2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Mivel kár is lenne lebeszéltem Fionát Samről, így jobb híjján belenyugszom, és támogatom. Az is benne van, hogy mivel különböző neműek vagyunk, nem érthetjük a másik zsánerét, és mint minden velünk azonos nemű csak rossz lehet. Hát ki tudja. Féltékeny lennék? Ezt még át kéne gondolnom. Még esetleg arra is gondolok, hogy majd írok valami összehasonlító listát Nora és Fiona tulajdonságairól, hogy mert bár annyira különbözőek, miért kedvelem miért ennyire a barnahajú hollóhátast, egykori szerelmem unokatestvérét. A közös gyász csak halvány közös pont, nagyon jó el tudunk beszélgetni, sőt, nagyon is egy hullámhosszon vagyunk. Ő nem a menő motoros srácot látja bennem, hanem mintha aranyosnak tartana, ami fura, hiszen még Nora sem kezelt így. - Az lehet, de Dumbledore segített, és a védelme alatt állok. Azt tudom, hogy jót is állt értem, tisztázta a nevemet, az pedig nem derült ki, hogy végül igazam lett-e, hogy Nora apja ölte meg. Gondolod, hogy utánam küldenek valakit, hogy bosszút álljanak olyasmiért, amit nem követtem el? Menekültem már eleget. Most már.. unom, belefáradtam. – Hajtom oda a fejemet egy picit Fiona vállára, mert bár tudom, hogy legutóbb meglepődött, zavarta ez a közvetlenség, de most talán nem riasztom el ezzel. Kell az ölelése, a vigasza. Barátok vagyunk, vagy mi, ez bele kell hogy férjen. Remélem. – Nem tudom, az a nő sosem volt számomra szimpatikus. Egy lerozzant vén szipirtyó, aki bottal jár, és már hálni jár belé a lélek.. Most pedig szinte megújult erővel, és olyan céltudattal az arcán közlekedett.. Félelmetes volt. Pedig tudod, aki olyan véres képregényeket olvas, mint én, nem félti az életét, de… Agatha néni nem olyan, akivel szívesen lennék egy légtérben. Mint a mesék gonosz boszorkánya. Ha nem vigyázol, valahogy elveszejt. – Aztán lehet, hogy alaptalanul vádaskodom, ami gonosz dolog, lévén engem is így hurcoltak meg. Lassacskán én befejezem a bárányt, és úgy látom, hogy Fiona is kezd jól lakni. – Rendben, megkereshetjük. De mi a fontosabb most? Samet féltékennyé tenni, vagy az öregasszonyt megkeresni? Dönts te, szívesen alkalmazkodom. – Felelem mosolyogva, egészen kezdünk összekovácsolódni. Nyilván nem a mostani vacsora után kezdünk el bármilyen akcióba, bármelyik választás egy második, későbbi időpontra tehető majd.
▲ music: [/url]Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲
Tényleg nagyon kedves tőle, hogy segít, főleg ha tudnám, hogy egyébként Sam még csak nem is szimpatikus számára egyáltalán. Én sem tudom pontosan megmagyarázni mi tetszik benne, de van amikor ezt nem is lehet ugye? Ha azt nézzük Jack oda volt Noráért, aki lássuk be nem épp a világ legjobb és legkedvesebb embere és hát nagyon nem bánt jól Jackkel és akkor még finoman fogalmaztam. - Igazad van, még lehet hogy tetszene is, de egy próbát mindenképpen megér. Jól van, megnézem, hogy mik vannak a könyvtárban. - egészen fellelkesülök, majd megpróbálom megkérdezni a könyvtáros kisasszonyt is, hogy Sam miket szokott kivenni a könyvtárból és akkor már eleve célirányosan olyasmit olvasnék, amiről nagyobb eséllyel sejthető, hogy neki is tetszik és akkor könnyebben találhatunk közös beszéd témát is. - Ha azt nézzük vannak, akik azt hiszik te ártottál Norának... - biggyed le a kissé a szám, hiszen Jack azért is van itt, mert gyanúba keveredett, ki tudja, hogy a néni mit gondolhat róla, bár az tényleg meglepő, ha eddig bottal járt, akkor hogyan gyógyult meg hirtelen. - És, ha rosszat akar neked, ezért erősödött fel valamivel? Valamiért csak idejött. - na jó ez azért így kimondva abszurd, vagy félelmetes? Remélem, hogy nem akar a néni ártani Jacknek, mert valamit beleképzel Nora halálába. Vagy miért lehet itt, ha más miatt jött és akkor miért nem köszönt neki? Fura... nagyon fura. Morfondírozok is evés közben és nehéz most még az amúgy alaptémánkra Samre koncentrálni. - És, ha megkeresnénk? Minden úgy a legtisztább, ha megkérdezzük nem? -ha itt volt az iskolában akkor talán a faluban szállt meg, vagy esetleg látta más is és tudnak róla valamit. Egy próbát megérhet, mert most valahogy nem hagy nyugodni a dolog és valószínűleg Jacket sem, ha felhozta így vacsora közben.
Már körbejártuk a témát, Nora halott, sosem jön vissza, és kár, hogy az egész életemre rányomja a bélyegét. Végülis nem szakítás volt, nem úgy törte össze a szívemet, tehát mondatni nem vagyok hibás olyanban, hogy tönkrement volna a kapcsolatunk. Megölte valaki, akiről még mostanáig sem bizonyosodott be, hogy ki is ő pontosan. Így félmosollyal legyintek, beszéljünk inkább erről a Samről, aki nagyon nem szimpatikus, de ha Fiona érte lángol ennyire, akkor kénytelen vagyok a fiú fejével gondolkozni. - Mugli fantasy.. Akkor mégsem közös az érdeklődésetek ha te még nem olvastál ilyesmit. De legalább olvas, ez mindkettőtökre jellemző. Meg lehet próbálni, hogy elolvasol ilyesmiket, hogy tudjatok miről beszélgetni, hiszen a tanulásról diskurálni inkább csak barátok, ismerősök teszik, akiket mondhatni a kényszer hoz össze, nem pedig a szenvedély. – Na most egészen sokat beszéltem, pedig nem igazán tudom megfogalmazni, hogy is kéne egy lánynak egy fiúhoz közeledni. Nora persze más volt, őt nem érdekelte, hogy a kiszemeltje mi iránt érdeklődik. Ő csak simán adta magát, pont ezért volt nehéz ellenállni neki. - Igen, és két érdekes dolgot is megfigyeltem. Úgy vettem észre, hogy meglátott, intettem neki, de figyelmen kívül hagyott. Pedig ha az ember egy másik kontinensen találkozik egy ismerőssel, minimum pár szót vált vele. A másik, hogy a botja, amivel mindig közlekedik a köszvénye miatt, most nem volt nála, teljesen hibátlanul járt. Így meggyógyult volna? - Kérdezem tűnődve, lassan elkezdünk falatozni, nem is tudom, hogy miről jutott mindez az eszembe, hiszen a csábítási hadműveletet kéne kitárgyalni, de ha ez az Agatha nem hozzám jött, és Fionát sem kereste fel, van valaki másik ismerős, akiről nem tudunk, de itt van a Roxfortban? Végülis mindegy, ez felmerülhet.
