2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Hyde Park és a St. James’s Park között terül el, egy fákkal borított rét, ahol padokat helyeztek el a megpihenni vágyók részére. A parkot délen a Constitution Hill, keleten a Queen's Walk sétálóutca északon pedig a Piccadilly határolja, valamint rengeteg étterem, kocsma és pár szórakozóhely, amik java részét varázslók üzemeltetik. Népszerű a fiatal varázslók és boszorkányok körében, mivel ez az a hely Londonban, ahol leginkább el lehet vegyülni a muglik között minden feltűnés nélkül.
Érzem, hogy az adrenalin elönti a testemet, az agyamat, és úgy mindent. A szívem a torkomban dobog, és annyi minden van, amitől a teljes pánik kerülgethet! A húgom ott fekszik lenn egy szadista őrülttel, és ki tudja, hogy él-e még, a pszichopata éppen Titát akarja kicsinálni, a tóból valamiféle szellem árny úszik elő, tele sötét energiákkal, amiktől szinte a rosszul lét kerülget, és ha mindez nem volna önmagában elegendő, akkor még a rohadék eső miatt - mondtam már, hogy gyűlölöm a rohadék esőt? - a mágiánk is oda van. Én pedig a mágiám nélkül egy könnyen eltaposható, jelentéktelen kis pondrónak érzem magam. Megpróbálok valamiféle árnypajzsot idézni magunk köré, hogy legalább a szellemet távol tartsam a kunyhó közeléből, és az egész csetepatétól, de ez is teljességgel haszontalan próbálkozás részemről. Persze Janette. Semmire se vagy jó, tőled aztán meghallhatnak a húgaid, és a társaid, mert a mágikus képességeid híján egy nagy nulla vagy! Hallom a hátam mögött a lövéseket, és a káosz hangjait az épületből, én pedig igazából semmit sem tudok tenni annak érdekében, hogy ne szabaduljanak el a dolgok még jobban. A pajzskísérletem olyan szánalmas lesz, hogy a kísértet kutyába se vesz szó szerint. Sőt annyiba se, mint egy darab kutyaürülék. Könnyűszerrel követi át a falakon a többieket a káosz közepébe. Így nekem sincs választásom. Sarkon fordulok, és Julia és Ninon után megyek a ház belsejébe, ahol a szellemlány éppen Titát szállja meg, és már csak arra eszmélek, hogy Tita testében Ninont próbálja fojtogatni. Mivel én nem vagyok olyan bátor, hogy pálcamágiához nyúljak, amikor semmi garancia rá, hogy működne, hiszen az átkot még nem törtük meg, ezért én ismét az elemi mágikus ösztöneimhez nyúlok vissza. Az inkvizítor képességemmel próbálom meg kiűzni Titátból a halott lány szellemét, vagy legalább azt elérni, hogy ne támadjon olyan hevesen, és Ninonnak legyen esélye valami védekezésre. - Olyan, mintha a hely el lenne átkozva, mintha a tó vonzaná a halált. - toldom még hozzá a többieknek az elméletem, bár nem sok ötletem van az átok megtörését illetően. Hogyan törsz meg egy átkot, ha nem vagy képes a legalapvetőbb pálcamágiákra sem, és a mágikus képességeid sem úgy működnek olyan szinten, ahogy kellene?
//Inkvizítor - 2. szint: Képes lehet elűzni a puszta akaratával a sötét teremtményeket, amiknek a hatalma viszonylag kicsi. Nagyobbak esetén maximum a támadást tudja késleltetni.
Győztesek medálja 6%
Janette Troops carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Magamat is meglepem kicsit vele, hogy sikerül végül bejutnom és még a lövést se rontom el, és mintha ott motoszkálna bennem az érzés, hogy újra tudok varázsolni? A tarkóm furán bizsereg, de nincs most időm agyalni, mert a dolgok gyorsan pörögnek körülöttem. Ninon támad és ha nem lenne ennyire durva a helyzet és a húgom a karomban akkor tátott szájjal nézném, ahogyan simán nekimegy a fickónak puszta kézzel is késsel. Én erre azt hiszem sose lenne képes, talán még akkor sem, ha az életem múlna rajta. Egyelőre a húgomra koncentrálok, mert most ő a legfontosabb, legalábbis jó eséllyel egészen addig, amíg a szellem bele nem száll Titába és meg nem támadja Ninont. Megvizsgálom Jot, hogy a kábításon kívül rendben van-e és ha igen, akkor igyekszem minimum valami fedezékben, távol fegyverektől stb. elhelyezni óvatosan. Nem látom értelmét felébreszteni, mert csak megijedne és jelen esetben félő, hogy az hátráltatást jelentene. - Nem lesz semmi baj... - simítom meg az arcát, ennyi még kell, hogy aztán rávegyem magamat és felálljak mellőle. Nem vagyok egy nagy szakértője a szellemeknek, bár az lennék! Viszont ennek ellenére tenni kell valamit és hát mi az, ami a szellemeknek, meg túlvilági lényeknek a legnagyobb ellensége, gondolom a fény. Tita felé irányítom hát a pálcámat, mert érzem, hogy már van benne erő. Azt a gonosz szellemet kellene kiűzni belőle, hogy Ninonnak ne essen baja, megy úgy mindegyikünknek, mert gondolom végeredményében mindünkkel végezni akarna. - Lumossolem! - a sok felhő és eső után biztos, hogy eléggé meg fogja lepni a lényt egy kiadós napsütés. Minden erőmmel arra koncentrálok milyen is volt még nyáron a szikrázó napsütésben egy rét közepén állni és most bizony ezt próbálom a szellemre irányítani a pálcámból. Ha kell, hát majd hunyorgunk addig, de neki vélhetően csak ártalmasabb egy kis hunyorgásnál.
//Lumossolem: Bűbáj, a lumos erősebb változata, vakító napfényt idéz. Bűbájtan: kiemelkedő, 35 pont, varázserő: 20 pont//
Julia valami különös bizsergést érez, mintha kattanna valami az elméjében, és ismét érzi a varázserőt. Lehet, hogy ez azzal is összeköthető, hogy kezd elállni az eső, ami majd’ negyven nap távlatából végre komoly eredményt jelent. Vagy az időjárás mágusok oldják meg lassan, vagy pedig az a fura sötét felhő kezd elvonulni. Julia tehát rálő a zárra, az kipattan, be tud menni. Még látja, hogy felé repül a szellem, lazán kikerülve a követ, de repül tovább. Viszont irányt vált, lehet, hogy érzékeli, hogy Juliában már van mágia, ezért átlebben a falon, egyenesen a lassan beájuló Titanille felé véve az irányt. Julia el tudja oldozni Joanne-t, de a lány nem tér magához, még az is lehet, hogy valami durva kábító gyógyszert kapott. Viszont Julia az oldozás közepette egy asztal mellett találja magát, rajta rengeteg fizikai fegyver, kések, machete, láncfűrész, hasonlók. A rendőrfőnök vélhetően kiélte szadista bosszúvágyát az Alana miatt meghalt csapat leszármazottain. Janette eldöntheti, hogy megy-e Julia mögött, de a tavat és a folyót figyelve egyértelmű, hogy a szellem nem nyughat most még békében, és a bátyjához hasonlóan bárkit meg fog támadni, akiben a halálának okozóját sejti. Most éppen úgy dönt, hogy testet akar, és azt szállja meg, akit a legkönnyebb. Az amúgy is sebesült Titát. Ezen még a rendőrfőnök is meglepődik, és emelkedne fel, amikor Ninon lövései elérik a combját. Kissé berogyaszt, de nem üvölt fel a fájdalomtól. Ninonnak sikerül belevágnia a saját kését a férfi combjába, és még le is fegyvereznie. A fickó itt tényleg térdre rogy, ám Titanille teste viszont felemelkedik, elválik a földtől, és villámgyorsan odareppenve Ninonhoz torkon ragadja a lányt, s durva erővel vágja falhoz. Janette eldöntheti, hogy közbeavatkozik-e, de jól sejti, a víz immár átkozott, de valahogy le kéne zavarni az átkot, mert ha el is pusztítják a rendőrfőnököt, a kísértet sosem fog békében nyugodni..
//Varázserő + szerencse próbát kérek Janett, Ninon határidő: október 22, én írok október 23//
Közel sem vagyunk egy jól kiképzett végrehajtó osztag, még nyomozók se vagyunk, csak egy csapat lány, akikel most már egyértelműen azért kértek fel, mert a parancsnok így akarta a családjaink miatt. Teljesen új információ nekem, hogy az apám fiatalkorában itt lehetett, és jól számon is fogom majd kérni, de most inkább az foglalkoztat, hogy sikerüljön átúsznom a falon és lelőni azt a férfit, aki éppen Titát készül megölni. Nagyott dobban a szívem, amikor Janette figyelemelterelése nem igazán sikerül és ugyan miután a férfi elmozdul még mindig sikerül lőnöm bele kettőt, de... de az ég világon semmi se történik. Mivel zsaruról beszélünk én inkább a mellényre gondolok és azonnal lejebb irányítom a fegyverem, hogy lábon lőjem, egyenesen hajlaton ami valószínűleg soha az életbe be se gyógyulna a muglik között, ha sikerül. Amikor Tita átmegy SheHulkba és ledönti a rendőrfőnököt akkor a lövöldözésem lehetősége a távolból lényegében elillan, és fogcsikorgatva biccentek utolsót Janette-nek és Juliának, mielőtt teljesen átúsznék a falon, hogy leugorva odaszaladjak és képes legyek odaérni mielőtt a rendőrfőnök még fel tudna tápászkodni Tita mellől. Ha nem jött össze a láblövés, akkor ezek után már így jártam, elmúlt az ablak, így, hogy együtt terültek el nem fogok lövöldözni, túlságosan veszélyes Titára nézve. Míg Julia a húgát próbálja kiszabadítani Janette pedig mögöttünk pajzsot idéz, én a furcsa érzést simán betudom annak, hogy egy elmebeteg sorozatgyilkossal harcolunk. Arra fókuszálok, ami az orrom előtt van, az pedig az, hogy lefegyverezzem a férfit, esetlegesen a saját fegyverét vágjam a lábába, vagy az én vadászkésemet, mintha tényleg fizikai harcra lettem volna képezve. Hát igen, a Drumstrang keményvonalas tanítása és az, hogy apám zsaru és állandóan menekülésben vagyok felért talán egy kiképzéssel. Hiába vagyok kicsi, meglepően erős vagyok a méretemhez képest hála a botharcnak, amit az első iskolámban szedtem magamnak és a jégtáncnak, amit a másodikból. Jelen pillanatban a nagy fantáziám és a rajzképességei nem igazán segítenének... Lehet, hogy közben kerülget az agyfasz, de képes vagyok akár kés-kés elleni harcra is kelni a férfivel, bár első sorban húzni az időt, ameddig a többiek is rendezik a soraikat, Joanne kiszabadul és Julia tud mással is törődni, esetleg Tita is biztonsággal ki tud kerülni a képből. Persze, ha átsuhanva a falon, bent a helyiségben van esélyem úgy lábon lőni a férfit, hogy közben senki se sérüljön meg, egyetlen egy pillanatra sem habozok és nincs szükség a táncra a késekkel.
