2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Hyde Park és a St. James’s Park között terül el, egy fákkal borított rét, ahol padokat helyeztek el a megpihenni vágyók részére. A parkot délen a Constitution Hill, keleten a Queen's Walk sétálóutca északon pedig a Piccadilly határolja, valamint rengeteg étterem, kocsma és pár szórakozóhely, amik java részét varázslók üzemeltetik. Népszerű a fiatal varázslók és boszorkányok körében, mivel ez az a hely Londonban, ahol leginkább el lehet vegyülni a muglik között minden feltűnés nélkül.
Nem sikerül teljesen tompítani az érkezést, egyrészt olyan bitang profi se vagyok ezekkel a képességekkel, másrészt meg testileg és érzelmileg is ki vagyok merülve, mint a rohadt élet. Nem túl nőiesen nyekkenek egyet, a fogkoccanás közben és lefolyok a falnál a földre, ami valamilyen mesében még vicces is lehet, de most, hogy végignéztem ahogy az egyik társnőmet megszállta és bosszúálló szellem és a falhoz vágott nem igazán van gusztusom nevetgélni. Ugyan mire földet érek Juliának szemmel láthatóan visszatér a varázsereje és ellövi azt a fényvarázslatot, de én valamilyen szinten... tanácstalan vagyok. Lehet, hogy szereztem Philip mellett tapasztalatot, de csak kisegítettem őt és kibukik, hogy bár tudok bánni a fegyverekkel varázslatok tekintetében még is csak egy hetedikes vagyok, éppen hogy nagykorú. Mugli léptékben még nagykorú se vagyok, csak a magabiztosságomon múlott, hogy olyan papírral mászkáltam az utazáshoz, ami tizenhat éven felülieket feljogosít az utazásra. A szellem az ég világon semmire se válaszol, csak eltűnik a falon átrepülve én pedig feltápászkodom, mert hirtelen Julia kerül veszélybe a megmaradt emberi elleféllel... már ha egyáltalán emberi. Nem kapok választ arra se, hogy mit lehet kezdeni egy elátkozott tóval, de hát ez érthető, csak így az egyetlen megoldás, ami jutott nekünk az, hogy küzdünk az életünkért, legyűrjük ezt a férfit, aki talán már nem is ember, aztán tarthatunk attól, hogy a szellem visszatér legyűrve a Janette elűzését. Ahhoz kicsit kótyagos vagyok, hogy puszta kézzel essek neki a fazonnak és próbáljam meg lekaparni Juliáról, de Janette amúgy is bedobja magát valamilyen fegyvert ragadva az asztalról. A furcsa bizsergés, amit a koccanástól éreztem viszont egy kicsit átalakul és érzem, ahogy szinte pislákolni kezd bennem a jólismert érzés. A mágiám. A kezembe azonnal a pálcám kerül és várom az alkalmat, hogy egy kicsit kibillenjen a férfi az egyensúlyból, elengedje Juliát egy pillanatra - vagy tőlem aztán ki is szakadhat a karja, ahogy muszájból engedi el, mert elröpítem -, és ráüvöltök a lányokra. - Hátra!!! Reducto! - kiáltom, remélhetőleg gyorsan kapcsolnak, ugyanis terveim szerint úgy mozdulok, hogy egy brutális erejű taroló átokkal vágjam a falhoz a férfit, jobban mondva egyenesen sréhen felfelé, ki az ablakon, amin ezelőtt befelé lövöldöztünk. - Komolyan mondtam, hogy bele fogom fojtani a rohadt tóba! - kiáltom hozzá, ha összejött a célzás, ha nem, a lényeg, hogy elkezdjem kifelé lökdösni és végre egy kis tér kerüljön közénk és a férfi közé. Jelen helyzetben még a pisztolyban se bízom annyira, mint a pálcával való célzásomba, azért nem kerül elő újra a fegyver, ráadásul elég szépen lerázza magáról a fizikai sérüléseket, de ha taroló átokkal ellökdössük magunktól, azzal mit kezdene? Úgy igazán nem számít, hogy milyen erős.
// Varázserő próba: 60-as célszámmal 04, VÉGRE! Ennek örömére: Reducto – Taroló átok: Tárgyak szétrombolására, emberek „letarolására” használt átok.
Fizikum próba: 20 pont
Nina Rae Smith carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Julia fény varázslata és az én sötét teremtményeket elűző képességem is ráerősít egymásra. Így legalább a szellem elhagyja Tita testét. Meg is könnyebbülhetnék, hogy legalább a mágiám ez a része kezd visszatérni, és örülhetnék annak is, hogy az unokahúgommal ennyire jól össze tudunk hangolódni, és egyszerre támadni a többiek védelmének érdekében. Felbátorodhatnék azon is, hogy ha Julia tud pálcát használni, akkor talán én is, de a dolgok gyorsabban kezdenek el ennél pörögni. Így igazából végig gondolni se nagyon van időm a dolgokat, ugyanis mire ezt megtehetném már a padlón találom magamat nem kicsit égő arccal. Nyilván sikerült a rendőrfőnöknek istenesen képen vágnia, amitől nem csak hogy elestem, de egy pillanatra azt sem tudom, hogy hol vagyok. Viszont nem lennék Janette Troops, ha ilyen könnyű lenne elbánni velem, és egy pofon megállíthatna. Előbb állítsuk meg ezt a buldózert, és aztán majd visszatérünk az elátkozott tóra. Még mindig ösztönszerűen támaszkodom az inkvizítor mágiámra. Most éppen egy árnyékot megidézve, aki reményeim szerint megtámadja majd a rendőrfőnököt, és megállítja abban, hogy komoly kárt tegyen Juliban. Vagy legalábbis lelassítja és összezavarja annyira, hogy mi Ninonnan a segítségére siethessünk, és megállítsuk ezt az elmebajost. Én pedig körbe pillantva keresek bármit, amit fegyverként felkaphatok, és belevághatok a fickóba. Mondjuk egy kést, baltát, bármit... Használhatnám éppen a lőfegyvert is, de félek, hogy Juliát találnám el, és azt nem akarom megkockáztatni. Még ha fizikailag erősebbnek is tűnik, a rendőrfőnök sérült, és így is szívesebben kockáztatom meg a kézi tusát vele, mint, hogy véletlen a saját húgomnak ártsak, akit éppen megmenteni igyekszem. Foglalkozhatnánk a tó elmélettel is, de előbb ezt az agyament alakot kell leszerelni. Az hogy bomlott elméjű, az már nem is kétséges. Arról nem is szólva, hogy így nem lezárja a múltat, hanem csak újabb gyilkosságokat követ el, amik újabb véres bosszút követelnek maguk után, és sosem lesz vége. Már pedig ennek itt és most véget kell vetni.
//Inkvizítor - 2. szint: Képes maga mellé hívni egy árnyékot, mintha a saját árnyéka lenne, ami hasonló, mint egy patrónus, szükség esetén harcolni is képes, hogy védje gazdáját.
Varázserő + szerencse (1,5 szorzóval) => 55,5 alá Dobás: 03
Győztesek medálja 8%
Janette Troops carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Jo egyelőre jól van, legalábbis a helyzethez mérten, ezért megpróbálok Titának segíteni és úgy tűnik, hogy végül közös erővel, de sikerül elűzni legalább a szellemet. Amikor eloszlik a fény, megpróbálok Titához ugrani, hogy megnézzem, hogy ő hogy van, de erre már nem kerül sor, mert túl sok minden történik. Ninon megsérül, Janette pofont kap, én pedig hirtelen már erős ujjak szorítását érzem a torkomon, a talpam pedig talajt veszít. Automatikusan az első pániknak hála kapálózni kezdek és a pálcámat elfelejtve a fickó ujjait próbálom feszegetni. Hülye reflex! Kell néhány pillanat, amíg felfogom, hogy mit is művelek. - Ne... kérem... - próbálok krákogni, de itt már egyértelművé válik, hogy varázsolni esélyem se lesz, mert hát folytogatás közben viszonylag nehéz értelmesen varázsigéket formálni az embernek a szavaival. Megpróbálok hát jó erőseket rúgni a pasas felé. Sok mindent nem látok lefelé, de ha tudom a sérüléseit célzom, vagy legalábbis a gyomrát és persze a lába közét, ha nem vagyok ehhez túlságosan magasra emelve. És persze megpróbálom elkapni a kezét, ha épp agyon akarna vágni/szúrni valamivel. Nagyon remélem, hogy a többiek még időben magukhoz térnek, mielőtt betöri a fejemet egy baltával, vagy leszúr valamivel, mert az sajnos már egyértelmű, hogy tuti erősebb nálam, ha ennyi mindent kibírt eddig. Nem valószínű, hogy megtudom tartani a kezét, főleg hogy a fuldoklás se segít, hogy az erőmnél maradjak.
//Örök élet III.: Sérülései 4-szer olyan gyorsan gyógyulnak, mint egy átlag ember. Számára a halálos sérülés is mást jelent, mint egy embernél, ahhoz, hogy ténylegesen elhalálozzon minimum végtagvesztésre van szükség.
