2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Hyde Park és a St. James’s Park között terül el, egy fákkal borított rét, ahol padokat helyeztek el a megpihenni vágyók részére. A parkot délen a Constitution Hill, keleten a Queen's Walk sétálóutca északon pedig a Piccadilly határolja, valamint rengeteg étterem, kocsma és pár szórakozóhely, amik java részét varázslók üzemeltetik. Népszerű a fiatal varázslók és boszorkányok körében, mivel ez az a hely Londonban, ahol leginkább el lehet vegyülni a muglik között minden feltűnés nélkül.
A rendőrfőnöknek arcizma sem rándul a vérmágia szóra, hiába néz rondán Ninon. Vélhetően az opál eső óta alaposan be van avatva a varázsvilág lényegi dolgaiba, de az is elképzelhető, hogy aurorok már korábban összedolgoztak nagyobb rangjelzésű mugli rendőrökkel. Korábban csak a mugli miniszterelnök ismerte a varázsvilágot, amióta egyetem is van a Roxforton, számos dolog megváltozott. Mondhatni nyitottabb lett a minisztérium, hiszen megalapozottabbnak érzi a fiatalok jövőjét. És valahol nyitni is kell nagyon óvatosan, mert ha egyszer le is lepleződik a mágia, nem árt, ha vannak fontos stratégiai pontok, amiket már nem kell magyarázni. Julia nézegeti nagyon a fémhengert, és valahogyan olyan érzése van, mintha ez nem is fegyver lenne, hanem valami fog. De milyen állat van, akinek ennyire tökéletesen egyeletes a foga, ráadásul fémből van? Az biztos, hogy nem gyógyításhoz köthető. – Nem volt rajta vér, az biztos. – Feleli közbe a rendőrkapitány, láthatóan ők már be is vizsgáltatták a laborral, és teljes zsákutca, nyilván azért is van most róla szó, hogy bevonják a Tropps lányokat, na meg Ninont és Titát. Természetesen fel lehet keresni a helyszínt, de ahogy Janette is sejti, már mindent elmosott az eső. Titanille ha poénból is, vagy merő véletlenségből jól asszociál a sátorszögre, amivel a sátrakat szokták rögzíteni kempingezésnél, de lehet, hogy mindez zsákutca! Ha a lányok gondolkoznak a helyszínen, most még nem sok ötletük van, csak annyi, hogy ebben a sötétben, esőben tökéletes alkalom van a gyilkosságra, de akkor mitől őrült meg az a nyomozó? Tényleg valami fenevad lenne, akit már pusztán meglátni is őrjítő? – Nos nem, mi nem találtunk semmilyen közös profilt. – Felel nemlegesen a rendőrfőnök, ezért Caramel is tanácstalan. – Ám az utolsó támadásnál találtunk valakit, aki láthatta az esetet. Egy szemtanut. Aki történetesen boszorkány. Bulgáriában a Durmstrangba járt, de tervezte, hogy hónapokon belül beiratkozik a Roxfort egyetemi karára. A rendőrség már kikérdezte, de mégsem ugyanaz, mintha tényleg olyanok tennék, akik szintén tudnak varázsolni. Hátrakísérem a hölgyeket. – Teszi hozzá Caramel, és int, hogy kövessék, míg a rendőrfőnök marad a szobában. Ha hősnőink követik a mágiaügyi minisztert, egy rendőrségi pihenőszobába invitálja őket, ahol egy velük hasonló korú fiatal nő van, akit Caramel bemutat. – Alana Boskov. Kedvesem, megtenné, hogy válaszol az aurorjaink kérdéseire? Csak még egyszer, aztán elmehet, de hátha közelebb jutunk a válaszokhoz. – A nő egy kanapén ül, láthatóan meggyötört attól, amit látott, de azért bólint. Ő maga külön nem mutatkozik be, csak int, hogy üljenek le, és jöhetnek a kérdések. Tipikus bolgár, sötét haj, karizmatikus tekintet, kissé talán fiús áll.
//Határidő dec 13, én írok dec14én//
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Green Park 2021-12-02, 17:53
Tekintetem az itt toltott percek idejeben csak ide-oda ingazik a lanyok kozott. Alapbol ok az idosebbek es most meg olyan pozicioban is vannak, hogy lenyegeben a feletteseimet kell jatszaniuk. Nem sokat tudok hat hozzaszolni a koztuk lefolytatott beszelgetesben, ezert inkabb leszek en a megfigyelo, aki a hatterbol szemleli a dolgokat es talan kiszur egy olyan apro jelet, amit a tobbiek talan nem tudnanak. Persze amikor a holttestek kepeit kell megvizsgalni, egy pillanatra azert megfagy korulottem a levego es csak hosszas masodpercek utan tudok vegre megszolalni. Amikor pedig a henger alaku targy kerul elo, erdeklodve pillantok korbe a tarsasagon, amig esetleg korbeadjak es megnezik maguknak. Ertelemszeruen az itteni rendorok mar megvizsgaltak a csovet es ha talaltak is volna rajta ujjlenyomatot, gondolom mar szoltak volna rola. Bar ezt a velemenyemet inkabb megtartom magamnak, vegul is kerdezni sosem art. - En meg mindig abban a hitben vagyok, hogy valakinek szuksege volt azokra a szervekre. Nem tett kart a testekben csak eltavolitotta azokat. Szerintem annak a csonek is koze lehet a mutethez, amit elvegzett rajtuk. Talan menjunk el a helyszinre mi is? - nezek vegig a lanyonok. - Vagy talan a helyiek tudnanak nemi informaciot adni az aldozatokrol? - vegul is sok iranyba el lehet indulni, de az, hogy hova megyunk, nem rajtam, hanem a seniorjaimon mulik.
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Green Park 2021-12-01, 20:51
- O, ertem. - felelem Julianak. Sajnos ha elmult akkor mar nincs mit tenni, sohajtva veszem tudomasul hogy ez zsakutca volt. - Bar legalabb akkor nem kerget az oruletbe. Az ilyen utemes dobolasokkal kinvallatni is szoktak, annyira bantja az elmet egy ido utan. - teszem meg hozza valamicsket oromomet kifejezve azt illeton hogy Julianak nem kell tovabb “elveznie” a hangokat. Eleg ez a francos fejfajas is, boven. En igazan nem akartam befurakodni Ninon ele az aktanezesben szoval ha negalan natszik is rajta a rosszallasa akkor sem veszem magamra - mar ha van neki -, total lekot az hogy inkabb a helyzetre koncentraljak. - En azt javaslom, hogy ne terheljuk az uralat a talalgatasaink minden szegmensevel. - nezek Janettere kisse celzatosan. Azt nem kerdezem, hogy “normalis vagy?!” de benne van a tekintetemben. Igy se imadja egymast a varazsos es varazstalan nep de ha meg a vermagiat is bekeverjuk.. mintha epp a sorozatgyilkolast nepszerusitenenk. Kis tulzassal. A targyat messzirol tekingetve probalok rajonni hol lathattam hasonlot. Gyakran satoroztam mar eletemben, esetleg ha satorcolop akkor felismernem. Vagy ha volt mar ujsagcikkben szo hasonlorol es olvashattam rola akkor tuti megmarad es beugrana. - Van valami sema az aldozatok kivalasztasaban? Esetleg ha rajovunk hol valasztotta ki oket akkor abbol is elinduphatunk valamerre. Kozos klub, munkahely, lakokozosseg? - tippelgetek es probalok mindent felidezni amit az aktakban olvashattunk arrol volt-e kozos az aldozatokban azon tul hogy fiatalok.
Nem mutatom egyértelmű jelét a megrendülésnek, de teljesen megértem azt, aki igen és biztos, hogy nem fogok senkit kinézni miatta. Amikor a csontevő áldozatait testközelből láttam... Mindegy is. Hallgatom felmerülő kérdéseket, megállapításokat, habár az angol mágiaügyi miniszter igen nagy tökkel ütöttnek tűnik. A szerencse az, hogy ha van is közöttünk tehetséges legilimentor, ez az átkozott eső úgy is elmosta a varázsképességét, szóval nem kerül napvilágra az ellenszenvem. Egészséges, sportos fiatalok, akikből kimetszették a szerveiket. Két opció kúszik azonnal a képregény és kémregény olvasó fejembe... valaki kísérletezik a szerveken illegálisan vagy valamilyen szervezet pénzeseknek ülteti be az így szüretelt részeket. Biztos vagyok benne, hogy ahhoz nem is kell különleges tehetség, hogy tudjam a többiek fejében is hasonló ötletek fordulhatnak meg, így nem is állok be a sorba és nem szólalok meg, míg mindenki tanakodik. Nem vagyok kimondottan önző, hogy kisajátítsam a mappákat, de hogy Titanille is belehajol és utána Janette is átvenné és még fel is olvasná helyettem már kezd egy picit az agyamra menni. Hátralépek, el tőlük, el a mappától, nézegessék csak, ha ennyire nem bíznak bennem. Csúnya általánosítás, hiszen Titanille engem kérdezett, csak Janette volt az, aki azonnal odafurakodott, de nehéz nem egy kalap alá venni az angolokat, ha egyedül vagyok Franciaországból. Caramel azt mondta öten vagyunk és ez előny, de ebben a pillanatban inkább hátránynak tűnik és a nyomott hangulatra nem jön jól, ha még egymásra is taposunk. Képletesen persze. Amikor meghallom, hogy Janette kimondja a sötét vérmágiát a mugli parancsnok előtt a szemeim előbb elkerekednek, majd összeszűkölnek, ahogy elég rondán bámulok rá. Nevetséges, hogy én varázstalan szülővel jobban tiszteletben tartom a varázsvilág titkait, mint ezek, akik elméletben aranyvérűek. Még ha a parancsnok be is van avatva, különben furcsa lenne az öt fiatal lány a "megmentő" szerepében, akkor se kell tudnia ilyenekről, mint vérmágia meg bűbájok... Ha és amennyiben észreveszem, hogy Julia nem biztos abban, hogy ki szabad-e venni a tárgyat a zacskóból diszkréten megrázom a fejem, hogy nehogy megtegye. - Gondolom esélytelen, de újlenyomat akad rajta? Bármilyen hajszál, vér, bőr vagy anyagdarabka, ami nem az áldozatokhoz tartozott? - teszem fel az utolsó kérdést, miközben én is a tárgy jelentőségén gondolkozom. Az egyetlen dolog, ami eszembe jut, az a véső, aminek a markolata nem feltétlen szabályos és ami éles, lapos fejjel tud végződni egy hengerből. Valamiért a szobrászok jutnak eszembe, esetleg a régészek, így visszanézek a dossziékra, vagy eddigre már tudom a tartalmukat, ha Janette tényleg felolvasta, és az áldozatok munkáját gondolom végig. Ha nincs ide passzoló, és valóban egy vésőre hasonlít, akkor megosztom a többiekkel az ötletet. - Hátha volt olyan támadás is, ami legalább félig fedett helyszínen történt, vagy a helyszínekből rájövünk, hogy honnan figyelték őket. Hiszen biztosan mindegyiküket előre kiválasztották, szervezett támadásként. Ártani nem árt körbesétálni őket, valahol el kell kezdenünk. - állok én is be Julia mögé, nem mintha túl sok kedvem lenne elázni újra meg újra, de mit tehetnénk? Azon kívül, hogy esernyőt ragadok, hogy megvédjem az újdonsült egyenruhámat, nem sok mindent.
