2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Az iskola melletti tó és annak partja. A tóban veszélyes lények élnek, télen is csak ritkán fagy be a felülete hiába állóvíz, hála a tó mélyén élő sellők és más lények mágiájának.
- Nekem tetszik! – Vágja rá Treat, aki láthatóan már kezdi nagyon unni a körülményes tervezgetést. Talán csak túl magas neki, hogy mi is történt az ősökkel, de úgy fest, most ketten osztozunk a bőrömön. Én magam örülök neki, hogy Corvus is azon van, hogy menjünk el Missyhez, mert egyrészt felnőtt, másrészt korban, és érzelmileg közel áll hozzánk, szereti Kathrine-t, esélyes, hogy mindent megtenne azért, hogy segítsen nekünk. Mivel Treat már beszélt helyettem, én csak bólogatok. Amikor a tündérlány sürgeti a dolgot, én fel is pattannék, miközben Maise keze Kath hátsóját illeti, amin most csak csúnyán nézek, inkább legyünk túl mielőbb az egészen. Ha már az életvizes megoldásom nem életszerű, és nem megyünk ki a sötét nagyúr birtokára, akkor ez az Ispotályos marad egyedüli reménynek, hogy találunk magunknak kómába esetteket, vagy netán frissen elhunytakat, akiket be tudunk vetni az ügy érdekében. – E-ggen, nem éppen egyszerű így, hogy Missyt is ki kell játszani, de nem tudom, én már teljesen kifogytam az ötletekből. Csináljuk. – Valahol igaza van Ginának is, kissé elkeserítő a helyzet, valamit tennünk kell az ügy érdekében, hogy mielőbb mindenki a saját testében legyen. Enyhén szólva is megugrok, ahogyan Katie már teljesen pasinak néz ki a víztükör szerint. A két griffendéles csajra csak csúnyán nézek, el is hesegetem őket. Felmerül bennem, hogy megfogjam a kis barátnőm kezét, de attól félek, onnantól mindenki valami langyinak nézne, és nem mosnám le magamról. Mégis Kath mellé lépek, és megnyugtatóan a vállára teszem a kezemet. – Ez.. nem fog így maradni, megoldjuk valahogy. Azonnal Missyhez. Maradjon az eredeti terv, és elmondjuk neki az igazat. Ha valaki, akkor ő értheti meg. Minek ezt cifrázni? – Ha a többiek is benne vannak, akkor már indulok is, tényleg nincsen mire, kire várni.
Úgy tűnik, hogy tényleg túláradunk a terveket és információkat illetően. Valahogy egyszerűsíteni kéne a dolgokat, de ez egy cseppet sem egyszerű szituáció, és amire készülünk, az meg pláne nem az. Alapos tervezést, és megfontolást igényel a dolog, hacsak nem akarjuk, hogy a Mungóban kapjanak rajta valami sötét testcserés szertartás közepette. Abból finoman szólva se lenne egyszerű kimagyarázni magunkat. Esetemben pláne nem. Corvus szavaira csak megadóan feltartom a kezem. Rendben. Inkább ne ragozzuk, hogy ki kinek és hogyan árthat. Ez a helyzet mindenkinek egyformán rossz. Szóval jó lenne rövidre zárni, amennyire lehet ezt a testosztozkodást. Amin persze a kapkodva összerakott tervek nem feltétlen segítenek. - Biztonságos helyen a kastélyban. De ha Missy visz minket be a Mungóba, akkor lényegében nincs is rá szükség. Ám az még mindig kérdés, hogy honnan és hogyan akarunk életvizet szerezni, a testcseréhez. Vagy ki is várhatjuk a teliholdat. Ha jól értettem az kell, ahhoz a testcserekőhöz. Akárhogy is, fontos lesz az időzítés. Nem kapkodhatunk. - próbálom meg kicsit hűteni a kedélyeket, hiszen van, aki máris indulna a gyengélkedőre tanulmányi túrát indítani. S bár általában Corvus szokott rámutatni a tervek gyengepontjaira, ezúttal úgy érzem muszáj belekérdeznem a kivitelezésbe, még mielőtt belefognánk a végrehajtásba. - De ha Missy visz minket tanulmányi túrára, akkor kérdés, hogy a Mungóban, hogy rázzuk le, jutunk be egy osztályra, ahol semmi keresnivalónk, emeljük el a testeket, és térünk vissza engedelmesen Missy mögé, mintha mi sem történt volna, és csak puszta költői véletlen lenne, hogy a felbukkanásunkkal együtt testek tűntek el? Netán magát a szertartást is az Ispotályban végezzük, és tegyünk úgy, mintha egy csodával határos gyógyulás véletlen szemtanúi lettünk volna? - próbálom egyúttal tovább is gondolni a dolgot. De lássuk be, akárhogy csavarjuk, ez egyszerűbb biztos nem lesz. Arra pedig egyikünknek sincs szüksége, hogy emberrablással vádoljanak meg. Jobb esetben. Ergo, valahogy le kell védenünk magunk, és elaltatni a ránk vetülő esetleges gyanút. Ez az egész annyira hiányzott nekem, mint egy rohadt púp a hátamra, így az utolsó évembe, amikor terv szerint tényleg csak békésen tanulnék, és kész. Vajon lesz egy normális, unalmas évem valaha a Roxfortban? Felejtsétek el. Költői kérdés. - Nem szívesen mondom, de ebben a kérdésben van valami. Át kéne gondolnunk. - még engem is meglep a belőlem kiszóló hang. Azonban nem csodálkozhatok ezen túl soká, mert hirtelen elkezdenek beszólógatni nekünk, vagyis MB és Kath számára. Ami elég drámai fordulatot hoz a tükörbe, vagyis tóba nézéskor. Remek. Már nem csak mi látjuk azt, amit nem kéne. Ez elég idegesítő, és aggasztó is. Meglehet nem kéne itt ácsorogva maradni, amíg ki nem derítjük mi ez, és visszafordítható-e egyáltalán. Ugyanakkor mégis a tóparthoz sietek, hogy megnézzem, nem-e Melissa néz vissza rám is? Az elég kellemetlen lenne. Legalábbis számomra. Bár akkor legalább nem engem vádolnának kómás betegek ellopásával, ha odáig jutunk... Végül is mindennek lehet haszna, csak adja Merlin, hogy ne ragadjunk ebben a formában. Senkinek sem hiányzik a tisztelt őseink kinézete. Köszönöm, de tökéletesen elégedett vagyok a sajátommal. Még ha Melissa sokkal szebbnek is gondolja saját magát nálam. - Ez tényleg drámai. De talán vonuljunk vissza egy kevésbé nyílt, és zsúfolt területre. - adja meg a javaslatot, ez egyszer puszta véletlenségből tökéletes egyetértésben velem Ben felmenője.
Őszintén szólva nekem elég sok ez az információ mennyiség, hogy mindent megértsek és átlássak. Ben az, akire próbálok figyelni és amikor megszólal egyértelműen érzem, hogy ő beszél és nem az a fura idős fickó, akitől feláll a szőr a karomon is. Lágy pillantással fordulok Ben felé legalább néhány pillanatra és ha nem szellemek lennének a testünkben, mint valami paraziták még meg is ölelném, hogy kicsit mindketten jobban érezzük magunkat. Csak hát ki tudja, hogy az a hülye pasas mikor venné vissza az irányítást és markolna rá a hátsómra, vagy a jó ég tudja. Az úgy már egyből rém kellemetlen lenne. - Látom, neked legalább vág az eszed kölyök. - pillant helyettem Bryson Corvusra, aki megérti, hogy bizony az őseink azért eléggé megtudnák nehezíteni az életünket, ha megpróbálnának eljátszani minkat és a kapcsolatainkat szétzilálnák, vagy mondjuk hazavágnák a továbbtanulási lehetőségeinket stb. Azért van olyan átmenet, amivel igenis elérhetik, hogy ne legyen gyanús, hiszen Ben is volt idő, amikor kimondottan kifordult önmagából a szülei halála miatt és senki se gyanakodott rá, hogy valami szellem szállta meg. A hosszú beszédre Ginától kissé ráncolom a homlokomat. Bonyolultnak tűnik nekem és picit soknak is, Corvus ötlete a maga egyszerűségében közelebb áll hozzám. Missyt talán meg lehetne győzni, hogy bejussunk vele a Szent Mungóba. - Szerintem Corvus ötlete jó lehet. - bólintk végül, hogy hangot is adjak a véleményemnek, amikor jön a hátsóra paskolás. Bevallom a rokonom rém furán viselkedik. Mármint Missy mesélt a Benedict családról és ott volt a bátyám is, no meg Misha szerint is nagyon hűvös és kimért alakok, de ez a nő... néni úgy viccelődik, mintha... a jó ég tudja, kicsit visszaköszön belőle MB akkor is, amikor nem MB. Van ennek bármi értelme? Már épp moccanék, hogy induljak, hogy akkor megkeressük Missyt, nem is nagyon figyelek az odaszóló lányokra, csak azt veszem észre, hogy a tó felé ráncihál MB, vagy Nevena? A jó ég tudja már! Ahogy belenézek a víz tükrébe ijedten kezdem el tapogatni az arcomat, de a hajam még mindig hosszú, legalábbis én úgy érzem a kezemmel, mégis a tükörképemnek nem az. - Ez... ez meg mi? Csináld vissza.... csináld vissza! - egy leheletnyit ez az a pont, hogy kezdek hisztérikussá válni, mintha Bryson tehetne az egészről és ő intézte volna el, hogy mások őt lássák kívülről. A többiek ezek szerint engem látnak, de mindenki más nem... Ez nincs rendben, hogyan megyek órára, hogyan megyek Missyhez? És bárki más, a szobatársaim? Még a szobámba se mehetek csak úgy vissza, a Kövér dáma sem enged majd be, és ha mégis, hát nem mehetek fel a lány hálókba, mert kissé feltűnő, hpgy nem vagyok lány. Valószínűleg a hirtelen jött pánik olyan istenesen el is nyomja Brysont, hogy mint az elején még mindig az én tudatom az erősebb, így a fickó egy árva szót se szól, annak ellenére, hogy nem az ő érdeme a változás.