// Beidézem, szimplán, hogy puhán érkezzek a falon átúszásból-ugrásból: Akrobata 1. szint: Képes olyannyira felgyorsulni, hogy függőleges falon felfuthat két métert maximálisan. Gond nélkül sétál végig vékony peremeken, kötélen is, egyensúlyából kis eséllyel kiesve.
Szerencse(30)+Varázserő(10)=40%
Nina Rae Smith carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
A dolgok már ott kicsúsztak a kezünkből, amikor eleredt ez a rohadt eső, és a képességeink java része is oda lett. Én mindig is a mágiámra támaszkodtam minden szinten. Sosem tagadtam le, hogy nem boldogulnék a muglik világában. Nem értek a kütyűikhez, és őszintén nem is érdekel a dolog. Legfeljebb egy jól felszerelt bűnügyi labor tudna lekötni esetükben. Egy darabig. Most egyszerűen úgy érzem, hogy csak minden haszon nélkül sodródom az árral. Még ha kivülről igyekszem is a magabiztos Troops lány látszatát kelteni. Valakinek muszáj. Én nem omolhatok össze, mert az az unokahúgaim végét is jelenthetné. Ezt pedig nem fogom megengedni. Nem ezért csináltam végig az akadémiát. Sajnos a metamorf mágiám, bár működni látszik, annyira mégsem, hogy megzavarjam rendőrfőnök uraságot. Kár. Persze pszichopaták gondolatmenetébe nem láthatok bele. De azért nagyon is szorítok azért, hogy Ninon eltalálja fószert, és valahogy Tita is megmeneküljön tőle. Akkor már majd el fogjuk tudni látni a sebét. De előbb a fickót kell ártalmatlanná tenni. Igazán kár, hogy most nem játszik a pálcamágiám. Lenne számára pár igazán kellemetlen kéretlen varázslatom. Ám ekkor már Julia zökkent ki, aki megrángatja a ruhám ujját. Így felé fordulok, és a követem a tekintetét, egészen a szellem alakik. Egy pillanatig igen erős kísértést érzek, hogy valami nagyon illetlen szaladjon ki a számon, mint korábban Ninonnak, de uralkodom ezen a késztetésen. Helyette hagyom, hogy az ösztöneim vegyék át az irányítást, és Julia elé fordulva, a testemmel igyekszem takarni őt és Ninont. A következő pillanatban pedig már arra koncentrálok a kezeimet magam elé tartva, hogy védőpajzsot vonjak magunk köré. Már, ha van bennem még ennyi mágia. Nem tudom, hogy ha sikerül is létrehozni, mennyire lesz hatásos a szellemlánnyal szemben, de meg kell próbálnom távol tartani. Legalábbis, amíg rá nem jövünk, hogy mi is ő pontosan, és hogy tudjuk végleg elűzni, megsemmisíteni, hogy többé ne árthasson. Bár már az is erősen elgondolkodtató, hogy hogy a bánatban tud megjelenni egyáltalán, és mért pont a vízből mászik elő? Talán ő is itt fulladt meg, és ez a tó eleve valami elátkozott sötét hely lenne? Minden esetre remélem, hogy vele szemben legalább sikerül időt nyernem a többieknek, hogy ne egyszerre kelljen két ellenséggel harcolnunk...
//Sötét nimfa - I. szint: Immunisak a saját elemükre (sötét nimfák esetén sötét varázslatok, átkok). Elemüknek megfelelő pajzsot idézhetnek akár több ember köré is egy adott területre, mint egy búra, ez véd fizikai és mágikus behatásoktól is, de a támadásokkal egyre gyengül és amíg a nimfa próbálja fenntartani az ő ereje is egyre csökken. (árnygömb)
Győztesek medálja 5%
Janette Troops carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Nem érzem úgy, mintha akár kicsit is jól alakulna ez az egész, sőt mintha egyre rosszabb lenne a helyzet. Nem csoda, hogy inkább átadom a helyemet a többieknek az ablaknál. Nem nagy a stressz tűrő képességem és ebben sajnos az is benne lehet, hogy nem sok jó dolog történt velem az utóbbi időben. Ez a mostani erre még jócskán rátesz egy lapáttal, főleg hogy még a húgom is odabent van. Tudom, hogy tennem kellene valamit, nem a másik két lányra hagyni mindent, de mégis úgy érzem, hogy esélyem se lenne akár jól célozni, akár bármi mást tenni, hiszen nincs mágiánk, akkor meg mégis mitévő lehetnék? Amikor mindezek után meglátom a felénk vészesen közeledő szellem alakot, valahogy fel sem fogom először, hogy nem kellene itt lennie, hiszen az eső miatt a szellemek mágikus alakja se működik rendesen és egyébként is mit keresett egyáltalán egy szellem a víz alatt? Az agyam mégis nehezen kapcsol, így először csak lassan már halkan szűkölve rángatom meg Janette karján a ruhát, és próbálom jelezni neki, hogy idekint is rohadt nagy gáz van, de amikor kicsit hátrafordulok felfogom, hogy bent se jobb a helyzet, úgyhogy bizony valamit muszáj tenni, a helyett, hogy itt nyávogok, lassan már szó szerint. - Bemegyek! - szólalok meg hirtelen, ami még őszintén szólva engem is meglep. Gyors helyzetfelméréssel megpróbálom felfogni, hogy mi is van körülöttünk, majd ha találok, akkor felkapok egy nagyobb követ, és először valami hülye gondolat folytán a közeledő szellem felé hajítom, csak aztán indulok meg az ajtó felé. Eőször megpróbálom simán lenyomni a kilincset, de ha zárva van, akkor a pisztollyal lövök a zárra. Ilyen közelről csak nem szúrom el... A húgom odabent van, gőzöm sincs hogy az izé, ami a tóból emelkedett ki vajon micsoda, vagy kicsoda, sőt még azt sem, hogy odabent az az akárki ember-e egyáltalán, de az már egyértelmű, hogy tennem kell valamit. Az nem megoldás, ha a többiekre hagyom, mert nekik ugyanúgy nincs sok lehetőségük, még ha Ninon netán szellem alakban gyorsabban be is jut, mint én, de akkor is többen mégis csak hatásosabbak vagyunk, Janette pedig remélhetőleg utánam jön, ha ő is meglátja a szellemalakot, miután jeleztem neki. Ha esetleg sikerül bejutnom, akkor először a húgomat próbálom meg eloldozni, kiszabadítani, Ninon lövései miatt nem látom értelmét, hogy kereszttűzbe kerüljek.
//Varázserő+Szerencse= 20+20 = 40 %
Julia Z. Troops carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Julia kissé arébb áll, hogy Janette be tudjon szólni ál-Alanaként, vagy hogy Ninon lőni tudjon, de közben mintha a közeli tó felől bugyborékolást hallana. Ha odakapja a fejét, láthatja, hogy egy női alak (vagy inkább kislány) emelkedik ki a felszín alól, s száguld pont felé. Hogy milyen szándékkal, azt még nem lehet tudni. Janette tehát amennyire tudja, felveszi Alana alakját, de a rendőrfőnöknek teljesen el van borulva az elméje, vagy pedig annyira józanul megtervezte az elmúlt kb. 20 évet, hogy nem zavarodik össze. Fél szemmel felnéz ugyan, de ez ez nem állítja meg. Titanille viszont váratlanul olyan adrenalin löketet kap, hogy széttépi a köteleit, a fájdalom most erőt ad. Azzal a lendülettel sodorja el a fickót, ahogyan felpattan, noha a lábai is boka tájékon össze vannak kötve a szék lábaival. Hiába próbál, nem tud arra is figyelni, hogy ne akadályozza a többieket. Szerencséje van, nem kerül ugyan Ninon lővonalába, de így kimozdítja a gyilkost. Ninon fel tudja mérni, kicsit javít a fegyveren, de amúgy jónak tűnik, most már csak a célpont a lényeg. Aki kap ugyan így két lövést a felső testébe, de vagy nem értek létfontosságú szervet, vagy pedig az illető tényleg valami természetfeletti, ahogyan az elejétől gondolták. Tita tehát küzd rendesen, a széket sem tudja felkapni, de egyúttal el is esnek mindketten, csak azért nem bírkóznak jobban, mert a szék is ott van, ami immár a lány vádlijába is vág. Ninon szellemalakja teljesen jól működik viszont mind az öten kezdenek valami furcsa bizsegést érezni úgy tarkó tájon.