▲ music: [/url]Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲
- Sajnálom, ez... olyan szomorú. - biggyed le azért kicsit a szám, mert nem tehetek róla azért együttérzek Jackkel és igenis nehéz lehet neki akkor is, ha esetleg már nem gyászol úgy igazán, mert sok idő eltelt. De rossz lehet, ha már arra sem tud gondolni legalább jó oldala is volt a kapcsolatában, csak a rossz dolgokra emlékszik belőle, arra ahogyan vége lett. Ez tényleg nagyon szomorú és így megértem, hogy iszonyú nehéz lehet mások felé nyitnia. - Igen és többet találkozhatunk, mivel ugyanaz a házunk. Ha jól láttam a szimpla tankonyveken kívül mugli... fantasyt? Azt hiszem így hívják, kitalált történeteket. - fura dolog, mintha a muglik mondjuk rólunk írnának könyvet és elképzelnék általa milyen lehet varázsolni. Megmondom őszintén mindig is sajnáltam őket, hogy nincs rá lehetőségük, hogy kipróbálják milyen így élni, pedig mennyivel egyszerűbb lenne a világ, ha nem kellene elzárva élnünk tőlük, hanem mind egyformák lennénk. - Itt volt az iskolánál? De... miért? Persze lehet elintézendő ügye, de egy idős ember nem szokott már sokat utazni, megterhelő nekik. Nem is értem. - és azt hiszem most ezen fog az agyam talán napokig kattogni. Vajon még mindig valahol itt van a környéken? Ha igen akkor még furább a dolog, és mit keresett egyáltalán közel a Roxforthoz? - Nem lehet, hogy veled akart beszélni valami miatt? - gőzöm sincs és persze tippem sem, hogy mi lehetne az oka, ami miatt a halott unokája exével akarna beszélgetni. Már az is fura kellően, hogy itt volt, de ha itt is maradt és nem Jack miatt jött, vagy ha miatta akkor végül miért nem kereste fel egy hét alatt, főleg ha Jack látta is? Tényleg elég fura.
- Lehet. Már másfél éve meghalt, és kezdem elveszíteni a szép emlékeket. Tehát nem igaz, hogy az idő megszépít mindent. Valahogy csak a vége maradt meg, hogy alig voltunk együtt, nem láttam, és végül ahogy meghalt.. Igazából el sem búcsúzhattam tőle. Azt hittem, még találkozunk. – A gyász már kiürült belőlem, a szerelem elmúlt, de most, hogy tovább kéne lépnem, nehéz ténylegesen megfogalmazni, hogy mit keresek egy lányban. Fionának igaza van, nincsen olyan, hogy zsáner. Ha valaki megfog valamivel, akkor nem kell kimondani, hogy miért. - És miket olvas? Ha ilyen csendes típus, akkor nehéz felfedni az érdeklődését. Te is Hollóhátas vagy, tehát a tudás utáni vágy máris közös bennetek. – Én is hallgatag típus vagyok, habár az utóbbi időben Fiona esetében rengeteget beszélek. Én nem könyveket olvastam, hanem képregényeket, és a hőseim alapján találtam ki, hogy én is afféle menő alak lehetnék, akit üldöznek a lányok, de most valahogy jobban esik beszélgetni, lazulni, közösen eszegetni. Észreveszem, hogy Fiona engem néz, zavartan elmosolyodom, és inkább válaszolok, noha igencsak meglepődés ül ki az arcomra. – Igen, ezeket én is hallottam, de sosem volt alkalmam komolyabban belegondolni. Viszont érdekes, amit mondasz, mert egy hete láttam az iskola kapujában, azt hittem téged keresett. De ha azóta nem láttad, akkor különös, hogy itt van. – Az öregasszonyt körülvevő baljós jelek engem is nyugtalanított, de mivel nem volt köztünk érdemi kapcsolat, nem izgatott a dolog. Ám most, hogy itt van, vagy volt, máris érdekel a dolog. Ha nem Fionát kereste, miért kelt volna át az Óceánon?
▲ music: [/url]Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲
- Nem is tudom én nem hiszem, hogy egy típuson belül is mindenki egyforma lenne és kétlem, hogy Nora esetén csak azt kedvelted benne, ahogyan másokkal viselkedett, sőt... - nem tudom, hogy milyen volt vele kettesben, de biztosan voltak olyan pillanatok, amikor megfogta Jacket a viselkedésével, mert nem gondolom őt olyan felületes srácnak, aki csak mondjuk a külseje miatt van valakivel. Biztosan volt, amikor kedves volt vele, amikor elfeledte kicsit azt, hogyan viselkedik máskor. Csak az a kérdés, hogy melyik volt az igazi arca, a kedves, vagy a... cafka. - Hű sejtelmem sincs. Szeret olvasni és alapvetően mindenkivel kedves, ez alapján én azt mondanám, hogy régi vágású, de... - bizonytalanul megvonom a vállamat. Gőzöm sincs róla igazából, hiszen mindenki lehet akár kicsit más is, mint amire az ember elsőre gondol róla. Lehet, hogy elsőre olyan úriembernek tűnik, aztán kiderül, hogy szó sincs róla, vagy eleve mint Nora is van a felszínen valami és alatta meg valami más. Sammel kapcsolatban valahogy az ég világon semmiben sem vagyok biztos. Közben én is falatozom és időnként akaratlanul is fürkészőn nézem Jacket, hogy vajon mi járhat a fejében. Azt hiszem már az is valami, hogy tud beszélni a régi dolgokról és nem ül ki e miatt az arcára valami rossz és nem megy el a kedve mindentől. Ez azt jelenti, hogy már viszonylag sikerült túllépnie a dolgon, amennyire az ilyesmin egyáltalán lehet. -Agatha néni? Alig emlékszem rá, nem is tudom. Áh igen! Azt mesélték, hogy valami gonosz boszorkány. Na persze ezt inkább a kicsik terjesztették, én nem tudom, hogy ebből mennyi igaz. A temetésen ott volt, de furcsa volt az egész, mert fehérben jött fekete helyett és... Nem is tudom, nem volt alkalmam faggatózni és nem is gondoltam illendőnek. Úgy tudom még mindig ott él a szomszédjukban. - már ha még él, de azt hiszem a legtöbbek számára szintén eléggé ijesztő öregasszony, úgyhogy nem meglepő, ha nem szokott központi téma lenni.
- Igen, a zsánert nem lehet befolyásolni. Mert ha az ember pofára is esik, akkor is tudat alatt vonzódik egy bizonyos típushoz. – Nem is tudom, hogy engem mi fogott meg Norában, nyilván a külseje, a vagánysága, és hogy mindig a társaság központja volt, még ha ez is okozta a vesztét. Ám ha egy hasonló lányt találnék, ismét beleesnéka csapdájába? Meglehet, mert hiába a józan ész, attól még az ember a vágyait nem tudja befolyásolni. De az is lehet, hogy a vágyak változnak, és az ember a józan eszével is tud dönteni, olyat választani, aki csak vele kedves. Igen, ez aztán komoly kombináció lenne, hogy ha egy szürke kisegér, aki mindenkit utál, csak engem imád, és az ágyban igazi vadmacska! Lehet, hogy a hollóhátasok között kéne keresgélnem. De nem, hiszen Fiona is az, ő pedig cuki. Valami elvonulós hugrabugos? Na majd lehet, hogy ott eresztem le a hálót. - Akkor maradjon az udvarlós megoldás. Valahogy ki kéne ugrasztani a nyulat a bokorból. Ha tippelned kéne, ez a Sam amolyan férfiasan macsósan udvarol, vagy amolyan régi vágású úriember? Mert azt kéne lekövetni, amilyen ő maga is, mert hátha úgy érezné, hogy tudja e ő ezt jobban is. – Tippelek most én, mert bár szívügyekben nem vagyok túl otthon, hátha bántaná ez annak a pasinak az önbecsülését, hogy végre megmoccanjon benne valami. Én magam, ha választanom kéne, az amolyan barátiasan vicces, gitározós típus. Akivel el lehet menni motorozni, de mégis virágot visz a szíve hölgyének. Nem is tudom, lehet, hogy nincs is stílusom, csak amihez kedvem van. Talán éppen ezért nem tudtam megfogni Norát, mert nem volt mihez alkalmazkodnia, míg az iskola rosszfiúja Bobby olyan menő volt. Elgondolkozva eszegetek, a régmúlton jár az eszem, s a homályból felsejlik valami. – Te, mi van Agatha nénivel? Tudod az a furcsa öregasszony Noráék szomszédságából. Az összes összejövetelen ott volt, és mindig Nora fülébe sutyorgott valamit, de sosem tudtam meg, hogy mit. Neked nem mondták? – Mivel Nora temetésén nem vettem részt, hátha Fifi találkozott azóta a bolond öreg nővel, akivel kapcsolatban mindig furcsálkodva tartottam a távolságot. Volt benne valami.. riasztó.
