2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Végül is nem kellene megvetnem azokat, akik puszta szórakozás és tanulás gyanánt jelentkeztek a klubba. Annakidején én is csak poénból csatlakoztam az iskola sakkcsapatához, szimplán azért, hogy elüthessem az időt és valamivel leköthessem a figyelmemet. Nem volt annyira egyszerű új légkörbe keveredni, főként úgy, hogy a fejedben ott maradt az első szerelmed emléke is. Gyerekkor... Milyen ostoba, naiv érzések uralkodtak el rajtam annakidején. Ideje volt pontot tenni mindennek a végére. Ava és Ewan egész szépen haladnak a játszmájukkal, így őket magukra hagyom, aztán majd csak később térek vissza a testvérpárhoz. - Nos, akármelyik is legyen, örülök, hogy a klub részévé váltál. - biccentek még egy utolsót Autumnak, mielőtt még Dwight közbevágnak a páros játékának és elhúzná magához Sebastiant. Unottan pillantok a Griffendéles srácra, aki már az első napon problémás esetnek tűnik, ráadásul iszik is, ami felér egy felírással, de inkább a prefektusi felelősségeimet a klub órájának végén hajtom be. Dwight egy percig se higgye, hogy megúszhatja szárazon. Mellettem nem. Hallom, ahogy Autumn le is veri a tábláról a bábukat. Segítek neki még összekapkodni őket a földről, ám a többiekben már nem leszek a támasza, hála Dwightnak. Határozott arccal állapodok meg a srác előtt, majd vele szinkronban foglalok helyet a táblák egyikénél. - Ne fogd vissza magad, Jennings. - ejtek egy cinikus félmosolyt a srác irányába. Tekintetemet nem veszem le ellenfelemről, bár annyi igaz, hogy a napszemüvege eléggé zavaró tényező és egy pillanatra el is gondolkodok azon, hogy mégis mi a célja. A fények nem túl zavaróak idebent, bár aztán ki tudja mennyire másnapos. Nem zavar, hogy a sötét bábuk mögé kell leülnöm, viszont Dwight első lépésére már tűkön ülve várok.
Amit Dwight az "égszakadás" taktikáról mond, az érdekesnek hangzik, és igyekszem is elraktározni magamban. Sőt már tervezgetem is, hogy melyik gyaloggal lépek el, melyik tisztek útjából, és indítom meg azt a támadást. Legalábbis, amíg fel nem bolydul a kérdésem nyomán az egész kis társaság. Őszintén, csak egy ártatlan kérdésnek szántam a dolgot. Fogalmam sem volt róla, hogy mit indítok el vele. Tényleg azt hittem, hogy ártalmatlan kávé van a pohárban, és nem lehet nagy gond a dologból, ha Dwight annyira kínálgatja. De hát kíváncsi, és kellően naiv is vagyok még. Ezeket gyakran vágják a fejemhez. - Miért, mi az amit...? - fordulnék az ártatlan kérdéssel Devan felé, amikor megjegyzi, hogy nem nekem való az az ital. De a következő pillanatban már Autumn lóg a karomon mérgelődve. De ez már nekem is kezd kicsit sok lenni belőle, még ha nagyon szeretem akkor is. Már megint azt csinálja. - Autumn! Hagyjál! Egyedül is tudok barátkozni, és sakkozni is. Nem kell folyton anyáskodnod! Ez rém ciki, nem veszed észre?! - fakadok ki rá, miközben kirántom a karom a szorításából. Legalábbis nagyon igyekszem. Úgy utálom, amikor túlzásba viszi az anyáskodást, mint most is. Szeretem, mert a nővérem, de ilyenkor a falra tudnék mászni tőle. Ez annyira égő! Miért, gondolja, hogy minden mozdulatomba bele kell szólnia? Mintha egyedül képtelen lennék bármire is. Pff... Leszokhatna már erről. De tényleg. Nem akarok vele itt veszekedni, de azért nem kéne felborítani a saját játszmáját, hogy engem piszkáljon. Koncentrálhatna csak arra, és nem rám. Na, és persze hirtelen azt sem tudom, hogy kire figyeljek, mert hirtelen mindenki ajánlgatni kezdi, hogy játszik velem. Ava kezdi a sort, azzal, hogy csatlakozzam, hozzá meg az öcséhez, és Sebastian is feldobja, hogy vele is játszhatok. Bár elég kellemetlen lehet neki is, hogy a nővérem miatt a maradék ital is a nadrágján köthetett ki. Mondjuk felteszem könnyen meg lehet ezt oldani egy ruhaszárító varázslattal. Biztos van ilyen, ha mi még nem is tanultuk kifejezetten. Szerintem minden praktikus dologra kell lennie egy varázslatnak. Hirtelen nem is tudom, hogy hogyan döntsek. Mondjuk az elég ciki önmagában is, hogy még Sebastiannak is feltűnik, hogy Autumn viselkedése mennyire kellemetlen nekem. Bár valahol jól is esik, hogy a védelmébe vesz. Meg persze Ava felajánlása is jól esik. Bár szerintem ő biztos nagyon hasonlíthat Autumn-ra, hiszen ő is valaki nővére. Nem tudom, hogy nem csak azért mondja-e, mert ő is anyáskodni akar felettem is? Hát nekem még egy nővér is bőven túl sok néha. Mint most is. Jelenleg ő nem hagy élni, nem a sakk ellenfelem. Ugyanakkor a Devan-Dwight kihívásra nem tudok nem érdeklődéssel tekinteni. Na, erre tényleg kíváncsi vagyok! - Szerintem most megnézem Devanék játszmáját, aztán nagyon szívesen játszok mindenkivel egymás után. Igen ez lenne a legjobb! - vigyorodom el lelkesen végül. S remélem, hogy ezúttal sikerült olyan megoldást találni, amivel nem bántok meg senkit. Nem háborítom fel Autumnt, és mindenkinek maximálisan jó lesz! Azon kívül meg tényleg érdekel, hogy mi lesz a kimenetele a két srác játszájának, szóval fogok is egy széket, hogy oda telepedjek közéjük figyelni... Hacsak a drága nővéremnek nincsenek egész más tervei...
Nem vagyok egy csajozós típus, még véletlenül sem, ám ahogyan a hugrabugos kiscica ilyen látványosan megutál, vidáman, hangosan felnevetek, mintegy lerázva magamról a gőgjét. Oldalba bökön Sebastiant aki az esti piálás alól akarja kihúzni magát. – Látod-látod pajtás, a lányok csak akkor törnek ki ilyen hevesen, ha nem bírnak magukkal.. – Nem mondom, hogy bejövök Autumn-nak, de az biztos, hogy szélsőséges hangulatot teremtek a közelében, mert jelenleg a nagy bénázás közepette másra sem tud koncentrálni, csak rám. Tehát vissza a kisgyerekhez. – Az égszakadás taktika arról szól, hogy a gyalogokat csak addig lépteted, hogy utat tudjanak adni a tiszteknek. Azokkal betörsz a védelmi vonal mögé, és porrá zúzod az ellenállást. Villámgyors, gyilkos kivégzés. – Ciccentenék fel, ahogyan Sebastian arról magyaráz, hogy mennyire nem nagy piás, Autumn persze az öccsét védi tovább, én pedig teátrálisan felsóhajtok. – Vajsör? Kakaó? Felőlem.. Majd kiszöktetlek, gond egy szál se. Érezd már, hogy élsz, haver! – Közben azért visszavigyorgok Eddie-e, ha olyanokat kérdez tőlem, hogy miért jó magával játszani, itt a nyelvemen a válasz, hogy ne adjon már ilyen magas labdákat, de mivel a lányokról vélhetően így se olvasztottam le a bugyit, elengedem a dolgot. Beindul a láncreakció, Autumn borítja a sakktáblát, szó szerint, amin azért én is látványosan nézek egyet, de nem nevetem ki, hiszen kaptam egy konkrét kihívást. Igaz, nem is segítek a szedegetésben, vagy Sebastian ruhájának tisztításában. Nagy fiú már. – A fő-fő-fő prefektus uraság leckét akar? Tőlem.. – Lépek oda egy már felállított táblához, és le is ülök. Eleve a fehér mögé foglalok helyet, nem hagyok esélyt a választásra. Már lépek is, agresszív támadó taktikával. Aztán előveszem a farmerzsebből a napszemüveget, ami arra hivatott, hogy ne lássák a szememből, hogy mennyire vagyok beszarva, mennyire izgulok, és a többi. Na lássuk, hogy mit tudsz Nott!
-Nem tudom. Talán, mert már ismerlek téged. - mosolygok rá sejtelmesen. Aztán nem piszkálom őt tovább. Fair playt akarok, szóval nem fogom összezavarni. Az amúgy se nagyon az én módszerem. Miközben várom, hogy lépjen valamit, addig körbe nézek a többi asztalnál ismételten, de nem túl feltűnően, éppen hogy csak egy apró tekintetet vetek mindenki felé. Meglepődök Edmund naivságán, hogy elhitte, hogy tényleg kávét iszik az a fura srác. Pedig nem lehet olyan sok korkülönbség köztünk, max egy év szerintem. Mondjuk a korombeliek után miért is csodálkozok? Én vagyok inkább talán olyan, aki túl hamar akar felnőttesen gondolkodni, de muszáj vagyok. A családom, főleg a nagyszüleim elvárják ezt tőlem, hogy mindig reálisan gondolkodjak, épp ezért talán kicsit túl hamar felnőttem ilyen szempontból. Nem mondom azt sem, hogy tökéletes vagyok, de nem vagyok naiv gyerek sem. -Hát ez most kiderül, hogy mennyit fejlődtem vagy sem. - nézek rá, majd felfigyelek a zűrzavarra. A hugrás lány megint lerendezett egy kisebb jelenetet szegény öccsével. Nem is értem, hogy miért kell ennyire látványosan csinálni. Főleg, hogy szerencsétlen Sebastian is megjárja a dolgot. Ha Ava ilyesmit csinálna, akár velem vagy másokkal, akkor elásnám őt titokban. Szeretem meg minden, de ezt ne csinálja. Szerencsére most próbál oda figyelni arra, hogy ne legyen annyira nagy szélvész, mint általában és nem kapkod el semmit sem. Aminek most nagyon örülök, a tábla még fent van az asztalon a bábukkal együtt. -Hát…én nem vagyok az a tipikus rossz fiú, tudod jól. Se a beképzelt aranyvérű, aki azt hiszi, hogy mindent szabad, mert olyan a származása, amilyen. - billegetem mutató ujjammal a Király bábuját, de nem mozdítom el. Nem is tudnám, csak úgy jó piszkálni most valamit. Bár, amikor Ava megszólal és a hiperaktív fiút ide akarja hívni, próbáltam nem úgy nézni rá, mint aki azt sugallná, hogy mi a fenét csinál. Nekem Ava is bőven elég, örülök, hogy most csendes és nyugodt. Egy halkabb sóhaj elhagyja a szám, bár egy picit megkönnyebbülök, amikor Sebastian is felajánlja, hogy játszana vele. Gondolom Dwigth el fogja fogadni Devan ajánlatát, hiszen konkrétan kihívta őt.
