2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Alistair valóban jól látja, tényleg van egy afféle mentori folyamat, méghozzá összebeszélés nélkül nemcserével, hiszen én Lizzyt lelkisegélyezem, míg Shanna őt. Kell is bizonyos fokú figyelem, mint amit én Daphne-től kaptam annak idején, viszont Solomontól nem annyira működött. Mindenesetre én nem intem le a szőkeséget, úgy vagyok vele, hogy karakán csaj, majd ha elfárad, akkor rájön, hogy nem kell mindig vért inni. Viszont mellé lépek, hogy én is felmérjem a lábnyomokat, noha nem akarom elvenni a kenyerét. Ahogyan lehúzom az álcát a házikóról, elégedetten ciccentek a nyelvemmel, ez valami előörse lehet a barlangban felhúzott főhadiszállásnak. Hiszen ha ők le vannak álcázva, még fel tudják mérni, kik járkálnak a barlang közelében. – Sss.. halkan. – Mutatok az elhúzott függöny felé, de első körben nem szándékozom kopogni, netán be is nyitni a házikóba, inkább kiváncsian várom, hogy mit jelent majd Ali familiárisa. Amikor feltűnik a fénylő alak a kireppenő familiáris nyomában, egy pillanatra felmerül bennem, hogy lehúzzam a véla gyűrűt, hogy a saját fényem elhomályosítsa, ami most vakít minket, de végül csak annyit teszek, hogy a tenyeremet a homlokom elé emelem, hogy némiképpen árnyékoljak, s fókuszálni tudjak. A tündér meglepő, nem szoktam ilyen erdei, szárnyasokkal találkozni, főleg a betondzsungelben aurorkodok, ott nincsenek nagyon varázslények szabadon. Amikor a tündér a kismonológ után eltűnik, elsőre köpni-nyelni sem tudok, de aztán Shannához fordulok. – Megpróbálom én! Maradjatok mögöttem. Ha csapda, magatokat mentsétek! – Aztán megvárom, míg Lizzy és a többiek is kicsit hátralépnek, aztán elkezdem felhúzni a vödröt. Bármilyen sötétség is lakhat a mélyén, valahogy szembe kell szállnom vele. Első körben a gyűrű korlátozásában, de erőteljesen koncentrálok rá, hogy a társaim ne essenek bele a bűvkörbe, ne vakuljanak el a fényemtől, és ne essenek ki a saját szerepükből. Ha azonban valami sötét bestia emelkedne fel, akkor gyűrű le, hogy a sötét teremtményekre ható erőm is jobban érvényesüljön.
//Véla III. Ha rajtuk van az ékszer akkor is használni tudják képességeiket, de korlátozott mértékben, nagyjából fele, harmad erősségben. Ez esetben irányítani tudják, pl. ki- be kapcsolni a fényes aurát. Korlátozás nélkül bárkire olyan nagy hatást gyakorolnak, hogy az illető ha egyszer rájuk nézett teljesen a véla bűvkörébe kerül, irányíthatóvá válik, mintha csak őrült lángoló szerelem gyúlt volna a lelkében akármit megtenne a véláért. Mágiaellenállás van ellene, de egy gyengébb akaratú egyén számára már csak igen csekély mértékben. A testkontaktust erősíti a képességet, csökkenti az ellenállást. Erősebb vámpírokat, sötét teremtményeket is képes távol tartani maguktól, megsebezni. Képes fókuszálni a képességeit, hogy kire hassanak és kire nem, de ez erős fókuszálást kíván meg tőle, mellette egyéb mágikus képességei korlátozódnak.//
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Egyelőre nem érkezik senki sem, a táj teljesen nyugodt és már az eső is elállt, úgyhogy Gina familiárisának sem kell senki mellett maradnia azért, hogy ne ázzon el. Fentről és lentről se látni egyelőre semmi gyanúsat. Lizzy már tényleg kicsit talán fárad, főleg ahhoz, hogy olyan varázslatot alkalmazzon, amit még nem tanult ténylegesen. Csak néhány lábnyom tűnik fel, amik egyértelműen a barlang felé vezetnek. A ház és a kút körül nem látni semmiféle mozgást. Vagy már régen mentek a közelükbe, vagy ezek teljesen érdektelen helyszínek, netán csak figyelem elterelés, hátráltatás a szerepük, ezt egyelőre nem tudják. Gerard finitéje megremegteti kicsit az épület képt, de csupán annyi változik, hogy az üres virágcserepekbe ezúttal már kerül pár virág és a kéményből füst száll fel, pedig eddig jóval kihaltabbnak tűnt az épület. Az ablaknál el van húzva a függöny, így bármelyikük is megy közelebb nem lát bent továbbra sem mozgást és bizony a függönyön se látnak át. Gerard a kútba pillantva csak a feketeséget látja és persze valameddig a kötelet, de egy idő után a sötétbe vész. Shanna átlagos hűvös követ tapint ki, ám amikor vizsgálódni kezd, majd Ali familiárisa elindul lefelé a kútban először csak halvány fénygömb jelenik meg a kút alján, majd egyre erősödni kezd. A familiárisnak nem esik baja, ki tud reppenni az alak előtt, aki a fényből végül megformálódik. Elég kápráztató elsőre, szinte elvakítja őket, de aztán egy szárnyas, hegyes fülű fénylő tündér jelenik meg előttük. Ali közben a karkötőt próbálja hívni, de sajnos sikertelenül. - Lám utazók, kik erre jártok. Húzzátok fel a vödröt, s jutalom vár rátok. Kívánságot teljesít a kívánságok kútja, de tudnotok kell, ez nem mindannyiótok útja. - azzal a fény még egy pillanatra erősebben felizzik, hogy végül egyszeriben megszűnjön és vele együtt a tündér is eltűnjön úgy, ahogyan jött. Csapda lenne, vagy a kút csak a rá méltóknak mutatja meg magát és a benne rejlő lehetőségeket? Ezt egyelőre nem tudhatják.
mesélő: Luna Lovegood
//Határidő: március 27. Én írok: március 28.//
Alistair Wilson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Bromley, London, Anglia 2023-03-21, 01:35
Egy kicsit tényleg olyan érzés, mintha Gerard Lizzy-t vette volna inkább a szárnyai alá Shanna pedig engem.. Néha pedig cserélődünk a kezük alatt. Kimondott szavak, vagy leosztás nélkül is. Nem tudom miért van ilyen érzetem. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem vigyáz alapvetően mindneki mindenkire, ahogy csak tud. Gina mindig is nagyon önálló volt és pont hogy sosem bízott semmiféle aurorban, vagy aki úgymond “a törvény embere” lett volna.. Ehhez képest ahogy Shanna is megállapította már, félelmetes igazságérzete van és újra és újra a mi társaságunkba keveredik, ahol minimum két auror legalább mindig van, vagy valaki aki annak készülne.. Őszintén örülök, hogy Gerard és Lizzy nem ellenkeznek a gyorsabb út gondolatával. És inkább a koncentrációm labilis, a képességemet elég gyakran használom, szerettem volna bejáratni minél jobban.. Bár erről nem különösebben tud senki, mert.. nem igazán verem nagy dobra hogy amúgy időnként ki szoktam lógni Roxmortsba az iskolai, hivatalos hétvégéken kívül is.. Nem gyakran, de nem mondom, hogy sosem fordult elő.. Bár tény, hogy négy emberrel még sosem utaztam így, szóval.. örülök, hogy senki nem tesz megjegyzést. Annál is inkább, mert tartok tőle, hogy kicsúszna a számon, hogy lehet Shanna is megúszta volna legutóbb, ha mindannyian kivétel nélkül hamarabb jutunk el hozzá. És nagyon nem akarok valami hasonlóba bele szaladni már.. Sosem mondtam ki, de felelősnek érzem magamat. Megérkeztünk, és egész jól vesszük a helyzetet mind, aminek kifejezetten örülök Nem rohannak le azonnal minket, így van időm Shanna mosolyát viszonzom, még a vállát is megérintem egy kicsit közvetlenebb mozdulattal, ne csak mi kapjunk már támogatást! Én úgy döntök pihentetem magamat és a többiekkel ellentétben olyasmi helyet keresek, ahonnan nagyjából belátom az egész terepet, ahol épp vagyunk és elő halászom a mellcsokrom zsebéből Yoyot hogy felébresszem a gubójából és hogy megkérjem némi felderítésre. Halk torokhangon panaszkodva kapaszkodik a karomra fejjel lefelé, de látom rajta hogy most kevésbé van bunkó hangulatában, annak ellenére is, hogy egész tegnap azzal fárasztottam, és próbáltam megvesztegetni mindennel, hogy ma ne akarjon vendégeket ijesztgetni! Erre tessék, nem is ő lett a fő attrakció akitől meg kell ijedni.. - Menj le a kútba légyszíves, miután vissza tértél, csattints az állkapcsoddal kettőt ha találtál valamit, ölts nyelvet ha gyanús, vagy veszélyes lehet amit találtál, vagy csóváld meg a fejed ha semmi! Okés? - válasz gyanánt csak nyög egyet gurgulázva és láthatatlanná válva fel is röppenne, hogy Shanna mellett a kút kávájára vitorlázzon első lépésként majd leereszkedjen a szárnyai végén lévő karomszerű nyúlványok segítségével, nagyjából hasonlóan mint egy denevér. Én pedig reménykedem, hogy nem lesz semmi baja… Bár egészen taktikus módon, ha nagy a gond, nagyobb mint amivel el tudna bánni, nem igazán foglalkozik senkivel és semmivel, össze húzza magát és mindenkinek csókolom. Menti magát ha teheti. De ezúttal hátha mázlink lesz.. Persze ha nagyon nem találunk semmit, nézelődöm merre lehetne még tovább mennünk.. Aztán gondolok egyet és.. megpróbálom magamhoz hívni anyának a karkötőjét, amit ma viselt.
//Halálmadár: Láthatatlanság: Értelemszerűen a familiáris képes mások számára láthatatlanná válni, csak a gazdája látja. A láthatatlanság ideje bármennyi lehet.
Invito (Accio) - Begyűjtő bűbáj. A kívánt tárgy az elvégző felé repül. Bűbájtan: 23 Szerencse: 30
//
A mumus hálája:
Mágikus adottság gyűrűje (Anyagmanipuláló 1. szint) (3x lehet használni)
Az élet olyan, mint egy kártyajáték. A kiosztott lapok adottak, de ahogy játszod őket, az szabad akarat.
