2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Mit is keresek itt? Ez egy feledtép érdekes kérdés. Idén szeptemberben úgy döntöttem, hogy céljaim érdekében elkezdem az auror szakot. Már csak a puszta irónia kedvéért is. Ülök az órákon, figyelem a sok nyápicot, akik azt gondolják, hogy majd hősök lehetnek a fenséges Auror Parancsnokság kötelékében. De jó ha egyedül be tudják kötni a kis cipőfűzőjüket. Igen, lenézem és megvetem őket. Éppen úgy, ahogy szerintük egy néma lánynak nincs helye köztük. Pedig fogalmuk sincs még, hogy mekkorát tévednek. Életem két fő célja, hogy találjak egy vérfarkas falkát, akik befogadnak, és megteszik azt a szívességet, hogy beharapnak. Aztán pedig, mint új családom segítenek elérni a céljaim. Főként a második fontos dolgot. Méghozzá, hogy bosszút álljak a családomat kétszer is elpusztító aurorokon. Belülről fogom tönkre tenni az egész szervezetet. Szépen lassan apránként. El sem tudjátok képzelni milyen idegesítő részmunkaidős titkárnőkét kedvesen mosolyogni, miközben mindenkit megfojtanék magam körül egy kanál vízben. Meglepett-e, hogy a semmiből felbukkant az a bizonyos levél? Nos, nem annyira mint a tartalma. Valaki felfigyelt rám, és a képességeimre? Az azt jelentené, hogy valami mód szemmel tartott. Ami roppant nyugtalanító. Nem tehetek róla, de én már csak ilyen vagyok. Gyanakvó. Meg kell tudnom, hogy ki küldte a levelet, és pontosan mit tud rólam, és az esetleges jövőbeni terveimről. Vajon hatásos szövetségesre lelek, vagy egy bosszantó ellenségre, aki jó útra akar téríteni? Nem, nem vagyok annyira naiv, hogy bevegyem ezt az ártatlan magántanár maszlagot. Szóval, ha másért nem, de a saját gyanakvásom miatt kénytelen voltam elfogadni a meghívást. A kastély már kívülről is ígéretesnek tűnik a medencével, de jelenleg sokkal jobban érdekel a házigazda kiléte, mintsem a külsőségek. Odabent pedig már néhányan meg is jelentek. Némán biccentek oda nekik, miközben szemrevételezem őket, egy kis arrogáns mosollyal a szám szélén. Minta én már tudnék valamit, amiről nekik fogalmuk sincsen. Még csak egy kósza "Üdv"-re se telik. Persze, én is ugyanannyit tudok, és ugyanazért vagyok itt, mint ők. Egyszerűen maradok az események néma szemlélője. Nem érzem szükségét bármilyen gondolatom megosztani velük. Nem vagyok csapatjátékos. Ezen pedig nem óhajtok változtatni. Legalábbis egyenlőre. Szóval csak hallgatom az egymáshoz intézett szavaikat, miközben leguggolok a heptagram egyik csúcsához, és közelebbről is megnézem magamnak a gyertyákat, és a párnát is. Ez szinte biztosan valamiféle szertartás előkészülete. Méghozzá vélhetően nem valami alsós egyszerű, jóindulatú bűbájé. Más szóval kezd kíváncsivá tenni a dolog, és egyre jobban tetszeni. Pedig a házigazdának még mindig semmi nyoma. Egyszerűen vélhetőleg elsőként helyet foglalok a párnán. Ha valamit megtanultam az életem során az a türelem. Hamarosan, amikor mind a hét ág megjelenik, vagyis befut a maradék két feltehetőleg lányka is, akkor úgyis minden ki fog derülni. Nem, az sem kerülte el a figyelmem, hogy eddig rajtam kívül négy lány jelent meg. A csillag hét ágú, tehát még ketten hiányoznak. Hacsak nem a titokzatos "Magántanár" a hetedig ág. Ez esetben még egy valakire várunk. Mert biztos vagyok, hogy a házigazdánk szemmel tartja valamiképp az eseményeket, és az érkezők számát. Én ezt tenném, ha én lennék a helyében.
