2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Elgondolkozva hallgatom a többieket, miközben időt adunk Hellának, hogy gyógyuljon és talpra álljon. - Vlad azt mondta, hogy a gyilkosságok után kell kutatnunk, viszont mindkettő gyilkossággal végződik. A gyerekek az alagsorban egyre jobban vesztik az életerejüket és egyre több holt lelket érzek az irányukból. A legjobb kimenetel is az, hogy új lelkeket idéznek és nem az, hogy folyamatosan... meghalnak... - mondom, miközben nem tudom meg, hogy a szobában van-e még olyan virág, vagy hogy a falon van-e még olyan rúnarészlet, amit lent találtunk, megtörtünk és lemásoltunk. - A kislány… - dobban nagyot a szívem a mellkasomban. - Ha nem is ő az, engem a derekamnál, Hellát a lábánál támadták meg, mindkettő nagyon alacsonyan van. - mutatok rá, persze azt nem tudom, hogy Lioneah pontosan mit látott, korábban még azt se tudtam, hogy látnok lenne, csak rugalmasan elfogadom a tényt. Amikor néhány pillanattak később megerősíti ő is, hogy a látomásban is kistermetű volt a támadó, azért még inkább a gyerekek irányába fordul a gyanú. Csak az a baj, hogy már is találkoztunk vagy néggyel és még ki tudja mennyi szaladgál az árvaházban, kicsit konkrétabb bizonyíték kell, hogy beazonosítsuk melyik. - Talán azért vagyunk itt, hogy azzal a nővel beszéljünk, akit felismertél, az igazgatónővel. Talán rá van szükségünk a világmegmentéshez. Tudom, hogy túl sok a talán, de nem ok nélkül küldött minket pontosan ide, ez nem egy független szimuláció… azt hiszem. - válaszolok a húgomnak és elrakom a kést egy kis helyszínelős zacskóba, végül is auror (is) vagyok és előre szólt Vlad, hogy felkészülten érkezzünk. Nem vagyok vérfarkas, csak vámpír, de azért megpróbálom nagyon közel tartani a markolatot az orromhoz, kizárni Hella vérének illatát és “szagmintát venni”, hátha a későbbiekben felismerem, ha a gyilkos a közelünkben jár. - Nem tudom, hogy sikerülni fog-e, de az asztronómia teremben van egy bűbáj, ami éjszakai égboltot idéz a holddal, csillagokkal, viszont nem tudom, hogy a holdfénye a tényleges másolata-e az igazinak, talán csak egy egyszerű fényvarázslat, illúzió, és nem tudja előidézni a kellő hatást. Korábban nem kellett ilyesmire használnom… érthető okokból. - vetem fel, és próba szintjént megpróbálom megidézni a varázslatot ott, ahol éppen vagyunk. Ha a növényházban beszéltek erről, a télikertben a kislány festett vele, ha a jelenlétété majdnem folyamatosan érzik a többiek, talán az egész épületben vannak nyomai ennek az “álcázó virágnak”. Megpróbálom alkalmazni a rúnát, amit lemásoltunk, feltenni a falra, hogy egy kis mágiát tudjak kicsikarni magamból, bár tudom, hogy az eredeti rajzolója még kettőnk összetett erejénél is sokkal erősebb. - Lunaria revelare! - ejtem ki a varázslatot, ami bűbájosan bealkonyítja a területet és az égre idézi a holdat és azt a csillagképet, ami a szabadban éppen abban az irányban van az égen nagyon-nagyon távol. Ha nem sikerül a rúna vagy a varázslat, akkor elvetem az ötletet, hogy később is próbálkozzak vele, de egy próbát megért. Ha sikerül, ha nem, elraktározom a felismeréseimet és követem Lioneah-t, amikor el akar indulni az alagsorba, éppen olyan óvatosan, ahogy a többiek. Csak az akrobata és vámpír reflexszeimre támaszkodom most, mivel a rúnával és a bűbájjal már “kitöltöttem az időmet” és menet közben úgy se tudom folyosóról folyosóra feltenni a mágiahasználós rúnát magunknak. Talán, ha sikerül ráéreznem, lent tudnak nyerni egy-két pillanatot, hogy feltegyem és tudjunk varázsolni, de ez a jövő zenéje. Határozottan aggódom, hogy hagytunk-e magunknak elég időt megbeszélni a megtudott információkat, de az is vitathatatlan, hogy ki tudja mennyire tudjuk majd visszafordítani a gyengülését a fiataloknak és megmenteni őket még időben...
// A varázsengedő rúna létrehozása a növényházban próbaképp: Ereklyevadász, Rúnamágia született tehetség 35 pont, Varázserő: 36 pont
Lunaria revelare, szintén próbaképp, Asztronómia: 38 pont, Varázserő: 36 pont, Bűbájtan: 21 pont. Hold és csillagkép idéző asztronómiai varázslat, ami kicsit elsötétíti a helyet (varázserőtől vagy a használójának a szándékaitól függően), hogy ragyogó holdat és csillagokat idézzen a plafonra, amik éppen úgy helyezkednek el, mintha a tiszta éjszakai égen látnák őket a szabadban. Hogy idéz-e valós holdfényt? Kérdéses. //
Cseppet sem bizalomgerjesztő az, amit a könyvből megtudok, alapvetően még érdekesnek is találnám, de most van fontosabb dolgunk is, mint csak simán érdeklődésből olvasni valami után. Okkal küldhették a levelet az intézetből, minél előbb fel kellene venni a kapcsolatot az orvossal, hátha segít abban, hogy megtudjuk, mi folyik itt. Az infó birtokában megyek is megkeresni a másik lányt, remélhetőleg valamelyik közeli teremben van, ahogy kértem. Szerencsére hamar megtalálom, mikor benyitok, és meglátom, hogy ott van, azért még utoljára körbenézek a folyosóm, mielőtt bemennék. Semmi. Megpróbáljuk felvenni a kapcsolatot az orvossal, de sajnos nincs ott. - A fenébe már - bosszankodok. Lehet neki hagyni üzenetet, és gondolkodom, hogy azon túl mit lehetne még, ami előbbre viszi a helyzetet, mert lehet, hogy nem lesz időnk beszélni vele, gondolom az időzóna közti különbség miatt nem érhet rá ott ülni. - Mondjuk meg neki, hogy megtaláltuk a levelét és bármi, amit tud, jó lenne, ha megosztaná velünk - vetem fel, mert végülis megpróbálni meg lehet, legfeljebb elutasítja. Felállok a kandalló mellől és megfordulok én is, pont akkor, amikor bejönnek a lányok. Bevallom én is meghökkenek egy pillanatra, de igyekszem ennek nem túl nyilvánvaló jelét adni, és mikor Autumn bemutatkozik, közelebb lépek a lányokhoz. Reménykedem benne, hogy a megjelenésemmel bizalmat tudok ébreszteni bennük. - Ethel vagyok, új ápolónő, nem találkoztunk még - nyújtom a kezem, mert ők már talán elég nagyok ehhez. - Zenekarotok van? - pillantok a hangszereikre, talán gyakorolni akartak bejönni a terembe, nem hiszem, hogy csak úgy véletlenül benyitottak, hangosak meg biztosan nem voltunk. - A nyomozó most kérdezett ki engem is, szeretne nektek feltenni pár kérdést - terelgetem őket a székek felé. - Nem beszélhet velük felnőtt jelenléte nélkül, sajnálom - fordulok Autumnhöz, és hátha ez egy kis bátorságot és készségességet öntök a lányokba.
Általában szeretem azt gondolni magamról, hogy semmi, és legfőbbképpen senki sem tud meglepni. Ennél éberebb, és gyorsabb reflexű ember vagyok. Most mégis sikerül úgy elkapni, hogy még pislogni sincs időm, mielőtt elérne a csapás. Ez pedig nem sok jót jelenthet az ellenségünk képességeit illetően. Vélhetően már életben sem lennék, ha Gilly majd Sera és Lio nem találnak rám. Szóval most az életem menthették meg a jelenlétükkel. Vagy a kermonjunk jelenlétével. Egyre megy. A lényeg, hogy akárki is vert fejbe, és vágta el a sarkam, az illető eléggé feldühített hozzá, hogy magam akarjam elkapni, és átvágni a torkát azzal az átokverte késsel. Előbb azonban össze kell szednem magam, mert jelenleg azt se nagyon tudom, hogy mi történik körülöttem. Már az is igen meglepő és pozitív fejlemény, hogy a többiek jelenlététől sokkal gyorsabban gyógyulok a normálisnál. Igazából elképesztő mértékben. Ezzel együtt hálásan veszek Gillytől és Serától bármilyen segítséget, azt is hagyom, hogy utóbbi megnézze a sérüléseimet, az átvágott sarkamat is beleértve. Ami ha kellően mély lenne, akkor lehetne annyira súlyos is, hogy életem végéig csak mankóval, félnyomorékként tudjak létezni. Márpedig valami azt súgja, hogy az ellenségünk elég jó anatómiából. Sera szavai miszerint ő is megsérült, pedig szintén elég aggasztóak, mire a homlokom ráncolom. Mást amúgy se nagyon tudok, még a fejemet se kapkodhatom ide-oda, mert minden mozdulatra úgy érzem, hogy ismét eltaláltak egy baltával. Végül azért sikerül a lányok segítségével talpra kecmeregni, és ha lehetséges akkor még a familiárisomat is igyekszek összeszedni. Szerencsétlen épp olyan rossz bőrben lehet mint én. Minden esetre azért egy "köszömöt" kap a két lány, ami elég szokatlan lehet tőlem. Nem nagyon szoktam semmit sem megköszönni, úgy általánosságban. Igaz, elnézést kérni, vagy bármi más érzelmet mutatni se nagyon szoktam. Meg persze próbálok képbe kerülni, kezemmel egy kérdőjelet rajzolva a levegőbe, jelezve hogy fogalmam sincs, hogy milyen fogdokiról, kislányról, vagy festményről van szó. Ezek számomra egyenlőre csak összefüggéstelen szavak, mondatfoszlányok, amikből nem igazán állt még össze értelmes kép, de talán valaki összefoglalja nekem értelmesen is. Abban azért egyetértek Lioval, hogy a gócpontot kell megtalálni, és likvidálni, ehhez pedig rá kell jönnünk, hogy mit akarnak az álcázó virággal ennyire elrejteni. Szóval, ha nincs más ötlet, én simán követem Liot, mert most az ő terve tűnik a legépkézlábabbnak. Azért út közben arról még tájékoztatom a többieket, hogy Max a kislány mutatta meg a véres kést, és az álcázó virágot, bár utóbbiról kétlem, hogy tudja micsoda. Biztos, hogy látott valamit, de nagyon fél, így többet nem tudtam kiszedni belőle. Azért arra próbálok koncentrálni, hogy merről érzem a virágot, és ha egyértelmű az irány, akkor a többieknek is jelezni, hogy meg kéne nézni.
