2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Tárgy: Re: Negyeddöntők - Anglia vs. Oroszország 2019-12-14, 12:48
A sötétség arénája & Eileen
Az addig pozitív, hogy az ellenfelünket leszereltük - de milyen áron... -, már majdnem felsóhajtottam volna, amikor először nem is kifejezetten nagy fájdalmat, csak egy erős ütést éreztem a hátamban. Aztán pár másodperccel később a szúró fájdalom is jött vele, a térdem is azonnal megrogyott; hogy nem zuhantam össze teljesen a pálya közepén, azt csak Lizzy gyorsaságának köszönhettem. Van bennem egy kis képszakadás, legalábbis minden elég homályosan jut el hozzám, sem azt nem nagyon fogom fel, hogy a pálya többi részén mi történik, meglett-e a zászló, a többiekkel mi van, az oroszokkal mi van, ki jutott tovább, de még azt sem tudom, honnan van bennem annyi lélekjelenlét, hogy a csapattársamba kapaszkodjak, amennyire megy. Ahogy kijutunk a pálya szélére valahogy, és eléggé megeröltetem magam, egy halk köszönöm-öt azért elrebegek, mielőtt rábíznám magam a gyógyítókra.
(Köszi a játékot! A folytatásra megyek szívesen, de az még nem fix, hogy az időmbe bele fog-e férni... úgyhogy azt még kiötlöm, de egyelőre részemről ez egy igen.)
Don't stop until you're proud
Morticia Maganti
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Negyeddöntők - Anglia vs. Oroszország 2019-12-07, 21:47
to: the team
Gyorsan felmérem, hogy Hiro inkább az oroszokkal foglalkozik, őszintén szólva jobban is örülök ennek, mert úgy érzem, ma nem igazán sikerül fizikailag teljesítenem, de futni még tudok. A zászlót közben elkapom, és a cél felé rohanok vele. Nem törődök semmivel, ellenfelet nem látok, abban a pillanatban eszmélek fel, amikor a zászlót a helyére teszem. Egyszerre hirtelen rám szakad minden, a hangok, a közönség, a sár, a szagok, és a fáradság, ami eddig nem tűnt fel. Most kezdenek el fájni a sérüléseim is, amiket az orosz csaj okozott. Nem érzek megkönnyebbülést, bár annak örülök, hogy győztünk. A pályán nem sokan maradtak állva a csapatból, épp elkapom a pillanatot, amikor Frida Sidneyre adja a kardigánját, csak némán odatátogom nekik, hogy sikerült, majd én is elindulok kifelé. Elsétálok a széttépett és egyéb mód megcsonkított oroszok mellett, és újfent elgondolkodom azon, miféle feladat volt ez. Hagyom, hogy Cody engem is ellenőrizzen, bár meg vagyok róla győződve, hogy nekem csak egy kis pihenésre van szükségem, másra nem. Közben bevonulnak a franciák, akik nyertek, úgyhogy velük lesz a következő meccs. Hát, ennél rosszabb nem igen lehet már a helyzet – gondoltam, miközben szórakozottan bámultam őket, de ekkor elkerekedik a szemem, mert igaz, hogy messze van, de egyszerűen felismerem. Ő az. És látom Sidney-n, hogy ő is látja.
Elizabeth Ollivander
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Negyeddöntők - Anglia vs. Oroszország 2019-12-05, 16:16
Az oroszok & Lizzy
A verseny zajai egyre halványulnak, el se jut a tudatomig, mi folyik közben odalenn a pályán, hiszen csakis Eileenre koncentrálok. A lány látszólag súlyosan megsérült, de talán csak a szemem csap be, hiszen nemrég még rólam is azt lehetett hinni a buzogány miatt. Mindenesetre, a pánik úrrá lesz rajtam, elvégre egy csapattársam megsebzett egy másikat, mégis miféle verseny ez? - Oké-oké, minden rendben lesz – szólalok meg, ha esetleg a lány nagy nehezen magához tér, minden erőmmel azon igyekezve, hogy ne hallja ki hangomból a kétségbeesést. - Csak kapaszkodj erősen, jó? Segítek neki talpra állni, majd lassan, de biztosan elindulunk a pálya széle felé, ahol már a verseny gyógyítói is várnak ránk. Fogalmam sincs arról, merre lehetnek a többiek vagy hogy miként áll a verseny, de nem is érdekel. Talán győztünk, de mégis milyen áron? Ebben semmi ünnepelni való sincs. A csapat nagy része lesérült, még az is lehetséges, hogy hónapokig tart majd a gyógyulásuk. Stansson nem hitegetett minket az elején sem, mindig hajtogatta, mennyire kemény lesz ez, de erre nem számítottam. A média valahogy elfelejtett erről említést tenni. - Hozzák rendbe a lehető legjobban – zihálom, amint lesegítik rólam Eileent, hiszen elég szépen kimerültem. A fizikai megerőltetés és a lelki teher megtették a magukét, hiszen már nem is vágyom másra, csak egy kiadós alvásra. - Én jól vagyok – húzódom el egy fiatal medimágus elől, aki hozzám siet, hogy alaposabban megvizsgálhasson. - Inkább segítsenek a többieken... Elvégre, sebezhetetlen vagyok, gyorsabban regenerálódom, segítség nélkül is összeforrnak a sebeim, ellenben másokkal, akik minden bizonnyal még nálam is súlyosabb sérüléseket szenvedtek el. Az eredményjelzőre pillantok és csak akkor tudatosul bennem igazán, hogy nyertünk. Elmarad viszont a várható éljenzés és az ilyenkor szokásos örömujjongás. A tömeg zaját szinte meg se hallom, annyira eltompul a hallásom is. Győztünk ugyan, aminek örülnöm kellene, de bárhogy is erőltetem a dolgot, nem megy. Sokkal jobban aggaszt a franciákkal való összecsapás. Ők milyen ütőkártyával rukkolnak elő a legközelebbi meccsen?
(Nagyon szépen köszönöm a játékot Az Elenás játékba szívesen beszállok, ha nem gond, hogy nem voltam az előzőn)
Tárgy: Re: Negyeddöntők - Anglia vs. Oroszország 2019-12-04, 22:00
Az oroszok & Gina
Megszerzem a zászlót. Aztán fogalmam sincs mi történik. Olyan gyorsan követik egymást az események. Tőszavakban: zuhanás, sár, ájulás. Aztán semmi. A fekete jótékony homály. Mire kinyitom legközelebb a szemeimet, már az edző karjaiban találom magam. Kell néhány perc mire teljesen magamhoz térek. Addig csak bambán bámulok a férfire. A testem pedig úgy sajog, mintha áthajtott volna rajtam a Roxfort expressz. - Nyertünk? - teszem fel végül az első kérdést ami az eszembe jut. A következő percek azzal telnek, hogy összekaparjam magam. Örülnöm kéne az edző megerősítő válaszának. De valahogy nem érzem a kitörő boldogságot. Egyszerűen csak a túlélés megkönnyebbülését. Vagy a fene tudja mit. Az érzések nem az én világom. Aztán körbenézek a pályán. Siralmas látvány. Enyhén szólva. Nem tudom mi történt a többiekkel. Fogalmam sincs, hogy Sidney-n mért Frida felsője van, vagy hogy mi lelte Christ. De a srác rosszabbul néz ki, mint valaha. Látom ahogy el is viszik, valószínű a gyengélkedőre. Később majd meglátogatom. Chris azon kevesek közé tartozik, akiket tényleg megkedveltem. Ez pedig tőlem nagy szó. Aztán valaki hiánya tűnik fel. Cody. Az előbb még itt volt. Engem is vizsgált. De most hol van? Elindulok a keresésére. Az egyik lelátó alatt találom, lecsúszva egy cölöp mellett. Leguggolok mellé, és egyszerűen a bal kezem az orra elé tartom. Legalább az orrvérzését állítsam el. Aztán mellé ülök, és csak a vállának dőlök. Nem szólalok meg. Nem tudom mit mondhatnék. Még azt sem, hogy mi az amit érzek. Vagy nem érzek. Nem tudom minek kéne most zajlania bennem. De talán nem is fontos. Egyszerűen csak ülünk itt némán. A csendben ott lebeg a verseny kegyetlensége, embertelensége, és minden kimondatlan érzés. De ez talán pont így jó. Aztán a hangosbemondón meghalljuk, hogy a franciák lesznek az ellenfeleink. Hurrá. Kelleni fog az a vélabűbáj semlegesítő szer. Codyra nézek. És ebben benne van, hogy segítek neki a szer kifejlesztésében. És bármiben. Én nem tudhatom biztosan, de talán ezt hívják a barátok, és társak iránti hűségnek.