Meglehet csak 10 nap van köztünk Juliával, de nekem azt hiszem több alkalmam volt olyasmikkel szembesülni, amikkel nem szerettem volna. Ráadásul valahogy mindig az volt az érzésem, hogy tőlem a bácsikám sokkal többet vár el. Persze az is lehet, hogy tévedek, és Julia is pont ugyanezt érzi a saját szemszögéből. De akárhogy is van, úgy érzem, most hogy nincs itt Jake, és éppen Josh se, akikre támaszkodhatnánk, így nekem kell átvennem ezt a szerepet tőlük. Tehát nekem kell kényszerítenem magam, hogy összeszedett, és higgadt maradjak, bármi történik. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsenek rám hatással a képek. Valahol belül valami nagyon rossz érzés fog hatalmába, ahogy rájuk nézek. De igyekszem ezt nem kimutatni a többiek felé. Ha látszódna rajtam, hogy mennyire is ijesztőnek tartom, hogy szembesülhetünk valakivel, vagy valamivel, aki ilyesmikre képes, és megölt egy tapasztalt aurort, egy másikat pedig őrületbe kergetett... az most nem segítene. Szóval veszek egy mély levegőt, és próbálom azt tenni, ami a dolgom. A Carameltől kapott plusz dokumentáció is nagyon érdekel. Így Ninon mellé helyezkedve próbálok bele lesni. Hátha valami apró részleten is megakad a szemem, amin a többieknek nem. Sőt, ha Ninon megengedi, akkor fel is olvasom a kapott dokumentumokat, időnként szüntet tartva, és elgondolkozva a leírtakon. A sötét helyek mindig is kedveltek voltak a bűnözők szemében. Nehezebb azonosítani őket. Ebben még nincs sok szokatlan, de hogy mind fiatal, és életerős volt. Ez szisztémát, és következetességet sugall. Ami számunkra nem túl jó hír. - Lehet, hogy igazad van. - fordulok Jo felé. - De ha kellenek is azok a szervek, az igazi kérdés, hogy mire? Úgy hallottam a muglik körében gyakori a bűnözés az a fajtája, amikor betegek mindent megtesznek, hogy egészséges szervekhez jussanak, amikkel aztán a saját beteg szerveiket helyettesíthetik... - nézek egy picit bizonytalanul a rendőrfőnökre. Nem tudom, hogy erre ők pontosan milyen szakkifejezéseket használnak, csak olvastam róla valahol. Akkor nem is tűnt annyira fontosnak. Jobban kellett volna figyelnem. - Persze az is lehet, hogy valami sötét vérmágiához kellenek azok a szervek.- sóhajtok fel, mert ez eléggé vaktában tapogatózásnak tűnik így. Még ha el is kell indulnunk valamerre. Végül a tárgy is előkerül, amire csak összevonom a szemöldökömet. - Fogalmam sincs mi ez, de talán kerítenünk kéne valakit, aki fura tárgyakkal foglalkozik. Hátha meg tudja mondani. - vetem fel az ötletet. Elvégre ha ott találták az áldozat mellett, akkor valami szerepe csak volt. Valamire jónak kell lennie? Arra is csak egy érdeklődő pillantást vetek a rendőrkapitányra, hogy találtak-e vért a tárgyon. Elvégre Juli feltevése nagyon is fontos lehet. Szóval szerintem igen is hasznos, hogy itt van a csapatunkban. Kár, hogy ő nem hisz eléggé önmagában. - Attól félek a helyszíneken ez az átokverte eső már minden nyomot elmosott. Legyen mágikus, vagy sima. Ráadásul a szokásos feltáró bűbájaim se működnek, szintén az átkozott eső miatt. De azért tehetünk egy próbát. - csóválom meg a fejem Julia felvetésére. - És talán a megőrült aurort is meglátogathatnánk közben. - bár ettől egyenlőre magam sem tudom, hogy remélek. Talán azt, hogy nem teljesen katatón, és mond valamit, ami legalább egy részleges nyom lehet. Semmit sem zárhatunk ki egyenlőre, ami roppant bosszantó.
Egyidősek vagyunk Janette-tel, mégis úgy érzem, hogy fényévekkel előttem jár, hiszen jóval magabiztosabbnak tűnik és még a képeket is képes megnézni velem ellentétben, pedig én készülök gyógyítónak! Jesszus, szoknia kellene a gyomromnak az ilyesmit és nem épp csak egy pillantást vetni egy képre, hiszen akkor egy komolyabb sérüléssel se fogok tudni majd mit kezdeni, ha a helyett, hogy rendbehoznám a sebet mondjuk... kidobom rá a taccsot. - Hát igen talán. - felelek az unokatestvéremnek, de lássuk be még a húgom is több kérdést tesz fel, mint én, ami eléggé kiábrándító lenne az apánk számára, ha itt lenne. Nem tehetek róla, sokkal inkább az jár a fejemben, hogy mi történt Jakekkel, miközben tudjuk, hogy ő mennyire tehetséges volt és apa milyen nagyra tartotta, de hát akkor mi vajon mennyit érhetünk egyáltalán? Tita szavai azért bőven nem nyugtatnak meg és sajnos valahogy könnyebben hiszek neki, mint a bátorító unokatestvéremnek. Talán tényleg nincs jobb nálunk és apának sem vagyunk annyira értékesek, hogy... Muszáj koncentrálnom a gondolataimat, ami egyelőre úgy fest, hogy nekem megy a legkevésbé. Inkább a hollóhátas lány kérdéseire próbálok koncentrálni. - Ütemes, de nem tudom meghatározni az irányát. Hidd el, próbáltam és mostanra meg elmúlt.- felelek a lánynak, amikor aztán előkerül a fura tárgy is. Gyógyítónak készülök, tehát ha ehhez kapcsolódik az a valami, akkor hátha már láttam valahol. - Ha nem volt rajta vér, akkor nem ezzel csinálták, gondolom. - vetem fel, de egyébként akár le is törölhették, vagy tisztíthatták, végülis ki tudja. Nehéz meghatározni, hogy vajon hogyan is lehet a dolog. Mindenesetre egyelőre tanácstalannak tűnik. Nem is tudom hogyan végeztem el az akadémiát, talán csak mázlim volt, vagy tovább rúgdostak a nevem miatt. Pech. - Talán a helyszínt lenne hasznos megvizsgálni, hátha találunk valamit, amit más nem? - dobom be, bár továbbra sem valami nagy határozottsággal. Meg persze, ha valaki jobban ért a tárgyakhoz lehet, hogy megnézi a tárgyat is, én egyelőre azt sem tudom kiszedhetjük-e a zacskójából. Több határozottságot Julia!
