VMS Döntő -Anglia vs. Dél-Afrika (most már tényleg)

First topic message reminder :

A döntő

Elérkezett hát a döntő napja. Stansson magabiztosan hitt abban, hogy eljutnak idáig, ám annyira színes volt a társaság, a balszerencse kísérte az utukat, na meg Elena átka, hogy ténylegesen csoda, hogy most itt vannak. Ám itt vannak, és a VMS legendás aranykupája, amiről Stansson már háromszor csúszott le, karnyújtásnyira van. Ám az edző amikor taktikát dolgozott ki Sidney és Elizabeth segítsévével, most a győzelmi kényszer ellenére nagyon is passzív, védőjátékot dolgozott ki. A vércápák halálosak, ráadásul a jeges víz sem tesz jót, ezért szinte mindannyian az angol kapu előtt tömörölnek, zónavédekezést lop a kosárlabdából, de leginkább arra figyeljen majd mindenki, hogy ha valaki elkezdene megfagyni, azonnal ki lehessen menekíteni. Vagy ha vércápa támadna, akkor többen szétrúgni, védeni a játékosokat. Ki tudja, hogy az afrikai csapat mivel próbálkozik majd, de a VMS-ben igenis meg lehet halni, a döntők erre vannak kiélezve. Az más kérdés, hogy sok évvel ezelőtt Stansson apja Elena átka miatt esett össze, s vesztette életét. A sapkaszámok kiosztásánál Bumfolt felajánlotta az ezdőnek egykori legendás, tizes számát, amivel főleg a második elvesztett döntőn dominált, ám Stansson tekintve, hogy immár Sidney viseli ezt a mezt, ellentmondást nem tűrően a lánynak adta, ő itt most statiszta szerepet tölt be. Eljön hát a pillanat, a himnuszokat még a jeges vízzel feltöltött barlangtó szélén hallgatják meg fürdőruhában, és törölközőben, a nézők pedig a barlang falába vájt lelátókon ülnek. A barlang maga egyébként gigászi, nagyjából akkora, mint egy kisebb stadion, de tekintve, hogy mégiscsak beltéri, nagyon sokan a városból, kivetítőkön keresztül nézik. Az anyakirálynő és Mei is itt van, mindkét csapatnak van miért szurkolniuk. Stansson kidolgzott testét most már az is látja, aki eddig nem tette meg. Amikor felharsan a síp, hogy lehet menni a vízbe, szinte milliók fojtják vissza a lélegzetüket, a harmadik elvesztett döntő után talán már senki nem hitte, hogy látja Armand Stanssont játszani. Ám ott van, viszont nem egózik, nem integet a kamerának, sziklaarccal a csapatra koncentrál, máris a középre bedobott labdára int, de tekintve, hogy a taktika adott, nem is fontos felúszni érte, vagy ha mégis megteszik páran, hátra kell elkezdeni adagotni, és figyelni a cápákra.

//Határidő: november 16//

VMS & Sidney

- A kívánságod teljesülni látszik. - szólalok meg Morticia mellett, főleg hogy közben már nem a kapuban vagyok és igazából maximum tényleg csak a védekezéssel tudok próbálkozni, azaz próbálkoznék, ha nem úgy tűnne, hogy azok a dögök valahogy nagyon kinéztek maguknak. Eszembe sem jut, hogy vérfarkasként lehetek számukra valami miatt jobb csemege, de úgy tűnik, hogy mindenáron meg akarnak enni. A többiek azért láthatóan védenek, amíg végre fel nem hangzik a sípszó, így sikerül kikecmeregnem a vízből, hogy a rosszabb állapotban lévő Lizzy ellátása után végül engem is ellássanak. Nem vészes a seb, de azért fáj úgy istenesen, viszont legalább már semmi sincs, ami a vérszagra gyűlne, miután a cápákat kipaterolják a vízből. A közönség persze tombol, a csapat meg kellően ideges, hiszen bár jobb a bűntető, mint veszíteni, de attól még ugyanúgy elbukhatjuk a döntőt. Egy pillanatra azért megkeresem az edző tekintetét, hogy lássam milyen állapotban van, de aztán a feladatomra koncentrálok.
Amígy Chris dob beállok a csapatba valahol Morticia mellé, hogy én magam is feszülten várjam ki a dobás eredményét és egy emberként a többiekkel ugorjak fel tapsolva, hogy sikerült neki. Nem mondom, hogy nem vagyok ideges úgy istenesen, és sejtelmem sincs, hogy sikerül-e védenem. Kissé az is elbizonytalanít, hogy a végefelé Stansson kivett a kapuból, most viszont mégis engedi, hogy ott legyek, pedig eredetileg nem így akarta. De nem vagyok az a típus, aki összeomlik, inkább megpróbálom megmutatni, hogy meg tudom csinálni. Felállok hát a fickóval szemben, aki eléggé nézegeti a kaput. Megpróbálok figyelni minden rezdülésére, cselre, beijesztésre. Bár itt most nincsenek meg a képességeim, de mégis csak ereklyevadász vagyok. A szüleimmel mentem szinte mindenhová, ahol kutattak, ismerem a csapdákat, azok között nőttem fel gyakorlatilag és a reflexeim is elég magas szinten vannak. Bízom magamban, legalábbis nagyon igyekszem jófelé mozdulni.

️

VMS döntő

Stanssonon most már egyértelműen megmutatkoznak az idegesség jelei. Az eddigi kőszikla lefoszlik, s előbújik belőle az izgatott sportember. Nem csupán azért, mert végre esélye lenne aranyérmet nyernie, még ha csak edzőként is, hanem a társaiért is szurkol. Szerencsére az átoknak annyi, a szíve nem fogja elvinni. Chris ijesztget, a veterán kapust nem lehet csak úgy becsapni, Sidney taktikája is csak azért működött, mert Stansson egykori csapattársa mindenkire figyelt, csak Titára nem. Az ijesztgetés, és a bambulás meghozza eredményét, a kapus egy szívdobbanásnyi idővel később emeli csak a kezét, Chris dobása a hálóban csattan, tűpontossággal oda, ahova szánta. Stansson tapsol, ahogyan a közönség is felhördül, hullámoznak. A kijelzőn megjelenik az eredmény: Anglia-Dél-Afrika büntetők: 1:0. Az afrikai kapus dühösen úszik ki, jöhet a helyére Sidney. A vele szembenálló fickó viszont nem csak magabiztosnak tűnik, a szemében ravasz fény gyúl, ahogyan felemeli a hüvelykujját Stansson nagyapja felé, aki öltönyben, mágneskártyával a nyakában int. Mintha.. eredetileg is az lett volna a taktika, hogy ne fárasszák ki magukat, hanem elég a döntetlen is. A döntetlen, amelyből büntőkkel simán nyerhetnek. Stansson vereségének árnyéka az egész VMS történetének egyik legnagyobb sikeres menetelésnek a végén egy komoly bukás. Büntetőkkel veszíteni.. nem a legszebb élmény lehet. Ám a német mintha most arra játsszott volna, hogy nagyon durván begyakorolták a büntetőket. Vajon Sidney a vérfarkas képességek nélkül mire fog jutni?

//Nincs határidő most már, minél gyorsabban. Bárki írhat szinesítő hszt, de nem kötelező//