- Ebben nem vagyok biztos, szóval inkább csak akkor, ha kiderül, hogy boldogulnak a franciával - sóhajtok egy nagyot, hiszen nincs kedvem felesleges köröket futni. Elég fura kisugárzása van ennek a helynek, szóval inkább csak szeretnék minél hamarabb hazatérni. Még kész szerencse, hogy a testvéreimmel együtt nem kellett egy árvaházban felnőnöm. Tisztában vagyok azzal, hogy ez itt nem egyenlő azzal, ahova mi is kerülhettünk volna hosszú évekre, de nem hiszem, hogy sokkal jobb helyzet várt volna ránk. Az árvákat sosem tartják nagyra, ráadásul, nem jut számukra annyi szeretet, amennyit igényelnének. A legtöbben ezért kanászodnak el a kamasz éveikre. Az extra információ valóban jól jönne, de egyelőre semmit se érünk el azzal, ha nálunk van a levél, hiszen egyikünk sem beszéli a nyelvet. Ráadásul, első körben más dolgunk is akad, mindent egyszerre mi sem vagyunk képesek megoldani. Fogalmam sincs, merre vannak a társaink, úgyhogy itt és most koncentráljunk arra, amit nekünk is sikerül kiderítenünk. Utána bőven ráérünk a francia nyelvű levelet is előásni valahonnan. Ki tudja, ha a nyomok arra vezetnek, akkor esélyesen az lesz a következő lépés. - Rendben - biccentek egyet a lány kérése hallatán. Nem osztom ugyan meg vele, de nekem se állt szándékomban elszakadni tőle, hiszen az angyalság csapatmunkát igényel és eddig se nyerte el a tetszésemet az egyedüllét ezen a helyen. Végül Rain is befut, nagyjából pont akkor, amikor rálelek egy kandallóra az egyik közeli teremben, majd felvesszük a kapcsolatot az általa is említett elmegyógyintézettel. Az igazgatónő sajnos jelenleg nincs a közelben, de azért - még mielőtt megszakítanánk a hívást - megkérjük őt arra, hogy a későbbiek folyamán vegye fel velünk a kapcsolatot. - Oké, ezzel megvolnánk - állok fel, amint Rain is letudta az általa fontosnak vélt üzenetet, majd fordulok meg, hogy megkeressük legalább a francia levelet, ha más nem is, ám pont ebben a pillanatban nyílik az ajtó és lép be rajta öt lány, méghozzá nem pont a legkedvesebb hangulatban. Le is fagyok tehát egy röpke pillanatra, nem számítottam társaságra, de amint észbe kapok, már mutatom is fel az igazgatónő helyettese által írt felhatalmazást, amely szerint szabad bejárásom van az intézményen belül bárhova. - Amélia Kent nyomozó vagyok - mutatkozom be azon a néven, amelyet a helyettesnek is mondtam és amely nagy eséllyel a hivatalos iraton is szerepel. - Az intézményben folyó jelenségek kapcsán nyomozunk, kérlek, foglaljatok helyet - intek számukra a székek irányába, magamban abban reménykedve, hogy készségesen helyet foglalnak majd és válaszolnak a kérdéseinkre. A gyerekek nyelve hamarabb megered a hivatalos személyekkel szemben.
Elgondolkodom ezen az álcázó virág dolgon, hiszen végülis, ha egy festmény esetén lehet a kép alatt rejtett kép ezáltal, akkor bárhol bármit ellehet vele rejteni, csak elég ráfesteni. - Mi festményeken láttuk, de ha ezt akár egy falrészletre festik rá, vagy egy ajtóra... - morfondírozom el hangosan, hiszen akár rejtett utakat is titokban lehet tartani vele, főleg akkor, ha a hold nem is világít be mondjuk egy folyosó szakaszra. Na nem mintha ezzel beljebb lennék. Túl sok minden történik egyszerre és még a lemaradt lány is befut egy újabb információval. Erre már csak sóhajtok egyet. - Hát ez sokat segít. Talán pont a fogdoki a gyilkos, a kislány, akivel találkoztunk nem bírja a fogorvost, de mivel már rá is gyanakodtunk... - vonom meg végül a vállamat, hiszen morzsáink vannak, de mintha ezek egyre több irányba vezetnének, a helyett, hogy bármi világosabb lenne és még nem tudjuk, hogy mire jutott a másik két eltévedt báránykánk. Lehet, hogy ők meg megint teljesen más irányban tapogatóznak. Serával arra jutunk, hogy inkább a több élet megmentése lenne a logikus, mint egy szem tanáré, akinek jó eséllyel már úgyis annyi, ahogyan Hella is kivérzett volna, ha nincs a Kermon. - Valójában gőzöm sincs minek vagyunk itt. Mármint... miköze ennek a világ megmentéséhez? - húzom el a számat kicsit morogva, amikor érzékelem, hogy a növény talán termőföldje a közelben lehet, mert erősen érzékelni valahonnan. Valójában nem hiszem, hogy szükségünk lenne rá, hiszen álcát megtörni kell és nem nekünk is újabbat létrehozni. Szóval, ha a többiek is egyetértenek, akkor nem a tanárnőt megyünk megmenteni, hanem az alagsor irányába kellene indulni. - A tanárnőnek már szerintem úgyis annyi. A gócpontot kell megtalálni és rájönni mit fed az álcázó virág festéke. A néhány képben, amit láttam a gyilkos kis termetű, ez még mindig nem zárja ki a kiscsajt, akivel talákoztunk. Ha viszont láthatatlan, vagy olyan gyors, hogy nem látjuk, akkor akár most is itt lehet, bárhol a közelben. - ezért is tartom a familiárisomat magam mellett, hogy érzékelje a jövő rezdüléseit és jobban feltudjunk készülni egy esetleges támadásra, főleg ha mágia által rejtve van, amit nem tudunk érdemben leleplezni jelenleg.
Rain tehát a könyvek között megtalálja az infót az elmegyógyintézetről, és még annyi infót, hogy nem csak a csendes betegeket tartották ott fogva. Leginkább azokat, akik teljesen instabilak, nincs esély a gyógyulásra, sem mágiával, sem mugli módszerekkel. Mondhatni egy életfogytos börtön, ahonnan nincs kiút. Autumn meg tudja várni, és együtt tudnak egy szomszédos teremben mágikus kandallót beüzemelni. Mágia ugyan nincsen hagyományos értelemben az árvaházban, mert valahogy le van tiltva, viszont az ilyen eszközöket szükség szerint lehet használni. Sajnálatos módon hiába sikerül kapcsolatot létesíteni a másik oldallal, a doktor aki a levelet küldte, most nincs a kandalló előtt. Ám a kandallónak van egy olyan plusz funkciója, hogy üzenetet tudnak hagyni, hátha ha később erre járnak, jöhet válasz. Ám az ajtó ekkor kivágódik, és öt lány lép be, igencsak fenyegetően meredve rájuk. – Hát ti? Kik vagyok? Betolakodók? – Némelyik kezében egy-egy hangszer, hegedű, gitár van, de nagyon durván le vannak harcolva, mintha minimum marathont futottak volna. Ettől még nagyon is ellenségesek, és ha ebből az angyalok nem tudják kimagyarázni magukat, akkor lehet, hogy valami durvább is várható. Aki megszólalt az egy világosbőrű, sötét hajú és szemű lány, nagyon számonkérő!
[természet, trükkök, sötétség, halál]
Lio megmutatja a rúnát, bár már Sera is a falat nézi. Ami fontos: legalább egy ötvenéves rajzolatról van szó, tehát esélyesen az igazgatónő érkezése előtt is fent volt. Viszont aki megtörte, és beleépített egy kivételt, az egyértelműen felnőtt, az angyaloknál bizony legalább tíz évvel több mágikus tudással rendelkezik, ez talán lehet támpont, hogy ki vagy mi lehet a gyilkos. Lio megpróbál leszűrni valamit a látomásból. Furcsa, mert az alak meglehetősen vékony, lényegében kistermetű. Lehet, hogy valami alakváltóról van szó? Úgy használja a fegyvert, mint egy képzett gyilkos, tudja, hogy hova kell szúrni, hol vannak a sérülékeny pontok! Lio azt is be tudja tájolni, hogy merre fele lehet az a folyosó, könnyedén oda is tudnak találni, ha szeretnének arra indulni. Gilly és Seraphine megpróbálják talpra állítani Hellát, ami sikerül is, hála a kermonnak, mert bár nincsen teljesen jól, de a sarka már jobb, a feje pedig látványosan gyógyul. A növényházas kés ott van, és Sera a fegyverből na meg a sérülésekből egyértelműen látja, hogy semmi varázslat, a gyilkos egész egyszerűen mugli módszerekkel öl, mintha élvezné. Lio viszont sajnos nem tudja annyira lemásolni a rúnát, hogy az egész épületre kiterjedjen, legfeljebb egy helységre tudja alkalmazni. Seraphine meg tudja csinálni a skiccet, tehát le tudják utánozni, de csak nagyon korlátozottan. A virágot illetően a két angyal (Hella és Lio) az egyik szobából érzik egyértelműen a növényke hatóanyagát koncentrált formában. Kérdés, hogy az kinek a szobája..
[A familiárisok meg tudják találni egymást, tehát vagy az első emeleten vagy a földszinten egyesülhet a csapat]
//Határidő: április 17, én írok április 18//
Gillian Ollivander
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A sötétség angyalai (Jégnász konstelláció) 2023-05-07, 21:37
"A csillagok csak nézik, az angyalok csak hallgatják, mit össze nem beszélünk itt a Földön, arról mi odaát evidencia." Beérek az épületbe és egyetlen pillanatig azt gondolom, hogy könnyen a többiekre akadhatok, de amikor meglátom Hellat igencsak a torkomba ugrik a szívem és nem az örömtől. Ezek szerint elkezdődött..! Oda ugrom Hellahoz és őszintén szólva ha rajtam múlna kihúznám az épületből, egy olyan terepre ahol tudok varazsolni és segíteni neki, de ekkor megérzem a kermont és mire oda érek hozzá már mondhatni magánál van. Megprobalom felsegíteni ülő helyzetbe és a kendőmmel a vérzést "elállítani" sokat nem fog segíteni de nem értek hozzá fogalmam sincs mit kéne csinálnom, igy majdnem ketsegbe esve szólok oda Lilonak és Seranak, de a beszámolóik rögtön megindítják a kerekeimet. - Én egy kisfiúval találkoztam. Azt mondta két külön ügy van. Az idézések és a gyilkosságok két külön ügy. És hogy a fogorvosi kartonokat nézzük át, van róla másolat Abigail tanító szobájában,.. Bár nem igazán tudom miről. Van tippje hogy ki lehet aki gyilkolászik, de nem árulta el. Őt is bántotta..- osztom meg mindazt amit megtudtam.. És hozzá tűzök egy gondolatot. - Az elmondásai alapján nagyon is hús vér, talán egy itt lakó.. Ha Hella már van olyan állapotban felsegítem a földről.