Tárgy: Re: A sötétség angyalai (Jégnász konstelláció) 2021-06-22, 18:43
Angels & Aspasia
[You must be registered and logged in to see this image.] Nem feltétlenül gondolok a legrosszabbra rögtön azután, hogy egy levél a semmiből jelenik meg előttem, de azért valljuk be, van benne valami varázslatos, ami már alapból vonzza az ember kíváncsiságát. Épp ezért is érkezek meg a levélben leírt helyszínre. Maga a meginvitáló szöveg igazán ártalmatlannak tűnt, ezért sem érkezek különösebb aggályokkal. A kastély elsőre nem a legbizalomgerjesztőbb, viszont ha az ember jobban megnézi, akkor láthatja, hogy mennyire rendezett és ápolt a környezete. Carissával csendben lépdelünk az avaros felületen, majd az ösvényről letérve, ahogy a kastélyhoz közeledek, beszéd hangja üti meg a füleimet. Az ajtóban meg is pillantom a lányok trióját, akikkel ugyan nem vagyok se ház, se szaktárs, de még az egyetem előtt könnyen lehettek óráink együtt. Megpaskolom Carissa keskeny nyakát, majd biccentek neki egyet, hogy menjünk nyugodtan közelebb a lányokhoz. - Sziasztok! Aspasia vagyok, őt pedig Carissának hívják. Erről a levélről lenne szó, nem igaz?-amint befejezem, ki is húzom farzsebemből az említett levelet, majd enyhén oldalra döntött fejjel várom a válaszokat. - Azt hiszem... Ez a hely nem feltétlen egy magántanár miatt létezik. -pillantok be én is a házba, ám a többiekkel ellentétben én be is lépek familiárisommal együtt, hogy megnézhessem közelebbről a pentagrammákat. Rúnaismeretből kiemelkedő vagyok, talán felismerek párat belőlük, bár ki tudja. Engem jobban érdekel, hogy ki lakik itt. - Hahó! Van itt valaki?-szólalok fel hangosan, ha esetleg meghall majd valaki. Remélhetőleg a levelet küldő idegen lép majd először elénk, addig viszont én türelmesen megvárom őt a kastély előcsarnokában. Nem félek, s nincs is semmi rossz előérzetem, bár tény, hogy a gyertyák és pentagrammok nem a legbarátságosabb fogadtatás ilyen helyzetben.
Nem állítom, hogy bármiben is kimagasló lennék, hiszen tényleg nem vagyok az. Félek a sötétben, tériszonyom van, irtózom a vadidegenektől és mindezek mellett még igen komoly rémálmok is gyötörnek a szüleim halálának éjszakájáról. Az egyetlen előny, amellyel rendelkezem, az a két öcsém, akikkel együtt nőttem fel. Mellettük ezek a félelmek mintha ismét semmivé lennének és kibújna belőlem az a védelmező valami, ami egyébként is bennem lakozik, épp csak nincs semmi és senki más, aki előhozza ezt belőlem. A társaságukban némileg más ember leszek, ha szabad ilyet mondani, talán magabiztosabb. Előttük nem tartok attól, hogy elbénázok valamit, még akkor sem, ha tisztában vagyok Gideon csípős nyelvével és Eddie ártatlan megjegyzéseivel, amelyek néha azért igenis tudnak ám fájni. Ezért is lepett hát meg az a levél, amely az egyik éjszaka folyamán, a kiürült klubhelyiségben jelent meg a szemem előtt, miközben a kanapén ücsörögtem és a házidolgozatomat futottam át. Elkapnom természetesen még így sem sikerült, éppen csak milikkel tévesztettem el, szóval végül is az ujjaim hegyét súrolta, de végül a padlón