2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A St Davids félszigete úgy tartját, hogy Wales legkisebb városát rejti magában, de igen nagyot téved, aki hisz a mugli írásoknak. A szemmel látható részeken valóban gyönyörű, hatodik században alapított város terül el, de nem minden az, aminek látszik. Ugyan Cardiff Wales fővárosa, de Belfasttal és az Észak-Írekkel ellentétben, akinek a kviddics csapata a fővárost választotta bázisául, a wales-iek a sok száz éves tradícióikat követve itt edzenek.
A Katedrálistól nem messze a nyugati falon a hatodik boltív be van falazva, ám igen csakrégi trükk ez és minden Roxforti diák ismeri. A megfelelő lendülettel áthaladva a túloldalra egy nyüszgő varázsvárosba érkeznek az utazók, ahol a csapból is a nemzeti zászlók folynak, ám valójában nincsen mire igazán büszkének lenniük - legalább is a sportsikereiket tekintve. A Wales-i csapat lényegében az örök vesztese a Királyságok Tornájának, ami abból is fakadhat, hogy sokkal jobban szeretik a játékot elvezhetően, mint vérremenően játszani. A stadion elképesztően régi építésű, lényegében idézi a katedrális stílusát, kőből épített lelátók és akármilyen megdöbbentőnek tűnik, fedett pálya rózsaablakokkal és ólómüveg mintákkal - amiket nyilvánvalóan mágia véd a betöréstől. Gyakran találkozni a csapattagokkal még a sarki kocsmákban is, habár szeretik őket, nincsenek istenítve, nincsen nagy arcuk, ugyanolyanok, mint bárki más. De ki tudja... talán ez az év más lesz, talán most jött el az alkalom, hogy a wales-iek megmutassák, hogy milyen fából faragták őket.
Kapkodom a fejemet a pasis dumák átbeszélése közben, még átöltözni is elfelejtek, csak akkor kapok észbe, amikor a társaim már szinte készek. Kapkodva dobálom le magamról a civil cuccot, még sikerül egyet esni is, amikor lehúzom a nadrágot állva, az egyensúlyomnak meg annyi. Ám ez belefér, vigyorogva tápászkodom fel, mert kissé talán magamat látom Danyben, aki az én kiegyensúlyozottabb változatom. Tudom, hogy Corvus rám mindig időzített bombaként tekint, de most már egy érdemi társaságban kezdek kicsit lehiggadni, még akkor is, ha közben nem lettem professzori elmével megáldva. - Ugye nem azt akarod mondani, hogy volt pár kanyar? Gilly, Lizzy, Gilly, Lizzy? - Kérdezek vissza provokatív viccelődéssel, de még én is képben vagyok, hogy Daniel igenis hűséges típus az olasz macsó álarca alatt. Eléggé békítő típus, nem szokott veszekedni, vélhetően ez vezetett több kapcsolata felbomlásához is, hogy valahogy szőnyeg alá söpörte a problémákat. Na nem mintha én tányérokat akarok falhoz dobálni, ha netán Sisivel összekapnánk. Szerencsére még nem volt különösebb veszekedésünk! - Mit nem tudtatok megadni egymásnak? - Kérdezem immár az ágyon ülve, a szokásos tapintatlan stílusban, mint akinek nem léteznek tabuk. A kviddicsmezem már alulról rajtam, a felső, testhezálló részt próbálom majd áterőltetni a nyakamon, csak éppen túl izgalmas a téma. - Micsodaaa? Terroristák? Akkor Belfastban az az IRA volt? Mugli mesterlövészek, bombarobbantók? - Én teljesen komolyan gondolom amit kérdezek, nem hülyéskedek, remélem hogy Corvus nem fog nagyon leugatni, ha máshogyan gondolja. Mindensetre én is elteszem a cetlit, gyorsan véglegesítem az öltözést, hogy aztán ha mindenki indulásra kész, menjek velük. A kezembe fogom az ütőmet, suhintok párat, hogy bemelegítsek. Gondolom az edző is kiad néhány gyakorlatot, mielőtt elkezdődne a meccs, meg hát nem ártana egy taktikai megbeszélés is.
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
Annyi végül csak kiderül, hogy Simonetta valami pasi ügy miatt van kibukva, de hogy miért most jött ez ki rajta? Valamelyik kviddicsező lehet? Netán valaki, akinek barátnője van? Ez sokkal nem szűkíti le a lehetőségeket, mert hát simán lehet Roby, Corvus és Daniel is, bár gondolom Alison másképp állna a dologhoz, hogy Corvus lenne, tehát minden bizonnyal a másik kettő az esélyes. "De melyik?" Tátogom vissza Alisonnak, amíg még Simonetta épp nem figyel, de aztán már a saját cuccaimmal foglalkozom, és előkerül a cetli is. - Adam? Ja nem, neki van más dolga is a nyárra, nem beszéltünk ilyesmiről, nem hiszem. - rázom meg a fejemet, amúgy is már jobban leköt a cetli, de láthatóan Alisonnak sincs erről sejtése, pedig hát a pasija bizony jelen volt azon a majdnem kviddics meccsen. Ezek szerint nem adott át neki túl sok infot arról, hogy mi történt ott? - Corvus nem mesélt neked Belfastról? - kérdezem meg most már nyíltan, de azért óvatosan. Mégis csak kényszerházasságféle az övék, bár amennyire ugye tudom azért bírják is egymást már mostanra, de nem biztos, hogy attól még mindent megbeszélnek. Simonettától azért jön pár info, ennyi pletykát én is hallottam, de Alison hátha ismer részleteket is. Én azért nem indulok még meg, Alison ellenben igen, és nem sokára idecsődíti a többi szurkoló lányt is. Pedig én csak öltözni szerettem volna! - Nem lesz időnk elkészülni lányok. A ruha, a hajunk... fogy az idő! - váltok kicsit nyafogósra, hiszen azért én szeretek tollászkodni és már kitaláltam milyen lesz a hajam, a sminkem, amire azért kell idő, hogy mindent rendesen elkészítsek. Nincs időm holmi kutakodásra, valami hülye cetli miatt, ami tuti csak tréfa. Az egyik lány, az a Jennifer, vagy Janette máris varázsolni kezd, amire bosszúsan fújtatok egyet és ledobom végül magamat az ágyra, mert láthatóan egyelőre senki nem kezdett el készülődni. Azért ezt-azt közben előkészítek, a ruhát kiterítem magam mellé és a smink táskámból kipakolom azt, amire úgy vélem szükség lesz. Én pont ellenkezően gondolkodom, mint Gillian. Távol leszünk, tehát erős smink kell, mint a színházban is. Ha sokáig szórakoznak akkor még a kistükröm is előkerül és nekiállok legalább az alapozásnak, hogy haladjunk. Az én hajam azért rakoncátlan és sok, nem olyan könnyű frizurát varázsolni belőle. Ha kell azért a cetlimet odaadom bárkinek.
Nagyjából Sienna is hasonóan áll a dologhoz, mint Abbie, csak ő kviddics fronton és cetli ide-vagy oda öltözni kezd csak azért is. Az edző azért erősen meglepődik, amikor Winnie állít be és elég a kezében valami cetli. Étetlenkedve szökken fel a szemöldöke. Ő is izgatott/ideges a meccs miatt, így elsősorban igyekszik visszatessékelni Winniet, hogy kezdjen el készülődni, hiszen nem sok idő és jelenésük van. Jó eséllyel hamarosan már a szurkoló csapatnak is jelezni fogja, hogy bizony sok idejük nincs tollászkodni és indulni kell.
Corvus kicsit furcsállva fogadja a vállveregetést, kicsit lassan feledi el, hogy milyen hirtelenharagú Roby és hányszor tűnt úgy, hogy el fog pattanni a húr, amikor valami nem úgy sikerült, ahogy ő akarta. Azóta már olvadt a jég, de ő tipikusan olyan, aki lassan felejt - vagy nem felejt. - Hány éve már? - kérdez azért rá, nem piszkálásból, de egyenesen Dany-hez fordulva, amikor az összeszokásról beszélnek, mert Lizzy és Dany kapcsolata bár nem volt mindig nyilvános, egyértelmű azért igen. Ha még mindig "összeszoknak", akkor ez egy életen át tartó melónak tűnik, ami egyrészről fárasztóan hangzik, másrészről, ha mindenki ezt éli meg kicsit könnyebb lesz elfogadni, hogy normális, ha náluk előfordulnak összezörrenések. Amikor előkerülnek a cetlik ő is megforgatja, de bólint. - Mindenkié ugyanolyannak tűnik, hm. Egyetértek. A fizikai agressziótól eltekintve. Terroristákkal nem tárgyalunk. - mond csak ennyit, de miután átöltözik azért az egyenruhája zsebébe teszi ahelyett, hogy hátrahagyná a szobába.
Alison nem tudatosan használja a képességét, ha azt tenné talán más eredménye lenne, de így csak azt érzi, hogy bár Mira szavai hamisan csengenek - hiszen őszintén úgy gondolja, hogy ritkán rúgják ki az ember kezéből az italt egy karate mozdulattal - azért nincs nagy rossz szándék vagy harag mögötte, elengedte tényleg.
Simonetta erősen használhatatlanul hever a drámájában, még arra se nagyon figyel fel, hogy a párna alól kicsusszan az övé is, de azért sóhajtva felül és megmutatja a többieknek. - Bemutatkozó meccsük lett volna és meghiúsult. Vagy sose volt és csak csapda volt a csapatnak, vagy ilyesmi. - válaszolja, nem azért, mert végtelen tudástár, hanem mert végtelen pletykafészek és amikor az Allstar visszatért a suliba azért volt erről egy kis pusmogás.
A lányok összecsapódnak a kettes számú lányszobában és mindenkinek ugyanolyan a cetlije első ránézésre. Amikor Winifred elmegy az edzőhöz bekopogni, ahogy a nő ajtót nyit és megmutatná neki az övét, mielőtt bármit láthatna Josie a papír szó szerint öngyullad a lány kezében - nem égeti meg, bár kellemetlenül meleg - és még hamu se marad utána. Janette megpróbál további információkat szerezni és egyértelműen nem egy varázslat van elhelyezve a papírkán, aminek az egyik része az öngyulladás, ha illetéktelen látja - ugyan egymáséit el tudják olvasni, szóval úgy tűnik az összes fiatalnak szólt és senki másnak -, nyomkövetések elleni védelem, viszont egy valami új információ kirajzolódik. A saját cetlijén a felirat alatt megjelenik egy C betű, akármit is jelentsen.