- Pedig egyébként vicces lenne, ha akarnák. - kacsintgattat velem Nevena Brysonra. Szinte érzem magamban a megelégedettségét, melyet az szül, hogy elképzeli mily módon tudnának megszivatni minket. Mintha ez csak valamiféle játék volna nekik. Hiszen már halottak, nekik minden mindegy, Úgy vélem agyukra ment a saját haláluk vagy nem is tudom. Egy szónak is száz a vége, kész szerencse, hogy nem enged kiszólni, mert most tuti olyan szóáradat következne tőlem, amit senki se tenne zsebre. Gina nyelve megered a főzetről, s csak pislogok magamba rejtetten, mint hal a szatyorban. - Nem olyan gáz a csaj, van benne kurázsi. - pereg le Nevena nyelvéről valami kétes ízű dicséretféle, majd a praktikumra tér. - Hol a főzet? Szó nem lehet róla, hogy majd leválasztod a csapatról Melissát, aztán humbugolsz valamit főzetkeresés címszóval. Ezt egyikünk se hagyná. - néz szét a többiekre, bátorításért. - Szóval összegezzünk. Úgy vélitek, hogy ez a Missy simán segítene nektek, de mégis jobb volna, hogyha beadnátok az ispotályban, hogy elöntött titeket a gyógyítási vágy és mindenképpen most akartok belemerülni a szakma rejtelmeibe? Kissé kilóg a lóláb az értelmes tekintetű csendes oldalkocsi - néz lesújtón Corvusra. Megfejelném ezt a csajt! Oké, hogy Corvus nem kért belőlem de akkor is tartom magam ahhoz, hogy tök jó pasi, s semmi lesajnálnivaló nincs benne, szóval Nevena is jó lenne ha nem fitymálgatná, pláne az én arcommal. - Egy próbát megér. Fiatal még a nap, megejthetjük a találkozót rögvest. - meg is indulna a popsipaskolás keretei között (még mindig vérciki, ne haragudj Katherine!), amikor füttyszó és két griffendéles lány - főleg az egyik - hangja hallik a hátunk mögül. - Hé MB! Ki a pasid? Nem is mondtad, hogy összejöttél valakivel. Vagy az nem MB volt? Tökre hasonlít rá, de olyan más a haja.. De láttad, hogy a srác fenekére csapott, nem? Beszarás! Mivel én nem tudok kiszólni Nevenából, így néma maradok, de tétlen semmiképp. Nevena elkapja Kath/Bryson karját és a tópartra próbálja terelni. - Nézz a vízbe. Most! - sürgeti is, s hpgyha Kath nem ellenkezik, akkor mindannyiunk szeme elé ugyanaz a kép tárulhat. Hiába látjuk Katherinet, ha ránézünk, a tükörképe - és a griffendéles lányok beszéde alapján nemcsak a tükörképe, hanem az a képe is, amit rajtunk kívül mindenki más lát belőle - egy az egyben Brysoné. - Micsoda drámai fordulat.. - forgatja meg a szemét. Érezhetően alábbhagyott az ispotálylátogatási kedve. Tanácstalanul pillant a többiekre. - Marad a terv az ispotállyal vagy.. mi a fene legyen?
[You must be registered and logged in to see this image.]Lehet, hogy eddig Bryson tűnt a leggyengébb láncszemnek, mondhatni a "legjobbnak" közöttük, de amikor meghallom a válaszát már tudom, hogy egyáltalán nem arról van szó, hogy ő kevésbé akarná véghezvinni a tervüket, mint bárki más. Sőt, ő halt meg először, ezt most már tudom, most, hogy nem csak Ginának gyűjtöttem információkat a Mortimerekről, hanem jóval személyesebbé vált a dolog... jóval... - Ha hozzáférnek az emlékeinkhez lehet, hogy elővehetnék a legrosszabb arcunkat, amit még el is hinnének. - fordulok Ginához, aki azonnal a védelmemre siet, mondhatni. Furcsa érzés úgy tekintni rá, mint rokonra, de eddig is egy egységet alkottunk mindannyian, így az, hogy védjük egymás hátát nem ennek tekinthető. Előtte sose voltak igazi barátaim, de tőlük megtanulhattam, hogy mit is jelent. - És nyilván nem akarjuk, drága öregapám. - válaszolom, de nyílt ellenszenvvel, amit a néni bennem nem igazán értékel. Erős elme, nagyon is, így hasogató fejfájással bünteti a bunkóságomat, mintha tényleg valamilyen pálcával vernének a körmömre a tiszteletlenségért. Ahogy Gina felvázol egy ki tudja hány lépcsős tervet abszolút tudom követni, viszont azzal abszolút vannak problémáim, hogy nem vagyok valami nagy színész. Fogalmam sincs, hogy kinek az alakját vehetném fel és azt se, hogy közöttünk van-e olyan, aki hitelesen eljátszhatna egy felnőttet, aki bevisz minket az ispotályba. Missy se vérrokona Kath-nek, persze ismeri már pár éve, de lehet, hogy olyan ideges lesz, hogy semmit se tud majd kimakogni, ráadásul ahogy a lány mondta is, Missy itt dolgozik Madame Pomfrey kezeként, nem az ispotályban. Szóval még ha valamelyikünk fel is venné az alakját, azt is meg kell indokolni ő miért van ott. Erőteljesen próbálom ignorálni, amikor Benjaminba bújt perverz ős elkezdi mustrálni a lányokat, mert tudom már, hogy hiába mondok bármit, úgy is lepereg róla. - Minden lépéssel nagyobb az esély arra, hogy elbukunk. - mondja azon a jellegzetes, remegő hangon Sybille, amiből mindig egyértelművé válik, hogy ki beszél, hiába vannak hasonló meglátásaink gyakran. Kicsit gyanakodva néz Ginára, mintha azt latolgatná, hogy direkt akar-e elbukni mindezzel, amit levezetett, de aztán Benjaminon állapodik meg, hiszen ő szólt utoljára. - Legyen hozzátok akármilyen jó, az a kislány - mert az ő szemében bizony még kislány a két, vagy Kath-tel együtt háromgyermekes anyuka - nem fogjátok elmondani neki, hogy mi történik pontosan. - köti ki azonnal, erélyesen, ellentmondást nem tűrve, ami azt sejteti, hogy régen is eléggé kényes és nagyszájú volt, Brysonnal ellentétben, akiről alig találtam feljegyzést fiatalkori halála miatt, de az álmaimból láttam, hogy csendesebb, értelmes, érzékeny fiatal volt. Kicsit Benjaminra emlékeztetett, amivel persze rövid úton magamat is elkezdtem a fiúval összehasonlítani, csak jelen pillanatban már régen nem azért, hogy melyikünk az érdemesebb befutó Katherine kegyeiért. Az már régi história és Alison felbukkanása az életemben fejetetejére állított mindent. - Segítséget kérünk Missy-től, de azt, hogy vigyen el az ispotályba minket tanulmányi kirándulásért. Benjamin, Gina, ti tökéletes gyógyító jelöltek vagytok, Maisie, Katherine, mindenki tudja, hogy gondoskodóak vagytok és kedvesek. Én pedig... értelemmel a tekintetemben hallgatok majd nagyon mélyen, ha olyan van. Ez hogy tetszik mindenkinek? - vetem fel, a karjaimat várakozóan összekulcsolva magam előtt, álldogálva, csak kicsit megrebbenve, amikor a fenékpaskolás megtörténik. A mi csapatunkban is akadt egy kis dráma, valószínűleg az övékben is, de mivel nem vagyok egy nagy emberismerő, konkrétan eszembe se jut, hogy ez azt jelenti, hogy lehetett valami közöttük.
// Módosítóval 1,3 - élő dobás (2-es lett és a varázstárgy iatt +/-1) //
Végre azt érzem, hogy Treat kicsit visszavonul, csak néha vakkant be valamit, megmarad annál, hogy eldöntötték, mindenki kap valahogy új testet. Ezt a lehetőséget használom ki, hogy most osztozunk az irányításon, ő csupán a mustrálásban merül ki. Néha odatekintget Maise-re, akinek egyébként az őse volna, vagy micsoda, de mivel bevillan benne a tündér, arra koncentrál érdemben. Amikor viszont nálam van az irányítás, az látszik a tartásomon is, bocsánatkérően pislantok Kathie-re, remélve, hogy nem Brysonra meresztek nagy szemeket. – Annyira.. sajnálom. – Nyögöm ki most a saját szóhasználatommal. Amúgy vicces srác volnék, de ebben most nincsen semmilyen humorfaktor, bárcsak már túl lennénk rajta. Mint ahogyan az alakváltós szörnyek esete, az erdőbeni kalandunk is örök nyomot hagyott, amiről még évekig fogunk szörnyülködve beszélgetni, most meg ez. Attól félek, velünk mindig is történik valami, mintha a sors állandóan kínozni akarna minket. – Sajnos egyet kell értenem. Missy ugyan itt dolgozik, de gyakran van a faluban is a lányaival. Mondjuk ha pont itt van, akkor megkérdezhetnénk. Csak.. – Azért itt én is nagyot nézek, ahogyan Maise ráhúz egyet Kath fenekére. Vagyis nem ő, na de az mindegy, viszont Treat jó nagyot felröhög, neki bizony ez tetszik. Én csak megköszörülöm a torkomat, de Gina közbevág, és elkezd a százfűléfőzet kapcsán Pitonról hadoválni. Türelmetlenül, már-már haragosan intem le. – Elég! Missy mindig is jó volt hozzánk.. Tudom, hogy már.. felnőttünk, vagy mi, de látjátok, hogy ezt nem tudjuk önállóan megoldani. Vagy csak nehezen. – Körbetekintek kérdőn, itt több opció is van, Kath is megkeresheti Missyt a gyengélkedőn, mint rokon, én vagy Gina pedig mint medimágus. De hogy Pitontól lopkodjunk, és a felvegyük más alakját, miközben bennünk is több én tombol, az már durva lenne szerintem. De tekintve, hogy Treat mekkora kujon, lehet, hogy én inkább passzolnám Missyt, Kath vagy Gina próbálja meg, mert ha én megyek, félő, hogy az egykori hugrabugos bulihuligán még tudomisén.. Beveti magát nála. Missy már nem fiatal, hiszen gyakorló anyuka, de azért még harminc sincs. Attól félek, hogy beleillik abba a profilba, mint amiket Treat mustrál manapság. Így hát járatom a tekintemet Kathie és Gina között.