A mágiaügyi miniszter és a mugli rendőrfőnök igyekszik türelmesnek mutatkozni, ahogyan a lányok szörnyülködnek a képek láttán. A kérdés nagyon is helytálló, hogy ha két durva auror elbukott, akkor a fiatal lányok mire mennének, ezt Caramel igyekszik megválaszolni. – Talán a rutin lett a vesztük. Azt hitték, hogy már mindent láttak. Ráadásul ketten voltak, két megfáradt, kiégett auror. Ti még lelkesek, összetartóak vagytok, ráadásul öten! – Foglalja össze Caramel nagy bölcsen, hátha tud motivációt önteni a lányokba. Ad még némi plusz dokumentációt, rendszerint sötét helyeken történtek az összecsapások, és figyelve a többi papírt, mind életerős fiatal illető volt, talán az lehetett a közös, hogy rendszeresen végeztek fizikai testmozgást, vagy az elméjüket edzették. Mintha valakinek ép szervekre lett volna szüksége. Joanne viszont egészen ügyesen fogja vissza magát, Joyce még egyszer büszke lesz rá, mert tökéletesen játssza az ártatlan kis szöszit. – Az egyik helyszínen egy ilyet találtunk. – Veszi elő a zacskót, amiben bizonyíték van a rendőrfőnök. Átadja, meg lehet nézni, igaz, most csak zacskón keresztül. Egy fém henger, amiről nem tudni, hogy mi lehet. Az egyik vége tűéles, de nem biztos, hogy ezzel vágtak. Olyan tenyérbe illő hosszúságú, nem teljesen szabályos, de a két főmufti arcából ítélve teljesen tanácstalanok, pedig alaposan megvizsgálhatták. Lehet, hogy az egyik áldozatnak a munkájához kell, és a gyilkosságokhoz semmi köze, de az is lehet, hogy igen. Mindenesetre a jelvényeket, ruhákat, eligazítást megkapták, és szabad bejárásuk lesz innentől a rendőr őrsre. Autót nem kapnak, mugli tömegközlekedéssel, vagy taxival tudnak közlekedni, ehhez kapnak némi fontot is. A rendőrfőnöknek közvetlenül kell majd jelenteniük, és nagyon sürgős lenne az ügy.
//Határidő dec 1, én írok dec 2-án//
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Green Park 2021-11-18, 21:21
- Valtozatos vagy inkabb utemes hang? Ha esetleg odebb megyunk valami uruggyel es ott is hallod a ket helyszinbol be tudnad loni jobban az iranyt? Lehet hogy fontos es ugy tunik olyasmi ami egyedul neked adatott meg. Mar legalabbis mas nem kapkodta a fejet. En meg tuti nem hallok semmit csak faj a fejem. - osztom meg Juliaval a nezeteimet. Ha esetleg rabolint akkor ferevonom picit hogy lokalisan mashonnan is meghallgathassa a luktetest. Ha nem a fejeben van hanem kulso hallatlan - vagy hallhatatlan - zaj indukalja akkor hatha segithet bwloni neki a helyet. Persze sok idonk nincs mert megjelenik a rendori ero es elokerulnek a kepek. Veszel egy mely levegot es elnyomom minden feltorni kivano karomkodasomat a brutalitas lattam. Oknyomozokent vastag bornek kell legyen a kepemen es nem szabad kiuljon semmi erzelem szoval most is lenyelem az undort es megnezem magamnak a kepeket. - Mivel nem marcangolas ezert szaktudast feltetelez. Tippre egeszsegugyi vegzettseggel rendelkezo szemely lehet. Kerdes hogy onszantabol vagy a hangol vettek-e ra. - fuzom hozza. A megorules es a fejfajas ad egy olyan szinezetet az egesznek melyben logikus szamomra az hogy racelozzak: sem az eso nem lehet egyszeru termeszeti jelenseg sem a gyilkossag nem biztos hogy nem iranyitott tett. Szoval az en tippem az hogy ezt az egeszet mozgatja valaki es nagy esellyel ugyanaz a szemely vagy csoport lehet. De egyelore ezt ennyire konkretan nem adom elo. - Vagy mi vagyunk a konnyen felaldozhato kis veszteseg. - vonok vallat - Akarhogy is, ez jutott. Mennyire reszletesek a leirasok? - fordulok Ninon fele. Hogyha hagytak nezelodni. Ha nem, akkor a nyomozo kapja a kerdesemet es nyujtom a kezem az aktak fele en magam is, celozva ra hogy bele ohajtok nezni.
Egy pillanatra tekintetem Juliára vonul, amikor a Testvériségről esik szó. Tudom jól, hogy mit érez. Számtalanszor látogattuk meg Jake-t a Mungóban azóta a nap óta és minden egyes alkalommal ugyanolyan fájdalommal távoztunk a szívünkben. Nehezen beszélek Jakeről úgy akárkinek, még Westleynek is nehezen böktem ki, hogy mi történt a bátyámmal. Ha pedig a Testvériséget hozzuk szóba, akkor mintha az a bizonyos cérna szakadás közeli ponthoz kerülne. Mostanság amúgy is problémákat okoz kontrollálni az a negatív érzelmeimet, ezek közül főképp az ingerültségemmel vannak gondok. Ezért sem szólalok meg az út végéig és az öltözködés után sem igazából, nehogy valami olyan szökjön ki az ajkaimon, ami összetörné a bájos kis Joanne Troops imidzsét. Ebben persze a folytonos fejfájás nem igazán segít, ám odáig már nem jutok el, hogy tegyek is ellene valamit. Miután Caramel és az az Angus McNamara belép hozzánk, csak némán vizslatom a felénk mutatott képeket. - Merlinre...-motyogom ki magam elé, ahogy a felvágott embertestekre pillantok. Egy pillanatra azért fel is fordul a gyomrom és kénytelen vagyok egy lépést hátra tenni, még mielőtt az agyam is elszáll a sok vér látványától. Jól van Joanne, ügyes vagy. - Aki ezt tette, annak bizonyára szüksége lehetett azokra az emberi szervekre. A vágások profik, nem úgy néz ki, mintha kárt akart volna tenni bennük. Így elsőre sokkal többről van szó, mint puszta sorozatgyilkosság. Nem gondolják?-pillantok végig a társaságon csak azután, miután már a lányok is lebombázták kérdésekkel a feletteseinket.
Zene: I'm the alpha || A new life || [You must be registered and logged in to see this link.]
Kicsit úgy érzem, hogy a Titanille nevű lány elbeszél a többiek mellett, hiszen már ketten is kimondták az aggodalmukat, hogy a Testvériség lehet mögötte és talán ők tudnak varázsolni és ő még mindig picit lemaradva ott tart, hogy senkinek sincsen. Amikor arról kérdez, hogy kiket sújt ez a mágikus vihar, tekintve, hogy én jöttem külföldről Julia pillantásaira kis biccentéssel, és még tettetett tört angolsággal felelek. - Oui, csak a Bh'it-szigetek felül, sehol más. - jegyzem meg, hiszen az én gyengeségem is akkor kezdődött, amikor leszálltam a kompról Franciországból érkezve. Ők már ki tudja hány napja szenvednek tőle, mondjuk lehet, hogy már hozzá is szoktak, de nekem ez az egész elképesztően új. Még szerencse, hogy nem valami elkényesztetett aranyvérű kislány vagyok, aki a cipőjét se tudja bekötni pálca nélkül, hanem egy talpraesett mugli zsaru lánya. Janette szavaira a Testvériségről bólintok, majd a kedves üdvözlésre elmosolyodom bájosan. - Merci, Zsanet. Amikor mindketten kérünk fejfájáscsillapítót és vizet és meghallom, hogy Titanille és Julia is a fejfájásról beszélnek, ugyan az enyém kicsit más, nem lehet csak úgy elhessegetni a dolgot. Elraktározom magamban az információt, bár az is fontos lehet, hogy nekik is csak most kezdődött, vagy ki tudja hány napja, amikor először voltak kitéve az esőnek. Egyedül Titanille reagál úgy egyáltalán arra, hogy hagyom a tört angolságot, ami egy kicsit csalódottsággal tölt el, de tekintve, hogy a miniszterük, akit fel kellett volna korábban szednünk most jelenik meg nincs idő ezen lamentálni. Amikor Philippel tartottam szintén undorító tetemeknek voltam a szemtanúja, de azért így is nyelnem kell egyet és erőltetnem, hogy végignézzek a képeken, akármilyen "laza" vagyok alapvetően. Meg úgy tűnik, hogy ugyan kamuból, de a rangidős is, hiába nézek ki úgy, mint egy tizennégy éves a kislányos alkaltommal. - Tudjuk a hátterüket az áldozatoknak? Egyszerű hajléktalanok, vagy van bennük valami közös? - teszek hozzá én is a kérdésekhez, előrehajolva, hogy a képekhez valamilyen mappa és leírás is jár-e. Ha nem csap senki a kezemre, akkor fel is szedem és lapozgatom zavartalanul. Mondjuk így, hogy tudom, hogy az egyik nyomozó beleőrült a fejfájásra is egy kicsit máshogy tekintek, ráadásul Julia és Janette megjegyzése, hogy alkalmasok vagyunk-e erre vagy sem nem éppen megnyugtató. Lehet, hogy azért választottak minket, mert nincs jobb, nem azért, mert mi vagyunk rá a tökéletesek. Minden esetre csak oldjuk meg, jussunk ki élve, és biztosíthatom a helyemet a Roxfortban az auror szakon, akárhogy is ágáll ellene apám.