Miután elfogadtam a bájitalt és megindult a gyógyulás a kermon segítségével már tisztább tekintettel tudom vizsgálni a falakat keresve bármi nyomát annak, hogy honnan érkezett a támadás és végül Lioneah kijelentésére bólintok. - Igen, valaki, aki vagy ért hozzá annyira, hogy megtörje, vagy... éppen az, aki eredetileg is létrehozta. Kár, hogy nem tudunk többet a hely történelméről, nem tudjuk ki vértezte fel vagy hogy pontosan mit csinálnak odalent. - suttogom vissza, nyelek egyet és én is felmérem azt a bizonyos hibát a gépezetben, ami valaki mágiájának utat engedhetett. Más irányból ismerkedtünk meg a Rúnák rejtelmeivel, de mind a ketten magasfokon értünk hozzá, így talán ketten együtt ki tudunk silabizálni belőle valamit. Talán még meg is tudjuk törni, hogy az a valaki, aki még képes varázslásra, itt még se legyen képes rá? Mindenesetre mindenképpen előveszek egy papírt és egy fekete szénkrétát, hogy gyorsan egyszerű pergamenre skicceljem, majd összecsavarva vissza rakjam a táskámba a mintát. - Lehet. Valamiért a kislány, a zene, az a növény, a holdfény, az igazgató, az a transz, a sötétség és a gyarapodó holt lelkek mind összefügghetnek. - nehéz szívvel indulok el a familiáris után, hiszen gyerekeket hagyunk hátra, de minél közelebb érünk annál erősebb lesz a kermon és annál inkább fellélegezhetek. Felnyalábolom a familiárist, amikor összeroskad és leplezetlen aggodalommal bámulok Lioneah-ra, bár kétlem, hogy viszonozná az érzelmességemet. Azért indultunk el, hogy biztonságba kerüljünk, de úgy tűnik nem én voltam az egyetlen célpont... Gilly-re és Hellára úgy találunk, hogy utóbbi hasonlóan hozzám, megsérült. - Vágott seb? Velem is ez történt, a derekamon hátul, szóval nem láthattam túlságosan, megnézhetem? - hajolok le, hátha még elcsípem a nyomát a vágásnak és következtethetem, hogy mi idézte, valamilyen penge, varázslat, egy szörnyeteg karma, nem is tudom. Hellának valószínűleg nem kell sokat vergődnie, már Gilly érkezésétől elkezd gyógyulni, pláne amikor mi befutunk, szóval kétlem, hogy a véres írásra szükség van. - Találkoztunk egy kislánnyal, és egy különleges növénnyel, arra gondolsz, mint álcázó virág? Mit álcáz? - ezen a ponton körbepillantok akad-e még olyan - Az alagsorban a diákok valamilyen transzban sötét varázslatot hajtanak végre és egyre több holt lelket érzek, mintha megidéznék őket valamiért és az életerejük egyre csak csökken... Valami történni fog, hamarosan, és valamiért úgy hiszem a hold első fénye lesz a határidőnk. Nem csak "néhány" halott lesz, talán mindannyian odavesznek. Találtunk egy rúnát - ezen a ponton előveszem a skiccet és megmutatom, aztán elkezdem felmérni a termet, hogy itt is találunk-e ilyet, vagy ehhez hasonlót -, amivel valaki az igazgatónő mellett képes varázsolni. Talán az támadt meg minket valahogyan. - próbálok megosztani mindent, és ugyanezt a szívességet várom vissza a többiektől is. Kicsit késve veszem észre, hogy Lioneah és a familiárisa néhány pillanatra kizónázik és amikor elkezd beszélni kitágult szemekkel hallgatom. - Hogyan kéne ennyi mindent egyszerre megoldanunk úgy, hogy nem is szabadna elválnunk? Szükségünk van a többiekre, hogy hármassával legyünk, két csapatban... és reméljük, hogy ők nem hoznak mégtöbb potenciális halálhírt. - nézek Gilly-re és Hellára. Ideális esetben ha őket megtalálnánk, akkor egy ember jöhetne velünk az alagsorba, a másik csapat pedig megmenthetné a tanítót. - A tanító egyetlen élet, lent pedig egy egész csoportnyi fiatal volt. - válaszolom és bólintok, én is őket választanám, habár valamiért még is úgy érzem, hogy az az utolsó megmérettetés, ha ennek van bármi értelme. Nem rohanok a vesztembe, meg akarom várni, hogy Gilly mit tudott meg, hogy Hella teljesen talpra álljon és hogy a familiárisa megtalálja-e a maradék két tagot, Raint és Autumnot, és ide tudja-e őket irányítani. Ők is veszélyben lehetnek, azt se tudjuk együtt, vagy külön-külön vannak-e, és ha külön, akkor egyedül elvérezhetnek valahol, egy-két perc várakozásnak bele kell férnie... remélem.
// Hátha a nővérek össze tudnak dolgozni: Ereklyevadász, Rúnamágia született tehetség (35 pont), Varázserő: 36 pont - Lerajzolni a rúnát, lehetséges-e leutánozni, lehetséges-e megtörni, van-e még ilyen út közben vagy ott, ahol Hella sérült meg? //
Nekem is érdekem, hogy ha már egymásra vagyunk utalva, akkor normálisan együtt tudjunk működni, úgyhogy minden erőmmel igyekszem leküzdeni az érzést, hogy semmi kedvem valaki olyannal lógni, akit nem ismerek és az első benyomásaim sem voltak túl pozitívak. Minden esetre azzal legalább javít valamit a helyzeten, hogy megteszi az elmaradt bemutatkozásokat, bemutatásokat. Most, hogy a társaság nagyobb részének tudom a nevét, könnyebb lesz a kommunikáció, nem lesz szükség ezekre a nevetséges körülírásokra. Látom, hogy még mondana valamit, de nem teszi, engem ugyan nem zavar, különösebben nem érdekelnek a pletykák, elég, ha tudom mi a nevük. - Aha, tudom… hát majd ha összefutunk vele, akkor megkérdezzük - bólintok arra, hogy Sera talán tud nyelveket. - Ha a francia megy neki vagy másnak, akkor van még valahogy egy levél, amit meg kellene keresni - tájékoztatom a másik levél lehetőségéről. - Nem tudom, hogy mi lehet benne, de talán valami lényeges dolgot tudhatunk meg. - Nem emlékszem rá, hogy mit mondott az igazgatónő, van-e kapcsolat a kettő között, de kétlem, amilyen különböző a két nyelv, olyan távol van egymástól a két ország, amiben beszélik, úgyhogy van rá esély, hogy extra információt kaphatunk belőle. Várok még egy kicsit, hogy felbukkan-e Gillian, de egyelőre nem, vagy nem talál ide, vagy mással találkozhatott. Nekünk viszont ideje menni, mert gyanús lesz, ha itt ácsorgunk a folyosón. Arról sikerül lebeszélni, hogy betörjünk, de az opciót nem vetem el teljesen, csak inkább hagyjuk meg későbbre. A könyvtárat így sikerül hamar megtalálni. - Oké, de ne menj messzire - figyelmeztetem, mert semmi értelme megint elszakadni egymástól. - Ha nincs a közelben, akkor gyere vissza, majd keresünk egyet együtt. - Ezután hagyom keresgélni, nekem eszem ágában sincs rámászni és babusgatni, mint ahogy az a nem beszélő csaj teszi folyamatosan, csupán praktikus okai vannak annak, hogy nem szeretném, ha egyedül mászkálna. Vlad se magánakcióra küldött minket. Ahogy keresgélek a könyvek között, elég hamar sikerül megtalálnom, mi ez a hely, ahonnan az üzenet érkezett. Elmegyógyintézet? Na erre felszökik a szemöldököm, igazán érdekesen indul az ügy. Keresek a közelben egy papírt és valami íróeszközt, amire lefirkálom az infókat, hogy meglegyen, mert nem akarok lapokat kitépni a könyvből. Ezután otthagyom a könyveket, és megkeresem Autumnt. - Egy elmegyógyintézetből jött a levél - osztom meg vele, amit megtudtam, ha megtalálom. Ha sikerült kandallót találnia, remélem, hogy a kapcsolatfelvétellel megvárt, ha nem talált, akkor pedig együtt keressük tovább.
✻
Amennyiben nem találtak kandallót: - Ha más nem, az igazgató irodájában vagy a helyettesnél kellene lennie - utalok arra, hogy most már itt lehet az ideje annak a betörésnek, amiről korábban szó volt.
