2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A St Davids félszigete úgy tartját, hogy Wales legkisebb városát rejti magában, de igen nagyot téved, aki hisz a mugli írásoknak. A szemmel látható részeken valóban gyönyörű, hatodik században alapított város terül el, de nem minden az, aminek látszik. Ugyan Cardiff Wales fővárosa, de Belfasttal és az Észak-Írekkel ellentétben, akinek a kviddics csapata a fővárost választotta bázisául, a wales-iek a sok száz éves tradícióikat követve itt edzenek.
A Katedrálistól nem messze a nyugati falon a hatodik boltív be van falazva, ám igen csakrégi trükk ez és minden Roxforti diák ismeri. A megfelelő lendülettel áthaladva a túloldalra egy nyüszgő varázsvárosba érkeznek az utazók, ahol a csapból is a nemzeti zászlók folynak, ám valójában nincsen mire igazán büszkének lenniük - legalább is a sportsikereiket tekintve. A Wales-i csapat lényegében az örök vesztese a Királyságok Tornájának, ami abból is fakadhat, hogy sokkal jobban szeretik a játékot elvezhetően, mint vérremenően játszani. A stadion elképesztően régi építésű, lényegében idézi a katedrális stílusát, kőből épített lelátók és akármilyen megdöbbentőnek tűnik, fedett pálya rózsaablakokkal és ólómüveg mintákkal - amiket nyilvánvalóan mágia véd a betöréstől. Gyakran találkozni a csapattagokkal még a sarki kocsmákban is, habár szeretik őket, nincsenek istenítve, nincsen nagy arcuk, ugyanolyanok, mint bárki más. De ki tudja... talán ez az év más lesz, talán most jött el az alkalom, hogy a wales-iek megmutassák, hogy milyen fából faragták őket.
Amikor Gilly feláll a vécékagyló fedelére talál egy laza csavart, ami azt jelzi, hogy igencsak sietve távozott az elkövető, valószínűleg éppen meghallotta, ahogy Simonetta azt mondta menjenek a mosdóba. Simán le tudja varázsolni a négy csavart a négy sarokból, hogy leszedje, egy ember is simán tudna kúszni benne - éppen ez történik valahol a távolban -, szóval bár tűzgolyót végül nem küldenek, a szarkát be tudják rakni. A madár elkezd bent topogni, a karmos lába karcolja a fém járatot. Repülni képtelen, totyogva pedig egyáltalán nem olyan gyors, még ha háromszoros gyorsasággal is halad. Ha Gilly fent marad és megpróbálja követni a tekintetével akkor látszik, hogy kicsit mulatságosan ultra-totyog amíg a fém járat el nem kanyarodik és már csak a gyors, ütemes, fémes hang hallattszik. Viszont nagy összecsapás nem lesz belőle, ugyanis akármerre vezet a járat, a madár zavarodottan, üres kézzel/csőrrel tér vissza. Hogy miért, nos, azt nem tudja elmondani az említett képességek hiányában, de nyilván elakadt valahol mielőtt még elérhette volna az elkövetőt. - Pedig jó lett volna tudni, hogy ki az és hogy hova vezet ez az izé... - pillant oda Simonetta is kíváncsiságból, bár úgy tűnik neki van a legtöbb komplexusa, mert a platformon először röpke tériszony fogta el, a járatot pedig erős klausztrofóbiával méregeti. Visszapillant a betűkre, próbál a többiekkel agyalni, de kicsit megrázza a fejét. - Nem is tudom, cac, dac, lak, mak, mam, kam, ez az egy darab A nagyon karcsú tényleg! - sorolgatja a szótagokat, ami körülbelül semmit sem segít. Amikor Gilly felhozza a vélaság kérdését látványosan elsápad, ez neki eszébe se jutott, de jó eséllyel Alisonnak se, szóval még egy kis megoldandó feladatot generáltak a színpadon. Abby kiszalad megkérdezni a többieket - amikor nyílik az ajtó Simonetta nyaka majd kitörik, hogy kilásson - és látja, hogy már a második előadás folyik azóta, hogy lejöttek a pályáról, egyet már teljesen átbeszélgettek és nyomoztak a fürdőben. Sajnos nem jár szerencsével, az ötös azért nem adta át hamarabb a kártyáikat, mert azonnal lesöpörték magukról azt, hogy őket fenyegessék és a szálláson hagyták. Üres kézzel tér vissza, viszont legalább tényleg az Észak-Írek előadása van, szóval még nyelvet ölthet vagy fújolhat egy kört. - Most mi legyen? Csináljunk úgy, mintha mi se történt volna? Én biztosan nem mászok be abba az izébe, akkor se, ha egyenesen a szemétládák felé vezet, akkor se, ha egy kincseskamrába vezet, akkor se, ha... - elhallgat, kifogyott a hasonlatokból, de a barátnői tudhatják, hogy több komponensű a dolog, nem csak a ruháját félti, vagy azt, hogy lemarad az összes előadásról, meg a csapatuk meccséről, hanem tényleg rettegne a szellőzőben.
// Határidő: február 18., éjfél Következő mesélői: február 19., hétfő //
- Köszönöm. - biccentek még Alisonnak és még csak most üt szöget valami a fejembe az egész helyzettel kapcsolatban de egyenlőre nem mondom ki hangosan inkább elmegyek körül nézni. Amikor meglátom a szellőzőt valamiért gondolkodás nélkül jön a késztetés, hogy felálljak a vécé tetejére úgyhogy meg is teszem és miután meghallom a motoszkálást és hogy mennyire közel van az illető írtóra pipa leszek egy pillanat alatt - Még hallom, hogy mászik valaki!! - szalad ki a számon a többieknek címezve, de aztán csak megpróbálom levarázsolni, vagy kinyitni, vagy szétbomlasztani a rácsokat, hogy aztán lemásszak, és ajtót nyitva a szarkámnak, utána küldhessem. Remélhetőleg sikerül és ha igen, a szarkám villámgyorsan utána iramodva lecincálna róla valamit, ha utoléri még a távozót és visszajönne hozzánk, csőrében azzal amit sikerült megkaparintania. Sajnos nem birtokolom a lélekállat kapcsolatot, sem a nyelvértést pedig mennyivel sokkal egyszerűbb lenne!! Ahol egy ember el tud kúszni, ott egy szarka is el tud rohangálni vígan, úgyhogy emiatt annyira nem feltétlenül aggódom. Abszolút osztom Abby szavait, hogy megérdemelné az illető ha kifüstölnénk. De amikor Alison oda húz, hogy agyaljunk a betűkön nekem újra felugrik az első gondolatom és nem bírom ki, hogy ne kérdezzek rá bár egy disaudiot elszórok magunk köré, nyilván Etta is benne van, szóval nem zárom ki a kérdez-felelekemből, se azt aki még ott maradt, de a szellőzőpatkányunkat mindenképpen szeretném elszeparálni! Még így is csak halkan kérdezek rá - Alison.. nem sokat tudok a családodról, csak hogy a Fawley-k elég érzékenyek a származásukra.. Neked nem lesz bajod abból, hogy megmutattad a véla vonaladat..? - beharapom a számat, hiszen nem akarom a helyzetről nagyon elvonni a figyelmet, de közben meg úgy vagyok vele, talán ha időben felteszem a kérdést, talán tudunk még vele mit kezdeni és akár őt is valahogyan bevédeni vagy nem is tudom… Bár fogalmam sincs hogy ezt mégis hogy lehetne.. Vagy számít-e neki ezzel kapcsolatban bármi egyáltalán..? De valahogy nem emlékszem, hogy valaha is felvállalta volna, hogy véla vonal keveredett a családba. Arra meg persze főleg nem gondolok, hogy Alison esetleg nem is Fawley. De aztán azért megpróbálok arra koncentrálni, ami előttünk van. A betűkre és a zaklató(ink)ra.
//Varázserő:20 BBT:40 ÁTV:40 Disaudio - Hangtalanító védőbűbáj Alohomora- nyitóvarázslat Cistem Aperio - nyitóvarázslat ha a nyitók közül egy se működik akkor Diffindó - vágó-metsző bűbáj - akkora rést vágna vele amin a szarka befér.
