2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Spencer még kap tőlem egy ölelést, mielőtt távozik, de egyáltalán nem érzem, hogy okom lenne haragudni rá e miatt. Mi rángattuk bele, én már az elején is mondtam neki, hogy nem várom tőle, hogy velünk tartson, hiszen csak a testvére miatt vittem Danehez, még azt is félve, hogy valami balhé lesz a vége. - Semmi baj, igazán hálás vagyok minden eddigiért is! - még egy gyors futó puszit is kap az arcára, mielőtt elengedném. Fura érzés. Bár Peter olyan hosszú ideig volt a legjobb barátom, Spencert pedig olyan rövid ideje ismerem, de a sellő kedves, nyílt jelleme, ez a lovagias beállítottság valahogy sokkal közelebb hozta hozzám ez alatt a rövidebb idő alatt is, mint Petert, aki Dane felbukkanása óta, csak féltékenységgel, hazugságokkal és parancsolgatással mérgezte a kapcsolatunkat.
Én egyáltalán nem úgy látom, hogy a másik csapat rendben lenne ,hiszen Dorina is elég nyúzott, Hiro elő se került, Peter pedig rettenetesen fest és miután elég régi barátok vagyunk, csak ha egyáltalán nem érdekelne, akkor nem lennék vele tisztában, hogy valamit elhallgat, a képességeimnek hála pedig a kezdeti izgatottság miatt most már kezd az is egyértelművé válni, hogy pontosan mit, de mégis adok esélyt neki, hogy elmondja ő maga. - Az én vérvonalamat? - nem, én már megint nem tudok pontosan minden részletet, vagy csak még mindig nem vagyok annyira eszes, hogy mindent tökéletesen összerakjak azokból, amiket Dane időnként csepegtetett. Jade felvetése is teljesen abszurdnak tűnik, hogy pont azt a Lesliet próbáljuk megkérni, hogy segítsen, hiszen legutóbb eléggé a tudtunkra adta, hogy neki aztán esze ágában sincs semmiféle módon belefolyni ebbe az egészbe. Az is kész csoda, hogy sikerült rávenni, hogy adjon információkat, hiszen amikor én eljöttem a házból, akkor még hajthatatlannak tűnt. - Szerintem erre semmi esély. - rázom meg a fejemet végül Jade felvetésére, de még mindig Petert fixírozom, hogy aztán végül mindenki pakolni induljon és már csak Danenel beszélem meg az aggodalmamat azzal kapcsolatban, hogy Peter nem mond igazat és hogy vajon ez mennyire teszi veszélyessé, vagy a jelenlétét labilissá ebben a helyzetben.
Így aztán, amikor a repülőtéren találkozunk még az előtt, hogy sorbaállnánk, muglik között, határozottan állok oda egykori legjobb barátom elé. Sok mindenben változtam és fejlődtem az utóbbi időben annak hála, amiken keresztül mentem és bár még mindig nem én vagyok a legokosabb a csapatban, de... - Mégis hogyan bízzunk benned, ha nem vagy őszinte? Ez az egész, amire készülünk... felfogtad, hogy az életembe kerülhet? Te pedig titkolod azt, hogy mi harapott meg és hogy mivé váltál mindannyiunk elől. - most már nyíltan neki szegezem a nem is kérdést, még ha kicsit meg is remeg a hangom, hiszen ez ténymegállapítás. A képességem miatt érzem, hogy mivé vált, hogy vérfarkas lett, hogy nem azért fest pocsékul még mindig, vagy nézett ki úgy tegnap, ahogy mert nem volt jó napja, hanem azért, mert dolgozik benne az átok. És mi van akkor, ha belefutunk egy teliholdas éjszakába? Mi van, ha ő maga lesz az, aki megöli az egyik felmenőmet és soha nem születek meg? Felfogta, hogy mennyire kockázatos titkolóznia egy olyan küldetésben, amin az életem múlik? Vagy már ennyire nem is érdekli, hogy velem mi lesz?