Jó, hogy legalább egy kézmozdulattal jelzi, miszerint nincs gond, hiszen egyébként képes lennék egész napon keresztül eme kis incidensen emészteni magam. Nagyon nem lenne szerencsés helyzet lelkileg még ezt is a szívemre venni, hiszen az egész feladat egy teljes embert kíván és ezúttal nem támaszkodhatok a társaimra. Vagyis, inkább csak egyetlen egyre, rá. Kijövünk vajon majd egyáltalán? Elvégre, a csapatban pont én vagyok a legjámborabb nebántsvirág, ő pedig a háború angyala... Tényleg muszáj lesz összeszednem magam, ha jól szeretnék kijönni ebből az egész, kelekótya helyzetből. - Gillian - felelem végül, amint megmagyarázza, miért volt az ablaknál. Elharapom ama késztetést, miszerint bővebben is kifejtsem azt, amit a szőkeségről tudok, a lány tájékoztatása érdekében. Vélhetőleg nem kíváncsi rá és nem is ez a lényeg. Lesz idejük még bőven az ismerkedésre, amint újra a saját világunkban/időnkben találjuk magunkat. Mindenesetre, ha rákérdezne a társainkra, szívesen elmondok számára mindent, amit eddig nekem is sikerült megtudnom róluk. Szeretek fecsegni, ez tény. De Rain jól láthatóan nem a felesleges csevejek híve. - Az én nevem pedig Autumn - kapok észbe és mutatkozom be gyorsan. Megtettem vajon egyáltalán? Nem rémlik. - Öhm... - lepődöm meg és esem töprengőbe egyetlen szempillantás alatt, amint felteszi számomra a kérdést. A homlokomat ráncolva igyekszem felidézni magamban mindent, amit csak a társaimról tudhatok. - Nem hiszem, hogy Gillian bármelyik nyelven is beszél - csóválom meg végül lassan a fejem, rögtön kizárva azt, aki a lehető legnagyobb eséllyel csatlakozik hozzánk. - Talán Seraphine... - pillantok végül fel, majd kapok észbe és teszem hozzá: - Az a világosbarna hajú lány, aki a testvérével jött - próbálok meg kissé bővebb személyleírást adni róla. - Tudod, akinek nagyon kedves arca van - igyekszem Serára jellemző dolgot mondani és azt hiszem, ez sikerült is. Elvégre, ő az egyetlen, akire ránézve rögtön jobban érzem magam. Lioneah folyamatosan olyan, mint aki citromba harapott volna, Hella se egy mosolygós alkat és Gilliannek se áll gyakran vidámságra a szája. Jó, még ő a másik, aki nyitottabb alkat. - Ő ereklyevadász-szakon tanul és ott tudtommal elég nagy hangsúlyt helyeznek a nyelvekre és a fordító bűbájokra. Mondjuk, nála is leginkább a franciát gondolom esélyesebbnek - vonom meg a vállam. Persze, ha varázslattal is le lehet fordítani a szöveget, akkor mindegy, de ha mégse, koppanunk. - Jó, ebben egyetértek veled - biccentek a javaslata hallatán, hiszen valóban nem lenne szerencsés magunkra vonni a figyelmet, főleg nem egy betöréssel, amíg nem tudjuk pontosan, mi is folyik itt. A varázslatom ugyan nem jön létre, de végül - Vladnak hála - hamar kiderül a levél tartalma. Mindenesetre, követem újdonsült társamat a könyvtárba. - Te olvasgass, én megnézem, van-e valamelyik üres teremben egy kandalló - vetem végül fel. Abban az esetben természetesen nem mozdulok, ha a könyvtárban is találunk egyet, hanem - természetesen - ott próbálom meg kezdeményezni a "hívást". Ha viszont nincs, akkor minden üres terembe benézek, hátha szerencsénk van és akadna az egyikben, bár az ilyen kandallók többsége - a mi időnkben - csakis a klubhelyiségekben és tanárikban vannak.
Ahogy a növényt nézegetem egyre több különös érzésem támad vele kapcsolatban. Már az is kezd derengeni, hogy mire való. És ha ilyen sok van belőle, az nem jelenthet jót. Leginkább azt, hogy valamit nagyon el akar valaki rejteni a kíváncsiskodó szemek elől. Egy árvaházban pedig kíváncsi szempárból lehet elég. Ehhez jövünk még mi is. Főként annak tudatában, hogy igen különös, és véres dolgok történtek errefelé mostanában. Viszont legalább a kislány visszament a biztonságos osztályba, ez is valami. Egyelőre. Rendben, talán nem én vagyok az egyetemi csoportom legkiválóbbja bűbájtanból, de azért a teljes kudarchoz sem szoktam hozzá. Ez pedig egyet jelenthet. Valaki, valahogy idebent korlátozza a mágiánkat. Ami cseppet sem jó hír. Viszont ezen eltöprengeni, vagy netán figyelmeztetni a többieket már nem marad időm, mert a következő pillanatban már csak az éles fájdalmat érzem, majd a jótékony sötétséget... Nem mondanám magam óvatlan embernek, most úgy fest mégsem voltam elég körültekintő, és nem néztem idejében a hátam mögé. Ennek pedig megvannak a maga következményei... Mire elkezdek magamhoz térni, addigra Gilly is megérkezhet, ő az első, aki a látómezőmbe kerül, bár a fájdalomtól továbbra is nehéz koncentrállni, vagy bármit tenni. Viszont ha sikerül megpróbálom elfordítani a fejem, és olyan gyógynövényt keresni a teintetemmel, ami segíthet a vérzés és fájdalom ellen. Ha van ilyen megpróbálok rá mutatni, majd a sérüléseimre. Ha a támadóm nem vitte magával a véres kést, melyre a kislány hívta fel a figyelmem, akkor arra is rámutatok, felhívva rá a figyelmet. Illetve a különös lila virágra is. Talán morbid lehet, de ha nincs más akkor a saját véremmel írom fel a padlóra "Álcázó virág".
Jó lenne tényleg minél előbb egy helyre keveredni a többiekkel, mert félő, hogy valaki van itt, aki tudja, hogy kutatunk utána. Nem hiszem, hogy Sera sérülése véletlen lenne és elég kellemetlen, ha az aki ránk vadászik varázsolhat, mi viszont nem. - Azt hiszem megtörte a rúnát valaki és ő képes varázsolni, akkor pedig igen akár lehetett időfagyasztás is, vagy az illető láthatatlan. - bólintok Serának, és automatikusan halkabban is beszélek, attól tartva az a valaki, akár még most is a kiözelben lehet, miközben a gyógyitalt a kezébe nyomom, hogy valamennyit javuljon a helyzet. Közben azért megpróbálom tanulmányozni a rúnát és megmutatom Serának is, hátha ketten összedughatjuk a fejünket. - Figyeld meg, hogy a túl okos kislány lesz a hunyó. - súgom oda Serának mielőtt még tovább indulnánk, hogy megkeressük a többieket mielőbb. Nem lepne meg, ha annak a lánynak köze lenne a dolgokhoz, főleg hogy ő úgy tűnt jól elvan itt, pedig haltak meg mások is már és valahogy úgy sejtem tisztában van az alagsorban történtekkel is. - Gondolom nem láttad, ki támadott meg. - húzom el a számat, amikor megtaláljuk Hellát. Az se lenne rossz info, ha legalább azt tudnánk, hogy mondjuk milyen magas. Kizárhatnánk a kislányt. Aztán érzem, hogy a familiárisom megfogja a lábamat, mintha csak valami módon átadná a képességét és bevillan a kép. Megpróbálom azért itt már belőni, hogy látok-e bármi fontosat a köpenyes alakon, magasság, kivillanó boka, csukló, tetoválás, kivillanó hajtincs. Meg úgy általában megpróbálom belőni, hogy merre történhetett az eset, van-e jellegzetesség a folyosón, hiszen nem ismerjük a helyet. - Megtámadtak... vagy fognak egy tanítót, ha jól sejtem hasonlóan, mint téged, kalapáccsal. Szóval akkor a tanítónő, vagy a lélekgszipolyozás odalent? - pillantok a nővéremre, hiszen nem lenne hasznos szétválni, ha már négyen vagyunk, viszont nem hiszem, hogy mindent megtudunk oldani, ha mindenhová együtt megyünk. Arról nem beszélve, hogy pontosan nem is tudni, hogy mikor és hol támadják meg a tanítónőt. - Lent többen vannak és legalább pontosan tudjuk hol. - mondom ki a saját véleményemet a témában. Csóri tanítónő, de hát nem tudunk mindent is megoldani, főleg hogy minket is le akar vadászni az a valaki.
//Rúnaismeret: 30 pont, Varázserő 30 pont (Rúnavizsgálathoz, hogy letudjuk-e másolni.) Dzsinn I: Szerencsefaktor: 15 % esély van rá, hogy a következő cselekvésük tökéletesen sikerül. Minden cselekvés előtt (a hozzászólás végén) dobhatnak rá, de ha egyszer sikerült megdobni, aznap már nem próbálkozhat újra.
Lioneah McCaine carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Hella varázslata sikertelen, itt bent az épületben lehetetlen varázsolni. Ha eltűnődik rajta, hogy mi lehet a növény, akkor arra juthat, hogy valamiféle álcázó hatása lehet, mintha el lehetne vele rejteni, ami csak bizonyos feltételek esetén mutatja meg magát. Viszont eddig jut a gondolatmenetbe, mert hátul a bokájánál éles fájdalmat érez, mintha valaki átvágta volna a sarkát. Automatikusan csuklik össze, hogy aztán a következő pillanatban valaki akkorát sújtson a fejére, hogy azonnal betörik a feje. Elsötétül a világ. (Gilly megjelenésével már lassan elkezd magához térni)
[trükkök]
A kisfiútól Gilly már nem tud meg újat, de muszáj lesz bentre húzódnia, mert már tombol a hóvihar. Próbál következtetni a műteremben látottakra, de nem valószinű, hogy van összefüggés. A műteremben aki le van rajzolva, az Vlad álmait kísérti, a sötét angyal. Aki pedig itt van, az vélhetően egy hús vér gyilkos, vagy valami olyan szörnyeteg, akire talán szavak sincsenek. Gilly azért a kisfiú vázlataiból valahogy arra következtethet, hogy nagyon is élő, sőt, feltámadhat benne az a borzalmas gyanú, hogy netán valami fiatal lenne az, aki mindenkit terrorizál? Lehet, hogy megvágta a kissrácot, hogy megfenyegesse a hallgatásért? Mindenesetre Gilly bejut a főbejáraton, de mielőtt felmenne az emeletre, hogy megkeresse a másik két angyalt, melegség járja át a mellkasát, ahogyan a kermon felvillan. A közelben észreveszi Hella testét, a sarka átvágva, a földön fekszik, ömlik a fejéből a vér, viszont Gilly megjelenésével ez utóbbi azonnal csökkenni kezd, mintha máris beindult volna valami jótékony gyógyulás, sőt, Hella már kezd is magához térni.
[sötétség és halál]
Ahogy megpróbálják összerakni, hogy ki és hogyan támadhatta meg Serát, Lio észrevesz a varázsjel leblokkoló rúnák között a falon egy furcsa kis törést. Mintha valaki olyan erős rúnamágus lenne, hogy képes lenne egy afféle kitételt belerajzolni, hogy márpedig ő itt is varázsolhat. Biztos, hogy nem az igazgatónő, hiszen róla köztudott, hogy neki joga van itt mágiát használni. Elindulhatnak Hella familiárisa után, ami viszont kicsit összecsuklik, mintha a lány haldoklana. A hold esélyesen még órák, hogy felkel, legalább kettő, viszont a hóvihar miatt nem fog látszódni, esetleg valami képességgel kell megoldani, hogy festményeket lássanak. Kérdés, hogy mi a helyzet azzal a szobával, ahonnan Lio a nagyon sok növényt sejti. Seraphine a pincéből még több lelket érez, de hogy lehetnek még többen? Valaki idézi őket? Hellát viszont a távolban látják, oldalról pedig Gilly csatlakozik be (lásd a trükkök és a természet angyalnál) Így, hogy már négyen vannak, Hella nagyon gyorsan gyógyul, és kezdi összekapni magát. Lio képessége viszont nagyon begerjed, egy sötét köpenyes alak az egyik tanítónőre sújt le valami kalapácsfélével az árvaház egyik, távolabbi folyosón. Érdekes, hogy ez nem Lioval történik, mégis ő afféle jövőként látja. Elképzelhető, hogy itt az árvaházban még a képességek is fel vannak kissé borulva.