Azt hiszem lassan kezdünk eljutni valahova. Legalábbis a legtöbben az ősök közül belemennek, hogy ne ártsanak senkinek. És lényegében ez volt az, amit leginkább el akartam érni. Mert hát mi a garancia rá, hogy ha a velünk való játszadozást elunják, akkor nem teszik meg újra másokkal? Persze így is lehet, hazudnak. A Mortimerekből simán kinézem. Sőt még ebből a Nevanából is. Még ha Kath nem is gonoszkodó mardekáros, de az őse eléggé annak tűnik. Már amennyit hallunk belőle. Azárt Kath-re, vagyis inkább a benne lévőre sandítok, ahogy Corvusnak visszavág. Pedig szerintem ez egy igen értékes információ volt. Szép volt Corvustól, hogy így kiugratta ezt a dolgot. - Szerintem hagyjuk ezt az üres fenyegetőzést. Mert mit is csinálsz pontosan? Halálra untatsz minket? Bármi más próbálkozás a rövid úton való lebukásotokat eredményezné, ami nektek kellemetlenebb lenne, mint nekünk. Úgyhogy, ha mindenki egyetért akkor ugorjunk a tervhez. - vetem fel. Legalábbis látszatra magabiztosan a Mortimer őssel szemben. Mármint Corvus ősével szemben. Oké, ezt még nekem is meg kell emészteni, és megszokni. Pedig ha jobban belegondolok, akkor bizonyos szemszögből tényleg mi hasonlítunk a legjobban egymásra Corvussal. Mindketten elég sarkalatos végpontok vagyunk a csapatban. Egyikünk sem az az ölelkezős, érzelgős fajta. Komolyan állunk az élethez, tanuláshoz, és úgy mindenhez. Ami pedig azt illeti van sejtésem, hogy azért tehetnének a testünkkel egyet s mást, mielőtt visszakapnánk az uralmat, amit nehéz volna kimagyarázni, de jobb azért ha kijebb fogjuk a szelet a vitorlájukból, és nem felesleges fenyegetőzésekre megy az energiánk. - Szóval a terv: Tudok Százfülé főzetet szerezni. Készen. Nehezebb időkre tettettem félre, ezt tekinthetjük annak. Kath és Ben a rokonaiktól szerezhetnek hajat, vagy bármilyen mintát a főzethez. A titkos járatokon kiosonhatunk a kastélyból, és vissza is. Szóval bejuthatunk a Mungóba a kómás testekért, amiket csak el vinni a megfelelő helyre, és elvégezni a szertartást a testfoglaláshoz. A bökkenő viszont pont itt van. A szertartáshoz, ahogy Ben korábban említette életvíz kell. Azt megszerezni az egész buktatója. Ugyanis nekem nincs, és nem is tudok senkit, aki szerezhetne. Elkészíteni nem tudjuk, mivel nincs leírásunk. Próbáltam tavaly személyes okokból. De amikor a zárolt részlegen keresgéltem, akkor csak a megfelelő oldalak hűlt helyét találtam. Valaki, valamikor eltávolította az idevágó oldalakat az összes könyvből, ami megjegyzem szörnyen bosszantó barbarizmus. Ha van is ilyesmi a kastélyban, az tuti Pitonnál. Vele pedig az a baj, hogy nem kérhetjük el tőle szépen, mert érdekelné, hogy mire kell. Ellopni meg lehetetlen vállalkozás. Ezt is próbáltam már. Mindig ráfaragtam. Megjegyzem nem csak szóbeszéd, de Piton tényleg legilimentor. Roppant bosszantó helyzet. - foglalom össze a saját meglátásaimat az egésszel kapcsolatban. - Mi?? Neked volt főzeted, és hagytad, hogy... te kis... - Melissa nyilván nem vette jó néven, hogy az alapanyag készletet nem, de a kész főzet készletemet ügyesen eltitkoltam előle. Még jó, hogy biztonsági okokból nem mindent egy helyen tartok. Érzem, hogy most meg tudna folytani egy kanál vízben, de eléggé tehetetlen ez ügyben. Is. - Akkor csak el kell érnünk, hogy ez a Piton ne legyen képben egy darabig. Testvéreim, emlékeztek még, hogy mit csináltunk, amikor az a minden lében kanál prefektus egyszer keresztbe akart tenni nekünk? Csinálhatjuk úgy, hogy ez a kis mindent tudó vöröske legyen végül az egyedüli bűnbak. - veszi vissza elégedetten a szót Melissa. Oké. Erre határozottan nem számítottam. Még egy nyilvános balhé, és nekem végem. Pitonnal meg még annyira se akarok újat húzni, mint magával a Testvériséggel. Határozottan nem tetszik, hogy a Morgen ős visszavette felettem az uralmat, és nem tudok ez ellen az ötlet ellen hangosan tiltakozni. Ő viszont határozottan elégedetten mosolyog, ahogy érzi az egyre növekvő kétségbeesésem. Úgy tűnik, azért hiába a határozottság, és a blöff kényszer, nem jön mindig minden be. Ez pedig határozottan kezd félre siklani. Talán nem kellett volna annyit bosszantanom, és szórakoznom Melissával...
//1,3 - élő 2,6 - vegyes 4,5 - ős//
Gina Accipiter carried out 1 launched of one [You must be registered and logged in to see this image.] (6 oldalú dobókocka.) :
Úgy látom, hogy bár nekem is van kellemetlen része főleg az eltérő nem miatt ennek a testfoglalásnak, de a többiek sokkal rosszabbul jártak. Bryson legalább viszonylag igyekszik kezelni a helyzetet és nem hordja annyira magasan az orrát, mint a hölgyek, Ben pedig igen kellemetlen helyzetben van a kanos fickó miatt. És az egész az én hibám, talán ezért is mutatok kevesebb ellenállást, a bűntudat miatt, és ezért is tudunk könnyebben összehangolódni Brysonnal. Arról nem beszélve, hogy az utóbbi egy hétben mennyivel jobb beadandókat sikerült írnom és mennyivel jobb jegyeket kaptam. Valószínűleg Bryson is tisztában van vele, hogy könnyebb az "együttélés", ha nem keseríti meg az életemet, a többieket pedig ez láthatóan hidegen hagy, ezért aztán állandó az ellentét. Vagy csupán arról van szó, hogy Bryson könnyebben behízelgi magát, mert én jobban eltudom nyomni, mint a többiek a saját bentlakójukat? A jó ég tudja, nem pont az eszemről és a híres logikámról vagyok híres. Azért elég látványosan Corvusra villan a tekintetem, azaz ezúttal Brysoné, mert kissé haragosnak tűnik, amivel akaratlanul is alátámasztja, hogy bizony nincs végtelen sok idejük arra, hogy bennünk legyenek. - Talán nem maradhatunk örökké, de megkeseríthetjük az itt töltött időt, ha akarjuk. Azt pedig nem akarjátok igaz... drága fiam? - talán most bújik ki először igazán a zsákból az a bizonyos szög, mert egészen cinikus az utolsó két szó, ahogyan Corvusnak címzi. Még én is rosszul érzem magamat tőle és ebben sajnos igaza van. Elég pocsék időszak várna ránk, ha direkt ellenkeznénk és nem próbálnánk meg segíteni, kezdve azzal, ha mondjuk Corvusként csúnya dolgokat mondana, vagy tenne Alisonnal az öreglány, vagy a Benben tartózkodó kujon tényleg elkezdene lányok után szaladgálni. Őszintén szólva ijesztő a gondolat, hogy a mi képünkben miket tehetnek meg, totálisan hazavágva az életünket, amit kitudja helyretudnánk-e hozni miután tényleg kénytelenek távozni. - Missy itt dolgozik a kastélyban és én nem mehetek csak úgy bármikor le a faluba, arra külön engedély kell, és csak ritkán volt rá alkalom, hogy Missy kikért engem. - rázom meg a fejemet. Bármennyire is jó lenne, de sajnos ez nem ilyen egyszerű, ezért inkább Ginára pillantok, hiszen ő mégis csak jobban ismeri a titkos és trükkös megoldásokat, amikkel az ember szabályt szeg. Én nem vagyok annyira otthon a titkos utak terén, pedig nem hiszem, hogy más megoldás lenne. Csak úgy nem ruccanhatunk le a faluba, még ha én meg is tehetném (pedig nem), a többiek akkor se jöhetnek csak úgy velem. Sosem próbáltam még, de valószínű ki se tudnánk lépni a kapun, vagy valami biztosan van erre, ha már szabály, mármint hogy betartassák. Amikor MB, azaz a saját felmenők a hátsómra... hátsónkra csap, azért megugrom kicsit, és döbbenten pislogok párat. Őszintén szóval nem tudom, hogy az ő csapatukban miféle románcok akadtak, nem is nagyon akartam ezzel foglalkozni eddig. Jobban aggaszt a tény, hogy a Benben lévő pasas milyen alak. - De aztán valahogy megpróbálhatjuk rábeszélni, vagy... más módon rávenni. - húzom el kicsit a számat, mert hát az ötlet egyáltalán nem tetszik, pedig nem tudom mi más mód lenne. Ha beállítok egy komplett csapattal, még se mondhatom Missynek, hogy nem is tudom, meg akarom látogatni az apámat és ezért vigyen el az ispotályba. Mert miért most, miért ilyen hirtelen és minek kellenek hozzá a többiek is? Nem vagyok jó az effélében, egyelőre gőzöm sincs mivel lehetne rábeszélni őt, úgyhogy talán nagyobb esély van rá, ha... más módon vesszük rá, bármennyire is pocsék érzés már csak gondolni is ilyesmire.
//1,3 - élő 2,6 - vegyes 4,5 - ős
Katherine Benedict carried out 1 launched of one [You must be registered and logged in to see this image.] (6 oldalú dobókocka.) :
Megint szemet forgattat velem. Komolyan hogyha soká marad bennem, akkor úgy fognak mozogni a szemgolyóim, mint egy vidámpark óriáskereke. Persze sejthettem volna, hogy nem fog tetszeni neki a százfűlés ötletének sikertelensége, de azért igazán felhagyhatna már ezzel a pökhendiskedéssel és ahogy a többi hullajó haverja úgy ő is visszaadhatná az elmeuralmat nekem. - Jó, akkor ne főzzünk. - horkan fel, mintha amúgy jeleskene a bájitalkészítésben és nem csak állna a virgácsain a kondér mellett, míg Melissa-Gina elvégzi a munkát. - Tanulmányi kirándulsát akkor tudnánk szervezni, ha tanárok lennénk, de nem vagyunk szóval ez bukta. De most, hogy így nevén nevezttétek a kis szöszke beházasulónkat-- - villan Katherine felé cinkosan tekintete, őt keresve a szellemség felett, mint leszármazottját. - --látogassuk meg ezt a Missyt. Nyilván nem tilos rokonhoz ruccanni, hogyha netalán.. öhm.. vigáyzni kell a gyerekeire, amíg ő az ispotályba megy dolgozni? - szünetet tart a kérdés előtt, mintha nem lenne biztos abban, hogy jól emlékszik-e erre az egész gyerektémára. Egyébként fura. Oké, hogy szellemek,d e olyan bizarr, hogy mindenről tudnak, ami azóta történt, hogy meghaltak. Már éppen "asztalt" bontana, s kezdi feltápászni a testemet, amikor is a tó közepe felől széllőkés érkezik és egyenesen közénk fúj. Olyasmi, mint egy sima szellő, nem tűnik mágikusnak, de amilyen hirtelen jött olyan hirtelen hal is el és lesz szélcsend továbbra is. Kicsit azért fura. Nevena lepotolja a nadrágom fenekét, kérdőn néz immár állásból a többiekre. - Nos, indulhatunk? Engedd, hadd mutassa meg hol is lakik ez a Missy, aki kell nekünk. Ha ő nem bizonyul hasznosnak, akkor még mindig jöhet a Morgan-ág vagy a-- - itt megakad egy kissé, mintha valami tapintatlanságot ő se akarna kimondani. Nyelek egyet általa és végül ennyiben marad a mondandója, s háton-hátsón paskolgatja Brysont (jesszus, bocs Kathy!), hogy haladhassanak már.
