Green Park

Cormac & Ginny

[You must be registered and logged in to see this image.]Bárom, hogy a meglepődöttség miatt ilyen butaságot csináltam és nem viszonoztam a csókot. Nem szeretném őt kétségek között hagyni, de most mégis azt érzem, hogy pontosan ezt csináltam. Ebben némileg a kérdése is megerősít, ezért picit elgondolkodva pillantok rá még mielőtt tovább indulnánk és picit évődöm is magamban, hogy mit lépjek, mert nem akarom elrontani a pillanatot és nem is akarok túl rámenősnek tűnni... de aztán visszahúzom őt még, és óvatos csókot lehelek ajkára, kárpótlásként az iménti tétlenségemért. Ezután már nem válaszolom meg a kérdését, hiszen úgy gondolom felesleges lenne, csak egy lelkes kis mosollyal zárom le az ügyet és hagyom, hogy tovább induljunk a felfedezőutunkon, ami egy kisebb eséssel folytatódik.
Nem igazán ijedek meg, hiszen gondoltam, hogy nem hagyják egy vidámparkban, hogy kitörjük a nyakunkat, az senkire sem vetne túl jó fényt, így csak az aggaszt kicsit, hogy félig Cormac-ken landolok, de mihamarabb igyekszem róla lekászálódni még mielőtt összenyomom szegényt, de szerencsére tényleg pihekönnyű vagyok, hála a rengeteg edzésnek és az egyébként is gizda természetemnek.
Nem sikerül kinyitnunk az ajtót, de Cory talál egy csapóajtót ami lefelé vezet. Közelebb lépek, hogy megvizsgáljam, de ahogy felnyitja azt, valami orrfacsaró bűz tör fel onnan.
- Fúj, mi lehet ez a bűz, bakker? Egy hulla van odalent vagy mi? - Fogom be az orrom és felpillantok Coryra. Nem túl biztató a körülmény, de ha más választásunk nincs, hát akkor talán tényleg csak itt tudunk kijutni. Vagy berobbantjuk az ajtót, de mi van, ha az csak mondjuk egy álajtó? Ebből a helyből azt is ki tudom nézni. Pálcámmal fényt gyújtok, lehajolok, hogy bevilágítsak a lejáróba.
- Nem tudom, szerinted mi legyen? Nézzük meg mi van odalenn? Aztán maximum visszajövünk. - Nem annyira vagyok lelkes, a meztelencsigáktól pedig még annyira sem, de hát maximum odébb lebegtetjük őket, még szerencse, hogy van pálcánk, kézzel biztosan nem nyúlnék hozzájuk. A bűz jobban aggaszt egyébként.

Cormac & Ginny

[You must be registered and logged in to see this image.]- Hát, szerintem nem tudnának személyre szabottan kitalálni dolgokat. Jó sok ember megfordulhat itt, azért már díj járhatna, ha annyi-féle dolgot kitalálnának. - Jegyzem meg miközben tovább haladunk egymás ölelésében. Egészen különösen érzem most magam, valahogy más ez az egész kapcsolat közöttünk mint az eddigi barátaimmal. Lehet, hogy azért érzem úgy mert már jó ideje senkivel nem kerültem közelebbi kapcsolatba és kicsit kiestem a formából - már ha ki lehet ebből - de az is lehet, hogy már idősebbek vagyunk és egészen máshogy gondolkodunk az életről. Felnőttünk és lassan már oda jutunk, hogy végzünk az iskolával és pályát kell választanunk, családot alapítani és letelepedni, de persze ez még nagyon korai lenne, hogy én azt mondjam, Cormac az igazi és vele szeretném leélni az életemet. Mondjuk eljátszom picit a gondolattal, ebből az zökkent ki, hogy megállít és maga felé fordít. Kíváncsi tekintettel kémlelem őt, várva arra, hogy mondja, mit szeretne, de meglepő módon most nem csak játékosan megérint vagy egy apró puszit ad a homlokomra, hanem szájon csókol, óvatosan csak épp egy picit, én pedig meglepődöttségemben még talán igazán viszonozni sem viszonozom, bár egy pillanatig még nézem az ajkait és elgondolkodom azon, hogy magam is viszonozom ezt a gesztust és vágyakozva rávetem magam, de aztán meggondolom és csak elalélva rámosolygok.
- Ezt miért kaptam? - Kérdezem csendben, de miközben a konyhához érünk, fintorogva pillantok be azon és szinte ennyi elég is volt mindebből, akármennyire is játéknak veszem ezt az egész helyzetet és biztos vagyok benne, hogy nem eshet bántódásunk, inkább az ellenkező irányba indulok el és miközben a lépcsőket rójuk, szinte egy-két lépés után az be is szakad alattunk és leesünk, szerencsére puhára. Fél oldalammal Cormac-en landolok, de hamar odébb helyezkedem és fel is állok szinte azonnal.
- Hát igen, ez durva lett volna. Szerinted mi az a járat? - Az ajtót azért megpróbálom megnyitogatni, de természetesen zárva van és nem hinném, hogy olyan könnyen ki tudnánk nyitni egy alohomora-val, de most még meg sem próbálkozom. Inkább a járathoz lépek és kíváncsiságommal elkezdek bekukucskálni. - Erre kellene továbbmennünk? - Beküldhetném a familiárisomat, hogy megnézze mi lehet odabenn, de az túl egyszerű volna, így még kicsit elidőzöm itt és kiélvezem a csendet és a nyugalmat, na meg azt, hogy most itt csak ketten vagyunk egyelőre.