Lassan pedig ideje indulniuk a katedrálisba (a stadion), kezdődik a megnyitó és a szurkolólányok féllépése!
// Határidő: november 21., éjfél Következő mesélői: november 22., szombat//
- Én natursminket fogok csak feldobni. Az legalább nem tud annyira elfolyni. Távolról úgysem fogunk annyira látszani. - felelem Mirának egy vállvonással. Meg aztán senki szerintem rajtam kívül nem matatna ezzel. Már teljes harci diszben vagyok amikor a sminkes cuccaim között a kis üzenetre rátalálok és elolvasva azért felhördülök. - Az áll benne hogy “Semmi keresnivalótok itt. Azt hittem, hogy Belfasti kalandotok eléggé egyértelmű jelzés volt. Ha az sem volt elég… Jöhet a következő kör…” - egy pillanatig hallgatok. - Miféle beteg állatnak van baja már velünk megint? - mormogom amikor Aliston bejön és a kérdésére kelletlenül biccentek. Azt persze nem teszem hozzá, hogy mintha a legutóbbi eset Tori körül kerekedett volna ki. De úgy amúgy miért is? Aztán össze szedem a virgácsaimat - Valószínűleg mindneki kapott. - kilépek a szobánkból hogy mindenki egyesülhessen egy kupacban és át tudjuk beszélni. Én a húgomat keresem rögtön és szép vagy nem szép mellé sorolok. Hiszen a legutóbbi “kalandjuk” majdnem nagyon nagyon rossz véget ért. Közben meg már azt látom, hogy Winifred elviharzott egyenesen az eddző szobájához és nem éppen diszkréten kezd nála dörömbölni.
Nem igazán hat meg Mira szemforgatása, a véleményemet tartom. Nem jó ötlet idegenektől piát elfogadni, pláne a fellépés és meccs előtt. Viszont a kibontakozó drámának azért jó lenne valamilyen formában az elejét venni, és épségben eljutni legalább a szállásig, anélkül, hogy egymást nyírnánk ki az ellenségeink legnagyobb örömére. Ezért is a békítő szándékú felvetés, amire Abby harap rá leginkább. De valóban talán nem ártana békésebben megismerni egymást, és kicsit összeszokni. A máris tapintható feszültség nem éppen építő jellegű. Amivel normál talán nem is nagyon foglalkoznék, de egy eleve széthúzó bandára sokkal nehezebb figyelni, mint egy összeszokott csapatra. Plusz talán én is kezdek megváltozni, érzékenyebb lenni dolgokra, amiket eddig észre sem vettem. Szóval most örülök neki, hogy legalább Abby pozitívan vette a felvetésem. Ámbár Mirának nem is sok esélye volt válaszolni, mert Alison ráveti magát, és ölelgetni kezdi, ami még számomra is elég szélsőséges megnyilvánulás, pláne az előzmények tükrében. Úgy tűnik, hogy Alison nagyon szeret a végletek közt csapongani. Ami nem baj, csak szintén nem fogja megkönnyíteni a helyzetem. Így amikor Mira segélykérő pillantásokat vet, én csak egy kissé tanácstalan vállvonással válaszolok rá. Én sem tudom, hogy ezzel most mit kéne kezdeni. Szóval kifejezetten örölök, hogy a továbbiakban sikerül minden egyéb fennakadás nélkül elérni a kijelölt szállásunkat. Sőt még a szobákat is elfoglalni. Noha nem egy luxus szálló, de hát semmi se lehet tökéletes. Alvásra meg fog felelni. A fellépő rucival a kezembe fordulok Mira felé a kérdése hallatán. - Még nem konkretizáltuk, de szerintem is ütős lenne az egységes megjelenés. - helyesek. Eddig tényleg nem beszéltük meg a sminket és frizurát, pusztán a fellépő ruhát választottuk ki. De talán ha átöltöztünk, akkor lehet illene átmenni a többiekhez, és közösen kitalálni valami ütős sminket, és frizurát. Azonban itt nagyjából meg is akad a békés készülődés menete, mert a következő pillanatban Foxi a rókám az ágyamra felugorva vészjóslóan kezd morogni és vicsorogni valamire, ami annyira nem jellemző rá, hacsak nem jelezni akar valamit. Odalépve pedig én is megtalálom a magam kis kártyácskáját. Nagyjából pedig ez az a pont, amikor Alison is áttalál hozzánk a sajátjával. - Az hogy valaki nagyon szeretné kiprovokálni, hogy fogkefévé változtassam, amivel aztán végig sikáltatom a Roxfort összes budiját. A Karácsonyi Bál utáni reggelen. - toldom még hozzá a képhez az időpontot is meglehetősen rosszmájúan Mira kérdésére. A hangszínemből nem igazán derül ki, hogy mennyire gondolom ezt komolyan, abba pedig ne menjünk bele, hogy mennyire törvényes embereket fogkefévé változtatni. De ez az ismeretlen gyökér bizony megérdemelné. - Nálatok mindenki kapott ilyet? - teszem fel a kérdést, miközben a vállamra emelem a kis tértágított válltáskám. Jobb híján követem Alisont a másik szobába amikor az megindul. - Valaki megnézné, hogy a játékosok és az edző kapott-e? Én meg megnézem, hogy mit tudok kihozni ebből. - mosolyodok el, egy semmi jót sem sejtető róka vigyorral. Azzal pálcát húzok, és a cetlire illetve a szobára fogom, ahol tartozkodunk. Megpróbálkozok előbb egy Demonstrate-val, illetve utána egy nyomkövető bűbájjal. Hátha megtudok a cetliről, illetve a küldőjéről valami hasznosat is... Akkor kezdődjön a tánc!
//Demonstrate: Megállapítja egy tárgyról, hogy milyen mágikus tulajdonsággal rendelkezik, illetve egy bájital komponenseit lehet kideríteni vele. Hatodéves tananyag a Roxfortban.
Appare Vestigium - Nyomkövető bűbáj A varázslat nyomait, illetve láb- és bármilyen más típusú nyomokat fed fel.//
Annyira általában nem érdekelnek a folyosói pletykák, hogy hosszan megmaradjanak bennem. Őszintén szólva még Corvus magánélete sem. Ő pont olyasvalakinek tűnik számomra, aki szereti külön választani a dolgokat. Külön kezelni a magán életét, a sulit, a sportot, és nem kevergetni ezeket egymással. Amivel semmi baj sincs. Ez rendben van így. Arra persze emlékeztem, hogy a csapatépítőn említette, hogy menyasszonya van, de hogy pontosan ki is, az már jóval kevésbé maradt meg bennem. Mégis, ha a szurkolólányok egyike, az még érdekes is lehet számára. Vagy csak jó hatással lehet rá. A mardekáros lány csapatokat azért annyira nem ismerem. Leszámítva talán Mirát, akivel volt egy futó egy éjszakás kalandom, és Gillit, akivel a VMS-en jöttem össze. Kettejükön kívül a többi szurkoló lánynak még a nevét sem tudnám megmondani. Ettől függetlenül egy kis vállrándítással én is elnevetem Roby megjegyzését, miután Corvus felvilágosít minket a menyasszonykája kilétéről. - Egy kapcsolat sem súrlódás mentes hosszú távon. Össze kell csiszolódni, változni. De igen, Gilly is itt van. Ő és Lizzy nagyon különböznek bizonyos szempontból. Gillyvel mondjuk úgy, hogy nem tudtuk azt adni egymásnak, amire a másiknak igazán szüksége lett volna. Így vége lett. Lizzyvel pedig még igyekszünk összeszokni. - válaszolom meg Roby kérdését. Persze sokan pletykálnak rólunk minden félét. Hozzászokhattam volna már. Egyszer az öltözőben egy kiscsaj még autogramot is kért tőlem, mert részt vettem a VMS-en. Közben pedig a familiárisom sikeresen talál valahol valami cetlit, amivel felmászik a vállamra, és az orrom elé dugja. Így kénytelen vagyok elvenni, és megnézni, hogy mi is az. - Chööö. Ha azt hiszik egy papírfecni elijeszt, nagy tévedésben vannak. Foglalkozzunk azzal, amiért jöttünk, és nyerjük meg a meccset. - horkanok fel rosszmájúan a cetlire, melyet azzal a mozdulattal gyűrök papírgalacsinba, és egy elegáns csuklómozdulattal hajítom be a szoba sarkában álló szemetesbe. Az lenne az igazi fricska ezeknek a kis szarháziaknak, ha tényleg megnyernénk a mai meccset. Ezért pedig mindent meg fogok tenni.
