2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A saját magam törvényeit hazudtolom meg azzal, hogy együtt lógok Daikivel. Lehet, hogy a srác tényleg jó fej, mert hát az... És nem is kellene tartanom attól, hogy nagyobb hatással lesz majd az életemre, mint ahogy én azt tervezném, viszont mégsem tudom lerázni egykönnyen. Jól érzem magam vele és ez az egész macska-egér játék olyan másnak tűnik. Nem az a durva, beszólogatós vonulat, amibe legtöbbször belerángatnak, hanem egy valós, baráti kapcsolat, ami ugyan még csak kialakulóban van, én már most nem szeretném, ha véget érne. - Álmodozz csak мастер веселья- nevetek fel.- Egy csók megérne neked pár törött bordát? Ennyire azért ne akard.- nem tudom elhinni, hogy milyen messzire tudna elmenni egyetlen csókért. Bezzeg ha tudná... Nekem még az első csókom sem volt meg soha. Sőt! Sose volt pasim még, azt se tudom mi fán terem igazából az ilyen. Én mindig is az az őrző-védő típus voltam, akinek a vállán kisírhatták magukat a lányok, aztán másnap péppé vertem az exüket, amiért nem bírtak jól bánni az én angyalaimmal. Sokan még azt is feltételezték rólam, hogy saját kapura játszok. Jó, nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben, de aztán a végén mégis arra jutottam, hogy egy férfi karjaiban mégiscsak jobban érezném magamat. - Nem fogok!-kiáltom még neki vissza utószóként, majd el is oldalgok, hogy hozhassak sört mindkettőnknek, csak épp egyszerre villan be a bűntudat és az aggodalom. Egyrészt magára hagytam Felicityéket, másrészt mégis mit képzeltem magamról, hogy majdhogy nem enyelegtem Daikivel? Hiába éreztem piszkosul jól magamat, ez még nem mentség arra, hogy leengedtem a védelmemet. Ezek után csak a fejemet fogva vágom be magamra a mozdítható wc-k ajtajának egyikét és egy jó ideig ott húzom meg magam, ameddig legalább ki nem tisztul az elmém és újra vissza tudom rángatni a fényre az elővigyázatos és okos Prairie-t. Ez többet nem fordulhat elő. A szívem olyan hangosan dobog, mintha ki akarna ugrani a helyéről és jelenleg olyan is, mivel annyira fáj a mellkasom, hogy alig kapok levegőt. Teljes pánik lesz rajtam úrrá, nem a rossz féle, de rettentően félek, hogy valamivel több motoszkál bennem, mint egyszerű szimpátia. A válaszokat meg szeretném találni, viszont Daikit el kellene kerülnöm, ameddig nem rendezem le magamban ezeket a csavaros érzéseket. Nem érezhetek iránta így. Azzal magamat és őt is veszélybe sodorhatnám, hisz' még mindig nem sikerült kiderítenem kik a valódi szüleim és mégis mit akarnak tőlem. A barátaimat legalább szemmel tudom tartani, de egy pasi...
//Ugrálunk a kövi felvonásra! Imádtam ezt a kettőt! //
//16+ Obszcén, durva szavak szerepelnek a következőkben//
Nagyon jólesett, hogy meg tudtam őt mosolyogtatni és valahogy az ellenséges légkör is kicsit, de feloldódni látszott. Vigyorogtam rajta mint egy nagy tejbetök. Szótfogadok én magamnak, hisz nem feltétlen a kedvenceim közé tartozik, ha feltétlenül megmondják mit is csinálhatok igazán. Azt hiszem kicsit túl árad bennem olykor a kamasz, aki még a vele egykorúaktól sem szívesen fogadja el az ide-oda pakolászást. Hallgattam csilingelő nevetését ami szinte zene volt füleimnek és csak vigyorogtam rajta. Igaz elég hülyén nézhetnék ki tütüben mint valami elcseszett szépségkirálynő utánzat. Bár ő biztos érdekesen nézne ki a palástjával, de imádnám minden percét, ha láthatnám. Mikor kimondja a nagy ítéletet miszerint megkapom a tütümet, no azon meg én röhögök fel. Nagyon is tetszik az ötlet, de ki tudja még szaván fogom azután meg mihez kezd magával vajon? Kissé sunyibb mosolyt csempésztem az arcomra majd felnevettem és hátravetettem a fejemet. Kedvem lett volna tényleg megcsókolni őt, de bíz Isten attól félek, hogy megfojtana helyben és még elmenekülni sem tudnék. Ki tudja, lehetséges nem is akarnám menekülőre fogni a dolgot. - Ne mond soha, hogy soha. Ami viszont azt illeti ebben igazad van, de hát a cukorfürdőnek is biztos van jó hatása. Akkor elébe állok a drága rugdosásnak, de előre szólok nem tudok szárnyakat növeszteni. – mondtam gonosz mosollyal az ajkaimon persze inkább néztem ki valami kis piti csínytevőnek mint valami elvetemült nehézfiúnak. Jól akartam magamat érezni vele, eddig pedig egészen úgy látszott, hogy sikerül is. A következőkben nagyon is kiéltük azt hiszem a tehetség kutatós vénánkat. Hiszen a zene igazán magával ragad és feltölt olyan ez mint valami plusz adrenalin töltet. Így teljes átéléssel adtam át ennek az örömnek a lelkemet, de Prairie pózai minden fillért megértek. Mikor megszabadulok a felsőmtől elkapom az éppen nem túl stabil leányzót. Lenéztem a szemeibe, hiszen… nos… félmeztelen voltam teljes mértékben, akárhogy nézzük is. Viszont nem mondanám, hogy közömbös érzéseket váltott ki a lelkemből az érintése. Persze ezt jelenleg még semmi pénzért sem mondtam volna el neki és magamnak sem ismerném be. Még ahhoz szerintem kellene egy kis pia és már el is dalolnám neki, de szerencsére még nincs itt. Mikor igen csak nagy hadarás következik oldalra döntött fejekkel nézem őt érdeklődve. - Jóóól van, de azért ne itass le teljesen! – még a végén tényleg valami hülyeséget kikotyognék és főhetne itt a fejem elég rendesen. Így is van bennem egy jó adag pia és nem kellene sok egyszerűen a szemébe mondanom, hogy szimpinek tartom és nem csak amolyan tingli-tangli dolgot akarok. Mármint haverkodás meg ilyenek… persze csak barátkozni. - Én… hát oké akkor megvárlak itt… - szóltam szélvész kisasszony után és elgondolkodtam. Mégis mi a bánatos franc van velem. Nem igen érdekelt egy nő sem eddig, erre találkozok Prairievel és máris feje tetejére áll az egész belsővilágom. Egy ideig várakoztam erre a kis angyalkinézetű szélvészre, de nem igazán tűnt úgy, hogy visszajönne. Felhümmögtem kicsit összehúzott szemekkel majd felkapva a felsőmet ami nagyjából már megszáradt indultam meg lefelé. Jól van kis Tenshi, ezt a játszmát nem itt fejeztük be az már egyszer biztos. Megnyaltam az ajkaimat erre a gondolatra és megütköztem saját magamon, remélhetőleg nem veszem át tényleg Noahék hülye felfogását. Nem mintha Noah valaha szemet vetne mondjuk valakire Felicityiék közül… inkább vágná le valamilyét, de hát talán neki is benő a feje lágya. Nem rossz egyik lányka sem sőt biztos nagyon okosak és kedvesek, de jelenleg a családom védelme a legfontosabb még, ha stikában néhány terrorizálton próbálok segíteni úgy, hogy ne jöjjön rá senki. Nem akarok én a nagy megmentővé válni, de nem akarom hagyni sem ezt a dolgot. - Jól van kicsi Tenshi, ideje majd játszani is valamikor… - morogtam az orrom alatt ekkor láttam meg a bandát és indultam meg feléjük. Szép hosszú ez a nyár és több szempontból is megoldható az, hogy találkozzunk arról nem is beszélve, hogy a Roxfortba össze leszünk zárva. Egy jó ideig kóvályogtunk mikor megláttam a kis szeleburdit mire mosolyra húzódtak az ajkaim. Érdekes nyár elé nézek és így még a suli is sokkal jobb lesz! Igaz lehet nem tudom még, hogy mire vállalkozok pontosan. // Köszönöm a játékot! Alig várom, hogy folytatódjon a kis történetük. Szóval pattogunk is tovább! //
Várok egy pár pillanatot mire feldolgozza a hallottakat és lám! Pontosan erről beszélek. Úgy vigyorog, mint a vadalma, ráadásul úgy fogja fel az életet, mintha az egy nagy játszóház volna. Ezzel nincs semmi baj. Nekem is könnyebb lesz őt megismernem és tudni fogom mire számítsak. Eddig nem igazán néztem rá más szemmel. Mindig Noah szövetségesét láttam benne, aki úgy lohol utána, mint a srác pincsikutyája. Kicsit szánalmasnak tartottam, most viszont Daiki más oldalát mutatja be nekem és máris száznyolcvan fokos fordulatot vesz a tervem. Lehet nem kellene átvágnom őt? Nem... Attól még, hogy most rendes, még mindig Noah bandájába tartozik. - Ezesetben fogadj szót magadnak. - mosolygom jópofa gúnnyal hangomban. Kicsit kiábrándító, hogy egy külsős másként látja a dolgokat, mint ahogy azok valójában vannak. Tételezzük fel, hogy Daiki a maga ura... Akkor miért paktálna le egy olyan kígyóval, mint Noah Jenkins? - Ó, Merlinre... - szakad fel belőlem a nevetés, amikor elképzelem őt a rózsaszín tütüben, mert hogy "jól megy a szeme színéhez". Egy ideig nem is kapok levegőt. Rég sikerült már ilyen jót nevetnem és látszik is mennyire nem vagyok képes kordában tartani a kacagásokat. Jóleső könnyek kezdenek el potyogni, azokat gyorsan letörlöm, majd vigyorogva csóválom meg fejem és csapok rá combjára. - Hát jó. Megkapod a tütüt, te fess fiatalember. - forgatom meg szemeimet. Egyáltalán nem cinizmusból, inkább csak játszom az eszem. Egész jó színész vagyok, persze nem a nagyszínpadon. Felicitynek is el tudtam játszani annakidején, hogy minden rendben van és azután is sikerrel vettem a kanyarokat. Nem lennék itt, ha nem így lenne. - Azt majd meglátjuk. Függ attól, hogy lesz-e legközelebb. - biccentek egyet simlis szemekkel. - Nem is tudom... Ha csak ránk nem szakad az ég, azt hiszem egy pepsi fürdő után már nem kell semmi rosszra számítanod. Bár... Ha megint meg akarsz csókolni, lehet a tömegbe rúglak. - nézek végig rajta elgondolkozva, mint aki tényleg megfontolja, hogy lelökje az emelvényről a srácot. Természetesen ezt nem fogom megtenni, mert ki tudja mijét törné el. A lábát, kezét vagy a nyakát? Hm... Ebben a pillanatban hallom meg a dübörgő zenét Bon Jovi hangjával és egyszerűen nem tudok megálljt parancsolni magamnak. Ez a szám annyira motiváló, hogy a meghallgatása alatt csak arra tud gondolni az ember, hogy milyen erős, kitartó és legyőzhetetlen. - ♫ It’s my life and it’s now or never. I ain’t gonna live forever. I just want to live while I’m alive.♫- teljes beleéléssel éneklem a refrént Daikivel, képzeletbeli mikrofont fogva, olyan elképzelhetetlen pózokba vágva magam, amit eddig még soha senki se feltételezett volna rólam. Oké... Talán Ginny, Felicity és Sienna... Hagyom Daikinek, hogy ő is megkapja a reflektorfényt, addig én tovább táncolok és tapsolok a ritmusra. A pólója távozásával azért egy kicsit zavarba hoz, de ahelyett, hogy a csupasz felsőtestét bámulnám, inkább tovább ugrálok a számra. Vagyis... Ugrálnék. Sikerül a kioldódott cipőfűzőmbe akkorát esnem, mint a ház. Pont akkor hullok rá Daikire, mire a dal véget ér. Elkerekedett szemeket meresztek lá, miközben nagyon igyekszem nem taperolni a mellkasát. Megmoccanni viszont aligha merek, mintha teljesen lefagynék valami északi sarki hóviharban... Legalábbis olyan fagyosnak tartom a hangulatot most. Le is kászálódok róla és inkább a mondandójára adok választ. - Együnk! Akarsz még egy sört? Én állom! -hadarom el felajánlva azt is, hogy fizetem neki az italát. Ezúttal én is fogok magamnak hozni valamit, mert már megint annyira messze sodródtam a valóságtól, hogy kezdek túlságosan is elkényelmesedni. - Nyugodtan maradj, mindjárt jövök. - szólok hozzá a lefelé mászás közepette, majd az utolsó fokokról leugrok a földre és a tömegen át a sörös standokhoz sietek. Arcom lángvörös színbe borul és szemeim is kidüllednek a zavartól. Remélem nem látta ezt az oldalamat, mert akkor nagyon nagy bajban vagyunk. Keménynek kell maradnom. Talán az lenne a legjobb, ha most vissza se mennék?