Hirtelen nem is tudom, hogy mit mondhatnék Devan kérdésére. Tényleg kedvelem a huszárt, de hogy igazából miért is vagyok itt? Azért, mert amúgy tök egyedül vagyok, de ezt azért elég ciki lenne most itt kimondani hangosan, ezért maradok inkább csendben és zavartan nézem a táblát arra várva, hogy Autumn lépjen valamit, mert úgy fest nagyon hezitál. A lépése helyett viszont kissé összezavarodnak a dolgok. Már épp nyitnám a számat, hogy válaszoljak Devannak, de nem jutok el addig, mert közben betoppan a sörös srác és leteszi elém a kávés poharat. Épp csak előre hajolok kicsit, hogy beleszagoljak, de egyből el is fintorodom, mert hát lássuk be különösebben nem tetszik a szaga már elsőre sem, akkor meg milyen lehetne az íze! - Ne haragudj, de nem hiszem, hogy ízlene nekem. Még a vajsört se kóstoltam, de annak legalább finom édes az illata. - mondom kissé dadogósra véve figurát, de persze nem hangzik jól, hogy máris lepattintom, miközben végre valaki nyitni próbál pont felém. - De, ha nem is piálás, egy kakaót meginnék este persze még, amíg kint lehetek a folyosón, mert amúgy elkapnának a prefik, mint Devan. Én nem igazán szoktam újathúzni velük. - mosolyodom el zavartan megvakarva a tarkómat, amivel kész csoda, hogy már eleve én magam nem borítom a sörös kávéspohár tartalmát az asztalra, de Autumn megleőz, amikor Eddie megkérdezi, hogy ő nem ihat-e a sörből. Már épp szóra emelkednék, hogy szerintem se lenne jó ötlet, mert hogy már a szaga se valami kellemes, szóval neki se hiszem, hogy ízlene, de megelőznek többen is. Devan rászól Dwightra, aztán a velem szemben ülő lány leveri a sakktáblát, amivel az a fő gond, hogy jó eséllyel a mellette lévő pohár is ezzel a lendülettel az ölemben köt ki, így a maradék sör úgy ahogy van a nadrágomon landol. Kikerekedett szemekkel ugrok fel a székről és zavaromban hirtelen azt se tudom, hogy kirohanjak-e vagy sem. Azon már végképp csak értetlenkedve pislogok, hogy Autumn a karjánál ragadva rángatja el az öccsét. Hát nem tudom, ha lenne nővérem, nem örülnék neki, ha ilyesmit csinálna velem. - Ez elég kellemetlen lehet neki... tudod? - szólalok meg végül halkan, a Griffendéles kissrác védelmére kelve, mert valahogy úgy érzem ez a Dwight lehet, hogy nehéz eset, de mégis inkább védelemre van szüksége a nővérével szemben, mint sem a sörös sráccal. - Én szívesen cserélek és játszom veled. - pillantok aztán Eddiere, hiszen a játszmánk amúgy is megsemmisült, amikor Autumn leverte a táblát, bár persze fel lehetne állítani, de azért nem mondom, hogy ez minden ember vágya, meg aztán ki tudja mikor jönne egy újabb hasonló. Inkább előveszem a pálcámat és megpróbálom összeszedni magamat, hogy előbb rendbeteszem a nadrágomat. Jó eséllyel sörszagom lesz, de legalább nem úgy nézek majd ki, mint aki becsurrantott. Aztán egyelőre nem ülök le, hanem várakozóan nézek Eddiere, hogy ő mit szeretne, vagy eseltleg nem ő lesz inkább, aki kirohan a teremből miután a nővére ilyen szinten leégeti mindenki előtt.
Úgy tűnik számomra, hogy a Sebastian nevű fiú nem igazán helyesli a párok eloszlását és sokkal szívesebben lenne Avával, ami végül is teljesen érthető. Engem nem ismer, talán a hollóhátas lányt viszont igen és nyilván könnyebben elszórakozna egy ismerőssel. Mindenesetre, lenyelem a nyelvem hegyére tóduló csípős megjegyzést és nem firtatom a dolgot. Sokkal jobb a békesség, semmint már rögtön a klub első napján vitatkozni, nem igaz? Ráadásul, ez a Devan elég rendes alaknak tűnik, nem áll hát szándékomban némi vitával elrontani a kis összejövetelét. Meg hát, na... Az is esélyes, hogy csak félreértem a helyzetet, emiatt pedig nem áll szándékomban senkit sem kellemetlen helyzetbe hozni. Figyelem, mit lép Sebastian, majd az alsó ajkamba harapva kezdek el töprengeni. Nem áll szándékomban sokáig húzni a következő lépést, de már maga a kezdés annyira ismerős számomra... Nem vagyok valami sakk-bajnok, ahogy az a Dwight nevű srác, de sokat olvasok, mindenféle témában. Néha csak úgy szimpla unalomból. És magát a játékot eddig nem sűrűn játszottam, de apu és Eddie miatt láttam már különböző trükköket élesben. Ezt pedig egyből felismerem. Legalábbis remélem, hogy az, amire gondolok és nem fogok újfent hülyét csinálni magamból, mint amikor átestem a küszöbön. - Én még nem döntöttem el pontosan - felelem a mellénk lépő Devan kérdése hallatán. - Egyelőre csupán időtöltés, de ha megkedvelem és jó is leszek benne, akkor versenyekről is lehet szó - mosolyodom el, habár a fiú már a klub elején közölte, hogy aki nem gondolja komolyan, távozzon. Én azonban túl őszinte vagyok ahhoz, hogy a szemébe hazudjak. Amíg mindannyiunkat kérdezett, sokkal könnyebb volt elvegyülni a tömegben, de így... Remélem, hogy nem kér meg arra, hogy lépjek ki. Idővel magamtól is megteszem majd, ha nagyon nem megy számomra a játék. - Ezt pontosan nem tudom megmondani, de ha jók a megérzéseim, akkor fojtott mattra készül - fejtem ki Devan kérdése hallatán, tekintetemet az ellenfelemre függesztve. - Nincs igazam? A királyom egyelőre bekerítve, szóval ha nem mozgatok pár bábut a megfelelő helyre, akkor elég nagy bajba fogok kerülni. Persze, mindez csupán elmélet, felvetés a részemről és azt se hiszem, hogy a srác csak úgy megosztja majd velem a taktikáját. Mondjuk, ez nem egy éles verseny, Devan a jelenlegi tudásunkat szeretné felmérni vele csupán, úgyhogy a játék lényegét aligha rontom el. Azért fülelek én, amikor pedig megüti a fülemet Eddie kérdése, úgy pattanok fel az asztal elől, mintha hirtelen tüzet raktak volna alám, majd azzal a lendülettel döntöm is le a táblát a helyéről. Ijedten pillantok a hűlt helyére, majd bocsánatkérdően pislogok Sebastian irányába: - Jaj, én annyira sajnálom! - térdelek le gyorsan, hogy mindent összekapkodhassak, de azért fél szemmel továbbra is az öcsémet lesem. Isten ment, hogy abból az italból egy kortyot is igyon, amit az a beképzelt kölyök kortyolgat. A táblát nyilván nem lesz nehéz ismét felállítani, hiszen mindketten egyet léptünk eddig, nagy variálásra nincs szükség. - Csak egy pillanat! - pattanok fel, ezzel is magára hagyva a hollóhátas srácot, majd sietek az öcsémhez és csípem fülön: - Nem, nem kaphatsz! - állítom fel a helyéről a karjánál fogva. - És talán jobban tennéd, ha ezentúl elkerülnéd ezt a lehetetlen alakot - dünnyögöm bosszúsan, miközben a tekintetem villámokat szórva fordul Dwight irányába. Nem olyasvalakinek nézem, akinek a közelében szívesen látnám az öcsémet. Ava kérdése hallatán Eddiere pillantok. Szívesen venném, ha csatlakozna hozzám és Sebastianhoz, de nem én döntök helyette. Nem sokkal később már ismét a saját ellenfelemmel szemben foglalok helyet, hacsak időközben nem hagyott faképnél, majd igyekszem mosolyt erőltetni az arcomra: - Bocsánat az iménti közjátékért. Hol is tartottunk pontosan? Azt hiszem, én jövök, de talán a srác jobban emlékszik az iménti lépésekre. A figyelmemet azonban ismét más ragadja meg. Devan Dwight ellen... Elég érdekesnek ígérkezik, az tény.