Fizikum: 15
Julia Z. Troops carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Jo rendben van, de nem fog most felébredni, különösen varázslat nélkül nem. Julia végül nem ragad el valami fegyvert, hanem megpróbálkozik végre varázslattal. Hosszú idő után végre kattan a tudatában, a jól ismert, és évek óta gyakorolt mágia jóleső erőként suhan végig a pálcáján, szinte érzi a fuvallatot, amivel megalkotja a fényt. A durva fénykitörés telibe kapja Titát, Alana lelke ki is száll belőle, szinte átesve a falon, s nem is tér vissza. Az más kérdés, hogy egyedül a fény nem biztos, hogy erős lett volna, de Janette sötét teremtményeket elűző képessége is időben érkezik. Titanille leesik a földre, és nem is tér magához. Nyilvánvalóan komoly ápolásra lesz szüksége, hogy kiheverje a sokkot, de láthatólag lélegzik, csak a combsebét kell majd sürgősen ellátni, mielőtt elvérzik. Ninon valamellyest tudja tompítani a szellemalakkal, hogy a falhoz vágják, de nem teljesen tudja már felvenni az áttetsző testet, mert neki is fogy az ereje. Beveri a fejét, de csak annyira, hogy koccanjon a foga. Janette talán jól okoskodik, a tó lehet elátkozva, de ezt most hirtelenjében nem tudják megoldani. Amíg Ninon feltápászkodik, a rendőrfőnök némiképpen hunyorogva félvakon visszakézből vágja pofon Janette-et, aki a földre esik, hogy Juliához pattanjon. Ugyan Ninon őt is combon lőtte, de azért még jól bírja. – Ezzel lezárjuk a múltat! – Kapja fel Juliát szintén toroktájon, hogy az asztal felé nyúlva felkapja a keze ügyébe kerülő fegyverek egyikét, és lesújtson vele. Kérdés, hogy négyük közül ki a leggyorsabb..
//Fizikum próba: a rendőrfőnöknek bár magas a fizikai ereje, de itt most a gyorsaság számít, és elég lomha. Ezért neki 12 lesz a fizikum értéke. Mind a hárman dobjatok a hsz végén, én pedig majd a mesélői hsz előtt dobok. Akinek a legnagyobb különbséggel megvan, az a leggyorsabb. Varázserő + szerencse (1,5 szorzóval) próbát kérek Janett, Ninon a hsz előtt kockadobások fórumában: ha sikeres, akkor már tudtok varázsolni Határidő: okt 30, én írok október 31-én//
Elképesztően bamba vagyok, illetve szuperfókuszált a rendőrkapitányra, Titanille-re és a bent történtekre, ugyanis tényleg és őszintén fogalmam sincsen, hogy nem én vagyok az egyetlen szellem e vidéken. Még arra sincs időm, hogy örüljen annak, hogy jól tippeltem és a láblövés hatásos, aztán még egy kést is nyomok a másik lábába, így aztán végképp esélye sincsen megmozdulni és tovább támadni Titát vagy akármelyikünket. Nyilvánvalóan nem számítok arra, hogy egyik pillanatról a másikra akit megmenteni szeretnénk, az lesz a támadónk. Egy kicsit megrökönyödve, reszkető tagokkal nézem végig, ahogy a szellem megszállja a lányt és az ég világon semmit se tehetünk ellene, bár az az igazság, ha meglenne a pálcám akkor se tudom, hogy mit kell csinálni megszállás ellen. A sokk hatására nem csoda, hogy Tita, aki nem is Tita, könnyedén megragadja a torkomat és vagyok én akármennyire stramm a "kicsi a bors, de erős" mondást mintázva, azért nem túl nőesen felhördülök és azonnal a torkomhoz kapom a kezemet, hogy megpróbáljam lefejteni magamról. Viszont nyilvánvalóan nem Tita fizikai erejével állok szembe és ahogy a falhoz akar csapni megpróbálok szellemmé válni újra, hogy az ütődés helyett csak átússzak a túloldalra, vagy ha nincsen túloldal, mert mondjuk csak föld van, gyorsan kikeveredjek, mert eddig soha az életben nem próbáltam meg levegőt venni úgy, hogy éppen szellemalakban voltam és nem most próbálom ki. Már ha egyáltalán összejön és nem csak csattanok a falon, ahogy a szellem nagyon is akarná. Persze nem fordulhatok mindig ehhez, így számítok fejfájásra, orrvérzésre, szédülésre, vagy arra, hogy egyszerűen nem is sikerül, szóval ezesetben csak egy jó nagyot nyekkenek és lecsúszok a földre. Az a baj, hogy nem vehetem elő újra a pisztolyt, nem akarom Titát megölni, így csak reménykedhetek a torkomat markolászva és tapogatva, hogy Julia Lumossolenje segít a helyzeten és addig van időnk újragondolni az egészet. - Argh... akkor áldjuk meg az istenért! Vagy áldozzuk fel ezt a seggfejet, nekem mindegy, csak... hogyan békítsünk meg egy szellemet, ha nem is mi követtük el a bűnöket? - állok meg néha hörögni, hiszen ugyan szó szerint be nem zúzta a gigámat, de azért eléggé fájdalmas. - Az a barom bátyád ölte meg az ikertestvéred percekkel ezelőtt és vadászik ártatlanokra, őt vidd magaddal ne minket riogass! - folytatom tovább, minden érdemleges cselekvéstől mentesen, de igazából ha Janette-nek sikerül kicsit lelassítani a szellemet legalább, vagy Juliának a fénnyel összezavarni, akkor talán... csak talán eljutnak a tudatáig a szavaim. Legalább is ebben reménykedem, ha a falhoz lettem csapva, ha átúsztam a falon és kibukkantam máshol, akkor is.
//Kockadobásban dobtam és brutttál nincs meg (90+), ha jól sejtem mire dobunk akkor Ninon még a végén korlátozva marad örökre. xd ez is egy plot... xd
Szellemalak (ha van ideje/ereje rá): Képesek áttetsző szellemalakot felvenni néhány percre/körre. Ilyenkor átmehetnek falakon, nem éri őket fizikai támadás.//
Érzem, hogy az adrenalin elönti a testemet, az agyamat, és úgy mindent. A szívem a torkomban dobog, és annyi minden van, amitől a teljes pánik kerülgethet! A húgom ott fekszik lenn egy szadista őrülttel, és ki tudja, hogy él-e még, a pszichopata éppen Titát akarja kicsinálni, a tóból valamiféle szellem árny úszik elő, tele sötét energiákkal, amiktől szinte a rosszul lét kerülget, és ha mindez nem volna önmagában elegendő, akkor még a rohadék eső miatt - mondtam már, hogy gyűlölöm a rohadék esőt? - a mágiánk is oda van. Én pedig a mágiám nélkül egy könnyen eltaposható, jelentéktelen kis pondrónak érzem magam. Megpróbálok valamiféle árnypajzsot idézni magunk köré, hogy legalább a szellemet távol tartsam a kunyhó közeléből, és az egész csetepatétól, de ez is teljességgel haszontalan próbálkozás részemről. Persze Janette. Semmire se vagy jó, tőled aztán meghallhatnak a húgaid, és a társaid, mert a mágikus képességeid híján egy nagy nulla vagy! Hallom a hátam mögött a lövéseket, és a káosz hangjait az épületből, én pedig igazából semmit sem tudok tenni annak érdekében, hogy ne szabaduljanak el a dolgok még jobban. A pajzskísérletem olyan szánalmas lesz, hogy a kísértet kutyába se vesz szó szerint. Sőt annyiba se, mint egy darab kutyaürülék. Könnyűszerrel követi át a falakon a többieket a káosz közepébe. Így nekem sincs választásom. Sarkon fordulok, és Julia és Ninon után megyek a ház belsejébe, ahol a szellemlány éppen Titát szállja meg, és már csak arra eszmélek, hogy Tita testében Ninont próbálja fojtogatni. Mivel én nem vagyok olyan bátor, hogy pálcamágiához nyúljak, amikor semmi garancia rá, hogy működne, hiszen az átkot még nem törtük meg, ezért én ismét az elemi mágikus ösztöneimhez nyúlok vissza. Az inkvizítor képességemmel próbálom meg kiűzni Titátból a halott lány szellemét, vagy legalább azt elérni, hogy ne támadjon olyan hevesen, és Ninonnak legyen esélye valami védekezésre. - Olyan, mintha a hely el lenne átkozva, mintha a tó vonzaná a halált. - toldom még hozzá a többieknek az elméletem, bár nem sok ötletem van az átok megtörését illetően. Hogyan törsz meg egy átkot, ha nem vagy képes a legalapvetőbb pálcamágiákra sem, és a mágikus képességeid sem úgy működnek olyan szinten, ahogy kellene?
//Inkvizítor - 2. szint: Képes lehet elűzni a puszta akaratával a sötét teremtményeket, amiknek a hatalma viszonylag kicsi. Nagyobbak esetén maximum a támadást tudja késleltetni.
Győztesek medálja 6%
Janette Troops carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Magamat is meglepem kicsit vele, hogy sikerül végül bejutnom és még a lövést se rontom el, és mintha ott motoszkálna bennem az érzés, hogy újra tudok varázsolni? A tarkóm furán bizsereg, de nincs most időm agyalni, mert a dolgok gyorsan pörögnek körülöttem. Ninon támad és ha nem lenne ennyire durva a helyzet és a húgom a karomban akkor tátott szájjal nézném, ahogyan simán nekimegy a fickónak puszta kézzel is késsel. Én erre azt hiszem sose lenne képes, talán még akkor sem, ha az életem múlna rajta. Egyelőre a húgomra koncentrálok, mert most ő a legfontosabb, legalábbis jó eséllyel egészen addig, amíg a szellem bele nem száll Titába és meg nem támadja Ninont. Megvizsgálom Jot, hogy a kábításon kívül rendben van-e és ha igen, akkor igyekszem minimum valami fedezékben, távol fegyverektől stb. elhelyezni óvatosan. Nem látom értelmét felébreszteni, mert csak megijedne és jelen esetben félő, hogy az hátráltatást jelentene. - Nem lesz semmi baj... - simítom meg az arcát, ennyi még kell, hogy aztán rávegyem magamat és felálljak mellőle. Nem vagyok egy nagy szakértője a szellemeknek, bár az lennék! Viszont ennek ellenére tenni kell valamit és hát mi az, ami a szellemeknek, meg túlvilági lényeknek a legnagyobb ellensége, gondolom a fény. Tita felé irányítom hát a pálcámat, mert érzem, hogy már van benne erő. Azt a gonosz szellemet kellene kiűzni belőle, hogy Ninonnak ne essen baja, megy úgy mindegyikünknek, mert gondolom végeredményében mindünkkel végezni akarna. - Lumossolem! - a sok felhő és eső után biztos, hogy eléggé meg fogja lepni a lényt egy kiadós napsütés. Minden erőmmel arra koncentrálok milyen is volt még nyáron a szikrázó napsütésben egy rét közepén állni és most bizony ezt próbálom a szellemre irányítani a pálcámból. Ha kell, hát majd hunyorgunk addig, de neki vélhetően csak ártalmasabb egy kis hunyorgásnál.
