2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] " If I had you, life would be a party, it'd be ecstasy Yeah if I had you "
Főkarakter: Főkarakter Teljes név: Park Nam Jin Születési hely és dátum: 1992. Január 6. Busan, Dél-Korea Csoport: Varázshasználó Patrónus: alaszkai malamut Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Tánc és énektanár Képesség: 189 Kiemelkedő tudás: Tehetségtelen
Jellemed kifejtése
Igazi pörgős személyiség, aki soha nem tud megmaradni egy helyben. Pozitív világszemlélettel rendelkezik. Az ezerwattos mosolya mindig ott ül az arcán, amit szinte lehetetlen letörölni. Képes szinte a puszta jelenlétével jó kedvre deríteni másokat, de ezt a tehetségét csak akkor kamatoztatja, ha tényleg szükség van a dologra. Nem szeret problémákkal foglalkozni, a gondjait mindig a szőnyeg alá söpri, s ez az egyetlen dolog, ami képes megtörni a jókedvét. Ilyenkor soha nem vetíti ki a kétes érzelmeit, inkább elzárkózik az embertársaitól. Nem nevezhető hívőnek, de büszke a származására és bőszen ápolja a hagyományokat is. Általában kedves és közvetlen az emberekkel, de nem hülye, tudja mit szabad elmondani és mit nem. A sok pozitív tulajdonsága ellenére se nevezhető igazán bizalmasnak, nagyon nehezen osztogatja azt. Ettől eltekintve barátságos ember, csak nehezen lép nála valaki az „elvagyunk“ szintről a „jó barátnak tartom őt“ fokozatra. A kegyetlenül őszinte emberek közé tartozik, s nem igazán jellemző rá, hogy elfojtsa az érzelmeit. Úgy érzi, hogy sokkal jobb ha inkább mindent megmutat, kivéve persze a saját hülyesége miatt keletkezett problémáit. Nem gyáva, ha valakit nem kedvel azt egyenesen a szemébe megmondja. Türelmes alkat, nehéz kiborítani, de ha valakinek sikerül az nem menekül előle.
Megjelenés
Az ázsiaiakra jellemző finom vonásokat örökölte ő is a szüleitől, pisze orra, arisztokratikus álla van. Szemei mélybarnák, enyhén kerekdedek a mandulavágású forma ellenére is. Bőrszíne nagyon enyhén sárgás, de még így is inkább fehérnek tűnik, csak a másik árnyalat némi színt is kölcsönöz arcának. A bőre tökéletes, haját általában sötétbarnára festve hordja.Nem sokat szokott foglalkozni a frizurájával, csak hagyja a tincseit kócosan a szemébe hullani.Általában sportosan öltözködik, amit szeret vegyíteni egy kicsit az elegáns darabokkal. Sokan azt hinnék, hogy ez hülyén néz ki együtt, de nem igaz. Soha nem jelent meg még úgy sehol, hogy rossz összeállítás lett volna rajta. Sokan ellenszenvesnek is tartják ez miatt, mert divatmániásnak gondolják, pedig ezt távolról se igaz rá. Nem érdeklik se a márkák se az, hogy éppen mi menő. Csak az számít neki, hogy önmagának tetszen és jól érezze magát a bőrében. Nagyon szeret órákat viselni, szinte mindig látható rajta. Más ékszer eket nem igazán részesít előnyben.