Ami Jake-kel történt mindannyiunkat megviselte. Az egész családot. Természetes, hogy más módokon próbáljuk feldolgozni. Inkább kevesebb, mint több sikerrel. Talán abban lehet igazság, hogy ez a helyzet a lehető legrosszabb. A bizonytalanság. A talán egyszer, reménye. Közben pedig képtelenek vagyunk teljesen elengedni és folytatni az életünket. Mert amíg nem mondták ki a gyógyítók a Mungóban, hogy semmi remény, addig úgy érzem képtelen lennék elengedni őt. Ez az elbizonytalanodott, elárvult érzés pedig a legrosszabb kínzásnál is szörnyűbb. Van, ami rosszabb a főbenjáró átkoknál, és a Testvériség megtalálta. De rossz családdal kezdtek ki. Erre mérget vehetnek. Egy méregkeverőt pedig nem jó megharagítani. A francia lány részvétére csak kimérten, egy fájdalmas mosollyal biccentek. Nem igazítom ki. Nem most van itt az ideje, hogy helyre tegyem a nyelvtani, és szóhasználati hibáit. Van ennél fontosabb dolgunk is. Így egy sóhajjal végül csak válaszolok a Testvériséget érintő kérdésre. - A Testvériség Grindelwald csatlósai. Fő céljuk terrorcselekmények által leleplezni a varázsvilágot a muglik előtt. Elvakult fanatisták, akiket meg kell állítani. - persze van ennél kimerítőbb verzió is, de egyenlőre az sem biztos, hogy nekik is közük van ehhez az egészhez. És nekünk most koncentrálnunk kell. Ami elég nehéz jelen körülmények közt. - A Roxfortban jó az aurorképzés. Remélem találkozunk majd az egyetemen. - bár én felette járok, én nem is egészen arra a szakra, de azért felvettem pár tárgyat önszorgalomból. Na meg a tanterv miatt is. Az új külföldi auror barátok pedig mindig jól jöhetnek. Az pedig, hogy mennyire ügyes ez a francia lány, hamarosan ki fog derülni. Közben megérkezünk az őrsre. Nem mondom, hogy nem lep meg kissé az akcentus eltűnése. Már kezdtem attól tartani, hogy ez jelent majd némi gondot, de úgy tűnik mégsem. Pusztán a célját nem értem. Azért vagyunk itt, hogy összedolgozzunk. Ezen pedig nem segít, ha eltitkolja a képességeit. Bele értve a nyelvtudását is. Szerencsére kapok vizet, és aki kér, annak adok egyszerű mugli fejfájás csillapítót, minden további nélkül. Bár talán kissé furcsa, hogy legalább hármunknak egyszerre fáj a fejünk. Talán ez is az átokverte eső mellékhatása lenne? Az is igen furcsa, amit Julia válaszol Tita kérdésére, de arra már nem is marad időm, hogy reagáljak erre az eligazítás miatt. Nem mondanám, hogy boldog szívvel nézegetem a képeket, és éppenséggel lelkesedés féle se ül ki az arcomra, de nem is fordítom el a tekintetem. Sőt egyesével mind a 6 képet jól megnézem. - Nos, nem vérlény volt. Nincs marcangolás nyom. Vannak a helyszínekről további fotóik és felvételeik? Esetleg bármi, amit lehetséges bizonyítékként begyűjtöttek a helyszínekről?- teszem fel a rendőrkapitánynak a kérdést. Valamiféle komor elszántsággal az arcomon. - A megőrült emberük mondott azóta valamit? Akár értelmetlennek látszó dolgokat is? Vagy találtak nála bármit, ami fontos lehet? - kíváncsi vagyok rá, hogy merről közelíthetjük jól meg ezt a problémát. Szívesen megvizsgálnám a helyszíneket, és az esetlegesen begyűjtött bizonyítékokat, de attól tartok felesleges volna. Az átokverte eső szinte biztosan tönkretette már a helyszíneket, ha volt is ott valami mágikus nyom. Azon kívül most a pálcamágiák se működnek, amik kellenének a megfelelő helyszíneléshez. Bosszantó. - Megoldjuk. Nem minket választottak volna, ha nem lennénk képesek rá. És... vigyázok rátok. - eresztek meg egy bátorító mosolyt Julia felé. Bár hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem futnak végig ugyanazok a gondolatok az agyamon, amik neki. Én pusztán nem engedhetem meg magamnak, hogy kiüljön mindez az arcomra.
Jannie szavait hallva és ökölbe szorult kezeit látva csak kimeredek az ablakon a mesébe. Akkor se fordulok vissza, amikor Ninon a részvétéről biztosít minket. Jake... nem könnyen beszélek róla, mert még mindig nyomja a lelkemet a teher, a miatt, amit legutóbb Tristannak is elmondtam. Gőzöm sincs, hogy miért, talán csak egy olyan alak, aki láthatóan nagyívben tojik mindenre könnyebb hallgatóság, mint aki sokkal komolyabban vesz mindent. Én pedig pocsékul érzem magamat, hogy néha igenis úgy gondolom mindenkinek könnyebb lenne, ha a bátyám már nem... Így csak várunk bizonytalanul, remélve, hogy egyszer mégis magához tér, mint az a megannyi család. Gondolom pont ez a célja a Testvériségnek. Sokkal könnyebb elbánni azokkal, akiket folyamatos bizonytalanságban tartanak, mert úgy sem képesek normálisan koncentrálni, hiszen kicsit mindenki ott ragad a Szent Mungóban a szeretteivel, még ha nem is fizikálisan. - Úgy tudom, hogy csak a sziget felett terül el a felhő, de gondolom erről van, aki tapasztalatból is többet tud. - pillantok itt Ninonra. Nekem azért felszökken a szemöldököm kissé, amikor hirtelen megszűnik a fura, egyébként kissé idegesítő akcentus. Nem fog hiányozni bevallom, de tényleg érdekes, ha eddig csak megjátszotta a dolgot. Amikor Tita közelebb lép, valahogy automatikusan folytott hangon szólalok meg. Nem tudom, hogy a furcsa érzés mennyire jelent rosszat. - Olyan, mintha valaki dobolna a fejemben, de nem tudom mi ez és honnan jön. - mondom neki még az előtt éppen, hogy kinyílna az ajtó és megérkezne a Miniszter a másik fickóval és megkapnánk az instrukciókat. Nem tetszik, hogy ilyen rémes képeket kell látnunk, így az első pillantás után el is fordítom a fejemet és kicsit hátrébb lépek, inkább a két férfire koncentrálva és a lüktetésre, ami mintha lassulni kezdene. Őszintén szólva nem is tudom, hogy hirtelen mit kérdezhetnénk. Nem vagyok nyomozó és még ilyen rémes képeket se láttam soha. Nem is értem miért vagyunk itt. - És úgy gondolják, ha két képzett auror elbukott, akkor mi... juthatunk bármire is? - bukik ki végül belőlem a cseppet sem magabiztos kérdés. Kezdők vagyunk, én még csak nem is auror leszek hosszú távon, csak az Akadémiát végeztem el, a húgunk pedig még nem is egyetemista. Ha egy képzett nyomozó meghalt, egy pedig megőrült... apa mégis hogyan mehetett bele abba, hogy ideküldjenek minket? Hát ennyire nem számítunk neki?!
Julia nem tudja bemérni, hogy mi lehet a lüktetés iránya, hol lehet erősebb. Mintha legbelül érezné, de most semmilyen plusz információval nem tudja összekapcsolni. Átöltöznek, beszélgetnek, ott vannak négyen rendőri egyenruhában, fegyverrel, meg Joanne a hasonló, de mégis csak gyakornoki külsővel, ő természetesen nem kapott fegyvert. Aki kért vizet, az kapott, és néhány perc múlva maga Caramel kopogtat be hozzájuk, így amikor már felöltöztek, be tudják engedni. Egy magas, de szikár öltönyös lép be velük, valamiféle rendőrparancsnok lehet. – Üdvözlöm a hölgyeket, gondolom nem kell bemutatkoznom, de ő itt Angus McNamara, a varázstalanok londoni rendőrkapitánya. Köszönöm, hogy elfogadták a felkérésünket. A mi segítségünket kéri a rendőrség, mert ha most nincs is érdemi mágia, a tapasztalatunk alapján mégiscsak többet láttunk, mint akik sosem találkoztak ilyesmivel. – Többesszámban beszél, noha ő nyilvánvalóan nem fog az ötössel menni. A bemutatott rendőrkapitány nem is fecsérli a szót, fényképeket húz elő. Brutálisan meggyilkolt áldozatokról van szó, de mivel Joanne-t is elengedték ide, nem fogja vissza magát, hogy a fiatal lány ne lássa. – Egy olyan sorozatgyilkossal akadt dolgunk, amilyen.. a legvadabb rémálmaikat is felülmúlja. Eleve a város sötét, nyomasztó az állandó eső, amiről úgy tudjuk, a varázslókat érinti komolyan, de.. teljesen zsákutcába jutottunk. Az erre szakosodott párosunk egyik fele halott, a másik megőrült. – A fényképeken hat brutálisan meggyilkolt ember látható, az agyukat és a szivüket sebészi pontossággal távolították el, semmi marcangolás, és pont ez benne a riasztó. Leginkább parkok szélén, sikátorban, csatornákban találták őket. A rendőrkapitány igen komor, és Caramel is meg van illetődve, de akkor jöhetnek a kérdések. Akik kértek vizet, vagy gyógyszert, egy picivel jobban érezhetik magukat, de csak picivel, és egyértelmű, hogy nem fog egykönnyen elmúlni ez a fejfájás. Julia lüktetése viszont mintha lassulna.