Cormac & Ginny

[You must be registered and logged in to see this image.]Tekintetemmel követem az övét, majd hosszan figyelem és mielőtt még elindulnánk a kísértetházba, megiszom a maradék innivalóm. Eddig még nem érzem a hatását, de biztosan valami váratlan pillanatban fog beütni, ami aztán ki tudja, milyen hatással lesz majd rám. Mindegy is, a lényeg, hogy most még nem érzek semmi különöset, maximum egy kicsit többet locsogok és másként reagálok, de ez nem feltétlenül rossz.
Jó érzés, hogy átkarol és így még inkább biztonságban érzem magam. Nem szívesen szakadnék el tőle, még ha tudom is, hogy ez csak egy játék, ez nem igazi kísértetkastély. Már nem abban a bizonyos gondolatban.
- Tudom, hogy a játék része, csak biztos, hogy hirtelen valami ki fog ugrani elénk vagy majd jól ránk ijesztenek. - Tekintek ismét fel rá, nem szeretem a váratlan fordulatokat, legalábbis mindig igyekszem felkészülni egy előttem álló veszélyre, és ez most határozottan nem sikerül, ahogy a sikkantás is jelzi mindezt. Ahogy a fülembe suttogja a szavakat, én csak elvigyorodom és kicsit kérdőn tekintek felé. - Nem terveztem, úgyis te fogsz majd hazavinni. - Ugyan ha akarnék, nyilván el tudnék hopponálni Roxmortsba, de mivel igazán jól érzem magam, ezért ez meg sem fordulna a fejemben. Még csak nemrég jöttünk és máris sokkal többet nevettünk mint eddig bármikor, így ki szeretném használni az alkalmat és megragadni az összes lehetőséget, ami az időnkbe belefér. Szerencsére már nem vagyunk tizenhat évesek, hogy takarodót kelljen fújni számunkra és időbe visszaérni, sötétedés előtt az iskolába, addig maradunk ameddig csak jólesik és ahogyan csak jólesik.
- Hát ez egy erős kezdés, vajon mi vár még ránk odabenn? - Haladok el a nyitott ajtók mellett és izgatottan várom, hogy mi fog történni következőre. A pókhálós folyosó már amúgy is elég rémisztően hat ebben a fényben, a kissé dohos, elhagyatott szag pedig még rátesz egy lapáttal. Hűvös is van idebenn, nem tudom, hogy ez még a szellem visszamaradó hatása e. Ahogy felszólít, hogy vigyázzak, egyből lecsapódik elébünk az a bárd. Jól megvan ez tervezve, tudják, hogy mikor és merre vagyunk, de azután pedig vissza is húzódik és óvatosan átlépve azt tovább folytatom az utunkat.
- Hát, jól csinálják azt meg kell hagyni. - Forgatom meg a szemeim miközben a ház konyha részébe érünk és ott egy ember halál nyugodtan a pulton darabol valami véres húscafatot. Ahogy lassan felemeli a fejét az érkezésünk hallatára, dühös tekintettel és felemelt bárddal indul meg az irányunkba, mire én megragadom Cormac kezét és a lépcső felé kezdem el húzni, kicsit nevetve, de mégis eljátszva az áldozatot. Legalább megnézzük az emeletet is, már ha nem szakad be persze közben alattunk a romos - korhadt falépcső.