▲ music: [/url]Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲
Direkt nem veszem észre a tudat alatti célzást, vagy ahogyan nála sem tudatos így nekem sem tűnik fel, hogy több is lehet mögötte, mint amire gondolni lehet? A jó ég tudja, ez egyelőre még rejtély és nem is most fogok elkezdeni gondolkodni rajta, egyszerűen csak elmosolyodom, hiszen tényleg mindig nagyon kedves, pedig az elején nem volt kifejezetten jó kedvű, de elég gyorsan kiderült, hogy nem az a mogorva alak, akinek külsőre látszik, sőt! A nehéz múlt ellenére is egészen sikerült oldódnia és nem látszik meg rajta, hogy ne tudna mit kezdeni az életével, sőt tervei és céljai vannak, ami mindig nagyon fontos. - Köszi! Szerintem találni fogsz valakit, csak mindig jól gondold... Áh miket beszélek, mintha az ilyesmi átgondolás alapján működne. - rázom meg egy félmosollyal a fejemet, hiszen én magam is lehetséges, hogy olyan valaki után futok, aki után nem kellene, mert egyáltalán nem érdeklem, erre azt javasolom Jacknek, hogy ne essen kétszer ugyanabba a hibába? Butaság a részemről, azért lássuk be. Ezért is inkább az érkező vacsira koncentrálok, ami már az illata alapján is igazán íncsiklandó. - Ha nem jön be a térkép biznisz, még mindig elmehetsz szakácsnak. - bököm finoman oldalba, persze már amikor letette a tányért, nem akarom én, hogy eldobja, mert mondjuk csikisebb, mint amire számítok. - Azt hiszem az első, mert ha netán tetszem neki és már együtt vagyunk, legalábbis azt mutatjuk, akkor nem sok esély lenne rá, hogy lép valamit nem gondolod? - persze nem tudom, hogy ő is hasonló következtetésre jut, azaz hogy ott volt nekem Daniil is, mint afféle álpasi és ez tökéletes elrettentés volt kb. mindenki számára. Akkor, ha megint lenne valakim, nem segítene sokat a helyzeten és újfent csak arra lenne jó, hogy ne próbálkozzon nálam Sam sem. Viszont, ha Jack mondjuk csak udvarol, akkor még az adhat motivációt, hogy netán ne ő érjen célba, már ha Samet érdekelem, de talán így már legalább láthatjuk majd akár csak jeleit annak, hogy felfigyel-e az egészre vagy sem.
Talán tényleg visszafogott voltam, de Fiona mellett képes vagyok oldottságra. Elfeledteti a gondjaimat, és célt ad, még ha bosszantó is, hogy olyan fiú után vágyakozik, aki ennyire félénk, vagy éppen semmit sem érez iránta, de még csak meg sem mondja, hogy Fiona ne próbálkozzon. Nyilván legyezgeti a hiúságát, hogy valaki legyeskedik körölötte, de akkor sem szép dolog ezzel visszaélni. Bár nem láttam még Fifit akcióban, de azt hiszem amilyen nyílt lány, szó sincsen célozgatásról, egyértelműen kimutatja a vonzalmát Sam iránt. Éppen ezért a szabadkozását zavart mosollyal hárítom, nem számított ilyesmiről, mert eddig sem voltam túlságosan közvetlen. És pont most hiba volt elkezdeni. Bár ha belegondolunk, valamit muszáj lesz, mert ha Samet féltékennyé akarja tenni, akkor az nem lehet egy plátói kapcsolat látszata, hiszen az már Daniilnál sem vált be. - Igen, talán nekem is ideje eljárkálni összejövetelekre, hátha valaki olyan lelkes, tüneményest találok, mint aki így rajong egy fiúért, mint te. – Bólogatok halvány mosollyal, észre sem véve, ha egy tudat alatt célzás is volt, hogy őt nagyon kedves, bájos lánynak tartom, és én totál meg lennék elégedve egy ilyen kedvessel, Nora emlékét pedig már bőven magam mögött hagytam. Elkezdek tálalni, a finom málnamártásos bárányborda még forrón gőzölög, várni is kell vele valamennyit, addig tovább beszélgethetünk. – Mint mondtam, vannak ötleteim Sam érdeklődének vizsgálatára, de azt neked kell eldönteni, hogy mennyire lehetünk hitelesek? Tehát valami udvarlás, érdeklődés kezdemény legyen, amit említettem, szerenádozással, meg ilyesmivel, vagy mintha már együtt lennénk, kéz fogás, csók, ölelés? – Bármennyire is vidám lánynak tartom Fionát, biztos vagyok benne, hogy az előbbit választja, hiszen kétlem, hogy Daniil esetében látványos smárolások lettek volna. Bár akkor mit várunk hasonló eredménytől?
▲ music: [/url]Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲
- Nem ettől nem kell tartanod. - mosolyodom el és csak akkor sikerül zavarba hoznia, amikor ez a vállmasszírozás kezdődik. Jól van, nem számoltam a dologgal és nem tudtam, hogy ilyesmi is felmerülhet, mármint... Jack lássuk be már azzal a lelkesedésével is nagyon meglepett, amikor sikerült megszerezni az üzlethelyiséget, de ez még inkább új. Nem az a közvetlen srác, ahogy ismertem régen távolról és most kicsit jobban és pont e miatt nem gondoltam effélére. Valahogy tőle talán e miatt más, mint egy olyan valakitől, aki régóta a barátom, vagy más miatt volt most ez ilyen zavarba ejtő? - Nem... semmi baj, csak azt hiszem meglepődtem. - nem kicsit az az igazság, de nem akarom, hogy e miatt rosszul érezze magát, ezért egy pillanatra megszorítom a kezét, amikor leül mellém, aztán vissza is húzom a sajátomat. - Kedves srác vagy és én kedvellek is, ez csak... olyan nem várt dolog tőled. - nem tudom, hogy ebből így rosszabbul jövök-e ki, remélem, hogy nem, mert rosszat igazán nem szeretnék mondani, főleg hogy Jack az, aki segít nekem, úgyhogy csak hálás lehetek neki. Nem szeretném megbántani. - Köszönöm! Olyan hálás vagyok ezért és hidd el biztosan rád is vár még valaki, csak... várat még magára valahol. Nora... nem lehetett ő az igazi. - nem kifejezetten vagyok jó véleménnyel Noráról azok alapján, amiket mesélt róla, azt hiszem ez már átjött neki. Nem akarom én nyíltan leszólni a választását, de lássuk be az a lány áltatta és kihasználta és nem igazán volt túl sok haszna annak a kapcsolatnak.