Úgy istenigazán próbáltam csak a mi játékunkra koncentrálni, hiszen tényleg nem jó ötlet elkalandozni mint, ahogy én szoktam. Mégis a fülemet meg-meg üti ez-az. Hirtelen még azt sem vettem észre, hogy egy ideig Devan nézett minket miként is játszunk. Ahogy megszólal öcsém felnézek rá és kicsit el is mosolyodom. Semmitmondó mindennapi mosoly ez, de még szemeim sem árulnak el semmit. Nincs annyi galleon amiért én elárulnám magamat. - Ki mondta, hogy reménykednék én ilyesmiben? – teszem fel a kérdést tőle mint egy kis tündér aki amúgy nem szokott bajt keverni az ő kontójára. Így is már egyszer kivágtam nála a biztosítékot, de hát ez a testvérek dolga. Segítsenek még, ha ezzel esetleg ki is húzzák a gyufát. Rákoncentrálok a táblára, legalábbis próbálok mégis a körülöttünk lévő dolgok eléggé tudnak rombolni az elhatározáson miszerint ne kalandozzak valamerre el. Amikor Ewan lép elgondolkodom, hogy esetleg megint csak egy biztonságos lépést eresszek e meg vagy legyek merészebb. Eléggé csábító a királynőjének a pozíciója úgy őszintén, hogy hamar sakk-mattot próbáljak neki adni. Bár nem dédelgetek hiú ábrándokat, hogy ekkora szerencsém legyen. Bosszantó, hogy nem sokat sakkoztunk így még kis apró dolgot se tudok felhozni ellene. Így én az egyik futómat akarom kiszabadítani ezért elmozdítok előle egy parasztot. Kérdésénél rá nézek és vállat vonok. - Ki tudja, sokat fejlődhettél mióta utoljára eltudtam kapni a grabancodat. Meg az is lehet, hogy szerencse alapján dől el a dolog. Mindenesetre most már kötelezően gyakorolnod kell velem. – mutattam rá a dologra egy kis sunyi mosollyal. Van ebben jó is ám, ugyanis nem tud menekülni most már. Tekintetem elkalandozott és pont elkaptam Sebastian pillantását, kedvesen rá mosolyogtam és szemeibe néztem. Nem harapok én még, ha ijesztően is szélvésznek tűnök. Autumn hangja szinte élesen szólal fel a terem majdnem csendjében mire összerezzenek és most már arra irányítom a tekintetemet. Úgy látszik Dwight szereti maga ellen hergelni az embereket mire kicsit összeszalad a szemöldököm. Szegény Eddie így nem igen fog tudni gyakorolni. Devan szavaira oda pillantottam és úgy látszik csak nem marad el a többiek által annyira várt sakkpárbaj. Azt hiszem nem igen fogunk itt unatkozni úgy alapból sem. Sóhajtok egyet majd visszafordulok Ewan irányába és hajamat elsimítom az útbol, hátra. . - Néha örülök, hogy nem vagy zűrös… azt hiszem meglenne a bajom veled. – mosolyogtam rá egy kicsit. Nem mintha például Eddie hiperaktivitása nem lenne jellemző rám, de szerencsére még azért mérsékeltebben jön elő. Nem mintha a múltkor Devan nem tapasztalta volna meg a bénaságomat, erre majdnem vágok egy fintort. Mindenesetre megfogadom magamnak is, hogy megpróbálok kijönni a többiekkel és összebarátkozni. Úgy is hamar kifog derülni, hogy ki vevő az ilyesmire és ki nem. - Eddie miért nem jössz ide hozzánk? Akár valamelyikünkkel játszhatsz, ha végeztünk a mostani körrel. – vetem fel ötlet gyanánt remélve, hogy ezzel lekötjük egy időre a fiút. – Majd választhatsz ellenfelet. – mosolyogtam rá bíztatóan. Talán magunkra szabadítunk egy kérdésáradatot is, de annyi baj legyen. Elpillantok megint kószán Devan-k irányába majd Sebastien-k felé is, hogy ők miként is állnak.
[You must be registered and logged in to see this image.] Egész érdekes párhuzamokat lehet vonni a való világ és a sakktábla között. Mindig is szerettem, ahogy idézeteket kovácsoltak egy-egy jól átlátott helyzetből. S végül is, igazuk van. A király, a királynő és a parasztok a játszma végén ugyanabba a dobozba kerülnek vissza. Végig pillantok a társaságon és elégedetten könyvelem el, hogy a többség neki is esik a játszmájuknak. Először a testvérpár táblája mellett állapodok meg. Nem szólok semmit egyelőre, hiszen először szeretném felmérni a képességeiket. Mindenesetre tetszik, hogy Ewan a királynője előtti gyaloggal indított. Sok potenciált ki lehet belőle hozni, ám vigyáznia is kell. Ha túl hamar szabadítja ki a királynőjét, hamarabb el is veszítheti. Egyetlen rossz lépésen múlik mindez, de adjuk meg neki az időt, hogy megmutassa mit tud kihozni szorult helyzetekből. Azt egyelőre nem tudom, hogy Avanak milyen sakk képességei vannak, így aztán ő is okozhat még meglepetéseket. Amennyiben szükségük van rám, vagy felmerül egy kérdés én itt leszek, most viszont inkább a második pároshoz indulok el. Sebastian és Autumn között is elkezdődik a játszma. Különösképp tetszik, hogy Sebastian a huszárral kezdett. Valami újdonság a sok alaplépés mellett mindig felkelti az érdeklődésemet. - Szóval tényleg a huszár a kedvenced.-billentem oldalra a fejemet, ahogy a táblán ácsorgó huszárra pillantok. Okos lehet, legalábbis ha van valami taktikája a huszárral, az már most meg fog mutatkozni. Sokan nem szeretik azt a bábut, mert az L alakú mozgás össze tudja zavarni a terveket, ha nem számolják ki jól a lépéseket. Ellenben Sebastianben látok valamit, ami miatt talán még hosszabb ideig is tartózkodok a táblájuk mellett. - Mit akartok elérni a sakkal igazán? Puszta szórakozás céljából vagy komolyak a szándékaitok?-kérdezem itt most Autumnot és Sebastiant. - A versenysakkban gyorsak a lépések. Gondolkodási időtök lesz, de nem lehet majd órák hosszán át a tábla felett ülni. Persze a szimpla kikapcsolódásban is szórakoztató tud lenni, ha inkább ahhoz van kedvetek, de mindkettőben ki kell ismernetek az ellenfeleiteket. Mit léphet majd Sebastian a következő körben Autumn?-csuklómat átfogom a hátam mögött, s úgy figyelem a párost tovább. Viszont amíg a válaszra várok, megüti a fülemet Jennings nem túl okító szó áradata. Azzal, hogy ne hagyd élni az ellenfeledet még egyet is értek, ám ami utána következik, az már nem hiszem, hogy hasznos volna a kölyök számára. Így hát inkább jobb, ha megelőzöm, hogy valami visszafordíthatatlant okozzon a fiú számára. - Amit ő iszik, az nem neked való.-vetek egy pillantást Eddiere, majd vissza is fordulok Jennings felé, aki mindeközben Sebastianhez lép. - Ha ennyire unod magad, akkor miért nem ülsz le egy játszmára velem, sakkbajnok?-mi tagadás, eléggé idegesítő tud lenni, ha valaki bepiálva próbálja meg játszani az eszét, s mindeközben mások nyakára is jár. Nem mutatom ki mennyire irritál az, amit csinál, így megőrzöm a monoton hangnememet és rezzenéstelen arccal ülök le egy szabad tábla elé. Jenningsről mindezköben le sem veszem a tekintetemet, csak várakozóan, már-már unottan dőlök hátra, ameddig ő szándékozik csatlakozni. Ha már ennyire nagyra tartja magát, hogy mások játékát is megpróbálja tönkre tenni, akkor jobb lesz, ha megmutatja mit tud.
Nem igazán tetszik, ahogy Dwight beszólogat a nővéremnek, amit magamra is vehetnék, de Autumn elég anyáskodó tud lenni, és nem igazán szeretnék több kirohanást tőle. Ez így is elég ciki már. Inkább igyekszek valami másra koncentrálni. Például szerintem igen is lehet vicces a sakk. Igaz, a nővérem sosem élvezte annyira, mint én. A lányok valahogy máshogy lehetnek bekötve, és nekik más lehet a vicces. Emlékszem egyszer egy téli este apuval játszottunk, és apu huszára gyakorlatilag lefejezte a királynőmet, aminek a feje egyenesen abba a bögre forró csokiba esett, amit anyu készített nekünk, és épp le akarta tenni az asztalunkra. De minden csokis lett. Na, az szerintem nagyon vicces volt. Igaz, anyu szerint nem annyira, pedig még apu se tudta megállni, hogy ne nevesse el magát. - Tehát párokban leszünk. - összegzem vidáman Devan szvait, és máris lelkesen huppanok le s Dwight általtal mutatott helyre. Közben pedig igyekszek nagyon figyelni és megjegyezni Devan szavait is, noha ezt már apu is elmondta nekem. - Mi az? Csak kérdeztem. - forgatom meg a szemem a nővérkém irányába, aki megint csak rám szól. Azt hiszem nem értem én ezt a módjával kérdezés dolgot. Most vagy megkérdezek valamit, amit tudni akarok, vagy nem. Szóval csal megrázom a fejem Autumn irányába egy szemforgatással, és visszafordulok a bábuk felé. - Gyalog a B3-ra. - adom ki az utasítást az egyik gyalognak, aki előre is lép egyet. Igaz, azt nem nagyon értem, hogy Dwight mért nem ült még le. Apu mindig leült velem szemben. Viszont amit a nagyobb srác csinál az teljesen összezavar. - Ne hagyjam élni az ellenfelet? De azt hogy csináljam? Autumn szerint néha tényleg olyan vagyok, mint egy égszakadás, de azt sose direkt csinálom. - kezdek csacsogásba, miközben a tekintetemmel Dwight mozgását követem, aki továbbra sem ül le hozzám. Nem értem miért. Ez egész viselkedését nem nagyon értem. - Magammal játszani? De annak mi értelme? Attól, hogy leszek jobb? Nem értem... - pislogok rá ismét csak meglepett, és összezavarodott képpel. Pedig az elején milyen lelkesen néztem fel rá, amikor azt mondta, hogy lehet szó róla, hogy tanít pár trükköt. Akkor most mégsem? Vagy mi van? Tanácstalanul nézek körbe mindenkin, és most Devanra is vetek egy bizonytalan pillantást. Aztán bár nem nekem szólt Dwigt következő mondata, de ismét felé fordulok nagy lelkesen. - Én is kaphatok olyan kávét? - igazából fogalmam sincs mit rejt a kávés pohár, de ha az idősebb srác így kínálgatja biztos jó dolog lehet.
- Ja. Persze-persze. Ha te mondod… - Felelem színtelen hangon Autumn irányába sem nézve, úgy bírom, amikor a csajok azt hiszik, hogy csak mert náluk van az összes punci, már bármit megtehetnek. Nem is megyek bele jobban, Sasha óta csak felbaszom az agyamat a lányokon. Kár is rájuk időt vesztegetni. Kimért pillantással kortyolgatom a sört, az legalább megnyugtat, miközben a kisgyerek rámmászik, és elkezd faggatni. – Jó. Akár arról is szó lehet. A lényeg, hogy ne hagyd élni az ellenfelet. Hogy úgy érezze, mintha az ég szakadt volna rá, egy megtestesült égszakadás. – Foglalom össze a nyerő taktika alapjait. Én aztán a gyalogokkal is olyan lehengerlő láncot tudok alkotni, hogy elsírja magát az ellenfél. Vagy összefossa. Bármi, ami csak jön belőle. És Nott persze pont a kölyök mellé oszt. Mindegy, legalább nem valamelyik bula, akivel úgy kéne tennem, mintha tisztelném. Mivel én akartam társaságot, ne legyek ennyire antiszoc, tudom, tudom. Felrakom a bábukat, s intek a kölyöknek, hogy üljön le a fehér bábuk mögé, majd lépjen, én viszont nem foglalok helyet a sötét mögött. Ha lépett, felrángatom a helyéről. – És most a másik oldal. Oda ülsz, lépsz a feketével is. Ugye mennyire nem egyszerű magad ellen játszani? Na gyerünk! – Fél szemmel azért figyelem a többi partit is, Sebastian lépésére látványosan, s jól hallhatóan felszisszenek. Mögé lépek, és a válla felett leteszem elé a kávés poharat, amiben még van egy félig teli söradag. – Ezt húzd fel kishaver, hátha erőre kapsz. Ez csak a bemelegítés, este piálni fogunk. Te meg én. – Olykor visszanézek, hogy a kölyök vajon tőlem vár e bátorítást, kiváncsi vagyok, hogy vajon mennyire tanácstalan, hogy magára maradt. A farmerem zsebéből előveszek egy napszemüveget, és feltolom az orrnyergemre. Láthatóan durván másnapos vagyok, még a benti fény is bántja a szemem.