- Oké! Akkor amint visszaértünk a szállásra, pennát ragadunk, madarat hívunk, és mehet is. Mielőbb ki akarom köszörülni a csorbát, és drukkolok, hogy minden rendben legyen. – Bólogatok vadul, s közben hálás pillantással teszem rá a tenyeremet Gillian ujjaira, ugyanis ki is akadhatott volna jobban, hibáztathatna. Ez valami barátnős dolognak az alapja, ami vele is kialakulóban van. Amíg a többiek keresgélnek, ajtókat nyitogatnak, addig én türelmesen leülök törökülésben a földre Abby mellé, s nézegetem a betűket. – Tűzgolyó? Az kéne csak! Még a kviddics csapatot is kitiltanák a versenyről miattunk. Türelem, meg fogjuk találni, aki ezt teszi velünk. – Na és persze szembesítjük a miértekkel. Corvust nyilván nem akarom most bevonni, mert nem zavarhatja meg a fejét a meccs előtt semmi, Ettát azonban odahúzom magamhoz, hátha amíg Abbie távol van, a két szőke nő véla aggyal hátha kihoz ebből az egészből valamit. Akárhogy rendezgetem a betűket, most még nem ugrik be semmi, szükség lesz a hiányzó tagok papírjaira. Ha Abbie visszaér, és hoz valamit, akkor igyekszem beilleszteni, hogy valami brit vagy mágusnév jőjjön ki belőle, de tekintve, hogy lehet akár valami álnév is, ennek nem sok jelentősége van, mégis azt hiszem, hogy nem véletlenül kaptuk a rejtvényt. Olyan, mintha egy gonosz manó foglalkozna velünk, aki el is akar űzni, ugyanakkor rébuszokban mutatja meg, hogy ki is ő valójában. Ha nem kapunk elég betűt, akkor bizony tutira le fogunk maradni az előadásról, és vissza kell térnünk a szállásra, amit meg is indítok, ha a többiek is benne vannak, mert nem boldogulunk a teljes anyag nélkül. Elsőre azonban reménykedek, hogy megjön minden betű, ami még hiányzik.
♬ Chasing cars ♬ Ruci Megismerkedésünk története [You must be registered and logged in to see this link.]
- Ez még gyakorlatilag friss. - nézek meg jobban a rúzsnyomot, mielőtt még segítenék kicsit Gillynek. A beszélgetésbe már kevésbé folyok bele, valahogy átkattan nálam valami agyalós állapot. Azért, ha nagyon húzkodják a bajszát a cicának a végtelenségig nem tűr és már én kezdek pipa lenni ettől a piszkálódástól. Ha Gilly szól, amíg a betűket nézegetem, hogy valakinek még gyakorlatilag lehet hallani a motoszkáló hangját a fejünk felett odafent, nem sokon múlik, hogy ne gyújtsak be alá egy kicsit... - Utána kellene küldeni egy tűzgolyót! - mondom szándékosan emelt hangon, hátha netán meg is hallja az illető, amitől egy kicsit majd legalább kapkodósabbá válik a távozása, hátha elhiszi, hogy tényleg megtenném. Mondjuk nem sokon múlik, hogy kipróbáljam a dolgot. Mondhatni kifüstülnénk csak úgy búcsúzóul. De nincs mit tenni a betűkön töröm az agyam, megmutatva a többieknek is. Heves természet vagyok, nem véletlenül a tűz az elemem, nem feltétlenül nekem való ez a sok gondolkodás. Főleg, hogy a legszívesebben a következő csapat műsorát nézném. - Azért már kezd idegesíteni, hogy ki szórakozik velünk. Mindjárt jövök! - kapom magamat gyorsan, felpattanok az eddigi guggolós betű kipakolásból és kisprintelek a mosdóból. Végigmegyek azokon, akik nem adták oda még a betűiket, hátha náluk van, hogy elkérjem és már azokkal térjek vissza a többiekhez. Persze, ha netán hallom, hogy közben már megy a következő csapat előadása, akkor halkan morgok egy sort, hogy lemaradunk róla, bár ha mondjuk pont az írek azok, akkor annyira nem is érdekel. Ennyi dac azért bőven van bennem, hogy már csak azért se nézzem meg őket, ha a szurkolóik ennyire be vannak gyöpösödve.
Amikor Abby alaposabban körbenéz, bizony a felirat nagyon is friss. Bár a rúzsok nem szoktak gyorsan kiszáradni, ez még tényleg puhának és könnyen kenhetőnek tűnik. Gilly is elkezd nyomozó üzemmódban nézelődni és ahogy nyitogatja a vécéket a másodikban fent a falon megakad a szeme valamin. Fémes hangot hallottak, amikor bejöttek, a falon pedig akad egy egészen nagy, körülbelül fél méteres átlójú szellőző rácsokkal elfedve, a színtematika miatt aranyszínű fémmel. Ha közelebb húzódik hozzá, esetleg feláll a vécére lehajtva a fedelét - vagy más megteszi -, akkor még halk, távolodó motoszkálás is hangzik belülről. Múltfeltáró bűbáj sajnos nem működik, ahogy a levelen is egy csomó védelem volt és csak a betűket találták, úgy itt is vélhetően már egy ellenbűbájjal kezdtek, hogy ne legyenek olyan könnyen lekövethetőek. Éppen csak felfénylik egy aranyködös körvonal, amiből csak annyi vehető ki, hogy egy ember sziluettje - nem sok segítség - és éppen rajzolja a betűket, aztán el is foszlik.
Előkerülnek a betűk, hogy egy kicsit jobban átnézzék őket és valóban úgy tűnik, mintha néhány még hiányozna. Ha sorra veszik, hogy kiktől gyűjtötték be a lapokat, meg hányan vannak a csapatban és a szurkolók között, akkor tényleg nem teljes még a felfedett kártyák száma. Tizennégyen vannak (plusz az edző, de ő nem kapott) és 8 van náluk, egy pedig elporladt Winifred kezében, tehát az kilenc. Tori, Ginny Lizzy, Dany és Mira mintha még mindig nem adta volna át, bár az is lehet, hogy el se hozták magukkal a szállásról! Hiszen akkor még főként az volt a gondolat, hogy ez az egész egy üres fenyegetés vagy egy vicc, és jobb nem is törődni vele, csak magával a fellépéssel és a meccsükkel. Pedig Alison a számmisztikás logikai összefüggések miatt érzi, hogy határozottan logikus, amit Abby mond, lehet, hogy annak a nevét adná ki a betűk sora, aki szórakozik velük?
// Határidő: január 13., éjfél Következő mesélői: január 14., szerda //
Lizzy amikor elmondtam neki elsőre köpni nyelni nem tudott csak hebegett, mintha próbálna nem rosszat mondani. De utólag egészen jól kezelte. Amióta Angliába költöztünk, elég viharos volt a kapcsolatunk, de leginkább mert mindketten borzasztó makacsak vagyunk, siker orientáltak, maximalisták és sajnos egyikünknek sem erőssége a kommunikáció a másikkal. Lizzy simán tud borzalmasan érzéketlen lenni én pedig hajlamos vagyok felkapni a vizet, ha ezzel általánosít és “leír” anélkül hogy megkérdezne. Meg persze az aktuális élethelyzetek okozta frusztráltságomnak is volt már sajnos, hogy ő lett az áldozata egy rosszul elsült helyzetben. Úgyhogy az, hogy most oda jön hozzám és megölel alaposan meglep. De persze viszonzom, egyértelműen! Mivel az a terv, hogy hamar rendbe szedjük magunkat és vissza jöjjünk megnézni a meccs kezdése előtt a többi szurkolócsapatot így nem igazán köszönök(ünk) el vagy ilyesmi. A nyikorgó hangra felkapom a fejemet és azért körül nézek és fülelek is kicsit de aztán belépek a mosdóba. - Igazából nem az Írekkel van a baj. Őket jó esetben a csapat elsöpri a pályán és mi is biztos, hogy kismilliószor jobbat hoztunk össze mint az ő szurkolóik. Ez nem is vitás. Ami ijesztő, az a sulinak a közege igazából.. Az nem csak egy egynyári helyzet lesz… Így se a legjobb irányba sikerült hírnevet szereznem már. - mesélem egy kicsit, de aztán végülis megpróbálom onnan nézni, hogy most aztán muszáj leszek vissza szedni magamra az érinthetetlen top-díva imázst. - Na mindegy. Ha kell, úgy is majd újra kiharcolom a helyemet. - makacsolom meg magamat egy hetyke vállvonással. Alison szavaira viszont biccentek - Megköszönöm, hogy ha te is beszélsz vele… Vagy csak majd írunk közösen legalább vagy ilyesmi.. Nem is feltétlenül az miatt, mert féltékeny lenne, vagy veszekednénk. Csak sokszor volt téma közöttünk, hogy miért éppen ő, mert hogy olyan szürkének tartja magát és hasonlók.. Nem akarom, hogy olyasmi merüljön fel benne, vagy azt higgye hogy “nem elég” és ezért történhetett meg ilyesmi. - ismerem el, de azért bátorítólag megérintem Alison felkarját, mintha csak őt is biztatni akarnám, hogy azért ne érezze veszett rosszul magát. Tényleg baleset történt! Viszont muszáj arcot mosnom mostmár. És amikor belépünk és meglátom az üzenetet egy pillanatra minden folyamat megakad és az arcomon átsuhan valami. De mielőtt nagyon elöntené az agyamat a vörös köd Abby és Alison zökkent ki és hiába töltődik fel a hajam és emelkedik a levegőbe néhány szőke szál az indulattól amit az üzenet kivált belőlem, mégis inkább próbálok hármunkra figyelni innentől és nem annyira csak magamra. Elfogadom a segítséget, hiába van benne rutinom most nagyjából úgy fogadom Abby gesztusát, mintha segítene csatába indulnom és épp fel adná rám a “vértet”. Miután ezzel meg vagyunk viszont ameddig Abby és Alison a betüket rendezgetik én benyitok a fülkékbe első körön de ha nem találok semmit, de ha igazából találok akkor is, a tükör felé fordulok és elvégzek egy feltáró varázslatot varázslatot.