Nem arról van szó, hogy nem támogatom a Sam ügyet, csupán kezdem megkedvelni Fionát, és pofára fog esni. Ám máshogyan nem járhat a végére, hogy a fiú mit is érez iránta. Sajnos azt nem mi választjuk meg, hogy ki tetszik nekünk, igenis vannak viszonzatlan szerelmek is, ez most talán az a részéről. Az ilyen sebek talán begyógyulnak, ha valaki más oldalán megtalálja a boldogságot, és ráébred, hogy csak egy álomba volt szerelmes. Viszont Fiona most még a rózsaszín köd rabja, így nem is akarom lebeszélni. A hangsúlyomat is igyekszem visszafogni, hogy ne érezze hülye lépésnek, amit tesz, vagy tenni fog velem. - Akkor jó. Reméltem, hogy nem valami madárcsontú szépség vagy, aki csak csipeget, válogat, és lehetőség szerint zöldeket eszik csak. – Bólintok elégedetten, hiszen nem érzem azt, hogy komoly kockázatot vállaltam volna azzal, hogy húst készítek. A legtöbb konyhának az alapja a hús. Nem mintha mesterszakács lennék, vagy ilyesmi. Viszont azon enyhén megrettenek, hogy Fiona így befeszül, el is engedem gyorsan, ez egy baráti gesztus lett volna, de igaza van, ennyire azért nem vagyunk jóban. Csak segíteni akartam, hogy ne görcsöljön rá a megbeszélésre nagyon, de talán túllőttem a célon, ezért amikor megfordul, látja is rajtam, hogy meglepő módon elvörösödtem, és szánom-bánom a dolgot. - Bocsánat, nem akartam rosszat. – Rebegem, és inkább leülök mellé, amíg hül a hús, így hogy forró, úgysem tudunk hamar hozzálátni. Kerülöm most a pillantását, de nem mert zavarban vagyok, tényleg bele kell gondolnom, hogy ez másik fiú hogyan reagálna. – Eddig sem nagyon tudtad rávenni, hogy játssza ki a kártyáit, ezért kell drasztikus eszközökhöz folyamodni. Ha semmit sem reagál arra, hogy netán hevesebb érzelmeket mutatunk, akkor az önmagában is jel, hogy vége, fel kell adnod. Ha viszont bármit is lép, legyen szó pofavágásról, vagy mondjuk elrohan, netán közbelép, akkor tehetsz úgy, mint az ártatlan elcsábítandó nőszemély, aki tőle vár támogatást. Ebben az esetben szívesen eltűnök, hátha rám is vár még valaki.
▲ music: [/url]Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲
Teljesen hiteles, mit mond a manókról. Kész csoda, hogy nem próbáltak mindenfélét kivenni a kezéből, hogy csak azért is ők csinálják meg helyette, főleg itt a saját felségterületükön. De azt azért már megtapasztaltam, hogy Jack elég határozott tud lenni, még akkor is, ha a bérlés ügyét én intéztem el, és akkor épp én léptem ki határozottabban. - Ez azért pozitív. Hihetetlen, hogy még mindig vannak olyan varázslócsalódik, akik mintha leragadtak volna úgy ötven évvel ezelőtt. - persze többségük gazdag aranyvérű család, akik még most is házimanókkal szolgáltatják ki magukat. Értetetlen számomra, hogy ezt miért nem tiltották még be, vagy valami. Érzem én persze azt is Jack szavaiból, hogy ezt az egész Sam ügyet nem támogatja, de talán nem is akarom meghallani teljesen a hangsúlyát. Végül is nekem kell ezt eldöntenem, akármennyire is talán rossz döntés hozok, vagy nagyot fogok koppanni majd a végén. Sajnos benne van a pakliban, hogy rosszul alakul és most először nagyon kellemetlen lesz számomra a vége, de azért én még reménykedem, hogy Sam csak nem tudja hogyan adja a tudtomra, hogy tetszem neki. - Oh dehogy! Majdnem mindent megeszem, a hússal sincs gondom, ha nincs úgy egyben valami. Egész malacot mondjuk biztos, hogy nem ennék. - hasonlóan barbár tálalási módnak gondolom, mint hogy kihasználják a házimanókat. Az viszont határozottan meglep, ahogyan átfogja a vállamat és masszírozni kezd. No azért ehhez nem szoktam hozzá, úgyhogy hirtelen nem is tudom, hogyan is kellene reagálnom, kissé talán meg is feszülök, amivel jócskán akadályozom a dolgot. Alapvetően közvetlen vagyok mindenkivel, de Jack nem tipikusan az a közvetlen típus, e miatt is olyan meglepő ez tőle. - Na jó, szerinted honnan fogom tudni, ha nem jön be ez az egész és Sam... egyáltalán nem néz rám _úgy_? - fordulok most mégis csak hirtelen Jack felé, ezzel a masszírozást is megszakítva és valahogy sejtvén a lényegre térve, hiszen részben a terv szövögetés is az oka annak, hogy itt vagyunk, nem csak azért, hogy együnk egy finom vacsorát.
Nem feltétlenül arról volt szó, hogy szerettem volna-e intézni, de láttam, hogy Fiona mennyire nem ért még ehhez, ezért átvettem a kezdeményezést, hogy ne valami étterembe kelljen meghívnia. Nem vagyok egy alfahím, de rettentően éreztem volna, ha valaki pénzt költ rám, még ha hálából is. Ő alkudta lejebb az árat, ami a bérleti díjat illeti, ezért ezt a részét így el is fogadtam, de akkor enyém a konyhai munkáltatok szerepe, s közben azt is megbeszélhetjük, hogy mire akar menni azzal a Sammel, hogyan akarja a féltékenységi jelenetet megkomponálni, hogy az célba is érjen most, hogy nincsen képben Daniil. - Nem igazán az izgatta őket, hogy a felségterületükre lépek, sokkal inkább nem akarták, hogy helyettük dolgozzak. Annyira szolgalelkűek, hogy mindent meg akarnak tenni értünk, de én nem szeretem, ha kiszolgálnak. – Viszonzom a mosolyt, legbelül pedig hozzácsapok egy fájdalmas fintort, amit Fiona azért nem láthat. Otthon nem voltak szolgáink, anyámat is én láttam el, aztán a menekülés közepette pedig örültem, hogy van mit enni, így bőven megtanultam magamról időben gondoskodni. - Így már minden világos, és akkor a te életed is sínre kerül. Remélem, hogy ez a Sam valóban tud értékelni téged. – Mormolom azért kissé bizonytalanul, nehéz megértenem, hogy miért nem lesz ebből egyértelmű helyzet, hiszen ha Samnek tetszik, akkor már lépnie kellett volna, ha meg nem, akkor valahogy sokkal érthetőbben nemet mondani, vagy kihátrálni, de így mintha csak hitegetné Fionát. Ami nem szép dolog. Valahol lehet, hogy legyezgeti a hiúságát, hogy egy lány kénytelen kezdeményezni, de nem koptatja le, mert megszünne az érdeklődés. - Hamarosan meglátod, remélem nem vagy kizárólag zöldségevő. – Amennyire emlékszem, amikor Noránál járt, akkor mindenből evett, nem volt kifejezetten válogatós. Érdeklődve méregetem, hiszen most elsősorban tőle várom, hogy Samre terelje a témát, ám miután leült, mögé lépek, s anélkül, hogy engedélyt kérnék, gyengéd, de határozott mozdulatokkal maszírozni kezdem a vállát. Bár életvidám lány, de Sam meg a bolt miatt már eddig is láttam rajta a szorongás jeleit, nem árt, ha tényleg elengedi a gondjait pár órára.