//Lumossolem: Bűbáj, a lumos erősebb változata, vakító napfényt idéz. Bűbájtan: kiemelkedő, 35 pont, varázserő: 20 pont//
Julia valami különös bizsergést érez, mintha kattanna valami az elméjében, és ismét érzi a varázserőt. Lehet, hogy ez azzal is összeköthető, hogy kezd elállni az eső, ami majd’ negyven nap távlatából végre komoly eredményt jelent. Vagy az időjárás mágusok oldják meg lassan, vagy pedig az a fura sötét felhő kezd elvonulni. Julia tehát rálő a zárra, az kipattan, be tud menni. Még látja, hogy felé repül a szellem, lazán kikerülve a követ, de repül tovább. Viszont irányt vált, lehet, hogy érzékeli, hogy Juliában már van mágia, ezért átlebben a falon, egyenesen a lassan beájuló Titanille felé véve az irányt. Julia el tudja oldozni Joanne-t, de a lány nem tér magához, még az is lehet, hogy valami durva kábító gyógyszert kapott. Viszont Julia az oldozás közepette egy asztal mellett találja magát, rajta rengeteg fizikai fegyver, kések, machete, láncfűrész, hasonlók. A rendőrfőnök vélhetően kiélte szadista bosszúvágyát az Alana miatt meghalt csapat leszármazottain. Janette eldöntheti, hogy megy-e Julia mögött, de a tavat és a folyót figyelve egyértelmű, hogy a szellem nem nyughat most még békében, és a bátyjához hasonlóan bárkit meg fog támadni, akiben a halálának okozóját sejti. Most éppen úgy dönt, hogy testet akar, és azt szállja meg, akit a legkönnyebb. Az amúgy is sebesült Titát. Ezen még a rendőrfőnök is meglepődik, és emelkedne fel, amikor Ninon lövései elérik a combját. Kissé berogyaszt, de nem üvölt fel a fájdalomtól. Ninonnak sikerül belevágnia a saját kését a férfi combjába, és még le is fegyvereznie. A fickó itt tényleg térdre rogy, ám Titanille teste viszont felemelkedik, elválik a földtől, és villámgyorsan odareppenve Ninonhoz torkon ragadja a lányt, s durva erővel vágja falhoz. Janette eldöntheti, hogy közbeavatkozik-e, de jól sejti, a víz immár átkozott, de valahogy le kéne zavarni az átkot, mert ha el is pusztítják a rendőrfőnököt, a kísértet sosem fog békében nyugodni..
//Varázserő + szerencse próbát kérek Janett, Ninon határidő: október 22, én írok október 23//
Közel sem vagyunk egy jól kiképzett végrehajtó osztag, még nyomozók se vagyunk, csak egy csapat lány, akikel most már egyértelműen azért kértek fel, mert a parancsnok így akarta a családjaink miatt. Teljesen új információ nekem, hogy az apám fiatalkorában itt lehetett, és jól számon is fogom majd kérni, de most inkább az foglalkoztat, hogy sikerüljön átúsznom a falon és lelőni azt a férfit, aki éppen Titát készül megölni. Nagyott dobban a szívem, amikor Janette figyelemelterelése nem igazán sikerül és ugyan miután a férfi elmozdul még mindig sikerül lőnöm bele kettőt, de... de az ég világon semmi se történik. Mivel zsaruról beszélünk én inkább a mellényre gondolok és azonnal lejebb irányítom a fegyverem, hogy lábon lőjem, egyenesen hajlaton ami valószínűleg soha az életbe be se gyógyulna a muglik között, ha sikerül. Amikor Tita átmegy SheHulkba és ledönti a rendőrfőnököt akkor a lövöldözésem lehetősége a távolból lényegében elillan, és fogcsikorgatva biccentek utolsót Janette-nek és Juliának, mielőtt teljesen átúsznék a falon, hogy leugorva odaszaladjak és képes legyek odaérni mielőtt a rendőrfőnök még fel tudna tápászkodni Tita mellől. Ha nem jött össze a láblövés, akkor ezek után már így jártam, elmúlt az ablak, így, hogy együtt terültek el nem fogok lövöldözni, túlságosan veszélyes Titára nézve. Míg Julia a húgát próbálja kiszabadítani Janette pedig mögöttünk pajzsot idéz, én a furcsa érzést simán betudom annak, hogy egy elmebeteg sorozatgyilkossal harcolunk. Arra fókuszálok, ami az orrom előtt van, az pedig az, hogy lefegyverezzem a férfit, esetlegesen a saját fegyverét vágjam a lábába, vagy az én vadászkésemet, mintha tényleg fizikai harcra lettem volna képezve. Hát igen, a Drumstrang keményvonalas tanítása és az, hogy apám zsaru és állandóan menekülésben vagyok felért talán egy kiképzéssel. Hiába vagyok kicsi, meglepően erős vagyok a méretemhez képest hála a botharcnak, amit az első iskolámban szedtem magamnak és a jégtáncnak, amit a másodikból. Jelen pillanatban a nagy fantáziám és a rajzképességei nem igazán segítenének... Lehet, hogy közben kerülget az agyfasz, de képes vagyok akár kés-kés elleni harcra is kelni a férfivel, bár első sorban húzni az időt, ameddig a többiek is rendezik a soraikat, Joanne kiszabadul és Julia tud mással is törődni, esetleg Tita is biztonsággal ki tud kerülni a képből. Persze, ha átsuhanva a falon, bent a helyiségben van esélyem úgy lábon lőni a férfit, hogy közben senki se sérüljön meg, egyetlen egy pillanatra sem habozok és nincs szükség a táncra a késekkel.
// Beidézem, szimplán, hogy puhán érkezzek a falon átúszásból-ugrásból: Akrobata 1. szint: Képes olyannyira felgyorsulni, hogy függőleges falon felfuthat két métert maximálisan. Gond nélkül sétál végig vékony peremeken, kötélen is, egyensúlyából kis eséllyel kiesve.
Szerencse(30)+Varázserő(10)=40%
Nina Rae Smith carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
A dolgok már ott kicsúsztak a kezünkből, amikor eleredt ez a rohadt eső, és a képességeink java része is oda lett. Én mindig is a mágiámra támaszkodtam minden szinten. Sosem tagadtam le, hogy nem boldogulnék a muglik világában. Nem értek a kütyűikhez, és őszintén nem is érdekel a dolog. Legfeljebb egy jól felszerelt bűnügyi labor tudna lekötni esetükben. Egy darabig. Most egyszerűen úgy érzem, hogy csak minden haszon nélkül sodródom az árral. Még ha kivülről igyekszem is a magabiztos Troops lány látszatát kelteni. Valakinek muszáj. Én nem omolhatok össze, mert az az unokahúgaim végét is jelenthetné. Ezt pedig nem fogom megengedni. Nem ezért csináltam végig az akadémiát. Sajnos a metamorf mágiám, bár működni látszik, annyira mégsem, hogy megzavarjam rendőrfőnök uraságot. Kár. Persze pszichopaták gondolatmenetébe nem láthatok bele. De azért nagyon is szorítok azért, hogy Ninon eltalálja fószert, és valahogy Tita is megmeneküljön tőle. Akkor már majd el fogjuk tudni látni a sebét. De előbb a fickót kell ártalmatlanná tenni. Igazán kár, hogy most nem játszik a pálcamágiám. Lenne számára pár igazán kellemetlen kéretlen varázslatom. Ám ekkor már Julia zökkent ki, aki megrángatja a ruhám ujját. Így felé fordulok, és a követem a tekintetét, egészen a szellem alakik. Egy pillanatig igen erős kísértést érzek, hogy valami nagyon illetlen szaladjon ki a számon, mint korábban Ninonnak, de uralkodom ezen a késztetésen. Helyette hagyom, hogy az ösztöneim vegyék át az irányítást, és Julia elé fordulva, a testemmel igyekszem takarni őt és Ninont. A következő pillanatban pedig már arra koncentrálok a kezeimet magam elé tartva, hogy védőpajzsot vonjak magunk köré. Már, ha van bennem még ennyi mágia. Nem tudom, hogy ha sikerül is létrehozni, mennyire lesz hatásos a szellemlánnyal szemben, de meg kell próbálnom távol tartani. Legalábbis, amíg rá nem jövünk, hogy mi is ő pontosan, és hogy tudjuk végleg elűzni, megsemmisíteni, hogy többé ne árthasson. Bár már az is erősen elgondolkodtató, hogy hogy a bánatban tud megjelenni egyáltalán, és mért pont a vízből mászik elő? Talán ő is itt fulladt meg, és ez a tó eleve valami elátkozott sötét hely lenne? Minden esetre remélem, hogy vele szemben legalább sikerül időt nyernem a többieknek, hogy ne egyszerre kelljen két ellenséggel harcolnunk...
