ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
Üdvözlet!
2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Legfrissebb
2024-03-27, 20:58
Dwight Jennings


2024-03-26, 14:56
Lioneah McCaine


2024-03-25, 22:29
Seraphine McCaine


2024-03-25, 20:49
Seraphine McCaine


2024-03-25, 20:05
Troy Smallwood


2024-03-25, 14:42
Daphne Jennings


2024-03-24, 19:36
Vladimir Mantov


2024-03-23, 11:23
Armand Stansson


2024-03-22, 15:09
Annabelle Mitchell


A hónap posztolói
Seraphine McCaine
Nagyterem - asztalok I_vote_lcapNagyterem - asztalok I_voting_barNagyterem - asztalok I_vote_rcap 
Kalandmester
Nagyterem - asztalok I_vote_lcapNagyterem - asztalok I_voting_barNagyterem - asztalok I_vote_rcap 
Cody L. Mortimer
Nagyterem - asztalok I_vote_lcapNagyterem - asztalok I_voting_barNagyterem - asztalok I_vote_rcap 
Dwight Jennings
Nagyterem - asztalok I_vote_lcapNagyterem - asztalok I_voting_barNagyterem - asztalok I_vote_rcap 
Alison Fawley
Nagyterem - asztalok I_vote_lcapNagyterem - asztalok I_voting_barNagyterem - asztalok I_vote_rcap 
Lioneah McCaine
Nagyterem - asztalok I_vote_lcapNagyterem - asztalok I_voting_barNagyterem - asztalok I_vote_rcap 
Adrien Meyers
Nagyterem - asztalok I_vote_lcapNagyterem - asztalok I_voting_barNagyterem - asztalok I_vote_rcap 
Daphne Jennings
Nagyterem - asztalok I_vote_lcapNagyterem - asztalok I_voting_barNagyterem - asztalok I_vote_rcap 
Troy Smallwood
Nagyterem - asztalok I_vote_lcapNagyterem - asztalok I_voting_barNagyterem - asztalok I_vote_rcap 
Abigail Smallwood
Nagyterem - asztalok I_vote_lcapNagyterem - asztalok I_voting_barNagyterem - asztalok I_vote_rcap 
Statisztika
Összesen 784 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Maia Hansen

Jelenleg összesen 70544 hozzászólás olvasható. in 4401 subjects
Ki van itt?
Jelenleg 49 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 49 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (84 fő) 2020-12-09, 17:41-kor volt itt.

Megosztás
 

 Nagyterem - asztalok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Játékmester
Reveal your secrets
Játékmester
Mesélő

TémanyitásTárgy: Re: Nagyterem - asztalok   Nagyterem - asztalok Empty2022-06-21, 15:53



Karácsonyi Bál (2002)




A tanárok megjelennek és ameddig McGalagony prodesszor igyekszik mindenkit a helyére terelni, rendet tenni és kideríteni hogy mi is történhetett, addig Flitwick professzor a képződményt veszi szemügyre. A Hugrás trió tovább tud állni lepihenni. És a bálnak valóban vége van. Másnap mindhárman kapnak egy levelet amiben a tanáriban várják őket. Valójában nem kapnak megrovást és házpontot sem vonnak le tőlük, csak tudni szeretnék, hogy mi is történt, többek között amiatt is, mert a hatalmas jégszobrot nem tudták eltüntetni. Ha elmesélik hogy mit tapasztaltak, mit láttak és hogyan oldották meg a tanárok egymás között tanakodva de lényegében a diákok előtt osztják meg egymással a feltételezéseiket és rakosgatják helyre a mozaikokat.
Sellőmágiával létrehozott varázstárgy volt az alapja és a három lány a mágikus adottságait használta, illetve egy egyenlőre kérdőjelesnek titulált ősmágiát emlegetnek ami a legendákból a nimfákhoz köthető. Tehát nem teljesen evilági alkotást sikerült össze hozniuk ami bizony kifogott a tanárokon. Míg McGalagony tanárnő részéről nem lehet eldönteni, hogy elismeréssel viseltet-e vagy nehezteléssel addig Flitwick professzor alig bírja vissza fogni a lelkesedését. Bimba professzor és Piton professzor pedig a sellők és a “behatolók” kérdésén lamentál. Bimba végül kedvesen kéri meg a három lányt, hogy ha újra találkoznának esetleg a fiatal sellőkkel bátran irányítsák hozzá őket. Aztán már a vízinövények rejtelmeiről és hasznosságukról kezd áradozni. De végső soron el lesznek engedve.




Helyszín leírás:


////Köszönöm még sokadszorra is! És íme a jutalmak!
Egy soron kívüli dobás bármire, a részt vett karakterrel. És minden IC-t megkap egy választott karakteretek.
Szuperek voltatok és örülök hogy részt vettetek benne Embarassed
Vissza az elejére Go down
Amara Hope Wilson
Reveal your secrets
Amara Hope Wilson
Hugrabug

TémanyitásTárgy: Re: Nagyterem - asztalok   Nagyterem - asztalok Empty2022-05-16, 23:12



[You must be registered and logged in to see this image.]

Amara  karácsonya

[You must be registered and logged in to see this image.]

A szívem a torkomban dobog, viszont az agytekervényeim csak úgy pörögnek, mintha a fantáziám is szárnyra kelne, hogy a mágia végtelen tárházából megtaláljam azt, amivel a mi oldalunkra billenthetnénk a mérleg nyelvét. Igen szokatlan elgondolás lehet másoknak, ahogy a tükör újrakovácsolásához mindenféle mágiák keveredését, könnyet, vért kevernák össze, ahogy a tükör megidézése is első blikkre lehet valakinek haszontalan... valakinek, aki a szokványos mágiához van szokva és nem járta még meg a Nezabart. Ez nem jelenti azt, hogy többre lennék képes bárkinél, erősebb lennék bárkinél, de azt igen, hogy van egy cseppnyi esély rá, hogy képes vagyok kreatívan, sokrétűen felhasználni minden erőforrást, amit csak birtoklok. Még ha pálcasuhintgatásba nem is vagyok olyan jó, lévén, hogy a dadogásom miatt nagyon gyakran felsülök...
Hallom Sun-hi nem olyan kedves szavait, de jelen helyzetben senki sem repes az örömtől, hogy mivé változott a karácsonyi bálunk, szóval eszemben sincsen csitítani vagy beleszólni, az érzéseihez joga van. Én is ideges vagyok, főleg a "zombi tömeget" látva, bár valahol mélyen talán élvezem a mágikus tárgy újrakovácsolásának gondolatát és azt, hogy harcolni ugyan nem igazán tudok, de még is hasznossá teszem magam a kis csapatunkban legalább az ötleteimmel. Ugyan túlságosan magabiztosan nem adom őket elő... ez még kissé hibádzik... De tizenhat éves kislány vagyok, nem valami hadvezér.
- M-majd k-körbevezetlek ti-titeket! - vágom rá, amikor az egyik lány olyan sokat beszél és beszél, de lehet, hogy csak azért, hogy elhallgasson. Persze ettől még őszintén képes lennék körbevezetni, sőt, a Roxfort történetét is kölcsön adom neki, hogy teljes legyen az élmény, csak legyen ennek az egésznek vége.
Sun-hi fentartja a falat én pedig megidézem a tükröt annak a reményében, hogy az összekovácsolódó varázstárgy erejét sokszorosítani tudom, hogy tovább tükrözöm a megrontott diáktársainknak. Amikor Chloe már lényegében a tűz erejével összekovácsolja a szilánkokat és lassan sikerül tükörré vasalni megtalálom a megfelelő szöget és ahogy összeáll a csapatmunkánk egy egésszé igen nagyot dobban a szívem. A hőzöngés elhalkul én pedig feszülten nézem, hogy mi fog történni. Vajon csak megleptük őket és egy pillanat múlva át is törnek? Mielőtt túlságosan elkaphatna a szívroham, valami furcsa történik, kiszippantja az illúzió belőlük a rosszat. Lenyűgözve bámulom, belemerevedve a mozdulatomba, most aztán ha van még kósza zombi valahol a hátunk mögött nagyon egyszerűen leüthetne. Első gondolatom az, hogy ennyi volt, minden darab az illúziótükrömön keresztül visszaszivárog az igaziba és minden rendbe jön, szóval a hirtelen fehér villanás meglepetésként ér. Ha elérem Chloe-t és Sunhi-t úgy, hogy meg tudjam fogni mindkettőjük kezét, akkor értük kapok, hogy megszorítva várjam a "véget", vagy legalább is a fényrobbanás végét és hármunkat összekapaszkodva ne lökjön el az erő olyan borzasztóan. Persze Chloe egészen eddig lángolt, szóval lehetséges, hogy nem a legokosabb ötlet értenyúlni, de még is megteszem.
A többiekhez hasonlóan miután kidörgöltem a szememből a fényt, tágra nyílt tekintettel bámulom a csodálatos képződményt, ami úgy csillog, mint a jég, de mi tudjuk, hogy valójában a tükörnek az újabb formája.
- A-azt hiszem. Cs-csak remélem, hogy m-minden ne-negatív ereje is el-eloszlott, a-amikor átalakult. - kicsit elhallgatok, miután megválaszoltam Sun-hi kérdését, ugyan lehet költői volt. - M-mi teremtettük. - teszem hozzá, suttogva, de büszkén és áhítattal, hiszen ilyet még tényleg soha nem láttam, tapasztaltam. Már éppen válaszolnék Sun-hinak a bálról, amikor Chloe a vállunkra teszi a kezét és megérezve a súlyát majdnem én is összecsuklok vele együtt. Nem vagyok valami izompacsirta, de Sun-hival megosztva a súlyát aggodalmasan elbotorkálunk és vélhetően meg sem állunk a gyengélkedőig, hátha van valamilyen energiakoktél, ami segíthet neki a regenerálódásban. Az biztos, hogy a bálra már nem mennék vissza, és az is, hogy nem most fogom a sellőlányokat körbevezetni. Ám jó sokszor vissza fogok térni ehhez a képződményhez, megcsodálni és megvizsgálni, reménykedve, hogy nem fog egyszer csak újra embereket megrontani.

***

Miley még aznap éjjel az ágyán talál egy kis csomagot, csinosan becsomagolva, amiben egy régies, bőrkötéses, gyönyörűen díszített üres napló van, hátuljában levélpapírral és boritékokkal, mellette pedig egy gyönyörű penna. Egyértelműen olyantól kapta, aki egyáltalán nem ismeri, mert nincsen semmilyen személyesebb üzenet benne annál, hogy az első oldalára be van csúsztatva egy lap "Boldog Karácsonyt!" felirattal.

// Én is nagyon köszönöm a mesét, ha eltekintünk a határidő problémáktól, akkor elképesztően ötletes volt és nagyon szépen összekötötted az utolsó körben a cselekvéseinket a sikerhez és az epikus szobor is elképesztően menő. Kicsit úgy éreztem a végére, mintha a Bűbájos Boszorkák hármak ereje dobogott volna a kis hugrabugosokban <3 Kérlek írj majd egy leírást, ha létre akarod hozni és beteszem a Földszintre, gif-et már nem kell keresned. ^^ //


[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]
Az otthon egy érzés,
amikor tartozol valahova, és kellesz valakinek.
Vissza az elejére Go down
Chloe Blackmore
Reveal your secrets
Chloe Blackmore
Hugrabug

TémanyitásTárgy: Re: Nagyterem - asztalok   Nagyterem - asztalok Empty2022-05-12, 17:16



[You must be registered and logged in to see this image.]

A karácsonyi bál & Chloe

[You must be registered and logged in to see this image.]

Kezdem elhinni, hogy nem csak azért vagyunk ilyen összetartóak, mert hugrabugosként ez az elvárható tőlünk. Egy picit idősebb vagyok, mint a másik kettő, ez viszont nem rendel föléjük, inkább csak anyáskodok, és ez jó érzéssel tölt el. Remek családom van, és ezt ügyesen tudom kamatoztatni mások tekintetében is. Lássuk be, azért nem minden lány veszi le, és adja át a melltartóját győzelmi trófeaként egy teljesen idegen srácnak. Amara jól sejti, nem éghetek a végtelenségig, már most is úgy érzem, hogy felrobbanok, csoda, hogy az orrom nem vérzik. Az elemi őserő, ami most felszabadult bennem igencsak pusztító, még szerencse, hogy ezen a ponton tudom uralni, de mindenképpen kellene egy mentor, aki megtanul úgy összefűzni a mágia ezen vonulatát, hogy ne legyen rám és másra sem veszélyes, ha csak nem ártani akarok vele. Olykor hátra pillantok, látom, hogy Amara még mindig be van rezelve, szegény össze-vissza dadog, neki meg valami nagy adag nyugtató bájital kéne. Vagy legalábbis egy kiadós beszélgetés, ahol ki tudja magából adni a félelmeit, és azt hiszem a fájdalmát is, ami ehhez a bizonytalansághoz vezet. Amikor Sun-Hi elbocsájtja a sellőket, én már nem teszek hozzá semmit, csak erőtlenül leeresztem a karjaimat, amit amolyan főnix-szárnyként tártam ki a tükörszilánkok olvasztása, és mozgása közepette. Ha esetlegesen a bálozó tömegből valaki megnézne magának, hát nem akarok magyarázkodni, tekintetem nem sok jót igér, aki faggatózna, az tartsa meg magának a kérdéseit. Még vetek egy pillantást a képződményre, majd Amara s Sun-Hi vállára téve a karjaimat botorkálva megindulok befelé. Ez tűnhet afféle védő-óvó mozdulatnak, valójában viszont összecsuklanának a lábaim, ha nem vonszolnának befelé.

