2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Nagyteremben minden háznak és a tanároknak is külön-külön asztala van. Persze nem főbenjáró bűn, ha nincs épp valamilyen ünnep, esemény, ha valaki nem a saját házának asztalához ül, maximum rossz esetben a háztársai nézhetnek rá ferde szemmel, ha épp kevésbé toleráns típusok.
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,
ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Szerző
Üzenet
Demetrius Peverell
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nagyterem - asztalok 2019-12-09, 00:30
Meliora & Demetrius
Kortyolok egyet és mikor válaszol ismét rá nézek. - Melyik része miatt gondolja úgy, hogy másoknak nem tetszik amit visel? - teszem fel a kérdést, majd egy szűk mosollyal hozzá teszem - És ami talán még jobb kérdés; Számít? - a cipőmre tett megállapításán a mosolyom mellé a szemöldököm is mozdul. Mindig ez a csizma van rajtam, csak most kipucoltam. Ezek szerint ennyit számít... Hahh! Közben lassan de biztosan megérkezik mindenki. Kisebb nagyobb csapatokban jönnek és az egyik csapat a lányt célozza meg. Köré gyűlnek és ki így ki úgy méltatja a ruháját, mutogatják egymásnak az ékszer szerzeményeiket, vagy amit a fiúiktól kaptak. Én pedig láthatatlanul elszivárgok onnét. Hagyom a barátnői körében kibontakozni. Meg aztán amúgy sem kellek én oda egy csapat lányka mellé. Vissza lépdelek a tanári részre és pár percen belül McGalagony magához is ragadja a szót. - Köszöntelek benneteket a Karácsonyi Bálon! - elsorolja a programokat. Hogy tíz óráig lehet a fa alá tenni bármit névre szólóan, aztán tíz után kezdetét veszi az ajándékok átvétele. Blablabla lesz kaja pia, mulatás, fellép a kórus és így tovább. Végre jön a végszó! - És mint tudjátok, minden évben a Karácsonyi Bált tánccal indítjuk. Jómagam és egy szerencsés diák szoktuk kezdeni a keringőt. Ezúttal azonban... a derekam nem az igazi, így új nyitó párt kérnék fel! A tanári karból Mr. Peverell lesz az egyik fél. A diákok közül pedig megkérnénk drága Meliora J. Argent kisasszonyt, hogy legyen kedves vállalni a mai nyitány partnerségét! - McGalagony hangja végig csilingelte az egészet a hozzá illő szigorral, így a kérése aligha kérés volt. A szavaira csak úgy nézek az idős boszorkányra, hogy még jó, hogy nem lehet szemmel ölni. Hál égnek nem látja. Aztán meghallom kit konferál fel párnak és pillanatra végigfut a tekintetem a tömegen a lányt keresve. És ami meglepő, szinte azonnal kiszúrom. Bevonzotta a tekintetemet. McGalagony még intéz hozzám pár rövid halk mondatot mire csak egy feszes mosoly a válaszom, azt hagyjuk mi zajlik le bennem. Végül a középen szétvált körbe lépek és nem nehéz hallanom a termet betöltő pusmogást. Szinte konganak a lépteim ahogy Meliora elé lépek hogy formálisan meghajoljak és felkérjem hát a táncra. Fogalmam sincs mit kéne éreznem, de az elmém mélyén tudom. Ezt a táncot, meg fogom jegyezni. - Kisasszony?~
[You must be registered and logged in to see this link.] ● Bells ● A Karácsonynak örülni illene? ●
Nagyon remélem, hogy a lányok tényleg villámgyorsan eldöntik, hogy mit szeretnének felhúzni és még gyorsabban érnek ide. Nem gondoltam át teljesen azt, hogy csak ott hagyom őket és nem várom meg, hogy legalább segíthessek nekik. Mostanában igaz egyre többet szoktam a figyelem középpontjába kerülni, de valahogy még mindig nem szoktam meg teljesen a helyzetet, hiszen otthon... rám figyelnek a legkevésbé, hiszen a két idősebb fiútestvérem előnyt élvez. Sosem értettem, hogy anya miért olyan ellenséges és szigorú velem, azt meg pláne nem, hogy miért kell olyan egyértelműen a tudtomra adni, hogy a fiai fontosabbak. Utólag tűnik csak fel, hogy az egyik tanár is éppen ahhoz a puncshoz nyúl, amit én is kinéztem magamnak, de a helyzetet elég gyorsan megoldotta. Igazából csak pár másodpercig akadt össze a tekintetünk... Van egy olyan sejtésem, hogy akkor neki sem éppen tetszik a ruhám, ami meg sem lepne. Minerva professzor biztosan azt mondaná rá, hogy nagyon is kirívó, bár szerintem pont éppen elegendőt mutat meg. Nem számítottam rá, hogy megszólít vagy éppen hozzám fog szólni, így csak figyelek előre és a poharamra. Lassan fogja fel az agyam a szavakat, melyeket felém intéz és mikor pedig leesik, hogy mit mond csak elmosolyodom. - Köszönöm szépen, bár úgy gondolom, hogy nem sokan osztják a véleményét. - nem tudom, hogy mit mondhattam volna még vagy éppen mit nem... De amikor rápillantok a csizmájára elmosolyodom. - Ha szabad megjegyeznem jó választás volt ez a szín. - bár lehet, hogy... nem éppen fogja jó néven venni.