//Sötét nimfa - I. szint: Immunisak a saját elemükre (sötét nimfák esetén sötét varázslatok, átkok). Elemüknek megfelelő pajzsot idézhetnek akár több ember köré is egy adott területre, mint egy búra, ez véd fizikai és mágikus behatásoktól is, de a támadásokkal egyre gyengül és amíg a nimfa próbálja fenntartani az ő ereje is egyre csökken. (árnygömb)
Győztesek medálja 5%
Janette Troops carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Nem érzem úgy, mintha akár kicsit is jól alakulna ez az egész, sőt mintha egyre rosszabb lenne a helyzet. Nem csoda, hogy inkább átadom a helyemet a többieknek az ablaknál. Nem nagy a stressz tűrő képességem és ebben sajnos az is benne lehet, hogy nem sok jó dolog történt velem az utóbbi időben. Ez a mostani erre még jócskán rátesz egy lapáttal, főleg hogy még a húgom is odabent van. Tudom, hogy tennem kellene valamit, nem a másik két lányra hagyni mindent, de mégis úgy érzem, hogy esélyem se lenne akár jól célozni, akár bármi mást tenni, hiszen nincs mágiánk, akkor meg mégis mitévő lehetnék? Amikor mindezek után meglátom a felénk vészesen közeledő szellem alakot, valahogy fel sem fogom először, hogy nem kellene itt lennie, hiszen az eső miatt a szellemek mágikus alakja se működik rendesen és egyébként is mit keresett egyáltalán egy szellem a víz alatt? Az agyam mégis nehezen kapcsol, így először csak lassan már halkan szűkölve rángatom meg Janette karján a ruhát, és próbálom jelezni neki, hogy idekint is rohadt nagy gáz van, de amikor kicsit hátrafordulok felfogom, hogy bent se jobb a helyzet, úgyhogy bizony valamit muszáj tenni, a helyett, hogy itt nyávogok, lassan már szó szerint. - Bemegyek! - szólalok meg hirtelen, ami még őszintén szólva engem is meglep. Gyors helyzetfelméréssel megpróbálom felfogni, hogy mi is van körülöttünk, majd ha találok, akkor felkapok egy nagyobb követ, és először valami hülye gondolat folytán a közeledő szellem felé hajítom, csak aztán indulok meg az ajtó felé. Eőször megpróbálom simán lenyomni a kilincset, de ha zárva van, akkor a pisztollyal lövök a zárra. Ilyen közelről csak nem szúrom el... A húgom odabent van, gőzöm sincs hogy az izé, ami a tóból emelkedett ki vajon micsoda, vagy kicsoda, sőt még azt sem, hogy odabent az az akárki ember-e egyáltalán, de az már egyértelmű, hogy tennem kell valamit. Az nem megoldás, ha a többiekre hagyom, mert nekik ugyanúgy nincs sok lehetőségük, még ha Ninon netán szellem alakban gyorsabban be is jut, mint én, de akkor is többen mégis csak hatásosabbak vagyunk, Janette pedig remélhetőleg utánam jön, ha ő is meglátja a szellemalakot, miután jeleztem neki. Ha esetleg sikerül bejutnom, akkor először a húgomat próbálom meg eloldozni, kiszabadítani, Ninon lövései miatt nem látom értelmét, hogy kereszttűzbe kerüljek.
//Varázserő+Szerencse= 20+20 = 40 %
Julia Z. Troops carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Julia kissé arébb áll, hogy Janette be tudjon szólni ál-Alanaként, vagy hogy Ninon lőni tudjon, de közben mintha a közeli tó felől bugyborékolást hallana. Ha odakapja a fejét, láthatja, hogy egy női alak (vagy inkább kislány) emelkedik ki a felszín alól, s száguld pont felé. Hogy milyen szándékkal, azt még nem lehet tudni. Janette tehát amennyire tudja, felveszi Alana alakját, de a rendőrfőnöknek teljesen el van borulva az elméje, vagy pedig annyira józanul megtervezte az elmúlt kb. 20 évet, hogy nem zavarodik össze. Fél szemmel felnéz ugyan, de ez ez nem állítja meg. Titanille viszont váratlanul olyan adrenalin löketet kap, hogy széttépi a köteleit, a fájdalom most erőt ad. Azzal a lendülettel sodorja el a fickót, ahogyan felpattan, noha a lábai is boka tájékon össze vannak kötve a szék lábaival. Hiába próbál, nem tud arra is figyelni, hogy ne akadályozza a többieket. Szerencséje van, nem kerül ugyan Ninon lővonalába, de így kimozdítja a gyilkost. Ninon fel tudja mérni, kicsit javít a fegyveren, de amúgy jónak tűnik, most már csak a célpont a lényeg. Aki kap ugyan így két lövést a felső testébe, de vagy nem értek létfontosságú szervet, vagy pedig az illető tényleg valami természetfeletti, ahogyan az elejétől gondolták. Tita tehát küzd rendesen, a széket sem tudja felkapni, de egyúttal el is esnek mindketten, csak azért nem bírkóznak jobban, mert a szék is ott van, ami immár a lány vádlijába is vág. Ninon szellemalakja teljesen jól működik viszont mind az öten kezdenek valami furcsa bizsegést érezni úgy tarkó tájon.
//Varázserő + szerencse próbát kérek, határidő: október 12, én írok október 13-án//
Már az is döbbenet önmagában, hogy a rednőrfőnökkel szemezek, de hogy rájött a tervemre.. hát cink. Nem is cink, hanem nagyon nagy gáz. Mert ez még veszélyes is lehet, na mondjuk azt nem sejtem előre, hogy mennyire és milyen hamar. - Én nem akartam semmilyen időt húzni. Azt sem tudom, hogy jönnek-e utánam, vagy már őket is eltette láb alól maga pszichopata állat! - szájalok vele, csípőből tüzelve, mert kicsit már amolyan minden mindegy érzésem van az egész ügyet illetőn. Nem igazán reménykedem abban, hogy majd innen könnyen szabadulok és egyelőre ötletem sincs, hogy Jot hogyan szabadítsam ki. Na és nem is lesz egyhamar, mert a látásom belehomályosul a döbbenetlöketbe, melyet a combomba vágott kés okoz. Ha eddig nem hívtam volna fel magunkra valaki figyelmét, akkor most a belőlem felszakadó sikoly bizonyára Timbuktuig eljut, nemhogy a többi lány füléig. Remélem Jo is magához tér tőle rendesen, mert az tuti, hogy egyedül jobb, mint ketten. Ami furcsa, hogy a fájdalmat nem érzem, csak a félelem csalta elő a hangomat, ám mintha a véremmel együtt a maradék józan eszem is elfolyt volna úgy próbálok erős rántásokkal megszabadulni a lekötözött helyzetemből. Mintha épp nem is szúrtak volna combon, vagy ilyesmi. Ha elég gyorsan mozgok talán akkor tudok akkora erőt kifejteni, hogy ez sikerüljön. Nem biztos, nincs is bennem tudatosság ezt illetőn, csak szabadulni akarok és minimum taknyán törölni ezt a rendőrfőnököt. Mondjuk egy péklapáttal. Vagy a székemmel, amire lekötözött. A többiek érkezése eljut a tudatomig, hallom is őket, s a tevékenységüket, így ha észlelhetem hogy merre kéne mozduljak ahhoz, hogy ne legyek útban akkor meg is teszem.
// Energiamágus: Energiákkal való manipulálás, belső erő növelése, koncentrálása, energia löket stb. 1. szint: Képes saját belső energiáit koncentrálva az emberi sebesség 2-szeresére is felgyorsulni. Erős fájdalomtűrési küszöbe van, nyílt sebek, vágások esetén is ugyanúgy harcol tovább, mintha nem érzékelné a fájdalmat, de amikor már nem koncentrál hirtelen taglózza le a koncentrálódott fájdalom, jó eséllyel beájul, ha erőteljes sebesülésről volt szó.
