiteles az alakításom. Nem épp úgy gondoltam, hogy olyan balhét robbantunk ki, amiben mi veszünk részt, főleg egyből ketten, hiszen így Gillyt egyedül küldené kitudja hová és pont eddig is arra törekedtünk, hogy senki se váljon külön, mert annak nem biztos, hogy jó vége lenne, miután Simit is levágták a csapatról. Szóval elsőre eléggé tátogok, amikor Alison nekem esik és még majdnem meg is üt. Ösztönösen húzódom el és próbálom felfogni, hogy be kellene szállnom a vitába és nekem is megemelni a hangomat, ahogyan Alison teszi. Amikor még pálcák is kerülnek elő fejben elmormogok egy halk fenébe-t. - Jól van, jól van, lehiggadunk. - fogom meg most én Alison karját, hogy inkább arrébb vonjam. Nem így gondoltam, hogy még bajba is kerülünk, hiszen az előző őrökből is látszott, hogy nincsenek épp a helyzet magaslatán, ezek meg látványosan nem is bírnak minket. - Kajáért jöttünk ki és elkeveredtünk kicsit, talán. Merre van a büfé? - kérdezem ártatlan képpel. Mázli, hogy már letettük a tálcákat. De jó lenne most egy kis idegességűző sült krumpli, vagy inni pár kortyot! Közben azért fél szemmel, alig láthatóan pislogok Gilly után, hogy sikerül bejutnia és meglehetősen aggódom, hogy mégis hogyan megyünk utána, ha most épp ennyire ránk figyelnek az őrök. - Már kerestük, de nagyon elkeveredtünk, igazán megmutathatnák. - vetem fel, hátha sikerül legalább az egyiket elvonni fixen innen. Akkor már csak tudom is én valami kihalt folyosón el lehetne kábítani, vagy becsukni valahová. Azért így már jóval nehezebb, hogy ránk figyelnek, mindenképp le kell szerelni őket valahogy, mert láthatóan Gilly még nem jutott be. Azért időnként körbepillantok mennyien vannak ezen a folyosó részen, van-e olyan szoba, ahová be lehetne zárni egy csóri őrt egy időre.
Abigail Smallwood carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Nem tudhatják, hogy mennyire szórítja őket az idő, de Alison egyértelműen nagyon rossz szándékot hallott és érzett ki a szabotőrből, ami erősen kétségbeejtő. Szabad szemmel a pozíció cseréken kívül többet nem láttad a csapaton, remélhetőleg ez így is marad amíg akcióznak. Sajnos másolnivaló kártyát, meg úgy egyáltalán semmilyen kártyát nem találnak, nincsen túlságosan nagy mozgás. Valószínűleg a meccs kezdete előtt mindenki beért és most árgús szemekkel nézik a másik oldalon a pálya felé nyitott páholyukból a meccset - és persze kommentálnak a Közvetítőktől. A lányok elkezdenek fennhangon kirobbantani egy vitát, hogy az őrök felfigyeljenek rájuk, bár ameddig nem indul meg Alison irányából az ál-cséplés addig csak a szemöldöküket vonják fel. Eléggé robosztus fickók, sokkal élénkebb a tekintetük, hosszú, nyújtott lépésekkel indulnak meg feléjük és szó szerint ahogy odaérnek azonnal pálcát rántanak. Hiába nagyok, szélesvállúak, a pálca a fő fegyverük és mivel azt hiszik, hogy komolyabb cicaharc van mindketten egy testmozgató bűbájt alkalmaznak. Abby és Alison szó szerint úgy érzi, mintha egy erő hátra húzná őket, nem fájdalmas, csak furcsa, mintha valaki tényleg hozzájuk ért volna és húznák, csak nem a válluknál, hanem mindenhol. - Hé, lányok, hátra az agarakkal... ugh... Roxfortosok... - szalad ki a száján az egyiknek és az ajkai egy kicsit fintorra fordulnak, miközben összenéznek mind a ketten. A húzás már is elmúlik, ahogy visszahúzzák a pálcájukat és eléggé csúnyán elkezdik méregetni őket. Jóval halkabban szólal meg a másik, még össze is hajolnak. - Akkor végül is jobb, ha kitépik egymás haját, nem? Bár... elég fura, hogy itt vannak miközben a csapatuk a pályán... - motyogja, és valami megvillan a társa tekintetében, felismerés. - Tényleg! Mi járatban ebben a szektorban egész pontosan? - fordul a lányok felé, és halványan látszik a pálcatartásan, hogy bűbájra - vagy átokra? - kész.
Gilly óvatosan kerülgeti az őröket, nagyon mást nem kell, mert ez a folyosó egészen kiürült a meccs alatt. Amikor odaér az ajtókhoz a Megfigyelőket választja, azt, amelyiknek a másik oldalról se híre, se hamva nem volt, és elmormol egy Alohomorát. Az ajtón nem kattan a zár, viszont a kilincs magasságában megjelenik egy kis tábla, ami először pirosan villan fel, aztán elhalványodik, és végül halványan egy háromszor hármas rácsba rendeződve kis színek és minták (főként színes sávok) jelennek meg. Nagyon úgy tűnik, hogy valamilyen kódot kéne beírnia, a színek közül választania, miközben a szeme sarkából látja és nyomokban hallja is, hogy a lányok elterelése gyorsan számonkérésbe fordult.
Közben, bár ők maguk egyelőre nem látják, de a Roxfort csapata újabb gólt szerez, amikor Roby egy bravúros mozdulattal utolsó pillanatban kitér egy egyenesen a feje felé tartó gurkó elől. Átpördül a seprűje tengelyén és még fejjel lefelé behajítja az egyik karikába a kvaffját. A közönség egy része őrjöng az örömtől, viszont kezd nagyon egyoldalú lenni a meccs, a skótok leszerepelnek, szóval a hőzöngés is egyre hangosabb a lelátókról.
// Mostantól 00, 01- re sikerül a csapatnak elkapnia a cikeszt. Ne felejtsetek el dobni!
Nem irigylem Simonettat, remélem a végéig ki tud tartani, ameddig ez az egész hülye helyzet tisztázódik! Engem érdekel a kviddics még ha nem is volt sosem ingerem arra, hogy én magam is seprűre ülve kergessem a labdákat, mint a húgom. De mivel ő annál lelkesebben húzza a köröket a levegőben, ha akartam ha nem hallgathattam, valahányszor otthon mesélt egy egy ifi meccset, vagy egy kő kemény edzést. A fülemen folyt ki.. igazából kissé csoda is, hogy nem utáltam meg ez a sportot, tekintve mennyit versengtünk mindig is. Így számomra nem nehéz a számaikhoz rendelnem az átrendezett “szerepüket”. Nem tudok róla, hogy Corvusnak bármiféle kapcsolata lenne az árnyakkal, de valóban úgy suhan mintha időnként valami árnyéklovas lenne.. Nem kezdek kommentálni, hogy mi történhetett, mert fontosabb dolgunk is van most. Alison türelmetlenségére csak leintem szegényt egy kicsit. - Bocs, azért álltam meg bámulni őket, mert biztosra akartam menni, nem-e valami baj történt és amiatt cseréltek posztot, de ahogy nézem minden okés eddig. Mehetünk. - adok végül magyarázatot és nem is tartom fel magunkat egy perccel sem tovább. Tényleg találunk valami totálisan nem oda illő ajtót és kissé ráncolom az orromat. Az ötletek viszont nekem is tetszenek az elterelésre, viszont mielőtt illúzióhoz folyamodnék, Alison fizikai cselekedetre váltja a szavaikat Abyvel. Ahogy látom őket egymásnak menni, akaratlanul is eszembe jut amikor Alexal össze balhéztunk a folyosón. Az a kis hülye nekem jött, hogy megcsaltam Dany-t Noah-val… Merlinkém az a balhé borzalmas volt! Teljesen úgy viselkedett mint aki megőrült.. Dany meg mennyit magyarázkodott utána te jó ég… Még szerencse, hogy ez a téma nem került elő a páholyban amikor a pletykák szóba jöttek! Na mindegy, épp csak egy villanás az egész, szerencsére tova száll és Alison reményeihez híven, ugrásra készen várok ott ahol még takarásban vagyok. Egy kiábrándítót magam köré szórok azért és amint azt látom, hogy az őrök/biztonságiak elmozdulnak a helyükről már spurizok is az ajtóhoz és megpróbálom kinyitni egy halk alhomora-val. Persze ha kell kerülgetem közben aki az utamba esne-lépne, a kiábrándító varázsom nehogy megtörjön.