//Kísértetvadász III: Egyértelműen érzékelik egy sötét teremtményről, legyen az szellem, vérfarkas, vámpír stb. hogy micsoda és kicsoda és hol van pontosan. Képesek ezeket a lényeket az uralmuk alá hajtani, persze ez függ a lény szintjétől, korától és a kísértetvadász korától és gyakorlatától is.//
Hogy is kerültem ide? Ebbe a helyzetbe? Szinte fogalmam sincs, annyira hirtelen történtek az események. Sok dolgot még magamnak sem tudok megmagyarázni. A romániai út határozottan sokkal rosszabbul alakult, mint hittem. Nem csak azért, mert én majdnem egy kényszerházasság imperio hatása alatt szenvedő alanya lettem. Ennél rosszabb, hogy elvesztettük Hirot, aki minden bizonnyal apám takarosnak nem nevezhető kis börtönbirodalmában szenvedhet, Peter vérfarkas lett, és a nővérem halott. Mindez pedig az én hibám. Az én meggondolatlan tervem következménye. Bár Daren a sárkánygömböt ellopta, és átadta Peternek, és a kisebb testvéreimet is elhoztam Angliába, vagyis inkább Peter volt az, aki mindenkit elhozott, mert én nem voltam magamnál, de mégis úgy érzem túl magas volt az ár. A gyerekek most biztonságban vannak, hála Peternek, és én is kijózanodtam már, noha még mindig enyhe fejfájással küzdök, és az emlékeim... nem vagyok mindenben biztos, hogy mikor és hogyan történt. De ezt azt hiszem az imperio mellékhatásának is betudhatjuk. De legalább már gondolkozni képes vagyok. Mért vagyok még mindig itt? Mért nem fogom a kis testvéreim, és hoppanálok el velük a világ egy távoli zugába, ahol senki sem ismer, és ahol biztonságban lehetnénk? Létezik-e egyáltalán ilyen hely? Vagy örökké menekülnünk kéne a saját családunk elől. Nem. Itt kell letelepednünk, akármi történjék is. A gyerekek itt fognak iskolába járni, és életet felépíteni. Ezen kívül talán még ide köt a hála Dane és Peter felé, mert megmentettek. Jade az első barátnőm a világon, és ha róla van szó, akkor segítenem kell, és szörnyű bűntudatom van Peter felé is a vérfarkasság miatt. Egyszerűen nem lehet, hogy cserben hagyjam ezeket az embereket, akik annyit tettek értem. Szóval maradok, és jelenleg Peter felé vetek igen aggódó pillantásokat, hiszen pontosan tudom, hogy mennyire nincs jól. Látni rajta. Szívesen enyhítenék a sérülésein, és az egyéb tünetein, éppen csak nem tudom, hogyan tegyem. A nővérem volt az igazi ápolónő a családban. Most pedig, hogy Diana nincs többé, nekem kell majd átvennem a helyét. Dane szavaira csak bólintok. Nekem megfelel. És Peter kérdéseit úgy érzem felesleges megismételnem. Nekem tényleg mindegy, hogy hoppanálunk, zsupszkulcsot készítünk, kandallón megyünk, vagy éppen hogy mugli tömegközlekedéssel. Bár az utóbbiban nincs nagy tapasztalatom. Szóval, ha ez mellett marad a döntés, akkor minden bizonnyal lesz pár olyan pillanat, amikor csak tátott szájjal állok a mugli találékonyság felett. - Nem kéne inkább lepihenned? Nem tudok valahogy segíteni? - fordulok inkább Peter felé. A hangomból tisztán hallatszik a bűntudat, és az aggódás a vadász állapota miatt. Talán még az arcomon is látszik, hogy mennyire emésztem magam a Romániában történek miatt.