Janette szavai hallatán csupán a szemeimet forgatom, hiszen még mindig úgy gondolom, hogy nem pont a pomponlányok lesznek azok, akiken keresztül gyengülhet a csapat. Valamelyikünk megsérül/baja esik, hát irány a Gyengélkedő, de ennyi és kész. Maximum nem gyönyörködnek bennünk azok, akik egyébként is a kviddics miatt jöttek el. Alison húzása azért az én tetszésemet nem nyeri el, fel is megy bennem a pumpa rendesen és hát még az is esélyes, hogy az őt védő Gilliannek is nekifeszülnék szóban, de ez és Janette kérdése alól újfent csak a szöszi karate-kölyök ránt ki egy teljesen meglepő fordulattal... Amikor megölel, egy pillanatra belém fagy a levegő és csupán segélykérően pislogok arra, aki esetleg Alison háta mögül lehet szemtanúja az eseményeknek. Nem vagyok annak a híve, hogy egymás nyakába boruljunk, egy pillanatra szoborrá dermedve állok hát egy helyben, de végül sután felemelem a karomat és a tenyeremmel gyengéden veregetem meg Alison hátát. Rég láttam már ennyire nyálas cselekedetet, a másik pedig az, hogy soha életemben nem tettem ilyesmit, de azt hiszem, túl kell tennem magam a kezdeti sokkon és valamilyen úton-módon kivágni magam a helyzetből. Úgy néz ki ugyanis, hogy a szőkék összetartanak, hiszen Simonetta és Gillian is Alison mellett álltak, ők ketten pedig hangemberek, szóval velük talán nem lenne érdemes ujjat húzni. - Jó, hát na... Megesik az ilyesmi - füllentem, hiszen azért nem mindennapi látvány, ahogy valakinek az ujjai közül kirúgják az üveget és noha még mindig füstölgök magamban, azért igyekszem jó képet vágni a történtekhez. Ha pedig Alison be is tud pillantani az elmémbe a képességével, hát tartogatok számára egy meglepetést... Dante és én gyakoroltuk a dolgot, hiszen vámpírként van némi tehetségem a mentális cuccokhoz, ráadásul nem szerettünk volna semmit sem a véletlenre bízni, szóval Alison annyit láthat, hogy a válaszom őszinte. Remélhetőleg képes is leszek becsapni őt, bár fogalmam sincs arról, hogy legilimentor. Szimplán csak van egy fal az elmém körül, amelyet véres verejtékkel emeltem fel és amely - ismétlem: remélhetőleg - be tud csapni mindenkit, akinek van annyi bőr a képén, hogy a fejemben matasson. A szobák felosztása azért az én tetszésemet se nyeri el igazán és össze is akad a tekintetünk Gilliannel, sőt, még arra is késztetést érzek magamban, hogy egy kiadós fintort bevágjak, de ezen szerencsére képes vagyok uralkodni, helyette inkább egy mosolyt csalok az ajkaimra, bár kérdés számomra, hogy mennyire hasonlít inkább egy vicsorhoz. - Hm... - "Törődj a magad dolgával, hülye liba..." - Talán igazad van - ismerem el kedélyesnek szánt hangon, noha jelenleg legszívesebben a világból kifutnák. Ráadásul Janette a másik... Most komolyan szopatnak engem vagy csak úgy véletlenül? Akkor már inkább az Azkaban... Részemről elmarad az ölelgetés, helyette a gondolataimba mélyedve követem Gilliant a szobába, aki szinte azonnal neki is áll készülődni, láthatóan rapidra venné a távozást. - Oké, sose voltam szurkolólány, de ez a smink téma... Szerintem jó lenne, ha mindenki egységeset viselne. Ejtettünk erről szót egyáltalán? - pislogok hol Gillyre, hol Janettere értetlenül. Nekem nem rémlik, bár fejben nem is voltam mindig képben. Amikor Alison átkopog, szerény személyem már egy szál melltartóban virít, alul szerencsére teljes a szett, bár sose voltam szívbajos, most se teszem. A levélre pillantva csupán a fejemet csóválom, habár nem kizárt, hogy a társaim valamelyike már megtalálta, ki tudja. Mindenesetre, menet közben felöltözve kapom magamra a felsőt is, engem aztán rohadtul nem érdekel, hogy a pasik közül meg-e lát valaki vagy sem. - Na, mi áll benne? - teszem fel a kérdést, amint átérünk a másik szobába, hacsak időközben valaki fel nem homályosít a levélke tartalmáról. Abban az esetben ugyanis kiadósan szorgalmazom az edző értesítését.
Vámpír III.: Képes behatolni átlag emberek tudatába, mértékkel olvasni azt, de ez rendkívül kiveszi az erejét és természetesen mágiaellenállás van ellene. (Talán elég lesz arra, hogy becsapja Alisont, bár a mesélőre bízom, hogy sikerül-e. Plusz, ha már legilimentor, nem tudom, megcsaphatja-e Mira sötét kisugárzása, amivel vámpírként rendelkezik )
Én csupán ösztönösen segíteni akarnék, na meg azt gondolom, hogy a látványos megmozdulások most tényleg jellemzőek kell, hogy legyenek ránk, ehhez képest Mira kiakad, Abbie csak pislog, Janette békít, viszont Etta és Gillian mellém áll. Tényleg úgy érzem magam, mintha valami gonosz pompomlány királynő lennék, akit védenek az udvarhölgyek. Bár messzemenően jól esik, de az örökös megfelelési kényszerem, hogy senkivel ne legyek rosszban, mégis arra indíttat, hogy szemlesütve bűnbánjak. - Igen, talán én is hirtelen voltam. Nem akartam, hogy valaki leitasson, megmérgezzen. Sajnálom! - Lépek oda, szinte magamhoz vonva Mirát Janette óvásából, még akkor is, ha azt kockáztatom, hogy a másik lány pofán töröl, s megölelem. Részemről remélhetőleg ennyi, de ha Miranda később elégtételt vesz, hát nem akarok most rosszul aludni, hogy fasírtban vagyunk. Visszalépek a lányok közé, hogy egy apró mosollyal, biccentéssel köszönjem meg nekik, hogy úgymond kiálltak értem. Máshogy kellett volna kezelnem, az tuti. Akaratlanul is végigsimítok Mira elméjén, hogy kifürkésszem, hogy az esetleges válasza mennyire lesz őszinte. Tudom, hogy én is következetlen vagyok, mert harciasságommal megijeszthettem, felbőszíthettem, ráadásul abban igaza van, hogy kicsit magamhoz ragadtam a központi szerepkört az ismeretségek kapcsán, ugyanakkor ha ilyen nyuszin kérek bocsánatot az nem biztos, hogy erős kézre utal. Valahol még én is keresem önmagamat, de egy biztos; sosem bántanék senkit szándékosan! - Igazad van Abbie.. Nem csak ő reagálta túl, én is! Mindenesetre nagyon örülök, hogy itt vagytok, hogy itt vagyunk. A musicales pasi nem fog benézni? – Kérdezem félmosollyal, hogy aztán leüljek Simonetta ágyára, a szőke vélának simogatva a hátát, mert láthatóan nagyon ki van bukva. – Sss.. semmi baj, tudom, hogy ez most pocsék érzés. – Ingatom a fejemet Abbie felé, s azt tátogom, hogy „pasi”. Hátha ebből megérti. Aztán megyek csak vissza a saját ágyamat rendezgetni, amikor már Abbie is szól, hogy talált valami furcsa papírt. – Hát ööö.. mi nem voltunk Belfastban, és hát.. lövésem sincs. Valaki máris ellenünk van? Vagy ezt csak mi kaptuk, amolyan próbatételként? – Csóválom megint a fejemet, lassan már kezd megfájdulni a nyakam a sok mozgatástól. Fújtatok egyet, lehet, hogy máris össznépi szeánszot kell tartani? Pattanok is, és kisietek a szobámból, átkopogtatva, sőt be is nyitva a másik lánycsapathoz. – Átjöttök? Ti is kaptatok ilyet? – Mutatom az ujjaim között a fenyegetős levélkét, aztán intek, hogy utánam, remélhetőleg jönnek is, hogy ezt most gyorsan megvitassuk, legalább házon belül.
♬ Chasing cars ♬ Ruci Megismerkedésünk története [You must be registered and logged in to see this link.]
Természetesen nem felejtettem el, hogy mi hangzott el a csapatépítőn, de ott kellően magam alatt voltam, hogy nincs agyam furmányos játékokat kitalálni, viszont alaposan meglepett, hogy Sienna felvállalta a kapcsolatunkat, sőt még azt is mondta mindenki előtt, hogy szerelmes belém, ahogyan én is. Így Corvus vallomása nem is azt mondom, hogy másodlagos volt, de valójában az volt a fontosabb, hogy a terelőtársammal Winifreddel testvérek. Az azért jobban megragadt, mert Wini ott volt jelen. Mindenesetre összenézek Danyvel, lehet, hogy kicsit ő is le volt maradva, úgyhogy most eszmélek, és bólogatok. - Áh, így már értem. Tudod, hogy nem a ravaszságom miatt kerültem a Mardekárba. - Nevetem el magamat őszinte vidámsággal, s odapattanok Corvushoz, hogy barátian megveregessem a vállát, immár teljes mértékben tudatában annak, hogy vőlegény. Mi azért még messze vagyunk még egy eljegyzéstől is Sisivel, s minket nem is hajt semmilyen kényszer, fiatalok vagyunk, de nem aranyvérűek, úgyhogy majd ahogy alakul. - És te Dany? Nálatok mintha olykor lenne némi.. surlódás.. Az exed is jött, ugye? - Kérdezek rá nyíltan, hiszen erről azért már többet hallottam, főleg mivel a másik Olivander lány az én házamba jár, s hall az ember ilyesmit. Most viszont nem Gilliannel hanem Elizabeth oldalán páváskodik az unokatestvérem, ez azért már kezd érdekes lenni. Én pedig itt a fiúk körében hirtelen vágyom arra, hogy pletykálkodjunk! Talán mindig is ilyen csapatra volt szükségem. Az ágyak rendezgetése közben megtalálom a cetlit, első haragomban ízekre tépném, de csak odamutatom a kapitánynak. - A kis szarosok azt hiszik, hogy el tudnak téríteni. Ha megtudom, hogy ki az, kitöröm a nyakát. - Fogadkozom felbőszültem, de nem akarom, hogy Sienna mondjuk bárki testi épségét féltve visszalépjen. Meg kéne mutatni az edzőnek, vagy ebben legyünk a saját magunk urai?