♡
Demetrius Peverell
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nagyterem - asztalok 2019-12-08, 23:49
Meliora & Demetrius
Az előkészületek és a várakozás felettébb unalmas és egyhangú. Az emberek egyre gyűlnek és egyre színesebbek. Nekem pedig már most elegem van az egészből. Amint megvoltak a kötelező körök és letudtam őket visszavonulok a szobámba és folytatom a félbe hagyott könyvemet az is biztos! A kiskorúak miatt az intézményben a puncs csak puncs, nincs benne semmi más. De ettől függetlenül, mindenkinek jól eshet. Ahogy az egyik diák, úgy magam is a puncs után nyúlok és mit ad isten épp egyszerre! Felnézve szembe találom magamat a francia lánnyal. Szerencsére nem egy puncsos tál van csak így nem kell osztozkodni. Szemrebbenés nélkül térek át másikhoz. Az ilyen össze nézéseknek meg van a maguk átka, nekem pedig ez az átok nem hiányzik! - Alkalomhoz illő ruha el kell ismernem. - mondok csak ennyit, már pohárral a kezemben. Épp csak egy pillanatra méltattam, de nem lehetett nem észre venni.
[You must be registered and logged in to see this link.] ● Bells ● A Karácsonynak örülni illene? ●
Szerencsére voltak olyan közös események az iskolában, amelyre mindenki készült, köztük is én. Már hetek óta keresem a megfelelő ruhát és hát rátaláltam a tökéletes fehér ruhára. Tisztában vagyok vele, hogy kissé túlzás és abban is, hogy sokaknak nem fog tetszeni, hogy az ujjairól lógó része el lett bűvölve és hóesést imitál. A lányok csak irigykedve nézték és megdicsérték, hogy milyen szép ruhám van... csak az a baj, hogy ez a ruha egyáltalán nem az enyém, ha nem lett volna a legjobb barátnőm, akkor talán soha nem tehettem volna szert egy ilyen darabra. A tükör előtt állva csak sóhajtok egyet és végigsimítok a derekamon, hogy az esetleges gyűrődéseket kisimítsam. Lassan készen vagyok, már csak a hajammal kellene kezdeni valamit, felkössem? Hosszas gondolkodás után végül se konty, se pedig fonat nem került a hajamra, egyszerűen kiengedve maradt, olyan göndör, mint majdnem mindig. A hangsúly úgyis a ruhámon lesz. Nincs kedvem megvárni a lányokat, ők még azt sem tudják, hogy mibe menjenek, szóval kissé gonoszul ott hagytam őket és elindultam a nagyterem felé. Akkor kezdjük. A terembe lépve nagyon sokan megbámultak és a ruhámra mutogattak, próbáltam ismerős arcokat keresni, barátokat, de hirtelen senkit sem szúrtam ki a tömegben. Szépen lassan elindultam hát az italok felé, talán egy kis puncs jót fog tenni, legalábbis nagyon remélem. Páran odajöttek beszélgetni és megdicsérni a ruhámat, hogy mennyire szép, de ezek nem voltak többek felületes bájcsevejnél, ismerem mi a különbség az igazi beszélgetés és e között. Végül pedig hamar ismét egyedül maradok, fogok egy poharat, majd merek magamnak egy kis puncsot. Siethetnének a csajok, de... ők is biztosan túlságosan le lesznek foglalva a pasijukkal, mennyire túlértékelik egy kapcsolat fontosságát...