//Köszönöm a játékot. Az Elenás játékra pedig természetesen jelentkezem. //
♫ Chess ♫
"Nem akarom feledni a fájdalmat. Az tesz azzá, aki vagyok."
Fryderyka Herbs
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Negyeddöntők - Anglia vs. Oroszország 2019-12-02, 20:15
Hajrá Anglia!
Amikor Sidney mellém lép, teljes figyelmemmel felé fordulok, hogy befogadhassam mindazt, amit mondani szeretne nekem. Nagyon izgulok értük, ez a versenyszám már azelőtt bolhányira szűkítette a gyomrom, hogy igazán elkezdték volna. Kifejezetten jól jön, hogy a csapatkapitányunktól - akire egyébként maximálisan felnézek, tetszik a belevalósága, s az a fajta örökös energia, ami sugárzik belőle, ha feladatokról van szó - feladatot kapok, így van legálisan okom arra, hogy miért ne a csatateret lessem. - Természetesen le sem veszem róla a szemem! - biztosítom a lányt arról, hogy bízhat bennem, s innentől kezdve tényleg mással sem foglalkozom, csak magamban imádkozom a testi épségükért a pályára lépőknek, s figyelem azt, akire Sidney felhívta a figyelmemet. - Persze, nem is kételkedem a tehetségükben, meg az edző értékítéletében sem, csak ez olyan durva. Nem is tudom mit hittem, amikor jelentkeztem! Fogalmam nem volt arról, hogy ez.. ez ilyen. - húzom el a számat sóhajtozva, miközben Tomnak válaszolok. Az oroszokat érintő kérdését hallva megrázom fejem. - Nem nagyon, bár ez vonatkozik a többi csapatra is. Kissé alul vagyok művelve VMS-ből. Gáz, mi? - megadón széttárom kezeimet, ideges kis kacajt hallatok. Nem akarok udvariatlan lenni, szívesen beszélgetek Tommal, de közben nem létesítek vele szemkontaktust, mert attól tartok, hogy akkor fókuszon kívülre veszítem a hetest, akit megbízottan figyelek. A meccs teljes folyása alatt véresre rágom alsó ajkamat a frásztól, ami kerülget látván a csapattársaim erőfeszítéseit. Rettenetesen tehetetlennek érzem magam, s csak az ad egy kis összeszedettséget, hogy még mindig fűt a feladattudat. Na és persze amint Sidney a pálya széle felé közelít alulöltözötten, már meg is iramodok, mert bár gyógyítani nem tudok, de legalább valamivel kisegíthetem. Levetem a kardigánomat, s ha engedi, akkor beleburkolom sebtiben, hogy ne kelljen félmeztelenül mutatkozzon ország-világ előtt.
//Bár a halott gép effektusa miatt, csak utólag olvastam vissza, igyekeztem az elejétől mindenkire reagálni onnan, ahol lemaradtam. Részemről megjegyezném, hogy bámulatos sztorit hoztatok össze, a mesélő szuper volt, de a résztvevőket is imádtam olvasni! Köszönöm az élményt! //
|| kiss me hard before you go || ~ summertime sadness ~
Sidney Smallwood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Negyeddöntők - Anglia vs. Oroszország 2019-12-02, 13:53
VMS & Sidney
Kár lenne tagadni, hogy félek attól, ami következik, de ha nincs más út... Bízom az edzőben és ha így nyerhetünk, akkor nincs választásom. De legalább nem olyan, mint amilyennek elképzeltem. Egyelőre nem gondolok bele, hogy a mocsár miatt lehet, de nem fájdalmas, nem olyan mértékben, mint amitől tartottam és valamelyest még tudom hol vagyok és mit teszek. Látom fél szemmel, ahogy Morticia megkaparintja a zászlót, hogy aztán én magam már neki is essek az engem támadó orosznak és úgy hajítsam el, mintha csak valami játékszer lenne. Szerencsére sokáig nem kell ebben az állapotban maradnom, mert már nem kellett sok így sem, sikerül győzelmet aratnunk, na de milyen áron? Amikor visszaváltozom akkor nézek csak körül enyhén szólva is maszatosan, ha csak a sár nem tűnt el rólunk is. A társaim közül jó néhányan ájultak, vagy nagyon megsérültek, én pedig... Egy pillanat múlva már a két karomat magam előtt összefonva próbálom eltakarni magamat a pályán ácsorogva, de mire találkozna a tekintetem Chrisszel ő már össze is esik. Sejtelmem sincs, hogy mi történt pontosan a túlvégen, a belőle áradó sötétségről sem tudok egyelőre, de miután nem csak ő ájult így nem lep meg, mindenkit nagyon megviselt ez az egész. Sejtelmem sincs, hogy milyen lesz a következő forduló, ha már most ilyen brutális volt. Megpróbálok a pálya széle felé araszolni, ha csak nem siet valaki a segítségemre valami ruhadarabbal, de meg is torpanok, amikor meglátom a franciák között a "szellemet". Ott helyben földbe is gyökerezik a lábam és magamtól nem sikerül moccanni, főleg a sokat mondó tekintet miatt. Tudja? Senki se tudja, hogy mi történt, azt sem tudják, hogy ott voltunk. Morticia más alakban volt. A portás... de töröltük az emlékeit. Nem tudhatja! Vagy mégis?
Tárgy: Re: Negyeddöntők - Anglia vs. Oroszország 2019-12-02, 12:39
Aréna & Chris
Fogd ezeket a törött szárnyakat, és tanulj meg repülni.
Annyira erősen koncentrálok, annyira szeretnék segíteni a vörösnek, kimenteni a szörnyeteg karmaiból, én lenni a szőke herceg, ha már egyszer szőke a fejem, de… Fogalmam sincsen, hogy mi játszódik le bennem. Egyszercsak elvesztem az uralmamat a testemen és ami még fontosabb, a mágikus energiáim felett, és a szívem olyan furcsán félrever, mintha nem is a mellkasomban dübörögne, hanem egy sötét, visszhangos teremben, mintha nem is a pályán lennék, hanem egy zárt, sötét kriptában, mintha… Még egy dobbanás, és valami eltörik, elszakad bennem, és egy sötét hullám hasít végig a pályán - belőlem. Fájdalmat érzek, de fogalmam sincsen, hogy ott van-e vagy csak képzelem, csak lebegek ebben a fájdalomban, nem érzékelve, hogy mi történik pontosan, a szememben csak a sötétség lebeg, semmi más, és a következő pillanatban összecsuklok. Arra ébredek, hogy az egész testemet belepi a sár, valószínűleg elájultam, és az egész testem, az egész lényem olyan kimerült, mintha egy villám szaladt volna át rajtam, pedig… ez nem külső dolog volt, nem villám, ez én voltam. Én… Eszemben sincsen gratulálni senkinek, vagy elfogadni akárkinek a gratulációját, látszik a tekintetemben, hogy semmit sem értek, és túl sokat érzek, zavarodott vagyok és ami nagyon nem illik a magabiztos imázsomhoz, rohadtul ijedt. Nem nagyon mozdulok, csak bámulok ki a fejemből, mint aki sokkot kapott, csak nagyon lassan fordulok körbe és nézem meg a pusztítást, amit végeztem a pályán, az ellenfeleken, és rettegve a csapattársakra is nézek, de ők nem miattam sérültek meg… Sidney-n megakad a tekintetem, nem tudom pontosan miért, talán mert az átváltozástól a ruhái cafatokban vagy egyáltalán nincsenek rajta, talán azért, mert a hullám alatt változott át először és valahogy hiába nem voltam tudatomnál érzem és tudom, hogy így történt. Nem mozdulok még mindig, mintha az egész testem megmerevedett volna, hívhatjuk paralízisnek, hívhatjuk katatón állapotnak, de egyértelmű, hogy hiába ébresztett fel Cody, a tudatom vissza akar menekülni a semmibe, elbújni ettől az egész elől, a boszorkány szavai elől, és végül nem lehet mást kezdeni velem, minthogy befektessenek a Gyengélkedőre további vizsgálatokra, a sötétséggel kapcsolatban is.
