2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Mivel valóban idekinn rekedtem, így hát túl sok fogalmam nincs arról, hogy mi is folyik odabenn egészen pontosan. Szerény személyem továbbra is a saját feladatára koncentrál és arra, hogy visszajusson a társaihoz. Gyengének és sebezhetőnek érzem magam nélkülük, idegesít, hogy nem látom a többi angyalt, ennek révén pedig azt se tudom, merre is halad a küldetés egészen pontosan. Bár Sera folyamatosan tájékoztat mindenkit a fejleményekről, néha még így is foghíjasnak érzem a híreket. Na, nem mintha elvárhatnám tőle, hogy minden egyes percben pontos leírást adjon arról, mi minden is történik körülötte. Esélyesen ebben a percben is a saját feladatára koncentrál. Csatorna vagy sem, a famíliárisomat elküldöm, hogy fedezze fel a helyet és azt, vajon merre is vezet pontosan. A kis jószág hamarabb keresztül tud surranni rajta, mint én, szóval reménykedem abban, hogy sikerrel jár majd és eljut Seráig, aki remélhetőleg így képes lesz mindenki mást is összeszedni és kijutni a kastélyból. Jómagam a hatalmas bejárati ajtót veszem célba, ahol végül egy csapatnyi madár esik nekem. Igyekszem kétségbeesetten védekezni ellenük, habár sejthettem volna, hogy a telekinézisem nincs még olyan szinten, hogy csak ennyivel hátráltathassam őket. Egyet-kettőt sikerül talán leszednem, de túl kevés. A csőrük és a karmaik bele-belekapnak az arcomba, testembe és a hajamat is rendesen megtépázzák. A karjaimat a szemem elé emelem, hogy legalább abban ne okozhassanak kárt, de a fájdalom, amelyet azon okoznak, szépen szólva is elviselhetetlen. Térdre rogyok tehát, lehajtom az arcom és a fejem tetejét veszem védelembe, hátha ezzel a pozícióval kevesebb támadási felületet találnak rajtam. Körülnézni tehát eléggé nehezemre esik, hacsak nem áll szándékomban egy érzékszervvel kevesebbel leélni életem hátrelévő részét. Nem is emelem fel tehát a tekintetem, ezúttal sokkal inkább a szaglásomra hagyatkozom. Valaki irányítja ezeket az állatokat, nekem pedig ki kell derítenem, ki is az egészen pontosan. A szerelem és a szél angyala lennék, a levegő pedig olyasmit is közvetít az ember irányába, amivel sokan nem számolnak. Igyekszem ezúttal tehát az orromra hagyatkozni és kiszűrni azokat a szagokat, amelyek egyértelműen egy emberhez tartozhatnak, utána pedig valamilyen szinten belőni az irányát. De ha a szaglásom cserben is hagy, akkor is ott vannak a hangok... Már akár egy suttogás is bőven elegendő lenne számomra, egy szó... Csak reménykedni merek abban, hogy összejön a tervem és kiszagolhatok vagy hallgatok valamit, hiszen máskülönben halálra csipkednek ezek a tollas rohadékok...
Nem nagyon van időm arra, hogy válaszolhassak a többieknek, de konstatálom, hogy nagy szarban vagyunk, hiszen ketten is jeleznek, hogy az egész csak frankó átverés volt, vagy hát nem az a feladat, amit eredetileg gondoltunk. Mondjuk különösebben talán nem ér nagy meglepetésként, hiszen tisztában vagyok vele, hogy Uthernek sem voltak épp egyszerű feladati, amikor anno nála tanultam. Vélhetően ő maga is alkalmazta Vlad tanítását, amikor velem foglalkozott, meg aztán valójában már jó ideje nem nagyon bízom senkiben sem. Zachary az egyetlen, akinek sikerült egy kicsit enyhítenie a stílusomon, de ez nem jelenti azt, hogy gyökeresen megváltoztam volna, így aztán lendül is a pálcám, amikor megpördülve meglátom a négy felém tartó alakot. Túlerő, ez egyértelmű és ez nem pont az a hely, ahol az ember a szárnyait alkalmazná. Ettől függetlenül nem kérek segítséget, hiszen az életem során már sokmindent kellett egyedül megoldanom. Amíg tehát fizikailag nem ér hozzám egyik se, addig nem esem pánikba, inkább még így távolról feléjük hajítok egy tűzlabdát. A folyosó elég kicsi ahhoz, hogy talán mindegyiket telibe kapja és ne tudjanak egy könnyen kitérni előle. - Gyerünk kishaver... téged úgyse látnak, harapj. - szólok oda a láthatatlan familiárisnak, hogy ha valaki mégis átjutna a tűzgolyó hatásán, akkor szépen támadja be valakinek a bokáját, vagy csak egyszerűen ha az útjukba kerül, akkor simán áteshetnek rajta, bár biztosan nekem is fájni fog, ha felrúgják szegényt. Után megpróbálok fedezéket keresni, ha más nem akkor egy nyitható ajtót, vagy ablakot, ahol kijuthatok az épületből, vagy legalább fedezékbe kerülhetek és hátrátathatom a támadókat. Hiszen, ahogyan a többiek jelezték, jó lenne minél előbb lelépni innen. Talán tényleg nem volt jó ötlet szétválni, de most már mindegy. Én nem vagyok nagy csapatjátékos úgy sem, egyedül valójában hatékonyabb vagyok.
//Druida 3. szint: Druida láng: Hatása hasonló, mint a tűzgolyóé. Kézből csap ki.//
Lioneah nagyon jól teszi, hogy a familiárisa láthatatlan, és hogy így rákészült arra, hogy tőrbe csalhatják, de most elszalasztotta a támadás adta lépéselőnyt. A párocska nem válaszol, viszont a fami belecsíp Lio sarkába, hogy azonnal forduljon meg. Mivel a lány már eleve a háta mögött tartotta a pálcát, így nem éri annyira váratlanul, hogy mögüle vagy négy piros kapucnis alak lép ki az oszlopok mögül, durván arébb lökve a vendégeket, akik vélhetően csupán biodíszletek voltak eddig is. Lioneah-re vetnék magukat, aki előtt most felsejlik a régi emlék, amikor bántották. Vajon összeroppan a lelki teher alatt, vagy már kellően felkészült, hogy ne hagyja magát legyűrni? Autumn körbejárja a kastélyt, de még nem talál titkos alagutat, amin keresztül ki tudna jutni, csak valami csatornát, ami afféle várároknak lehet az elvezetése. Mindenesetre a madarak ellen túl lassú a telekinézis, és még egyedül is van. A varjúsereg folyamatosan támadja, csípkedik az arcát, a haját, csoda, hogy még a szemét nem kapták ki, de így hamar térdre kényszerül. Ha esetleg megtudná, hogy ki irányítja a dögöket, könnyebb dolga lehetne. Hella jól gondolkozik, a testőrnő jókorát csúszik, és nem tudja kigurulni. Vélhetően kettős csavar van a dologban, egy bálozónak álcázott testőrnőnek álcázott tényleges civil. Hatalmasat esik, tehát nem ő az, akit ki kéne iktatnia. Viszont Hella is látja, hogy Liot le akarják gyűrni, s abból a szobából is csörömpölést hall, ahova Seraphine behúzódott. Ám különös viszketés érződik a csuklóján, s amikor odapillant, egy rúna rajzolódik ki, ami átalakul egy szemmé. Mintha valami egyedi varázslata lenne, csak nincs itt Vladimir, hogy kioktassa, mit is okoz. Az biztos, hogy simán hozzá kell érnie, aktiválni, már ha akarja. Ám nem tudni, hogy mi lesz a következmény? Vagy megteheti azt is, hogy a többieknek segít valahogy. Seraphine még el tudja suttogni az angyaloknak a megszerzett információt, s a gyorsaságát, akrobata képességeit megnyitva már mászna is, de az orgyilkosok talán egy pár pillanattal most gyorsabbak. Rá törik az ajtót, és megvágják a lendületét. Az egyik úgy letarolja hátulról, hogy a szőkeség a földre esik, a másik pedig már bele is térdel a lapockájába, hátracsavarva a karját. Seraphine hallja, hogy valaki egy damilt húz elő, azzal akarják elvágni a torkát? Nem túl nyerő kilátások.. Gilly rájön, hogy már az elején jól okoskodott, Vladimir első leckéje az volt, hogy majd a főangyal ellen együtt kell fellépniük, s a szimuláció elején mindez megtévesztés volt, hogy Vlad azon erősködött, hogy mindenki válasszon szerepet. Ha együtt alkotnak erős csapatot, akkor megtehették volna, hogy maradnak a saját koncepciónál. Miközben leszólítja Fridáékat, ő is érzi a viszketést a csuklóján, ahol rúnaként egy hatalmas gólemet lát kirajzolódni. Vajon érdemes aktiválnia? Frida esetében a terebélyes asszonyság teljesen le van sokkolódva, mert a bálozók szinte sikoltozni kezdenek, Solkov el is tűnik a karzatról, de az mindegy is, hiszen már nyilvánvaló, hogy nem az ő kulcsa kell ide. Így Frida és Gilly is látja, hogy a tömegen át vagy féltucatnyi vörös köpenyes indul el feléjük. Frida csuklója egy lámpást mutat..
