2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Elég reménytelen a helyzetünk, jóformán teljesen nyilvánvaló, hogy én és Rain kevesek leszünk a nő ellen, de egyikünk se adja könnyen az életét. Másrészt pedig... Szinte teljes mértékben biztos vagyok abban, hogy Vladimir nem hagyná, hogy meghaljunk, szóval egyelőre annyira nem is aggaszt a saját biztonságom. Olyan ez, mint egy videójáték a muglik világában... Újra és újra feltámadsz és kezdheted elölről a pályát. Szimplán csupán megszűnik a körülötted lévő hely és ismét ott találod magad, ahonnan elindultál. Bár, valljuk be, azért cseppet sem kellemes, hogy ennyire kilátástalannak tűnik minden. Támadom a nőt, méghozzá elég serényen, de mivel bízom abban, hogy előbb vagy utóbb, de valamikor befut a felmentősereg, ezért a pillantásom gyakran vándorol az ajtó irányába is, ahol éppen fellobban valami, én pedig döbbenten szemlélem az eseményeket. Elvégre, annyira benne voltam eddig a harcban, hogy jóformán még Rain illúzió teremtményei se vonták el egy pillanatra se a figyelmemet, most pedig... Mégis miféle növény lehet az? Legszívesebben odamennék, hogy megvizsgáljam, persze csakis abban az esetben ha nem lobban mind egy szálig lángra és még az sem izgat különösebben, hogy a mágikus lények a szakterületem, de nagyjából akkor kap el Jessamine és présel a falhoz, amikor a gondolat megfogalmazódik a fejemben. - E-engedjem el! - hörgöm levegőért kapkodva, habár - feltehetően a kermonnak hála - más bajom nincs azon kívül, hogy majd megfulladok... A szemem zsibbadni kezd és egy pillanatra elhomályosodik a látásom is, csupán kis híja van annak, hogy ne veszítsem el az eszméletemet. Megpróbálom a képességemmel kibillenteni az egyensúlyából vagy csak a karjára hatást gyakorolni, amely révén elenged, habár fogalmam sincs, mennyire bízhatok a sikerben. Mi tagadás, eléggé kimerültem, hiszen nagyon erősen kellett koncentrálnom. Csak abban reménykedhetek tehát, hogy Rain időben végez a beszélgetéssel vagy szorult helyzetemet látva idő előtt vet véget a csevejnek és siet a segítségemre, habár fogalmam sincs, melyik lenne a legjobb döntés részéről. Ha nagyon fontos az információ, akkor minden bizonnyal igyekszem addig kitartani, amíg lehetséges, de ha nem lenne az... Nos, abban az esetben hálás lennék számára. Végül megszűnik a nyakamon lévő szorítás, hiszen a szőke nőt kísértetek ragadják meg és hurcolják el erőszakkal, ugyanakkor viszont az épület lángokban áll, szóval el kell tűnnünk innen. - Ki... kifelé... - suttogom, a nyakamat masszírozva, könnybe lábadt szemekkel, levegőért kapkodva. Feltehetően a füst is elég nagy és mivel egyébként is a nyakamat szorították az imént, jó lenne minél hamarabb friss levegőt tudnom a tüdőmben, szóval - tűz ide vagy oda - az egyik ablakhoz rohanok, felrántom, majd nagy levegőt veszek. Szúr, mi több, éget, hatalmas kínnal jár ez a máskor olyannyira rutinos folyamat, de legalább feltölt annyi energiával, hogy ne adjam fel. - Mehetünk - szólalok meg ismét nagy erőlködve, ha Rain még mellettem lenne és próbáljuk megkeresni a legközelebbi kijáratot annak érdekében, hogy csatlakozhassunk a társainkhoz.
Telekinézis:
1. szint: Kisebb tárgyak (kődarab, pálca, pohár) mozgatása, lebegtetése. Veszélyes tárgyak esetében lökés is lehetséges, ilyenkor támadni lehet üvegcserepek, vagy éles tárgyakkal. A mozgatott tárgy súlya maximum 3 kg.
Úgy tűnik, hogy kijutni nem fogunk tudni olyan könnyen, marad a hátsóbejárat, ahol jöttünk, bár nem lep meg, hogy Sera nem távozik olyan könnyedén. Kicsit azért forgatom a szememet puszta jóindulatból, hogy még mentsük is meg a diákokat, akik támogatták ezt az egész örületet, vagy tényleg mindenkire az igazgatónő hatott így? Na, de akkor miért voltak a gyilkosságok pontosan? - Ezzel egyet kell értenem. - reagálok Gillyre, miszerint itt nehéz elképzelni, hogy bárki is ártatlan lenne, főleg amikor kiderül, hogy valami kisfiú is sáros az ügyben talán. Az is lehet, hogy Jessamine is áldozat volt, vagy ki tudja. Az egész ügy kellően kezd zavarosság válni, úgyhogy egyelőre elsősorban arra törekszem, hogy kijussunk. Őszintán szólva a második lépés az lenne, hogy húzzunk el innen minél messzebbre. Nem vagyok az a típus, aki nem lapoz gond nélkül egy könyv végére, hogy megnézze ki a gyilkos, de most úgy tűnik, hogy végig kell játszanunk a történetet ha akarjuk, ha nem. Látom, amint a már nem annyira kislánynak tűnő Esther rángat két gyereket valami tó felé. - Az a kölyök, akiről végképp nem tudni ártatlan-e ugye? - pillantok Gillyre, de sokat nem teketóriázom. Nézzük meg, hogy ki hogyan reagál. Lehet, hogy a két gyerek a veszélyes és ez az Esther csak kicsit zakkant és próbálta eddig is megállítani őket. A fene se tudja már. Ezért inkább egy szimpla taroló átokhoz nyúlok, hogy szépen megállítsam a triót. Ebből még komoly bajuk nem lesz, de kifut a talaj a lábuk alól és eltudjuk kapni őket, mielőtt bárki-bárkit megpróbálna vízbe folytani. - Na jó, lássuk, hogy ki a problémás a csapatból. - ha sikerül a dolog, akkor egy tűzgolyót idézek a kacsómra afféle baráti fenyegetésképpen, hogy ne akarjon senki se megpróbálni felpattanni és elrohanni. Egyébként is többen vagyunk, hogy megállítsuk az efféle kísérleteket. Nem vagyok legilimentor, úgyhogy a komolyabb vallatást meghagyom valaki másnak.
//Reducto – Taroló átok: Tárgyak szétrombolására, emberek „letarolására” használt átok.
Druida 3. szint: Druida láng: Hatása hasonló, mint a tűzgolyóé. Kézből csap ki. (nem dobja el, csak fenyetésnek idézi.)//
Autumn igyekszik feltartani az igazgatónőt, hogy időt nyerjen, s közben észreveszi, hogy a nyitott ajtóban valami lobban, amit Jessamine észre sem vesz. Mintha fel lenne szórva valami gyúlékony anyaggal, esélyesen valami lila növény kivonatával az egész folyosó, s valaki a távolból megyújtaná az egészet. Autumn viszont eddig bírja, Jessamine elrugaszkodik a levegőben, nekirepül a szerelemangyalnak, torkon ragadja, és a falhoz csapja. Autumn érzi, hogy csak azért nem veszti el az eszméletét, vagy törik csontja, mert Rain is a közben van. Így is azért fáj rendesen mindene, s a nő most Rain felé fordul, hogy őt is kivégezze. Rain eközben végre kapcsolatot tud teremteni a másik oldallal. Az őszes fickó feje megjelenik a kandallóban, értetlenkedve kérdez vissza. – Dehogy, arra nem képes. Aki miatt a levelet írtam, az egy szökött betegünk. Kilenc évesnek néz ki, de egy furcsa mugli kór támadta meg a szervezetét. Az egész életét így élte le, most már harminc egy éves. Képzett gyilkos, csoda, hogy el tudtuk kapni, mert rendkívül intelligens, s legkevesebb hét embert ölt már meg. Nem is Esthernek hívják. – Nem sokkal később a két angyal látja azt is, hogy ahogyan egyre jobban kezd felgyulladni az épület, több kisértet ront a nőre, és elhurcolják valahova. [természet, trükkök, sötétség, halál]
Seraphine utasítja a lelkeket, akik szó nélkül szétspriccelnek minden irányba, de közben már látják az angyalok, hogy itt-ott szikra lobban, mintha időközben valaki szétlocsolta volna a furcsa lila növény eszenciáját, és most lángra lobbantja. A lelkek sietve értesítenek mindenkit, rengeteg gyerek siet ki az amúgy már csökkenő hóviharba, a tanítók terelgetik őket. Sajnos azonban a lelkek nem állnak meg ott, hogy csupán értesítsék Seraphine-t, amikor megtalálják a gyilkosukat. Megragadják az igazgatónőt, leviszik a pincébe, s immár a csatlakozó Lio és Gilly is látja, hogy megnyílik egy járat, amit egy lélek nyit meg, s oda hurcolják be a nekromanciával játszadozó Jessamine-t, majd még hallani a nő halálsikolyát. Hella és Lio elkezdi keresni a kijáratot, amihez viszont a földszintre kell menniük, tehát nem fel, és nem lent maradni. A hátsó ajtó felé tudnak indulni, közben viszont már egyre jobban lángol az egész épület. Immár mindenki csatlakozhat mindenkihez.
[mindenki]
Gilly mivel eleve tudatosan keresi Doriant, látja, hogy valaki őt, és egy másik, göndörhajú kislányt rángat. Lio felismeri abban, aki rángatja a két gyereket, méghozzá Esther az. Ugyan kislány alakja van, de így, hogy kihúzza magát, jóval magasabb, mint azt tettette, sőt, látszik, hogy korábban valami smink is lehetett rajta, hogy nagyon is ártatlannak tűnjön. Így ránézésre elvakult, szadista feje van. Hátranéz az angyalokra, aztán a tó felé rángatja a két rémült gyereket.