// WOW! Köszönöm szépen a játékot Armandnak és persze mindenkinek, itt az ideje, hogy Chris tényleg megkeresse mi a franc történik vele, szegényke. xD Elenás játékba jelentkezem természetesen. : ) //
Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni. De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Negyeddöntők - Anglia vs. Oroszország 2019-12-01, 16:24
Mit sem ér semmi. Nagyon kíváncsi lennék annak a sárnak az összetételére.... De komolyan... Ha még Ivor hányta volna tele a medencét megértem, hogy ezek a hatások... De mi a franc történt itt?! Ami Chrissel történik, az állam lehull tőle. Pillanatra a levegőm is bent reked.. Azt jól láttam amit láttam?? Obskuráló lenne? De hogyan?! Miért? Mikor újra vissza nyeri az eredeti jól ismert formáját és eszméletlenül össze roskad, már a fülemben érzem a szívverésem... Az ilyesmit az emberek nem szokták túlélni... és csak reménykedem, hogy csak az eszméletét veszítse el. Ezen kívül a többiek állapotán pattognak a gondolataim és a tettvágyam és mikor véget ér minden, és mielőtt Stansson ament mondhatna már át is vetem magamat a korláton és azon vagyok, hogy minél hamarabb segítsek kijuttatni a csapattagokat ebből a trutyiból, mert nem fogom tudni ellátni őket odabent. Kötve hiszem, hogy ennek a masszának a hatása csak úgy eltűnne.. Mivel nem lenne elég a fizikai erőm, így pálcavarázslattal segítek kiemelni mindenkit és minél hamarabb kijuttatni akit kell, nem csak az angol csapattagokat. Az oroszok szarabbul jártak, a mieinkre meg szintén rávetik magukat a hivatalos profi gyógyítók, így nem igazán férnék hozzájuk akármennyire is akarnék. Emiatt esik meg az a gesztus, hogy az oroszoknak épp úgy, ahogy a Mexikóinak segítettem, most a lerobbant képű, betört koponyájú és hasonló remek sérüléseket elszenvedettek visszatértét segítem elő az életben maradáshoz. Mindenkit sorra veszek és ellátok amennyire csak tudok és amennyire erőm, képességem és mindenem enged. Dolgom végeztével pedig igazából faképnél hagyom az orosz bagázst és utat török magamnak az Angol csapathoz. A mieinknél azon vagyok, hogy mindenki olyan állapotba kerüljön, hogy magához is térjen ne csak össze legyenek foltozva, stabilizálva, mint az oroszok. Így is mire a végére érek a körnek, az orrom vére elered és bizony egy két pillanat múlva kénytelen vagyok nyugisabb helyre húzódni, mielőtt nyilvánosan magam is kiájulok a képből.. Úgyhogy valami olyan helyre húzódom vissza ahol lehetőleg nem lát senki és békésen kivérezhetek, valami lelátóállvány cölöpén háttal lecsúszva a seggemre. És ahol a megkönnyebbüléstől, a félelemtől, az adrenalintól egyszerűen elsiratom a meccs emberségét... A szívemben még érzem a fény nem húnyt ki, nem tudott kiteljesedni de nem is emészt, ahogy egy obskurus tenné. Ez a fény nyugtat jelenleg csak. Igyekszem amennyire tudom kizárni az egészet, mert őrület ami történt. Az egész mérkőzést az volt. Mivel lelépek miután rendet raktam és vissza adtam a hivatalos gyógyítóknak a stafétát, lemaradok a franciák bevonulásáról is, de idáig hallom, hogy velük kerültünk össze... Remek... Mégis csak kelleni fog az a vélabáj- tompító...
I believe in the power of laughter and crying because both are the antidote to hatred and terror.
Armand Stansson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Negyeddöntők - Anglia vs. Oroszország 2019-12-01, 10:55
A sötétség arénája
Chris bármennyire is küzd a sötét erő ellen, és inkább Ginát akarná kiszabadítani, végül elbukik, pedig közel járt, hogy megmaradjon a tudatánál. Valami sötét köd veszi körbe, amely mintha magába szívná a környezet erejét, majd robban. Mázli, hogy Gina nincs a tudatánál, mert így az ő képébe is robbanna, így csak az őt szorongató vámpír kap belőle egy masszívat, s nemes egyszerűséggel lerobban az arca. Ha pár percen belül el tudják látni, akkor túléli, és visszafordítható a folyamat. Chris sötét aurája futótűzként, hullámban száguld végig a sáron, és mindenkit ledönt a lábáról. Ám gazdája sem tudja kontrollálni a dolgot, és jótékonyan beájul. Eközben Sidney átváltozik, most életében először. Ám a farkasélesztőnek s a sár gonosz erejének köszönhetően semmilyen fájdalommal nem jár a dolog, a csontok nem törnek, hanem amolyan gumiszerűen pattannak ki, majd esnek vissza a helyükre. Ráadásul a lány ha nem is teljesen de tudatánál marad, így a jövőben ha tényleg átváltozik, már tudhat olyan jellegű tudatos segítséget a magáénak, hogy ne szenvedje meg az átváltozást, hiszen pont az elsőnél ennyire mázlisan sikerült. Mivel immár ereje teljében is van, meg még sebezhetetlen is, játszi könnyedséggel dobja le magáról a behemótot, aki éppen tápászkodna fel, s találja telibe a Hiro által odavonszolt, s nekidobott csapatkapitány. Lizzy óvatosan magához tudja téríteni Eileent, s ki tudja támogatni a szélre. Morticia pedig immár könnyed mozdulatokkal felkaphatja a zászlót, hogy egyetlen tudatánál lévő oroszt sem találva a helyére tegye. Stansson azonnal beindul a sárba, hogy Ginának segítsen, s intsen Codynak, hogy Eileen meg Chris a következő. Még ő maga se hiszi el, hogy győztek, noha mindig is tudta, hogyan kell egy csapatot elvezetni a döntőig. A sár visszahúzódásával Sidney is visszaváltozik, Chris öntudatra ébred, mint a Skynet. Az angol közönség tombol, és még a dél-afrikai anyakirálynő is megjelenik, és tapsol, Stansson felé bólintva. Akik ismerik már az edző eredettörténetét, tudhatják, hogy ő a férfi nagyanyja. Közben az eredményjelzőn megjelenik a többi ág eredménye is. Románia kikapott Svédországtól, tehát utóbbiak lesznek majd az ellenfelei a nagyra törő Dél-Afrikának. És Franciaország bizony győzött a másik ágon, büntetőkkel győztek Belgium felett, így nem lehet tovább húzni, az angolok ellenfelei most ők lesznek. Be is vonulnak, s Sidney megdöbbenve veszi észre, hogy a halott csapatkapitány is ott van köztük. De nem, amint jobban megnézi, nem teljes a hasonlóság. Egy ikertestvér. Aki egyértelműen Sidneyt nézi…
//Ez volt a zárókör, a határidő dec 8, aztán lesz egy másfél hónapos szünet, amiben jön az Elenás sztori folytatása, aki szeretne csatlakozni, illetve lehet Stanssonnal is priviben játszani. //
Tárgy: Re: Negyeddöntők - Anglia vs. Oroszország 2019-11-28, 16:48
Sikerül a karót bele állítanom a csuklyás izmába a másik vámpírnak, ami nem egy halálos döfés, noha igyekeznem kell vissza fognom magamat, hogy ne döfjem ténylegesen át annyira, hogy bele haljon. Nem engedem eldőlni. A nyakánál fogva tartom meg az orosz vámpírcsajt. Célba kell juttatni azt a rohadt zászlót, hogy véget érjen ez az egész, ha hivatalosan zárul le, nem folytathatják a mészárlást és talán jut idő mindenkit ellátni amennyire csak lehetséges!! Ameddig nem zárul a kör, addig mennek míg ki nem nyírnak mindenkit! Vagy velünk ki nem nyíratják magukat. Lizzyék intézik magukat. Kiengedem a vámpír alakomat teljesen, épp csak annyi korlátot hagyva, hogy ne veszítsem el az irányítást önmagam felett, kihasználom az ősi vérvonalamat és a sár adta lehetőségeket... Ki tudja mivé válok a sárnak köszönhetően.. vagy mivé nem.. nem nagyon érdekel már. Az oroszok csapatkapitányát a nyakánál fogva vonszolom Sidneyék közelébe, pontosabban az orosz csapattársa közelébe. Másik kezemben az alabárd, bárdos végével... És nemes egyszerűséggel az orosz vérfarkashoz vágom a társát. Ha ez nem számít hatékony elterelésnek akkor semmi. Ha minden össze jön, szabad az út a zászlóért.