//Nekem is mindig tetszenek a meséid, és külön örültem, hogy nem volt öncélú, nem volt Cody njk és társai Very Happy A két szálat én sem vágtam, így dupla puskaport lőttél el. Viszont a miénk tetszetős és fordulatos volt, izgalmas karakterekkel, akiket mozgattál, és úgy általánosságban elégedett vagyok, gratulálok! Ötlet: a karácsonyi mese ne közel nyárig tartson. Akkor már ildomos december elejétől max húsvétig.//


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]




...
Vissza az elejére Go down
Miley C. Thompson
Reveal your secrets
Miley C. Thompson
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Nagyterem - asztalok   Nagyterem - asztalok Empty2022-05-08, 12:09




Miley& a bál

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Gina az elcsepegtetett információival csak még inkább felcsigázza az érdeklődésemet, de egyelőre inkább hallgatok, így hát befogom a szám. Látom rajta, hogy nagyon nem szeretné, ha tovább faggatnám és az egyetlen hasznos dolog, amit megtanultam a "szüleimtől" a szakma oktatása alatt, az az, hogy van egy bizonyos pont, ahonnan már egyedül kell boldogulnunk. Egyelőre tehát napolom a témát és nem faggatom róla tovább a vöröskét, de egyébként kár volt megemlítenie, hiszen ez nem egy mindennapi dolog, még a mágikus világban sem.
- Oké - egyezem bele hasonlóan komor képpel, mint a leányzó. Ha nem szeretné, hát nem ejtek több szót erről, de csakis azt ígérhetem, hogy az ő jelenlétében nem teszem ezt meg. Akadnak mások azonban, akiknek bizonyos ígéretekért cserébe sokkal könnyebben megered a nyelvük, én pedig elég találékony vagyok eme szempontból. Mondhatni, párszor már kényszerültem ilyesmire, bár nem "olyan" értelemben. Ártatlan üzletelések csupán, amelyek személytől függően hoznak hasznot a konyhára.
 - Ha képes vagy rá, akkor... - kezdenék bele a témába, hiszen - ha kiderülne, kik is a valódi szüleim - én fognám magam és mindent megtennék annak érdekében, hogy visszahozzam őket a halálból és nekik szegezzem a kérdéseimet. Természetesen, csakis abban az esetben, ha valóban halottak... Elvégre, még semmit sem tudok róluk, így igen, az is esélyes továbbra is, hogy élnek és virulnak, csak szimplán nem kellett nekik egy síró csomag, emiatt inkább lepasszoltak vadidegeneknek. De ha ténylegesen létezik ilyen mágiaág és akadnak emberek, akik képesek ilyesmire... Még Gina visszakozása sem riaszt el attól, hogy eljátsszak ennek az egésznek a gondolatával. Elvégre, ki élheti túl a halált? Az a srác nem tűnt olyasvalakinek, akinek óriási hatalma lenne, ami pedig a legfontosabb: talán mentálisan még nem dolgozta fel az eseményeket, de akkor is életben van. És akadnak pár millióan, akik ezer örömmel a helyébe lépnének.
A csillagvizsgálóban lezajló események viszont egy rövid időre teljesen kizökkentenek a túlvilágról való visszatérés témájából. A lány és a fiú... Csak állok ott és bambulok magam elé, mint aki nem tért magához. A fiú lenne az apám? A vonásaiban teljes mértékben magamra ismerek, ez pedig felveti bennem ama gondolatot, hogy valamilyen közünk mégis lehet egymáshoz. Talán a vér szerinti apám a testvére vagy az ő apja, vagy a fene se tudja, de abban teljes mértékben biztos vagyok, hogy van valamiféle közük egymáshoz. A lányra egyáltalán nem hasonlítok, szóval vele kapcsolatban nem is szövöm tovább a gondolatmenetemet, elvégre egy kapcsolat tönkremehet az évek múlásával, de az a másik alak... Muszáj lesz utánanéznem ennek az egésznek.
A könyv borítójával, vagyis annak a mintázatával nem sokat foglalkozom. A sellők és a sárkányok megszokott motívum egy-egy példányon, csupán díszítőelemekként lehetnek jelen. Az, hogy esetleg szimbolizál-e valamit, fel se merül bennem. Vagy ha mégis, hát csupán éppen annyira, hogy a lány esélyesen imádja a róluk szóló történetet, de hogy ő is az lenne... Nem, az ki van zárva. A sellők ugyanis csak pár éve merészkedtek a felszínre, előtte csupán elvétve fordult elő, hogy elvegyültek az emberek között. A sárkányok pedig nem képesek emberi alakot felvenni, szóval ez is kizárva részemről. Az egészbe nem látok bele semmit se, csupán egy ártatlan szerelmi románcot, ami talán nyomra vezethetne a származásommal kapcsolatban.
Gina ugyan nem ad különösebb magyarázatot, de - lássuk be - ideje se lenne rá, ugyanis a medál ránt egyet rajtam és máris a kis csomagocskánál találom magam. Mivel nem hiszek a véletlenekben, így - miután az ékszer kiesett az ujjaim közül - kapom kezembe a rejtélyes holmit, majd nyitom is ki. A sorok semmit se mondanak számomra, maga a név sem, de úgy érzem, Palmer professzor talán adhat némi magyarázatot a kérdéseimre ezzel kapcsolatban...
- Igen, az kifejezetten jót tenne - biccentek egyet Gina szavai hallatán, továbbra is a könyvre meredve és voltaképp fel se fogva különösebben, hogy miről is hadovál tulajdonképpen. Neki Codyval kell beszélnie, nekem meg az egyik tanárommal és úgy gondolom, az a találkozás nem lesz valami könnyed kis trécselés, már ami a téma komolyságát illeti. A klubhelyiséget érintő kérdésre csupán tétován biccentek egyet, majd olyan elánnal indulok el a vöröske után, mint valami alvajáró és zombi keveréke. Fel kell készülnöm lelkileg, habár minden erőmmel azon vagyok, hogy ne lássak e mögé többet, mint amennyit valójában rejthet...

(Köszi a mesét, szuper volt, annak pedig külön örülök, hogy sikerült belekevernünk azt is, miként jutott hozzá Miley a Mindentudás könyvéhez Very Happy)



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Gina Accipiter
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Nagyterem - asztalok   Nagyterem - asztalok Empty2022-05-08, 10:26






[You must be registered and logged in to see this image.]
Karácsonyi bál &Gina

Mégis mit tehetnék, ha Miley olyasmiről faggat, ami nem tartozik az egész világra. Vagy legalábbis Kastélyra. Szóval behúzom egy védettebb szegletbe.
- Olyan alak, akivel nem akarsz találkozni. Én sem akarok többé. Legyen ennyi elég erről. - mondom komoran. S valóban Miley láthatja a tekintetemen, hogy ez az a pont, ahonnan esélyesen egy adag veritaserum nélkül aligha lesz képes tovább lépni, és többet kihúzni belőlem. Azért még a családtagokra elméleti síkon, bár elég komoran válaszolok.  
- Sok ember lenne, akit visszahoznék. Például igen, az apám. De ez nem fog megtörténni. Most pedig menjünk. - zárom le ennyivel a témát, még ha ez Miley számára nem is fog túlságosan tetszeni. Nem érdekel különösebben, hogy mit gondol rólam, de jobb lenne számára, ha nem ütné az orrát a dolgaimba. Így is elég bonyolult az életem. Nem kell egy extra kihívás is a személyében.
Ami meg Codyt illeti, talán még beszélnem kéne vele. Minden esetre a legfontosabb maga a tény, hogy beszélhetek vele. Vagy legalábbis próbálok erre gondolni, és nem bűntudatot érezni minden más miatt. Talán nem volt a legjobb ötlet Cody apjával szövetséget kötni, de ez volt az egyetlen mód, hogy segíteni tudjak. Cody nem ragadhatott ott, abban a pokolban, ahova eleve nem is kellett volna kerülnie. Ezt nem engedhettem meg. Tehát, ha úgy vesszük, akkor Goyle és én kölcsönösen kihasználtuk egymást ugyanannak a célnak az érdekében. Én pedig egy kicsit többet is nyertem talán, hiszen megtudtam a származásom egy darabkáját. Bár azt még nem sikerült tisztáznom magammal, hogy ez mit is jelent számomra. Talán egy új otthon lehetőségét, amire mindig is vágytam.
Minden esetre most arra kell koncentrálnunk, ami előttünk van. Így végre feljuthatunk a csillagvizsgálóba is. Ott pedig éppen eléggé leköt a saját jelenetem. Sybille nagyi fiatalon, és emberien, szinte teljesen összetörve. Ez olyasmi, amire végképp nem számítottam, és ami valami mély dolgot érint meg bennem, akár el akarom ismerni, akár nem. Szóval még mindig a jelenet hatása alatt megkövülten nézem végig, ahogy Miley kikapja a kezemből a medált és rázogatni kezdi.
- Nem tudom, hogy csináltam. Magától mutatta meg. - ismerem el, ahogy végre feleszmélek a jelenetre. Ha pedig Miley elejti a medált, akkor odalépek, és felveszem azt, hogy a saját nyakamba akaszthassam a Mortimer-medált. Különös módon már nem érezve a forróságát.
- Talán meg kéne nézned, mi az. - vetem fel a polc és kis csomag felé bökve a fejemmel, ha Miley magától nem erre jutna.
Én magam pedig végül leülök egy padra, hogy saját leveleimben merüljek el. Éppen elég nekem a saját múltam rejtélye, nem hiányzik Miley-é is. Az övéhez amúgy se tudnék túl sokat hozzátenni. Lévén egyáltalán nem ismerem a Palmer családot, és nem tudok róluk semmit sem. Azt leszámítva, hogy a pasi számmisztika tanárnak jött Vector helyére szeptemberben. De ezt meg mindenki tudja a kastélyban.
Ellenben a levelek... jó részt walesi nyelven vannak, és hát a nyelvészet nem éppen az én asztalom. Talán Danielt, vagy Codyt kéne megkérnem, hogy segítsen. Jó, inkább az utóbbit, hiszen ez mégis csak személyes családi dolog. Talán nekem is meg kéne tanulni ezt a nyelvet? Minden esetre ahogy lapozgatom a régi pergameneket, feltűnik valami. Nevek... és nem... ez..
- Ez nem... nem... lehet... vagyis... Beszélnem kell Codyval! - úgy bámulok a papírra, mintha nem is tudom, minimum egy eltávozott szerettem kísértete lenne. Nem értem az összefüggéseket, de semmi jó nem lehet. Főként mert mi köze lehetne Cody szüleinek egy mugli nevelőtiszthez, amikor tudjuk, hogy az ő nézeteik igencsak... nos megvetik a muglikat. Már semmit sem értek, olyan ez, mintha fejbe vágtak volna. Azt hiszem mégis csak beszélnem kéne Codyval, hogy fordítsa ezt le nekem.
- Beszélnem kell Codyval. - jelentem ki végül. Meg kell tudnom mit jelent ez az egész. Szóval felállok, de hirtelen valahogy elég kimerültnek érzem magam. Talán túl sok volt a mai este, úgy minden tekintetben.
- Azt hiszem visszamegyek a klubhelyiségbe. Kimerültem. Jössz? - sóhajtok fel végül, és nézek várakozóan a társnőmre. Valahogy nincs kedvem magára hagyni itt. Akármit is talált, és akármit is jelent az számára. Ha akarja persze megmutathatja a bőrkötéses könyvecskének látszó dolgot. Bár nem tudom, hogy tudok-e segíteni neki bármiben is ezzel kapcsolatban.

//Köszönöm szépen a mesét! Nagyon élveztem! Alig várom a folytatást Codyval... bounce  biglove //


♫ Végtelen tudás - Infinite energy ♫



[You must be registered and logged in to see this image.]
"Nem akarom feledni a fájdalmat.
Az tesz azzá, aki vagyok."
Vissza az elejére Go down
Kim Sun-hi
Reveal your secrets
Kim Sun-hi
Hugrabug

TémanyitásTárgy: Re: Nagyterem - asztalok   Nagyterem - asztalok Empty2022-04-30, 14:10




A bál & Sun-hi

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem akarok undok lenni, de nehéz ezt a bocsánatkérést elfogadni csak úgy, amikor olyan sok diák van itt most elvarázsolva, kifordulva önmagukból. Lényegében tönkrement az egész bál, elég nagy a felfordulás és még az is kérdés, hogy megtudjuk-e oldani egyáltalán. Nem hiszem, hogy ezt ennyivel meg lehet oldani.
- Talán jobb is volt... - nem vagyok undok típus, de most mégis arra gondolok, hogy jobban jártunk, amíg nem jöttek a felszínre. Nem azt mondom, hogy minden mágikus lény maradjon ott, ahová tartozik, de talán ebben a pillanatban most mégis kicsit így érzem. Nem a mi dolgunk lenne megoldani azt, amit ők szúrtak el azáltal, hogy egy veszélyes mágikus tárgy a felszínre került. - Máskor jobban őrizzetek ilyen veszélyes dolgokat. - teszem még hozzá, ezt már normális hangon, mert hát az előző inkább csak magamnak való motyogás volt. Nem akartam volna feltétlenül megbántani őket, csak hát... Nem így képzeltem az első bálomat.
Próbálkozom tehát a fallal, amit Amy feltápol a tükörrel, bár nem tűnik jó ötletnek, hogy a kupola alá tereljük az embereket. Meg is sérülhetnek, hiszen a tűz mégis csak forró és egyáltalán nem biztos, hogy tényleg kitudna szívni belőlük a szilánkokat. De legalább a csapat megáll és nézegetik a tükörmásukat, mi pedig küzdünk tovább, amíg az egész meg nem szakad és egy villamással össze nem áll. Eltakarom a szememet, vagy legalábbis ösztönösen hunyorgok és csak akkor nézek fel, amikor már nem olyan erős a fény.
- Hű... - kerekedik el a szemem, hiszen azért ez egy méretes szobor és elég különös is egyben. Halkan, fárdtan sóhajtok egyet, hiszen úgy fest talán végre túl vagyunk rajta. A többiek is magukhoz térnek és bocsánatkérések közepett kezd el oszlani a tömeg.
- Vége... ugye? - pillantok a többiekre, újra igyekezve megállni a lábamon, hiszen a lökés azért majdnem kibillentett az egyensúlyomból. Azért örülök, hogy vége. - Nem pont így képzeltem az első bálomat. - bököm ki egy újabb sóhajjal, bár ezt is inkább csak magamnak motyogom. Nem akarom, hogy már megint sajnáljon valaki. A titkos tolvajhoz nem kerültem közelebb és még Alit sem láttam, pedig jó lett volna beszélni vele, vagy ilyesmi, de nem pont úgy alakult ez az este, ahogyan gondoltam. Kissé bizonytalanul állok egyik lábamról a másikra. Nem tudom, hogy most mit kellene tenni. Gondolom szólni egy tanárnak, most már tényleg! Nem hiszem, hogy ezek után folytatódna a bál és visszamehetnénk. Szívás.

//Köszönöm szépen a mesét! Nekem alapvetően nagyon tetszett, az ötlet és a koncepció is. Szerintem szuper ötleteid vannak, csak tudod az időbeosztás dolog, amin elcsúszik. Very Happy Amit nem értettem, hogy miért lett kvázi két mese belőle és miért nem volt köze a két szálnak egymáshoz és futottak végül össze. Nem biztos, hogy jó ennyire elkülöníteni a csapatokat, mintha egy mesében kettőt vinnék egymástól függetlenül, így kicsit mintha az egyik kiegészítője lenne a másiknak, csak nem tudja az ember, hogy melyik melyiknek. Smile
Ui.: Ne feledd összeszámolni a mesélői hszeket majd, mert azokat egy választott karidnak odaadhatod. Smile//

♫ The truth ♫ ₪ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Játékmester
Reveal your secrets
Játékmester
Mesélő

TémanyitásTárgy: Re: Nagyterem - asztalok   Nagyterem - asztalok Empty2022-04-27, 22:44



Karácsonyi Bál (2002)

[You must be registered and logged in to see this image.]