//Fizikum: 30 - ügyességre inkább, hogy simán menjen az osonkodás Varázserő: 20
//Dobás:
Gillian Ollivander carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Azért nyelek egy nagyot, amint észreveszem, hogy Corvus nem a saját posztján játszik. Mondjuk fogónak lenni sem rossz, hiszen örök dicsőség lehet a jussa, ha elkapja a cikeszt, de én a tervezhető dolgok híve vagyok, ezért is figyelem a csillagokat, s a belső békéért távolkeleti harcművészetekhez fordulok. Itt és most azonban improvizálnunk kell, a többi szurkoló persze sehol, a csapat meg a levegőben. Hárman a világ ellen, legalábbis a sálas faszi ellenében. Legalább már nem kell annyira wc-re rohannom, ez is valami. Megvárom, amíg Gilly kinézegeti magát, de mivel eddig nem vettünk észre semmit, ez már csak pótcselekvés, ezért sürgető szemforgatással integetek neki. - I-igen, többen lehetnek, bár a levél egyesszámra utal, van egy ötletgazda. Kapjuk el a rohadékot! - Most bátrabbnak mutatom magam, mint előbb a büfében, ahol nem akaródzott utána futni. Ám mindez döntés kérdése, tennünk kell valamit, hogy megakadályozzuk a további fenyegetőzést, mielőtt még valaki tettekre is váltja a bosszút. A bosszút, ami fogalmam sincsen, milyen indíttatásból ered, de az életünkre akar törni, az egyértelmű. - Ott. - Intek aprót a fejemmel, mert mutogatni nem akarok, úgyhogy csak szépen osongálva indulunk meg az emelvény felé. A közvetítői oldal felé indulok, bólogatva Abbie kérdésére. - A balhé, felfordulás jó lehet! - Ha találunk valami másolható kártyát, az persze mindent felülír, de arébb vonom Abbie-t de az őrök felé, hogy Gilly egyedül maradhasson, aztán lazán magam felé perdítem a barátnőmet, s hangosan, élesen rákiabálok. - Hogy micsoda? Neked is tetszik? Ő az enyém, és nem kapod meg soha! - Remélem nem fog beleszaladni az ütéseimbe, mert ökölbe szorítom a kezemet, és néhány árnyékboxot lenyomok az arca két oldalára, méghozzá olyan lendületből, hogy csattogó hangot ad ki, ahogyan a levegőt ütöm. Eközben Gilly remélhetőleg teszi a dolgát.
//Dobás:
Alison Fawley carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
- Nem hiszem, hogy okos ötlet lenne szétválni. - rázom meg a fejemet Alison szavaira, hogy nem kellett volna megvárni őt. Láttuk mi lett Simonettával, bent ragadt. A végén Alison meg egy wc-ben reked és csak ketten maradunk, miközben jelenleg ő a legnagyobb esélyünk, hogy felismeri azt az illetőt, ha sikerül megtalálni. Nem szabad csak úgy meggondolatlanul szétválni! Annak azért örülök, hogy a csapat gólt szerez, de tényleg fura ez az új felállás, bár őszintén szólva én annyira nem vagyok kviddics őrült, hogy pontosan tudtam volna eddig, hogy ki milyen poszton játszott. - Én se hiszem, hogy ennyi ember között ne lehetne titkon átkozni. - értek egyet Gillyvel. Sajnos nem lenne meglepő, ha a tömegből észrevétlenül tudna valaki támadni, bár az előző támadás után inkább valami más cselre gondolnék én is. Látom, ahogy a lányok nagyon nézik a csapatot, de nekem ugye nem nagyon esik le, hogy változott a felállás. Számomra csak röpkednek és van, amikor ebből gól sikerül, de nagyjából ennyire értek ehhez a sporthoz, meg amúgy kb. minden máshoz is. Mindig a zene kötött le, nem az ilyesmi. - Oké, akkor próbáljuk meg úgy. - egyezem bele és indulunk megnézni valamiféle központibb részt, ahonnan jobban belátni mindent. Az nem lep meg, hogy akadályba ütközünk, a táblához gondolom nem juthat fel csak úgy bárki, az viszont fényleg fura, hogy van egy olyan ajtó is, ami a pálya oldaláról nem vezet elvileg sehová. Megfigyelők, vajon mit figyelnek meg és jók-e vagy rosszak? - Oda kéne bejutni ugye? - egyelőre jobb távolabb maradni és úgy súgom oda a lányoknak. Elterelés kell, de nem úgy, hogy egyikünk kint ragad, jó lenne mindhármunknak bemenni és kétlem, hogy a szép mosolyunk ide elég lesz. Egy ideig azért figyelem hátha bemegy valaki valami kártyával, amit elég lenne lemásolni, hogy minket is beengedjenek. Ha ilyesmi nem történik, akkor viszont elterelés kell. - Felfordulást kellene csinálni, ha mondjuk balhét robbantanánk ki, verekedést? Vagy egy illúzió, mintha repedni kezdene a fal. - vetem fel az ötleteket, hátha akkor az őrök eljönnek onnan, mi pedig észrevétlenül betudunk surranni, na persze ha nem szívjuk meg és botlunk zárt ajtókba, mert akkor hiába vonjuk el onnan azokat a fickókat, még mindig nem lesz meg a szabad bejárás.
Abigail Smallwood carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
A rendészek nagyon nagyot néznek arra, hogy milyen hevesek a lányok, de így legalább jobban rányomják a bélyeget arra, hogy csináljanak is valamit, szóval az egyik el is tűnik ahogy ígérték. Alison visszakerül az egyenletbe és megnézik a nézőtéren, hogy ki tudják-e szúrni az alakot és hogy mi történik a pályán, de egyelőre csak megy a meccs és mindenki izgatottan kiabál, szurkol, a VIP üvegen keresztül pedig viszont látják a saját arcukat. Ezen kívül minden rendben megy... még! Amikor Abby és Gilly végignéz a számokon át tudnak rendelni mindenkit. Corvusból fogó lett a három hajtó pedig Winifred, Sienna és Roby, a terelők Dany és Tory, viszont Lizzy a helyén maradt a gyűrűk mellett. Ahogy jobban körbenéznek a bazinagy, sok helyen félhomályos katedrálisban Corvus vélhetően azért kötött ki a fogó poszton, mert ő tud legjobban alkalmazkodni a zárt térhez és az árnyakhoz, legalábbis ez tűnik az első értelmes indoknak. Vagy valami más lenne a probléma? Akármi is legyen, a csapat elképesztően jól alkalmazkodik a szerepcserékhez és nagyon jól játszik össze, mert amíg nézelődnek sikerül nekik - ezúttal Siennának - újabb tíz pontost szerezni. A szurkolók között a Skótok eléggé rendesen fel is hördülnek és néhány helyről hitetlenség hallatszik, aztán egy kis tagadás. - Biztosan csak hagyják magukat! Altatnak! - kiabálja valaki, védve a csapatát, pedig már 20:0 az állás a Roxfortnak. Nagyon sok szintes a hely és nagyon nagy a tömeg, nem sikerül semmit innen észrevenniük, túl sokan vannak hasonló ruhában, mint akit láttak és bár itt már nincsen mágikus lefedettség, Alison jól sejti, hogy nagyon nehezen szűrné ki ki is a tényleges ellenség. Viszont ahogy a lány kinézi magának az emelvényt, ahol az állást bájolják és ahonnan a Sonorus-szal felerősített hangon kommentálják a játékot, elindulhatnak arra. Vissza kell menniük a folyosón és kerülni egy negyed pályányit, ami alatt megint falak mögé, folyosókra kerülnek, hogy eljussanak ahhoz a lépcsőhöz, ami a pódiumhoz vezet. Előtte pedig természetesen biztiőrök álldogálnak, nem olyan ruhában, mint akikkel korábban beszéltek, mintha más céghez tartoznának vagy ezzel jeleznék, hogy más a munkakörük. Két ajtó van igazából mögöttük, az egyikre az van írva, hogy Közvetítők a másikra pedig az, hogy Megfigyelők. A furcsa az, hogy amikor még a lelátóról néztek erre, a Közvetítőket látták, két híresség és néhány asszisztens, de mellette nem volt az ég világon semmi, ahova mellé vezethetne az ajtó. Nagyon is gyanús az egész.