Azért - valljuk be - ez a kis romániai kalandtúra nem volt életem legjobb döntése. A sárkánygömböt sikerült megszereznünk és biztonságos helyre rejtenünk, ahonnan bármikor előkaphatjuk, ha szükségünk lenne rá, de Hiro nem tart velünk. Ráadásul, nemsokára vérfarkassá is válok, így jelen pillanatban is igen gyengén és ingatagon ülök a székemen. Szakad rólam a víz és nem is valami jó a közérzetem. A sebem lüktet és fogalmam sincs, mennyi időnk van még teliholdig. Valahogy minden annyira kusza... Milyen nap van egyáltalán? Előző éjszaka felkerestem ugyan Joycet némi segítségért, de attól, hogy ő született vérfarkas, még nem lesz mindenható. Már így is helyrehozta a sérüléseim többségét és a tüneteket is csillapította valamilyen szinten, de - mint ő is megjegyezte - ágyban lenne a helyem, nem itt. Nekem azonban soha életemben nem volt az erősségem az egy helyben való ücsörgés, pluszban Sophiát, Jadet és Dorinát se szeretném nagyobb veszélynek kitenni. Ellátott hát néhány főzettel, melyeket meg is ittam engedelmesen, de időbe telik, mire kibontakozik a hatásuk és képes leszek rendesen részt venni ebben az egészben. Csak egy-két óra, nem több. - Nekem megfelel - biccentek Dane szavaira. A jó öreg Kansas. Igazság szerint már évek óta nem jártam odahaza és hiányzott. - De még nem vagyok valami jó bőrben és ez az időutazásos dolog... - pillantok végig bizonytalanul a társaságon. - Biztos, hogy működni fog hat személlyel is? A hét egy igen erős, mágikus szám, Dane pedig nem hülyeségből vont bele a dologba annyi embert. Mégis, összesen csak hatan vagyunk és más esetben legyintenék egyet a dolog hallatán, de ez most más. Az idővel szórakozni egyébként se valami jó ötlet, bármikor rosszul sülhet el minden próbálkozásunk. Ja, és ne felejtsük el azt sem, hogy jelenleg én se vagyok a legjobb formámban. Fogalmam sincs, ez mennyire hat ki a mágikus erőmre, de nem hiszem, hogy a gyengeségem jó irányba terelné. - Nem hoppanálunk? - szólalok meg némileg csodálkozva, amikor előkapja a telefonját. Nem szeretek repülni. Bár, mintha említett volna valamit a minisztériumról. Talán nem kaptunk engedélyt a mágikus úton való utazásra? Fene se tudja, tényleg nem vagyok még teljesen képben az állapotom miatt. De velük kell mennem, hiszen már így is hatalmas vérveszteség számunkra Hiro hiánya.
A minisztériumból tehát vissz a Szivárházba. Párosan hoppanál Sophiával, ahol már nem találja ott Leslie-t, ám Petert és Dorinát igen. Ezek szerint a vámpírnak mégsem jöttek be annyira a számításai, hogy velük tartson. Pótolhatná őt Spencer, ám Sophiának igaza, vissza kell engedni őt a saját közegébe, ez nem a sellő harca. Talán Jade furcsa barátjuk velük tart, ha van kire hagyni a kölyköket. Az érkező féltestvérének és az erdélyi lánynak int, de egyenesen Spencer-hez indul. – Talán akaratod ellenére rángattunk bele cimbora. Megvan a magad élete, de.. ha Jade velünk tart, még arra megkérhetünk, hogy vigyázz az ikreire? – Pillant most hátra Jade-re amolyan megerősítésképpen. Fél szemmel pedig még Ivor-ra is, hogy vajon jobban van-e. Hiro kihúzhatta magát a dolgokból, hiszen aligha volt érintett, ám Jade már más tészta, ha Leslie megszállta az elméjét, akkor ugyanolyan veszélyben van Laurana által is. Ennek pontot kell tenni a végére. Sophia és Peter magától éretődő módon jönnek, de a többieknek nem feltétlenül kötelező. Ám ha össze akarják hozni az időutazást Leslie kaleidoszkópjával, jó lett volna az a hét fős boszorkánykör, de még Jade és Ivor társaságával is csupán hatan vannak. Más vállalkozókat keresni pedig már régen késő. – A minisztériumban minden rendben volt, majd elmesélem útközben. Már ha jöttök. Vissza kell térnünk Lawrence-be. Más ötletem nincsen, hol rejthette el a varázsszert. Ott kell lennie. – Néz össze Peterrel, hiszen jó sok évvel ezelőtt minden ott kezdődött. A sors iróniája, hogy most is ér véget. Remélhetőleg csupán Laurana története. Nincs sok vesztegetnivaló idő, ezért várakozóan mered a társaságra, és már kapja is elő a telefonját, hogy repülőjegyeket vegyen, hogy akár még ma este utazzanak, azzal aki jön.