Miley -Gina

A srácról épp úgy keringnek a pletykák a falak között, mint Sasharól valószínűleg. Hiszen a halála gyakorlatilag nyilvános volt a Gyermekotthon megnyitóján.
És talán eddig nem is realizálódott Ginaban, de apránként felmerülhet a gondolat, hogy bár a birtok jelenleg, funkcióját tekintve egy gyermekotthon… Attól még ugyanúgy a Mortimerek birtoka. És mivel ő maga is egy Mortimer, Codyval együtt… így gyakorlatilag az otthona. Egy hely, ahova innentől mindig haza mehet. Egy hely ahova bárkit, akit érdemesnek talál rá meghívhat. Például a barátait. Apránként de talán felmerülhet benne, hogy immár nem csak Gina Accipiter. Nem csak egy elárvult lány, hanem egy Mortimer is, ennél fogva teljes joggal kezdhet el a birtokra úgy tekinteni, mint egy menedék. Egy hely, ahol nem üldözik, ahonnan nem tudják már az utcára rakni. A birtok, ha engedi, az erőd lehet számára. Mert minden joga meg van, hogy ott otthon érezze magát. Hogy ott a saját szájízére alakítson dolgokat, kezdetnek például a szobáját. És őelőtte nincsenek elzárt részei sem a birtoknak. Ez az egész… elkezdhet lecsapódni benne. És persze az is elkezdhet lecsapódni, ahogy Miley ilyen hévvel kérdezgeti, hogy bizony amit tett annak súlya van. Nem csak nyoma és ha ő ilyesmikbe nem akar bele gondolni.. akkor talán most eljuthat arra a pontra, hogy átértékelje az unokatestvére helyzetét. Hogy ő ugyan vajon hogy kezeli azt a… turizott új bőrt? Ennyire csak az számít, hogy vissza kapta? Vagy csak az után, hogy az ígéret valósággá vált és a srác tényleg vissza tért, fogott fel bármit is abból, amit tett és most egyszerűen mindent könnyebb úgy szemlélni és mantrázni, hogy de hát ez nemes ügy volt…
Lehet nem ártana valamikor leülni és újra beszélnie az unokabátyjával..
Ez különösen erős késztetéssé válhat Ginaban amikor a leveleket kezdi el bogarászni és találhat néhányat amik bizony walesi nyelven íródtak. De mivel a kelta nyelvek ezen ága is a latin betűket használja néhány dolgot felismerhet. Neveket. Lilitha és Goyle nevét is felismerheti egy egy levélen és egy harmadik személy nevét is. Annak a nevelőtisztnek a nevét aki mindent megtett annak érdekében, hogy Ginat ellehetetlenítse az élhető jövőképtől és.. lényegében mindentől.
Miley bár egész életében vadásznak volt nevelve, a nyomok a mindene és hogy minél többmindent magába szívjon érezheti, hogy ez tényleg nem biztos, hogy az a téma, amibe bele kellene ártania magát. Túl sok a buktató benne, túl kevés a tény és valószínűleg érezheti, hogy ha csak nem esik Ginanak.. Erőszak nélkül nem fog tudni kiszedni belőle túl sokmindent már. Márpedig.. ahogyan indult ez az este kettejük számára, egyáltalán nem biztos, hogy erre lenne szükség még ha vadászként hajlamos is tárgyként tekinteni az érzelmekre.
A múlt egy szelete Miley számára is olaj a tűzre és pillanatokon belül már esélyesen mit sem érdekli az, hogy ki kit hozott vissza és hogyan. Sikerül kikapnia az ékszert Gina kezéből de amikor rázni kezdi, a medál nem ad újabb betekintést a múltba. Cserébe konkrétan ránt egyet a lányon, mégpedig a polcon felejtett csomagocska irányába, majd mintha egyszerűen felháborodna felforrósodik és kificánkolja magát Miley ujjai közül. Ha elejti viszont nem moccan. De Gina vissza tudja venni, ha akarja.
Ha Miley hajlandó elvenni a polcról, egy foltosra ázott pergamenbe bugyolált kis csomagot foghat a kezébe. Ha pedig kibontja, egy meglepően jó állapotú, kemény fedeles, kis alakú zsebkönyvet találhat benne. A borítója egy stilizáltabb sellőt és egy sárkányt ábrázol. Ha pedig felnyitja a borítót, néhány szívhez szóló sor olvasható benne, egy közel harminc évvel ezelőtti dátum és egy aláírás “Miles” névvel. Felmerülhet benne az égető késztetés, hogy le kéne vadásznia és beszélnie kéne azzal az új számmisztika tanárral..
Talán itt az ideje vissza vonulni a hálókörletükbe, akár beszélve a történtekről akár nem és felkészülni a találkozásokra.

Sun-hi, Chloe, Amy
[You must be registered and logged in to see this image.]


Sun-hi aggályai nagyon is valóságossá válnak pillanatokon belül és a zúgolódó tömeg egyre közelebb és közelebb ér hozzájuk. Hiszen húzza őket a tükörszilánk. Határozottan jó ötlet, hogy falat emeljen, már legalábbis a saját védelmük és az idő nyerés értelmében. Ahogy gyűlnek a diáktársaik, kissé olyasmi lesz az összhatás mint mikor egy metál koncerten az első nagyjából tíz-húsz sor pogózni kezd.. csak itt nem az adrenalin, a közös zenei ízlés, meg az alkohol készteti kibontakozni az indulatokat a feltorló diákok körében.
Chloe jól tippel. Esélyesen több kárt okozna a tükörben rejlő mágia elszabadulva, mint magába a szilánkjaiba zárva. - Jó jó elvisszük! Nem is akartuk itt hagyni..- motyogja a legkisebb. Kezdi tudomásul venni, hogy lehet rosszul közelítettek és Chloeval különösen illetlenül viselkedtek. Ráadásul a testvérük még meg is támadta miután a tükör hatása alá került. - Azért ne haragudjatok ránk nagyon.. Nem akartunk nagy bajt.. Csak vissza akartuk szerezni anyánk tükrét és.. - itt a nővérére tekint miközben mindketten azon ügyeskednek, hogy Chloeval össze dolgozva a tükör össze kovácsolódjon végre. A nővére nem igazán figyel, határozottan erősen koncentrál így a legkisebb tovább kotyog - Csak olyan izgatottak is voltunk. Sosem jártunk még itt fent a kastélyban.. Szóval.. Bocsi.. - mondja ki végül, erre már azért a nővére, aki már kezd kicsit leizzadni, oldalba böki, hogy márpedig koncentráljon ő is, ne csak csacsogjon!
A srác látva a tömeget és azt, hogy mindenki el van foglalva valamivel.. nos minden további nélkül egyszerűen lelép ameddig nem tudnak vele foglalkozni. Az biztos, hogy nem fog senki köszönetet mondani neki a villantásáért és a lelépésért. Chloenak viszont olyasmi miatt nem kell aggódnia, hogy horror is jön még ma estére. Az.. egy másik történet. És szerencsére nincs szükség arra sem, hogy Chloe bemenjen közéjük a kupolát fenntartva. Az igencsak kimerítené és lehet az erőlködésben a végeredmény kissé másképp sülne el-szó szerint- mint ahogy terveznék. A tükörből az a rész amit eddig sikerült begyűjteniük lényegében össze állt, de ha most Chloe megszakítja a folyamatot akkor lehet szétesik. A sellők megpróbálják úgy mozgatni a vízmágiájuk által, hogy elkezdjen szétterülni, mint egy valódi tükör, Amy pedig tovább tudja vetíteni és voltaképp a Sun-hi által emelt fal nagyját be tudja borítani ezzel a tükröződéssel. Nagyon is hasznosnak bizonyul, mert eleinte bár nem figyelnek fel rá, csak tolonganak és hőzöngenek, de aztán pillanatokon belül mindenki bámulni kezdi a hatalmas felületet.. Úgy tűnhet, mint valami csoportos önmagukba nézés lenne, legalábbis az arcokon a néma döbbenet és a befelé figyelés látszik, néhányak arcán még könny is legördül. A következő pillanatban pedig mindenkiből kilép a jeges torz, törékeny önmaga és az illúzió tükörfalba és azon átlépve beszippantódnak ezek a jeges hasonmások a tükörbe, ami csak tovább gyarapszik és terül. Még a legidősebb nővérnek is egy apró gombóc kiolvad a torkából, vélhetően az némította meg eddig.
Végül minden egy fehér villanással megtörik. Mindhárman érzik, hogy nem tudják egy perccel sem tovább fenntartani sem a falat sem a kupolát, és kicsit hátrébb taszítja őket a villanás ha falnál álltak, akkor nem durván de neki koccanhatnak mind, míg a feltorlódott diákokat is kissé hátrébb veti a jelenség. Senki nem ájul el, és a szemük sem akar kárt szenvedni.
Az illúziófal helyén egy hatalmas, gyönyörű jég képződmény áll ami egészen a folyosó boltívéig felmagasodik, körülöttük pedig csillogó pelyhek hullanak, de ezúttal senkinek nem ártanak, ha valakire rá is száll, elolvad mint egy hagyományos pehely. A képződmény bár jégből van, magába itta egy kicsit Chloe mágiáját, noha nem olyan értelemben, hogy megcsonkította volna, de mégiscsak az ő tüzében lett újra “kovácsolva”. Így hideg helyett kellemes melegséget áraszt és.. A diákok egyenlőre döbbenten és elég értetlenül néznek egymásra, de aztán hamar megindulnak a bocsánatkérések és a “nem tudom mi ütött belém” moraja. A jégképződményhez pedig pár percen belül közelebb merészkedik a többség és lelkes döbbenettel, vagy épp kínos nevetgéléssel, esetleg meghatódással veszik tudomásul, hogy a felületén az emlékeik tükröződnek vissza. Olyan emlékek, amiket talán már rég elfelejtettek, de valaha jó élmény volt..


//////Eszeveszettül köszönöm a türelmet, a kitartást és a részvételt!!!! szivecske  szivecske  szivecske  szivecske  szivecske  szivecske  szivecske Remélem, hogy valamikor felnövök a meséléshez úgy ténylegesen és nem csak a polcon maradnak porfogók az ötletek Embarassed  Sad
Köszönöm még egyszer mindenkinek!


Vissza az elejére Go down
Amara Hope Wilson
Reveal your secrets
Amara Hope Wilson
Hugrabug

TémanyitásTárgy: Re: Nagyterem - asztalok   Nagyterem - asztalok Empty2022-03-27, 18:31



[You must be registered and logged in to see this image.]

Amara  karácsonya

[You must be registered and logged in to see this image.]

Amikor Chloe megérinti a vállamat és megnyugtat elmosolyodom, bár látszik rajtam, hogy így is aggódom, hogy az elszabadult tükör milyen káoszt idézget éppen a bálteremmé avanzsálódott Nagyteremben. Engem felvillanyoz a lehetősége, hogy nem csak elpusztítjuk a tárgyat, hanem újra alkotjuk, hiszen ahogy a sellők azt mondták, a víz alatt másként viselkedett, mint itt. A pálcák is veszélyesek, mindegyik egytől-egyig, még is kisgyerekek kezébe helyezik őket és az embereken múlik, hogy mire használják. Ez minden varázstárggyal így van és éppen ezért egyiket se pusztítanám el, ha persze nem egy elátkozott tárgyról beszélünk, ami másra se képes, csak rosszra.
- B-bár úgy l-lenne! - válaszolom, amikor Sun-hi azon morfondírozik, hogy vajon ki tudjuk-e szedni belőlük a szilánkokat, de az arcomon látszik, hogy túl nagy esélyt nem adnék neki. Sőt, még azt sem gondoltam át, hogy mi történhet a bűbájra, eszembe se jutott, hogy idevonzzuk azokat, akiket "megszállt" a tükör. Így is eléggé forognak az agytekervényeim, hogy tűz, vér-könny, víz, hogy lenne a jó sorrend, vajon mi történik, ha... az már nem fér bele, hogy társaságunk is akad, pedig de. Mikor meglátom a hömpölygő zombikat nagyot nyelek és leengedem a pálcámat, vélhetően már megszereztünk minden olyan pelyhet, amit csak bele lehetett vezetni a műveletbe. Chloe ötletére egy kicsit elgondolkozom, bár sok időnk nincsen tanakodni, még akkor se, ha Sun-hi fala sikeres és kicsit lelassítja őket. Bár bevallom, ahogy a sellőkön látom, hogy esetleg szabad kezük van és nem foglalja le őket a vízgyűjtés, azonnal könyörögve bámulok rájuk is, hogy... segítség!!!
- A-az azt jelenti, h-hogy cs-csali le-leszel! M-mi van, h-ha nem jön b-be? - akadékoskodom kicsit, miközben a tűz és a víz furcsa táncát kezdem el bámulni. Azt tudom, hogy egyáltalán nem akarom, hogy a közelünkbe kerüljenek, azt se, hogy Chloe közelébe kerüljenek, határozottan félek, hogy mi lesz, ha elkezdenek minket lökdösni, vagy még agresszívabbak lesznek. Gondolkozz, Amy...!
Ha van rá esély, hogy Sun-hi tudott annyi időt nyerni, hogy a tükör még jobban össze álljon, akkor egyetlen lépéssel előrébb vagyunk. Hozzá hasonlóan én is természetemből adódóan illúziókhoz nyúlok, de ezúttal nem egy farkast idézek, hanem egy tükröt, a lehető legnagyobbat, amire csak képes vagyok. Ha már van "varázstükrünk", akkor megpróbálom úgy idézni az én tükrömet úgy idézni, hogy azt tükrözze tovább a csordára, mint valami napfogó (suncatcher - üveg, áttetsző, kristályos lógós valami, amin megtörik a fény) szórna a látványt. Ha viszont még a közelében se járunk annak, hogy a tűzből, vízből, könnyből egy tükör szülessen, akkor talán teljesen érthetetlennek tűnik a lépésem és teljesen haszontalan is lesz, de... talán megzavarom őket és lesz valamilyen ösztönös cselekedetük, amikor tükörbe néznek és látják önmagukat, a kifordult önmagukat. Ha nem jön össze, nos, bajban leszünk, mert egészen biztos vagyok benne, hogy Chloe nem tud végtelenségig "égni" és Sun-hi se falakat emelni. Ha a közelünkbe érnek bizony se nuncsakuval, de pálcával nem érek sokat, előbb fogok botladozva, vélhetően sikítva Chloe mögé ugrani, ha meleg van ott, ha nem!

// Trükkmester 2. szint (mérlegpacsi Sun-hi-val, na jó, ők nem mérlegek, csak mi Very Happy ): Mozdulatlan tárgyak idézése adott helyre, asztal, szék stb. - > Tükör, tükördarabok, ahogy sikerül. //


[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]
Az otthon egy érzés,
amikor tartozol valahova, és kellesz valakinek.
Vissza az elejére Go down
Chloe Blackmore
Reveal your secrets
Chloe Blackmore
Hugrabug

TémanyitásTárgy: Re: Nagyterem - asztalok   Nagyterem - asztalok Empty2022-03-25, 17:57



[You must be registered and logged in to see this image.]

A karácsonyi bál & Chloe

[You must be registered and logged in to see this image.]