//Határidő: júli 8, én írok júli 9//
Gillian Ollivander
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A sötétség angyalai (Jégnász konstelláció) 2023-06-28, 07:32
"A csillagok csak nézik, az angyalok csak hallgatják, mit össze nem beszélünk itt a Földön, arról mi odaát evidencia."
- Nem akarom! - nyögöm ki Sera első mondatára vadul tiltakozóan. A fojtogató felhő miatt Lio felé terelődünk Hellával amikor Sera beárnyékol minket és egy kicsit végre levegőhöz jutunk. És igazából én sem akarnám magára hagyni Serat, úgyhogy bár eltávolodtam valamennyire, de nem hagyom hátra teljesen. Megállapodom a lépcső aljában egyenlőre és onnan figyelem, hogy mi történik. Az agyam pedig vadul kattog hogy mégis mi a fenét csinálhatnék pálca nélkül, ha Sera bajba kerül.. Ha nem félteném őket, biztosan a körmöm rágnám! Amit infót végül megtud Sera magáért beszél, gondolom… - Csodálatos! - össze harapom az állakpcsomat és végül felsietek a Mardekáros duóhoz és nekik is tovább adom az infót az igazgatóról. Hogy aztán meg is torpanjak hamar a szoba előtt. Amiben olyasmire bukkanunk ami meglehetősen fordít egyet a gyomromon. - Ezek… ezek azok a pasik Dorian rajzairól.. - nyögöm ki határozott undorral és még a hideg is kiráz. A kiscsajt nem ismerem fel, csak azt látom, hogy egy felnőtt nővel vannak ábrázolva. És ötletem sincs innentől végleg, hogy mi a fene folyik itt! - Dorian, amikor találkoztunk.. az ő ruhája is véres volt, de azt hittem az esés miatt.. - hadarom még el aztán ahogy a többiek én magam is elhúzom a csíkot az emeletről, hogy újra egyesüljünk legalább négyen.. Megköszönném, de végülis azt hiszem nincs szükségem támogatásra. Engem nem bántott senki, csak ez a hülye fojtogatás okozott bennem eszméletlen riadalmat néhány pillanatra. Ettől függetlenül akkor nincs más hátra mint előre! - Őszintén kételkedem abban, hogy itt van bárki is, akit ártatlannak lehetne titulálni… - ismerem el, noha ez meglehetősen csúnya ítélet tőlem, de tényleg így érzek. Az igazgatónő meg szerintem.. hogy őszinte legyek, már nagyon nagyon messze jár. Aligha hiszem, hogy magára gyújtja a kócerájt… Sokkal inkább ránk, meg mindenkire aki itt maradt… Szóval… egy cél lebeg a szemem előtt innentől. Mégpedig hogy minél hamarabb eltűnjünk innen! A szomorú és ami bennem egy nagyon kellemetlen űrt hagy, hogy lényegében ez a második küldetésünk, ahol az egész hely lezúzódik, és a katasztrófa bekövetkezik és az ég világon semmit nem tudunk tenni, hogy bármi jobb legyen! Jó kivéve Serat aki a szellemekkel maga mellett brutálisan erősnek tűnik… - Kezdem úgy érezni, hogy katasztrófa “angyalok” vagyunk inkább. Akik elhozzák az elkerülhetetlent és nem megakadályozzák azt.. - mormogom és így még inkább ott tartok, hogy bárcsak vissza léptem volna! De közben ott van az, hogy próbálom vissza idézni azt a néhány esetet, különösen ami Hellával történt, hogy.. annyira mégsem baj hogy jöttem.. A kettősség mindenesetre egyáltalán nem oszlott el bennem.. Noha utolsó lélekjelenlétemmel még valamiért keresem Doriant és a tekintetem is próbálja kivenni az alakját bármerre is haladunk kifelé és próbálom össze rakni a hozzá kapcsolódó részleteket…
A fogorvos halálának ügyét most kényszerből félre kell tennünk, mert a feltörő szellemek jelenléte fojtogatóan hat két társunkra és nagyon úgy tűnik, hogy amennyiben nem lépek közbe, kitöltik a bosszújukat azon, akit először elérnek. Egészen lehengerel a jelenlétük és a mennyiségük, de minden lelkierőmet összeszedve próbálom megvetni a lábamat és kitárt szárnyakkal védelmezni a többieket. - Képzeld el, hogy mi lenne, ha nem lenne a kermon! - válaszolom Gilly-nek, egy kis kétségbeesés azért keveredik a hangomba, de igazából nem veszem le a tekintetemet a szellemekről és koncentrálok, hogy az uralmam alá hajtsam őket. Eddig sem állt szándékomban elűzni őket gondolkodás nélkül, csak ha életveszélybe sodornak minket. Amikor felizzik csuklómon egy egyedi rúna, ahogy korábban másokkal történt, hatalmasra tárom a szemeimet döbbenten, de átérezve a rendkívüli erejét, ahogy átjár. Egy-két szellemmel beszélgetni egy dolog, de egy hadsereggel és visszatartani a dühüket... a jogos dühüket! Habár azt akartam, hogy Gilly is elmeneküljön, lehet, hogy még mindig a közelemben van, így végignézheti, ahogy a lelkekre kapcsolódom, aztán kicsit elhaló hangon összegzem az egészet. - Az igazgatónő használta az árvákat, a gyerekeket és a visszatért tanítókat, hogy rajtuk keresztül nyerjen örök életet. - mondom neki, de ahogy a lelkek engedelmesen elrendeződnek előttem egészen mélyre süllyed a mellkasomban a szívem. Mit tegyek? Engedjem el őket, hogy bosszút álljanak? Vajon vagyok annyira erős, hogy azt mondjam, hogy csak az igazgatónak árthatnak? - Segíteni fogok nektek továbblépni a túlvilág felé, ahol végre megnyugvásra leltek, de nem fogom megtagadni tőletek a bosszút sem, ha Findley tényleg annyi életet használt ki. Viszont csak ahhoz az élőhöz érjetek, aki a halálotokat okozta, senki máshoz! - mondom nekik, a kísértetvadász képességemet és az angyalságomat addig feszítve, ameddig lehet. Amikor viszont visszaér Lioneah és szól, hogy mit találtak fent illetve hogy menekülnünk kell az épületből kicsit felborul minden. Valahol jólesik, valahol pedig magától értetődőnek hat, hogy visszajött értem, de most nincs időnk semmit mondani, főleg, mert nagyon gyorsan kell cselekednünk és egy hadseregnyi lélek van mellettem. Őszintén elönt a pánik, mert az épületben nem csak mi vagyunk, nem csak a szellemek, nem csak a gyilkos, de tucatnyi gyereket, fiatalt is láttunk. - Nem hagyhatjuk csak úgy el az épületet, mi lesz az ártatlanokkal? - csuklik el a hangom és újra a lelkekhez fordulok. - Vigyétek a hírét, hogy mindenki meneküljön ki az épületből! Ha megtaláljátok a gyilkosotokat akkor... akkor hívjatok és segítek, esküszöm! - parancsolom, de igazából inkább könyörgöm, aztán ki tudja, hogy meddig tart ki az ultraegyedi varázslat, hogy ilyen erős legyen a képességem. Ha Gilly-nek szüksége van rá, akkor felkarolom és követem egy darabon a húgomat, de közben a tekintetem folyamatosan a kijárat mellett azt kutatja, hogy merre lehetnek a társaink vagy a gyerekek, akiket magunkkal menekíthetnénk.
// Halál angyal + kísértetvadász a lelkeknek parancsolni, mint előző körben + Akrobata 5. szint: Helyzetfelismerés: Képes veszélyes helyzetekből is kimenekülni akrobataként éppen úgy felismerve hova kell lépni, hogy ne találják el, ne essen le, tudja hol kell kapaszkodni stb. //
Ez az egész helyzet egyre szűrreálisabb. A sérülésem, a kermon, az árvaház, a gyerekek, valami fogorvos, amiről lemaradtam, és akit emlegetnek a többiek. Úgy sodródunk ide oda, mint valami hajótörött szerencsétlenségek, minden logikai felépítés nélkül. Ez pedig egy cseppet sincs ínyemre. A hullák, és a virág jelenléte egy árvaházban, pedig még ennyire se. Félre értés ne essék, nem fogom meggyászolni a halott fogorvost, vagy ki a fenét. Meg az esetleges többi áldozatot se. Azonban a puszta jelenlétük vészjelzőket indít el a fejemben, ami már így is szét akar repedni, én pedig még arra is képtelen vagyok, hogy kipanaszkodjam magam, amitől talán értelmet nyerne ez az egész katyvasz. Ehhez jön a tény, hogy még fojtogatni is kezdenek valami láthatatlan szellemek, akik minden ok nélkül rajtunk kívánják levezetni a bosszúvágyukat. Vagy ki tudja mi értelme ennek is. Hoppanálni persze nem tudok, és kísértet űző képességem sincs, amivel menthetném magunkat. Így azért hálásan biccentek Sera irányába, aki beveti a képességét az érdekünkben. Ezzel pedig talán sikerül Lio után feljutni az emeletre is. Én fárasztom magam tovább a szellemekkel az biztos. Ha Gill felhasználná őket, akkor ezt boltolják le Serával. Én inkább egyértelműen Liot követem, és vele együtt a megérzésem a virággal kapcsolatban. Amennyiben fent még találok, és sikerül, úgy egy kis ezüst késsel metszek le egy darabot az egyik álca növényből, és elteszem. Ki tudja mire lesz még jó. Akár kísérleti céllal, akár számunkra álcának. Az erotikus képeken már meg sem lepődőm. Na nem mintha így több értelme lenne az egésznek. Hacsak az nem, hogy valami pedofil gyilkost keresünk, aki bukik a fiatalságra. Sajnos azonban még ezen sem töprenghetünk el túl sokat, mert máris érezzük a furcsa szagot, és meg kell állapítanunk, hogy jobb lesz lelépni! Lio teljesen nyilvánvaló megállapítást tesz. Illetve még a kérdése is jogos, hogy hol a pokolba lehet a másik kettő? Csak nem esett bajuk? De ettől még képletesen a számból vette ki a szót. Én se fogalmazhattam volna meg jobban a gondolatot. Még a frusztrált idegtépő érzéseit is tökéletesen átérzem. Már csak azért is mert én éppen így a plafonon vagyok az értelmetlen, de veszélyes helyzettől. Szóval én is a kijáratkeresésre koncentrálom a továbbiakban a maradék energiáimat, de közben azért elengedem a kicsi familiárisomat is, immár másodjára, hogy találja meg a hiányzó kettőt, és figyelmeztesse őket, hogy merre vagyunk, illetve még inkább, hogy ők is keressenek kijáratot...