♡
Demetrius Peverell
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nagyterem - asztalok 2019-12-08, 14:38
Meliora & Demetrius
Ezen az estén a Nagyteremben nincsenek sem asztalok, sem a házak zászlói. Ezen az estén mindenütt fenyő, rozmaring, fahéj és narancs illat száll. Ezen az estén mindenütt karácsonyi díszek verik vissza a lebegő gyertyák fényét, piros-arany és narancs színekkel melegítve az Estélyre tévedők szívét. Az elvarázsolt mennyezet miatt a hó is hullik idebent, mintha lassú, nagy szemekben csillám szállingózna. A háttérben lágy karácsonyi zene szól, egy hatalmas, ősöreg, elvarázsolt gramofonból. A Nagytermet pedig betölti a várakozó zsibongás. Minden tökéletesen romantikus és hangulatos. A párocskák, a fiatal bontakozó diákok, és az idősebbeket is megenyhíti az egész. Hiszen ki ne lágyulna el az abszolút boldog és ünnepi hangulattól. A Nagyterem egyik szegletében a kórusnak fenntartott színpad mellett egy hatalmas karácsonyfa áll teljes pompájában. A diákoknak, főleg az elsősöknek jó beszélgetőtémát adott a monumentalitása és hogy milyen lenyűgöző, továbbá természetesen az alá hordott ajándékok is. Mert aki akart, az a karácsonyfa alá helyezhetett, megcímzetten mindenfélét. Természetesen szűrő és védőbűbájok őrzik a hatalmas fát és az alá helyezett összes ajándékot, így a durva rontásokat, vagy egyéb csúnyaságokat semlegesíti a kör. Helyettük valami olyasmi kerül a címzettek nevével vissza a fa alá, amit az igazgató és a tanári kar erre nyitott tagjai válogattak össze és a házimanók segítségével cserélik ki a kétes ajándékokat. Persze az enyhébb diákcsínyeket ott hagyják. Hiszen unalmas lenne, ha minden tökéletes lenne. Mindenki várja, hogy megkezdődjön a karácsonyi ünnepség.
Demetrius, a tanári karon belül áll és a hideg kiveri ettől az egész giccsparádétól. Eliab pedig mellette meglehetősen unottan ücsörög. A hópárduc, unalmát minden ellenére a lehető legelegánsabban műveli. A kiöltözést sem vitte túlzásba. Fekete bőr díszmellény, smaragdzöld inggel, aminek a gallérja keményre van vasalva, fekete nadrág, a lábán jól megszokott csizmája gondosan kipucolva és kiboxolva. Dísztalár helyett egy vékonyabb hosszú sárkánybőr kabátot húzott, aminek a csatolása a dolmányos egyenruhák hangulatát idézi. Persze a tartozékos giccsek és hímzések nélkül. De elegáns, letisztult, nem néz ki idiótán benne mint egy két szerencsétlenül járt nélkülöző diák akiknek jóindulattal küldtek a szüleik többgenerációs ruhadarabokat. Várja, hogy az igazgatóhelyettes asszony felszólaljon és megnyissa az ünnepséget.
[You must be registered and logged in to see this link.] ● Bells ● A Karácsonynak örülni illene? ●
Az az egy szerencsém van, hogy így a nyári szünetben senki nem foglalkozik velem, a tanárok nagy része is nyaral, szabadságon van, és az a féltucatnyi lézengő pedig tojik arra, hogy mit művelek. Merthogy pár percenként változik a hangulatom, hol búskomoran, szinte üveges tekintettel meredek magam elé, hol pedig beleiszom a vodkával felturbózott löklébe, és jókat nevetgélek rajta. Már lassan másfél éve figyelem az ír tanárt, akihez majd kerülök, direkt miatta választottam a bestiamester szakot, amiről lövésem sincsen, erre most, hogy átmennék az egyetemi részlegre, végleg felmond, és távozik. Ilyen az én szerencsém. Talán előbb kellett volna lépnem. Végtére is nem voltunk egymástól nagyon távol korban, de érdemesnek láttam betölteni a tizenhetet, a mágikus nagykorúságot, hogy ne kerüljön bajba miattam. Nem mintha valaha is jókislány lettem volna. Kár volt várni. Most már az egyetlen jó is elúszott, ami legalább éltetett. Igen, talán le kéne ugranom a Roxfort szikláiról az alattunk elterülő szakadékba, hogy még talán egyszer élvezzem a szabadság illúzióját, mielőtt becsapódok. Vagy addig kéne találnom magamnak valaki búfelejtőt, bárki is legyen az? Na jó, akkor ahogyan a boxolók mondják, még egy utolsó menet, aztán szól a gong. Találomra moccanok, amikor elhalad mellettem egy számomra még ismeretlen pasi, csak azt láttam a szemem sarkából, hogy borostás, ami azért jó jel, nem valami zöldfülű. Utánanyúlok, és úgy istenesen belemarkolok a hátsójába. Lesz, ami lesz.
A Nagyteremben minden háznak és a tanároknak is külön-külön asztala van. Persze nem főbenjáró bűn, ha nincs épp valamilyen ünnep, esemény, ha valaki nem a saját házának asztalához ül, maximum rossz esetben a háztársai nézhetnek rá ferde szemmel, ha épp kevésbé toleráns típusok.