//Varázserő + szerencse próbát kérek, határidő: október 12, én írok október 13-án//
Már az is döbbenet önmagában, hogy a rednőrfőnökkel szemezek, de hogy rájött a tervemre.. hát cink. Nem is cink, hanem nagyon nagy gáz. Mert ez még veszélyes is lehet, na mondjuk azt nem sejtem előre, hogy mennyire és milyen hamar. - Én nem akartam semmilyen időt húzni. Azt sem tudom, hogy jönnek-e utánam, vagy már őket is eltette láb alól maga pszichopata állat! - szájalok vele, csípőből tüzelve, mert kicsit már amolyan minden mindegy érzésem van az egész ügyet illetőn. Nem igazán reménykedem abban, hogy majd innen könnyen szabadulok és egyelőre ötletem sincs, hogy Jot hogyan szabadítsam ki. Na és nem is lesz egyhamar, mert a látásom belehomályosul a döbbenetlöketbe, melyet a combomba vágott kés okoz. Ha eddig nem hívtam volna fel magunkra valaki figyelmét, akkor most a belőlem felszakadó sikoly bizonyára Timbuktuig eljut, nemhogy a többi lány füléig. Remélem Jo is magához tér tőle rendesen, mert az tuti, hogy egyedül jobb, mint ketten. Ami furcsa, hogy a fájdalmat nem érzem, csak a félelem csalta elő a hangomat, ám mintha a véremmel együtt a maradék józan eszem is elfolyt volna úgy próbálok erős rántásokkal megszabadulni a lekötözött helyzetemből. Mintha épp nem is szúrtak volna combon, vagy ilyesmi. Ha elég gyorsan mozgok talán akkor tudok akkora erőt kifejteni, hogy ez sikerüljön. Nem biztos, nincs is bennem tudatosság ezt illetőn, csak szabadulni akarok és minimum taknyán törölni ezt a rendőrfőnököt. Mondjuk egy péklapáttal. Vagy a székemmel, amire lekötözött. A többiek érkezése eljut a tudatomig, hallom is őket, s a tevékenységüket, így ha észlelhetem hogy merre kéne mozduljak ahhoz, hogy ne legyek útban akkor meg is teszem.
// Energiamágus: Energiákkal való manipulálás, belső erő növelése, koncentrálása, energia löket stb. 1. szint: Képes saját belső energiáit koncentrálva az emberi sebesség 2-szeresére is felgyorsulni. Erős fájdalomtűrési küszöbe van, nyílt sebek, vágások esetén is ugyanúgy harcol tovább, mintha nem érzékelné a fájdalmat, de amikor már nem koncentrál hirtelen taglózza le a koncentrálódott fájdalom, jó eséllyel beájul, ha erőteljes sebesülésről volt szó.
Azzal ellentétben, hogy a sírkövet simán felrúgtam volna a holdig, egy friss elhúnytat minden tisztelettel próbálok átkutatni, amennyire ez lehetséges. A gondnok bácsit is óvatosan forgattam meg, ahogy a lánynak öltözött pasival is teszem ezúttal. A Csontevő nem éppen azért kapta a nevét, mert olyan kellemes társaság lett volna, szóval láttam már csúnya dolgokat, de azért engem is megvisel a dolog, még ha nem is mutatom. A kezem kissé megremeg, amikor újra a kezembe kerül a fotó és jobban megnézve sikerül beazonosítanom a többi főszereplőjét is a történetünknek. Mivel összejátszunk annyira, hogy nem hagyjuk egymást hátra, felemelkedem, és a képet megmutatva röviden összefoglalom. - A bátyuk állhat minden mögött, a rendőrfőnök. Végig megvezetett minket és ki tudja, hogy Joanne tényleg hazament-e. Viszont az, hogy miért ölte meg a saját öccsét... Pjotr-t. - jut eszembe a név, amit elmondott nekünk korábban, amikor Alanának öltözve csepegtette el nekünk az információkat, és kétlem, hogy változtatott volna rajta, így szívesebben nevezem így, mint Alanának. Nem mintha ez lenne a legnagyobb problémánk, hogy kinek mi a neve. Bár tekintve, hogy Alana és Piotr az ikerpár kétlem, hogy a rendőrfőnök valódi neve lett volna a tipikusan ír vagy skót Angus McNamara. Minden esetre olyan erősen harapok a számba, amikor megmutatják, hogy mit találtak és rálátást nyerek Joanne-re és Titanille-re, hogy azonnal kiserken a vér az ajkaimon, de azon kívül, hogy egy pillanatra egész testben megfeszülök, más hangot nem adok. Az a baj, hogy nem is nagyon merek megszólalni, de mivel Janette úgy helyezkedik, hogy kint maradjon és én is előveszem a fegyverem, Juliának biccentek, hogy ő próbáljon bejutni, ameddig mi kintről fedezzük illetve eltereljük a figyelmet. Konkrétan esélytelen az, hogy így némán eljeleljem Janette-nek, hogy pontosan mire is számíthat, pedig azt hiszem, hogy ezzel egy kicsit meg fogom döbbenteni, de... eszemben sincs elfedni előle a képességeimet, sosem azért voltam titkolózó, mert inkább hagynék akárkit megdögölni, csak ne fedjem fel őket. Azért voltam titkolózó, mert nem ismertem őket, és mert egyáltalán nem bíztam Alanában... Pjotr-ben, nem is értem miért. Úgy helyezkedem, hogy ne lássanak rám a kisablakon, de csak azután, hogy megnéztem "Angus" helyzetét és mozgását, hogy vélhetően merre fog mozdulni, amikor Janette felszólal, hiszen az alakjának megváltoztatása eléggé egyértelmű jele annak, hogy meg akarja mutatni magát. Így lényegében ő válik csalivá, hiszen a gyilkosának kiabál épen és egészségesen, nyilván tudni fogja a férfi, hogy valami nem kóser. Viszont figyelemterelésből ötös. Először felmérem a fegyverem, hogy ne hagyjon cserben, biztosan működjön, aztán... nos... olyat teszek, amit valószínűleg még egyikük sem látott. Ahelyett, hogy a kisablakon bukkannék elő, hogy lőjek, a falon hajolok át, hogy amennyiben tiszta a cél, gondolkodás nélkül lelőjem a férfit. Persze amennyiben nem sikerül áttetszővé válnom és áthajolnom a falon, marad az, hogy a kisablakon keresztül veszem fel fürgén a pozíciót és lövök, de remélhetőleg az eső még nem szívta el teljesen a szellemalakomat és kitart legalább arra az 5 mp-re, ameddig megsorozom. Nyilván figyelek arra, hogy Tita és Joanne véletlenül SE kerüljön kereszttűzbe és ne kapja el őket egy kósza golyó. Ha nincs is teljesen tiszta rálátásom, akkor is fedezőtűzként lövök még néhányat, hogy Juliának legyen esélye bemenni a lányokért. Persze, el akarom kapni a rohadékot, szóval nem valószínű, hogy megállok annál, hogy örüljek, ha a társaink életben maradnak, valószínűleg azonnal üldözőbe venném megkerülve a helyet, ha látnám, hogy valami másik kijáraton menekül.
// Dzsinn I., részlet: nagyon szkeptikus vagyok a pisztolyainkkal. Javítás: megtudnak javítani törött, sérült tárgyakat, akár mágikusakat is. A tárgy erejétől, sérülésének mértékétől függ a javítás ideje, ami lehet néhány perc illetve óra is. Szellemalak: Képesek áttetsző szellemalakot felvenni néhány percre/körre. Ilyenkor átmehetnek falakon, nem éri őket fizikai támadás. //
Nem a legjobb dolog, hogy Ninon még több cölöpöt talál. Ráadásul ez az egész helyzet valahogy úgy kívül esik azon, amivel kezdeni tudok valamit. Túl sok minden van itt, ami összezavarhat. Akárki is a tettes, jól csinálja a macska-egér játékot. Csakhogy nekem már elegem van a játszadozásból. - Lehet, hogy a gyilkosunk bekattant, és azt hiszi, hogy ez ugyanaz a generáció. Vagy csak nem érdekli más a bosszún kívül. - vonom meg a vállam Ninon szavaira. Nem vagyok éppen penge az agyament pszichopaták gondolatmenetének követésében. Ki tudja mi jár éppen a fejében? Szerintem mind ki vagyunk már bukva. Viszont az én feladatom, hogy ne engedjek ennek teret, és igyekezzek Juliában is tartani a lelket. Szerintem egy nap igen is remek gyógyító lehetne. Főként, ha végre a bácsikám is belátná, hogy a lányai nem feltétlen az aurorkodásban fogják megtalálni a jövőjüket. Most viszont nincs időnk az érzelmekre, és lelkizésre. Össze kell szednünk magunkat, és kideríteni mi folyik itt végre. Végül Julival találunk egy kis ablakot, amin át egy suterén helyiségbe láthatunk le. Nem mondom, hogy nem döbbent meg, és sokkol le a látvány, ahogy kezd összeállni a dolog. Az ájult Jo, a minden bizonnyal az életéért beszélő Tita, és a... a Rendőrfőnök, aki maga a pszichopata gyilkos. Aki eddig rángatott minket dróton. De esküszöm, ha Jo-nak a legkisebb baja esett, akkor minimum megváltásként könyörög majd néhány dementoréért, mire végzek vele. Ez lesz a minimum. Amikor pedig Tita lábába vágja a kést, akkor kedvem lenne belőni az ablakon. Talán meg is tenném, hogy védjem a lányt, ha nem félnék tőle, hogy pont Titát lövöm agyon a támadója helyett. Hiszen még sosem lőttem ez előtt. A pálcám pedig nem használható az átokverte eső miatt. Juli szavaira csak a szám elé helyezem a mutató ujjam, jelezve, hogy nem szeretném, ha a hangok felvonnák ránk a figyelmet. Ezzel együtt Ninon felé igyekszem fordulni, és vele szemkontaktust keresni. Az egyértelmű, hogy hármunk közül ő boldogul legjobban a mugli fegyverekkel. Így előbb a pisztolya, majd az ablak felé mutatok, némán feltéve a kérdést, hogy mit gondol el tudná-e találni innen a fickót? Megvárva Ninon reakcióját, esetlegesen azt, hogy elhelyezkedjen lövő pozícióba az ablaknál, a metamorf mágiámat próbálom segítségül hívni, amikor végül az ablak mellől bekiabálok. A hangomat és beszéd stílusomat az Ál-Alanáéra változtatva, illetve amennyire tudom a testem is az övéhez hasonlóvá téve. Még ha nem is lehet tökéletes az eredmény, főként a jelenlegi körülmények közt, remélem, hogy talán annyira elég, hogy összezavarjam vele a fickót, és segítsek Ninonnak jobb helyzetbe kerülni. Esetleg Titának, ha bármit próbálna tenni. - Add fel Angus! Vége van. Engedd el a lányokat! - idézem fel, hogy milyen keresztnéven mutatkozott be a kis játékunk elején, amikor saját maga után küldött. Ez aztán a fordulat Angus McNamara!