Úgy látszik, hogy a varázslással semmire se fogunk itt menni, ami cseppet sem nyugtat meg. Nem tudom, hogy ketten meddig tudunk kitartani, legfeljebb abban lehet reménykedni, hogy elég nagy zajt csap az, ahogy Autumn dobálja a nőt és előbb-utóbb valakinek feltűnik, bár ahhoz véletlenül erre kellene járnia. Nem akarom teljesen magára hagyni a küzdelemben, úgyhogy megpróbálok illúziókutyákat létrehozni, amikkel talán sikerülne valami sebzést bevinni a nőnek, mellesleg ha van hangjuk, akkor hátha ide lehetne csalni némi segítséget, legalábbis a kutyaugatás egy épületen belül valószínűleg szokatlan lehet… Eközben érzem, hogy a kandalló másik oldalán ott van, akivel beszélni akartunk az előbb, valamiféle vibrálás érződik. - Megpróbálom, sietek - szólok oda Autumnnek, és tényleg nem akarom húzni a dolgot. - Hahó… van ott valaki? Elég nagy bajban vagyunk. - szólok bele, és nem tudom, hogy abban a formában jelenik-e meg, ahogy megszoktuk, szóval hogy a feje lebeg benne vagy valami, de ha igen, akkor igyekszem odébb húzódni, hogy lássa mi a helyzet a teremben. - Ez a nő… valahogy emberekből szívja el a mágiát - próbálom neki leírni a helyzetet, és remélem, hogy azért jött, hogy segítsen, mit csináljunk. Na meg egyáltalán, hogy beszél angolul.
//Trükkmester 1. szint: 1. szint: Képes kezdetleges illúziólényeket létrehozni, maximum kutya méretig, de csak olyat, amit már valaha látott. Minimális hanggal rendelkeznek, de nem sokrétűvel. A lények képesek támadni, de minimális sebzéssel bírnak. //
Sajnos, nem sikerül megidéznem a patrónusomat, hiszen szó szerint elfeledkeztem arról, hogy az árvaház falain belül vagy korlátozva van a mágia, vagy pedig teljesen le van árnyékolva. Vagyis minden egyes próbálkozásunk, amelyet pálcával szeretnénk végrehajtani, totál esélytelen. Talán a nonverbális mágia működhetne, de az egy igen széles körű és bonyolult tudományág a mágián belül, tehát az alkalmazása se olyan egyszerű, én pedig elég tapasztalatlan vagyok ebben. Marad tehát a bennem rejlő adottság, amely itt és most még nem létezik, vagyis nincs olyan varázslat, amely képes lenne korlátozni, esetleg lényegében teljes mértékben ki is kapcsolni azt. Szorgalmasan sorozom tehát a Jessamine nevű nőt mindennel, amit csak fel tudok használni ellene, mi több, ami nem ért célba, még azt is újrahasznosítom, szóval amint földet érnek a holmik, emelkednek ismét a levegőbe és próbálják meg eltalálni minden oldalról. Szünet nélkül ostromlom, habár ez jelenleg elég patthelyzetnek tűnik számomra, hiszen ketten nem leszünk elegen ehhez, ráadásul az én varázserőm is folyamatosan lankad. Igyekszem azért az ellentámadásokat is kikerülni, mágikus pajzs híján még arra is figyelnünk kell, hogy ne sérüljünk fizikailag, bár szerencsére a kermon ezúttal aktiválódik és kivédi a nő villámait, habár még így is oda kell kapnom, ahol ér, hiszen csíp rendesen, ez pedig ki is zökkent egy-egy pillanatra a koncentrációból. Ha viszont Rain úgy dönt, beszélni szeretne a medimágussal, minden erőmmel azon vagyok, hogy fedezzem őt és voltaképp élő pajzsként igyekszem közé és Jessamine közé ékelődni, magamban abban reménykedve, hogy a lány sietősre fogja a dolgot...
Telekinézis:
1. szint: Kisebb tárgyak (kődarab, pálca, pohár) mozgatása, lebegtetése. Veszélyes tárgyak esetében lökés is lehetséges, ilyenkor támadni lehet üvegcserepek, vagy éles tárgyakkal. A mozgatott tárgy súlya maximum 3 kg.
Nem valamilyen szinten, hanem ténylegesen bevárom a többieket. Nem szándékozom egyedül lófrálni. Annyit nekem nem ér ez az egész ügy, legyen kamu, vagy sem. Ha előbbi, akkor azért, ha pedig utóbbi akkor azért. A nővéremet meg főleg nem hagyom egyedül. Volt már köztünk néhány ellentét az életünk során, de attól még a testvérem, szóval tuti, hogy megvárom, amíg megvizsgálja a pasast, és nem távolodom el tőle olyan távolságban, hogy ne lássak rá. - Nem tetszik ez nekem, valaki menjen vissza hozzá! - morranok hátra, ha a másik két Mardekáros velem tart felfelé. Én sem sietek azért annyira, mert jobban értékelném, ha Sera velem jönne, de az, hogy egyedül maradjon végképp nem tetszik, még akkor sem, ha rálátunk valamilyen szinten. Amikor aztán a familiárisom határozottan visítani kezd, meg Helláé is vinnyog, akkor azért vetek egy hátraarcot. - Azt hiszem le kéne lépni, de hol a másik kettő és mi értelme az egésznek, ha az az illető felgyújtja az egész kócerájt? - kissé már morgós kezd lenni az alapból sem vidám hangulatom, mert nem teljesen értem, hogy mire megy ki a játék. Első körben tehát visszaindulok lefelé a famival a nyomomban, hogy megnézzem Sera mire jutott és lehetőség szerint neki is szólva, hogy inkább lépjünk le a fenébe megpróbálok kifelé indulni. Ha erre visszafelé nem megy a dolog, akkor idefent keresek valami kijáratot. Legalább valami ablakot, vagy effélét.
Az angyalok még mindig nem tudnak varázsolni, sem pajzsot, sem pedig patrónust, vélhetően le van árnyékolva az egész árvaház, hogy a fiatal árvák, akik esetlegesen vadmágiával rendelkeznek, ne tehessenek másokban kárt, mielőtt ténylegesen varázsolni tanulnak. A telekinézis azonban működik, az inkább belső erő, adottság, ezért kénytelen is alkalmazni a szerelemangyal, hogy visszatartsa a nőt. Rain fedezékbe vonul, amíg Autumn bombázza a tintatartókkal, és egyéb apróbb tárgyakkal, ceruzákkal Jessamine-t, akit csak megzavarni tud. A szőke nő kezeiből villámok csapnak ki, de a telekinézis miatt nem találja telibe Autumnt-t, csak a vállát érné a támadás, amit viszont a kermon kicsit félretaszít, hiszen itt van a közelében Rain. Azért ketten kevesen lesznek, hogy ténylegesen védje őket a kermon, így is érzékeli, hogy mintha áram rázta volna meg, csípős, fájdalmas érzés, de azért nem ég meg a bőre, csak zsibong rendesen. Jessamine-nel már nem lehet beszélni, láthatóan teljesen transzban van, ismét támadni készül! Ellenben Rain mintha vibrálást érzékelne a kandalló felől, úgy fest, a másik oldalon a medimágus már ott lenne, és mágikus adást fog küldeni pillanatokon belül.
[természet, trükkök, sötétség]
Lio a mágikus familiáris látomásos képességét használva és a mágikus védelem birtokában siet fel a lépcsőn, valamilyen szinten azért bevárva, hogy jönnek-e a többiek. Hella (aki nem tudott hoppanálni) és Gilly ellenben kénytelen követni, még ha amúgy még lamentálnának azon, hogy mi lehet a szellemekkel, mert a fojtogató ködfelhő már lassan beburkolja őket, így a három mardekáros lány fel tud sietni, legfeljebb Seraphine majd utánuk megy. A lépcsőn felfelé csak egy emeletet kell menni, innen rálátnak a halálangyalra, és talán a kermon ereje is elbír ekkorát távolságot. Lio itt nem találkozik csapdával, csak egy nyitott ajtóval, és Hella is innen érzi koncentráltan a növények eszenciáját. Nem is kell belépniük, a nyitott ajtón belül a szobából árad a mágia, itt vélhetően nincsen leárnyékolva semmi. Rengeteg festmény található, ezek nincsenek is plusz réteggel lefedve, de a különös lila növénnyel vannak festve, hogy rá lehessen festeni az álcát. Ám a gyilkos vélhetően a saját szobájában nem szándékozott bármit is álcázni. A képeken Gilly felismeri a csinos férfiakat, még a fogorvost is. Mindegyik kép igencsak erotikus tartalmú, sőt, vannak benne durván szexuális képek is. Minden képen egy csinos férfi, és a kislány, Esther látható, nagyon is felnőtt változatában. Ám most a fami mégis visít Lionak, valami furcsa szag érződik, azonnal el kell hagyniuk a szobát, és akár az épületet is, mert Lio érzékeli, hogy a furcsa növények éghetőek, és valaki valami gyúlékonyat helyezett el a közelben.