//monstrant praeterita - kitalált bűbáj, hasonló a hatása mint amit Newt idézett a téren, a cirkusz helyét vizsgálva. Az alakok, események, pillanatokra felelevenednek aranyköd-szerűen. Legfeljebb 24óráig tud visszamenőleg bármit kimutatni.
- Talán.. ha kiadnék egy sajtóközleményt..? – Kérdezek még bizonytalankodva Corvusra, akit így ott is hagyunk, de az is lehet, hogy most már mindegy, el kell engednem azt, ami történt, s annyit tehetek, hogy ha szükséges, elmegyek Gillyvel, elmesélve a szerelmével, hogy az én gonosz varázslatom tévesztette meg, részéről semmi szándékosság nem volt! – Azért, mert.. fontos neked az a lány. Ez dícséretes, de minden következményt magamra vállalok, ha szükséges, elmondom neki, hogy az én hibám volt. Próbáljuk meg! – Bólogatok Gilly felé, miközben indulunk a mosdóba. Roberto ezúttal már észreveszi Etta pillantását, nem igazán érti a dolgot, mert a szőkeség úgy fintorog, mintha minimum utálná, ezért a fiú oda is tátog a hugrabugosnak, hogy mi van? Beérünk tehát a mosdóba, elsőre fel sem tűnik a vörös felirat, csupán odatartom az arcomat Ettának, hogy segítsen helyrehozni ezt a bohóc maszkot. Közben Abbie-t szólítom meg, aki már mintha el is kezdene nyomozót játszani, Janette ötleteit pártolva. – Én azt mondom, hogy bárki is legyen, egy gyáva alak, hogy nem mutatkozik. Üzengetni bárki tud, francba ezzel az átkozott bújócskával. – Bukik ki belőlem némi káromlat, hogy aztán itt legyen az ideje annak, hogy ismét egy kicsit magamra találjak. Több lány is engem ismer, a fülüket rágtam, hogy jőjjenek velem a szerelmem versenyére, így hát valahol felelős is vagyok értük. A szurkolókon kívüli csapatot ugyan alig ismerem, de a mardekárosok és persze Etta az én társaim, ezért hát együtt kell gondolkoznunk. Amikor a barátnőm megcsinálta az alap sminket, én is odaállok a tükör elé, s visszamondom a betűket, de semmi sem ugrik be. Bezzeg ha számokról lenne szó, azonnal látnám az összefüggéseket. Egyenlőre azonban semmi, a társaimra pillantok tanácstalanul. – Ha ez egyértelmű fenyegetés, akkor sem tehetünk most semmit. Láthatatlan ellenfél ellen hogyan harcoljunk? – Bólintok sokat mondóan Etta felé, aztán ha mindenki más készen van, részemről visszamehetünk a nézőtérre. Azonban Abbie már a betűket rendezgeti, ezért mellé hajolok, hátha kisül belőle valami, ha sokat kombináljuk.
♬ Chasing cars ♬ Ruci Megismerkedésünk története [You must be registered and logged in to see this link.]
Nem tetszik ez a nagy negativitás sem, még ha először én magam is kiakadtam a történtek miatt, és nem is látom most értelmét reagálni Alisonnak, hiszen nem lett volna gond, ha nem veszi le a gyűrűjét nem machinál valamit a kinézetével, mert tuti, hogy nem magától történt ez az egész. Szimplán csak nem kell eltérni a tervtől, de hát nem az a helyzet van most, hogy ezt megint elmondjam. Akkor aztán az életben nem nyugszik meg senki és felesleges lesz újra sminkelni a lányokat, mert csak újfent elmaszatolódnak majd. - Igen igazából tényleg elég jó volt az egész, büszkék lehetünk magunkra és tetszett is a közönségnek. - bólintok Gilly szavaira. Remélem most már majd szépen mindenki megnyugszik és nem lesznek így kiakadva, akkor visszamehetünk megnézni a többi csapatot szépen. Bár azért még érzem, hogy kellene mondanom valamit Gillynek, csak hát gőzöm sincs, hogy mi lenne most a jó megfogalmazás. - Ez is te vagy, nem kell félned tőle, bár nem tudom, hogy milyen lehet, de ne foglalkozz a hülye írekkel. - próbálok valami értelmeset összerakni, de igazából anno az exemnek se tudtam érdemben mit mondani, amikor bejelentette, hogy egyébként meleg. Tény, hogy amúgy is csak valamiféle kirakat kapcsolatunk volt, de azért mégis csak rendesen meglepett a dolog, bár nem vagyok az az ítélkező típus. Mindenki azt tegye, ami jó neki, meg ahogy jó neki. A mosdóba lépve viszont már újabb meglepetés vár minket, cseppet sem pozitív hangvételben. - Szép... tényleg bajuk van a csapattal. - húzom el én is a számat Simonetta morgolódására. Azért akaratlanul is körülnézek, megnézem mennyire lehet friss a festék, vagy netán rúzs nyom, mert ha csak nem rég írták oda, akkor lehet, hogy még itt van, aki csinálta. Közben azért ha kell segítek Gillynek, de könnyen lehet, hogy ő gyakorlottabb e téren, mint én, hogy rendbeszedje magát és akkor inább csak támogató erőként maradok itt, vagy hogy tényleg körülnézzek kicsit és közben a betűket próbálom meg pakolgatni a földön, ha ott van a legnagyobb hely. - A, C, C, D, K, L, M, M... Mostmár azért kezd érdekelni ki szórakozik velünk.[/i] - fel is olvasom a betűket, hátha másnak előbb összeáll valami értelmes. Én nem feltétlenül az efféle kitalálós játékok nagymestere vagyok. - Kissé kevés a magánhangzó, még akkor is ha ami elégett is az volt.[/i] - motyogom, mert hiába pakolgatom a betűket valahogy nem akar összeállni.
Ha elképzeled, hogy ez az utolsó napod, azonnal rájössz, hogy mi a fontos és mi nem.
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: St Davids 2024-01-29, 20:35
All-Star Kviddics
Wales
Lehet, hogy Corvus és a közhangulat kicsit csalódottabb lenne, ha úgy jöttek volna le, hogy mindenki fújol, de szerencsére nem ez történt, egy szektoron kívül még mindig sikerül volt, ügyesek voltak. Ráadásul nem mindenki származtatja abból a sikerét, hogy mennyire szurkolnak nekik, szóval a játékosok elszántan arra koncentrálnak, hogy a saját tudományukkal bizonyítsanak. Vélhetően azért Lizzy valahol megkörnyékezi a nővérét beszélni, vagy ölelésre, vagy akármire, mielőtt tovább libbennének. Corvus biccent a véla dologra, bár mindentudó tekintettel végigsimít az ámor nyílhegyén, ami felől érzékeli, hogy nemrég használták a képességét és neki is van. - Valószínűleg inkább emiatt volt olyan erős a vélabáj, együtt használni volt egy kicsit túlzás. - mutat rá, de ez persze nem azt jelenti, hogy lebeszélné arról, hogy utána olvasson a vélaságnak, az ember gyökerei fontosak. (az egyszerűség kedvéért) Janette elvégzi Sienna, Alison és Roberto betűjét is, és át is adja Abby-nek, hátha a lány valamit ki tud silabizálni, akár magával is viheti a mosdóba. Már igen csak sok akad: A, C, C, D, K, L, M, M, és persze Winifredé elporladt. Corvus közepesen megilletődik a csóktól, már attól, hogy a többiek előtt és sírás után, de viszonozza, mielőtt elengedné, Simonetta pedig halál féltékenyen bámulja őket, miközben próbálja elhúzni a barátnőjét és sréhen még Roby felé is pislog, ha nem lenne csak egy szőke a tucatból és a srác felé nézne, egyértelmű lenne, hogy ő is szívesen smárolna vele így.