Megígérném Ginának, hogy megszárítom majd, ha annyira zavarja az eső, de végül rászánja magát, főleg, mert Lizzy időjárásmágiája vagy éppen azért, mert természetesen is ez történt volna, tovább csitul az idő. A szőke lány úgy tűnik egészen zavarba jön, de ezzel igazán nem törődünk, már az is csoda, hogy apró kitekintgetésekként mentoráljuk a fiatalokat. Mindez a saját érdekünk is, ha ők fejlődnek, ha ők tettrekészek, akkor mindannyiunknak több esélye van túlélni a legújabb kalandunkat... és a szeretteinknek is. Bízom Alistair-ben és szerencsére Gerard és Lizzy is nyitott arra, hogy előrehoppanáljunk vele, különben túlságosan sokáig tartana utolérnünk őket és talán már túlságosan kimerültek is lennénk. Természetesen talpra érkezem, mint egy macska, és néhány mély szusszanással lenyugtatom a bennsőmet. - Tudtam, hogy menni fog. - mosolygok halványan, de egy igen megtört tekintet néz az utóbbi két évben nagyon megnyúlt fiúra, aki mellett egészen aprónak tűnök, pedig a lányok között én vagyok a legmagasabb, igaz nem olyan sokkal. A familiáris somfordálása a lábam alatt valamiképpen zavaró, de talán éppen azért, mert nekem az animágusi formám nagymacska, tudok vele együtt mozogni és nem rúgom fel egyszer sem. Remélhetőleg. - Vagy nincs a közelünkben senki, vagy számítottak a varázslatra és leárnyékolták magukat. - osztom meg a többiekkel és figyelem, hogy Gerard Finitéje után felsejlik-e újabb információ előttünk. Lizzy újra varázsol, én pedig kissé összevont szemöldökkel pillantok rá. - Csak ne merülj ki már azelőtt, hogy rájuk találnánk. - mondok csak ennyit, jótanácsként, de azért látni akarom azt is, hogy mennyire sikeres a bűbája, hiszen csak most szeptembertől kerül be az Auror szakra. Kicsit még csiszolatlan gyémánt, de vele és Alistair-rel is rengeteget nyer az ügyünk. Ahogy Ginából is lehetett volna auror, hiszen az igazságérzete határozottan meg van hozzá, ám úgy tudom senkinek nem sikerült erre a pályára csábítania, pedig nekünk is szükségünk van a gyógyítókra. Erre tökéletes példa hogy milyen jól szerepelt Blaine Mitchell az előző nyári kampányszerű Auror Kiképzésen. Ha a varázslatok nem mutatnak ki különösebben egyelőre semmit, óvatosan közelebb araszolok, az árnyékom hűségesen követ - mintha lenne más választása -, hátha hirtelen még is csak csapdába lépnénk. Bár igen horrorisztikus a kép, főleg, hogy azért annyira még mindig nem kellemes és napsütéses az idő, a kút kávájához lépek, de egyelőre nem nyúlok semmihez, csak szemügyre veszem van-e még valami jellegzetessége vagy látni-e a mélyén a vödört. Nincs okom felhúzni különösebben, hiszen nincs szükségünk vízre, de azért minden hasadás és minden mélyedés lehet rosszfiúk rejtekhelye és nem szeretnék úgy elsétálni mellette, hogy kiugrik valaki - vagy valami - belőle a nyakunkba. Nem szeretem a meglepetéseket amúgy se, de így aztán pláne. Ha a kút rendben van, akkor persze mehet tovább a kunyhó körbejárása, de csak ha a többiek varázslata nem mutat valami kétségbeejtőt.
Azt, hogy gondot jelentünk egy terror szervezetnek, azt önmagában én sem bánnám. De az már egészen más kérdés, ha ez miatt a szeretteink is veszélybe kerülhetnek. Ha pedig valamit megtanultam az évek alatt az az, hogy a terroristáknál, lelkiismeretlen bűnözőknél nincsenek szabályok. Nem tisztelik az életet, és az élet értékét. Ahogy semmi mást sem a saját akaratukon kívül. Ettől annyira veszélyesek. Ezért nem is tetszik a jelenlegi helyzetünk sem. Cody megint miattam került veszélybe, és ezt nem engedhetem meg. Ugyanakkor kénytelen vagyok a többiekre fókuszálni, és az önmarcangolást későbbre halasztani. Az időjárás még mindig egyáltalán nem szimpatikus, de hála a hőtartó bűbájnak legalább megfagyni nem fogok. Azt azért szögezzük le, hogy mediterrán lány vagyok. Az olasz tengerpart, és a ragyogó napsütés az ami nekem való. Vagy egy Dél-Amerikai esőerdő. Inkább. Ha már az esőt is el kell viselnünk. Még ha legalább csillapodik is annyira, hogy Shanna kérésének megfelelően madár alakban követhessem őket. Fentről követem a csapatom. Innen figyelek lefelé, mintegy fedezve őket, hogy bármikor közbe léphessek, ha valami váratlan történik. Vagy figyelmeztethessem őket, ha hamarabb szúrnék ki valamit a levegőből. Persze azért a biztonság kedvéért a ház és a kút fölött is teszek egy ellenőrző kört. Már az is elég gyanús, hogy elsőre semmi mozgás nem látszik. Nincs füst a kéményben, és az üres virágcserepek is arra utalhatnak, hogy hónapok óta nem járt arra senki. Vagy valaki ezt akarja elhitetni, hiszen közel s távol nincs más épület. Varázslattal pedig sok minden megoldható. Egy kívülről rozoga kalibának látszó sufni is lehet belül tágas palota. Vagy inkább védett főhadiszállás. Tehát jobb az óvatosság. Carnivora se távolodik el a csapattól, hol Shanna, hol Lizzy lábánál olálkodik. A lényeg, hogy az esőtől védve maradjon. De azért, ha Lizzy nyomfeltáró bűbája mutat valamit, akkor azokra veti rá magát, hátha kiszagol, vagy megérez, lát valamit, amit esetleg a többiek még nem. Ha pedig esetleg ez megtörténne, akkor hangos nyávogással, esetleg egy-egy lábba kapaszkodással igyekszik felhívni magára a figyelmet. Az általában lusta macskám most úgy tűnik nagyon is aktív. Talán az éppen feltámadó vadászösztönei miatt. Na igen, nem véletlen kapta ám a nevét ő sem.
//Animágus I. - karvaly Képes felvenni egy általa választott állat alakját, ami nem lehet mágikus lény és később nem változhat az alak, amit egyszer elsajátított. Az állat fajtájának kiemelkedő példánya lesz.//
Igazság szerint annyira nem bánom, hogy ekkora gondot okoztunk a Testvériség számára... Sőt! Kifejezetten elégtétellel tölt el ama gondolat, hogy ez a társaság pár személy - köztük három diák - miatt volt kénytelen elhagyni az eddigi "főhadiszállását". De az, hogy még ezek után is volt annyi bőr a képükön, miszerint elrabolják a számunkra fontos személyeket, eléggé beteszi a kiskaput nálam. És igen, itt ötlik eszembe komolyabban az a gondolat, amely Shannában már alapból jelen van az általa tapasztaltak alapján. Nem túszokra van szükségük, hanem sokkal inkább mézesmadzagokra, amelyek révén tőrbe csalhatnak minket, feltéve, ha valóban mi vagyunk az igazi célpontok. Mivel azonban túl sok a "véletlen" egybeesés, ezért mégis mi másra gondolhatnék? Egyetlen dolog van csupán, amely némi reményt táplál bennem: Chris is Grindelwald dédunokája, az a pillanatnyi habozás pedig, amely a legutóbbi összecsapáskor jelen volt benne, talán az unokatestvérem esetében is megjelenik majd. Túl sok értékes személyt raboltak el, vagyis ez nem lehet egyfajta spontán akció az emberei részéről, az ő megkérdezése nélkül. Erről neki is tudnia kell(ene). - Köszönöm - mormolom halkan az orrom alatt Shanna és Gerard elismerő szavai hallatán, miközben érzem, amint némi pír is elönti az arcomat, hiszen általában mindig is csapongó, szeszélyes és szőke voltam. Tulajdonképpen az izomember a csapatban, az, aki bármikor tettre kész és mindenféle megfontolás nélkül rohan egyenesen a falnak. Gerardnak köszönhetem voltaképp, hogy észrevette bennem azt, ami eddig a háttérben bujkált csupán és amiről eddig még én magam se vettem tudomást. Képes vagyok megfontoltan és jól döntést hozni, de egyelőre csupán némi nyomás árán. Nem állítom, hogy nem tudok továbbra is helyből hülye ötletekkel előállni, de a jelenlegi sziporkázásom önbizalommal tölt el. Ha nem nehezedne a vállamra Chris hiánya is jelen pillanatban, akkor az egész helyzetet élvezném annyira, mint a pálya fölött való repkedést... A bűbájjal szerencsére csendesedik az eső, noha teljes sikerben egyébként se bíztam, mivel tizenhét évesen aligha érek egy középkorú, tapasztalt mágus magasságaiba. Mindenesetre, én már ezzel is bőven elégedett vagyok, noha az ügyünket nem viszi előrébb. Inkább hajtott a kíváncsiság, semmint az, hogy a saját helyzetünket megkönnyíthessem. Habár, már az is jó lett volna számomra, ha nem ázunk bőrig. A kiábrándító-bűbáj működik, majd Alistair ismét visszatér hozzánk, végül elhangzik Shanna ötlete is, amelynek nyomán engedelmesen nyújtom én is a kezem a mellettem állónak annak érdekében, hogy összekapaszkodhassunk. Fogalmam sincs, Alit mennyire viseli meg a társas hoppanálás, hiszen a kora révén még nem tehette le a vizsgát belőle, szóval gyanítom, hogy a képessége segítségével tesszük meg az utat az általa említett faházig. Shanna és Gerard sokkal tapasztaltabbak, de ha jól emlékszem, nekik ismerniük kell az érkezési pontot is annak érdekében, hogy sikeresen földet érhessünk. Fene! Ez az utazás dolog sose ment valami jól számomra, noha, ha a jövőben aurorkodni szeretnék, ennek is komolyabban neki kell majd hasalnom. - Appare Vestigium! - szórok el azért egy újabb nyomkövető bűbájt az érkezésünk után, amint kiheveri a gyomrom az utazási sokkot, hiszen nem házakat nézni jöttünk ide és csak újabb értékes időt veszítenénk, ha nem célzott szándékkal megyünk be valamerre. Tartok ugyan attól, hogy nem fog működni a dolog, hiszen felsőbb éves, egyetemi varázslat, de bűbájtanból és SVK-ból jó vagyok, vagyis kockáztatok. Aztán vagy sikerül vagy nem, de mit is veszíthetek vele? Azt se igazán tudom, milyen hatást érhetek el vele konkrétan, hiszen az auror-szakos könyvekben lapozgatva láttam csupán, még nem volt alkalmam a gyakorlatban is elsajátítani ezt.
Appare Vestigium - Nyomkövető bűbáj. A varázslat nyomait, illetve láb- és bármilyen más típusú nyomokat fed fel. (Internet szerint felsőoktatásban oktatják, én ezt leginkább az auror-szakhoz sorolnám és minél tapasztaltabb a mágus, annál több és kisebb nyomot is képes felfedni ezzel a varázslattal Bár, Lizzynek egyelőre az is bőven elég, ha már annyit ki tud szűrni, hogy a barlang vagy a ház volt-e a következő állomás)
- Jó ötlet! – Helyeselek szőke mentoráltamnak, látszik, hogy van benne elég ötlet, és ambició, hogy megállja a helyét a pályán, amit én javasoltam. Ha nem merül ez fel bennem, elképzelhető, hogy akkor is nálunk köt ki, mert sportolóként is elég agilis, ahogy hallottam. A főnixem valóban túl feltűnő, erre nem is gondoltam. Egyirányúnak vettem, hogy én tudok rajta keresztül tájékozódni, de való igaz, kiszúrhatják a madarat is, ami esetemben lassan már névjegynek tekinthető. – Valahol ez is volt a cél, hogy szép lassan elfogyjanak! – Ebben azért magam sem hiszek teljesen, hiszen a sötét varázslós szekta olyan, mint a mugliknál a maffia. Ha levágjuk az egyik fejét, úgyis nő helyette másik három. Ez afféle tisztújítás, feltörekvő titánok úgy gondolhatják, hogy eljött az ő idejük. Megpróbálom gyorsabbnra venni a tempót, de Shanna visszafog, a mágiát kellene használnunk, hogy begyorsuljunk. Alistairt ismerjük már egy jó ideje, a képessége elég labilis, hogy csak arra építsünk, de Daphne állapota most mindent felülír, kénytelenek vagyunk a bizonytalanra hagyatkozni. Tehát összehangolódik az akció, Gina is felrepül, méghozzá láthatatlanul, a főnixem is Ali mellett marad, de áttetszően, hogy aztán a síkvándorba kapaszkodjunk. Kissé visszatartom a lélegzetemet, hogy ne szoruljon be nagyon a rántástól. Ha esetleg valaki felborulna, akkor felsegítem, majd ismét pálcát húzok, mivel eltettem a hoppanálás előtt, hogy ne csússzon ki az ujjaim közül. A fák takarásában osongálunk, én útközben azért lenézek a kútba, hátha ott van valami járat, ha a faház csak álcának, csalinak tűnne. Addig a főnix továbbrepül a barlang felé, leírva egy szép nagy kört láthatatlanul, bekukkantva, hogy ott vajon mi látható. Ha nem látok semmi különöset a kút környékén, akkor megközelítem a házat, de szinte biztos vagyok benne, hogy csapda. Kétlem, hogy lenne más jelentősége, hiszen Daphne nem itt van, ha csak nem arról van szó, hogy az egész ház teljesen le van álcázva. – Finite.. – Ismétlem az előbbi járatos varázsigét, hátha felfed valami bűbájt, hogy nem az, aminek látszik, mert lehet, hogy a barlang a zsákutca.