Tekintetem az ablakon túlra mered, amint sikerül helyet foglalnom. Gondolataim gyorsan a Testvériség köré gyülekeznek, s Jake sápadtas, alvó arca is bevillan egy pillanatra. Dühös vagyok. Még mindig olyan düh ébredezik bennem, melyet ha elszabadítanak, talán mindent lerombolhatok magam körül. A vérfarkasságom még így az eső alatt is megmaradt valamennyire, így érzem azt a vérszomjas fenevadat magamban. Hogy félek-e tőle? Talán. De most csakis a küldetésünkre fókuszálhatok. A nővérem és Janette is itt van, tehát jobb, ha titokban tartom az erőmet, még mielőtt aggódni kezdenének értem. Talán majd egyszer eljön az ideje magától, hogy felfedjem mivé is váltam, ám annak nem most szeretném lelőni a végét. - Tényleg?-pillantok nővéremre, amikor a varázslények emberré változásáról ejt egy-két szót. Mindig is érdekeltek az állatok, főleg a mágikus teremtmények, így nem csoda, ha egy kissé aggaszt a róluk terjedő pletyka az eső miatt. Reményeim szerint hamar le tudjuk rendezni ezt a rendőrörsi helyzetet és megoldást találhatunk az esős káoszra. Már kezd nagyon unalmassá válni a balszerencsés sorozat áradása. - Akkor bízzunk abban, hogy ő se tudjon varázsolni... Legalább kiegyenlített erőviszonyok lennének.-motyogom magam elé, immáron ismét az ablak felé fordulok és inkább az út végét csendben töltöm el a helyemen. Viszonylag hamar begurulunk az őrs elé, ahol ugyan igazán zavaróvá válik, hogy esőben kell átgyalogolnom a fedélig, de mégse szólok egy szót sem, csak magamban elmorgok pár sort. A fejfájás úgy érkezik, mint derült égből villámcsapás és eléggé hosszasan meg is marad. Homlokráncolva lépek be a többiekkel az öltözőbe, ám Janettékkel szemben én nem próbálom meg pirulákkal eltompítani azt. Valahol szeretném, hogy ez a fejfájás terelje el a figyelmemet a sok bajról, ami velem történt az elmúlt időben. Plusz, ha kell, talán a vérfarkasságom is kapóra jöhet ennek eltompításában, ha nagyon muszáj lenne eltörölni. Miután felvettem a gyakornoki egyenruhát, a "nagyokat" követve én is belépek a váróba. Ezután csak fülelek, hogy valamennyire be tudjam azonosítani merre lehet a nekünk kijelölt eligazító.
Zene: I'm the alpha || A new life || [You must be registered and logged in to see this link.]
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Green Park 2021-11-07, 08:23
- Ha nincs mágia, akkor legalább máguikus eszközökkel nem tudnak egymásnak esni. S hacsak nem jártasak a mugli küzdősportokban vagy a fegyverhasználatban, akkor remélhetőleg nem mennek ölre. - vonok vállat a mágiamentességgel járó problémákra ilyen szinten. Számomra nem akkora kaland, hogy nem tudunkm varázsolni, hiszen senki se tud, így meg azért kiegyenlítődik a képlet. Gázabb lenne, hogyha mindenki tudna, csak éppen mi nem. Bár erről jut eszembe.. - Amúgy máshol is esik vagy csak a mi szigetünket tüntette ki a rohadt időjárás? - ráncolom a homlokom kissé dühösen magamra. ennekm bezzeg nem néztem utána, csak azt a 600 évvel ezelőtti esőt találtam, s információnak az is légyfing, ezért egyelőre nem osztom meg senkivel. - Legalább nem fognak randalírozni a varázsolni nem tudó boszorkányok és varázslók között. - teszem hozzá a varázslényes témához. A testvériségről nem nyilatkozom, a francia lány úgyis rákérdezett, elég lesz meghallgassam az arra adott válaszokat. Nem rossz az, ha megtudom, hogy ők mit tudnak, oknyomozni néha hallgatva jobban lehet, mint úgy hogy kinyitom a szám. A rendőrőrsre érve legalább üdvözlöm, hogy szárazon vagyunk, bár ez a makacs fejfájás nagyon zavarja a koncentrációm. Nem élek gyógyszerrel általában, így nincs is nálam, de ha Janie meg Ninon kapnak az alkalmon akkor azért elszidom magam, hogy ilyesmi nem jutott eszembe. Pedig a gyógyszertárak nyitva vannak. Bár mondjuk mivel fizetnék? Galleont úgyse hiszem, hogy elfogadnának a maglik, más pénzzel meg momentán nem közlekedem. Átöltözve az egyenruhába beállok én is a tizedesek sorába. Amikor a francia csaj hirtelen perfekt angol lesz és még őrmester is, azért fel kell röhögjek. - Mit nem tesz az egyenruha. Még a nyelvtudásodat is csiszolja. - cinkelek oda picit, csak mert azért mégis gáznak tartom, hogy játszotta itt a szexi francia akcentusos libát aztán meg nesze. Ettől függetlenül amúgy szimpi, szeretem ha valaki kaméleon (nem véletlenül az a familiárisom is valószínűleg), tehát odabiggyesztek egy kacsintást is. De azért azt megjegyzem, hogy jobb volna vigyázni vele, azt se higgyem, amit kérdez. Ha láthatom, hogy Julia kapkodja a fejét, akkor azért odaorientálódom mellé egy ponton, hogy halkan megkérdezzem: - Van valami baj? - nem biztos, hogy épp velem, egy idegennel osztaná meg úgy, hogy a többiekkel meg rokonok, de azért egy próbát megér.
Nem sokon múlik, hogy az ajkamba kelljen harapnom, amikor látom, hogy az erősen tört angolom néha furcsálkodó tekinteteket eredményez. - Minden mágia gyengül, ők pedig varházsok. - állok Julia pártjára a pletykával kapcsolatban, még ha én se vagyok éppen Bestiamester, simán el tudom képzelni, hogy nekik is felszívódik az erejük. Talána testük nem változik, kétlem, hogy a sellők elkezdenének fulladozni a víz alatt, de ami a varázserejüket illeti... Ha nekünk nincs, nekik miért lenne? Amikor elkezdenek arról beszélgetni, hogy lehet a Testvériség csinálta én még mindig arra várok, hogy elmagyarázzák ki is azok. Nemigazán követtem a globális híreket, még ha tisztában is vagyok Grindelwald jelenlétével nem tudtam, hogy kik között bújkál és kik az ő "Halálfalói". Magyarázatot ugyan nem kapok, de azért a darabkákból összeteszem a lényeget és ahelyett, hogy újra kérdeznék Janette kérdés armadájára felelek. - Néhány hónapja dolgoztam auhorhal, szerhetnék Roxforhtba' jönni. - válaszolom egy mosollyal, amit nem feltétlenül mondanám, hogy megjátszok, csupán még mindig elegáns fhanszisza stílusban teszem. Az eshetőség, hogy valakinek megmaradt a mágikus hatalma nem éppen szimpatikus, így kicsit nyelek, majd a "bátyánk" megjegyzésre kissé elnyílik a szám meglepetten. - Ó... Nagyon h'észvétem. - ötvözom a sajnálom és a részvétemet, pedig a szavaikból az jött le, hogy megsérült, nem meghalt, de ha töröm az angolt akkor kell valami hiba. Mikor odaérünk az Őrsre megyek a csapattal, a szemceruzám szerencsére vízálló, de így is kicsit elkeni a hangulatomat az eső és a kezdődő fejfájás. Amikor magunk maradunk megkapva a ruhát és a fegyvert a kissé elutasító Troopsokkal ellentétben én azonnal megforgatom, kinyitom a tárat, megnézem a golyókat, visszacsukom, kakas ki, kakas be. Nem mondom, hogy olyan gyakorlottan, mint valami profi bérgyilkos, de látszik, hogy fordult már meg a kezemben lőfegyver és hogy értek a mugli dolgokhoz. És az is, hogy nem vagyok nyámnyila kisasszonyka. Zsanihoz hasonlóan én is elrakom a pálcám, hátha sikerül elállítani az esőt és azonnal jól jön. - Delacroix őrmester, szolgálatukra. - vágom magam haptákba minden akcentus nélkül, mintha csak filmből betanult szöveg lenne, miután mindenki átöltözött. - Nem azt mondták, hogy a Minisztert is felszedjük majd a taxival? - folytatom folyékonyan angolul, összefonva akarjaimat magam előtt, hogy kicsit átmelegítsem a kihűlt testemet, de a tompa fejfájás ellenére is ott a kíváncsiság a szememben, hogy ki hogyan fog reagálni. Persze, kíváncsi lennék kibeszélnek-e, miközben azt hiszik alig értem, de feladatunk van itt, célom van az egésszel, nem dobhatom el a lehetőséget csak egy kis móka kedvéért. Minél később húznám le a leplet annál zabosabbak lennének. Ha esetleg látom, hogy Janette szerzett fejfájáscsillapítót, akkor én is beállok a sorba egy pohár vízzel. Olyan érzésem van, mintha a legdurvább másnapomat élném, pedig most tényleg semmi rosszat nem csináltam, se buli, se pia, se... egyéb...