//16+ Obszcén, durva szavak szerepelnek a következőkben//
Mondatára kissé összehúztam a szemeimet majd elvigyorodom egy kicsit megint csak mint egy igazi mókamester. Attól függ az én kis mesélési kérdése is, hogy egyáltalán mennyire fog a nyakamra járni a kisasszony. Azért én sem kezdek dalolni az ember két szép szeméért, bár bevallom az övé gyönyörűek. Igaz megtartom magamnak ezt a kis belsős információt. KEzdene érdekelni mit is forgat pontosan a fejében, de van egy olyan megérzésem nem igen árulná el még akkor sem, ha nagyon elkezdenék kérdezősködni. Nem mintha bajon lenne ezzel, én sem avatom be őt minden kis apró-csepró dologba már most. Hiába figyelgettem őt a suliban főleg mint Noah és Felicity féle harc ment. Kezdem egyre jobbanazt érezni, hogy az a kettő valami titkos mazoizmust él meg. El is hesegettem ezeket a gondolatokat majd egy nagy mosollyal hallgattam a szó jelentését. Fel is nevettem. Jesszusom tényleg imádni való ez a csaj. A kérdésére viszont nem igazán számítottam, így hirtelen még azt sem tudtam mit mondjak. Újabb vigyort ragyogtattam fel mintha cukorkát látnék pedig csak el akartam palástolni a zavaromat. - Ki tudja, helyzettől függő. Nem vagyok én olyan jó kiskatona, hogy minden apró kis dolgot kövessek. Annyira szófogadó lennék szerinted itt üldögélnék veled? – hümmögtem fel. Persze, ha róla lenne szó, nos igen elgondolkodtató lenne, hogy Noah ellen menjek. Persze ehhez eléggé meg kellene lenni a bizalmi alapnak közöttünk ahhoz pedig több interakciót kell váltanunk egymással. Igaz tény, hogy néha elgondolkodom valójába miért is utálja pontosan a két csapat egymást. Jó persze az okésan lejött, hogy ki kezdte az acsarkodást, de mindennek meg kell lennie az oknak. Legalábbis én így gondoltam erre. - A korona jól állna szóval arra adom a voksomat! Én pedig mindenképpen rózsaszín tütüt kérek! Az menni fog a szemem színéhez. – kacsintottam rá. A nevetésem kissé felszabadította a bennem felgyülemlett haragot, elkeseredést amit az év alatt összeszedtem. A lelki gondokat amúgy sem láthatja senki. Az idióta mókamakinak való tettetés elég rendesen ki tudja szívni az emberből az erőt. Olyan ez mintha falnak szaladnál, nem tudnád megoldani, hogy átlépj rajta. Talán már ilyesmi érzés lehet a rendes személyiségemnek az előjövetel. Nos nem terveztem a cukormasszává való avanzsálásomat ma, de úgy hiszem ez is sikerül. A csók kérési kísérletem pedig egy cuki fejbe kólintással végződik mire nevetve nézek fel rá. Igazán jót derülök mennyire vonakodik bár a fejemben kezd megfogalmazódni az, hogy biza valahogy én majd megszerzem azt a csókot magamnak egyszer. Persze ez csak egyoldalú hallgatólagos megállapodás magammal, majd megtudja ő is, ha megteszem. - Jól van te kis amazon legyen úgy! Viszont én is szavadon foglak ám úgy vigyázz! – néztem az embertömegen túlra ahova mutatott a kisasszony majd felhümmögtem ezen. Még én is ismertem ezt a bandát és jó számai is voltak. Bon Jovi egy igazi művész és pont. Kérdésére megjátszott drámai mozdulatot teszek szívem felé mint valami primadonna. - Kérlek! A lelkembe tiporsz kedvesem! Én és a cukor nagy barátságban vagyunk ami hosszú évekre nyúl vissza! Most pedig már Oompa-Loompa is lehettem. Mi jó jöhet még ma? – vigyorogtam megint mint egy idióta. Persze csak ugrattam ami valljuk be jól esett. Nincs ezekkel a csajokkal semmi baj, hisz ha így eltudjuk engedni magunkat egymás társaságába ugyan mi baj történhetne? Figyeltem, ahogy csápolni kezd és énekelni én beleittam közben a sörömbe és nevettem kicsit. - Gyerünk Tenshi! Nyomassad! – vigyorogtam bár már éreztem, hogy zavarón tapad már rám ez a retek felső hiába van meleg. Nem szárad ez elég gyorsan, hogy kényelmes legyen a cukor rajtam. A hangjával semmi bajom nem volt inkább édesnek találtam mennyire beleéli magát. Felálltam félre téve a sörömet én magam is a zene elég rendesen átjárt és gondolom az alkohol löket is kurva sokat segít a hangulatomon amit a zene még jobban tápolt alám. Mosolyogva néztem a kis nyuszit előttem, ha nem az emelvényen vagyunk tuti megpörgetem egy kicsit, de jobb az épp ész keretei között lavírozni és nem lezuhanni. - It’s my life and it’s now or never. I ain’t gonna live forever. I just want to live while I’m alive. – énekeltem vele a refrént ugrálva beleélve magamat a számba. Nem szégyelltem én elengedni magamat. Csodás érzés volt felszabadulni és úgy szabadjára engedni az egész lelkemet! A felső teljesen rám tapadt így nemes egyszerűséggel kaptam le az ingrészt és kötöttem derekamra az ugrabugra beszüntetésével és a pólómat is leszedtem ledobva a hátam mögé egy kicsit. Legalább a derekamon száradjon meg az a nyamvadék ing! Egy újabb versszaknál incselkedve közelebb húzom őt a szemeibe nézve kezdem el énekelni. - My heart is like an open highway. Like Frankie said, „I did it my way”. I just want to live while I’m alive and it’s now or never. I ain’t gonna live forever. I just want to live while I’m alive. – énekeltem szemeibe nézve némi mosollyal ajkaim sarkaiban. Nem nagyon zavart, hogy lengébben vagyok és láthatja „Adoniszi” testemet. Nem voltam a kigyúrt állat, de azért hasamon a kockák kezdettek sejleni, mégis néha fogpiszkálónak néznek. Végül vigyázva kissé megpörgettem remélve nem kapok még egy fejen kólintást a félnudizmusért. Igaz zavarban voltam, de a némi pírt, ha egyáltalán látszott a fejemen betudtam a napnak és az ugrálásnak. - Lent lennénk jobban megtáncoltatnálak Prairie, de nem szeretném, ha madarakká válnánk itt. – nevettem majd felkapom a sörömet, hogy igyak belőle lassan a szám végeztével. A hangom szerintem még nekem sem volt csodálatosnak mondható, ha éneklésről volt szó. Igaz kinek mi a hallgatható hangszín. Lehetséges ennem kellene mert marhára be fog ütni az a tonnányi alkohol amit leküldtem már eddig is. Rá sandítottam a kis orosz szépségre, hogy mennyire fog megölni az öltözékem miatt. Persze semmi hátsó szándékom nem volt ezzel. Felé nyújtottam a kezemet vigyorogva. - Na leülsz velem enni Tenshi? Vagy szeretnéd, ha lemásznánk és megtáncoltatnálak? – húztam kicsit összébb a szemeimet sunyi fénnyel a szemeimben. Legalább, ha más nem a ritmusérzékem nem volt borzalmas.
Nem szoktam inni, hiába vagyok orosz, azért az én szervezetem nem bírja annyira jól az alkoholt, ha nincs hozzászoktatva. Persze az is megeshet, hogy én hitetem el ezt magammal és amúgy három kancsó IPA sör levedelése meg se kottyanna a jó öreg orosz vodka shot-ok mellett. A lényeg itt az, hogy Felicityékkel sikerül innom pár kortyot, most pedig az annyira a fejembe szállt, hogy képes voltam lelécelni Noah haverjával. Legalábbis én ezt az egészet az alkoholra fogom, még akkor is, ha ez nem igaz. - Milyen bölcs szavak ezek egy мастер веселья-től. Ám legyen, Daiki, de szavad ne feledd. - biccentek neki egy cinkos mosollyal vissza. Most azért elgondolkozok vajon milyen sötét múltja lehet neki, aki mindent viccnek vesz. Az élet nem csupa móka és kacagás, akkor ő milyen indíttatásból fogja ezt fel másként? Valami történt vele annak idején, ami véglegesen megváltoztatta a felfogását a világról, én pedig ki fogom deríteni mi volt az a kiváltó ok. - Mókamester. - válaszolok neki és pillantok le rá félúton. - Az vagy, ugye? Egy vérbeli мастер веселья, legalábbis sokan annak tartanak és valljuk be… Nem is vagy annyira rossz arc, ha nincs körülötted a bandát. Mondd csak, Daiki, csak akkor fogod ezt az énedet mutatni, amikor kettesben vagyunk? - teszem fel a komolyabb kérdést, hiába indul incselkedésnek az egész. Kellemes lenne, ha nem menne a klikkjeink között a folyamatos rivalizálás és úgy meg tudnánk lenni egymással, mint most. Csata és obszcén megjegyzések nélkül, akárcsak két barát. - Nocsak, akkor igazán felcserélődnének a szerepek. Én koronát és vörös palástot húzzak vagy lovagi páncélt? A lehetőségek tárháza korlátlan. - mosolygok egy jót a társalgásunkon, mint két kisgyerek, akik azon is képesek jót mulatni, ha valaki a kisujját mutatja nekik. - Oh, felettébb borzalmas. - forgatom szemeimet szórakozott színpadiassággal, amint a Pepsimet próbálom kinyitni. Meg se fordul a fejemben az aprócska bibi, aztán telibe is kap minket a cukros lötty. Először nem merek megmoccanni, csak lefagyva meredek Daikire, várva a reakcióját, aztán mire ő elneveti magát, belőlem is kiszakad egy jóízű kacaj. - Ajj, ne haragudj, nem akartam magunkból Willy Wonka munkásait teremteni, tudod, az Oompa-Loompák! Láttad azt a filmet? Kiskorom egyik kedvence. A mugli filmek sose voltak rosszak, nem is értem a varázslók többsége miért veszik őket annyira semmibe. - sóhajtom a kacajom befejezésekor. Muglik között nőttem fel szinte, úgyhogy van mit felmutatnom, ami bizonyíthatja mennyire fejlettek is a varázstalanok valójában. Képesek olyan gyönyörű fantáziavilágokat teremteni az általuk fejlesztett képernyőkre, hogy azt mindenki megirigyelné! Még mi is! Teljesen elengedem magam Daiki közelében, aminek az áttőrője egészen biztos a Pepsi és a korábban ledöntött vodka shot-ok voltak. Na persze… Az ellenkezőjét viszont eszemben sincs állítani! - Álmaidban talán, мастер веселья.- kólintom fejbe az üvegemmel finoman, annyi erővel, hogy érezze nem tetszett ez a húzása. - Meghívlak egy sörre, de semmi több. Inkább együnk és élvezzük a zenét, a következő banda is most lép színpadra, nézd! - mutatok magunk elé az embertömegen túlra. - Vagy egy kis cukor a kriptonitod, Daiki? - sunyin nézek le rá, amint feltápászkodok és két lábra állok az emelvényen. A következő rock banda Bon Jovi szereplésével töri meg a csendet. - This ain't a song for the broken-hearteeed. - kapok színpadiasan mellkasomhoz, míg másik kezemmel egyenesen Daikire mutatok le. Arcom színészi tehetséggel torzul el, ahogy teljesen beleélem magam a szám nyitósorába. - No silent prayer for faith-departeeed. - éneklem tovább nem a legszebb hanggal, de láthatja rajtam mennyire szeretem és ismerem ezt a számot. Két évvel ezelőtt jelent meg és azóta is nagy kedvencem, hiszen annyira nagy adrenalin löketet tud adni, hogy legyőzhetetlennek hiheted magad. Kezemet nyújtom Daiki felé, hogy készüljön fel a refrénre, mert mi is úgy fogunk ugrálni rá, mint a mezei nyulak.
//16+ Obszcén, durva szavak szerepelnek a következőkben//
Kicsit azért duzzogásba átmentem, de nem sokáig, hanem inkább elmosolyodom és úgy néztem vissza rá. Tetszett mikor az anyanyelvén beszélt igazi sugárzó szépség. Bár szerintem marhára nincs azzal tisztába mennyire is gyönyörű és ez egy kicsit azért elszomorító. Na mindegy majd én dolgozok ezen más helyett is! Igaz hülye vagyok a dolgokhoz, de csak nem baszom el, nem igaz?! Meghallva a kérdését elgondolkodtam. - Fogalmazzunk úgy aki már egyszer meglátta valamilyen formában a sötétséget sokkal jobban tudja értékelni a fényt. Egyszer talán elmesélem neked, hogy miért is lettem idióta fenegyerek mindenki szemében. Most viszont nem akarom elkúrni a kedvünket ilyesfajta témával. –– vigyorogtam rá mint egy ötéves kisgyerek. Nem akartam felidézni azokat az éveket amikor basztattak nonstop az iskolában és amint lehetett állarc mögé kellett rejtenem az igazi valómat mindenki elől kivéve a családom. Ez nem olyan dolog amit szívesen fejteget és feszeget az ember. Sőt inkább kényelmetlennek is mondható bár kicsit elkalandoztam amikor ő utána baktatok. Nos mit ne mondjak lennék a Pepsi helyében még, ha kicsit veszélyes is az élete abban a farzsebben. Azt hiszem kezdek meghülyülni emellett an ő mellett bár valljuk be elég ostoba az aki nem vetne rá szemet így közelebbről. - Aki beszari nem igen követ téged! De mond csak el nekem mit is jelent az amit mondasz az anyanyelveden? – vigyorodom el és teszem le magamat mellé jó volt cukkolni és én sem igazán veszem rossz néven, hogy szívja a véremet, hisz vicces. Szerencsém van, hogy nincs igazán tériszonyom mert akkor most biztos teleraknám a nadrágot nehézrakománnyal. Megüti a fülemet a mondanivalója és felröhögtem jóízűen persze nem azért aminek hiszi magát, hanem ahogy engem el tud úgy egyáltalán képzelni. - Na adj csak egy tütü-t meg egy tiarát és felhúzom, de attól még mindig én foglak vinni téged és nem fordítva. – figyelmeztetem még mindig jót nevetve és kifújtam egy kicsit magamat mert sajnos vagy sem, de elképzeltem magamat a tütü csodában. Mit ne mondjak lehet megkérdezné valaki, hogy jól érzem e magamat fejileg. A következő mondatára csak mosolyogtam. - Pedig csak az igazat mondom te kis angyalka. Akár, ha rám nézel azokkal a szép szemekkel még japánul is megszólalok. – az arcomon egy újabb vigyor terült szét mert igaz volt. Fura, de elég lett volna csak szépen megkérnie és nem csak az anyanyelvemen beszélnék, de még a tütü-t is felveszem. Szépen leteszem a kaját meg a piát nem messze tőlem, hogy ne fogdossam úgy mint egy idióta. Így kérdésére újra felkapom a fejemet és már az ölembe is huppant. - Még a végén megsértődőm, ha azt mondod, hogy rossz a karjaimban lenni. – mű durcit vágtam le, hogy ne legyen annyira megnyúlva a képem mint egy idiótának. Átkarolom a derekát úgy tartom azért stabilabban és fogom a pizzát is mint valami jó cserkész. Azért elégvicces valljuk be. Úgy néztem mit bűvészkedik a kupakkal, igaz annyi eszem nem volt, hogy szóljak a felrázódott szénsav miatt így meg is kaptuk az áldást a Pepsi formájában. Először úgy néztem mint aki nem is hiszi el, hogy most fürdött éppen meg a ragacsos löttyben. Aztán lassan rá néztem Prairie és feltört belőlem a jóízű nevetés. Kicsit a vállára hajtottam a fejemet a hajamról kicsit csöpögött a Pepsi, de nem bírtam abbahagyni a röhögést. Már szinte bekönnyeztem és óvatosan oldalra raktam a pizzáját is mert félő volt már lassan eldobom. - Azt…azt hiszem… huh.. megvan a mai első zuhany. – félig fuldokolva nyögtem még ki felemelve a fejemet úgy néztem rá vidáman csillogó szemekkel. Hát úgy nézhettem ki mint akit most szabadítottak ki a gyárból, de nem haragudtam érte. Még mindig vigyorogtam mint egy retardált jelenleg mert hát ő sem nézett ki jobban nálam. Bár valljuk be az ázott személy szerepe hozzá cukibb volt mint hozzám. - Azt hiszem még menthető a dolog igaz úgy fogunk ragadni mint valami cukor munkás. – nevettem fel megint halkan és úgy sandítottam rá kis huncut csillogással szemeimben. - Ezért kérek szépen egy puszit ide. – mutattam ajkaimra szabad kezemmel bár lehet a fejemre önti a maradék innivalót, de annyit mégis megér a dolog. Amúgy is jó húzni az agyát meg szívni a vérét. Talán így kicsit rávezethetem arra, hogy nem vagyok én olyan sötét alak mint amilyennek mutatom valójában magamat. - Vagy akkor be kellene vetnem a tütü erejét? – sunyin vigyorogtam. Kurvára nem voltam még ilyen szemtelen egy lánnyal sem, hisz sosem gondoltam igazán a nőzés művészetére csak meg-meg tetszett egy lány. Viszont egyikhez sem akartam igazán közeledni. Talán ő lesz az az aranykivétel aki ténylegesen érdekel és ezért sutba merem kicsit dobni a nagymenő állarcot egy kicsit. Persze ennek is meg van a maga ideje és rendje amit azért nem akarok elsietni. Ki akarom ismerni egy kicsit. Megtudni vajon mennyire is mer felém lépni és nyitni. Eleve csak a troll mókamestert mutattam meg mindenkinek. Félő volt, hogy megint előjönne a szemétkedés az irányomba amiért igenis tudok kedves és romantikus lenni. Ezt a lehetőséget meg minimálisra akartam csökkenteni.