Tárgy: Re: A sötétség angyalai (Jégnász konstelláció) 2022-02-12, 18:20
Celszam 19 dobas 16
Az arccsipkedesre lenyelem a fintort ami kiulne vonasaimra. Mar kicsikent is utaltam ezt a nyunyorgatast de most nem abban a helyzetben vagyok amikor holmi ellenerzesekkel es azok kinyilatkoztatasaval kene elrontanom az akciot. Mosolygok hat a nenire es a leheto legudvariasabban nem veszek tudomast a csipkedes tenyerol. -O. Csak nem rosszul van? Mit erez? Miota? - jatszom az aggodot es arrebb is megyek vele. Valamiert ugy erzem hogy a sakkhoz lehwt ennek az egesz rosszulletnek koze hiszen epp most kezdett el nem jol lenni amikor felallitottak a palyat. Viszont mivel biztos nem lehetek benne igy udvarias gondoskodassal tovabb faggatom. -Evett valamit vagy ivott amiota ott van? Lehet hogy az etellel van valami baj, akkor meg erdemes lenne szolni a hazigazdanak hogy szedesse le a pincerekkel a rossz etelt nehogy tobben rosszul legyenek. - osztom meg vele az apropot mely elvihetne Solkovhoz. Nem is lenne rossz igy belegondolva. Szinte mar remenykedem abban hogy a nagyasszony (nagy is meg asszony is) valami eteltol kerult diszkomfortba. De persze fele ezt nem mutatom csak az aggodalmaskodasom es torodesemet. Ekkor viszont meghallom Sera hangjat es elbizonytalanodom. Gilly is megerkezik es bar tudom hogy vele kene mennem de olyan hulyen venne ki magat. Inkabb maskepp igyekszem kijonni a helyzetbol. -Tancra nem de ha esetleg segitene kikiserni a friss levegote a holgyet azt megkoszonnem. Rosszul lett szegeny. - mondom es remelem hogyterebelyeskevel karoltve is lesz idonk tavozni mielott beut a menku.
|| kiss me hard before you go || ~ summertime sadness ~
"A csillagok csak nézik, az angyalok csak hallgatják, mit össze nem beszélünk itt a Földön arról, mi odaát evidencia."
Épp hogy sikerül rendeznem magamat egy jólszituált szimpatikus oszlop takarásában és felöltenem a kis illúzió álcámat, ami annyit tesz, hogy Vlad infója miatt önmagam srác megfelelőjeként lépek újra színre. Amikor végig gondoltam, hogy létre kéne hozni egy trükköt arra építve, amivel tutira a közelébe tudok kerülni ennek a Mr Sokol rádiónak.. Egyáltalán nem gondoltam még bele mélyebben pár tényezőbe. Úgyhogy mikor újra elő bukkanok és elindulnék sakkozni, el már nem jutok a pályáig mert... ahogy haladok mintha valami történne körülöttem. Lépten nyomon össze áll egy kép bennem és a fülbevaló segítségével elsőre csak annyit jegyzek meg - Rossz ötlet volt szét válnunk! - és erre tökéletesen ráerősít amikor meghallom, már ha meghallom azt amit Sera üzen. Igyekszem mozgásban maradni és továbbra is vegyülni, az álcám alatt, ha már sikerült létre hoznom. Bár a mozgásom egy srácéhoz képest meglehetősen lágy és kényes... de nemrég még az volt a cél, hogy Sokov figyelmét felkeltsem.. Azért sokkol valahol amit felfedeztem, hiszen.. tökéletesen egyszerűen bevallom marhára nem gondoltam olyasmire, hogy életveszélybe fogok kerülni. Ez azt hiszem a Morgan birtokon történteknek köszönhetően velős gyenge pontom. Ott konkrétan kiájultam a képből a kritikus pillanatban... És totálisan eltávolodtam mindenkitől, kivonultam a középpontból és még lehetne sorolni, hogy mennyire megzúzott az az egész, Sasha elvesztsével nyakon öntve. Bár azóta vissza tért de... képtelen voltam a szemébe nézni... Szedd össze magadat Gillian a francba is!! - Próbáljunk meg nem ennél is jobban elszakadni egymástól! - üzenem halkan a többiek fülébe én is a környezetemet pásztázva. - Sera jól mondja. A kulcsos sztori csapda! Kamu testőrökkel. Az a csapat fegyveres valószínűleg ránk vadászik. Ki kell jutnunk innen. És ehhez mi magunk vagyunk a kulcs! Hallotta mindenki? - teszem fel a kérdést. Aztán megpróbálok így az illúzióm leple alatt annak a közelébe kerülni, akit érek, teszem azt Frida közelébe próbálok orientálódni és lecsapni az öreglány kezéről - Szabad lesz egy táncra kedvesem? - villantok rá egy ezer vattos mosolyt. A hangomat amennyire tudom lemélyítettem. Mivel szoktam énekelni, van gyakorlatom az ilyesmiben.. Talán így kevésbé hangzik bénán a dolog. Ha minden jól megy és sikerült megtartanom a trükkömet, akkor Frida egy jó vágású, kissé angyalarcú szőke, fehér szmokingos fiatal faszival találhatja szemben magát, akinek azért van bőven hasonlóság arcvonásaiban hozzám, csak... értelemszerűen markánsabb.. Egyszerűen másképp szexi! Úristen mekkora picsa lennék pasiként is..!
//Első dobás 6 (éjfél után miatt mesélőre bízom, hogy levonja-e) IQ 25 Dobás: 21
Csak a báltermet látom, így azt nem is, hogy Autumn valahol kint rekedt. Mivel úgy tűnik, hogy akikre rálátok azok nincsenek veszélyben, nem szúrok ki olyat, aki rájuk nézne furcsállkodva és meg akarná támadni őket, a járattal foglalkozom magam mellett. Valami értelme biztosan van, hogy itt van, bár az, hogy ennyire elszigeteltem magamat a többiektől - mondjuk még mindig nem annyira, mint Autumn, mert én néhány lépéssel ki tudok kerülni a függöny mögül - egyre rosszabb érzéssel telít el. A rúna éppen úgy sikerül, ahogy elterveztem és azt teszi, aminek elrendeltetett, szóval ma se tudom meg, hogy pontosan mit jelent az a szerepkör meg az a különleges képesség, amit már láttam másokban felébredni, ahogy Vlad egymás mellé állította őket, de magamban sose. Azért nem csalódok, hiszen legalább működik hibátlanul, ám amikor meglátom a közeledő csapatot egy kicsit elkerekedik a szemem. Eszembe se jut, hogy minket akarnának, egy pillanat erejéig azt is elfelejtem, hogy ez az egész egy szimuláció, az agyam azonnal arra kattan, hogy ha a fazon, akinek a bálján vagyunk alvilági, akkor talán ez a csapat rá pályázik és nem is ránk. És ha rá pályáznak, akkor nekünk csak előny, ha helyettünk szedik le őket, mi pedig tőlük emeljük el, amire egyáltalán nem számítanak. Vagy ez már túl nagy csavar és simán szitává fognak lőni mindenkit, ha nem teszek semmit...? Persze ez nem jelenti azt, hogy akkor fel is töröm előttük az ajtót és mosolyogva előre engedem őket, na még mit nem, hiszen lehet, hogy engem is bedarálnának és a társaimat is, mint járulékos veszteség, de nem is szándékozom visszatartani őket, csak figyelni, hogy mi a franc történik. - Egy csapat mágikus fegyveres akar betörni egy tükörteremből, ahova besurrantam egyenesen a bálterembe, tűnjetek el a színről, ne kerüljetek az útjukba, nem tudom mit akarnak! - mondom minden angyal fülébe, elfúló hangon, ugyanis miközben beszélek, aközben emberfeletti ügyességgel szaladok fel a falon kihasználva a vámpírságomat és az akrobatikus képességeimet, hogy mint valami pók megüljek egy tükör mögött a plafonon, ha belátni az egész báltermet akkor minden szögből minden irányból tükröknek kell állnia. A terv az, hogy az egyik döntött, felső sarokba szerelt tükör mögé bújok el, amíg azok az akárkik betörnek. Szerencsére a hoppanálás az egyik specialitásom, ahogy a familiárisom is tud teleportálni, így attól még, hogy elbújtam nem feltétlen érzem magam sarokba szorítva... még... bár tudnám, hogy kik ezek és mit jelent az érkezésük! De sajnos fogalmam sincsen...
// Angyalpróba: Fizikum: 24 pont - 9 pont módosító -> 15% Dobás: 27
Felfutás a falon és megkapaszkodás: Akrobata 3. szint, részlet "Falon négy méter magasságig képes felfutni és négy méter távolságban tud haladni előrefelé. " //
Bár mondhatnám, hogy a magabiztos külsőm mögött pontosan tudom, hogy miként és, hogyan szoktak zajlani az efféle puccos események. De nem így van. Engem érthető okokból nem hívtak az árvaházból partizgatni sehova. Ezért kétszer annyira figyelnem, és koncentrálnom kell a feladatomra. Igyekszek úgy mozogni, mintha ez az egész számomra természetes közeg volna. Még egy pohár pezsgőt is kerítek magamnak egy tálcáról, noha egyenlőre nem iszok bele. Ki tudja mire tudom még majd felhasználni ezt. Ahogy pedig a testőröket figyelem nincs látható jele annak, hogy egymással kommunikálnának. Tehát vagy magas szintű mentál mágiával teszik, amit képtelen vagyok kiszúrni, vagy nincs közvetlen kommunikáció. Ami azért elég különös. Ha nekem egy bálteremnyi emberre kellene figyelnem, és biztosítani egy rendezvényt, az első dolgom lenne a kommunikáció megoldása. A másik különös dolog a "testőr nő". Annyira kilóg a tömegből, hogy az már szinte gyanús. Nem mondom, hogy én tökéletes bálozó vagyok, de még az én álcám is ezerszer hihetőbb. Már ha a csini rucit lehet álcának nevezni. A mozgásommal, mimikámmal pedig legalább igyekszek úgy tenni, mintha tökéletesen ide születtem volna. A nő ezzel szemben rendkívül rosszul játssza a szerepét. Talán csak prezentatív szerepe van, hogy a hozzánk hasonlókat elbizonytalanítsák a tervüktől? Eleve a láthatóság a cél, hogy a házigazda megmutassa mindenre felkészült, és mindenhol kellő fegyveres biztonságija van? Ugyanakkor a sakk nem tűnik másnak, csak érdekes emberi sakknak. Nincs vérontás benne, a leütöttek lesétálnak a tábla szélére. Érdekesnek, és furcsának találnám a dolgot. De közben történik valami, ami szintén felkelti a figyelmem a másik oldalon, amikor Lio akcióba lép a gáncsolással. Nem mondom, hogy szerintem ez a fajta figyelemelterelés nem túl korai időzítés tekintetében, de igyekszem alkalmazkodni. Tesztképpen a testőrnő lába alá/elé egy aprócska tenyérnyi vízfoltot idézek, hátha ő is megcsúszik rajta. Az ember képes lehet tökéletesen hazudni, de az önkéntelen reflex mozdulatok, mint mondjuk az esés tompítás igen sokat elárulhatnak. Azt nem lehet megjátszani. Talán kiderül, hogy a testőrnő, tényleg képzett harcosként hárít, vagy legalábbis tompít, vagy szerencsétlen biodíszletként huppan a földre. Már ha sikerül persze az igézés egy apró szinte észrevétlen kézmozdulattal, és ha van olyan mázlim, hogy tényleg megcsúszik. Közben a sivatagi kengurupatkányom, aki eddig békésen meglapult a ruhám alatt elindul a maga útjára ő is körülnézni. Na meg fokozni a zűrzavart, amit Lio indított. Mert hát egy rágcsáló egy fényes bálteremben? Mégsem lehet odaillő látvány. Talán néhány finnyás úrilány, ha kiszúrja magának, akkor újabb műsor kerekedik. Vagy legalábbis rágcsáló kergetés, ami alatt az angyal csapat sok mindent megtehet...