//Finite incantatem: maradandó varázslat megszüntetése, pl Hermione a megbűvölt gurkó ellen. Főnix, lélekállat, gazdája lát és hall a szemén és fülén át.//
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
A főnix tehát Alival tart. Sikerül őt is láthatatlanná tenni, hogy ne szúrják ki már messziről, mert tényleg nem egy átlag norvég sas képét mutatja, hogy könnyen elvegyüljön. Szóval eltudnak tűnni mind szem elől Lizzy ötletére, hogy ha lenne is bárki, aki őrszemként pásztázza a terepet, akkor ne szúrja ki őket, ha eddig még nem tette meg persze, vagy ha ez nem eleve egy csapda, mert akkor meg úgyis mindegy. Az időjárást Lizzynak sikerül kicsit enyhíteni, talán tényleg részben azért erősítették fel az esőt, hogy az ő dolgukat nehezítsék. A hideg marad, de az eső tényleg eláll, így már Gina is könnyebben repkedhet karvaly alakban, amíg a többiek hoppanálnak és a hőtartó bűbáj is segít, hogy ne fagyjon meg addig is. Elérik tehát az Ali által megcélzott pontot, ami épp elég közel van ahhoz, hogy már ne kelljen sokat menni a faházig, de épp elég távol, hogy ne tűnjenek egyből fel a hirtelen megjelenésükkel. Akad itt pár fa is, ami takarást ad, de a bűbáj is él még egy kis ideig, aztán maximum újra alkalmazzák. Egyelőre viszont nem látnak érdemi mozgást a kis faház, sem a barlang környékén. Ez nem jelenti azt, hogy a hely teljesen veszélytelen, de persze azt sem, hogy ez komoly főhadiszállás, de hát tényleg nem tűnik fel a környéken más cél, ahová mehetnének. Ez a norvég erdőséd pedig nem a nagy tömegekről híres még ebben a nyári "kellemes" időben sem. Shanna egyébként nem érzékel embereket a környéken, vagy legalábbis a bűbáj hatótávolságában egyelőre. A barlangot nem tudják, hogy mekkora, hogy odabent mi vár rájuk, de mint tudjuk a mágia nyomán egy kis barlang is lehet komoly főhadiszállás akár. A faház egyébként csendes, sima barna színű, fa, egészen békés kinézetű. Még néhány virágcserép is van az ablakában, bár nincs bennük növény. Az ablakon belülről látszik, hogy kis kék pöttyös függöny pihen. Fény nincs bent, ahogyan ugye mozgás sem. Az ajtó csukva, de nem biztos, hogy zárva. A kis kémény füsttelen. Innen már az is látszik, hogy a házikó mellett 2-3 méterre ott egy csörlős kút, de a káváján nincs ott a vödör. A kötél az átkötő rúdról lóg le a mélybe, bár a szél nem mozgatja meg érdemben.
mesélő: Luna Lovegood
//Határidő: március 20. Én írok: március 21.//
Alistair Wilson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Bromley, London, Anglia 2023-03-14, 00:23
Az esküvő & Alistair
[You must be registered and logged in to see this image.]Gerard felé megejtek egy bizakodó félmosolyt, mert értékelem, hogy támogatni akar és lelket önteni belém. Mégsem oldja fel bennem a tényt, amit kimondtam. Amit valóban éreztem és az, hogy realizáltam, egy kazal szerettem eltűnt, befolyással volt arra ahogyan élesben dönteni akartam volna.. Ez alól pedig nincs mentség ha az aurorok útját akarom járni. Ha Gerard tényleg mellém rendeli a főnixet, én Lizzyről példát véve a familiárisra szórok kiábrándító bűbájt. Remélem a familiárissal is sikerül a művelet. Tekintve egy lángvörös, szikrázó tollú madár bármikor bárki helyzetét elárulhatná. Én magam hiába válok láthatatlanná. Már ha az a szegmens is sikerül a térváltoztatgatással együtt. Úgy döntök egy kicsit hagyom magamat sodródni az árral most. Ha minden meg van tehát előre teleportálgatok a Gina által vezényelt irányba és miután sikerült felmérnem a terepet, kinézek egy következő ugrásra megfelelőnek vélt pontot közelebb a faházhoz. Lehetőleg olyan pontot keresek, ami védettebb és amire annyira talán még ha magasabban vannak is őrszemek, kevéssé láthatnak úgy rá… Egy szó mint száz, megpróbálom megtalálni a vakfoltot az elém táruló terepen. De nem megyek már oda csak vissza térek a többiekhez. Oda kocogva hozzájuk, a tündér láthatatlanságot ledobva valószínűleg, pedig gyorsan össze foglalom a látottakat. - Gyalogszerrel, az utolsó ugrásomtól valószínűleg több mint egy órányira láttam egy faházat. Mellette szinte közvetlenül egy kisebb barlang van. - Shanna ötletei merészek, de meglehetősen célorientáltak és jelenleg hozzá tudnak segíteni, hogy a figyelmemet is egy ponton tartsam és ne akarjak folyamatosan egyszerre kismillió dologgal foglalkozni. Kezdek vissza találni ahhoz is, hogy nem kell kételkednem magamban. Úgyhogy egy pillanatnyi néma sóhaj után biccentek és nyújtom a többiek felé a kezeimet. Ha mind a négyen össze kapaszkodtunk egy pillanatra koncentrálok és megpróbálom lecsendesíteni a hangokat a fejemben és csak arra a pontra koncentrálni, amit korábban kinéztem, hogy jó lehetne… Aztán vagy sikerül vagy nem… Tartok tőle, hogy ki fog meríteni a műveletek sora, de annyira mégsem tartok a feladattól, hogy meg se próbáljam!
//Kiábrándító-bűbáj: A személy, akire a bűbájt szórják, egybeolvad a háttérrel, akár egy kaméleon. Bűbájtan: 23 pont
Tündér: I. Képesek úgy megtörni maguk körül a fényt, hogy ezzel gyakorlatilag láthatatlanná váljanak, amíg koncentrálnak. Mozogni közben csak jóval lassabban tudnak, különben más könnyebben rájöhet a turpisságra. II. Képesek olyan helyen is hoppanálni, ahol ez le van korlátozva, legyen az a Roxfort, vagy egyéb hely, ha kifejezetten a mesélő ezt másképp nem ítéli meg. Varázserő: 22 pont Szerencse: 30 pont
Hangmágus: 1. szint: Képes kiszűrni elméjéből a zavaró zajokat, így koncentrációt növelve.
//
A mumus hálája:
Mágikus adottság gyűrűje (Anyagmanipuláló 1. szint) (3x lehet használni)
Azért azt nem mondanám, hogy szuicid hajlamaim lennének. Csak realista vagyok. Jelenleg többen akarnak holtan, mint élve. Valahogy ilyen hatással vagyok az emberekre. Pech. Ennek ellenére azért a gyógyítói képességem képes megvédeni Lizzy legtöbb képességétől. Vagy legalábbis jelenleg így gondolom. Ha pedig mégis megsérülnék, elég gyorsan regenerálódok. Nem számít. Viszont most ebbe ennél tovább nem megyek bele. Később is megbeszélhetem ezt Lizzyvel. Az ismertetőt meghallgatva azért legalább az északban és az éghajlatban nagyjából igazam volt. Már az is pozitívum, hogy kóbor Kalasnyikovoktól nem kell tartanunk. Na nem mintha kinézém Grindelwald csatlósaiból a mugli fegyverek használatát, de sose tudni. - Az idő nem kedvez a nyomoknak. De nagyjából arra! - mutatok Alistar számára irányt. Közben pedig azért gondosan igyekszek Shanna közelébe maradni, hogy ne ázzak el, az mellett, hogy erősen vacogni kezdek. Azért amíg Alistar elmegy felderítősdibe, és jelentést tesz, én magamon legalább egy hőtartó bűbájt elmondok magamra. Azt, amit Ali is használt korábban. Persze Lizzy kiábrándító bűbája se rossz ötlet, nem tudhatjuk, hogy kik figyeltek máris fel ránk. - Esőben? Legyen. - pillantok egy kis sóhajjal Shannára az ötlete nyomán. Azért Lizzy időjárás oszlatásáért is hálás lehetek, főleg ha sikerrel is jár. Szóval Shanna ötlete nyomán változok át karvallyá és repülök fel a főnixhez, hogy fentről is körbe pásztázzam a területet, és kövessem őket. Már amennyire ez lehetséges.
//Animágus I. - karvaly Képes felvenni egy általa választott állat alakját, ami nem lehet mágikus lény és később nem változhat az alak, amit egyszer elsajátított. Az állat fajtájának kiemelkedő példánya lesz.
Hőtartó-kiegyenlítő bűbáj: kitalált varázslat - olyan hatást hoz létre, mintha az ember “megfelelően” öltözött volna a külső hőmérséklethez képest. Sikeresen elvégezve egy-két óráig tart ki. “Extrém” körülmények is csökkenthetik a hatékonyságát. Varázserő: 37 pont BBT: 22 pont//
Az élet olyan, mint egy kártyajáték. A kiosztott lapok adottak, de ahogy játszod őket, az szabad akarat.