Christopher Graves
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Negyeddöntők - Anglia vs. Oroszország 2019-11-26, 09:39
Aréna & Chris
Fogd ezeket a törött szárnyakat, és tanulj meg repülni.
Ahelyett, hogy megvédeném a madárkát, mikor a közelébe kerülök hogy az ellenfele elé kerüljek és az íjat is összegereblyézzem valami történik, és Gina visszaváltozva hullik vissza, egyenesen az ellenfele elé. Egy pillanatra úgy elképedek, mint amikor az átkom a mexikóit földhöz csapta akaratlanul is, aztán újra mozdulok, de addigra az orosz kezében ott van Gina, élő pajzsként. Még éppen volt ideje a megzavarodott vörösnek a sáros földbe döngölni a zászlónkat, hogy kevésbé legyen észrevehető a megmaradt ellenfelek számára, amikor az alak megragadta a haját és felkapta. Nem olyan egyszerű az alakot megkerülni, de a Vándorsólyom hangos vijjogással csap le és jobbról-balról-hátulról, élesen irányokat változtatva kezdi el csípkedni, hogy megzavarja, míg én kitalálom, hogy mi a franc is történik. Mély levegőt veszek, próbálok nem törődni a sötétséggel, és míg a sólyom eltereli az alak figyelmét, kirántani Ginát az orosz kezéből. Ha a szörny nem enged, hát karddal vágok rá a kezére, persze átgondolva és összehangoltan a familiárisommal, nehogy éppen úgy csípjen és úgy mozduljon, hogy a csapattársamnak ártsak. Egy Mardekáros vagy mondjuk Hollóhátas talán a zászlót kaparná fel a sárból, de én azért küzdök, hogy a csapattársamat szabadítsam ki. Nem maradt sok orosz, a maradék pedig nem osztódással szaporodik, tehát remélhetőleg amúgy sincsen senki, aki elvihetné a lábunk elől a zászlót ebben a pillanatban. Persze ha feltűnne valaki, akkor lehet irányt változtatnék suhogtatni a kardomat, de egyelőre ignorálom ezt a sötét kisugárzást, ami belőlem jön, és azért is úgy “döntök”, hogy a megmentő szerepét veszem magamra. Hiszen a döntéseink tesznek azzá, akik vagyunk, nem holmi örökölt sötét aura… ugye?
Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni. De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!
Morticia Maganti
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Negyeddöntők - Anglia vs. Oroszország 2019-11-25, 19:46
to: the team
A fenébe is, túl gyors és sokkal erősebb, mint én… Gondolom, nem véletlenül ő az oroszok kapitánya, ha ketten se bírunk vele, bár Hiro sokkal jobban teljesít, mint én, az első vámpírját könnyebben leszedte, mint ezt itt. A tőrös kísérletem akár jó is lehetett volna, de meg is viselt az első támadás, nappal a reflexeim se olyan jók, de most valami nagyon mellé ment. Könnyedén kikerüli a csaj, de sikerül olyan rossz irányba dobnom, hogy valaki mást találok el vele a hangok alapján. Egyelőre nem tudom, hogy kit és melyik táborból, mert a vámpír még él, de Hirónak sikerült ártalmatlanná tennie, kérdés, hogy meddig. Nem jutok szóhoz, egyszerűen kavarog a fejem, túl sok minden történik egyszerre… Hallom Lizzy kiáltását és odakapom a fejem, látom, hogy Eileen összeesett, hátában a tőr, amit eldobtam. Közben azt is látom, hogy Sidney felénk dobja a zászlót, és Lizzyt már ez nem érdekli, és őszintén szólva engem sem, nagyon fáradt vagyok, de tudom, mennyit jelent Sidney-nek ez a verseny, és nem adhatjuk fel. Kérdőn pillantok Hiróra, hogy viszi-e a zászlót, ha igen, akkor én odasietnék Lizzyékhez segíteni kivinni Eileent, ami elég kockázatos ötlet, tekintve, hogy én is vámpír vagyok, és nehezen tudom kontrollálni az ösztöneimet. Ha nekem kell a zászlós feladatot magamra vállalni… ezen majd akkor gondolkozom, ha végül így alakul.
Elizabeth Ollivander
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Negyeddöntők - Anglia vs. Oroszország 2019-11-20, 17:34
Az oroszok & Lizzy
Ötletem sincs azt illetően, hogy vajon merre halad a meccs jelen pillanatban, hiszen körülnézni sincs időm, de valahogy olyan érzésem támad, mintha már órák óta küzdenénk a zászlókért. Legalábbis a fáradtságom erre utal, hiszen, amint megemelem a buzogányt, az szinte visszarántja magát a földre, nekem pedig elég szépen össze kell szednem magam annak érdekében, hogy ismét a magasba emelhessem azt. A meglendítése pedig... Hát, nem éppen egy leányálom, sokkal inkább illett az orosz kezébe, mint az enyémbe, de igazság szerint senki se hitegetett azzal, hogy könnyű lesz. Már az elejétől fogva tisztában voltam azzal, hogy vért fogok izzadni és a többiek se jönnek ki szerencsésen ebből az egész helyzetből. Behunyom a szemem, majd minden porcikámat felhasználva lendítem meg a fegyvert, csak úgy vaktában célozva, bízva a szerencsémben. Az ellenfelünk hatalmas, könnyű célpont, én pedig itt és most úgy érzem, hogy mindez nem igazán menne nyitott szemmel. Különben is, sok tan úgy vallja, hogy az embernek bíznia kell a hatodik érzékében is, én pedig pont erre támaszkodom. A karom lendül, hallom, amint a lánc megcsörren, majd valamit eltalál. Nem, nem Eileen az, abban biztos vagyok, hiszen az ő teste nem ekkora zajjal terülne el a földön. Kissé félve nyitom ki azért a szemeimet, majd némileg elégedetten pillantom meg a lábam előtt elterülő testet. Az ellenfelem az. Nem sok hiányzik ahhoz, hogy örömömben felkiáltsak, de sikerül lenyelnem az erre irányuló késztetést. Még felkelhet. - Oké, menjünk, keressük meg a... - fordulok Eileen felé, szavaimmal a zászlóra célozva, de még be sem fejezem a mondatot, amikor észreveszem, hogy valami baj történt. Tekintetem tanácstalanul siklik körbe, mérlegelve a lehetőségeimet, de jelen pillanatban mindenki a saját ellenfelével küzd. Eileen azonban bajban van, nem várhatok, úgyhogy ha éppen összeesik, odaugrom és igyekszem megakadályozni, hogy elterüljön a sárban. Ha háttal érne földet, akkor a tőr még komolyabb kárt okozna benne, mint eddig, szóval nem kockáztathatunk. - Hé, valaki! - kiáltom el magam, a teljes versenyt figyelmen kívül hagyva. Már nem érdekel a zászló, ahogy az is hidegen hagy, hogy ki fogja megszerezni. Mindez egyáltalán nem fontos, hiszen a lány bajban van. A tőrre pillantok, majd óvatosan megpróbálom kihúzni a testéből. Nem várhatok, amíg a verseny gyógyítói ideérnek, hiszen bármelyik pillanatban letarolhatnak minket az oroszok. Ha észreveszik, hogy az egyik csapattársunk bajban van, talán mi is közvetlen célpontokká válunk. Elvégre, nemrég képesek voltak megmérgezni is a cél érdekében. Mit számít nekik, hogy egyikünk megsebesült? Amint megérzik a vér szagát, idesereglenek.