// Ezúttal se felejtsetek el dobni. Határidő: június 2. //
Amikor vissza kérdez, hogy milyen támadás Belfastban a szemeim szinte villámokat szórnak. - Lett volna Belfastban egy barátságos mérkőzés a Roxfort és az Észak-Írek között, de a Roxfort csapatát majdnem kinyírták! - puffogok, mert valahogy nem tudom elhinni, hogy idáig hogy nem ért el, hogy mégis mi történt?! De Abby lerendezi annyival, hogy nézzen utána a srác, és ezzel végülis engem is leállít. Újra össze verődünk Alisonnal is - Remélem azért mozgósítják magukat, valószínűleg beittak.. A walesiek már az elejétől nem vették komolyan, a csapatuk is ott kocsmázott meg pajtizott amikor érkeztünk.. - húzom el kissé a számat. Bár ezzel nem lefitymálni vagy minősíteni akarom a walesieket csak nekem kicsit túl lazák.. Simonetta trükkje azért engem is megnyugtat és hangosan felsóhajtok és hálát adok a kreativitásáért. - Szerintem meg sajnos simán képes lehet rá.. A VMS-en is volt egy szám amikor távolról ment az átkozódás miközben a pályán levőknek meg teljesíteniük kellett.. - most persze ez teljesen más - Valahogy rossz érzésem van.. Jobb lenne ha csak egy ember lenne a felbújtó és nem lennének többen, de közben meg nem tudom elhinni, hogy ez mind egy ember műve lenne.. - én is nyújtogatom a nyakamat, felállok az egyik székre is, hogy magasabbról lássak, főleg amikor amúgy is mindenki állva szurkol és ugrál. Alison irányító termet akar, de szerintem ennyire nincs párhuzamban a mugli verzióval az itteni, legfeljebb tényleg a hangos közvetítőket találhatjuk meg, de végülis miért ne? Azért az nekem is feltűnik, hogy valami csere történt és megpróbálom felmérni, hogy ki milyen poszton van, kinek van ütő a kezében, ki hol helyezkedik el, de aztán megyek a lányokkal, ha ők is elindulnának.
Gillian Ollivander carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
- Oh, nem kellett volna megvárni! - Nem torkollom le a lányokat, inkább csak kiváncsian hálálkodom, én valahogy úgy gondoltam, hogy addig ők továbbra is keresgélnek. Mindegy, most már ismét együtt vagyunk, de látva a másik kettő tanácstalan arcát valahogy úgy érzem, megint át kell vennem azt a koordinátori szerepkört, amit a tánc betanításakor ragadt rám. - Sikerült valamit elérni a biztonságiaknál? - Kérdezek rá, miközben olykor hátra-hátranézek, hogy még mögöttem vannak-e. Felsóhajtok, idegesen lökdösöm magam előtt az embereket, hogy beljebb jussunk, legfeljebb ha valaki csúnyán nézne rám, akkor rebegtetek a szempilláimat, próbálok cukin szabadkozni, de közben felrobbanok az idegtől. Felnézek a levegőbe, többfelé forgatom a szememet. A csapat elvileg rendben van, de csak elvileg, mert mintha mások lennének a posztok. Szörnyű gyanu ébred bennem, mintha ez már eleve a merénylő műve lenne. Etta szépen klónoz minket, tehát ha Corvus ezt látja, akkor talán ezért nem aggódik. - Ennek így semmi értelme, nem fogjuk megtalálni. A tömegből amúgy sem biztos, hogy képes lehet a levegőbe hatni. Keressünk valami irányítótermet. - Fordulok sarkon, s intek a másik két lánynak is, hogy hátraarc. Ha én lennék az, aki bántani akarja a csapatot, úgy tenném, hogy más nem tud közben megzavarni, és nekem elég jó rálátásom van a terepre. Oda kell mennünk, ahol a mágikus pontokat írják ki valahogyan. Úgyhogy a cél valami irányítótermet, sátrat keresni, biztosan van valami vezérlő helység, ahonnan nem a bíró, hanem valami szervező felügyeli a meccs lebonyolítását. Az más kérdés, hogy ha ott vagyunk, hogy valami bejáratot találunk, akkor hogyan jutunk be. Legilimencia, csábítás, karate? Pff.. és még a griffendélesek hiszik magukat tanknak. Valamiért itt szélesen elmosolyodom, tettrekésznek érzem magamat, ha a másik két lány itt rám néz, hihetik azt, hogy valami manódrogot szívtam.
Alison Fawley carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
A biztonsági őr nem tűnik valami eszesnek, amire azért bosszúsan fújtatok egyet. Nehéz úgy segíteni, ha nem tehetünk semmit és még mások se tudnak, akiknek legalább lehetőségük lenne rá. Alison meg külön akar válni, jó ég! - Nézzen utána! Elrabolták őket, az egész csapatot. Majdnem meghaltak. - felelek mostmár kicsit agresszívabban és parancsolósabban, mint ahogyan Gilly is teszi mellettem, de nagyon nem maradhatunk, mert Alison elkószálna, ami szerintem is rettenetes ötlet, úgyhogy nem is nagyon kell húznia Gillynek, megyek én vele, bár a kézfogás nem rossz ötlet, mert elég sokan vannak. Szóval csak akkor megyünk a nézőtérre, ha Alison már készen van, hogy együtt maradjunk. Jó azért nem tartjuk a szoknyáját a wc-n, kint megvárjuk, de na. - Ügyes! - szúrom ki a nézőtéren jó távol, ahogyan Simonetta ügyeskedik. Így legalább a csapat nem aggódik, hogy hová tűntünk és meccs közben biztosan nincs arra alkalmuk, hogy észrevegyék nem teljesen mi vagyunk ott. Talán akkor nincs is értelme megpróbálni odajutni, hanem addig nem is tudom... - Azok az őrök elég butának tűntek, jobb lenne, ha mi próbálnánk valamit... de mit? - pillantok a lányokra, mert nem vagyok épp egy nyomzó etalon. Előadóművész vagyok, nem készültem soha aurornak. Azért megpróbálok körülnézni a tömegben, hátha kiszúrok valami... furát, vagy rájövünk mi ez a fura csapat felállás és miért mások a megszokott számok. Valami hirtelen taktika változás a meccs előtt? Az ilyesmi sose jó jel. Tanácstalan vagyok, pedig valamit tennünk kell, de hát ennyi ember között kiszúrni valami merénylőt esélytelennek tűnik. Vagy talán jobb lenne az öltözőben körülnézni? Ha valaki támadni akar, akkor gondolom nem nyíltan teszi inkább valahol bent, ahol kevesebben látják, nem a tömeg közepéről fog varázsolni. Persze gőzöm sincs hogyan jutnánk be az öltözőkbe, ha egyszer a lelátóra se tudunk, ahol lennünk kellene. Tanácstalanul pislogok a lányokra, hátha ők jobban elkapják a nyomozóvá válás fonalát.