Alistair az egyetlen, akit tényleg megzavar, hogy Grindelwald jelszavával élek én pedig halkan felsóhajtok. - Sajnos többet gyakoroltam, mint akartam. - válaszolok csak ennyit. Gyakran a megalomán ellenségeink fejével gondolkodva rájöhetünk, hogy miként tartsuk velük a tempót, milyen bűbájjal állunk szembe vagy mi lehet egy feladvány megoldása. Abban a különös kalandban, ahol Voldemort valójában nemlétező lányával kellett megküzdenünk "párszaszájat" használtam így Grindelwald nyomában adja magát a jelmondata és elő is fordult már, hogy bevált. A fiatal fiú követi a gondolatom folyamát, habár Gerard vélhetően jóindulatú, de most inkább káros megjegyzése még összetörheti a gondolatmagot. Nem mondok rá semmit, hiszen alapvetően igaza lehet, viszont én úgy tudom, hogy Elizabeth-et már fel is vették az Auror szakra, Alistair pedig jövőre fog megpróbálkozni vele, márpedig ha nem irodisták akarnak majd lenni, akkor kezelniük kell a stresszt és a veszélyt és tudni, hogy mikor kell pánikolni. A mi szakmánkban más a határ, mint ahogy egy civil hátrálna meg egy feladat elől. - Norvégia? Hm... - gondolkozom el inkább azon, hogy milyen auror kapcsolatokkal rendelkezhetek ebben az országban az apám révén illetve, hogy milyen módon lehet őket riasztani, ha esetleg szükségünk van erősítésre, van-e egyáltalán esélyem ilyesmire. Hátha eszembe jut bármilyen konkrétum, de azért erre nagyon kicsi az esély. Mióta megmentettek a Nurmengardból főleg azzal törődtem, hogy összekössem a szálakat a nagy varázslattal kapcsolatban, amit Grindelwald létre akar hozni, de annak az elemei mindig Londonon belül történtek. - Lehet, hogy még nagyobb kárt okoztatok, mint reméltük és költözniük kellett. - jegyzem meg, hiszen elég rondán felrobbantották a kincseskamrát, talán az egész épület integritása és védőbűbájai sérültek és most éppen az "Új-Nurmengard" felé tartunk. - Ismét egy jó ötlet. - toldom közbe, amikor Lizzy kiábrándító bűbájjal engedi csak útjára az iskolatársát. Már korábban is feltűnt, hogy a lány mintha megtáltosodott volna, az időjárás bűbájban is lehet valami, a kérdés, hogy van-e akkora gyakorlata, hogy a Testvériség felnőtt varázslóinak mágiáját megszűntesse - már ha tényleg ők csinálták a kellemetlen körülményeket. Lekövetjük Alistair és Gina irányjelzését, bízom a tehetségükben, de azért egyértelműen én is készültségben vagyok, ha valami félresikerülne. Amikor visszatér a Wilson-fiú és "jelent" a látottakról és arról, hogy gyalogszerrel vagy egy óra lenne, Gerardra pillantok. - Annyi időnk nincs és kétlem, hogy ők gyalogszerrel haladtak volna. - elgondolkozom, aztán visszafordulok Alistair-hez. - Le tudnál vezényelni egy irányított társas hoppanálást mindannyiunkkal? Illetve, Gina, te tudsz repülni, te csatlakozhatnál a főnixhez. Minél kevesebb utas, annál jobb, de Alistair az egyetlen, aki látta a célt így neki kell irányítania. Viszont nem akarok azonnal a tő szomszédságában kikötni se az épületnek, se a barlangnak, lehetnek csapdák, rúnakör, térmágia. Ha már csak néhányszáz méterre van, az tökéletes. - vetem fel, hiszen lehet, hogy mi is képesek vagyunk a hoppanálásra, nekünk nem velünk született képességünk és félő, hogy bár időt nyernénk, nagyon sok energiát vesztenénk. Persze lehet, hogy nem fair, hogy ilyen könnyedén kihasználom a társaim tehetségét és "irányítom őket", de amennyiben van ellenvéleményük vagy jobb ötletük, hogy mindannyian levágjuk ezt az egy órás sétát, meghallgatom. Persze közben én is szemmel tartom a környéket és ha sikerül valamennyit hoppanálnunk, ha Alistair-rel nagyobb távot, ha nélküle kevesebbet, azonnal elvégzek egy varázslatot, hogy az új területen leellenőrizzem, hogy van-e a közelünkben idegen életjel, vagy akármi. Vélhetően ezt most sokszor fogom használni, de nem azért, mert bármilyen mennyiség rávehetne, hogy visszaforduljunk, csak azért, hogy lépéselőnybe kerüljünk és ne vakon rohanjunk előre.
// Homenum revelio, BBT: 37 pont, Varázserő: 31 pont, és erőteljesen úgy tippelem, hogy Aurorok használnának ilyet Ember-kimutató bűbáj egy nagyobb területen, még a tárgyak mögé vagy varázslattal rejtőzködő embereket is kimutatja, csak néhány bűbáj cselezheti ki + Legilimentor III., Meg tudja határozni láthatatlan emberek és lények pontos helyét. //
- Nem, kösz, ezt most kihagyom. Bocsi - vonom meg a vállam, majd vetek egy sajnálkozó pillantást Gina irányába. Nem áll szándékomban senki életét sem kockáztatni a saját kíváncsiságom miatt, szóval ezúttal nem fogadom el a háztársam ajánlkozását. Ráadásul, elég szuicid gondolatai akadnak néhanapján és nem szeretnék belefutni az egyik közös gyakorlásunk alatt egy ilyen vagy ehhez hasonló "jelenségbe". A fene se tudja, mi mindenre lehetek még képes, a tűzzel pedig nem érdemes csak úgy játszadozni. Igenis ellenőrzött környezetre van szükségem és olyasvalakire, aki nem csak tippelget, hanem tényeket közöl. Márpedig Gina - hiába színjeles tanuló - ehhez kevés. Gyógyítónak nyilván kiváló, de ez már nem az ő terepe, ahogy az enyém se. Igazság szerint nem is reménykedtem túlzottan, amint észrevettem, hogy ideát szakad az eső, hiszen a víz hamar elmossa a nyomokat, ehhez azért nem szükséges nagy észnek lennie az ember lányának. Ráadásul, soha életemben nem olvastam még terepen nyomokat, igazság szerint tanórák alatt sem, hiszen ez leginkább az aurorok hatásköre, én pedig kviddicssztárnak, majd edzőnek készültem, szóval ezúttal tényleg nem érint kellemetlenül a tudatlanságom. Egy-két, állathoz köthető nyom akad csupán, semmi más. Hamar be is fejezem tehát eme próbálkozásomat, majd lépek vissza a többiek közelébe, fél szemmel azért Ginát és Alit - ha esetleg tudom - figyelve. Nem lenne szerencsés fordulat, ha még ők is eltűnnének a nagy büdös fenébe. Már így is öttel többen váltak köddé, mint kellett volna. A Nemzeti Park neve nem ismerős, ahogy Norvégiáról is csupán annyit tudok, hogy az európai kviddics kupán a Karasjok Kites nevű csapatot indították, de úgy nagyjából itt meg is áll az a fene nagy tudományom. Egyelőre tehát nem tudok mit tenni, elindulok a többség után, habár azért még valami eszembe jut: - Kellene egy kiábrándító bűbáj - jegyzem meg. - Talán vannak őrszemek is, főleg abban az esetben, ha számoltak azzal a lehetőséggel, hogy valakik a nyomukba erednek. Nem hiszem, hogy bölcs dolog lenne így csapatostól Alistairt követni, miközben ő felderít... - vetem fel, elsőként Shanna és Gerard irányába pillantva, mondhatni, útmutatást várva, hiszen mégis ők itt a rangidősek. Nyilván nem az lesz a tanácsuk, hogy szóródjunk szét, finoman szólva is a szélrózsa minden irányába... Más megoldás kell tehát és ha engedélyt kapok, máris alkalmazom magamon a varázslatot. Valahogy kevésbé érzem sebezhetőnek magam és annak idején máshova is állított a Testvériség őrszemeket, szóval esélyesen ezt a helyet se hagyják csak úgy őrizetlenül. Az időjárás pedig... Nos, nem zárom ki ama eshetőséget, miszerint valóban a természet produkálja, de azért még valamit kipróbálok a biztonság kedvéért: - Meteoronto recanto!
Meteoronto recanto: megszünteti a rontások okozta meterológiai jelenségeket (hetedikes tananyag). Lizzy számol azzal is, hogy a Testvérig szándékosan tünteti el ily módon a nyomaikat. Kiábrándító-bűbáj: A személy, akire a bűbájt szórják, egybeolvad a háttérrel, akár egy kaméleon.
Bólogatok Gina szavaira, nem lennék meglepve, ha igaza lenne. A Durmstrang is valami hideg tájon fekszik, és számtalan sötét varázsló került ki onnan. Fázósan összehúzom magamon a ruhát, a pajzsom ugyan ideig-óráig védhet, de az ember igenis a hideggel társítja az esőt. Shanna okítására korábban mosolyogtam volna, netán poénkodok, hogy hallgass csak a mamira, de tekintve, hogy a lány mennyi minden ment már át, ráadásul fájdalmas emlékei vannak, semmi helye nincs a viccelődésnek. Amíg megvan az infó, addig hagyom, hogy kicsit a főnix körberepüljön, de úgy indulva, hogy akár fújjon is ránk némi hőt, lángot persze ne! Mivel lélekállat, látok és hallok is rajta keresztül, tehát igyekszem belátni a tájat, szerencsére nem vagyok tériszonyos. A könyv-naplóból kinyert információk alapján megindulunk, amerre leginkább érdemes, amíg Shanna tovább okítja Alistairt, addig elrakom a könyvecskét, nehogy megsérüljön a zivatarban. Mágikus ugyan, de ki tudja. – Norvégia, esélyesen a Testvériség egyik főhadiszállása.. – Mormolom, miközben elindulunk, de visszanézek Alistair-re, mielőtt még elindulna ugrabugrálni. – Ugyan, még mindig jobb óvatosan élni, mint vakmerően meghalni. – Nem tudom, hogy mi ütött belém, hogy mostanság ennyit istápolom őt meg Elizabeth-et is, talán most én vagyok abban az életszakaszban, mint egykor velem Daphne, mentorálok másokat. Vagy talán némi apai ösztön is, hogy már szeretek nem csak szembeszállni a sötét varázslókkal, bizonyos fokú védelmező ösztönöm is kiteljesedett. Mindenesetre abba az irányba mozdulunk jellemzően, amerre Alistair is ugrál, segítségként megkapja a főnixet, aki ha bárkit lát, aki csak egy rossz mozdulatot is vét a fiú felé, akkor odapörköl, addig viszont nekem ad némi támpontot, hogy mire kell készülnünk. Ha bármi hasznosat lát, amit a fiú a távolból nem tudna közvetíteni, akkor megteszem én magam, és arra indulunk. A főnix gyors, tehát simán fel tudja venni a tempót a helyváltoztatós síkvándorral.
//Főnix, lélekállat, gazdája lát és hall a szemén és fülén át.//
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Egyelőre a felderítésé a szerep elsősorban, hiszen nem tudják pontosan hol vannak, csak azt, hogy a hely nem valami kellemes időjárási szempontból. Gerard azért nem tud mindannyiukat védő pajzsot felhúzni, főleg hogy nem is maradnak folyamatosan egy helyen, de önmagát védeni tudja az időjárás viszontagságaitól, ahogyan a többség ezt szintén megteszi. Lizzy bár hamar elkezd majd fázni, de legalább nem ázik el, Shanna védelme kitart, Ali hőtartó bűbája is kiváló, bár ő viszont pont hogy jó eséllyel el fog ázni, de azt jól viseli majd. Ha minden igaz csak Gina védelme hiányos, úgyhogy neki hamar kellemetlenné válik az időjárás, ha csak nem húzódik Shanna, vagy Gerard közelébe, de ha eltávolodik tőlük, akkor biza gyorsan elázik és érzi a metsző hideg szelet. A Minden tudás könyve hamar megadja a választ a kérdésre. Tényleg elég masszívan északra kerültek és jó távol a kiinduló pontjuktól ugyanis a hely aból vannak a Forollhogna Nemzeti Park, történetesen Norvégiában. Így már nem meglepő, hogy ilyen cudar itt az időjárás. Amit mágikus szempontból tudni lehet a helyről, hogy a akadtak aurori bejelentések egy időben erről a helyről is, ami a Testvériség tevékenységét illeti. Elég hegyes-völgyes a táj, bőven akadnak erre barlangok, kisebb vendégházak a mugli turisták számára stb. Shanna tehát bizony találhat kiszögelléseket, dombokat, hegyeket bőven, van hová előre küldenie Alit. Lizzy a terepet vizsgája, de annyira még nem tapasztalt nyomolvasó, így a lábnyomokkal nem sokat tud kezdeni, inkább csak állatokra utalóakat talál elvétve, de mivel az eső esik és fúj a szél nehéz más nyomra bukkani. A társaik pedig mivel ájultak szándékosan nem ejtettek el nyomot. Gina is hasonló problémába ütközik, a természei viszonyok elég masszívan hazavágják a nyomokat és lehet, hogy az elrablók is takarítottak volna maguk után, de ennek ellenére azért a képességének hála sikerül nagyjából belőnie az irányt. Bár nem jelennek meg előtte képek, valószínűleg régebben jártak már itt ahhoz, hogy erre esélye legyen, de nagyjából képes követni a nyomokat és megtudja mutatni Alinak, hogy merre érdemes dombosabb területek között hoppanálnia. Az eső ellenére legalább elég jók a látási viszonyok, nincs komoly köd, vagy ilyesmi és mintha a zuhé is lassan csendesedni kezdene, így Ali előre tud menni valamennyit a Gina által javasolt irányba. Bár persze még nem lehet biztos a dolgában, de lát jóval távolabb (gyalogszerrel alsó hangon egy óra lenne az út) egy hegy oldalában egy kisebb barlangot, a barlang szájától néhány méterre pedig egy kis faházat.