- Jól van, jól van мастер веселья.- nevetem el így a kibukása után. Nem állt szándékomban érzékeny területen tapogatózni. Védekezően fel is emelem két tenyeremet, nehogy a végén nekem essen a kis méregzsák. Persze nem tűnik morcosnak, viszont a vak is meg tudná mondani, hogy kikérte magának az előzőeket. - Nagy különbséggel láttad a világot régebben? - billentem oldalra a fejem kicsit kíváncsiskodva. Mélyen reménykedek benne, hogy hasonlóképpen látta a világot anno, mint én. Vagy legalább egy jobb oldala bukkanna fel, ami Noah mentes. Meg aztán sok mindent meg lehet tudni valakiről, ha feltárjuk a múltbéli nézeteit. S továbbra is az a célom Daikival, hogy kiismerjem. Lehet nem akarja, hogy erőltessem ezt a témát, de nincs mit veszítenem vele. Az életemet is így fogom fel újonnan. Megteszek minden lépést akármilyen kockázattal, ha az előrébb tud rántani a célom érdekében. Az ötletem is igazán veszélyes, de ha tényleg jó kilátást akarunk magunknak, akkor ez lesz az. Előre is megyek, miután megkaptam a pepsimet. A pizzára ráharapok, amint az emelvényhez érünk, majd neki is indulok a mászásnak. A Pepsi a zsebemben kandikál ki, kicsi hiányzik ahhoz, hogy kiessen, de úgy látszik a mászást megússza. Az emelvény tetején egy laposabb felület, mögött egy hatalmas reklámtábla áll kivilágítva. Lehuppanok a szélére és kiveszem számból a pizzát. - Na ki a beszari, мастер веселья? - vigyorgom immáron odafentről. Hallom én a cukkolását, de úgy lepereg rólam, mint esőkabátról a víz. Most megmutathatja milyen fából faragták és hogy mire fel ennyire nagy a szája. Mert akinek a bagolylesője ilyen sokat pampog, abban legyen annyi kurázsi, hogy mászik egy-két métert. Jó... Tízet a mi esetünkben. - Hidd el, Daiki, nem szorulok megmentésre. Én vagyok a lovag, a tündérmesékben, nem pedig a hercegnő. Az most te vagy. - vigyorgok le rá levetkőzve az aggályaimat vele kapcsolatban. Egész aranyos és vicces tud lenni, ami igazán nagy szó az esetemben, főleg, ha mosolyt képes kicsalni belőlem. Rég ismertem már meg valaki olyat, aki ilyen önfeledten élvezi az életet. Tanulhatnék tőle... - A végén még elpirulok.- hajolok ki az emelvényről kihívó és kissé szórakozott arccal. Oké, ő talán odalentről nem láthatja, de egy kicsit az arcom is vöröslik a bókjaitól. Nem igazán volt még alkalmam ilyesmit megtapasztalni és be kell vallani, egész jól esik ez tőle. - Ennyire a karjaidba akarsz kapni? Hát legyen.- nevetem el magam és mászok az ölébe. Két lábamat az oldalánál lógatom, majd egyik karomat átvetve a vállánál veszem magamhoz italomat és nyomom kezébe a pizzámat. A Pepsi kupakját is lecsavarom, csak épp azzal nem számolok, hogy a szénsav kellőképp felrázódott benne, ahhoz, hogy aztán a kupak lekerülése után szanaszét spricceljen minket. Egy ideig csak tartom a megmaradt kupak letekerős pózt, aztán vetek egy óvatos pillantást Daikire.
//16+ Obszcén, durva szavak szerepelnek a következőkben//
- Szereti nézni a faszom azt, ha más szenved, annyira beteg állat még én sem vagyok. – fintorodtam el, de annyira hülye én magam sem vagyok, hogy az orrára kössem a mugli vérvonalú családtagjaimat próbálom védeni pont a Noah féléktől. Védelem már nem kell, megtudom magamat azt már a tökéletességre fejlesztettem az elmúlt időkben, muszáj is volt. Túlélni. Ez volt a kulcs szó ebben az elcseszett világban. Amikor elkezd puffogni a cukorpofa miatt csak jót szórakoztam rajta, hisz vicces volt. Nem is szóltam neki rá semmit, hisz valahogy igen csak élveztem, hogy fel tudtam őt paprikázni. Még a végén ez lesz az újfajta fétisem vagy mi a franc. Cukinak találtam, ahogy egy kicsit bosszankodott. Jól éreztem magamat nagyon vele és miért ne lehetne ezt ki is használni? Senkinek nem adok okot szerintem ezzel panaszra. - A kiszámíthatatlanság néha jó is tud lenni, hisz nem tudod mit is teszek legközelebb. Az pedig, hogy miként láttam rége na világot más lapra tartozik. – mondtam ezzel rövidre zárva a dolgot. Nem kell ehhez sok minden jelenleg és erre most per pillanat gondolni sem akartam. Erre fogok összpontosítani csak annyit fogok elérni, hogy totálisan beszippant majd a mélység és nem tudok belőle kimászni sehogy sem. Ettől még a szőr is felállt a hátamon. Nem. Daiki fejezd is be! Most szórakozol emlékszel? A hangja ráncigált ki az egész álomvilágból amibe majdnem beleragadtam és felsóhajtottam halkan. - Jól van legyen úgy, de akkor sietek. – jegyeztem meg és mentem is. Egy-két standot meglátogattam. Vettem piát azon belül is vajsört mert annál jobb nem is kell. Na meg persze neki Pepsit meg magamnak valami vizet, hogy ne csak a piát nyomjam be mint egy félörült. Egy szatyorban lifegett a cucc, hogy ne úgy nézzek ki mint egy totális málhás szamár. Nem tudom mire is számítsak most ebből az egészből Prairie-vel. Azt akarnám legjobban, ha nem a zöld ördögnek nézne akit a háta közepére sem kíván, de gondolom ez olyasmi amit nem én szabok meg természetesen. Na nem mintha bánnám, hogy kicsit közösen diktáljuk a tempót, de azért örülnék, ha el lehetne mélyíteni a dolgokat. Elvigyorodom egy kicsit ezen úgy lépek mellé. Mentem vele mint egy jó kis pincsikutyus amikor megindul és nem akarok még kötekedni sem miért nem keresünk egy csendesebb helyet. Kíváncsi vagyok a kis cuki pofi mit takar valójában magában. Ez még nekem is megmozgatja a véremet. Pedig tényleg nem kellene többet ebbe beleképzelnem. - Jó lesz odafent. Azért tököt növesztek a lábam között nem pedig valami kóró kezdeményt szóval told magad előre és követlek. – vigyorogtam rá mint egy ezerwattos villanykörte és figyelte ma vonásait. - Aztán nehogy az legyen, hogy te leszel beszari a magasságtól! Akkor akár még meg is védhetlek és lehozlak a karomban mint egy bajbajutott hölgyet akit menten meg kell menteni! – nevettem fel ezen és figyeltem merre is megyünk, hisz nem voltam már valami stabil mint egy beton alap. Lehetséges, hogy egy könnyebb szédüléstől is taknyolnék akár egy járni tanuló kisgyerek. Valljuk be elég szánalmas formát hoznék ki magamból. - Valld csak be, hogy menő lenne az egész szitu! Azért néha a talpra esett csajszik is lehetnek aranyos menteni valóak. Te pedig igazán tündéri vagy főleg a szemeid. – bókoltam meggondolatlanul neki és nagyon sokat járt a szám a pia miatt, ha nem a múltamról, belső dolgaimról vagy miért vagyok Noahról téma van akkor nincs itt baj. Annyit beszélek, hogy lehet még a feje is megfájdul tőlem! Így értünk fel a végső célhoz és szétnéztem. WOAH! Ez volt az első gondolatom és bolondos mosoly volt az arcomra csapva. - Ez aztán menő bassza meg! Kurva jól néz ki innen az egész és még jól be is látjuk a dolgokat! Esetleg, ha felfedeznek felkaplak és futunk. – nyelvet öltöttem fel játékosan mint egy ötéves kölyök.
- Akkor miért vagy a bandája tagja? Védelem miatt? Vagy szimplán szereted nézni, ahogy ő másokat bánt...?- kérdőn vonom fel szemöldökeimet. Az utolsó célzásom eléggé beteges, de tudom jól, hogy akadnak olyanok, akik erre gerjednek be... Tényleg nem értem őt. Ha azt mondja ő nem bánt másokat, akkor miért is állt Noahhoz? Ez nem olyasmi, amit könnyen letagadhat, hiszen nagyon sokan ismerjük már Noaht annyira, hogy tudjuk milyen életet él ő és a haverjai. - Ne hív cukorpofának...- jegyzem meg elhúzott ajkakkal. A becenevek sosem voltak a kedvenceim, főleg azok után, hogy maga a becenév fogalma nekem az árvaházi családomnál alakult ki. Ott is kaptam meg a becenevemet, Coyote-t tőlük, így számomra igen is számít ki akaszt rám bugyuta neveket. A cukorpofa pedig felettébb sértő. De fő a nyomozási kényszer, ha meg akarok tudni róla valamit, amit ha kell, ellene tudok fordítani. Nehogy azt higgye, hogy amiért szóba állok vele majd puszipajtások leszünk. Még távol állunk attól és ennek az első oka az, hogy Noahval lóg. - Hm... Akkor mégis mit csinálsz a rosszalkodás helyett? Tudsz szórakozni normál emberek módjára is?- fonom össze karjaimat és vetek rá kihívó tekintetet. Ha annyira be akarja adni nekem, hogy nem annyira rossz ember ő, akkor mutassa meg miként szórakozik ő ember módjára, nem pedig vadállatként, mint ahogy azt Noah tanúsította az imént. - Haha, valóban?- szökik ki belőlem ismét egy meggondolatlan nevetés. Az eszementsége eléggé viccesnek hat és akaratlanul is könnyeket csal a szemembe. - Rendben, nem fogom alábecsülni. Amúgy is kiszámíthatatlannak tűnsz, Daiki. Mindig ilyen pozitívan láttad a világot?- kérdezem némileg kételkedve abban, hogy ő mindig ilyen szeleburdi volt. Nem tudom hogyan csinálja, nekem valahogy sose jönne össze ilyen vígan látnom a hétköznapokat. Túl sok sötét emlék szorult belém, melyek fogva tartanak azóta is. Fogalmam sincs képes leszek-e egyáltalán megváltozni és újra önfeledten mosolyogni, mint annakidején. Lehet erre bármi esély? - Nekem van egy jobb ötletem.- biccentettem neki a koncert színpadja felé, főképp az egyik emelvényre valahol a szélen. Tökéletesen rá lehet a fesztiválra, ráadásul ha oda sikerül felmásznunk észre se vesznek majd olyan könnyen. Legalábbis, addigra már túl késő. Szépen meg is rendeljük a kajákat, én ugyan csak egyetlen pizzaszeletet kérek. Meg is lepődök Daiki ételmennyiségén, amit jelenleg is karjaiban cipel. - Hát jó... Ott megvárlak. Egy Pepsi nekem tökéletes.- válaszolom egyszerűen. Nem akarok többet inni, hisz' valakinek résen kell lennie, még akkor is, ha ebben a nagy hangzavarban alapból úgy érzem, mintha részeg lennék. Vigyáznom kell Felicityékre, ameddig még tudok és ezt csak úgy tudom megtenni, ha nem iszom le magam a sárga földig. Teszek egy kósza pillantást a sátrunk irányába, bár úgy tűnik elállt a vész és a lányok is inkább szétszéledtek. Daiki-t megvárom a hosszú útja alatt, addig pár falatot lenyelek a pizzámból. Amennyiben visszatér, megindulok az emelvény irányába. Épp elég magas ahhoz, hogy mindent láthasson az ember, bár a felfelé vezető út mégsem a legegyszerűbb, ha van benned már egy jó adagnyi alkohol. - Mit gondolsz? Odafent jó lesz vagy ahhoz túl beszari vagy?- veszem át kissé az ő stílusát, hogy cukkolhassam. Nekem is kijár néha a szórakozás, s ha ezt Daikival kell megtennem, akkor úgy legyen. Ugyanúgy szemmel fogom tartani, de már nem tulajdonítok mögé semmi hátsószándékot. Lehet félreismertem?