//Metamorfmágus - I. szint: Képes a szeme, haja, bőre színének változtatására. Valamelyest +20-25 kg a testalkatát is változtatni képes, nem magasság, csupán izomzat/zsír tekintetében. Képes már általa hallott emberi hang utánzására.//
Eléggé istenesen ki vagyok bukva, de Janettenek sikerül elvonnia a tekintetemet a halott ál-Alanáról, akivel Ninon foglalkozik. Biztos, hogy nem lennék képes átkutatni és még az is megkérdőjeleződik bennem hogyan tudnék orvosi munkát végezni az Auror Parancsnokságon, ha egyszer ennyire nem bírom a halál látványát. Nem hiszem, hogy csak azon múlik a dolog, hogy ezt az Alanát felületesen ismertük, hiszen nem voltunk vele komoly kapcsolatban, csak pár órája találkoztunk vele először, mégis totál kiborít a halála. Persze benne van az is, hogy egyben Titát és saját magunkat is féltem, hiszen azért így már a saját bőrönkön érezhetjük a halál szelét. - Jól van... tudom... - bököm ki végül nagy nehezen Janette nyugtatási próbálkozására, de mindenesetre mindenképpen megvárjuk Ninont mielőbb bármit is jobban megnéznéni. Csak akkor vagyok hajlandó tovább indulni, ha már ő is jön velünk, hiszen az már egyértelmű, hogy senkinek se szabad egyedül maradnia és ki tudja, hogy egyáltalán hány gyilkos van. Meg aztán egységben az erő, inkább legyünk hárman, mint ketten. Szóval, ha Ninon is megvan, akkor nézzük csak meg az épületet és látjuk akkor már jó eséllyel mindhárman a jelenetet. Még nagyobb ijedelem ül ki az arcomra, amikor meglátom, hogy a húgom is ott van és ki tudja, hogy milyen állapotban, amikor pedig aztán a fickó belevágja a kést Tita lábába a szám elé kapom a kezemet, mert biztos, hogy felsikítanék, amit nem biztos, hogy elnyomni Tita kiáltása, ami minden bizonnyal elég hangos lesz ezek után. Ha lenne most nálunk használható pálca, akkor bizony már a kezemben lenne, de így csak a pisztolyt próbálom remegő kézzel kitapogatni. - Nem... nem tudnék célozni... - Ninon és Janette jóval higgadtabb volt nálam eddig is, szóval ha kell, akkor bizony simn hátrébb állok, hogy ők próbáljanak belőni az ablakon, vagy tudom is én, vagy inkább menjünk a hátsó kisajtón át, mert ha hibázunk, akkor a többieknek annyi? De nem sok időnk van észrevétlenül bejutni. Kérdőn pillantok a másik két lányra, hátha higgadtabb döntést tudnak hozni, hogy az ajtót nézzük-e meg, vagy a kis ablakon át lőjenek-e be.
A lábnyomok azért nem hatalmasak, nincsen szó yetiről vagy vérfarkasról. Csak éppen a lánynak hitt ál-Alanához képest lényegesen nagyobbak, pár számmal, mintha valami nagydarab férfi lépkedett volna mellette a sárban. A halott fiatal fiú mellett Julia a hátsó bejáratot nézi, és talál! Ez a faházak között egy főépület lehet, és egy afféle szeméttárolóhoz vezető kis lépcsőt pillant meg, ott le tudnak surranni, de persze megkerülhetik az épületet, hogy elől menjenek be. Ha Julia és Janette legjebb ereszkedik, akkor láthatja, hogy a tároló mellett viszont egy kis ablak van, amolyan szuterén helység, pince részleg, amire rálátnak, s ott van bent Joanne ájultan, meg Titanille is az eszméleténél maradva, de egy csuklyás alakkal alkudozik az életéért cserébe. Az illető ezen a ponton hátraveti a csuklyát, s az illető nem más, mint a mugli rendőrfőnök! Így már egyértelmű, miért tudták eltűntetni Joanne-t. A további indokok, motivációk még homályosokat, hiszen nem tudni, hogy mi köze van az ikerpárhoz. Julia is agyal rendesen, bár ő azért többször észrevette, hogy Alana eléggé fiús, de már egyértelmű neki is, hogy a kislány halt meg, a fiú pedig valahogy átvette a helyét. Hogy kényszerből, vagy saját döntésből, az jó kérdés.
Ninon a holtestet kutatgatja át, de nem talál nála papírokat, nyilván a kocsikulcsot is a kapitányságon kapta, a benzinkúton pedig nem vett semmit. Ahogyan viszont a képet nézegeti a francia lány, most nagyon elmosódva észreveheti az ikreket a szülők lábánál. A két kisgyerek nagyon hasonlít egymásra, nem csoda, ha a fiú át tudta venni a lány helyét később. Viszont még inkább homályosan a csapattól lényegesen távolabb egy fiút is észrevesz, aki alaposan benne jár a kamasz korban, arcán furcsa iszony látszik, mintha.. rettegne a víztől. Esélyesen az ikrek idősebb bátyja, aki eleve nem akart menni a túrára, de valószinűleg az ikrek beszálltak a csónakba, amiből kiesett a kislány. Onnantól kezdve a báty – a későbbi mugli rendőrfőnök – bosszút állt a felelőtlen csapattagokon. Titanille pedig már farkasszemet tud nézni a gyilkossal. A rendőrfőnök egy fűrészfogas kést egyensúlyozgat az ujjai között, hogy negédes, de mégis fenyegető hangon rázza meg a fejét. – Tudom, hogy mire megy ki a játék, hogy húzd az időt, amíg a többiek ideérnek. Nem! – Vágja bele tövig a kést Tita combjába, aki érezheti, hogy pokoli a fájdalom, ahogyan a penge végigszalad az izmok között, de szerencséjére csontot vagy artériát nem ér. Kérdés, hogy ez a plusz adrenalinlöket miben segíthet a lánynak, hogy valahogy szabaduljon.
Hazudnék, ha azt állítanám, hogy számítottam valamire, ám ettől függetlenül mégis a nem számítottam erre módon lep meg Joanne jelenléte. Azonnal két dolog merül fel bennem. Egyrészt örülök, hogy Christ végül mégse vontuk bele ebbe az őrületbe, másrészt pedig aggódni kezdek a társnőmért. Közöttünk ő volt a legfiatalabb, egyértelműen nem kellett volna velünk legyen, de nyilván nem volt beleszólásom abba se, hogy engem delegáljanak, pláne abba, hogy mást. Szó ami szó megugrik bennem az ideg, de nem ugorhatok oda hozzá - ha tudnék se tehetném - mert jobbnak tűnik tettetni az aléltat és nem felfedni magam az érkező előtt. Felfordul a gyomrom a negédes megjegyzésétől, s elönt a hartéri pulykaméreg. Alsó ajkamba harapok, ezzel próbálom visszafogni magam, s nem kezdek el vele izomból szájalni, az nem vezetne sehová így varázserő nélkül. És amúgy is ott hadonászik azzal a késsel. A rohadék. Remegő hangon szólalok meg, mint aki épp csak most ébredt és máris retteg, mint valami kis virágszál. Amúgy tényéeg félős vagyok, bizonyos dolgokat ki nem állhatok, de most dolgozik az adrenalin azért. - Nem beszélgethetnénk egy kicsit előtte? Úgyse lesz lehetőségem senkinek elmondani, amit hallottam, de hadd ne haljak meg kíváncsian. Kérdezhetek? Légyszi! Beszéltetni szeretném, hátha ha tovább hallgatom a hangját rájöhetek honnan ilyen rohadt ismerős. Mert hogy az, abban biztos vagyok..