Cormac & Ginny

[You must be registered and logged in to see this image.]Kicsit felkuncogok a kijelentésén, de végül egyetértően bólintok rá.
- Hát, megpróbálkozhatunk vele, ha gondolod. Mondjuk egy lebegtetőbűbáj biztosan nagyon sokat segítene. - Elvégre varázslók vagyunk, akkor használjuk is ezt ki és szerencsére valószínűleg csak a motorig kellene ellebegtetnem és itt, egy varázslókkal teli vidámparkban és a környékén igen kicsi lenne az esélye annak, hogy mondjuk egy mugli meglásson. Leleményes is tudok ám lenni, de azért a fiú szavaiból ítélve erre nem lesz szükség. Hál istennek.
Jól érzem magam vele, sikerült teljesen felengednem. Nem bámon abszolút, hogy ide jöttünk el erre a randira, mert az iskolában amúgy is végesek a lehetőségeink és az, hogy többen is körülöttünk lézengnek, nem szül semmi jót. Biztos alapot adtunk volna néhány pletykának és már a múltkori bulis eset óta is több oldalról jöttek felém a kérdések, hogy mi akkor most együtt vagyunk -e Coryval? Mondjuk még őszintén nem tisztáztuk a közöttünk lévő kapcsolatot, hisz még a csókig sem jutottunk el, de ezt sem bánom túlságosan, mert nem szeretnék előre rohanni... mint ahogy már megtapasztaltam az évek során, abból sosem alakul ki semmi jó. Azért reménykedve és bizakodva állok ehhez a helyzethez, hiszen évek óta senkivel sem éreztem ennyire jól magam mint vele. Kicsit el is taszítottam magam mellől az embereket ha őszinte akarok lenni, de ez nem azért volt, mert senkitől nem akartam semmit, csupán úgy döntöttem, jobban fogok koncentrálni a karrieremre és arra, amit igazán akarok.
- Köszi, ez igazán udvarias volt tőled. - Nevetek fel ismét, de amúgy igen versengő típus vagyok és nem szeretem, ha hagynak nyerni. Inkább viselem a kudarcot, de abból is erősödöm és lehet, hogy a következő alkalommal már bizony megfordul a kocka. Ám nem akarok ellenkezni, így tovább állunk és egy pillanatra letekintek az összekulcsolt kezünkre, majd vissza rá, ahogy a kísértetkastély felé haladunk. Kérdeznék tőle, egy pillanatig talán ez látszik is az arcomon, de végül visszakozom és a tekintetem a bejárat irányába fordítom. A véres lábnyomok nekem sem kerülik el a figyelmem.
- Hú, ez nagyon izgi. Nézzük meg! - Előre indulok és magammal húzom. Nem vagyok egy félős alkat én sem, azt pedig biztosra tudom, hogy ez a kísértetkastély csak játék, így hát nem történhet velünk semmi baj, még körbejárjuk. Ahogy a pókhálós folyosón elindulunk, a tompa fények meg-megrezzennek és a falakon lévő rémisztő festmények szemei is megmozdulnak. A falon véres kéznyomok és lekarmolt tapéta látszik ahogy haladunk előre. A síri csend csak még rémisztőbbé teszi az egész helyet. - Ez elég gyanús, nem? - Ahogy ezt kimondom, az egyik ajtó kicsapódik, majd egy szellem lóháton vágtat át rajtunk, megforgatva kardját és a hideg érzéstől megborzongok, és kicsit fel is sikkantok a meglepődöttségtől. Az ajtó ahogy kinyílt, panaszos hangok, elhúzott jajjogás hallatszódik, majd néhány céltalan tárgy reppen felénk. Óvatosan kukucskálok be rajta amikor épp biztonságosnak tűnik a terep és nem várható, hogy fejbekólintanak egy fajátékkal vagy egy vázával.
- Ó, hát azt hiszem ez csak egy padlásszörny. Nálunk is lakott egy otthon, de aztán apa megelégelte, hogy a nénikém régi holmijait szétdobálta az udvaron és kiköltöztette. - Ártalmatlan jámbor lény, csupán kissé bugyuta szegénykém. Azért így elsőre nem erre számítottam, és kicsit valóban megborzongtam.