[halál]
Seraphine még mindig a fogorvost vizsgálgatja. Ezek tényleg az ő ruhái, nem öltöztették fel, és a sliccen azért látja, hogy a szakadáson túl késnyomok is találhatóak, mintha a férfi megpróbált volna ellenállni, ezért megpróbálták volna bántani, megkéselni. (Amíg Gilly is itt volt, beugrik neki, hogy a kisfiú, Dorian nadrágján is voltak vérnyomok) Seraphine kapcsolatot teremt a lelkekkel, akiknek első körben mindegy, hogy kit bántanak, bosszúszomjas lelkek, ám mégiscsak kihallatszik az értelmetlen sikoltozásukból egy név: Findley! Seraphine kitárja a szárnyát, és működik, érzi, hogy bekattan a csuklóján a furcsa, viszkető rúna, ami Vlad ultraritka varázslatai közé tartozik. Ösztönösen odakap, amire a lelkeken keresztül meg is érti, hogy mi történt. Az igazgatónő olyan egykori árvákat toborzott vissza, akik még a mágikus tanulásuk előtt ide jártak, tehát nem keresi őket senki. Az árvaház egyfajta kulcs a függönyön túlra. Egykori zsenik, művészek alkotásait kellett újralakotniuk, mert a művészet felszabadításával olyan erőt tudott az áldozatokból kisajtolni, ami egyenértékű az unikornisvérrel. Örök életet ad. A lelkek most vannak több tucatnyian, engedelmesen állnak katonás sorba, mintha csak parancsra várnának.
//Határidő: június 24, én írok június 25//
Gillian Ollivander
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A sötétség angyalai (Jégnász konstelláció) 2023-06-17, 21:20
"A csillagok csak nézik, az angyalok csak hallgatják, mit össze nem beszélünk itt a Földön, arról mi odaát evidencia."
Sera szavaira figyelek és közben eszembe jut még valami. - A kissrác szerint több ápoló, apuka és tanító tűnt el mostanság... Mind pasik.. A rajjzain is volt egy halom jóvágású fickó.. - húzom el a számat, főleg amikor észre veszem én is a sliccet.. Határozottan megfeszül az arcom, de ennél többre nem futja. Azért egy kicsit össze préselem a számat, ahogy Sera vélekedik. Pont ő akinek a húgával is meglehetősen borzalmas dolgok történtek, hogy képes egy gyerektől fél vállról venni a 'panaszkodást'. Főleg egy ilyen helyen?! Főleg azzal amit Vlad előre vetített. De nem borítom rá mert csak felesleges kört futnánk vele. Inkább a festmények felé fordulok, de nem találok semmit. Ellenben a padló reccsenésére megfordulok es már érzem is, hogy mintha elszorulna a torkom.. Épp levegővétel közben jártam, úgyhogy ez most különösen rosszul érint. Meg is tántorodom kicsit. -Ilyen ellen ezek szerint a kermon semmit sem ér mi???! - köhögöm ki csikorgó fogakkal. Köhögök egy sort es próbálok annyi levegőhöz jutni hogy kinyögjem Seranak - Ne űzd el őket! Hívd az összeset! ...csali!...
Bólintok Lioneah válaszára, ez a logikus gondolat, csak kicsit kezdem megérezni a történet komolyságát, ahogy bukkannak elő a hullák. Gilly-hez fordulva próbálok válaszolgatni. - Nem mondott semmilyen konkrétumot, csak hogy nem szereti és hogy nem akarja, hogy őt is bántsa, de azt reméltük, hogy csak a szokásos gyermeteg panaszkodás. - nyomom meg a "reméltük" szót, de hát persze, hogy nem ilyen egyszerű és tényleg bánthatta a gyerekeket. Akkor viszont, ha tényleg ő az, és a névjegye ezt mondja, visszatérünk az alap problémához, hogy ki is a rosszfiúnk. - Lehet, hogy a fogorvos is rosszat tett és csak valamelyik gyerek erőt gyűjtött ahhoz, hogy megbosszulja? Egy lelkileg és mentálisan... erősen összezavarodott vagy beteg gyerek, akár. A szúrások pontosak, de sok van belőle, szükségtelenül sok. És ezzel a talánt felváltottuk lehettel. - sóhajtanám, ha nem undorodnék a levegőtől egy holttest közelében. A zippzáron átfut a tekintetem, de első gondolatomra újra bukfencezik egyet a gyomrom, viszont a másodikra már szemügyre veszem, hogy az orvosi ruhák tényleg teljesen illenek-e a férfi testére, vagy lehetséges-e, hogy felöltöztették. Végül el kell fogadnom, hogy azon túl, hogy befedem a testet tényleg semmit nem csinálhatunk, így már menet közben válaszolok. - Lio látta látomásban, hogy valakit megölnek. Vagy megöltek. És nem a fogorvost, egy tanárnőt. - mondom, de azért megerősítésért a húgomra pillantok. Az "új alagsorban" pedig végül festményekre lelünk, egy függöny mögött pedig titkosajtóra. Mintha nem is egy gyermekotthonban lennénk, hanem valamilyen kísértetházban ezernyi zegzuggal és rémes gyilkossággal. Amikor megpróbálkozom a rúnával és azzal, hogy holdfényt teremtsek erőteljesen félresikerül a dolog, amitől láthatóan még én is teljesen megdöbbenek, már-már megijedek. Rendben, hogy kísértetvadásznak születtem és a halál angyala vagyok, de azért az, hogy csak úgy szivárognak a holt lelkek és elkezd a padlószerkezet szétreccsenni egy másik szint. Főleg, hogy a lelkek mennyisége is brutális. Így nekem már esélyem sincsen arra, hogy a bizonyítékokat jobban megvizsgáljam, mert erőteljesen lekötik a figyelmemet a lelkek. - A lelkek... mind áldozatok lehetnek, de amikor korábban itt jártunk, mintha a transzban lévő gyerekek ragadták volna őket vissza a másvilágból, ez pedig mégis kinek lenne az érdeke? - rökönyödök meg, de megmoccanni nem igen tudok. Próbálok rákoncentrálni a képességemre és megérezni, hogy a lelkek velünk szemben ártó szándékúak-e, meg úgy egyáltalán miért vannak itt, mit akarnak tenni, tudatuknál vannak-e és tudok-e velük beszélni, hiszen erre korábban is számtalanszor képes voltam, csak nem éppen ilyen körülmények között. Még azt is elfelejtem, hogy arra reagáljak Lioneah-nak, hogy mennyire tűnik a titkos járat és a vélhetően gyilkos tárgy és köpeny csapdának. - Mi folyik itt? Ki ölt meg titeket és miért maradtatok hátra vagy tértetek vissza a függönyön túlról? - próbálom felvenni velük a kapcsolatot, ha és amennyiben ez egyáltalán lehetséges. Amikor észreveszem, hogy Hella és Gilly megtántorodik és elhátrálna akkor megpróbálom a szellemeket az erőmmel elűzni a közelükből és távoltartani őket, szó szerint életrehívva a fekete szárnyaimat és kitárva eléjük lépve. Próbálom belőni, hogy mennyit bír az erőm és mire is vagyok képes és természetesen akkor inkább nyúlcipőt húzok, ha esélyem sincs visszafogni őket és kapcsolatot teremteni, de egy próbát azért megér. Addig is, talán annyira le tudom árnyékolni a hatásukat, hogy amennyiben úgy esik és úgy puffan, mindenki mögöttem elkezdjen menekülni.
// Kísértetvadász III. - Képesek erős ártó szellemeket is elűzni, vagy az akaratukat rájuk kényszeíteni. A túlvilág jelei alapján könnyebben értelmezik a jeleket, nyomokat, észreveszik a nem odaillő dolgokat. Egyértelműen érzékelik egy sötét teremtményről, legyen az szellem, vérfarkas, vámpír stb. hogy micsoda és kicsoda és hol van pontosan. Képesek ezeket a lényeket az uralmuk alá hajtani, persze ez függ a lény szintjétől, korától és a kísértetvadász korától és gyakorlatától is. + A halál angyala aspektus //
Nem mondhatnám, hogy a jelenlegi fizikai állapotomban túl hasznosnak érezném magam. Még mindig vannak utóhatásai az előző fizikai traumának. Azért egy betört koponya nem gyerekjáték, még a Mungóban is napokig tartanának bent megfigyelésen, az ellátás után. Minimum. Én pedig próbálom összeszedni magam, és úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Igyekszem koncentrálni a történésekre, és mindarra, amit a többiektől megtudhatok, összerakva a kis morzsákat arról, hogy ők mit láthattak eddig, bár egy egységes elejétől a végéig összefoglaló nélkül ez igen nehézkes. De igyekszem a festményekre, és álcanövényre koncentrálni. Főként mert a szipolyozókon való gondolkodástól csak még jobban megfájdul a fejem, de használható ötletem, vagy gondolatom nem támad az egészből. Így félre is teszem egy szemmel is látható probléma kedvéért. Amikor lépcső, és feljáró feltárul, akkor még megjegyzésként hozzá teszem, hogy egyértelműen fent a legerősebb a növénykoncentráció. Akármit is akarnak elrejteni az a lépcsősor tetején van. Arra már nem is igazán figyelek, hogy mit csinál Seraphine és Gilly, én mindenféle rúnáról lemaradtam. Amúgy sem az az erősségem, ha láttam is volna bármi ilyesmit, és a gyerek rajz pszichológiai elemzései sem az én asztalomat képzik. Alapvetően nem kedvelem a gyerekeket. Bár Max talán kivétel. Ő eléggé emlékeztetett a fiatalkori saját magamra. Vagy talán az anyámra? Nagyanyámra? Ők innen származhattak valahonnan, és vándorolhattak Mexikó irányába később. Akárhogy is nincs időm a kislányon töprengeni, de még csak a rejtek lépcsősoron se. Bár Liohoz csatlakozva indulnék el arra. Azonban mielőtt csak egy lépést is tehetnék, hogy felzárkózzak a másik mardekáros lányhoz, fojtogató érzést érzek a nyakamon. Pazar. Már csak ez hiányzott az életemből! Láhatatlan fojtogató erők, amik ellen semmit sem tehetek, semmi kísértetvadász képességem nincs. Még csak azonosítani se tudom a támadást. De a miértjét se igazán. Persze a dühös elzárt szellemeknek nem is kellenek racionális okok az ilyesmire. Már ha ezek azok egyáltalán. Kétségbeesetten próbálok meg néhány lépéssel arrébb hoppanálni, hátha ezzel megzavarhatom a támadóimat. Legalább pár pillanatig. Bár közel sem biztos, hogy történik is bármi, ha még mindig mágia blokkolt területen vagyunk. Hiszen az előbb a növényházban sem sikerült bűbájt használnom. Eközben pedig a zsebemből a kicsi familiárisom hangos visításba kezd, valamiféle segítség kérés képen...