Jobb tippem nekem sincsen, amikor Janette visszakérdez, ráadásul ez is eredetileg Titáé volt, nem az enyém. Észre se nagyon veszem, hogy Juliának bántja a fülét, ami kiszalad a számon, hiszen egyrészt ekkor már azzal foglalkozunk, hogy megtaláltuk Alana sírját és "Alana" és Tita szőrén szálán eltűntek, ráadásul az eső se állt el, annyira nem is lehet az arc mimikáit figyelni. Jelen esetben még az se érdekel, ha leszűrik ebből, hogy nem vagyok tősgyökeres francica. Azt már úgy is tudják, hogy nem az az egyetlen nyelvem, tökéletesen anyanyelvi szinten beszélem az angolt is, és azt is, hogy tökéletesen elvagyok katonai cuccban és a legjobban tudom közöttük kezelni a lőfegyvereket. Egyik se egy tipikus Beauxbatons-i neveltetés. Minden esetre bocsánatot kérni biztosan nem fogok a káromkodásért, ahogy azért se, hogy az acélbetétessel rúgok egy nagyot. Janette megérzései arra utalnak, hogy tényleg Alana a rosszándék, akit érzett, ezért nem csoda, ha nem kicsit hibáztatom magam, hogy szem elől tévesztettem. Ahogy viszont meglátom a többi cölöpöt... - Van még több. Lehet, hogy az összes halottat jelöli, lehet, hogy akármi történt Alanával... vagy az ikrével, már ha az egész történet igaz volt, a tragédiáért úgy ahogy van az egész akkori táborozó csoportot hibáztatják és vadásszák le most. De ez nevetséges, ha a dátum jó, akkor Alana kilenc éves volt, gondolom mindenki más is ekörüli, most meg egy generációval későbbieket vadásznak le, nincsen semmi értelme, semmi, semmi... A felmenőitek meg húsz évvel hamarabb voltak itt. - pörgetem az agyamat, és vele együtt a számat, de legalább már nem káromkodok, hanem úton vagyok affelé, hogy feldolgozzam az egészet. Még eközben is azt mondom, hogy "szüleitek" és nem szüleink, elég rendesen beleverte apa, hogy mindenki előtt tagadjak le mindent, amit csak lehet a családunkról. - Átalakult volna... valamivé? - ráncolom össze a homlokom, amikor Julia felvonja a figyelmet a nagy lábnyomra, de hát látszik, hogy nem vagyunk annyira tapasztaltak, hogy könnyebben összerakjuk a sztorit. Ahogy utolérjük Alanát nem éppen erre számítok, az látszik, a fegyverem először az alakjára szegezem amíg rá nem jövök, közelebb nem érünk és nem rajzolódik ki, hogy mi történik. Olyan erősen harapok a számba, hogy azonnal kiserken a vérem és oldalra rántom a fegyvert, abba az irányba, amerre a haldokló Alana mutat, már ha van ilyen irány és nem azt akarta egyszerűen megmutatni, hogy nem is ő Alana. Nekem egyetlen árva percig se tűnt fiúsnak, de a sminket és a hosszú hajt leszámítva én sem vagyok éppen lányos az elöl deszka hátul léc alkatommal, a kocsis számmal és azzal, hogy milyen természetesen viselem a katonás szerkókat, szóval... Gyilkosként gyanakodtam rá, hogy fiú lenne, egyáltalán nem. - Basszus... - nyögöm, de ahogy az előző holtestet is megvizsgáltuk, hogy Ál-Alanán se sétálhatunk csak úgy át. Intek nekik, hogy el ne induljanak, szét ne válljunk, adjanak még pár percet, mert habár elég rendesen kerülget a rosszul lét a friss sebektől, nem akarok azonnal tovább menni. Találkoztunk egy cölöppel a kapitányságon, egy cölöppel a gondnoknál, a síroknál, és most itt van Alana, akit elragadtak. Ha Alana meghalt valóban kilenc évesen, talán a fiú élte túl és vagy ő az, aki meghasonlott és Alanaként élte tovább az életét, vagy teljesen rossz az időrendünk és teljesen más, az egyik eredeti táborozó leszármazottja. Ötletem rengeteg van, csak jó lenne tudni melyik az igazság és hogy akkor ki is a gyilkos. Amennyiben nyitva maradt a szeme összeszorított állkapccsal lehajtom, hogy megnézzem volt-e nála bármilyen irat, amiről kiderül az igazi személyazonossága illetve körülötte is van-e gravírozott cölöp, mint a többieknél. Tudom, hogy Tita élete is veszélyben van, hogy sietnünk kell, de ha vakon rohanunk tovább lehet, hogy a tudatlanságunk lesz a vesztünk. Ettől függetlenül nem húzom az időt, de azért ha találok valamit és biztosak vagyunk benne, hogy a faházban mellettünk nincs senki, az eső alól belépek az teraszára vagy megállapodok valahol az eresz alatt és megmutatok mindent, amit összegyűjtöttem, a fényképet is a táborozókról a többieknek, amit a másik holttestnél találtam. - Nem az volt, akinek mondta magát, de okkal volt itt, köze van mindenhez és tudnunk kéne micsoda. - jegyzem meg, de ha tényleg semmi egyebet nem találunk akkor persze követem őket és nem maradok le rágódni a kérdéseken. Majd rágódok... menet közben, fegyverrel a kezemben.
// Dzsinn I. - Szerencsefaktor: 15 % esély van rá, hogy a következő cselekvésük tökéletesen sikerül. Minden cselekvés előtt (a hozzászólás végén) dobhatnak rá, de ha egyszer sikerült megdobni, aznap már nem próbálkozhat újra.
Nina Rae Smith carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
- Cölöpök? Hmm... - nézegetem elgondolkodva a jelöléseket. Végül is ez teljesen logikusnak tűnik, bár én soha életemben nem sátoroztam még, fogalmam sincs, hogy kell egy sátrat felverni. Vagy egyáltalán az emberek minek ütnek le a földbe helyzetjelző cölöpöket. A gond csak az, hogy az átokverte eső miatt még mindig nem használhatom a pálcám. Így nem valószínű, hogy ennél az elméletnél magamtól képes leszek tovább jutni. A helyzet viszont rohamosan fordul még ennél is rosszabbra. Nem lepődöm meg annyira Ninon káromkodásán. Inkább gyorsan leszűröm, hogy ő valószínűleg teljesen más háttérrel és neveltetéssel rendelkezik, mint mi Julival. De most nincs itt az ideje, hogy ezt tegyük szóvá. Bátorítóan szorítom meg az unokahúgom kezét, de közben azért válaszolok Ninon kérdésére is. - A sikátortól volt folyamatosan az a rossz megérzésem. Alana is ott volt, most viszont, hogy eltűnt, az érzés is. Ami jelenleg talán még nyomasztóbb. - ismerem el. Ezzel lényegében azt is, hogy nyomot vesztettem. De szerencsére Juli meg nyomokat talál. Addig, amíg azok végére nem járunk már felesleges volna találgatni. Nincs szükség légből kapott elméletekre. Bár azzal egyetértek, hogy ez az egész a nagyon zavaros, ahogy Julia fel is hívja rá a figyelmet. Én sem értem jobban a helyzetet, ez pedig nem éppen biztató. A nyomokat követve pedig újabb csúnya meglepetés vár minket. Egy pillanatig én is dermedten figyelem a haldokló Áll-Alanát. Tehát nem ő volt a gyilkos, bár őszinte sem volt. Ennek viszont nem kellett volna meg történnie, ha mi felkészültebbek vagyunk, és és... nem bukunk el. Egy pillanatra lehunyom a szemem, majd sóhajtva fordulok Julia felé, mert sejtem, hogy leginkább őt kavarhatja fel ez a látvány. - Julia, rajta már nem segíthetünk. Tovább kell mennünk. Megtaláljuk, aki ezt tette, és Titát is. De szükség van rád. - fordítom egy gyengéd, de határozott mozdulattal az arcát a sajátom felé, miközben a másik kezemet bátorítóan a vállára helyezem. Így próbálva elszakítani a figyelmét a holttesttől. Nem mondom, hogy engem nem kavar fel. De ha itt fagyunk le, akkor mi is csak levadászható bábok leszünk, és akkor mind meghalunk, a gyilkos pedig győz. Ez nem történhet meg. Ha Julia ismét a nyomok keresésével van elfoglalva, akkor hozzá hasonlóan, én is előveszem a pisztolyt, biztos ami biztos alapon. Majd abba az irányba indulok keresni, ahova az Áll-Alana a haláltusája közben mutatott. Hátha rájövök, hogy mit akarhatott szerncsétlen...
//Inkvizítor - 1. szint: 10 méter sugarú körben megérzi a sötét teremtmények jelenlétét, pl. élőholtak, átváltozott alakváltók, de nem emberek. Sokkal könnyebben rájön ezek gyenge pontjára, tehát a mesélő ilyenkor akár privát üzit is írhat neki.//
Megszorítom Janette kezét, mert az biztos, hogy jelenleg nem kellene senkinek sem egyedül maradnia. Azért Ninon hirtelen jött káromkodása elég rendesen meglep és egy pillanatra ki is zökkenek a keresgélésből. Eddig is előfordult, hogy másképp viselkedett, amire adott valamiféle magyarázatot ugyan, de ettől még nem kevésbé bántja a fülemet és furcsa most ez ilyen töménységben hirtelen. Annak ellenére, hogy én magam is ki vagyok bukva, ha tényleg arról van szó, hogy Alana művelt valamit, de... - Én már nem értem. A lábnyomok olyan furcsán hatalmasak. - azért próbálom követni őket, de akkor is nagyon fura, hogy azt hisszük valami szörny, aztán hogy mégsem, aztán, hogy mégis... Valaki nagyon össze akar minket zavarni, és még aggasztóbb, hogy mindeközben nem tudjuk, hogy mi van Titával. Ezért szorongatom Janette kezét is igyekszem a sár ellenére is minél gyorsabban haladni a nyomok mentén, mert akár perceken is múlhat Tita élete. Amikor aztán sikerül belefutni az épületbe, és ott van Alana, aki nem is ő igazából, hát elég rendesen lesokkolódom már megint. A szám elé kapom a kezeimet és dermedten figyelem távolról a haláltusát. Annyi valahol tudat alatt realizálódik bennem, hogy úgyse nagyon lehet tenni érte semmit, de ha lehetne se tudnék most megmoccanni, amíg ki nem leheli a lelkét és jó eséllyel akkor is úgy kell valakinek magamhoz téríteni, hogy megmoccanjak. Már szinte az pörög a szemem előtt le, hogy mi van akkor, ha Tita is halott már, pedig nem rég ismerjük egymást, de mégis csak rettenetes lenne így látni, vagy bárhogy máshol holtan. Szóval akkor vagyok hajlandó tovább indulni megkeresni Titát, ha valaki észhez térít, de akkor természetesen megpróbálom újra felismerni a nyomokat, hogy tudjuk hol mentek be, vagy van-e esetleg hátsó bejárat stb. Azért a pisztolyt is kitapogatom, mert ha valaki késsel vagdos torkokat, akkor nekünk is bőven van félnivalónk.