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
Elég brutál jelenet bontakozik azért ki és bevallom kissé meglep Alison harciassága. Ezt az oldalát még nem ismerem, bár tudom, hogy sportol, de ez azért mégis távol áll tőlem és e miatt az én szememben tőle is. Főleg, hogy azért emlekszem még, amikor a Jenkins ügy után mások előtt megjelenni is nehezésre esett, most meg egészen megjött a hangja. Lehet, hogy ebben ennek a hajtónak is része van, akinek elvileg nem fogja elvonni majd a figyelmét? Erre most nem kérdezek rá, főleg mert a rúgás ugye meglep, Simonetta meg úgy felcsattan Mira beszólására, hogy csak pislogok. Én e téren pont hogy nem vagyok harcias, inkább a művész vonalat képviselem, aki pozitívan áll a dolgokhoz, de ez a helyzet majd nagyon távol áll a pozitívtól. - Az lehet, hogy jó ötlet lenne, főleg ezek után. - pillantok Janettere egyetértően a város felfedezős ismerkedős meccs utáni lófrálást illetően. Értem, hogy Alison mit akart ebből kihozni, de nehéz lett volna jól kijönni abból, hogy kirúgod valakinek a kezéből az üveget. Valószínűleg az edző amúgy is szólt volna, ha meglátja, nem biztos, hogy okos megoldás volt ezzel csapatfeszkót kelteni. Lehet, hogy most szétválunk, de nem tuti, hogy nem marad meg valami tüske az eset miatt. - Máskor lehet, hogy könnyebb, ha csak szólsz szegénynek. - mondom azért Alisonnak, amikor belépünk a szobákba, hogy helyet válasszunk, bár amikor meglátom azt a párnába kiabálást, amit Simonetta levág kissé pislognom kell párat. Megköszörülöm a torkomat és inkább afféle néma kérdéssel nézek Alisonra, mintha minium telepatikus üzenetet küldenék épp: "Ennek meg mi baja?". Nem ismerem még a lányt annyira, hogy ezt a kérdést hangosan tegyem fel. A végén még zokon venné, netán még jobban nyafogni kezdene, vagy tudom is én. Pakolászni kezdek inkább, megnézem rendben becuccoltak-e ide nekünk, amíg belé nem botlom a cetlibe a ruháim közül kipottyanva. Először még elgondolkodom rajta nem hagyott-e üzenetet valaki a szobából, vagy én magamnak emlékeztetőt, csak aztán olvasom el és válik egyértelművé, hogy nem erről van szó. Így a cetlivel a kezemben fordulok a többiek felé, még inkább meglepődve, ha náluk is látok hasonlót. - Ez meg mégis mi a fene? - ráncolom a homlokomat. - Milyen Belfasti kaland? - na jó, nem feltétlenül minden téren tájékozódom, ami az iskolai eseményeket illeti. A kviddics igazából a pompom csapat megalakulása előtt nem feltétlenül volt olyasmi, ami lekötötte a figyelmemet, ezért hát valójában arról se sokat tudok, hogy az előző meccs nem jött létre valami hacacáré miatt.
Corvus biccent az edző szavaira, bár az ő esetében sajnos pont nincsen faji erősség, amihez olyan egyértelműen nyúlhatna, de azért a légnimfák és a sebezhetetlenség nem egy rossz kezdet az esélyeiket latolgatva. Hogy kinek min van a hangsúly ezen a néhány hetes kiránduláson az Simonettában erőteljesen kérdőjeles, hiszen ő Roby miatt jött és láthatóan hiába akarja Alison mindenbe belevonni, nincs is rá különösebben igénye, sőt, zavarja a tyúkanyóskodás. Amikor viszont jön Alison körbeforgórúgása azért felfigyel, sőt, szó szerint fel is nevet hangosan. - Szép, ha nem hallanak meg, akkor jönnek a tettek! - kacagja, bár Mirának valószínűleg nem ennyire vicces a dolog, sőt, azonnal el is kezd pattogni. - Hé, te meg kit nevezel ostoba libának? - villan meg a tekintete harciasan, csak én hülyézhetem le a barátnőmet, aki még a legilimentor megérzéseivel is tud néha nagyon "szőke" lenni. Ezek után már nehéz kicsit Janie bemutatkozós körére reagálni. Akárcsak majdnem minden lány itt éppen, szinte nevetséges mennyiségben. - Ahha, öhm, nagyon komolyan veszem... - mondja kicsit félvállról, miközben megérkeznek és az ősrégi helyet méregeti fel. Simonettának majdnem kiesik a szeme, amikor Sienna és Roby csókkal köszönnek el és ahogy záródik a kettesszámú lányszoba ajtaja azonnal az első ágyra veti magát, hogy drámaian belesikítson a párnába. Corvus nem csókolja meg Alisont, amikor szétvállnak, de egyértelműen viszonozza a mosolyát egy olyan mosollyal, amit az ittlévők nagyrésze még az életében nem látott tőle, aztán belöki az ajtót és belép a többiekkel. Srác szobából egy van és Dany és Roby azonnal megtámadják néhány kérdéssel, amire azért kicsit összevonja a szemöldökét. - Már a csapatépítőn megerősítettem a pletykát, Alison Fawley a menyasszonyom, azt hittem tudjátok kiről beszéltem. Október végén lesz egy éve, hogy már jegyben járunk. De nem sietünk sehova. - szögezi le, valóban látszik rajta, hogy nem az a lelkizős fajta, de tényeket el sem titkol, büszke arra, hogy kivel van, hogy nem csak elrendezett házasság, hanem egymást is választották és azt, hogy valószínűleg tényleg végigmennek a folyamattal.
Ahogy elfoglalják a szobákat és Abby, Janette és Winifred fürgén le is csap az ablak mellettiekre, elsőre minden tényleg normálisnak tűnik - persze a belső drámákkal megfűszerezve. Viszont ahogy előkerülnek az egyenruhák, felszerelések, illetve ahogy leülnek az ágyakra, sorjában kerülnek elő aprócska kártyák, mindenkinek egy (kivéve az edzőt), ugyanazzal a felirattal.
Teljesen rápörögtem a lehetőségre, hogy itt lehetek. A tengeren túlon a szurkolócsapat állandó jelenség volt a meccseken és én mindig is szerves része voltam. Itt viszont minden megváltozott. Az elérhetetlen, sérthetetlen amazon álarca az évek során semmivé foszlott. Lett egy durva hírem is Danyel után a srácok körében. Azóta pedig leginkább kiestem a mézes kosárból. Nem mondom, hogy nem lenne rossz újra népszerűnek lenni és a top-ban lenni, hiszen a csillogás és szereplés volt a mindenem. Amikor volt rá lehetőség feldobtam Alisonéknak, hogy ha kell segítség a mezekkel vagy sminkkel, boldogan segítek. A legtöbb cuccomat amúgy is én csináltam és általában mindig jól is néztem ki bennük! Vagy nem. De az nem érdekel és nem is tudok róla! Rengeteg minden történt azóta.. Lizzy és az unokabátyám, nővérem előtt sikerült felvállalnom magamat és Annat, bár a családi bemutatás a mi oldalunkról még azért várat magára.. Ami az angyaloskodást illeti, a legutóbbi eset után egy ideje már nem kaptunk füstjelet Vladtól. Még mindig túlontúl földöntúli ez az egész számomra. És a csapat se igazán olyan akikkel szívesen lennék egy fedél alatt hosszú távon. Mondhatni belőlem is a picsát hozzák ki és a hisztibajnokot. Pedig tudok ám másmilyen is lenni! Ami rendkívül felbosszantott, hogy egyszer próbálom betartani valami orbitális titok kapcsán a szabályokat, erre kiderül, hogy Autumn többekkel beszélt már arról, hogy angyal lett, én meg gyomorideggel voltam mindig is, hogy titkolóznom kell Anna előtt meg mindenki előtt.. De eldöntöttem, hogy nem érdekel tovább! Amint vége a bajnokságnak beszélek vele erről. Vagy még közben, ha el tud jönni a gyakorlatai közben legalább egy alkalommal. Feldobtam neki, hogy legutóbb amúgy is volt egy kiadós vészhelyzet a csapat körül, talán még amolyan hátvédnek is kihelyezhetnék ha kéri.. Reménykedem annak ellenére is, hogy tudom az aurorokra egészen más terepek várnak mostanság mint hogy a sportolóikkal foglalkozzanak.. Vlad íratlan szabálynak adta ki, hogy mindig legyünk elérhetőek amikor füttyent és bevallom, reménykedem abban is, hogy most erre az időre ameddig itt vagyunk, nem jön már közbe semmi az ég világon és teljes szívvel és lélekkel itt tudok lenni! Annyira elveszek a városka látványában és a gondolataimban, hogy már csak arra eszmélek, hogy valaki piát nyom a fura csaj kezébe aki elkezdi kínálgatni, mire Alison egy pörgő rúgással szabadítja meg tőle. Az üveg egy fél méterre száll el a fejem mellett, így azért nehéz lenne figyelmen kívül hagyni, de ahelyett, hogy Alisonnak tenném szóvá Mira cseszi ki nálam a biztosítékot. - Igazából nagyon jól tette, hogy megszabadított attól a vacaktól. Ha ő nem teszi meg én teszem! Csak.. kevésbé ilyen menőn.. - forgatok szemet egy kis elismerő féltékenységgel. Mert szerintem igenis menő volt! - Ahelyett, hogy hisztizel, inkább fogd fel, hogy legalább fellépés előtt nem iszunk és fogd be! - legyintem le egy csuklómozdulattal majd teszek egy olyan jellegzetes mozdulatot, mintha csak a levegőben a szájára fognék, mintegy rövidre zárva a konzultációt erről. Aztán tovább is vonulok mert semmi szükségem arra, hogy nekem is neki álljon pattogni. Meg amúgy sem érdekel igazából. A szoba elosztásoknál azért egy kicsit felnyögök és belém fagy valami. Fintorral préselem össze a formás ajkaimat és sandítok Mirára és már a nyelvem hegyén van, hogy panaszt tegyek és átkérjem magamat valahova, de az edző elég hamar lezavarja a dolgot. Én pedig csak most fogom fel, hogy nem csak hogy a népszerű csajok közül estem ki, de egyenesen egy olyan szobába kerültem ahol… Ahol Mirával kell egy levegőt szívnom.. De végül megemberelem magamat. Nem volt szép az indításom, de kissé ideges leszek, ha arra gondolok, hogy olyan lesz a hangulat, mint az angyalokkal.. Szóval csak egy sóhajjal lépek mellé. - Üdv a fedélzeten.. És bocs az előbbiért.. De tényleg túlreagáltad. - mormogom aztán inkább belépek az ajtón és egy fal melletti félre eső ágyat szemelek ki. Én egyáltalán nem szégyenlősködöm. Azonnal elkezdek átöltözni és a hajamat és a sminkemet is a helyére varázsolom, hogy utána minél hamarabb kimenjek a szobából.