Azzal ellentétben, hogy a sírkövet simán felrúgtam volna a holdig, egy friss elhúnytat minden tisztelettel próbálok átkutatni, amennyire ez lehetséges. A gondnok bácsit is óvatosan forgattam meg, ahogy a lánynak öltözött pasival is teszem ezúttal. A Csontevő nem éppen azért kapta a nevét, mert olyan kellemes társaság lett volna, szóval láttam már csúnya dolgokat, de azért engem is megvisel a dolog, még ha nem is mutatom. A kezem kissé megremeg, amikor újra a kezembe kerül a fotó és jobban megnézve sikerül beazonosítanom a többi főszereplőjét is a történetünknek. Mivel összejátszunk annyira, hogy nem hagyjuk egymást hátra, felemelkedem, és a képet megmutatva röviden összefoglalom. - A bátyuk állhat minden mögött, a rendőrfőnök. Végig megvezetett minket és ki tudja, hogy Joanne tényleg hazament-e. Viszont az, hogy miért ölte meg a saját öccsét... Pjotr-t. - jut eszembe a név, amit elmondott nekünk korábban, amikor Alanának öltözve csepegtette el nekünk az információkat, és kétlem, hogy változtatott volna rajta, így szívesebben nevezem így, mint Alanának. Nem mintha ez lenne a legnagyobb problémánk, hogy kinek mi a neve. Bár tekintve, hogy Alana és Piotr az ikerpár kétlem, hogy a rendőrfőnök valódi neve lett volna a tipikusan ír vagy skót Angus McNamara. Minden esetre olyan erősen harapok a számba, amikor megmutatják, hogy mit találtak és rálátást nyerek Joanne-re és Titanille-re, hogy azonnal kiserken a vér az ajkaimon, de azon kívül, hogy egy pillanatra egész testben megfeszülök, más hangot nem adok. Az a baj, hogy nem is nagyon merek megszólalni, de mivel Janette úgy helyezkedik, hogy kint maradjon és én is előveszem a fegyverem, Juliának biccentek, hogy ő próbáljon bejutni, ameddig mi kintről fedezzük illetve eltereljük a figyelmet. Konkrétan esélytelen az, hogy így némán eljeleljem Janette-nek, hogy pontosan mire is számíthat, pedig azt hiszem, hogy ezzel egy kicsit meg fogom döbbenteni, de... eszemben sincs elfedni előle a képességeimet, sosem azért voltam titkolózó, mert inkább hagynék akárkit megdögölni, csak ne fedjem fel őket. Azért voltam titkolózó, mert nem ismertem őket, és mert egyáltalán nem bíztam Alanában... Pjotr-ben, nem is értem miért. Úgy helyezkedem, hogy ne lássanak rám a kisablakon, de csak azután, hogy megnéztem "Angus" helyzetét és mozgását, hogy vélhetően merre fog mozdulni, amikor Janette felszólal, hiszen az alakjának megváltoztatása eléggé egyértelmű jele annak, hogy meg akarja mutatni magát. Így lényegében ő válik csalivá, hiszen a gyilkosának kiabál épen és egészségesen, nyilván tudni fogja a férfi, hogy valami nem kóser. Viszont figyelemterelésből ötös. Először felmérem a fegyverem, hogy ne hagyjon cserben, biztosan működjön, aztán... nos... olyat teszek, amit valószínűleg még egyikük sem látott. Ahelyett, hogy a kisablakon bukkannék elő, hogy lőjek, a falon hajolok át, hogy amennyiben tiszta a cél, gondolkodás nélkül lelőjem a férfit. Persze amennyiben nem sikerül áttetszővé válnom és áthajolnom a falon, marad az, hogy a kisablakon keresztül veszem fel fürgén a pozíciót és lövök, de remélhetőleg az eső még nem szívta el teljesen a szellemalakomat és kitart legalább arra az 5 mp-re, ameddig megsorozom. Nyilván figyelek arra, hogy Tita és Joanne véletlenül SE kerüljön kereszttűzbe és ne kapja el őket egy kósza golyó. Ha nincs is teljesen tiszta rálátásom, akkor is fedezőtűzként lövök még néhányat, hogy Juliának legyen esélye bemenni a lányokért. Persze, el akarom kapni a rohadékot, szóval nem valószínű, hogy megállok annál, hogy örüljek, ha a társaink életben maradnak, valószínűleg azonnal üldözőbe venném megkerülve a helyet, ha látnám, hogy valami másik kijáraton menekül.
// Dzsinn I., részlet: nagyon szkeptikus vagyok a pisztolyainkkal. Javítás: megtudnak javítani törött, sérült tárgyakat, akár mágikusakat is. A tárgy erejétől, sérülésének mértékétől függ a javítás ideje, ami lehet néhány perc illetve óra is. Szellemalak: Képesek áttetsző szellemalakot felvenni néhány percre/körre. Ilyenkor átmehetnek falakon, nem éri őket fizikai támadás. //
Nem a legjobb dolog, hogy Ninon még több cölöpöt talál. Ráadásul ez az egész helyzet valahogy úgy kívül esik azon, amivel kezdeni tudok valamit. Túl sok minden van itt, ami összezavarhat. Akárki is a tettes, jól csinálja a macska-egér játékot. Csakhogy nekem már elegem van a játszadozásból. - Lehet, hogy a gyilkosunk bekattant, és azt hiszi, hogy ez ugyanaz a generáció. Vagy csak nem érdekli más a bosszún kívül. - vonom meg a vállam Ninon szavaira. Nem vagyok éppen penge az agyament pszichopaták gondolatmenetének követésében. Ki tudja mi jár éppen a fejében? Szerintem mind ki vagyunk már bukva. Viszont az én feladatom, hogy ne engedjek ennek teret, és igyekezzek Juliában is tartani a lelket. Szerintem egy nap igen is remek gyógyító lehetne. Főként, ha végre a bácsikám is belátná, hogy a lányai nem feltétlen az aurorkodásban fogják megtalálni a jövőjüket. Most viszont nincs időnk az érzelmekre, és lelkizésre. Össze kell szednünk magunkat, és kideríteni mi folyik itt végre. Végül Julival találunk egy kis ablakot, amin át egy suterén helyiségbe láthatunk le. Nem mondom, hogy nem döbbent meg, és sokkol le a látvány, ahogy kezd összeállni a dolog. Az ájult Jo, a minden bizonnyal az életéért beszélő Tita, és a... a Rendőrfőnök, aki maga a pszichopata gyilkos. Aki eddig rángatott minket dróton. De esküszöm, ha Jo-nak a legkisebb baja esett, akkor minimum megváltásként könyörög majd néhány dementoréért, mire végzek vele. Ez lesz a minimum. Amikor pedig Tita lábába vágja a kést, akkor kedvem lenne belőni az ablakon. Talán meg is tenném, hogy védjem a lányt, ha nem félnék tőle, hogy pont Titát lövöm agyon a támadója helyett. Hiszen még sosem lőttem ez előtt. A pálcám pedig nem használható az átokverte eső miatt. Juli szavaira csak a szám elé helyezem a mutató ujjam, jelezve, hogy nem szeretném, ha a hangok felvonnák ránk a figyelmet. Ezzel együtt Ninon felé igyekszem fordulni, és vele szemkontaktust keresni. Az egyértelmű, hogy hármunk közül ő boldogul legjobban a mugli fegyverekkel. Így előbb a pisztolya, majd az ablak felé mutatok, némán feltéve a kérdést, hogy mit gondol el tudná-e találni innen a fickót? Megvárva Ninon reakcióját, esetlegesen azt, hogy elhelyezkedjen lövő pozícióba az ablaknál, a metamorf mágiámat próbálom segítségül hívni, amikor végül az ablak mellől bekiabálok. A hangomat és beszéd stílusomat az Ál-Alanáéra változtatva, illetve amennyire tudom a testem is az övéhez hasonlóvá téve. Még ha nem is lehet tökéletes az eredmény, főként a jelenlegi körülmények közt, remélem, hogy talán annyira elég, hogy összezavarjam vele a fickót, és segítsek Ninonnak jobb helyzetbe kerülni. Esetleg Titának, ha bármit próbálna tenni. - Add fel Angus! Vége van. Engedd el a lányokat! - idézem fel, hogy milyen keresztnéven mutatkozott be a kis játékunk elején, amikor saját maga után küldött. Ez aztán a fordulat Angus McNamara!
//Metamorfmágus - I. szint: Képes a szeme, haja, bőre színének változtatására. Valamelyest +20-25 kg a testalkatát is változtatni képes, nem magasság, csupán izomzat/zsír tekintetében. Képes már általa hallott emberi hang utánzására.//
Eléggé istenesen ki vagyok bukva, de Janettenek sikerül elvonnia a tekintetemet a halott ál-Alanáról, akivel Ninon foglalkozik. Biztos, hogy nem lennék képes átkutatni és még az is megkérdőjeleződik bennem hogyan tudnék orvosi munkát végezni az Auror Parancsnokságon, ha egyszer ennyire nem bírom a halál látványát. Nem hiszem, hogy csak azon múlik a dolog, hogy ezt az Alanát felületesen ismertük, hiszen nem voltunk vele komoly kapcsolatban, csak pár órája találkoztunk vele először, mégis totál kiborít a halála. Persze benne van az is, hogy egyben Titát és saját magunkat is féltem, hiszen azért így már a saját bőrönkön érezhetjük a halál szelét. - Jól van... tudom... - bököm ki végül nagy nehezen Janette nyugtatási próbálkozására, de mindenesetre mindenképpen megvárjuk Ninont mielőbb bármit is jobban megnéznéni. Csak akkor vagyok hajlandó tovább indulni, ha már ő is jön velünk, hiszen az már egyértelmű, hogy senkinek se szabad egyedül maradnia és ki tudja, hogy egyáltalán hány gyilkos van. Meg aztán egységben az erő, inkább legyünk hárman, mint ketten. Szóval, ha Ninon is megvan, akkor nézzük csak meg az épületet és látjuk akkor már jó eséllyel mindhárman a jelenetet. Még nagyobb ijedelem ül ki az arcomra, amikor meglátom, hogy a húgom is ott van és ki tudja, hogy milyen állapotban, amikor pedig aztán a fickó belevágja a kést Tita lábába a szám elé kapom a kezemet, mert biztos, hogy felsikítanék, amit nem biztos, hogy elnyomni Tita kiáltása, ami minden bizonnyal elég hangos lesz ezek után. Ha lenne most nálunk használható pálca, akkor bizony már a kezemben lenne, de így csak a pisztolyt próbálom remegő kézzel kitapogatni. - Nem... nem tudnék célozni... - Ninon és Janette jóval higgadtabb volt nálam eddig is, szóval ha kell, akkor bizony simn hátrébb állok, hogy ők próbáljanak belőni az ablakon, vagy tudom is én, vagy inkább menjünk a hátsó kisajtón át, mert ha hibázunk, akkor a többieknek annyi? De nem sok időnk van észrevétlenül bejutni. Kérdőn pillantok a másik két lányra, hátha higgadtabb döntést tudnak hozni, hogy az ajtót nézzük-e meg, vagy a kis ablakon át lőjenek-e be.