//16+ Obszcén, durva szavak szerepelnek a következőkben//
- Jaj ne legyél már ilyen! Ki akarna ilyesmit kitervelni? – sóhajtottam fel most komolyan már kezdve gondterheltnek lenni. Még a végén komolyan zokon fogom venni ezt a dolgot tőle. Figyeltem a szemeit érdeklődve és hallgatom a további okfejtését. És még én gondolom magamat néha furának. Azt hiszem ezért a címért mind a ketten tudnánk versenyezni elég rendesen, de most a pia amúgy is meg táltosit. Vagy valami ilyesmi. - Az, hogy ismerem e eléggé vagy sem még nem azt jelenti, hogy én is annyira messzire megyek mások baszogatásában. – vigyorogtam minden gond nélkül és böktem kicsit felé az ujjammal. Azért ennyire elmebajos nem vagyok bármennyire próbálom felhívni magamra a figyelmet. Az övét pedig sikerült így vagy úgy. Ezt pedig ő sem tudja szerintem vitatni és ez vicces volt a számomra. Igazán jól szórakoztam főleg, hogy a piától nagyobb a szám is. Azért nem fogok szende kisfiúként éldegélni aki egy kortyot sem iszik. Az nem az én stílusom, legalábbis a jelenlegi énemhez mérten vagy mi a franc. - Utána lett olvasva. De nem vagyunk gondolat olvasók baszki, hogy tudjuk ti már megvettétek e vagy sem. Komolyan túl sokat gondolsz bele ebbe cukorpofa. – forgatta meg most a szemeimet, ahogy csípőre vágta a kezeit. Majd újra vigyor húzódott az ajkaimra mert viccesnek találtam a helyzetet. Kis harcias tud lenni úgy látom mint a barátnője Felicity. Kezdem valahol azt hinni, hogy a méregzsák Noah talán élvezi a szájalást a kis csaj csapattal csak lehet nem ismeri be. - Ki mondta, hogy árulkodni kell? Én sem kötök mindent Noah orrára, úgy túl uncsi lenne, nem a pincsije vagyok azért. Nekem is meg van a magamhoz való eszem szivi. - Mélyen a szemeit néztem és valami különös érzés kezd elfogni amit nem is tudok hova rakni. Érdekes és ezt ki akarom deríteni mivel is bizserget meg. - Komolyan mondom leölöd a hypot. Nem feltétlen kell egy igazi seggfejnek lenni, hogy valaki rosszalkodjon. Elég mást megcsinálni nem gondolod? – mosolyodom el csalfán kissé rossz fiúsan amitől huncut fény is gyulladt a szemeimbe. El tudok lazulni mellette ami kurvára megdöbbent. Igazából még nagyon is jól esik és emiatt még a mosolyom sem lankad. Nem nagyon éreztem ilyesmit tán a családon kívül, igaz az is lehet, hogy a pia is elég rendesen beütött már a fejembe. Kit érdekel?! Élvezni akarom! - Az eszement marha jó dolog ám! Szóval ne becsüld alá ezt a képességemet! – nevettem fel jókedvűen bár tényleg ki tudja mit hozna ki egy más helyzetbe belőle egy finom harapás valahol. Na jó ideje lesz megzabolázni az idiótaság vonalait mert kezd mélyre lendülni. Amikor belém karolt és elindult velem mentem szó nélkül. - Oké-oké! Tiéd a terep kisasszony, szóval jól válasz! – vigyorogtam neki és mentem vele mintha valami kiegészítő darab lennék, de mondjuk jól is volt így. Nem néztünk ki két civakodó csapat valamilyen tagjának és pont ezt akartam elérni. Fixíroztam mit is nézett ki a barna angyal itt mellettem így beálltam vele a sorba. Elég sok minden volt, ahogy láttam és nem is rossz cuccok szóval lesz mit belapátolni. Amúgy is, ha még lecsúszik egy kis pia kurvára kellemetlen lenne úgy bebaszni mint az albánszamár. - Na akkor jól tankoljunk fel és húzzuk el valamerre magunkat enni rendesen. – gondolkodtam el mikor már egy ember volt előttünk és szétnéztem merre is indulhatunk meg. Nem akartam most a darázsfészekbe közelébe SE menni. Az kéne már csak! Még a végén vissza változna teljes amazon üzemmódba aztán, hogy is tudnám én megközelíteni? KB sehogy. Hát igen ez stresszes. Végre valahára sorra kerülünk és meglátok egy különlegesebb kaját abból kérek meg egy tisztességes pizza szeletet és hamburgert. A jó ég nem nézné ki belőlem, de konkrétan annyit eszek mint egy elefánt. Pedig olyan kákabél vagyok mint a kurva élet. Rá pillantva Prairiere és mikor ahogy láttam végzett rá vigyorogtam mint egy fogpaszta reklám. - Láttam egy csendesebb helyet, oda le tudjuk pakolni az ellátmányt és elszaladhatok innivalót is venni utána. – mondtam neki és böktem az egyik hely irányába úgy indultam meg remélve, hogy nem vesztem el a kisasszonyt. Néha azért hátra pillantottam és befoglaltam egy csendesebb sarkot. Szerencsére mindenki inkább most a zenére csápolt és nem kajáltak annyian. Reméltem, hogy talán valami mélyebb vonulatot ki tudok majd szuszakolni a mostani találkozásból. - Mit akarsz inni? Hozok gyorsan a kaja mellé. – dobtam fel a dolgot. Én lehet még behúzok valami jó kis sört, hogy maradjon meg az idióta színvonalam. Persze a kaja nagyjából ellensúlyozza a dolgot majd. Azért én lecsippentettem egy kis részt a pizzámból amit bekaptam. Ne üres hassal menjek már piára vadászni magunknak na!
Felicity-t első óta fontosnak tartottam az életemben, s azóta is mindenhova megyek vele, amerre csak tudok. Ugyan voltak titkaim előtte is, mint például a középső nevem: Anastasia, vagy röviden csak Anna. Az életem orosz részét próbáltam előle titkolni, mert féltem, hogy valami olyanba rángatom bele, amit még megbánok. Nem ismerem a szüleimet és nem tudom mire képesek. Az orosz, kommunista rendszer viszont elég kemény és szigorú, ha ők abban nevelkedtek, nem lehetnek földre szállt angyalok. Se a hegemről, se a nevemről nem tud és ez így van jól. - Én inkább mondanám előre kiterveltnek… - gyanakodok tovább és állom közeledő pillantását. - Noahból bármit kinézek. Amúgy is. Nem vagy tagja olyan régen a pereputtyának, gondolod, hogy ismered már őt annyira, mint a tenyeredet? - vonom fel egyik szemöldökömet hitetlenkedve a kimondottakon. Ez a srác eléggé fura személyiséggel rendelkezik és nem igazán tudom kiismerni őt pár szóból. Ez pedig zavar, olyannyira, hogy képes vagyok lelépni vele és magam mögött hagyom Felicityéket. Végül is, előintézkedéseket mindenkinél érdemes tenni, s ha ezzel jobban megismerem Daiki-t, könnyebb lesz ellene felvenni a kesztyűt. Csendes vízben ördögök lakoznak, ahogy mondani szokták. - Utána olvastál egyáltalán a fesztiválnak? Ez a legnagyobb, ráadásul ez van a legközelebb. Szerintem egyértelmű mi miért ezt választottuk. A jegyek is jóval év elején meg voltak véve. - vágom csípőre kezeimet, had adjam meg neki a kissé durcásabb mivoltomat. Ittam egy keveset és ez szép lassan kúszik csak fel rám a tudtomon kívül. Alapesetben sose viselkednék így. Híve vagyok a komolyságnak és egyenességnek, bár úgy látszik a szeszesitalok még ezeket a faktumokat is meg tudják változtatni. - Igazad van… Egy kis időre eláshatjuk a csatabárdot, de csak mi ketten és Felicityéknek erről nem kell tudniuk. Na?- nézek rá ezúttal én is, egyenesen a szemeibe, ha már ő is ezzel próbálkozik. Nem tudom mit szeretne, de egyre félreérthetőbbnek vélem a viselkedését. Mire fel ez a hatalmas barátságosság? - Öhm, nem. Sosem akartam rossz lenni. - adom meg neki kerek perec a választ és nem is kell sokat gondolkodnom ezen. - Ne vedd sértésnek, de távol áll tőlem a ti stílusotok. - húzom el számat, aztán védekezően emelem fel két kezem. Nem akarom megbántani. Anyuék mindig a jóra neveltek és arra, hogy védjem meg azokat, akiket szeretek. Ha már ők nincsenek is köztünk, legalább a Roxfortból szerzett barátaimat fogom megvédeni bármi áron. Néha azért hiányoznak az árvaházas éveim, az ottani családom, Nina és Alexei. Sosem tudtam meg mi lett velük miután elmentem, de nem is érdeklődtem anyuéknál felőlük. Biztosan találtak maguknak egy otthont és ők is boldogan élik az életüket valahol a nagyvilágban. - Mindig ilyen eszement vagy? - szakad ki belőlem egy jóleső nevetés a nagy semmiből. Szórakoztató jelleme van, amit inkább tartok furcsának, mint halálian viccesnek, de egyelőre érdekes és nem szaladok ki a világból miatta. - Legyen, de én választom, hogy mit! - jelentem ki határozottan, majd karolok belé nemes egyszerűséggel. Ha kell húzom magam után a standok között és biztos, ami biztos alapon magam mellett tartom, mielőtt megpróbálna ellógni. Ki tudja, lehet meggondolja magát, ha egy kicsit leeresztem a védőfalakat magam körül és megpróbálok szórakozni. Ritkán adatik meg nekem az, hogy kijárjak és bulizzak. Mondhatni, nem is igazán tudom hogyan kell, csak nyeszlett kis szárnyaimmal próbálkozok… Az egyik standhoz állok, ahol pizzát és kisebb hamburgereket árulnak, na meg sós pereceket! Kíváncsian lesek át az üvegen, hátha valami különlegességen megragad tekintetem. A sor egész rövid, de így is várnunk egy pár percet, mire kiszolgálnak minket.
//16+ Obszcén, durva szavak szerepelnek a következőkben//
Igazából kis stalkerként egyszer-kétszer kihallgattam őket beszélgetés közben, hogy megtudjam a nevét mert marhára érdekelt a csaj. Kis mosoly játszott az ajkaimon majd mikor elkapta a felsőmet és húzni kezdett mentem utána mint valami engedelmes kiskutya. Vicces párosítást nyújthattunk igazából. Amit én annyira nem is bántam inkább mulattatott és csak idióta vigyor terült szét az ajkaimon. Hoztam a színvonalat amit eddig is mindig, hogy megjátszottam magamat és jót szórakoztam azokon akik esetleg mást gondolnak. Ami azt illeti tényleg valamennyire lehet ismerni Noah-t, de mit miért csinált teljesen biztosan azt még én sem láttam át. Nála olykor homályos a dolog, de gondolom csak meg annak a miértje, hogy pontosan mit is akar. A szavaira felnézek főleg miután elenged és jelenleg még zsebre vágom a kezeimet. Lazán megálltam előtte úgy néztem le a szemeibe. - Csak a fesztivál miatt vagyunk itt semmi más miatt. Az meg tök véletlen, hogy ennyire kicsi a világ. – nevettem ezen fel és rá kacsintottam és közelebb hajoltam hozzá. - Miért? Azt hiszed Noah kergeti a barátnődet? Mondjuk a feltételezés elég vicces, de nem hiszem, hogy ilyesmit ő megtenne, hisz megtudják egymást egy kanál vízben is ölni. Bár az ilyen magas lángok sok dologhoz elvezethetnek. – mondtam sejtelmes mosollyal ajkaimon, hogy cukkolhassam. Biztos a lány banda szív hűlést kapna egy más eshetőségtől. Kissé gonoszkás vigyor terül szét és felegyenesedem. - De nem kell annyira beszarni ettől, egyáltalán ti miért jöttetek Glastonbury fesztiválra? Hisz annyi fesztivál van ne mondjátok nekem, hogy ez volt az egyetlen lehetőség ahol megtudtátok vetni a lábatokat. – hümmögtem fel a végén egy kicsit ahogy akaratlanul is végig mértem. Tényleg jól néz ki. Igaz eddig amiatt a hülye egyenruha miatt nem tudtam eddig megmondani. Bár majdnem elvörösödtem a saját gondolataimon. Jesszusom, ennyire sosem voltam rá kattanva egy csajra. Szerintem nekem is kezd a hormon tombolni mint, ahogy a többiekben. Kicsit megpiszkáltam egyik ujjammal az orrom hegyét mintha elhallgatnék valamit és ez igaz is. A saját érzéseimet és valómat hallgatom el. Lesandítottam lányra. - De rá érünk bármikor arról a kettőről társalogni nem igaz? – kérdeztem meg tőle miközben mélyen a szemeibe néztem és érdeklődve fürkésztem. - Na és te mennyire élvezed az ilyen fesztiválokat? Hisz nem is tudom, mindig csak Felicity mellett láttalak a suliban. – néztem mélyen a szemeibe. Szerettem fent tartani az emberekkel a szemkontaktust még azt sem egyenlőre észre, hogy detektív kisasszonyba vágta magát. Leginkább engem ő és a dolgai érdekeltek. Most csak Pairie és Daiki voltunk. Nem pedig Noah és Felicity bandatagok akik egymásnak feszülnek minden létező lélegzetükkel. Bár be kell vallanom engem még ez is mulattat mennyire össze tudják verni a port. A nagy rossz fiú és a vadmacska akik fújnak egymásra. Igazi komédia szál tudna lenni ez. - Amúgy meg most miért ne tudnánk elásni a csatabárdot egy kis időre? Nem vagyunk a suliban sem. Kicsit ereszd el magad csajszi. Tudod.. fújd ki jó hosszan. – kacsintottam rá csibészes mosoly kíséretében. Adni a nagymenőt ez már nagyon ment nekem. Néha-néha próbáltam a kis gátjaimat és a mély érzelmeket eltemetni valahova magamba, hogy csak egy bomba lehessek semmi több. Reméltem, hogy kívülről a laza debilnek tűnők akit mindig is adok. Megszólal egy elég baszó szám mire felpörgök én is és végre eltudom kergetni a hülye gondolatokat. - Gyere Prairie… kicsit felejtsük el az ellentéteket, néha te is akarsz kicsit rossz kislány lenni nem? – kérdeztem meg tőle hamiskás mosollyal. Nem hittem el soha sem magamról, hogy helyes lennék pedig nem vagyok csúnya gyerek. Még igazán nőzni sem nőztem csak úgy voltam a tanulásnak meg próbáltam túlélni az iskolai éveimet. Akkor kezdtem jobb stílust felvenni mikor felkaptam magamra a rossz fiús álarcot. Az is eléggé elgondolkodtató, hogy egyáltalán valaha lefogom ezt venni magamról valaki kedvéért? Esetleg lesz olyan ember aki megpróbál igazán megismerni engem? Ezek a kérdések sokszor felvetülnek bennem. - Ígérem nem harapok csak akkor, ha megkérsz rá. – kicsit kidugtam a nyelvemet mint valami gyerek. Közben még rá is kacsintottam magamat majd felnevetek és szétnéztem, hogy tudunk e szerezni valamit, hisz bennem is volt már egy kis alkohol hála a srácok vedelési szokásainak. Így valami kaja kell, hogy ne álljak fejre amint a jó ég lehetővé teszi. - Együnk, nem vagy kajás? – kérdeztem meg tőle lazán. Valamiért jól éreztem a csaj mellett. Lehet azért mert rég nem mozogtam olyan körökben, ahol nem a balhé a fő lételem. Persze, ha azt nézzük ő sem szeret jobban mint a legtöbb tanár akit megszívatok és kapom is nyakamba a büntető munkát. Most viszont eljátszottam a gondolattal, hogy vajon milyen lenne vele elvinni egy közös balhét. Szinte már ördögi tervek születése megyen majd végbe a fejemben. Végül kinyújtottam felé a kezemet várakozóan nézve a szemeibe. Hisz ez a mi nyarunk, most olyan vakmerő dolgokat kell véghez vinni amelyek csak a mieink lehetnek.