▲ music: [/url]Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲
Nálunk apa nem egy nagy konyhatündér, úgyhogy sejtelmem sincs, hogy Jack mennyire lesz majd sikeres a konyhában, de annyira szerette volna ezt ő intézni, hogy úgy gondoltam ez alapján azért csak ért hozzá valamelyest, különben nem lett volna valami sok értelme a dolognak, vagy persze lehet annyira bevállalós is, hogy az első próbálkozásából pont meghívást csinál, de azért az ilyesmi elég ritka. Egy viszont biztos, nem leszek finnyás, akárhogy is sikerül. Válogatós sem vagyok különösképpen, úgyhogy nem lesz nagy gond és végső soron a manók is kisegíthetnek minket. - Az is csoda, hogy hagyják, hogy tevékenykedj. - mosolyodom el, egyáltalán nem bántó szándékkal, és sejthető is, hogy a manók már ismernek annyira, hogy egy ilyen megjegyzésért nem orrolnak meg rám, főleg mert lássuk be tény, hogy eléggé komolyan veszik a rendet és a tisztaságot és kész csoda lenne, ha nem akartak volna azért itt-ott beleszólni abba, amit Jack csinál, vagy legalább eltenni a keze ügyéből azt, amiről úgy gondolják, hogy már nem kell. A nagyobb gond, ha másik kell... de remélhetőleg Jack is van elég toleráns, hogy az ilyesmin ne akadjon különösebben fenn. - Tudod Daniil, ha úgy dönt tényleg felvállalja önmagát, akkor nem lesz ez gond, mert egyértelművé válik, hogy mi nem úgy igazán voltunk egy pár, egyébként meg... Nem tudom. Majd minden kiderül. - én nem aggódom e miatt már előre, vagyis nem látom sok értelmét annak, hogy előre aggódjak és jó eséllyel nem is lenne túl sok haszna, úgyhogy csak igyekszem szépen kivárni a próbánkat és majd meglátjuk, hogy Sam hogyan viselkedik. Furcsa, de... néha olyan érzésem van, hogy izgatottabbnak kellene lennem e miatt, mint amennyire vagyok. - És mit eszünk? Az illat az remek! - szépen lehuppanok egy székre. Végülis most én vagyok a vendég, szóval várom lelkesen a kiszolgálást, mert ha minden igaz, akkor hamarosan az következik és megmondom őszintén jó látvány Jack és a konyharuhája és ahogyan tüsténkedik.
Nem akarok Fiona előtt bénázni, vagy kísérletezni, ezért jó előre befogtam a manókat, hogy közösen előkészítsük a vacsorát, hogy ameddigre Fiona előkerül, már ne legyen problémázás. Így amikor betoppan, akkor a hús már bent van a sütőben, én pedig a málnaöntetet kevergetem. Kevés jó tulajdonságom, hogy pár receptetet szinte a tökéletességig fejlesztve tudom elkészíteni. Amikor elváltak a szüleink, én az anyámmal maradtam, neki viszont súlyos csontritkulása kezdődött, amit még a medimágia sem oldott meg, sok galleonunk pedig nem volt szakavatott gyógyítókra, ezért amíg otthon laktam, egyre inkább átvettem a szerepét, még ha ez nőiesen is hangzik. Amikor Fiona belép, akkor már finom illatot érezhet, sőt, az élmény kettős, hiszen egyértelműen bárány készül, de mellette a gyümölcsmártás édes bukéja is áthatja a konyhát. - Éppenhogy. Sok a segítség. – Valójában a nagy részét én csináltam, a manók inkább a mágiát adták hozzá, hogy minden olyan hőfokon legyen, ahogyan az nekem éppen megfelelő. Ne hüljön ki semmi, és ne is égjen oda. A köret vegyes lesz, mert nem tudtam, hogy Fiona mit szeret, remélhetőleg a hússal sem lövök mellé, hiszen ha nem eszik ilyesmit, akkor még mindig fel lehet turbózni az egészet valami salátává, ezért is az öntet, amivel elmehetünk a zöldségek irányába. Az ital az, amit a manóktól kapunk, amolyan igazi brit, kevés cukros, sok habos kakaó, mintha csak nyolc évesek lennénk. – Gondolkoztál már azon, hogy Sam vajon mit fog mondani, ha máris váltasz Danailról rám? Remélem tényleg nem teszek neked keresztbe, hanem lesz is értelme. – Aztán persze beszélhetünk az üzletről, amit majd közösen veszünk ki, de a vacsora fő témája nyilvánvalóan a csábítás előkészítése lesz. Én magam most mellőzöm a bőrdzsekit, laza farmerben, és rövid pólóban vagyok, a vállamon az átdobott konyharuha.
[/url]
▲ music: Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲
Mivel úgy döntött, hogy ő szeretne főzni, így kiesett a lehetőségeink közül a Három seprű, mert oda nem igen engednek be senkit se a konyhára, itt ellenben azért meg lehet beszélni a manókkal, ha az ember elég ügyesen csinálja és jó a meggyőző képessége. Oké kellettem hozzá én is, mert Jacknek még van mit csiszolnia ezeken, de engem kedvelnek a manók is, úgyhogy nem volt gond, hogy néhány órára csak a minénk legyen a konyha. Persze azért már az előkészületeknél is végig árgus szemekkel figyelik Jacket és kész csoda, ha csak néha-néha szólnak bele abba, hogy mit csinál, mert hát nem viselik jól, ha más dolgozik helyettük az ő konyhájukban és mi van akkor, ha netán valami kárt tesz valamiben, de ha elég ügyesen kezeli őket és a helyzetet, akkor nem sokszor csak néha-néha szólnak bele a dolgába és talán már az is valami. Én pedig a megbeszélt időpontban érkezem, egy kis virágos nyári ruhában, ha már így az iskola utolsó napjait rójuk. Ő addigra már jó eséllyel valahol a vége felé jár, de azért direkt picit előbb érkezem, mert látni egy pasit a konyhában azért elég nagy dolog. Apa sosem volt az a tipikus konyhatündér, bár sokszor segített anyának, de a palacsintáig terjed a tudása, annál nem igazán tovább, szóval igazán kíváncsi vagyok rá, hogy mégis mi a mai terv,Jack miben jeleskedik és mennyire veszi igénybe esetleg a manók segítségét. - Szia! Boldogulsz? - toppanok be, bár azért a kopogással igyekszem megelőzni, hogy ha nagyon koncentrálna, akkor ráhozzam a frászt. Az azért még sem célom.