//Légyszi dobjatok a következőre: 1,3 - élő 2,6 - vegyes 4,5 - ős
Játékmester carried out 1 launched of one [You must be registered and logged in to see this image.] (6 oldalú dobókocka.) :
[You must be registered and logged in to see this image.]Amikor Nevena egy fokkal jobban emberszámba veszi Katherine-t és hozzá szól, mint leszármazottja felvont szemmel nézem a jelenetet. Korábban előfordult, hogy figyelmetlen voltam a lánnyal, a családjával szemben, főleg, amikor egy pillanatra elfelejtettem, hogy nem engedhetik meg a szülei csak úgy, hogy legyen kutyájuk, hiszen... az apja egy szanatóriumban, az anyja és az ikertestvére pedig meghalt. Ahogy záporoznak az ötletek én egy kicsit fogcsikorgatva hallgatok, dühösen a banyára, aki bennem ragadt. Úgy is sikerül egy kicsit finomítani a terven mindenkinek, Gina pedig szokásához híven alkudozni kezd ötven százalékokkal dobálózva, mintha az valóban kivitelezhető lenne. Sajnos az élet nem olyan fekete-fehér, hogy egyenlően maradjunk tudatunknál és adjuk át a testünket nekik, erre talán én lehetek az élő példa, aki elméletben kiharcolta, hogy felesben irányítson, gyakorlatban még is belemászik a már száz évnyi tapasztalattal rendelkező Mortimer a fejembe. - Missy gyógyító, de Benjamin szülei is azok voltak, lehet, hogy már tiszteletből szívesebben látják a Szent Mungóban. Viszont nekem csak pénzem van, közöm nincs a gyógyításhoz. - teszem hozzá, egyáltalán nem kegyetlennek szánva, hogy felhoztam a srác szüleit, csak még egy kapaszkodónak, hogy biztosan vannak neki is kapcsolatai. Nem voltunk annyira kicsik, tizennégy évesek, nem hiszem, hogy a kollégák, akiket ismerhetett a szülei révén elfelejtették volna. Viszont amikor többen is ellenkeznek az egy hónapra, köztük nem csak mi, ami érthető, hanem az ősök is, valami végre az én tudatomba kúszik be Sybille-éből. - Bryson, szép ferdítés. - villan a tekintetem Katherine-re, de most a saját felmenőmhöz szólok, hiszen ő mondta, hogy a "kölykök" nem bírnák az egy hónapot. - Azt akarta mondani, hogy ők nem bírnák bennünk egy hónapig, egyáltalán nem szallhatnak meg ameddig csak akarják. Az óra ketyeg az első pillanattól, hogy a táblához értünk. - mondom ki, végre valami jó hír nekünk is. Előbb utóbb kikerülnek belőlünk, csak nem tudjuk mikor. A kérdés, hogy képesek lennénk-e küzdeni és elnyomni őket, ameddig végleg elfoszlanak a semmibe, vagy visszatérnek a másvilágra, vagy akárhonnan is jöttek, vagy muszáj nekik segítenünk... Katherine az egyetlen, aki "kijön" az övével, nekem még a szám se biggyedne le, ha pokolba küldenénk mindet azért, mert feltámadni támadt kedvük és úgy gondolták a természetnek ellentmondva testeket foglalgatnak... Érzem, hogy Sybille éppen annyira nem repes, amennyire én nem örültem néhány perce, de arra, hogy másba bújjanak végleg kicsit sértett, hozzáillő vénasszonyosan remegő hangon - az én hangomon - válaszol. - Legyen akkor így, nem fogunk senkinek sem ártani. Jussunk el az ispotályba és nézzünk ki magunknak olyan sérülteket, akiknek már úgy is mindegy. - mond csak ennyit, kicsit a háttérbe vonulva, de tudom, hogy o sem hülye, közben kattog a lehetőségeken.
A magam részéről nagyon örülök neki, hogy el tudtam mondani a mondókámat, aztán oda teszik, ahol jónak látják. Szerencsére MB felmenője nem éppen egy észlény, még ha ezzel nem is akarom lenézni a hugrásokat, de azért lássuk be, hogy Gabrielle is csak biodíszletként volt velünk a nevenincs pasijával, amikor betörtünk a tanáriba. Treat karbafonja a kezét, villogtatja a tekintetét a sok lány között, s látványosan kerüli Corvus pillantását, hiszen ő mégse nőnemű. Közben legbelül elgondolkozom, igaza van Kathrine-nek. Amúgy is minden reggel arra ébredek manapság, hogy szorít az alsóm, de ez már a bentlakó vendég előtt is így volt. Én vissza tudom fogni magamat, hiszen Kathie-vel ez gyerekszerelemnek indult, pár hétnyi, hónapnyi együtt járás nem követi le a testem változásait. Ám Treat már fejben is előrébb jár, amennyire érzem a gondolatait, nulla tekintettel van arra, hogy mi cukin kerülgetjük egymást. Ráveti magát arra a nagymellű szőke mardekáros csajra, aztán én meg tehetetlenül nézem, hogy mi történik velem. Akkor Kathine sem biztos, hogy rám tudna nézni. Még ha tudja is, hogy nem én akartam. Mert teljesen más az, hogy tőle Corvus ellopott egy csókot. Akarattal, vagy közvetve lefeküdni valaki mással, azt aligha hiszem, hogy meg tudná emészteni. Végeredményben ez a legfontosabb, hogy ne érezze magát pocsékul, ezért is állok elő az amúgy képtelennek tűnő ötlettel. Mert működhet, csak ahogyan Gina mondja, hogyan jutunk életvízhez. Corvus fogalmazza meg jól, a rúnapisztoly porhüvelyei viszont jó megoldást jelentenek, mert legalább nem kell hullákat lopni. – Ne várjunk egy hónapot sem. Missy, igen, ez jó ötlet. Kérjük meg, hogy segítsen, vagy ha ez kockázatos, akkor.. – Hallgatok el, meredek most önmagam képében Kathrine-re, Treat hagyja magát uralni szerencsémre. Csak azt akarom kihozni a dologból, hogy sejtem mire gondolhat a lány, valahogy Missyt használva, de a tudtán kívül bejutni. Treat egy váratlanul mozdulással visszaveszi a testmozgató jogot, és ő szólal megy helyettem. – Felőlem.. benne vagyok, sokkal élvezetesebb lenne önálló életet élni, mint a kölyökre figyelni állandóan. – Bólogat Gina felé, végülis ő benne van, ez számomra is megnyugtató, fújtatok is egy nagyot legbelül.
A helyzet valóban bonyolult. És percről percre bonyolultabb lesz. Főként, mert úgy fest Nevanát nem sikerült kibillentenem, és nem sokkal vagyok előrébb. De megszabadulni Melissától mihamarabb az igen csak kívánatos lenne. Inkább Corvusra próbálok figyelni. Mármint, amikor önmaga, és nem Sybille beszél belőle. Noha talán furcsának tűnhet innen, hogy Cody szerint ő volt az egyetlen a családból, aki sosem vetemedett sötét praktikákhoz. Ehhez képest Corvust megszállni eléggé az. Máskor talán eltöprengnék a miérteken, és hogy miért most? De arra, amit Corvus mond, előbb a felmenők sértegetéséről, majd a Doxykról csak komolyan bólintok. - Ismerem a módszert. - mondok rá csak ennyit komoran. Aminek a súlyát talán maga Melissa is megérzi, mert teljesen háttérbe vonul, nem is próbálja meg kommentálni a dolgot. Ami meg a módszert illeti, remélheted, hogy amit bevágsz a sarokba elhordják a doxyk, de valójában csak gyűlik-gyűlik, míg túl nem nő az egész rajtad, és visszahullik a sok szar rád. Én már csak tudom. Előszeretettel dobálok sötét sarkokba kellemetlen információkat. Végül MB, nem is Nevana kérdésére azért csak összeszedi magát a bennem lakó. - Persze, hogy emlékszem! De nem könnyű bájitalt főzni, ha közben mindenhonnan kíváncsiskodó diákok bukkannak fel. Nem emlékszem, hogy mikor lett ennyire nyüzsgő ez a kastély. Kész téboly, hogy nincs egy csendes zúg. De szerencsére a kölykömnek egész szép alapanyag készlete van. Végül a szükség szobájában már neki láttam a feladatnak. De nem tudom kibírok-e még majdnem egy hónapot. Jó lenne valahogy felgyorsítani a dolgokat. - válaszolja meg a maga szokásos körölményeskedő hangján. Sőt ha nem akarnám visszavenni a szót, akkor talán még a Százfülé főzet teljes alapanyaglistáját, és elkészítését is hozzácsapná a mondandójához, annak ellenére is, hogy ez voltaképpen senkit sem érdekel. Fontosabb gondjaink vannak a bájital főzőcskénél. - Nem kell minden lapot idő előtt kijátszani. Haladjunk sorban. - nézek Benre, és Corvusra, amikor igen csak beszédesek lesznek a terveket illetőleg. - Ha biztosítékot kapunk, hogy amint lehet eltávoznak a testünkből, és mindez úgy történik, hogy senkinek sem esik baja, és nem lesznek új áldozatok, nem szállnak meg random embereket, és biztosítják, hogy ez ami most velünk történik, ne történhessen meg újra másokkal, más szellemek által, valamit minimum 50%-os uralmat kapunk, mindannyiunk esetében, amíg vége nincs ennek az egésznek, akkor elmondom, hogy mire jutottam, és mi a terv gyenge pontja, amivel mindezt meggyorsíthatnánk. Nos, mi legyen? - mert nekem is eszembe jutott már mindaz, amire Ben és Corvus utalnak. A kettőből, pedig akar lehet egy életképes terv is. A baj csak ott van, hogy az életvíz olyan ritka alkímiai folyadék, amit nem árulnak minden bájital szaküzletben. Szinte lehetetlen beszerezni. Én magam csak olvastam róla, de sosem láttam még, hogy tényleg létezne. - A kölyök tényleg azt hiszi működhet, de ugyanakkor elhallgat valamit. Roppant bosszantó kis csitri. Azt képzeli, hogy egyenrangú velünk. - állapítja meg Melissa. Ami annyira nem is baj. Végül is ez az igazság.