Kicsit elhal bennem az izgalom ismételten, amikor végül a szimultán elmarad. Persze zajlanak tovább az események, és minden kezd egyre jobban felpörögni. Devan végül párba oszt mindenkit. Autumn és Sebastian egy párba került, ami eléggé érdekes és egyben fura lesz, de még inkább az a Dwight és Eddie páros. A hiperaktív és a bajnok. Az viszont valamiért nem lep meg, hogy Ava-val kerülök össze, ez valahogy kísért engem, hogy minden páros dolognál őt kaptam ki, akár direkt osztottak be így, akár véletlenszerűen. Pedig még csak nem is ikertestvérek legyünk, hogy ennyire összenőve legyünk bármilyen dologban is. Minden esetre, így elsőre mégis örülök ennek, mert így legalább nem idegenekkel legyek. Majd idővel úgy is sorra kerül az is, de hát ha addigra jobban ismerem őket. Még végig várjuk, hogy Devan elmagyarázza nagyjából a szabályokat, persze szerintem azért kb mindenki képben van valamennyire, de egy kis plusz magyarázat soha nem árt. Végül pedig egymás felé fordulunk Ava-val. -Ne aggódj, nem fogok. - jelentem ki határozottan. -Viszont abba sem reménykedj, hogy megkegyelmezek neked, csak azért, mert a nővérem vagy. - figyelmeztetem őt. Most ellenfelek vagyunk és nem testvérek. Ahogy látom, próbál nagyon rákoncentrálni, hogy semmit se lehessen leolvasni róla, de előbb vagy utóbb úgy is valahogy csak sikerül kitaláljam, hogy mit is akar. Minden esetre ő kezdett, egy elég drasztikus lépéssel, de én is a gyaloggal kezdek. Még pedig azzal, ami a királynő előtt van. Így szabaddá tettem legalább egy oldalról, de ez még csak a kezdet úgy is. -Van tipped, hogy vajon melyikünk fog nyerni? - nézek rá kíváncsin, hát ha ki tudok csikarni belőle. Érdekel, hogy mi a véleménye.
A láthatóan sokat fecsegő Eddie mellett én nem érzem úgy, hogy mindenre mondanom kellene valamit, szóval inkább csak csendben pakolgatom át a könyveimet egyik kupacból a másikba és még arra is készen állok, hogy ha nem jó az ötletem, akkor behúzódom inkább az egyik sarokba és mondjuk olvasok egy kicsit, amíg a többiek játszanak. Végülis az se lenne gáz, megszoktam már a klubhelyiségben is, hogy általában egyedül vagyok akkor is, ha amúgy épp sokan vannak ott. Azért arra felpillantok, amit a pia szagú srác mond a sakkmagazinról. Bevallom még nem igazán olvastam ilyesmit, általában a könyvek jobban lekötnek és ide is főleg azért jöttem el, mert gondoltam hátha érdekes lesz, de nem vagyok az a nagy sakkbajnok. Már csak azért sem, mert a sakkot nem egyedül játszák ugye... Végül kiderül, hogy még se szimultánt játszunk, hanem Devan párokba oszt minket. Persze rendesen bent akad a levegő, amikor kiderül, hogy egy lánnyal leszek együtt és pont azzal, aki idefelé jövet majdnem fellökött a folyosón. és úgy osztogat itt ki mindenkit, mintha muszáj lenne neki. Hát igazán remek! Mázli, hogy nincs nővérem! Lehet, hogy jobb lett volna az is, ha a sörszagú srácot kapom. Végül azért csak feltápászkodom és leülök a lánnyal szembe a táblához, ahol Devan magyaráz. Ismerem a bábukat és a táblát is. Rákészültem annyira, hogy olvasgattam, nem véletlenül van ennyi könyvem ügye. - Én is bírom a királynőt, de nekem a huszár a kedvencem. Az sokkal menőbb. - motyogom részben Devan szavaira reagálva, részben inkább csak magamelé, főleg hogy láthatóan mindenféle megbeszélés nélkül a lány el is tulajdonítja a fehér bábukat, hiszen ő kezdi a játékot. Hát jó, ezen nem is kell meglepődnöm gondolom. Lányoké az elsőbbség, vagy mi. - Huszár a C6-ra! - mondom ki végül. Nem akarok hagyományosan nyitni, az annyira unalmas, úgyhogy gondoltam miért is ne? És egyébként is a huszár a legmenőbb, hiszen minden más bábu egyetlen alak, viszont itt van egy ló és egy lovas is! A huszárok meg amúgy is tök menőek. Én persze rettegek a lovaktól és még soha sem ültem fel egyetlen egy hátára sem. Az LLG órákat is utálom, mert ki kell menni hozzá és állatok közelébe menni, de egy sakktáblán tök menő ez a bábu történetesen. Azért időnként nyújtogatom a nyakamat és figyelem, hogy a többiek mit csinálnak, főleg azt, hogy a sörös srác mennyire lesz kellemetlen társaság a cserfes fiú számára. Valamelyikük lehet, hogy kikészíti majd a másikat. Közben azért időnként sikerült Ava felé is pislognom és persze minden alkalommal halványan elpirulok. Ő sokkal kedvesebbnek tűnik, mint ez az Autumn, de persze úgy se mernék soha sem szóbaállni vele.
Azért Sebastian szavai hallatán automatikusan siklik tekintetem Devan arcára, miközben próbálom meghatározni, hogy ismerős-e számomra egyáltalán valahonnan. Nem igazán. Jó, az én arcmemóriám azért hagy némi kívánnivalót maga után, szóval annyira talán nem is csodálom a dolgot. Ha évfolyamtársak lennénk, nyilván beugrana, de jelenleg én vagyok a legidősebb tagja a klubnak. Ami rém ciki, már ha magát a belépőmet is nézzük csupán. A mai napig nem sikerült megtanulnom két lábon járnom, szóval a sakk valódi kihívás lesz számomra. A "vicces" jellemző hallatán azért nézek egy nagyot, amikor a hollóhátas srác ezzel illet egy sakkról szóló könyvet. Vicces? Végül igyekszem napirendre térni a kifejezés felett és magamban letudni annyival, hogy könyvmoly, szóval nem tudhatom, ő mi mindent tart humorosnak. De azért a sakk és a viccelődés... Na, ez az a két fogalom, amelyet sose pakolnék egyetlen mondatba. A vetkőzős póker az például vicces. De olyanról még életemben nem hallottam, hogy a bábtologatásnak is lenne mókásabb és izgalmasabb változata. - Hé! - csattanok fel mérgesen, amikor a sörös tuskó egyből azzal riogatja Eddiet, hogy le szerettem volna rázni. - Megkérhetnélek arra, hogy ne beszélj hülyeségeket? - hápogok felháborodottan. - Ő a testvérem, eszem ágában se volt lerázni magamról! Tény, hogy Eddie néha baromi idegesítő tud lenni, de ez valóban véletlenül alakult így. Kellett valami elfoglaltság, amit viszont muszáj leszek komolyan venni, ha nem szeretném, hogy idejekorán kitegyenek a csapatból. - Te pedig... - fordulok ismét drágalátos öcsikém irányába. - Kérdezhetsz, de csak módjával - vetek irányába egy szigorú pillantást. Ha anyu itt lenne, nem kellene ezt tennem, de mivel a szüleink már nem élnek, rám hárult eme nemes feladat. Amit néha élvezek, néha pedig a hátam közepére se kívánok. - Eddie! - pirítok rá ismét, amikor újra belejön a faggatásba, majd bocsánatkérőn pillantok körbe a társaságon. Az a baj, hogy ha bepörög, akkor nincs senki, aki sikeresen leállítsa. Még én se vagyok valami hatékony ebben a tekintetben, ami az igazat illeti. Néha - egész egyszerűen - nem vagyok elég. Devan Sebastiannal tesz párba, én pedig engedelmesen foglalok helyet az egyik tábla mögött, miközben igyekszem magamban megjegyezni a számok és betűk elhelyezkedését. Nyilván eleinte nem fog fejből menni a dolog és gyakran kell majd segítségért a táblára lesnem, de tényleg igyekszem a lehető legtöbbet kihozni magamból. Megvárom, amíg a hollóhátas srác is elhelyezkedik a tábla túlsó oldalán, majd - Devan kiselőadása után - természetesen én is az egyik gyaloggal indítok. Pontosabban azzal, amelyik a futó előtt áll. Megejtek egy halvány mosolyt a srác irányába, majd várom, ő mit lép erre. Még kész szerencse, hogy nem kézzel kell ide-oda pakolgatni, mert bizonyára mindet lelökném a földre egy óvatlan pillanatomban...