Életed fontosabb állomásai
A tükrös teremben, melegítő ruhát felöltve álltam, s nézegettem a saját arcomat.Azt mondják csúnyácska gyerek voltam, s nagyon jót tett nekem az évek múlása. Már nem is nagyon tudnám visszaidézni, hogy hogyan néztem ki annak idején, csupán a képek segítenek nekem ebben. Persze ahányszor felhozták nekem ezt elkezdtem valami olyasmit morogni, hogy még a feltételezés is hülyeség, de persze nem gondoltam ezt komolyan. Nem vagyok egy nagyarcú ember, nem igazán lenne mire arcoskodnom. Egy csődtömeg vagyok, legalábbis a szüleim szerint. Elég nagy fájdalom volt nekik, hogy az egy szem fiuk nem rendelkezett semmilyen különleges képességben, s tanuló korában se jeleskedett egyetlen tantárgyban se. Teljesen tehetségtelen vagyok az ilyen dolgokhoz. Soha nem mutattam nagy érdeklődést se a mágia irányába. Csak annyit tanultam meg, amire úgy éreztem , hogy szükségem lehet. S hogy honnan döntöttem el az ilyesmit? Nos nem volt nehéz. Bemagoltam mindent, amit tudnom kellett, aztán amit elfelejtettem azt hagytam kárba veszni. Nem mintha nagyon sok logika lenne ebben, de hát ez van. Megpróbáltam mindig is kivonni a varázslatot az életemből, hiszen minek csináljak olyat, amit nem szeretek? Nem is az, hogy nem szeretem, csak egyszerűen nem értek úgy hozzá, mint mondjuk más. Ezt vállalom is, mindenkinek vannak gyengeségei. Az én tehettségem inkább a zene és tánc felé húzott. Szerettem is mind a kettőt. Óvatosan elmosolyodtam erre a gondolatra. De még mennyire szeretek táncolni! Rengeteget gyakorolgattam titokban, s éppen annyit tanultam, hogy lehetőleg elvégezzem a varázslósulit, aztán a szüleim elé álltam a nagy tervvel: táncoktatással akarok foglalkozni. Szerintem nem kell mondani, hogy mennyire voltak boldogok tőle. Mintha csak azt regéltem volna nekik, hogy stricinek álltam. Nem értem miért kell egy ilyesmin ennyire kiakadni. Tanítani jó dolog, főleg ha olyat adhat át az ember, amit szeret csinálni, s mindenki más is szereti, mert nyilván azért jár el valaki mondjuk táncolni, vagy karatézni, mert érdekli a dolog. A szüleim viszont nem így gondolkodnak. Ők azt akarták, hogy nagy és neves varázsló váljék belőlem akkor is, ha nincsenek meg hozzá a képességeim. Mert egyáltalán nem olyan egyszerű dolog az, mint ahogyan ők hiszik. S amikor megkérdeztem tőlük, hogy ha ennyire egyszerű a dolog, akkor ők miért nem neves varázslók, válaszul kitagadást kaptam. Mintha annyira nagy szám lenne viselni a Park vezetéknevet… Csak az olyan emberek között, akikkel minden nap találkozok, van legalább 10 Park. Az új életemet nem volt valami egyszerű felépíteni, egy angol barátomnál éltem, folyamatosan dolgoztam és tanfolyamokat végeztem el, hogy taníthassam a táncot. Az első év igazán nehéz volt, de két hónapja találtam ezt az állást. Egész jól ki is jövök a tanítványaimmal és a többi tanárral. Boldog vagyok amiért megtaláltam ezt az egyesületet.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Park Nam Jin 2015-03-14, 15:19
Elfogadva!
Rövid, de frappáns, avagy egyszerű, de nagyszerű. Nem túloztad el a kacifántos történetszálat, ami egyáltalán nem baj, nem kell minden karinál drámai háttértörténet. ^^ Tetszetős a pb, és tökéletesen passzol az előtöriben leírtakhoz, no meg a jellemhez, amit adtál neki. Szegénynek nem a legkellemesebbek a szülei, ha nem igazán értékelik azt, amit csinál, de még tánctanárként is lehet híres és akkor talán majd elismerik végre valahára, én drukkolok! Egy szavam sincs, hibát nem találtam szóval foglalózz és kész is vagy. ^^ Éééés nekem valahogy ez a dal ugrott be róla: [You must be registered and logged in to see this link.]