Az utolsó fejezet

Hát nem mondom, hogy nem kapok kicsit frászt, hogy Lizzy a dokihoz suhan, miközben én azt se láttam, hogy miben sérült meg. Eddig mindenből sikerült visszajönnünk, meggyógyulnunk, király ez a mágia dolog, de azért ha most megint kiderülne, hogy a vízben ezüst lebeg, ami beivódik és megint a halál szélén fog lebegni… Megállj, nem kalandozunk el, főleg nem ilyen sötét gondolatokkal.
Készülök a világvégére, egyáltalán nem siettetem, hogy Tita válaszoljon, ha nem válaszol és nem pipálunk ki még valamit, akkor legalább úgy tűnik, hogy a győzelemre készülünk és nem a halálra. Minden erőmmel és fifikámmal rugdosom el a cápát a társaim közeléből, főleg Sidney-éből, amikor valahogy nagyon kinézik maguknak. Vércápák a vérfarkasra? Így is megcsócsálják kicsit, de érezhető, hogy a másik oldalon nagyobb a fejetlenség, naná, hogy nem sikerül egyik csapatnak se eközben a labdára koncentálnia, az egész teljesen felborul.
A sípszó maga a megváltás, minden izmom feszül, már szabályosan kimerülten lihegek, hiszen igyekeztem bevágni minden cápa elé, hogy magabiztosan a kopoltyúra csapjak. Ha volt rá lehetőségem, akkor az ellenfélnek is segítve, de ha az enyémek voltak életveszélyben képtelen lennék őket hátrahagyni, hogy oldják meg, még ha a gondolat nemes is, hogy segítsünk az afrikaiaknak is nem megpurcanni.
Szóval a sípszónál nem maradok a vízben, hanem kiúszok minden másodpercet kihasználva, hogy üljek egy kicsit. Nyögve kitolom magamat a lépcsőt meghagyva azoknak, akiknek nem menne, aztán kisegítem Titát, ha él vele, ha nem, akkor csak bevárom. Kell egy-két perc, míg a légzésem normálisra visszaáll és elrendeződik mindenkinek a helyzete a büntetőkben. Hallom a szóváltást a kapuról, de nem szólok bele, Lizzy a másik csapatkapitány, én csak egy kis szotyi vagyok. Az unokahúgaimat kérdezem meg pesztrálnám inkább, ameddig van egy leheletnyi időnk, hogy Lizzy-nek hogy áll a sérülése és Gilly rendben van-e, de hamarosan hív a kötelesség, nem telik el olyan sok a két sípszó között.
Bólintok arra, hogy én kezdek, és Tita szavaira kicsit elvigyorodom. - Ó, így már van miért gólt lőnöm! - válaszolom, mintha maga a VMS győzelme nem lenne elég. Persze viccelek, még ha nagyon is érdekel, hogy mi van azon a listán és nagyon is pörögnék még a csók-témán, ha az alkalom most éppen jó lenne. Vissza ereszkedem a vízbe, irány az az öt méteres, vagy hány méteres, hogy a labdát a kezembe véve először kicsit dobálgassam, forgassam, hiszen az egész játék során alig értem labdához. Ha most kicsúszik a kezemből és magamat ütöm le vagy hátrafelé repül, vagy kiütöm az egyik bíra fogát - ne adj isten a nagysasszonyét -, akkor nem tudom, hogy röhögés lesz vagy azonnal vasvillára tűznek.
Tehát amikor már biztosan tartom a labdát egy kézben is, néhányszor beijesztek, próbálok koncentráló fejjel bambulni, de úgy, hogy a tekintetem ugráljon és ne árulja el hova is célzok, aztán kirúgom magam, a testem megfeszül és…

Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni.
De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!

Csak csalfs remeny, hogy nem rendes capakat talalok majd. Rendesen szepeg a fenekem latvan a dogoket, de nem fogok most itt nekiallni latvanyos panikor generalni es kimutatni a magamet. Eleg az, hogy rugdossuk a capakat es tavol tartjuk egymastol a mocsadekokat.
Chris kerdesere elvigyorodom, de nem valaszolok azonnal. Most fontosabb dolgunk is van, nevezetesen nem elvesziteni a meccset. Van eleg bajunk igy is Lizzy veres amokfutasa miatt hisz valljuk be eroforrast von el a csapattol ha azzal kell foglalatoskodjunk hogy egyikunkert aggodunk mert nem tudjuk elpatkol-e vagy sem.
Annak valahol orulok, hogy nekem nem kell reszt vennem a dobalasban. Viszont mivel Chrisnek igen, mielott kiusznek a szelre hogy kiszalljak a oartra meg a fulebe mormolom:
- Loj golt es talan elarulom! - kacsintok ra pimaszul, majd elhagyom a csatateret, hogy a partrol drukkoljak a tobbieknek tovabb.

VMS döntő

Többen lemerülnek a cápáktól való félelmükben. Ám amíg az első három negyedben mindez csupán fenyegetés volt, a cápauszonyok alatt igazi szörnyetegek rejlenek, akik felhergelten támadnak. Lizzy már nem igazán tud részt venni az utolsó negyedben, mert a vízben valóban volt valami vérfolyást elősegítő komponens. Hullafehéren megtámaszkodik a medence szélén, Cody és Gina viszont bájitalokkal, egyéb medimágiával fel tudják turbózni, hogy ne ájuljon be. A négy vércápa közül egy úszik csak az angolok felé, a gyengén úszó Sidneyt véve célpontnak, a másik három a rosszul úszó afrikaiakban látja a vacsorát. Ott komoly sikoltozás kezdődik, az angoloknál viszont a cápa alig fér oda Sidneyhez, mindenki betonkeményen rugdossa, megpróbálnak mindent, hogy ne essen kár a lányban, hiszen most nem sebezhetetlen. Egy felszini, fájdalmas seb azért besikerül, ám Codyék gyorsan ellátják Lizzyt, és utána Sidney is megkapja az elsősegélyt, semmi komoly nem történik, viszont a sípszó jelzi, hogy bizony véget ért a döntő rendes játékideje. Sidney fel tud hajtani egy gyógyitalt amit kap a társaitól, de mindenki kiülhet kicsit, a cápák a sípszó után simán csak eltűnnek, és a víz is kitisztul. Hát döntetlen, akkor maradnak az ötméretes büntetők. Stansson vált pár szót Sidneyvel, kiderül, hogy Danielt akarta volna a kapuba, ám nem igazán jut konszenzusra a griffendéles lánnyal, aki meg a kaput választja, lévén úszni sem tud igazán, Daniel dobjon. Stansson végül enged a nyomásnak, végülis azért vannak a csapatkapitányok, hogy komoly döntéseket hozzanak. Sidney tehát beúszhat a kapuba, vele szemben ott az öt afrikai, s mellettük pedig Stansson nagy sóhajjal bólint, hogy dob egyet, a másik négy pedig Christopher, Daniel, Morticia és Elizabeth lesznak. Christopher kezdi, tehát Sidney mégis kijjebb kell, hogy ússzon a partvonalra, a helyére bemegy az afrikai veterán kapus, akit Tita becsapott. Stansson addig int Titának, Giliannek, és Eillennek, hogy üljenek ki Codyék mellé, remélhetőleg 5-5 dobásból kiderül, hogy mi lesz a vége. Büntetőket már gyakoroltak, ráadásul az elődöntőben így jutottak tovább. Most a győzelem a cél. Ő maga is hátraúszik a többiekhez, belekapszkodik Danielbe, meg a többiekbe, és feszülten figyel, hogy mire jut Chris.

//Nincs határidő most már, minél gyorsabban. Bárki írhat szinesítő hszt, de nem kötelező//

Végjáték & Gillian

Zene ❥
Ruci ❥

"Nem számít, ki vezet most, nem számít, ki vezetett eddig. Az számít, ki fog vezetni az utolsó verseny után."

Hamar azon kapom magamat, hogy Stansson a kapuba küld. Ez messze meglep, de legalább kizökkent. Sidney mellet elúszva bizonytalanul nézek rá, mert egyáltalán nem értem a cserét. Hiszen Sidney gyorsabb és hatékonyabb a kapuban. De kénytelen kelletlen helyet cserélünk. A szemem sarkából látom közben, hogy Lizzy konkrétan a partra evickél és ameddig a kapun kívül sikerült össze szednem magam és a lényeggel foglalkoznom, addig a szívem szakad meg, hogy most nem fordíthatom a fejem Lizzy felé és nem láthatom hogy mi lesz vele. A szívem a torkomba ugrik és megremeg az állam. Sasha vérbe fagyott össze roncsolódott képe úszik be a lelki szemeim elé nagyon rosszul leszek. Erősnek tartom magamat, csak az a baj, hogy előbb utóbb minden robban. Próbálok koncentrálni és inkább felszívni magamat, nem gondolni semmire, csak legfeljebb arra, hogy Lizzy legalább büszke lesz rám, ha sikerül védenem. Codynál és Ginanal jó kezekben lesz... Nekem csak védenem kell!!

***

Cody készenlétben volt eddig is. Stanssonnak azért biccent egyet és mikor Lizzy kiúszik a szélre Giaval együtt ott vagyunk, hogy segítsünk neki. Miközben Gina végig próbál pár gyógyító praktikát, addig lényegében én megtartom Lizzyt - Kijössz? - teszem fel a kérdést készen arra, hogy ne csak megtartsam, hanem ki is emeljem a vízből. Arra figyelek, hogy ne ússzon a közelünkbe semmi. Abban az esetben számomra nem kérdés, hogy ki fogom emelni a lányt. Közben én is alkalmazom a gyógyítói képességemet. Ha egyikünké sem működne Ginanak csak annyit mondok. - Adj neki vér-pótló főzetet! - én is hamar felmérem, hogy ebben a hideg vízben, talán a vérveszteség sokkal rosszabb mint bármi más. Ginat nem véletlen kértem le előző este hogy segítsen. Ő is kapott egy kis táskányi gyorsan használható gyógyfőzetet. Stanssonnak a szíverősítőt, Mortinak a koktélját... Öröm volt vele dolgozni. Nélküle nem is tudtam volna össze készülni... Ha netán a cápák nagyon nagyon nyomulnának, akkor bekészítem azt amit az Elena elleni hajcihő során is megvillantottam.