Olyan rohadt bonyolult ez az egész. Próbálok figyelni Benre, próbálok figyelni Corvusra is, mert lászik, hogy amúgy sincs rendben, de még a gondolataival is más szórakozik. Biztosan elég húzós lehet, hogy kiderült a nagy Flint család és aranyvérdolog nem is volt igazi. És gondolom nem kérdezhet rá nyíltan, hogy a szülei tisztában vannak-e ezzel, vagy valami elcserélt gyerek dolog van a háttérben. És még csak nem is beszélhetünk vele rendesen, mert ott vannak az ősök, akik folyamatosan mindenbe belekotyognak és nekem pedig cseppet sem szimpatikus a saját felmenőm. Benedict, szóval teljesen érthető, hogy nem valami jótét lélek. A bátyámat leszámítva még nem találkoztam abból a családból olyannal, aki rendes lett volna. Kivéve persze még Michát, de őt meg simán elzavarták, amikor segítséget kért az anyja halála után. A Benedictek egyáltalán nem jófejek. - De pontosan tudják, hogy mit akarnak és hogyan vihetik véghez, kedvesem. - egyből elhúzom a számat, amikor Bryson képes már megint belekotyogni a gondolatmenetembe és mivel épp Ginát figyelem, ezzel kb. le is buktat, hogy nem vagyok valami jó véleménnyel Nevenáról, bár ha jól sejtem nem különösebben érdekli. Sőt cseppet se lepne meg, ha nem is nagyon izgatná a rokonságunk, lévén én csak egy sárvérű leszármazottja vagyok és nem a Benedict család teljes jogú tagja. Na nem is akarnék az lenni! - Ez nagyon bonyolultnak tűnik. - pillantok aztán Benre. Nem vagyok kifejezetten jó az efféle ötletelésekben. Az én esetemben Bryson jelenléte határozottan jót tesz a tanulmányaimnak is. Sokkal könnyebb koncentrálni vele a fejemben, de ez nem jelenti azt, hogy jó helyen van ott. Arról nem beszélve, hogy iszonyú kellemetlen volt azóta is minden egyes tükörbe nézés mondjuk egy fürdés alkalmával, vagy átöltözéskor. Próbálok következetesen kerülni minden tükröt, hiszen mégis csak egy felnőtt pasasról van szó. - A százfűlé főzet egy hónapba telik, amíg elkészül. Nem tudom, hogy bírnák-e addig a kölykök. Esetleg szervezhetnének valami tanulmányi kirándulást, vagy simán kiszökhetnének. A titkos járatok? - okoskodik Bryson inkább helyettem, mert nekem tényleg nem sok ötletem van és egyszerűbb, ha átadom neki a terepet. Nem tudom, hogy mi a jó megoldás, a bájitalokhoz meg egyáltalán nem értek és nem is értettem sosem. Ezen lehet, hogy még Bryson jelenléte se tudna változtatni. - Egy hónap sok idő, nem akarunk addig titeket hurcolni mindenhova! - és főleg nem akarom, hogy Ben csorgassa a nyálát a lányokra, vagyis benne Treat. Mi van, ha nem bírja tovább, Ben pedig nem tudja visszafogni és... - Én hajlandó vagyok kiszökni hétvégén, csak essünk túl rajta. Missy... talán általa könnyebb lenne bejutni az ispotályba. - hátha vannak ott kapcsolati, hiszen mégis csak medimágus. Még arra is hajlandó lennék, hogy ha netán van valami régi belépője, akkor azt lenyúlom tőle, csak essünk már túl rajta és szabaduljunk meg az ősöktől!
Csak ugy zaporoznak az otletek, Nevena nem gyozi kapkodni a fejemet. Nem ostoba amugy annak ellenere, hogy egy undok es pikhendi csaj szoval a Corvusbol beszelo oregasszony kommentarja nelkul is korulbelul kapisgalja hogy mi az a ferdites amivel a hetedikesek etetni akarjak. De azert tobb szem tobbet lat alapon jo a nyanya a haznal. -Nos ha mar ugyis belejottunk a testcserebe egy kis varazslattal megspekelve a dolgot kikuszobolheto a hetedikesek reszvetele a folyamatban. - elmelkedik hangosan. - Kinek van bejarasa az ispotalyba? Itt az ideje, hogy bevessuk a fozetkeszito tudomanyunkat. Ha olyanna tudunk valtozni aki bemehet akkor nincs gond. Medimagus.. hm.. a mi familiankban akad belole. Igaz csak behazasodott de annyi baj legyen. Latogassuk meg esetleg? - pillantgatok Katherine fele, s ezuttal tenyleg ra kivancsi Nevena es nem a benne elore. A runapisztolyos otlet kifejezett lelkesedessel toltotte el, porgeti fejeben a lehetosegeket. - Melissa! Ugye emlekszel meg hogy hogy kell szazfule fozetet gyartani? - kezd parancsnokoskodni, mar ugy belejott. Mondjuk azt nem csodalom hogy nem az en felmenomnek osztogat lapokat. A vegen meg csak arra lenne kepes, hogy Ben kepeben elcsabitja az ispotalyos boszorkanyt. Bar.. merlinre! Ez most komolyan eszebe jutott? Es kacsintgattat velem Benre? Meg jo hogy a gondolatait nem fuzte hozza. Verciki lenne azert!
[You must be registered and logged in to see this image.]Várható volt, hogy a Benjaminba bújt vén kujonról minden lepattog, ellenben az kissé meglep, hogy Katherine és az én felmenőm határozottan összejátszanak és úgy érződik, mintha támogatnák egymást. Lehet, hogy a vénasszony mennem néha villogott a tudásával egy-egy tanórán, de messze nem egy szivélyes asszony és minden percben arra koncentrálok, hogy megszabaduljon tőlem és gondolkodás nélkül visszaküldeném a halálba, ha a rokonom, ha nem. Mert ez az élet rendje. Persze nem mondom, hogy Katherine átállt az ő oldalukra, csak érdekesnek tartom, hogy a felmenőm hogyan viselkedik. Kicsit talán... furcsa ezt kimondani, de Benjaminhoz tudom hasonlítani, aki a kezdetektől afféle békítőként működött a csapatunkban és mindig jóindulatú maradt. Úgy tűnik, hogy ehhez hasonló Bryson is, kivéve, ha annyira okos, hogy csak a bizalmába akar férkőzni a gazdatestjének. Bizalmatlanul nézek én már mindenkire, de az fix, hogy az ilyen gondolataimban Sybille a legkevésbé sem fog utatmutatni. - Nem, valóban nem ez a fontos, kicsikém. - válaszolom remegő hangon Katherine-nek, miután bólintok a szavaira. Nem, Bryson szavaira bólintok, és nem is én, hanem Sybille, azért remeg így a hangom, mintha a kor ráment volna még a tüdőmre és a hangszálaimra is. Kicsit még mindig vörös a képem arra, hogy kimondta a gondolataimat megszállóm, de próbálom elterelni a figyelmemet róla és hát van éppen annyi információ, hogy ez könnyű legyen. - Nem hiszem, hogy akármelyikünk hálás a bentlakókért, nyugodtan szídhatjuk őket. - kopogtatom meg finoman a saját fejemet a bentlakó résznél. Ha Katherine elkezdené szídni Brysont én bizony meg se rebbennék. Volt családi büszkeségem, elképesztően erős, de az a Flintek irányába és nem a Mortimereké... most pedig... most nincsen semmi. - Nem is mondanám, hogy feldolgoztam. Besöpörtem egy sötét sarokba az információt és remélhetőleg előbb utóbb elhordják a doxik. - élek egy ízig vérig varázsló hasonlattal, ami a muglik szőnyeg alá söpréséhez hasonlít. Hogyan szembesítsem a "szüleimet" azzal, hogy tudom, hogy nem is vagyok Flint? Hogyan mondjam el Alisonnak? Mi van, ha a szülei visszalépnek és eltiltják tőlem, mert még sem olyan tiszta a vérem, mint amiben reménykedtek? Sok a kérdés, kevés a válasz, én pedig húzni akarom az időt a cselekvésig ameddig csak lehet. Lazán leesik az állam, amikor Benjamin előáll egy részletes tervvel ispotályi bejárással, friss holtestekkel, életvízzel, meg változó új testekkel, az egész elképesztően abszurdul hangzana, ha... Ha nem lenne ott a fejem hátuljában a passzív tudás, amit a Mortimerek az évek során a vérmágiával, a sötét átkokkal belém verték. - Néhány lépést felgyorsítha, hogy úgy hallottam a rúnapisztoly áldozatainak a lelke, tudata, mindenki eldönti magának, már nincs a testükben. Csak üres hüvelyek még is dobogó szívvel és működő testtel, tehát bizonyára könnyebben elfoglalhatóak. - teszem hozzá, bár keserű a szám egy kissé, hogy segítek nekik, de talán ha tényleg megpróbálnak elmenni az ispotályba, elhagyni az iskolát, akkor végre valaki észreveszi, hogy mi folyik és ha mi nem tudunk segíteni magunkon, talán egy tanár segít rajtunk. Csak el kell lépniük magukat, elfelejteniük, hogy még csak hetedikesek vagyunk és akkor... - A fürtös azt hiszi, hogy működhet, legalább is maga a testfoglalás része. Viszont az ispotályba bejárás és a Nagyúr birtokába eljutás a Roxforti tanév közepén hetedikeseknek vagy hazugság, vagy ferdítés, vagy ártatlan tévedés, ki eldöntheti magának, hogy a fiatalúr mit tervezett. - adja ki újra a gondolataimat a vénasszony, mielőtt akármit is mondhatnék és ökölbe szorított kézzel kezdem el a fogaimat csikorgatni. Igaz, hogy felváltva tesszük a mozdulatainkat és szólalunk fel, de a vén boszorkány egészen rácsavarodott a gondolataimra és kezdem úgy érezni, hogy semmi fontosat nem tudok elhallgatni előle, megérzi és pillanatok alatt kiad a társaiknak.
Maisie felmenője, aki most bennem él, nem a legjobb sorsolás az én jellemet illetően, mégsem tudok vele harcolni. Annyira rá van kattanva az új élet lehetőségére, hogy mint valami pitbull álkapcsa, úgy szorít, nem enged. Nem tudom, hogy milyen életet élt, vélhetően mindannyian sejtjük a választ. Még az a szerencse, hogy külsőben nem kezdek hozzá hasonulni, legfeljebb a vagány tartás, a hanghordozás lett más. Azzal pedig nagy sóhajtozások közepette ki kell békülnöm. Corvus, vagy éppen a benne élő szellem nagyon ki akarja osztatni Treatet, aki prüszkölve nevet, és csak a Maise által domborított kebleket figyeli, ami azért valahol beteges, mert a barátném pont az ő leszármazottja. Vagy ennyire mindegy lenne? – Nem akarom reklámozni, csak jussunk valami megoldásra. – Feleli végül amolyan gondoltalan stílusban, míg végül Kath hangja is eljut a tudatáig, én legbelül pedig ökölbe szorítom a kezemet, hogy ennyire passzív szemlélője vagyok annak, hogy pont a párom tud saját magával, azaz a szellemmel beszélni. Ebben nagyon nincs mázlim! Végül Treat sóhajt, megropogtatja az ujjaimat, és kissé visszavonul, én pedig érzem, hogy megint van nyelvem. – Az a rohadék.. ! – Szólalok most meg én, ellágyultabb pillantást vetve Kathrine-re, de kár lenne bocsánatkéréssel húzni az időt, inkább gyorsan összefoglalom, amit tudok, aztán meglátjuk, hogy mikor lesz legközelebb lehetőségem önmagamnak lenni. – Igen, jártunk pár hónapja az erdőben, Tudjukki birtokán. Ott különösen erős a sötét mágia. Egy favágó testvérpár házában pedig kifejezetten koncentrált. Az ispotályba van bejárásunk, és ha onnan.. tudnánk szerezni nagyon friss testeket, akik valamit nem éltek túl. Nos ott valóban nem kell testcsere-kő meg telihold. Csak.. életvíz. Gina? – Pillantok most a felmenőm által megszállt griffendélesre, remélve, hogy meg tud szólalni. Az életvíz egy olyan adalék, amiben megforgatják a bölcsek kövét, mielőtt végleges állapotba kerülne. Nagyon ritka alkimiai folyadék, nem lehet csak úgy összedobni. – Ha olyat tudnánk gyártani, és megisszák az ősök, akkor idealizált formában térhetnek vissza. Tehát elfoglalják az új testet, ami pár hét alatt.. valamiféle fiatal, vagy általuk elképzelt korba formálja a külsőt. Nem fognak a halottra, de egykori önmagukra sem hasonlítani, inkább valahol a kettő között. – Foglalom össze az elképzelést. Rengeteget olvasok, medimágusnak készülök, és a Morgan családban többen is voltak a tényleges felmenőim között olyanok, akik ténylegesen érzékelték a kísérteteket, nem csoda, ha nekem is van hozzá némi affinitásom. Gina bűnbánó pillantására csak legyintek, hogy ne sajnálja, nem az ő hibája, hogy Melissa néni is egy igazi törtető okostojás volt. Treat viszont amint lehet, visszaveszi az uralmat, ismét a kút mélyére lök, tehát részemről ennyi volt, nem tudom, hogy később adna még lehetőséget. Mert már megint Maisie mellét bámulja.