A lábnyomok azért nem hatalmasak, nincsen szó yetiről vagy vérfarkasról. Csak éppen a lánynak hitt ál-Alanához képest lényegesen nagyobbak, pár számmal, mintha valami nagydarab férfi lépkedett volna mellette a sárban. A halott fiatal fiú mellett Julia a hátsó bejáratot nézi, és talál! Ez a faházak között egy főépület lehet, és egy afféle szeméttárolóhoz vezető kis lépcsőt pillant meg, ott le tudnak surranni, de persze megkerülhetik az épületet, hogy elől menjenek be. Ha Julia és Janette legjebb ereszkedik, akkor láthatja, hogy a tároló mellett viszont egy kis ablak van, amolyan szuterén helység, pince részleg, amire rálátnak, s ott van bent Joanne ájultan, meg Titanille is az eszméleténél maradva, de egy csuklyás alakkal alkudozik az életéért cserébe. Az illető ezen a ponton hátraveti a csuklyát, s az illető nem más, mint a mugli rendőrfőnök! Így már egyértelmű, miért tudták eltűntetni Joanne-t. A további indokok, motivációk még homályosokat, hiszen nem tudni, hogy mi köze van az ikerpárhoz. Julia is agyal rendesen, bár ő azért többször észrevette, hogy Alana eléggé fiús, de már egyértelmű neki is, hogy a kislány halt meg, a fiú pedig valahogy átvette a helyét. Hogy kényszerből, vagy saját döntésből, az jó kérdés.
Ninon a holtestet kutatgatja át, de nem talál nála papírokat, nyilván a kocsikulcsot is a kapitányságon kapta, a benzinkúton pedig nem vett semmit. Ahogyan viszont a képet nézegeti a francia lány, most nagyon elmosódva észreveheti az ikreket a szülők lábánál. A két kisgyerek nagyon hasonlít egymásra, nem csoda, ha a fiú át tudta venni a lány helyét később. Viszont még inkább homályosan a csapattól lényegesen távolabb egy fiút is észrevesz, aki alaposan benne jár a kamasz korban, arcán furcsa iszony látszik, mintha.. rettegne a víztől. Esélyesen az ikrek idősebb bátyja, aki eleve nem akart menni a túrára, de valószinűleg az ikrek beszálltak a csónakba, amiből kiesett a kislány. Onnantól kezdve a báty – a későbbi mugli rendőrfőnök – bosszút állt a felelőtlen csapattagokon. Titanille pedig már farkasszemet tud nézni a gyilkossal. A rendőrfőnök egy fűrészfogas kést egyensúlyozgat az ujjai között, hogy negédes, de mégis fenyegető hangon rázza meg a fejét. – Tudom, hogy mire megy ki a játék, hogy húzd az időt, amíg a többiek ideérnek. Nem! – Vágja bele tövig a kést Tita combjába, aki érezheti, hogy pokoli a fájdalom, ahogyan a penge végigszalad az izmok között, de szerencséjére csontot vagy artériát nem ér. Kérdés, hogy ez a plusz adrenalinlöket miben segíthet a lánynak, hogy valahogy szabaduljon.
Hazudnék, ha azt állítanám, hogy számítottam valamire, ám ettől függetlenül mégis a nem számítottam erre módon lep meg Joanne jelenléte. Azonnal két dolog merül fel bennem. Egyrészt örülök, hogy Christ végül mégse vontuk bele ebbe az őrületbe, másrészt pedig aggódni kezdek a társnőmért. Közöttünk ő volt a legfiatalabb, egyértelműen nem kellett volna velünk legyen, de nyilván nem volt beleszólásom abba se, hogy engem delegáljanak, pláne abba, hogy mást. Szó ami szó megugrik bennem az ideg, de nem ugorhatok oda hozzá - ha tudnék se tehetném - mert jobbnak tűnik tettetni az aléltat és nem felfedni magam az érkező előtt. Felfordul a gyomrom a negédes megjegyzésétől, s elönt a hartéri pulykaméreg. Alsó ajkamba harapok, ezzel próbálom visszafogni magam, s nem kezdek el vele izomból szájalni, az nem vezetne sehová így varázserő nélkül. És amúgy is ott hadonászik azzal a késsel. A rohadék. Remegő hangon szólalok meg, mint aki épp csak most ébredt és máris retteg, mint valami kis virágszál. Amúgy tényéeg félős vagyok, bizonyos dolgokat ki nem állhatok, de most dolgozik az adrenalin azért. - Nem beszélgethetnénk egy kicsit előtte? Úgyse lesz lehetőségem senkinek elmondani, amit hallottam, de hadd ne haljak meg kíváncsian. Kérdezhetek? Légyszi! Beszéltetni szeretném, hátha ha tovább hallgatom a hangját rájöhetek honnan ilyen rohadt ismerős. Mert hogy az, abban biztos vagyok..
Jobb tippem nekem sincsen, amikor Janette visszakérdez, ráadásul ez is eredetileg Titáé volt, nem az enyém. Észre se nagyon veszem, hogy Juliának bántja a fülét, ami kiszalad a számon, hiszen egyrészt ekkor már azzal foglalkozunk, hogy megtaláltuk Alana sírját és "Alana" és Tita szőrén szálán eltűntek, ráadásul az eső se állt el, annyira nem is lehet az arc mimikáit figyelni. Jelen esetben még az se érdekel, ha leszűrik ebből, hogy nem vagyok tősgyökeres francica. Azt már úgy is tudják, hogy nem az az egyetlen nyelvem, tökéletesen anyanyelvi szinten beszélem az angolt is, és azt is, hogy tökéletesen elvagyok katonai cuccban és a legjobban tudom közöttük kezelni a lőfegyvereket. Egyik se egy tipikus Beauxbatons-i neveltetés. Minden esetre bocsánatot kérni biztosan nem fogok a káromkodásért, ahogy azért se, hogy az acélbetétessel rúgok egy nagyot. Janette megérzései arra utalnak, hogy tényleg Alana a rosszándék, akit érzett, ezért nem csoda, ha nem kicsit hibáztatom magam, hogy szem elől tévesztettem. Ahogy viszont meglátom a többi cölöpöt... - Van még több. Lehet, hogy az összes halottat jelöli, lehet, hogy akármi történt Alanával... vagy az ikrével, már ha az egész történet igaz volt, a tragédiáért úgy ahogy van az egész akkori táborozó csoportot hibáztatják és vadásszák le most. De ez nevetséges, ha a dátum jó, akkor Alana kilenc éves volt, gondolom mindenki más is ekörüli, most meg egy generációval későbbieket vadásznak le, nincsen semmi értelme, semmi, semmi... A felmenőitek meg húsz évvel hamarabb voltak itt. - pörgetem az agyamat, és vele együtt a számat, de legalább már nem káromkodok, hanem úton vagyok affelé, hogy feldolgozzam az egészet. Még eközben is azt mondom, hogy "szüleitek" és nem szüleink, elég rendesen beleverte apa, hogy mindenki előtt tagadjak le mindent, amit csak lehet a családunkról. - Átalakult volna... valamivé? - ráncolom össze a homlokom, amikor Julia felvonja a figyelmet a nagy lábnyomra, de hát látszik, hogy nem vagyunk annyira tapasztaltak, hogy könnyebben összerakjuk a sztorit. Ahogy utolérjük Alanát nem éppen erre számítok, az látszik, a fegyverem először az alakjára szegezem amíg rá nem jövök, közelebb nem érünk és nem rajzolódik ki, hogy mi történik. Olyan erősen harapok a számba, hogy azonnal kiserken a vérem és oldalra rántom a fegyvert, abba az irányba, amerre a haldokló Alana mutat, már ha van ilyen irány és nem azt akarta egyszerűen megmutatni, hogy nem is ő Alana. Nekem egyetlen árva percig se tűnt fiúsnak, de a sminket és a hosszú hajt leszámítva én sem vagyok éppen lányos az elöl deszka hátul léc alkatommal, a kocsis számmal és azzal, hogy milyen természetesen viselem a katonás szerkókat, szóval... Gyilkosként gyanakodtam rá, hogy fiú lenne, egyáltalán nem. - Basszus... - nyögöm, de ahogy az előző holtestet is megvizsgáltuk, hogy Ál-Alanán se sétálhatunk csak úgy át. Intek nekik, hogy el ne induljanak, szét ne válljunk, adjanak még pár percet, mert habár elég rendesen kerülget a rosszul lét a friss sebektől, nem akarok azonnal tovább menni. Találkoztunk egy cölöppel a kapitányságon, egy cölöppel a gondnoknál, a síroknál, és most itt van Alana, akit elragadtak. Ha Alana meghalt valóban kilenc évesen, talán a fiú élte túl és vagy ő az, aki meghasonlott és Alanaként élte tovább az életét, vagy teljesen rossz az időrendünk és teljesen más, az egyik eredeti táborozó leszármazottja. Ötletem rengeteg van, csak jó lenne tudni melyik az igazság és hogy akkor ki is a gyilkos. Amennyiben nyitva maradt a szeme összeszorított állkapccsal lehajtom, hogy megnézzem volt-e nála bármilyen irat, amiről kiderül az igazi személyazonossága illetve körülötte is van-e gravírozott cölöp, mint a többieknél. Tudom, hogy Tita élete is veszélyben van, hogy sietnünk kell, de ha vakon rohanunk tovább lehet, hogy a tudatlanságunk lesz a vesztünk. Ettől függetlenül nem húzom az időt, de azért ha találok valamit és biztosak vagyunk benne, hogy a faházban mellettünk nincs senki, az eső alól belépek az teraszára vagy megállapodok valahol az eresz alatt és megmutatok mindent, amit összegyűjtöttem, a fényképet is a táborozókról a többieknek, amit a másik holttestnél találtam. - Nem az volt, akinek mondta magát, de okkal volt itt, köze van mindenhez és tudnunk kéne micsoda. - jegyzem meg, de ha tényleg semmi egyebet nem találunk akkor persze követem őket és nem maradok le rágódni a kérdéseken. Majd rágódok... menet közben, fegyverrel a kezemben.