////Természetes gyógyító: 6. szint:
Képes halálos sebeket is begyógyítani, ha az illető még életben van, azonban ehhez a saját életerejéből is áldoznia kell. Nagyon végstádiumban lévő seb esetén akár a gyógyító teljesen le is gyengülhet néhány órára/napra ébreszthetetlen kómába süllyedhet. Kisebb sebeket, vágásokat azonnal regenerálni képes.

Vér-Pótló Főzet: Feltölti a sérült ember vérét ha sok hiányzik neki.(canon cucc)

You should see me in a crown
I'm gonna run the city of nothing

to: the team

Maradok a helyemen, ahogy kell, passzolgatásba beszállok, de inkább védekezek. Lizzy vérzős taktikája hiába működik, szerintem még mindig nagyon nagy hülyeség volt ezt bevállalni, de a többiekre se hallgatott, hogy nem kéne csinálni, rám még úgy se tette volna. A kapus kivédi a labdát, ami elég bosszantó, de még nincs veszve azért semmi. – A döntetlen is jó lenne… egyszer már sikerült büntetőkkel – szólok oda Sidney-nek, mert látom rajta, hogy ő is mérges. Őt sokkal inkább hajtja a versenyszellem, mint engem, teljes mértékben nem is tudom átérezni ezt, de azt tényleg gondolom, hogy még van esélyünk, ha ezt a döntetlent sikerül tartani. A következő negyed elején azonban megjelennek a cápák. – Fenébe – sziszegem, mikor meglátom az uszonyukat. Most már nem is a meccs a fontos, hanem a túlélés, gondolom a másik csapat is inkább erre játszik. Én vámpír vagyok, valamilyen szinten halott, remélem engem kevésbé szagolnak ki, vagy kevésbé kellek nekik, de nem tudom, milyen mágia hajtja őket. Közelebb úszok Sidney-hez, hogy most, hogy kijött a kapuból, tudjunk segíteni egymáson, ha baj van. Azért a labdát is igyekszem szemmel tartani, ha már gólt szerezni nem is tudunk, de legalább ne dobjanak be még egyet az afrikaiak.

A döntö & Eileen

Nem akarom azt mondani, hogy én megmondtam, de én megmondtam: nem kéne beleélni magunkat, hogy nincsenek cápák! Ha eddig nem voltunk elégszer szarban, na most mindenképpen szarban vagyunk! Ahogy a csapóajtók nyílnak az utolsó negyed kezdetével, és megjelennek a cápák a medencében, felszakad belőlem egy ízes káromkodás.
Bár a győzniakarásom gyakran nagyobb a veszélyérzetemnél, konkrétan életveszélyes helyzetben nem vagyok hülye. Itt már nem az a lényeg, hogy kinek hány gólja van, hanem hogy mindenki jusson ki életben, és lehetőleg sérülés nélkül a medencéből az utolsó sípszó után... Miért akarják a szervezők, hogy mindenképp kipusztuljunk?!
Az utolsó negyedben is valahol középpályán helyezkedem el kicsit hátrébb, lehetőleg úgy, hogy a pálya nagy részét belássam, ami bár nem mindig egyszerű a folyamatos mozgás miatt, de az uszonyokat figyelem. A labda most csak másodlagos, igyekszem minél távolabb maradni, és ha valamelyik csapattársam, sőt akár valamelyik afrikait megközelíteni az egyik dög... még időben próbálok neki vigyázzt kiáltani. Már az se érdekel, ha ezzel az ellenséges csapatnak segítek. Elizabeth már így is megsérült, a vízzel nagyon nem stimmel valami, nem szabad hogy valakit még ki is szagoljanak a cápák...

Az utolsó fejezet

Azért ha Tita mellé kerülök megejtek egy dicséretet is a gólra, így utólag, ha már iszogattam eleget a tengeri sós illatú vörös vízből ahhoz, hogy megállapítsam csak ételfesték-e az egész, vagy tényleg vérrel van dolgunk. - Na, lehet hogy téged is szupersztárnak kéne hívnom. - nevetek fel, bátorítva a lányt. Ugyan jó pár méterrel előrébb van a másik kapu és Lizzy anyázása, de ha tengeri barlangban vagyunk, akkor az én szavaim is elhullámozhatnak hozzá és az övé is hozzám. Én az életünket féltem, de a játék végeredménye annyira istentelenül nem izgat, szóval a kifakadása már szinte nevetésre késztetne. Szinte. Viszont a vér akkor is körénk gyűlik, körém is, szóval kicsit elkezdem tapogatni a tagjaimat, hogy BIZTOSAN ne vérezzek sehol sem, nem mintha használhatnánk pálcát, hogy meggyógyítsuk magunkat, ha igen, de Lizzy is kiúszik a partvonalra Ginához és a dokihoz, szóval hátha erre lehet időt kérni. Kicsit elfog a rosszullét, ahogy látom, hogy a mozgása nem olyan erőteljes, hogy az arca sápadt, felsejlik előttem az ezüst mérgezés és a gyengélkedőn töltött napjai, amikor az istennek se sikerült magához téríteni. Griffendéles vagyok, ami elméletben azt jelenti, hogy húdebátor, de akkor sem érzéketlen, ez a verseny sokat kivett belőlünk és lehetetlen megtartanom a könnyedségemet. Az edzőbá bevédi és leköveti valószínűleg, csak ez tart vissza a kiúszástól. Amint meglátom az uszonyokat én is begyűlök a kapuhoz, ott vagyunk egy kupacban, és a lehető legkevesebbet tempózok a lábammal, hiszen a cápákat a menekülés, a mozgás izgatja fel. Ugyanúgy lebukok egy pillanatra, mint Tita, hiszen akármennyire cinkes, a vércápákat hiába mondta Bumfolt amerikainak, nekem kimaradt a tanulmányaimból és semmi extra infót nem tudtam megosztani a csapattal, szóval jó lenne tudni, hogy mivel állunk szemben. Néhány kis technikát persze tudok, tengerpart mellett éltem és szörföztem is párszor, persze, hogy utánanéztem a “mugli cápának”, ne fordíts hátat, tartsd a szemkontaktust, ne engedd másfél méternél közelebb, szemére vagy a kopoltyúréseire csapj, ez az igazán rövid kivonat.
Gilly és Sidney cseréjére csak hümmentek egyet, de igazából ha mind a nemtudomhányan úgy is a kapu előtt állunk és úgy is mindenki belenyúlhat a labdába, lehet teljesen mindegy, hogy ki van a kapuban, csak hát Gilly-ről tudom, hogy született kis sellő, Sidney-ről pedig tudjuk, hogy csoda, hogy nem süllyed el, mint egy darab kavics.
- Szóval, mi volt még a bakancslistádon? - szólalok meg a vörös lány mellett, miután mind a ketten kibukkantunk a víz alól és megláttuk az... akármit is láttunk meg, tuti jöhet az utolsó kenet, vagy mivel nyomulnak a mugli szektások.
Remélhetőleg a másik csapat is be van szarva és nem addig fognak támadni, amíg próbálunk átcsoportosítani és megnézni a cápákat, de ha igen... Lehet még úgy is elkapják őket a csúnyák, mielőtt esélyük lenne kapura dobni.

//0, 1, 7, 9
Dobás: 3 //

Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni.
De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!