Nem tudom hol van most Josh. Nem is akarok találgatni. De hiányzik. A hiányában pedig nekem kell magamra vállalnom, hogy megvédjem a családunkat, és a lehető legtökéletesebben hajtsuk végre a ránk kiszabott feladatot. Ez pedig óriási, és ijesztő felelősséget jelent. De nekem magabiztosnak kell látszódnom. Értük. Bármennyire is nyomja ez a teher a vállam. - Nem vagyok tisztában a varázslény anatómiával. De nem hiszem, hogy ilyen hatása lenne az esőnek. Bár jó hatással nem lehet. Tehát mindenképp igyekeznünk kell. - válaszolok Julia felvetésére. Ha így működne, akkor elég volna ha minden vérfarkas, és vámpír aki nem akar az lenni kiáll az esőre és meggyógyul. S mint tudjuk a vérátkokra nincs ma ismert gyógymód. A született sellők se hiszem, hogy elvesztenék az uszonyaikat, vagy ilyesmi. De el tudom képzelni, hogy az ő mágikus képességeik is korlátózodtak. pl. nem tudnak emberi alakot ölteni. Ami azért nem túl szerencsés, mert diákok és tanárok is vannak a Roxfortban, akik ilyen-olyan varázslény csoportba tartoznak, hála Dumbledore nyitott kapu politikájának. - Üdv Ninon, Franciaországból. Érdekel az auror szakma? Te is annak készülsz? Ezért utaztál ilyen sokat? Nos... remélem hasznos lesz számodra ez a kis túra velünk. - próbálok egy barátságos mosolyt magamra erőltetni a francia lány felé fordulva. Bár igen csak erőltetnem kell magam, hogy a rémes akcentusát kiszűrve megértsem a mondandója lényegét. Ami valljuk be, nem minden mondatánál sikerül. Fogalmam sincs például, hogy mit jelent a "mon chérie" kifejezés. Lehet, hogy egy nagyon ügyes auror gyakornok lányt kaptunk a személyében, de a nyelvi nehézségek még jelenthetnek gondot. - Nem tudom, hogy van-e közük hozzá, de azért vagyunk itt, hogy kiderítsük. Ha az ő művük, hogy így gyengítsenek minket, akkor el fogjuk kapni őket, és nagyon megbánják, hogy kezet emeltek a bátyánkra, és újat húztak a családunkkal. - akaratlanul is ökölbe szorul a kezem, és nem kell legilimentornak lenni, hogy tisztán leolvasható legyen az arcomról a Testvériség ellen érzet fájdalommal kevert gyűlölet. Ami sok jóval nem kecsegtetheti azt a Testvériséget. Grindelwald és a csatlósai megbánják még a napot, amikor Jake-et szemelték ki a rúnapisztoly következő áldozatának. Amikor megérkezünk, akkor már csak közömbösen veszem tudomásul, hogy ismét ki kell lépnem az esőre. A buszról lelépve, gyors, és határozott, de elegáns léptekkel indulok meg az épület bejárata felé. Nem futok, nem kapkodok. Egy Troopsnak legyen méltósága még egy ilyen helyzetben is. Azt ugyan nem tudhatom előre, hogy a bájitalkészleteim a későbbiekben mikre leszenek még jók, vagy úgy működnek-e majd, ahogy kell. De jobb adni egy esélyt nekik, mint felkészületlenül várni a csodára. Ami pedig a szőrnyű fejfájást illeti, nem tudom, hogy többieknek is van-e, de a magam részéről, amikor átveszem a tizedes egyenruhát, akkor a ruhatáros hölgytől egy pohár vizet is kérek, hogy bevehessek egy egyszerű fejfájás csillapító gyógyszert. Ami remélem használni fog. Majd szó nélkül öltöm fel az egyenruhát, és fegyvert. Ezt követően pedig egyszerűen az utasításoknak megfelelően foglalok helyet az eligazítóban. A táskám (amibe a pálcám is rejtem) természetesen jön velem, ha a többi ruhám, és holmim a dobozban vár is. Kíváncsian várva, hogy mi lesz most? Azt sejtem, hogy nem szimplán mugli rendőrnek kell majd álcáznunk magunkat, bár ki tudja. Talán tényleg erősítésnek küldtek minket. A fegyverrel egyenlőre nem tudom, hogy mit fogok majd kezdeni. A bácsikám lévén hallottam már a mugli lőfegyverekről, de eddig még sosem volt a kezemben, és nem is használtam. De aztán ki tudja mi lesz ebből még. Lehet, ha lesz egy kis időnk és alkalmunk, akkor megtartom ezt a fegyvert, és megtanulom a pontos használatát.
Teljesen egyetértek Janievel, nem nekünk kellene itt lenni, hanem a bátyánknak, hiszen mégis csak ő az auror! Ez azt jelenti, hogy olyan nagy a baj, hogy ő fontosabb ügyekhez kell, vagy egyszerűen csak... áh nem is tudom, hogy mi lehet erre megfelelő indok. Nem érzem úgy, hogy alkalmas, vagy ütőképes csapat lennénk főleg, ahogyan szépen lassan megtelik a busz és megérkezik Tita, akit ismerek az akadémiáról, no meg a francia lány, akinek még a nyelvvel is úgy fest akadnak némi nehézségei. - Igen a mágia hiánya aggasztóbb. Csoda, hogy még nem történtek komolyabb attrocitások. Szerintetek a varázslények nem fognak kiakadni hosszú távon, ha nem oldjuk meg? Azt a pletykát hallottam, hogy mágia híján szinte emberré változtak. - egészen lehalkítom a hangomat, mert nem vagyok benne teljesen biztos, hogy ez nem csak valami buta pletyka, hogy a sellőknek mondjuk eltűnt az uszonya, a kentaurok lóteste. Aztán ki tudja, ha mondjuk megszűnt a vérfarkas átok annak lehet, hogy van, aki még örül is és feladná érte a mágiáját, hogy így maradjon, de ebben meg nincsen döntési lehetőségük. Remélem, hogy nem lesz még nagyobb fejetlenség, mint ami most van pedig nagyon is meg van rá az esély, ha nem állnak helyre a dolgok. Persze sejtelmem sincs, hogy mi ezt mégis hogyan tudnánk megoldani, de... valakinek muszáj tennie valamit. Ki tudja, hogy mikor támadja meg valaki mondjuk a Gringotts így védelmi mágiák nélkül. - Nem tudom Jo, szerintem az nekik sem hasznos, hogy kiiktatják a mágiát. Azt rebesgetik Grindelwald vissza akar térni és mágképp nem tud. Ha csak nem oldották meg, hogy... ők képesek legyenek így is varázsolni, de akkor még nagyobb a baj. - magyarázom ezúttal is egészen hosszan, pedig talán jobb lenne csendben végigvárni, hogy pontos tájékoztatás kapjunk, meg aztán hamarosan az utolsó lány is csatlakozik hozzánk a fura francia kiejtésével. Biccentek neki, ha kell elmondom újra a nevemet, de hamarosan megállunk, én pedig ösztönösen nyúlok a pálcámért, ami hát lássuk be teljesen felesleges, hiszen úgy sem tudok esernyőt varázsolni. Sóhajtok hát egyet és futtában igyekszem elérni a célt, ahol megkapjuk a ruhákat. A furcsa lüktetésre időnként felkapom a fejemet, próbálom meghatározni, hogy van-e valamiféle iránya, vagy van-e ahol erősebb, gyengébb. A külön szobában gyorsan átöltözöm. Nem lep meg, hogy a rangjelzés a legalacsonyabb, hiszen az Akadémiát is éppenhogy elvégeztem, lényegében kötelességből, de sose gondoltam, hogy az auror szakma az én utam lenne. A fegyverrel se tudom, hogy fogok-e tudni bármit is kezdeni. Nem az én világom lövöldözni és nem is tanultam sosem.
//Természetesen most tudtam kicsit dobni. xd 27 (01-30 közrendőr) Julia képessége is halványan megvan, mint a vérfarkasság? Mágikus adottságom nem van persze.
Titanille a régi újságokat nagyon átnyálazza, de csak egy utalás talál benne egy ősrégi számban, régi nyelvezettel, hogy volt egy megszűnni nem akaró eső, de valami hatszáz évvel ezelőtt. Talán ha további levéltárakat is feltúrna, netán mágiatörténetből is próbálkozna, akkor találhatna további utalásokat, de lehet, hogy ez az egész teljesen zsákutca. A varázserejük teljesen oda, kétséges, hogy Janette bájitalai úgy működnek, mint azt elvárnánk tőlük. Egyedül a mágikus adottságaikat érzékelik halványan (1-es szint), illetve Joenne vérfarkas képessége az, ami ha nem is olyan erős, de valahogy mégis jelen van. Az eső esik szakadatlanul, alig látni át a vízfüggönyön, nagyon gyászos a hangulat, alig tartózkodik bárki is az utcákon, aki pedig igen, már rég feladta, hogy esernyővel tegye, mert olyan szinten zuhog az eső, hogy még az esernyők is gyorsan tönkremennek, ronggyá áznak. El kell most fogadni, hogy esik, ki tudja, hogy meddig. Az egész várost úgy kell elképzelni, mintha valami sötétszürke szűrőn át néznénk. A csarnokrácsokon át néha felszáll a pára, amikor már telidődtek vízzzel, erre még a város közművekért felelős társasága sincsen felkészülve. Az utcákon patkányok rohangálnak nagy számban, hiszen kimossa őket a víz, enyhén szólva is csökken tőle az ember motivációja, hogy ott tartózkodjon. A rendőrbusz megáll az őrsre, a sofőr meg sem próbál nekik esernyőt nyújtani, csak mutatja az utat. A recepción bemondja a nevüket, most még csak afféle eligazítás lesz, hátravezetik őket a raktárba, ahol már mindenki méretre szóló ruhát kap. Joanne az egyedüli, aki nem rendőr egyenruhát, hanem afféle gyakornokit, bár az is eléggé hasonlít a rendőrök ruházatára. Ő a kora miatt még fegyvert sem kaphat, inkább megfigyelőként tartják számon. Úgy fest, eleve úgy kezelik őket, mintha valami más rendőrőrsről lettek volna áthívva. Julia kivételével mind a négyen durva fejfájással küzdenek. Több ez, mint migrén, lehet, hogy az eső miatt van, de lehet, hogy teljesen más miatt. Julia viszont furcsa lüktetést érez a fejében, ami ugyan nem fáj, de nagyon hasonlít arra, mint amikor valakinek ütemesen halljuk a szívdobogását. A raktáros nő megmutatja nekik a hátsó szobát, ahol át tudnak öltözni, a mugli öltözéket egy dobozban gyűjtik nekik össze, itt kell hagyni, de táskát vihetnek. Az eligazító hamarosan jön, addig viszont marad a feszült várakozás.