Abigail Smallwood carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Közel esélytelennek tűnik, hogy Alison újra nekimenjen a mágikus határnak és újra áttörje magát elérni Corvust, mire visszaér egy kétségbeesett pisilésből a varázslat mégjobban megszilárdul és a lányok is elszaladtak a biztonságiakhoz. Meg tudja őket találni, főleg, mert ugyanaz jár a fejükben, hogy bekerüljenek a nézőtérre megnézni, hátha sikerül kiszúrni mit akarnak csinálni, meg persze végignézni, ahogy kezdődik a játék. - Az agyi jeleit? - visszhangozza a fazon Abby szavait, kicsit furán nézve, aztán tovafordul Gilly kiegészítéseihez. - Milyen támadás Belfastban? - kérdez vissza megint, tényleg ennyire bambák lennének, hogy nem hallottak a történtekről? Az igaz, hogy a Roxfortnak végül esélye se volt edző mérkőzést játszani, sőt, a lábadozásuk közben úgy tűnt, mintha soha nem is lett volna tervben, hogy bármi kviddicsezzen velük, de hogy el se jusson a hír Wales-ig? - Jól van, rendben, Lewis, keresd meg a biztonsági főnököt és jelentsd neki a civil bejelentést míg én a posztomon maradok. - fordul az "okosabbnak tűnő" a társához, aki csak visszhangozni tud, amire kicsit haptákba vágja magát, mintha eddig csak fél füllel figyelt volna, de a felszólításra már meg is indul. Elég könnyű bejutni a nézőtérre, mert a jegyeket már valószínűleg kint az épület előtt kérték el és most nincsen újabb ellenőrzés, viszont nagyon erősen hering parti van. Amikor felpillantanak a pályára, ami elképesztően kényelmetlenül távol van a páholyukhoz képest, már ott a csapat. Az ellenfélnél majdnem mindenki idősebb néhány évvel és jóval több bajnokságon vannak túl, mint a Roxfort csapata ahol a csapat nagyrésze csak sulis vagy ifi bajnokság mérkőzéseken vett részt. A katedrális színes ablakain beszűrődő fél csodálatosan gyönyörű, viszont a látás viszonyokat erősen megzavarja, hiszen ahova vetül ott is változó színeket vet, ahova pedig nem, félhomály kerekedik - és ez van többségben -, ami azt ígéri, hogy a cikesz elkapása nem lesz egy könnyű feladat. Már le is késték az első pontot, a táblán egy 10-es rajzolódik ki, de azt még pont elkapják, hogy Roby röpül vissza a kezdő állására. Úgy ütött volna pontot, hogy elméletben terelő poszton játszik? Vagy utolsó percben cserélődtek a szerepek? Ha kicsit meresztik a szemüket a pólókon a számok bizony erősen megváltoztak azóta, hogy elváltak. Ha a VIP szekciójuk felé néznek, akkor a tiszta üvegen keresztül egy kicsit leeshet az álluk, mert az egész szurkoló csapatot látják lelkesen ugrálni, de ebből a szögből egyértelmű, hogy Simonetta pálcát dugdos a háta mögött. Megkapta Alison üzenetét és jobb ötlet híjján illúzióval csinál úgy, mintha minden rendben lenne.
Viszont a hömpölygő tömegben egyelőre nem szúrják ki újra azt a férfit, akit láttak, túlságosan nagy az izgalom és lelkesedés, állandóan kiabálnak és ugrándoznak fel az emberek a helyükről.
// Ezúttal se felejtsetek el dobni. Határidő: május 26. //
A kaját meglátva az én gyomrom is felháborodottan morran fel és fel is nyögök kínomban, de közben túlságosan leköt az, amit Abby es Alison felfedeztek a fickóval. Bar mindketten isznak és esznek én nem nyúlok végül egyikhez sem. Alison leszakad amit kicsit nehezményezek figyelembe véve, hogy most mondták, a csapatnak a halálát akarja valaki.. Ha csak Abby hallotta esetleg Alison jelzését, hogy merre is tűnik épp el, biztosan kiszakad belőlem egy értetlen “Most meg mégis hova megy?!”. De végül Abby-vel az egyik biztonságit vesszük célba, addig imádkozok Alison-ért. - Ugyanaz az illető valószínűleg, aki a Belfast-ban, a Roxfort csapatával szemben elkövetett támadás mögött is állhatott. Szólnál légyszíves valakinek, hogy nézzen ennek utána vagy tartsa a szemét a pályán vagy a nézőtéren? - toldom ki néhány konkrétummal Abby szavait és úgy fellépve, hogy ne merjen minket nem komolyan venni, mert kivágom a balhét! Persze mindezt a kedves módon. Hátha annyira nem bamba, vagy nincs eltévedve, hogy azt se tudja mi a program, vagy a csapatok sorrendje, vagy ha mond neki valaki valamit arról, hogy sos van, tud kihez fordulni. Másképp mi a fenének van itt ugyebár?! Azért én is szinte toporzékolva nyújtogatom a nyakam és a tekintetemmel Alisont keresem és ha megtalálom csuklón ragadom Abigail-t és magam után húzom. - Bocs mennünk kell! Légyszi tényleg figyeljetek, vagy szóljatok valakinek, elvégre senki nem akarhat balesetet! - szólok még a srácnak, vagyis éppenséggel inkább “rá”, a mondandóm nem kérés volt hanem igenis elvárom, hogy csináljon valamit és mozduljon meg! Viszont hogy valóban megtörténik-e már nem tudom, mert Alison után eredek, Abby-t magam után húzva. Főleg ha esetleg még tömeg van a folyosón, eszemben sincs elereszteni a kezét, csak miután beértük a másik szőkeséget. És utána felőlem mehetünk tovább, hogy ténylegesen mi is kijussunk a nézőtérre valahogyan.
Gillian Ollivander carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Nem sok választ kapok Ettától, esélyesen teljesen el vagyok vágva tőle. Járom már a pisitáncot, nem hiszem, hogy tovább bírom, úgyhogy hagyom is az erőlködést, vagy a bejutást a lelátóra, ezért gyorsan elszaladok keresni valami mellékhelységet (Abbie-nek azért szólok, hogy most leléptem). Nagyon remélem, hogy nincsen előtte a lányokra jellemző hosszú sor, mert isten az atyám, én most a fiúkhoz is bevágtatok, ha szükséges. Bárhogy is legyen, remélem, hogy sikerül a dolog, de amint végeztem, most Corvust próbálom mentálisan elérni, ugyanazt az az üzenetet elküldve, hátha vele még megvan az összeköttetés. A pisis, véletlenül belekerült részt természetesen kifelejtem belőle. A lényege az, hogy vigyázzon magára, mert van egy merénylő a nézők soraiban, akit megpróbálunk lekapcsolni. Sietve trappolok vissza a lányokhoz, ha még megtalálom őket, hiszen közben felharsan a gong, hogy kezdődik a mi meccsünk. Az első, és lényegében a legfontosabb, hiszen a Roxfort is Skóciában van, hazai pályán kell megverni a konkurenseket. Most már nem eszek, nem iszok, de a pálcámat a kezembe veszem, hogy ha meglátnék valakit, aki valami módon hatást gyakorolna a pályára, akkor elkezdjek akcióba lendülni. Ha nem találom meg a lányokat, akkor is mindenféleképpen vissza kell jutnom, bármelyik nézőtéri bejáraton, hiszen jegyem van, vagy karszalagom, s mint pompomlány itt lehetek. A szemem a levegő helyett viszont a nézőtéren, ahogyan igyekszem magamnak valami nagyon közeli részhez, korláthoz préselődni, alaposan figyelem, hogy hol látom meg a sálas fickót. Ha megvan, kiszúrom, akkor arrafelé indulok, most a szükség törvényt bont!
Alison Fawley carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Nagyon úgy fest, hogy kénytelenek leszünk itthagyni a kaját, bár ez nem tűnik valami jó ötletnek, mivel éhes vagyok. Azért idegességemben időnként bedobok egy sültkrumplit, de hát kaját, meg innivalót egyensúlyozva nem menethetjük meg a csapatot, mert nem lenne elég kezdünk mindenre. Azért megvárjuk, amíg Alison próbálkozik a mentális dolgokkal, de amint meg van valami biztonsági ember jó eséllyel meg is rohamozzuk. Én még az utolsó falat krumplimat próbálom lenyelni, ezért Gillyre pillantok, hogy mondjon már valamit, maximum őt egészítem majd ki. Ha pedig esetleg nem jut szóhoz, akkor megpróbálom nagyjából lenyelni a kaját és úgy beszélni, hogy minél kevéssé köpödjem össze szegény illetőt. - Van egy pasas, azt gondoljuk, hogy ártani akar a csapatnak, a mieinknek, a Roxfortosoknak és... és meg kellene állítani, csak hát nem tudjuk pontosan hogyan néz ki, de a barátnőm lehet, hogy felismerné a... az agyi jeleit! - darálom le egy maximum két szuszra az infokat, ha Gilly nem tudja jobban elmondani, netán kiegészíteni, ha nem lenne teljesen tiszta a fickónak a dolog. Egyelőre nem tűnhetünk valami meggyőzőnek, meg hát én se tudom mi lenne a teendő. Azért még se állíttathatjuk le a meccset e miatt. Lehet, hogy a pasi csak ideges típus, végülis sokan gondolnak néha durva dolgokat, de ez nem jelenti azt, hogy tesznek ki. A fenébe, mégis hogyan találhatnánk meg úgy, hogy közben ne zavarjuk meg a meccset, ami... - Basszus, mindjárt kezdődik! - nézek aggodalmasan körül, hogy hol van a legközelebbi bejárat a nézőtérre, még ha olyan csóró szegletre is és nem olyan menőre, mint ahonnan jöttünk. Azért megpróbálok egy nem túl bizalomgerjesztő mosolyt villantani a biztonsági őrre, mert valahogy kétlem, hogy első körben elég meggyőzőnek tűnhetünk, de talán a kedves mosoly, meg a bájaink is segíthetnek, hogy ne hessegessen el és legalább megpróbáljon segíteni.