Döntő & Tita

Örülök, hogy sikerült betoljak egy sunyi gólocskát, de azt azért sejtem, hogy ebben benne volt a meglepetés és a mázli ereje is, így nem állok neki hősködni, hogy magamat elbízva most aztán vérszemet kapva lődözzek. Visszavonulok a kapuhoz védekezni, aholis azért előadom az eméletemet, melyet lehűtenek, mint a Martinit szokás.
- Ja, van benne valami. Bár nem erősségem a bizalom ilyen téren. - jegyzem meg Chrisnek, de aztán nem arra figyelek, hogy csevrésszünk, hanem a versenyszámra.
A zsilipnyílás hangjára felkapom a fejemet, s közben mogyorónyira ugrik össze a gyomrom is. Oké, hogy a cápák nem pókok, de attól még nem repesek az örömtől, hogy felbukkannak az uszonyaik a környezetünkben.
Kíváncsiságom nem hagy nyugodni, így azon túl, hogy úgy helyezkedem, ahogy az edző parancsolta, egy pillanatra alábukom a víz alá, mintha csak elmerülnék. Odalent pedig kinyitom a szememet, hátha látok valamit a víz alatt. Arra vagyok kíváncsi, hogy a cápák ténylehg cápák-e vagy esetleg valami kamu.. tudom is én.. búvárok uszonnyal a hátukon. Oké, lehet hogy hülyeség, de mivel lételemem a nyomozás így muszáj utánakukkantanom.
A felszínre emelkedve nagy levegőt veszek és a továbbiakban a védekezéssel foglalkozom. Egyrészt labdaügyben másrészt pedig cápaügyben. Ha valamelyikünkhoz túl közel kerülne egy uszony, akkor tutira elsikítom az illető nevét, hogy biztosan észrevegye a közeledő vérizét, akkor is, ha esetleg a védekezés hevében eddig nem tűnt fel neki.

készítette ☾

Dany & a Vízilabda

A harmadik negyed egy erős döntetlen. Ők sem szerezték vissza az előnyt, és mi sem tettünk rá szert. Sajnos. Látom Lizzyn, hogy mennyire dühíti, hogy a kapus védte a próbálkozását. Nagyjából ugyanannyira, mint engem az első negyedbeli felére lépésem. Vagy inkább dobásom. Pedig máskülönben ritka gyilkos kapáslövéseim tudnak lenni. Néha félpályáról is. Viszont úgy érzem felesleges lenne nyugtatgatni.
Ellenben a negyedi negyed teljesen másképpen kezdődik. Elég félelmetes dübörgésszerű hangot hallunk, és megjelennek a cápauszonyok is. Fenébe. Ennyit az elméletemről. Cápa kaja leszünk.
Ezúttal felmérve a megváltozott helyzetet kivételesen nem úszok rá a labdára. Zabálják csak fel a dögök először az afrikaiakat. Inkább ahogy végbemegy a kapuscsere, beállok a kapu elé középtájt masszív védekezést játszani. Inkább legyen büntetőpárbaj, mint hogy cápavacsi legyen valaki a csapatból. Aki pedig rajtam át akar kapura lőni, az afrikai legyen a talpán. Tudok én keményen védekezni is. Éppen csak annyira figyelve, hogy ne tűnjön nagyon szabálytalannak, vagy durvának a dolog a partól. Ámbár ha azt nem fújták be, hogy három kéz alatt merültem el, akkor ezt sem fogják.
Ezúttal csak akkor megyek labdaszerzésre, ha biztos vagyok benne, hogy le tudom szedni a levegőből, vagy ellopni egy afrikai orra elől. Kontra támadást is csak akkor indítok, ha biztonságosan kialakítható a helyzet, úgy hogy a vérfoltokat, és a cápákat kikerüljük. Aztán lesz, ami lesz.

Eközben Gina, ahogy Lizzy a medence széléhez evickél ő is ott terem. Először a képességével próbálja a csapattársát meggyógyítani. Ha ez esetleg nem sikerülne, mert az ő képessége is blokkolva lenne valamilyen formában, akkor egy sebösszehúzó bűbájjal próbálkozik, hogy elállítsa a vérzést. Ha így megy tovább nem is a cápák, hanem a vérveszteség végez a lánnyal. Azt pedig nem engedheti. Legrosszabb esetben, ha bűbáj sem hat, vagy nem kellő hatékonysággal, akkor Codyra néz segítségért.

//Természetes gyógyító: 6. szint:
Képes halálos sebeket is begyógyítani, ha az illető még életben van, azonban ehhez a saját életerejéből is áldoznia kell. Nagyon végstádiumban lévő seb esetén akár a gyógyító teljesen le is gyengülhet néhány órára/napra ébreszthetetlen kómába süllyedhet. Kisebb sebeket, vágásokat azonnal regenerálni képes.

Sebösszehúzó bűbáj:
Vérző sebeket képes összeforrasztani.

Bűbájtan: 17 p.
Varázserő: 37 p. //

ϟAz élet csapatjáték.ϟ

A vércápák& Lizzy

Mérgesen veszem tudomásul, hogy Dany nem nekem passzolja a labdát, hanem Titának. Mivel azonban a lány képes kiegyenlíteni az állást, hamar fel is lélegzem magamban. Az elismerő pillantás azonban elmarad, mivel még mindig neheztelek rá a Chrisnek adott csókja miatt, de határozottan nem áll már szándékomban vízbe fojtani. A sebem eközben egyre jobban vérzik, amit észreveszek ugyan, de túl nagy jelentőséget nem tulajdonítok a dolognak. Nem fáj, nem akadályoz a mozgásban és különben is, talán szándékom ellenére nagyobb sérülést okoztam magamnak, mint szerettem volna. Egyszóval, folytatom a játékot, mint eddig is tettem, amikor pedig a labda a kezembe kerül, akadálytalanul indulok meg előre és habozás nélkül lövök kapura.
- A jó édes anyádat, te paraszt! - bukik ki belőlem a nem túl nőies válasz, amikor a kapus kapufára tolja a majdnem gólomat, majd magatehetetlenül csapok egyet a vízbe. Igazán idegesítő az ilyesmi, én pedig egyébként se szoktam finomkodni, ha ekkora tétről van szó. Ez lehetett volna az évezred gólja, erre kivédi! - Remélem, téged kóstolnak meg elsőként a cápák! - teszem azért még hozzá minden mindegy már-alapon. Őszintén szólva, az se érdekel különösebben, ha nem érti, mit is mondok neki. Az arcomról simán leolvashatja, hogy bajom van vele és hát a hangom se éppen a legcsendesebb jelen pillanatban. Gondolom, dél-afrikában se pozitív dolog a kiabálás. Bár, hiheti azt is, hogy itt és most gratulációmat fejeztem ki a szép védést illetően.
Kissé hátrébb úszom hát, hogy ismét beállhassak passzolgatni, ám kezdem úgy érezni, hogy egyre nehezebb a mozgásom. Ennyire hamar elfáradtam volna? Nem tudom mire vélni a dolgot, amikor azonban megpillantom a magam körül vöröslő vizet, némileg pánikba esem. Nem a vérrel van a bajom, hanem leginkább azzal, hogy ez rohadtul nem normális. Nem ejtettem akkora sebet magamon, hogy ennyire vérezzen...
Félúton megállok hát, hogy megkapaszkodhassak a medence szélében. Ha nem tenném, akkor minden bizonnyal elmerülnék, mert úgy érzem, minden erő elszállt a testemből, képtelen vagyok megtenni azt a pár métert, ami még hátravan. Falfehér arccal, remegve próbálom magam fenn tartani és erőt gyűjteni, amikor megüti a fülemet a zsilipek hangja. Oké, itt határozottan baj van... Simán kipattanhatnék a vízből, hogy mentsem a bőrömet, de sejtésem szerint azzal feladnám a versenyt. Maradok hát tovább, sebesülten, az ömlő véremmel, amikor észreveszem, hogy az edző felém úszik.
- Ne! - kiáltom oda neki, majd határozottan csóválom meg a fejem. Vércápák. Lehet, hogy hülyeség, de igazság szerint szinte rögtön a vámpírok ugranak be. A vértől lennének gyorsabbak és erősebbek? Ha ez így van, akkor az megmagyarázná, miért is vérzek ennyire. Valamivel felturbózták a vizet, hogy több vérhez juthassanak ezek a dögök. Ezek szerint pont azt kellett volna elkerülnünk, hogy megsebesüljünk. Ami nehéz lesz, miután én ekkora előnyhöz juttatom a halacskákat. A kérdés már csak annyi, hogy kaja is lesz belőlem vagy csak a véremre hajtanak? Bár, a kivéreztetés se lehet valami kellemes halálnem. Lepillantok a sebemre, hogy ellenőrizzem az állapotát. Vajon mekkora lehet, ha ennyi vér ömlik belőle? - Gina, Cody! Gyógyítsatok meg! - kérem meg a két gyógyítót, hiszen határozottan kezdek rosszul lenni, ami nem valami szerencsés, ha közben cápákat is kapunk a nyakunkba. Csak remélni merem, hogy őket semmi se akadályozza abban, hogy helyrehozzák a sebemet, hiszen a saját gyógyítói képességeim nem működnek a vízben.