Tárgy: Re: Negyeddöntők - Anglia vs. Oroszország 2019-11-19, 14:58
VMS & Sidney
Soha, életem során, azóta, hogy vérfarkas vagyok még soha nem változtam át. Nem tudom, hogy milyen, csak hallottam róla, hogy milyen fájdalommal jár és hogy milyen ha kikapcsolsz te ott belül és szinte csak szemlélője vagy annak, ami történik, mintha egy filmet néznél, de nem te irányítasz és nem is teljesen fogod fel, hogy mit tettél, csak utólag. A zászlót szorítom a fogaimmal, de az ellenfél visszaránt és mivel vérfarkasként nagyobb és erősebb nálam, bármennyire termetes farkas alakban vagyok, ez sehogy se mondható jó fordulatnak. Még sem engedhetem el a zászlót, de ha nálam marad mihez kezdünk azzal, ha nem tudom mit teszek, tehát nem fogok vele a másik térfélre rohanni, sőt rossz esetben a társaimnak sem adom majd oda, ha nem tudom, hogy mit csinálok. Nem csoda, ha bár eljut hozzám, amit az edző kiált, de hogy megtegyem... Nem megy könnyen és nehezen tudom rávenni magamat, mert fogalmam sincs, hogy pontosan mivel jár majd és nem sül-e el rosszabbul, mint ahogyan most állunk. Végül döntök, ahogy a másik felkap, a zászlót elhajítom, megpróbálom olyan valaki felé, aki közel van hozzám és elérheti mielőtt elsüllyed a sárban, legyen az Lizzy, Morticia vagy épp Hiro és persze nem utolsó sorban olyannak próbálom eljuttatni, aki érte tud menni és nem kell épp az életének megmentésével foglalkoznia. Csak után döntök az átváltozás mellett. Megpróbálok felkészülni a fájdalomra, amivel járni fog, de nem hiszem, hogy erre ténylegesen fel lehet. Ahogyan szinte törnek a csontok, mégis itt a fekete mágia miatt talán gyorsabb a folyamat és így remélhetőleg hamar elveszítem önmagamat, hogy utána már csak a szimpla ösztön vezéreljen, azaz jelen esetben, hogy mentsem a saját irhámat és megpróbáljam szétszedni a másik vérfarkast. Aztán már csak remélhetem, hogy a saját csapattársaim nem jönnek a közelembe és hogy kikerülve a mocsárból majd visszaváltozom és hogy gyorsan hoz valaki valami pokrócot, mert hát a méretváltozás miatt jó eséllyel a ruháimból sok nem marad.
//Fecske: Tűzlehelet (A familiáris képes tüzet lehelni, mint egy sárkány, hasonló erősséggel, mint a sárkányláng, mely szinte mindent megolvaszt.) A zászló útját segít megtisztítani, védi, ha más akarja elvenni.//
Tárgy: Re: Negyeddöntők - Anglia vs. Oroszország 2019-11-18, 18:23
A sötétség arénája
Cody hiába gyógyítani próbál, a sötét sár bizony olyan gonosz mágiával van átitatva, hogy nem juthat a versenyzőkhöz a pozitív energia. Sidney farkasként próbál ügetni a sárban, az agyarai között a zászlóval, a felette köröző fecske pedig tűzlehelletre tátja a csőrét, amivel meg is tudja pörkölni a farkast, akinek a lány megharapta a torkát, de ez nem elég, a felbőszült zászlóvédő immár fegyvertelenül, de vadállat módjára rántja vissza az erdei farkas alakjában úszó farkast, s ugrik rá, hogy kiontsa a belét. Sidney a tudatánál van a farkasélesztőnek köszönhetően, így eljut a füléig Stansson üvöltése: változz át! Egyértelműen a vérfarkas alakra gondol. S mivel itt a sárban nem kell a teliholdnak teljesülnie, bátran megteheti. Lizzy és Eileen a másik farkas ellen harcolna. Utóbbi keresgéli a lándzsa csonkját, Lizzy viszont lendít egyet a láncos buzogányon, és úgy fejbe csűri a védőt, hogy annak tényleg betörik a koponyája. Nem hal bele, mert azért halált élő adásban nem illik leadni, de úgy beájul, hogy már nem fog felkelni. Morticia megpróbálja dobótőrrel kidobni a másik csapatkapitány szemét, de ekkorát még sosem hibázott, dobása annyira szerencsétlen, hogy a másik lány nem csak hogy félrekapja a fejét, de elszáll a tőr, s a közelben keresgélő Eileen hátában köt ki, hogy csoda, hogy nem pukkad ki a mardekáros valami belső szerve. Térdre esik, és kénytelen kikúszni a szélre, különben ott halna meg, de ezzel kiesik a játékból. Hiro viszont továbbra is elemében van, a karó, ami az alabárd csonkja, áthatol a csuklyás izmon, és megtöri a másik lendületét, akinek a tekintetében vádló fény villan, majd eldől, mint egy zsák. Gina lehet, hogy jól gondolkozik, mert átváltozva madárrá megszerzi a zászlót, de az orosz egy leesett baltát felkapva a karvaly felé dobja a fegyvert. A karvaly arébb rebben, de ahogyan Chris közelebb lép, hogy védje, a fiú alakját sötét aura lengi körbe, amitől a madár elveszíti az egyensúlyát, a levegőben változik vissza, hogy az orosz lába elé hulljon, aki elkapja Gina haját, és úgy belenyomja a sárba, hogy Gina szinte azonnal elájul a fuldoklástól, az orosz vámpír pedig pajzsként tartja a testét az érkező Chris ellenében. Stansson a kijelzőt is nézi, a franciák döntetlenre futottak Belgium ellen, úgyhogy valamiféle sorspróba jön, büntetők, vagy ilyesmi. De addig itt két megmaradt orosz küzd az öt fős maradék angol csapattal. Jók az esélyek, de a Chrisből áradó sötét aura nagyon kétesélyes..
Tárgy: Re: Negyeddöntők - Anglia vs. Oroszország 2019-11-14, 22:08
A sötétség arénája & Eileen
Újabb szerencsés döfést tudhattam magaménak, ezek szerint jobban bánok a lándzsával, mint gondoltam. Lizzy köszönetére halvány mosollyal biccentek, igazából időnk sincs erre, másrészt természetes volt, hogy ha a saját ellenfelem leszereltem, nem dőlök hátra, mintha minden király lenne. Ez a mostani szerencse viszont elég nagy balszerencse is volt egyben, legalábbis elég csalódottan néztem végig, ahogy a fegyver kettétörik - de ezen nem kattoghattam sokáig, mivel az ellenfelet sikerült fel is dühíteni ezzel a kis akcióval. Van egyáltalán szimpla varázsló az oroszoknál, vagy mindegyik átváltozik valami förmedvénnyé? Mondanám, hogy pozitívum, hogy fegyver nélkül maradt, de nem igazán segít, ebben az alakban aztán édesmindegy, van-e valami nála, na meg az se túl kedvező, hogy a lándzsámnak is annyi. Orosz "barátunk" fegyvere Lizzynél köt ki - így pedig nem tehetek mást, minthogy nem lábatlankodom, puszta kézzel szembeszállni merő őrültség lenne, így legfeljebb figyelemelterelésnek lehetek jó. De azért megpróbáltam megszerezni a lándzsa földrekerült felét, ugyan rövidebb lett, és így a hegyétől is elbúcsúzhatok, a fa része van annyira hegyes a törés mentén, hogy használhassam, ha nagyon akarom.
Don't stop until you're proud
Christopher Graves
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Negyeddöntők - Anglia vs. Oroszország 2019-11-13, 09:38
Aréna & Chris
Fogd ezeket a törött szárnyakat, és tanulj meg repülni.
Sikerül legyűrnöm az ellenfelem és csak remélni tudom, hogy nem okozok végzetes sérülést, bár valószínűleg ad1, ő tökéletesen leszarná, ha porrá zúzza a csontjaimat, ad2, ha összekaparják a meccs végén, akkor azért a varázsvilágban vagyunk és elképesztő gyógyítókkal van tömve minden csapat. Mint például nálunk Cody… Megindulok Ginához, hogy segítsek neki, mint valami középkori lovag fogom kétkézre a kardomat mindenre készen és csak egy pillanatig zökkent ki, amikor a lány helyén hirtelen egy madárt látok, aztán már azt se, olyan gyorsan felröppen a karvaly. Aztán leesik, hogy, tudod, Karvaly, és ahelyett, hogy oda bámulnék, bevetem magam a zászló és az eléggé bestiális ellenfél közé. A cél egyrészt visszatartani az oroszt, másrészt pedig az íjat valahogy magamhoz gyűjteni, magam mögött tartani, hogy nehogy valamelyik kevésbé állatias izomállat rájöjjön, hogy titokban profi íjász és leszedje a vöröst. Ha minden igaz, akkor egészen jók vagyunk még, de mivel itt van a veszély az orrom előtt, az egyetlen dolog, ami egy picit a látókörömbe villan, az Cody ragyogása - amennyiben megtörténik - és a szívem, ami eddig is dübörgött az adrenalintól, egy jó nagyot dobban. Nincs más hátra, mint előre, harcra fel, te Bestia! Nem vagyok rasszista, de nehéz emberként nézni erre a dögre éppen, mondjuk emberként is elég robosztus banda. Remélhetőleg a középpályások segíteni fogják Sidney-t míg visszakecmereg, mert én innen hátulról maximum a Vándorsólyom familiárisomat tudom oda küldeni, hogy csipkedjen egy kicsit, az meg... karcsú. Szegény párának még nem jött össze képességet csiholni.
Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni. De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!
Hiro Nagiwara
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Negyeddöntők - Anglia vs. Oroszország 2019-11-12, 09:05
Sikerül leszedni a csapatkapitányt Morticiáról de nem sikerül teljesen harcképtelenné tenni a csajt. Mindenesetre így hogy két oldalról fogjuk közre, talán nagyobb esélyünk van bármire is. Vajon itt érvényes lenne, hogy ha "meghal a király" a csata abbamarad? Abban sem vagyok biztos már, hogy nem akarom megölni és felnyársalni mint egy disznót! Magamra kell szólnom, hogy azért fékezzem az indulataimat! Feltételezhetően ő maga is született, vagy legalábbis elég régóta a vérszívó társadalom része. De az is megeshet, hogy csak egy nagyon harapós és szívós újonc aki hamar rá értett... Ki tudja? Reflexből töröm el az alabárd végét és lőn máris van egy fa karóm... meg egy így már nem teljes hosszú alabárdom. A borzalmas, hogy épp olyan tartást veszek fel, mint aki nagyon is jól ismeri a harci technikáját ennek a fajta kétkezes harcnak. Nem tudom jó ötlet-e megadni számára megadni a választás lehetőségét, hogy eldöntse Morticia vagy felém támad-e, de úgy érzem, ha nem adok pár szívverésnyi időt magamnak és most neki megyek, biztos hogy addig küzdök vele, míg meg nem ölöm. Bennem is valami olyasmi munkál mélyen, hogy ez a vízválasztó meccs, a legkegyetlenebb, ha ezt túléljük talán nem nyílt versenyszámbeli csatamezőn kell majd élet-halál harcot vívnunk. Bár nem tudom mennyivel lesz jobb ha esetleg mindenütt attól kell paráznunk, mikor tesznek el minket a legkülönfélébb módokon láb alól... Dee nincs most idő ilyen szarságokon agyalni. Ha és amennyiben Morticiának sikerül kidobni a szemét, már ott is vagyok a közvetlen közelében a csajnak és simán csuklyásizmon mártom a karóval.
Morticia Maganti
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Negyeddöntők - Anglia vs. Oroszország 2019-11-11, 19:56
to: the team
Ha megsebezni nem is, de annyit sikerül elérnem, hogy nem fojt bele a sárba az ellenfél. Elég szívás, hogy én kaptam a csapatkapitányt, de biztosan nem véletlen, hiszen nem álltam át hozzájuk. Mikor valaki lecsapja a csajt, aki így leesik rólam és arrébb gurul, látom, hogy Hiro az. Hálás vagyok neki a segítségért, bár egyelőre nincs idő megköszönni, mert még magánál van az orosz, és nem úgy tűnik, hogy feladja. Felpattanok a földről és gyorsan felkapom a dobótőrt, kicsi és könnyű, ezért nem merülhetett el a sárban elvileg, és ha megvan, megcélzom a csaj szemét, és megpróbálom kidobni a tőrrel. Ha sikerülne, azzal egy időre biztosan harcképtelenné válna. Közben nagyon koncentrálok, hogy ha próbálkozna valamivel, gyorsan tudjak reagálni. A többi eseményből semmit nem érzékelek, nagyon hosszúnak tűnik ez az egész, elmosódva hallok kiabálásokat, és fogalmam sincs, hogy állunk. Az tartja bennem a lelket, hogy talán ez a legbrutálisabb feladat, ezt kell túlélni.
Elizabeth Ollivander
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Negyeddöntők - Anglia vs. Oroszország 2019-11-09, 09:40
Az oroszok & Lizzy
Tisztában vagyok azzal, hogy a tőröm nem alkalmas dobásra, leginkább közelharcra készült, de ha elég erőt beleadok az elhajításába, akkor talán sikerülhet a dolog... Talán. Mindenesetre, másodpercek alatt rántom ki a sárból, majd fordulok meg és hajítom el a buzogányos ellenfelem irányába, a fegyverem viszont megadja magát és lepattan róla. Pech. Apait-anyait beleadtam, de még ez se volt elég. Arra viszont bőven jó volt, hogy az orosz lendülete megtörjön és rám figyeljen, ne Sidney-t vegye üldözőbe. Meg se hallom Eileen hozzám intézett szavait, hiszen jelenleg az ellenfelemre koncentrálok, aki már vészesen felém lendülne, ebben azonban megakadályozza az oldalába szúródó lándzsa. Egy pillanatra fel se fogom, mi folyik itt, de utána szinte egyből megpillantom a lányt, aki a segítségemre sietett. Elismerő pillantást vetek irányába. Noha úgy terveztem, hogy egyedül szerzem meg a zászlót, ez nem jött össze, marad hát a csapatmunka. - Ügyes! - dicsérem meg, majd villámgyorsan felkapom az orosz ellenfelem által elejtett buzogányt. Számomra elég nehéz súlya van, nagy eséllyel képtelen leszek olyan könnyedséggel kezelni, mint az előző tulajdonosa, de már ez is hatalmas lépéselőnyt jelent nekünk. Igen súlyos sebeket képes okozni, ha megfelelően meglendítem. Gondolatmenetemből azonban egy váratlan hang térít ki, én pedig összerezzenve pillantok a földön heverő sebesültre, akinek a teste kezd átalakulni... A hang forrása pedig minden bizonnyal az itt-ott elszakadó ruhái voltak, melyek nem képesek felvenni a versenyt azzal a valamivel, amivé az ellenfelünk készül átvedleni. Egy pillanatra se jutott eszembe, hogy az oroszok egytől-egyig vérlények, akiket csak feldühít az, ha megsebezzük. Pillanatokon belül egy vérfarkassal találjuk szembe magunkat, én pedig ösztönösen hátrálok pár lépést, hiszen egészen eddig olyan távolságban voltam, hogy képes lett volna puszta kézzel összeroppantani. A buzogány a kezemben, de addig nem használom, amíg meg nem győződöm róla, hogy Eileen nem esik a fegyver útjába. Balszerencse lenne, ha a saját csapattársamat tarolnám le. - Ezt kapd ki! - lendítem meg a fegyvert egy pillanat törtrésze alatt, minden erőmet beleadva, egyenesen a vérfarkas homlokára célozva vele. Már az is nehézséget jelent számomra, hogy a megfelelő magasságba emeljem, de itt és most nem akadhatok fenn ilyen apróságokon. Ha sikerülne eltalálnom, akkor talán bezúzhatom a koponyáját vagy legalább eszméletét veszítené...
Tárgy: Re: Negyeddöntők - Anglia vs. Oroszország 2019-11-07, 16:37
VMS & Sidney
Talán nem volt a legjobb döntés a farkasélesztő, viszont az is biztos, hogy megleptem vele rendesen az ellenfelemet és végül is a sár, ami egy embernek térdig ér egy nagyobb farkasnak kb. nyakig, úgyhogy a zászló meg van és legalább levegőt is kapok. A többiek eléggé elfoglaltak, úgyhogy nincs mit tenni, megpróbálok a fogaim közé szorított zászlóval megindulni a sárban a mi térfelünk felé. Végül is, ha lassan haladok akkor is haladok és egészen szépen fogynak az ellenfél játékosai, azt leszámítva, hogy jónéhány van, aki már elég veszélyes alakot öltött. Igyekszem kikerülni egyelőre a harcolókat és talán ennek a formának az is az előnye lehet, hogy egészen eltűnök a sárban. Igyekszem nagyobb lendületet venni és erőteljes ugrásokkal haladni előre, időnként kiemelkedve a sárból, de a szürke bunda így is eléggé segít beleolvadni a környezetembe. Közben a fejünk felett eddig békésen köröző fecske is feltűnik, most már határozottan hasznos lesz, ha besegít, úgyhogy ha ebben a jelenlegi zászlós, védtelen állapotban keveredne hozzám egy ellenfél, akkor tűzleheletet kap a pofájába tőle és a tüzet a legtöbb sötét teremtmény nem kifejezetten kedveli, mint tudjuk.