Cormac & Ginny

[You must be registered and logged in to see this image.]Kifejezetten tetszik Cory játékossága és vakmerősége, sokszor ez fogott meg a pasikban, akikkel eddig kapcsolatom volt. Mindig a kalandot keresem, nem szeretem az unalmas, eseménytelen kapcsolatokat, de ez szerintem eddig is egyértelmű lehetett a srácnak. Sok határt nem tudtam átlépni az évek folyamán, volt amit nem is akartam és volt amire pedig nem lett volna lehetőségem, de ez már mind a múlté és most másként nézek a jövőmre, már a magam útját járom és ezzel pedig igen sok lehetőségnek nyitok kaput, amik remélhetőleg a jó irány felé fognak majd terelgetni a későbbiekben.
- Rendben, de nem ígérhetem, hogy el foglak bírni és nehéz hazavonszolás lenne, senkinek sem jó... - Tekintetem mosolyog, az italom pedig lassan fogy, de már ígyis kezdem érezni, hogy kicsit megfogta a fejem. Ritkán iszom és ez meg is látszik, de olyankor sokkal szókimondóbb leszek, még merészebb és kevesebb dolgot tartok meg magamnak. A játékba is azonnal elsőbbséget érzek, nem várok, csak dobok és miután sikerül célba találnom és Cory-t ellepi a fagyi, nevetés tör ki belőlem.
Ez a nevetés csupán csak addig tart, ameddig hasonlóképp meg nem kóstolja a fagyit az én ujjamról. Kicsit sikerül ismét elvesznem a tekintetében és elvörösödnöm is, de most hamar kapcsolok, és a táskámból előveszek egy zsepit, amivel elkezdem letörölni a fagyit az arcáról. Könnyebb lenne ugyan varázslattal eltüntetni, de valamiért most ez eszembe sem jut, így kicsit elidőzök, aztán pedig vállalom a következményeket, egyértelműen.
- Ne kímélj! - Nem is számítottam amúgy másra, ha már én is jól beterítettem őt a fagyival, akkor ez visszafelé is menjen, nem akarok kihátrálni a témából, hiszen így izgalmasabb sokkal a helyzet, na meg aztán lehet, hogy Corynak el sem sikerül találnia a célt és megúszom a fagyizást.
- Láttam egy kísértetkastélyt is nem messze innen, utána oda is bemehetnénk. - Vetem fel az ötletet, nem tudom, hogy a fiúnak volt e esetleg más terve, de ez csupán egy lehetőség, nem állok ellen semminek sem. Időnk mint a tenger, a vidámpark pedig igen nagy.