️️️️️️️️️

VMS & Sidney

Mind csak tippelgetünk igazából, de egyikünk se kerül közelebb a válaszokhoz, hogy most akkor vannak-e cápák vagy sem és ha igen, akkor hol. Csak nem átverés volt és ahogyan Chris is mondja a saját honfitársunk csak elmondta volna az igazat, maximum akkor nem, ha ő sem tudja a válaszokat, vagy eleve azt adták ki neki feladatba, hogy hazudjon. Nem tudom, de hogy miért keltenek ilyen módon feszültséget? Elég maga a verseny is, de hogy még azon is aggódni kell, hogy mikor kapja le valami a lábunkat, miközben a víz felett próbálunk maradni...
- Te ismered jobban a gondolkodásmódjukat. - húzom el a számat Stansson válasza hallatán. Hát lássuk be elég különös ez az egész és akkor még finoman fogalmaztam. A többiek is próbálnak rájönni valamire a víz állapotba és a beömlő vér alapján, Gilly már láthatóan kellően ideges amiért nem kerülünk közelebb a válaszokhoz. Én maradok a megfigyelő helyén, azaz maradnék, mert az edző kivezényel a kapuból és kénytelen-kelletlen átadom a helyemet Gillynek. Értem én, hogy pompom lány és tud ugrálni, de itt az most nem kell. Nem értem, hogy miért nem az én reakció időm a hasznosabb a kapuban, de Danyvel ellentétben nem megyek szembe az edző akaratával maximum csak magamban puffogok csendben és kiúszva a kapuból felveszem a védekező állást, ahogyan a meccs elején is tettem.
Halkan ciccentek egyet, amikor a dobás végül a kapufán végzi. Pedig milyen szép lett volna! Kicsit fellélegezhettünk volna, ha átvesszük a vezetést, de sajnos nem jött össze, így marad a védekezés, ahogyan eddig kivéve, hogy megérkeznek a cápák is. Azért nem mondom, hogy a feltűnő uszonyok láttán nem ijedek meg. Még az is jobb lett volna, ha simán láthatatlanok lesznek. A másik csapat reakciója is kérdés, vajon nem lenne jobb együtt feladni az egészet? Ez nem olyasmi, amit csak úgy túl lehet élni, mármint ha mondjuk megpróbál kettéharapni egy cápa.
Megpróbálom azért mindezek mellett figyelni a labdát is, meg persze az uszonyokat és a víz hullámzása alapján, hogy mikor jön a közelbe egy rémség. Nem sok mindent tehetünk védekezésként, mint hogy megpróbálom jól orron rúgni azt amelyik közel jön, ha nem a szájába ragad helyette a lábam...

️

A döntő

A harmadik negyed kezdetével ismét kezd urrá lenni Stanssonon az izgatottság, hogy akár nyerhetnek is, mégis a stabil taktika híve, ezért amikor Dany ráúszik a labdára, elégedetten bólint, hogy óvatos passzolgatással támadást épít. Ő maga marad hátul, és amikor Sidney kérdez, csupán megvonja a vállát, az alatta lévő sötéten kavargó vizet kémlelve. – Eddig nagyon úgy tűnik, hogy nincsen veszély. Lehet, hogy az maga a kihívás, hogy mennyire mer vakmerő lenni az ember az ismeretlen tudatában. – Ismeri el, hogy a tizesnek igaza lehet, de ettől még ezen a ponton nem lehet jó ötlet feladni a taktikát, inkább hibára kell kényszeríteni a másik csapatot. Titára viszont elismerően nyújtja a hüvelykujját a magasba, ahhoz képest, hogy a lány sajtós, eredetileg nem is volt csapattag, kiválóan megállja a helyét. Eillen, Chris és Morticia is hátramaradnak védekezni, Stansson előreúszik középre, hogy amolyan irányítóként háromszögezzen Danyvel és Lizzyvel, aki viszont egyre jobban vérzik. Chris megszagolja a vizet, sós tenger illata van, tudomása szerint a cápák amúgy is óceánokban élnek, tehát ez nem zár ki semmit. Most már körülötte is kavarog a vér, de nem érez magán fájdalmat, csak az apró csiklandozás. Eddig ez valóban átverésnek tűnik, mert senki nem sérült meg Lizzyn kívül. Belőle viszont már ömlik a vér, ami nem természetes. Mintha a víznek lenne valami vérfolyást erősítő jellege. A lány azonban nem lesz rosszul, sőt,a háromszögezést követően, a rettegő afrikaiak szinte megint szétrebbennek az útjából, kivéve a kapust, akiben Stansson felismeri a legelső elveszített döntő válogatott kapusát, aki úgy fest, szintén veterán, visszahívhatták, hátha tud valamit. Tita ugyan be tudta csapni, de nincsen ilyen formáció a tarsolyban, csak a jó öreg cselezés. Végül Lizzy lő, a tapasztalt kapus viszont az utolsó pillanatban hatalmas mázlival kapufára tudja tolni. Nincs gól! A sípszó után azonnal fordulnak, Lizzy kezd viszont egyre bágyadtabb lenni, Stansson int Ginának, és Codynak, hogy készüljenek, ha baj lenne. Kezdődik a negyed, amikor először Sidney és Morticia, majd mindenki más is dübörgő hangot hall, mintha zsilipek nyílnának a víz alatt. S felbukkan a négy cápauszony a víz felszínén. Stansson gondolkozás nélkül Lizzy felé úszik, hogy védje, Sidneynek pedig odaveti az utasítást. – Gillian, a kapuba, mindenki más elé. Magatokat védjétek. – Egyértelmű, nem halhat meg senki, és inkább kiegyeznek egy döntetlennek, de kockáztassanak az afrikaiak, minthogy szétkapják őket. Stansson hiába szeretett volna győzni, és ez az utolsó pár perc, amikor szinte biztosan még játszik a VMS-ben, de láthatóan az elmúlt másfél hónap alatt olyan szinten megkedvelte a csapatát, hogy az életük fontosabb annál, mint holmi dicsőség, vagy éppen a győzelem. Már most nyertek.

//Mindenki még a hsze előtt dobjon 10 oldalú kockával, előtte határozzon meg 4 rossz számot, de nem kell belefoglalnia a hszébe, bármi is az eredmény, de a dobást kérem mielőbb, hsztől függetlenül, hogy elkezdjek dolgozni a dramaturgián. Akár most a hétvégén is lemehetnek a dobások. Határidő: dec 11 (12én írok)//

Végjáték & Gillian

Zene ❥
Ruci ❥

"Nem számít, ki vezet most, nem számít, ki vezetett eddig. Az számít, ki fog vezetni az utolsó verseny után."

Stansson nem tudta időben elkapni a kezemet, és egy pillanatra úgy szemezünk Lizyvel a pofon után, felindultan, mint két egymásnak esni kész macska. - Mintha nem lettél volna ott az orosz meccsen, hogy miket kellett helyre rakniuk!.. - De az edző már nem hagyja a további hajcihőt és mindkettőnket helyre tesz ő is. Nem tudom, hogy mi volt Lizy eredeti terve, de jobb is!
Ezt követően teljességgel a meccs további részére figyelek, minden erőmmel ignorálom, azt a mérhetetlen aggodalmat és indulatot amit pillanatnyilag érzek a húgom iránt. Hiszen majdnem elvesztettük! Nagyon közel volt hozzá és egyszerűen megőrjít, hogy azóta mintha teljesen kicserélték volna, mintha keresné a helyzeteket amiben... Nem ilyenre még gondolni sem szabad! Szemem a labdán és hála annak, hogy elég magasra sikerült löknöm magamat, fennakad az ujjamon az a nyavalyás labda még jó hogy levágtam a körmeimet különben most tutira leszakadt volna! Nem mondom piszkosul fáj, de úgy mindennek köszönhetően talán emiatt találom meg az abszolút fókuszt. Innentől semmi nem érdekel! A tánc hát legyen tánc!
Sidneynek küldöm hátra aztán végig követem az útját a labdának és érzem, hogy koccan a fogam. Kezdek nagyon áthűlni, ennyi adrenalint nem tud termelni senki szervezete. Így Ginahoz evickélek ha engedélyezett a melegítő ital elfogyasztása.

Codyt láttam még, hogy csekkolja a vér forrását, amivel kapcsolatban csak azért kezd elszállni az aggodalmam, mert gyanúsan senkit nem érdekel...Gyanúúúúsan senkit.... És ekkor ismét úrrá lesz rajtam az indulat ami miatt egy isteneset taszítok a vízfelszínen! Gyűlölöm ha hülyére vesznek és kezd körvonalazódni bennem, hogy ha ez mind igaz, akkor a húgomat is a semmiért pofoztam meg... Persze ezt a gondolatot olyan gyorsan csapom agyon, mintha nem is létezett volna és gyorsan meggyőzöm magamat, hogy akármi is van a cápákkal akkor is megérdemelte! Löttyenjen csak össze a káposztalé a fejében! Inkább mint hogy még egyszer oda kerüljön...