//Fecske: Tűzlehelet (A familiáris képes tüzet lehelni, mint egy sárkány, hasonló erősséggel, mint a sárkányláng, mely szinte mindent megolvaszt.)//
Tárgy: Re: Negyeddöntők - Anglia vs. Oroszország 2019-11-07, 14:55
Az oroszok & Gina
Hiba volt-e megpróbálni? Mondhatnám veszélyes őrültség? Talán. De lássuk be, nekem csak a kis piszkos trükkjeim vannak. Különben is a karvalyokra azt mondják a madárvilág vakmerő pszichopatái. Akkor is üldözik a zsákmányukat, ha már semmi esélyük. Szívós dögök. Avagy zseniális vadászok, akik a végsőkig elmennek. Nos jellemben nem esnek nagyon messze tőlem. Sőt. Az, hogy ez nem jött be, a porom nem hatott, csak annyit jelent, hogy új taktika kell. Mellesleg van ott még néhány trükk, ahonnan az előző is jött. Bár az íjat elveszítem, ezen most nem filozofálok. Talán jobb is így. Egy pillanatra elnézek Chris felé, aztán a következő pillanatban Gina már sehol, csak egy Karvaly, aki a ragadozómadarak jellegzetes taktikáját követve előbb meredeken fel, majd zuhanórepülésben csap le a zsákmányra. Vagyis az angol zászlóra. Való igaz, ha az erőviszonyokat nézzük egy szemtől szembe küzdelemben, akkor nem sok esélyem van az orosszal szemben. Ám, ha gyorsasági versenyt csinálunk a dologból, úgy az esélyek már igencsak nekem kedveznek. Gyorsaságban és ügyességben a leggyorsabb vérfarkas sem veheti fel velem a versenyt. Sokan ha megkérdezném reflexből vágnák rá, hogy a Föld leggyorsabb állata a gepárd. Nos, mi bestiamesterek nagyon jól tudjuk, hogy ez így nem igaz. A gepárd a leggyorsabb szárazföldi emlős futásban. Csaknem 120 km/h-ás sebességre képes, persze csak igen rövid távon. A leggyorsabb úszó a tengerekben a fekete marlin. Csaknem 105 km/h-ás sebességgel hasítja a tengerek vizeit. Ámbár hozzá kell tenni, hogy a cápa, és tonhalfélék közt is számos faj akad, ami eléri akár 100-102 km/h-t is. De az abszolút győztesek a levegő akrobatái, a ragadozómadarak, méghozzá a szabad stílusú zuhanórepülés műfajban. Az abszolút győztes persze a vándorsólyom 360-380 km/h-val, (egyes szibériai források szerint akár 402 km/h-t is elérhetik, de előbbi adatokat hitelesebbnek tartom), őt követi a nagyobb termetű arany sas 350 km/h-val. És bár karvalyként leszorulok a képzeletbeli dobogóról, azért azzal a csaknem 300 km/h-ás sebességemmel még így is magasan verem a futkorászó emlősöket. Ezek után a számadatok után könnyen belátható, hogy vérfarkas barátunknak nem sok esélye marad zászlót szerezni, hacsak nem sikerül még az átváltozás előtt irányt váltania, és mégis másodjára megtámadni. Különösképp, ha Chris is észnél van, és még fel is tartja legalább addig amíg felfelé repülök erőteljes szárnycsapásokkal. Szóval ha sikerül megkaparintani a zászlót, magasan a pálya felett kezdek körözni, arra várva, hogy az orosz zászló átjusson a mi térfelünkre. Innen pazar látványt élvezve a meccs további részére. Elvégre arról nem volt szó, hogy az angol zászló nem változtathat helyet. Idefent pedig meg lennék lepve, ha bárki el tudná venni tőlem. Hacsak nem nő szárnya valamelyik orosznak. És lesz nagyobb egy kissé, mint egy denevér. Azokat lássuk be idefent elég könnyedén tépném szét...
♫ Chess ♫
"Nem akarom feledni a fájdalmat. Az tesz azzá, aki vagyok."
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Negyeddöntők - Anglia vs. Oroszország 2019-11-01, 03:23
Valaha...nem is olyan régen... Mert nem volt az olyan régen!! Azt hittem, hogy ez az egész a logikáról, a taktikáról, csapatok stratégiájáról, csapatjátékról, csapatépítésről, erőnlétről, kitartásról és sok sok erőfeszítésről szól majd. Gondoltam, nem teljesen szó szerint, de kapunk/ kap a csapat olyan terhelést, ami embert próbáló lesz és képletesen az életünkért küzdünk. Számítottam motivációs beszédekre, hogy lesznek akiket fel kell vakarni mert elbizonytalanodik, nem hisz eléggé magában vagy ilyesmi... Számítottam levakarhatatlan poparazzikra, túlbuzgó oknyomozó riporterekre akik fel fel fednek titkokat és botrányt csinálnak, mert valakitől sok pénzt kaptak, vagy egyéb cél miatt... És hasonló naív dolgok... Jelenleg azonban lassan én kezdem elveszteni a fonalat, hogy hol is vagyok pontosan és mi a cél. Az hogy kitiltották a gyógyítókat a pályáról kvázi a csapatot arra ítélték, hogy magukra hagyjuk... annyira dübög a fülemben a vér ettől, hogy szinte semmit nem hallok. Megdermedve nézem az eseményeket és bár megmoccan egy légy az elmém mélyén, aminek a szárnyzizgése mintha arra akarna emlékeztetni, hogy Danyvel volt egy tervünk. Mintha utána kéne járnunk és ki kéne derítenünk valamit... ami jelenleg annyira nem érdekel, hogy nem is emlékszem mi volt vele a célunk... Stanssonnak beszámoltam mindenről aminek és ameddig tanúja voltam a többiekkel, és amit Morticia és Dany elmondott még, mivel én leléptem szerencsétlenektől Chrissel, Lizzyt rendbe rakni. Stansson megkapta a hírt, miszerint elvileg Elena a végét járja. És utolsó vezeklő cselekedetnek szánja a védő bűbájt és a vallomást, hogy az átok hamarosan magától meg fog törni... Legalábbis ha jól értelmeztem. Persze nem egy jótündér-keresztanya, fogalmam sincs arról sem voltaképp, ki volt akit kért, hogy ébresszünk fel..? Beszámoltam a főninek mindarról aminek gyorsban képes voltam utána járni. Mert hogy mikor időm engedte könyveket bújtam, olyan védő varázslatokról, amiket különböző, nem pálcás mágiával hoztak létre. Leginkább azt kerestem, minek mi az ára. Mert a fekete mágiának mindig ára van. És mi van ha átok és nem áldás amit ránk szórt? Még Dumbledorral is megkockáztattam egy konzultációt az ügyben, egyszerűbb mint könyvekben kutakodni a végtelenségig, mindezt úgy, hogy gondosan hallgattam mindenről, amire nem kérdezett rá, és természetesen végig tisztában voltam vele, hogy minden bizonnyal tud mindenről... Épp ezért paraszti őszinteséggel és bizalommal fordultam felé. Legalábbis ha nem csak álmodtam az egészet az öreggel.. Azóta ezen pörögtem. Egészen mostanáig, amikor is mindent kirúgott az elmémből egy rohadt nagy medencényi sár.. Amiben olyan személyek küzdenek az életükért, akik nem kicsit fontosak, vagy idő közben fontossá váltak, vagy úgy ámblokk... Úgy kapaszkodom a kordonba mintha bármelyik pillanatban átugorhatnék rajta, készen arra, hogy ha valaki kidől bemenjek érte, mielőtt az eddző egyáltalán a kispad felé nézhetne... Sohasem gondoltam, hogy valaha ilyen érzés jön fel bennem az elkerülhetetlenül közelgő pillanaton kívül is... Mintha a szüleimmel kerültem volna szemtől szembe és most élet halál harcot vívnék.. különösen anyámmal... Holott én senkivel nem is küzdök épp! Gina felelőtlenségén megcsikordul a fogam. Bizony össze rakom a képet miért nyaggatott és bizony ha tudtam volna, sürgősen lebeszélem és már taktikát javasolok neki. Kedvem lenne megrázni szerencsétlen lányt, hogy "NORMÁLIS VAGY??????!!!" hátha kap egy enyhe agyrázkódást amitől helyre billen... Olyannyira felcsesz a jelenet, és kiszakad belőlem egy eddig takarékon égetett aggodalom és mindenféle, hogy mindent félre dobva walesiül kezdek a pálya széléről ordítva magyarázni, szurkolni és káromkodni egyszerre, teljes odaadással természetesen a csapatért. Nagyjából olyan hévvel mint egy ír fociszurkoló. Pattog és vibrál körülöttem a levegő, jó ha én magam nem kezdek izzani. Úgy érzem le tudnám mosni ezt az egész szennyet és sötétséget az egész pályáról... Akik a pályán vannak egyértelműen nincs idejük azon agonizálni, hogy állatokként ölik egymást... és valamiért nem tudom elhinni, hogy az orosz csapat erre tréningezte volna magát. Mi meg... persze mondva lett, hogy ijesztő meg veszélyes lesz, a sárkánypoló is az volt. De azt valahogy jobban benyelem, hogy varázslények által szenved az ember vagy bárki életveszélyes sérülést... De gyakorlatilag itt nem csak minket mészárolnak, és mi az oroszokat, hanem az összes többi csapat is gyilkolja egymást. A kézfejem a korláton izzani kezd, az izzás pedig lassan az alkarjaimra kezd kúszni, mert csak az lebeg előttem mennyire nem akarom őket holtan látni, segíteni akarok és védeni őket... Ha Stansson nem állít le, lehet úgy nyílvánul meg a képességem, amire én sem számítok és ki tudja a pálya széléről mennyire vennének jó néven egy ilyesmit. Stansson Sidneyért aggódik, nekem meg csendben Chrissért veri szét a mellkasom a szívem. Meg Gináért akit már régóta testvéremnek tekintek. A többiek meg... Istenem... az összes Isten... ha létezik bárki, akkor ne hagyjátok őket veszni!! Bár meg tudnám osztani mindazt amit a mellkasomban érzek! Valami valóban átjárja a mellkasomat és a szívemtől indulva valóban valami derengés kezd/dene szétterjedni bennem...