Sajnos nem sikerül a varázslat, nem tudom újraéleszteni a lányt, és igazából ezt a sikertelenséget nagyobb kudarcnak élem meg, mint az elvesztését, nem ismertem, így tehát nem is igazán tudok hozzá kötődni. Szinte számítok is rá ezek fényében, hogy a többiek is az ő sorsára fognak jutni, ami végül be is következik, és igencsak zavar a tehetetlenség érzése. Megbeszéljük, hogy megkeressük Abigailt, ám nincs idő erre, amint kiderül, hogy az igazgatónő a lányok erejét szívja el, már meg is jelenik. Ha az irodájában éreztem, hogy van benne valami sötét, akkor most már hatványozottan meg is jelenik is, a külsején is észrevehető. Attól tartok, hogy ketten ide kevesek leszünk, és még ha Abigail jön is, talán ő sem elég erős. Én is küldök egy patrónust, de én arra kérem, hogy a többieket keresse meg, Sera tűnt az egész társaságból a legnormálisabbnak, így őt jelölöm ki, valószínűleg nem egyedül van, és addig hátha meg tudjuk védeni magunkat. Én pajzsbűbájjal készülök, fogalmam sincs, miféle varázslattal akar támadni a nő, de a tárgyak és a pajzs talán fel tudja tartóztatni egy ideig, illetve ott van még a kermon, ami nem tudom, hogyan működik, de talán most majd kiderül… Úgy helyezkedek el, hogy a bűbájomon belül legyen Autumn is, mert nem tudom, meddig tudja fenntartani a támadást, de feltételezem, hogy a nő eleget szívott magába és nem lehet ennyivel lerendezni…
//protego maxima: erősített pajzsbűbáj, véd a fizikai és mágikus támadások ellen//
Rain tehát nem jár sikerrel, az újraélesztő varázslat sem hoz eredményt, ráadásul mindegyik lány az "utolsókat rúgja", ha élhetek ezzel a kifejezéssel, én pedig nem tudok mást tenni, mint tétlenül végignézni, ahogy sorban halnak meg. Mindenesetre, egyelőre igyekszem háttérbe szorítani a bennem kavargó kellemetlen érzéseket és nem hagyni, hogy a gyász átvegye felettem az uralmat. - Logikus - sóhajtok a lány válasza hallatán gondterhelten. - Ha nincs családotok, nem keresnek és nem aggódnak értetek - összegzem komor hangon. - Hé, maradj észnél! - csettintgetek ujjaimmal az arca előtt, majd gyengéden megpofozom, hátha magához tér, de semmi. - Igen, ezt kell tennünk - biccentek egyet Rain megjegyzése hallatán, majd idézem meg a patrónusomat és ha a művelet sikerül, abban az esetben egyből Abigailhez küldöm, hogy vezesse őt ide hozzánk. A varázslatom után nem sokkal később már mindegyik lány holtan hever a földön, én pedig még mindig őket szemlélem, frissen lesokkolódva, amikor az ajtó kivágódik és - feltehetően az igazgatónő - jelenik meg. - Mi nem tettünk semmit! - csattanok fel mérgesen. - Ez a maga műve! - mutatok a lányokra, mintha az ő látványuk minden kérdésre választ adhatna. Azonban egyik baj után jön a másik és szinte azonnal az igazgatónő áll neki lebegni, én pedig próbálok helyt állni ellene. Ha van a teremben olyan holmi, amely kisebb és reptethetem - toll, ceruza, penna, tintatartó üveg, stb... - akkor itt és most mind felemelkedik a földről és az íróeszközök hegyeikkel a test felé merednek. Egyelőre azonban nem támadok, hiszen azon vagyok, hogy ne tegyek benne több kárt a kelleténél, de ha nekünk esne mágiával vagy hasonló módon, abban az esetben - amint Rain fedezékbe vonult vagy olyan helyre kerül, ahol nem érheti baj - lendülnek mozgásba a "fegyverek" és tart mindegyik Jasmine testének irányába.
Telekinézis:
1. szint: Kisebb tárgyak (kődarab, pálca, pohár) mozgatása, lebegtetése. Veszélyes tárgyak esetében lökés is lehetséges, ilyenkor támadni lehet üvegcserepek, vagy éles tárgyakkal. A mozgatott tárgy súlya maximum 3 kg.
- Gondolom az álca elnyomja a szagokat is. - felelem Serának, bár a nyelvem hegyén van az is, hogy az a fránya megfázás, de azt hiszem a többség nem venné jó néven, ha viccelődnék, főleg hogy a nővérem épp azon tanakodik, hogy hullákat hagyunk hátra. Mondjuk olyan sokakba eddig még nem futottunk bele, hogy rettentő zavaró legyen, vagy legalábbis nekem. A kérdésre viszont újfent csak elgondolkodom. Az, hogy futólag ismerem talán a lányt, aki a diri, de az sem teljesen biztos, hogy ő az, vagy már megváltozott, nem jelenti, hogy eldutom dönteni csinálhatja-e ő mindezt. - Gőzöm sincs. Ha plusz erőt kapott, de rosszra használja, akkor lehet ő az egész elindítója, vagy... nem. - vonom meg a vállamat. Tippelni tudnék csak, tényleg mást nem. - Lehet, hogy az a legtisztább, ha felkeressük. - főleg, ha az itteniek is felszívódtak, ami felettébb furcsa. Én egy bólintással támogatom Sera ötletét, hogy kipróbálja itt is a rúnát, de persze azért félszemmel figyelek rá, ha más nem tenné, hogy nem vegye ki túlságosan az erejét. Szükség lesz még rá és azért az itteniek közül elsősorban benne bízom meg. A néma csajt eddig is kb. levegőnek néztem, Gilly állandóan hezitál, nem a legjobb csapat lássuk be. - Nem tűnnek átjárónak. - piszkálom meg az egyik festményt és mintha valami skicc rajzolódna kis a festék alatt, ami nem tűnik túl barátinak első ránézésre. Nem tudom, hogy miért akarták elfedni, talán nem is fontos. A legjobb az lenne, ha dumálnánk a dirivel. Aztán sikerül megtalálnom a tényleges titkos ajtót. Megállok azért a lépcső aljában. Gyanús, hogy pont ott van a bizonyíték, csak úgy ledobva. - Ennek se kicsit van csapda szaga. Ha a gyilkos vacka minek hagyta itt a cuccait, ha pedig épp felment vadászni valakire, akkor se lenne értelme. - szökken fel a szemöldököm. Most először válik láthatóvá az eddig körülöttem sertepertélő demiguise és magam elé engedve indulok el felfelé a lépcsőn, és nagyon úgy fest, hogy a lelkek megjelenésével ez mindenkinek hamar sietős és követendő példa lesz. Gondolom a titkos járat lezárása nem tart vissza holt lelkeket, de a jó ég tudja, ezt már meghagyom a többieknek, hogy visszacsukják, ha akarják. Azért persze nem indulok el egyedül, de a képességeim már-már kiélezve reakcióra készen talonban pihennek, ki tudja mi vár odafent és a familiárisom is bármikor pofán köp bárkit a tűzleheletével. És persze pásztázza a jövőt, én pedig figyelem őt, ha félre kellene ugrani, vagy ilyesmi.