mesélő: Luna Lovegood
//Határidő: március 13. Én írok: március 14.//
Alistair Wilson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Bromley, London, Anglia 2023-03-07, 01:13
Az esküvő & Alistair
[You must be registered and logged in to see this image.]A károkozásra vonatkozó rész tőlem még akár egy kétségbeesett, hamvába halt mélyről szóló kérés képtelen megfogalmazása is lehetne. Ami úgy hangzana szó szerint “Kérlek, csak ne…!” Ha valóban kimondanám ami a csontjaimat átjárja, akkor valahol egyet kéne értenem Shanna reményvesztett hangulatával.. És tudom, hogy ez nagyon csúnya, de… nem akarok egyet érteni vele! Egyszerűen csak nem akarom megtapasztalni azt, ami őt már nagyon régóta emészti.. Elég volt karácsonykor, hogy apa lelépett. Ez persze nem jelenti, hogy nem érzek mélyen együtt Shannaval. Egyszerűen, egyáltalán nem érzem késznek magamat még néhány veszteségre.. Nem mintha az Életet ez egyébként érdekelné. Talán egy kissé hirtelen a mozdulatom Gerard felé és talán egy kicsit jobban ráparázok a helyzetre mint illene, de ameddig nem hagyná jóvá valaki amúgy sem lépnék le csak úgy és mit ne mondjak... Shanna szavai meglehetősen helyre rántanak, még ha egy kicsit be is húzom a nyakamat rá. Gerard is megerősíti, hogy senki sehova, szóval csak biccentek és nem pattogok. Amikor kiderül, hogy a falon egyszerűen csak át lehet haladni, a többiek után megyek én is. Bár arra amikor Shanna Grindelwald jelmondatát idézi az arcom eléggé megnyúlik. - Ez nagyon nem áll jól.. Hallhatóan nem gyakoroltad eleget.. - Nyilván nem leszólásnak szánom, inkább csak nagyon meglepett vele. Ami egyszerre súrolta a durva fricska, a kínos és a hátborzongató elegyét.. Remélem álmaimban nem kísért majd vissza Shanna hangján ez a mondat.. A hideget azért hamar megérzem, úgyhogy egy hőtartó bűbájjal megpróbálkozom. Közben kicsit sírok belül a hülyeségemtől és gratulálok magamnak… Egy sárkánynak az unokanővéremmel neki megyek, de egy nyamvadt üregtől kétségbe esek, tökéletesen megfelejtkezve arról, hogy varázslattal az üreg problémája amúgy teljesen jól orvosolható lett volna… Egy kissé bénultnak érzem magamat gondolkozás területén.. És amúgy is általában túlóvatoskodok mindent.. Szóval nagyon össze kell szednem magamat!! Nem kéne, hogy a többieket valami bajba sodorjam. - A túl óvatosság pedig tehetetlenné tesz és megfutamít... - ismerem be. De azért jól esnek a szavai. Az ötlete pedig felélénkít. Yoyo velem van, a mellzsebemben szunnyad, így nem vagyok annyira egyedül. És azóta emlékeztetve is lettem, hogy hahó tudok varázsolni is ám! - Megpróbálhatom persze! - és ezzel körbe is pásztázok, és amerre Gina bóklászik és lövi be az irányt, azon kicsit túlra- ha még ellátok odáig célzok be valami magaslatibb részt. Egy kicsit koncentrálok és megpróbálok eltűnni a szemek elől és csak aztán felbukkanni a kiszemelt pontomon. Ha tudok, nem csak úgy kiállok a világba, hanem meghúzom magam egy pillanatra, vagy várok, ha a láthatatlanságomnak stabilizálódnia kéne. Akárhogy is gyorsan felmérem a terepet mit látok és merre, van-e esetleg újabb kiszögellés valamerre, ha van pedig tovább ugrani oda és onnan is intézni egy gyors vizitet. Túl messze nem akarok eltávolodni, de talán egy két gyors ugrás bele fér. Ha szükséges javítom a mozgásomat, hogy érkezésekkor ne csússzak el és essek instant pofára.
//Tündér: I. Képesek úgy megtörni maguk körül a fényt, hogy ezzel gyakorlatilag láthatatlanná váljanak, amíg koncentrálnak. Mozogni közben csak jóval lassabban tudnak, különben más könnyebben rájöhet a turpisságra. II. Képesek olyan helyen is hoppanálni, ahol ez le van korlátozva, legyen az a Roxfort, vagy egyéb hely, ha kifejezetten a mesélő ezt másképp nem ítéli meg.
Bűbájtan: 23 Varázserő: 22 Hőtartó-kiegyenlítő bűbáj: kitalált varázslat - olyan hatást hoz létre, mintha az ember “megfelelően” öltözött volna a külső hőmérséklethez képest. Sikeresen elvégezve egy-két óráig tart ki. “Extrém” körülmények is csökkenthetik a hatékonyságát.
//
A mumus hálája:
Mágikus adottság gyűrűje (Anyagmanipuláló 1. szint) (3x lehet használni)
Az élet olyan, mint egy kártyajáték. A kiosztott lapok adottak, de ahogy játszod őket, az szabad akarat.
Azt hiszem mindannyian mélységesen egyetértünk Gerard szavaival, csak másként. A fiatalok tettrekészek, de egyértelműen őket is megviseli, hogy mibe tenyerelnek állandóan, megváltoztatta őket ez az egész és csak a jövőben derül ki, hogy milyen irányba. Jake halála olyan áldozat volt az ügyünk érdekében, amit talán egész életemben nyögni fogok - legyen az életem rövid, vagy hosszú - és nyomokban sem elég ahhoz, hogy bármi változást hozzon, sőt, szinte értelmetlen lövöldözésben lőtték le egy rúnapisztollyal. Tudom, hogy már évekkel azelőtt kész volt feláldozni magát és ott maradni a Függönyön túlon, tudom, hogy végül oda került, ahova szerinte a sors szánta... de én nem hiszek ebben a bizonyos sorsban. Szóval azt se hagyom a véletlenre, hogy megtaláljuk-e a családtagjainkat, barátainkat, vagy sem. Biztos voltam benne, hogy nem csak úgy vége lett a járatnak, de azért amikor sikerül egy nagyobb lendülettel átnyúlnom rajta nem jelenik meg semmilyen elégedett mosoly, túl vagyok már azon, hogy kihúzzam magam és várjam, hogy mindenki megdícsérjen. Talán tizennégy évesen voltam ilyen, aztán jött egy időszak, amikor mindenki mást dícsértem, bátorítottam, most pedig... most pedig csak koncentrálok a célunkra. Először csak a kezemet lököm át, aztán a pajzzsal lendülettel megindulok, néhány lépést haladva a másik oldalon, hátha betömörülne a sor mögénk, főleg, mert a járat már nagyon omladozni készül. - Mindenki jól van? A pajzsom még egy ideig véd a vihar elől is, de biztosan fedezék felé haladtak ők is, vagy lehet itt már nincsen nyomonkövethető térmágia. Viszont az eső... határozottan ellenünk dolgozik. - fordulok először körbe, hogy én is megnézzem hova érkezzünk, bár a lábnyomokat Gina kutatja, sajnos az ilyen természeti jelenségek pillanatokon belül össze tudják kuszálni a nyomokat. Bízok a lány tehetségében, hogy így is jó irányt fog megadni. Nem indulok meg még nagyon, amíg mindenki nézelődik, főleg, mert Gerardnak árnyékolom a vihart, hogy elővehesse a füzetét, ami halványan emlékeztet arra a naplóra, amit én hordtam így magamnál, ugyanígy összetöpörítve és csak akkor elővéve, ha senki se látja. Az a napló egy szett része volt Dane szerint, egy az ötből, ahogy Gemmáé is, de soha nem lettek egyesítve, talán már soha nem is lesznek. Mögöttünk felmorajlik a kapu és vélhetően minden összezuhan, így azért futtában Alistair-re pillantok. - A megérzéseid, meglátásaid fontosak. De az is, hogy mihez kezdesz velük. Légy óvatos. - mondok csak ennyit, kicsit talán bölcselkedő öregnek tűnök, de minden mást ráhagyok, nem fogom kioktatni se megmondani, hogy mit hogyan csináljon a jövőben, hiszen az a lényeg, hogy magától fejlődjön. Sose voltam afféle csapatvezető, aki bábként használja az embereit vagy notóriusan delegálja, én megismerni szeretem őket, mihez értenek, milyen helyzetben mit csinálnának, hogy ne érjenek akkora meglepetések éles helyzetben. Például jó tudni, hogy Gina pánikol szűk helyen vagy hogy Alistair hamar a menekülést választotta volna, vagy hogy Lizzy gyógyító képessége tűzmágiává változott. Ha elindulunk a megadott irányba és esetleg a területen vannak kiszögellések, magaslatok, akkor óvatosan figyelem őket, majd újra a szőke fiú felé fordulok. - A helyváltoztatási képességed tökéletes felderítővé tehet. Tudsz oda-vissza ugrálni rövid pillanatokra, hogy megnézd mi vár ránk, de ne vegyenek észre? - kérdezem meg, nem feltétlenül küldöm, csak felvetem a lehetőségét. A familiárisom most nem elérhető és ahhoz vagyok szokva, hogy őt reptetem be, de azért az egy újra idézhető varázslat, nem egy tinédzser fiú. Talán egy kissé már túlzás, de amikor elindulunk nem csak pajzsokkal védekezek, de magam mellé is idézem az árnyékomat, egyelőre persze olyan, mintha tényleg csak egy árnyék lenne, főleg ebben a rossz időben nem feltűnő.
// Pajzs marad, nagy cica is cica, nem akarok elázni.