You should see me in a crown I'm gonna run the city of nothing
Winifred Hill
Reveal your secrets
Tárgy: Re: St Davids 2023-10-29, 20:46
St Davis & Winifred
[You must be registered and logged in to see this image.] Az nem kifejezés, hogy izgulok. Rengeteget készültünk és a legutóbb elég csúnyán félre állítottak minket az útból. De ezúttal aligha hiszem, hogy ha valami hasonló történne, akkor az is el lenne már felejtve. Sienna itt van és vele úgy érzem egészen jóban lettünk, de annyira bele van felejtkezve Robyval a beszélgetésbe, hogy eszem ágában sincs a közelükbe keveredni. Alison is itt van akinek szívből örülök, viszont most a barátnői társaságában van. Minden bizonnyal nem lenne túl mókás azzal mennem oda hozzájuk, hogy hali én vagyok az aki miatt a nyáron Alison ott hagyott titeket hoppon a fagyizóban… De valamikor jó lenne velük megismerkedni. Nem amiatt mert hogy ők a népszerű lánykoszorút képezik. Sosem vágytam népszerű lány lenni.. Egyszerűen csak tök jó lenne, ha a társaságok és a körök tudnának vegyülni. Alison nem akart a Tekergős körökbe annyira bele folyni, mert amolyan felesleges elemként írta le magát oda… Nos akkor viszont lehet hogy a válogatottnak és a szurkolócsapatnak érné meg vegyülnie. Legalábbis az én elképzelésemben. Közben pedig valami oknál fogva eszembe jut Caevan is. Amikor találkoztunk, valami oknál fogva meginvitáltam a meccsre és szereztem is neki jegyet, amit ugyan nem személyesen csak bagollyal küldtem meg neki… Fogalmam sincs hogy minek örülnék jobban, ha egyszer csak valóban ott lenne a lelátón, vagy ha a bagoly inkább eltévedt volna kézbesítés közben.. Némi pír az arcomba szorul de betudható annak, hogy csak zavarba hozott hogy mindenfelé párok vannak a csapatban és szinte szemezések kereszttüzében érzem magamat.. Apropó.. mintha valami fergeteges féltékenységhez hasonló csapna meg valahonnan Alisonék felől… De valahogy egyáltalán nem érzek ki tisztán most semmit semerről.. Ennek köszönhetően inkább Corvusra és az edzőre igyekszem figyelni, főleg amikor szóba kerül Elizabeth-nek a sebezhetetlenségét blokkoló ékszer. Így tökéletesen lemaradok az üveg körüli incidensről. Húsz perc múlva akkor. A szobába lépve Lizzy és Sienna rögtön a mezzel foglalatoskodnak. - Akkor én befoglalom az ablak mellettit, ha nem baj. - persze ha csak épp nem csapott már le rá valaki. És ha az ajtó csukódik mögöttünk egy apró paraván varázslattal leválasztok egy pici teret ahol át tudok öltözni. Tudom, hogy mind lányok vagyunk. De sosem volt bennem, hogy mutogassam magamat. Mindenesetre hamar össze kapom magam és már teljes harcidíszben szüntetem meg a paraván varázslatomat. Már csak a hajamat fonom össze szorosan és fixálom minden egyes hajszálamat, hogy semmiképpen se zavarhasson be.
Néha tényleg túl karót nyelt tudok lenni, bár gyűlölőm ha ilyennek látnak. Talán a neveltetés, vagy az állandó megfelelési kényszer. Ki tudja. Most csak szeretnék vigyázni a csapatra, és biztosítani, hogy minden rendben lezajlik majd. - Még az is megeshet, minden kapóra jöhet az ellenfélnek, ami minket gyengít. Szóval köszi nem, és nem is kísérleteznék vele. - pillantok Mirára, mert tényleg nem értek egyet azzal, hogy idegenektől elfogadott piát húzzunk le, ráadásul a számunk előtt. A következő pillanatban viszont Alison tesz pontot a kis vitánk végére. Azért a rúgásra egy pillanatra kikerekedik a szemem, és kap egy elismerő pillantást. Azért el kell ismerni, ilyesmire nem mindenki képes. Oké, itt mind táncosok vagyunk, és mindannyian elég jól mozgunk, de ez már harcművészet kategória. A következő pillanatban viszont inkább átkarolom Mira vállát, nehogy a végén még tényleg neki essen Alisonnak, nem lenne jó vége. - Nyugi csajok. Nem történt tragédia. Tudjátok mit, ha túl vagyunk a fellépésen, és a csapatunk is nyer remélhetőleg, akkor este elmegyünk felfedezni a környék szórakozóhelyeit. Az első kört én állom. De csak ha lesztek olyan jók, hogy ezt most abba hagyjátok, és a tökéletes szám előadására koncentráltok. Meg mondjuk nem kéne lemaradni tőlük. - bökök a fejemmel az edző és a távolodó csapattagok hátának irányába. Furcsa a békítő szerepében fellépnem. Általában inkább generálni szeretem az efféle feszültséget. Élvezem, ha előttem tépik egymást valami ostobaságon a suliba járó kis csitrik. Ez viszont nem az a helyzet, hogy ez megengedhető legyen. Na meg talán valahogy kezdek szociálisan fejlődni. Minden esetre a kis mardekáros különítményt igyekszem a csapat után terelni, azzal hogy megindulok előre. Noha a magam részéről nincs mit mondanom az edzőnek. Még. Nah Mira tényleg túl lőne a célon, akkor valószínűleg közbe lépnék, de ez a kis közjáték még éppen felejthető. - Janette, de szólíthatsz Janie-nek. Tényleg ha már itt tartunk, ti miért léptetek be a csapatba, hobbi, vagy komoly terveitek is vannak a tánccal? - mutatkozom be egy kis mosollyal Simonettának, ahogy Alison rá irányítja a figyelmet, de a kérdés már lényegében mindenkinek szól a szurkoló csapatban. Ha már ismerkedés, akkor valahol el kell kezdeni nem? A szállásra érve körülnézek. Nem egy luxus hotel annyi biztos. Egyértelműen sokkal jobbhoz vagyok szokva, de nem akarok kényeskedőnek látszani, így inkább megtartom magamnak a véleményem. - Az ablak melletti ágyat választanám, ha nem bánjátok. - mosolyodom el a szobában Mira és Gilly felé, ahogy felérünk. A táskámat le is rakom az ágy mellé, míg a rókám kényelmesen felugrik az ágyra, és el is helyezkedik középen. Nah ezt nevezem. Én a magam részéről a fellépő ruhámat veszem elő a szekrényből, és tartom magam elé, egy kisebb díva mozdulatával. - Szerintetek az egységes ruhához nem járna egységes smink és frizura? - teszem fel a kérést. Talán tényleg élvezni fogom ezt a szurkolósdit.
Teljesen természetes, hogy megnézem Gillyt és a lányokat. Elvégre a szurkoló csapat is valahol hozzánk tartozik. Miattunk vannak itt, és el kell ismerni, hogy sokat jelent a biztatásuk. Még ha mondjuk meccs közben nem is feltétlen őket keressük a lelátón, vagy a kispad közelében. A tudat, hogy az iskolából mások is vannak itt, akik értünk szurkolnak szó szerint, az igen is valahol szívet melengető, és erőt, bátorságot adó érzés. Ezen felül ismerem Gillyt, és Mirát is, nem teszek úgy mintha nem. Bár Mirával sosem léptük át az alkami találkozók szintjét, de akkor jelent valamit, hogy a csapat tagja. Éppen csak a pletyka lapok oldalain nem látnám magam, mint olasz szívtiprót viszont szívesen. Lizzy így is elég bizonytalan magában időnként, bár nem igazán értem miért, hiszen úgy csodálatos lány, ahogy van. Azért figyelek Corvus, és az edző szavaira. Utóbbira talán picit megkönnyebbülten veszek egy mélyebb levegőt, és fújom ki azt. Legszívesebben inkább én raknám el azt az ezüst láncot, de véletlen úgy örökre. Mégis türtőztetem magam, és hagyom, hogy Lizzy rakja zsebre. Nem szeretném, ha verseny közben bármilyen sérülés érné. Bár nem is kell szükségszerütlenül vakmerőnek lennie. A sportban mindig ott a sérülésveszély, amit eddig Lizzy nem nagyon érzékelt, és nem szeretném, ha egy ezüst lánc miatt jutnánk oda, mint a VMS-en. A szállásra érve érdeklődve pillantok körül. Mondhatnám, hogy csalódott vagyok a szobabeosztás miatt, de igazából várható volt. Jobb ha versenyre koncentrálunk, és nem a magánéletre. Így érthető, hogy külön lettek lány és fiú szobák. Lizzy csókja éppen csak egy pillanatra, de elvonja a figyelmem a környzetről. Mintha az a Római első csók fényévekre lenne. Olyan sok minden történt már azóta. Mégis érzem, hogy a kapcsolatunk napról-napra erősebb. - 20 perc. - mosolyodom el, miközben Moko is kidugja a noziját a válltáskámból kíváncsiskodva. Szerencsére most nem rendeznek jelenetet Lizzy macskájával, mint legutóbb. Fent a szobában nem különösebben ragaszkodom bármelyik ágyhoz is, csak ötletszerűen az elsőre ledobom a válltáskám, ahonnan a familiárisom azonnal kiszabadul, és elkezdi felderíteni a helyszínt, ágyról ágyra suhanva. - Én mintha egy cikket is láttam volna eljegyzésről. - füzöm hozzá Roby szavaihoz vidáman. Persze Corvus nem az az érzelgős fajta, akiből sok mindent ki lehet húzni, de hátha mégis. Ha pedig nem akar erről beszámolni, hát bőven adhat kitérő választ. Valahol talán ezt is várom tőle, amilyen tartással viseltetik úgy általában. Közben pedig már a szekrényben az új mezeinket tanulmányozom. Menő. Tetszik ez a színösszeállítás.