Eléggé kezdenek felpörögni az események, ahogy felvetül a sakkozás lehetősége én pedig kivételesen csendesen várom ki mindennek a végét. Több jó ötlet is születik mégis Sebastian visszakozása kicsit meglep. Azt hiszem kicsit magamra emlékeztet mikor én magam is képes vagyok elbizonytalanodni még mai napig is. Mindenesetre mindenkinek megvan a maga kriptonitja és egy amolyan ne add fel pillantást küldök Sebastian felé. Ahogy meghallom Devan hangját felé fordulok és figyelmesen hallgatom mit mond. Talán nem is hülyeség ez az egész. Végülis ezáltal is tanulhatunk. Megnyugtató mosolyt küldök Devan felé amikor találkozik a tekintetünk, majd úgy is lesz alkalom, hogy tudjunk sakkozni. A klubbot nem rabolja el senki. Érdeklődve figyeltem miként alakulnak ki a párok és ki fog kit kapni. Amikor pedig én megkapom öcsémet először csak pislogok nagyokat meglepetten majd mosoly terül szét az arcomon. Otthon ugyanis nem mindig akar velem leülni sakkozni így most nem tud menekülni. Általában apával sakkozgatok, de hát az is csak akkor lehetséges, ha otthon van és én sem az iskolában dekkolok vagy éppen a jégen. Belül magamat nyugtatom, hogy tanulni és fejlődni jöttem ide nincs miért aggódnom. Hallgatom a magyarázatot közben a táblát fürkészve, apa azért utált velem játszani mert sose hagytam, hogy ilyenkor érzelmet olvasson le az arcomról. Akár egy pillantással is elárulhatod magadat sakk közben vagy egy lélegzetvétellel. Amikor Devan befejezte a magyarázatot rá pillantok Ewanra. Mivel én vagyok a fehér oldalon én kezdek és, ha nem vagyok elég ügyes hamar gondom adódhat. Még egy kósza pillantást azért megejtek a többi páros felé. Érdekes összeállítások lettek amik ki tudja mit szülnek ki magukból. - Most nem tudsz meglógni. Behajtom rajtad a sok ellenkezést – mondom öcsémnek, nem tudom mennyit is fejlődött, ha egyáltalán sakkozott hébe-hóba. Figyeltem a táblát amolyan póker arccal és még a tekintetem sem árul el semmit így az egyik gyaloggal lépek előre. Most az egyszer remélem, hogy a logika és, hogy ezekben jó vagyok szerencseként mellém állnak. Természetesen kíváncsisággal tölt el az is, hogy miként boldogulnak a többiek, de ha most engedek az elkalandozásnak megszívhatom a saját játszmámat. Szóval egy kicsit sem szabad konkrétan… magamat adni. Kiszakadva ebből a gondolatmenetből úgy teszek mint aki a saját bábuit figyeli, de titkon Ewan-t fürkészem. Most az egyszer talán segít az, ha valakit születése óta ismersz, nem mintha nem lenne egy igazi kis rejtély, ha úgy tartja a kedve.
[You must be registered and logged in to see this image.]- Úgy látszik, felkészültél. Ezt jó látni.-biccentek Sebastiannek. Igazán tetszik, hogy ennyi könyvet hozott, ami a sakkról szól, tehát könnyedén ajánlhatom be a köteteket másoknak is. Ráadásul ez is csak azt mutatja, hogy érdekli a téma és nem csak az idejét akarja elütni. Autumn ötletére csak megingatom a fejemet. Szerintem még nincs itt az ideje, hogy én és Dwight rivaldafénybe kerüljünk csak azért, mert többet értünk a sakkhoz, mint a többség. Sokan vagyunk, így még a szimultán játék is nehezen működne, hiszen szeretném minden figyelmemet az adott ellenfelemre összpontosítani. Ettől függetlenül értékelem mindenki lelkesedését efelől, s talán egy próbát így is megér. Ez egy sakk klub, lehet, hogy én vagyok a vezetője, de mindenki ugyanúgy ki fogja venni a részét majd. - Rendeződjünk akkor párokba. Ameddig megismeritek a táblát, addig segítek eligazodni.-állok fel az asztaltól, de azért vetek egy bocsánatkérő pillantást Ava irányába, hiszen a közös játszmánk most elmarad. A csapaton végigpillantok, azon tűnődve, hogy ki kinek lehetne a legjobb ellenfél. Egyedül Dwighttal gyűlik meg a bajom, hisz' nem akarnám, hogy elszaladjon vele a ló és a végén valakit megríkatna egy elsöprő vereséggel. - Sebastian-Autumn. Válasszatok egy táblát.-fonom össze karjaimat, s várom meg, ameddig elhelyezkednek. A következő párost végül a két Braveheart testvérből alakítom ki, így intek Ewannek, hogy foglaljon helyet Avával szemben. Végül Eddie-Dwight párosra pillantok. Nem a legjobb felállás, de bízom benne, hogy Dwight tud egy-két trükköt mutatni Eddienek. A kezdő a bajnok ellen talán nem is annyira rossz ómen. - Azok, akik nem ismerik a játékot még, kezdjétek azzal, hogy felállítjátok a bábukat sorrendben és memorizáljátok a tábla számait a nagybetűkkel együtt. A varázslósakkot már sokan ismerhetitek. A bábukat puszta irányadásokkal koordináljátok.-lépek az egyik sakktáblához, majd felemelem róla a jobb szélső bástyát.- Ez egy bástya. Ezzel a bábuval az egész sakktáblát átszelhetitek amennyiben nincs semmi az útjában, de csakis vízszintes és függőleges irányban haladhat. Ezen felül van két huszár, két futó, nyolc gyalogos és a király, királynő. A játék addig zajlik, ameddig a király áll. Személyes kedvencem viszont a királynő, más nevén vezér. Bármilyen lépést megtehet, amit a többi bábu is tud. Ez a legerősebb bábutok, ezért ügyeljetek arra, hogy okosan léptek vele és nem veszélyeztetitek.-helyezem vissza a bástyát Sebastianék táblájára. - A játékot mindig a világos kezdi.-bökök a kezdő oldal irányába.
//Ha akartok dumcsizzátok le, hogy ki a sötét és ki a világos, vagy akár kockadobásban is le lehet rendezni. //
Mindig nagyon szerettem a sakkot, szóval nem igazán volt kérdés, hogy jelentkezem-e a klubba. Meg hát a tesóimnak sincs mindig idejük rám, sajnos. Ezzel viszont akkor is leköthetem magam, ha éppen nem érnek rá. Ami azért tök jó. Meg az is tök jó lenne, ha járhatnánk versenyekre, meg ilyesmi. Igen, ezért határozottan nagyon tudok lelkesedni. Persze a természetes kíváncsiságomból fakadóan elég sok mindenért, nagyon tudok lelkesedni. Csak sajnos ez időnként, vagyis elég gyakran bajba is tud keverni. Autumn pedig olyankor szinte rosszabb, mint anyu volt. Persze, értem én, hogy vigyázni akar rám, meg minden, de nem tehetek róla, hogy a baj folyton megtalál. Az mondjuk kicsit meglep, hogy a nővérkém is jelentkezett a sakk klubba, és itt találom. Mármint apa megtanította őt is sakkozni, de akkoriban annyira azért nem érdekelte. Viszont, hamar túl lendülök a dolgon, és végül is örülök, hogy ő is itt van. De máris itt van Davan, akit bombázhatok a kérdéseimmel. - Világbajnokság? Hűha az nagyon klassz lenne... - ámulok el egy pillanatra a válaszán. Az sem zavar különösebben, hogy kerek perec kijelenti, hogy azokkal akar többet foglalkozni, akik komolyan is gondolják, nem csak időtöltésnek. Ami persze tök jogos. Mondjuk azt már nem egészen értem, hogy mért ne beszélgethetnénk közben arról is, hogy prefektus. De mielőtt erre rákérdezhetnék a kedves nővérkém karon ragad, és már húz is vissza a mellette levő székre... - Miért nem? Akkor hogy tudjak meg bármit is, ha nem kérdezhetem meg? - huppanok le dacosan a székre, és fonom karba a kezeimet magam előtt. Különben is, ez olyan rém ciki. Mért kell Autumn-nek mindig anyáskodnia? Mért nem lehet egyszerűen csak a nővérem, aki egyszerűen jól érzi magát? Viszont Devan következő kérdésére már lelkesen megint talpon vagyok, és szinte egy időben jelentkezem első ellenfélnek a vörös hajú lánnyal. De aztán születik egy még jobb ötlet. - Szerintem is tök klassz ötlet a szimultán! Akkor mindenki egyszerre játszat, és senki sem unatkozik! - lelkendezem. Aztán persze szóba kerülnek a könyvek, és sakk magazinok is, és elképedve nézek Dwight-ra a szavai hallatán. - Te tényleg írtál a sakkmagazinba? Hűű... akkor te nagyon szuper játékos lehetsz! Majd nekem is mutatsz pár trükköt? - fordulok felé őszinte gyermeki lelkesedéssel. Gyakorlatilag teljesen figyelmen kívül hagyva a belőle áradó sörszagot, és a flegma viselkedést. Ami az előbbit illeti a nagyoknak biztos ezt is szabad, ami meg az utóbbit lehet, hogy egyszerűen csak időre van szüksége, hogy feloldódjon, és barátokat szerezzen. Ha jobban megismerjük egymást biztos kedvesebb lesz. Na meg nekem aztán sosem okozott gondot a barátkozás. Már kicsiként is képes voltam bárkivel szóba állni. Ha vendégségbe mentünk, akkor is bármelyik felnőtthöz odaszaladtam megkérdezni, hogy mit csinál, és miért, ha érdekesnek tűnt. Vagy egyszerűen csak még sütit kérni a tálcáról, aminek a felét már amúgy is én ettem meg. Meg amúgy is mindenkiben a jót kell keresni. Például Dwight-ban, hogy nagyon jó sakkozó lehet, ha nem is túl kedves egyenlőre.
- Talán mert le akart rázni? – Kérdezem nem is kárörvendéssel a hangomban. Magamból indulok ki, ha nekem rosszak az emberi kapcsolataim, nyilván másnak is. Fél füllel hallom, hogy valaki máris versenyre akar menni. Én egy időben versenyről versenyre jártam, arról szólt az életem, hogy még éjszaka is sakkbábukat rendszereztem, variálgattam az állásokat, de ezeknek itt fogalmuk sincsen a legalapvetőbb taktikákról sem. Nott világbajnokságot is említ, ezen már halkan felnevetek, oda még én sem mentem, talán lett volna keresnivalóm. Végül nem szólok semmit, csendben iszogatom a kávénak álcázott sörömet. Többen parázva nézelődnek rám, ezen csak sötéten pislogok, nekem aztán nem baj, ha félnek tőlem, vagy utálnak. Legalább tartanak tőlem, ez is egyfajta stratégiai hadviselés. Az egyik lány bevállalja, hogy ő majd beül Nott ellen, ezen hümmentve nem szólok semmit, végülis én nézni is szeretem a meccseket, magamban kikombinálhatom, hogy én mit léptem volna. Manapság ha látok valakit játszani, és nem a számomra leglogikusabban lép, adok egyet a tarkójára, vagy rácsapok a kezére. Egy lánnyal azért talán mégsem teszem meg, legfeljebb félrenézek, vagy szemforgatok. Szinte bűnnek érzem az időt pocsék játszmájákra elverni. Mindenesetre közelebb húzok egy széket, bár még nem teszem le sehova, mert nem tudom, hogy hol fognak játszani. A másik kezemben ott a papírpohár, elgondolkozva kortyolgatok a sörből. – Felőlem.. – Vonom meg a vállamat, csak mert nem járok már aktívan versenyre, a kombinatív képességeim még megmaradtak. Ha azt akarják, hogy máris ellőjjük a puskaport, vagy netán szimultánt játsszunk.. Abban sem vagyok biztos, hogy a többség ismeri az alaplépéseket. Nott talán először magyarázhatna az ajánlkozó kislánynak. – Azt véletlenül én is olvastam. Volt idő, amikor írtam a havi sakkmagazinba is, csak aztán a versenyeken visszaköszöntek a tanácsaim, így leálltam vele. – Nekem is volt, hogy segítő szándékkal támogattam másokat, de végül ellenem akarták fordítani, ráadásul semmi fantázia nincsen benne, hogy egy sakkmestert másolsz. Talán nem lennék jó tanár, nem szívesen adom át a tudásomat. Vagy nekem már mindegy, hogy leestem a csúcsról? Igen, most már talán úgysem emlékszik rám a frissebb generáció.