Abigail Smallwood carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Etta bent ragad a VIP szekción, mielőtt bármit is válaszolhatna, és az istenért nem hallani senkinek se a hangját, de még azt se, hogy dörömbölne az ajtón, pedig ahogy ismerik ez eléggé valószínű. Az ő oldalukról se moccan meg egy cseppet se az ajtó, az alak, akit láttak eltávolodni vélhetően minden mágikus és fizikális behatás ellen lezárta a falakat, ajtókat a páholyuk felé. Abby és Gilly is biztonsági őrt keres a tekintetével, miközben Alison mentálisan próbálja felvenni a kapcsolatot a barátnőjével. Ahogy befelé koncentrál mágikus falba ütközik, szó szerint legördül néhány izzadtságcsepp a homlokán mire át tud tolakodni és még abban se lehet biztos, hogy célba ért az üzenet, mert válasz nem érkezik. A mágikus elválasztás bűbája, amit a szabotőr elszórt nagyon erősnek tűnik, ha még a legilimenciát is ennyire korlátozza abba az irányba. Viszont az erőlködéstől most már istenesen pisilnie kell, percek választják el a "balesettől". Erősen hiányzik neki most az a szép vécé bentről...de azért itt is akadnia kell mosdóknak valahol. A többiek találnak egyenruhás fickókat, csak egy percre vannak de pont az ellenkező iranyban, bár van velük egy kis probléma. Úgy tűnik nem csak a hazai csapat veszi félvállról a dolgot úgy, hogy néha megtalálni őket a kocsmában a szurkolókkal dajdajozva, de a két őr, akibe belebotlanak se tűnik valami profinak. - Hm? - vonja össze a szemöldökét az egyik a lányokra, ha megközelítik őket, várva, hogy mit szeretnének, miközben végigmérik a fellépős-szurkolós ruháikat. Nem tiszteletlenül, az kéne még, csak hogy beazonosítsák, hogy a Roxforthoz tartoznak. Felcsendül még egy kongatás, ez már egyértelműen azt jelzi, hogy a lelátók túloldalán pályára lép az első páros, Roxfort és Skócia. Eleget gyakoroltak már a pálya mellett, hogy tudják, az elhelyezésük után a bíró már fújni is fogja a sípot a kezdéshez. Vissza már nem jutnak időben, maximum a "csórók" lelátójához mehetnek, de vajon megakadályozhatják inkább akármit is tervez a szabotőr?
// Határidő: május 20.
A szurkolós kaland mellett minden hozzászólás végén szeretnék kérni egy dobást 100 oldalú kockával, ami alapján a meccsen lévő eseményeket fogom kommentálni röviden a Kalandmester hozzászólások végén. )
100-as (00) dobás esetén a Roxfort megszerzi a cikeszt és vége a játéknak. // ) //
Az, hogy Sienna nem élből passzolta el a gondolatot, hogy valaki meghódítsa - ezzel elfelejtetve vele Roby-t - nagy követ görget le a szívemről és meg kell hagyni azért elég konkrét elképzelése van arról, hogy kit akar. Nem bírom ki, hogy ne bazsalyogjak egy sort a nem létező bajszom alatt. - Oh nem, ne aggódj, semmi nyálas látványmágusra nem gondoltam. - nyugtatom meg azért, hogy tudomásul vettem - bármi más a tiltólistára? - kérdezem még, de közben persze elindulunk Aby-hez és Alison-hoz, hogy segítsünk nekik a cuccokkal viszont ahogy átlépek a páholyból kifelé vezető ajtón, mondjuk úgy a hatodik érzékem megkongat egy kis harangot de sajnos ennél több vagy konkrétabbat nem érzékelek és ez felettébb frusztáló. Persze azért forgatom a fejem és a csukott ajtó valóban eléggé meghökkent és megpróbálom elsőnek kinyitni újra, de hát valószínűleg semmi sem történik. - Csapda volt. Vagy… valami olyasmi. Szét akartak választani minket..? Dehát ennek mi értelme? Mondjuk innen nem látjuk mi történik a csapattal a pályán.. - gondolkozom el, miközben átveszek a csajoktól ezt-azt, hogy könnyebb legyen, végül elmutatok a kör-asztalkák vagy mifenék felé. - Jó ötlet, szóljunk a biztonságiaknak először. - és már forgatom is a fejemet, hogy hol láthatok biztonságit. Próbálok nyugodt maradni, de ahogy a többiek, nekem sem erősségem a bátorság. Persze akaratlanul is eszembe jut a gyakorlat amit Vlad szabadított ránk az árvaházzal meg azzal az őrült “gyerek”gyilkossal…
- Hol van Etta? - Kérdezem az érkező Gillytől. Talán én vagyok az egyetlen, aki így hívja a szőke vélalányt. Nem is tudom miért, talán én is Simiztem korábban, de mintha elszólta volna magát egyszer, hogy ő bizony Etta, és azóta átszoktam. Talán még jobb is így, vele is különleges a viszonyom, nem csoda, ha gőg nélkül mondhatom, én vagyok az összetartó malter a csapatban. - Én sem szeretnék lemaradni a továbbiakról, hogy Corvus ne izguljon. Ráadásul, felesleges is nekünk pattogni, ha ez az egész csapatot érinti. Egységben az erő! - Azért hiába a nagy szavak, Abbie jól látja, nem szoktam én még hozzá, hogy csak úgy elkapjak gondolatokat, főleg olyat, amelyben a halálomat kívánják. Nem vagyok bátor alkat, talán csak a szőnyegen, inkább amolyan támogató művészlélek, aki a számokban meg a csillagokban keresi a választ, s most úgy fest, valakivel szembekerültünk, az útjában állunk. - És-és-és.. mi van, ha nem is csak egy gyilkos van? - Bár a levél, amelyet írt, hogy nem volt elég egyértelmű a fenyegetés, egyesszámban íródott, de ez nem jelent semmit. - Igen, a csapatot. - Ismerem be kelletlenül, most valóban olyan, mintha mi csupán holtsúly lennénk, a potyautasok, de a betűket igenis mi kaptuk. Most már mi is fenyegetve vagyunk, mondhatni a csapat részeként kezel minket a zaklató. Vagy merénylő. Leteszem én is az asztalra a tálcát, de továbbra is nyújtogatom a nyakamat Ettát keresve, s akkorát beleiszok az egyik kólába, hogy még fél perc választ el, hogy bepisiljek, de most nem akarok akciózni a mosdóban. Kutyaharapást szőrivel elven máris iszom a következő üdítőt, hogy lenyugtassam magamat, Abbie simogatása már csak hab a tortán. - Akkor a pálya közelében kell maradnunk, kiszúrni a tömegben, és eliminálni. - Formálok pálcát az üres kezemből, majd a kobra lecsapó mozdulatát idézve halálra lövöm az ellent, aki most ebben az esetben Gilly. Kínomban nevetek, és iszom a harmadik kólát. El fogok csöppenni! - Próbálok! - A halántékomra szorítom a bal hüvelykujjamat, behunyom a szememet, magam elé képzelve a szöszit, hátha el tudok jutni hozzá gondolatban. Már kezdem is, remélve, hogy célba ér. ~Etta.. Jaj bepisilek, na ezt nem ide akartam. Szóval! Maradj a nézőtéren, mutasd Corvuséknak, hogy minden rendben. Akadt némi zűr, majd mesélünk, de ne aggódj!~ - Kezdek némiképpen toporogni a sok kóla hatására, ami viszont túl is pörget, s várakozóan nézek a lányokra, hogy végül induljunk-e valamerre, biztonságiaknak szóljunk?