// Dzsinn I. - Szerencsefaktor: 15 % esély van rá, hogy a következő cselekvésük tökéletesen sikerül. Minden cselekvés előtt (a hozzászólás végén) dobhatnak rá, de ha egyszer sikerült megdobni, aznap már nem próbálkozhat újra.
Nina Rae Smith carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
- Cölöpök? Hmm... - nézegetem elgondolkodva a jelöléseket. Végül is ez teljesen logikusnak tűnik, bár én soha életemben nem sátoroztam még, fogalmam sincs, hogy kell egy sátrat felverni. Vagy egyáltalán az emberek minek ütnek le a földbe helyzetjelző cölöpöket. A gond csak az, hogy az átokverte eső miatt még mindig nem használhatom a pálcám. Így nem valószínű, hogy ennél az elméletnél magamtól képes leszek tovább jutni. A helyzet viszont rohamosan fordul még ennél is rosszabbra. Nem lepődöm meg annyira Ninon káromkodásán. Inkább gyorsan leszűröm, hogy ő valószínűleg teljesen más háttérrel és neveltetéssel rendelkezik, mint mi Julival. De most nincs itt az ideje, hogy ezt tegyük szóvá. Bátorítóan szorítom meg az unokahúgom kezét, de közben azért válaszolok Ninon kérdésére is. - A sikátortól volt folyamatosan az a rossz megérzésem. Alana is ott volt, most viszont, hogy eltűnt, az érzés is. Ami jelenleg talán még nyomasztóbb. - ismerem el. Ezzel lényegében azt is, hogy nyomot vesztettem. De szerencsére Juli meg nyomokat talál. Addig, amíg azok végére nem járunk már felesleges volna találgatni. Nincs szükség légből kapott elméletekre. Bár azzal egyetértek, hogy ez az egész a nagyon zavaros, ahogy Julia fel is hívja rá a figyelmet. Én sem értem jobban a helyzetet, ez pedig nem éppen biztató. A nyomokat követve pedig újabb csúnya meglepetés vár minket. Egy pillanatig én is dermedten figyelem a haldokló Áll-Alanát. Tehát nem ő volt a gyilkos, bár őszinte sem volt. Ennek viszont nem kellett volna meg történnie, ha mi felkészültebbek vagyunk, és és... nem bukunk el. Egy pillanatra lehunyom a szemem, majd sóhajtva fordulok Julia felé, mert sejtem, hogy leginkább őt kavarhatja fel ez a látvány. - Julia, rajta már nem segíthetünk. Tovább kell mennünk. Megtaláljuk, aki ezt tette, és Titát is. De szükség van rád. - fordítom egy gyengéd, de határozott mozdulattal az arcát a sajátom felé, miközben a másik kezemet bátorítóan a vállára helyezem. Így próbálva elszakítani a figyelmét a holttesttől. Nem mondom, hogy engem nem kavar fel. De ha itt fagyunk le, akkor mi is csak levadászható bábok leszünk, és akkor mind meghalunk, a gyilkos pedig győz. Ez nem történhet meg. Ha Julia ismét a nyomok keresésével van elfoglalva, akkor hozzá hasonlóan, én is előveszem a pisztolyt, biztos ami biztos alapon. Majd abba az irányba indulok keresni, ahova az Áll-Alana a haláltusája közben mutatott. Hátha rájövök, hogy mit akarhatott szerncsétlen...
//Inkvizítor - 1. szint: 10 méter sugarú körben megérzi a sötét teremtmények jelenlétét, pl. élőholtak, átváltozott alakváltók, de nem emberek. Sokkal könnyebben rájön ezek gyenge pontjára, tehát a mesélő ilyenkor akár privát üzit is írhat neki.//
Megszorítom Janette kezét, mert az biztos, hogy jelenleg nem kellene senkinek sem egyedül maradnia. Azért Ninon hirtelen jött káromkodása elég rendesen meglep és egy pillanatra ki is zökkenek a keresgélésből. Eddig is előfordult, hogy másképp viselkedett, amire adott valamiféle magyarázatot ugyan, de ettől még nem kevésbé bántja a fülemet és furcsa most ez ilyen töménységben hirtelen. Annak ellenére, hogy én magam is ki vagyok bukva, ha tényleg arról van szó, hogy Alana művelt valamit, de... - Én már nem értem. A lábnyomok olyan furcsán hatalmasak. - azért próbálom követni őket, de akkor is nagyon fura, hogy azt hisszük valami szörny, aztán hogy mégsem, aztán, hogy mégis... Valaki nagyon össze akar minket zavarni, és még aggasztóbb, hogy mindeközben nem tudjuk, hogy mi van Titával. Ezért szorongatom Janette kezét is igyekszem a sár ellenére is minél gyorsabban haladni a nyomok mentén, mert akár perceken is múlhat Tita élete. Amikor aztán sikerül belefutni az épületbe, és ott van Alana, aki nem is ő igazából, hát elég rendesen lesokkolódom már megint. A szám elé kapom a kezeimet és dermedten figyelem távolról a haláltusát. Annyi valahol tudat alatt realizálódik bennem, hogy úgyse nagyon lehet tenni érte semmit, de ha lehetne se tudnék most megmoccanni, amíg ki nem leheli a lelkét és jó eséllyel akkor is úgy kell valakinek magamhoz téríteni, hogy megmoccanjak. Már szinte az pörög a szemem előtt le, hogy mi van akkor, ha Tita is halott már, pedig nem rég ismerjük egymást, de mégis csak rettenetes lenne így látni, vagy bárhogy máshol holtan. Szóval akkor vagyok hajlandó tovább indulni megkeresni Titát, ha valaki észhez térít, de akkor természetesen megpróbálom újra felismerni a nyomokat, hogy tudjuk hol mentek be, vagy van-e esetleg hátsó bejárat stb. Azért a pisztolyt is kitapogatom, mert ha valaki késsel vagdos torkokat, akkor nekünk is bőven van félnivalónk.
Ninon a rúgása közepette azért mégiscsak mázlis, ugyanis a sírkőtől nem messze frisebb, és régebbi ásásnyomokat is talál, meg még néhány sátorcölöpöt. Akaratlanul is eszébe juthat, hogy az egykori raftingos csapat családtagjai közül néhányan itt hevernek valami jelöletlen, csak cölöpök által jelölt tömegsírban. Ahogy Janette is hiszi, valaki itt nagyon módszeres, emberi stratégiával vadászta le azokat, akiket valamiért kiszemelt. És hogy miért az opál eső alatt? Talán hogy mágiával ne lehessen utánajárni olyan könnyen.. Nyilván ez csak feltevés, hiszen huszonsok év távlatából aligha lehetett az ilyesmit előre kivárni, inkább csak hirtelen eltervezett stratégia lehet, hogy a gyilkos most lépett. Janette rossz érzése már csak azért is fokozódik, mert megszűnik a nyomasztó érzés, ami eddig körbevette, Alana távozásával nyoma sincsen a sötét teretmény jelenlétének.. Vagy.. a gyilkos eddig is rájuk lesett, és Alanát elhurcolva ezért nem érezni a jelenlétét? Talán sosem fog kiderülni. Julia keresgél, megvizsgálja a nyomokat, ahol Tita eltűnt. Elsőre több lábnyomot fedez fel, az egyik kisebb, a másik elképesztően nagy. Dulakodásnak nem sok nyoma van, Titát egész egyszerűen leütötték, vagy elkábították, onnantól pedig hangtalanul vitték, ám.. Úgy pár percnyi nyomkövetés után feltűnik az ösvényen az első ház a tavi táborból, s a mindent áztató eső függönyén át Julia felfedezi Alana testét. A lány torka fel van vágva, nagyon friss seb lehet, konkrétan neki van esve a faház falának, még bugyborékol, de már menthetetlen. Észreveszi a lányokat, tágra nyílt szemmel próbál mutatni valamit. Megoldja a felsőjét, ami alól kigurulnak a kitömésre alkalmas gombócok, s alatta.. Egy fiú teste van… Ezért volt hát annyira fiús! Az ál-Alana ezen a ponton viszont nem moccan többet, végleg elvérzik..
Titanak szóló spoiler
Spoiler:
Tita ahogyan eszmél, s felméri, hogy hol is van, megpillantja maga mellett a szintén lekötözött, de teljesen bekómált Joanne-t. A fiatal lány szőkés hajában alvadt vérfolt, csúnyán leütötték, remélhetőleg nincsen nagyobb baja. Az illető, aki a lépcsőn jön le, egy fűrészfogas kést forgat szép csuklómozdulatokkal. Az illető igen magas, jóvágású alak, de nem látni az arcát a fejét takaró kámzsa miatt. Amikor megszólal, a hangja rém ismerős, de Tita a szédelgés miatt még nem tudja hova tenni.. – Megvárjuk a többieket kedvesem, vagy máris megnézzük, hogy milyen vagy belülről?
//Határidő szept 18 én írok szeptember 19-én//
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Green Park 2022-09-07, 14:56
Tita reagja :
A nyomkereses nem veszelytelen, mindig hallottam ezt a frazist, de sosem hittem benne. Nem sodortam meg veszelybe magam eppen ezert nem is tartottam attol, hogy megesik valaha. Kis hal voltam egy nagy vizben, nem szamitottam semmire. Epp ezert ezt akkora meglepeteskent, hogy elsotetult elottem a vilag. A fajdalomra tan nem is emlekeznek, de amikor magamhoz terek azonnal szaggatni kezd a fejem, igy hat nehez lenne elfelejteem, hogy itt bizony valami nem oke. Automatikusan pattannek fel, de eselyem sincs hiszen le vagyok kotozve. Elso otletem, hogy sikoltsak, de megis torkomra forr a szo, mert mintha leptek zajat hallanam. Ugy teszek, mintha meg mindig nem lennek magamnal, lehunyom a szememet es a fejemet lelogatom mintha ernyedt testem bizonyitana magatehetetlensegemet. Remelem lejon a diszno es ki tudok ra lesni a hajfuggonyom alol, hadd lassam mifele szerzet rabolt el ide.