//Vízmágus: 1. szint: Tenyérnyi víz megidézése, tehát nem hal szomjan.
Némileg meglep az utasítás, amelyet indulás előtt Sera suttog a fülembe és kissé el is szégyellem magam, hiszen ez nekem aligha jutott volna eszembe. Pedig... ha logikusan belegondolunk, ennek így kellene működnie. A többiek megszerezhetik ugyan a kulcsot, de mit sem érnek vele, ha képtelenek kijutni a kastély ajtaján kívülre. Csapdába esnek, visszaveszik tőlük a tárgyat és még ki tudja, mennyi mindent művelnek majd velük. - Megpróbálom - biccentek egyet óvatosan. - Ha összejönne, elküldöm elétek a patrónusomat, hogy mutassa az utat vagy én magam jövök vissza értetek - teszem még hozzá eltökélten, mielőtt elválnának egymástól az útjaink és tényleg úgy érzem, hogy valóban képes lennék erre. Elvégre, én is egy angyal lennék közülük, nem igaz? Talán mégis oka van annak, hogy Vladimir engem jelölt ki erre a szerepkörre. A bejáraton való kijutásnál mi sem egyszerűbb. Senki sem tartóztat fel, nem kérdezi meg, mégis merre is tartok tulajdonképpen, így finoman szólva is zavartalanul léphetek le a rendezvényről, hogy őrszemként ténykedhessek a későbbiek folyamán. Nem állítom, hogy kifejezetten élvezném eme szerepkört, de legalább passzív, így nem kell aktívan részt vennem a bevetésen. A harc nem pont az én erősségem, de ha szükséges, képes vagyok mindenkit megdobálni egy-két kemény fedeles kötettel. Néhány perc elteltével látok neki csupán annak a feladatnak, amellyel Sera bízott meg még nem is olyan rég. Igyekszem körbejárni a kastély azon szegleteit, amelyeket tudok és próbálok minden egyes apróságra figyelni. Az ilyen régi épületekben esélyesen vannak titkos alagutak a föld alatt, esetleg rejtett kapcsolók, amelyek mozgásba lendítik a falakat és egy külön világot tárnak fel előttünk. Egy-két növényt még el is húzok annak érdekében, hogy ráakadhassak egyre és néhány indokolatlanul kopottasabb téglát még meg is nyomok az ujjaimmal, hátha esetleg mégis... És nagyjából pont ez az a pont, amikor felfigyelek arra, hogy az ajtók záródnak. Sebtiben megidézem hát a patrónusomat, majd indítom útjára, hogy keressen egy alagutat vagy bármit, amin keresztül kényelmesen ki tudnak majd jutni a többiek, ha pedig ezzel végzett, akkor vegye az irányt egyenesen Serához és mutassa neki az utat, illetve azoknak, akik továbbra is odabenn vannak. Egyelőre ugyanis ez a legtöbb, amit a magam részéről megtehetek. Jómagam az ajtóhoz sietek, majd minden erőmmel azon vagyok, hogy bejuthassak valamilyen úton-módon. A próbálkozásom azonban nem jár sikerrel, minduntalan kudarcot vallok, így kénytelen vagyok feladni és némileg hátrébb lépve szemlélni a súlyos faajtókat. Ebben esélyesen egy robbanóvarázslat se tenne kárt. Csalódottan sóhajtok egyet és pont abban a pillanatban hangzik fel az első madárhang, amelyet egyre több és több követ. Mégis mi a fene? Egyszerre döbbenten és ijedten veszem észre, hogy egy egész varjúsereg repül felém, amelynek ha a sűrűjébe kerülök, akkor igencsak szép kis sérüléseket gyűjthetek be a magam számára. Nem sokat habozok tehát, a képességemmel a levegőbe emelek pár nagyobbacska kavicsot és a felém tartó madarakat veszem velük célba, hogy legalább az engem közvetlenül fenyegető elemeket likvidálhassam...
Telekinézis 1. szint: Kisebb tárgyak (kődarab, pálca, pohár) mozgatása, lebegtetése. Veszélyes tárgyak esetében lökés is lehetséges, ilyenkor támadni lehet üvegcserepek, vagy éles tárgyakkal. A mozgatott tárgy súlya maximum 3 kg.
Nem nagyon van időm arra, hogy válaszolhassak a többieknek, de konstatálom, hogy nagy szarban vagyunk, hiszen ketten is jeleznek, hogy az egész csak frankó átverés volt, vagy hát nem az a feladat, amit eredetileg gondoltunk. Mondjuk különösebben talán nem ér nagy meglepetésként, hiszen tisztában vagyok vele, hogy Uthernek sem voltak épp egyszerű feladati, amikor anno nála tanultam. Vélhetően ő maga is alkalmazta Vlad tanítását, amikor velem foglalkozott, meg aztán valójában már jó ideje nem nagyon bízom senkiben sem. Zachary az egyetlen, akinek sikerült egy kicsit enyhítenie a stílusomon, de ez nem jelenti azt, hogy gyökeresen megváltoztam volna, így aztán lendül is a pálcám, amikor megpördülve meglátom a négy felém tartó alakot. Túlerő, ez egyértelmű és ez nem pont az a hely, ahol az ember a szárnyait alkalmazná. Ettől függetlenül nem kérek segítséget, hiszen az életem során már sokmindent kellett egyedül megoldanom. Amíg tehát fizikailag nem ér hozzám egyik se, addig nem esem pánikba, inkább még így távolról feléjük hajítok egy tűzlabdát. A folyosó elég kicsi ahhoz, hogy talán mindegyiket telibe kapja és ne tudjanak egy könnyen kitérni előle. - Gyerünk kishaver... téged úgyse látnak, harapj. - szólok oda a láthatatlan familiárisnak, hogy ha valaki mégis átjutna a tűzgolyó hatásán, akkor szépen támadja be valakinek a bokáját, vagy csak egyszerűen ha az útjukba kerül, akkor simán áteshetnek rajta, bár biztosan nekem is fájni fog, ha felrúgják szegényt. Után megpróbálok fedezéket keresni, ha más nem akkor egy nyitható ajtót, vagy ablakot, ahol kijuthatok az épületből, vagy legalább fedezékbe kerülhetek és hátrátathatom a támadókat. Hiszen, ahogyan a többiek jelezték, jó lenne minél előbb lelépni innen. Talán tényleg nem volt jó ötlet szétválni, de most már mindegy. Én nem vagyok nagy csapatjátékos úgy sem, egyedül valójában hatékonyabb vagyok.
//Druida 3. szint: Druida láng: Hatása hasonló, mint a tűzgolyóé. Kézből csap ki.//
Az angyalok tehát szétszélednek, mindenki elfoglalja a helyét, amit talán ő maga választott, vagy netán a sors keze, hogy így alakult a képességük. Lioneah odaadja az üvegcsét a jelölés miatt, és körbeindul Hellával a másik oldalon. Bár a méregangyal kifejezetten szép lány, van valami az arckifejezésében, ami miatt senki nem szólítja le, vehetjük ezt most akár áldásnak. A familiáris is ott mászkál a lába alatt, most még nem jelez különösebben semmit. Lioneah igyekszik az apró jelekre figyelni, és lehetséges, hogy valami furcsaság megragadja a pillantását. Lioneah a köpcös alak felé kezdene mozdulni, hogy behúzza valahova, de a furcsaság teljesen eltántorítja. Debizony, az ajtók becsukása mintha egyenlő lenne Autumn kizárásával. Hiába nyomja le a kilincset, az bizony nem enged, be van kulcsolva, vagy mágikusan zárva. Így, hogy feladja a rejteket, mintha varjú károgást hallana közelből, és ha felnéz, a közeli fákról több madár indul el felé, elég nagy sebességgel. Lehet, hogy csak véletlen, de az is lehet, hogy őt vették célba. Támadnának? Ez még nem egyértelmű! Hella csak annyit lát, hogy a testőrök egymással sem kommunikálnak, vagy valamilyen láthatatlan módon, mert nincsen fülbevaló, sem pedig kézjelek. A nő, akit Hella figyel, valami harcművész lehet, de meglepő módon rendkívül rosszul van álcázva, mintha az lenne a lényege, hogy ő maga is figyelemfelkeltő legyen. De vajon miért? Valójában nem is testőr? A sakktáblán nem történik semmi érdekes, csak a játszma indul el a karzat két oldalán állók utasítására. Fryderykát kedves ismerősként üdvözli a terebélyes asszonyság, kicsit még meg is csipkedi az arcát, de amúgy megrázza a fejét, jelezve, hogy nem nagyon érdekli a játék, ellenben belekarol a lányba, kérve, hogy kísérje arébb, mert nem érzi magát különösebben jól. Fridán múlik, hogy arébb kíséri, vagy marad a játékot figyelve, netán beszállva. Az egyértelmű, hogy sima sakk, de élő emberekkel, viszont a varázslósakkal ellentétben nem történik semmi véres. Akit leütnek, az lesétál a szélére. Seraphine nézegeti a tükröket, a bálteremben most minden zavartalanul folyik, nincsen semmi említésre méltó, a többi angyal útját is látja, senki nem bántja őket, a célszemély pedig a karzaton irányítja a játékot. A rácsos fal, ami a kis szoba mellett van, kérdés, hogy hová vezet. Megpróbál valami rúnát rárajzolni, hogy átkukkantson rajta, és legnagyobb megdöbbenésére vagy tucatnyi piros-zöld ruhába öltözött alakot lát, mintha valami kommandósok lennének, csak a varázsvilágból. A kezükben viszont nem pálca, hanem mágikus puskák.. Nem biztos, hogy kábításra állítva. Egyáltalán a szimuláció részei? Vagy betörtek Vlad kastélyába, és el akarják némítani a renitens tanítványokat? Az biztos, hogy másodperceken belül be fognak hatolni Seraphine szobájába.. Már nyomatják egymásnak az activity és swat jeleket. Gilly elvonul tehát átlényegülni az egyik oszlop mögé, és pont itt, a báltól kicsit kizökkenve fedez fel egy komoly furcsaságot, amivel a többiek még nem szembesültek.