Ahogy belépnek a mosdóba azonnal valami furcsa történik, bár apróság, amit el is hessegethetnek. Egy nyikorgós hangot hallanak, ami nem az ajtó, amit nyitnak és csuknak maguk mögött. A mosdóban két mosdókagyló van egybefüggő tükörrel és mögötte két fülkével, és minden arany és fekete elegáns színben ragyog, látszik, hogy a szervezők kitettek magukért, kivéve, hogy... Ahogy közelebb mennek arcot mosni és rendbeszedni magukat a tükrökön újabb, vérvörös üzenet. - Ezt nem hiszem el... tuti csak ki akarják idegelni a csapatot mielőtt pályára lépnének, de ez már kezd ijesztő lenni! - elégedetlenkedik Simi miközben elkezdi Alison sminkjét igazgatni, puffogva, a fejét rázva.
// Határidő: január 4., éjfél Következő mesélői: január 5., hétfő//
Sajnos a betűk most messze nem kötnek le, az Írek utálata és Tori esetének felemlegetése sem épp bíztató. Szívem szerint icipicire húznám össze magamat! De hagyom magamat én is elterelni a mosdóba és Etta-nak és Abbynek is bólogatok, hogy jól van menjünk és meg is indulok. Egy kissé még szédülök a sírástól és a levegő kapkodástól, de azért nagyjából sikerül lehiggadnom így első körön legalább már nem bőgni mint egy idióta. Ráadásul engem is érdekel a többi fellépő így tényleg nekem is az lesz a célom, hogy minél hamarabb újra szalonképes legyek. - A közönség nem tudja, hogy nem direkt volt… - vonok vállat végül kissé elcsigázottan. De mintegy emiatt is jó lenne ha újra szalonképesek lennénk.. Tűnjön csak úgy, mintha direkt lett volna! Nem mintha ezzel együtt nem feszélyezne az Észak- Írek kérdése. Ráadásul ha ezt bármelyik lap is jó fogásnak gondolja és lehozza esetleg.. esélyesen az év eleji indításom is érdekes lesz. Bár nem is értem miért rettegek ettől az egésztől ennyire… Talán csak képtelen vagyok elfogadnom saját magamat. Anna-val, amikor vele töltöm az időmet teljesen rendben van minden, de annyira nyomorultul elbújnék a világ elől ha az kerül terítékre, hogy mikor lépünk elő mint egy pár.. - Bocs, hogy így kiborultam. Fogalmam sincs miért ennyire borzasztóan ijesztő ez számomra.. - bököm ki végül mikor már a mosdóban vagyunk mindannyian. De akárhogy is tényleg azon vagyok, hogy minél hamarabb rendbe szedjem magamat és tudjunk vissza menni. A tükörképemmel egy röpke pillanatig farkasszemet nézek aztán egy két lélegzetvétel és az arcmosás után felszívom magamat. Egy két pálca intéssel rendbe szedem a külsőmet és eltűntetem a maradék ijedtségemet vagy bánatomat. Újra próbálom még a mosolyomat is, hogy kikezdhetetlen legyen, mintha mi sem történt volna! Aztán csak fújtatok egyet és Alison felé fordulok és ha kell még, neki is segítek. - Bár történhetnek kellemetlenségek, remélhetőleg sosem fogod átokként kezelni ezt az adottságodat. - aztán Abby és Simonetta felé fordulok, hogy egy kicsit azért meg is dicsérjem magunkat - Mindentől függetlenül az előadás remek volt és tök jól sikerült össze hangolnunk az improvizálásokat is!
Alaposan meg vagyok lepődve, hogy lényegében mindenki engem vigasztal, pedig rendesen elrontottam a végjátékot, Abbie munkáját is. Belesimulok Corvus érintésébe, törölgetem a szemeimet, s az engem támogató Ettának bólogatok, hogy Gillynek is intsek. – Ez.. az én hibám, sajnálom, hogy így most kiderült valami, amit nem tudhattunk volna. – Nyelek egyet, odaérintve a homlokomat Corvus-éhez, hogy hagyjam magamat elragadni a mosdókhoz, de még előtte valahogy meg kéne oldani Gilly ügyét is. – Jobban kéne kezelnem ezt a véla dolgot. Ha vége a bajnokságnak, utána járok. – Ígérem meg a vőlegényemnek, s egyúttal a társaimnak, hiszen mindekit veszélybe sodorhat a meggondolatlanságom. Nem csupán arról van szó, hogy elveszíthetik a fejüket, ha engem látnak, ez a kapcsolataikra is hatással lehet. Közben azért átnyújtom a saját betűmet is (Roberto szintúgy) Janette-nek, hogy ha már az aurorlány elkezdett vele dolgozni, hátha ki tud belőle hozni valamit. Azért van baromi lelkiismeretfurdalásom, mert sokáig észre sem vettem hogy megnéznek, mostanság pedig mindenki ki akarnám élvezni minden cseppjét. – Köszönöm Abbie, és azt is sajnálom, hogy így a tehetségedre kevésbé figyeltek! – Biccentek a barátnőm felé, én azért cuppantok egy csókot Corvus szájára, részemről ennyi bele kell, hogy férjen, aztán kibontakozom az öleléséből, hogy elfogadjam Etta kezét. – Menjünk! – Remélhetőleg a könnyeim közepette nem mázoltam el az arcomon valami zöldet. Megcélozzuk hát a mosdót, én részemről lemosom a sminket, úgy is be fogunk ülni a nézők soraiba, meg hát nem is kentem fel annyit, hogy teljesen megváltoztassa a kinézetemet. Vetek egy pillantást a véla gyűrűre, ilyenkor nagyon tudom gyűlölni magamat!
♬ Chasing cars ♬ Ruci Megismerkedésünk története [You must be registered and logged in to see this link.]
Okkal kerültem a Mardekárba, azért tud bennem is lenni egy adag hűvös érzéketlenség időnként, ami most is felszínre tör. Nem is gondolok bele először, hogy mennyire kellemetlen ez nekik is, vagy hogy kiakadnak, főleg amikor kiderül, hogy Gilly esetén ezek szerint nem volt nyilvános tény, hogy ő... hú bakker, szóval neki a lányok jönnek be, mi meg simán öltözködtünk előtte. Egy pillanatra azért fenn akad a szemöldököm, ahogyan feldolgozom az információt, de visszaránt a jelenbe a tény, hogy mindketten sírnak, hogy Corvus épp a barátnőjét vígasztalja és Simonetta szerint ki kellene mennünk a mosdóba. Közben meg félszemmel látom, hogy Janette azokkal a betűkkel szórakozik, Winnie meg az írekről beszél. Húúú, de sok ez egyszerre! - Jól van... előfordul, máskor maradjunk a tervnél. - mondom végül én is enyhültebben kicsit fújva egyet, hogy aztán én magam is kissé vonakodva egyezzem bele a mosdóba indulásba, hiszen engem is érdekel a többi előadás. Mindig lehet az ilyesmiből tanulni, fejlődni általa és a fejlődés nagyon is fontos! Szusszanok végül egyet, majd Janettere pillantok futólag. - Jutottál valamire? - ha netán a betűkből kijön valaki, vagy még van, aki nem adta oda a sajátját. Természetesen Sienna is megteszi. Vagy akár intek is Janettnek, hogy ő is jöjjön velünk, hátha együtt többre jutunk. Bár tényleg jobb lenne gondtalanulni nézni az előadást és a többiek műsorát. - Oké, akkor rendszedünk titeket gyorsan, aztán megnézzük a többi fellépőt és fél szemmel figyeljük azokaz a prűd íreket, oké? - összegzek végül részben talán önmagamnak, hogy elkezdjem kifelé hessegetni a két maszatos lányt Simonetta segítségével, hogy mielőbb készen legyünk. Bár persze elsőre nekem is meglepő volt ez a Gilly dolog, viszont van nekem egy igen szabadelvű nővérem, aki soha sem volt az a vaskalapos típus és őszintén szólva simán kinézem belőle, hogy neki aztán tök mindegy hogy az ember hol dudorodik jobban, csak emberileg bírja az illetőt. Irány tehát a mosdó!