Vissza úszom a helyemre és teljes rádiócsendet erőltetek az agyamra. Ha Stansson szerint védünk, akkor védjünk! Bár most bennem van az energia nem is kicsit. Kész vagyok bárkit leharcolni, hogy feltartsam a labdát, noha arra azért figyelek, hogy ne szabálytalankodjak.

Közben Cody tovább áll a "vér forrásától" és a tekintetével Ludo Bumfolt keresi.

You should see me in a crown
I'm gonna run the city of nothing

A döntö & Eileen

Ahogy a gól Titának köszönhetően bemegy, és ezzel visszatornázódott az állás döntetlenre, szolidan a levegőbe bokszolok. Még nincs itt az ideje ünnepelni, de már ez is valami!
Ezután itt a félidő és van egy kis idő tanácskozni a cápákról, amiket... eddig még nem igazán láttunk, csak a vért magát a másik csapat oldalán, de mivel nem látni sérültet, a gyógyítók sem szorgoskodnak, ez elég furcsa. Ami nem tudom, hogy aggodalomra ad-e okot, vagy megnyugtató, vagy éppen paradox módon mindkettő egyszerre...
- Mi van, ha nem úgy változnak át, mint gondoljuk? - vetem fel. - Nem láttam sérültet, csak a vért magát. Nem lehet, hogy valami fura módon így jönnek létre, és még nem telt el hozzá elég idő...? - Jó, ez igencsak felülírja a biológiát, meg a halmazállapotoknak meg mindenféle dolgoknak a változását, de nem ez lenne az első eset, ahol a mágia bekavar annak, amit a tudomány állít. Ahol egy pár nap alatt egy bájitaltól csontok nőnek vissza... Ott egy meccs alatt cápák is jöhetnek létre, nem? Vagy csak én komplikálom túl, és tényleg csak paráztatnak minket? Minden esetre én azt egyelőre túlzásnak tartom, hogy teljesen felejtsük el a cápákat a játék további részére, hiszen lehet, hogy majd pont akkor jelennek meg, amikor belenyugodtunk abba, hogy nincsenek is a medencében. Ha hülyeség amit mondtam, ha nem. De amíg a bestiatanban jártasabbak is csak találgatni tudnak, hogy mi a fene ez, addig kevésbé érzem magam hülyének ezzel kapcsolatban...
Ha a rövid kis pihenőidőnek vége, igyekszem továbbra is ráfeküdni a védésre, mindent beleadva, hogy ne nagyon jusson a labda a kapunk közelébe. Ha más nem, a döntetlent jó lenne tartani, aztán meg eldől, mi lesz a játék vége.

Az utolsó fejezet

Ha nem lennénk a döntőben biztos kibuggyanna egy röhögés, hogy néhányan milyen érzelmi hullámvasúton vannak, egyik percben üvöltenek, másikban nyugtatgatnak, de hát a stressz, hogy az első pillanatban gólt kaptunk aztán a vér, ami egyre sűrűbben bugyog fel innen-onnan kinyírja az idegeket.
Sikerül egyenlíteni, de a cápák még mindig sehol és erre nem csak én, a nagy bestiamester figyelek fel, másnak is van szeme. Az, hogy elvesztettem az ikerfivéremet néhány napja még mindig elég erősen nyomja a mellkasomat, de azért bennem van az az érzés, hogy nem lehet, hogy egész életemben ő védett meg és nélküle gyámoltalan vagyok. Eddig a létezéséről se tudtam, nem fogok hirtelen megszűnni bátornak lenni azért, mert ő nincs itt, hogy megvédjen, megvédem én magamat - legalább is ez a terv. Nem tudom mágikus adottságok nélkül hogy fogunk lepofozni cápákat, de ez nem jelenti azt, hogy nem próbálom meg.
- Az a bohóc amikor az átváltozósdit pedzegettem azt mondta, hogy a vércápák soha nem változnak át. Miért hazudott volna egy angol muksó az angol csapatnak? - válaszolom főleg Titának, de mindenkinek, aki hallótávolságban a cápákon agyal. Igazából tényleg nem látni sérültet, nem látni cápát, csak a víz vörös, az ételfestéktől pedig nem riadok meg. Lehet full hülyeség, de megszagolom a vizet aztán kortyolok belőle egyet, hogy egyáltalán vér íze van-e, vagy bármilyen íze azon kívül, hogy... víz. Valószínűleg mindeközben akárki, aki egy kicsit is ért ahhoz, hogy random folyadékot nem iszogatunk csak úgy, most teljesen kiakad, de ha egyszer a csapatok úsznak benne, akkor csak nem árt egy korty.
Minden esetre amikor jön a következő negyed akkor maradok a védekezésnél és ha megszerezzük a labdát akkor a passzolgatásnál, miközben a vándorsólyom szememmel - na jó nem, familiáris képesség sem él, csak simán a szememmel - már tényleg minden irányban figyelek, hogy felbukkannak-e a cápák és hogy a jeges vízben TÉNYLEG nem sérültünk-e meg, vagy csak nem érezzük, mert annyira zsibbadtak a végtagjaink ott lent.

Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni.
De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!

Dany & a Vízilabda

A második negyed már határozottan a miénk volt. Még két ilyen, és leiskoláztuk az afrikaiakat. Töretlen bízom a győzelmünkben.
Először is siekrül labdát szereznem, és úgy passzolni, hogy abból már komoly támadó taktika legyen. Aztán persze jön a merülés hála három afrikai cimbinek. Különös, hogy nem látok se cápát, se vízmozgást odalent, de ezt most átmenetileg félre rakom, és inkább arra fókuszálok, hogy az afrikai védőket rázzam le magamról. Ideje átvenni a meccs irányítását.
Szóval ahogy az afrikai kapu előtt sikerül helyzetet kialakítani, egy váratlan passzal Titának adom a labdát. Bár hallom Lizzy labdakérését is. Így is úgy tűnik, hogy jó döntést hoztam, mert Tita egyenlít.
- Szép volt!- szólok oda Titának, és már úszok a medence széle és a csapat felé. Végre kapunk pár perc szünetet. A két félidő közt. Ezt kiasználva amikor a medence szélénél nagyjából együtt van a csapat én is megosztom velük a felfedezésem.
- Szerintem Sidneynek igaza van. Sőt, szerintem beijesztés. Amikor lemerülem a víz alá nem láttam mozgást a vízben. Ha láthatatlanok is, a vízáramlás akkor is árulkodna. A következő negyedben koncentráljunk a vezetés megszerzésére, és hagyjuk a fenébe a cápákat. - vázolom a helyzetet mindenki számára, aki hallótávban van. Legaábbis ahogy szerintem áll a dolog.
Eközben pedig Gina jó gyógyító módjára a partról ad (már ha lehetséges) annak aki igényli melegítő italt. Nem segít sokat, nem varázsital. De legalább pár rövid percre belülről átmelegíti a játékosokat. Illetve ha kiúszik a medence széléhez, és hagyja akkor Lizzy sebét is ellátja. Illetve Gillyt is, ha az ujja és a lány igényli.
Ahogy elkezdődik a harmadik negyed, úgy ismét ráúszok a labdára. Ha sikerül megszerezni hátra adom, úgyanúgy ahogy az elöző körben hogy taktikus támadást építsünk. Ha nem sikerül megszerezni, akkor pedig villámgyorsan úszok hátra kökeményen védekezni, hogy az afrikai támadás véletlen se járhasson sikerel. Ha mód van rá, akkor igyekszek belenyúlni a passzaikba, hogy labdát szerezzek.

ϟAz élet csapatjáték.ϟ

to: the team

Tartom a pozíciómat, ebben a körben kellett is dolgozni, ellentétben az előzővel most nem lőtték be a labdát, hanem elakadt rajtunk. Így talán helyzethez juthatunk. Figyelemmel kísérem Lizzy magánakcióját, ami úgy tűnik, működik, de szerintem akkor is túl drasztikus. Közben Tita oldalt elúszva belövi a gólt – Szép volt –dicsérem meg, mikor visszaúszik hátra, és közben küldök egy bátorító mosolyt Sidney felé is, aki Stanssonnal cserélve a kapuba úszik. Az edző valószínűleg jobb úszó, mint mi vagyunk, nem először volt már ezen a versenyen sem, több esélye van támadni, ha az afrikaiak nem dőlnek be még egyszer egy olyan trükknek, mint az előző. Számomra nem kérdés, hogy maradok védekezni, elöl vannak már hárman támadó ambíciókkal, hátulra is kell ember. – Láttál valamit? – kérdezem Sidney-től, mert a szemem sarkából láttam, hogy lebukik a víz alá, és gondolom nem a víz hőmérsékletét ellenőrizte odalent. Közben a szemem a labdán van, ha valaki passzol, előre küldöm Lizzynek, Danynek vagy Stanssonnak, éppen ki a legbiztonságosabb pozícióban. – Az első változat jobban hangzik – jegyzem meg Tita szavaira. Remélem egyikkel kapcsolatban sincs igaza, de nekem sincs jobb ötletem arra, miért nem látjuk a dögöket. Még két negyed van hátra, fix idővel, ha senki nem kér szünetet és nem lesz döntetlen, talán nem húzzuk ki addig a meccset, hogy kiderüljön, jól emlékszik-e a lány.