//Lio varázserő próba, Autumn ügyességpróba, Hella iq próba, Seraphine ügyességpróba, Frida varázserő próba, Gilly iq próba a kockadobások fórumában, ám előtte mindenki dobjon 10 oldalú kockával. A dobott értéket le kell vonni az adott tulajdonságból, és utána kell a tulajdonságpróbát dobni. Viszont ha a dobás értéke 0, azaz 10, akkor hozzá kell adni, méghozzá úgy, hogy egész addig dobj, amíg 0 a dobás, tehát ha háromszor egymás után 0-át dobsz, és utána 5-öt, akkor adj 35öt a Tulajdonságodhoz. Ha 1-9 között dobsz elsőre, akkor csak simán vond le a tulajdonságból, és utána dobd a tulajdonságpróbát. Lio és Gilly a sima 10 oldalú kocka dobása után dönthet úgy, hogy nem veszi ezt figyelembe, csak simán a tulajdonságpróbát dobja//
"A csillagok csak nézik, az angyalok csak hallgatják, mit össze nem beszélünk itt a Földön arról, mi odaát evidencia."
Aztért Vlad szavai kellően kizökkentenek és el is gondolkoztatnak. Vajon.. mire utalt ezzel? Mármint az egyértelműn túl.. Tipikus női logika. Mond valaki valamit és még pár bőrt le akarok fejteni a jelentéstartalmáról. Tipikus Gillian. És közben meglep, hogy ennyire leegyszerűsítve szól hozzám. De hát... szőke vagyok, hisztis, fejben alig vagyok itt, pedig baromira jó lenne megérkeznem!! Persze hogy meg sem erőlteti magát a fickó.. de mivel jelenleg olyan hangulatom van simán magamra veszem ezt is! Tényleg lehet valami bolygóegyüttállás, mert jelenleg szerintem a fúriafűz hozzám képest egy szende liliom.. Könnyű ráérős léptekkel sétálgatok, egy pezsgőspoharat is a kezembe veszek, de valójában csak úgy teszek mintha "szopogatnám" az italomat. Mivel azonban trükkös egy liba vagyok, simán meg tudom oldani, hogy úgy tűnjön az italom márpedig fogy. Egy kicsit bosszankodom, hogy nem jutott hamarabb, vagy épp azonnal eszembe, még a szimuláció elindulta előtt, hogy.. simán kapva kaphattam volna Vlad szaván és össze dobhattam volna egy olyan álcát, amivel.... fiúnak tűnök, hogy a célszemélyünkhöz kerülhessek közelebb... Habár... ki tudja, talán még nincs késő.. Tulajdonképpen azt sem bánom, hogy hosszabb ideig készülődtem mint egy ünnepi imaszobor felvonulás előtt... Ha rájönnék a nyitjára, vagy lenne ehhez kulcs a tarsolyomban... netán a Vladtól kapott képességgel képes lehetnék ilyesmire... simán áttrükközném magamat egy szőke ciklonná... csak a tökösebb értelemben. Vajon hogy néznék ki srácként? Nyilván nem ebben a ruhában.. Egy eldugottabb sarok felé andalgok, vagy ha úgy tetszik, elvonulnék bepúderezni az orromat az egyik oszlop mögött. Fejben pedig szépen el is kezdem össze rakni a figurámat. Elegáns fehér öltöny, fekete bársonygarbóval, félhosszú szőke haj... olyasmi mondjuk mint ami Chrisnek van, csak határozottan rendezett formában. És persze a fülemben ott maradna a Sera által megmókolt kristály pötty fülbevalóm. Hjah... jó lenne... sóhajtok rá egyet, aztán.. akárhogy is, észre veszem, hogy valami történik és újra előbújok az oszlop mögül, amikor sikerül átlátnom a helyzetet... Ezúttal határozottan döntök. Pályára lépek mégpedig a ló/lovas heléyre. A tekintetemmel agyon döfve a fiatal pasit az emelvényen.
//fogalmam sincs hogy működik, de Gillian merészet álmodik és improvizálna + baromira koncentrál egy részletes illúzióra/trükk létrejöttére, önkénytelenül is. Amit önmagára vetítene ki. Amit voltaképp a soha meg nem született ikrének a képe ihletett. Ő nem tud róla, de esélyesen fiú lett volna a másik fele. - hátha.. meg mert... miért ne?
//Mentális ellenállás: 12% +10% -> 22%
Gillian Ollivander carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Örülök, hogy egyetértünk Lioval, ha már elhagyom a terepet és úgy döntöttem, hogy "kipróbálom" azt a szerepet, amit megemlített Vladimir és stratéga leszek. Még ha nem is igazán tudom, hogy ez mit jelent pontosan. Eltávolodom mindenkitől, hiába vagyok hozzájuk egészen közel, még is elszigetelve érzem magam, talán a tükrök tértorzító mivolta miatt. Vámpírként amúgy is az volt az első, amit olvastam, hogy a legendák szerint a tükörben nem látszódik a tükörképünk ezért szó szerint napokig kerültem a tükröződő felületeket, mert rettegtem, hogy tényleg így van és ez megbélyegzi a földöntúli mivoltomat. Azóta már tudom, hogy ugyan az első heteim örökké végig fognak kísérni, a bezártság, a kiszolgáltatottság, de maga a vámpír lét messze nem olyan mesebeli és még szerencsésnek is tarthatom magam, hogy gyorsan megtanultam kezelni a vérszomjam. A kastély és azon belül is a bálterem... Nem sok, de ha a gyakorlat tényleg ide fókuszál, akkor hasznos lehet. - Autumn, végig tudsz vezetni egy biztonságos kiutat a bálteremből a birtok falán túlra? Keress menekülő utakat, sötét kiszögelléseket, ahol meg lehet bújni, legrövidebb utat, mindent. - suttogom halkan a lány fülébe, bár még a közelébe se járunk annak a kulcsnak, de van egy olyan érzésem, hogy szüksége van ösztönzésre ahhoz, hogy tényleg gyűjtsön információkat és hasznos legyen. Amikor elérem azt a falat, ami úgy tűnik, hogy le van zárva nyilvánvalóan azonnal felkelti a kíváncsiságomat, de először a tükröknek hála végignézem, hogy a kintieknek sikeres-e az akciója és hogy én látok-e valamit, amivel a segítségükre lehetek. Elsősorban a csapat tagja vagyok és nekik akarok hasznukra lenni és csak másodsorban lebontani a falat és megnézni, hogy hova is vezet... Ha bekerült ebbe a szimulációba, akkor valami értelme csak van... például, hogy megtanítson, hogy maradjak a feladatnál és ne hagyjam, hogy felesleges dolgok eltereljék a figyelmemet. Ha nem tudok sehogy segíteni nekik, akkor mivel korábban sem igazán állított senkivel párba az angyal és én is elutasítottam a szerepkörömet - kivéve a szárnyat, amit nagyon könnyedén elsajátítottam -, most elkezdek koncentrálni és egy rúnát rajzolni. Fogalmam sincsen, hogy pontosan mire vagyok képes, de ezt a rúnát már előtte is ismertem így ha csak úgy jön létre, mint ahogy mindig, az se nagy érvágás. Talán megmutatkozik a képességem, ha... tényleg készen állok rá? Nem feltétlen akarom azonnal áttörni a felhúzott falat, egyrészt, mert hangos lenne, másrészt, mert nem szeretnék csapdába szaladni fejjel előre, annál azért jobb ereklyevadász vagyok, de azért érdekel mi lehet mögötte, így egy spéci rúnával próbálok belesni. Én vagyok a Nagy Testvér, aki mindent lát...