A szurkolók mentik, ami menthető, Alison elfordítja az arcát a tényleges csók előtt, Simonetta lefejt, aztán a befejező látványelemek belepik a színpadot, hogy levonulhassanak, ki emelt fővel, ki kevésbé. Az éljenzés elcsitul lassan, aztán újrakezdődik, amikor a következő csapat előadása következik, de addigra megindul a beszélgetés a Roxfort páholyban, így kevéssé figyelnek rá.
Corvus tényleg meg van rökönyödve, de eszébe sincsen bármivel bántani se Alisont, se Gilly-t igazából, főleg, amikor az előbbinél eltörik a mécses az utóbbi pedig bevallja, hogy egyáltalán nem állt még készen arra, hogy a nyilvánosság előtt ilyet csináljon. Ha lány nem kacérkodik a véla gyűrűvel, hanem "csak" ragyog, akkor talán Gilly-re sincs hatással, de már csak tanulhatnak belőle, visszacsinálni nem tudják. - Alison. - szólal meg halkan, de magabiztosan, miközben egyik kezével a derekát fogja meg a lánynak, a másikkal az arcéléhez ér, hogy magához fordítsa és letörölje a könnyeket. Bár csak az láthatja a változást az arcán, aki tényleg ismeri, de egyértelműen szörnyen viseli, hogy a menyasszonya sír és ütögetni akarja a fejét. Nem csókolja meg a többiek előtt, meg sírás, szipogás közben, de magához szorítja és finoman végigsimít az arcán. - Semmi baj. Így is üdvrivalgással végeztetek, gyönyörű vagy, voltál és leszel, csak most egy kicsit túlságosan nagy dózisban ismerték ezt fel az emberek. - próbál nyugodt lenni, de egyértelműen az emberek közül csak Gilly volt a probléma, aki teljesen a bűvölete alá került testközelből. Winifred szavaira odaszalad a tekintete az észak-ír szektorba, de látszik, hogy az ő szeme a menyasszonyára volt rátapadva, szóval a pontos pillanatról lemaradt, amiről Winifred beszélt. - Amikor Belfastban voltunk már a szobáknál megjegyzéseket tettek Torira. Nem akarták a lány szobába engedni, emlékeztek? - vonja fel a szemöldökét, aztán amikor a kocsmáros a gombaspórát a poharaikba rejtette és elkezdtek elaludni akkor is mondott valami arra utalót, hogy nem tetszik neki a csoportosulás. Vagy nem neki, hanem valaki másnak? Janette ezen a ponton, ha sikerül az edzőtől elszeparálnia magát néhány embernek, akkor elkezdi megmutatni azoknak, akiket érdekel, hogy eddig mire jutott a betűkkel. C (Janette), C (Abigail), D (Gillian), Winifredé pedig megsemmisült. Corvus átadja a sporttalára zsebéből (A), és Simonetta is, bár ő inkább gyorsan a kezébe nyomja a lánynak, mintha idegesítené, hogy elkérik tőle és hogy ezzel kell bíbelődni (L).
Az Ollivander lány kirohanására Simonetta elég erősen felszívja magát, nem azért, mert bármiféle rossz véleménye lenne a leszbikusokkal szemben, hanem azért, amilyen önérzetesen vágja hozzájuk sírva Gilly a válaszát. Persze csak az ő szemszögéből tűnik "önérzetesnek", amit mond, azzal nincsen semmi baj az ég világon. - Jólvanna, nem kell annyira magadba zuhanni. - mondja, de igazából látszik rajta, hogy szíve szerint Alison mellé húzna, csak ugye őt Corvus elég erősen kisajátította az ölelésével. Így is kinyújtja a kezét Alisonért és a másikat Gilly-ért, már ha elfogadják. - Menjünk el a mosdóba, borzalmasan néztek ki a sírástól, Abby, segítesz? Aztán megírjuk azt a levelet, de én látni akarom a többi szurkoló előadását is, ahj! - fordul feléjük, hogy a négyest arra ösztökélje, hogy elmenjenek a páholyhoz tartozó mosdóba, aminek az ajtaja ugyanazon a falon van, mint a bejárati ajtó, amin érkeztek. Minél előbb rendbeszedik magukat, annál jobb, de ahhoz az kell, hogy tényleg hallgassanak Simonettára és leváljanak a többiekről néhány percre.
// Határidő: január 28., éjfél Következő mesélői: január 29., hétfő//
A csók nem sikerül (mindannyiunk valódi szerencséjére) viszont így is rámásztam szerencsétlen Alisonra és valaki másnak kell lefejtenie róla mert magamtól nem is akarnám elereszteni.. Hiszen olyan érzés, mintha valaki Anna-tol akarna elszakítani. És elképesztően örülök, hogy valamennyire kitakarnak már minket a bűbájos effektek és mindenfélék, mert miközben lefelé megyek nagyjából olyan a mozgásom, mintha rendesen beittam volna. És akkor kezd tisztulni a kép Alisonnal kapcsolatban amikor Corvus kezét elfogadja és még elhagyja a számat egy meglepett - Anna…? - kérdés, de aztán pár pislogás után levedlik az alakja és Alison újra önmaga a szemeim előtt is és elkezd minden helyre kerülni. Az is, hogy mit tettem. Muszáj leülnöm, aztán felállnom, de akárhogy próbálom lenyugtatni magamat egyszer csak elkezdek sírni, Alisonnal szinkronban aztán Abby és Simonetta felé fordulok - Csóknak hívják! És elhihetitek, hogy ha rajtam múlik nem történik ilyesmi! - kezdek rögtön mentegetőzni félig dühösen félig kétségbeesetten de közben meg Alison és Corvus felé is feléjük fordulok - Alison én.. Ne haragudjatok, nem akartam. Sajnálom!. - a légzésem kissé zaklatottá válik - Ez egyáltalán nem volt nyilvános! Csak egy két ember tudta… Én nem.. Nem akartam hogy ez kiderüljön még! - hadarom hebegve szinte és fel alá kezdek járkálni - Anna!.. Írnom írnom kell egy levelet mielőtt bármelyik lapban is megjelenik bármi! - próbálom legyezgetni magamat hogy lehiggadjak, de persze az nem jut eszembe, hogy egy pohár vizet kérjek.
Miközben Gill próbálja magába vissza szuszakolni az életet, addig Winnifred mindenkinek címezve szól közbe - Tudom, hogy talán nem ez a legjobb alkalom, hogy ezt megkérdezzem, de látta valaki még rajtam kívül, hogyan reagált Észak-Írország szektora? Úgy tűnik, nem igazán nyerte el a tetszésüket, hogy ennyire… - egy kicsit azért elakad a szavam ahogy a megfelelő szót keresem - sok színű a társaságunk. - hiszen Belfasztban mintha Tori kapcsán gőzöltek volna be. - Egyébként nem sült el rosszul, a közönség egyik felét megnyertétek, a másik felénél meg.. lehet kiugrasztottátok a nyulat a bokorból és talán a kedves köszöntő üzenet is tőlük származik… Ki mit gondol? - nem mondom, hogy próbálom menteni a menthetőt, hiszen nincs ennyire kifinomult szociális érzékem és általában rettenetesen béna vagyok, most meg azért még nyomás is van rajtam rendesen, de próbálok valami lényegeset megragadni, ami talán mindannyiunk figyelmét eltereli a színpadon történtekről.