Cormac & Ginny

[You must be registered and logged in to see this image.]Valahogy olyan könnyűnek érzem ezt az egészet kettőnk között. Talán hasonló stílusunknak könyvelhetem ezt el vagy épp a közös érdeklődési körnek, de ő mégis egészen más mint a többiek akikkel eddig dolgom volt. Nem mondom, mindenféle helyzetbe belekeveredtem már, megéltem a viszonzatlan szerelmet és a lánykori rajongást, de ahogy telt múlt az idő, nekem is egészen mások lettek az elképzeléseim, mások lettek a vágyaim. Néhány éve még biztosan nem gondoltam volna, hogy egyszer majd Cory közelében kötök ki, sőt, igazán talán még néhány hónappal ezelőtt sem, de nem csalódtam és egyáltalán nem bántam meg, hogy jobban megismerkedtünk. Nyilván vannak közöttünk banális ellentétek is, de ez jó alapja minden kapcsolatnak, hiszen ha teljesen egyformák lennénk, halálra unnánk magunkat. Nekem pedig mindig pezseg a vérem, mindig a kihívásokat keresem, senki nem mondhatja, hogy nem születtem igazi Griffendélesnek.
- Hát ha ez nem üt ki, akkor semmi. - Picit felkuncogok, de ez a kuncogás már inkább rövidke nevetéssé változik amikor meglátom, hogy Cory a nedves kezével törli meg a szemét és belekeni az italt, de szerencsére, nem tart sokáig a vakoskodás, így tovább folytathatjuk utunkat és ízlelgethetjük még a koktélt, ami úgy második, harmadik ízlelésre egészen megszokható már. Tudom, hogy nem szabad gyorsan leöntenem, mert akkor biztosan becsípek és nem akarok leégni a fiú előtt. Mondjuk ő pont az ellenkezőjét teszi, amire kap is egy elismerő pillantást, de talán az ő szervezete jobban hozzá van állva ehhez.
Ahogy sorra kerülünk és a felszerelések már rajtunk vannak nem habozok sokáig, beállok a kijelölt helyre lerakom magam mellé az én három labdámat. Célzok, az első labdát tökéletesen mellé dobom, egy kicsit fel is háborodok ezen, de elnevetem azért magam. A következőre sokkal jobban koncentrálok és jó erősen elhajítom, majd telibe a közepébe és még gondolkodni sincs időnk, Cory felé máris vaníliafagyi lövell ki. Az utolsó labdát már el sem dobom, úgy nevetek, de tudom, hogy ezt még visszakapom természetesen.
- Adjak... adjak egy zsepit, hogy letöröld? Még a végén nem fogod látni a célt.- Közelebb lépek hozzá és az ujjammal letörlök egy kis fagyit az arcáról, hogy megkóstoljam. Tekintetem azért végig az övében van, mosolyog, most jobban, mint eddig. - De legalább finom. Ezért már megérte.

Cormac & Ginny

[You must be registered and logged in to see this image.]A múltkori találkozásunk és a buli azért hagyott némi nyomot maga után. Természetesen megértettem, hogy miért ilyen, hiszen beszéltünk már róla, de nem vagyok egy kis törékeny virágszál, magam is meg tudom oldani a feszült helyzeteket. Tudom, hogy valószínűleg nem ezt gondolja rólam, vagy legalábbis nem teljesen, de az évek alatt sikerült megedződnöm és kiállnom magamért, talán pont ez miatt vagyok sokszor olyan hirtelen és meggondolatlan is. Nem kérem, hogy kárpótoljon a történtekért, csupán meg akarom még jobban ismerni és úgy vélem, ez egy igen jó lehetőség arra, hogy közeledjünk egymáshoz. Mert amúgy tetszik a hevessége, az elszántsága és a versengés, amit már az első pillanattól kezdve megtartottunk egymás felé... van benne kihívás és nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mit tud mutatni még.
- Tudod, hogy én is szeretek versengeni. - Egy apró nosztalgia fog el a múltkori kviddics pályán történt játékunkról, akkor kezdődött úgy igazán minden, ha ezt lehet így mondani. Kacsintok is rá egyet egy szélesebb mosoly kíséretében, még ugyan semmihez sem nyúltunk, semmihez sem fogtunk hozzá, de máris levakarhatatlan a mosoly az arcomról. Igazán felszabadító érzés már ez is, hogy kiszabadultunk és itt vagyunk, a nagy hajrában szükség van némi pihenésre is, én pedig hajlamos vagyok ezt elfelejteni és csak akkor megtenni ha valaki noszogat. Közben odaérünk az italoshoz, sorba állunk és a lehetőségeket taglalom. Cory megjegyzése csak egy kis szemforgatást kap és ahogy a hajamba túr, én finoman oldalba bököm játékosan, majd felnevetek.
- Kettőt kérek abból a sötétzöld és kékes italból. - Mutatok rájuk amikor az eladóhoz érünk. A szín nem minden, de ezt választják a legkevesebben akiket megfigyeltem, hogy alkoholos italt vásárolnak és hát gondoltam akkor ez biztosan nem lesz valami gyaloggalopp. Legalább a fiú öröme is meglesz, de aztán még ki tudja... Át is nyújtom neki a poharat és lassan kiandalgok a sorból. - Hát, egészségedre. - Nyújtom felé a sajátomat és koccintásra invitálom, majd belekortyolok ezután és ahogy lemegy az első korty, zöld alma és kivi ízét érzem, finom, de ahogy eltelik pár pillanat, már érezni a maró alkoholt. Egy "fúú" elhagyja a szám, izgalmas párosítás, mondjuk a kék még nem jöttem rá, mi lehet a színek között.
- Rendben én benne vagyok. Csak mondom, hogy jól célzom. - Kacsintok rá, incselkedve kicsit és a legközelebbi ilyen játékosbódéhoz indulok. Mivel szerencsére nem sokan állnak itt sorban, így hamar előre kerülünk és ahogy az eladó a kezünkbe adja a felszereléseket, én kihívóan a partneremre tekintek. - Itt most nem tudod kivédeni a góljaim, McLaggen. - Nevetek kicsit mielőtt elkezdjük a játékot. Ha tippelnem kellene, azt mondanám, hogy mindkettőnk fagylaltos képpel fog végezni a játékban.