// Mentális ellenállás: 17%
Seraphine McCaine carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Kémrúna: Kitalált, ha felrajzolod a falra, ajtóra, különböző felületekre, akkor mágikus ablak nyílik a te oldaladról és átláthatsz rajta, hogy mi van a túloldalon. Nem konkrét ablak, nem mehetsz át és a másik oldalról nem is látszik semmi, csak te leselkedhetsz be. Ereklyevadász, Rúnaismeret: 35 pont, Varázserő: 35 pont és a kari szerepköre is Rúnák és halál. //
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Fryderyka Herbs
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A sötétség angyalai (Jégnász konstelláció) 2022-01-29, 21:36
Elfogadom a jelolo lottyot, egy felmosolyt elengedek Lio fele halam jeleul. Nem mondom hogy nem izgulok, hiszen azert ez eleg nagy feladat meg akkor is hogyha nem elesben nyomulunk. Ahogy Vladimir mondta attol mert ez egy imitacio meg megseruljetunk meg elszurhatunk akarmit marpedig en nem szeretnek semmit elszurni szoval erzem a gombocot a torkomban. Belemartom a lottybe a jobb mutatoujjam kormet, ugyis jobb kezes vagyok, nem hiszem hogy gondot fog okozni hogy igy jeloljek ha lesz jeloltem. A termetes holgyet ismeroskent realizalja az agyam es mosolyogva veszem tudomasul hogy o is megismert engem. Amennyiben a neve is eszembe jut ugy azon szolitva koszonok neki, ha nem akkor csak szimplan a Szep estet! koszonessel kinalom meg amint melle erek. A spaniel fele is vetek egy ellagyult pillantast. A gazdik akik balokra cipelik a kutyaikat konnyen szimpatizalodova tehetok hogyha az allataikkal smuzol valaki, legalabbis igy gondolom. - O, csak nem jatek? - vetul sanda pillantasom a tablara ami elokerul es amire sorjaztatni kezdik a nepet. Szavaim a terebelyes noszemelynek szolnak tovabbra is. - On jatszott mar ilyet? Ugy kell elkepzelni, mint a varazslosakkot vagy masok a szabalyai? Tudja szeretek jatszani de az nagyon kinos, ha belesulok a szabalyokba amikor mar elesben vagyok.. Mondandommal tulajdonkepp meglebegtetem elotte hogy szandekomban allna beallni a jatekba ha kisegit a szabalyokkal. Nagyon kivancsi vagyok hogy mit reagal. Nem hiszek abban hogy magyon artatlanka kis jatek lenne ez.
//Dobasom eredmenye 62 [You must be registered and logged in to see this link.]
|| kiss me hard before you go || ~ summertime sadness ~
Autumnt nem olyan nehéz kiismerni. De a kislány nevelésének, vagy ha úgy tetszik megerősítésének gondját máskorra halasztom. Most a szimulációval kell foglalkoznom, és az abban rám osztott szereppel. Ami igen érdekes kihívásnak ígérkezik a kapott információk alapján. És fontos, hogy mind koncentráltak legyünk. Ami a nyelvértés ajándékát illeti kissé meglepődöm. Ugyanakkor kifejezetten hasznos dolognak is tartom. Így még a gomba mód szaporodó idegen nyelveken hablatyoló célpontok kihallgatása se jelenthet gondot a jövőben. Nem mintha bajom lenne azzal, ha valaki más országból származik, hisz tulajdonképpen ez rám is igaz. Legalábbis részben, de így a kifürkészhetetlennek hitt titkok sem annyira kifürkészhetetlenek már. Legalábbis a kis csapatunk előtt nem. Aspasia távozását csak csendben faarccal veszem tudomásul. Végül is, ha egy családi vészhelyzetben nem tenne eleget a családja iránti kötelezettségeinek, az elég gyanús lehet. Így ezt a történést ennyivel elengedem, ugyanakkor tudatosítom, hogy most eggyel kevesebben vagyunk ugyanarra a feladatra. Remek. Abban pedig biztos vagyok, hogy Vladimir nem fog könnyíteni a feladatunk nehézségi szintjén csak ez miatt. Elvégre a való életben is előfordulhat, hogy valami miatt az egyikünk váratlanul kiesik, nekünk pedig alkalmazkodni kell majd a váratlan szituációhoz. Furcsa módon eddig szinte a legkevesebbet Lioval kommunikáltam, mégis úgy érzem rá hasonlítok a leginkább, és vele fogjuk a magunk néma módján a leggyorsabban a leghatékonyabb együttműködési módot megtalálni. Már most a feladat kezdetén jól megtaláljuk a magunk "oroszlán" taktikáját. Így ennek fényében én a nőt szúrom ki magamnak elsőként. Bár az egyértelmű, hogy ketten három testőrt nem fogunk tudni egyszerre leszerelni. Egyenlőre csak magamhoz veszek egy szép feltűnően színes koktélt, bár nem kortyolok bele. Ez után kezdek csak mintegy véletlen a nő irányába orientálódni. De néhány lépésre tőle megállok. Két dolog miatt is. Az egyik, hogy próbálom kiszúrni, hogy van-e valamiféle kommunikációs eszközük, amin figyelik egymást is a testőrök, mint a mi esetünkben Sera fülbevaló rúnája. Nem lenne jó, ha azzal keltenénk idő előtt gyanút, hogy feltűnik egy testőr hiánya. A másik a megjelenő sakktábla. A sakkról nem tudok sokat, éppen csak felületesen ismerem a szabályokat. Bár abban sem vagyok biztos azokat helyesen. S bár én magam nem állok oda élő sakkfigurának, de a figyelmem hol a táblára, hol a testőr hármasra, és Liora terelődik. Valami azt súgja a feladatunk teljesítéséhez az időzítésünk igen csak fontos lesz.
//Mentális ellenállás: 14% //
Hella P. Davenport carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Jól gondolja Hella, mentálisan még fel kell készülnöm arra, hogy egyszer talán nekem is ki kell oltanom valaki más életét. Éltem már át nehéz helyzeteket, ilyen volt a szüleim halála is, amikor én és a testvéreim épp csak túléltük, a sikolyaik és könyörgésük viszont örökre az emlékezetembe égett. Azt hittem, ennyi elég lesz arra, hogy előhozza a kegyetlen oldalamat, azt a lányt, aki képes fegyvert ragadni és használni, ha szükséges, de nagyon úgy néz ki, hogy az az Autumn nem létezik. Egyszerűen nincs. A rémálmaim gyengévé tesznek, folyamatosan rettegésben tartanak és képtelen vagyok az altató főzeteim nélkül létezni. Ha nem jutok hozzá a szokásos napi adagomhoz, elvonási tüneteim lesznek, arról nem is beszélve, hogy másnap aligha vagyok képes részt venni a tanításon. Kíváncsi vagyok, lesz-e még egyáltalán olyan éjszaka, amikor képes leszek csak úgy elaludni, mint minden normális ember? Rémálmoktól és főzetektől mentesen. Jóformán még csak fel sem fogom, hogy mekkora ajándékhoz is jutottunk a nyelvértés kapcsán. A többiekkel ellentétben én nem kezdek el ezen elmélkedni, hiszen egyelőre sokkal inkább leköt az előttünk álló feladat. Nem állítom, hogy maximalista lennék, mivel a természetem miatt ez alapvetően lehetetlen feladat számomra, de igenis igyekszem mindent a tőlem telhető legjobban csinálni. Nem teljesítem túl magam, szóval előfordulhat, hogy itt is miattam bukik el az angyali csapat, viszont a múltkori kis leckék Hellával segítettek számomra annyit, hogy legalább megpróbáljam. Az az Autumn, aki az első alkalommal betoppant, sírva távozott volna Vladimir kemény szavai hallatán. De most... vállalom, hogy a hibáim miatt küldjenek el, de mégis igyekszem teljes mértékben összekaparni magam a feladatra. Erősnek kell lennem és ez még csupán az első lépcsőfok. Végül odakinn találom magam, a gond itt csupán annyi, hogy úgy tűnik, mindenki megérkezett, szóval teljesen felesleges idekinn várnom arra, hogy bárki más is felbukkanjon. A báli ruhám viszont rajtam marad, de azért előlépek a rejtekemből, majd újfent a kastély felé veszem az irányt, magamban abban reménykedve, hogy a becsukódó ajtók nem egyenlőek az én kizárásommal is. Tisztában vagyok ama aprócska ténnyel, hogy mindez csupán szimuláció, Vladimir alkotta világ, de ha a valóságra szeretett volna törekedni, akkor esélyesen minden figura a saját szerepét játssza benne. Vagyis, vagy beengednek, vagy nem, attól függően, hogy milyen utasítást kaptak a felettesüktől. Minden magabiztosságomra szükségem van tehát ahhoz, hogy olyan természetesen és könnyedén vegyem ismét célba a bejáratot, mintha csupán egy másodperceket késő vendég lennék, semmi több. Ha vannak ajtónállók, akik fel szeretnének tartóztatni, készségesen elmagyarázom számukra, hogy útközben akadt némi gond és ezért késtem, esetleg azt, hogy visszamennék, ha látták előtte, ahogy távozom. Mindenesetre, ha sikerül visszajutnom, odabenn igyekszem elvegyülni, még egy kis alkoholos italt is az ujjaim közé kapva, amelyből bátran hörpintek egy kortyocskát, majd a távolból figyelem az eseményeket és igyekszem kiszúrni a gyanús elemeket.