Jól esik Jake jelenléte. A család jelenlétének tudata. Szüksége is van erre a tudatra. Hiszen amíg az internátusban messze innen, csak egy volt a számtalan névtelen, és arctalan lány közül. Nem számított a családneve, és még csak kapcsolatot se tudott tartani úgy, ahogy vágyott volna rá. Így most valóban megnyugtatóan hatnak rá a fiú szavai. Egyszerűen sokat jelentenek. Az a lágy mozdulat is, amivel végig simít a haján. Nagyon jól tudja ez a közvetlenség csak nagyon keveseknek jár a fiútól. És valahogy neki elhiszi, hogy minden rendben lesz. Így egy kicsit megkönnyebbülten néz fel Jake szemébe. - Tényleg eljönnél velem? – a kérdés szinte költői. Nem vár választ rá, mert pontosan tudja, hogy Jake mindent megtenne érte, ha szüksége van rá. És ez fordítva is igaz. Ha valaha Jake-nek lenne szüksége a családra, ő mindig itt lesz neki. És ez a stabilitás az ami igazán megnyugtatja ebben a percben. És persze én érzékelem, hogy Jake hangja most más. Sokkal személyesebb, megnyugtatóbb, bensőségesebb. Nem a szokásos hideg tárgyilagosság. Ez csak keveseknek jár. A családnak. Mert egy család vagyunk, és ez mindennél fontosabb. Egyszerűen testhelyzetet vált úgy, hogy megölelhesse Jake-et. - Köszönöm. Köszönöm, hogy itt vagy, és a testvérem vagy. Tudom jól, hogy nem ígérheti meg, hogy találunk valami hasznosat. Vagy hogy a hétvégén már rögtön apámba botlunk, és minden rendbe jön. De ez akkor is sokat jelent. Legalább elindulunk valamerre. És legalább nem kell egyedül végig csinálnom. Ami ugyan nem tántorítana el, de így mégis nagyobb biztonságban érzem magam. Amikor elengedem akkor már egy kis mosoly játszik az arcomon. - Hé! Nagykorú vagyok. Nincs szükségem kikérőre. - némi tettetett sértettséget imitálok, ezt azért Jake-nek illene tudnia. Mármint, hogy nagykorú vagyok már. Megnőttem az utolsó találkozásunk óta. De egy másodperc után el is engedem. - Akkor pénteken délután tali, és lesz egy klassz hétvégénk. Most pedig jobb lesz, ha visszatérek a tanuláshoz. Sok pótolnivalóm van.- összegzi végül a dolgokat. Ámbár egyszerre örül, és fél ettől a hétvégétől. De ideje lesz megtennie. És ideje lesz végre a tanulásban is összeszednie magát. Elvégre egy makacs Troops lány, sosem hagyja legyőzni magát.
ϟ A család az, akiért harcolsz, és akik hajlandóak érted harcolni. ϟ
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Konyhafolyosó 2019-03-10, 21:35
Jake & Janette
Pontosan tudja, ezért közelebb is húzódik a lányhoz, kiülve egészen a fotel szélére, és még előre is dől, miközben próbálja a lány arcát fürkészni. Nyilván, amennyire a másik ezt engedi, meg engedi látni is az arcát, és nem temeti teljesen a kezeibe meg a térdei mögé. Nem szólal meg, kivárja a lány kérdését, és lassan feláll a fotelból, és a lány mellé támaszkodik, de nem ül le a földre, hanem a fotelnek támaszkodik, és finoman végigsimít a lány haján. - Nyugodj meg Janette, ha meghalt volna, találkoztam volna vele. Minden rendben lesz, elő fog kerülni. - azt nem teszi hozzá, hogy előbb vagy utóbb, meg így vagy úgy, meg valahogy biztosan, mert az nem sokat lendítene az ügy jelenlegi állásán, meg Janette hangulatán sem. A kérésre eltöpreng egy cseppet, de nem azért, mert nem akarna menni a lánnyal, inkább azon agyal, hogy mennyire tűnhet el most, van-e valami fontos dolga. - Megbeszélem a professzorral, hogy szombaton nem tudok hozzá menni dolgozni, találkozzunk pénteken az órái után, és akkor este indulhatunk. Lesz egy hétvégénk szabadon. Elintézem a kikérőd, ha gondolod. - hangja biztonságot sugároz, van benne valami lágy kellemesség, valami vigasztaló ebben a határozottságban. Nem a megszokott, hideg, semleges hangján szólal meg, hanem valami selymesebb módon. Persze, hogy nem hagyja egyedül a lányt, ha szüksége van rá. - Nem ígérem, hogy találunk valamit Janette, de segítek átnézni apád holmijait. Ha hirtelen kellett távoznia, lehet, hogy hagyott maga után valamit, de lehet, hogy csak nem mondhatja el, hol van, és később fog felbukkanni. És akkor majd mindent elmagyaráz. - bár nem úgy ismeri a férfit, mint aki csak úgy eltűnne, szó nélkül,főleg ennyi időre, de amilyen időket élnek, lehet, hogy tényleg valaki beszervezte, vagy belemártotta valamibe és menekülnie kellett. Reméli, hogy csak ennyiről van szó, és nem derül ki semmi komolyabb vagy veszélyesebb dolog. FéltiJanettet a rossz végkimeneteltől.
A hajkócolás olyasmi, ami mindig Jake privilégiuma marad. Egy kis gyerekkori játék kettőnk közt. Olyan ami biztos családi hátteret ad. De most olyasmiről is beszélnem kell, amiről senki mással nem tudok. Az egyetlen aki igazán megérthet az Jake. Most egyszerűen csak szükségem van rá. A tudatra, hogy velem van, és velem is marad. Lecsúszok a földre a hátamat a méretes fotel oldalának támasztom, a térdeimet felhúzom, és átkarolom. Csak akkor veszem fel ezt a testhelyzetet ha nagyon bánt, vagy nagyon fáj valami. Ezt Jake is jól tudja. - Jake... Az apám eltűnt, miután elvitt abba az intézetbe. Meg akarom találni. Meg kell találnom. Tudnom kell mi történt. Remélnem kell, hogy ő még él valahol. Hogy megtalálhatom. Ha te nem láttad őt, úgy értem a szellemét akkor biztosan él ugye? – csak megkérdeztem végül, ami bánt. A hangomban van valami szomorú, és kétségbeesett. Ezt Jake is jól érzékelheti. Most jól jönne némi vigasztalás. Egy "Minden rendben lesz Janette". Még ha nem is lesz. - Jake, még nem voltam... otthon. Egyedül nem mertem hazamenni. Ha velelem jönnél... talán lenne bátorságom hozzá. – igen ez valódi segítség kérés tőlem. Szeretném ha a bátyám velem lenne, ha valami olyat talok apa házában amire nem készültem fel. - Szerinted találhatunk otthon, apa otthoni dolgozószobájában valamit ami elvisz hozzá? - bármennyire is látszom most sebezhetőnek vérbeli Troops vagyok. Természetemből adódóan makacs, mint egy öszvér. A fejembe vettem hogy megtalálom az apámat. Kinyomozom mi történt, és ez így is lesz. De jó lenne ha nem egyedül kéne ezt végig csinálnom.