///Gyógyító 7. Ragyogás: Gyógyító ereje olyan pozitív kisugárzással bír, hogy ha erőteljesen rákoncentrál, akkor a teste erősen felfénylik és az ellene támadókat, mint valami perzselő napsütés égetni kezdi.//
I believe in the power of laughter and crying because both are the antidote to hatred and terror.
Armand Stansson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Negyeddöntők - Anglia vs. Oroszország 2019-10-29, 16:32
A sötétség arénája
Sidney felhajtja a farkasélesztőt, és begyorsul, ezzel úgy meglepve ellenfelét, aki valami sötét varázslatra, vagy vérfarkassá változásra számított, hogy totál lefagy, így védekezni sem tud a torkának ugró farkas ellen, aki jól megharapdálja, amitől az orosz hátraesik, a zászló pedig így szabadon marad, Sidney a fogai közé veheti, csak kérdés, hogyan fog eljutni vele a saját bázisáig, lévén a sár még embereknek is térdig ér, a farkas azért elmerülne benne. Az ellenfele viszont felemelkedik, és változik át vámpírrá, gyorsan kell cselekdnie. Chris nem csak, hogy szájba vágja támadóját, a suhintó kardból hasonló sötét árny csap ki, mint amivel a mexikóit vágta földhöz. A vámpír fogai ripityára törnek, és bár ebben a világban viszonylag kevés vámpír tud denevérré változni, talán a sötét arénának köszönhetően ez most megtörténik, ellenfele vinnyogva szárnyal el a pályáról. Morticia csapkodva az ijjal a saját vámpírját, de csak annyit tud elérni, hogy a másik nem tudja lenyomni a fejét a sár alá, és ekkor érkezik Hiro, aki Dumbledore csúcs igazolása lehetett, az ősz igazgató talán sejtette, hogy egy győztesre van itt szükség, aki ellentétben a sárkányos bélkiomlással, most elemében van, mert az előző ellenfél ártalmatlanná tétele után úgy kaszálja el a Morticán lévő csajt, hogy azt öröm nézni, az alabárd végigszánt az oldalán, a vámpír pedig arrébb hengeredik, de láthatóan ez csak felbőszíti, villámgyorsan pattan fel, hogy puszta kézzel végezzen mindkettőjükkel. Ő lehet a vezér. Gina farkasaltatója nem hat, egy cseppet sem, a gyorsasága menti meg, hogy a vérfarkast bevárva mégis arébb tudjon hengeredni, mert a sötétség aránájában semmilyen olyan mágia nem hat, amely semlegesítené a sötét hatalmakat. Az ij is kihullik a kezéből, így most már mindketten fegyvertelenek, de az az ellenfélnek fog kedvezni, kivéve persze a tényt, hogy érkezik mellé Chris, és már ketten lehetnek egy ellen. Lizzy utolsó kétségbeesésében eldobja a tőrt, ami még csak nem is dobótőr, ami lazán lepattan a láncos buzogányos oroszról, aki viszont így nem tudja Sidneyt üldözni a zászló miatt, ráadásul a lendülete is megtörik. A szöszi fején lévő sebesülés nem tűnik olyan veszélyesnek, a vér is inkább felszíni, csak azért történhetett meg, mert a sötét sár a sebezhetetlenséget is csökkenti kissé. Ám most a lány ott maradt fegyver nélkül az orosszal szemben. Aki megindulna, de rohanvást érkezik Eileen, aki szintén jó utámpótlást, mert úgy beleszúrja a lándzsát az oroszba, hogy az térdre is rogy, beletörve az oldalába a lándzsát, de kiejtve a kezéből a saját láncos buzogányát. Aztán feláll, és már egy óriási vérfarkas áll velük szemben. Éhesnek tűnik. És mi a helyzet Stanssonnal? Mivel itt nem lehet cserélni, mondhatni tehetetlenül szemléli a történteket, ám mivel az oroszoktól már hárman is kiestek, ez komoly előny, de az oroszok egytől egyig vérlények, és ez nem lefutott meccs. Így az edző továbbra is adja a taktikai tanácsait, a túlerő és a cselezés az út, amit begyakoroltak az edzések során. A zászló megvan, és ha Sidney megindul, akkor az nagyon megzavarhatja az oroszokat, akik zászlóját még bőszen védi Chris.
//Határidő: nov 12, de próbáljatok meg írni mielőbb, hátha Chris is befut előbb//
Tárgy: Re: Negyeddöntők - Anglia vs. Oroszország 2019-10-27, 17:12
A sötétség arénája & Eileen
Saját magamat is meglepem az akciózásommal - életemben először fogok a kezemben lándzsát, ahhoz képest igencsak szerencsés szúrást tudhattam magaménak. Egy pillanatra le is fagytam, amíg figyeltem, az orosz milyen sérüléseket szenvedett. Komolyat, az biztos, de nem állt szándékomban embert ölni, akkor sem, ha ez a szám megengedi, és akkor sem, ha az ellenséges csapat tagja. Így bár nem akartam sokáig egy helyben maradni, hiszen engem is bármikor betalálhat bárki, miközben igyekeztem állandó mozgásban maradni, azért fél szemmel figyeltem és megkönnyebbülten felsóhajtottam, hogy sikerült nem eltennem láb alól az ellenfelemet. Gyors pillantással felmértem, a csapattársaim közül ki hogy áll, hiszen a saját ellenfelem leszereltem, ideje a többiekre is koncentrálni. Mivel középen és hátul viszonylag jól állunk, arra jutottam, hogy jobb ötlet inkább a pálya eleje felé törni, ahol úgy tűnik, Sidney és Lizzy kevésbé remekel a zászló megszerzésével kapcsolatban. Előre rohanok, amennyire gyorsan csak a sár engedi, és igyekszem az ellenfeleiket feltartani. Sidney talán egy fokkal jobban áll, mivel mindketten fegyver nélkül maradnak, így a pillanat tört része alatt inkább a szőke lány felé veszem az irányt. - Előre, majd én feltartom! - kiáltottam oda neki, hiszen ha vissza is szerezte a fegyverét, újra elég hamar meg kell tőle válnia... Úgyhogy próbálok az ellenfelének a közelébe férkőzni, hogy a zászlóra koncentrálhasson.
Az Elenás játékba szívesen beszállok, ha nem gond, hogy nem voltam az előzőn)
//