Idővel még két emberrel bővült a klub száma. Az első srácot még maga Devan is bajnoknak nevezte, szóval ő is jobban ért a sakkhoz, mint mi. A második srác a másik csajnak a tesója, ahogy a beszélgetésekből és a csaj reakciójából kiderült a dolog. Tehát nem mi leszünk az egyetlen testvérpár. Szerencsémre Ava azért engem így nem égetett le, bár nem is vagyok olyan hiperaktív, mint az a srác, úgy hogy ezzel nem lesz bajom. Amikor felveti Devan azt a kérdést, hogy ki lesz az első ellenfele, valamiért nem nagyon lep meg, hogy az itt összegyűlt csipet csapatból, Ava szólal meg elsőként, hogy ő bevállalja. Nem is ő lenne, ha ezt nem tette volna meg. Mondjuk valamennyire ért a sakkhoz, akár csak én, így talán nem egy kettőre fogja elverni őt Devan. A klub másik lánya, pedig a két profit nézné meg elsőnek összecsapásként, ami mondjuk, biztos nem lenne unalmas. Hiszen elvileg az egyik bajnok lenne. A másik Hollóhátas srác pedig azt az ötletet veti fel, hogy mi lenne, ha szimultánba játszanánk, ami szintén érdekes lenne. Na igen, egyre több ötlet vetődik fel, ami persze nem baj, szerintem legalábbis. Elvégre nincs itt megkötve semmi sem. Ha bár a Hollóhátas srác elbizonytalanodik, és inkább visszavonja az ötletét, ami fura. Nem mondott hülyeséget úgy hogy nem igazán értem, hogy miért hiszi ezt erről. -Miért lenne hülye ötlet? - szólalok meg végül, ami eléggé meglepő tőlem. Általában én nem szeretek bele folyni az ilyen témákba, legtöbbször nekem mindegy a dolog. De valahogy úgy érzem, hogy most talán nem baj, ha megszólalok és bele szállok, ha már én is a tagja vagyok, és ide fogok járni a klubba. -Szerintem ez egy jó kihívás lenne nekünk is és a klub vezetőnek is. - jelenik meg egy pillanatra egy apró, sunyi mosoly ajkaimon, de szinte azonnal rendezem vonásaimat. Kezdem kapizsgálni, hogy vajon miért is Mardekáros lettem végül… Meg amúgy is. Szerintem mindenki kíváncsi azért Devan tudására is, és ha már ő csinálta a klubbot, akkor nem árt, ha tudjuk, mennyire támaszkodhatunk rá, nem? Szóval neki is ez egy kihívás lenne valamilyen szinten, még ha bénák is lennénk, azért több fele kell figyelnie majd.
Érkeznek még páran utánam. A sörszagú srácra, aki még böfög is rendesen elkerekedik a szemem és sikerül hosszú pillanatokig bámulni, pedig tudom, hogy nem illik az ilyesmi, de hát eléggé nem illik ebbe a milliőbe, ahol úgy tűnt eddig a többség viszonylag normális... vagy hogy is fogalmazzak. Aztán jön a nagyon hadarós srác is, aki már szimpatikusabb, de én tuti, hogy nem tudnék ennyit beszélni, főleg nem vadidegenekkel. Az meg amúgy is félelmetesen hangzik, hogy versenyre menjünk. Nem vagyok egy versengő alkat, úgyis veszítenék. - Ja, igen, láttalak már órákon, legalábbis ebben az évben már. - mert hogy ha jól tudom visszajött valahonnan külföldről. Ezt pletykálják a suliban, vagyis a házunk évfolyamán, már amennyi pletyka eljut hozzám, akivel nem nagyon szokott a többség beszélni amúgy sem. - Oh hát sokféle van. A Sakk kezdőknek, Saktippek, Sakk kisokos, meg a legújabb CHESSterfield könyv a Királynő a legnagyobb király. Ez még vicces is. - pakolom át egy kupacból egy másikpa a könyveket magam előtt, hogy mindnek felolvassam a címét, bár gőzöm sincs, hogy vajon tényleg érdekli-e Devant. Habár Hollóhátas és ritka az a Hollóhátas, aki ne szeretne olvasni. Mondjuk, hogy a többieket érdekli-e ilyesmi, azt nem tudom, a züllött srácból mondjuk nem nagyon nézem ki, hogy szokott olvasgatni, még ha állítólag bajnok is. Ava felé csak egy zavart mosolyt sikerül kipréselni magamból egy futó bólintással. Sose voltam valami profi lányokkal való kommunikáció terén, amin nem sokat segített, hogy általában nem is szólnak hozzám. - És, ha szimultánban játszanál mindenkivel? Vagy... vagy elosztva felesben ti ketten? - pillantok a sörszagúra Devan után, mert állítólag valami bajnok, akkor biztosan ő is elég ügyes lehet, hogy egyszerre több partit játszon. Végülis elég sokan vagyunk, bár nem tudunk pont feleződni, de hát egyikük kettő, másikuk három emberrel játszik maximum. - Bár ez biztos, hülye ötlet. - teszem gyorsan hozzá szokásomhoz híven azonnal le is beszélve a saját ötletemről magamat és másokat is. Meg aztán nem is baj, ha egyelőre csak csendes néző leszek a háttérben. Legalább nem égek be, hogy minden bizonnyal én vagyok a legpocsékabb játékos. Mert hát mégis ki lenne más?
Az ügyetlenségem már-már a természetem része, szóval volt időm megszokni az évek folyamán és úgy kezelni, mintha jelen se lenne. Természetesen, még így is akadnak számomra kínos szituációk, mint amilyen például az iménti is, amikor sok ember előtt csinálok hülyét magamból. Egy jó ideig emlékezni fogok még erre, ebben teljes mértékben biztos vagyok. Mindenesetre, az egyik pillanatról a másikra való felpattanásban elértem a vérprofi szintet tizenhét éves koromra, szóval a következő pillanatban már talpon is vagyok, a mosolyom pedig annyira természetes, amennyire csak lehet ezek után. - Igen, köszönöm, én... - pislogok nagyokat, amikor az Ava nevű lány bemutatkozik, majd egy pillanatra még visszapillantok minden bajom forrásának irányába, végül megcsóválom a fejem: - Nincs semmi bajom és a nevem Autumn Swann - mondom el újfent, hiszen valamiért úgy gondolom, hogy többször is el kell ismételnem, mire mindenki megjegyzi azt. Az én arc-és névmemóriám legalábbis elég gyatra, ami az igazat illeti, szóval lesznek itt még kínos helyzetek bőven. Fel is írhatnám a társaim nevét, de úgy érzem, az se sokat javítana a helyzetemen. A klubvezető szavai hallatán engedelmesen helyet is foglalok, még mielőtt a saját lábamban akadnék fenn és vágódnék hasra. Azért a Sebastian nevű srác ügyetlenségét elnézve megnyugszom, miszerint nem én leszek itt az egyedüli kétbalkezes-és lábas résztvevő. Szépen csendben figyelem a sorban érkezőket és gondolatban igyekszem a nevüket is elraktározni. Ádáz küzdelem folyik hát legbelül, egészen addig a pillanatig, amíg Eddie fel nem bukkan, én pedig elkerekedett tekintetet vetek rá, miközben a döbbenettől levegőt is elfelejtek venni. Egy pillanat erejéig úgy meredek az öcsémre, mintha szellemet láttam volna, majd válaszolom meg a kérdését: - Én... jelentkeztem... ebbe a klubba - nyögöm ki végül, habár igazán számíthattam volna arra, hogy a minden lében kanál öcsikém is tiszteletét teszi majd köreinkben. Apu annak idején mindhármunkat megtanított sakkozni, habár Eddie rajongott érte a legjobban. Én maximum csak a bábukat állítottam fel a parti végén. De legalább a táblán elfoglalt helyükkel tisztában vagyok. Bástya-ló-futó, stb, a legelső sorban pedig a gyalogok. Nagyjából a lépések is rémlenek, habár nem árt majd némi frissítés a rendszerben. - Eddie, ezt nem illik! - emelkedem fel gyorsan az asztaltól, majd lépek is a testvéremhez, hogy elvonhassam Devan elől. - Nem szabad egyszerre ennyi mindent kérdezni - fedem meg, miközben megragadom a karját, majd lágyan magam után vonom. Persze most is majdnem orra bukok, mert rálépek a saját cipőfűzőmre, de még sikerül idejében visszanyernem az egyensúlyomat, szóval ezúttal sikeresen kivédem a kínos helyzetet. - Ülj le ide és viselkedj rendesen! - nyomom le óvatosan drágalátos öcsikémet a mellettem lévő székre, majd én is ismét helyet foglalok. Eddie olyan, mint a szélvész és egy idő után be nem áll a szája. Ha rajta múlik, sose fog elkezdődni a sakkozás, mert annyi kérdése lesz, hogy a hollóhátas srác sokkot kap tőle. - Én szívesen látnék egy legjobb-legjobb elleni mérkőzést - jegyzem meg, miközben tekintetem automatikusan a Devan-Jennings páros között ugrál. Az a srác nagyon beképzelt és az iménti viselkedése miatt szívesen látnám, amint felmossák vele a padlót. A legtöbb ember nem sétál csak úgy el mellettem, amikor látják, hogy a földön hasalok, de ő simán átlépett rajtam, ezzel is kiérdemelve a szememben a legutáltabb tag-titulusát. - Csak úgy... bevezetésként - teszem azért még hozzá, továbbra is ártatlan képet vágva, noha gondolatban már egy zacskó popcornt bontok és Pepsit szürcsölgetve helyezem fel a szemüveget, hogy minél jobban élvezhessem a műsort.