Mentális ellenállás: 12%+10%: 22%
Autumn Swann carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Sose volt szükségem komolyabb visszaigazolása, de talán megpróbálhatok valamelyest én is csapatban gondolkodni, vagy lehet, hogy Zachary van rám ennyire pozitív hatással, de viszonzom a biccentést, amit elismerésül kapok a másik Mardekáros lánytól. Aztán már Serára fókuszálok, hogy végül hogyan dönt, elvegyül a tömegben, vagy felszívódik. Maximum akkor kénytelen leszek másvalakivel összedolgozni és ha csak felületesen is, de legalább Fridát ismerem, így egyetértően bólintok, amikor a nővérem is mellette teszi le a voksát. Tehát mielőtt még Frida elindulna neki adom oda a kis üvegcsét, hogy cseppentsen belőle pl. egy gyűrűre, ha van neki, vagy csak a körme hegyére és ezzel bárkit megtud jelölni, ha úgy véli érdemes kiiktatni a bálról, én tudni fogom. Aztán indulok csak el én magam is. Nem vagyok egy szószátyár típus, úgyhogy nem igazán szándékozom senkivel sem szóba elegyedni. Azért félszemmel a többieket is figyelem, hogy ki mit csinál és ki merre indul el. - Ahogy megbeszéltük, csak csípj a lábamba, ha szükségét érzed. - motyogom halkan, mintha csak magamban beszélnék, de természetesen a familiárisomnak szólnak e szavak. Már alkalmaztuk ezt a taktikát, és elég jól működik. Ha jelez, akkor megtorpanok, könnyebben kikerülök bárkit, felfigyelek váratlan eseményekre. Egyelőre persze nem feltétlenül kell ilyesmire számíteni, hiszen ez ez bál, de azért tuti, hogy rejtett el plusz akadályokat Vlad. Kétlem, hogy csak annyi lenne a feladat, hogy megszerezzük a kulcsot. Nem lepne meg, ha lenne esetleg más is, aki pályázik rá, netán rajtunk kívül, vagy olyan testőrök is, akik könnyen kiszúrják azokat, akik nem ide tartoznak, mint mi. Biztos, hogy nem lesze a feladat könnyen végrehajtható. Azért időnként összenézek Hellával, figyelem, hogy merre indul, hogy ne keresztezzük egymást útját, inkább úgy működjünk, mint a prédára vadászó oroszlán, akik a bekerítés taktikáját alkalmazzák. Így, amikor kiszúrjuk a három illetőt megvárom, amíg elindul egyikük irányába. Hasznos lenne, ha egyszerre tudnánk mindkettőt leszerelni, hogy a többinek ne tűnjön fel, de ketten vagyunk, így ez nem megoldás. Kiszemelem tehát azt, akit Hella nem, legyen mondjuk az őszes fickó, aki nem igazán figyeli a nőket és szépen lassan, mintha egyáltalán nem ő lenne a cél, indulok meg a felé, hogy ne nagyon vegye észre, hogy közelítek. Először igyekszem felmérni, hogy mennyire van a tömeg közepén, van-e a közelében olyan tereptárgy, vagy ajtó, ami mögé észrevétlenül betudnám húzni mondjuk egy kábítás után. Addig igyekszem csak úgy elvegyülni a tömegben, mintha mondjuk épp az italos pult felé indulnék, hogy hozzak magamnak valamit.
//Familiáris képesség: Jövőbelátás: Előzetes kognitív látása van. Előre látja néhány másodperccel a jövőt, így szinte lehetetlen átejteni, elfogni, kivéve ha ellenfele valami teljesen kiszámíthatatlan dolgot tesz.
Mentális ellenállás: 15 % +25 % =40 %
Lioneah McCaine carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Aspasia odasuttog, hogy most kapott egy üzenetet, hogy valamelyik családtagja hivatja, betegség, vagy hasonlók miatt, neki bólintok, és elbocsájtom. Mielőtt még a szimuláció elindulna, látom, hogy Gilian, pont a trükkmester nagyon maga alatt van, mintha nem találná a helyét. Már az elején is olyan bizonytalan volt, mintha.. nem is feltétlenül akarná ezt. A bátorítás jellemzően nem az én asztalom. Olyan angyalok menthetik meg a világot, akik tenni akarnak, de.. mint mondtam, születésük óta figyelemmel kísérem a tevékenységüket, és ha eljön az a pillanat, hogy változtatnom kell, belenyúlni akár a saját döntéseimbe, tehetek kivételt. Különösebb érzelgősség nélkül odalépek hozzá, no semmi fizikai kontaktus. – Leány. Szedd össze magad. Képes vagy rá. Azért vagy itt, mert tudom, hogy, milyen utat volt. Azt, hogy milyen lesz, viszont te járod végig. – Talán mindez közhely, még egy hozzám hasonló öröreg lény is beszélhet elcsépelt frázisokban, én most megteszem minden szégyenkezés nélkül. Kár dícsérni olyanért, amit még nem tett, de látnia kell, ő és a többiek nagyon is hasonlóak, legyen szó a nyafogós Autumról, vagy a teljesen megkukult Helláról. Elindul tehát a szimuláció, az angyalok immár Aspasia nélkül részesei lehetnek az estélynek, ahol össze kell dolgozniuk, ki kell juttatni a kulcsot a kastélyból. Hogy ezt hogyan valósítják meg, még komoly kérdés. Tippként javasoltam nekik feladatokat, amit akár felül is lehet bírálni, mást kitalálni, vagy menet közben is helyet cserélni. Lioneah és a másik oldalon Hella megindulnak, két különböző oldalt pásztáznak körbe. Mindkét lány észrevesz összesen három a társaságtól kissé különálló, gyanus személyt, akik vélhetően álcázott testőrök lehetnek. Egy köpcös, pápaszemes illető, ahol a két angyal észreveszi, hogy mágikusan lehet megváltoztatva az alakja, egy magas, de izmosabb nőt, aki valami diplomata státuszban akarja magát feltűntetni, illetve a nőket látványosan figyelmen kívül hagyó őszes fickót. Mindhárman meglepően gyakran néznek a házgazda irányába, szinte ugrásra készen. Lioneah familiárisa most még csak belenéz a jövőbe, és valami látomás kezd el kibontakozni a lány előtt is, de kell még pár pillanat, míg értelmet nyer. Ha nem is ez volt a familiáris képessége, hanem inkább a kiszámíthatatlant mutatja meg, de most valami váratlan fog történni, hamarosan. Fryderyka vegyülget rendesen, és immár Gillian is, ha úgy dönt, hogy megfogja a tanácsomat. Engem az angyalok nem látnak, de ott vagyok láthatatlanul, megfoghatatlanul, mintha maga a hely szelleme lennék. Frida ismerkedik, csacsog csak úgy random módon, észre is vesz valakit, apja báljairól egy terebélyes asszonyság egy cocker spániellel az ölében, és persze rengeteg ékszerrel. A nőci int is neki, hogy csatlakozzon bátran. Eközben ő és Gilly is nyomon tudják követni, hogy Solkov valami ember méretű sakktáblát varázsol a földre, ő maga felmegy az emelvényre, és egy fiatal pasit felküld a másik oldalra. A fekete-fehér mezőkre terelgetik fentről a vendégeket, hogy elkezdhessék a bizarr sakkjátszmát. Vajon az angyalok bekapcsolódnak ebbe? Autumn pedig kimegy a kastély elé, itt most a csendes, és nyugodt estén kívül semmi zavaró. Egy fiatal, egymásba belebújó, csókolózó pár nem messze tőle, néha egy-egy érkező vendég, aztán egy idő után becsukódik az ajtó, jelezve, hogy aki akart, megérkezett. Seraphine el tud vonulni, a kisebb szoba tehát tele van tükrökkel, ami a kastély különböző szögeit mutatja, egészen jól fel tudja térképezni, csak éppen ez mindössze a báltermet mutatja, az udvart, vagy egész helységeket nem. A kis szobácskában nincsen más rajta kívül, talán csak egy lezárt, rácsos folyosó van mögötte, mintha egykor befalazták volna ezt a szobát, hogy csak a bálteremből lehessen ide bemenni. Jelenleg még nem érzékel sötét teremtményt, mindenki az, aminek látszik, szimpla emberek.
//határidő január 30, én írok január 31 Mindenki dobjon mágiaellenállásra, Lio +25% Autumn +10% Gilly +10% módosítót kapnak. //
"A csillagok csak nézik, az angyalok csak hallgatják, mit össze nem beszélünk itt a Földön arról, mi odaát evidencia."
Erőteljesen mellbe vág, amikor számon kéri hol a csapatmunka és a felelősségvállalás, holott a kommunikáció a csapatmunka egyik alap pillére.. Persze aztán lehet én voltam eddig baromira tévúton ezzel kapcsolatban. Oh elnézést! Közben persze az idő lejár én pedig mintha lenyeltem volna a nyelvemet. Pedig esélyesen diplomatát mondtam volna... Kellemetlen mert egy diplomatának aztán főleg szüksége van a nyelvére. Amikor pedig Vlad kivágja, hogy amúgy tök feleslegesen dolgoztam, egy kissé nagyon szőkének érzem magamat és a szám penge vékonyra húzódik. Vahjon mennyi minden van még, amit így... "jahj hát ezt nem említettem?". Aztán Sera is fülbevalókkal áll elő amit más esetben bizonyosan hízelgőnek tartanék és olyasminek, hogy hahh! Ez is az én érdemem. Most azonban határozottan féltékenységet érzek. Az ő ötlete használható, hasznos, az enyém meg ki lett kukázva. Valójában érthető okokból, de ez jelenleg számomra most nem számít. Persze azért én is oda adom neki az ékszerem, hogy bele varázsolja a rúnát. Noha úgy nézek szegényre, mintha megalázott volna.... Vlad újabb információ morzsái arról, miféle undorító ínyenc az emberünk csak egy masszív grimaszt váltanak ki belőlem és a gondolatot... hogy ennek így nincs sok esélye. Általában határozott vagyok és tudom mit akarok, most mégis borzasztóan hülyén érzem magamat. Frusztrál a határozatlanságom. Az, hogy még Autumn is jobban érzi ezt az egészet mint én... Vele kapcsolatban is megcsap a féltékenység ez ügyben.. Frusztrálnak a saját kételyeim azzal kapcsolatban, hogy megmentő szerepbe kerülök. Frusztrál a gondolat, hogy tényleg ennyire földhöz ragadt lennék? Mióta zárkózom el az új tudás elől? És tényleg ennyire nehéz lenne változtatnom az álláspontomon? Miért megy mindenkinek ennyire egyszerűen?! Ezer kérdés amikre marhára nem fogok választ kapni hiszen fel sem tettem őket hangosan sem... Vajon a feltorlódott haszontalanság érzetem és féltékenységem a többiek hasznossága iránt fogja romba dönteni a mostani akciónkat? Mindenesetre egyenlőre igyekszem egy mély levegővel rendezni a tomboló orkánt magamban és könnyed kifejezéssel ténylegesen elvegyülni.