Ninon a rúgása közepette azért mégiscsak mázlis, ugyanis a sírkőtől nem messze frisebb, és régebbi ásásnyomokat is talál, meg még néhány sátorcölöpöt. Akaratlanul is eszébe juthat, hogy az egykori raftingos csapat családtagjai közül néhányan itt hevernek valami jelöletlen, csak cölöpök által jelölt tömegsírban. Ahogy Janette is hiszi, valaki itt nagyon módszeres, emberi stratégiával vadászta le azokat, akiket valamiért kiszemelt. És hogy miért az opál eső alatt? Talán hogy mágiával ne lehessen utánajárni olyan könnyen.. Nyilván ez csak feltevés, hiszen huszonsok év távlatából aligha lehetett az ilyesmit előre kivárni, inkább csak hirtelen eltervezett stratégia lehet, hogy a gyilkos most lépett. Janette rossz érzése már csak azért is fokozódik, mert megszűnik a nyomasztó érzés, ami eddig körbevette, Alana távozásával nyoma sincsen a sötét teretmény jelenlétének.. Vagy.. a gyilkos eddig is rájuk lesett, és Alanát elhurcolva ezért nem érezni a jelenlétét? Talán sosem fog kiderülni. Julia keresgél, megvizsgálja a nyomokat, ahol Tita eltűnt. Elsőre több lábnyomot fedez fel, az egyik kisebb, a másik elképesztően nagy. Dulakodásnak nem sok nyoma van, Titát egész egyszerűen leütötték, vagy elkábították, onnantól pedig hangtalanul vitték, ám.. Úgy pár percnyi nyomkövetés után feltűnik az ösvényen az első ház a tavi táborból, s a mindent áztató eső függönyén át Julia felfedezi Alana testét. A lány torka fel van vágva, nagyon friss seb lehet, konkrétan neki van esve a faház falának, még bugyborékol, de már menthetetlen. Észreveszi a lányokat, tágra nyílt szemmel próbál mutatni valamit. Megoldja a felsőjét, ami alól kigurulnak a kitömésre alkalmas gombócok, s alatta.. Egy fiú teste van… Ezért volt hát annyira fiús! Az ál-Alana ezen a ponton viszont nem moccan többet, végleg elvérzik..
Titanak szóló spoiler
Spoiler:
Tita ahogyan eszmél, s felméri, hogy hol is van, megpillantja maga mellett a szintén lekötözött, de teljesen bekómált Joanne-t. A fiatal lány szőkés hajában alvadt vérfolt, csúnyán leütötték, remélhetőleg nincsen nagyobb baja. Az illető, aki a lépcsőn jön le, egy fűrészfogas kést forgat szép csuklómozdulatokkal. Az illető igen magas, jóvágású alak, de nem látni az arcát a fejét takaró kámzsa miatt. Amikor megszólal, a hangja rém ismerős, de Tita a szédelgés miatt még nem tudja hova tenni.. – Megvárjuk a többieket kedvesem, vagy máris megnézzük, hogy milyen vagy belülről?
//Határidő szept 18 én írok szeptember 19-én//
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Green Park 2022-09-07, 14:56
Tita reagja :
A nyomkereses nem veszelytelen, mindig hallottam ezt a frazist, de sosem hittem benne. Nem sodortam meg veszelybe magam eppen ezert nem is tartottam attol, hogy megesik valaha. Kis hal voltam egy nagy vizben, nem szamitottam semmire. Epp ezert ezt akkora meglepeteskent, hogy elsotetult elottem a vilag. A fajdalomra tan nem is emlekeznek, de amikor magamhoz terek azonnal szaggatni kezd a fejem, igy hat nehez lenne elfelejteem, hogy itt bizony valami nem oke. Automatikusan pattannek fel, de eselyem sincs hiszen le vagyok kotozve. Elso otletem, hogy sikoltsak, de megis torkomra forr a szo, mert mintha leptek zajat hallanam. Ugy teszek, mintha meg mindig nem lennek magamnal, lehunyom a szememet es a fejemet lelogatom mintha ernyedt testem bizonyitana magatehetetlensegemet. Remelem lejon a diszno es ki tudok ra lesni a hajfuggonyom alol, hadd lassam mifele szerzet rabolt el ide.
Már majdnem beleszólok, de Julia magától elharapja a mondatot, mielőtt még sötétebbbre festené a helyzetünket, bár az tény, hogy nem valami rózsás. Viszont a pánikkal se megyünk sokra, azon kívül, hogy ösztönszerűen mentjük magunkat és elmenekülünk, ahelyett, hogy felgöngyölítenénk az ügyet. Azzal pedig kétlem, hogy jó pontokat szereznék Angliában a Roxforti felvételemhez, szóval, bár annyit nem ér, hogy bele is dögöljek, szeretnék tovább menni, amíg nem vagyunk konkrét életveszélyben. Ha tudnám, hogy ez nemsokára el is jön... - A helyzetüket. Ha cölöpök. - válaszolom Janette-nek röviden, tekintve, hogy állandó menekülés volt az életem azért láttam már nem egy-két sátrat és fel is vertem jó néhányat, bár az igaz, hogy a használati utasítást sose használtam, de a számozást azért nézhettem. Illetve mivel Titanille korábban is említette a sátorcölöpöt, nem csoda, hogy oda vánszorog vissza a gondolatom. Szó szerint folyamatosan úgy fordultam, hogy a szemem sarkából lássam Alanát mióta csak elindultunk az őrsről, és most még is miközben átnézem a hullát kikerül a látóteremből és ameddig megzavar apám látványa a fényképen addig meg is történik a baj. Azonnal ahogy felismerem el is süllyesztem a képet az egyik zsebembe, de ha valaki rákérdezne, azonnal azt mondom, hogy az kéne még, hogy ez a rohadt eső elmossa, mielőtt még normálisan megvizsgálhattuk volna. Ahogy felegyenesedünk bólintok Janette-nek. - Hülyeség volt ez az egész szörnyetegezés, Alana, hazudtá... - és azonnal Alanát keresem a tekintetemmel, ahogy eddig is tettem, gyanakvóan, de nincsen sehol. Julia is eltávolodott, de őt látom... Titanille-lel ellentétben. Talán túl nagy is volt a csönd, talán furcsa volt az is, hogy a fényeket se igazgatta tovább, de az az egyetlen pillanat, amíg az apámat megláttam elég is volt. - Az a hülye picsa, folyamatosan figyeltem és azért is ő a geci, hihetetlen, hogy ez a kis kurva végig félre akart vezetni minket, be se vettem és így is meg vagyunk baszódva. - ömlik ki belőlem a káromkodás, mintha minimum valami alvilági tróger lennék, ami eléggé ellentmond a Beauxbatons-i csini szerelésemnek, de a jelenlegi egyenruhánknak is. Bár a katonák is tudnak elég ótvarul beszélni, ez is igaz, de az fix, hogy jelenleg nem olyan társaságban vagyok, akik nagyon így adnák ki a gőzt. Julia érzelmesebbnek tűnik, finomabbnak, Janette meg egészen egyszerűen karót nyelt, szóval lehet lesz egy kis pislogás a reakciómra a társunk eltűnését és a sírkövet látva. - Persze, hogy nem hagyjuk hátra, de ez a rohadt eső... - helyeselek Juliának, miközben a mellkasomban és a fejemben is eléggé erősen dübörög az ideg, hiszen tényleg folyamatosan figyeltem a csajt, tényleg nem bíztam benne, de így is megszívtuk, ami csöppet jobban fáj még annál is, mintha gyanútlan lettem volna. - Janette. - fordulok a lány felé, de közben természetesen együtt mozgok velük, ahogy eddig is tettem, ugyan össze nem kapaszkodom, inkább a fegyveremen tartom az egyik kezem. - Alana volt mindig a közös pont, amikor szar megérzésed volt, ugye? Tudod követni? Mit tudom én, szimat? - dobom be, mert egyébként fogalmam sincsen, hogy pontosan milyen képességek miatt mondta korábban, hogy megérzései vannak, látnok, vérfarkas, valami egyéb, a Roxforttól távol nem olyan mindennapos a képességek garmadája. Persze jelenleg még azzal se vagyok tisztában, hogy én mit is örököltem az apai ágról, ami az én apámat elég kegyetlenül átugrotta a varázsképességével együtt - nem véletlen hiszem, hogy sima mugli zsaru, aki ótvar bajba keveredett és azért menekülünk állandóan. Dühömben mielőtt elindulnánk azért még az acélbakancsommal belerúgok abba a sírba teljes erővel, tekintve, hogy ACÉL bakancs, úgy se lesz tőle semmi bajom, de egy kis dühömet kiadtam. Akárki is hever itt és akárkivel is voltunk eddig, nem lesz nagyon lelkiismeretfurdalásom, ha egy ártatlan hulla sírját rúgdosom, neki már úgy is mindegy.
// Dzsinn I. - Szerencsefaktor: 15 % esély van rá, hogy a következő cselekvésük tökéletesen sikerül. Minden cselekvés előtt (a hozzászólás végén) dobhatnak rá, de ha egyszer sikerült megdobni, aznap már nem próbálkozhat újra.