[szerelem, háború]
Autumn varázslata ugyan nem jön létre, vélhetően ebben az épületben minden varázslat le van korlátozva, de mivel Vladtól angyali nyelvet is kaptak, a rövid levél egy sürgős figyelemfelhívás egy medimágustól, hogy egy varázslókandallóban azonnal vegye fel vele a kapcsolatot, aki csak megkapja ezt a levelet, életbevágó! A kandallóhálózaton belül megadja azt is, hogy hol kell keresni, a cím egy Lettországi koordinátára mutat. Viszont a jó hír, hogy találnak egy kisebb könyvtárat, ami az árvaházhoz tartozik. Nem is kell nagyon keresgélniük, mert egy általános mágiatörténeti könyvből megtudhatják, a Saarne nem kórház, nem árvaház, még csak nem is börtön. Elmegyógyintézet. Innen akarja elérni őket egy bizonyos Varvara professzor. Hogy ki ő, az csak akkor derül ki, ha találnak egy kandallót, ahol beszélni tudnak vele.
//Határidő: a hiányzások miatt nincs, de azért próbáljon meg mindenki írni//
Gillian Ollivander
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A sötétség angyalai (Jégnász konstelláció) 2023-04-26, 15:09
"A csillagok csak nézik, az angyalok csak hallgatják, mit össze nem beszélünk itt a Földön, arról mi odaát evidencia."
Azért egy kicsit össze szorul az állkapcsom amikor ennyivel lepattint, de türelmesen biccentek neki. Máshonnan kell össze szednem tehát a kérdéses információkat. Ráadásul semmi nem jut eszembe az egész hellyel kapcsolatban.. Meglehetősen bosszantó, de ez van. Viszont amit utána mond egészen kikerekedik a szemem. - Te találkoztál már vele? - nyilván nem fog rá válaszolni, de legalább egy tippet kapok, kár hogy pont a “jófej igazgatónő” szobájába kell hozzá besunnyogni… - Köszönöm. - mondok végül ennyit és megindulok hát végre. Főleg amikor kiszúrom az új lányt az ablakban. Próbálom megfejteni, hogy mégis hanyadik emeleten lehetnek majd a bejárathoz képest, persze először is be kéne jutnom, szóval a főbejáratot célzom meg. Ha igaz amit a kissrác mondott, akkor odabent nem fogok tudni varázsolni, a pálcámat így biztos helyre teszem. Attól viszont nem félek, hogy az átalakítása a ruhámnak semmivé válna, nem illúzióval hoztam létre. Valamiért még a Vlad műtermében látottakat is megpróbálom fejben össze vetni mindazzal amit a kissrác mutogatott. És próbálok mindent végig gondolni. Két ügy van. Egy ami az igazgatónőhöz kapcsolódik, és a diákokkal valami boszorkánykörön munkálkodik… De vajon minek? És ott vannak a gyilkosságok. Azt mondta két külön ügy, de mi van akkor ha mégis kapcsolódik a kettő egymáshoz? Másfelől azzal sem értek egyet, hogy a korai megoldás a vadmágia kezelésére annyi volt, hogy lekorlátozzák a gyerekek mágiáját. A hideg kiráz már jelenleg nem csak amiatt mert amúgy is tombol a hóvihar.. Az ilyesmi egyenes út, hogy a gyerekekből obskuráló legyen.. Mi a fene történhetett itt? Egyáltalán nekünk min kéne változtatnunk? És az vajon mit változtatna a jövőnkön? Első sorban a többieket kell megtalálnom mert egyedül elég necces..
Nem mondanám, hogy türelmetlen ember vagyok. Megtanultam már, hogy a róka csak türelemmel énekelheti a sajtot a holló szájából. Most valahogy mégis jó lenne gyors eredményekre jutni, és a többiekkel újra egy légtérbe kerülni, hogy megosszuk az információinkat. Ennek okán is küldtem el az üzenettel a familiárisomat. De ő elég apró jószág, ez pedig hozzá képest óriási hely. Talán időbe telik neki minden társamat felkutatni. Figyelem a kislányt, és a reakcióit. Már nem válaszol, én pedig nem eröltetem. Nem lenne értelme. Ez a kislány sok tekintetben pontosan olyan, mint az én kiskori énem. Ha nem akartam én sem válaszoltam a felnőtteknek. Már az is nagy lépés volt tőle, hogy ide vezetett. A megfelelő helyre, a megfelelő nyomokhoz. Szükségtelen veszélybe pedig nem akarom sodorni az által, hogy magam mellett tartom. Szóval, hagyom, hogy visszatérjen az osztályába. Egyenlőre ott nagyobb biztonságban is van. Ez így helyes. Ami a növényt illeti konkrétan, nem ugrik be a neve, viszont érzem, hogy egy emeleti szobában elég töményen ott lehet. Ami még számomra is meglepő, mert sosem voltak még ilyen megérzéseim. De továbbra is azon gondolkodom, hogy mi ez, és milyen hatása lehet? Talán kicsit bánom is, hogy most nincs itt Bimba professzor, érdekes konzíliumot tarthatnák. Aztán, csak hogy ne unatkozással teljen a várakozás, ott van a kés problémája is. Most, hogy a kislány elment, és egyedül vagyok, a késre egy egyetemista vérnyomfeltáró bűbájt küldök, hátha megtudhatok néhány olyan kérdésre a választ a rajta lévő vérnyomból, hogy milyen vércsoportja volt az áldozatnak, hány éves volt, fiú-e vagy lány, nagyjából mikor történt a dolog?
//Gyógynövénytan: 40 pont (kiemelkedő)
Vérnyomfeltáró bűbáj - kitalált auror egyetemista varázslat Vérnyomokból (pl egy tárgyon, vagy földön) olyan általános kérdésekre ad választ, hogy milyen vércsoportja van az áldozatnak, mikor történhetet az eset, milyen nemű az áldozat, milyen idős stb...
SVK: 40 pont (kiemelkedő) + egyetemi tárgy: Auror szak - mágiaelmélet Varázserő: 25
Familiáris képesség - Nyelvértés A familiáris képes emberi nyelven is megszólalni, kommunikálni bárkivel, ám csak a gazdája anyanyelvén képes erre!//
- Hát azt látom - jegyzem meg kissé talán túlzottan is szarkasztikusan, de nem bántom tovább, enyhülésem jeléül még legyintek is egyet, azt jelezve, hogy nincs semmi probléma. Az ablakhoz lépve látom a hátramaradt lányt, amint egy gyereket követ. Jó, ezek szerint megérkezett ő is valamikor. Ellépek, és visszamegyek Autumnhöz, a kérdő tekintetére megmagyarázom, mi is volt ez. - Láttam kint azt a lányt.. ööö fogalmam sincs, mi a neve, de aki lemaradt - Hát igen, nem mutatkoztak be ugye az elején, szóval azokat tudom, aki igen vagy akinek említette a nevét valaki más. Amit mond, azon elgondolkodom. - Ezért ez elég jó hír - jegyzem meg, ezúttal gúnyolódás nélkül, bőven elég, ha az igazgatónő van megszállva, jó tudni, hogy a helyettese normális. A levéllel kapcsolatban abszolút nem lep meg, hogy nem boldogul vele, sejtettem, hogy nem lesz ennyire egyszerű, bár azt kíváncsian figyelem, hogy a fordítóbűbája eredményre vezet-e. - Te valamennyire ismersz mindenkit gondolom… hogy állnak az orosszal? Esetleg francia? - jut eszembe hirtelen, hogy emlegette a nő, hogy volt francia levél is. Ugyan nincs az nálam, de ha esetleg a csapatból valaki értené a nyelvet, mindenképp meg kellene keresni. Ha nem, akkor meg úgysincs értelme, úgyhogy egyelőre nem prioritás ezzel foglalkozni. - Aha, nem rossz ötlet - töprengek a lány szavain, már ami a címert illeti. - De mielőtt betörünk az irodájába, szerintem előbb a könyvtárban próbálkozzunk. Ameddig lehet, kerüljük a bajt, nem tudjuk, mi folyik itt. - Megint mintha kissé meggondolatlan lenne, de mivel egymásra vagyunk utalva, igyekszem finomabban helyreigazítani, mint eddig. A sors iróniája, hogy én, aki a roxfortos éveim alatt annyi bajt okoztam, és még élveztem is, én akarom most ezt megakadályozni. Viszont ha nem találunk a könyvtárban semmit, még mindig ott lesz az iroda, mint lehetőség. Úgyhogy ha benne van, én elindulnék megkeresni a könyvtárat, bár azt igyekszem megjegyezni, melyik teremből hallom Abigail hangját, mert vele is beszélnem kellene majd. De előbb a címer, meg az a rejtélyes társaság. Ha út közben sikerülne valahogy a harmadik társunkat is összeszedni, már ha látott engem, akkor legalább a csapat egy része együtt lesz.
Ismét hozom a formámat, természetesen... Én vagyok az ügyetlen hugrabugos, aki képes a saját lábában is hasra esni vagy éppen a lépcsőről lefelé haladva nagyobbat lépni a kelleténél. Még kész csoda, hogy eddig egyszer se szenvedtem kéz-vagy lábtörést, bár - tulajdonképpen - azon is ledöbbentem, hogy Vladimir engem is a csapat tagjává tett. Ha már a születésünk óta figyelt minket, akkor tudnia kellett róla, hogy mennyire hihetetlenül kétballábas tudok lenni néhanapján, ezt pedig újfent megtapasztalom, eme tudományomat pedig kin is mutathatnám be hatékonyabban, mint a legújabb társunkon? Hali, új lány, talán mégse olyan nagy buli ez az angyalosdi... - Nagyon sajnálom, egyáltalán nem figyeltem - mentegetőzöm erőtlenül, miközben azért elfogadom a segítségnyújtást részéről és a karjába kapaszkodva tápászkodom fel a földről. A hangneme voltaképp elrobog a fülem mellett, hiszen már rég megszoktam, hogy valaki így reagálja le a bénaságomat. Meg hát kaptam már ennél sokkal, de sokkal rosszabbakat is... Valahogy megtanultam az ilyesmit kizárni az elmémből és miért is háborodjak fel, ha közben valóban én tehetek minderről? Figyelem, amint az ablakhoz lép, majd kitekint rajta, ha pedig még integet is mellé, akkor igen kérdő tekintetet vetek a háta irányába, noha elég hamar leesik számomra, hogy esélyesen valamelyik társunknak jelezhetett így. Azt hiszem, a kermon, amivel Vladimir ruházott fel minket, három angyal esetében működik a legjobban. - Én a helyettesével beszéltem, nála semmi ilyesmit sem tapasztaltam - csóválom meg a fejem, majd - immár egy biztonságosnak ítélt helységben - veszem ujjaim közé a cirill betűs levelet, majd forgatom meg, mintha legalábbis ettől majd sokkal okosabb lennék. - Igen nagy pech, de nem beszélek oroszul... - fintorodom el és már-már nyújtanám vissza a lánynak a papírt, végül mégis eszembe jut valami. Előveszem hát a pálcám, végül megpróbálkozom egy fordító-bűbájjal. Természetesen rúnák és titkosírások esetén nem működik az ilyesmi, de a világon létező összes élő nyelvvel igen. Egy próbát mindenképp megér részemről, legalább a könyvtári munkát megspórolom magunknak. - A címernek talán nem ártana utánajárnunk - harapok az ajkamba töprengő fejet vágva. - Tudod, az Abigail nevű asszonyság végig valami Túlontúli társaságról beszélt. Bár, nem is tudom, mi lehet az pontosan, de a kettő kapcsolódhat egymáshoz - vetem fel az elméletemet. - Tudom, hogy őrültség, de mi lenne, ha elnéznénk az irodájába? - kapom fel végül a tekintetem a sorokról és - ha sikerült vele mit kezdeni, ha nem - nyújtom vissza a levelet a lánynak. - Ha jól hallottam, jelenleg éppen dolga akadt, szóval megpróbálhatnánk, hátha ráakadunk valamire - vonom meg a vállam némileg restelkedve ugyan, de mégis izgatottan. Nem éreztem ártó szándékot irányából, de néhány nála heverő irat rengeteg kérdésünkre választ adhat(na).
Fordító-bűbáj: kitalált varázslat, mindenképp egyetemi szintű bűbáj.
Valami azt súgja, hogy a gyermek tényleg takargat valamit és ezért visított, viszont az is lehetséges, hogy csak értelmet akarok nyerni annak, hogy elkényeztetett fruskával van dolgunk, aki nem szereti, ha hozzáérnek. Ki tudja, talán fél a baciktól és mivel utazók vagyunk, azt hiszi valamit elkap tőlem, annyi lehetséges válasz van, de legalább varázstárgyat, varázserőt nem érzek rajta. Lioneah nem reagál szavakkal, de nem is kell most erről beszélnünk, talán még veszélyes is ilyen élesen elkanyarodnunk a feladattól. A talált növényi részre kissé elgondolkodom és kipillantok az üvegablakon az égre, az időjárásra. - Azt hiszem amíg felkel a hold addig van még egy kis idő. Egészen pontosan (...)... - próbálom belőni amennyire látni lehet a napot, vagy legalább a sugarainak az irányát a hóval telt felhőkön keresztül. Nem akarok elindulni a pincébe kettesben, ez látszik rajtam, amikor összenézünk Lioneah-val, de valószínűleg teljesen mindegy mit akarok, már túlságosan közel kerültünk hozzájuk és kiszúrtak minket, hiába Hella familiárisa a közelben. A Halál és a Sötétség angyala ezekszerint nem jár kéz a kézben a lopakodással, kicsit fel kell frissítenem az akrobata ismereteimet, pláne, amikor az egyik pillanatról a másikra a transzban zenélő, gyengülő gyerekek helyett ránk csapják az ajtót és hirtelen egy vágás jelenik meg a hátamon, amitől természetesen megremeg a térdem és fájdalmasan felnyögök. Vámpír vagyok, akrobata, és így se láttam az ég világon semmit, hogy mi támadott volna meg, csapda szerkezetet se, bár az furcsa is lenne egy iskolában, bárki más is belesétálhatott volna amikor lement. - A derekam... nem értem... - nyögöm fel először, odanyúlok és véresen húzom elő a kezeimet hitetlenül rábámulva. - Azt hittem nem működik itt bent a mágia, de... ők is egyértelműen varázslatban ragadtak és... mi időfagyasztásba kerültünk volna? - feltételezem, miközben próbálom könnyek nélkül elviselni a fájdalmat. Valószínűleg két évvel ezelőtt most összecsuklanék sírva, de azóta sokmindenen túl vagyok és szerencsére a fájdalom küszöböm is kicsit feljebb kúszott. Így is látszik a tekintetemen, hogy elhomályosul, de ha a húgomnak sikerül találnia megfelelő bájitalt és átadni, annyira vagyok mobilis, hogy megigyam. Ha szükségem van a segítségére, akkor hálásan belekarolok, hogy Hella familiárisát követve megtaláljuk a tulajdonosát. Nem tudom pontosan, mire képes az állat, jó lett volna, ha látja is az egészet a hátunk mögül és elmondja, hogy még is mi támadott engem hátba, vagy akár Lioneah familiárisa, ha mellettünk volt, de mindenesetre azt tudjuk, hogy a növényházba kell mennünk. Talán ott találunk mégtöbb furcsa növényt, de ha mást nem is, egységben lesz az erő. Azért tényleg erősen gondolkozom, hogy bármit fel tudok-e idézni abból, ahogy megsérültem, honnan érkezhetett az égi áldás, mert szó szerint semmit nem csináltunk az ég világon, csak álltunk és néztünk, nem is szándékoztam bemenni. - Sietnünk kell, hogy többen térjünk vissza és kizökkentsük őket. Láttam már... ilyesmit... folyamatosan gyengülnek, bele is halhatnak. - kúszik be az elmémbe a kép a kisgyerekekről a bányában és egy kicsit megborzongok, bár a hideg veríték már amúgy is ott gyöngyödzik a homlokomon és a tarkómon a seb miatt.
// Asztronómia kiemelkedő, 38 pont, mikor kel fel a hold?
Talán azért elsőre Sera kijelentése meglep, hogy ő sem akar gyereket, de ez mutatja, hogy azért sosem gondoltam bele jobban a helyzetébe, hogy mennyit kellett gondoskodnia a saját testvéreiről, főleg a legkisebb Sasháról a szüleink helyett, akiknek nem igen volt rá módjuk halottan ugye. Aztán inkább már a virágokra koncentrálok. Nem jó hír, hogy holdfény kell, hogy lássuk mi van a képek alatt, de megjegyzem magamnak ezt az infot. Őszintén szólva nem sok jót remélek a plusz rejtett képektől, de ne fessük egyből az ördögöt a falra, illetve a vászonra. - A belőlük nyert festék kiváló titkos íráshoz, vagy titkos festményekhez. A gond csak az, hogy csupán a hold fénye mutatja meg a plusz adalékot. A legtöbb képhez, ha jól láttam használták, úgyhogy mindegyiken van valamilyen plusz réted, amit nem látunk jelenleg. Gondolom... nem táncoló angyalkák lesznek. - húzom el a számat, mert azok alapján is, amiket Sera mond a sok kóbor lélekről és a sötét erőkről valahogy nehéz elképzelni, hogy a képek alatt kellemes dolgok lennének rejtve. Tévedhetek persze, de nem hiszem. - Lehet, de remélem, hogy mi nem ragadunk itt. Nem tetszene. - hisztis kölykök között... hát őszintén nem az én világom. Az viszont biztos, hogy itt nem maradunk, bár én simán megnézném a pincét, főleg hogy az érkező familiáris tulajdonosával pont nem szimpatizálok túlságosan, de abban a nővéremnek igaza van, hogy hasznosabb, ha kitudjuk használni a kermon erejét. Azért Serára pillantok, kissé elkínzott arccal, amiből sejtheti, hogy nem sok kedvem van visszatérni a néma lányhoz, de ha nagyon úgy véli, hogy ez a jó megoldás, akkor megpróbálom elfogadni. Azért lepillantunk a pincefelé és egy másodpercre látjuk a fura helyzetet is. - Ez gondolom nem volt normális, te viszont falfehér vagy. - nézem meg magamnak jobban és persze, ha elmondja, mert úgyis elmondja, akkor túrok a táskámból egy erősebb gyógyító bájitalt és odaadom a nővéremnek. Varázsolni itt nem tudunk, viszont ez nem jelenti azt, hogy egy bájitalkészítő elveszett lenne. Így meg azt hiszem főleg él, hogy ne lefelé induljunk, ha Sera még sérült is. - Oké, menjünk a familiáris után. - egyezem bele végül és ha kell akkor azért Sera válla alá nyúlok, ha annyira nagy a vágás és veszít az erejéből, hogy szükséges legyen. Az én familiárisom láthatatlan, mint szinte mindig, hiszen nem túl átlagos a kinézete, és ott poroszkál mellettünk.
//Familiáris képesség: Jövőbelátás: Előzetes kognitív látása van. Előre látja néhány másodperccel a jövőt, így szinte lehetetlen átejteni, elfogni, kivéve ha ellenfele valami teljesen kiszámíthatatlan dolgot tesz.//
Lio vizsgálgatja a szirmokat, arra jöhet rá, hogy ezek olyasmi virágok lehetnek, amik kifejezetten éjszaka nőnek szépen, mintha nem a hagyományos fénnyel táplálkoznának, hanem a hold sugarával. Tehát este látszódik a kép, ha a telihold, vagy legalább félhold fénye rá vetül. Ezt esetleg mágiával lehet pótolni, de mivel itt az épületen belül nem lehet varázsolni, esetleg valamilyen képességgel. Amint megvilágít egy képet hagyományos fénnyel, valóban van alatta valami, de mivel nem hold, és nem mágia, csak azt látja, hogy lilán van alatta valami réteg. Eltehet magával pár szirmot. Esther viszont visítva kimenekül, Sera már csak utánaszól, de semmi hatás. Ha a halálangyal rákoncentrál a szalagokra, nem érez belülük semmi mágikusat, semmi természetfelettit, lehet, hogy csak egy elkényeztetett nemeskisasszonyról van szó, aki teljesen antiszoc, azért festeget egyedül. Bár Seraphine mintha már valóban látott volna az auror akadémián olyan esztétikai takarásokat, amik akár sebeket rejthetnek. Erről lenne szó? Esther egyébként nagyon szép kislány, lehet, hogy csak szégyelli a múltját? Seraphine nem láthatja innen Gillyt, mert a fészer inkább elől van, ők pedig a hátsó bejáraton jöttek be, de Hella familiárisa elsőként hozzájuk ér oda, és a földszinti növényházba hívja őket. Viszont ők első körben a pince felé indulnak el, és a lejáró tetején már látják, hogy a kamaszok gyakorolnak itt, afféle transzban zenélnek, nem figyelve a külvilágra, közben pedig folyamatosan fogy az életerejük, mintha maga a zenei hangzás folyamatosan szívná el az életüket. Hogy hova, azt nem tudni, mert a szőke igazgatónőt nem látják sehol. Ám amint a két angyal a lépcsőre lép, kiesnek a transzból a lentiek, és az egyik gyorsan be is csukja a pinceajtót, hogy ne lehessen látni, hogy mit művelnek. Seraphine viszont azt érzi, hogy vérzik. Valamiféle vágás lehet hátul a derekán, csoda, hogy nem vérzett el. Nem rémlik, hogy hol szerezte, és talán csak a kermon gyógyító ereje védte meg, hiszen ha nem is nagy hatékonysággal, de ott van mellette Lio, így van egy minimális regeneráló hatása, de azért kezelnie kéne.
[természet]
Max már nem válaszol Hellának, esélyesen látott valamit, valakit, aki ide rejtette az egyik gyilkos fegyvert. A kislány első körben őszintének tűnik, még ha amúgy riasztó volt elsőre, hogy csak úgy kézenfogta Hellát, hiszen ki tudja.. Viszont most már lelép, egy szó nélkül visszamegy az egyik osztályba, kedves mosolyt villantva még a természetangyalra. Az angyal a familiárisát körbe tudja küldeni, és közben vizsgálgatja a virágot. Tényleg eléggé van érzéke az ilyesmihez, s érzi, hogy az egyik emeleti szobában mintha valami tömény nagy koncentrátumban lenne jelen a növény, vagy annak származéka, mint mondjuk máshol.
[trükkök]
A fiúcska flegmán vállat ránt, nem különösebben érinti meg a bók, vagy a dicséret. – Ennek te is utána tudsz nézni. – Bár azért meglepődik a kérdésen, de nem hülye, sejti, hogy valami időutazóval van dolga. Gilly egyébként kutat az emlékeiben, és nem igazán jut eszébe semmi történelmi esemény, ha volt is ilyesmi, akkor eltusolták, vagy amit tesznek, az már megtörtént, és Vlad angyalai sikeresen megoldották az ügyet, így nem került be a történelemkönyvekbe, újságokba. Vagy.. durván elbuktak, és aki elrendezte a dolgokat, úgy intézte, hogy semmi nyoma ne maradjon. – Még valami.. Engem ugyan még csak kicsit bántott.. De ha az, akire gondolok, nem sok esélyesetek van. A fogorvosi kartonokat nézzétek meg, van róla másolat Abigail tanító szobájában, az kezdetnek elég lehet. – Most ismét kicsit az ágyékához nyúl, mintha valami csúnya vágás lenne arrafelé, aztán csak kipattan a hóviharba, s visszasiet a házba. Gilly még a viharon keresztül is látja, hogy a fenti ablakok egyikéből Autumn integet neki.
[szerelem, háború]
Abigail tanító vélhetően most a kisgyerekeknek tart valami foglalkozást, eligazítást, mert már hallani is a hangját az egyik teremből, bár természetesen kihívhatják, ha akarják. Ki tudnak integetni az ablakon, ahol látják, hogy Gillian jön ki egy kisfiú mögött az egyik fészerből, és akár meg is láthatja őket fent az ablakban. Autumn ha megnézi a cirill levelet, ő sem lesz okosabb, nem ismerős neki a címer sem. Ha a levéllel akarnak kezdeni valamit, akkor ahhoz valami kódtörés kellhet, netán könyvtár, netán megkereshetik a kukába dobott francia levelet is.
//Határidő: április 25, én írok április 26//
Gillian Ollivander
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A sötétség angyalai (Jégnász konstelláció) 2023-04-14, 19:21
"A csillagok csak nézik, az angyalok csak hallgatják, mit össze nem beszélünk itt a Földön, arról mi odaát evidencia."
Szegény kissrácot veszettül elhalmozom a kérdéseimmel, de miért ne tenném? Ha egyszer arra hivatkozva tartottam vele, hogy talán tudnék neki még akár segíteni is. Úgyhogy mindent figyelmesen hallgatok tőle. Az idősebb gyerekek kapcsán rögtön elkezdek kattogni, hogy miért pont négyen lehetnek? Van-e jelentősége ennek a számnak? És azt is megjegyzem miket rajzolt nekik a kisfiú, mint hangszereket. Azokhoz is próbálok társítani valamiféle háttér infót. Hiszen a zenei eszközök remek fókuszok lehetnek, ha finoman vannak hangolva. Amikor kimondja, hogy két külön ügy van azért bukfencet vet az egyik fogaskerekem. - Ugyan, nem azért csodálkoztam el rajta, mert nem nézném ki belőled. - bólintok rá elismerően - Viszont ez rengeteg információ. Azon gondolkoztam el valójában, hogy vajon mennyire sikerült mindezt ténylegesen feltűnés nélkül össze szedned. Gondolom nem rövid idő alatt raktad össze. - mutatok rá számára erre az “apróságra”. Bár tisztában vagyok vele, hogy a gyerekek rendkívül leleményesek és általában senki nem nézi ki belőlük, hogy “nem csak egy ártatlan gyermek, céltalanul”.. Amit a mágiáról mond egyfelől megnyugtat, másfelől pont hogy nem. - Megyek már, bár pont nem szívesen hagynálak egyedül az elmondottak alapján.. - ismerem el, de még nem mozdulok - Három dolgot árulj még el kérlek! Azt, hogy milyen évet írunk pontosan, hányadika van ma? Melyik városban vagyunk? És hogy mi a pontos neve az árvaháznak? - ha hajlandó elárulni legalább a dátumot és az árvaház nevét, sürgősen vissza próbálom fejteni, hogy mégis mik történtek ekkor ami érinthette a varázsvilágot, vagy van-e bármilyen ismeretem ezzel az árvaházzal kapcsolatban, vagy amolyan… csodálatos “történelmi vakfot”.. Aminek annyira nem örülnék, de simán megeshet. Elgondolkozom még, hogy ismerős-e a neve ennek a Findley igazgatónőnek és hasonlók. Még itt a fészerben elő húzom a pálcámat és ha meg van a dátum is, a ruhámat kicsit átszabom, hogy tényleg illeszkedjen az itteni korképhez, az időjáráshoz is valamelyest. A jobbom gyűrűsujjára pedig egy korhű karikagyűrű kerül. A divat az egyik szerelmem, a divattörténelem pedig szerves része. A ruhám fekete voltát megtartom, és még egy özvegyi fátylat is a kalapomra varázsolok. - Biztosan nem jössz inkább velem? Lehetnél a gardedámom aki megtalálta a temetőből hazafelé tartó, de hóviharba keveredett, kissé átfagyott fiatal özvegyet… - vetem fel számára, hátha kapható ilyesmire. Hiszen ezzel csak folytatnánk a nyomozást amibe beavatott.
Az egész helyzetben van valami bizarr. Talán valami deja vu féle is. Hasonló voltam, mint ez a gyerek. Én is magamra maradtam egy ilyen helyen. Valahogy a fiatalkori saját magamra emlékeztet. Talán csak egy hangyányit lelkesebb, mint én voltam ennyi idősen. Hagyom, hogy bevezessen az épületbe. Kezdem magamban kategorizálni a részeket, amik mellett elvezet. A 11 év alatti fiatalok részlegét, a kamaszokét, fiatal felnőttekét. Úgy tűnik korosztályok szerinti osztályozás működik, és valamiféle varázsló alapképzés is, elválasztva. Érdekes. Valóban. Talán csak annyiban szokatlan, hogy ahol én voltam intézet, az egy sima mugli árvaház volt, semmi ennyire extra. Aztán a növényházba vezet a kislánykám. Elég különös ez. Mármint hogy az épületen belül van kialakítva egy ilyen szintű üvegház. - Érdekelnek a növények? - teszem fel először semlegesen a kérdést Max számára. Közben pedig közelebbről is megnézem a lila virágot, hogy eszembe jut-e róla valami. Elég jó vagyok növénytanból. Ráadásul még valami különöset meglátok: egy Budha karkötőt, az egyik lila virág tövében. Így ezt is a nyílhegy szerű dolog mellé rejtem a zsebembe. Amikor viszont a Max a padlódeszkát lazítja ki, és előkerül a véralvadásos kés, kissé meglepődöm, de igyekszem nem mutatni. Nyugodtnak mutatkozni. - Miért hoztál ide? Láttál valamit, amit el szeretnél mondani? - teszem fel a kérdést neki, ahogy mellé térdelek a padló deszkához. Próbálom megfejteni, hogy mi járhat a lányka fejében, mit láthatott, milyen szándékai vannak? Valami azt súgja sokkal több van ebben a gyerekben, mint az elsőre látszik. Közben pedig elküldöm a kis a familiárisomat, hogy egyesével keresse meg a többieket, és adjon át nekik egy rövid üzenetet, miszerint, ha kiderítették, amit tudtak, akkor jöjjenek a növényházba, hogy megosszuk az információinkat. Elvégre ez pont megfelelő helynek tűnik egy kis rejtett eszmecserére, akár egy nagyobb csoport számára is. Addig meg hátha kiszedek még valamit a lánykából, aztán pedig egyszerűen elküldöm majd.
//Gyógynövénytan: 40 pont (kiemelkedő) Familiáris képesség - Nyelvértés A familiáris képes emberi nyelven is megszólalni, kommunikálni bárkivel, ám csak a gazdája anyanyelvén képes erre!//
Szemlátomást nem kell a levél a nőnek, úgyhogy valamivel nyugodtabban teszem el. Még mindig feszültnek érzem a helyzetet, és figyelem a reakcióit, de amint elkezd arról beszélni, hogy mi lesz a dolgom, nagyon megkönnyebbülök, bár igyekszem tartani magam. - Köszönöm, máris indulok megkeresni. A fizetés nem számít, megoldom - nyújtom én is a kezem, és ekkor még jobban érzem azt a baljós érzést, amit eddig. Fekete mágia lenne? Vajon érzékeli ő is, hogy én mi vagyok? Elhagyom a szobáját, és a megkönnyebbüléstől a falnak vetem a hátamat, és kifújom a levegőt. Eddig minden rendben, bár nem volt egyszerű. Gyanús a nő, és nem élhetek benne biztos, hogy elhitte, amit mondtam, illetve hogy nem forral-e valamit. Egyelőre azt látom jóak, ha elindulok megkeresni ezt az Abigailt, aztán a gyerekeket. Nem jutok messzire a folyosón, amikor Autumnnel találom magam szemben, épp fordulnék be, amikor szinte nekem jön, és csak azért nem talál el, mert én nem a földet nézem, de azért minimális ütközés így is történik, így hát érthető okokból elég nyersen reagálok. - Nézz már a lábad elé - sziszegem dühösen, és ugyanazzal a lendülettel talpra állítom, ha elesett, vagy elkapom a karját, ha egyensúlyi problémája van, mert még csak az hiányzik, hogy itt lesérüljön, mikor fontos dolgunk van. Kertelés nélkül belekezd a mondandójába, és bármennyire is halkan beszél, cseppet sem tetszik, hogy ezt itt és most kezdi el. Mielőtt bármit szólnék, ha van ablak a folyosón, odasétálok, kinézek rajta, hogy láthatom-e kint valamelyik társunkat. Ha igen, akkor integetek, hogy hátha észrevesz és tud csatlakozni hozzánk. Visszamegyek Autumnhöz. - Hátha más még többet tudott meg erről az obskurusról. Valami nagyon nincs rendben, de ne a folyosón beszéljünk, megláthatják - elindulok, és megkeresem az első olyan termet vagy szobát, ami tök üres, és miután erről meggyőződtem, intek a lánynak, hogy kövessen. - Az igazgatóból árad a sötét mágia. Kaptam egy orosz vagy nem tudom milyen levelet, azt elhoztam, van rajta egy címer - előhúzom és megmutatom, hátha tud vele valamit kezdeni. Ki tudja, végülis nem ismerem. - Meg kell keresnem Abigailt, utána a gyerekekhez kell mennem.
Magamban gondosan elraktározom a nő által említett információkat és neveket, végül ezeknek birtokában vágok neki újfent az épületnek. Igazság szerint nem sok kedvem van egyedül lófrálni, már csak azért sem, mert az erőnk tulajdonképpen mindenkire épül, egymagamban mit sem érek. Szükségem van a társaimra annak érdekében, hogy menjek is valamire. Csapatjátékos vagyok, csakis akkor működök jól, ha vannak körülöttem. A személyiségem révén nem vagyok alkalmas a vezetői szerepkörre, szóval ha Vladimir egyszer úgy döntene, valakit választ az élünkre, nem én leszek az, aki majd az első sorban kalimpál. Nyilvánvaló, hogy ezt már ő is észrevette, úgyhogy nem aggódom. Most még én vagyok a leggyengébb láncszem. Mondjuk, az új lányt, ezt a Raint nem ismerem, de amit eddig láttam belőle, az alapján ő is jobb nálam. Sokat fejlődtem Hella felügyelete mellett, de nem eleget. Sietős léptekkel szelem tehát a számomra ismeretlen folyosókat, találomra befordulva itt-ott, hátha a társaimra akadok menet közben. Egyelőre senkit sem találok, de nem esem kétségbe... Az ujjaim között - vagyis jelenleg a ruhám zsebében - ott pihen az írásos engedély, amely révén bárhova mehetek a birtokon. Vagyis, ha esetleg egy tiltott helyen találnának, csupán azt kell felmutatnom és máris nincs több kérdés. Remélhetőleg könnyedén elengednek, mindenféle retorzió nélkül is... Éppen a sokadik folyosón fordulok be, majd indulok el egyenesen, valami oknál fogva a lábam elé meredve - évek óta kínos szokásom, amikor új helyen vagyok - és még akkor sem pillantok fel, amikor nyílik az egyik ajtó. Még véletlenül sem számítok arra, hogy pont itt botlok majd bele az egyik társamba, ráadásul a gondolataim is elég alaposan lekötnek, ami az igazat illeti, szóval - hacsak nem lép félre az utamból még időben - ütközöm bele, majd pattanok is vissza róla, éppen csak nem elseggelve a hideg kövön. Meglepetten pillantok tehát fel, egyenesen Rainre, majd - pár másodperc múltán - kapok is észbe, végül szólalok meg: - Meg kell keresnünk a többieket - pillantok körbe, mindenféle bevezetés nélkül, habár jelenleg nem is érzem fontosnak a kötelező köröket. - Kaptam egy írásos engedélyt, melynek révén bárhova mehetek az épületben és az árvaház vezetősége egy obscurusra gyanakszik - halkítom le a hangom, nehogy illetlen füleket is beavassak a titokba. - Elmondásuk szerint korlátozták a mágia használatát és tudtommal elég ritka jelenség, de véleményem szerint igenis lehetséges - hümmentek egyet. - És te? Mire jutottál? - vetek egy kíváncsi pillantást a lányra. Ez az egész egy kirakós, szóval mindent össze kell szednünk, amit csak lehetséges, vagyis ezúttal tényleg hatalmas szükségünk lesz a csapatmunkára.
Az én olvasatomban éppen azért emelkedik ki a szegények sorából, mert annyi szabadideje van, mint a csuda, hiszen az igazán szegény gyerekek ahogy járni tudnak dolgoznak a szüleik mellett, a korukhoz mért feladatokat végezve ebben a korban. Manapság persze már nincsenek szerencsére annyira szegény családok, szélesebb a középréteg, több segítséget kapnak a családok, már csak akkor dolgozik a gyerek a háznál, ha a szülei tanítani akarják erre-arra. Az az igazság, hogy McCaine-ként mi soha nem voltunk például rákényszerülve semmilyen főzésre, házimunkára vagy szó szerint munkára, habár amikor mind a két szülőnk elment és a nagymamánkra maradtunk kicsit változott a helyzet, lényegében még a tényleges anyánknál is háziasabbá váltam és elszántabban láttam el a testvéreimet. Vagy fojtogattam őket a szeretetemmel, ahogy valószínűleg Lioneah szemszögéből látszott az egész. - Esther? Ne haragudj, viszont elég lett volna nemet mondanod hiszti helyett. - mondok csak ennyit, szó szerint aközben, miközben visít, rengeteg türelemmel de azért erősen megdöbbenve. Hirtelen felmerül bennem, hogy azért ijedt meg annyira, mert valamilyen varázslattal átitatott ruhája, szalagja van és azt félti ennyire, szóval ösztönösen rákoncentrálok a relikviamester érzékeimmel, hogy megérzek-e valamit rajta, vagy éppen körülöttünk. Vagy sebeket rejtett volna el? Ahogy elszalad Lioneah felé fordítom a fejemet és talán számára ez meglepő, de helyeselve bólintok. - Azt hiszem én sem. - vonom meg a vállamat, valójában már beszéltünk ilyesmiről Graysonnal, talán ez is jelzi, hogy mennyire nem egy klisés tanár-diák rajongás van közöttünk, komolyan gondoljuk a közös jövőnket. Nekem a testvéreim, a fiatalabb barátaim, akiket évekig inkább anyaként, mintsem nővérként pátyolgattam éppen elegek voltak ahhoz, hogy a közeljövőben, de inkább egyáltalán ne akarjak gyereket, hanem csak magamra, magunkra koncentráljak. Utazni akarok, világot látni, tanulni életem végéig és elveszett ereklyék után kutatni a párommal és ebbe az életvitelbe nem fér bele egy gyerek. Grayson pedig már átélte az apaságot, a jót és a lehető legnagyobb fájdalmat is, neki sem hiányzik ez újra. - Mit gondolsz, mi a furcsa a virágokban? Túlságosan a gyerekre figyeltem és hogy lekössem. - kérdezem a húgom, amikor látom, hogy szirmokat gyűjt és a festménnyel is próbál machinálni természetes fénnyel és lámpával/lámpással is. Nem nyúlok bele, hiszen ereklyevadász szakon inkább a klasszikusokról tanítanak ez pedig akármennyire ügyes a kislány, nem egy Rembrandt. - Tucatnyi szellemet érzek, itt ragadt lelkeket, és akit láttál az ablakból... érzem a jelenlétét, érzem a sötétséget belőle. Talán ő is olyan volt mit te, vagy mint én? Egy előző generációs sötétség vagy halál angyal? - vetem fel, még mindig erősen kusza, hogy mi alapján válogatta Vlad az embereket, főleg úgy, hogy én nem pontosan tudom, hogy mi volt Utherrel, hogy kiket gyűjtögetett ő maga mellé, és hogy Lioneah ezt a lányt is rajta keresztül ismerhette. Csak vakon tippelgetek. - Meg kell találnunk minimum még egy társunkat, három fővel a legerősebb a varázslat. Nem szeretnék csatlakozni a holtakhoz, de sietnünk kell nehogy ártatlanok vesszenek oda. - mondom neki, nyilvánvalóan küzd bennem az érzés, hogy önfeláldozón lecsörtessünk és megnézzük mi történik és az, hogy meghalnunk talán nem kéne, mert akkor konkrétan a világ minden esélye odaveszik, nem csak ebben az épületben még többen. Kinézek még utoljára az ablakon, amin bemásztunk hátha észreveszek valamit - Gilly? -, illetve ha bármilyen jelét hallom annak, hogy merre lehetnek az épületben a társaink - vélhetően nagy, régitípusú ház jó sok emelettel és folyosóval, de hátha -, akkor én szeretnék összetalálkozni még minimum egy társunkkal. Viszont, ha semmi irányadóm nem akad, akkor kicsit parázva, nagyon is óvatosan, de bólintok Lio-nak, hogy nézzük meg a pincét, de tényleg fosósan gyök kettővel haladok, auror kiképzésen tanult lankadatlan éberséggel.
// Relikviamester, 2. szint: Relikviákon és ereklyéken kívül (nem mintha ezen az oldalon lenne varázstárgy besorolás) képes érzékelni, hogy 10 méter sugarú körben van-e varázstárgy, és hogy milyen irányban. Megérzi az átkokat, csapdákat egy-egy tárgyon. //
) képes érzékelni, hogy 10 méter sugarú körben van-e varázstárgy, és hogy milyen irányban. Megérzi az átkokat, csapdákat egy-egy tárgyon. // 