  - Nyugalom, maradok Amara. – Érintem meg bátorítóan a dadogós kislány vállát. Összetartó egyéniség vagyok, háztársakat pláne nem hagyok itt. Fújtatok egy nagyot, igyekszem gyorsan lehiggadni. Szeplős pofimon szétterülnek a szeplők, ahogyan fintorgok, a sellők nagyon nem a kedvemre valóak. Talán mert hozzám hasonlóan érzelmi lények, rengeteg szeszéllyel. Amara láthatóan zavarban is van a félmeztelen fiútól, noha én sem vallom magamat egy szexistennőnek, aki csak úgy dévajkodik bárkivel, akiről lekerül a ruha. – Talán nem is baj, ha nem pusztítjuk el, legalább nem szabadul fel olyan mágia, ami másoknak még jobban árt. – Nyugtatgatom magunkat, most az a célunk, hogy minél hamarabb eltávolítsuk a felszínről a tükröt, legyen szó egyben, darabokban, vagy olvadt állapotában. Én nem foglalkozom a gyűjtögetéssel, hanem ha lejárt volna a tűzkupola varázslat, akkor újraindítom, remélem, hogy nem fogok nagyon kimerülni, mert még az hiányzik, hogy felgyújtsam Hagrid kunyhóját a nagy erőlködésben, de lelkesen bólogatok Amarának, hogy közben gyújtögeti is a szilánkokat.. – Csak aztán vigyétek majd innen jó messzire, többé ne is lássuk! – Meglehet kissé nyers vagyok, de nem érdekel, ezzel most alapos felfordulást okoztak. A fentiek vélhetően nem bírják a szilánkok okozta lelki sebeket, ettől olyan haragosak, harciasak. Ha sikerül ez az egész, egy hatalmas alvás vár majd rám, nem való még nekem, hogy így lefárasszam magamat. Bármilyen energiabomba is vagyok, ehhez nem szoktam hozzá. Azért fél szemmel én is az odatápászkodó srác felé sandítok, Amara ugyan rettentően zavarban volt, én csupán kiváncsi pillantásokkal méltatom, de azért elkapom a tekintemet, ha merő véletlenségből összetalálkozna a pillantásunk. – Oh, igaz! – Hagyom jóvá Sun-hi szavait, erre talán nem gondoltunk, mert ha idehívják a szilánkokat, akkor egyrészt azok a repkedés közben másokat is megsebesíthetnek, másrészt ha a makihoz hasonlóan elnyeltek párat, akkor vajon csak úgy kirobban belőlük..? Nem akarok valami véres tömegmészárlás egyik főszereplője lenni.. Nem azért mentett meg a ki tudja milyen tűzmágiám, hogy az ellentétes elem legyen a vesztem! – Nem is tudom, kezdek fáradni.. Esetleg tereljetek be akit lehet a kupola alá, hátha belőlük is kiolvad.. – Amolyan Jégkirálynős grimm mesés példázattal kérem meg a két hurgás lányt, a sellőknek valahogy nem bízom, a kisgatyás srác pedig amolyan anyámasszony katonájának tűnik, még nem láttuk tőle a hozzáadott értéket. Mindenesetre én is Sun-Hi mellé hátrálok a falhoz, onnan irányíthatom a kupolát, de nem akarok szem előtt lenni, ha esetleg a szilánkos szívű tömeg kijönni letarolni a sellőket.


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]




...
Vissza az elejére Go down
Miley C. Thompson
Reveal your secrets
Miley C. Thompson
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Nagyterem - asztalok   Nagyterem - asztalok Empty2022-03-23, 17:31




Miley& a bál

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

Cseppet sem lep meg, hogy Gina minél hamarabb igyekszik elhallgattatni engem és még egy rejtett mellékbe is behúz, hogy eltűnhessünk a kutató tekintetek elől. Na, nem mintha bárki is járna erre a kattant rokonán kívül... Azért egy pimasz mosoly csak a képemre csusszan, hiszen egy ekkora titok nem mindennap jut az ember tudomására, ráadásul már maga a helyzet is megkívánja eme reakciót részemről. Fura, de kissé komikusnak hat itt és most ez az egész szituáció. Baromira nem ezért jöttem, leginkább csak kikapcsolódni egy kicsit, erre az ölembe hullik egy sötét kis rejtély... Jobban nem is alakulhatott volna a mai nap!
 - Milyen valamit és milyen valakinek? - ráncolom kíváncsian a szemöldökömet, miközben legszívesebben a vállánál fogva elkapnám a vöröskét és jó alaposan megráznám, miközben a képébe vágnám, hogy ne rébuszokban beszéljen már, mert így is van pont elég megfejteni való dolog az életemben.  - De ha te nem, akkor ki képes ilyesmire? - teszem fel a következő kérdésemet, hátha erre már konkrétabb választ kaphatok. Mondjuk, nincs egy olyan ismerősöm se, akit szívesen visszahoznék az életbe. Az egyetlen rokonom, aki meghalt és ismertem is, az anyám kétszínű bátyja volt, de vele jobban járunk, ha a föld alatt marad és alaposan megszagolgatja azt a bizonyos ibolyát. A fenének sincs kedve a nyakát szegni egy olyan szemétláda miatt.  - A legjobb barátaid szeretteit? - ütközöm meg a következő mondat hallatán, miközben valami szöget üt a fejemben és hangosan ki is mondom a gondolataimat:   - Neked nincs senkid sem, akit visszahoznál az életbe? A szüleid, teszem azt? - pillantok rá bizonytalanul. Annyit tudok róla, hogy egy árvaházban nőtt fel, de azt nem, hogy előtte milyen életet élhetett. Talán az apja és az anyja erőszakosak voltak, emiatt pedig Gina rohadtul nem kívánja, hogy ismét életben lehessenek. Ezek szerint az ő családja csakis Cody lenne? Erről lenne szó?
  - De akkor mégis miért hiszel neki? - csodálkozom el egy pillanatra.  - Miért hiszed el neki feltétel nélkül azt, hogy ő valóban Cody?
Tudom, a legtöbben ilyenkor a személyes kérdések varázsába vetik minden bizalmukat, de a mágikus világban nem ilyen egyszerű a dolog. A legtöbb sötét mágia képes bárki tudatát lemásolni. Szóval, ha Gina nem volt elég okos és elhitte egy vadidegen meséjét arról, hogy jah, amúgy ő Cody és visszatért a halálból, akkor igen nagy pácba kerülhet még a későbbiek folyamán.
  - A gond itt csak az, hogy már így is túl sokat tudok - jelentem ki határozottan.  - És én nem vagyok olyasvalaki, aki szereti a félkész történeteket...
Vadásznak neveltek, vagyis pont az ilyen esetek érdekelnek leginkább. Halálból vissza az életbe? Naná, hogy jöhet! Még abban az esetben is, ha ez a másik fél számára cseppet sem nevezhető kellemesnek.
  - Semmi - állapítom meg csalódottan, immár a Csillagvizsgálóban álldogálva, miközben egy lepedőt hajtok vissza immár sokadjára az eredeti helyére. Számomra értéktelen kellékek csupán, nem többek.  - Valaki tréfát űzött belőlünk - vonom le végül a következtetést kelletlenül. Nincs ugyan ínyemre a dolog, de itt és most semmit sem tehetek ellene. Esélyesen később sem, hacsak ki nem derül az illető jelenléte.
Amikor azonban Gina magához int, mindenféle kérdés nélkül lépek mellé, majd - még mielőtt megszólalhatnék - elevenedik meg előttünk a múlt. Vagyis, feltételezem, hogy az... A jelenetet végignézve az első pillanatokban nem igazán értem, hogy pont nekünk mi közünk ehhez, de ahogy a fiú arcát kémlelem, fura mód magamat látom benne. Vagyis, nem egészen, de a szemei és úgy az egész lénye, mintha én lennék, csak más nemben. A mozdulatai is határozottan olyanok, mint ahogy én is mozdulok, ez pedig egészen kellemetlenül érint. Kik ők? És nekem mégis mi közöm hozzájuk?
 - Nem, ez.... - szólalok meg, de végül elcsuklik a hangom, így hát becsukom a szám, majd határozottan megrázom a fejem. Palmer, igen, de ő nem a számmisztika tanárunk. Ahogy a párost szemlélem, egészen idegen érzés támad fel bennem... Még ismeretlenül is szimpatikusnak találom őket. Ami igencsak meglepő, hiszen a lány egy sellő ékszert viselt a csuklóján, úgyhogy már alapból megvetendő a szememben. Egy mágikus lény...
A tekintetem végül a polcra siklik, ahol meg is látom azt a csomagocskát, amelyet a lány oda helyezett. Furcsállom, hogy ennyi éven keresztül senki se vette le onnan, de egyelőre nem abba az irányba mozdulok. Helyette Gina előtt termek, aki addigra már a padon ül és a borítékokat nézegeti, majd próbálom meg kikapni a kezéből a medált. Az érzelmeim a maximumon futnak, miközben a gondolataim ide-oda cikáznak... Kik voltak ők és mi a fenéért hasonlítok annyira arra a Palmerre?
 - Hogy működik ez a hülyeség? - kezdem el kétségbeesetten rázni az ékszert, ha sikerül azt megkaparintanom Gina ujjai közül. Tudni akarom, kik azok és mi a fene közöm van hozzájuk!



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Gina Accipiter
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Nagyterem - asztalok   Nagyterem - asztalok Empty2022-03-23, 15:37






[You must be registered and logged in to see this image.]
Karácsonyi bál &Gina

Sok dolog van, amiről nem szívesen beszélek. Sem tőmondatokban, sem hosszasan kifejtve, sem sehogyan sem. Cody visszahozatala ilyen. De mivel belebotlottunk a srácba, vagyis inkább ő belénk, lévén mi ücsörögtünk a fal mellett a folyosón, nem is igazán tudtam kikerülni a témát. A kellemetlenebb, hogy Miley is jelen volt, és most nagyon kíváncsi. Olyasmire is, amire nem nagyon kéne.
- Csssss! Halgass! - sziszegem a fogaim közt, és már húzom is be a lány egy lépcsőforduló sötét zugába, ahogy kérdezősködni kezd. Nem csak azért, mert nem kéne ebbe beleütnie az orrát, de azért is, mert a Roxfortban a falnak is füle van. Így gyanakodva nézek körül, mielőtt szinte csak a fülébe suttogva válaszolnék.  
- Nem szó szerint, és nem én. Én csak segítettem valakinek megszerezni valamit, aztán a valaki eltűnt, Cody pedig néhány hét múlva felbukkant ebben a testben. Ennyi. Én nem tudok embereket feltámasztani. Különben szerinted egy árvaházban élnék? Vagy nem hoznám vissza a legjobb barátaim szeretteit? Ez nem ilyen egyszerű. - valóban. Ha képes lennék embereket csak úgy feltámasztani megtenném. Az apámmal. Mercutioval. Ben szüleivel, vagy éppen Kath családtagjaival, akiket elveszített, és hosszan sorolhatnám még a listát. De nem vagyok. Szörnyű, de vannak dolgok, amiket nem lehet visszacsinálni. Cody esetében talán csak azért működött, mert eleve sem kellett volna meghalnia. Az, hogy ott ragadt természet ellenes volt eleve. Nem tudom. Csak annyit tudok, hogy az a hely nyomokat hagy. És nem csak jó értelemben.
- Nem tudom ki volt a srác. Sosem láttam azelőtt. Azt sem tudom hogyan történt. Nem voltam ott. - és talán nem is akarom tudni. Nincs szükségem rá, hogy kiderüljön, hogy egy jó és kedves srác volt, akinek még élnie kellett volna. Nem akarom, hogy ez is a lelkiismeretemet nyomja. Könnyebb azt gondolni, hogy a sors akarta így, és a srácnak amúgy is vége lett volna, ha Cody nem költözik a testébe. Sőt a testében már nem is volt lélek. Cody csak felvette, mint egy használt ruhát a sarki turiból.
- Valamiről minél kevesebbet tudsz, annál jobb Neked. Ez is ilyen. - nem arról van szó, hogy ki akarnám rekeszteni Miley-t az életemből. De ha nem tud dolgokat, akkor azok nem is árthatnak neki. Néha a túlzott kíváncsiság nem egészséges. És nem miattam. Isten a tanúm mást se akarok, mint békességben élni a thesztráljaimmal. Már ha ez rajtam múlna. De a sors szereti a kegyetlen játékokat.
A csillagvizsgálóban bár elkezdem a lepedőket felhajtani, és keresgélni, miközben éppen az emlékeimmel küzdök, de fura módon még sem a toronyban találom meg az első nyomot. Egyszer csak felforrósodik, és rezegni kezd a saját zsebem. Azaz nem is a zsebem, hanem Sibylle medálja. Amit kénytelen vagyok elővenni, miközben magamhoz intem a másik kezemmel Mileyt, hogy együtt nézhessük a képeket, amiket a tenyerembe fektetett medál vetít.
- Palmer? Ő nem az új számmisztika tanár? - nézek kérdőn a társnőm felé, aki még a mai jelmezében úgy ahogy, de egészen hasonló lett a fickóhoz. De egyébként fogalmam sincs, hogy mért mutathatta ezt a medál. Nekem nem sok közöm van a tanárbához, az biztos. Ahhoz meg végképp, hogy esetleg kikkel flörtölgethetett fiatalon.
Na és persze nem is töprenghetek túl sokat, mert a következő megelevenedő jelenetben már Sibylle nagyit látom megelevenedni. Fiatalon. Milyen furcsa így. Láng vörös hajjal, mint az enyém. Talán anyám és én tőle örökölhettük ezt? De vajon mit kereshetett pont itt ezen a helyen felnőttként? Főként akkor, amikor Bryson... Eddig bele sem gondoltam, hogy mennyire megrázó lehetett számára elveszíteni a testvérét. Még egy ilyen erős asszonynak is... Furcsa őt is ennyire emberinek látni. Sebezhetőnek. Mintha a lelkemben mozdulna meg a képsorra valami.
Magam sem tudom, hogy mi vezérel, milyen ötlettől, de amikor véget ér a jelenés a Codytól kapott leveleket húzom elő, és ülök le egy padra, hogy egyesével pörgessem át a borítékokat. Talán ezek nem csak a szüleim levelezést tartalmazzák, talán több családi titkot is... Ha pedig így van, azt meg kell osztanom Codyval.


♫ Végtelen tudás - Infinite energy ♫



[You must be registered and logged in to see this image.]
"Nem akarom feledni a fájdalmat.
Az tesz azzá, aki vagyok."
Vissza az elejére Go down
Kim Sun-hi
Reveal your secrets
Kim Sun-hi
Hugrabug

TémanyitásTárgy: Re: Nagyterem - asztalok   Nagyterem - asztalok Empty2022-03-23, 14:09




A bál & Sun-hi

[You must be registered and logged in to see this image.]