♬ Chasing cars ♬ Ruci Megismerkedésünk története [You must be registered and logged in to see this link.]
Alison elég rendesen kiborulni látszik, úgyhogy én is megtorpanok, bár simán mennék az ismeretlen alak után. - Vagyis inkább elsősorban a csapatot, nem? - kérdezek rá, mert most így egységesít mindet, de eddig a csapat került bajba és a gombákkal is ők találkoztak. Ez persze nem kevésbé gáz, főleg hogy a csapatban ott van Alison pasija is, meg azért félszemmel láttam, mintha Simi is nagyon pislogna az egyik srác felé, aki meg mintha nagyon nem felé tenné. Ennyire azért nem folytam bele, meg hát most van más bajunk. A tálcát végül is leteszem a legközelebbi asztalra, hogy ne egyensúlyozgassuk tovább, amikor befut Gilly, de meglepetten konstatálom, hogy bizony egyedül. - Az előbb, mintha láttam volna Simonettát is, vagy nem? - kérdezem meglepetten, mert azt már nem biztos, hogy láttam tálca egyensúlyozás közben, hogy Gilly mögött becsukódott a járat és így mi se tudunk, csak úgy könnyen visszajutni a VIP részlegre. Tényleg vissza kellene menni megnézni a meccset, mégis szurkolók vagyunk, de közben meg... - És, ha az a valaki már most tervez ellenük valamit és a pályán esik valakinek baja? - kérdezem óvatosan, hogy Alison ne boruljon ki még jobban, mert már most is kissé ki van. Azért finoman megszorítom a vállát, vagy dörzsölgetem a hátát, hogy nyugodjon le. Most hasznosabb lenne higgadtnak maradni és megkeresni azt az alakot. Ha itt van, bár ránk akart ijeszteni, de talán komolyabb dolgokat is tehet. Tudom is én gurkókat zavar meg, vagy a meccs pörgése közben támadja meg a csapatot és itt amúgy is nagy a tömeg, hogy aztán könnyen elkapják. - És, ha szólnánk valami biztonságiaknak? Hogy... hogy legyen körültekintőbbek. - mégse kéne lefújatni a meccset és jó eséllyel nem tennék meg miattunk, de valakinek azért mégis csak lehetne szólni, mert ha nem érdekli őket, akkor bizony nekünk megkeresni azt alakot. Aztán újfent Alison felé fordulok. - Tudsz valahogy üzenni Simonettának, hogy tartsa a frontot a nézőtéren? - kérdezem neki megkocogtatva a halántékomat, jelezve hogy valahogy vajon nem tud-e innen bemászni a szőke lány fejébe és úgy szólni neki, hogy minden oké, csak nem jutunk olyan könnyen vissza és addig tartsa a frontot. Azért akaratlanul is a kezembe kerül pár szem sült krumpli és idegesen a számba tömöm, miközben körülnézek látok-e a közelben valami biztonsági embert, akinek szólni lehetne.
Igazából én elkönyveltem, hogy a nagy fellépésünk megvolt, csak a meccs alatt illik itt lenni a nézőtéren és ujjongani, ha siker van, meg ha mondjuk szünetet tartanak, akkor villantani valamit, szóval erre már egyáltalán nem vagyok rápörögve és le se tud kötni. Erősen lelankaszt a helyzet, hogy Roby és Sienna egyre jobban összemelegedik, ráadásul veszett éhes is vagyok, de a sok gyönyörű csaj között én olyan átlagosnak érzem magam még a véla örökségemmel egyetemben is hogy vadul kapaszkodom a karcsúságomba. Röviden szólva inkább koplalok. - Jó, oké, lehet, ha valaki tényleg elkezdené csapni a szelet, meg helyes, meg sportos, meg olyan pasisan macsó, meg ilyesmi, akkor gondolom... - nem fejezem be a mondatot, nem tudom hogy mondjam. Gondolom el tudnám felejteni Roby-t? Mondhatok egyáltalán ilyet, ha ez az egész végig tökéletesen és totálisan egyoldalú volt? - Csak ne egy nyálas látványmágus, mert azok a könyökömön jönnek ki. - vágom rá gyorsan, mert szinte látom ahogy agyal, ugyanaz a tekintet, amit Alisonon is láttam, amikor ő kezdett el lebeszélni és még szóba is hozott valami randomot, akit az iskolában látott. Gilly beleegyezik, hogy menjünk a többiek után, az ajtónál előre engedem és aztán...
Amikor Gilly csatlakozik a többiekhez valóban nem lát hirtelen senkit, viszont valamiért elkezd bizseregni a relikviamester képessége, ugyan nem túl erősen. Mintha csak valami csapda vagy mágia lépett volna érvénybe, de fogalma sincsen, hogy micsoda és közben össze tud találkozni Abby-vel és Alisonnal eszmét cserélni. Azért követi az irányt, amit Abby mond és elkap egy alakot, aki picit furábban viselkedik, mint mások, ugyanis pálca volt a kezében, amit egyenesen a falra tartott, mielőtt újra beleveszett volna a tömegbe a jobbra tartó folyosón. Abby és Alison valamilyen szinten végig is nézheti a jelenetet, ahogy Gilly mögött az ajtó bezárul Simi orra előtt, pedig nem úgy tűnik, mintha ő akarta volna becsukni és az egész tekintete teljesen meglepett még mielőtt elzárná őket az ajtó egymástól. Így vélhetően Gilly-nek a legnagyobb meglepetés, hogy amikor hátrafordul, nincs is vele a búslakodó hugrabugos lány, a páholynál maradt. Ha Alison elgondolkozik Abby felvetésén, valójában tényleg van annak esélye, hogy a megfelelő közelségből fel tudja ismerni a férfit a "lelkihangja" vagy lenyomata alapján, bár vélhetően még nem igazán használta ilyen intenzíven a képességét vagy éppen ilyen irányban. Egyébként vannak magas körasztalok, amiket körbeállva esznek jó páran, ők is lepakolhatnak, bár egy csomóan simán sietnek vissza a helyükre innen egészen sok séta körbekerülni a sima "csóró" padokhoz és ott eszik-isszák meg, amit szereztek.
// Határidő: május 12., éjfél Következő mesélői: május 13., hétfő//
Sejtem, hogy se nem könnyű se nem egyszerű így elfogadni valakitől egy ilyen gesztust. Az már valamiféle bizalmat jelenthet. Hogy milyen minőségben persze az más kérdés, de akkor is ott van. Amikor kimondja, hogy az egész Robiért volt azért nyelek egy nagyot. Borzalmas érzés lehet neki itt lennie és még a szurkolás a meccs alatt most jön még csak. De ha semmi más nem érdekli, csak Roby az bizony eléggé kihatással lehet a lelkesedésére. Fogalmam sincs milyen, ha elveszíti a motivációját.. - És ha találkoznál valakivel, aki legalább annyi figyelmet szentel neked, mint te.. -a fejemmel Roby felé biccentek. Általában jó voltam kerítőnőnek, de tény, hogy már fényévek óta nem csináltam, mégis most kicsit felélénkülök, mármint belül, kívülről ugyanúgy együttérzést mutatok Simi iránt. A gondolataimban azonban már pörgetem, hogy hátha van valaki aki belle illeszkedhet a “profilba”. A végén össze esküszünk Alisonnal és tényleg kerítünk valakit Siminek! - Menjünk. - biccentek rá végül és el is indulunk. Kint pedig elkapom Abby jelzését és vadul forgatom a fejemet, hogy lássak valakit, de hát.. a kemény talajcirkáló termetemmel esélytelen, hogy nagyon lássak bármit a piros-fehér pulcsin kívül, olyan viszont van egy csomó mindenkin. És amikor Alison szól is, hogy inkább ne is menjünk utána főleg nem indulok meg, hanem inkább hozzájuk lépek oda. Érzem ahogy felpaprikáz a helyzet és az indulattól, ahogy már sokszor most is égnek emelkedik pár hajszálam, mintha feltöltődött volna. - Igen. - bólintok egyet mélyen a gombás kérdésre. - Muszáj vissza mennünk, ha eltűnünk az valószínűleg elég nagy zavart fog okozni. Esetleg szóljunk az edzőnek, hogy tényleg nagyon komoly a helyzet. Utána pedig utána megyünk ennek az egész őrületnek, ha addig senki nem tett semmit! - azért ott van bennem a kimondatlan gondolat, hogy meg kell védenünk a csapatot! Vajon most tudnám használni az angyali képességeim bármelyikét? Vlad folyton olyan helyzetbe rakott minket, ahol majdnem meghaltunk és erőteljes életveszélyben volt mindegyikünk.. Azért.. egy kicsit most örülök, hogy nem itt és most találkozom fenyegető helyzettel először. Lehet pályára sem lépnék. Így kénytelen kelletlen elismerem, hogy van haszna annak amit Vlad műveltet velünk!