kötött ki. Ilyen Autumn Swann szerencséje. Kész szerencse, hogy nem érdekel a kviddics, hiszen - magamat ismerve - még a bénaságom ellenére is addig hajkurásznám a hugrabug csapatának kapitányát, amíg igent nem mond a tagságomra. Ilyen késztetéseim viszont nincsenek, szóval Madam Pomfrey-nak nem kell az állandó látogatásaimtól tartania. Kivételek ez alól azok a helyzetek, amikor valamelyik testvéremet kísérem fel oda, mert pl Eddie homloka már ismét kissé melegebb a kelleténél és ugyan, nézze már meg, nem-e haldoklik. Mindenesetre, a borítékot kibontva és a szöveget többszöri átolvasás után végre helyesen értelmezve, némileg zavartan pislogok magam elé. Képesség? Vajon melyik képességemre figyelhetett fel egy magántanár annyira, hogy meghívót küldjön számomra? Látott volna a múltkor leesni a lépcsőn? Nos igen, az tényleg lehetett annyira kiemelkedő, hogy valaki felfigyeljen rám. Az elegáns ív, amellyel valaki másnak a karjába csimpaszkodtam, hogy megtarthassam magam, majd rántottam szintén le... Volt annyira bravúros, hogy érdemes lehessen továbbfejleszteni. Mi több, mesterszintre emelni! Végül egy enyhe mosoly kíséretében vágom hát zsebre a kis levelet, majd térek napirendre a dolog felett. Igazság szerint el is feledkezem róla és csupán a kért találkozó előtt egy kis idővel bukkanok rá ismét. Hogy miért is megyek el végül? Csupán kíváncsiságból. Nem hiszem, hogy én lennék az általa keresett személy, talán összekever valakivel és nem ártana tisztázni a félreértéseket, még mielőtt komolyabb gond lenne belőle. Nem is számolok hát magamban sok itt töltött idővel. Úgyis megígértem Eddienek, hogy ma még segítek a leckéje megírásában, szóval nem ártana egy-két órán belül visszatérnem a kastélyba. Sose tájékozódtam valami jól, de most viszonylag hamar megtalálom a keresett helyszínt, ahol már két másik lány is várakozik. Egy-két pillanatra bizonytalanul megtorpanok, még messzebb tőlük, majd futom át ismét a levelet. Biztos ez a jó helyszín? Nem volt szó benne több személyről. Ehh... Tudtam, hogy ez nem lehet pontosan címezve. Már maga a tény, miszerint az én nevem állt rajta, eme gyanakvásra adott okot. - Sziasztok! - köszönök végül, immár a két lány közelébe érve. Ide-oda kapkodom a fejem a berendezés láttán, hiszen nekem az ilyesmi nagyon is új élmény. Ennyire gazdagok sose voltunk. - Ti is egy magántanárhoz jöttetek? - teszem fel végül a kérdést, miközben a pentagrammára pillantok, majd egy pillanatra a hideg is kiráz a látványtól és még pár lépést hátrálok is onnan. Az ilyesmi sose ad bizakodásra okot. - Szerintem rossz helyen járok - állapítom meg elcsukló hangon, tekintetemet folyamatosan az ábrára szegezve. Talán valami őrült szekta gyülekezőjére toppantam volna be? Ez tőlem kitelik. Mindenesetre, még így sem fogom távozóra a dolgot, de azért ott maradok, ahonnan a legkönnyebb távozni baj esetén ebből a kastélyból. Csak megvárom azt, aki küldte a levelet, tisztázom a félreértést, majd útba igazítást kérek az eredeti címre és megyek is a dolgomra. Emiatt csak nem áldoznak fel, nem igaz?