////Joanne-en kívül mindenki dobja ki, hogy melyik rendfokozatot kapja. Kockadobások fóruma, a hsz előtt. 01-30 közrendőr 31-60 tizedes 61-90 őrmester 91-00 zászlós
A határidő most az én csúszásom miatt kissé rövidebb, de ha nem fértek bele, marad a normális 10 nap. november 6, én írok november 7. Ha mégse jönne össze, akkor nov 8 a határidő, és én írok nov 9-én//
A hetedik évemben járok a Beauxbatons-ban, hónapok választanak el attól, hogy véglegesen eldőljön felvételizhetek-e a Roxfortba, de az apám még mindig kifordul magából, ha felhozom az egyetemi képzést. Európában sehol máshol nem lehet ilyenfokú oktatást kapni, le vannak ragadva annál, hogy az RAVASZ-ainkkkal jelentkezzünk egy munkahelyre és majd ott betanítanak, de nekem semmi kedvem tudatlanul aktákat tologatni hosszú évekig. Persze alapvetően az egyetemek se olyan eseménydúsak, de ahogy az Egyesült Királyság állandóan bajba kerül, egészen biztos vagyok benne, hogy auror diákként lenne mit csinálnom... Hiszen az isten szerelmére, még auror se vagyok, még nem is az ő diákjuk vagyok, és már is szükségük van rám! Csak a módi kedvéért egy teljesen ép iskolai egyenruhát viselek, fejemen még a csinos kis kalappal is, ugyan a hajam nincsen feltűzve az iskolai követelményekkel szemben és az arcomon az erős cica szemek is elárulják, hogy nem vagyok én olyan törékeny franszisza, mint ahogy ismeretlenül sztereotipizálna valaki. - Zsúliah, Zsanett és Zsoann, mintha el sehm 'agytam volnah Fhansziaohszágot. Sajnálohm dhágám, de azt 'iszem a Titanille... nem tudni fhanszia egyenlőt. - pillantok az egyetlen lányra, aki nyomokban sem hasonlít a hármasra és a neve se alliterál velük. Természetesen csak megjátsszon a raccsolást és azt, hogy töröm az angolt. Nyilván el fogom hagyni ezt az egészet, de ebben az esős szürkeségben miután már vagy öt órája vagyok úton, hiszen komppal kellett átjönnöm Franciaországból és onnan pedig Londonba vonatozni, ahol eljöttem a kijelölt találkahelyre. Nem pakoltam meg túlságosan a bőröndömet, hiszen mágikusan sem kezeltem, csak néhány esszenciális ruha, jegyzetek, tollak vannak benne. Ha jól megtömöm vagy ötven kilóval tértágítva és az eső elmossa az egészet kilehelném a lelkemet a cipelgetése közben a magam ötven kiló vasággyal, elől deszka hátul léc módján. Jó, annyira gyenge nem vagyok hála a Drumstrangos botharcnak és a Beauxbatonsos jégkorcsolyázásnak, de nyilván nem cipelnék akkora bőröndöt, amekkora én vagyok. - Ninon Delacroix. - csivitelem olyan fürgén, hogy csoda, ha kivesznek bármi a nevemből, kicsit szívatva őket, de közben elmosolyodva ártatlanul, egyáltalán nem ellenségesen. Mikor hátrafordul a sofőr közölni, hogy a Mágiaügyi Miniszter is csatlakozik kicsit azért meglepetten nézek a már amúgy is beszélgető többiekre. - Báhmit is szán nekünk, hehmélem nem 'iába utaztam ennyit, vaházstalanul. - jegyzem meg, a karjaimat szinte durcásan összevonva magam előtt. Ahogy az a politikával lenni szokott, ameddig nem az orrunk előtt van a fenyegetés, csak a szomszédos országban, addig mindenki a földbedugja a fejét nehogy tennie kelljen valamit, így amikor Joanne felhozza a Testvériséget félrebillentem a fejemet. - Testvé'iség, mon chérie? - kérdezek vissza, a tekintetemben megcsillan a kíváncsiság. Ha most jól teljesítek, ha Dumbledore látja, hogy mire vagyok képes, ha még maga a Mágiaügyi Miniszter is látja, hogy megérdemelnék egy Ösztöndíjat, akkor talán... Hiszen tizenhét éves kor betöltése után a varázsvilágban felnőttnek számítok, apám nem tarthat vissza, ha tényleg el akarok jönni. Az elmúlt több, mint tíz évben igyekeztem hallgatni rá, hallgattam, futottam, alkalmazkodtam, de most már igazán alkalmazkodhatna ő is. Mert én meguntam a menekülés útját járni, ideje szembenéznünk azzal, aki tönkretette az életünket. Ez a megbízatás pedig az első - igazából Philip után a második - lépés lehet a megfelelő úton.
A vérfarkasság már önmagában épp elég tehernek bizonyult számomra és még mindig nehezen barátkozok az új énemmel. Mintha belülről valami szépen lassan felemészteni a régi Joanne-t, hogy aztán egy vérszomjas vadállatot tehessen a helyére. Egyelőre még ura vagyok a helyzetnek, s szerencsére ebben akad is segítségem. Ha Joyce nincs, talán sosem ismerem meg a vérfarkasság előnyeit és hogy miként kontrolláljam azt. Meg persze hatalmas hálát adhatok Joshuának, amiért segített rajtam azon az estén és nem kürtölte szét a családban a történteket. Még nem állok készen arra, hogy megismerjék az új Joannet és megtudják, hogy Westley tette ezt velem. Most még nem. A fejünket a játékba kell helyezni, hogy segíthessünk megállítani ezt a folytonos esőzést. Olyan szomorú... Mintha az ég állandóan sírna. Nővérem és Janette mögött lépek fel a buszra. Egyelőre még nem szólok semmit, s az ideúton sem voltam túl beszédes. Sok mindenen gondolkoznom kell, én pedig alapból olyan vagyok, hogy szeretem előre eltervezni a jövőmet, ami nos...az én esetemben egyelőre lehetetlen feladatnak bizonyul. Westleyvel azóta se beszéltem és ez így van rendjén. Minden áron el kell kerülnöm őt. - Akármi is legyen bizonyára okkal kerültünk ide. Én bízok a döntésükben.- hazudom határozott arccal, még meg is ejtek egy bátorító mosolyt. Josh nekem is hiányzik, bár őt ismerve valószínűleg valami újabb küldetésbe ásta bele magát, ami most fontosabbnak tűnik, mint ez az eső, amit ötünkre bíztak. Furcsa... Azt tudom, hogy Janette és Julia erre termettek, főképp az akadémia után, de hogy én? S mint később kiderül, legfiatalabb láncszemként foglalok helyet az ülések egyikén még mielőtt megkezdődnének a bemutatkozások. Titanille-t már láttam az iskolában, hollóhátas, s még az egyetem előtt gyakrabban meg is fordult az alsósok közegében. Viszont az idegen lányt még nem igazán láttam sehol sem csak hallottunk róla egy-két szót. - Joanne Troops.- röviden bemutatkozok azoknak, akik még nem ismernének. Arcomon természetesen ott ragyog az a széles mosoly, amivel a világ elől takarom el a belső küzdelmeim eredményeit. - Gondoljátok, hogy ennek van bármi köze a Testvériséghez?-nehezen ejtem ki a szót, lévén, hogy Jake pont az ő rúnapisztolyuk áldozatává vált. Gyűlölöm őket, amiért elvették őt tőlem...
Zene: I'm the alpha || A new life || [You must be registered and logged in to see this link.]