Treat, vagy hogy az anyámba hívják a Benbe bújt kujont, csak egy undorodó fintorgást kapna tőlem, már ha csak én uralnám a testem. De ez jelenleg nincs így. És a belém bújt Morgen felmenőt, láthatólag cseppet sem zavarja a szellemtársa viselkedése. Vélhetően már megszokta, vagy ki tudja. Én tutira nem tudnék megszokni egy ennyire idegesítő alakot. És hát meg sem lepődöm igazán a többiek vele kapcsolatos véleményein. Bár az öregasszony felcsattanására, és Corvus kínos tagadására hirtelen odakapom a fejem, amit Melissa sem tud megakadályozni. Ámbár végül nem szólalok meg. Nem akarom Corvust ennél is kínosabb helyzetbe hozni. Ez már így is elég ciki. Még jó, hogy Melissa nem közvetít, legalábbis nem mindig a legbelsőbb gondolataimról. Viszont Nevana gőgjére nem tudok, nem felcsattani. Sose tűrtem túl jól, amikor semmibe vettek. Egy ideje pedig már kiállásom is van változtatni a dolgok menetén. - Nos, nem én kényszerülök mások testét megszállni, és segítségre sem szorulok a terveim végrehajtásában. De ez a kényszerhelyzet egyformán kellemetlen mindannyiunknak. Szóval mi lenne, ha a becsmérlő stílus helyett inkább segítenénk egymáson. Persze a megoldásunk nincs ingyen. Ahogy az életben semmi sem. - hazudnék, ha azt mondanám nincs ebben ott a pimasz gúny, amivel néhány éve még a tanárokat kergettem falnak. Most viszont Nevanát akarom felbosszantani vele. Ami talán nem a legbölcsebb megközelítése a problémának. De talán, ha kellően idegesítőek vagyunk, akkor maguktól is felhagynak a velünk való szórakozással. - Most már látjátok, micsoda idegesítő kölyköt kaptam? Az okoskodásába belefájdul a fejem. Sybille igazán nem akarlak megbántani, de a sárvérű utódod egy rémálom. Rettenetesen kibírhatatlan. - panaszkodik rám Melissa is egy kört, de nem igazán hat meg. Nem én kértem, hogy szálljon meg. Az az ő döntése volt. Senki nem kényszerítette erre, velem ellentétben. Szóval jah. Nem épp zökkenőmentes a mi együttélésünk sem. De amikor Corvus mellém sorol, akaratlanul is felé fordulok. És talán némi meglepettség is kiül az arcomra. Ami hát talán az "Uncsi" szónak, talán magának az abszurd helyzetnek szól, de igyekszem rendezni a vonásaim. - Én rendben vagyok. Már amennyire egy rémesen okoskodó nővel a fejemben lehetek. Már bocs Ben. - tekintek egy pillanatra a másik srác felé, mert hát ezzel lényegében az ő felmenőjét szóltam meg, vagy tudom is én. Fogalmam sincs, hogy ez miként érintheti a jó lelkű hollóhátas srácot. De igazából Corvus miatt jobban aggódom. - Te hogy vagy? Nem lehet könnyű feldolgozni ezt az... információt. - őszintén szólva ebben a pillanatban fel sem merül bennem a múlt, és hogy Corvus éveken át mennyit cinkelt a származásommal. Csak szeretném tudni, hogy jól van, és megbirkózik ezzel a helyzettel. Nem tudom, hogy ez lenne-e a megfelelő helyzet, hogy megöleljem, de mivel egyikünk sincs oda az érzelemnyilvánítás eme formájáért, ezért el is vetem eme gondolatot, mindkettőnk lelki békéje érdekében. Mondhatnám, hogy Kath-hez hasonlóan megráz a gondolat, hogy ártatlan emberek testében akarnak újra meghalni, vagy csak simán megszállni őket, vagy tudom is én mit akarnak voltaképpen. De igazából nem lep meg. Tekintsetek túl cinikusnak, de ha valakik képesek az utódaik testét erővel elfoglalni, azok sok jóban nem sántikálhatnak. Szóval inkább arra vagyok kíváncsi, hogy Nevanát sikerült-e kellően felpiszkálnom. Na meg a Mortimer testvéreket, akikről süt, hogy értelmi szerzőnek gondolják magukat.
Egyáltalán nem meglepő, hogy az utóbbi időben alig találkoztam Bennel, de azért minden nap reméltem, hogy sikerül felülkerekednie a bitorlón, főleg hogy biztosan rosszul esik neki, hogy Corvus meg folyton a nyakamon lóg, ami amúgy nem kellen kellemetlen, de igazából nem ő az, hanem az öregasszony, én tudom, ő tudja, mind tudjuk, de ettől még nem lehet jobb érzés Bennek. Ahogyan nekem sem, hogy olyan nyíltan nézi meg a lányokat. Mi van, ha ez a kujon ki is kezd valakivel és...? Amikor egyértelmű, hogy még mindig erősen a másik fél van előtérben, azért csökken az erőlködésem, hogy Ben közelében legyek, főleg hogy most is ugyanazt teszi, mint eddig, én pedig egyébként is igen féltékeny típus vagyok. Nem tetszik, hogy a folyosón nem egy lány vissza is mosolygott rá, hiszen Ben egyébként helyes srác és most még a kiállása is elég határozott lett. Kétlem, hogy az öreg fickót érdekelné, hogy mit okozna azzal, ha Ben testében állna neki hetyegni valakivel. - Igazán rászólhatnál, hogy fogja vissza magát. Nem akartok ellenségesek lenni velünk ugye? - szólalok meg, de ezúttal kvázi mintha magammal beszélnék, mert inkább csak magam elé motyogom a dolgot. Elég jól sikerült felülkerekednem Brysonon, de hátha ő képes hatást gyakorolni erre a Treatre valahogy, hogy ne viselkedjen már ennyire rémesen, akkor pedig muszáj egy kicsit felszínre engednem. - Treat, haver, egy kicsit még fogd vissza magad, mert bántod szegény fiatalok érzékeny kis lelkét. Mégis csak szükségünk van rájuk, és nem mindegyiküket lehet olyan könnyen elnyomni, mint a Morgan fiút. - itt azért a tekintetemet automatikusan Gina, azaz Melissa felé fordítja, mintha minimum elnézést akarna kérni tőle, amiért kissé leszólta Bent, mert hát lássuk be lényegében gyengének titulálta szegényt, ami nekem sem tetszik, de egyelőre engedem, hogy beszéljen a többiekkel. Ha akarom, akkor elnyomhatom, de muszáj kitalálniuk mit akarnak pontosan, mert ez az állapot biztosan nem tartható. Mind furán kezdünk el kinézni és idő kérdése, hogy valakinek feltűnik a furcsa viselkedés. A Corvus szájából érkező szavakra, amiket egyértelműen nem ő mond, azért rendesen kikerekedne a szemem, ha nem engedtem volna Brysont előtérbe, így csak belül próbálom kezelni a zavart, amit okoz a srác elvösörödése. Sejtem, hogy mire gondolhatott, azt hiszem mind sejtjük, bármennyire is abszurd lenne jelen helyzetben az ötlet. - Sybille, zavarba hozod a fiatalokat, ha mindent ilyen nyíltan kimondasz. Alig jutok a lányka emlékeihez, de úgy sejtem voltak itt érdekes... - ezen a ponton folytom belé a szót, mert már tényleg kezd sok lenni, mintha minimum kárörvendenének a kellemetlen szituáción. - Igazán nem ez most a fontos! - csattanok fel. Tény, hogy ha valaki most kívülről látná a csapatot, miközben önmagunkkal is vitatkozunk, minimum a Gyengélkedőre vinnének és kötöznének le egy ágyhoz, mert hátha ön- és közveszélyesek vagyunk. - Mi? Nem, azt nem tehetik meg! Nem vehetik el csak úgy másvalaki életét. Nem.. nem foglalhatnának el olyat, aki épp csak nem rég halt meg? - persze gőzöm sincs, hogy ezt hogyan lehetne kivitelezni, hol találnánk friss hullát. Még se mehetünk be csak úgy a Szent Mungóba, hogy haldoklókat keressünk, akiknek már úgyis mindegy, főleg hogy nem is mehetünk csak úgy el az iskolából, mint egy egyetemista. A többiekre pillantok, aki épp magánál van. Az én hibám az egész ugye? És még sem tudom, hogy mi lenne a jó megoldás, mert egyszerűen nem értek hozzá és nem vagyok elég okos sem, hogy beüljek a könyvtárba és találjak valamit. Pocsék érzés.
A saját testemben nyugszom, mint valami sírban és semmit se tehetek ellene. Nevena van porondon, hiába is próbálok változást eszközölni, elnyom mint lábszagot az ecetes áztatás. Gina felé fordul, kérdést tesz fel neki, s választ is kap. Amivel természetesen nem elégedett. Valószínűleg azért, mert nemcsak szellemes ismerőse, hanem a test fiatal gazdája is hozzászól a témához. - Miért akarnék bármit kérdezni tőled? Megbocsáss, de nem is ismerlek! - forgattat szemet velem, s még pökhendin fel is húzza az orrát. Szívesen betörném neki, de valahol az uralma alatt csihadva rájövök, hogy az én orromat vinném a vásárra, szóval inkább nem kívánok ilyesmit, mert a végén még megvalósul. - Említett valamit a kölyköd arról legutóbb, hogy tudna egy helyet, ahol nem kell a testcsere-kő se meg a telihold. Sikerült kitúrd az elméjéből, vagy átadod neki a terepet, hogy elmesélhesse? - intézi szavait Treathez, s közben még ki is domborítja neki idomait, hadd legeltesse csak rajta a szemeit. Vagyis Ben szemeit. rajtam. Merlinre, ez nagyon kínos! Pláne, mert nem rendelkezem olyasmi idomokkal, mint amilyenekre Nevena számíthat a csörgőkígyós mozgásából adódóan. - Valószínűleg nem lennénk kisegítve csupán a testcserével. Utánanéztem egy kicsit és mivel elég különböző életszakaszban ért minket a halál, nem ugyanaz a rituálé hatna ránk. Aki régebb óta halott azt erősebb varázslat köti a túlvilághoz. Úgyhogy elég kellemetlen a dolog. Esetleg ha megpróbálnánk újra meghalni hasonló korú testekben..? - gondolkozik hangosan. Nagyon remélem, hogy nem arra céloz, hogy meg akar ölni minket. Kétségbeesetten próbálok a felszínre bukva jelezni a többieknek, hogy sürgősen beszéljék le erről, de nem sokra megyek vele. Erős ez a Benedict-csaj. Úgyhogy minden reményem a többiekben van. Ugye kitalálnak valamit? Kezdetnek nem lenne rossz valami indokkal eltávot kérni a suliból, mert ha így halad a küllemváltozás - egyebekről ne is beszéljünk - akkor nagyon hamar gondok lesznek. De mivel az én nőcim nem lát túl az önző orránál, így persze ezt sem vezeti fel.. a hülye.