Bár kiváló vagyok átváltoztatások terén, de nem feltétlenül az anyagok manipulálása a fő területem, ezért nem is jut eszembe, hogy akár össze is rakhatjuk ezt a tükröt. Bár, amilyen hatása van őszintén szólva sokkal jobb lenne elpusztítani, mint újraépíteni, hogy aztán ki tudja ki vegye magához megint, hiszen egyszer már ellopták a sellőktől, miért ne történhetne meg újra, ha visszadjuk nekik?
- Talán ez is működhet, de ha a nagyteremben is szétszóródott egy csomó... - aztán hümmentek az invítora. Végülis egy próbát megérhet a dolog, de kicsit bizonytalan vagyok. A varázslat lehet, hogy nem hat mágikus dolgokra, meg hát mégsem egy tárgyról van szó, hanem egy csomó piciről. - Vajon ezzel ki is lehet valakivel szippantani? - morfondírozom tovább félhangosan, hiszen a másik sellő lányba konkrétan beleivódott a tükörszilánk. Ha pedig nem jön ki belőle, akkor azzal, hogy a szilánkokat hívja ide Amara a gazdájukat is idehívja. Mindenesetre jobb ötlet hívján én is beszállok az invitosok közé. Úgy fest, hogy a sellők is támogatják az ötletet és láthaóan hatásosnak is tűnik. Az üvegdarabok szépen kezdenek felolvadni, talán a mágiájuknak hála maguktól össze is állnak, én pedig lassacskán a falhoz hátrálok, hogy még véletlenül se találjon el egy újonnan érkező kis üvegszilánk felhő sem. Az viszont már kellemetlenebb, hogy egyértelműen közeledé lépteket hallani és a már eddig is felmerült aggályom igazolódni látszik, mert a másokban lévő üvegszilánkok bizony nem jönnek ki csak úgy.
- Na jó... belőlük hogyan fogjuk kiszívni? Chloe nem tud mindent egyszerre melegíteni. - bizonytalanodom el és maximum azért, hogy feltartsam őket egy falat idézek a folyosóra, amin közeledhetnek felénk, bár csak illúzió, de hátha megtorpanásra készteti őket akár csak egy kis időre is, amíg kitaláljuk, hogy mégis hogyan fogjuk kiszedni belőlük a szilánkokat, mert láthatóan nem szippantja ki belőlük az invito, hanem velük együtt jönnek. Vagy egy finite ezúttal is elég lehet? De mégsem tudunk egyesével mindenkit magához téríteni, vagy ha igen, hát attól még a szilánkok nem jönnek ki belőlük nem?

//Trükkmester 2. szint: Mozdulatlan tárgyak idézése adott helyre, asztal, szék stb. //

♫ The truth ♫ ₪ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Játékmester
Reveal your secrets
Játékmester
Mesélő

TémanyitásTárgy: Re: Nagyterem - asztalok   Nagyterem - asztalok Empty2022-03-19, 08:19



Karácsonyi Bál (2002)

[You must be registered and logged in to see this image.]


Miley -Gina

A csillagvizsgálóban sok a letakart holmi. De ne gondolja senki, hogy régi por lepte kacatokat rejtenek csupán. Az Asztrológia órához szükséges tájoló, mérő és távollátó eszközöket rejtik. Persze van közöttük olyan amit nem használnak, vagy csak specifikusan az egyetemi szekcióban. A polcokon könyvek, az adott szakirodalom elengedhetetlen példányai és számtalan makett, még látó-modellező gömbök is akadnak. Illetve a teleszkópokhoz lencsék, amikkel messzebbre lehet ellátni. A sarokban térkép és csillagtérképek sorakoznak össze tekerve egy tárolóban, a falhoz tolva nem sokkal a tároló mellett pedig egy jókora terepasztal.
Ginat érthető okokból megrohanják az emlékek, de őt talán pont amiatt vezette ide a térkép, hogy valamit lezárjon. És hogy valami újat felfedezzen.
Sibylle medálja amit Cody átadott neki, most egészen felforrósodik és halvány rezgése miatt nem lehet nem tudomást venni róla. Valami határozottan történik. Amennyiben Gina elő húzza a medált valami megelevenedik a szemük láttára. De eslő körön Gina számára ismeretlen személyek tűnnek fel. Talán az alap éveiket taposó fiatal pár. A lány sellő ékszert visel a fiú pedig már most termetes és kissé viharvert, de jó kiállású. A szemei és vonásaiban nyomokban Miley egészen bele borzongva, magára ismerhet. Egy rövid párbeszéd zajlik közöttük csupán. A fiú búcsúzik a lánytól, azt mondja el kell mennie, de vissza fog jönni hozzá. Egy kis méretű lapos csomagot ad a lánynak, akit abban a pillanatban ez aligha érdekel és egyszerűen leteszi az egyik polcra.. Az emlékben ugyan elveszi a kezét az ajándékról, a valóságban azonban Miley láthatja, hogy a kis csomag épp ott van, ahol a lány hagyta... Egymást tartják inkább, de mielőtt eljutnának a csókig, az emlékképben valaki kintről megszólítja egyiküket. - Palmer itt vagy?! - mire persze szétrebbennek és a kép szerte foszlik.
A teremben a por pár pillanatig szinte kavarogva csillog a Holdfényben, amikor is egy újabb emlék elevenedik meg a terem másik felében, a hatalmas ablakok közelében. A szereplő ezúttal sokkal régiesebb ruhákat visel. Jócskán száz éves nemesi viselet lehet, egy fiatal nő alakja elevenedik fel aki az ablak előtt áll, de határozottan nem diák már. Csak mered maga elé egy darabig. Egészen gyengének és sebezhetőnek tűnik. Láng vöröses haja van, akárcsak Ginanak, de az övé, a kor divatjához igazítva tökéletesen rendezett, egyetlen kósza tincs, egyetlen törött szál sincs benne. Az arca bár rezzenéstelen és jobb napjain minden bizonnyal erőt és tekintélyt sugároz, a könnyei patakokban folynak. Végül egyszer csak szívszaggatóan felzokog és össze csuklanak alatta a lábai. A párkányba kapaszkodik, a másik kezéből pedig egy halotti levél csúszik ki. Bár Gina nem tudja megérinteni a papírt, tisztán olvasható rajta a hivatalos cikornyás keretben Broyson Mortimer neve... A többi kérdés mellett ott lehet az is, vajon mit keresett itt felnőttként Sibylle az öccse levelével..?

Sun-hi, Chloe, Amy
[You must be registered and logged in to see this image.]


A kupolát Chloe valóban nem tudja örökké fenntartani. Miután kiteljesedett és mindenkin mondhatni végig ment, minden mellékhatás nélkül szertefoszlik, de a hatása érezhetően megmarad még egy kicsit. Sun-hi és a többiek nagyon is jóra gondolnak azzal, hogy meg kellenne olvasztani a szilánkokat.
A legkisebb sellőnek sikerül össze szednie magát és végre újra megszólalni nem csak sírni. - Szerintem ez jó ötlet! Talán újra lehet így "kovácsolni"... - a testvérére néz aki bólint párat egyet értve és a sellőknél ugyan nincs pálca, de készenlétbe helyezik magukat és elkezdik valóban gyűjteni a vizet a környezetükből. Egy egészen nagy vízgömböt gyűjtenek össze.
A srác is végre felkecmereg a földről és lesöpri magáról a tükör maradék hatását, a krampusz jelmeze maradékából elő kotorva a pálcáját pedig aktivizálja magát és Amy begyűjtő ötletére maga is besegít. Ha Sun-hi is hasonlóan jár el és beszáll a begyűjtésbe, arra lehetnek figyelmesek, hogy a Nagyterem felől száguldani kezdenek a szilánk pelyhek.. Egy nagyobbacska irányított "hóvihar" képében, aminek jobb ha félre állnak az útjából. Chloenak sikerül újra idéznie a tűzkupoláját, a halomra irányítva. A többiek pedig az érkező szilánkokat is tudják úgy irányítani, hogy a kupolán belülre áramoljanak. Chloe elsőre nem bír vele annyira és érzi azt is, hogy a szilánkok "harcba szállnak" vele, az elemével. De ha Sun-hi használja a fiolát, valami határozottan történik. Csilingelő hang verődik vissza a falakról és a szilánkok végre úgy tűnik hajlandóak felolvadni. Különös egy látvány, hogy lényegében izzik a jég. A két sellő pedig az összegyűjtött vízgömböt úgy irányítja, hogy az olvadozó, formálódó tükröt elborítsa. Különös mert a két elem egyáltalán nem oltja ki egymást. El sem forralja egyik a másikat, mindkét elem képes érvényesülni.
Úgy tűnik valamiféle sikert könyvelhetnek el, bár a folyamat még jócskán tart.  Ekkor azonban morajlás hallatszik a Nagyterem irányából. Emberi hangok moraja ami vészesen közeledik feléjük. Úgy tűnik az invitoval és az "újrakovácsolás" folyamatával nem csak a szabad szilánkokat vonzzák magukhoz, de azokat is, amik a Nagyteremben tartózkodókba olvadtak..
Van némi idejük mielőtt a folyosót ellepik a nyűgös, magukba fordult, vagy éppen magukból kifordult, gorombáskodó, harciasan tolongó diákok...



Vissza az elejére Go down
Amara Hope Wilson
Reveal your secrets
Amara Hope Wilson
Hugrabug

TémanyitásTárgy: Re: Nagyterem - asztalok   Nagyterem - asztalok Empty2022-03-18, 18:01



[You must be registered and logged in to see this image.]

Amara  karácsonya

[You must be registered and logged in to see this image.]

Chloe kérdésre odafordulok, megszeppenten, pedig valójában valahol mélyen büszke vagyok az olvasottságomra csak ez is egy olyan vonásom, ami miatt a gyerekek általában furának titulálnak és a lány meglepettsége egy kicsit ehhez hasonlít. - N-nagyon s-sok mi-mindenről olvasok. - dadogom röviden, Egy kicsit szorít a mellkasom, néhány pillanat erejéig attól félek, hogy Chloe tényleg fogja magát és elsétál és talán Sun-hi is megy vele, én pedig itt maradok egyedül egy rakás idegennel, kezdetnek egy félmesztelen fiúval. Nem mintha nem láttam volna már meztelent is, de... de az más, nagyon más. Ez itt elrabolt egy varázstárgyat a sellőktől és egy sötét átkot szabadított el az egész bálteremre. Még mindig nem tudjuk, hogy hol vannak a tanárok és valószínűleg hiába ragaszkodunk a kérdéshez olyan nagyon, mert előbb fogjuk mi megoldani az egészet, mintsem előkerüljenek és végre meg is tudjuk miért. Hóborc! Elképesztő, hogy ennyi tehetséges boszorkánnyal és varázslóval van tömve ez a kastély és még sins egy jóravaló Kísértetvadász, aki elűzné egyenesen a túlvilágra azt a kopogószellemet. Na jó, túlzom csak, nem akarom, hogy elpusztítsák csak... Imádom a professzoraimat, már amelyikek hagyják, hogy olyan legyek, amilyen vagyok, és nem kritizálják a hallgatagságomat vagy éppen a dadogásomat, így természetes, hogy örülnék egy előkerülő Dasie-nek... mármint Miss Saint-Quentin-nek!
Megkönnyebbülök, amikor Sun-hi megenyhül és azt mondja, hogy segítenünk kellene és Chloe se megy el, de azért még mindig itt állunk a probléma előtt, amit meg kell oldani. Szöget üt a fejemben az a tény, hogy a tükör a víz alatt máshogy működik, valamiért úgy érzem, hogy ez egy fontos elejtett információ volt, ahogy a kis véres-könnyes fióla is fontos lehet. A lány édesanyjáé az ellopott és tönkretett tükör, ezért lehet, hogy így vagy úgy kapcsolódik hozzá vagy hasonló hozzá a mágikus esszenciája. Nem tudom, még csak hatodikos vagyok, de az az igazság, hogy a Nezabar világában sok itteni tekintetben "meredek" dolgot láttunk és hát azt se szabad elfelejteni, hogy kinek a lánya vagyok. Próbálom összetenni fejben a komponenseket és abban egyetértek, hogy a legfontosabb, hogy a hatását visszafordítsuk. Még mindig jobb, ha az anyjuk elé állnak azzal, hogy a varázstárgy megsemmisült, mint az, hogy azzal, hogy a varázstárgy megsemmisült és diákok tucatjait vagy százait átkozta el. Ki tudja, hogy mennyire lesznek agresszívak az emberek idővel, lehet, hogy komoly sérüléseket fognak egymáson ejteni és ennek a gondolatától is rosszul vagyok. Nem úgy, mint a könny és vér egyvelegétől.
- A m-megolvasztás n-nem feltétlen pu-pusztítja el, h-ha abból indulunk k-ki, hogy a t-tükör üveg. Ú-újra is al-alkothatja. - dadogom, és mielőtt Chloe elkezdene olyan hőfokot generálni, ami olvaszthat üveget, megpróbálok még egy varázslatot. - Gy-gyüjtsük be az ö-összeset ami m-még nem ért el s-senkit. - fordulok lényegében mindenkihez, Sun-hi, Chloe, de még az alsógatyás srác és a sellők felé is, hiszen lehetséges, hogy ismerik a pálca mágiát és képesek rá.
- Invito tükörszilánkok! - mondom ki ezúttal végre elsőre, nem égetve le magamat úgy, mint a legutóbb. Ha Chloe beindul, akkor Sun-hi és az üvegcse felé fordulok. Tudhatják, hogy az egyszerű napokon kész kis szürke egérke vagyok, viszont a próbálkozás, a rejtély megoldása rendesen megtornáztatja az agytekervényeimet és mintha elfelejteném, hogy milyen bátortalanul kezdtem neki az itteni pályafutásomnak. - D-dobd be az üvegcsét, o-olvadjanak össze é-és... U-utána k-kerüljön víz a-alá! - fordulok ezen a ponton egyértelműen a sellők felé, hiszen annyit tudok a sellők mágiájáról, hogy a vízzel machinálnak, hárman biztosan elegek, hogy idézzenek vizet vagy a környezetünkből arassák le csapadékból, párából, növényekből, nem is tudom, a lényeg, hogy miután a tükör fel van olvasztva - már ha Chloe tényleg képes elérni a több, mint ezer fokos meleget valahogy! - víz alá kerüljön. Ez az egész csak egy tipp, lényegében mindent bele akarok vágni, amire csak képesek vagyunk, amink van, ami vagy be jön, vagy nem, de... jobb ötletem nincs és a lányok is az olvasztást mondták, szóval miért ne tovább fejleszteni a tervet? Kíváncsian, szinte megbabonázva bámulom az egészet, reménykedve, hogy az invitoval tényleg ki tudom vonni a kósza tükörpelyheket és bevezetni a tűzkupolába és nem marad el a kívánt hatás és nem sülünk fel szörnyen kínosan. Az eszembe se jut, hogy az alsógatyás srácnak hideg lehet, engem fűt az izgalom és amúgy se vagyok fázós, szóval... leköt a kísérlet. Mármint a problémánk!

// Invito – Begyűjtő bűbáj (Nincs karilapom, de trükkmester, szóval nem segg bűbájtanból, de nem is kiemelkedő):
Kisebb tárgyakat tudunk magunkhoz „parancsolni” a segítségével. Csak tárgyakra hatásos, élőlényt nem tudunk vele begyűjteni. //


[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]
Az otthon egy érzés,
amikor tartozol valahova, és kellesz valakinek.
Vissza az elejére Go down
Chloe Blackmore
Reveal your secrets
Chloe Blackmore
Hugrabug

TémanyitásTárgy: Re: Nagyterem - asztalok   Nagyterem - asztalok Empty2022-03-15, 16:59



[You must be registered and logged in to see this image.]