Szemtelen típus nem vagyok, de sokat beszélő annál inkább. Bár van amikor ez a kettő összeér, s akaratomon kívül is szájalós leszek, de mivel nem koppintódik az orromra érte ezért most nem szégyellem el magam. Meghallgatom Vladimir szavait, elmosolyodom a nyelvek kapcsán. Mindig szerettem volna a violágon mindenkit megérteni, de hiába a diplomataszülők gyereke, nem beszéelk annyi idegennyelvet, mint illenék. Éppen ezért most ennek az adománynak nagyon örülök, ha lehet jobban is, mint az angyalszárnyaknak, bár tény hogy az is nagyon vagány, de ijesztő is. És nem szeretek félni. Amikor utunkra bocsát minket röviden Aspasiara vetül tekintetem, de végül nem egyeztetek vele taktikát, mert a diplomataságnak pont az a lényege - szerintem - hogy spontánnak tűnjünk, aztán közben legbelül legyen stratégiánk. Saját. Először is körbepillantok a teremben, hogy látok-e olyat, akit a szüleim báljairól ismerhetek látásból. Fejben listát késuzítek a neveikről, s próbálok mindent kitalálni, amire emlékszem velük kapcsolatosan. Ha van tálcáról italt kínáló pincér akkor elveszek magamnak egy karcsú poharat, s azzal indulok el a tömegben, kecsesen róva az utat. Solkovot próbálom nem szem elől téveszteni, az ő nyomvonalán haladok, de nem levágós mód rohanok utána. - Igazán impozáns estély, kitett magáért a szervező, nem úgy gondolják? - állok meg egy kisebb csoportosulás mellett, hogy ad hoc szóbaelegyedjek velük.
Bólintok, amikor megtudom, hogy a nyelvértést is nyertünk már is ezzel a néhány órával, amit vele töltöttünk. Kétlem ugyan, hogy ha elsétálnánk a feladat előtt, akkor megtarthatnánk az ajándékait a szárnnyal és a nyelvekkel, de egyelőre elég sok kaput nyit előttem ereklyevadászként, ráadásul ha Graysonnal beszélhetnék más nyelveken... Nem, akkor rákérdezne honnan tanultam meg hirtelen és oda lenne az egész titkolózás, mert nem tudnék a szemébe hazudni. Ettől függetlenül azért eszembe jut nem egy helyzet, amiben kihasználhatnám, nem egy lehetőség a kapcsolatépítésre a szakmámban, amihez nem elég az a három-négy nyelv, amihez konyítok és aminek a fele konkrétan holtnyelv. A bájital visszakerül Liohoz és mivel annyira még nem ismerjük egymást elég nehéz eldönteni, hogy Fridának, Aspasianak, vagy esetleg Gilliannek kéne lennie a jelölőnek. Összenézek a húgommal, mielőtt elkezdődne a szimuláció, és a fejemmel Frida felé biccentek, rá téve a voksomat. A lány valahogy ártalmatlanságot sugároz számomra és ha ezzel mások is így vannak, akkor minden esély meg van rá, hogy senki se gyanakodjon arra, hogy áldozatokat jelölget meg az orgyilkosoknak. Aspasia akármennyire mosolyog, a tartásán még is csak komolyság látszik, felnőtt, érett nő. Ezzel nem leszólok Fridát, semmiképpen, de ő tűnik az "átlagosabbnak", már amennyiben nem fog túl sokat csacsogni, bár a sok beszéd se feltétlenül rossz, mert azzal is el lehet altatni az éberséget, ha csacska. Azért is akarok mindenkivel beszélni, mert Vladimir azt mondta, hogy a tervek változhatnak, a szerepekkel együtt, szóval ha valami váratlan történik azonnal kell reagálnunk, mindannyiunknak egyszerre. Aztán lehet, hogy túlgondolom, de a világ megmentésére képez minket így hát gyanítom, hogy a gyakorlat sem lesz egyszerű. Amikor elkezdődik ténylegesen az egész, akkor csak egy rövid, nem túl erős karszorítással, köszönök el a húgomtól, de mindenképpen belépek a függöny mögé, hogy megnézzem mi van mögötte. Kíváncsiság persze, de az is érdekel, hogy a valóságban is létezik e ez a mágikus tükrökkel telitett terem, mert ha igen, akkor valószínűleg ez sem lesz üres és itt is lesz valaki, aki Solkov parancsára figyeli az eseményeket. Hiszen mi másért lenne itt ez a hely? Ha élesben egy helyszínen leszünk a világban nem lesz olyan könnyítés, hogy tessék, itt egy titkos ajtó minden válasszal! Szóval amikor bemegyek akkor óvatosan nézek körbe és biztosra megyek, hogy egyedül vagyok bent és nincs valaki más, aki szintén figyel és aki engem is észrevehetne vagy leszerelhetne. Az első másodpercekben amúgy is inkább mindenki helyezkedjen el, nem rohanunk sehova, bár arról fogalmam sincsen, hogy a húgommal ennyire egy rugóra jár az agyunk ebben. Mondjuk abban kicsit reménykedem, hogy a lányok nem veszik olyan komolyan az "orgyilkos" szerepet és nem fog vér tapadni a kezünkhöz... egyrészt, mert vámpír vagyok, bár igen jól kezelem már a vért, de inkább azért, mert biztos a testőröknek is meg van a saját történetük és csak a munkájukat végzik. Rendben, most ez lehet egy szimuláció, de az életben minden élet kioltásának legyen súlya, ne nyisszantsuk el mindenkinek a torkát lépten-nyomon...
// Terepszemle elsősorban a tükrök között, aztán az egész helyszínen: Kísértetvadász: "A túlvilág jelei alapján könnyebben értelmezik a jeleket, nyomokat, észreveszik a nem odaillő dolgokat. Egyértelműen érzékelik egy sötét teremtményről, legyen az szellem, vérfarkas, vámpír stb. hogy micsoda és kicsoda és hol van pontosan.", Vámpír: "3-szor olyan jó a hallása, mint egy átlag embernek, emberi alakban ennek kb. a fele. " //
Ugyan észreveszem, ahogy Autumn egy pillanatra összerezzen az "orgyilkos" szóra, de nem reagálom le. Felesleges volna csititgatni, hogy ez csak egy szerep. Most az. De könnyen jöhet egy éles helyzet, amikor ténylegesen ezzé a szóvá kell válnunk. Bármelyikünknek. Nem csak Lionak és nekem. Ezzel azért nem ártana tisztába kerülnie mindenkinek. Ugyanakkor Autumn még nem készült fel rá mentálisan, hogy ezzel szembesüljön. Előbb kellő önbizalmat, és határozottságot kell növesztenie. De vajon lesz-e rá elég ideje? Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy egyszerűen egyenesen a mély vízbe kéne lökni. De aztán el is hessegetem a gondolatot, mondjuk ennek a gyakorlatnak a végéig. Majd meglátjuk utána. Seraphine számára gondolkodás nélkül adom át a fülbevalóm, hogy belevéshesse a rúnáját. Elvégre ez még kifejezetten hasznos lehet. Azon meg már nem is rágódom, hogy mennyire kínos volt az előző "beszélgetés" Aspasia lelkesedésével fűszerezve. Nem vinné előrébb a jelen kis gyakorlatunkat. A kulcs ellopásának dilemmáján egyenlőre nem stresszelek. Nem a rám kiosztott szerep. Legfeljebb, ha mégis a lehetőség közelébe kerülnék valahogy, akkor majd újragondolom. Inkább, csak ahogy Vladimir befejezi a férfi hisztijét, és elindul végre a szimuláció, még alig észrevehetően biccentek Lio felé, majd a terem ellentétes oldalán igyekszem elvegyülni, és felmérni a terepet, mint ő. Azért a két debella testőrt is próbálom megfigyelni feltűnés mentesen, még ha nem is közelítek feléjük. Vélhetően ők lesznek az utolsók, akiket a végére hagyunk, és nem lesznek könnyű falatok. Nem a méretük miatt. Végül azért próbálom magamtól is kiszúrni, a gyanúsan figyelő, netán fegyveres alakokat. De ha Seraphine akár a tömegből, akár a szobából valami módon közben utasítást adna, bármire, máris hangtalan eleganciával suhanok teljesíteni azt. Így vagy úgy...
Kissé összerezzenek a Hella füzetecskéjében megjelenő szó láttán, már amit sikerül kivennem belőle, de annyira nem lep meg a választása. Igen, ez a szerep hozzá illik, méghozzá teljes mértékben. Én nem lennék képes éles helyzetben összeszedetten és tárgyilagosan gondolkodni egy emberi élettel kapcsolatban és a céljaimat előre helyezni. A bosszú éltet ugyan a szüleim halála óta, de korántsem vagyok biztos abban, hogy nem engedném el őket, ha az életükért könyörögnének. Meg kell edzenem a lelkemet és becsukni a fülemet, ha ilyesmire kerül a sor, de nem itt és most kell ezt tennem. Egyelőre passzív maradok tehát, nem áll szándékomban másokban kárt tenni, bárki is legyen az illető. Némán hallgatok bár, de teljes mértékben egyetértek Sera szavaival. Valóban a kommunikáció a csapatmunka alapja, ezt jól tudom hugrásként. A házamat sokan lenézik, hiszen oda csak a hozzám hasonló jámbor lelkek kerülnek, akik sokak szerint semmiben sem kiemelkedőek, de egy valamit mégis tudunk: összefogni a társainkért. Mi nem rekesztünk ki senkit sem és ha mégis gondok adódnak két fél között, igyekszünk elsősorban szavakkal megoldani azt. Nem állítom, hogy nincsenek szélsőséges esetek, amikor két diák hajba kap valami ostobaságon, de ritkábbak a többi házhoz képest. Ez a felfogás pedig teljes mértékben passzolna az angyalokhoz is. Csapatmunka. Ha Vladimirnak nincs türelme a nőkhöz, akkor miért nem fiúkból állította össze a magánseregét? Velük is lennének problémák, ebben teljes mértékben biztos vagyok. - Én benne vagyok - biccentek egyet a hollóhátas lány ötlete hallatán, majd veszem is ki az ékszerkét a fülemből, hogy feléje nyújthassam és elvégezhesse rajta az adott varázslatot. Igazán hasznos kis dolog, habár abban kételkedem, hogy ez teljes körű kommunikációra lenne tervezve. Nem, az túl egyszerű lenne. Esélyesen tehát csak Sera lesz képes ilyen módon tájékoztatni minket, de már ez is elég nagy segítség. Amint Vladimir engedélyt ad számunkra és köddé válik, indulok is el a kijárat irányába, egyelőre tehát láthatatlanul. Fogalmam sincs azt illetően, milyen hosszú ideig is vagyok képes fenntartani ezt az állapotot, de nem is áll szándékomban sokáig ebben leledzeni. A kastély elé lépve továbbra is maradok eme formámban, de amint megjelenik valami gyanús alak vagy hasonló, igyekszem bevetni magam. Ha kell, így visszamegyek és figyelmeztetem a többieket, de ha én is bőven elegendő vagyok a szerepre, akkor feltartom az illetőt. Flört, a védtelen lány eljátszása, esetleg az: elnézést uram, eltévedtem-szöveg bevetése is pont megfelelhet. Az első szerepkörhöz nem igazán fűlik a fogam, de ha már lúd, legyen kövér: keresek egy olyan helyet, amely nincs szem előtt és átöltözöm az elegánsabb ruciba. Tudatosan megszüntetem a láthatatlanságot, majd várok és figyelek. A hely tökéletesen alkalmas arra, hogy én belássak mindent, de senki se fedezhessen fel engem, hacsak konkrétan nem keres. Egyelőre kivárok tehát és aszerint igyekszem magamban felállítani a stratégiát, hogy ki közelít. Közben természetesen azokat is megfigyelem, akik távozni készülnek az estélyről, méghozzá gyanúsan úgy, hogy még csupán most kezdődött.