A csapatban mindenki tudja, hogy mennyire rosszul viselem az alkoholt, viszont a belém költözött szellem öregasszony borászként nagyon is kedveli a vöröset. Nem mondanám, hogy alkoholista attól még, hogy minden fogás mellé más bort kortyolgat, na de neki ott volt száz év tapasztalata és toleranciája, én viszont az édességnél már keményen szédülök, amikor a desszert mellé járó bornál tartunk... A kviddics már csak hab a tortán, hogy úgy sikong, mint egy szirén, kétségbeesve kapaszkodva, miközben a legegyszerűbb trükkjeimet akarom kivitelezni. Az együttélés tehát nem éppen surlódás mentes, a tudás az egyetlen, amin osztozunk, akárhogy is nézem, a Mortimerek nem voltak hülyék és aki vagy száz évet megélt elég erősen túlmutat a hetedikes tananyagon és úgy tűnik, hogy ennyi idő alatt se veszett el benne az erőfitoktatás igénye, mert számtalanszor villog a válaszokkal, amikor átengedem neki a terepet. Természetesen sokszor találkoztunk mindannyian, de a vágy, hogy a testvérek együtt töltsenek időt olyan erősen dolgozott, hogy kettesben is találkoznunk kellett Katherine-nel. Nehéz lehet megítélni, ha valaki nem tudja, hogy mi történik, hogy miért is vagyunk ennyire egymás nyomában, de míg Benjamin megértheti, hiszen ő is ugyanazon megy keresztül, Alisonnal egy fokkal másabb a helyzet. A bálon azt mondtam neki, hogy senki más nincs képben, csak ő, de azért kérdéses, ha sokáig furcsán fogok viselkedni, akkor nem borul-e ez az egész. Őszintén rengetegszer el akartam mondani neki és nem csak neki, hanem tanároknak, ismert átoktörőknek, kísértetvadászoknak, akárkinek, aki segíthet, végül még sem sikerült, mert az öregasszonnyal nagyjából egy szinten állunk és mindig a megfelelő pillanatban lépett közbe és fogta be a számat.
Minden esetre nálam nagyon feltűnő lenne, ha a védjegyem - farkasom - nélkül látnának, így rövid úton kikerült a börtönéből és most is ott van mellettem, bár leszegett, leharcolt fejet vág rendesen. Megváltozott a szagom, a hajam göndörsége Maisie-hez hasonlóan kezd egyenesedni, de ami a pláne, az egyenes tincsek őszbe hajlanak... Hetedikes diákként! Nem szólok semmit, első körben szokásomhoz híven, csak figyelem, hogy a többiek mivel állnak elő. Egyik hasznosabb, mint a másik, bár sajnos ezúttal nem tudom kiszűrni, hogy elengedjem a fülem mellett a Benjaminba bújt felmenő megszólalását. A tekintetem egy tizedmásodpercre a "dugásterápiánál" Kathre villan, a gondolattal, hogy vajon ők ketten... és most, hogy az a pasi ennyire, nos, kanos... de ki se mondanék semmit magamtól. A probléma az, hogy az öregasszony bennem jócskán felcsattant. - Idióta gyermek, az öcsémmel aztán nem fog...! - nem fejezi, nem fejezem be a mondatot, de tudom, hogy már úgy is mindegy. A fakó, szeplős arcomat elönti a szégyen, hogy az öreg nő kénye kedvére adja ki a felületes gondolataimat is, pedig híres vagyok arról, hogy csak okkal beszélek, legyen az információ megosztás, vagy kekeckedés, amivel el akarok érni valamit. Nem a saját magam égetése. - Khm, ne is törődjön vele senki, viszont jó lenne nem idevonzani idegeneket, mert gondolom nem akarod elreklámozni nekik, hogy csak megszálltad a testet és egy halott fazon vagy, márpedig körülbelül ez a mai napirend, gondolom. - ragadom vissza a hangomat, bár nem hiszem, hogy a Benbe bújt szellemet nagyon megérintené, hogy rászólok. Talán valahol az érvelésem utat talál, talán nem, nekem végül is mindegy. Mármint... még nem is teljesen értjük, hogy mi válik előnyünkre, ha segítünk nekik testet cserélni, vagy sem, ugyanis hiába akartak belém verni sötét fortélyokat, hiába a vérmágia, azt nem veszi be a gyomrom, hogy abban segítsünk nekik, hogy ártatlanok testét elfoglalják helyettünk, mert a leszármazottjaikhoz még sincs gusztusuk. Kicsit elgémberedve nyújtózkodom egyet, mintha a kastélytól lesétálás idáig nagy teljesítmény lenne... a nagy kviddicses, a Mardekár kapitánya és az All-star terelője, szép! Míg Bryson és Sybille megint egymás közelébe akar kerülni, én akkor is akarattal Gina mellé lépek, hiszen szépen lassan muszáj elfogadnom a tényeket. - Hogy vagy... uncsi...? - kérdezem, egy kicsit talán fintorogva, ami szólhat sok mindennek, az unokatestvér trendi becézésének, a ténynek, hogy örökbefogadott vagyok, vagy annak, hogy évekig ékeltem a sárvérűségével, erre kiderült, hogy csak félvér és a nemsaras oldalával még osztozom is.
Amióta a szellem átvette felettem az irányítást, egyértelmű a szándéka; élni akar! Az elején még próbáltam viaskodni vele, átvenni a hatalmat, de olyan rabigába kényszerített, amit már az elején fel is adtam. Nem láttam értelmét frászt hozni a környezetemre, vagy hogy őrültnek tartsanak. Tartalékolom az erőmet, passzív figyelője vagyok a történetnek, remélve, hogy Kathie megérti, és tudja, hogy nem én vagyok az, aki hozzá szól. Mondjuk ezt a Treat nem is nagyon titkolja, nulla érzéke van a színjátszáshoz, pedig nem vagyok bonyolult lélek, de az istennek se tudja visszafogni magát, végre örül, hogy él. Hiába volt egykor jó fej hugrabugos, idős korára már teljesen megzakkant, nyoma sincsen benne a nyájasságnak, csakis az élteti, hogy valahogy túlélje a halált, az én testemben. Tudom, hogy a többieknek sem lehet könnyű, pláne így, hogy most nem tudunk összedolgozni. Mindenkinek magának kell ezt megoldani, vagy ha valaki éppen a felszínen van, akkor az segíthet a társainak. Nálam most éppen se kép, se hang. Vagyis látok és hallok, csak éppen befolyásolni tudom. Ahogyan emberünk végigmegy a folyosón, teljesen más a kiállása, mint nekem. Igaz, hogy egész jó kötésű fiatal srác lettem, de ahogyan ez a Treat kihúzza magát, az teljesen más, mint én vagyok. Én sosem használtam ki, hogy egészen csinos fejem kezd lenni, nekem Katie a minden, ehhez képest az egykori hugrás mindenkit olyan átható pillantással méreget, hogy az már felér egy megerőszakolással. Ahogyan közeledik a többiek felé, nyilvánvaló lehet, hogy nem én vagyok. Ugyan nincsen más hajviselet, de a tartás, a farkasmosoly nyilvánvalóvá teszi, hogy itt valami érett személyiségről lehet szó, akinek én a közelében sem érek. Hősünk figyelmen kívül hagyja mind Ginát, mind Kathie-t, hanem a Maise testében lakozó tündér mellé sorol be. – Ennek a kölyöknek a testében lenni.. kész dugásterápia. Vissza kell fognom magamat, mintha valami szerzetes lennék. – És hogy ezt ellensúlyozza, a tóparton arrafelé mászkáló mardekáros duó felé pillant, egyikük egy magas szőke bombázó. – Helló! – Dorombolja sármosan, mint valami bagzó kandúr.
Nem mondanám, hogy különösebb barátságot kötöttem ezzel a Melissával. Ismeritek azt a mondást, hogy "Két dudás egy csárdában..." na itt is, valami ilyesmiről van szó. Persze eddig is én voltam a fura különc, a tudálékos, okostojás, akit jobb kerülni. Ez pedig az elmúlt napokban hatványozottan így volt. Mármint mindenki hozzászokott már a suliban, hogy mindenhez is hozzá tudok szólni, és okosabb tudok lenni mindenkinél is, vagyis inkább okoskodó. Meg ahhoz is, hogy éjjel jó részében kószálok alvás helyett. Aligha van aki ezen meglepődne. De az még tőlem is szokatlanul bizarr, amikor a könyvtárban egymagamban ülve magamat akarom megverni okoskodásban. Ha eddig volt, aki szerint nem vagyok totál kettyós, hát most meggyőződhetett róla, hogy de. Na és persze egy másik igen kellemetlen élményem is volt, amikor Hagrid jött velem azaz velünk szembe, és szóvá tette, hogy napok óta nem voltam a thesztrál karámoknál, és van valami új szerzeménye, ami olyan mint a durffarkú szúrcsók, csak szőrösebb. Igazán megnézhetném, és megetethetném őket saláta levelekkel. Ja, és persze hol van Carnivora? A macskám többnyire távolságtartó békés szemlélődő, de ha én ott vagyok valahol, akkor ő is látó távon belül. Ami meg Hagridot illeti, őt spec. véletlen kedveli. Ami lehet csak azért is, mert a barátságos félóriás remekül ért az állatokhoz úgy általánosságban, így hozzá is. Azt hiszem, ekkor történt először, hogy szót kaptam mindkettőnk érdekében. Mármint úgy, hogy nem kellett különösebben harcolnom érte. Egy valami viszont kiderült Melissaról. Nincs oda az állatokért, de a történelemért igen. Nos, ebben pont ellentétei vagyunk egymásnak. Ami végül is nem meglepő, hiszen a nő Ben felmenője, nem az enyém. Viszont Melissa hamar beláthatta volna, hogy ő nem tudná leszerelni Hagridot, és az állatos kérdéseit, úgy mint én. Még ha amúgy totál ártalmatlan is. Mármint Hagrid. De a száját nem tudja csukva tartani, és a tanárok nem hülyék. Persze, akár el is árulhattam volna a megszálló szellemeket, de vajon meddig jutottam volna, mielőtt Melissa visszaveszi az irányítást, és esetleg valami meggondolatlanságot követ el Hagrid gyanújának elaltatására. Viszonylag könnyű dolga lett volna. Így nem lett volna értelme a próbálkozásnak. Hagrid nem olyan gyors észjárású, mint Piton vagy McGalagony. Legalábbis ebben a tekintetben nem. Azt pedig nem engedhettem, hogy miattam baja essen. Azonban a megszállóink további terveiről nem sokat tudtam meg. Erről nem akart vitába bonyolódni velem. Pedig igazán próbáltam provokálni. Csak annyit tudtam meg, hogy szükséges számukra a telihold, és van egy testcsere kövük, amiken keresztül szállnak meg testeket gondolom. Igencsak bosszantó módon most a miénket. Végül mi is lesétálunk a megbeszélt helyre a tópartra. Én Corvus tekintetét keresném, mármint nem a benne lakó nyanyát, hanem Corvust. Érte aggódom, hogy vajon ő hogy viseli ez az egészet? Szívesen megbeszélném vele, hogy akkor mi most unokatestvérek, vagy mik vagyunk? Ez az egész helyzet úgy gáz, ahogy van. Egyáltalán hisz a srác a Mortimer ősöknek? Az alapján amit tudok a családról lehetnek hazug gonosztevők is, akik így manipulálnak minket. - Megtudtam, hogy holnapután lesz a következő telihold. Vagyis hétfőn. Akkor tovább tudunk lépni a tervvel. - közli tényszerűen a válaszát MB felé fordulva Melissa. Mit sem törődve velem. - Ezt én is megmondhattam volna. Bármikor. De mért is kéne segítenünk? Mi a pontos célja ennek az egész testcsereberének? - vágok közbe, mert elegem van belőle, hogy lekezelnek, és figyelmen kívül hagynak minket. Most már tudni akarom, hogy mire is megy ki a játék. Elég ködösítésből. Persze Ben felmenőét nyilván bosszantják a felesleges könyvtárazással töltött órák, amikor a válasza végig a fejében volt. Mármint értitek na.