Ha kell, természetesen beavatkozok a bunyóba, de ismerem Felicityt annyira, hogy félkézzel elintézze a Noahhoz hasonlókat. Annyiszor kellett már megmentenem alsósokat ettől a sráctól, hogy azt már Guiness Rekordok könyvébe is bele lehetne vésni. A fiú velejéig romlott és senki sem csinál ellene semmit. Karbafont kezekkel állok Felicity mögött, ameddig folyik a szócsata. Ugrásra készen állok továbbra is, tekintetemet le sem veszem a párosról, mert ha jobban elszaladnak az indulatok, valakinek résen kell lennie ahhoz, hogy szétválassza őket. Erre a szerepre pedig én jelentkeztem. Önként. Noah egyik haverja szól hozzám, de én rá se nézek. Nem terelheti el a figyelmemet, mert általában akkor ugrik a majom a vízbe és tör ki a harmadik világháború. - Meglep, hogy tudod a nevem.- jegyzem meg. Nem akarok bunkó lenni, de tudhatná ő is, hogy ilyen helyzetekben nem jópofizni kellene. Főleg úgy, hogy a bandáink ősellenségek már első óta. Ismerem Daiki-t, viszont sosem sikerült beszélnem még vele anélkül, hogy Noah ne lökött volna félre az útból. Pedig egész értelmesnek tűnik. Miért is paktált le olyan alakkal, mint Noah? - Amúgy örvendek. És mindenkit meg lehet állítani. Felicity nem annyira hülye, mint a te Sátánod. Róla lepereg minden, míg Noah felhúzza magát mindenen. De te jobban ismered őt, nemde?- akaratlanul is, de rápillantok, ezzel szabad utat adva Felicity és Noah határtalan veszekedésének. Furcsa egy srác. Teljesen másnak tűnik, mint a poklok tüzében kovácsolt Noah. Szívesen megismerném Daiki-t, ha nem ilyen helyzetben találkoznánk ismét, mert ilyenkor azért eléggé a palánk szélén áll mindenkinek a józan esze. Én is ittam egy keveset már az általuk vásárolt alkoholból és még így is, hogy én alig hajtottam le egy shotot, simán érezni lehet a feltörő melegséget, ami szép lassan felkúszik fejemig. Mi rossz származhat abból, ha lelépek vele? Ez a rengeteg stressz amúgy is túl sok már... - Százas vagy? Az előbbiekből ítélve erre inkább nem válaszolnék. Ám legyen… Azt hiszem Felicity és Lory tudják mit csinálnak.- forgatom meg szemeimet és ragadom meg Daiki felsőjét, hogy aztán szépen elcibálhassam a fesztivál vásárlósorai felé. Lory felé még biccentek egyet, mert innentől ő lesz a felelős Felicityért, akiért akkor is aggódni fogok, ha félkézzel veri le Noah bandáját. Erős csajszi, viszont túl fontos nekem ahhoz, hogy gond nélkül vegyem, ha bármi baja esik. - Mi szél hozott titeket Glastonburybe? Nem lehet ennyire kicsi a világ, hogy titeket is itt találunk.- engedem el Daiki felsőjét, amikor már magunk mögött hagytuk a bandákat. Kíváncsi vagyok rá, hogy ő milyen. Jobb, ha kiismerem őt is, mert könnyebb védekezni az ellen, akiről van némi információd. Mindig is én voltam a detektív típus.
//16+ Obszcén, durva szavak szerepelnek a következőkben//
Testvéreim bármilyen intő és jó szava ellenére csak becsatlakoztam Jenkins bandájába. Így történt meg az is, hogy végül a Galstonbury fesztiválon találtam magamat a nyáron. Amit őszintén szólva én nem bántam, izgalmasnak tartottam meg ki tudja, talán itt is vár valami új és vicces dolog. Ezen egy kicsit el is vigyorodom mint a tejbe tök főleg, hogy később tényleg kiderült jó móka lesz ez. Mondjuk nekem Noah életnézete és viselkedése elég karcos és olykor kegyetlen, de ki vagyok én, hogy beleszóljak miként is viselkedjen? Nem az én dolgom és jobb be asszimilálódni egy csapatba mint a bántalmazások célkeresztje alá hajtani a fejemet. Persze vannak olyan vagányak akik ezt kiállják, de jelenleg én nem tartoztam közéjük főleg a gyerekkori sérelmek miatt. Na meg ott vannak a mugli szálakról való rokonok akik idejárnak, be kell védeni őket, hisz Noah imádja azokat basztatni akik sárvérűek. Necces dolog szóval lavíroznom kellett a dolgok hálójában, de a troll és idióta szerep már eléggé hozzám nőtt annyira, hogy tudjam kezelni a dolgot. Viszont elég vicces volt, hogy még itt is a legnagyobb borstörő nő jelenik meg a fesztiválon. Bár nem tudom a bandavezérnek milyen listája van és ki van a legtetején, de kétségtelen, hogy Felicity okozza számomra a legjobb pillanatokat. Kurva nagyokat tudok röhögni azon mennyire bosszantja Noah-t. Ámbár én más leányka iránt érdeklődöm igazán és az pont Felicity kis lánybandájában van. Hallottam ezt azt már róla így fél füllel, hisz süket azért nem vagyok. Mégpedig, hogy orosz a hölgyemény, de mégis olyan kis jókislány kisugárzása van. Talán én is ilyesmi lennék, ha nem baszódott volna el az életem a kis suliban. Lenyeltem egy fintort mert azért nem lenne jó, ha meglátná ezt valaki is. Ameddig a két főmufti játszadozik egymással én a kis angyalkához léptem vigyorogva és rá néztem érdeklődéssel szemeimben. - Szia! Prairie, igaz? Daiki vagyok. – mutatkoztam be még egész kulturáltan, hogy ne higgyen egy olyan parasztnak akinek a kapanyél akár simán ki is lóghat a szájából. Legalább ennyi engedményt azért tehetek, ha már egy igazi troll születését vittem végbe az elmúlt évek alatt. Igaz nem tudom, hogy ő melyik tábort erősíti aki összeszarja magát a bandától vagy a kis barátnőjével egyetemben kinyitja a száját és vissza tud marni elég rendesen, hogy még az ember bőre is belesajdul a gondolatra. Végülis ezt kideríthetjük azt hiszem. Közelebb hajoltam hozzá, hogy még mélyebben a szemibe nézhessek. Kíváncsi voltam milyen érzelmet váltok ki belőle. Alapjáraton nem voltan ronda gyerek bár ezzel soha sem foglalkoztam az önbizalmam valahol a béka segge alatt van, bár lehetséges, hogy még lejjebb is pár méterrel. Olyan ez mint amikor elkezded zsonglőr mutatványokat véghez vinni a magad javára. Legalábbis olyan értelemben, hogy megpróbálj lenyűgözni valakit. Talán a kis angyalkát lenyűgözhetem a csodálatos személyiségemmel? - Miért is kellene nekem bármit is úgy csinálni, ahogy előírják? –kérdeztem meg vigyorogva és oldalra döntöttem a fejemet egy kicsit. Úgy is jó, hogy most kakaskodás van nem nagyon veszik észre mit csinál a másik. Olyan ez mintha kis titkos semmiségeket akarnál megosztani a másikkal amitől idióta mosoly jelenik meg az ajkaimon per pillanat. Hát igen nem fogom magamat meghazudtolni azt hiszem. - Nem kell azon félni, hagy harcoljanak amúgy sem lehet őket szerintem leállítani. Vagy ezt vegyem úgy, hogy félted a barátnődet esetleg tőlem félsz? Pedig nézz rám… olyan vagyok mint aki embert eszik? – fordultam meg a tengelyem körül mint egy igazi hülye és mintha már lassan tapsot is várnék ezért. Persze ez nem így van azért. Annyira talán kretén nem vagyok, vagy várjunk, de mégis az vagyok. Majdnem felröhögtem a saját magam baromságán. - Nyugi teljesen százas vagyok – kacsintottam rá és nem igen fogom most hagyni elfutni. A suliba amúgy is mindig elveszítem szinte szem elől valamelyik balfasz miatt. Így nem kívánok még egy lehetőséget elrontani. Viszont, ha jobban belegondnolok talán le lehetne szakadni egy kicsit a bandáról. Egy ideig tuti el lesznek. Megvakartam az államat erre. - Esetleg ne léceljünk meg míg balhéznak? Órákig fogják nyomni. – sunyi mosoly terült szét az ajkaimon. Világ legjobb ötlete! Noah lehet lecsesz majd, de pont nem érdekel.
Ahogy hajamba markol végig borzongok, de a legelemibb érzést mégis az váltja ki belőlem ,ahogy kiejti a nevemet. Testemben izgalom és valami fájó mellékcsengés zajlódik le mint amikor valami bűnös dologba lépsz be. Olyan volt egyrészről mintha újra fejbe vágtak volna. Még az sem zavart, hogy ennyire belém harapott. A szívem olyan szinten és hangosan dübörgött, hogy féltem vagy meghallja, vagy pedig kiugrik a helyéről és még láthatóbbá válik számára a létező tény. Akaratlanul is halk sóhaj szakad fel elnyílt ajkaim közül és libabőrössé válok. Olyan ez mintha áramot vezetne belém amivel kedvére tud rángatni. Valahol mélyen mocorgott bennem, hogy lehet egy olyan bonbát piszkáltam most meg amit nem kellett volna. Egy beteg játékot kezdve kettőnk között ami elmossa az eddig igen csak tiszta határokat. A testemet hirtelen éri a beteljesülés és alsó ajkamba haraptam, hogy ne sikoltsak fel hirtelenjében. Kapkodtam a levegőt az érzelmek még nagyobb viharrá duzzadtak és még jobban szédülni kezdtem bennük. Amikor kissé tudom rendezni magamat szintén én magam is a hajamba túrtam mintha csak klónoznánk egymást. Én figyeltem őt kábán, kifáradva és szinte minden porcikám sajgott és remegett az átéltektől. Ahogy ő lassan összekapja magát én is elkezdem ugyan ezt. Rendbe szedtem magamat. Még szinte értetlenül néztem az elhaladó alak után és visszasietek én magam is a csajokhoz. Nagy nehezen átvedlettem és úgy feküdtem az ágyamon. Olykor még mindig végigfutott rajtam a remegés és az édes érzés is. Vajon most tényleg jól beletenyereltem valamibe vagy csak beképzelem? A kavargó gondolatok nyomnak el és taszítanak álomba.