ϟ A család az, akiért harcolsz, és akik hajlandóak érted harcolni. ϟ
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Konyhafolyosó 2019-02-21, 18:05
Jake & Janette
NEm csak az okosság, hanem az is erősen belejátszik, hogy tulajdonképen ez az élete,és volt elég ideje, hogy ezekkel foglalkozzon. Meg amikor gyerekeket kell tanítani, vagy éppen Rennes egyik óráján teljesítenie, jól jönnek ezek a képletek. És már csak azért is megéri, mert az unokahúga lelkes lesz tőle, és ez az öröm pont elegendő az ő számára. - Elég időt görcsöltem felettük félálomban is. A tudatalatti csodája. - mosolyodik el,és valóban, maga sem tudja, pontosan mikor jöttek ezek a dolgok, de valamelyik indokolatlan álmára tippel amit egy nehéz dolgozat előtt kreált. És tudja, mi a lány véleménye a dolgokról, de jelenleg korrepetálja, és családtag, úgyhogy kivételt képez. Több szempontból is. A zseni részre meg nem is mond semmit. Tudja, hogy kiemelkedő tehetsége van, mentora is mondta már. A mimikára pedig nem is mond ő se semmit, csak felvonja egyik szemöldökét, mintha azt akarná kérdezni: "talán nincs igazam?" és ez valójában kifejezetten költői kérdés, és mindketten tudják rá a választ. Ami meg a párnacsatát illeti.. mindenkinek kell egy kis lazítás, még ebben a nagy tanulási hajrában is. A hajkócolás pedig olyan privilégium, amit fenn tart magának,és rendszeresen gyakorolja is, nehogy kijöjjön a rutinból, mert az végzetes lenne. Mindenki számára. Éppen ezért az ellenkezést elismerésnek tekinti, hogy még nem jött ki a gyakorlatból, tehát minden rendben van. Remus pedig készségesen fogadja a köszöntést, meg a fülvakargatást is, bár tény, hogy nem kutya, hanem varázslény, de ettől függetlenül nincs ellenére a dolog. Jake pedig figyeli, mi történik. Ahogyan azonban a hangulatváltást megpillantja, enyhe aggodalom jelenik meg az ő tekintetében is, ráncolja a szemöldökét egy kissé, majd végül lassan biccent, halk hümmögéssel. - Janette, mit szeretnél tudni pontosan? Mi történt? - kérdezi, és az ő hangjából is érezhető valamiféle komolyság. - Tudod, hogy a képességem nem automatikusan működik. Nincs egy adatbázis vagy névjegyzék a fejemben. - toldja még hozzá, finoman oldva a dolgok élét.
Mindig szerettem Jake észjárását. Csak figyelem ahogy Jake elővesz egy színes ceruzát és kihúzza a képletek funkciós csoportjait. Fű. Így tényleg sokkal könnyebb. Erre nem is gondoltam. Lehet mégsem annyira reménytelen ez az ügy? Most örülök igazán, hogy egy ilyen okos bátyám van. Jó tudom, nem közvetlenül, de nekem mégis olyan. - Te zseni vagy. Így sokkal egyszerűbb. Hol tanultad ezt a trükköt? – nézegetem a kiszínezett füzetet. Ha bárki más nyúlt volna a füzetemhez, annak kitekertem volna a nyakát. Alapvetően nem bírom, ha cuccaimhoz nyúlkálnak, vagy beleírogatnak a füzeteimbe, könyveimbe. De Jake kivételt képez a szabály alól. Főleg, amikor ennyire hasznos tippeket ad. Arra amikor kijavít a piócával kapcsolatban, csak egy sokat eláruló grimasszal válaszolok. Nem mindig kell megszólalnom, sokszor az arckifejezésem, és mimikám beszédesebb. Most is. Tudtam, hogy lesz amit elrontok benne, és Jake ki fog javítani. Amilyen szerencsétlen vagyok mostanában, ez várható volt. Pedig régen olyan okosnak gondoltam magam, és olyan könnyen ment ez... De végül egy kis bohóckodás, és párna dobálás közben csak elnevetjük magunkat mindketten. Természetesen a hajborzolást sem úszom meg. - Hé! A hajam! – jön a szokásos reakció. Mégis azt hiszem valahol már rég feladtam a reményt, hogy leszoktassam erről az unokatesóm. Tulajdonképpen, ha nem tenné kezdenék el gyanakodni, hogy ő nem is ő, vagy megszállta valami... Aztán finoman int, hogy forduljak meg, és ahogy követem a mozdulatot ott a farkas. Vidám mosoly kúszik az arcomra, és finom mozdulattal mutatom neki a kezemet, hogy megszaglászhasson. Jake megjegyzését, most elengedem a fülem mellett. Túlságosan leköti a figyelmem az állat. - Szia Remus. Na most már barátok vagyunk?- kérdezem, bár nem is tudom mire számíthatnék tőle válaszként. Lassú, finom mozdulattal simítok végig a fején és nyakán. Aztán a füle tövénél vakargatom meg egy kicsit. A kutyák, vagy kutyafélék általában úgy tudom szeretik az ilyesmit. Úgy tűnik most jóval visszafogottabban viszonyulok az állatokhoz mint a túlzóan lelkes gyermeki énem. - Jake... - érezhetően komolyodok el, és érezhető a hangulatváltásom, éppen csak nem tudom, hogyan is kérdezzem meg, azt ami már rég nyomja a lelkem. Félek a kérdéstől, és félek Jake esetleges válaszától is. Hiszen én bárki másnál jobban tudom miféle képessége van. Úgy értem a szellemekkel kapcsolatban. - Jake... az apámat te ugye nem... vagyis... én... ha te nem láttad, akkor ő ugye... - képtelen vagyok értelmesen kifejezni magam, ami tőlem igen szokatlan. De Jake jól ismerte az apám, és talán ő az egyetlen reményem, hogy megtaláljam, és talán ő így is megért engem...
ϟ A család az, akiért harcolsz, és akik hajlandóak érted harcolni. ϟ
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Konyhafolyosó 2019-02-04, 10:49
Jake & Janette
Ismerik egymást, nem nehéz kitalálni, mire is gondol a másik, ilyen egyszerű szituációban legalábbis. Jake ezért nem is lepődik meg semmin. És ezért nem is teszi szóvá ezt a kis incidenst jobban, csak somolyog rajta magában. A füzetet homlok ráncolva veszi át, és nézi át. Ezekből valóban nem lehet egykönnyen semmit sem megtudni. Mármint megtanulni. Megtudni lehet, főleg azt, hogy ez a nő nem normális. Egyetemen se vesznek ennyit. Azért vannak a szótárak és lexikonok.. vagy lát valamit Janette-ben meg az osztályban, évfolyamban, vagy csak szelektálni akar. De ahogy a srác emlékszik, nem olyan erős az évfolyamebből. Visszasírják ezek még Pitont.. Aztán elővesz egy színes ceruzát és néhány határozott vonalat húz a papíron. - Nézd, ha így csoportosítod, akkor meg lehet jegyezni. És ha ebben a sorrendben írod fel, és ezt a betűszót megtanulod, akkor menni fog. - aztán tart egy kis hatásszünetet, miközben a munkáját nézi, és a kiakadás meg kifakadást el is engedi a füle mellett. - Vagy keverek neked valami elmeélesítőt. - és mintha még hümmögne is egy sort a végén, aztán egyszerűen visszanyújtja az elkészült füzetet. És hallgatja a lány felsorolását, miközben lazán hátradől a fotelben, karjait összefonva. Nem, nem érdeklik a nyafogások. És tudja, hogy rém unalmas, csak ellenőrizni akarja, mennyit tud, vagy mennyit felejtett a lány. Az ismétlés sajnos sokszor unalmas, és sajnos Janette sem érzékeli, hogy elég jó, mert majdnem hibátlanul felsorol mindent. - Kár, hogy a pióca nem varázslény. Az a vámpír, ami vért szív és varázslény, bár az is csak hellyel közzel nevezhető annak. - ingatja meg a fejét, és amikor elkezd bohóckodni, meg hozzávágja a párnát, akkor kiszakad belőle is a nevetés, és összeborzolja a lány haját, majd finoman int neki, hogy forduljon meg. - Remus, ő itt Janette, Janette, ő itt Remus. Köszönj szépen. És ne szedd szét. - az kérdés, hogy a mondatot kinek célozza, bár az utolsónál jelentőségteljesen néz unokahúgára, miközben a farkas lassan közelebb sétál, hogy megszaglássza a lányt, majd értelmes szemeivel biccent.