Túlzás lenne azt mondani, hogy az életem minden eleme kezd a helyére kerülni, hiszen még nem sikerült lezárni az elűzött szellem utáni lelkiismeret furdalásomat, ahogy azokat a vámpírokat se megtalálni, akik elkaptak és átváltoztatás után kísérletezgettek rajtam. De... Sasha megkerült, a testvéreimmel újra felvettem a kapcsolatot, visszatértem a tanulmányaimhoz és még az egészet megfűszereztem egy elvégzett Auror Akadémiával is. Erősebb vagyok, mint valaha, legyen szó a mágikus tudásomról vagy a vámpírságom kezeléséről, de ha ennyi elég lenne... Akkor talán nem is reagálnék a levélre. Még mindig élénken él bennem a sok rossz döntés és az az elképesztő gyengeség, amivel a képességeimet vették el a ketrecben, a tehetetlenség... Soha többé nem akarok áldozat lenni és ha jó úton is haladok, még nem értem el a végét, különben beváltottam volna Lioneah ígéretét, hogy segít a nyomukba eredni. A levelet gondosan magamnál tartottam és ugyan nem használok mugli GPS-t, ereklyevadászként tisztában vagyok a fokokkal és percekkel és ugyan kicsit furcsa volt, hogy a térképen semmit nem jelölt a hely, de végül is egyik napról a másikra is fel lehet húzni egy házat a varázsvilágban, így nem olyan meglepő, ha a térkép, amit használtam nem naprakész. Az este mindig ad egy kis plusz erőt és magabiztosságot, pedig nem vagyok úgy a napszakokhoz kötve, ahogy azt a hiedelmekből gondolhatná az ember. Egy kis táskában pennával, füzettel, mindenféle apróságokkal érkezem, mint valami eminens diák az iskolakezdés első napjára, pedig lényegében azt sem tudom, hogy ez a titokzatos valaki azonnal bele akar-e vágni, vagy mondjuk előtte beszélgetünk, hogy én vagyok-e, akit keres és ő az, akire nekem szükségem lehetne. Azért nem érkezem teljesen felkészületlenül, ha valakit egyszer elrabolnak akkor nem sétál vakon egy idegen házába, a pálcám kézközelben, a mosómedvém pedig bár nem egy harcra termett kis szőrmók, azért szaglássza a levegőt és fülel, hogy bármi ijesztő van, azonnal időt fagyasszon és eltűnjünk. Kicsit eltátom a számat a helyre, de arra még jobban, hogy kivel is találkozok szembe. - Lio? - kérdezek én is, szinte egyszerre vele, habár nővérekhez képest ég és föld a kinézetünk, a megdöbbenést még is hasonlóan hozzuk. - Én is kérdezhetném ugyanezt. Bár miért mondod úgy, hogy pont itt? - fordítom vissza a kérdést, de mivel nem akarom, hogy felhúzza magát azon, hogy időthúzok, előveszem a levelet és meglebbentem előtte. - Bár nem igazán láttam benne többesszámot, de... - elhallgatok, belesve a gyertyákhoz, párnákhoz. - ...azt tippelem, hogy nem csak mi ketten kaptunk meghívót a rejtélyes idegentől, még érkezhet négy-öt ember. - billentem félre a fejemet, azért nagyon is kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ez a kiscsoportos foglalkozás. Most, hogy Lioneah-t látom valamennyire megnyugszom, hogy nem fogok egyedül belesétálni valami csapdába, nem mintha ketten már is legyőzhetetlenek lennénk, de még is sokkal jobb érzés, még akkor is, ha olyan gyanakvóan kezeli a megjelenésemet.
A Japán út után bevallom azért egy kicsit elgondolkodtam rajta, hogy eljöjjek-e. Nem ismerem a fickót, aki a levelet küldte. Vladimir Mantov, valami külföldi pasas lehet. Hogy mit akar az is rejtély, de kíváncsi vagyok, főleg hogy a hely ahová hív bizony nagyon is ismerős már. Uther már évekkel ezelőtt felszívódott. Még csak egy búcsú levelet se hagyott, vagy mást, csak a rúnák maradtak meg, amiket tőle kaptam. Nem tudom, hogy hová tűnt és bevallom nem nyomoztam utána, hiszen mindig csak feltűnt, aztán eltűnt. Az iskolában nem adtak hírt arról, hogy baja lett volna, így inkább arra gondoltam, hogy lelépett és kész. Annyira se méltatott, hogy szóljon, meg hát akkoriban volt épp elég teendőm, amikor Rasmus felbukkanása után sikerült megtalálnom azt a két alakot, akik... Most viszont kis