Azt hiszem ezt nagyon elnéztem! Addig még rendben van, hogy a célt elérjük, de ami utána következik, az már cseppet sem. Csak annyit akartam, hogy kicsit áttörjön a gát, mert bár Abbie nagyon ügyes, profi, de nem tudtuk maradéktalanul megnyerni magunknak a közönséget. Elakad a szavam is, ahogyan Gilly táncba hív, ráfogok az ujjaira, nem elengedve a kezét, mielőtt még az egyikünk elrepülne. Ahogy kipörget, és visszaránt, elkapom a lendületet, de ahogyan hátradönt, már sejtem, hogy mire megy ki a játék, s automatikusan félrefordítom az arcomat. Adná magát a helyzet, hogy ez csak játék, showelem, de azért ennyire én sem adom át magamat a véla vérnek. Enyhén szólva is botrányba fullad a dolog, ahogyan Etta lefejti rólam Gillyt, Abbie pedig duzzogva megy lefelé. Corvus a kezét nyújtja, amit elfogadok, nem is érdekel, hogy ki mennyire ujjong, hiszen én is láttam a szemem sarkából, hogy a vőlegényem is majdnem kiesett a páholyból. Kínomban nevetek, a saját fejemet ütögetem a szabad tenyeremmel, a potyognak a könnyeim, annyira rosszul érzem magamat. – Hát én megint tiszta hülye voltam, sajnálom. – Nézek körbe, főleg persze Gillyre, ez nem az ő hibája volt. Ám egyaránt szól ez még Abbie-nek, és Corvusnak is, meg a többi lánynak, aki most körbevesz. Az istennek se tudom kezelni ezt a véla dolgot, megint öngólt lőttem. Törölgetem a szememet, biztosan mindenkit megbántottam, mártírkodni viszont nem akarok. Corvusra fontos meccs vár, én meg összezavartam a fejét, az érzéseit, ránézni sem merek, csak lehorgasztom a fejemet. A többieknek van igaza, kár, hogy eltértünk a megbeszéltektől, csak annyira akartam hogy minden jó legyen, hogy elszaladt velem a ló. A társaim ítéletére bízom magamat, de semmi jóra nem számítok.
♬ Chasing cars ♬ Ruci Megismerkedésünk története [You must be registered and logged in to see this link.]
Nekem bizony, mint szóló énekesnek, ez a csapat dolog még mindig nem megy a legjobban, ezért nem csoda, hogy nehezen viselem, amikor a többiek közül kerül valaki a fókuszba, mert mondjuk épp nem énekelek. Bár Alison jó barátnőm, de amikor a vakító szépsége gyakorlatilag mindenkit leblokkol, én magam is kissé irigyen és féltékenyen torpanok meg. Szerencse, hogy Simonetta gyorsan kapcsol, hogy szétszedje a két lányt, mert én már csak arra eszmélek, hogy durva dolgok indulnak meg a színpadon és csoda, hogy ez a többségből éljenzést vált ki és nem pedig az elég jól feltornászott hangulatot aknázza alá. Talán nem csoda, ha kissé puffogva indulok meg lefelé a színpadról a meghajlás után. Végtére is elértük, amit szerettünk volna, de ez nem volt benne a megbeszéltekben! Nem készülhetett rá senki és baromi rosszul is elsülhetett volna. Nem is szólalok meg, addig amíg nem érünk ki az öltözőbe, amennyiben persze Alison nem marad kint a fiújával mindezek után... Reméljük, hogy a látvány utózaja elül Corvus fejében, hogy normálisan tudja hozni a formáját a pályán, mert akkor még ezt is megszívhatjuk. Kissé tehát duzzogósan ülök le az egyik padra. - Nem beszéltük meg, kissé talán túlzás volt ez a... valami, ami nem is tudom, hogy mi volt, de... Az egész koreó széteshetett volna. - csóválom a fejemet. Hát igen, nagyon rossz vége is lehetett volna, pedig elég jól álltunk és hoztuk fel a hangulatot. Gillyre pillantok, hogy jelenleg milyen állapotban van, az a hatás elmúlt-e már, amit rá gyakorolt ez az esemény. Hát nem véletlenül nyomom én szólóban. A musical is nagy kihívás volt, de ott mégis csak főszerepem volt, még ha ezzel Adam vitatkozna is még a mai napig is, habár már inkább csak viccelődés címén. Itt viszont egyenlőségre kellett törekedni, ami nekem eleve nem ment könnyen az eddigi karrieremből adódóan, na de ettől még mindent illik a csapattal egyeztetni és ez totál nem volt a tervben.
//Köszike! Szuper volt a bemutató rész és tuti, hogy jól fog jönni a cinkelt kocka. //
Abby tovább lovagolja a többi csapat elismerését és a mix szépen zendül a tiszta, rutinos hangján. Ugyan némelyik induló szöges ellentétje a másiknak, még is sikerül átmeneteket kreálniuk, és a táncot is úgy folytatni, hogy illeszkedjen mindegyik üteméhez. Viszont akkor jön el az igazi változás, amikor Alisonra kerül a fókusz. A koreográfiából egyértelműen kiemelkedik és a közönség egyszerre szinte felsóhajt és néhány váó és felhullámzik a tömegből. A lány nem kicsit erősíti fel a megjelenését azzal, hogy a gyűrűvel és még a nyílheggyel is kacérkodik. Habár a kviddics már évszázadok óta vegyes sport a játékosokat illetően, nem egyenlő a nézők elosztása, jóval több a férfi. Kortól függően némelyek ártatlanul, az Alisonhoz hasonló srácok viszont jóval éhesebben bámulják meg, Corvus pedig a hatalmasat nyel és szinte annyira előrelép a nyílt páholyban a jegyese felé, hogy majdnem vakon le is zuhan. Főleg, amikor Gilly elhagyja a formációt és a helyét és magához vonja a lányt, hogy nagyon gyorsan le is döntse és megcsókolja. Persze ez ellen a karatés lánynak is lehet egy-két szava, ahogy Corvus felől is jön egy "HÉ!" kiáltás és Simonetta is letaglózva fejti le Gilly-t a barátnőjéről azonnal. - Mi a fenét... miii... - akad meg döbbenten, de szerencsére előtte még az utolsó finálés bűbájok és a dalok befejeződnek, szóval nem kínosan szakad ketté az előadás. Így is rettenetesen rondán néz Simonetta Gilly és Alison felé, szinte csalódottan, hiszen csókolózni a színpadon... persze, pletykarovatban szívesen olvasna róla, de nem magukról!!!
Amikor lejönnek a platformról hatalmas üdvrivalgással köszönnek el tőlük, az egész katedrális-aréna zeng, ömlik a szeretet és Roxfortot kántál majdnem mindenki. Viszont kimondottan egy szektor, Észak-Írország abban a pillanatban, hogy Gilly meg(akarta)csókolja Alisont egy csapásra elhallgat és szájhúz. Amint belép minden szurkoló a páholyba - Corvus azonnal nyújtja a kezét Alisonnak, nem mintha szüksége lenne a lánynak a segítségre - a láthatatlan kifutó megszűnik mögöttük és a következő csapat páholyánál nyílik meg, hogy ők állhassanak fel. Vélhetően minden csapatnak van három perce, tehát van egy szusszanásnyi idő, maximum tizenöt perc, ameddig beszélgethetnek.
// És a jutalmak: Alison és Abby hármat, Gilly kettőt zsebel be belőle.
Cinkelt kocka: A mese alkalmával, ha sikertelen próbát dobsz, akkor új hozzászólásban újra próbálodhatod és a következő célszámnál 6 oldalú kocka esetén +1 módosító, 10-nél +2, 100-nál +10-es módosítót kapsz.
Továbbá mivel a katedrális nagy részét megnyerték maguknak majd a meccsen is plusz pontokat kapnak majd a játékosok a támogatás miatt.
Határidő: január 21., éjfél Következő mesélői: január 22., hétfő//
~Megan Smith
Gillian Ollivander
Reveal your secrets
Tárgy: Re: St Davids 2024-01-13, 12:47
Bajnokság & Gillian
[You must be registered and logged in to see this image.]Viszonzom Simonetta nyakba borulását és őszintén örülök, hogy Abby terve bevált és tisztában voltam vele, hogy hogy is működik az ilyesmi, mennyit számít az ha a közönség kedvére teszünk. Én is csináltam már Amcsiban is a régi csapattal, mindig külön is produkáltuk magunkat amint lehetőségünk volt rá. Mégis még mindig furcsa érzés egyetlen spontán gondolattal áthúzni a több hónapos munkánkat. De hát ha ettől döglik a légy még szép hogy megtesszük! Úgyse fogja senki tudni, hogy direkt volt-e vagy sem. A spontán akciók több energiát, odafigyelést és összehangoltságot igényel, de ha másra nem az elmúlt hónapok munkája erre hasznos volt. Így legalább tudjuk követni egymást, ha épp arról van szó. Abby újra imprózik, az éneklésbe viszont már nem szállok be. Viszont a tánc az nagyon is az én asztalom. Azért van még pár akrobatikus elem, amit nem mutattunk be és talán még tudunk néhány szaltód dobni és hergelni a közönséget. Ezzel kapcsolatban nem értek egyet Alisonnal, a mi feladatunk “bemelegíteni” a lelátón ülőket. Ez a szurkolócsapat elsődleges feladata. Akkor is, ha nem aratunk osztatlan sikert. Épp az utolsó bűbájt idézném meg, ami még dobhat egy kicsit az összképen, viszont azt álmomban sem gondoltam volna, hogy Alison a szent cél érdekében a véla bájait fogja villogtatni. A mentális ellenállásom nem épp a legjobb és Alison alakja pillanatokon belül mosódik össze a szemeim előtt Anna-éval és bár nagyon igyekszem a bűbájt faképnél hagyom és inkább páros táncba húzom Alisont. Valószínűleg egyikünknek sincs ideje felfogni, hogy mi történik valójában de egy kipörgetés és egy visszahúzás után, megtartva, mélyen hanyatt döntöm és megcsókolom, mintha valóban a szerelmemet csókolnám meg.