Mondtam már, hogy utálom az esőt? Igen, a dinós kaland óta még jobban. Utálok ázott verébre hasonlítani. Számomra fontos a tökéletes külső, és megjelenés. Erre jön ez az eső, és tönkreteszi. Már akkor is folyton vizesnek érzem magam, amikor bent, valami száraz helyen vagyok, tökéletesen száraz ruhákban. Arról nem is szólva, hogy mennyire utálom a mágia mentességet. Azért van pálcánk, hogy használjuk nem? Most viszont a legalapvetőbb dolgok sem működnek. Ez pedig bárki idegeit kikészítené. Az sem segít sokat a helyzetemen, hogy ha be teszem a lábam a Troops kúriába, akkor szinte biztosan egy hatalmas vita fog kerekedni belőle a bácsikámmal. Szerinte aurornak kell lennem, és Juliának és Jonak is. Szerinte hozzá kellene mennem feleségül valami olasz idegtépő aranyvérű ficsurhoz, mert ez szolgálná a család érdekét, értékes kapcsolatokra tehetnénk szert. Én pedig egész egyszerűen nem akarom ezt. Nem vagyok szerelmes. Pontosabban nem abba, akibe kellene. Furcsa, de amióta találkoztam Brandon-nal, és sikeresen bénáztam össze, hogy összezáródjunk az ereklyeraktárba, azóta csak a srácon jár az eszem. Azokon a dolgokon, amikről akkor beszélgettünk, és arról, amilyen hatással volt rám. Amit, hogy őszinte legyek egyetlen fiútól sem szoktam meg. Szóval mondja még valaki, hogy könnyű aranyvérűnek lenni, és ezüst kanállal a szádban születni. Hahh. Jó vicc volt. Kár, hogy nem nevetek. Annál is inkább, mert tényleg aggaszt a mostani eső-helyzet. Leginkább az, hogy az időjárás mágusok még nem oldották meg. Tehát nem csak egy sima kis esőről van szó. El se tudtam képzelni, hogy miért hívat magához a bácsikám. Pontosabban elképzeléseim voltak, csak éppen egyik sem talált. Nem tudom, hogy miért éppen ránk bízta az ügyet. Talán egyszerűen így szeretné bizonyítani az igazát arról, hogy az auror pályára kényszerítsen mindanyiunkat. Minden esetre a lelkemre kötötte, hogy nagyon vigyázzak az unokahúgaimra. Persze. Ez így lesz. De ettől még az a véleményem, hogy Julia ezerszer alkalmasabb gyógyítónak. Mégsem volt választásom, mint belemenni ebbe. Így talán bizonyíthatom neki, hogy nem kell hozzámennem a Vivanti sráchoz, nélküle is elég értékes vagyok a családnak. Szóval az unokahúgaimmal együtt érkezünk meg, és szálunk fel a buszra. - Akármit is, azt meg fogjuk tenni. De hiányzik Josh. - sóhajtok fel halkan Julia kérdésére. Hiszen szerintem is sokkal logikusabb választás lett volna, mint mi. Főleg Joanne, aki még kis korú is. Még be sem fejezte az alapszakot. Szóval az én felelősségem, hogy Julia és Jo is épségben térjenek haza. Nem viselné el a lelkiismeretem, ha történne velük valami. Akármilyen önzőnek, és gőgösnek is tűnők kívülről. - Sziasztok! Janette Troops. - köszönök a két lánynak, és az ismeretlennek be is mutatkozom. Majd Tita felé fordulok. - Ezzel tökéletesen egyet tudok érteni. Utálom az esőt. De ami még bosszantóbb a mágia mentesség. Ez miatt aggódok igazán. - vagyis ezért is. Szóval esélyesen két unokahúgom tisztán leolvassa az egyébként mindig magabiztos arcomról, hogy most közel sem vagyok annyira az. Még akkor sem, ha igyekszem jól játszani az idősebb testvér szerepét. Szóval egyszerűen inkább érdeklődéssel vegyes aggodalommal várom, hogy milyen instrukciókat kapunk és mi fog történni ez után. Elvégre ez mégis csak az első küldetésem aurorként. Meg kell feleljek a bácsikámnak, és a társadalmi nyomásnak is. Éppen ezért igyekeztem felkészülten érkezni. Még egyszer nem követem el a Tita és Julia által jól ismert dións eset csúfos bakiját. Ezúttal kis tértágított oldalszütyőm tele van mindenféle bájitallal, és gyógyfőzettel. Bár félek pálca mágia nélkül lehet ez is édes kevés lesz.
Nem szeretem az esot. Sose szerettem. Mondjuk a gyorsan eltakarodo heves es nyari verzioja meg elmegy, azutan hamar megszarit a meleg nap, de ha osszel aztat a taknyos-nyalkas valami az cseppet se kellemes. Plane ugy, hogy lassan a palcankat is csak disznek hordjuk. Bizarr. Maradnak a mugli megszarados modszerek. Ilyenkor tanulja meg a boszorkany ertekelni azt, amije adatott. Fogalmam sincs hogy sikerult epp engem kivalasztani de hizik tole a majam rendesen. Orulok neki, szeretem a feladatokat es plane azt ami utan nyomozni kell. Amit elomunkakent vegeztem az annyi, hogy atturtam mindenfele regi Reggeli Boszorkanyt es egyeb varazslapot, hogy talalok-e benne barmi a mostanihoz hasonlo esetre valo utalast. Nem fuztem hozza vermes remenyeket, de az oknyomozoi verem mindenkeppen azt momdatta velem, hogy kutassak mert jo lesz az, ha nem is lelek semmi konkretat legalabb elmondhatom hogy megprobaltam illetve azt is hogy ez valami tok uj dolog ergo ne a multban keressuk a megoldast. Akarhogy is, nem erzem felesleges melonak, leltem vagy sem barmit. Mosolyogva koszonok Julianak es Janettenek is. Tulzas penne kijelentsem hogy jol ismerem oket, de a bizarr dinos kaland az akademian azert adott valami alapot. A veluk erkezo fiatal lnyt viszont latasbol ismetem csak a Hollohatbol - szoval neki es a teljesen idegen Ninonnak is bemutatkozom. - Titanille Blunt, de ha gondoljatok nem kell bajlodni vele, eleg csak a Tita. - mosolygok. - Remesen bosszanto ez az eso. Nem is emlekszem ra miota nem allt el mar. Ti igen? - szol kerdesem mindenkinek.
Olyan mintha csak az időjárás az utóbbi időben beállt kedvemet tükrözné, így talán esetemben a fásultság már nem is olyan új barátnak számít, egészen megszoktam, hiszen hónapok óta ott ül a nyakamon, mintha csak örök társammá akarna szegődni. Nem tudom én magam sem, hogy mi ez a különös eső, ahogyan senki más és ez azért valahol ijesztő is egyben. a Minisztérium mindig mindent megold és most először talán életemben apán is azt érzem, hogy ideges, pedig ő nem szokott. Az, hogy a lányait küldi és még Joannet is bevonja azt mutatja, hogy rajta is kezd urrá lenni valamiféle kétségbeesés? Hiszen az lenne a logikus, hogy Joshua legyen, mint legidősebb, akit ilyesmire felkér és mégis ránk esett a választása. Különös. - Szerintetek mit tehetnénk pont mi? - kérdezem halkan a testvéreimet először, amikor felszállunk a buszra. Bár sikeresen vettük mindketten Janetteel az akadémiát, de attól még nem érzem úgy, hogy alkalmasak lennénk rá, hogy megmentsük a világot, vagy legalábbis Angliát. Mit tudnánk mi, amire eddig nem jöttek rá mások? Persze lehet, hogy csak annyiról van szó, hogy emberekre van szükség, hogy az Abszol úton esetleg védjük a boltokat, vagy tudom is én, de hát ez meg hogyan sikerülhetne varázslat nélkül? Aztán, amikor felszállunk akkor fordulok csak a másik két lányhoz, akiket nem ismerem, Titát is csak látásból, hiszen ott volt az akadémián és a Roxfortban is már biztosan találkoztunk, ha csak futólag is az étkezőben. - Julia, Julia Troops. - mutatkozom be, mert őszintén szólva gőzöm sincs róla, hogy ki milyen tájékoztatást kapott és hogy tudják-e a nevünket, esetleg a felkérésben kaptak-e efféle információt. Minket apa küldött, úgyhogy nem kaptunk részletes leírást a csapatról. Egyelőre azt sem tudom, hogy mire juthatunk mi öten lányok. Egyikünk se tűnik kimondottan izomembernek, hogy mágia nélkül nagy hatékonyságot mutassunk bármire is.
Az eső csak esik kérlelhetetlenül már hetek óta, és azok sem tudják kikerülni a hatását, akik máshonnan utaznak be. Az, hogy az opál eső áthatja a Brit-szigeteket, vihar tombol, amely mágikus hatásai lenullázzák teljesen a boszorkányok és varázslók erejét. A Roxfortból a szülők hazavitték a gyerekeiket, legalábbis hetedikig bezárólag, mert félnek attól, hogy a meggyengült kastély tanárai varázserő hijján nem tudnák megvédeni őket. Ezt Dumbledore is megérette, mindazonáltal aki egyetemista, az maradhatott, a saját felelősségére. Mindenki csak vár, a muglik pedig nem tudnak semmit. Kivéve a muglik miniszterelnöke, aki Caramel által be lett avatva, ezért aztán enyhe aggódás lesz rajta urrá, hogy ha a varázsvilágban ilyesmi előfordul, akkor mi történik, ha a muglikat kell megvédeni? Mindenesetre Caramel és még Dumbledore is megnyugtatják, hogy ez a furcsa felhő csak a Brit-szigetek felett van, és más országok időjárás mágusai próbálkoznak elűzni. Ám a miniszterelnök a következő ilyen találkozón felvet valamit. Ha már nincsen érdemi varázserejük, akkor szálljanak be a mugli rendőrség munkájába. Szükség lenne pár emberre, mert az eső a muglik kedvét is letöri azzal, hogy állandóan esik, ezért egy fontos feladatra néhány aurort, vagy olyan önkéntest kérne, akik tudnának segíteni. Dumbledore végül egy aranyvérű családot jelöl ki, noha a legkisebb királykisasszony még igen fiatal, de tekintve, hogy tudomása van arról, hogy Joanne vérfarkas lett a közelmúltban, kell valami elterelje a figyelmét, ráadásul még mágia nélkül is hátha segíthet az, hogy milyen erő szunnyad benne. Janette eleve auror, Julia kiváló gyógyító, ezért ez a trió alkalmasnak tűnik, noha Dumbledore nem árulja el még, hogy mi lesz a feladat. Melléjük adja a mindig kotnyeles újságírót, Titanille Bluntot, és hogy legyen egy külsős is, aki más szemszögből állhat az ügy szolgálatába, Caremellel engedélyeztetve Madame Maxime-hoz ír, ,hogy küldje a fiatal tehetséget, aki már Samuels auror mellett is dolgozott. Az ötösért egy rendőrségi busz érkezik a Green park elé, onnan viszik majd be őket az örsre. De mielőtt még odaérnének, hátraszól a sofőr, hogy hamarosan maga a Mágiaügyi miniszter is beszáll a következő sarkon. Joanne így a nővérei felügyeletére van bízva, és mágia nélkül nincsen rajta nyomjel sem. A szüleivel egyeztettek, Dumbledore aláíratott velük egy beleegyező nyilatkozatot. Az eső pedig az istennek sem akar elállni, már kezdi mindenki megszokni.