Értőn bólogatva hallgatom Abbie véleményét a pasijáról, abban igaza van, hogy ez nem csak valami fellépés, el vagyunk utazva, csapatépítőnek is felfogható, s fura lenne, ha leszakadna tőlünk. Megértem, hogy a barátnőmnek ez inkább amolyan ugródeszka, majd vissza fog térni a színház falai közé, ahol a helye van, nyilván Jade is számol vele a következő premiernél. - Igen, igazad lehet, de azért olykor avass be a részletekbe. Kíváncsi természetes vagyok, ismersz. - Zárom le a témát, holott a fiúzás mindkettőnk szempontjából még nagyon újkeletű, ismeretlen érzések és vágyak, nem biztos, hogy ezt tényleg ki tudjuk beszélni magunkból, legfeljebb utólag, már valami jól alakult. Nem is tudnám eldönteni, hogy melyikünk a tapasztaltabb, mert azért Abbie is csupán a színpadon díva, nem emlékszem túl sok kavarására. Felnyaláboljuk hát a tálcákat, s ekkor hasít belém a felismerés, amit az előbb csak sejtettem, valaki figyel minket. - Hééé! - Bukik ki belőlem, mert nem igazán tudom lekövetni a mozgását, mert mentális harcot vívunk, így csak hátradobom a hajamat, az alakot próbálom meg az eszembe vésni. - Ez.. ki akar nyírni minket. Vagy legalábbis holtan látni! - Gyökerezik földbe a lábam. Bár nyitott és közvetlen vagyok, a karatében pedig egész ügyes, de még üres kézzel sem futnék valaki után, aki egyébként meg is ölne. Arra ott vannak a griffesek! - Te jó ég! Ne menjen senki utána, beszéljünk.. - Hívom oda Ettát és Gillyt, első körben csak szorongatva a saját tálcámat, vagy ha oda tudom tenni valami könyökölős asztalra, akkor nem egyensúlyozom vele. - Valaki figyel minket, a vesztünket akarja. Alig láttam, de egy magas férfi, színes, nemzeti sállal. Azt kívánta, hogy bárcsak ott döglöttünk volna a gombákkal. Ez az a gomba, amiről beszéltetek, hogy Corvusék beleragadtak? – Járatom körbe a tekintemet a lányokon, nagyon zalkatottan, nem vagyok egy pókercarc, a levegőt is kapkodom rendesen, még jó, hogy most Corv nem lát, mert mindent úgysem tud megoldani, ezzel most nekem kell küzdenem.
♬ Chasing cars ♬ Ruci Megismerkedésünk története [You must be registered and logged in to see this link.]
Tudom, hogy nem akart szándékosan rosszat a színpadon, csak úgy sült el a dolog, ahogy, és már én is túllendültem ezen, szóval nem puffogok, vagy ilyesmi. Most már a kajára koncentrálok, meg hát mindjárt kezdődik maga a meccs és illene addigra visszaérni, hogy szurkolhassunk. Nem mintha annyira odalennék a kviddicsért, de ez most ezzel jár és vállaltam a fellépésért cserébe. Valamit valamiért. - Kösz! Adam nem akkora sport rajongó, meg hát elég messze jöttünk, ha csak úgy ideutazzon egy ilyen apróság miatt. - vonom meg a vállam egy félmosollyal. Tényleg nem bánt, hogy nincs itt, nem is gondolom, hogy lett volna értelme. Meg aztán akkor én se a lányokkal vagyok, hanem illő lett volna Adammel néznem meg a várost például a szabadidőben és az nem túlságosan csapatösszekovácsoló lépés lenne. Jó ez így. Végtére is lesz még a nyáron pár kisebb koncertem, amikre majd eljön és még úgyis nagyon az elején vagyunk. Nyár végén lesz a szülinapom és azt is hamar elvetettem, hogy a családom elé vessem őt ismerkedés céljából. Tasha szétcincálná és ez még korai lenni. Esetleg majd jövőre. Bólintok a rendelésre, amikor pedig minden elkészül szépen magamhoz veszem a másik tálcát, hogy épp csak lépjünk párat, amikor Alison szól, hogy érez valamit és úgy fest nem pisilnie kell. Én is tekergetem kicsit a nyakamat, amikor megpróbálja érzékelni a dolgokat, hátha látok valami gyanús mozgást és ki is szúrom a fickót aki futásnak ered. - Oh, hogy az a... - morranok fel, mert nem vagyok egy akcióhős típus, legutóbb is megfutamodtam a Rengetegből Adammel, pedig én akartam tudni, hogy mi lett az unikornisokkal. Most pedig mégis hogyan tudnánk elkapni valakit, aki elszelel, nekünk meg bazi nagy megpakolt tálcák vannak a kezünkben. Hát mégse dobhatjuk el! Esetleg, ha meglátom Gillyt és Simit, ahogy utánunk jönnek és talán közelebb vannak a távolodó pasashoz, akkor nekik kiáltok oda. - Ott! Barna haj, piros-fehér pulcsi! - próbálok nekik jelezni, persze csak állal, meg szemmel, mert a kezeim túlságosan foglaltak ehhez és szegények simán lehet, hogy mire kapcsolnak ugyanúgy nyomát veszítik. - Mindenki tök egyformán van öltözve. Láttad az arcát, vagy... felismernéd valami elme izéről, ha újra látnád? - kérdezem Alisont, még mindig tartva a tálcát. Azért borzongató belegondolni, ha Alison elmondja, hogy ez a valaki gyakorlatilag a csapat halálát kívánja. Más valakit nem kedvelni, netán utálni, na de azt remélni hátha meghal... ijesztő. Az biztos, hogy ezek után talán nem lenne okos ötlet annyiban hagyni, hogy csak buta ijesztegetés az egész.
Amikor kinyúl a kezemért megnyugtatásképpen egészen látszik az arcomon, hogy meglepődök és fontolgatom a dolgot. Alison is mindig simogatja a hajam meg ilyesmi, ha nagyon drámázok, de vele már vagy nyolc éve barátnők vagyunk, meg a karate vonal, meg minden, Gilly-vel viszont nincs nagyon meg ez a kapcsolat. Mondhatni itt beszéltünk először igazából, mert mint majdnem minden mardekáros csajnak - de gondolom más házakban is -, nekem is meg volt a csajos klikkem. Végül elfogadom a kezét, megszorítom egy kicsit, ömlik belőlem a panasz meg a sóhajtozás, aztán majd később ostorozom magam, ha a pletyka falon látom viszont ezt az egészet. Kezd tényleg... nem csak reménytelen, de megalázó lenni az egész? - Az egész kísérő szurkoló csapat kérvényét ezért nyújtottam be. - fejelem meg a visszakérdezését. Ördögi terv volt közelebb kerülni Roby-hoz, mint az, hogy Albával is megismerkedtem és sokszor látogatom, hátha előnyömre válik a srácnál és... Semmi. Az ég világon semmi. Mintha nem is léteznék. Az ajkaim egyre vékonyabbra szorulnak össze, ahogy néhányszor a szemem sarkából a fiúra pillantok, aki tuti megint Sienna közelében van, talán még egyenesen a kezét is fogja szolidan. Próbálok nem sírva fakadni és nem felrobbanni egyszerre, nem csoda, hogy a látványmágia szakon az elemi alapú mágiákban vagyok a legjobb, csapongok én mindenfelé rendesen. - Gondolom... gondolom, hogy nem mond hülyeséget, de ha egyszer őt bámulva ott vannak azok a rohadt pillangók a gyomromba, másnál meg nyista. Mindegy. Tök mindegy. - megy el a kedvem a világtól is a végére már nyűgösen grimaszolok lesütött tekintettel, el is engedem a kezét és inkább a térdeimet gyömöszölöm. Közben egy templomi harangjáték jelzi, hogy öt perc van hátra, így hátrafordulva nyújtom a nyakamat az ajtó felé, várva, hogy a lányok bejöjjenek, de nincs szerencsém. - Elbírják egyáltalán? Utánuk menjünk? - kérdezem Gilly-t homlokráncolva. Mondjuk én nem is kértem semmit, de el tudom képzelni, hogy hirtelen felindulásból amilyen sokan vagyunk a páholyban többmindent hoznak majd. Ha Gilly bólint, akkor fel is állok és elindulok vele az ajtóhoz.