Rém furán éreztem magamat az elmúlt időszakban és volt olyan tanárom is, akinek feltűnt, hogy az értékeléseim bizony jobbak lettek, sőt még a könyvtárban is megfordultam párszor, pedig ez cseppet sem jellemző rám. Alapvetően mondhatni kezdem megtalálni a hangot ezzel a Brysonnal. Nagyon furcsa az a tény, hogy Corvus felmenője, és hogy nekem egyre több emlékem van erről a családról, főleg hogy azért akadnak dolgok, amiket arról is tud, ami a halála után történt. Végtére is szellem vagy mi, gondolom láthatta, vagy másik halott rokon mesélt neki? Gőzöm sincs, hogyan működik ez, bár mintha mostanában még az összefüggéseket is jobban átlátnám! A leginkább kellemetlen az egészben, hogy a hangom egy egész leheletnyit mélyebb lett, amit az egyik órán tett szóvá McGalagony, pedig nekem fel se tűnt és már napok óta nem tudok mit kezdeni a hajammal, ami eddig egyenes és puha volt, most pedig kezd begöndörödni, egyre hullámosabb és kicsit mintha száraz lenne. Most is lófarokba van kötve, különben nem tudnék mit kezdeni vele. Ahogyan sétálok végig az udvaron, hamar kiszúrom MB-t, akinek már messziről látom, hogy másabb lett a haja. Az utóbbi napokban bevallom kerültem a többséget. Bűntudatom van, bár Bryson szerint nem kellene, hiszen ő volt, aki odavonzott a táblához, nem én tehetek róla, de azért mégis csak én mentem oda és én hívtam oda a többieket a Szükség szobájába, szóval végülis az egész tőlem indult. Ha kicsit erősebb lettem volna... Talán azért javult a jelenlegi helyzet köztem és a bitorló között, mert valahogy általa erősebb lett az én akaratom is? Van, hogy ha úgy akarom egészen eltudom nyomni a jelenlétét, bár nem éri meg, mert olyan fejfájást tud okozni, hogy ihaj, ezért inkább valamiféle arany középutat próbáltunk találni, ami mindkettőnknek jó, vagy mi. Annak sincs értelme, hogy én folyton arra összepontosítok, hogy elnyomjam, főleg hogy elég logikus alaknak tűnik és azért nem különösebben gonosz. Valahol érthető, hogy élni akarnak. Lehet, hogy én is akarnék, ha fiatalon halnék meg? Bár, hogy bármi áron így lenne-e... azt nem tudom. - Sziasztok! - köszönök sorra mindenkinek, amikor érkeznek ugye utánam, de egyelőre csendben érzem jobban magamat a hülye bűntudat miatt, aztán Ginára pillantok, hogy jutott-e valamire, bár a tekintetem automatikusan Corvust keresi, mármint Brysoné, az enyém elsősorban Benre fókuszálna, ami persze azért jócskán nehezít a helyzeten, mert nem ugyanazt akarjuk. - Fejezd be! - szólalok meg végül határozottan, ami bizony tényleg működik is, mert sikerül végre besorolnom Ben mellé, ahogyan ácsorgunk a tóparton. Már persze, ha Ben esetében nem az látszik, hogy a folyton humorizáló fickó van előtérben, mert akkor azért kicsit másabb a helyzet.
Az elmúlt héten furcsa dolgokat tapasztalhattak magukon hőseink. Olyan volt, mintha összecsúsztak volna az emlékeik-tapasztalásaik a bennük tanyázó őséivel. Ez eléggé megterhelőnek bizonyult főleg akkor, amikor ízlésről volt szó, hisz előfordulhatott, hogy az ős szerette a tökös pitét, de hősünk gyomra felfordult tőle, vagy egyéb ilyen történések nehezítették a mindennapok folyását. Aki abban a szerencsés helyzetben volt, hogy az ős ugyanolyan tanulásszeretőnek bizonyult (vagy épp tudáskerülőnek), mint ő, ott nem volt kirívó, de megeshetett, hogy az, aki korábban jól muzsikált egy tantárgyból az épp egy másikban mutatott tehetséget csak úgy, mint a benne élő ős. Ez esetleges utált beadandóknál előnyt jelenthetett, de kínos helyzetbe is hozhatta hősünket, hogyha nem tudott egy értelmes mondatot összehozni az erősségeiből. Mindenesetre eljött a szombat, ki így, ki úgy de túlélte az elmúlt időszakot, hát itt volt az ideje, hogy összegyűljenek a tó partján egy kis csevegésre. Szerencsére nem lesz senkinek fura, hogy a Accipiter-Benedict-Levieva-Flint-Morgan csapat együtt piknikezzen, hiszen gyakran mutatkoznak egymás társaságában. Amikor mindannyian elhelyezkedtek, Nevena Gina felé fordítja a fejét. - Jutottál valamire a könyvtárban? - veszi fel a fonalat ott, ahol legutóbb letették. Időközben viszont felfedezhetik a többiek, hogy amikor felemeli a kezét, hogy elseperje egy hajtincsét, akkor az arcát keretező göndörség helyett mintha kezdenének random kiegyenesedni és árnyalatában is megváltozni hajtincsei. Éppen úgy, ahogy a többiek esetében is kezd elindulni ez a folyamat. Mintha az, hogy túl sok időt töltenek "egymás testében" magával hozná a test változásának folyamatát is. Ha nem kezdenek a helyzettel valamit, ebből bizony lehetnek még galibák.
//Kérek szépen hsz előtt dobást az alábbiakra, s ennek fényében írjátok a ragokat: 1, 3: a megszállott személy elméje van előtérben inkább, az ősnek kell küzdeni a "felszínen maradásért" 2, 5: kb fele-fele arányban vannak tudatuknál, nagyjából ugyanannyi megszólalásra képes az ős mint a megszállott 4, 6: az ős uralja az elmét, a megszállott nem tud kiszólni belőle
Szerintem Galen egész ügyes volt. Hiszen most próbálta először utánozni ezeket a szavakat. Persze aki nagyon maximalista, mint szerintem ő is, az érezheti, hogy nem volt tökéletes. De hát elsőre semmi sem az nem igaz. Apuapu szerint egyszerűen csak nem szabad feladni a próbálkozást. És én biztos vagyok benne, hogy Galen hamar bele fog jönni. Ő annyira okos amúgy is. Egy csomó mindent tud, amit én nem. Jó. Ez lehet azért is, mert ő már egyetemista, és nagy, és én meg még kicsi vagyok. De akkor is. Remélem egyszer olyan ügyes, és okos leszek, mint ő. És akkor remélem büszke lesz rám. Ami azt illeti, tényleg nem a kedvenc témám, hogy apuapu mi mindent vár el tőlem. Legyek udvarias, jólnevelt, kiváló tanuló, folyton gyakoroljam a művészeteket. Egyszóval mindent jól csináljak. De hát nem tehetek róla, hogy túl sok minden érdekel egyszerre, és néha kicsit csapong a figyelmem. És hogy akkor kicsit ügyetlen is tudok lenni. De ezt nem szívesen ismerem be. Azt pedig elképzelni se tudom, hogy milyen lehet Galen apukája, és miket vár tőle. De ha Galen ilyen kedves velem, akkor az apukája is biztos az. - Tényleg? És akkor még tanítasz kifejezéseket a nyelveden? - kérdezem, valamiféle elragadó cuki lelkesedéssel. Tőle egyszerűen nem tudom, nem dicséretnek venni a "Nem is olyan rossz." kifejezést. Főleg, mert sejtem, hogy mennyire maximalista, és ha rossz lett volna, akkor megmondja, és kijavít. Persze talán abban igaza lehet, hogy nyújthat némi előnyt, ha olyan házban nősz fel, ahol mindenki mindenféle nyelven beszél mindenkivel. Na meg persze azt is mondják, hogy akinek a zenéhez jó érzéke van, annak a nyelvekhez is. A zenét pedig nagyon szeretem. És ez amúgy is igaz lehet, mert Galen is egész ügyes volt a koreai szócskával, és ő is ügyesen zongorázik. Tetszett a játéka. Talán később megint játszana nekem valamit, ha megkérném. Hagrid tanár úr csak nagynak, és ijesztőnek néz ki, de valójában nagyon kedves, és aranyos. Mindig segít mindenkinek. Igazából szerintem egy csupaszív ember. Ezért kedvelem. Bár a varázslények iránti lelkesedését kissé kevésbé osztom. Nekem nincs hozzájuk jó érzékem. Persze szívesen rajzolom le őket, meg amelyik engedi, azt meg is simogatom, mint múltkor az óriás tintahalat, de azt hiszem, ha nekem kéne róluk gondoskodni, hát az annyira már nem menne. Azért örülök, amikor Galen hagyja, hogy megfogjam a kezét, és így sétálva keressük a hippogriffet. - Remélem. - biccentek Galen felé, amikor, azt mondja, hogy a közelben kell lennie a fészkének. Tehát a hippogriffeknek fészke van. Elraktározom ezt az információt is. Aztán meg persze a nyakam nyújtogatva nézek a Galen által mutatott irányba, ahonnan nem sokkal később meg is jelenik az emlegetett állat. Bár amikor engem is észrevesz, akkor lefékez az ügetésével. Én pedig egy bizonytalan pillantást vetek Galen felé, aki éppen ekkor engedi el a kezemet. Nyilván azért, hogy bemutatkozhassak Csikócsőrnek. Szóval teszek a hippogriff irányába pár bizonytalan lépést, és igyekszem mindent felidézni, amit Galen mondott róluk. Udvariasan meghajolok előtte, de azért néha vetek egy bizonytalan pillantást Galen felé is. Bár nem tudom, hogy ezzel hibát követek-e el? Vagy mit fog reagálni Csikócsőr erre...