A karácsonyi bál & Chloe

[You must be registered and logged in to see this image.]

    Oldalt kapom a tekintemet, ahogyan Amara az alsós gatyás srácccal beszélget. Nem ismerem még túl jól a fiatal háztársat, ez a minta kirajzolódás még nekem is új. Ám tekintve, hogy én meg mire vagyok képes a tűzzel, hát fogjam be a számat, ezért nem kezdek el fintorogni a furcsaságon, a kishölgy már eddig is kezdett jó barátnőm lenni, kár lenne szöget ütni a kapcsolatunk koporsójába. – Igen? Ilyesmiről olvasol? – Hökkenek meg, én aztán igencsak kiváncsi természet vagyok, ám ezzel még nem találkoztam. Talán szerencsémre, mert ha ennek is utána jártam, és Amarának igaza van, belőlem vajon mit váltott volna ki, ha a nagy bénázásban én töröm össze? Hujjuj! A jégfiola feltűnése tovább erősíti bennem azt, hogy mennyire más a világunk, ráadásul még az elemünk is valami csuszka két ellentétes oldalán helyezkedik el. Talán éppen ezért van esélyem megvédeni a többi hugrabugost, na és persze magamat. A hideg és a jég ellenéte a hő és a tűz. Annak vagyok a mestere, legalábbis lehetnék, ha teszem azt, lenne egy mentorom, aki nincs. Félő ugyanis, ha elszabadul az erőm, akkor nem csak megégetem a kilincs kapcsán valaki tenyerét, mint Sebastian, hanem tömeggyilkos leszek. Azzal nem tudnék együtt élni. – Takarjuk? – Rajtam még köpeny sincsen, csak a pöttyös ruhám, de azért nem ragadtatom magamat arra, mint az alsógatyás srác, hogy egy szál bugyiban, netán melltartóban mászkáljak itt. Nem csak azért, mert hideg van, azt még talán tudom kezelni, de na, lányként nem csinálunk ilyet! Kapkodom a fejemet, ahogyan Amara faggatja a fiút, én továbbra is a tűzkupolára koncentrálok, hogy ne fagyjunk meg, közben Sun-hi szavai gondolkoztatnak el. – Elolvasztani? Végülis az működhet. Sajnálom, hogy ha nem tudjuk összeforrasztani, de akkor legyen vége, pusztítsuk el! – Intek végül, engem már az sem izgat, hogy a tanárok hova tűntek, noha a srác megadja a választ, ezt hiszem is meg nem is, főleg, hogy kibukik belőle, hogy ő törte el a tükröt. Engem tulajdonképpen már nem érdekel a sellővér-könny fiola, lövésem sincsen, hogy mi lenne a célja, úgyhogy Sun-hi mellé lépek. – Igen, igazad van, nekilátok. Azért ha bármilyen ártót tapasztaltok felőle, húzódjatok fedezékbe. – Én magam a jégtörmelék fölé állok, oda koncentrálom az erőmet, már ha tudok ilyet, a kupola már csak rám irányul, a többiek nyilván nem kezdenek el azonnal fázni, de azt akarom, hogy igencsak forró legyen a hangulat. Aztán ha a sellők nem értenek egyet az egykori tükör megsemmisítésével, azt majd Amarának és Sun-hinek kell lekezelnie. Ha összeütközés lesz velük, az alsógatyás srác vajon ki mellé áll?

//Tűznimfa I.: Elemüknek megfelelő pajzsot idézhetnek akár több ember köré is egy adott területre, mint egy búra, ez véd fizikai és mágikus behatásoktól is, de a támadásokkal egyre gyengül és amíg a nimfa próbálja fenntartani az ő ereje is egyre csökken. (Vízbuborék, tűzgömb, földkupola, eletromosháló, indakupola, árnygömb.)//



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]




...
Vissza az elejére Go down
Miley C. Thompson
Reveal your secrets
Miley C. Thompson
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Nagyterem - asztalok   Nagyterem - asztalok Empty2022-03-13, 15:38




Miley& a bál

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

A srác adott is magyarázatot, meg nem is, szóval voltaképp csak még inkább felcsigázta az érdeklődésemet. Mindenesetre, mivel jelenleg Ginára koncentrál, nem igazán mélyedek bele a faggatásába, de ha még egyszer elkapom valamerre az iskola folyosóin belül, akkor számíthat arra, hogy nem fogom ennyivel beérni. Ő elméletileg Cody, amit hiszek is, meg nem is, de jobban zavar az a része a dolognak, hogy valamilyen szinten elhiszem a meséjét. Miért? Hiszen ismerem Codyt képekről és egyáltalán nem így nézett ki!
Gina válasza hallatán hitetlenkedve horkantok fel, de nem szakítom félbe. Végre van valaki, aki kissé jobban kifejti számomra az okokat és a miérteket, noha arra számítottam, hogy ez nehezebb menet lesz, de örülök annak, hogy tévedtem. Kíváncsi vagyok a fura srác fura történetére, ahogy az is érdekel, hogy voltaképp mi is történhetett az igazi Codyval, aki annak idején részt vett a VMS-en.
 - Visszahozták? - ütközöm meg a lány szavai hallatán és egy pillanatig értetlenkedve meredek rá.  - Vissza úgy, mint a halálból? - kérdezek rá kerek-perec, mert hát ilyesmit nem gyakran hall az ember lánya, még akkor sem, ha egy vadász-családban nevelkedett és olyasmikről is tudomása van, amiről a legtöbb varázslónak és boszorkánynak nem. - Mégis mekkora hatalmad van neked, hogy képes vagy feltámasztani másokat a halálból? - torpanok meg egy pillanatra, őszinte aggodalommal figyelve az arcát. - Fekete mágiát használtál, mi? Tiltott mágiát. Gina, ez még nagyon csúnyán visszaüthet egyszer - sóhajtok egyet, komolyan aggódva a vöröskéért. Nem ismerem a teljes sztorit, szóval joggal feltételezem, hogy olyasmibe ártotta magát, amibe nagyon nem kellene ilyen fiatalon. Még felnőttként sem, nem hogy kamaszként! - A végén a saját vagy az egyik szeretted életével kell megfizetned ennek az árát - világosítom fel. Soha életemben nem találkoztam még olyasvalakivel, aki ezt a mágiaágat használva hozott volna vissza valakit az életbe, de eleget olvastam és hallottam róla, hogy tisztában legyek vele, miszerint az élet életet követel. - És az a fiú, akinek a testében ragadt? Ő ki volt?
Mert itt nem csak Cody az áldozat, hanem az ismeretlen eredetű srác is. Fogalmam sincs, ismerte-e őt Gina, de annyi biztos, hogy súlyosan megfizetett valamiért. Ki tudja, talán ő is a fekete mágiához folyamodott annak idején és ez lett az ára. Mondhatni, a kör bezárult, de csakis számára. Cody és Gina részéről még behajtásra vár a dolog.
 - Hmmm... - nyújtom el az elmélkedést néhány másodperc erejéig, majd rábólintok a javaslatra. - Rendben. De utána töviről-hegyire elmesélsz mindent, oké?
Talán most az egyszer hasznát vehetem annak a tudásnak, amit az állítólagos szüleimtől kaptam a hosszú évek folyamán. Nem szeretnék ugyan én is vadász lenni, de valami haszna még is van ezeknek a leckéknek. A fekete  mágia elméleti síkon való tanulmányozása nem volt ugyan fontos tantárgy az otthoni oktatásomban, de valamilyen szinten mégse tudtuk kikerülni. Apám dolgozószobájában pedig rengeteg ilyen témájú könyv hevert a polcokon.
Végül felérünk a toronyhoz, a jelzés megszűnik, nekem pedig fogalmam sincs azt illetően, hogy ez voltaképp milyen emlékeket is ébreszt Ginában. Egyelőre ímmel-ámmal kutatok csupán, ide-oda benézve, egy-két leplet felemelve, amelyek voltaképp rég nem használt, felesleges kacatokat takarnak csupán, amiket még nem volt idő levinni valamelyik tárolóba és egy ideje már itt eszi őket a por. Teljes csendben nézelődöm, nem fárasztva Ginát a kérdéseimmel, noha azért akadna részemről egy pár...



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Kim Sun-hi
Reveal your secrets
Kim Sun-hi
Hugrabug

TémanyitásTárgy: Re: Nagyterem - asztalok   Nagyterem - asztalok Empty2022-03-13, 14:13




A bál & Sun-hi

[You must be registered and logged in to see this image.]


Azt hiszem Amynek igaza van, csak hát azért kicsit sajnálom a srácot egy szál gatyában, mert azért idekint mégis csak alapból is hideg van, még ha nekünk a kupola adott is egy kis melegséget. Azt se tudja Chloe örökké fenntartani és hát nem épp téli kinti ácsorgáshoz vagyunk öltözve, még úgy se, hogy nekem sincs komolyabban kivágott ruhám, vagy ilyesmi. De az is igaz, hogy ha itt hagyjuk ezt a kupac üveget és a szél szétfújja, akkor még nagyobb is lehet a baj.
- Ha csak nem takarjuk le valamivel... - vetem fel, bár igaz, hogy egy nagyobb fuvallat bármilyen ponyvát arrébb tudna pöckölni. Végül hát sóhajtok, hogy akkor maradjunk, hiszen úgy fest a sellők is a srácra figyelnek most, mármint a maradék kettő, aki úgy fest elég viccesnek gondolja az elárasztott alsóbb szinteket. Mondjuk, ha azt vesszük akkor nem teljesen az ő hibája, ami történt, hiszen a tükör rá is hatással volt és én ha csak picit is a familiárisom miatt, de éreztem, hogy milyen rémes hatása lehet és láttuk is, mit művelt a harmadik sellővel.
- Talán tényleg nem szándékosan tette, akkor segítenünk kellene. - azért a sellők felé és nézek, mert mégis csak nekik kellene ehhez a legjobban érteni, de úgy fest inkább vitáznak a sráccal, mint hogy cselekedjenek, vagy szimplán sejtelmük sincs róla, hogy mi lenne a teendő. Pech! A kis fiolát nézegetem közben, bár nem vagyok valami hozzáértő bájitalok terén, úgyhogy nem tudom, hogy pontosan mit is kellene kezdeni az amúgy kissé undi vér és könny keveréktől. Az átváltoztatásokhoz értek nagyon, de itt most valaminek a darabjaiból kell egészet csinálni és nem átváltoztatni.
- Ötlet? - pillantok a lányokra, mert annyira pici darabokra porlat a tükör, hogy nem tudom, hogyan lehetne összerakni. - Lehet, hogy nem is lehet megjavítani, hanem el kellene olvasztani és megsemmisíteni. A meleget láthatóan nem bírja. - vetem fel, bár könnyen lehet, hogy a sellők ezt nem fogják túl jó ötletnek tartani, mert akkor aztán tuti nem fogják visszavinni a tükröt, nem hogy több darabban, de egyáltalán. Ez viszont már legyen az ő bajuk, nem?

♫ The truth ♫ ₪ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Gina Accipiter
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Nagyterem - asztalok   Nagyterem - asztalok Empty2022-03-10, 09:32






[You must be registered and logged in to see this image.]
Karácsonyi bál &Gina

Hát igen vannak dolgok amik nem változnak. Azt hiszem nem is kell változniuk. Mint mondjuk az én szarkasztikus kissé akasztófahumoromnak, amivel egyszerűen kezelem le a zártosztály kérdést. Bár sajnos sok minden mást nem tudok ilyen könnyen venni. Még ha Codyval tőmondatokban is igen könnyen megértjük egymást. Ami hát Miley számára elég kellemetlen lehet, hiszen ő nem volt ott, és vélhetően semmit nem ért ebből az egészből. Csak hogy van egy srác, aki nem Codynak néz ki, de annak mondja magát, annak ellenére, hogy az újságok a halálhíréről cikkeztek. Ez elég abszurd lehet így belegondolva.
Engem viszont jobban leköt Cody jelenléte, és a tőle kapott ajándék, főként az érzelmi töltete miatt, minthogy hosszas magyarázkodásba kezdjek Miley felé.
De végül Cody itt hagy minket, és újfent magunk maradunk a térkép társaságában. Nem mondom, hogy szívesen hagyom Codyt elsétálni, és mennék inkább utána, de Mileyt sem akarom egyedül hagyni. Valahogy tartozom neki ennyivel. Ő viszont a csillagvizsgáló felé menet már engem faggat az iméntiekről. A válaszba pedig némi rövid csend után fogok bele, mint akinek át kell gondolnia, hogy miről mit mondhat el, és mit nem.  
- Ő Cody. Az igazi. Aki részt vett a VMS-en. De mint említette volt egy csúnya balesetünk, ami kellően súlyos következményekkel járt ahhoz, hogy az újságok a haláláról írjanak, miközben ő mondjuk úgy kényszer pihenőn volt. Én pedig képtelen voltam ezt elfogadni, és olyan dolgokat tettem... a lényeg, hogy ezek a tetteim végül visszahozták őt. Ha másképp néz ki, akkor is ő az. Erre mondta, hogy az úttal nem ért egyet, de visszaadtam az idejét. - nem igazán akarom részletezni, hogy mit és hogyan tettem. Talán azt sem, hogy miért, vagy milyen következményekkel járt mindez. Ez pedig az arcomon is ott van valahol. Talán csak attól tartok, ha Miley ismerné ennél jobban a részleteket már nem úgy tekintene rám, mint most.  
- Most inkább oldjuk meg a térkép rejtvényt. Egyszerre egy probléma oké? - mosolyodok el halványan, amikor felérünk a csillagvizsgálóba.  
Itt pedig el is kezdek alaposabban körülnézni. Belepillantok a teleszkópba is. És mindenhova benézek, ahol úgy sejtem megbújhat valami érdekes. Szó szerint manuálisan, és szisztematikusan kutakodva a helyen.
Használhatnék éppen bűbájt is, ami felfedi a dolgokat, de nem akarok. Most egyszerűen szeretném lekötni a gondolataimat. Nem Ramsey-re, nem Cody-ra, nem Guido Rossira, vagy Maroni családra gondolva. Egyszerre egy rejtély. Egy probléma. Még akkor is, ha jelenleg a raktárajtóra pillantva igen nehezemre esik tartani magam ehhez, és nem a Doxy-incidensre gondolni, amit végül Ramsey mentett meg, és aminek a végén egész kellemes kis pikniket varázsoltunk ide, a csillagvizsgálóba... Most miért is kalandoztam el? Mért tölt el ez most ilyen rossz érzéssel? Mi van velem?
Komolyan meg kell ráznom magam, hogy újra a kutakodásra koncentrálhassak. Carnivora pedig mindeközben békésen felfekszik az egyik kőpárkányra, és onnan figyel minket a maga lusta módján.  


♫ Végtelen tudás - Infinite energy ♫



[You must be registered and logged in to see this image.]
"Nem akarom feledni a fájdalmat.
Az tesz azzá, aki vagyok."
Vissza az elejére Go down
Játékmester
Reveal your secrets
Játékmester
Mesélő

TémanyitásTárgy: Re: Nagyterem - asztalok   Nagyterem - asztalok Empty2022-03-10, 00:27



Karácsonyi Bál (2002)

[You must be registered and logged in to see this image.]