*** A következő napok sem éppen a józanságban úszkálva teltek el. Olyan volt mintha egy oroszrulettet játszanék magával az ördöggel. Alapjáraton kerülgettük egymást és összeszólalkoztunk, ha úgy adódott alkalom mégis egy valaminél minden egyes kibaszott nap kilyukadtunk. A szexualitáshoz. Mintha kettőnél többet nem tudnék gondolkodni úgy barangoltam át az egészen. A nyakamon lévő harapásnyomról ne is beszéljünk! Prairie észrevette és jól ki is faggatott. Ez maradandó marad a nyakamon szóval még letagadni sem lehet a nyilvánvaló tényt. Lefeküdtem Noahval és pont. Nincs itt se, de, se ha, sem pedig talán. Még az sincs, hogy csak egyszer. Meg a jó büdös francokat. Minden egyes nap legalább egyszer. Nem tudom mit szívtam, vagy mit nem, de nem tudtam megálljt parancsolni magamnak. Mintha csak egy új fajta anyagra kapna rá az ember amivel egyáltalán nem tud leállni. Újra és újra akarja élni azt az elemi dolgot amit egyszer megkapott. Már magam sem tudtam, hogy utálom, megakarom ölni vagy pedig kívánom és még többet akarok kapni. Mint valami elvetemült machoizmus, de mégsem voltam áldozat. Inkább váltogatta egymást a vadász és a préda jelleme akár csak egy skizofrén embernél. Prairien kívül senki sem tudta, hogy olykor mibe bambulok bele annyira és hajammal is olykor takartam a nyomokat. Mégis este a kezem oda kalandozott és azon gondolkodtam, hogy most lényegében mit is kellene éreznem. Ah jézusom! Felicity mégis mi a bánatba másztál megint bele?! Félő, hogy tényleg igaz a mondás, szerelem és gyűlölet között elég halovány a határvonal és hamar átléphetsz egyikből a másikba. Ha pedig tényleg átzúgok az utálatból a rózsaszín mezőkre kicseszett nagy bajban leszek. Ez a bájgúnár még szerintem azt sem mérné fel mi a franc is zajlott le. Ajánlom neki, hogy emlékezzen mindenre és ne felejtsen el semmit, ha már az én tudatomba és testemre szinte megjelölő billogként beleégett minden másodperc. Ezekkel az érzésekkel csomagoltam végül össze és indultam haza a Glastonbury fesztiválról. Gazdagodtam tapasztalatokkal, problémákkal és érzelmekkel is, de hogy ezek milyen útra visznek. Milyen őrültségbe hajtanak. Még magam sem tudom.
//Felicity és Noah innen szépen tovaköltözik. Köszönöm a játékot és akkor majd jön a folyt köv. A terep tiszta. //
Sosem gondoltam volna, hogy ilyen tökéletesen fog idomulni hozzám, akárcsak egy kezes bárány. Mégis van benne valami vadság, ami még inkább fellángoltatja közöttünk a már meglévő ellenszenvet és azt formálja át a vágyak netovábbjává. Kihívó pillantását lehetetlen kikerülni, így elmélyedek a barna szempárba, mely ördögien fúródik sajátomba. Egy pillanatra úgy érzem ő irányít. Vonaglik alattam és szabályozza az érzések mércéjét. Hatalmas hibát követek el, ahogy egyre mélyebbre merülök benne. A fejem forog, a szívem zakatol, a testem pedig automatikus mozgásokra vált, mintha ebből állna a túlélés. Nyakába temetem arcomat, hogy ismét az az igéző édes illat lepjen el. Vadító érzések törnek ki belőlem és még inkább epekedek a többért, mintha sose lenne elég. Már így is az állóképességem határait feszegetem és adom bele a maximumot, bár minden egyes lökés után úgy érzem egyre közelebb kerülök, aztán mégsem. Kénytelen vagyok nyakába harapni, amikor ő mégis hangot ad ki alattam, mint egy rossz kislány. Egyáltalán nem kímélem, ahogy fogaim belevésődnek bőrébe és megérzem fémes ízű vérét ajkaimon. A fejem teljesen üres, ellepte már a sötétség, az alkohol által képzett zavarodottság és tudatlanság. A gondolatok egyik pillanatról a másikra szállnak ki fejemből, ahogy ismét felemelkedek és tekintetünk találkozik. Vére nyoma még ott virít ajkaim szélén, ahogy teljesen elvarázsolt arccal nézek le rá. Mint két vadonélő farkas, úgy kapaszkodunk egymásba az éj leple alatt. A kielégülés kapujában állva hevesebb mozdulatokkal lökök rajta párat. Olyan gyorsan történik az egész és épphogy van elég lélekjelenlétem ahhoz, hogy időben megakadályozzam a súlyosabb következményeit tettemnek. Lassítanom kell, ha nem akarom a káosz befejezését. Alig bírom megmondani mi a helyes és mi nem. Felicityre pillantok ismét, annyira magával ragadó szenvedéllyel, hogy megint kell tennem valamit tétlen kezeimmel. A hajába markolok, hogy valamelyest felemeljem tekintetét és lássam mi zajlódik azokban a kábult szemekben. - Felicity... Ne merd levenni rólam a szemed.- emelem fel állam, míg diadalittas szemekkel nézek le rá. Ajkaim résnyire nyitva a levegőhiány miatt. Talán ez az első, hogy tényleg a nevén hívom őt. Fel sem tűnik a nagy kábultságban, ezért nem is foglalkozok vele. Kellemes sóhajjal adom tudtunkra, hogy közeledek a célunk felé. Annyi önuralmam még van, hogy időben elhúzódok tőle és magamnak fejezem be a végét. Kell egy pár másodperc mire összeszedem magam annyira, hogy felhúzzam a gatyát és hajamba túrva egyenesedjek fel. Szédelegve és fáradtan nézek le Felicityre. Most már semmi más nincs a fejemben csak az a bódító illat és az a tűz, ami egész végig átjárt. Nem szólok egy szót sem, csak fogom magam és részegségtől kábán ott hagyom a fűben, hogy csatlakozzak alvó társaimhoz a sátorban. A fejem zúg és a testem minden porcikája remeg a korábbiaktól.
Szinte lebilincselt a tekintetével ami újfajta érzés volt és szinte megrázott a dolog bár az értelmes gondolatszálak hamar el is szakadtak a fejemben. Szinte olyan voltam alatta mint egy macska aki dorombol és zenél számára. - Neked is mondhatnék ilyesmit… - mondtam kissé rekedtesebb hangon úgy, hogy csak ő hallja. Mintha valami iszonyatos kis közös titkot osztanék meg vele. Nem vártam túl sok finomkodást, hisz olyan mint egy tomboló vihar. Nem tudsz neki ellenállni mégis rühelled. Mintha csak egy újfajta drogot fedeznél fel. Izgalmas volt és akaratlanul is kiadom egy olyan énemet neki amit még senki nem láthatott. Mégis ezt hozta ki belőlem amit nem bírok leállítani. A tüdőmbe is bent rekedt a levegő és próbáltam nem tényleg hangot kiadni, ami valljuk be marha nehéz volt. Felé löktem magamat ingerelve őt. Ne is álmodjon róla, hogy itt egy ember fog szívni a végén. Nem vagyok magatehetetlen kislány aki azt sem tudja mi fán terem az intimitás. Lábaimmal átkulcsoltam a derekát és szinte kihívóan néztem fel rá. Dúlt bennem a vihar, gyűlölet, vágy, némiképp döbbenet magam felé. Nem volt mire panaszkodnia így a testem nehezen alkalmazkodott. Azt lesheti, hogy panasz szót halljon. Én is rá tudok játszani a dolgokra nem kell külön kérvényt kérnie hozzá. Amennyire fel vagyok húzva akár egy búgócsiga hamar igazodok is hozzá. Ahogy kissé hátra vetem a fejemet a hátam homorodik így vonaglok végig. Alsó ajkamba beharapok, hogy csendben maradjak szinte kínzás az egész. De inkább ez minthogy felverjek valakit aztán idejöjjön. Egyre forróbbá válik a testem mintha csak tudná jelen pillanatban mit is kell megpendítenie. Nem szerettem soha se ma fadarab szerepét így én is kivettem a részemet ebből a beteges játékból. Mégis újra akaratlanul is összekapcsolódat vele a tekintetem. Szinte megrázó volt milyen mélynek éreztem ezt az egészet egy pillanatra. Mintha csak egy pecsétet tennénk valaminek a kezdetére. Nem tudtam megmagyarázni az érzést igaz a feje még mindig forgott mintha csak egy hullámvasúton, vagy körhintán csücsülnék amiről sose tudok leszállni. Viszont egyszer egy halkabb nyögést nem bírtam visszafogni, hisz elég kényes területeket vesz igénybe. Bár inkább rázta végig a testemet a kellemes áramütés szerű érzés mint esetleg kellemetlen. A parfümöm illata csak erősebben érződött az igen aktív mozgás miatt. Hisz különböző illatok kapnak olykor előteret. Ingerlően löktem egyet a csípőmön így feszültem neki a testének kihívó tekintettel. Magam sem tudom beazonosítani a mostani érzést ami a felszín alatt üvöltve kiabál. Olyan ez mint amikor megízlelsz valami nagyon tiltottat, amit nem szabadna elvenned mégis akarod és tudod jól nem egyszeri kóstolásra. Beteges gondolat amitől elkellene szörnyülködnöm mégis bizsergést érzek. Mintha egy kis részem revansot akarna verni és olyan dologra rávenni őt ami bennem is elkezd lassan kibontakozni. Talán most pont egy olyan útra léptem rá amit marhára nem tudom, hogy hova fog vezetni és milyen buktatók várnak rám. Felemel vagy a pokolba taszít? Mégis a felettem lévő démonnak elég egy pillantása, hogy egy értelmes mondat se fogalmazódjon meg bennem.
Győzelemmel vigyorodok el szavain. Igazán hízelgő, ahogy erőtlen próbálkozásával akar kiszabadulni. Már késő. Elhatároztam, hogy meg fogom büntetni és következményei lesznek a harciasságának. A hozzá való büntetést pedig ilyen formában nagyon is élvezni fogom. Csípőmet övéhez nyomom, hogy érezze a növekvő férfiasságom formáját, ami koromhoz képest már régen kifejlett formájában nagyzolt. - A halál félhet is. Én rosszabb vagyok nála.- vetem vissza neki, miközben a nadrájával bajlódok. A bőrnadrág olyan szorosan simul rá combjaira, hogy a puszta érintésemtől is tökéletesen érzem azt a feszes formát. Nyakába sóhajtok, mialatt egyik lábánál fogva közelebb vonom őt magamhoz, s valahol ekkor csattan el az a csók, ami nem volt a terv része én mégis belevetem magam a mélybe és vadul harapok bele ajkába. Azzal, hogy ő még inkább hozzám simul, csak tetőzi a helyzetet. A kezembe vett övvel körbetekerem két csuklóját és karjait feje fölé húzom a testére való lényegesen jobb látvány érdekében. A bőrdzsekijét széttárom, majd ujjaimat felfuttatom felsője alatt és ezúttal én magam tesztelem le mellei méretét. Tökéletesen belesimulnak tenyereimbe, amitől hevesebben kezdem venni a levegőt és türelmetlenül tolom le magamról a nadrágot. - Valóban? Ez esetben jobb, ha te sem adsz ki semmi hangot.- rekedtes hangon viszonzom simlis mosolyát, majd bágyadt, mámortól átitatott tekintetemet fúrom övéibe. Látni akarom, ahogy engem fogad. Látni azokat a vegyes érzelmeket. Fájdalmat akarok okozni neki, hogy én megélhessem a gyönyört. Nem tétovázok, amint lerántom róla is azt a tapadós bőrnadrágot, kezemmel lába közé simítok, leellenőrizve, hogy készen áll e már rám. Amint ezt megerősítem, kezemmel belesegítem magam a nedvességbe és jóleső sóhajjal támaszkodok meg teste mellett. Egyik felem azt kívánja, hogy ne emlékezzek erre az egészre, míg a másik csak egyre többet és többet akar. A fű és a sötétség takarásában moccanok meg, meg se várva azt, hogy ő alkalmazkodjon mindenhez.
Hát még nyikkanni sem tudtam úgy találtam magamat a földön pont alatta. Mi a fasz?! Ez valamit szívott is a pia mellé esetleg mert akkor kurvára le kellene állnia vele. Amikor a fülemnél hallom szavait akaratlanul megborzong a testem és legnagyobb döbbenetemre nem az undortól. Azt hiszem tényleg becsavarodtam, ha erre a balfékre begerjedek. Bár igaz ami igaz nem nagyon foglalkoztam a szerelmi vonulattal a tavaly történt baklövés miatt. Szinte teljes lángon rühelltem minden gyökeret mint az a seggfej akivel összejöttem. Mivel imádom a bájitalokat és az ehhez fűződő kotyvasztásokat nem meglepően saját készítésű illat volt rajtam. Mindig imádtam kísérletezni az ilyesmikkel és általában jól is sikerültek így olykor még barátnőimnek csináltam ilyesmit. - Fél tőled a halál Jenkins. – próbáltam meg azért kiszabadulni, de hiábavalónak bizonyult ilyen részegen. Csak megszédültem és olyan volt mintha fejbevágtam volna magamat valami igen durva tárggyal. A haragos adrenalin helyét pedig döbbenetemre más vette át. A vágy. Most először néztem fel zavarodottan mint aki azt sem tudja milyen rendezvényre nevezett be. Kissé gyorsabban kezdtem el venni a levegőt és a szám is kiszáradt az izgalomtól. Mintha csak olyan terepre kezdenék elbarangolni amit marhára nem kéne, bár az agyam most ezzel nem is foglalkozott és kurvára leszarta a testem is, hogy amúgy utálnom kéne ezt a barmot. Egyszerre volt ez bódító, rémisztő és olyan dolog amit tudom jól, ha most nem lépek meg kurvára bánni fogok. Igaz lehet ekkora baromság csak most részegen jut eszembe. Bánni? Mégis valami más volt és ez nem hagyta a kíváncsiságomat kialudni. Talán most az egyszer én is utána járhatok ennek nem igaz? Olykor a józan észt bevágni a sarokba nem is rossz ötlet. Az egyik kezemet csak sikerül kiszabadítanom nagy nehezen ujjaimmal hullámos sörényébe mélyedek, lehúzva magamhoz pedig szó nélkül megcsókoltam. Nem vagyok bakfis és már letépték a bizonyost amit le kellett. Nem feltétlenül kell felvennem az áldozati bárány szerepét, hisz ezt a játékot ketten játsszák nem igaz? Ahogy megmoccantam szinte mintha csak erősebben lehetett volna érezni az illatot. AZ én fejem is kavargott és forgott mintha csak valami szédítő dologra váltottam volna jegyet. Ingerlően hozzá simultam, ha már lúd legyen kövér alapon. Szinte alig beszéltem valakinek arról, hogy érdemlegesen történt is e valami annakidején. De talán most először adok hálát az égnek, hogy van valami tapasztalatom. Nem voltam visszafogott és talán pont ez is olyan vadsággal tombolt bennem mint, ahogy a vitáinkból adódó érzések szoktak. - Azt hiszem kettőnk közül most te lettél szótlan… - jelent meg ajkaimon egy kissé sunyi mosoly bár nem ellenkeztem semmi ellen így kissé rá segítettem a dolgokra, hogy a zavaró tényezők mint a ruha eltűnjenek. Lehet egyáltalán olyan, hogy a gyűlöletből vágyat érezzen az ember és fordítva? Magam sem tudtam a választ, de ez a beteges egyveleg szinte feltudná robbantani az ember véráramlását. Zokszó nélkül engedtem lábaim közé és magam sem tudtam, hogy ki is pontosan a vadász és ki is pontosan a préda.