Janette a szavaira azért kap egy rosszalló pillantást részemről és még ciccentek is mellé egyet a nyelvemmel, majd megcsóválom a fejem. Túlságosan gyanakvó lenne? Hát, ebben mélyen egyetértek vele. - Naná, és a pompomlány lesz az elsődleges célpont, igaz? - vonom fel a szemöldököm. - Lazíts már egy kicsit, hé! - vigyorodom el, majd nyújtom felé az üveget. - De tudod mit? Ha szeretnéd, a tiéd lehet az egész - ajánlom fel számára az italt. Tényleg karót nyelt a csaj, jót tenne számára egy kis oldódás. Ha pedig ezt mind lehajtja, átmegy pezsgőtablettába, annyi szent. Vajon szokott szórakozni egyáltalán? Vagy esetleg ott is gyanakvóan kémlel minden elé helyezett italt? - Hé! - kiáltok fel felháborodva, amikor Alison átmegy Jackie Chan 2-be, az üvegem pedig ripityára törik. - Neked teljesen elmentek otthonról??? - kérdem mérgesen, mialatt a maradékot elhajítom és még egy zsebkendőt is előhalászok a táskámból, hogy a csöpögő folyadékot letörölgethessem az ujjaimról. Legszívesebben megrángatnám a csajt a hajánál fogva, de egyelőre tartom magam. - Neked ez megbeszélés? Kirúgtad a kezemből az üveget, te ostoba liba! - tör elő egy pillanatra belőlem a valódi énem és egyelőre eszem ágában sincs visszafojtani. - Ki nevezett ki vezetőnek, hm? - érdeklődöm néhány gyilkos pillantás kíséretében. Fogalmam sincs, miről maradtam le mostanában, de Alison ezzel most nagyon messzire ment. - Miranda. De mindenki csak Mirának szólít - mutatkozom be végül Simonettának, de azért Alison iménti húzását nem fogom elfejteni egykönnyen. Nagy az esélye annak, hogy mindenki az ő pártját fogja fogni és később bocsánatot kell majd kérnem tőle, hogy visszanyalhassam magam és semmissé tehessem az iménti kifakadásomat. Rendesen az ajkamba kell tehát harapnom annak érdekében, hogy ne vesszek össze azokkal is, akik a szőkeség pártját fogják. Bármennyire is bosszant ez a "kis" incidens, nem dobathatom ki magam a csapatból egy üveg pia miatt. Ennél azért sokkal fontosabb, hogy maradhassak. Örülök annak, hogy legalább Simonetta egyetért velem, hiszen Alison iménti szavai és pörgőforgó rúgása azért oda tudják vágni az ember kedvét, erre pedig egyáltalán nincs szükségem. Így is más ügyben tartottam velük, nem célom a bohóckodás, de ha már jól érzem magam, hát miért ne? Kössük össze a kellemeset a hasznossal! - Ünneprontóak vagytok, ugye tudtok róla? - puffogok még egy sort, de azért, amikor észreveszem, hogy Abbie tekintete az edző hátára siklik, némileg hátrébb sorolok, magamban abban reménykedve, hogy ezt nem fogják jelezni feléje. Istenem, Mira, te annyira hülye vagy néha, hogy az már fogalom! A szállás nem éppen a legpompásabb, kissé másra számítottam a hatalmas felhajtás láttán, szóval még el is fintorodom, amikor megpillantom a helyet, de végül különösebb kommentár nélkül hagyom a dolgot. Ha kényelmes, abban az esetben nem lesz egy rossz szavam se. A következő csalódás számomra a szobabeosztás... Úgy láttam, Simonetta ismeri Robyt, jó lett volna elbeszélgetni vele, még abban az esetben is, ha csak futólag érintjük a srácot, bár a szőkeség tekintete láttán esélyesen szánt volna rá néhány szót. És hát persze, hogy az az Elizabeth se velem került egy "lakosztályba". Pech. - Na, ki merre? - lépem át a küszöböt végül és futtatom körbe a tekintetem, egyelőre meghagyva a választás lehetőségét a társaimnak. Apró gesztus csupán, de talán ez is a hasznomra válhat, főleg a nemrég történtek fényében, ki tudja?
Örülök annak, hogy Daniel is hajlik afelé, hogy megnézzük a lányokat, hiszen semmiképp se szeretném megbántani Gilliant azzal, hogy nem megyek el a "fellépésükre". Szereti a táncot és most végre ismét van alkalma megmutatni a tehetségét. Az ezüst nyakláncos dolog pedig... Nos, a VMS alkalmával a képességem mellett sikerült kiütniük, de ez ellenőrzött, hiszen mindannyian tudatában vagyunk a veszélynek. Jelenleg olyan vagyok, mint egy hétköznapi versenyző, de amint a pályára lépünk, én is jobb szeretném, ha lekerülne rólam az ékszer. Amint Corvus átadja a szót az edzőnek, én is minden figyelmemmel rá összpontosítok és türelmesen végighallgatom, amit mond. A sebezhetetlenség tényleg elég ritka képesség, ráadásul komoly előnyhöz juttat, de igen, mások is akadnak, akik nem extrák nélkül lépnek a pályára. Ezt pedig mindenki rendesen ki is használja. Hogy azóta törvénybe foglalták-e, arról fogalmam sincs, de McGreeny edző esélyesen naprakészebb a témában, mint én. Szerény személyem csupán játszani szeret, a kviddics elméleti oldala soha életemben nem érdekelt különösebben. - Megértettem - biccentek, noha az edző mosolya valóban árulkodó számomra és én is képtelen vagyok megállni, hogy el ne mosolyodjak. Leveszem hát a nyakamból a nyakláncot és a farmerem zsebébe süllyesztem azt, miközben gondolatban égre-földre esküdözöm magamban, hogy nem lesz nyakatekert manőver a védés érdekében. Mondjuk, nyilván nehéz lesz betartanom, hiszen eddig így játszottam, már-már automatikusan jön, oda kell tehát rendesen figyelnem ahhoz, hogy ne tegyem meg, de remélhetőleg az edzések voltak annyira hasznosak, hogy így is menjen a védés. Kissé szíven ütne, ha felsülnék a pályán, bármi is legyen annak az oka. A szállásra érve kíváncsian pillantok körbe, habár a szobafelosztás láttán enyhén szólva is csalódott vagyok. Reménykedtem ugyanis magamban, hogy a párok egy szobába kerülnek, bár - be kell látnom - nem wellnesezni jöttünk ide. Jobb fejben is a meccsre koncentrálni, szóval esélyesen ez a lehető legjobb verzió. Megfogom tehát Daniel kezét, majd magamhoz vonom, hogy utána a szó szoros értelmében megcsókolhassam. Ahogy lehunyom a szemem, szinte azonnal eszembe jut a Rómában elcsattant első csókunk, de végül elválnak az ajkaink, én pedig elmosolyodom. Annak ellenére, hogy amikor a pályán vagyunk, visszafogom magam és nem úszok a rózsaszín ködben, igenis szeretem Danielt, éppen csak mostanában elég keveset tudunk együtt lenni. - Húsz perc múlva találkozunk - engedem el végül az ujjait, hogy utána birtokba vehessem a szobát. A mezek már kikészítve, legalább ezzel se kell bajlódnunk a meccsünk előtt. Kész szerencse. Az ágyban Siennával hasonló véleményen vagyunk, hiszen én se vagyok válogatós, a lényeg annyi, hogy kipihenhessem magamat és esélyesen olyan fáradtak leszünk a nap végére, hogy örülünk, ha ágyba jutunk...
Örömmel sütkérezem tehát a szurkolói csapat közepén abban a figyelemben, ami talán már régen kijárt nekem. Többen engem ismernek, kötődnek, talán csak Alexet hiányolom, na de sebaj, jó lesz ez így is. Bólintok Mirának, és Janette-nek, akiket látásból már ismertem a házunkból, s most a próbák alatt ők is becsatlakoztak. Nem titkolt módon kicsit elkezdtem ezt az egészet irányítani, főleg azért, hogy Abbie-t előre toljam, mert imád szerepelni, Ettát pedig behúzni ebbe a körbe, hogy még véletlenül se maradjon egyedül. Mira szavaira most Janette-el értek egyet. Még ha le is volt kupakozva, ne kockáztassunk, na meg miért is innánk a tánc előtt? Mivel Mira mögöttem halad, egy körkörös forgórúgással választom el a kezétől úgy, hogy csak az üveget rúgom, még véletlenül sem érek az ujjaihoz. Amennyiben sikerül, megvonom a vállamat. – Akkor ezt megbeszéltük? – Remélhetőleg az edző már kissé előrement, nem akarok öncélú szerepléseket a szemében, viszont ha Corvus gyakran felém néz, természetes, hogy hamiskás, cuki pillantással viszonzom. Etta esetében pedig olykor megszorítom a karját, hogy vele vagyok, hagyja a terelőt! – Jó, számítunk, nem azt mondom, hogy nem, de kezeljük, kezeljétek a helyén, ne legyen nyafogás, ha nem minket néznek. – Emelem fel a mutatóujjamat. Én is sportoló vagyok, és bármi történhet a pálya szélén, ha a pályán éppen vérre megy a harc. Azért vagyunk itt, hogy jól érezzük magunkat, buzdítsunk, de semmi több. Éppen ezért hümmentek Mira felvetésén. – Elvileg nem szabadna, hogy befolyásolja, ő nélkülem is nagyon jó hajtó. Persze Abbie! – Felelek a barátnőmnek, akinek nagyjából sosem tudok ellentmondani. Ő olyan nekem, mint valami ikertestvér, hasonló gondolatokkal, megfelelési kényszerrel, nélküle olyan elveszett lennék. Persze ott van Alex, akinek meg mintha a nővére lennék, de ott van a véla lelki társ, aki ezúttal szintén pátyolgatásra szorul. – Mira, Janette.. A próbákon kevésbé tudtunk bemutatkozni, de szeretném veletek megismertetni Simonettát, nagyon jó barátnőm, szeretném, ha itt most nem mardekárosok lennénk, csakis társak, egyelő felek, rendben? Tehát Simi, Etta, ahogy tetszik. – Húzom oda magam mellé, vagy éppen elé Ettát a vállainál fogva, ami picit így kényszer lehet, de hát én már csak ilyen közvetlen, hirtelen érzelmű vagyok, s ha felvállaltam a kontrollt, élek is vele. Aztán lassacskán megérkezünk a szobákba, ideje lesz átöltözni, úgyhogy gyorsan meg is kezdem. A hajamat lófarokba, felül amúgy is fonás van benne, hogy még véletlenül sem lógjon a szemembe, csupán a homlokom oldalán van a szokásos egy-egy aranyló csigacsáp. – Abbie, akkor te leszel a piramis tetején? Tuti a tuti? – Kérdezem pakolás, öltözködés közben, mert tudom, hogy a barátnőm bármennyire magabiztos, hajlamos a megingásra is.