Eléggé el voltam gondolkodva, ahogy a sakktáblákat néztem. Hiszen érdekelt a dolog és megint hozva a formámat ment az ábrándozás egy részről, de két dolog is kiragadott a gondolatfolyamból. Egyik az Devan hangja volt másik pedig a puffanás amire szinte megugorva fordultam az elhasalt lány irányába. - Öh… azt hiszem annakidején nem sokat beszéltem Ewan-ről. Akkoriban kezdtünk jobban kijönni egymással. – mosolyogva mondom Devan-nek felé fordulva majd végül pedig a lány felé fordítom tekintetemet. Hát szegénynek kijár a pech vonatból, bár én meg sem szólalok. Én maga vagyok a kétlábon járó ügyetlenség és hurrikán egyvelege. Hiába vagyok Pöttöm Panna elég rendesen tudok borulni. Ez alól kivétel a jég, de az más sztori. - Azért jól vagy? A nevem Ava Marine Braveheart. – kérdezem meg Autumn-tól és egyben be is mutatkozom neki. Ami tőlem nagy szó mert olykor az idegenek felé nem bírok rögtön nyitni. Legalábbis ami az aggodalmas kérdést illeti. Majd ezután üti meg a fülem öcsém hangja. - Ugyan már! – sóhajtok fel, ahogy rá pillantok kicsit duzzogón Ewan-re majd a figyelmemet egy újabb érkező ragadja el mégpedig egy évfolyam tásamé. Azt hiszem elég sokan felfigyeltek a klub-ra ami tök jónak ígérkezik! Mindig próbáltam megfigyelni az iskolatársaimat, hiszen velük vagyok jobb esetben évekig, igaz most az én esetemben a két év a stabil számítás az egyetem előtt. Ahogy Autumn-k a küszöbbel gyűlt meg a baja szegény Sebastian-nak a székkel. Azt hiszem egyikünk sem túl szerencsés a mai napon. Viszont visszaintegetek neki, amikor mosolyogva felém int. - Örülök, hogy ismerős arcokat is látni erre! Nem is tudtam, hogy téged is érdekel a sakk. Azt hiszem legalább így kiderült, hogy van közös téma, nem igaz? – mondom meglepetten Sebastian-nak miután Devan válaszolt neki, hisz azért nem nagyon akartam belekotyogni a beszélgetésükbe. Viszont kis mosoly kúszik ajkaimra mikor elkezd Devan a könyvek iránt érdeklődni. Régen is szerette a könyveket, ahogy emlékszem. Viszont, ahogy kezdtünk gyülekezni kicsit valahol a régi nyomasztó érzés kezdett bennem feltörni, mint mikor még idejártam. Akkoriban eléggé csendes és visszahúzódó életet éltem és nem voltam ennyire hiperaktív vörös loboncos. Azt hiszem nem igazán tett jót nekem Franciaország. A soron következő érkező eléggé érdekesen hatott nekem. Kissé összevontam a szemöldökömet csendben meghúzódva most a háttérben. Az orromat még így is megcsapja a cigi és… sör? Egyre furább nekem a srác ámbár nem szabad első látásra következtetéseket levonni, nem igaz? Mégis valahogy nem tűnik valahogy bizalomgerjesztőnek a srác. Elmélkedésemből egy következő tag érkezése ráz fel. Megmosolyogtat a hiperaktivitással, ami árad belőle. Nem akadok fent a tényen, hogy Autumn és Eddie tesók. Végül is Ewan és én is csomagban érkeztünk. Igaz a kedves öcsém lehet úgy érzi jelenleg, hogy túszul ejtettem. Kivételesen mégsem tervezem úgy, hogy szegényre rá akaszkodom. Hagy bontogassa csak a szárnyait. A sok kérdésáradat nekem is felkelti az érdeklődésemet így hallgatom a diskurzus. Néha a tekintetem elvándorol Dwight irányába elgondolkodva azon, hogy biztos ital szagot éreztem e róla… Néha nem tudom eldönteni mennyire hat ijesztőnek néhány iskolatárs. Végül elhessegetem a gondolatot és ráerőltetem minden agysejtemet a sakkra való figyelésre. Igazából eléggé tartok a dologtól mennyire leszek rossz ebben az egészben, de hát. A kudarcokból is tanul az ember nem igaz? Nem tudom mit tervez pontosan Devan, de jobb először szembesülni a hiányosságaimmal és tudni mit kell csiszolnom. Így előre lépek és leülök vele szembe. - Leszek én. A végén pedig kérlek mond el miben hibáztam és min kell javítanom. – reménykedem benne nem egy perc alatt pakol össze, mint egy napozóágyat. Nem kergetek hiú ábrándokat, hogy sokáig bírni fogom ellene, de a logikai dolgokban egész jó vagyok… azt hiszem. Már, ha ér valamit a számmisztika. Bár leginkább talán a tervezés, ami a fő mozzanat a sakknál. Lehet valaki szégyenként fogná fel, ha hamar kikap. Én ezzel szemben tisztában vagyok vele, hogy a versenyen részvett sakkozóknak jelen állapotban a nyomába sem érek. - Akkor hát… a gondjaidra bízom magamat. – tekintetemből határozottság áradt. Tényleg nem lopni jöttem ide a napot. Szeretem a sakkot, tanulni szeretnék… és szerintem nem zárja ki a jégkori és a sakk egymást.
[You must be registered and logged in to see this image.]Biccentek egyet az érkező ifjabbik Braveheartnak. Avával már volt szerencsém még a klub megalapítása előtt találkozni, így az ő érkezésére már alapból számítottam. Arra már kevésbé, hogy az öccsét is sikeresen magával tudja hozni, de minél többen vagyunk, annál tovább állhat meg a lábain a sakk klubom is. - Nem emlékeztem arra, hogy van egy öcséd, de igazán örülök a találkozásnak, Ewan.- rázok vele kezet végül, majd az ajtóra terelődik figyelmem ismét, amikor egy Hugrabugos lány esik át a küszöbön, s majdhogy nem a triónkon landol. Egész szépen semmissé teszi a kis jelenséget és már szó is kerül a nevére. Ismerősen cseng, mintha már lett volna szerencsém a múltban hallani a Shawn vezetéknevet, ám nem tulajdonítok felé semmiféle komolyabb gondolatmenetet. - Nyugodtan foglalj helyet, ahol csak szeretnél. - intézek pár unalmas, már a csapból folyó szót Autumnak, aztán az érkező évfolyamtársamra terelődik a figyelmem. - Sebastian O'Keefe, igaz? Még nem volt alkalmunk találkozni, de azt hiszem nem csak ház, de évfolyamtársak is vagyunk. Öröm itt látni.- ejtek felé egy mosolyt, mely sokkal inkább hat üresnek, mint sokatmondónak, de ez már csak a magamra erőltetett természetemnek köszönhető. Valóban kellemes egy újabb háztársamat a köreinkben tudni, s még a padokra dobott könyvek sem igazán rettentenek el a sráctól. Sőt, sokkal kíváncsibbá tesz a könyvkupac, mint maga a sakk klub tagjainak megismerése. - Amúgy...Miféle könyvekről van szó?- aki régről ismer, az tudja mekkora könyvmoly vagyok és szeretek mindenről mindent tudni. Lehet pont ezért voltam annyira kiállhatatlan másodikos koromban is... Arról nem is beszélve, hogy a nyelvtani hibáktól a falra tudok mászni. Az utolsó előtti érkezőn megakad a tekintetem. Az ismerős arc, kinek nevéről ódákat zengett az egész amerikai sakk közösség. A világ minden pontjára eljut, ha egy tehetségre végre rápislog a rivaldafény. - Milyen kellemes meglepetés a brit bajnokot élőben látni. Hogy megy a sorod, Jennings...?- kérdezem őt, bár azt már nem szívesen teszem szóvá, hogy ahogy megérkezik, az már kritikán aluli. Inkább arckifejezésemből szűrhető le az az undorodott fintor, ami jelenleg többet mutat a srác iránti utálatomról, mintsem a tiszteletemről. Aki ennyire hanyag módon rakja össze magát, annak mégis mi helye van egy sakk klubban? Az újabb Shawn tag felbukkanása után azért elégedetten kihúzom magam, hiszen végre valaki értelmes kérdésekkel áll elő, amit alapból elvárnék a komolyabb szándékú tagoktól.- Reményeim szerint versenyekre is eljuthatunk majd. Megyei, országos és talán az évente megrendezett világbajnokság is tárt kapukkal várhat. De ez azon múlik mennyire veszitek ezt komolyan. Aki csak szórakozni jött vagy azért mert el akarja ütni az idejét, az most szóljon, mert értelemszerűen több figyelmet szeretnék szentelni azokra, akik válni is akarnak valamivé.- lehet túl nyersen fogalmaztam, amire rá is segít a rezzenéstelen ábrázat, de tudnom kell kire számíthatok és kire ne pocsékoljam az időmet. - Még ne szaladjunk annyira előre. Minden el fogok mondani idővel. A prefektusi pozíciómat pedig szeretném, ha nem emlegetnénk sokat a klub ideje alatt.- pillantok Eddiere amolyan tanári intő tekintettel. Nem szeretném elvenni a kedvét, de hátha ezzel a helyén tud maradni majd és megérti milyen fontos eseményekre készülünk itt fel valójában. Szeretném, ha a klub virágozna és a Roxfort is végre elérhetne nagyobb sikereket a varázslósakk terén. A hozzám közelebb álló padhoz lépek, hogy aztán helyet foglalhassak a sakktábla előtt. Megpaskolom az asztallapot, majd ujjaimat összekulcsolom magam előtt, hogy végül várakozóan nézhessek végig a csapaton. - Ki lesz az első ellenfelem?
Kivételesen a folyosókon sietek. Mert hát szokás szerint kissé késésben vagyok. Mármint állandóan elkések mindenhonnan, mert soha nem sietek sehova. Inkább új utakat, és lehetőségeket keresek a folyosókon is, még akkor is ha mennem kéne valahova. De ez most kicsit más. Miben is? Hát abban, hogy a sakk klubba igyekszem. Igen, már ilyen is van a Roxfortban. Én pedig névre szóló meghívót is kaptam! Oké az után, hogy jelentkeztem, de akkor is! Ez tök szuper, és kedves ötlet volt. Miért jelentkeztem, és mitől is olyan fontos ez nekem? Hát tudod, először is ott vannak a testvéreim Gideon, és Autumn. Gidnek ott van a kviddics, meg a karácsonyi színdarab, meg minden ilyesmi. Szóval eléggé elfoglalt. Autumn, meg nem is tudom mit csinál azon kívül, hogy folyton azért szid le, mert nem elég jók a jegyeim, és állandóan bajba kerülök. Pedig esküszöm nem csinálom direkt. Egyszerűen a baj keres engem. Pedig legtöbbször tényleg csak segíteni szeretnék. De vissza a témához. Szóval Autumn. Mostanában egyre gyakrabban ráz le, ami nem szép tőle. A vonaton is idefele inkább felrobbantott egy trágyagránátot, csak hogy leléphessen a barátnőivel. Pedig én vagyok a kisöccse, és velem illene foglalkoznia nem? Mert hát teljesen magától értetődő, hogy akkor foglalkozzon velem, amikor csak akarom nem? Mert én vagyok a legkisebb, és mindenkinek a legkisebb testvérrel kell foglalkozni természetesen. A baj csak az, hogy mostanában valahogy egyikünknek sincs erre igazán ideje. Most is megkérdeztem Autumn-t, hogy akar-e velem a tóhoz menni, hátha látunk valami érdekeset. Például a hatalmas óriás polipot, ami tóban él. De azt mondta, hogy nem ér rá, már valami programja van. De azt nem mondta meg hogy mi. Hát milyen dolog az, hogy az ember nővére nem avatja be ilyen dolgokba. Így hát, amikor megláttam a sakk klubos plakátot a klubhelyiség hirdetőjén, akkor kénytelen voltam jelentkezni. Mert be kell látnom, hogy kell valami hobbi nekem is, olyan ami kicsit független a testvéreimtől. Elvégre nem lóghatok csak rajtuk egész nap. Ráadásul régen szerettem sakkozni apával. Ő tanított meg. Esténként vacsi után mindig játszott velem, akkor is ha szörnyen kimerült volt a munkától. Nem is emlékszem igazán, hogy mikor szoktunk át erre esti mese helyett. És eléggé hiányzik. Mármint apa, és a sakk is. De legalább az utóbbit így a klubban kicsit visszakaphatom. Ami jó nem? Ami persze a sakk tudásom illeti, nos ismerem az alap lépéseket, de szinte mindig apa nyert, ha nem, akkor vagy nagyon fáradt volt, vagy csak hagyott nyerni, mint Karácsonykor is. De mielőtt komolyabb lépés kombinációkat, meg trükköket taníthatott volna... szóval meghalt. Azóta pedig nem játszottam senkivel. Szóval vélhetően én leszek az aki a legkevesebbet tudja, de fejlődni mindig lehet nem? Szóval vagy negyedórás késéssel, de én is befutok, és majdnem csak beesek az ajtón, de azért sikerül annyira megtartanom az egyensúlyom, hogy ne essek rögtön pofára. - Sziasztok! Eddie vagyok! - mutatkozok be egy vidám lelkes integetéssel. S ekkor látom meg a kedves nővéremet. Amitől le is esik kissé az állam. Kerek ártatlan szemekkel meredek rá néhány pillanatig. - Autumn, hát te hogy hogy itt vagy? Azt mondtad, hogy nem érsz rá velem játszani ma délután. - jegyzem meg, miután kissé túllendülök a kezdeti meglepetésen, hogy itt találom. Szóval a sakk klub miatt nem ért rá? Ezt titkolta elölem? De miért is? Na nem baj nővérkém, ezt még megjegyeztem. De azért elmosolyodom, és gyorsan túl lendülök a dolgon. - Viszont így mégis van időd játszani velem. - vigyorodom el. Majd a többiek felé fordulok. Mert hát muszáj minden fiúval kezet fognom, már aki vevő rá, és hát jó lenne megtudni mindenki nevét, mert én lemaradtam az eddigi bemutatkozásokról. Amikor pedig Devanhoz érek, akkor egész kis kérdés ár szalad ki belőlem. - Versenyekre is megyünk majd? Mikor leszünk elég jók, hogy versenyekre is mehessünk? És majd tanítasz mindenféle trükköt, amivel nyerhetünk? Hallottam, hogy a versenysakk kicsit másabb, mint a rendes, miben másabb? - oké, azt hiszem kicsit túl lelkesültem, de ez van. Én a mindenért is tudok lelkesedni. Hiába tűnik nekem úgy, hogy itt én vagyok a legfiatalabb. Talán csak Ewan hasonló, korú mint én. Bár lehet ő is idősebb, mert nincs vele órám. - És te prefektus vagy?! Az klassz! Igaz, az hogy a prefektusok éjjel is mászkálhatnak a folyosókon, és nem vonatkozik rájuk a házirend? Az nagyon menő. - terelődik egy másik izgalmas dolog irányába a figyelmem, amint megpillantom Devan szép nagy P betűt formáló jelvényét. Mert hát még elég csapongó tud lenni a figyelmem. Könnyen elterelődik, ha valami érdekesnek látszót pillantok meg. Most pedig szegény Devan boldogításában látom az érdekességet.
A szokásosnál is rosszabb a kedvem, amit mindig magabiztos bunkósággal egészítek ki. Nem mondom, hogy meglepett a levél, teljesen logikus, hogy egy olyan népszerű játékot, mint a varázslósakk, még az iskolában is klubszerűen játszanak. Nincsenek illúzióim; biztos vagyok benne, hogy a többiek hobbiként űzik, és még csak meg sem közelítik a brit bajnokság indulóinak tudását, de még azt sem, ha az ember beszaladna az Abszol-úton az egyik hivatalos versenyklubba játszani valakivel. Vélhetően táblájuk is csak egy van, amit aztán körbeállhat vagy ötven ember. Felőlem.. Megszoktam már, hogy néznek, jellemzően az első asztalok egyikén szoktam terpeszkedni. Azt, hogy most csupa ismeretlennel kell egy levegőt szívnom, nem izgat, legalább nem ismerik a trükkjeimet, amit gondosan úgy építettem fel, hogy szó szerint féljenek tőlem. Ha megremeg a kéz, akkor rosszul jön ki a lépés. Nem csak tudásról van itt szó, hanem lélektani hadviselésről. Nem látszik rajtam meghökkenés, hogy mennyi lány van, belül azonban morgok rendesen, a versenyeken nagyjából ötven fiúra jut belőlük egy. A stílusuk is érthetetlen, nem értem, hogy miért kell ebbe is belefolyniuk. Elegánsan lépek el a feltápászkodó Autumn mellett, fel sem merül, hogy aggódva megkérdezzem, hogy hogy van. Ha a földön feküdt volna, én isten bizony még át is lépek rajta. Nem szívlelem a bénaságot, éppen ezért átkoztam magamat a brit bajnokság elvesztése után. Azonban így is örökös győztes vagyok, hiszen aki egyszer megnyerte, a felkerül a falra, és bajnoknak számít. Vagy ahogyan sakkban mondják, nagymesternek. A cím megvédését komolyabban kellett volna vennem. Sebaj, talán egyszer még visszatérek. – Nahát-nahát, kivel találkozom? – Kérdezem epésen Nott-tól, levágva magamat az egyik asztalhoz, amelyről remélem, hogy hamarosan tábla is kerül rá. Dől belőlem a cigi, és a sör szag, utóbbi lehet a kávéspoharamban is. Hogy honnan szereztem? Megvannak a módszereim, az öreg gondnokot nem nehéz kijátszani. A pohárból időnként kortyolok, hogy aztán jólesően böffentsek egyet. Tető van rajta, hogy ne lehessen látni a tartalmát, csak apró lyukon jön a lé. Nem köszöngetek körbe, ilyen felesleges baromságokkal nem húzom az időt.
El se hiszem, hogy Ava rá tudott venni erre. Illetve de, elhiszem. Hiszen Ava-ról van szó. Tök jó, hogy eredetileg csak azt mondtam, hogy meg akarom nézni, de semmi baj. Végül is ez csak sakk, úgy hogy nem lehet ebből nagy baj. Bár, amikor meglátom Ava-t ahogy ő is a terem felé tart, megfordul a fejemben, hogy valahogy nem tudnék-e mégis megszökni, de sajnos ő hamarabb reagálta le a helyzetet, és már vitt is magával a terem felé. Igazából időm se volt nagyon felfogni, hogy mi van és már ott is vagyunk. -Helló. - köszönök én is, majd felnézek a magas szőke srácra. Szóval ő lenne az a Devan, akit emlegetett a nővérem. -Ewan Braveheart. - fogadom el a kezét, miközben bemutatkozok neki. Bár lehet a vezetéknév felesges is volt, mivel Ava rögtön kitárta a „nagy titkot”, hogy mi testvérek vagyunk. Hát igen, külsőre nem sok közös van bennünk, főleg, hogy a jég kék szemét a metamorf mágiájával eltakarja, úgy hogy még az a kicsi közös se látszódik rajtunk. -Köszi Ava a bemutatást… - nézek rá, majd kissé kínos mosollyal nézek vissza Devan-re. Ennél cikisebben nem is kezdődhetne ez az egész. Még szerencse, hogy csak Devan van itt. Bár szerencsére a cikisség mércéjét még így se én ütöm meg. Egy barna hajú csaj jön utánunk, aki hirtelen a küszöbnek hála, találkozik a padlóval, ezzel talán megszerezte a cikiség első helyét bemutatkozás terén. Aminek én csak örülök, így legalább az én cuki bemutatásomról elterelődik a figyelem. Elég hamar összeszedi magát és úgy tesz, mintha mi se történt volna. Utána pedig egy újabb srác jön, aki viszont a székekkel nincs jóba, mivel majdnem felesett benne, miután el akarta foglalni az egyik helyet. A mondandójából pedig eléggé úgy jött le, hogy nem sok barátja lehet, sőt… Igaz, nem ismerem még, de valahogy én is így szoktam beszélni, ha a barát téma jön elő. Hát legalább valakivel lesz közös témám, hiszen nekem sincsenek barátaim még, mondjuk eddig nagyon nem is erőlködtem, hogy legyen. Szóval remélem, hogy ez a klub tényleg segít abban, hogy kicsit ellazuljak és sikerüljön nyissak mások felé.
//