Egyáltalán nem lep meg a dühös amazon köszöntése. Sejthető volt, hogy hasonlóképpen fog örülni nekem, mint én neki. - Jössz velem? Mert akkor ezer örömmel, csak épp most jobban szórakoztat a kis dalos pacsirtánk, mint az alvás.- vigyorgok rá sejtelmes tekintettel végig pillantva combjain. Talán ez az első alkalom, hogy tényleg figyelmet szentelek a nőiesebb vonalai felé és meg kell hogy mondjam, kellemes csalódás ér a gömbölyded formák felfedezésekor. Egy ideig elidőzik tekintetem a két mellén, s mintha valami meg is moccanna a nadrágban, de persze ezt el kell rontani a folytonos picsogásával. Igazán befoghatná egy pillanatra, szeretném kiélvezni a látványt, amit most nem tartok helytelennek az alkohol hatása miatt. A fejemben meg se fordul, hogy milyen mocskos húzás lenne kikezdenem vele csak azért, mert sárvérű. Most nem látom azt a részét, csupán a női formáit és igazán kedvemre való. - Ilyen könnyen megfutamodsz?- vetem még neki oda, amikor engem akar elküldeni és végül ő próbál meg lelécelni. Milyen röhejes egy játékot űz. Felegyenesedek, hogy aztán a másodperc töredéke alatt nyúljak karja után és rántsam le a magas fűbe. Magam alá gyűrve szorítom le a földre, míg alkoholtól csillogó szemekkel nézek le rá. Bágyadt vagyok, ám épp elég éber ahhoz, hogy itt és most magamévá tehessem teljesen észrevétlenül. A sátrak épp elég távol vannak ahhoz, hogy bármit lehessen látni abból, amit csinálunk. Kissé megszédülök, mert a fejem még mindig nem elég tiszta és eléggé tompítja az egyensúlyérzékemet. Füléhez hajolok és ördögi vigyorral súgom neki a következő vérfagyasztóbb szavakat. - Most nincsenek itt a kis barátaid, Michaelson. Ki fog megmenteni?- döntöm fejemet a vállára egy kis ideig, hogy aztán beleszívhassak édeskés illatába. Hogy tud egy házi mocsok ennyire illatozni? Szinte éhezve nyitom ki ajkaimat, hogy többet tudjak beszívni ebből az édes aromából. - Olyan csendben vagy... Csak nem félsz, sárvér?- emelkedek fel mellőle, míg egykézzel továbbra is a földhöz nyomva tartom fogva. Egyáltalán nem vagyok képben azzal mit is csinálok most valójában. A fejem pörög, mint egy körhinta, amit maximum sebességre csavartak. Nem tudok megálljt parancsolni magamnak. Kívánom ezt... Kívánom azt, hogy valakit használhassak a saját kielégülésemhez. Szabad kezem szép lassan lejjebb vándorol a bőrnadrágja gombjai felé, majd vadul széttépem a cipzárt. Türelmetlen vagyok, már a dolgok közepébe akarnék lépni, hiszen a nadrágom is túl feszes már a helyzethez. Övemet kicsatolom és ki is rántom a helyéről. Talán még jól jöhet, ha esetleg ellenkezni akar a partner.
//16+ Obszcén, durva szavak szerepelnek a következőkben//
Tök nyugodtan és békésen üldögélek a magam kis valóságában énekelve. Jólesett a levegő és a szellő gondoltam talán itt végre egy kis nyugtom lesz úgy kb mindenkitől, hisz a lányokat tényleg nem akartam felverni. Annyira el voltam merülve, hogy azt sem vettem észre közeledik valaki csak a hangot majd az elém táruló embert láttam meg. Mondjuk ügy, hogy kissé csesződtem fel mikor megláttam a pofáját. Most komolyan ezt kell csinálni sors?! Kapd már be te is légy szíves! Kb az-az arckifejezés fogadhatta, hogy már megint te?! - Csá Jenkins! Már csak te hiányoztál erről a kicseszett éjszakáról. Tény egy szívességet húzz aludni. – mondtam felmordulva egy kicsit. Még a látványt is kitakarja így bámulhatja őt az ember. Vajon mennyire vernék ki a balhét a suliban, ha lufivá varázsolnám? Na az tetszene! Elszállhatna úgy is nagy az egoja. Majdnem még el is mosolyodok rajta mikor hallom a következő kérdését és akaratlanul is végig követem tekintetemmel az arcát, ahogy elém guggol. - Daloljon neked valaki bármit is a pokol legmélyebb bugyrából. – mondtam mind ezt tündéri mosollyal. Francnak sincs kedve pont vele, pont most veszekedni. Fogja meg magát aztán takarodjon a sátorba. Bár jelenleg kissé még szédülök is így nehézkes lesz felállni. - Tény egy szívességet, csezd meg magadat és húzz a francban. –– löktem be lazán a mondatot mindvégig a szemeibe nézve. Marhára nem volt hozzá türelmem főleg nem a barom játékaihoz. Biztos a dögje is itt van valamerre mert úgy össze vannak nőve mint két kullancs. Pont sikerült már elfelejtem a szarságot a napban erre elém veti magát mint valami unatkozó kölyök. Erőt vettem magamon és feltápászkodtam és szerencsére tök stabilan. Gáz lett volna, ha pofára esek előtte. Az-az ő reszortja, nem az enyém. Csak reménykedtem benne őszintén, hogy felbaszom annyira az agyát, hogy eltakarodjon a faszba. Leporolom szépen magamat. Mielőtt elmentünk bulizni a csajokkal átöltöztünk mindannyian azért ne valami nyomorék szerelésbe menjünk ki. Így inkább néztem ki rockosabb, vagányabb csajnak mint a szende ne bánts virágnak a sulis egyenruhában. - Na jól van, nem játszom veled most… nincs hangulatom az ideggörcsödhöz. – túlságosan őszinte voltam és túlságosan vissza vedlettem a régi stílusomba. Ez van, ha úgy benyal az ember a sörtől, ahogy nem kellene. Jól éreztem magamat még eléggé, szóval nem kéne feltornászni az idegrendszeremet felsőfokra, hogy megint rajta kattogjak. Dúdolni kezdtem és úgy léptem el mellette, hogy otthagyva szépen menjek a dolgomra. Bárhova. Nem kell éppen vele mulatnom az időmet bár így akaratlanul is megnézhetett magának hátulról. Neki köszönhetően elkezdtem futni és egyre jobb kondiba voltam. Meghallva őt megtorpanok és hátranézek rá felhúzott szemöldökkel. - Na csá Jenkins! – intettem hátra és akartam újfent megindulni. Remélhetőleg tartja jó szokását és nem jön utánam. Dúltak bennem az érzelmek és megint egy hülye érzés kezdett szétterjedni a testemben. Mintha tetszene a vitánk. Lehet, hogy az alkohollal egyetemben meg is hibbantam? Nagyon úgy néz ki és nagyon lehetséges is ami nem kissé bosszantó. Talán nem kellene holnap ennyire eláznom már, ha kitudok rendesen józanodni igazán. Dúdolni kezdtem újra, hogy kiverhessem a fejemből az egész dolgot. Meg az őrültséget is, hogy valamit is érzek aziránt a gyökér iránt haragon és gyűlöleten kívül. Akaratlanul is újra énekelni kezdtem.
Kiszökik belőlem egy újabb nevetés a gyerekes visszavágása után. Nem mintha rajta lenne bármi, amit be lehet kapni. Azok a szúnyogcsípés mellek sem a legkerekebbek, bár nem is foglalkoztam még azzal, hogy jól megnézzem a méretüket. Talán még egész elfogadhatóak is lehetnének, ha a tulajdonosuk nem lenne egy született korcs. Már nem is foglalkozok azzal, hogy mit csinál az a ribanc csapat, inkább a budira rohanok és kieresztem azt a rengeteg sört, amit lenyakaltam az elmúlt két órában. A fejem továbbra is zavaros, ahogy ott állok a wc kagyló előtt és próbálom legalább annyira összeszedni magam, hogy ne hányjam össze a "kéglit". Lehúzom a wc-t és felcsatolom a gatyámat, hogy aztán amint kilépjek Ezráékat átkarolva vonszoljam őket a koncert színpadja elé.- Szórakozni jöttük vagy mi a sz*r, nem? A f***ért búslakodtok, na gyerünk!- lököm meg őket, majd a végére egy jóleső kiáltással vigyorodok el. K*rva jól érzem magam és ezt senki sem fogja elcseszni nekem. Az a rengeteg pia megtette a hatását annyira, hogy ne járjon a fejem akörül a sárvér körül. Ha józan lennék, akkor valószínűleg többet kattogna az agyam a vereségemen, de most...Most oly' mámorítóan hat ez a rengeteg vibráló fény és kaja-pia szag. Az emberek tömege már egy magában adja a jó hangulatot, főleg ahogy végig nézhetek a sok vonagló csajon és azok kerekebb pontjain. Remek ötlet volt Glastonburybe jönni és ez még csak az első éjszaka. A java még hátra van.
***
A koncerteknek vége és a sok részeg f*szkalap is lelépett a sátraikba abban a reményben, hogy nem fogják széthányni az ideiglenes otthonukat. Én viszont kénytelen vagyok aludni menni, hiába horkol a fél banda mögöttem. A sátor bejáratánál ülök és a tiszta, felhőtlen égboltot vizslatom. Sosem merültem el még ennyire az ég pompájában, mert nem vagyok az a gyerekes görcs, hogy álmodozzak a csillagokban. Most viszont annyi pia van bennem, hogy kénytelen vagyok agyatlanul meredni oda fel. Amikor észbe kapok, hogy mennyire leszedált állapotba kerültem, megrázom fejemet és magamhoz veszek egy vizes palackot, majd azzal indulok el egy éjszakai sétára. Néhányan már alszanak körülöttem, de nem is bajlódok azzal, hogy halkan csoszogjak végig. Ha felkelnek a többiek, akkor felkelnek, én lesz*rom. Az üres terepre érve le is húzom a vizemet, ám annak még kelleni fog egy jó pár perc, hogy hasson is valamit. Ingerülten vágom magam mögé az üres műanyagot és dugom zsebre kezeimet. Valahol ebben a pillanatban vetül tekintetem az egyetlen fára a közelben és természetesen észre is veszem azt az idegesítő korcsot ott üdögélni. Be is villannak azok a pillanatok, ahogy levert a saját játékomban. De majd most... Megleckéztetem őt és egy életre tudni fogja kivel ne packázzon. Senki nincs a környéken, tehát könnyű szerrel tehetek vele azt, amit csak akarok. S hogy mi is lesz az, azt majd a helyzet eldönti, de nem leszek kedves vele. Ó nem! Egy kicsit sem! Michaelson felé csörtetek, nyomomban a kutyának öltöztetett hiénámmal, aki tisztes távolságba marad tőlünk, épp annyira csak, hogy elbújhasson a magas fűben és ne látszódjon nagyon. Közelebb érkezek hozzá és valamiért a hangja annyira igézővé válik, hogy egy pillanatra le is blokkolok. Pár másodpercig mintha valami varázsige alá vonna engem, amiből nagy nehezen ugrok ki. Most felcseszett... Még jobban. - Cső, sárvér! Csak nem nehéz örök álomra hajtanod a fejed?- gúnyosan vigyorgok rá, ahogy megállok előtte, szépen kitakarva a fesztiválra vetülő látványát. - Látom igazi dalos pacsirta vagy. Énekelnél nekem?- guggolok le elé, feltéve az egyértelmű kérdést, s itt most nem a szó szerinti éneklésre gondolok.