Cormac & Ginny

[You must be registered and logged in to see this image.]Tekintetemen is látszik, hogy teljesen egyetértek vele a kijelentésében. Nekem is a levegő a lételemem, de ezt ő is nagyon jól tudja, hiszen a kviddicsben tudom csak kiadni igazán magamból a dolgokat, ott egy komoly, elszánt nőként vagyok mindig jelen. Az életem többi részében viszont kicsit néha alábbhagynak ezek a jelzők, de természetesen ha kell, akkor elő tudom venni magam és igyekszem a tőlem telhető legjobban adni azt amit gondolok. Valahogy ez a két jellem összeforr és kiegészíti egymást, de aki nem ismer, az ezt nem is tudhatja igazán.
Ahogy már belépünk a vidámpark ajtaján mindkettőnkön némi rajongást látok. Csak mesélek Corynak amiről hallottam eddig, de már szívesen belevetném magamat valamibe. Annyi minden történik körülöttünk, annyi varázsló és boszorkány suhan el mellettünk, hogy egy kicsit azt érzem, mindjárt elveszek. Mintha a fiú ezt megérezte volna, hiszen utat tör magunknak és én közelebb lépve hozzá szorosan mögötte sétálok, míg nem kiérünk egy ritkásabb részre.
- Nem gondolom, hogy mindenben te lennél jobb. De ezt most egy kihívásnak szántad? - Megyek bele a kis játékba, hasonlóképp döntöm oldalra én is a fejem mint ő és kicsit megrebegtetem a pilláimat. Nem tudom ezt túl sokáig mozdulatlanul véghezvinni, egyből elnevetem magam. - Akár alkoholos is lehet. De csak óvatosan, mert még a végén olyan játékokba is belevetjük magunkat, amik nem is a mi korosztályunknak szólnak. - Kuncogok fel és jólesően húzódom hozzá közelebb, hasonlóképp átkarolva, mint ahogyan ő engem. Érdekes, hogy még egymás ritmusát is egyből sikerül felvennünk, nem bénázzuk el az első lépéseket.
- Fenntartom a lehetőséget, de nem fog ilyen többet előfordulni... - Válaszolom neki kicsit suttogva a bántásos kijelentésére. A múltkori eset is az én hülyeségemből és botorságomból származott, de biztosan nem fogok többször magánakciózni és ezzel Coryt is biztosítom erről. Az viszont jól esik, hogy ilyen védelmező tigris szerepet szeretne betölteni, a tekintetem is ezt sugallja ahogy hosszan figyelem, majd az ajkait mert úgy érzem ismét - mint eddig már sokszor - hogy ez egy kínálkozó pillanat lenne, de nem kezdeményezek, úgyhogy megint hamar elillan a helyzet, és én az egyik bódé felé mutatok.
- Szerintem vegyünk olyat, amit el tudunk hozni magunkkal. Ott úgy látom árulnak mindenfélét, "Varázslatos ízkavalkád", alatta: "csípősen vagy a nélkül"... Tetszenek ezek a színes italok. - Olvasom el a mozgó táblákon írtakat miközben a bódé felé közeledünk. Többen is sorban állnak, biztosan jó lehet itt az ital. Az eladók mindenféle színpompás, füstölgő koktélokkal zsonglőrködnek, és látszik, hogy a választék sem kicsi.
- Én választok italt, te pedig utána az első játékot. -Próbálok vele egyezkedni. Amit biztosan tudok, hogy a tükörházba és/vagy a látványvasútra tutira felülnék, de temérdek időnk van még, úgyhogy nem kell elsietnünk semmit. Alig várom, hogy Cory ezen oldalát is megismerhessem.