♬ Chasing cars ♬ Ruci Megismerkedésünk története [You must be registered and logged in to see this link.]
Nemet intek Mirának, mert bár szeretek felönteni a garatra, de itt most sportolni és győzni vagyunk. Tiszta fejjel kell gondolkoznom, ugyanakkor ha egy szurkolólányt feldob az alkohol, hát lelke rajta. Nem veszem észre Simonetta pillantását, egy ideje már komoly kapcsolatot keresek, s most, hogy sikerült is találnom, fel sem merül, hogy valaki mással szemezzek. Inkább bizalmasan összehajolunk Sisi-vel, bólogatok, és amolyan sajnálkozó pillantással vonogatom meg a vállamat, félhangosan megszólalva, mert nem túlzottan érdekel, ha valakit netán zavarba hozok. – Áh, hiú ábránd volt, hogy kapunk egy közös szobát. – Nevetgélek, nyilvánvaló volt hogy fiúk és lányok külön, az edzőt úgysem érdekelné, ha vannak szerelmespárok a csapatban, sőt talán még zavarná is, mondván terelődik a figyelmünk, ami Sienna aggálya is volt korábban. Tervezem mégis, hogy valami szerenádot adok majd a pub előtt, Sienna ablakához közel, aztán remélhetőleg nem fog anyázni, aki aludni akar. Amikor az edző megszólal, most rá figyelek, mert azt hiszem, hogy mindenkinek szól. Végül arról esik szó, amit Elizabeth a csapatépítőn kibontott, a sebezhetetlensége. Nem az én tisztem ezt megítélni, inkább megpaskolom Sienna hátsóját, azt sejtetve, hogy talán még nem itt és most, de egyszercsak a bizalmas összehajolások, csókok többre fordulnak. – Értve edző. Nagy gyerünk. Csak utánad kapitány. – Engedem előre Corvust, hogy amikor felérünk a szobába, és nem akadunk meg, akkor válasszak magamnak valami ágyat. Egy tértágított táskában hoztam a gitáromat, így ahelyett, hogy öltözködnék, azt veszem elő hangolni. Hangulatba akarok gyorsan kerülni, de most még csak pengetem, nem énekelek hozzá. – Corvus, valami folyosói pletykából tudom, hogy az egyik szurkolócsajjal szorosabbra fűztétek. Na mesélj! – Kicsit talán nyers és tapintatlan a stílusom, de hát ezt már tőlem megszokhatták. Danyra pillantok, remélem hozzám hasonlóan kiváncsi alkat, és éhes a sztorira, remélem ráerősít a kérésemre.
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
Természetesen azért hallom a beszédet a hátam mögött még, ha nem is mind nekem van címezve, de elsősorban a térképre koncentrálok és hogy mielőbb elfoglaljuk a szobákat és a pályára érjünk. Nem lenne rossz felmérni a terepet nekik is személyesen még az előtt, hogy a levegőbe emelkednek majd. Amennyiben észreveszem az italos üveg érkezését azért lehetséges, hogy érkezik egy jelentőségteljes pillantás. A táncosok attól, hogy nem a kviddics csapat tagjai, még diákok és ezáltal az én felelősségem, hogy minden rendben legyen velük. Természetesen azért lesz lehetőség kikapcsolódásra, netán városnézésre is, de nagyon remélem, hogy nem kell senkit sem hazaküldenem, mert nem gondolta át, hogy mit tesz és hogy mik az elvárások velük szemben. - A szabályzat nem követeli meg a blokkoló tárgyak használatát, hiszen akadnak képességek melyeket egyáltalán nem is lehet visszafogni. Teljes mágiatilalmat pedig nem vezethetnek be, hiszen akkor a seprűk se repülnének. De természetesen mindenkinek vannak elvei, senki sem kovácsolhat komoly előnyt egy született adottságból, legalábbis látványosan. - magyarázom, ami annyit tesz főleg a halvány mosolyommal megfűszerezve, hogy bár nem tiltják, de azért látványosan nem illik mondjuk felgyorsulni egy vámpírnak, ha van a csapatban teszem azt. Tehát Elizabeth sem teheti meg, hogy halálos menőverekkel próbálkozik csak azért, mert úgyis megúszná, de reális keretek között azért lehet merészebb, mint az átlag. Végtére is, ha valakinek drágább seprűje van, jobb minőségű eszközei, az is komoly előny a többiekkel szemben és a seprűk terén sincsenek egyen elvárások. - Miss Parkin is használhatja a saját seprűjét. - teszem még hozzá, hiszen tudjuk mind, hogy az a seprű azért mégis csak különlegesebb, mint másoké, hiszen családi örökség, komoly ereklye lényegében. Hamarosan felolvasom immár az épületben, hogy kik melyik szobákat kapják meg és kikkel lesznek együtt. Nagyon remélem, hogy nem lesz ellenvetés, mert variálást ezzel kapcsolatban nem igazán szeretnék és nem is fogok engedélyezni cseréket. - Mindenki öltözzön át, készülődjön, maximum húsz perc múlva szeretnék idelent újra találkozni, hogy bejárhassuk a pályát és elfoglaljuk a helyeinket. - zárom le az elosztás fázisát, hogy aztán kulcsokat osszak ki és végül elengedjem a csapatot, hogy készülődhessenek, meg ágyakat választhassan és a többi. Én magam is beveszem magamat a szobámba. Nem árt egy rövid egyedüllét, hogy felszívjam magamat a kezdés előtt.
Alisonnal értek azért egyet, de igazából nem zavar, hogy nem feltétlenül róluk szól ez az egész, vagy csak rólunk. Az is nagy dolog, hogy itt lehetünk és azért elég sok néző előtt lépünk fel, még ha elsősorban a kviddics is az, ami ide vonzotta őket. - A csillogás nem kérdés, de azért mégis csak ez egy kviddics meccs, szóval szerintem is a versenyen van a hangsúly, de tudunk hozzátenni. - bólintok azért Mira érveire. Azt, hogy mennyire jó Corvusnak, hogy itt a párja, azt hiszem csak ő tudja. Az egész kényszerházasság dolog nekem annyira ódivatúnak tűnik amúgy is, hogy rettenet, meg hát iszonyú fiatalok még hozzá, még ha csak egyelőre eljegyzésről is volt szó. Ez persze nem jelenti, hogy ne kedvelték volna meg egymást. Remélhetőleg Corvusnak nem a figyelmét vonja majd el Alison, hanem tényleg segít majd neki a jelenléte. Bár én őszintén kétlem, hogy a pályáról azt fogja nézegetni hol van bárki is, helyette inkább a kvaffra figyel majd. Én legalábbis, ha fellépek elsősorban az énekre koncentrálok, főleg ha valamilyen komoly dal következik, amiben úgy igazán mélyen elakarok merülni. - Ha nem idegentől lenne se hiszem, hogy kellene. Bár nem a Roxfortban vagyunk, de... - pillantok az edző hátára, mert úgyis elsősorban a játékosokat figyeli, de őszintén kétlem, hogy értékelné, ha meglátna Mira kezében egy piás üveget. Arról nem beszélve, hogy ha valami újságíról eleveníti meg ezt kép formájában az még cikibb lenne. - Szabadulj inkább meg tőle, szerintem. - teszem hozzá gyorsan, és picit még ösztönösen távolabb is lépek. Véletlenül sem akarok valami kalamajka címén újságba kerülni. Inkább foglalkozom a szoba elfoglalással, figyelve, hogy ki merre helyezkedik a többiek közül. Amikor belépünk felmérem a terepet és kicsit gondolkodva pillantok a lányokra. Nem ismerem még Simonettát, úgyhogy ő lehet, hogy nehezebb dió lesz, de... - Lehetek én az ablakhoz közel? A kilátás tudjátok, meg a friss levegő. - pislogok párat nagy szemekkel, ami odahaza mindig tutira bejön, de azt nem tudhatom, hogy itt is működni fog-e. Azért egy próbát mindenképp megér.
Azért jóval könnyebb így, hogy Roby is itt van és foghatom a kezét. Furcsa egy érzés, nem vagyok hozzászokva, hogy másra támaszkodom, mégis egészen könnyű megszokni, hogy nem csak én magam vagyok magamnak. Amikor az edző is megszólal, én is figyelek, hogy tudjuk mi a teendő és elmosolyodom a dícsérő szavakat hallva. Kell az önbizalom tuning, azért ez mégis csak komoly meccs és a tét se kicsi. Ha jól tudom azért a csapatunkból nem feltétlenül mindenki szeretne ténylegesen kviddics pályára lépni, mint én. Esetükben tehát nincs akkora nyomás. Nekem teljesíteni kell! Meg kell mutatni, hogy mire vagyok képes, hogy legyen rá esély, hogy felfedez egy nagyobb csapat, ha befejeztem a sulit, mert azt hiszem azért a Roxfortot már végig csinálom, legalább a három évet, ha már elkezdtem. Anyámnak abban igaza van, hogy nem árt, ha van valami más alternatíva is a kviddicsen kívül. Bejöhet bármi, egy hiba, egy sérülés, akkor nem jó, ha az ember teljesen meg van lőve. - Te is jó leszel, csak jól sorozd meg őket, más nem is kell. - súgom még oda Robynak. Észre sem veszem, hogy időnként vizslató szempár figyel minket és hogy jó eséllyel villámokat szór a tekintete, amikor meghitten sugdolózva húzódunk közelebb egymáshoz. Láttam már fura kiírások azon az üzenőfalon, de többnyire nem foglalkoztam vele, bár persze a fenyegetés... az más, egy időre kiborított, de aztán túllendültem rajta és azóta nem történt semmi. A csapattársaimnak pedig mindent elmondtam arról a rémes napról a levelemben, úgyhogy előttünk nincs titom. Az pedig simán benne van a pakliban, hogy lesz olyan újságíró, aki felkutatja azt az ominózus esetet majd a verseny sorozat ideje alatt. Próbálok rá lelkileg felkészülni, már amennyire ez lehetséges. - A pályán találkozunk. - hajolok oda lopca Robyhoz, hogy egy futó csókot azért leheljek a szájára mielőtt elválnánk, hiszen mindenki a saját szobáját célozza meg első körben, hogy lepakoljon és persze, hogy távegyük a mezeket. Izgulok és ezt nagyon nehéz lepleznem. A szobában első körben nem is nagyon szólalok meg, csak a mezt terítem ki az ágyra. Nem nagyon válogatok, a lányokra bízom a dolgot, nekem igazán megteszi bármelyik ágy.