Miley -Gina

A srác valahol szemet forgat Gina zárt osztályos okfejtésére, de inkább olyasmi van benne: "látom te sosem változol" minden rosszindulatot vagy kifejezett rosszallást mellőzve. - Volt egy.. súlyos kimenetelű balesetem ami.. kényszer pihenőre küldött. - ezzel tulajdonképpen nem is hazudik, valamennyire magyarázatot is ad, de nem is fed fel mindent vele. Arra, hogy Miley furának nevezi csak vállat von mint aki ártatlan az ügyben - Csak irreális mennyiségű picsán rúgást éltem már meg. - aztán szórakozottan maga elé néz mint aki hirtelen teret váltott mélyen legbelül végül megcsóválja a fejét Mileyre pillantva - Biztos, hogy nem írnám receptre senkinek! - aztán Ginaval egy kissé elmerülnek egy olyan beszélgetés tőmondataiban amivel szegény Miley-t voltaképp kizárják, de szerencsére a csajszi nem szívbajos és miután ismét csak kettesben maradnak, a srác pedig angolosan lelépett egy csomó kérdést megválaszolatlanul hagyva, Ginanak szegezheti a kérdéseket.
A térkép is ott marad náluk. A jelölés még mindig a csillagvizsgálóba vezet.
Ha elindulnak ezúttal az útjuk teljesen békés és van idejük egy kicsit újra beszélgetni, Miley az összes kérdését rázúdíthatja Ginara. A csillagvizsgálóhoz érve azonban a jelzés megszűnik. Vélhetően innentől jöhet majd a kutató munka odabent...


Sun-hi, Chloe, Amy
[You must be registered and logged in to see this image.]


A tanárok csak nem akarnak elő kerülni. Biztosan van jó magyarázatuk a helyzetre, vagy valami.. jónak tűnő magyarázatuk.. Ki tudja?
Chloe melege mindenkit átjár és ez, és Amy varázslata Sun-hit is teljesen helyre teszik meg a familiárisát. De hiába, ez után a vöröske jogosan háborodik fel, hiszen vele többszörösen úgy nyilvánultak meg a sellők, hogy mostanra beteljen a pohara és elege legyen a hisztikből. Teljesen érthető, ha Karácsonykor nem mások drámájával akar foglalkozni. Ugyanakkor Chloeban felmerülhet, hogy a ha a tűzkupolája ilyen hatással volt a társaira, talán képes lehet a Nagyteremben lévőknek is segíteni valamiképp..
Amy fejtegetésére a legidősebb sellő felélénkül és egy apró jégfiolát varázsol elő. A húgának megsimítva arca ép felét, gyűjt egy keveset a könnyeiből és a testvérük okozta sebből szivárgó véréből. Majd Sun-hinek nyújtja bocsánatkérő képpel. Úgy tűnik tényleg megkukult szerencsétlen.
A srác kissé meglepetten néz Amyre, nagyjából azzal a "honnan tudsz te ennyi mindent?" arckifejezéssel, de hamar lekopik a képéről a kifejezés amikor a tanárokról kérdez és kissé megütközve nézi a távozó Chloet meg úgy az egész helyzetet. - Ömm... Nem tudtátok? Hóborc rászállt Myrtle-re és egy fagyönggyel kergette végig a pincén... Mindent elárasztottak. A tanárok őket kergetik. - valahol olybá tűnik, a srác ezen még egészen jól el is szórakozna de a legidősebb sellő dühödt arccal mutatja fel a kezét és szorítja azt ökölbe mire a srácból kifut a levegő és majdnem! felsikkant.   - Jó jó én voltam! Véletlenül törtem el oké?! - sóhajt egyet megadóan - A vízi, tengeri ereklyék lennének az egyik vizsgamunkám csak.. Hát elszúrtam. Gondoltam meg tudom javítani, de nem gondoltam hogy a hatása alá kerülök majd. Odalent teljesen másképp működött.. - ismeri el kelletlenül. Közben persze Sun-hi és Amy ha akarják össze dughatják a fejüket a megkapott sellő-könny-vérrel kapcsolatban. A legkisebb és a nővére láthatólag a srác faggatásával van elfoglalva.




A hozzászólást Játékmester összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2022-03-13, 00:00-kor.
Vissza az elejére Go down
Amara Hope Wilson
Reveal your secrets
Amara Hope Wilson
Hugrabug

TémanyitásTárgy: Re: Nagyterem - asztalok   Nagyterem - asztalok Empty2022-02-28, 22:10



[You must be registered and logged in to see this image.]

Amara  karácsonya

[You must be registered and logged in to see this image.]

Hiába, hogy van háttérfogalmam miféle tükörről lehet szó, és sejtésem is volt, hogy a hó nem hó, még így is nagyon bénácskán nuncsakuztam és leginkább a megidézett ijesztő farkas és a familiárisom oldotta meg a dolgot, mintsem én. Persze igazából ha nem tettem volna magam a kis dadogós szürke egér kategóriájába, akkor elismerhetném, hogy igen is tettem hozzá a boldogulásunkhoz, de hát ez még odébb van.
- Jajj! - nyögök fel kicsit, amikor látom a varázslat ívét visszapattanni Sun-hi familiárisára, hiszen fogalmam sincsen, hogy szerencsés voltam és nem szerencsétlen. Amikor olyan csúnyán bánik az egyik sellő Chloeval már erősen gyűlik a gombóc a torkomba, ha velem bántak volna így, akkor lehet, hogy eltört volna a mécses, ahogy a legfiatalabb sellőnél meg is történik. Chloe tűze ad egy kis erőt és bátorságot, az arcom kissé kipirul, a külsőmről pedig lefoszlik minden és az eredeti, világosszőke hajammal és halványan kirajzolódó mintáimmal szusszanok egyet és próbálom összeszedni a gondolataimat.
- N-nem e-egyszerű tükör. V-varázstárgy. O-olvastam ehhez ha-hasonlóról, a sz-szilánkja, p-porja a le-legrosszabbat v-váltja ki az e-emberből. - megállok egy kicsit, nagy szemekkel megbámulva az egyetem végét koptatható fiút, már nem azért, mert vonzó, csak... csak mert meglep, hogy alsógatyában egy fiatal srác jelenik meg előttünk a lefoszló ruhák alól.
- D-de h-hogy törted el? É-és h-hogy tudjuk összerakni? A m-mondában a-azt hiszem a k-könny segített, de n-nem kereshetjük m-meg mindenkinek a sz-szerettét és n-nem is h-használhatunk mindenkin F-finitét. - gondolkozom hangosan, egy kicsit szorongva attól, hogy nem fogunk megoldást találni és a nagyteremben már így is kezdődött kitörni a káosz, amikor eljöttünk. Amikor a két lány faképnél hagyná az egész helyzetet és Chloe még a kezét is nyújtja felém először puhán kinyújtom és elfogadom, de aztán még se moccanok, ha húzna.
- N-nem hagyhatjuk itt az e-egészet, h-hiszen a N-nagyteremben is h-havazott, mi van, h-ha az egész iskolát el-elbájolja a Tükör? - ragaszkodom és a zsák felé fordulok, vajon vissza tudjuk lapátolni úgy, hogy ne nyúljunk hozzá, hogy tovább vihessük? Nem csak a lányok baja, hogy nem tudják visszavinni a tükröt, hanem a miénk is.
- É-és... Hol a f-fa-francba vannak a t-tanárok??? - ugrik vissza a tekintetem az alsógatyás srácra afféle végszóként.


[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]
Az otthon egy érzés,
amikor tartozol valahova, és kellesz valakinek.
Vissza az elejére Go down
Chloe Blackmore
Reveal your secrets
Chloe Blackmore
Hugrabug

TémanyitásTárgy: Re: Nagyterem - asztalok   Nagyterem - asztalok Empty2022-02-27, 13:55



[You must be registered and logged in to see this image.]

A karácsonyi bál & Chloe

[You must be registered and logged in to see this image.]

A legidősebb sellő segít feltápászkodni, amit nem köszönök meg, de legalább elfogadom nagy felháborodva. Érdekes, hogy rajtunk kívül már senki nincs a közelben, csak a furcsa krampusz. Engem ez érdekel leginkább, és hogy hol vannak a tanárok. Egyáltalán mi történt az iskolával? Amy továbbra is látványmáguskodik, miközben én felhúzom a tűzkupolát. Bármilyen is közöm van az elemi hőhöz, nem viselem túl jól a hideget, a meleget annál inkább. Üdvözült mosollyal veszem tudomásul, hogy sikerült magunkat megvédenem a kupolával, már senki sem fázik annyira. Az pedig kevésbé érdekel, hogy ez esetleg gond lehet a sellőknek, hiszen a víz az elemük, ellentétben velem. A sellők családi drámája most nem izgat különösebben, csak a kisgatyás srác, aki elég szemrevaló. Az ékszerből nyilvánvaló lesz, hogy ő a tolvaj. Azt nem tudom, hogy ő is sellő-e, vagy csak valaki, aki le tud menni közéjük, de hogy őt vádolják a tükör ellopásával az már mindenkinek leesik. Közelebb lépek a zsák hóhoz, amely mélyén már kezdem felfedezni a tükör szilánkjait..       – Én csak azt nem értem, hogy minket miért kellett belekeverni? Nincsen jobb dolgotok karácsonykor, mint egymás haját tépni? – Rázom a fejemet, csengő hangom nem titkoltan vádló. Felborzolom kissé vörös tincseimet, a jótékony melegtől éppenúgy szerteszét állnak, mint egykor Sebastian közelében. A zsebembe süllyesztem az ujjaimat, s megkönnyebbülten lélegzem fel, még megvan a tőle kapott fülbevaló. Igaz, nem írt rá feladót, mégis rá kell tippelnem. Nem vagyok itt még régóta, más titkos lovagokról nem tudok. Meg kéne keresnem, ha helyreállt a rend, és kiderült, hogy hol van mindenki más. – Ahha, menjünk be, végülis a tükör megvan, nem a mi dolgunk, hogy hogyan illesztik össze.. – Felelem zord pillantással, jóváhagyva Sun-Hi ötletét. Én aztán simán provokatív vagyok. Nem így készültem erre a mai bálra, s bár hugrabugosként tudok alkalmazkodni, ez még nekem is sok. Nyújtom a kezem Amy felé, még esetleg meghallgathatjuk a fickó magyarázatát, de esetleg bent jobb lenne.


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]




...
Vissza az elejére Go down
Kim Sun-hi
Reveal your secrets
Kim Sun-hi
Hugrabug

TémanyitásTárgy: Re: Nagyterem - asztalok   Nagyterem - asztalok Empty2022-02-23, 13:07




A bál & Sun-hi

[You must be registered and logged in to see this image.]


Erőtlenül bólintok Amynek, egyelőre ennyi telik csak, amikor már nálam a familiárisom és próbálom kicsit átmelegíteni, de nem megy könnyen. Olyan hideget érzek, mintha nem lennék rendesen felöltözve, vagy túl hideg lenne itt, bár egyébként is tény, hogy kijöttünk csini ruhában, úgyhogy még egy kabát bőven elférne rajtam. Próbálom azért összeszedni magamat, hiszen így még csak segíteni se tudok érdemben a többieknek, de most úgy érzem, hogy a legfontosabb az, hogy segítsek a makinak, akkor én is jobban leszek, ha ő is. Chloé melege viszont határozottan jót tesz, érzem, ahogyan lassan végre kicsit átmelegszünk, és azért próbálom felfogni magam körül azt, ami történik, hogy a por lehet a tükör, de össze lett törve. Vajon véletlenül, vagy szándékos volt és miért akarta a srác kiszórni innen? Zavarosnak érzem még, és próbálom keresni az okokat, ami egyelőre nem sikerül, úgyhogy érdekes lesz az a magyarázat.
- Azt jól teszed! - bököm ki, amikor már sikerül felállni hála Chloe melegének, de a makit még mindig szorongatom, hogy biztosan jobban legyen és még véletlenül se akarjon megint beleugrani az összetört tükördarabokba, hiszen úgy fest erről van szó. - Egyáltalán hogyan tud egy tükör... felszívódni? - hiszen a harmadik sellő lányba láthatóan valahogy beleette magát a mágia, valami sötét mágia, hiszen totál kifordult magából és jó eséllyel ez történhetett másokkal is a bálteremben. De miért és ki akart ilyen káoszt szítani, vagy ha nem is akarattal tette, akkor miért nem szólt valakinek, hogy elszúrta? És egyébként is... hol a fenében vannak a tanárok, prefektusok, akik ténylegesen tudnának tenni is valamit. Viszont legalább attól nem jövök komolyabban zavarba, hogy a srác szegény eléggé hiányos öltözetben ácsorog, hiszen a pályafutásomat az iskolában fiúként kezdtem és hát... volt időm hozzászokni az alsónadrágban mászkáló srácokhoz, bármennyire is igyekeztem mindig nem odanézni. Meg hát amúgy bizonyára ő is fázhat idekint így már. Ha lenne nálam valami átadható, akkor odaadnám, de nekem is elkélne egy kabát, ha nem lenne Chloe melege.
- Talán először beljebb mehetnénk, ha ezt az izét nem fújja szét a szél. - vetem fel, mert mondjuk az se lenne jó, ha őrizetlenül hagynánk a tükör darabkáit, aztán valaki eltalálná vinni, vagy tényleg egy kisebb fuvallat fújná ki innen.