//Demiguise: Jövőbelátás, Mágikus védelem. Jövőbelátás: Előzetes kognitív látása van. Előre látja néhány másodperccel a jövőt, így szinte lehetetlen átejteni, elfogni, kivéve ha ellenfele valami teljesen kiszámíthatatlan dolgot tesz.//
Aki keres az talál! Lio ugyan a festmények kapcsán nem talál semmit, hiába maszolja el őket. Itt tényleg két kapocs is lehet a festmények tekintetében. Akik itt lent festegettek valami más szempontból lehetnek érdekesek, mert nem használták a furcsa lila virágot. Azonban ha kicsit elmaszatolja, akkor alatta borzalmasan csúnya skicceket talál, mintha valaki megpróbálta volna felrajzolni a majdani mesterművet, aztán odajött a tényleges alkotó, aki megfestette a reprodukciót. Ám Lio ennél is fontosabbat talál, egy titkos átjárót, amiről lehet, hogy a pincében alkotgató lányok sem tudtak. Ugyanis a sötétség angyala az egyik függöny mögött egy különösen elütő téglára lel, amit megbökve máris feltárul egy titkos ajtó. Egy lépcső vezet felfelé az emeletre. Az első lépcsőfokon ott a köpeny és a kés, amit Lio a látomásában vett észre. Seraphine-nek lehet igaza, méretre bizony nem felnőtt méret. Ha közelebb lépnek a járathoz, Hella már egyértelműen innen érzi azt a furcsa érzést, hogy a tömény növényi koncentrátumban gazdag emeleti szobához vezet. Hella nem igazán hallott még szipolyozókról, ha csak nem a félelemvámpírokat értjük, akik mások könnyéből tudnak erősödni. Seraphine vélhetően azért nem érezte a vérszagot, mert a növények nem csak külsejükben álcáznak, hanem szagra is olyan tömény illatot sugároznak, hogy azon nem üt át semmi. Átvizsgálva a holttestet nem találnak nála semmi külünösebbet, az igazolványát viszont igen, abból kiderül, hogy bizony tényleg ő a fogorvos. A szúrásokban nem volt semmi számtani rendszer, viszont aki tette, képzett gyilkos volt, artériára, és könnyen átüthető belső szervekre ment rá. Gilly visszaemlékszik a skiccekre, több harmincas-negyvenes csinos, jóképű pasi volt ott, és ha visszaemlékszik Dorian szavaira, tanítók, apukák, ápolók is tűntek el mostanság. Viszont ami érdekes lehet, hogy a halottnak a slicce fel van szakadva, mintha valaki megpróbálta volna erőszakkal lerántani a zippzárat. Gilly a festményekben nem talál titkos átjárót, síkkaput. Viszont amikor Seraphine megpróbálja itt is a rúnamódosítást, fényt ugyan nem tud vele teremteni, de a padló recsegve ropogva elkezd felszakadni, és holt lelkek kezdenek kiszivárogni alóla, mintha eddig valami mágia megkötötte volna a lelküket. Hella és Gilly azonnal fojtogató érzést tapasztal, mintha valaki az életükre pályázna, míg Lio és Sera ebből semmit sem érzékel. A fekete szárnyaknak is megvannak az előnyei. Viszont ha sikerül idecsalni valahogy azt, aki sötét mágiát űz, talán az egykori áldozatai ellene fordulhatnak. Túl sok itt a ha.
[szerelem, háború]
Rain már nem is érzi a pulzusát a lánynak, aki összeesett, vélhetően eddig bírta a szerveze a megpróbáltatást. A szőke is teljesen el van révedve a semmibe, de azért még pár kérdés erejéig magához lehet téríteni. – Eredetileg tizen voltunk. Nem értünk különösebben a művészetekhez. Kerestük a hasonlóságot, és csak annyi, hogy egyikünknek sincs családja, aki keresné. – A többiek bólogatnak már annyi erejük sincs, hogy esetleg üljenek, vagy válaszoljanak, szépen mind a három elfekszik a földön, már tényleg a végüket járják. – Az igazgatónő mintha… ebből nyerne erőt, hogy a korábban ide járt gyerekeket visszahozza, hiszen ez egy árvaház, senki nem keres minket. – Végül ő is eldől, és kiadja a lelkét. Valami szörnyű fekete mágiát használhattak rajtuk! Viszont nem más, mint maga az igazgatónő érkezik meg, szó szerint kivágja az ajtót, és a négy halott lányra pillant le. – Mit tettetek velük? Ők az én gyermekeim! – Rain és Autumn is érzékeli, hogy Jessamine kissé felemelkedik a földről, már le sem ér a lába, szinte lebeg, láthatóan tele van mágikus erővel, fel van töltődve sötét mágiával. A szeme vérvörösen kezd el kavarogni, ahogyan karomra görbíti az ujjait, varázsolni készül.
//Határidő: június 17, én írok június 18//
Gillian Ollivander
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A sötétség angyalai (Jégnász konstelláció) 2023-06-08, 12:22
"A csillagok csak nézik, az angyalok csak hallgatják, mit össze nem beszélünk itt a Földön, arról mi odaát evidencia."
Amikor megtaláljuk a holttestet azért a szám elé kapom a kezemet. Egyrészt egy kényeskedő reflex másrészt épp palástolni akarom, hogy igenis megfordult a gyomrom egy pillanatra. Igen, már az indulásnál láttuk Aspasia miként járt, de ez most más, ez most itt van előttünk.. Persze azért megpróbálok közelebb húzódni és megnézni, hogy mégis ki az, vagy látok-e rajta bármit, bár nagyjából olyan arccal, mintha egy csésze gőzölgő egyebet szemlélnék, hiába nem szaglik az emberünk. - A kisfiú ábrázolásai között volt egy csomó rajz egy jóképű férfiről.. - mormogom elgondolkozva és megpróbálom össze vetni, hogy amiket a fiú rajzolt, azok nyomokban hasonlítanak-e egyáltalán erre a férfira. Megpróbálok vissza emlékezni arra, hány rajz volt róla és megpróbálom megszámolni hány szúrást látok a férfin.. Fogalmam sincs miért, de úgy érzem hátha fontos. - Miért utálta a kislány a fogorvost? A fiú is azt említette, hogy a fogorvosi aktákat nézzük át.. Bár ő nem említette, hogy utálta volna.. - kérdezem Lilotol vagy aki hajlandó válaszolni. Hella válaszára csak egy pillantással nyugtázom a véleményét. Bár inkább azt latolgatom vele kapcsolatban, hogy ő jól van-e.. Sera szavai azért némi aggodalomra adnak okot, hogy mindenki meghalt volna. Amikor viszont elkezdi hibáztatni magát - Talán a növény fedte el.. - vonok vállat. Nem vagyok éppenséggel egy vigasztalás bajnok. Már épp rá szánnám magamat és mozdulnék én is, hogy közelebb merészkedve át nézzem a holtest zsebeit.. De Sera megelőz. Amit végül meg kell állapítanom, hogy nem bánok! - Mit tehetnénk vele? Égessük el? Mágia nélkül nem túl egyszerű mit kezdeni egy holtesttel, főleg ha gyorsan akarjuk kivitelezni. - osztom meg a véleményemet, de aztán valami kattan bennem - Várj, azt mondtad testeket? Találtatok másikat is? - nézek a vámpírlányra beharapva a számat. Aztán persze gondolatban fejbe kólintom magamat, hogy bakker egy sorozatgyilkost, de lehet hogy többet keresünk épp.. Nem kellene meglepődni, hogy holtestek vannak erre, arra.. Végül mindenki elindul lefelé Lilo nyomában, vagy épp mellette. A műterembe érve körbe sétálok, hogy szemügyre vegyem a festményeket. A többiek elbeszélései nyomán pedig felötlik bennem egy gondolat - Vagy a festményekbe kerültek.. Esetleg minden festmény valamiféle átjáró? - talán masszívan hülyeség és nagyon légből kapott, de valahogy ez az érzés kavarodik fel bennem leginkább.
Gilly okfejtéseire röviden reagálok, bár néhol csak megingatom a fejem. - Azt mondta, hogy két különböző nyomozás van, Aspasia vagy ez. Ennek semmi köze hozzá, szerintem. Mi olyan nyomokat találtuk, ami szerint nem csak néhány ember halhat meg itt, hanem szó szerint mindenki. Nem túl késő közbelépnünk... Remélem. - teszem azért hozzá, hiszen nem lehetünk biztosak semmiben. Ahogy Lioneah elégedetlenül ki is mondja, minden csak talán, talán és talán. Ahogy a próbálkozásom előidézni az éjszakai égboltot és holdfényt is csak ennyi, próbálkozás. Teljesen meg is döbbent, hogy ennyire sikertelen a rúna, ezek szerint tényleg ég és föld van közöttünk és az ezt használó személy között, illetve aközött, aki levédte ezt a helyet - aki talán egy és ugyanaz, talán nem. Kicsit megtántorodok, az orrom elé kapom a kezem, hogy döbbenten lássam meg a vércseppeket, amik hirtelen megindulnak. - Erre... azért nem számítottam. - vallom be, de arra mégkevésbé, hogy egy titkos álfal rajzolódjon ki előttünk egy... holtesttel. Az egészségemmel nem törődöm jelenleg annyira, mert Vlad azt mondta, hogy gyorsan gyógyulunk és négyen vagyunk egy helyen, persze figyelem magamban, hogy ez tényleg igaz és működik-e. - Hogy nem éreztem meg a szagát? Szúrásnyomok, tehát alvadt vér, tehát vámpírszaglás. - hibáztatom kissé magamat, pedig így is megtaláltuk, csak kicsit nehezebben. - Ha ő a fogorvos, akkor vagy kiadja valaki magát neki, vagy a kislány hazudott, amikor azt mondta, hogy a többiek a fogorvossal vannak. válaszolok a húgomnak, kicsit bólintva. Azért megnézem van-e nála valamilyen igazolvány, egy levél pecséttel, vagy ilyesmi, hiszen ebben a korban kétlem, hogy névjegykártyával jártak az emberek. Végül kiegyenesedve fordulok vissza a többiekhez, sóhajtva. - Nagyon bizarr, hogy csak úgy hátrahagyjuk a testeket, de nem tudom, hogy mit tehetnénk, ezt nem feltétlenül tanultam az akadémián. - nézek a többiekre, leginkább Hellára, aki az Auror szakon van és nem csak pár hét alatt tolta le a gyorstalpalót, bár ez a pár hét elképesztően tartalmas, fárasztó, és egész életemet megváltoztató élmény volt. Minimum ráterítek valamilyen anyagot a testre, ha nincsen fehér lepel, akkor függönyt tépek le, aztán a nővéremmel és a többiekkel tartok vissza az alagsorba. - Tehát többen dolgoznak össze. Valahogy el kéne érnünk az igazgatót, Lioneah, szerinted képes lenne ilyesmire vagy mellettünk állna? - fordulok felé menet közben, mert elválni nem válhatunk el. Érdemesebb lett volna a 3-3 felállás, de mostmár akárki válik le egyedül csatlakozni a másik pároshoz, amíg átér fokozott veszélyben van. Valószínűleg gyávának is lehetne titulálni, de inkább megpróbálok azzal takarózni, hogy az alagsorban amikor utoljára voltunk még haldokoltak, tehát oda kell mennünk és kész. - Nem tudom, talán több terem is van itt lent, vagy a Szükség szobájához hasonlóan változik, ha bezárják előttünk. - gondolkozom el, méregetve a festményeket és elgondolkozva a mágiatörténeti-művészettörténeti fontosságukon, ha van. Én is arra számítok, hogy megérezzük a sötétséget a festményekből és itt is használták a virágot, de egy kicsit várakozóan pillantok a többiekre. - Próbáljam meg újra, itt is használni a rúnát? Ha a kermon gyorsan meggyógyít, akkor… akkor csak kibírom a rosszullétet, amíg tart. - vetem fel. Én nem akarom elvetni azt, hogy ennek az egésznek igen is van fontossága és van értelme, nem csak gyakorlat, szóval ha már egyszer megtudtuk, hogy a holdfény és a virág kapcsolata fontos, akkor újra alkalmazom. Viszont várok azért egy-két biccentést, főleg a testvéremtől, érthető okokból, mielőtt megpróbálnám újra a rúnát felhelyezni erre a teremre is és megidézni a holdfényt, meg persze függ attól is, hogy a kermon milyen gyorsan gyógyít meg az előzőből.
// Ereklyevadász, Fikció vagy ereklye?+Ereklyevadászat történelem, Mágiatörténet: 40 pont: Valami információ a festmények közötti kapcsolatról, duplavászon, duplakeret, levehető, megforgatható, átkozott (na jó, ez a többi csapdaismeret képességemmel), stb.
A Rúna+Holdfény csak akkor, ha tényleg gyorsan visszagyógyulok a kermontól és rábólintanak, szóval valószínűleg addig zárójeles-feltételesmód. //
A helyzetünk egyáltalán nem biztató, a meg nem fejtett levél és az infók alapján kezdek arra gondolni, hogy valami ottani őrült szabadult be ide? Talán pont maga az igazgatónő lenne? Sok a kérdés, amit jó lenne megbeszélni Autumn-nel, de egyelőre nem lehet, mert itt vannak a lányok. Amikor az egyik elájul, abban a pillanatban mellé ugrok. Megvizsgálom a pulzusát, de nem érzem. Gyógyító felszerelés nincsen nálam, de megpróbálkozom egy újraélesztő bűbájjal, hátha a modern mágiánk fejlettebb, mint ez a kor, és legalább az életbe visszahozná a lányt. Emiatt nem is igazán tudok arra figyelni, amit a lányok beszélnek, majd megtárgyaljuk utólag, egyelőre igyekszem mindent megtenni, amit lehet, hogy megmentsem. Ha sikerülne esetleg, akkor megpróbálom őt is felsegíteni, és leültetni valamelyik székre, amíg Autumn a többieket kérdezi. Akármi is az eredmény, nem hagyhatjuk így a lányokat, ebben az állapotban. Felrémlik az igazgatóval folytatott beszélgetésem, hogy én csak a kicsikkel foglalkozzak, a nagyok nem az én dolgom. - Mindenki, aki veletek nagyjából egy korú, ebben az állapotban van? - kérdezem homlokráncolva. Lényeges információ lehet, főleg azzal összerakva, amit Autumn megtudhatott tőlük korábban. - Szólni kellene Abigailnak, vagy másnak, hogy rosszul vannak… és mielőbb megtudni, mit akartak ezzel a levéllel, mert van valami, ami nem áll össze - súgom Autumnek. Azt nem tartom jó ötletnek, hogy mi kísérjük őket a szobájukba, mert elkaphatnak, viszont szétválni ezen a ponton már nagy őrültség lenne, mert nincs más közülünk a közelben.
//Újraélesztő bűbáj: kitalált gyógyító szakos varázslat//
Akármennyire is rossz most a helyzetünk, és akármi is az oka, hogy Vlad pont minket küldött, pont ide, hogy beavatkozzunk, azért nem feltétlen értek egyet abban, hogy egy gyerek az elkövető. Persze, akadnak olyanok, akiknél már korán megmutatkozik a pszichopata hajlam, pl. legyek szárnyát tépkedi ki szórakozásból, békákat boncol élve, hogy lássa meddig bírják, és hasonlók. De ezek többnyire nem elég óvatosak, és megfontoltak, hogy eltüntessék a nyomaikat, mert nem érzik, hogy a tettük rossz lenne, és rejtegetni kéne. Így azért vannak más magyarázatok is az alacsony termetre. Lehetnek törpék, koboldok, ezek által létrejött félvérek, vagy csak sima genetikai törpenövésben szenvedő emberek is. Ha pedig visszatérünk a gyerek teoriához, akkor biztos, hogy nem egyedül van benne, hanem egy felnőtt irányítása alatt áll. Ez esetben a felnőtt elemet kell megtalálni és likvidálni elsődlegesen. Azt pedig végképp erősen kétlem, hogy maga Mex lenne a tettes, különben mért mutatott volna nekem meg ennyi mindent? Ezen felül az a lányka túlságosan hasonlít rám, túl sok mindenben. Mintha a fiatalkori énem tükörképe lenne, vagy talán egy felmenőmé? Anyám családja valahonnan innen származhat. Ha pedig én nem voltam képes ilyen tettekre ennyi idősen, akkor ő aligha. Még ha érti is, hogy mekkora itt a baj. - Fentről koncentrálltan érzem a növényt. Ott is van valami. - jegyzem meg azért. Bár továbbra se nagyon távolodom el Lio-tól, és vele indulok el lefelé. Itt tényleg több szálon futhatnak az események, de hol érnek össze, és mi célból? Azon már meg sem lepődőm, amikor egy növényi állfalból egy fehérköpenyes hulla kerül elő. - Ott ahol már hulla van, ott utóhatás is. - válaszolom meg azért Gilly egy előző gondolatát a fehérköpenyest látva. Bár nem fordítom el a tekintem a hulláról, az elég merevnek tűnik. Életszipolyozók? Egy pillanatra Lio felé kapom a tekintetem, mert ez egy új szó, és egy új információ számomra. Vajon mit láthattak? Ha megtaláljuk azokat az életszipolyozókat, akkor rajtuk keresztül a főgonoszt is? De ha korábban itt voltak, most mért nincsenek? Azért egy hosszú pillanatra elgondolkodom, hogy hallottam-e már "életszipolyozó" lényekről, ha igen, akkor mivel lehet előcsalni őket, esetlegesen mivel lehet csapdába csalni őket? Ha nem jut eszembe erről semmi, amit megoszthatnék a többiekkel végül csatlakozom Liohoz a festmény nézegetésben, illetve titkos átjáró keresésben. Esetleg olyan szemszögből vizsgálódva, hogy rejthetnek-e ezek elfedett csapdákat számunkra? Bár nem mondom, hogy nem fáj veszettül még mindig a fejem, és könnyű koncentráltan, és hatékonyan keresgélni, de valahogy muszáj hasznossá tenni magam, és itt nem igazán működik a mágiánk. Legalábbis az enyém elég szépen csődöt mondott korábban a nyomfeltáró bűbájjal.
//Intelligencia: 25 pont Legendás Lények gondozása: 10 pont Sötét varázslatok kivédése: 40 pont Egyetemi tárgy: Csapdaismeret alapok (elmélet-gyakorlat) //
Elismerően pillantok Rainre, amint kezébe veszi az ügyet és bemutatkozik a lányoknak. Nagyjából ilyesmire gondoltam én is, az pedig, hogy előzetes megbeszélés nélkül is megy számunkra a rögtönzés, némi bizalommal tölt el. Én a nyomozó szerepében, ő pedig itteni alkalmazottként. A lányok esélyesen hamarabb megnyílnak neki, mint nekem, olyasvalakinek, akit még életükben nem láttak előzőleg. Ha a nyomozói mivoltom miatt nem beszélnek, Rain még abban az esetben is bevetheti a "ti oldalatokon állok"-kártyát és finoman kikérdezheti őket. Nélkülem, természetesen. - Rendben. Nekem így is megfelel - biccentek egyet Rain irányába, aki a székek felé próbálja terelni a lányokat, azonban időközben az egyikük összecsuklik, majd elterül a földön. Pillanatok alatt mellette termek, majd igyekszem őt észhez téríteni, miközben a szőke hajú lány szavaira is figyelek. Próbálok minden egyes információt elraktározni az elmémben és összerakni belőle valami érdemlegeset, egyelőre azonban minden annyira kusza... - Lépjetek egy kicsit hátrébb, hadd kapjon levegőt - figyelmeztetem a lányokat, majd adom át én is Rainnek a terepet, aki ápolónői minőségben tartózkodik itt, remélhetőleg ért is valamennyit a dologhoz - habár - véleményem szerint a lánynak csupán egy kiadós alvásra lesz szüksége. - Hogy érted, hogy valaki? - fordulok végül a szőke hajú lányhoz, miközben Rain remélhetőleg a bajba jutott társát látja el. Mivel nem ellenőriztem a pulzusát, mivel egyszerű ájulásnak hittem a dolgot, ezért egyelőre fogalmam sincs róla, mekkora a baj tulajdonképpen. - Pontosan milyen tehetségetek van? - ráncolom a szemöldököm. Ha az igazgatónő valóban ezekre helyezte a hangsúlyt, akkor annak lehetett valami konkrét oka. - Mindannyian művészi beállítottságúak vagytok? Ki tudja, az egyik talán egy nyelvzseni, a másik kiválóan varázsol és már most kiemelkedik a társai közül, egy harmadik pedig logikai feladatokat old meg mindenféle probléma nélkül. Tehetségek Intézete? Különös, bár cseppet se meglepő. - Üljetek le, pihenjetek - terelem végül én őket a székekhez, hiszen látszik rajtuk, mennyire kimerültek. - Mikor aludtatok utoljára? - teszem fel a kérdést, hiszen a fáradtságot ahhoz kötöm, noha ennek - jelen esetben - több, másféle oka is lehet. - Mindannyiótokban lakozik valaki? Vagy emberről-emberre száll egy illető? - puhatolózom, ezúttal teljes mértékben elfeledkezve a levélről és annak tartalmáról.
- Egy újabb talán... - húzom el a számat Sera szavaira. Tanulni jöttem és nem tudom, hogy ezek a végeláthatatlan talányok mire is jók valójában. Ha ez egy szimuláció, mint legutóbb, akkor nincs semmire érdemi hatása. Ha a múlt, akkor meg nem igazán kellene túl sokat változtatni rajta. Így is úgyis faramuci a helyzet, de még sem ülhetek le dacosan a folyosón, hogy én bizony nem értem az okokat és a miérteket és akkor nem vagyok hajlandó tovább menni. A többiek úgyse értenének egyet és gondolom csak akkor jutunk haza, ha a végére jutottunk ennek a tudom is én minek. Azért, amikor elered az orra vére a nővérem mellé lépek, ha a varázslat túl sokat venne ki az erejéből, akkor mégis csak ott legyek és ne essen össze. - Ez akár a kiscsaj átal utált fogorvos is lehet... - szökken fel a szemöldököm, amikor felderül az álfal és mögötte a növények lebontása után a hulla is. Bár az alaján, amit Gilly mond akár több tettes is lehet. - Talán nem egyedül csinálja. - mert hát nekem a kiscsaj még mindig gyanús, nem került le a listáról, még ha azt is mondjuk, hogy valami magasabb tettes is van. Meg aztán a talán halott fogorvos is eléggé azt mutatja, hogy gyanús lehet a lány. Halkan sóhajtok egyet, természetesen egyedül eszem ágában sincs elindulni semerre. Megvárom a többieket. Ha már együtt vagyunk, akkor nem fogunk megint szétválni, én elsőre is Serával maradtam és ez ezúttal sem változik. Tehát együtt a többiekkel indulok meg csak lefelé. Habár nem tudom, hogy a festményekkel mihez tudunk kezdeni. Sera előzőleg is igen komoly erőkifejtést nyújtott, hogy holdfényt varázsoljon, többször nem tehetjük meg. Találomra azért odamegyek egy friss festményhez, kicsit megmaszatolni a szélét, van-e alatta valami másik kép, amire most festettek rá direkt, bár jó eséllyel akkor simán egy színnel festik át és nem egy konkrét képpel. - Na jó, most eltévedtünk, vagy hol vannak az előbbi zenekaros életszipolyozók? - ráncolom a homlokomat, hiszen a cél az volt, hogy odamenjünk vissza, akiket Serával előzőleg láttunk a lépcső tetejéről, akik zenéltek és mintha csökkent volna közben az életerejük. Viszont most nincsenek itt, vagy mi jöttünk rossz felé? Annyira csak nem nagy ez az iskola, bár ha bárhol lehetnek rejtett falak és átjárók... Kicsit azért körbe is tapogatok, mert az a növény festék bármit elfedhet.
A lányok bár ellenségesnek tűnnek, mégis közelebb lépnek. Mintha nem is a két új arctól, hanem magától a helytől viszolyognának. Az egyik végül össze is esik, látszik rajta, hogy túlhajszolt, a többiek ugranak hozzá, hogy megnézzék, hogy mi baja. Egy szőke lány viszont nem hajol le, hanem a két angyalhoz fordul. – Meneküljenek innen, amíg lehet. Ott lent, sötét dolgok folynak. Valaki.. használja a testünket. Az igazgatónő úgy vett fel ide minket, hogy kiaknázza a tehetségünket. – Egy másik gugoló lány néz fel az angyalokra. – Először azt hittük hogy tényleg tehetségesek vagyunk, de én például festek, és furcsa monogrammokat írok rá, mintha nem is az enyém lenne. Mintha.. mások műveit alkotnánk újra.. Használják a testünket. – Rázza meg a fejét, és ha a két angyal megvizsgálja az összeesett lányt, már nem is érzékelik a pulzusát, mintha valami feketemágia elszippantotta volna. A négy életbenmaradt pedig olyan, mint a mosott szar, lényegében csak valamiféle eszközök, katalizátorok egy furcsa idézéshez. Kérdés, hogy velük foglalkoznak, vagy pedig a levéllel, ami olyan furcsa volt a Lett elmegyógyintézetből.
[természet, trükkök, sötétség, halál]
Seraphine tehát úgy gondolja, hogy megpróbál szagmintát venni, meglátjuk, hogy van-e értelme. Hella az egyik emeleti szobából érzi legerősebben a virágokat, onnan sokkal jobban koncentráltan, mint a többi teremből. Lehetséges, hogy ez egy itteni virág, de a többség nem ismeri fel a használatát, nem igazán mélyültek el benne, viszont valaki nagyon is aktívan használja. Lio és Hella elindunának az alagsorba, ám Seraphine nagy nehezen ki tud csikarni egy kis mágikus fényt, de kellően megerőlteti magát, még az orra is elkezd vérezni. Tehát beleépíti a saját rúnáját a növényházba, és mesterségesen világítja be a holdfénnyel a környéket. Így most már láthatják, hogy az egyik fal olyan, mintha valami álfal lenne növényekből, és mögötte ott van ismét egy holttest. Egy középkorú férfi lehet, meglehetősen jóképű, legalább az volt, amíg még élt. Talán egy napos lehet, tehát még nem szaglik, vagy a növények még ezt is elfedték. Le tudják szedni a növényekből a válaszfalat, így látni, hogy a férfit rengeteg késszúrással megölték. Egyébként fehér köpenyben van, mint a medimágusok, vagy a fogorvosok? Gilly megpróbálja visszaidézni a fiú rajzait, és a sok összefüggés mellett több csinos férfi arca is le volt ott skiccelve, aminek mintha semmi értelme nem lenne. Végül Lio ha akarja bevárhatja hogy mit találnak a halottnál, de már egy ideje el akar indulni, ezért most lefelé lépdel a lépcsőn, a nyomában a többiek, ha majd utolérik. Most nyitva az alagsor ajtaja, ami olyan, mint egy műterem. Több friss festményt is látni, zenekari kottákat, hangszereket. A festmények némelyikét Lio felismeri a varázsvilágból, több száz éves darabok, de akkor mi értelme másolni őket? Annak ellenére, hogy frissek, drámaian hasonlítanak az eredetikhez. Viszont Lio is kezdi azt érzékelni, hogy nagyon különös ez az árvaház, s bár több szálon fut a cselekmény, mi köze van ennek a világmegmentéshez? Lehet, hogy Vlad csak gyakoroltatja őket, hogy összeszokjanak, próbálgassák az erejüket?
//Határidő: júni 6, én írok június 7-én //
Gillian Ollivander
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A sötétség angyalai (Jégnász konstelláció) 2023-05-25, 06:31
"A csillagok csak nézik, az angyalok csak hallgatják, mit össze nem beszélünk itt a Földön, arról mi odaát evidencia."
Lilo tökéletesen kimondja azt ami engem is aggaszt és ami miatt eleve lemaradtam. És neki címezve válaszolok is - Én először azt hittem, ami Aspasiaval történt és ennek a helyzetnek köze van egymáshoz valamilyen módon… De Vlad annyit mondott csak, hogy “A múlt már csak azért is különös, mert ami ott történt, az segíthet megértenetek a saját sorsotokat.” - idézem vissza, de aztán összességében vállat vonok. Arra, hogy mi történik a gyerekekkel az alagsorban csak kilel a hideg és elég nagyot nézek. - Bennem az is felmerült, hogy vajon.. az igazi katasztrófa már megtörtént..? Mert nekem úgy tűnik, hogy csak az utóhatásra értünk ide.. és azt kéne valahogy orvosolnunk.. Vagy ez még csak mindennek a kezdete..? - mert számomra ez egyáltalán nem egyértelmű és valamiért úgy érzem ez is fontos pont lenne.. Végülis Hellat támogatva, ha szüksége van még rá esetleg indulok meg a többiekkel és kivételesen elengedem, hogy a fogászati részleget keressük fel és kvázi a másik irányba induljunk le. Sera varázslatát elnézve pedig belém ég kicsit a féltékenység arra vonatkozólag, hogy még nagyon sokmindent kell tanulnom és egyfajta rádöbbenés, hogy mennyire sehol nem tartok. Abban Lilonak tökéletesen igaza van, hogy nagyon sok a nyom, nagyon sok az információ és eszméletlen sebességgel haladunk ki tudja voltaképp merre. Igyekszem vissza idézni a fiú rajzait és közben az egész viselkedése megüli a gyomromat, főleg amikor arra terelődik a szó, hogy lehet egy gyerek a tettes.. - Igen de Hella fejsérülést is szenvedett.. És ha jól emlékszem a kisfiú is említette, hogy valakinek bezúzták már korábban a fejét, van akit az emeletről löktek le… És amúgy váltig állította, hogy mind meghalunk. Mintha tudta volna miért vagyunk itt és bár csak velem találkozott néha többes számot használt... - vallom meg furcsállva. Persze nem akarom instant besározni a kiskölyköt, de az egész viselkedése nagyon furcsa volt, az is ahogyan lepattintott..