Kiuszom az aktualis medencenk oldalahoz, s meglehetosen tanacstalan fejet vagva tettetem az idiotat aki nem tudja mit csinal csak korzozik fel es ala. Valojaban a kapujuk fele uszom a partvonalon, kimaradva igy az esemenyek surujebol es pont rz az ami kepesse tesz arra hogy jol meglepjem az ellenfelet es sunyin bekuldjem a kapusuk hata moge a labdat. A sportszeruseg jegyeben nem lengetem be a kozepso ujjamat, csak elnyomok egy eztkapdki vigyort es visszauszom vedekezo pozicioba.
Tekintetem kozben az egre vetul es a holdat keresem. Vajon mikeppen allunk holdfazissal? Gyanus hogy a capak sehol es kezd lekattanni valami a ver-cap kifejezes hallatan.
-Amit en a verallatokrol tudok az az, hogy van emberi alakjuk is es teliholdkor valtoznak at. A kor pedig harapassal terjed. Este leven pedig.. ha hamar lezavarjuk a meccset akkor talan sehonnan nem ugrik a merencebe vagy rank egy atvaltozott capa.. ugye? - lamentalok felhangosan a kapu kozeleben levoknek cimezve szavaim hiszen ott vagyok en is.
- Mi van hogyha ez valami atok es mind capava valtozunk az ej elorehaladtaval? Ki tudja mivel buvoltek meg a vizet. - dobok be meg egy otletet. Beszelni ugyis jobb mint megfagyni csendesen.
Kozben pedig figyelem Stanssont es minden erommel a taktikajat probalom hozni es kielegiteni az igenyeket. Nem magankezdemenyezek, azt ugyis teszik mar elegen.

A vércápák& Lizzy

Amikor valaki hátulról elkapja a karom, igyekszem szabadulni és véghez vinni a tervemet, de ellentartanak, szóval ez nem igazán sikerül. Pár másodpercre le kell hunynom hát a szemem, hogy némi nyugalmat erőltethessek magamra. Ismét kinyitva pedig azt látom, hogy a vér még inkább vöröslik a vízben, mint eddig.
- Oda kell mennem! - fakadok ki, majd fordulok szembe azzal, aki megpróbál feltartani, nem kis döbbenetemre pedig Gilliet pillantom meg magam mögött. Jó, ez annyira nem megdöbbentő, de a pofon, amit lekever számomra, annál inkább. Egy pillanatig csak tátogok, mint hal a szatyorban, miközben ujjaimmal a sajgó helyet tapogatom körbe. Megtette? Komolyan megtette? Esküszöm, megtépem, amint partot érünk! - Mert rajta már mit segítenek a gyógyítók? - teszem fel a kérdést, majd a vér irányába mutatok. Egyértelmű, hogy itt már kevés lesz a tudásuk, az afrikai nagy eséllyel már nem jön rendbe. Hagyom azonban, hogy visszahúzzon a sorba, hiszen vajmi kevés esélyem lenne pont vele szembeszállni. A védekezés taktikája azonban továbbra sem tetszik, az edző szavai hallatán pedig csak a szememet forgatom. Nyugodt vagyok, Gilly idegbeteg jelenleg, nem én. De természetesen a helyrerakó szavakat én is megkapom, ez annyira nem ér!
Végül beletörődöm a helyzetembe, majd egy ideig csapatjátékosként viselkedem. Engedelmesen passzolom a labdát, ha hozzám kerül, habár az arckifejezésemről már messziről lerí, hogy nem örülök a dolognak. Nagyon nem. Láthatóan az afrikaiaknak se áll szándékukban támadni, ez a kettős védekezés pedig igencsak unalmas mulatság lehet. Ez itt a döntő, de unalmasabb minden eddigi meccsnél. A cápák se lendülnek akcióba, nincs semmiféle esemény. Passzolgatunk ide-oda, mekkora durranás! Azt az egy gólt viszont jó lenne minél hamarabb kiegyenlíteni részünkről. Elvégre, számomra teljesen nyilvánvaló, hogy az ellenfélnek csupán az a fontos, hogy vezessenek. A mennyiség mindegy, amíg ők vannak fölényben. Pont emiatt nem is lendülnek hát támadásba. Egy-null az állás. Ez hát a passzív védekezés magyarázata.
Az eredeti szándékomról azonban továbbra se mondtam le. A vakmerőségemnek talán a sebezhetetlenségem az oka, nem tudom. Azzal tisztában vagyok, hogy a vízben ki vannak kapcsolva a képességeink, ergó, súlyosabb sérüléseket is szerezhetek magamnak. Ha viszont megsebzem magam és a cápák engem próbálnak meg kezelésbe venni, akkor szabadon úszkálhatok akármerre, mert senki se lesz hülye olyasvalakivel kötekedni, aki cápacsalinak használja magát. Nekem csak azokat a hülye nagy halakat kell kicseleznem.
Egy kis mozdulattal sikerül megkarcolnom magam, melynek révén néhány csepp vért veszítek, pont annyit, amennyi elég lehet azoknak a dögöknek. Nem egy helyben várok azonban, továbbra is játékban vagyok, annyit pedig szinte rögtön sikerül elérnem, hogy az ellenfeleim szabad utat adnak számomra. A cápák azonban nem támadnak, én pedig nem is látom őket. Mi a fene?
- Dany, ide! - kiáltom el magam, ha esetleg nála lenne a labda, majd várom, hogy átpasszolja hozzám. Hülye lenne kihagyni a helyzetet, hiszen innen képes lennék rálőni a labdát, ráadásul tiszta a terep. Azt az egy gólt be kell hoznunk, ha a fene fenét eszik, akkor is. Érzem, amint valami csiklandozza a lábam, de nem foglalkozom vele. Ameddig nem támadnak a dögök, nem érdekelnek. A láthatatlanságuk okát nem áll szándékomban feltérképezni, helyette azon vagyok, hogy kihasználjam a pillanatnyi előnyünket. Ha a labda hozzám kerül, szinte egyből kapura lövök vele. Győznünk kell!

️️️️️️️️️

VMS & Sidney

Az a mázli, hogy miután megkapom a kaput elég messze vagyok a többiektől, így nem tudok érdemben beleszólni a totális agybajba, amit leművelnek. Az egyik vagdossa magát, pedig még fel se tűntek a cápák, aztán meg a két lány egymást tépi.
- Jó ég! - mormolok el egy halk káromokdást, de a lábról való lecseszésüket meghagyom az edzőnek. A kapuból kimozdulva valamivel közelebb van hozzájuk és egyébként is az ő dolga, mert bár csapatkapitány vagyok, aztán még sem üvöltözök át a pályán, főleg mert elég cikinek érzem, hogy pont a másik csapatkapitányunk, aki ilyesmit művel le. Eddig egy cápát se láttunk, nem tudom, hogy kiket akar magához vonzani, sőt úgy fest egyébként is a vízben már egyre több kezd lenni a piros. Valahogy nagyon rossz érzésem van, ezért amikor már sikeresen előrepasszoltam a labdát Danynek, és meg van a hosszú indítás egy pillanatra lemerülök a víz alá és bármennyire is kellemetlen egy érzés azért jól körülnézek felmérni a terepet. Akad-e valahol valami járat, vagy látszik-e a sok rúgkapálon lábon kívül más mozgás a vízben, ami valahogy furán töri meg a hullámokat. Csak aztán emelkedem ki megint, hogy a következő eseménynél már újra a labdán tartsam a szememet, legalábbis a következő negyed végéig, mert akkor legalább egy kis pihenő következik.
- De hol vannak a cápák? Nehogy azt mondd, hogy az egész csak beijesztés, vagy... láthatatlanok? - úszok oda közvetlenül Stansson mellé a kérdésemmel, amíg van idő legalább pár szót váltani. A taktika világos, nekem pedig egyébként is evidens, hogy az a dolgom, hogy védekezzem a kapuban és ez így számomra tökéletes is. Csak hát a jelenlegi helyzetet nem igazán értem, a cápák, meg a beömlő vér... remélem, hogy nem valami falat mászó egyedek, amik majd úgy potyognak a fejünkre fentről.