Gond nélkül kipattintom a fülbevalót a fülemből és odaadom Serának, hogy belerajzolja a rúnát, bár a jelölő bájitalt elégnek gondolom arra, hogy tudjam kit kell leszerelni. Biztosan lesz a fickónak közvetlen testőre is, nem is egy, e miatt nem hiszem, hogy csak úgy ki lehetne zsebelni. Ha már mindenkit leszereltünk körülötte, na akkor már nincs nehéz dolgunk. Egyszerűbbnek gondolom, mint tolvajt játszani és megpróbálni beszélgetéssel elterelni a figyelmét. Ahhoz nem kellene ennyi ember, elég lenne egy, aki elég ügyes és enyves kezű ahhoz, hogy megoldja. - Ha csak nincs profi tolvaj a sorainkban... - pillantok még Fridára, aztán visszacsatolom a fülbevalómat. Nem tudom Sera le fog-e lépni, nem látom az ajtót, amit ő igen, de akkor a jelölő bájitalt mindenképpen másnak kellene odaadnom, aki felméri a terepet előttem, hogy lássam kit kell behúzni egy sötét sarokba és eltenni az útból. Persze én magam is elindulhatok felmérni a terepet, de hasznosabb lenne a testvéremmel összedolgozni. A csapatmunkát mégis csak úgy lehet a leginkább gyakorolni, ha olyannal teszed, akit egyébként is ismersz már valamennyire. Mindenesetre türelmesen várok, amíg a férfi beszél, hogy aztán lelépjen és most már a miénk legyen a terep. Ahogyan sejtettem a pasas nincs egyedül, két méretes alak van vele és kétlem, hogy könnyű lenne őket leszerelni, vagy egyáltalán könnyen hagynák, hogy bárki is a fickó közelébe férkőzzön. Úgy vélem őket lenne érdemes a végére hagyni. Megnézem hát, hogy Sera hogyan dönt, elvegyül a tömegben, vagy sem és csak azután indulok el én magam is felmérni a terepet. Ha marad, vagy a fülbevalón át súg, akkor azokra az alakokra megyek majd úgyis rá elsősorban, akiket ő jelöl meg erre a célra. Igyekszem elvegyülni és figyelni azt is, hogy mit csinálnak a többiek, de elsőként a terep felmérése az első. Nem hiszem, hogy itt most az a fontos, hogy gyorsak legyünk. Sokkal inkább az, hogy precízek és ügyesek.
//Familiáris képesség: Jövőbelátás: Előzetes kognitív látása van. Előre látja néhány másodperccel a jövőt, így szinte lehetetlen átejteni, elfogni, kivéve ha ellenfele valami teljesen kiszámíthatatlan dolgot tesz.//
A társaság szinte két részre oszlik, és mindkét hozzállás határozottan tetszik, ez most látszik is rajtam. Akik szó nélkül követik az utasításaimat, azok tudják, hogy mit akarnak. Akik viszont együtt csattannak fel, okoskodnak, azok is valami módon összefognak, és csapatmunkának tekinthető. Elkezdem magamban számolgatni, hogy ki mi lesz, és egészen jól el fog oszlani. Lioneah és Hella, orgyilkos, Autumn őr, Fryderika és Aspasia diplomata, Seraphine pedig stratéga. Gillian teljesen határozatlan, de nem fogom sürgetni, hiszen már az előbb is távozni akart. – Én angyalnak tekintelek titeket. Éles helyzetben nem feltétlenül lesz időtök variálni, azonnali döntésekre lesz szükség. – Vágom el az engem ért vádakat, majd atyaian legyintve hozzá is teszem. – A szárnyakkal nyelvtudás is jár. Ha angyalnak nevellek ki titeket, ennyi a minimum. – Hagyom, hogy kissé átbeszéljék, hogy ki hogyan taktikázik majd. Hiába járnak hozzám néhány hete, a bizalomnak kölcsönösen ki kell alakulnia, ehhez többi idő kell. Hiába vagyok több száz éves, a türelem sosem volt az erényem, főleg, hogy Uther lévén évekig csücsültem a kút mélyén. Most már eredményeket akarok látni. Látványos eredményeket. Még ha ezt nem is a lányokon kéne bevasalnom, ezért a szájalásért most nem büntetek sem Fryderika sem Seraphine esetében. – Majd útközben kínálkozni fog a lehetőség. Ezen gyakorlatok alkalmával a varázslat magától megnyílik nektek, és ami tetszik, arra érdemes kezdeményezni. - Ez afféle gyakorlópálya, hogy fel is mérjem, hogy mire van igény. Kissé hátralépek, hogy Seraphine körbejárhasson a fülbevalók kapcsán, én magam visszasietek a lépcsőn a karzathoz. – Tehát a feladat az, hogy elorozzátok Solkovtól a kulcsot, leszerelitek az esetleges testőreit, és kijuttatjátok a kastélyból, hogy biztonságban legyen a tárgy. Hajrá! - Mielőtt még köddé válnék, a bálterem egyik függönye fellibben egy pillanatra, hogy Seraphine egy titkos kis szobát pillantson meg. Ha elég gyors, akkor be tud oda sietni. A szobában mágikus tükrök találhatóak, amivel tudja figyelni a kastély benti sarkait, így angyali társnőit is, innen tud segíteni, ötletelni, ha erre van igénye. Miután eltűnök, Solkov éppen a helyemen lép be, előtte és mögötte egy-egy magas férfi, vélhetően a közvetlen testőrei. A zene már szól, kellemes komolyzenei aláfestés szól az élő zenekartól. A férfi amolyan dandártábornoki egyenruhát visel, noha valami feketemágus lehet. Vendégsereg néz rá fel, mint házigazdára, aztán mindenki folytatja, amit megkezdett, táncolást, ismerkedést, vagy éppen a svédasztalos eszegetést, iszogatást. A diplomatákon áll, hogyan ismerkednek, Solkov lefelé indul a lépcsőn a testőreivel, de vélhetően van még neki a tömegben is segítője. Autumn pedig elindulhat kifelé az udvarra, hogy kitalálhassa, hogyan őrködik. A láthatatlanság elsőre jó ötletnek tűnik, jelenleg még sehol senki.
Tárgy: Re: A sötétség angyalai (Jégnász konstelláció) 2022-01-07, 23:07
Persze gondolhatna az ember, hogy nem egy kis estelyrol van szo, ahol ide-oda lepegetve tancikalhatunk. Mi ennel valami sokkal nagyobbra keszulunk, amit ketlem, hogy tancolassal lehetne kikovacsolni. Vladimir pedig mar fekteti is le a feladat alapjait es celjat, igy hat nem is kell tovabbi kerdezgetosdibe fognom. A szerepek eldontese kozben viszont eloszor csendben kivarom, ameddig mindenki "elfoglalja" a nekik kedvezo poziciot, majd csak utana vallalom magamra a sajat szerepemet. - Az ismerkedes nekem sincs ellenemre. Diplomata.- mosolyodok el, ezzel veglegesitve a poziciomat. Csatlakozok Fridahoz a szereppel, am persze elsore talan neki adom meg a szabadutat, ha mar ugy tartja, hogy a pozicioja valtoztathato. Azt hiszem a beszelokem es a gorog szarmazas ebben kedvezo lehet,hiszen ki ne orulne annak, ha valaki eppen Gorogorszagbol erkezett a partijara a kormanya neveben? Miutan mindannyian elfoglaltak a nekik valo poziciot, Vladimirra emelem a tekintetemet, majd kezembe veve egy pezsgos poharat varom, hogy kezdetet vehesse az est. Csapatmunkarol van szo, tehat ha valamelyikunk elbukik, az egesz kuldetes mehet a kukaba. Meg vetek egy utolso pillantast a lanyokra, majd megemelve poharamat felejuk kivanok sok sikert. Nem halhatunk meg, de azert jo lenne sikeresen zarni az elso kozos feladatunkat. Nem tudom, hogy Carissa velem tarthat-e, igy ot inkabb a kastelyon kivulre kuldom, hogy legalabb a kuldetes alatt ne zavarjon be a jelenlete.
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A sötétség angyalai (Jégnász konstelláció)