//Fizikum+Megjelenés+Szerencse = 30+30+5 = 65//
Gillian Ollivander carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Azért valahol Gillyvel értek egyet, kezdünk kifulladni, és ezek az előre begyakorolt rúgások megállják a helyüket a szőnyegen, de egy táncba beleépítve rettentő kockázatos. Úgy fest sikerünk van, de még mindig nem nyertük meg magunknak teljesen a közönséget, és van értelme ennyire strapálni magunkat? Azt se akarom, hogy Abbie elveszítse az önbizalmát, ha nem aratunk osztatlan sikert. Már megvolt az ének, a tánc, a tűz, a pillangók, a zászlók, a karate, én is kezdek alaposan kifogyni az ötletekből, s mindenkinek úgysem felelhetünk meg! Nem a mi feladatunk az, hogy győzzünk, az All-Star vállogatott jött magunkat megmutatni, mi csak szurkolunk, és hangulatot csinálunk. Nélkülünk is ügyesek lesznek, úgyhogy bólintok is a többieknek, hogy nem kell kétségbeesni, már az is szép dolog, hogy itt vagyunk, jók vagyunk, de nem a miénk a főszerep. Visszaölelgetem Ettát, mert ügyes volt, és lám, teljes értékű tagja ennek a szinte teljesen Mardekáros lánycsapatnak. Hogy mi legyen a vége a folyamatnak, azt tényleg nem tudom, úgyhogy a tánccal zárom soraimat, egy kicsit talán riszálosabban, dobálva a hajamat, olykor bizony kacérkodva a gyűrű lehúzásával, de csak egy-egy röpke pillanatra, hogy minimálisan befolyásoljam a hangulatot, remélhetőleg nem a rossz irányba. Végülis úgy vagyok vele, hogy megtettük amit lehet! Nem is veszem észre, hogy apró ékszer, amit a sellőtóban a hínárok között találtam (Ámor nyílhegye) most magától villan egyet, rásegítve egy kicsit a külsőmre.
//Ámor nyílhegye: A viselője naponta egyszer megduplázhatja a megjelenését, ezzel sokkal jobb meggyőzési/csábítási képességekre szert téve - ám főként arra van hatással, aki a hordozója neméhez vonzódik, ellenkező esetben csak másfélszeres a hatás. A hatás maximum öt perc és a célpontok mennyiségétől is függ, illetve meséken a mesélő belátása szerint módosíthatja. Fizikum+Megjelenés+Szerencse = 25+80+5 =110
Alison Fawley carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Gillyvel karöltve idézem a kabalákat és a zászlókat, amíg a karatebemutató tart a látványos tűz elemekkel. Azért itt már én is érzem, hogy egyre izgatottabb vagyok, hiszen a taps is fokozódik. Persze nem ártott hozzá egy kis nyalizás, vagy hogy mondjam. Végtére is előadóművész vagyok. Tudom, hogy a fellépés bizony arról szól, hogy azt kell adni a közönségnek, amire vágynak és amivel a legtöbb szimpátiát elérheted. Ez pedig jelen esetben az, hogy kicsit fényezzük a csapataikat, hogy ezáltal minket is jobban megkedveljenek... vagyis a csapatot. Mert hát ez most a kviddicsről szól, vagy mi, de nekünk kell megadni a jó alaphangulatot, hogy a meccset se húzza le, ha netán fújolnak egy gólszerzésnél. Az azért nagyon csúnya lenne. - Szép volt! - mondom én is gyorsan, amikor Simi mindenkit végigölelget. Kissé azért már szuszogok, hiszen nem bár nem én voltam, aki durva rúgásokat mutatott be, de azért a varázslás, no meg az ide-oda táncolás közben az első dal után, eléggé kivette az energiáim egy jó részét. Viszont már nincs sok hátra, épp csak a vége és most nagyon nem kellene elrontani. Zárásnak tőlem egy újabb dal következik. Nem volt könnyű menet, kaptam hozzá segítséget a zenekartól, akikkel fellépni szoktam, bár ők csak a háttér, de elég jóban vagyunk ahhoz, hogy ez ne okozzon gondot. Sonorusszal erősítem fel a hangomat és aztán a közös tánc is útnak indul én pedig belekezdek a mixdalba, ami egy rövid egyveleg az összes induló csapat csapatindulójából.
//Fizikum+Megjelenés+Szerencse = 25+30+5 = 60//
Abigail Smallwood carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Simonetta első megingása valószínűleg a magasságnak is szólt nem csak a tömegnek. Bár karate versenyeken is van nézőközönség, az egy teljesen más szint, töredéke ennek. Minden esetre mindenki teszi a dolgát és amikor eljön a második szakasz akkor a lány sokkal magabiztosabb a rúgásoknál, mint bármelyik másik koreográfiánál. Ott is hibátlan, de most a tűz, ami körülöleli a rúgások közben olyan magabiztosságot ad, mintha hirtelen istenszerűvé avanzsálódtak volna. Élvezi, na! Abby és Gilly kicsit átszervezi a begyakorolt látványelemeket, hogy a tűzből az ellenfeleik zászlói, kabalái jelenjenek meg és ahhoz képest, hogy hirtelen ötlet a közhangulat feldobására, igen ütősre sikerül. Bár a közönségben van, aki meghökken a meglepettségtől, olyan távol vannak, hogy csak a többséget lehet kihallani, a többség pedig a saját országának jelképénél üdvrivalgásba kezd és végtére amikor a legutolsó elem az, hogy a Roxfort négy házának állatai bukkannak fel, akkor is sokkal, sokkal lelkesebben kiabálnak és tapsolnak tovább. Nem lehetnek benne biztosak, de valószínűleg, aki még ezután is konokul hallgat, az rosszindulatúan elkönyvelte, hogy azért villantanak más csapatoktól elemeket, mert csak rajongó kölykök, akiknek nincs itt helyük. A jó hír viszont az, hogy már több,
mint a terem felét megnyerték maguknak! A levegőben szinte érezni, ahogy az izgalom felváltja a rosszindulattal vagy kételkedéssel megtelt sorokat és már igen komoly az üdvrivalgás mialatt pihegnek egy kicsit az állatok takarásában. Simonetta pedig ezen a ponton izgatottan nekifutásból mindenki nyakába borul, akit csak ér, persze Alisonnal, Abby-vel és Gilly-vel kezdve. - El se hiszem, hogy mindjárt vége, már csak egy percünk van! - mondja izgatottan, amikor elengedi őket, tényleg csak egy másodperc aztán vissza is helyezkedik a helyére.
// Mindenkinek jár a keksz (mármint a második pont). Jöhet következő szám, következő koreográfia, következő elem, amit csak szeretnétek.
3. kör a dobásban: Fizikum+Megjelenés+Szerencse. Jelenleg a stadion felénál tartotok a célszámokkal és karnyújtásnyira a (majdnem) osztatlan siker!