️

A döntő

Igyekszik lehiggadni a bekapott gól után, és hogy nem hallgattak rá páran, ennek pont a döntőben isszák meg a levét. Túlságosan magasra értek, itt már el lehet szállni, az egó bizony elvakíthat bárkit, ami meg is történt Daniel esetében, vagy éppen Elizabeth is csak a rivaldafénnyel foglalkozott. Ez bizony nem profi hozzáállás, mert össze kellett kovácsolni a csapatot, nem a végén szétesni. A két verekedő lányhoz odaúszik, erélyes apai szigorral választja szét őket. – Olivanderek. Most megnyugszunk. Győzni jöttünk ide. – Immár nem üvölt, de azt sem hagyja, hogy a két lány bántsa egymást. Biccent, hogy mindenki a helyére, továbbra is betonvédelem, hiába forgatnak páran szemet, de elismerően bólogat Sidney, Chris és Morticia felé, s már Tita is bekapcsolódik. Ahogy a síp felhangzik, most Dany tud ráúszni a labdára, s meglepő módon hátraad, taktikát épít. A vöröslő vér egyre jobban bugyborékol, az angol csapatból is éreznek páran csiklandozó érzést a víz alól, de fájdalmat nem. Stansson bólint Sidneynek, helyet cserélnek, Sidney beáll a kapuba, míg Tita, Morticia és Chris hátramarad, de láthatóan a hazai térfélen passzolgat a csapat. Ugyan az afrikaiak egyszer belenyúlnak a labdába, és egy előreívelt labdával próbálkoznak, de láthatóan nem akarnak támadni, vezetnek, így tartják az eredményt. Stansson középre helyezkedik, a védelem elé, és figyeli, hogy mikor játszhatja meg Danyt, vagy Lizzyt, akik bár védekezve passzolgatnak, most fegyelmezettebben várják, hogy mikor változik a felállás. Stansson arca mint egy szobor, a született magabiztosság. Lizzy önálló döntése, hogy megsebzi magát, működik, mert most nem sebezhetetlen, végig tudja karcolni a testét egy kisebb ponton, kicsordul a vére, s máris érzi a csiklandozást a lábánál, de fájdalmat továbbra sem, de az afrikaik elúsznak tőle, rettegve attól, hogy most széttépik a cápák a lányt. Danyre hárman ráúsznak, de látványosan elmerül, hogy büntetőt kapjon, ám nem kap. Viszont érdekes dologra lesz figyelmes a víz alatt. Ha itt cápák úszkálnak, látnia kéne őket, de a víz a vöröslő vért leszámítva tisztának tűnik. Lehet, hogy a cápák láthatatlanok. Gilly körmén fennakad egy távoli labda, mert nagy ritkán azért próbálkoznak, de mivel már felállt a védelem, semmi nem jut át rajtuk. Stansson észreveszi Sidney pillantását, s alig láthatóan int Titának, hogy csordogáljon a partvonal mellett szépen előre, rá úgysem figyel senki, béna sajtós. Kézjellel mutatja Gillynek, hogy dobja Sidneynek, aki egy bődületesen hosszú dobással most előre Danynek, aki lerázva a három védőt már egészen elől van. Egyből ráúsznak, mert nem látnak rajta kívül más támadót, mivel Lizzy a másik oldalon ontja magából a vért, mégsem eszi meg semmi. Eileen előreúszik, több afrikai belendül, hátha ő lesz az, akinek Dany majd passzol fog, hiszen lövőhelyzetbe kerül. Még a kapus is Danyre figyel, aki egy váratlan passzal a partvonal mellett felúszó Titának dobja, aki a kapus háta mögött löki be a labdát. Anglia-Dél-Afrika 1:1 Stansson elégedetten tapsol, így kell ezt csinálni! Csak Chrisnek van egy kis hiányérzete, hogy a sötétség már nincsen benne, ki vagy mi fogja megvédeni, ha itt elszabadul a pokol? Sípszó hallatszik, vége a második negyednek. Most kapnak egy szusszanásnyi időt, de Stansson szerint változatlan a taktika, betonvédelem, és csakis kizárólag akkor támadni, ha kontrára van lehetőség.

//Határidő: dec 4 (5én írok//

]

A döntö & Eileen

Az események hálójában egy idő után már csak azt veszem észre, hogy a bíró sípol - gól, de sajnos... a mi kapunkba, és ezzel vége is az első résznek.
- Hé, srácok, nyugi, összetartás! - szólok oda a veszekedőknek, tényleg nem lenne szerencsés, ha csapaton belül indulna el a balhé pont most. Ha veszítünk is, akkor azt tegyük méltósággal. Na de veszíteni? Valójában már az is győzelem, hogy eddig eljutottunk, így erről nem beszélhetünk, de ettől függetlenül nem a célegyenesben kell egymást legyilkolni. Az ráér a meccs után is!
Ahogy a negyednek vége és kikászálódhatunk egy picit, örülök, hogy nem kell tovább átfagynunk. Emiatt előny ez, de valójában pont emiatt az idő szinte semmire sem elég; nagyon át kell gondolni, mit teszünk, ha vissza akarjuk hozni az esélyeket, és leginkább: csapatmunka.
Ezután persze ugyanúgy rosszul esik a hideg víz, de már megszoktam az előbb annyira, hogy tudjam, mire számítsak, így most azonnal visszaúszom az iménti helyemre középtájra, és teljesen ráfekszem a védekezésre. Feltartott kezekkel és biztos szándékkal rábízom magam a megérzéseimre és a reflexeimre, ha legközelebb az afrikaiakhoz jut a labda, nem szabad hagynunk, hogy újra a mi kapunkba jusson! És, ha esetleg biztonságonságosan a közelembe kerülne, és lehetőségem adódik rá, akkor igyekszem valakinek passzolni, aki az adott pillanatban közelebb tartózkodik az ellenfél kapujához és nem foglalatoskodik éppen mással.
Közben pedig természetesen... igyekszem elkerülni a cápákat, ha erre tévednének.

Reagalnek meg valamit Chrisnek de elkezdodik a meccs es maris be is kapunk egy golt, mire pislogok egyet. Alapvetoen nem vagyok egy Villam Vilma, ha uszasrol van szo, de a kudarcot allatira rosszul tudom turni szoval most is erzem ahogy felforrosodik mindenem a bennem feleledo idegtol. Legalabb hasznos, mert atveri az agyam a testemet es nem erzem annyira jegesnek a vizet.
Osszeszedve minden tudasomat amit egy nap alatt a vizilabdarol felszedtem turbora kapcsolok agyban es testben is, s be”allok” a vedekezovonalra, hogyha netalantan az afrikaiak ki akarnak hasznalni a helyzetet hogy a csapatunkban szethuzas van - “hulye libak es hulye olasz macso” teszem hizza gondolatban de nem mondom ki hangosan nehogy meg engem is el akarjanak cicacsepelni. Nem mintha ne tudnam megvedeni magam de ez nem hazai boxmeccs hanem VMS donto szoval tudom a dolgomat akkor is hogyha kicsit nehezen vettem fel a fonalat (ami talan termeszetes is hiszen eddig en csak sajtoskent voltam a meccseken hiaba edzettem a csapattal, azert az adrenalinfroccsel eddig nem kellett ilyen szinten megkuzdenem).
Akarmerrol jon is labda probalom azt mindenfele modon kivedeni, ha eltorik az ujjam vagy a sejhajomba harap egy capa akkor is. Nem uszom fel a kozepvonalhoz hanem a kapu kornyeken maradok es ott probalok helyezkedni ahol egy csapttarsam sem ved epp. Mindent beleadok, hogy sikeruljon megakadalyozzam azt, hogy bekapjunk akar csak egy talalatot is. mas kerdes hogy ez mennyire lesz sikeres. De en Merlin ugy segeljen, eskuszom hogy szaz szazalekosan probalkozom azt csinalni amit az edzo mondott. Valamira csak eleg lesz.

» VMS Döntő -Anglia vs. Dél-Afrika (lefújva?)
» VMS - Norvégia vs. Anglia, 2. csoportmeccs
» VMS nyolcaddöntők - Anglia vs. USA
» Negyeddöntők - Anglia vs. Oroszország
» VMS Elődöntő, Anglia vs. Franciaország