Nina Rae Smith carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Szívesen vigasztalnám, és pátyolgatnám még Julit. Tényleg. Bár sajnos ebben vannak hiányosságaim. Ebben a családban nem igazán tanultuk meg, hogy kell azt mondani a másiknak, hogy "szeretlek húgi, és vigyázok rád" vagy valami hasonló. Az ilyen érzelgősségek valahogy mindig távol álltak a családunktól. Ellentétben a szerencsétlenül magas elvárásokkal, amikből bőven akadt. Például, hogy mindannyiunknak aurorrá kell válni, ha akarjuk, ha nem. Sajnos így Julit se kímélhetem meg a szörnyű valóságtól. Még ha szeretném is. Főként, mert volt olyan szerencsétlen, hogy ebbe a családba született. Így kénytelen vagyok most elengedni őt, hogy a feladatra koncentrálhassak, és végre minél előbb haza mehessünk. Úgy szeretnék már végre a jó öreg Troops-kúriában a saját szobámban lenni, és boldogan és szárazon létezni. Nem igazán tetszik a dolog, hogy minél tovább vizsgálódunk, annál inkább úgy tűnik, hogy nem is egy szörnyeteg van a dolgok mögött. Vagy legalábbis nem szó szerinti értelemben. Ahogy az esőben a fém "fogakat" vizsgálom lassan betűk tűnnek fel rajtuk. - Ezt nézzétek, ezeken jelölések vannak. "C1" és "D1"! De mit jelölhetnek szerintetek? Na, az már biztos, hogy ilyen nincs a természetben! - azt el kell ismernem, hogy a természetismeret órákon általában nem nagyon figyeltem. De még olyanról nem hallottam, hogy vadállatok fogai számozottak lennének. Még ha vannak is jelentős hiányosságaim legendás lények gondozásából. Ninon találgatásai hirtelen nem is tűnnek annyira légből kapottnak, és butaságnak. Főként, ahogy együtt vizsgáljuk a szerencsétlen férfi holttestét. - Ez nagyon is emberien módszeresnek tűnik. - vonom le a következtetést a hulla vizsgálatából. Aztán, ahogy Juli megszólal, már fordulok is felé, hogy felállva megnézzem, ő mit talált, amire a véleményét alapozza. Ha meglátom a sírkövet, akkor pedig szinte azonnal keresni kezdem a tekintetemmel Alanát. Valahogy éreztem a velünk mozgó sötétséget, és végig ott volt bennem a kétség a viselkedésével kapcsolatban. Mármint a legtöbb "áldozat" menekülne a helyszín elől, és nem be sétálna oda újra. Hirtelen kezdem nagyon is úgy érezni, hogy belőle éreztem azt a nyugtalanító dolgot. Amikor pedig az is feltűnik, hogy Tita eltűnt, legszívesebben elkáromkodnám magam. Egyedül a neveltetésem gátol ebben meg. Persze. Janette Troops a tökéletes, elkényeztetett úrilány. - Maradjunk szorosan együtt. Nem lenne jó, ha egyesével tűnnénk el. - azt hiszem ez felesleges megállapítás, és már legszívesebben sikítva szaladnék hazáig. De ezt nyilván nem tehetem meg. Már túl messzire jutottunk. El kell kapnunk azt a bizonyos gyilkost, és megmenteni a társunk. Kerül, amibe kerül. Az egyetlen baj, hogy a pálcám nélkül egy tehetetlen félembernek érzem magam. Mindig kizárólag a mágiámra támaszkodtam. Ha használhatnék bűbájt, akkor tobzódnék az ötletekben, de így? Mire leszek jó, ha meg is találjuk az ellenséget? Golyófogónak? Pazar halál. Az egyetlen dolog, amit most tehetek, azon túl, hogy bátorítóan megszorítom Juli kezét, hogy a képességem próbálom ismét segítségül hívni. Megérezni, hogy ami eddig követett minket, most merre tarthat, vagy még mindig minket figyel-e? Bár ellőhetnék egy keresőbűbájt. De ez az átkozott eső... nagyon is segíti a gyilkosunk, hogy eltüntesse a nyomait. Sajnos.
//Inkvizítor - 1. szint: 10 méter sugarú körben megérzi a sötét teremtmények jelenlétét, pl. élőholtak, átváltozott alakváltók, de nem emberek. Sokkal könnyebben rájön ezek gyenge pontjára, tehát a mesélő ilyenkor akár privát üzit is írhat neki.
Győztesek medálja 3%
Janette Troops carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Tudom, hogy össze kell szednem magamat, mert ez most nem olyan, mint végigcsinálni az Akadémiát és ha nem vagyok rá képest most, akkor sosem leszek sem helyszínelő, sem más, hiszen már most sem tudok ránézni sem egy hullára! De nagyon nehéznek tűnik hirtelen erősnek lenni. Sejtelmem sincs, hogyan illek bele a családomba, hiszen a testvérem mind sokkal jobbak nálam, még a húgunk is, csak hát ő fiatalabb, de a bátyám mindig is sokkal többet bírtak, mint én valaha is fogok. De most tudom, hogy tartanom kell magamat valahogy, csak egyelőre még a hogyan a kérdés. Jól esik a többiek támogatása, Janettenek bólintok egyet, bár látszik rajtam, hogy nem vagyok jól, de nem jó ,ha velem kell foglalkoznia a helyett, hogy a nyomokat vizsgálná. Én meg így még ebben a fog kérdésben sem tudok neki segítni, főleg hogy aztán kiderül, hogy nem is fogakról van szó. - Tudom, együtt vagyunk, de nem biztos, hogy egy séma mindig... - elharapom a mondatot, hiszen nem az a lényeg, hogy megpróbáljam rábeszélni Ninont, hogy ő is féljen. Buta dolog ez részemről. Megpróbálom hát felszívni magamat csak azért is és legalább a környéket mustrálni, ha már a hullát képtelen vagyok. Az eső és a sötét persze nem segít, hogy bárki is kiszúrja, hogy Tita felszívódik Alanával, a sír viszont egyértelműen nem jó jel. Hátra is hőkölök kissé, amikor meglátom, hiszen akkor mégis ki az a nő? Fel sem merül bennem, hogy szellem lenne, vagy bármi, inkább hogy felvette ennek az Alanának a nevét, vagy mégsem halt meg, de akkor ki van a föld alatt, ha van ott valaki? Mondjuk esőben sírt kiásni nem fogunk elkezdeni, főleg ha itt van huszon éve... - Azt hiszem valami nagyon más van a háttérben, mint amire eddig gondoltunk. - szólalok aztán meg és igyekszem még mindig kerülni a hullát a tekintetemmel, de jelezni a többieknek, hogy nézzék meg a sírt, aztán persze már Alanát keresem, de nem látom meg hirtelen, hogy hol lehet és jó eséllyel az is feltűnik hamar, hogy Tita sincs meg, ami határozottan rossz jel. - Hol... hol vannak? Egységben az erő, de ha... ha elvitte Titát? - szorul el a torkom, mert azt végképp nem tudom hogyan kezelném, ha következőre a vörös hajú lány szétkaszabolt hulláját találnánk meg valahol az erdőben. Összeszorítom a fogaimat és megpróbálom megemberelni magamat. - Meg kell keresnünk! - megpróbálok körbenézni, bár az eső mindent elmos, de talán nem annyira gyorsan, hiszen nem telt el maximum néhány pillanat, amióta nem látjuk Titát. Ennyire csak figyeltünk egymásra. Szóval megpróbálok nyomokat keresni a sárban, lábnyomot, bármit, ami elvezet tőlünk. Főleg, ha Titát úgy hurcolta el, akkor annak még erősebb nyoma lehet, egy vonszolásnak, vagy bármi. Alana nem tűnt azért olyan erősnek, hogy csak úgy a vállára kapja, persze, ha egyáltalán egyedül van és nincs valami társa...
//1 jó szám: 5
Julia Z. Troops carried out 1 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Mind a négyen kezdik egyre jobban úgy érezni, hogy megváltozott a helyzet műfaja. A rendőrfőnök szerint valami nem evilági szörnyeteg (talán földönkívüli) húzta be az áldozatokat, ám minden nyom egyel közelebb viszi őket ahhoz, hogy a múltban történhetett valami nagyon is emberi, ami mögött egy valódi gyilkos áll. A komponensek ügyes, de nem precíz álcának minősültek, de az is lehet, hogy mindaz, aki eddig a háttérben mozgatta a szálakat, rá akarta vezetni őket, hogy eljussanak eddig a pontra, hogy szembesíthesse őket valamivel. Nehéz, szinte lehetetlen lenne kiszúrni, Julia azonban igencsak aprólékos lány volt, s fák között észrevesz egy apró sírkövet. Ha közelebb lép picit a nagy félés közepette, látja, hogy a sírra nem más nevét írták, mint Alanáét. A dátum szerint egy nyolc éves kislány holtteste fekszik itt, mintegy húsz éve. Janette vizsgálgatja a fogakat az esőben, s érdekes dologra lesz figyelmes. Mintha a mágiát kioltó égi áldás kihozná a fém igazi természetét. A hengereken ugyanis betűk tűnnek elő. C1 és D1. Lehet, hogy Titanille-nek van igaza? Ez egyre inkább úgy fest, hogy nem egy bestia fogairól van szó, szimplán sátrazáshoz használatos cölöpökről. Ninon is ott térdel mellette, átkutatva a holttestet, egy fényképet talál, amin vagy húsz ember van, evezőtúrás felszerelésben, a saját apját is felfedezi rajta. Viszont a holttest vizsgálata közepette mindkét lány arra jut, hogy nem bestia tépte fel az öreg torkát, ahhoz túl szabályosak a karmolások, harapások. Egy bizony egy borotvaéles kés volt.. Mintha a gyilkos nagyon is mugli módszerekkel dolgozna. A szűnni nem akaró eső pedig neki segít, hiszen nem lehet mágiával felkutatni a kilétét. Viszont amíg Julia a sírt nézte, s Janette Ninonnal kiegészülve a holttestet vizsgálta, Tita a nyomokat nézi, hátha talál valamit. Mielőtt észrevenne valamit, egy fájdalmas ütést érez a fejét, hangtalanul csuklik össze. A másik három lány csak pár pillanatig vizsgálta a saját területét, de amire felnéznek, addigra sem Alana, sem Tita nincs ott. Mindkettőjüket elhurcolták? Vagy a sírból kiindulva az nem is Alana volt?
Titanak szóló spoiler (a hszét is majd így kérem vissza, spoilerben, amíg nem szólok)
Spoiler:
A lány hasogató fejfájással tér magához, szinte érzi, hogy a tarkóján alvadt vér fogja össze a haját. A kezei, s a lábai egy székhez kötözve, viszont a szája nincsen kipeckelve. Egy fénnyel alig megvilágított pincében lehet a széke, ide még ablak sem ad semmi világosságot, csak egy petróleumlámpa egy közeli asztalon. Egy fenti lépcső tetejéről azonban közeledik valaki.
//Mindenkitől kérek egy 10 oldalú dobást a hsz végén, és nevezzetek meg 1 jó számot, 1-10-ig. Határidő szept 6 én írok szeptember 7-én//
- Mesterséges szar lenne? - teszem hozzá a gondolataimat nem túl fennkölt és irodalmi módon megfogalmazva. Persze nyilván beszélhetnék szebben is, s talán eszembe is jut, hogy elnézést kérjek de a látvány elveszi tőle minden kedvemet. No meg Ninon szájából is kireppen egy prostituált, akkor ahhoz képest én a fekáliával még egész konszolidáltnak érzem magam. Janette és Ninon is vizsgálódásba kezd, amiért őszintén hálás vagyok, mert míg ők közelebbről szemlélődnek, addig én ráérek összeszedni magamat, legyűrni a félelmeimet, s megmagyarázhatom logikusan azt magamnak - is - hogy miért inkább a környezet az, melynek szemlélése leköt. Merőbrn gyanús, hogy nyomokat nem láthatunk, éppen ezért én nem a holttestet, hanem az elkövető nyomait keresem nemcsak a sáros talajon - esélytelenül - hanem letört ágak, széthagyott gallyak, oda-nem-illő dolgok körülöttünk képében. - Mijét? - kapom fel a fejemet a kérdésre azért ninon szájából. Nem mintha úgy érezné bármelyik porcikám, hogy tudni akarja mi hiányzik az öregből, de úgy érzem talán fontos lehet az információ, éppen ezért rákérdezek. Az fel se merül bennem jelen helyzetben, hogy a kérdés kérdés volt és nem közlés, szóval én alapban úgy veszem, mintha ninon kész tényként állította volna, hogy megdézsmálták a gondnok valamilyen részét úgy teljesen. - Addig jó, amíg megfelelően ki tudjuk világítani magunkat. - fordulok Juliához. Próbálok minden fényforrást, amire szert tettünk összeszedni, s úgy helyezni őket, hogy a megvilágítás középpontjában legyünk mindannyian. Oké, ezek nem ipari reflektorok, de valamire csak jó lesz talán. Elrettentésképp.
//számok 7, 4, 8
Titanille Blunt carried out 1 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Azért amikor azt válaszolja a lány, hogy még mindig egy óra áll előttünk a csatakos időben egy kicsit kellemetlenül elfintorodok. Mondani nem mondok semmit, rinyálni nem fogok, rám ne süssék, hogy arany pipellős francica vagyok, de azért belül nagyon anyázok. Amikor Janette megmutatja a szerzeményét azért tovább nő a gyanú, hogy a szörnyeteg, akit leírt Alana és akit lerajzoltam lehet, hogy nem is létezik, vagy nem így, nem csoda, hogy én már nyomokban se beszélgetek vele, csak figyelem mindig, hogy merre jár és mit csinál a szemem sarkából. - Hogy is mondjam szépen... a kuhhva életbeh. - térek vissza az akcentushoz de csak a szítkozódás erejéig, amikor meglátjuk, hogy valami hever a földön. Volt már dolgom sorozatgyilkossággal, de azért még is csak egy segéd voltam Philip mellett, nem több, szóval ugyan a gyomrom bírja a látványt, igazán helyszínelni úgy, mint Janette nem tudnék, még ha működne a mágia akkor se, csak ötletelni. - Egységben az erő, Julia, egyetlen esetre se emlékszem amikor ez a valami több embert ragadott volna el, mindenki egyedül volt. Lehet, hogy megtaláltuk mindennek a gyökerét és házhoz jöttünk, de még mindig négyen vagyunk ez meg remélhetőleg egyedül. - mondom a lánynak, mielőtt végeláthatatlanul kibukna. Nyilván én is érzem a csontjaimban a késztetést, hogy fussunk, viszont jelen helyzetben nem igazán van hova. Megtettük ezt az utat és most forduljunk vissza hátrahagyva egy holtestet? - Megették vagy kiszedték... valamijét? Mintha csak karmolás és harapásnyomok lennének rajta, de a többiekből kimetszették a belsőszerveket. Vagy nem ugyanaz az elkövető, vagy még vissza akart térni, hogy ezt megtegye, bár ez utóbbi hülyeségnek hat, minél frissebb a halott annál értékesebbek a szervei, ha mondjuk átvertek minket és ember és el óhajtja adni a fekete piacon. - feltételezek én már mindent, simán kimondva, hogy már nem is hiszek annyira Alana szörnyetegébe, de talán éppen azért, hogy meglássam a tekintetén akad-e bármilyen rebbenés. Minden esetre közel esélytelen hogy elcibáljuk és az se tűnik esélyesnek, hogy eláshatnánk, de mi a harmadik opció? Átlépni felette és kész? Ez eléggé brutálisnak és embertelennek hat. Minden esetre mivel eddig mindent a csatornákkal vontam össze, megnézem, hogy a közelben akadhat-e egy csatornakijárat és akármennyire brutálisan hangzik, de miután Janette megtudott mindent, amit ránézésből meg lehet tudni, még a holtestet is átkutatom és kicsit odébb húzom, nehogy alatta legyen egy csatornafedél szépen elrejtve. Erőteljesen ráz a hideg attól, hogy egy holtestet kutatok át és forgatok és igyekszem már csak a többiekre való tekintettel is gyengéden mozogni meg tisztelettel, de őszintén fogalmam sincsen, hogy mit csinálok.
// Dzsinn I. - Szerencsefaktor: 15 % esély van rá, hogy a következő cselekvésük tökéletesen sikerül. Minden cselekvés előtt (a hozzászólás végén) dobhatnak rá, de ha egyszer sikerült megdobni, aznap már nem próbálkozhat újra.
Nina Rae Smith carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Tekintve, hogy ez az egész helyzet egy nagy katasztrofális, vizes, saras, erdei horror, nem volt nehéz a választás. Utálom az erdőt, az esőt, és a lehetséges vadállatokat, amik levadászhatnak minket. Más szóval mindent utálok ebben az egészben. A legjobban pedig azt utálom, hogy hiába borulnék ki, és hisztiznék ezen, nem érnék el vele semmit sem, mert ettől semmi nem fog megoldódni. Marad a jó órányi gyaloglás, - amit szintén utálok - a valamelyest biztonságosabbnak tűnő faházakig. Előbb persze azért begyűjtöm a "fogat", és homlok ráncolva teszek fel egy kérdést. - Készséggel elismerem a bestiákkal, és az orvoslással kapcsolatos hiányosságaimat, de szerintetek nem furcsa, hogy ez a "fog" pontosan ugyanakkora, és ugyanolyan, mint a másik amit találtak az előző helyszínen? Tudtommal a természetben szinte soha nem fordul elő olyan, hogy mértanilag ennyire egyezzen két dolog. - nem igazán tudom hova tenni ezt a dolgot, és hát Julia és Tita felé pillantok miközben én is megindulok a dagonyában. Elvégre Julia medimágusnak készül, többet tudhat a fogakról, mint én, és talán Tita is hallott már valami értelmeset a vőlegényétől a témában. Egyéb iránt Tita ötlete, hogy felváltva őrködjünk, amíg a többiek pihennek nem is rossz ötlet. Már ha elérjük a faházakat egyszer. Így erre is bólintok egyet. Csak lenne már valami száraz tető fejünk fölött, könyörgöm! De nem! Házak helyett hullát kell találnunk a mocskos, saras, sötét erdő közepén. Nem így szoktak kezdődni a rémes mugli horror filmek? Mármint ha járnék mugli moziba, akkor biztos így kezdődnének, de engem nem érdekel a mugli világ. - Jól vagy? Minden rendben? - karolom át kissé bátorítóan Julia vállát, amikor észreveszem, hogy elfordul. Bár mondhatnám, hogy minden rendben lesz, de az az igazság, hogy itt már nagyon régóta semmi sincsen rendben. Sajnos vigasztalásból nem én fogok kitűnőre vizsgázni a csapatból, ez sosem volt az erősségem. Végül elengedem Juliát, és odamegyek az öreghez, hogy leguggolva közelebbről is megszemléljem. Hátha látok valami hasznosat, amit nem mosott még el az átokverte eső. A fogat is előveszem, hogy megnézzem a harapásnyomok és karmolások passzolnak-e hozzá? Vagy esetleg lehet a foggal ez egy téves nyom is a megtévesztésünkre. Itt már régóta semmi sem biztos. Bárcsak képes lennék pálcamágiát használni! Akkor minden sokkal egyszerűbb lenne! Utálom a mágiamentességet! Nem is értem, hogyan képesek a muglik egyáltalán életben maradni. Na és mi? Mi hogy fogunk életben maradni itt, a semmi közepén, egy szörnnyel szemben, ami ellen vélhetően a mugli fegyvereink nem sokat számítanak majd?
//Inkvizítor - 1. szint: 10 méter sugarú körben megérzi a sötét teremtmények jelenlétét, pl. élőholtak, átváltozott alakváltók, de nem emberek. Sokkal könnyebben rájön ezek gyenge pontjára, tehát a mesélő ilyenkor akár privát üzit is írhat neki.
Három jó szám: 3, 5, 7,
Janette Troops carried out 1 launched of one 10 oldalú dobókocka :