+ Inkvizítor 2. szint részlet: "Képes maga mellé hívni egy árnyékot, mintha a saját árnyéka lenne, ami hasonló, mint egy patrónus, szükség esetén harcolni is képes, hogy védje gazdáját." //
Én nem akarok a szükségesnél jobban belegondolni bizonyos dolgokba. Például az elrabolt foglyok jelenlegi helyzetébe, és állapotába. Ezen majd akkor töprengek, ha megtaláltuk őket. Sokkal inkább zavar, hogy a klausztrofóbiám ellenére megint egy szűk, és sötét omladozó járatban találtuk magunkat. Pazar. - Azért klassz. Ha gondolod akkor velem gyakorolhatsz. Csak ne nézz főnixnek, aki feltámad a hamvaiból. - válaszolok Lizzynek, amivel talán a saját figyelmemet próbálom elterelni a rohadt, nyomasztó, sötét, koporsónyi méretű környezetünkről, amitől őszintén kilel a hideg. Pedig amúgy nyár van. Csak halkan jegyzem meg. Aztán pedig gyorsan falba ütközünk, aminek igen komoly mágikus tulajdonságai vannak. Még a varázslatom is ezt támasztja alá. Végül csak sikerül rájönni, hogy egyszerűen át is szaladhatunk rajta, mint a vasúti peron esetében. Ami igen szerencsés fordulat, mert bár mindennél jobban szeretném elhagyni ezt a helyet, ahogy Ali is, viszont feladni se akarom. Nincs az az Isten, hogy én lemondjak Codyról, és a sorsára hagyjam. Akkor sem tettem meg, amikor ténylegesen halott volt, és nem most fogom elkezdni. Szóval amikor átérünk, akkor engem és Carnivorát is elég kellemetlenül érint a hideg, és az eső. A macskám éppen ezért közvetlen Shanna lábához igyekszik húzódni, hogy véletlen se kerüljön ki a védelme alól, miközben méltatlankodva nyávog egyet. Ami engem illet, bár gyorsan fázni kezdek, de még mindig megkönnyebbülten sóhajtok fel a túloldalon. Ha választhatok, akkor inkább hideg és eső, mint szűk haláljáratok. - Engem valami hideg és kopár ruszki tundrára emlékeztet. - tippelek egyet Gerard kérdésére, ámbár közel sem vagyok biztos az igazamban, és valójában nem is nekem szólt a kérdés. Pusztán a kopár táj, és barátságtalan időjárás az, ami erre emlékeztet. Én viszont inkább leguggolok, és talajt kezdem vizsgálni. Hátha találok valami nyomot, vagy jelet, bármit, ami segíthet meghatározni, hogy merre mehettek az emberrablók, vagy mit tehettek. Igaz, közben nem foglalkozom túlságosan a magam eső elleni védelmével, de ha nem távolodom el Shanna oltalmától, akkor nem lehet nagy baj. Ha meg mégis, akkor legfeljebb utólag megszárítom magam. Nagy kaland. Az eső viszont gyorsan elmoshat minden nyomot, szóval jobb, ha igyekszem a nyomkeresősdivel.
//Druida - 6. szint Természeti lábnyom: Lépes maximum 2 napos lábnyomból megállapítani, hogy pontosan ki, mikor járt itt és mit csinált. Képek formájában bevillan neki.//
♫ Végtelen tudás - Infinite energy ♫
Elizabeth Ollivander
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Bromley, London, Anglia 2023-03-03, 09:08
Tény, hogy vannak bizarr és hajmeresztő gondolataim, de Chris is az eltűntek között van, szóval óhatatlanul is elméleteket gyártok magamban, néha olyanokat is, amelyeket nem feltétlenül kellene kimondanom. Mégis, az állandó fecsegésem valamennyire oldja bennem a feszültséget, mintha már maguk a szavak is enyhítenének azon, hogy a fene se tudja, merre lehet az unokatestvérem. És igen, számolok mindennel, amivel szembe találhatjuk magunkat, még abban az esetben is, ha azok elég extrém eshetőségek is. Hiszen ilyen helyzetben csak nem fogok repkedő pillangókra és zöldellő rétekre gondolni! Tisztában vagyok azzal, hogy Cody szakterülete nem pont egy szülés levezetése, de gyógyító és elég magas szinten van. Fogalmam sincs, rajta kívül hány gyógyító vagy szülész vett részt az esküvőn, de az ő jelenléte a túszok között némi reményre ad okot mindannyiunk számára. Talán nem akarják őket bántani. Talán valóban nem szeretnének károkat okozni. És ismét csak talán alkudozni szeretnének, ahogy Alistair is felvetette az imént. - Igazság szerint sok mindenre nem - vonom meg a vállam Gina válasza hallatán. Vanessa óta eltelt ugyan némi idő, de nekem az iskola falain belül nem volt sok szükségem ilyesmire. - Ráadásul, nem is szeretném egyedül felfedezni. Nem szeretek a tűzzel játszani - felelem végül, majd koncentrálok ismét a feladatra. Jó lenne gondtalanul csevegni egyet és fejtegetni, vajon mi minden lappanghat még bennem, de itt és most sem a hely, sem az időpont nem alkalmas. Szándékomban áll keresni valakit, aki ebben a segítségemre lehet, hiszen ez nem olyasmi, mint a gyógyítás, amelyet szintén nem mertem használni szakértők nélkül. Szükségem van olyan személyre, aki szakértője ennek vagy legalábbis hasonló képességgel rendelkezik és ellenőrzött körülmények között gyakorolni. Addig csakis vészhelyzet esetében nyúlok ahhoz a valamihez, ami bennem szunnyad. Shannával mélységesen egyetértek abban, hogy nem lenne helyes pont most visszafordulni. Nem hagyom cserben Christ! Még ha ránk is omlik a járat, mi is rendelkezünk mágiával, képesek vagyunk védelmet felhúzni, amelyet Shanna meg is lép a következő pillanatban, szóval egyelőre nincs miért aggódnunk. Mindenáron meg kell mentenem az unokatestvéremet és az innen való elhoppanálással csupán az időnket pazarolnánk. Ami ugyebár a legértékesebb tényező, ha valakit elrabolnak... A próbálkozásom sajnos nem jár sikerrel, de végül - a többieknek hála - sikerül találnunk egy átjárót, amelyen keresztül egy másik helyszínre érkezünk. Shanna védelme révén ugyan nem érzem a hideget, de a látvány miatt ösztönösen összébb húzom magam, mintha fáznék. Nagyon nem szeretném a csupasz bőrömön is megérezni az időjárás viszontagságait... Az eső szakad, amely nem pont a legszerencsésebb a nyomok szempontjából, szóval egyelőre a szememmel próbálkozom kiszúrni valami használhatót, amíg Gerard felcsapja azt a fura könyvet. Én önmagamon egy Leperex-bűbájt használok, amely talán egy fél fokkal hasznosabb, majd úgy lépek ki Shanna védelme alól a szakadó esőbe. A hideget ugyanúgy érzékelem, de legalább nedves nem leszek. Amíg tehát Gerard felteszi a kérdését, körbejárok - látótávolságban - és igyekszem valami hasznosat keresgélni. Talán valamelyik elrabló elejtett valamit vagy valamelyik túsz idő előtt magához tért és tudott nyomot hagyni maga után, nem tudom... A lényeg az, hogy ne álldogáljak tétlenül egy helyben, mert abba beleőrülnék!
/Leperex - víztaszító bűbáj. Egyes oldalak szerint nem csak a ruhákról, hanem a testről is taszítja. Bűbájtan: 30 pont/
Azt eddig is tudtam, hogy Shanna erős lány, sőt már nő, ezért nem lep meg, hogy nem fogadja el a kezemet, amikor segítek lemenni. A kesztyűről sem jut eszembe, hogy netán valami átok leplezése lehet. Őszintén szólva most sokkal jobban lefoglalnak azok a gondolatok, hogy teszem azt Lizzy terhességnek mondja az állapotosságot, de nem torkollom le, nem szándékozom minden szavába belekötni, csak kissé az arcom rándul meg, bár az betudható bárminek. Az elméletei viszont riasztóak. Értem én a jószándékot, hogy próbál tippelgetni, de őszintén szólva pokoli pillanatokat élek át, hogy ha mondjuk nem lehetek az éppen megszülető gyermekem mellett, és hogy valaki ezt felhasználja valami sötét célra. – Kezd nagyon begyűrűzni ez a Testvériség, és Grindelwald téma. Azt hiszem kezdünk belefáradni, pontot kéne tenni a végére. – Felelem inkább Shannának, ő aztán megértheti, hogy milyen az, valakit elveszíteni. Nem akarom ismételten a gyászára felhívni a figyelmet, én most már inkább csak békésen bababáznék, de úgy fest, egy utolsó próbatétel még hátravan. Bízom benne, hogy Daphne-ben ez a mostani nem hagy maradandó élményt, és nem történik semmi tragikus, mert azt nem tudom, hogy mennyire tudnánk elviselni. Neki is pocsék előélete van, ez most a boldogság ígérete, amit nem kéne elszalasztani. Kissé meghökkenek, amikor Alistair visszafog, tudom én, hogy mennyire óvatos, de most nincs más esélyünk. – Mennünk kell előre. Majd pajzsokat húzunk fel, de csak itt találunk válaszokat. – Rázom meg a fejemet, remélve, hogy velünk tud tartani, hiszen igencsak jók a meglátásai, de ez most nem az a pillanat, hogy visszahátráljunk. Sőt, hálásan nézek körbe, mert tudom, hogy életüket kockáztatják. Értem én, hogy mindenkinek van az eltűntek között szerette, de akkor is, megtehetnék, hogy mindezt az aurorokra hagyják. Visszafogom ugyan a kezemet a Finitét illetően, mert talán mégiscsak van Alinak valami sejtése, de Shanna próbálkozását azért hagyom, ő mégiscsak Pocahontas, a főnök lánya! – Nem bizony! – Amikor látom, hogy Shanna védelmet varázsol, nem teszem meg én is, inkább arra koncentrálok, hogy ha át tudunk lépni a falon, és valami baszomnagy bestia fogad, akkor a pofájába tudjak lőni valami csúnyát. Mindenesetre valami elemi erő kupolát varázsolok, ami aurorként csuklóból jön, hogy csökkentse a külső behatásokat, legyen szó hidegről, vagy esőről. Próbálom úgy formázni, hogy az eső iránya felé tartson ki leginkább, hogy ne vacogjunk! Kicsit körbevizsgálódom, de valahogy nagyon egyértelmű, hogy merre haladtak Daphne elrablói, úgyhogy előveszem a sosem használt könyvemet, a Mindentudás könyvét, és felcsapom, hátha rendelkezik helymeghatározással is. – Hol vagyunk most, és mit kell tudni a helyről? – Ez valójában két kérdés, de rövid, velős, egy kérdőjellel, hátha kapunk valami leírást, megfogalmazást, hogy mire kell figyelni. Nem vagyok még túl bizalomgerjesztő a mágikusan követhető lábnyomokkal, fűszálakkal kapcsolatban, azért nem árt előbb betájolni, hogy mire is számíthatunk. De bármit is javasol a könyv, vakon követem az instrukciókat.