Végül két szendvics, négy hotdog, két adag sültkrumpli és ki tudja hány üdítővel gazdagodnak, vagy 10 galleonnal pedig szegényednek összesen. Ahogy Alison elkezd nézelődni, hogy honnan jön a rossz szándék és próbál elkapni kimondottan gondolatot is, akkor elég rendesen kiugrasztja a nyulat. Ugyanis mentális pajzsba ütközik, amit képes ugyan áttörni, bár úgy nehéz, hogy nem látja kire is koncentrál, viszont a másik oldal egyértelműen megérzi. A gondolatok között pedig a rosszindulaton kívül konkrétumokat talál, forrongást, hogy miért nem volt elég a levél, miért nem volt elég a tükör, miért nem... miért nem dögöltek meg ott ahol voltak a pöcegödörben gombák között! Viszont nem Alison az, aki végül kiszúrja a furcsa mozgást, mert a lánynak a mentális fal miatt a harmadik szemére kell nagyon koncentrálnia ahhoz, hogy meglegyenek az infók, hanem Abby. Pont Alison háta mögött a tömegben fordul el egy viszonylag magas férfi meglepően hirtelen, az arcát már nem is látni, csak hogy teljesen átlagos barna haja van, kicsit széles válla és fehér-piros pulcsiban meg sálban van, de rajta kívül még rengetegen, mert Anglia és Észak-Írország zászlaja is fehér-piros. Azonnal menekülőre fogja, egyedül cuccok nélkül eléggé gyorsan mozog és két pislogással később már bele is veszik a tömegbe a jobboldali folyosón.
Valahol arra számítok, hogy újabb hárítást fogok kapni és Simi megint lepasszolja a kérdést, de ehelyett őszintén megnyílik és amit mond az azt hiszem kissé mellbe vág. És kis is csúszik a számon egy meglepett - Oh..- nem teljesen gondoltam át, hogy ennyire bele tenyerelek és kissé beharapom a számat, de olyan szépen össze vakart minket, szóval egy tétován induló mozdulat után a kezemet nyújtom felé, hogy ha akarja tegye bele az övét és tartom kicsit ha szüksége van ilyesmire, fogalmam sincs mennyire híve a fizikai kontaktnak, de valahogy a tudtára akarom adni, hogy őszinte érdeklődéssel hallgatom és a “pletyka” üzemmódból váltottam olyasmire, hogy oké ez tényleg fontos számára. - Az egész útra miatta jöttél? - kérdezek vissza csodálkozva, nagyon halkan és kezd össze állni bennem a kép, hogy ahányan itt vagyunk annyiféle indíttatásból és nem mindegyikünk csak csillogni akart vagy lehetőséget arra hogy a tudását villogtassa. Bennem van, hogy kimondjam, hogy amúgy én láttam a szóban forgó párost randizni ténylegesen a Chocolate’s Nets Bar-ban.. De ha ezt kimondom, lehet, hogy annyira rosszul lesz szegény, hogy fel sem akar majd lépni és szurkolni a csapatnak.. A torkomba szorul a gombóc ahogy arra gondolok, hogy sorban dobálom a bombákat szerencsétlenekre és nagyon nem kéne! Nem akarok bajt és nem akarom igazából bántani őket.. De most meg visszavonulót fújni és témát terelni amikor végre megnyílt nagyon nagy taplóságnak tartom. Egy sóhajjal indítok ami az együttérzésemnek ad hangot és annak, hogy hát igen, baromira nincs egyszerű helyzetben - Talán Alison nem mond butaságot.. Még ha ez egyáltalán nem ilyen egyszerű is... Sajnálom a helyzetet. - próbálom megválogatni a szavaimat, viszont nem tudok olyasmit elő húzni a kalapból, hogy tudom milyen a viszonzatlan szerelem, mert sosem volt ilyen élményem.. Vagyis.. volt de ott én voltam aki nem viszonozta és törte össze a srácok szívét.. Nem hiszem, hogy jó példát tudnék hozni.
Pont azért beszéltetem Abbie-t, mert tudom, hogy mennyire diszkomfortos érzés így működnie. Ő valóban a színpadra való, mint afféle primadonna, akire egy egész színház, vagy teltházas stadion figyel. Én jellemzően társaságban vagyok otthon, mint a karate, vagy amikor a tanári gyakorlaton interaktív módon oktatom a harmadikosokat, akik először találkoznak a számmisztika nemes tárgyával. Nem cél ugyanakkor, hogy feladja az elveit, olyasmit a személyiségére ráerőltetve, ami nem is ő úgy igazából. Nem tudom, hogy miattam jött el, vagy mert szeret szerepelni, és ez amolyan félmegoldásnak elegendő volt, de én nagyon örülök, hogy itt van. Így, hogy a sorban állunk, egy röpke, de szoros ölelésre odahajolok, én már csak ilyen érzelmes típus vagyok, szeretem kimutatni, hogy mennyire becsülöm őt, nem véletlen, hogy szörnyen éreztem magamat, ahogyan a véla bájjal elvontuk a figyelmet a szuper hangjáról. Nekem általánosan aranyos, de nem kirívó hangom van. Wendy még belefért, és amolyan színpadi darabokban még úgy ahogy elmegy, de az biztos, hogy sosem leszek olyan tündöklő, mint ő. Esetleg a vélasággal rájátszhatnék mint valami csábító szirén, de lássuk be, az inkább csalás, mint művészet. - Hogyne. Sajnálom, hogy Adam most nem látott téged, biztosan megint lenyűgözted volna, ez a Te utad, ez már nyilvánvaló. Mindig szorítok neked. - Karolok végül belé, ahogyan nézelődünk, vagy haladunk a sorban. A furcsálkodó pillantásokkal nem foglalkozom, hiszen nem csattant el végül csók, de kihúzom magamat, én is úgy vélem, hogy mi voltunk a legjobbak, ennnyi önbizalmam már van, pláne, hogy bár sok volt most az improvizáció, de a táncos alaplépéseket én igyekeztem koordinálni, a hajlékonyság lényegében mindannyiunkhoz közel áll, vagy a sport, vagy a művészi múlt miatt. - Akkor azokból a hideg bagettes szendvicsekből kettő, néhány hotdog, és még két nagy sültkrumpli. De a kóla az mindenkinek jöhet! - Közlöm végül a rendelést, s fizetek is, amíg Abbie átveszi a nagyobbik tálat, én pedig majd az üdítőkkel egyensúlyozok. Az ellenséges pillantás felé gyorsan körbenézek, nincsen semmi pókerarcom, csupán a széles mosolyogm hervad le, és amolyan kihívóan legörgül az ajkam. Ha farkas lennék, akkor talán még agyarakat is villantanék. Immár tudatosan próbálom behatárolni az irányt, és felmérni a másik elméjét, ha erre van lehetőségem. Nem szoktam szándékosan élni a képeséggemmel, de most életszerű, hogy kutakodom. - Várj egy kicsit, azt hiszem érzek valamit. - Súgom oda a másik lánynak, cseppet sem érdekelve, hogy ezzel esetleg felfedem a "merénylőt". Nem dobom el a tálcát, inkább azt figyelem, aki indokolatlan don távozik a sorban állás helyett, lehetőleg üres kézzel. Ha így lenne, akkor igyekszem megfigyelni, hogy kiféle, miféle.
//Legilimentor: szinttől függetlenül tapogatózik, vizsgálódik, hogy célzottan mik lehetnek a gondolatok, hátha kiderül, hogy ki az.//
♬ Chasing cars ♬ Ruci Megismerkedésünk története [You must be registered and logged in to see this link.]
Ruci 