Már majdnem beleszólok, de Julia magától elharapja a mondatot, mielőtt még sötétebbbre festené a helyzetünket, bár az tény, hogy nem valami rózsás. Viszont a pánikkal se megyünk sokra, azon kívül, hogy ösztönszerűen mentjük magunkat és elmenekülünk, ahelyett, hogy felgöngyölítenénk az ügyet. Azzal pedig kétlem, hogy jó pontokat szereznék Angliában a Roxforti felvételemhez, szóval, bár annyit nem ér, hogy bele is dögöljek, szeretnék tovább menni, amíg nem vagyunk konkrét életveszélyben. Ha tudnám, hogy ez nemsokára el is jön... - A helyzetüket. Ha cölöpök. - válaszolom Janette-nek röviden, tekintve, hogy állandó menekülés volt az életem azért láttam már nem egy-két sátrat és fel is vertem jó néhányat, bár az igaz, hogy a használati utasítást sose használtam, de a számozást azért nézhettem. Illetve mivel Titanille korábban is említette a sátorcölöpöt, nem csoda, hogy oda vánszorog vissza a gondolatom. Szó szerint folyamatosan úgy fordultam, hogy a szemem sarkából lássam Alanát mióta csak elindultunk az őrsről, és most még is miközben átnézem a hullát kikerül a látóteremből és ameddig megzavar apám látványa a fényképen addig meg is történik a baj. Azonnal ahogy felismerem el is süllyesztem a képet az egyik zsebembe, de ha valaki rákérdezne, azonnal azt mondom, hogy az kéne még, hogy ez a rohadt eső elmossa, mielőtt még normálisan megvizsgálhattuk volna. Ahogy felegyenesedünk bólintok Janette-nek. - Hülyeség volt ez az egész szörnyetegezés, Alana, hazudtá... - és azonnal Alanát keresem a tekintetemmel, ahogy eddig is tettem, gyanakvóan, de nincsen sehol. Julia is eltávolodott, de őt látom... Titanille-lel ellentétben. Talán túl nagy is volt a csönd, talán furcsa volt az is, hogy a fényeket se igazgatta tovább, de az az egyetlen pillanat, amíg az apámat megláttam elég is volt. - Az a hülye picsa, folyamatosan figyeltem és azért is ő a geci, hihetetlen, hogy ez a kis kurva végig félre akart vezetni minket, be se vettem és így is meg vagyunk baszódva. - ömlik ki belőlem a káromkodás, mintha minimum valami alvilági tróger lennék, ami eléggé ellentmond a Beauxbatons-i csini szerelésemnek, de a jelenlegi egyenruhánknak is. Bár a katonák is tudnak elég ótvarul beszélni, ez is igaz, de az fix, hogy jelenleg nem olyan társaságban vagyok, akik nagyon így adnák ki a gőzt. Julia érzelmesebbnek tűnik, finomabbnak, Janette meg egészen egyszerűen karót nyelt, szóval lehet lesz egy kis pislogás a reakciómra a társunk eltűnését és a sírkövet látva. - Persze, hogy nem hagyjuk hátra, de ez a rohadt eső... - helyeselek Juliának, miközben a mellkasomban és a fejemben is eléggé erősen dübörög az ideg, hiszen tényleg folyamatosan figyeltem a csajt, tényleg nem bíztam benne, de így is megszívtuk, ami csöppet jobban fáj még annál is, mintha gyanútlan lettem volna. - Janette. - fordulok a lány felé, de közben természetesen együtt mozgok velük, ahogy eddig is tettem, ugyan össze nem kapaszkodom, inkább a fegyveremen tartom az egyik kezem. - Alana volt mindig a közös pont, amikor szar megérzésed volt, ugye? Tudod követni? Mit tudom én, szimat? - dobom be, mert egyébként fogalmam sincsen, hogy pontosan milyen képességek miatt mondta korábban, hogy megérzései vannak, látnok, vérfarkas, valami egyéb, a Roxforttól távol nem olyan mindennapos a képességek garmadája. Persze jelenleg még azzal se vagyok tisztában, hogy én mit is örököltem az apai ágról, ami az én apámat elég kegyetlenül átugrotta a varázsképességével együtt - nem véletlen hiszem, hogy sima mugli zsaru, aki ótvar bajba keveredett és azért menekülünk állandóan. Dühömben mielőtt elindulnánk azért még az acélbakancsommal belerúgok abba a sírba teljes erővel, tekintve, hogy ACÉL bakancs, úgy se lesz tőle semmi bajom, de egy kis dühömet kiadtam. Akárki is hever itt és akárkivel is voltunk eddig, nem lesz nagyon lelkiismeretfurdalásom, ha egy ártatlan hulla sírját rúgdosom, neki már úgy is mindegy.
// Dzsinn I. - Szerencsefaktor: 15 % esély van rá, hogy a következő cselekvésük tökéletesen sikerül. Minden cselekvés előtt (a hozzászólás végén) dobhatnak rá, de ha egyszer sikerült megdobni, aznap már nem próbálkozhat újra.
Nina Rae Smith carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Szívesen vigasztalnám, és pátyolgatnám még Julit. Tényleg. Bár sajnos ebben vannak hiányosságaim. Ebben a családban nem igazán tanultuk meg, hogy kell azt mondani a másiknak, hogy "szeretlek húgi, és vigyázok rád" vagy valami hasonló. Az ilyen érzelgősségek valahogy mindig távol álltak a családunktól. Ellentétben a szerencsétlenül magas elvárásokkal, amikből bőven akadt. Például, hogy mindannyiunknak aurorrá kell válni, ha akarjuk, ha nem. Sajnos így Julit se kímélhetem meg a szörnyű valóságtól. Még ha szeretném is. Főként, mert volt olyan szerencsétlen, hogy ebbe a családba született. Így kénytelen vagyok most elengedni őt, hogy a feladatra koncentrálhassak, és végre minél előbb haza mehessünk. Úgy szeretnék már végre a jó öreg Troops-kúriában a saját szobámban lenni, és boldogan és szárazon létezni. Nem igazán tetszik a dolog, hogy minél tovább vizsgálódunk, annál inkább úgy tűnik, hogy nem is egy szörnyeteg van a dolgok mögött. Vagy legalábbis nem szó szerinti értelemben. Ahogy az esőben a fém "fogakat" vizsgálom lassan betűk tűnnek fel rajtuk. - Ezt nézzétek, ezeken jelölések vannak. "C1" és "D1"! De mit jelölhetnek szerintetek? Na, az már biztos, hogy ilyen nincs a természetben! - azt el kell ismernem, hogy a természetismeret órákon általában nem nagyon figyeltem. De még olyanról nem hallottam, hogy vadállatok fogai számozottak lennének. Még ha vannak is jelentős hiányosságaim legendás lények gondozásából. Ninon találgatásai hirtelen nem is tűnnek annyira légből kapottnak, és butaságnak. Főként, ahogy együtt vizsgáljuk a szerencsétlen férfi holttestét. - Ez nagyon is emberien módszeresnek tűnik. - vonom le a következtetést a hulla vizsgálatából. Aztán, ahogy Juli megszólal, már fordulok is felé, hogy felállva megnézzem, ő mit talált, amire a véleményét alapozza. Ha meglátom a sírkövet, akkor pedig szinte azonnal keresni kezdem a tekintetemmel Alanát. Valahogy éreztem a velünk mozgó sötétséget, és végig ott volt bennem a kétség a viselkedésével kapcsolatban. Mármint a legtöbb "áldozat" menekülne a helyszín elől, és nem be sétálna oda újra. Hirtelen kezdem nagyon is úgy érezni, hogy belőle éreztem azt a nyugtalanító dolgot. Amikor pedig az is feltűnik, hogy Tita eltűnt, legszívesebben elkáromkodnám magam. Egyedül a neveltetésem gátol ebben meg. Persze. Janette Troops a tökéletes, elkényeztetett úrilány. - Maradjunk szorosan együtt. Nem lenne jó, ha egyesével tűnnénk el. - azt hiszem ez felesleges megállapítás, és már legszívesebben sikítva szaladnék hazáig. De ezt nyilván nem tehetem meg. Már túl messzire jutottunk. El kell kapnunk azt a bizonyos gyilkost, és megmenteni a társunk. Kerül, amibe kerül. Az egyetlen baj, hogy a pálcám nélkül egy tehetetlen félembernek érzem magam. Mindig kizárólag a mágiámra támaszkodtam. Ha használhatnék bűbájt, akkor tobzódnék az ötletekben, de így? Mire leszek jó, ha meg is találjuk az ellenséget? Golyófogónak? Pazar halál. Az egyetlen dolog, amit most tehetek, azon túl, hogy bátorítóan megszorítom Juli kezét, hogy a képességem próbálom ismét segítségül hívni. Megérezni, hogy ami eddig követett minket, most merre tarthat, vagy még mindig minket figyel-e? Bár ellőhetnék egy keresőbűbájt. De ez az átkozott eső... nagyon is segíti a gyilkosunk, hogy eltüntesse a nyomait. Sajnos.
//Inkvizítor - 1. szint: 10 méter sugarú körben megérzi a sötét teremtmények jelenlétét, pl. élőholtak, átváltozott alakváltók, de nem emberek. Sokkal könnyebben rájön ezek gyenge pontjára, tehát a mesélő ilyenkor akár privát üzit is írhat neki.
Győztesek medálja 3%
Janette Troops carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