hezitálás után itt vagyok. A megadott címen, a kastély előtt, ahol jártam már, bár nem sokszor és azóta jócskán megváltozott. Nem jártam erre azután, hogy Uther eltűnt, de hallottam róla pletykákat, hogy megsemmisült a birtok. Nem különösebben foglalkoztam vele, most viszont láthatóan már egyben van, sőt egészen újnak tűnik. Ráncolom kissé a homlokomat és előveszem a levelet, amikor megérkezem a kapuhoz, de aztán egy csepp hezitálás után befelé indulok. Az ajtóban állok csak meg újra, megnézve magamnak útközben a kutat és a frissen rendezett kertet. Nem is rossz, hogy még medence is van. Ez a kis ácsorgás elég arra, hogy meghalljam hátam mögött reccsenő ágakat és megfordulva ismerős arccal találjam szembe magamat. A nővérem... - Sera? - kérdem döbbenten, elsőként még arra is gyanakodva, hogy talán nem is valóságos. Ha esetleg látok a kezében hasonló levelet, mint ami az enyémben van, akkor könnyebben eloszlik ez a gyanú. - Mit keresel... pont itt? - mondhatnám azt is, hogy ez igazán nem neki való hely. Uther élt itt, akkor pedig nem hiszem, hogy olyasvalaki költözött be helyette, aki csak valami gazdag uraság lenne, meg akkor miért hívott volna ide? Bár ezek szerint nem csak engem hívott. Egyelőre maradok hát az ajtóban, csak futólag pillantok be, ahol a gyertyákat, a párnákat, a pentagrammát is kiszúrom. Elég hátborzongatónak is mondhatnánk, bár nem mondom, hogy nem kelti fel a figyelmemet pont e miatt. De aztán vissza is nézek a nővéremre, ha egyértelművé kezd válni, hogy tényleg ő az és nem valamiféle jelenés, vagy tudom is én.
A hét hősnő az elmúlt hetekben kapott levelet egy titokzatos ismeretlentől, aki még csak alá sem írta. Egyedül Lioneah az, akinek volt aláírás a levelén, Vladimir Mantov. A levél viszont nem baglyok útján érkezett, még csak bele sem volt csempészve az illető holmijába, hanem a hölgy szeme láttára jelent meg a semmiből, amikor éppen az egyedül volt. Varázslat! Még ha a mágia a mindennapjaik részét képezi, ennyire különös módon még egy boszorkány sem kapott levelet, szinte a semmiből. Ha kihajtják, nincsen benne semmi csapda, vérvörös tintával írva, régies, szinte kaligráfikus betűkkel egy üdvözlet, és egy meghívás. Tartalma összefoglalóan az lehetett, hogy a lány képességeire felfigyelt egy magántanár, pont ilyen tanítványt keres, és amennyiben érdekli az iskolán kívüli továbbfejlődés lehetősége, szeptember első szombatján, este tíz órakor várja a megadott címen. Ott érdemi cím nem található, csupán mugli koordináták, ebből adódóan a helyszín nem biztos, hogy térképen szerepel. A hely maga valahol félúton lehet a Roxfort és Roxmorts között, a faluból felsétálva egy eldugott ösvényen. Kastély kinézete van, de jóval kisebb mint az iskola, ellenben komolyan modernizálva van, frissen nyírt sövény, belül pedig úszómedence, koktélbár is található, hogy csökkentse a hátborzongatónak tűnő élményt. A széles kétszárnyú főbejárat tárva-nyitva, már felsétálván a sövény között, találkozhatnak egymással is. A sápadt holdfény a szépen ápolt kertben egy ledeszkázott kutat, és néhány angyalt mintáz. Ha belépnek az épületbe, ott a természetes holdfényen túl, amely az ablakokon át hatol be, gyertyafény világít. Pentagrammának tűnő rajzolat a hideg kőpadlón, ám jobban megnézve hét ága van. Mind ágban egy vörös és egy fehér gyertya, viszont egy párna is, amolyan ülőalkalmatosság. Nyílnak helységek, no és persze fel és lefelé vezető lépcsők. Maradnak a főteremben, vagy elindulnak öncélúan nézelődni?
//Határidő: június 27, én írok június 28//
♫ Appreciated ♫ ◊
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: A sötétség angyalai (Jégnász konstelláció) 2021-06-18, 09:18
Létre lesz rá hozva külön helyszín, az otthonok alatt, ezt a hszt fogom átírni.
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A sötétség angyalai (Jégnász konstelláció)