//Mindentudás könyve (Egy picike, zsebbe simán beférő könyv, amit ha a tulajdonosa aktivál normál könyvméretűre nő. Ha a tulajdonosa rákoncentrál egy kérdésre valamilyen általános tudnivalóról, akkor a könyv arról fog leírást adni. A mesélőtől függ természetesen, hogy milyen szintű tudást birtkolhat a könyv, tehát nem bármiről, bármit. Naponta egyszer használható.)//
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Ali érzékeli, hogy a mágiát nem okos ötlet semlegesíteni, sikerül valószínűleg elkapnia Gerard karját, ami mindenképp jó ötlet, mert bizony Gina érzékeli, hogy a fal előttük komoly mágikus tulajdonságokkal bír. Nem csoda tehát, hogy amikor Shanna nézegeti, vizsgálja, sőt megkocgtatja érzi, hogy majdnem átsuhan rajta a keze, amikor kicsit erősebben próbálkozik. Hasonló átjáró lehet ez, mint a 9 és 3/4-dik vágány. Végtére is ott már mindegyikük jónéhányszor járt, de talán túl evidens, hogy elsőre erre gondoljanak. Lizzy nem érzékel hőforrást, csak ők vannak itt, az már akkor egyértelművé vált, amikor elértek a járat végére. Át tudnak tehát menni a falon, amikor már rájönnek a trükkre. Az átjáró bizony tényleg olyan, mint a fal az állomáson. Elég kicsit lendületet venni és nekiszaladni. Nem kenődik fel egyikük se, bár az utolsó jó eséllyel hallja, hogy a folyosó rész halkan felmorajlik. Jó eséllyel nem sokkal utánuk be is omlik, ami esélytelenné teszi, hogy az időközben felébredők, vagy netán megérkező Solomon ezen az úton a nyomukba eredjen. Shanna védelme viszont mindenképpen hasznos, mivel ő kerül át valószínűleg elsőként, és így már nem tudja a többieket védeni, de bizony érzékeli, hogy egyből az arcába csapna a jeges szél és a cseppet sem barátságosan zuhogó eső, ha nem lenne fizikai védelme, ami a többiektől is az első pillanatban érkező időjárási viszonyokat felfogja. Egyelőre sejtelme sincs, hol vannak, ahogyan az érkező többieknek sem, de az tuti, hogy védelem nélkül pár pillanat elég, hogy bárki bőrig ázzon és a kellemetlen hideg se egy élmény mellé. A táj elég kopár, itt-ott deres a fű, sőt kisebb hókupacokat is látni. Enyhe köd van, de nincs sötét, úgyhogy nem látnak el túlságosan messze, de azért ide már nem kell világítás. A talaj kőkemény, maximum néhány életben maradt fűszálon lehet belőni, hogy jártak itt előttük és mágiával felderíthető néhány lábnyom is. Nagyjából tehát megtudják határozni az irányt, amerre innen távozhattak. Amikor az utolsó is átlép az átjárón, elég pár pillanat és a mögöttük lévő eddig ajtónak látszó kapu alakja megremeg és eltűnik. Valószínűleg eddig tartott ki a mágia, ami nyitva tartotta és jó eséllyel egyben a folyosót is.
mesélő: Luna Lovegood
//Határidő: március 6. Én írok: március 7.//
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Bromley, London, Anglia 2023-02-27, 12:51
Az élet olyan, mint egy kártyajáték. A kiosztott lapok adottak, de ahogy játszod őket, az szabad akarat.
- Pandora szelencéjét is mi hoztuk el Deneirának. Használtak már ki minket korábban is, csak ne történjen meg újra. - válaszolom főként Gerardnak, bár Lizzy elméleteit is végighallgatom, még ha nagyon hajmeresztő is összekötve azzal, hogy Alistair azt feltételezi a Jennings baba akár egy új Harry Potter lehet. Ki tudja... talán..., de nagyon remélem, hogy nem. Hiszen ezzel csak még nagyobb veszélybe kerülne a családjuk, mint ami a hivatásukkal már amúgy is velejár. Alistair megjegyzése a károkozásra azért már igen közel áll ahhoz, hogy kihozzon a sodromból, mert azt sugallja, hogy a fiú még mindig valamilyen félreértésnek könyveli el az egész ellentétet, miközben már százak kerültek a Szent Mungóba, a férjemmel együtt, többen meg is haltak, egy halálos átok terjed a testemen, Dumbledore még mindig nem került ki a gyógyálomból... ő meg azt feltételezi, hogy nem akarnak károkat okozni... Nem szólalok meg, magamban tartom a gondolatot, nem lenne fair az elveszettekkel szemben, ha ilyennel akasztanám meg a kutatást, de mélységesen nem értek egyet a megszólalással. Nem Gerard ellen szól, sőt, nem is azért van, mert a sok elmélet és az eltűnt családtagjaink ténye annyira felzaklatott, de nem fogadom el a kezét, magamtól ugrok le, nem is használva a létrát. Mióta kikerültem a Szent Mungóból senki se látta igazán a kezeimet, mindig vékony kesztyű fedi őket és habár tudom használni, kellemetlen érzés máshoz érni, mert újra és újra tudatosul bennem, hogy mit fednek a kesztyűk, a ketyegő órát a fejem felett. A bezártság sosem jó jel, ott a lehetősége, hogy hirtelen mindkét oldalról közrefogjanak kihasználva azt a lépéselőnyt, hogy ők ismerik, ők hoztá létre ezt a járatot mi pedig csak most fedezzük fel. Szerencsére nem kerül mögénk senki, csak a nagymacska somfordál mellém, de a járatnak hamarosan vége szakad. Lizzy fénye vélhetően mindenkinek megvilágítja már az utat és nekem se kell csak a macskaszemekre támaszkodnom ahogy elkezdem végignézni valóban tömör fal van-e előttünk vagy akad valami egyéb. Ráfektetem a kezemet, megkocogtatom, furcsaságokat próbálok kitapintani, alapvető dolgok, bár egy fokkal extrásabb, hogy anyagmágiával is megpróbálom a fal tömörségét kicsit megváltoztatni, elporlasztani, de aztán elkezdenek mögém tömörülni a többiek és mindenkinek meg van a maga ötlete. Kicsit meglepődöm amikor Alistair meg akarja állítani Gerardot, hiszen én nem látom, nem érzem, hogy a mágia megszűntetésével az egész a fejünkre is zuhanhatna. Viszont annyi biztos, hogy én biztosan nem hagyom, hogy a tündéri képességekkel rendelkező fiú elkapja a kezem és elhoppanáljon, véletlenül se. - Megdolgoztunk azért, hogy megtaláljuk ezt a járatot, nem hagyhatjuk csak úgy kihűlni a nyomot, nem adhatjuk fel. - jelentem ki, ha még ennek ellenére is Alistair megragad valakit és eltűnik azzal nem tudok mit kezdeni, hiszen nem próbálkozhatok egyszerre a fallal és állíthatok meg másokat. Bár gyűlölöm, hogy mindig ilyesmihez térek vissza, de egy frusztrált sóhajtás után kimondom az első dolgot, ami eszembe jut. - A nagyobb jó érdekében. - használom a mottót jelszóként. Minden esetre annyi mindennel próbálkoznak és mert Alistair olyan kétségbeesettnek tűnt megfogadom a szavainak azt a részét, hogy a járat szerkezete veszélyben és az elhaló mágia tarthatja össze és létrehozok egy fizikai pajzsot, lényegében egy buborékot, amibe mindenki betömörülhet és megvéd minket az esetleges ránkszakadó földgörgetegektől. - Ha kell kiássuk magunkat és megnézzük a felszínen meddig jutottunk, de nem fordulunk vissza. - mondom újra magabiztosan, eltántoríthatatlanul. Csoda volt, hogy megtaláltuk a járatot, ennél többre biztosan nem jutnánk a sátorban, egyszerűen érzem. Sajnos azt pedig kétlem, hogy a mentális kapcsolat Daphne-val olyan erős lenne, mint a mágikus köztem és Vanessa között volt, ami segített nekik megtalálni Nurmengard erődjét, nem hiszem, hogy csak úgy "ráhoppanálhatnánk".
// Anyagmanipuáló, 1. szint, részlet: Egyszerűbb anyagokat át tud alakítani hasonló anyagokká (fát papírrá, téglát agyaggá, követ homokká).
Ha tényleg jön a nagy omlás: A oltalom gömbje, kitalált auror varázslat: Fizikai pajzs amennyiben a járat tényleg összeomlani készülne, ha mindenki belelépett és véglegesítve lett más nem kerülhet bele, mindent távol tart, egyedül a levegőt engedi át. Nagy teherbírású, de a támadások erejétől, mennyiségétől, nyomás súlyától függ, hogy meddig tartható fent. - varázserő: 31 pont, SVK: 56 pont, BBT: 37 pont //
Nem szeretem a szűk és sötét helyeket. Nem tudom, hogy mért vagyok hajlandó mégis mindig belemászni az ilyen helyzetekbe. Talán mert nem viselem el, hogy akik fontosak lehetnek nekem, azokat veszélyeztessék. Szóval a járatba ereszkedve csendben hallgatom a beszélgetést. Nem igazán akarok találgatni, de akármik is a Testvériség tervei, hiba volt abba a szeretteinket is belekeverni. Persze aggódom Daphne terhessége miatt, és Cody képes ezt kezelni, ugyanakkor nem megbocsátható sem egy terhes nő, sem egy gyógyító elrablása, és veszélyeztetése. Igazából senkié sem. Azzal persze egyetértek, amikor Gerard megpróbálja felhívni Ali figyelmét rá, hogy a látványmágia nem éppen lebecsülendő dolog. Az ellenség megtévesztésére még igencsak jól jöhet. Kivéve persze, ha minket tévesztenek meg. Nem tudom mi az oka, hogy nem működik a kis fényjátékom, de lássuk be az ilyen helyeken sosem funkcionáltam tökéletesen. Remeg a kezem a klausztrofóbiától, és mintha maga a környezet is igen negatívan befolyásolna. Valahogy úgy érzem magam, mint Corvus a tengerpari tűző napsütésben. Kellemetlen. Szóval azért egy kicsit hálásan pillantok Lizzyre amikor ő próbálkozik a fénnyel. - Klassz. Mármint ez az új képesség. Mikre jöttél még rá, miket tudsz még csinálni? Akkor én maradtam az egyetlen gyógyító ezek szerint. - próbálom elterelni a sötétségről a saját figyelmemet. Amikor viszont Ali arra hívja fel a figyelmet, hogy csak a varázslat tartja egyben a helyet, akkor már nagyon lelépnék innen. Mégsem tehetem meg. Ami pedig azt illeti, nekem eszemben volt, hogy először csak Carnivorát küldjük le, de Shanna elég gyorsan követte a macskát ahhoz, hogy ne legyen időm ezt felvetni. A familiárisom most is valahol elől Shanna mellett van, és nézelődik, amíg én szimplán próbálok nem pánikba esni. Ahogy pedig elérünk a zsákutca végére, kétségbeesetten próbálok nézelődni, kiszúrni valami nem oda valót. Pl. húzat vagy ilyesmi. Esetleg ha Gerard Finitéje esetleg nem sikerült volna, akkor még egy Demonstrate-val is megpróbálkozom a fal irányába, hátha. Ki tudja, talán kiderül, hogy ugyanolyan fal, mint ami az Abszol út bejáratát védi, vagy átjáró, vagy illúzió az egész, vagy maga a fal egy zsupszkulcs. Én már nem lepődnék meg semmin sem! Bár abban közel sem vagyok annyira biztos, hogy ezúttal sikeresebben varázsolok, mint legutóbb a fénnyel. A kezem még mindig remeg, és még mindig úgy érzem, hogy megfojt ez a hely... Szóval ha minden kudarcot vall, én készséggel kapok Ali keze után, hogy eltűnjünk innen... Bárhová is.
//Demonstrate: Megállapítja egy tárgyról, hogy milyen mágikus tulajdonsággal rendelkezik, illetve egy bájital komponenseit lehet kideríteni vele. Hatodéves tananyag a Roxfortban.
Erdei nimfa - Hátrányuk: Az erdei nimfák számára az éjszaka, a sötét helyek nem túl optimálisak.
"Nem akarom feledni a fájdalmat. Az tesz azzá, aki vagyok."