♫ The truth ♫ ₪ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Miley C. Thompson
Reveal your secrets
Miley C. Thompson
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Nagyterem - asztalok   Nagyterem - asztalok Empty2022-02-22, 17:00




Miley& a bál

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

 Ha ismerném Ginát már évek óta, akkor én aligha hunynék szemet a famíliárisa viselkedése felett. Eleget olvastam már ezekről a lényekről ahhoz, hogy tudjam róluk, miszerint a tulajdonosuk egyfajta megtestesülései... Vagyis, a lelkük kivetülései. A kis állatot elfigyelve pedig a vöröske igen komoly szeretethiányban szenvedhet, ami az igazat illeti. Bár, erről - úgy gondolom - a tanulók többsége képes lenne sikerkönyvet írni. Engem ugyan szerettek a "szüleim", de ők mindig is mást láttak bennem, mint ami vagyok. Nem a gyereket, hanem a lehetőséget. Nemrég pedig az is kiderült előttem, hogy végtére is mi okuk volt minderre... Nem a vér szerinti gyermekük vagyok, soha nem voltam az. Csupán szükségük volt valakire, aki idővel kitanulja a szakma csínját-bínját és tovább viszi a nevüket.
- Hogy mondod? - kapom fel a fejem sűrű pislogások közepette a srác szavai hallatán, habár ebből nem pont arra következtetek automatikusan, hogy meghalt volna. Esélyesen eltűnt a lány életéből, ez pedig igen sokat megmagyarázna számomra Gina viselkedését illetően. Azt ugyanis elég hamar sikerül megállapítanom, hogy ők ketten fontosak egymás számára. Valami kötelék van köztük, arra a nyakamat merném tenni.
- Rettentő fura vagy, mondták már? - pillantok a magát Codynak nevező fiúra, amikor a felejtésről kezd el papolni. A hangja annyira... áh, nem is tudom... komor? Mintha lenne valami a háttérben, ami miatt tapasztalatból beszél. Engem pedig kifejezetten kíváncsivá tesz az ilyesmi. Izgatottan fészkelődni is kezdek tehát a helyemen, magamban felkészülve arra, hogy isten bizony, kifaggatom. Nem is foglalkozom tehát egyelőre a griffendéles lány hozzám intézett szavaival, helyette a fiú arcát fürkészem. Vajon mennyi minden járhat a fejében ebben a pillanatban?
- Ti meg miről beszéltek? - kapkodom a fejem ide-oda Gina és a nemtudomhogyCodye-gyerek között. - Milyen út? És mégis mit jelentsen az, hogy visszaadta az idődet?
Kezd határozottan elegem lenni a rébuszokból és immár határozottan úgy érzem, hogy nekem tudnom KELL arról, mi is folyik a háttérben pontosan. A szavaik bőven elegendőek számomra ahhoz, hogy felkeltsék a figyelmemet, de arra már nagyon is kevesek, hogy leszűrjem belőlük a lényeget. Elég bosszantó az embernek a saját tudatlanságával szembesülni néhanapján.
- Nem tudom, hogy kinek szól - csóválom meg a fejem, miközben átveszem a térképet tőle. - Igazság szerint bárkié lehet. Nem névre szóló - vonom meg a vállam, miközben azért végigfut az agyamon, hogy nem ártana nekem is megkeresnem a macskámat. Ő az egyetlen barátom immár évek óta és jelenleg fogalmam sincs arról, merre lehet pontosan. Kezdek aggódni érte. Amilyen jámbor néha, valaki simán felkaphatta és magával vihette.
Eközben a továbbrasetudomhogyCodyeő-gyerek mozgolódni kezd, végül feláll a helyéről, én pedig meglepetten pillantok fel rá. Végül kereket old, én és Gina pedig ismét kettesben találjuk magunkat.
- Vagy akár ki is faggathatlak menet közben - mutatok rá a tényekre, majd állok fel a helyemről és vetek egy töprengő pillantást a pergamenre, hátha változott valami időközben a papiroson. - Mégis mi a hét pokolról beszélgettetek? - szegezem a kérdést a vörös hajú lánynak, majd indulok el abba az irányba, amerre a térkép mutatja. - Mit jelent az, hogy visszaadtad az idejét? - Azt hiszem, ez a mondat az, amely leginkább megragadta a figyelmemet... - És mi a pontos oka annak, hogy Codyként mutatkozott be, de nem ő az? - vonom fel kérdőn a szemöldököm. Ha kívánhatnék, esélyesen azt kérném, hogy a bennem kavargó összes kérdésre választ kaphassak...



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Gina Accipiter
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Nagyterem - asztalok   Nagyterem - asztalok Empty2022-02-22, 14:31






[You must be registered and logged in to see this image.]
Karácsonyi bál &Gina

Valóban nem tűnik fel a párhuzam. Carnivora szeszélyes lény. Azt teszi, amihez kedve van, akkor amikor kedve van, és azzal akivel kedve van. Többnyire nem nagyon foglalkoztatják az emberek, de akadnak kivételek, mint Cody esetében is.
Egyébként a drága macskám most egész békésnek tűnik, és elégedetten kezd dorombolni, amikor Cody végre elkezdi masszírozni. Láthatóan tetszik neki a dolog.
- Kellemetlen volt. - hagyom rá Codyra. Nem igazán értve a szóvicc mibenlétét. Egyszerűen csak hiányzott, és ezt nem tudtam elviselni. Még valakit nem veszíthettem el. Talán ezért is léptem arra az "útra". Úgy nincs választásom, ha vissza akarom őt kapni. Minden szalmaszálba bele kellett kapaszkodnom, akármilyen áron. Azzal ugyan nem vagyok tisztában, hogy Cody apja pontosan mit is tett a lélekdarabokkal, honnan szerzett hozzá testet, vagy úgy egyáltalán. Csak örülök, hogy állta annyira a szavát, hogy visszaadta nekem az unokatestvérem.
- Ha nem tudsz magadról még vidám is lehet. De ne aggódj, nem most tervezek beköltözni a zárt osztályra, bár egyesek szerint már most ott lenne a helyem. - nézek Cody felé némi öniróniával. Majd Miley felé fordulok.
- Kösz, de ha elfelejtem, hogy mért kéne fizetnem, könnyen hoppon maradsz. - vigyorgok rá, nyilván nem komolyan gondolva az egészet. Őszintén szólva csak gyenge pillanataimban jut ilyesmi az eszembe, és szinte rögtön el is hessegetem magamtól. Egyrészt mert úgysem tenném meg, másrészt mert nem is tehetem. Ki kell derítenem még egy rakás dolgot. És igen, ebben van némi bosszú vágy is, de inkább az erős igazságérzetem. Válaszokat kell találják. Ez pedig nem megy, ha elfelejtem a kérdéseket.
Elnézem, ahogy Miley és Cody bemutatkoznak egymásnak, és nem szólók közbe. Nem igazán tudnám megmagyarázni Miley számára jól, hogy azért nem képelem fel Codyt, mert ő tényleg ő. Éppen csak meghalt, ahogy Miley mondta is, aztán én szépen szövetkeztem a gonosz Mortimerekkel a feltámasztására. Ez elég idiótán venné ki magát. Meg elég hihetetlenül is. S mivel Cody nem különösebben ragozza ezt a dolgot túl, nem kezd magyarázkodásba, ezért én sem.  
- Azt hiszem az idő nagyon furcsa dolog. Mindig sokkal többre lenne szükségünk, mint ami rendelkezésünkre áll. - mosolyodok el halványan. Az útról pedig nem akarok újabb vitába bonyolódni, így ezt a részt most sikeresen el is engedem.
- Én szeretem megérteni a dolgokat. De el kell ismernem az ünnepekkel nem haladok túl jól. - vigyorgok vissza Miley felé.
Carnivora lényegében békésen hagyja, hogy letegyék a földre, de azért nyávog egyet a nem tetszése jeléül. Szerintem ő lustasága még maradt volna ott, ahol volt.
- Ismersz. Én és a "hülyeség" össze vagyunk nőve. - vigyorgok még Codyra. Egy pillanatig nagyon is szeretném megállítani. Szeretném ha velünk tartana. S ha egy picit meg is emelkedik a kezem Cody-é után, szinte azonnal le is engedem, mielőtt hozzá érnék. Végül is csak utána nézve, hagyom, hogy elnyelje a folyosó.
Végül Miley felé fordulok.
- Akkor talán kideríthetnénk a térkép titkát, miközben csinálunk egy-két hülyeséget. - jelentem ki, éppen annyi komolysággal, hogy ne lehessen tudni, hogy az utóbbi tagmondatot viccnek szánom, vagy tökéletesen komolyan gondolom.  


♫ Végtelen tudás - Infinite energy ♫



[You must be registered and logged in to see this image.]
"Nem akarom feledni a fájdalmat.
Az tesz azzá, aki vagyok."
Vissza az elejére Go down
Játékmester
Reveal your secrets
Játékmester
Mesélő

TémanyitásTárgy: Re: Nagyterem - asztalok   Nagyterem - asztalok Empty2022-02-21, 14:18



Karácsonyi Bál (2002)

[You must be registered and logged in to see this image.]


Miley -Gina

Talán Gina számára ez nem is tűnik fel, de a srác erősen párhuzamot tudna vonni Carnivora közvetlensége és "felszólítás" jellegű megnyilvánulása között, miszerint "foglalkozz velem" és a lány időnkénti kicsapongásai között amik szintén valami hasonlóról mesélnek. De minden fennakadás nélkül kezdi a nagymacska vállait nem is igazán simizni, inkább átmasszírozni. Közben persze a két lányra figyel. - Kellemetlen lehetett, hogy két évig sehol nem volt ez a lelkiismeret. - fűzi tovább szóviccnek szánva a dolgot. Miley össze rakhatja a képet, hogy ezek szerint két évig nem volt forgalomban a srác. Amikor pedig a felejtésátokkal kezdenek dobálózni egy kissé szomorúvá válik az arca, mintha köze lenne egy esethez.. és mondhatni szigorúvá, bár a hangja nyugodt marad - Nem hiszem, hogy a felejtés bármire is megoldás. Ráadásul a rosszul elvégzett varázslat visszafordíthatatlan károkat okozhat. Nem hiszem, hogy a Mungó elmeosztályán akarnád végezni bezárva, nem tudva magadról semmit. Nem egy vidám hely. - Azért bármennyire nyugodt is, van egyfajta intés a mondandójában inkább Mileynek címezve, hogy annyira ilyesmivel ne kísérletezgessen, főleg ha nem biztos a dologban. Gina kérdése azonban furán hat és látszik rajta, hogy elgondolkozik, mire lehetne szüksége. Inkább hagyja elúszni a kérdést. Sőt azt is hagyja, hogy Miley kipuffogja magát. - Örülök a találkozásnak Miley C. Thompson. - mosolyodik el végül kissé talán szemtelenül, mint aki nem kívánja sem cáfolni, sem igazolni magát, de még csak bocsánatot sem akar kérni amiért egy "halott" névét használta. Aztán átadásra kerül az ajándék és Gina amikor elő szedi a rajzot és átadja a srác csak halkan sóhajt egyet. Nézi egy pár pillanatig. - Igazából.. - kezdi elgondolkozva - időre volt szükségem. És.. Bár az "úttal" sosem fogok egyet érteni.. - Ginara villan a tekintete jelentőségteljesen. - Vissza adtad az időmet. - ismeri el némiképp megadóan. Ennyit arról, hogy Gina nem tudott volna semmit adni. Aztán a térképre terelődik a szó meg Ginara és az "ünnepi szokásaira" és az ingerültségre. Egy pár pillanatra tanulmányozza az átnyújtott pergament. Végül vissza nyújtja - Ez azt hiszem nektek szól. - kiemeli óvatosan az öléből Carnivorát és a négy lábára állítja, ő maga pedig feláll, mint aki indulni készül, a törpe erszényes is átugrik a karjára és felfut a vállára. - Nem kell érteni a Karácsonyt. Mindenkinek mást jelent és van ahol nem is ünneplik. Van ahol mások a szokások. - vállat von. - De ma legálisan lehet csavarogni a kastélyban este. Csináljatok közösen valami... nem hülyeséget és veszélyeset. Hátha új barátságok indulnak. - megborzolja még Gina vörös loboncát és azzal ő tovább is állna az egyik folyosó felé. Ott maradnak a térképpel újra ketten.


Sun-hi, Chloe, Amy
[You must be registered and logged in to see this image.]


Szerencsére Amy baglya remekül manőverez és amúgy is hírhedten jó vadászok, így képes megtenni, hogy röptében nyúl a makiért és ki is tudja emelni, nem kell a hóba bele tapicskolnia és úgy tovább rugaszkodnia. A maki pedig megússza a bagoly karmokat maximum karcolásokkal. Így nem kell Sun-hinek szerencsére bele nyúlnia semmibe.
Sun-hi érzi ahogy kúszik a hideg, de azt is érzi hogy tud ellene küzdeni, ha olyasmikre gondol, amik valaha megmelengették, független attól, hogy mára esetleg már inkább szomorú, vagy nagyon boldog érzések, emlékek ezek.
Amy varázslata létre jön, de vagy amiatt, mert újra kellett kezdenie, vagy amiatt mert a hókupac valójában jégtükör szilánkok és annak pora a varázslata mondhatni vissza sül, a makit telibe találva. A familiárison lévő hó lepereg, mintha ledobta volna a bundája és vissza szállhat belé némi élet is, de olyan mintha még mindig át lenne hűlve.
A maradék két sellő döbbenten és kissé megsemmisülten és nem mellékesen kissé töketlenül néznek a testvérük után, a legidősebb segít Chloenak felállni bocsánatkérően. Végül éppen elkapja a pillanatot, amikor Amy illúziója szerte foszlik és a krampusz ezen felbátorodva újra felhúzná a nyúlcipőt. Határozott mozdulattal fagyasztja a lábát a kőpadlóhoz a delikvensnek. Aztán a legkisebbhez fordul hogy őt is felhúzza a földről, akit láthatóan nagyon össze tört, hogy a testvére így megpofozta. Minden szégyen érzet nélkül pityeredik el. Az arcán patakokban folynak a könnyei és a testvére által felsértett sebből a vére is szivárog. Chloe tűzgömbje a szívétől indul és villámsebességgel növi ki magát és olyan erőteljesre és nagyra sikerül, hogy gyakorlatilag  a jelenlévők kivétel nélkül a gömbön belülre kerülnek. Ahogy a kupola növekedett és mindenkin végig söpört, a sellők azért kellően megrettennek, hiszen nincsenek jóban a tűzzel, de épp csak kipirulnak mintha megkapta volna őket a nap. Amynél hasonló az eredmény, bár nála a metamorf képessége miatt ki tudja ez hogy fog kinézni. Sun-hi és a makija határozottan úgy érzik, mintha egy kellemes kandalló közelébe kerültek volna ami most jótékonyan melengeti őket, kívül, belül. Amikor a krampuszt érte el a tűzgömb, nos.. talán ő járt a legrosszabbul, neki ugyanis leperzselte a jelmezét és most.. egy megégett alsógatyás, trikós, egyetemista srác néz szembe velük. Olyan fiatal felnőtt, végzős korú lehet. Jó nagy jelmeze volt, mert hogy a figura se nem nagydarab, de még csak nem is ijesztő. Cserébe van benne valami furcsán kellemes és vonzó.
Chloe viszont azt érezheti, hogy a zsák "havon" bár gyönyörűen csillog a kupola fénye, olyan mintha fogságba próbálná ejteni a meleget és a fényt. Az ő melegét és fényét. És ekkor a legkisebb felsikkant - Ő volt az!.. Te loptad el a tükröt. - a szája elé kapja a kezét és a zsák hóra mered - Akkor tényleg ez a tükör?! - felmérgelve magát mered a fiatal srácra és meg is indulna felé, ha a nővére nem fogná meg és csóválná meg a fejét, hogy ne. Úgy tűnik tényleg a torkára lett fagyasztva a szó. A srác pedig kissé olyan mintha most térne magához és a sellő hangjára eszmélne csak fel - Meg.. megmagyarázom! - emeli fel a kezeit lényegében védekezően és bizony a csuklóján ott fityeg egy ezüst karkötő neki is.

//Határidő: feb. 28 - márc. 01


Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets

TémanyitásTárgy: Re: Nagyterem - asztalok   Nagyterem - asztalok Empty


Vissza az elejére Go down


 
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
 Similar topics
-
» Nagyterem
» Nagyterem
» Nagyterem
» Asztalok
» Asztalok

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Földszint-
Ugrás: