2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Hyde Park és a St. James’s Park között terül el, egy fákkal borított rét, ahol padokat helyeztek el a megpihenni vágyók részére. A parkot délen a Constitution Hill, keleten a Queen's Walk sétálóutca északon pedig a Piccadilly határolja, valamint rengeteg étterem, kocsma és pár szórakozóhely, amik java részét varázslók üzemeltetik. Népszerű a fiatal varázslók és boszorkányok körében, mivel ez az a hely Londonban, ahol leginkább el lehet vegyülni a muglik között minden feltűnés nélkül.
Incselkedő pillantásomból érezheti, hogy minden alkalmat megragadok, hogy szeszélyes maradjak vele szemben. Hogy egyikünk se dönthesse el, hogy mindez mennyire komoly. Kár is lenne még magunkat beskatulyázni, hiszen nem döntöttünk el, hogy hova tart ez az egész. Azok a harapások.. picit fájtak csak, ám nem hangoztattam még számára is, hogy megvolt a különlegességük, gyönyört ígértek. Különös egy vámpír hatósugarában élni, hiszen tudatosan képes rá, hogy ne csupán prédát válasszon hanem kész legyen arra is, hogy ilyen extrém módon alakítson ki összeköttetést. Engem pedig ez a fájdalommal vegyes izgalom éberen tart, nem is tudok róla lemondani. Cinkos tekintettel vonom meg a vállamat, amelyről egy pillanatra lecsúszik a nyári ruha, van lehetősége betekinteni. Ennyit igenis engedek, mielőtt még megigazítanám magamat, felfedezheti a melltartóm pántját, és talán egy picit lejebb is a karcsú alakomból. - Oh, te örök semleges, neked aztán semmi sem számít. – Félmosollyal ingatom a fejemet, a kalaphoz nyomva a kezemet, nehogy lefújja a fejemről a lágy nyári szellő. Nem kárhoztathatom érte, hogy nincsen protekcióm nála, hiszen akkor túlságosan is gyanus helyzetet teremtenénk. A vidámsága számomra mégis megnyugtató, nem egyéjszakás kalandnak, trófeaként tekint rám, hiszen akkor már erőteljes próbálkozások tanuja lettem volna. Ez így szép, hogy közepesen lassú a tempónk, nem nyomaszt minket a tény, hogy tennünk kell valamit. Tulajdonképpen csak mert férfi, vagy idősebb, nem is tőle várom a lépést, most nekem sem árt némi szünet, mert Robin olyan aljas volt a végén, hogy még neki állt feljebb, így most valóban gyengédségre van szükségem, ezért is bújok a tanár bácsihoz, aki ösztönösen ölel át. Jól is teszi, neki viszont nem beszéltem az exemről, hiszen azt már tudom Marcusról, hogy nem éppen egy lelkizős fajta. Nem számít, ezt úgyis magamban kell lerendeznem. - Nekem csak a pózólás tartozik az erősségeim közé. De ha van egy sablonod, megoldókulcsod, nem lehet probléma. Segíteni szeretnék, hogy a hasznomat vedd. – Bizonygatom. Nem akarom hogy csak a szöszit lássa bennem, akivel szívesen mutatkozik, vagy szereti megízlelni a vérét. Tudom, hogy nem vagyok egy intellektuális partner, de ez még változhat, ha eléggé bízik bennem. – Alapesetben a szüleim alig engednek el a fotózásokon túl, így nem tudom, hogyan oldhatnánk meg. – Adok kitérő választ, ami viszont azt jelenti, hogy van hozzá kedvem, de tényleg neki kell lépnie, hogy ha valami konkrétat akar. És még mindig nem tudom, hogy hova megyünk most. Beülünk valahova, vagy céltalanul mászkálunk? Ez most randi, vagy kettesben akar lenni velem valahol? Például most is hozzá megyünk? Készíthetem a nyakamat, vagy egyéb testrészeimet?
♫ Nice to meet you ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Randi? ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
A kezem könnyedén simul a derekára, csak a kuncogástól rezzen meg, amint hallgatom a mondanivalóját. Tényleg egyre valószínűbb, hogy nem csak a véréért tartom, hanem tényleg elég érdekes lány. Az biztos, hogy van benne valami, ami megfogja a legtöbb férfit, de nagy szerencsétlenségére én nem az átlag vagyok. Persze, valószínűleg ez teszi izgalmassá mindkettőnk számára a dolgokat. - Nos, tény, hogy így jobban érdekelsz – A szemüveg takarása alól felcsillannak a szemeim. Látok a lányban kreativitást, de még nincs itt annak az ideje, talán a nyár további részében, amikor már nem fog annyi kíváncsi szem ránk vetülni. - Tisztában vagyok vele, nehéz elfelejteni, de köszönöm, hogy emlékeztetsz rá. – Szórakozottá válik a hangom, részben a mondandója miatt, részben pedig az előbbi elmélkedésem miatt. A szavai végén pedig el is vigyorodom, enyhén gúnyosan, vagy inkább perverzül. Talán kívülről könnyebben eldönthető. - Igen, barátkozás-féle. – A jelenlegi állapot végül is így írható le a legjobban. Ezért is, hiába az előbbi vigyorom, a szavaimból némi egyetértés cseng vissza. - Micsoda feltételezések... – ugyan, tanárként talán kötelességem lenne védeni egy másik tanárt, de sohasem füllött hozzá a fogam, hogy bárkiért is kiálljak. Ezen pedig nem most fogok változtatni, így meg sem kell lepődni a hangomban bujkáló vidámságon. Persze, a szemeimet megforgatom, elmaradhatatlan gesztus. Az, hogy hozzám bújik, ugyan meglep, de egy halovány, talán kissé önelégült félmosolyt vált ki belőlem. Ilyet akkor szoktak tenni a nők, ha védelemre vágynak, de abban kételkedem, hogy Svetlanának szüksége lenne rá. Nem egy gyenge, ártatlan virágszál, ezt is kedvelem benne. - Ugye tudod, hogy ha egy tanárt magadra haragítasz, az nem az én felelősségem? – kérdezem, még mindig azzal az önelégült félmosolyommal, játszva a rideget. Még én is belátom, hogy van rá esély, hogy kiálljak érte egy vitában a házvezetőjével szemben. - Nem hiszem, hogy az erősségeid közé tartozna a rúnamágia, vagy tévednék? – vonom fel a szemöldökömet, miközben lepillantok rá. A kérdésén egy kicsit merengek, továbbra is az arcát fürkészve, és csak szépen lassan válaszolok neki. - Nos, én a nyár további részében Londonban tartózkodom. Ha kedvet kapnál egy kis szórakozáshoz, nyugodtan felugorhatsz hozzám. – Ha ő is rébuszokban beszél, én miért ne... Amúgy meg, biztosan meséltem neki a londoni albérletről, amit a nyárra szoktam kibérelni. Valamint, abban is biztos vagyok, hogy rávenne, hogy elhívjam. Akaratos és úgy tűnik, mintha szeretne irányítani, amolyan sunyi módon, kihasználva a csáberejét.
first real date ◊ zene ◊ 383[You must be registered and logged in to see this link.]
Oh, nem is arról van szó, hogy idegenkednék, csak amikor szakítottam Robinnal, az elég csúnyán ért véget, és még nem szoktam meg, hogy egy másik férfi ér hozzám. Marcus egyben a tanárom is, benne van a lebukás izgalma, noha még nem történt semmi, de már az ilyen bizalmas érintések miatt is alaposan megütnénk a bokánkat. Főleg ő, én még beadhatnám a nagyközönségnek, hogy buta szőke fruska vagyok, akit elcsábított, szó szerint megigézett a felnőtt férfi. A valóságban fordítva történt, még akkor is, ha vámpír, van bizonyos hatalma felettem, mégis úgy érzem, hogy a külsőmmel, és a mások számára visszafogott, felé viszont nagyon is nyitott viselkedésemmel értem el. Az viszont határozottan a kedvemre való, hogy egyedüli pasiként nem túlzottan érdeklik a szeszélyeim, ha arról van szó, lazán helyre tesz. Azért a végtelenségig nem engedem, azért mégiscsak fontos, hogy egy nő is irányítson, de igenis tetszik a határozottsága, még ha most óvatoskodik is velem. - Nem ez a cél, hogy izgalmasnak láss? És.. szándékosan hívtalak így, játszásból, hogy azért tudd, hogy a diákod vagyok. Természetesen tegezlek Marcus, mert.. nálunk azért ez valami barátkozás-féle, ugye? – Naná, hogy rébuszokban beszélek, nem is én lennék, ha konkrétan kifejezném, amit akarok. Hiszen még nem is tudom. Imponál, hogy egy idősebb pasi érdeklődik iránta, érdekel, hogy milyen sötét dolgokra képes, mint vámpír. Az fel sem merül hogy még hány lánnyal játszadozik, azt valahogy nem is tűrném. - A Mardekárosokon belül is megvannak a kedvencei. Valószinűleg ki nem álhatja a fehérneműmodelleket. Lehet, hogy mert neki valami csúnya alsógatyója van csak. – Vonom meg a vállamat halvány mosoly kíséretében, sosem érdekelt sem a tanulás, sem az iskolai dolgok, és ezt valahogy a házvezetőm nem tudja megemészteni. Neki olyan hithű csatlósok kellenek, akik mindenkin átgázolnak. Tudod rólam, hogy nem vagyok egy kedves kislány, de ez az elvárás felém enyhén túlzás. – Picit közelebb húzodom hozzá, jelezve, hogy ha nagyon felidegesítene a zsíros hajú bájitaltanár, mindenképpen Marcustól várnék afféle védelmet, oltalmat, hiszen ha már egy felnőtt tanár a hátvédem, akkor illene is kihasználnom a protekcióját. Reális keretek között, hogy ne derüljön fény a titkunkra. – Ha akarod segítek esszéket javítani vagy ilyesmi. Könnyedén megtanulom hamisítani az aláírásodat. És.. most, hogy itt a nyár, elválnak útjaink? – Kérdezem célzásként, én aztán bármiben benne vagyok, sőt még egy kicsit függőjévé is váltam a harapdálásainkat, na de ezt fennhangon ki nem mondanám. Még mindig nem tudom, hogy hová megyünk, ezért várakozóan nézek a nap folytatása elé.
♫ Nice to meet you ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Randi? ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Óvatosan húzom vissza a kezemet, érzem, hogy megrázkódik. Talán fél, de igazság szerint már megadta magát nekem, nem menekülhet, miután belekóstoltam a vérébe. Ha csak rá nem unok, nem hiszem, hogy egyhamar megszabadulna tőlem. Ragaszkodom a tulajdonaimhoz, már pedig a lányt határozottan annak tekintettem. Érdekes volt, izgalmas, szép és finom. Minden, ami kellően elszórakoztat engem, ezért nem is vagyok hajlandó egyhamar lemondani róla. Ezzel ő nem tudom, hogy mennyire van tisztában, de egyszer úgyis rá fog majd ébredni. Akkor pedig lehet, hogy már késő lesz a sajnálkozáshoz. Nem az a típus vagyok, akit annyira meghatna más rosszallása, vagy ellenkezése, ha már egyszer rábólintott a dologra. - Hmmm... – Egy féloldalas mosolyra húzódik az ajkam. Igazán szórakoztató. - Te igencsak kiszámíthatatlan vagy, Svetlana. – felelem a kérdésére, könnyedén hárítva a játszadozó szándékát, és csak ezek után pillantok rá. - Amíg iskolán kívül vagyunk, hívj csak Marcusnak. Kényelmesebb. – Kényelmesebb és nem mellesleg biztonságosabb is. Ha a keresztnevem nem is, de a vezetéknevem igencsak ritka. Nem lenne túl jó, ha lelepleznének. Ha bár, a kalapom és a napfényre sötétedő szemüvegem már elég árulkodó tud lenni. Általában ezekben vagyok megtalálható az iskolában is, de talán Svetlana álcaruhája bőven elég lesz. - Pitonprofesszor megfenyegetett? Háh, pedig azt hittem minden Mardekáros diákkal kivételez. Nagy átlagban úgy tűnt, de üdítő, hogy a morcosságán kívül szorult belé némi kötelességtudta – egy sanda mosoly húzódik az ajkamra. A gyenge pont résznél viszont lepillantok a szemüvegem takarásából. - Sok sikert, néha kételkedem benne, hogy van neki – amint befejeztem az enyhe kételyt árasztó mondandómat, újra az útra emelem a tekintetemet és azt méregetve felelek a lánynak. - Nem túlzottan. Némi papírmunka, de a nagyjának már a tanítás vége felé nekiálltam, így csak egy-kettő maradt hátra. Másokkal ellentétben, nekem még van életem, és szeretném, ha ez az iskolán kívül is megmaradna... – jegyzem meg epésen, ahogy a többi besavanyodott tanárra gondolok. Bár tény, hogy é is csak, mint ők, a saját szenvedélyemnek szeretnék hódolni, azaz a vérnek és a rúnáknak. Nagy szerencséje van a lánynak, hogy az első kategóriába beletartozik.
first real date ◊ zene ◊ 334[You must be registered and logged in to see this link.]
Megborzongok, ahogyan a nevemet mondja. Hiába érzem úgy, hogy szeretem pusztán szeszélyességből változtatni, hogy ki vagyok aznap, Marcus-szal ez mind nem működik. Vele Svetlana vagyok, teljes valóban. Nem tudom, hogy mi ez köztünk, valami beteg tanár-diák kapcsolat, amitől mindketten megüthetjük a bokánkat, ha kiderül. Főleg ő. Én mégsem vagyok rajta, hogy bajba keverjem, hiszen odavagyok érte. Hideg mardekárosként érte ver a szívem, noha sem magamnak, sem neki nem mertem még bevallani, hogy ez akár valami komoly is lehet. Mert tényleg nem tudom. Fiatal vagyok még bármihez is, annak ellenére, hogy egy időben nagy kanállal faltam az életet. Alig múltam tizenhat, mégis többet tapasztaltam, mint a velem egykorúak. A modelszakma nem egyszerű, könnyen lehúzza az embert a mélybe. Nem rezzenek meg, ahogyan a vállamról a derekamra simítja a kezét, holott nagyon is szikrázik az érintésétől minden porcikám. Féloldalas mosollyal fordulok oda, mintha csak meglepne a dolog. Ez csupán játék, én irányítok. – Nem is tudom.. Ha bajnak érezném, itt lennék most veled Mr. Thicknesse? – Kérdezem távolságtartóan, ami már csak azért is a szeszélyemről árulkodik, mert úgy emelek falat közénk, hogy egy centi sincsen összesimuló testeink között. Nehéz engem kiismerni, még neki sem adok rá sok esélyt. Vámpír, és felnőtt tanár, mindkét tekintetben igen vonzó egyéniség, mégis én vagyok az, aki általa körül van ugrálva. Impozáns felállás. Az előző pasim cseppet sem volt ennyire figyelmes, és mondom ezt úgy, hogy Marcus-szal a harapáson túl néhány ölelést leszámítva nem sok történt. Mintha magunk sem tudnánk, hogy mi ez. Londonban vagyunk, ez a lebukás kész melegágya, de még mindig jobb, mint a Roxfortban, ott akár ki is írhatnánk a homlokunkra, hogy tiltott viszonyra készülünk. Készülünk egyáltalán? Van bennünk annyi mersz? - Mondanám, hogy nem túlzottan érdekelnek a tanulmányaim, de Piton csak akkor hajlandó elengedni a fotózásokra, ha legalább V az átlagom. A szemét denevér, megtalálom a gyenge pontját, és kicsinálom. Neked sok a dolgod tanárbácsi? – Pillantok zafírszín szemeimmel a vámpíréba, de tartom a karót nyelt tartást, modelként megszoktam, hogy akkor is pózolok, amikor nem kell. Ráadásul címlaplány vagyok, megszoktam ezt, ám a fekete kalap a fejemen azt sugalja, hogy rejtőzködni vágyom. A kezem ügyében a napszemüveg, amit gyorsan felkapok, ha fotósokat látnék. A szünet révén már otthon lenne a helyem, de jövő héten ismét munka vár rám. Most viszont azt sem tudom, hogy hova megyünk..
♫ Nice to meet you ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Randi? ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Svetlana... – halkan mondom, személy szerint zavar, ha ahogy a muglik körülöttem nyüzsögve hallgatják, amit beszélek. Viszont, nem óhajtom szó nélkül hagyni, amint a szél belekap a lány hajába, és teljesen összekócolja. Lesimítom az összekócolt részt, majd gyengéden visszaejtem a kezeimet a vállára, ahonnét pedig kényelmesen tovább csúsztatom a derekára, ahonnét felemeltem. - Remélem nem baj – jegyzem meg a haja megigazítására. Meglepően kedves vagyok, látszik, hogy jó hangulatomban ért a mai napon. Még az sem zavarhatja össze ennek megállapításában, hogy teljesen színtelen a hangom. Találkoztunk már párszor, elég közel kerültünk egymáshoz. Még azt is sikerült elérnem, hogy megharaphassam, így már megszokhatta azt a szenvtelen hangot, amit megütök. Talán csak az óráimon vagyok hajlandó bármi színt is vinni a hangomba, de azt is csak a hatás kedvéért. Ezekről a pillanatokról pedig ő nem tudhat, elvégre, még nem egyetemista, így igencsak kevés alkalom adódhatott, hogy színt vittem a hangomba. Talán az első éjszaka, amikor először a vérét vettem. Vámpírként a fásult énemet teljesen elnyomja egy élénk, enyhén vérszomjas én. - Hogy sikerült az év vége? Gondolom, nem lettek olyan rosszak az eredményeid – érdeklődöm, az elején még csak az előttünk elterülő utat méregetve, ahogy haladunk előre, majd a kérdésem végén felpillantva az arcára. Mint tanár, nem árt törődnöm az iskola egyik diákjával, valamint, mint a párja, ennyi érdeklődést megengedhettem magamnak. Már csak azért is, mert ha rosszul sikerült volna, és évet kellene ismételnie, még nehezebb lenne titkolózni. Elvégre, egy egyetemista sokkal szabadabb, mint egy általános tagozatos. Külön szobát kérhet, szabadon mászkálhat az iskola területén, és kevésbé kötik gúzsba a tanárok kíváncsi pillantásai. Sokkal egyszerűbb dolgunk lenne, még ha oda is veszne a lebukás izgalma. Persze, van még ideje az egyetemig, egy év bőven sok, annyi idő alatt nagyon sok minden történhet. Ezért is érdemes a jelenre koncentrálni, és csak tervezgetni a jövőbeli dolgokat.
first real date ◊ zene ◊ 300[You must be registered and logged in to see this link.]
A Hyde Park és a St. James’s Park között terül el, egy fákkal borított rét, ahol padokat helyeztek el a megpihenni vágyók részére. A parkot délen a Constitution Hill, keleten a Queen's Walk sétálóutca északon pedig a Piccadilly határolja, valamint rengeteg étterem, kocsma és pár szórakozóhely, amik java részét varázslók üzemeltetik. Népszerű a fiatal varázslók és boszorkányok körében, mivel ez az a hely Londonban, ahol leginkább el lehet vegyülni a muglik között minden feltűnés nélkül.