Minden fennakadás nélkül haladnak - végre -, nincsen eltévelyedés, és egyelőre úgy tűnik, hogy senki se akarja őket elterelni valamerre, sőt, amit elfogad Mira egy idegentől az se tűnik mérgezettnek - persze lehet, hogy Janette megjegyzése vagy, ha más is kiszúrja és csúnyán néz, elmegy a kedve a kóstolástól. Természetesen megindulnak a csacsogások, Corvus többnyire hallgatak, bár az edző szavaira komolyan bólint és köszönömöt mond, de nagyon gyakran pillant a menyasszonya felé és egyenesen le is vándorol a kezére a tekintete, hogy megnézze viseli-e az eljegyzési gyűrűjét. Ha igen, akkor elmosolyodik, büszkén kihúzza magát, de ha nem, akkor csak továbbsuhan a tekintete, végül is a lányok is afféle sportolók, lehet, hogy vigyázni akar az ékszerre és nem vette magára. Simonetta pedig természetesen ott van Alison másik oldalához furakodva és nyújtogatja a nyakát félig a lányokra figyelve, félig pedig féltékenyen Sienna és Roby felé pillog. - Dehogy vagyunk holtsúly! - mondja gyorsan ő is, amikor Mira is a jelenlétünk fontosságát védelmezi és egyetértően bólogat. - Ráadásul mi leszünk az első benyomás a Roxfortról, azelőtt lépünk fel, mielőtt ők a pályára érnének, szóval csillognunk KELL. - erősítem meg és kicsit felnevetve élvezi a hely zsongását. Az ezüsttel kapcsolatos kérdésre Corvus a sztárőrző felé fókuszál és kicsit összevonja a szemöldökét. - Az igaz, hogy mindannyiunknak ereje teljében kell lennie. A képességed ritka, de egyre gyakoribb, hogy különleges képességgel van megáldva egy profi játékos. Van bármilyen új változás a szabályzatban ezzel kapcsolatban, edző? - fordítja a tekintetét McGreeny edző felé, hogy ő mondja ki a végső döntést, hiszen egy dolog, hogy a pályán Corvus a kapitány, de ha már van edzőjük, ráadásul ex-profi játékos ő maga is, ameddig nincsenek a pályán ő a főnök.
A szállás ezúttal is egy tipikus angol pub emeleti szobája, csak most ahogy minden ebben a faluban még régibbnek tűnik, szinte középkorinak ez is. Ettől függetlenül tiszta és rendezett, de rakott kő falak és látható fa gerendákból áll a szerkezete, nem valamilyen modernebb épület. A szobák 3-4 személyesek - kivéve az edzőé, aki egyedül van - és a hely biztonságához tartozik, hogy mindegyikbe csak az mehet be, akit hozzá rendeltek, mindenki más egy láthatatlan falba ütközik az ajtó előtt. Ha felmennek körbenézni, akkor mindegyik szobában a szekrényben ott lógnak az arany-fekete mezek, rajtuk a számokkal, ahogy a szurkolólányoknak a választott ruha a fellépéshez.
// A szobák elosztása, zárójelben a mezek száma a posztok alapján.
Edző: Josephine McGreeny
Fiúk: Roberto Maroni (2) Daniel G. Paisley (4) Corvus Flint (6)
Lányok 1: Sienna Parkin (5) Elizabeth Ollivander (1) Winifred Hill (3)
Két dolog mindig is nagyon közel állt hozzám. Méghozzá a kviddics és a tánc. Mindkettőt szerettem, mert a maga módján tud kikapcsolni. Jó terelőnek tartam magam a házam kviddics csapatában, így Corvust is ismerem, mint csapatkapitányt. Azt viszont jelenleg egy cseppet sem bánom, hogy az Allstarba nem, mint terelő kerültem be. Az talán már túl sok lenne az egyetem, és az auror gyakornoki munka mellett. Ráadásul egy profi csapat tagjának nem elég ha csak jó. Kiválónak kell lennie. Szóval, mint hobby tökéletesen elég nekem a házkupáért folyó játék. A tánchoz mindig volt érzékem. Talán ez is olyasmi, amit anyámtól örökölhettem. Akárhogy is, szeretem a jó zenét amiben elmerülhetek, és a tánc segít kifejezni a ki nem mutatott érzéseimet. Valahogy úgy, mint az időnként önálló életre kelő metamorf mágiám. Ez pedig most igen kapóra jön. Talán akkor is jelentkeztem volna a szurkoló csapatba, ha nem hallok a Belfasti eseményekről. De olvasok újságot, és az aurorok közt is elég gyorsan terjednek a hírek, ha valami fontosról van szó. Így viszont nem volt kétség a dolog felől. Gyorsan ideális jelölt lettem rá, hogy a szurkoló csapat tagjaként egyrészt szemmel tartsam a sztár sportolóinkat, másrészt megpróbáljak a végére járni, hogy ki akarhatott ártani nekik? Vajon miért? A tánc és a közelgő megnyitó miatt nem igazán vagyok ideges. Azt begyakoroltuk éppen eléggé a lányokkal. Viszont a feladat, hogy mindent szemmel tartsak, és titokban nyomozzak... ezzel kapcsolatban már érzek némi gyomorgörcsöt. - Nem biztos, hogy jó ötlet idegenektől ilyesmit elfogadni. Elfogyasztani pláne, különösen a megnyitó előtt. - pillantok Mira irányába a kérdésre, meglehetősen gyanakvóan méregetve a kezében tartott üveget. Legalább egy Demonstrate hasznos volna, mielőtt bele inna. Ki tudja? Attól, hogy nem látszik bontottnak még egyáltalán nem biztos, hogy nem machináltak vele. Nevezzetek túlságosan gyanakvónak, de egy auror családban nőttem fel, és az akadémiát is sikerrel vittem végig. Ez pedig csak jelent valamit. Egy pillanatra azért a srác után fordulok, hogy megnézzem, aki Mira kezébe nyomta azt az üveget. Ez már itt roppant gyanúsnak tűnik. De azért gondosan ügyelek rá, hogy azért le ne maradjak a többiektől. Velük egy kupacban haladjak a számunkra kijelölt hely felé. Lényegében a következő pillanatban már mosolyogva hallgatom, és figyelem a lányokat, mintha máris napirendre tértem volna a potya alkohol, a lámpaláz, a versenyhangulat, és úgy minden felett. Egyszerűen csak sodródnék az árral.
A legtöbbeknek a nyár a kikapcsolódást jelenti. Nekem valahogy ez gyerekkoromtól nem jön össze. Legalábbis nem igazán. Vagy a bácsikám cukrászdájában robotolok, vagy valamilyen sport eseményen, edzőtáboron veszek részt. Pedig néha tényleg kipróbálnám milyen az, amikor az ember délig alszik, és egész nap csak lustálkodik. Jelenleg az utóbbiról van szó. A sport eseményről. Mindezekkel együtt is hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jár rengeteg gondolat a fejemben. Vajon az apám, és a bácsikám itt vannak valahol, és szurkolnak nekem? Vagy csak utólag az újságok sport rovatából tudják meg majd az eredményt? Akárhogy is most ezt próbálom elengedni és Lizzy mellé besorolni. - Minden városnak, településnek megvan a maga bája. Ha nyüzsgő azért, ha csendes, azért. Mindenhol akad felfedezni való. - mosolyodom el Lizzy szavaira. Bár azt őszintén remélem én is, hogy ezúttal minden a tervek szerint megy majd. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a Belfasti események nem hagytak nyomokat, és kérdőjeleket bennem. Mégis próbálok ettől elvonatkoztatni, és bízni benne, hogy ezúttal a rendezők mindenre felkészültek, és nem lesz hiba a lebonyolításban. Tehát most is inkább az edző és Corvus szavaira próbálok koncentrálni, mikre csak bólintok. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem izzad a tenyerem az éles mérkőzés gondolatára. Arra, hogy hamarosan minden szem rám és a csapattársaimra szegeződik majd. A legjobb formámat kell hoznom, a legtrükkösebb csavart labdáimat bevetni az ellenfél ellen. Bízom magamban, és a csapatban. Az összhangban, amit lassan talán sikerül legalább a pályán megtalálni. Ettől még izgulni ér. Legalábbis a meccs előtt. Lizzy kérdésére azért érdeklődve pillantok az edző, és Corvus felé. Ezt hagyom, hogy ők válaszolják meg. Noha soha nem titkoltam, hogy nem nagyon tetszik nekem ez az ezüst nyakláncos dolog. Tekintsetek aggódó barátnak, de valahogy nem szeretném Lizzyt még egyszer olyan állapotban látni, mint a VMS-en. - Persze, megnézzük őket. Gilly biztos örül majd. - mosolyodom el Lizzyre. Talán még egy kicsit el is tereli a figyelmünket a meccs előtti lámpalázról. Bár azért Mirával kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Nem mondtam el Lizzynek, és úgy másnak sem, hogy volt egy-két röpke randink Gilly után, és Lizzy előtt. Mira tipikusan az a lány, aki fel képes dobni egy unalmas estédet, de többre nem tervezel vele. Egyszerűen valahogy nem alkalmas rá a személyisége, vagy nem is tudom. Egyikünk sem akart ennél többet. Ennek ellenére azért nem szeretnék egy újabb pletykarovatos cikket olvasni a saját szerelmi életemről, ami szembe állítja Mirát, Gillyt és Lizzyt. Így csak csendben fohászkodom, hogy ez az egész ne derüljön ki soha...
)
Ruci 