//16+ Obszcén, durva szavak szerepelnek a következőkben//
Ahogy meghallottam mit mond felment még jobban az agyvizem amitől szinte fejfájásom lett. Remélem egyszer valaki levágja neki és a szájába tömködi úgy istenesen. - Kapja be az akire gondolok Jenkins… - mordultam rá. Legszívesebben még köpködtem volna utána a szavakat, de a lányok leállítottak. Nem ér annyit ő meg a bandája, hogy több gondolatot fecséreljek rájuk. Elindultunk a lányokkal visszafelé először. Nekem kellett egy kis víz meg kaja, hátha felszív valamennyit ebből a rengeteg piából amit ledöntöttem. Nagyon sok reményt fűztem ahhoz, hogy nem fogok beájulni és sugárba énekelni a rókadalt, de ez persze a szervezetemtől függ. Mikor kicsit rendbe pofoztunk engem leginkább. Elindultunk a színpad irányába és néha mégis megálltunk egy-egy bódénál. Örültem, hogy most nem látom Jenkinsnek a pofáját. Remélhetőleg míg nem kell a sátorhoz vissza menni nem is fogom. A lányokkal minél több emléket szeretnénk összeszedni. A színpad közelében elkezdünk kicsit táncolni és felszabadult mosoly terül szét arcomon. Viszont az egyik szám, ahogy elkezdődik dúdolni kezdem. Majd a dalt is énekelni kezdtem. Kiakartam ereszteni végre a gőzt, na meg a levegő valamennyire segített, hogy egész „józannak” érezzem magamat. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem érezhetem jól magamat felhőtlenül nem igaz? Egy ideig ott tébláboltunk a színpad környékén majd megláttam Jenkinséket és arrább húztam a csajokat. Nincs kedvem most balhézni velük. Elég volt mára a mókából. Jól megvannak ők ott mi pedig valahol máshol. Egyszer csak felnevetve fordultam meg egyik barátnőm felé és mutattam neki valami hülye kis figurát. Ami amúgy egész aranyos volt. Néha meg-meg szédültem azért olyankor jó volt megkapaszkodni valakibe. Egy kis idő elteltével ledöntöttem még egy kis piát a lányokkal, hisz ők sem maradhatnak ki a buliból. Miért is kellene kihagyni őket? Volt egy kisebb másik lány csapat ami kis időre csatlakozott hozzánk beszélgetni, nevetgélni és felszabadulni. Hiszen akár barátságokat vagy jó ismeretségeket köthetünk itt. Volt egy kis énekverseny is amin jót nevettünk, ha valamelyikünk elrontotta a szöveget. Némi fiatalságot azért csak ki kell élni nem igaz?! Erről szól némiképp a tinikor. Megtalálni magunkat, kiélni a dolgokat és próbálni magunknak megfelelni. Egy pár órahosszáig elvoltunk, össze-vissza bolyongtunk a standok és a színpad között. Olykor énekelve táncoltunk. Hiába voltam becsókolva az alkoholtól azért még sikerült lekoptatni magamról egy fazont. Valahogy nem voltam vevő a férfiak faszságaira már ma. Eleget kellett hallgatnom azt az idiótát. Aki jobban el van szállva magától mint valami menő herceg. - Nem lenne jó, ha mennénk? – kérdezte meg végül Lory mire rá néztem és lassan bólintottam. - De, azt hiszem jobb lenne. – sóhajtottam és szétnéztem. Már eléggé sötét volt ami azt illeti. Elkezdtünk visszabotorkálni a sátorba. Nem tudom ezek a balfácánok merre voltak, de nem hallottam hirtelen zajt. Így nyugodt szívvel mentem be a sátorba. Mindenki lezuhanyozott még egy kicsit beszélgettünk és lefeküdtünk pihenni is. Ami viszont engem illett inkább büntetés volt a fekvés. Jobbra-balra forgolódtam egy jó darabig majd felöltözve rendesen halkan kiosonok a sátorból. Hátra néztem még, hogy senkit nem e ébresztettem fel és megindultam keresni egy helyet, ahol levegőzhetek. A fejem szinte lüktetett néha, gondolom a sok pia tehetett róla. Hát azt hiszem nem volt jó ötlet vedelni még a kihívásos manőver után. Viszont szerencsémre nem daloltam a róka zenét így még megnyugodtam, hogy okésba vagyok. Egy félreeső elhagyatott kis nyugodt fánál fogtam és levetettem magamat. Egyenlőre csak ülve és nekidöntöttem a hátamat a fának. No talán így jó lesz. Legalábbis nagyon mertem remélni, így tényleg senkit sem fogok felébreszteni. Amikor már nagyjából kezdek egyhelyre látni a fejemet a fa törzsének döntöttem lehunyva a szemeimet és csak úgy magamnak elkezdek énekelni. Halkan, hisz nem akartam senkit felverni esetlegesen, de a saját gondolataim elterelésére pont tökéletes volt.
Ezrát elcsitítom, mert az a barom tovább magyarázna itt lóf***ságokról, ha nem dobom homlokának az üres sörösdobozt. Félvállról veszem az egészet, győzelmemet már a zsebemben tartom, s ez óhatatlan volt már a kezdetektől fogva. Ahogy ellenfelemre pillantok, legszívesebben a képébe röhögném, amiért még mindig ilyen nagy szájjal képes elém állni. Nevetséges... Nem kapott még eleget tőlem a Roxfortban? Vagy ez az egész arra megy ki, hogy többet kapjon a mazochista k***ja? Ez esetben igen szórakoztató lesz ez a fesztivál. A földig fogom tiporni. Minden...Áldott...Nap! - Ezt úgy mondod, mintha tudnád nekem mi jár. Tévedésben élsz, sárvér. Én mindent megkaphatok, amit csak akarok. De te? Csak egy semmi vagy. Egy hiba a rendszerben.- köpöm neki mielőtt újabb dobozt kéne lenyakalnom. Eléggé kezd szédelgőssé válni a helyzet, ezt annak is betudom, hogy korábban már ledöntöttem egy pár kört. Bár ne tettem volna... Ahogy ingatagul állok egy lábon, félő, hogy bármelyik percben elzúghatok. Ezt a srácok is látják, hiszen lélegzetvisszafojtva pillantanak rám, mint aki épp a halálos ágyán nyögi ki utolsó szavait. Aztán kész... Kénytelen vagyok lelépni vagy arccal taknyolok el sárvér előtt. Idegbetegen vágom a teli sörös dobozt a földhöz. Szóval se méltatom a győztest. Győztes? Pffft! Előnye volt. Elindulok a srácok irányába, mert nem vagyok hajlandó egy percnél se többet itt tölteni. - Bekaphatod, sárvér.- fordulok még vissza, csak hogy mindkét középsőujjamat felmutathassam Michaelsonnak. - Jó mélyre!- engedem le karjaimat, majd köpök egyet a szuka elé. Hiénám is dühösen rázza meg magát, mielőtt még utánam indulna. A tüskékkel ellátott nyakörve kicsit meglazul és a bundáján lévő festék is mintha kopni kezdene. Fel kéne fixálni, de rohadtul nincs most hozzá kedvem. Hátat fordítok a lánynak és karjaimat átvetem haverjaim vállán. Ideje lesz lecsekkolni a koncertet és a feneküket riszáló lányokat. - Chh... Inkább kussolj el, sárvér, azt se tudod mi zajlik körülötted. Rémképeket látsz. Röhejes.- vigyorgom még vissza neki zárásul. Nem. Nem fogok közelebb menni hozzá. Annyit nem ér az egész. Van még három napom arra, hogy pokollá tegyem a kis fesztiválját, aztán sírhat nekem majd, de én nem fogok megállni. Ha tovább van kedve harciaskodni, ám legyen, úszok majd az árral, de nem fogok kezdeményezni. Még nem... Túl sok szem lát és én sem állok valami stabilan a lábaimon ahhoz, hogy a torkánál fogva nyomjam le a földre. Ezráék kísérnek tovább, próbálnak megnyugtatni, hogy nem vészes a vereség... Na persze. Miféle gyásznép ez a kettő. Ki is bújok karjaikból, hogy magam lehessek. Még a hiénámba is belerúgnék, de az ugyanolyan pillantással néz rám vissza, mint amilyennel most én néztem le rá. Különös... - Majd jövök.- intek egyet a haveroknak, majd a budik felé veszem az irányt. Ki kéne csavarni a kígyót. Amint az egyik szabaddá is válik, bevágódok a fülkébe, letolom a gatyám, majd jóleső sóhajjal eresztem meg a csapot. A fülke falának támaszkodok, ahogy hátradöntöm fejemet. Minden forog körülöttem és homályos foltok lepik el látásomat. Rohadt jó éjszaka lesz...
//16+ Obszcén, durva szavak szerepelnek a következőkben//
Egyet akartam csak, hogy ez a nagyképű majom leessen a magas lóról. Még jó, hogy a suli végezte előtt elkezdtem sportolni így jóval nagyobb az állóképességem. A futás csodákra képes. Főleg, ha van egy olyan idegesítő kullancs a nyakadon mint a Jenkins féle állatfaj. Szinte buzgott a véremben az adrenalin és a harag ami nem feltétlen jó a jelenlegi helyzethez mert túlságosan vakmerővé tesz. Bár tehetne egy szívességet és belefulladhatna a sörébe. Vigyorogva nézném végig ahogy fulladozik, igaz nem vagyok annyira szemétláda, hogy ne hívnék hozzá segítséget. Lehajtottam fél lábon állva a sört nekem sem ment egy nyelésre mint, ahogy akartam, de lefolyt simán. Csak nehogy a pia annyira megzavarjon, hogy előbb essek le ennél a nyomorultnál. Mert akkor biztos megfolytom utána húzok el innen! Lenéztem a dögre aki minket vizslatott és kurvára nem féltem tőle. - Jenkins ne is álmodj, hogy sírni fogsz látni! Neked az ilyen kiváltságok marhára nem adatnak ám meg. – mondtam neki vigyorogva. Igen nálam egy nagy kiváltság, ha valaki sírni lát. Akkor bizony közel van hozzám az illető, ha ilyesmi luxust megengedek. Bár igazán kis aranyos, ahogyan próbálkozik egy ideje ezen, hisz biztosra veszem az ilyesmi pezsdíti fel a vérét vagy, ha valaki fél tőle. Egyik luxust se adom meg neki majd, ha fagy! Még csak az kéne, hogy jobban felspanolja magát és elkezdje még jobban a hülyeségét is. Felvettem egy következő sört és úgy néztem kissé ittas vigyorral teli arcát még mindig. Legszívesebben kitekertem volna a nyakát már most. Mélyen a szemeibe néztem majd lehúztam a következő italt. Nem is értem miért foglalkozik ennyire velünk ezen a fesztiválon? Hisz simán átnézhetett volna rajtunk amúgy se járkáltunk volna egy bandában az úrinak hitt seggével. Még jó, hogy ettem előtte talán így ennyire nem fog megütni az a pia annyira. Bár biztosan így is eléggé szépen keresztbe áll majd a szemem. A következő doboz következett mire rá néztem amolyan sunyibb mosollyal. - Te csak igyál. Nem hiszem, hogy most szájkaratéznod kellene nem igaz? – mondtam neki felbontva a sört. Forgattam a fejemet, hogy tudnám letörni azt a marhára nagyra nőtt szarvát. Izgalmasnak találtam, hogy felé kerekedjek és megmutassam ő is csak egy földi ember. Mikor kiittam a dobozt mosolyogva dobtam le a többi közé. Egyre felszabadultabbnak éreztem magamat, mégha a harag ott bujkált bennem és hajtott előre az adrenalinnal együtt. Jó számok is kezdtek közben menni a fesztiválon így talán ez is megadta az alap hangulatot. Igaz már kezdtem érezni a piának a hatását. Próbáltam kicsit az esetleges dülöngésemet szabályozni azzal, hogy ellentétes irányba helyeztem a kis súlypontomat, ami megadatott ezen a csepp helyen. Ez nem volt olyan egyszerű, de ez tökéletes kis gyakorlás is így részegen. Majdnem ezen fel is vihogtam, de nagy nehezen visszanyeltem ezt az ingert. Azt hiszem az első nap már jól sikerül eláznom ,de nincs ezzel semmi baj, nem igaz? Már nem számoltam hanyadik ledöntött sör után annyit láttam, hogy Jenkins őfelsége meginog és leugrik a dobozról. Én sem voltam valami stabil az biztos, de így is jobban bírtam a dolgot. Felkuncogva dobtam az üres sörös dobozt a kupacra majd én is lemászom. - Köszönöm a játékot Jenkins. – mondtam neki amikor felegyenesedett. Huncut fény csillogott szemeimben amik talán nem voltam atombiztosan józanok. Sőt tuti, hogy már becsókoltam azért elég sokat ittam és nem voltam fixen bekajálva sem. Hát az arcára volt írva, hogy mindjárt felrobban mire végre valahára én éreztem magamat győztesnek egy szarul eldurvult vitában kettőnk között. Most először az életben. Úgy isten igazán azt érezhettem, hogy marhára megérte ebbe belemászni. - Ne légy durcás, hova lett az örök mosolyod? Ne legyen savanyú a szőlő nem mindenben lehetsz király… még, ha annyit is iszol, hogy egy nevesebb kocsma megirigyelné.. – biggyesztettem le alsó ajkamat. A nagy hátránya a piának, hogy még jobban nem bírtam leoffolni a számat és imádtam csipkelődni. Valahogy a limit határok ilyenkor kitolódtak és kész. Ezért sem szerette senki, ha becsókoltam mint az albán szamár. Mikor megindult nagy lendülettel megállítottam mellkasánál fogva és elkomolyodtak a szemeim a mosolyom pedig fagyosabbá vált. - Helyedben nem tenném nagyfiú. Kitehetik a seggedet az iskolából, azt pedig te sem akarod, nem igaz? – húztam összébb a szemeimet. Meghallanám a haverja újabb sipítását mire rá néztem még eddig soha sem látott undorral és jeges pillantással. Régen rosszabb voltam, simán nekimentem a fiúknak és verekedést kezdeményeztem. - Tedd magadat alapállásba öreg. Ne szarj be annyira magadtól és verd a seggedet a földhöz, nem áll jól. – mondtam metsző hangon. Az azért elég rendesen látszott, hogy meglepődtek. A bátyám mindig azzal cukkolt, hogy egy keménykezű maffiózónőt is megszégyenítenék. Anyáméknak eléggé kihullott a hajuk tőlem annakidején a sok zűröm miatt. Égett az a kezem amivel hozzáértem ahhoz a seggfej Jenkinshez, mi a picsa van velem? Talán túlságosan megártott a pia?! Amikor csak visít az egyik korcsa a bandából két nagyobb lépés alatt ott vagyok kis termetem ellenére megragadom a felsőjét és lefejelem. - Túl hangos vagy, pihenj egy kicsit. – mondtam. Kicsit én is megszédültem, de nem volt vészes. Most részegen nagyon nem tűrtem, ha valaki baszakodott velem. Eléggé előhozta a régebbi balhés énemet. Ahogy megfordulok fura fényt látok megvillanni Jenkins szemében. Vagy talán beképzeltem magamnak? A lányok sietnek oda és próbálnak kérdezgetni amikor szemem sarkából látom megindul felém. Na most vajon mi lesz? Balhézni akar mert bántottam a pincsijét? Mégis mintha most a vele való civakodás a harag, a revansot venni vágyás és az, hogy mennyire utálatosan undorító a személyiséggel tud viseltetni mások iránt... ezek ellenére… izgalommal töltene el és felpezsdítene. Hmmm.. Talán új arcát ismerjük meg a másiknak? Még a zene is egy pörgősebb ütembe váltott. Az arcomon akaratlanul is széles vigyor terült szét. Tudok én is alfanőstény lenni, ha akarok faszikám. Talán már valahol tényleg beteges ez a játék kettőnk között.
//
Alig várom, hogy folytatódjon a kis történetük. 
Szóval pattogunk is tovább! 
Köszönöm a játékot és akkor majd jön a folyt köv. 
//