Határidő: január 12., éjfél Következő mesélői: január 13., szombat //
~Megan Smith
Gillian Ollivander
Reveal your secrets
Tárgy: Re: St Davids 2024-01-06, 07:20
Bajnokság & Gillian
[You must be registered and logged in to see this image.]Azért amikor a lányok bedobják hogy improvizáljunk egy kissé meglepődöm. Nem azért, mert ne tudnék improvizálni, inkább amiatt mert így hetek, hónapok szervezését és elég kemény munkáját írjuk át itt és most és elég nagy rizikót vállalunk, csak hogy másik csapatokat fényezzünk, akiket nem is ismerünk. De végülis miért ne? - Legyen. Csináljuk felváltva a látvány részét. Lehet olyan, mintha a tűzből élednének fel az alakok. - biccentek Abbynek hozzá téve a magam gondolatát és ezzel a lehető legtermészetesebben veszem a gondolatot, mintha nem is most találtuk volna ki, hanem eleve bele lett volna építve. Még szerencse, hogy nagyon is tisztában vagyunk mi is a többi résztvevővel. Ciki lenne ha rossz zászlót villantanánk vagy ilyesmi.. A karatés téma elég menő volt már a próbákon is, és hát azért valljuk be, mindkét vélaszármazékunk eléggé odateszi magát! Még jó hogy megszoktam őket a próbák során és most nem állok le szájat tátani. Abby-hez csatlakozom tehát és felváltva idézhetjük meg a zászlókat/kabalákat. Egy kicsit hasonlóan érzem magamat ebben a pillanatban mint a VMS-en, amikor fogalmunk sem volt hogy milyen lesz a végeredmény, és a srácok is képesek voltak szemtelenül imprózni ahol épp elfelejtették a koreót… Remélhetőleg lesz nekünk is legalább akkora sikerünk ezzel a megmozdulásunkkal. Bár a tűz nem feltétlenül az elemem, nem is idegenkedem tőle, kellő magabiztossággal táncolok át egyik másik mozdulatba miközben korrektkedve beépítjük a fényezést. Persze figyelve Abbyre, hogy össze tudjak hangolódni vele. És ha már kabalákat meg zászlókat vonultattunk, tökéletesen bele illeszkedhet az ide tervezett lezárásunk, miszerint a Roxfort négy állatának a hatalmas, egy egy jellegzetes mozdulatot végző illúzióköre takar ki bennünket, nekünk háttal, kifelé a közönség felé fordulva produkálják magukat, nekünk pedig ismét van egy lélegzetvételnyi időnk a gyűrűjükben összeszedni magunkat.
//Fizikum+Megjelenés+Szerencse = 30+30+5 = 65//
Gillian Ollivander carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Tudom, hogy Ettának van egy elég tömény kisebbségi érzése, pont azért gondoltam beleilleszteni egy kis karatés koreót, mert lehet, hogy véla, de inkább fiús a drága, a harcművészet tényleg az ő asztala. Amíg Abbie szólója vége ért, én adom a táncmozdulatok vezetését a Gilly által mindenki felé, körben fordulós alakzattal, s bólogatok Abbie-nek, hogy tőlem nyugodtan lehetünk korrektek, hogy a többi csapatot is éltessük, így amikor a többi ország logója merül fel, én is beleteszem a saját mágiámat a látványmágiába. – Igen, csináljuk! – Fogadom el az ötletet, s követem az énekest hogy minél inkább összepasszoljon, amit feldobott. Közben pedig már bólogatok Ettának, hogy a tűz és látványmágia közepette vegyük elő a falapokat, amiket bekészítettünk, csak eddig varázslattal láthatatlan és súlytalan volt az övünkön, így most ezekről lehull a lepel. Elkezdem akrobatikusan dobálni Ettának az enyémeket, bízva abban, hogy ő pedig az övét nekem, hogy a levegőben rúgjuk szét a lapkákat, természetesen nagyon begyakorolt mozdulattal hogy azok a kör közepére essenek le, ne pedig a társaink arcába csapódjanak. A lábaink mozgását látványos tűzcsóva követi le, így tényleg olyan lehetünk, mint a szárnyait szélsebesen verdeső fekete-arany pillangók. Végülis a harcművészet is egyfajta tánc, nem rí ki a mozdulatainkból, hiszen mindezt erőteljesen, de ruganyos kecsességgel műveljük. Ha ezen nem tudunk látványos tapsot elérni, akkor nagyon össze kell kapnunk magunkat a végső körre.
//Fizikum+Megjelenés+Szerencse = 25+40+5 = 70
Alison Fawley carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Nálam a színpadi megjelenéssel sose volt gond, így aztán most sem inogok meg, és talán csak egy pillanatra látom, hogy Simonetta igen, de mivel tovább megy nem moccanok ez ügyben. Azért tény is való, hogy elég sokan vannak, nem csoda, ha valakinek ez elsőre egy kicsit sokkoló, főleg hogy kissé ellenszenves a hangulat is. Viszont mi most azért vagyunk itt, hogy javítsunk ezen a helyzeten és kellő alapot adjunk a csapatnak, meg jó talán bennem van egy adag bizonyítási vágy is. Ennyi ember előtt még nem léptem fel, eddig inkább kisebb koncentrjeim voltak, és ki tudja, hogy ül-e olyan ember a nézők sorai között, aki fontos lehet az én szempontomból. - Csak így tovább! - mondom részben talán magamnak, részben a körülöttem állóknak is, amikor végetér az első szakasz. A dalom jó volt, ez persze nem is kérdés, a tűztáncba pedig lelkesen kapcsolódtam be, mint minden gyakorlásnál, hiszen mégis csak az elememről van szó, ebben igazán tudok brillírozni. A látványmágia többi részét most még a többiekre bízom, bár az én szakom is ez, de mindig is jobban ment, hogy magamat villantsam meg, mint hogy másokat fényezzek. Az effektek háttérmunkások dolgai, bár nem mondom, hogy sose volt véleményem, ötletem a témában. Azért valamelyest megpróbáltam a próbákon is visszafogni magamat annyira, hogy ne végig én brillírozzak csak, így a következő táncban nincs énekes szóló, itt most én is inkább a látványba csatlakozom be. - Fényezhetnénk kicsit a többi csapatot, hátha megjön a szurkolói kedvük a korrektségünknek hála. - vetem fel és ha rábólintanak, akkor a következő táncba beiktatok néhány hirtelen jött módoítást, különleges effektet, ami a többi csapat zászlóit/kabaláit vonultatja fel.
//Fizikum+Megjelenés+Szerencse = 25+30+5 = 60//
Abigail Smallwood carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Simonettán csak Alison és Abby veheti észre, hogy azért egy kicsit meginog, ahogy az első lépést megteszi a platformon, de jó mélyen beszívja a levegőt és mosolyt villant az arcára, hogy utána rugalmas léptekkel a többiekkel besiessen. A látványmágia szakra jár és hangmágus is, szóval olyan rémesen messze nem áll tőle se az éneklés, így egy másik szólammal kíséri a többieket tánc közben, sajnos vagy nem sajnos, úgy se fogják rá irányítani a legnagyobb figyelmet, mert nem énekel annyira jól, mint Abby, nem annyira szép, mint Alison, vagy nem tud olyan jól rap-elni, mint Mira, se olyan jól táncolni, mint Gilly. Viszont, bár a lánnyal tűz és víz, az elemi mágia nagyon is közel áll hozzá, tehát a tűztáncba minden további nélkül csatlakozott ő is. Abigail tehát énekel, márpedig tökéletes rutinnal, a koreográfia nagyját Alison hozta és éppen ezért mindig körbetáncol, minden irányban mutatva a lépést az esetleges gyengébbeknek, Janette a tűztáncot, amive Simonetta is beszállt, Gilly a másolatokat, hogy grandiózusabb legyen a csapat látványa (a többi ötletből nyugodtan át lehet menteni a következő körre, ezt fogadtam el), Miranda pedig az illúzió pillangók ötletével járult hozzá (amiben szintén segíthet Abby mellett látványmágusként a csapatban) a két szám közötti átmenethez.
Amikor felröppennek a pillangók és megszűnnek a duplikátumok és van néhány pillanatuk kipihegni magukat, akár egy-két szót váltani, áthelyezkedni, akkor hallani a közönség felől, hogy bár egyértelműen tetszett nekik az első felvonás, még mindig túl makacsul ülnek a kezükön. Némelyik részen tapsolnak és kiabálnak lelkesen, többen, mint amikor felálltak, de még mindig a töredéke a stadionnak!
// A csapat minden tagja megkapja a pontot a kreativitásra, ez majd a későbbiekben lesz fontos. Jöhet következő szám, következő koreográfia, következő elem, amit csak szeretnétek, mivel csak hárman maradtatok valószínűleg könnyebb ennyit összebeszélni/találni.
2. kör a dobásban: Fizikum+Megjelenés+Szerencse. A dobásokat majd folytatni fogom az NJK-knak továbbra is kalandmesterrel hsz előtt, hogy ne szívjuk meg a célszámokkal, amiket előre kitaláltam. Lényegében soha nem lesz olyan, hogy bárki a dobás miatt hibázna, helyette az alapján nyeritek el a közönség szeretetét!
Határidő: január 5., éjfél Következő mesélői: január 6., szombat//
Ruci 
//