Látom én Jake félmosolyát. Képzelem mit gondolhat. "Az unokahúgom megszállta az egyik volt nevelőnője szelleme..." Vagy ilyesmi... Pedig ilyesmiről szó sincs! Semmiben sem óhajtok, még csak hasonlítani sem azokra az ostoba, maradi... áhh hagyjuk is, mert csak felhúznak, azzal hogy rájuk kell gondolnom. Egyszerűen csak úgy gondolom, hogy mindenki másnak (főleg a kicsiknek) kell hozzám alkalmazkodni, és nem fordítva. Ha én itt akarok tanulni, akkor ők menjenek máshova randalírozni. - Hogy mivel nyúz? Mindennel. Például itt vannak ezek. – átnyújtom Jakenek a jegyzetfüzetem, ami jó szerével oldalakon keresztül tele van növényi alkaloidák képleteivel. Ráadásul mindegyikhez társul valami reakcióegyenlet, hogy egyes más hatóanyagokkal hogyan reagálnak. Egyébként egész szép és pedáns kis füzetem van. A szép és olvasható írásomra, vagy áttekinthető jegyzeteimre sose volt panasz. - Holnap ebből irat dolgozatot, de hát hogy lehet ezt mind megtanulni? Normális ez a nő? Ez nagyon sok, és mind olyan hasonló. Mégis hogy ne keverjem őket össze? – tör ki belőlem a keserves nyafogás. Egyszerűen nincs kedvem egész délután, és éjjel ez felett a füzet felett ülni, és unalomig rajzolgatni, meg memorizálni ezt az anyagot. Pedig attól félek ez fog következni. Én pedig már most halálosan unom. Sokkal szívesebben játszanék Jake farkasával. Vajon mért nem tud normális lenni az a nő, és rögtön a laborgyakorlatra térni, ami tényleg egész izgi is tud lenni. Mért kell minden gyakorlat előtt dolgozatokkal kínoznia a diákságot? Miért? - Most most még te is ilyenekkel nyúzol? Van egy rakat. Most komolyan soroljam mindet fel? - nyafogok tovább. Valószínűleg Jake türelmével játszva. De végül csak bele fogok. - Pióca, szalamandra bőr... - és meglehetősen unott hangon, elszürkült hajszínnel sorolok, mindent ami eszembe jut... na meg nyilván van egy csomó dolog ami nem. A fene se tudja az összes állati alapanyagot fejbe tartani. Végül nem bírom tovább ezt a nagy komolyságot, és elkezdek arcokat vágni. - Persze, hogy nem! Abban meg mi a poén?- válaszolom egy könnyed, csilingelő nevetéssel, arra, hogy sosem növök fel. Aztán hozzávágom a párnát Jakehez válaszul, amit imént ő dobott nekem. - Na, most már bemutatsz neki?-tapsikolok egyet vidáman, arra utalva, hogy Jake igazán ide hívhatná már azt a farkast...
ϟ A család az, akiért harcolsz, és akik hajlandóak érted harcolni. ϟ
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Konyhafolyosó 2019-01-30, 21:00
Jake & Janette
Kifejezetten izgalmasan és viccesen hangzik ez pont a lány szájából, mintha erős hatással lett volna rá ez a lány nevelő intézet, és az egyik nevelőnő meg is szállta volna, és most az beszélne belőle. De Jake ennek nem ad hangot, csak egy határozott félmosoly kúszik az arcára és marad ott egy jó darabig. Aztán következik a feddés, ami inkább figyelmeztetés, mint konkrét leszidás, vagy ilyesmi, és érezhetően célt ér. Abban pedig nincs semmi meglepő, hogy Jake kiszúrja, hol a hiba, mert tudja, milyen képességei vannak Janette-nek, ráadásul foglalkozott többször is diákokkal, van benne némi tapasztalata, igaz nem olyan sok. Amikor előkerül a könyv, majd hallja a nyafogást, akkor felszlad azért a szemöldöke, és finoman összefonja maga előtt a karjait. - Mesélj csak, mi az, amivel még Rennes nyúzni szokott? És melyik az a rész, ami nem megy és nézzünk rá jobban? - kérdezi kissé kérdő tekintettel adva nyomatékot a szavainak, és ebből is érezhető, hogy nem akarja keverni a dolgokat, éppen ezért nem akarja a szórakozást és a tanulást keverni egymással. - Persze. Ha fel tudod sorolni, mely állatokat szokás felhasználni mágikus komponensként, akkor lehet róla szó. - válaszol egy már-már negédes félmosollyal. Amikor azonban Janette elkezdi az arcokat vágni, meg állatfejeket utánozni, akkor nem bírja tovább és leneveti magát. - Sose fogsz megkomolyodni! - vigyorog még egy sort,és nemes egyszerűséggel hozzávág a lányhoz egy párnát az egyik kupacból. Nem erőből persze, csak valami kicsit, könnyedén.
Vannak emberek akik tudnak zajban koncentrálni. Nos, én nem ilyen vagyok. Szóval engem zavartak a kiskölykök, és ennek hangot is adtam. - Lehet, hogy nem könyvtárszoba, de attól még lehetnének tekintettel arra, hogy valaki, például én tanulni próbál. Igazán tanulhatnak egy kis jó modort. – el tudom képzelni, hogy ez hogyan hangozhat pont az én számból, de akkor is. Alkalmazkodjanak csak a kölykök hozzám. - Vettem, értettem professzor úr. És természetesen megvan. – tény, hogy amióta visszajöttem van némi koncentrációs gondom. Vissza kell illeszkednem a Roxfortba. És időnként tényleg hajlamos vagyok a kapkodásra. Na de hogy ez egyenletekből is kiderüljön... Igaz Jake régebben ismer, mint itt bárki. Lassan előhúzok egy salátára emlékeztető könyvet, és kinyitom. - Most viccelsz velem? Gyakorlatilag az összes gyógyszerhatóanyag, gyakorlatilag az összes gyógynövényben. Ne akard, hogy mindet felsoroljam, ami az eszembe jut. Elég ha az a borzalmas Rennes nyúz ezzel. - nyafogom neki, de aztán egy sunyi vigyorral máris az engem foglalkoztató kérdésre terelem a szót. - Most már bemutatsz a farkasodnak? Kíváncsivá tettél... - ami pedig annyit jelent, hogy úgysem hagyom békén Jake-et, amíg be nem mutat a familiárisnak. Biztos olyan a természete mint Jakenek. Akkor jól ki fogunk jönni... - Te, szerinted milyen familiáris illene hozzám? - teszem fel a kérdést, kissé sunyi nézéssel, de közben már is szertelen komolytalankodásba kezdve változik az arcom a legkülönbözőbb állatok pofijára hajazva egy kacsától, a rókáig bezárólag...
ϟ A család az, akiért harcolsz, és akik hajlandóak érted harcolni. ϟ