Alistair Wilson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Bromley, London, Anglia 2023-02-24, 22:27
Az esküvő & Alistair
[You must be registered and logged in to see this image.]Azért így libasorban haladni meglehetősen nyomasztó és azt már tudom, hogy Gina nem viseli jól a szűk tereket. Bár a magassággal azért nekem is akadnak gondjaim és valóban kissé összébb görnyedek. Mindenesetre a fejem fölé emelem a kezemet közvetlenül, tenyérrel a boltozat felé, nem érintem meg, de amolyan biztonsági zónát képezek vele, hogy biztosan ne fejeljek meg semmit. Hiába van segítségemre a tündérlátás és látom be a teret, valószínűleg simán a többiek feje felett. - Azt semmiképpen sem gondolnám, hogy véletlen.. Csak arra gondoltam… hogy nem nézném ki az öregből hogy csak úgy bosszúból csinálna ilyesmit. - azt már nem teszem hozzá, hogy voltaképp mi vagyunk a keménymag, akikkel mindig szembe találta magát a szervezet. És ha két-három auror meg nagyjából ugyanennyi kölyök ütőképes lehet A TESTVÉRISÉG-gel szemben… És folyamatosan borsot törünk az orruk alá… Sőt.. károkat okozunk és egészen a “bázisig” eljutottunk.. Igazából simán lehet, hogy egyszerűen csak gyengíteni akarnak minket. - Talán alkudni akarnak.. - azért nyelek egyet erre a gondolatra. És bár tény, hogy sok fontos figura eltűnt Grindelwald mellől de fogalmunk sincs ki van még mellette.. Hiszen sohasem csak ebből a pár emberből állt a Testvériség. Lizzy gondolatmenete Daphne-ról azért hajmeresztő. - Ez bármennyire is bizarrnak tűnik, az elkábítással együtt azt engedné feltételezni, hogy nem feltétlenül akarnak károkat okozni... - Noha azt sem teszem hozzá, hogy bár a keresztfater valóban elég jól ért a dolgához, de nem kifejezetten a szülészet a szakterülete… Bár szükség helyzetben valószínűleg mindegy.. gyógyító-gyógyító.. Egy szülésnél végülis mindenképpen segített anno.. Gerard megerősítésére anyára vonatkozólag azért megszorongatja a szívemet. Többek között, mert én is így gondolom! Ugyanakkor, minden ellenére szerintem naiv lenne azt gondolni, hogy maguknál lennének. Mármint.. ha csak nem szedálták le őket teljesen, vagy állították imperio alá őket.. azért elég ütőképesek lennének ők is a másik végen. Nem hiszem, hogy aki kivitelezte az esküvő szabotázsát, az kockáztatna ilyesmit… De próbálom lekapcsolni az egész teóriagyártást, hiszen eléggé elvonja a figyelmet és egészen addig minden találgatás marad csak, ameddig tényleg rájuk nem találunk. Szóval koncentrálok és valamiféle hiperfókuszt sikerül kiviteleznem, ami maitt olyasmire leszek figyelmes, hogy igen kétes helyzetbe kerültünk… és amikor Gerard a falra fogja a pálcáját, reményeim szerint még időben elkaphatom a kezét miközben egyszerűen rászólok, noha a hirtelen felismerés miatt egy kicsit talán hevesebben mint az illene. - Ne! Várj! Csak a varázslat tartja egybe! Tűnjünk inkább el innen mielőtt ránk omlik! - lehet hogy használták a járatot, lehet sokkal szélesebb volt, amikor ők használták, lehet zsupszkulcs várta őket ezen a végén, de az is lehet, hogy tényleg csak bele sétáltunk valamibe! Képletesen verem egy kissé a fejem a falba, hogy miért nem a familiárisomat küldtünk csak le.. vagy bárkiét akinek van vele lélek kapcsolata és láthat a szemével.. De azt hiszem ez már késő bánat. Mindenesetre ha Shanna vagy Gerard megadja a jelzést, én minden további nélkül fognám meg a legközelebb eső ember kezét/karját - valószínűleg Lizzy-ét és próbálnék meg egyszerűen hoppanálni, vissza a sátor belső részére így hirtelen.
//Akrobata: 2.szint: Csapdahatástalanítás: Képes kisebb csapdákat hatástalanítani gyors reflexei miatt. - igazából a gyors reflexeket használná csak fel belőle ha ez lehetséges - Gerard kezét akarja elkapni, hogy ne tudja végre hajtani a pálcamozdulatot.
Tündér: II. Képesek olyan helyen is hoppanálni, ahol ez le van korlátozva, legyen az a Roxfort, vagy egyéb hely, ha kifejezetten a mesélő ezt másképp nem ítéli meg. - az üregből való kijutáshoz használná.
//
A mumus hálája:
Mágikus adottság gyűrűje (Anyagmanipuláló 1. szint) (3x lehet használni)
Nem mondom ki hangosan a gondolataimat, de lényegében teljes mértékben egyetértek Shannával. Nyilvánvaló, hogy ez egy csapda, a másik oldal számára pedig az lehet teljesen egyértelmű, hogy mindezt figyelmen kívül hagyjuk majd és sétálunk bele a számunkra felállított kelepcébe. Elvégre, mégis csak számunkra fontos személyeket raboltak el! Nincs az a felsőbb hatalom, amely visszatarthatna attól, hogy kiszabadítsam Christ... Mindezt megtenném abban az esetben is, ha csupán Daphne lett volna az eltűnt személy, de ezúttal biztosra mentek. Valamiért egyáltalán nem szeretnék kockáztatni, hogy bármelyikünk is még idő előtt kilépjen ebből a játszmából. - Fogalmam sincs, mi más lehetne - csóválom meg a fejem Alistair kérdése hallatán. - De ha nem is mi vagyunk a célpontok és ez csupán a puszta véletlen műve... - harapok az ajkamba, bizonytalanul toporogva egy helyben. Vannak gondolataim, de annyira zavarosnak tartom őket, hogy legszívesebben itt és most sírva fakadnék. Igyekszem mindent számításba venni, de nem mindenkit ismerek közülük és nem is mindenkinek a hátterével vagyok tisztában. - A tény, hogy Daphne terhes és finoman szólva is mindenórás, ráadásul Cody magas szintű gyógyító, arra enged következtetni, hogy szeretnék a babát életben tartani. Számolnak azzal, hogy megindul a szülés és kell nekik valaki, aki le fogja tudni vezetni - kezdek bele a tippelgetésbe, habár - így belegondolva - lenne értelme. - Chris pedig vérségi kapcsolatban áll Grindelwalddal - folytatom, hiszen részéről más kapcsolat nem is jöhet szóba. Ez annyira nyilvánvaló, hogy már messziről visít a neon felirat. - És ha ez valóban nem a Testvériség műve, akkor esélyesen túszként funkcionál és Grindelwaldot szeretnék vele valamiért sakkban tartani... - nyelek egy nagyot és kezdem igen kényelmetlenül érezni magam a bőrömben. Legutóbb én is felfigyeltem arra, hogy Grindelwald - a dédapám, úristen, de fura! - nem végzett velünk, de ezt valahogy képtelen vagyok összekötni azzal, hogy valamiféle halovány érzelmet is táplálna a leszármazottai irányába. Nem hiszem, hogy Chris sorsa bármilyen szinten is meghatná őt. És igen, sebezhetetlen, de ez nem egyenlő a hallhatatlansággal. Azért, még mielőtt lemennénk a járatba, valóban hagyok hátra egy üzenetet, szimplán egy cetlire írva és azt megsokszorozva, végül minden ájult auror ruháján elhelyezve, hátha valamelyikük megtalálja és elolvassa. Talán kis idő múltán ők is csatlakozhatnak hozzánk. Daphne ruhadarabján semmi nyomot sem találok, de azért az oldalamon lógó táskámba beletömködöm, hátha jó lesz még valamire a későbbiek folyamán. - Ezt bízd csak rám - lépek Gina mellé, amint csődöt mond a varázslata és pillanatokkal később máris pár fénylő pont jelenik meg körülöttünk és előttünk, remélhetőleg elég szép hangulatvilágítást adva a helynek, amely mellett - reményeim szerint - már mindenki kényelmesen nézelődhet. A Lumos ehhez képest gyenge pislákolás csupán... - Új képesség - válaszolom meg a ki nem mondott kérdését. - A gyógyítói képességeim eltűntek ugyan, de nem bánom - vonom meg a vállam. - Egyébként se készültem a Mungóba. Végül megállok egy helyben, majd igyekszem valamennyi hőforrást érzékelni a közelben, hátha kiszúrok emberektől származóakat is. Elvégre, nem lehet mindent mágiával leplezni, de talán még egy szimpla Lumost is találhatok, hiszen ha a járatban vannak, világítaniuk kell valamivel, ami velük együtt mozog...
Tűzmágus 1. szint: - Érzékeli a hőforrásokat a környezetében, egyfajta infralátásként is képes sötétben behatárolni a meleg testeket, de a hőfokot nem tudja megállapítani. (Lizzy hetes szintű és ugyan nincs benne a leírásban, de hátha a távolabbiakat is észleli. Mindenesetre, megpróbálja )
Tűzmágus 2. szint: - Fénylő pontokat hozhatnak létre a levegőben, de ezek elsősorban a fényadást szolgálják, nem gyújtanak lángra semmit, de akár egy szobát is bevilágíthatnak.
-Igen, ez már egy régóta összeszokott csapat, függetlenül attól, hogy ki auror, és ki nem. – Adok Lizzynek igazat, aki akaratlanul is belesodródott egykor, de mégis önzetlenül segített, most pedig itt áll annak a kapujában, hogy hozzám hasonlóan ő is más elképzelés mentén folytassa, mint amiben elkezdte. A griffendéles szőkeség inkább sportoló, egy betonfal, ám egyre inkább kezdi használni az eszét, másokat támogatni, és ezt nagyon becsülöm benne. Bár nem fogom annyira tudni támogatni, mint Daphne engem, hiszen én majd otthon maradok a kicsivel, de az jut eszembe, hogy talán Solomon mellé beosztom. Legalább mindkettőnek lenne kit bosszantani! Gina nyomozása fontos nyomnak tűnik, de már nem visz előre, hogy rájőjjünk, hol van példának okáért Daphne! Vagy a többiek! Olyan lépést kell eszközölnünk, amivel hozzájuk közelebb érünk! - De minek ez a macska-egér játék? Miért nem öltek meg csak úgy egyszerűen? – Csóválom a fejemet, értem amúgy a miértjét is. Meg akarnak kínozni, mert miattunk kezd a Testvériség szétesni.. Grindelwald többször próbált visszatérni a köztudatba, kezdve a Milineumi káosszal, de még mindig állunk, megőriztük a bástyáinkat, a stratégiai pontokat. JED sárkánya halott, a szőke Mitchell boszorkány szökésben, valahogy minden jóra fordulni látszik, de még mindig van újabb hidrafej, ami a legvágottak helyébe nő. Fenébe! Megfogom Shanna kezét, hogy támasszam, ahogyan lemászik, ha netán megcsúszna a lába, akkor legyen, aki elkapja, aztán szépen lassan segítem le a többieket. Még egy utolsó, sötét pillantást vetek a sátor belsejére, aztán mászok a többiek után. – Ami egyébként hülyeség. A drágakőmágia pokolian erős, az illúziók világa ellen pedig nem lehet védekezni. Anyád az egyik legtehetségesebb boszorka, akit ismerek Ali, mások csak irigyek rá. – Intem le Alistairt, véleményem szerint nem is érdemes erre több szót vesztegetni, már csak azért sem, mert a feladatunkra koncentráljunk! A fal viszont igen gyorsan szembejön, kifejezetten zavar, hogy nincsen merre mennünk! Körbeszimatolok, hiszen érződik belőle a mágia, de elsőre még nincs ötletem. – Na látod? Aki lenézi az álcázást azt szimplán ostoba! – Szólok ismét a srácnak, és a pálcával rámutatok a falra, hogy varázslatsemlegesítést mormoljak el. Lehet itt szó illúzióról, varázstükrökről, vagy csak valami védőfalról, amit ha mágikus, ki lehet oltani!
//Finite incatatem: az aurorok közkedvelt mágiafeloldása. Egy már létező varázslatot semlegesít//
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Bár, Lizzynek egyelőre az is bőven elég, ha már annyit ki tud szűrni, hogy a barlang vagy a ház volt-e a következő állomás)
)