Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb

ϟ Tower
  Yesterday at 22:52
Kalandmester

ϟ Jonas Black vityillója
  Yesterday at 22:32
Jacob Troops

ϟ A holdfény sármos arca
  Yesterday at 22:09
Tim Roberts


ϟ Kockadobások fóruma
  Yesterday at 21:39
Jacob Troops


ϟ Alkímia labor
  Yesterday at 17:05
Viviana Rennes


A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Armand Stansson
 
Cody Armstrong
 
Gina Accipiter
 
Gwyneira Rousseau
 
Sidney Smallwood
 
Madeleine Eastwick
 
Jacob Troops
 
Perselus Piton
 
Daniel G. Paisley
 
Statisztika

Összesen 584 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Eleanor Branstone

Jelenleg összesen 38874 hozzászólás olvasható. in 3477 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Fogadó a fekete rigóhoz

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Jacob Troops
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 200

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a fekete rigóhoz 2018-03-13, 22:21

Sose érdekelte a család ennyire, és éppen ezért nem tart attól, hogy bárki elé is oda kell állnia. A családi béke.. Ami az apjára tartozik, az az apja ügye, nem az övé. Eddig is megoldották, hogy találkozzanak, és ez után is meg fogják oldani. De teljes mértékben tisztában van azzal, hogy ez mennyire fontos Griffnek, úgyhogy simán megteszi. Nem tart semeddig. Ha pedig nagyon bekeményítene az apja, akkor majd ír pár kérvényt. De nagyon reméli, hogy Shawn egyáltalán nem ennyire kicsinyes, és nem akar majd közéjük állni. Főleg akkor, amikor beközli, hogy igenis komolyak a szándékai. Ha Griff nem is gondolja azt, hogy ez egy házassági ajánlat lenne, ha oda kerül a sor, minden bizonnyal ez a távlat is fel lesz villantva, és a srácnak ki kell majd állnia maga és a lány mellett, az apjával szemben. Egy boldogan éltek, amíg meg nem haltak végkifejlet pedig azért egészen meggyőző tud lenni. Sokkal inkább, mint egy olyan szöveg, hogy csak ki akarja használni a lányt, és csak egy kis kalandra vágyik.. Na azt már nem. Bár tény, hogy ezt az egész hercehurcát meg lehetne spórolni, mert senki sem tudná meg, hogy együtt vannak, egyik szülő sem, csak ha valamelyikük beszél. Jake nem beszédes típus...
- Azért remélem nem baj, hogy ma még nem alszunk együtt.. - súgja kissé sejtelmesen, huncut félmosollyal a lánynak, és ha már úgyis ennyire közel ülnek egymáshoz, egyszerűen odahúzza magához, az ölébe, és hátra is dönti az ölében a lányt, onnan néz mélyen a szemeibe, aztán ismét megcsókolja.. és még egy jó ideig elvannak, turbékolnak, aztán Jake lassan visszakíséri Griffet az iskolába.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shanna Griffin
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 218

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a fekete rigóhoz 2018-03-13, 09:48

[You must be registered and logged in to see this link.] írta:

Jake & Shanna

Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Lényegében már olyan közel simulok hozzá, hogy majdnem az ölében ülök, ami ha a Három Seprűben lennénk, akkor sok tekintetet vonzzana hozzánk, de szerencsére nem ott vagyunk. Itt senki sem törődik azzal, hogy kinek a fia-borja vagyunk, habár egyikőnk sem a nagy házakból való. Illetve én közvetlen, nagyapám révén, de a nevet nem örököltem minden esetre.
A kétely, hogy apám ellenzi majd a kapcsolatot és közénk állhat csak egy pillanatig férkőzik be a fejembe, de Jake-nek sikerül egyetlen egy mondattal eloszlatnia. Hajlandó értem apám elé állni és az áldását kérni, ha ez kell a lelki és persze a családi békéhez! Elmosolyodok, ezúttal hálásan, és halkan válaszolok. - Köszönöm. Nagyon fontos nekem, hogy ne gondoljon ránk rossz szívvel. - mondom, és igazából most apámként tekintek rá, és nem az Auror főparancsnokként, akinek jogában áll meghatározni, hogy egyáltalán alkothatunk-e egy csapatot, vagy szétszed minket és szándékosan külön gyakorlatokra és bevetésekre küld. Mert megtehetné egy laza tollvonással, hiszen amúgy is más évfolyamon vagyunk, Jake egy évet kihagyott és emiatt ismételt még fiatalon. De csak nem fogja ezt meglépni...!
- Én sem akarok egyetlen napot sem eltölteni nélküled, soha többé. - felelem, miközben a mellkasomban hatalmasat dobban a szívem, de akármennyire romantikus a helyzet, én nem gondolok ezzel eljegyzésre és házasságra, bár az is igaz, hogy tényleg, őszintén vele akarom tölteni az egész életemet. Még ha annyi mindenben különbözünk is, és lehet, hogy Jake-nek túl sok áldozatot kellett hoznia, hogy az Auror pályát válassza ahelyett, ahova a szíve húzta volna, én akkor is csak vele tudom elképzelni a jövőmet. Senki mással. Ezelőtt is csak futó flörtjeim voltak olyan szaktársakkal, mint Nicolas, de most már egyértelmű, hogy miért nem lett soha senkivel semmi több. Mert mindig is Jake-hez tartoztam. Ez így helyes, ennek így kell lennie.

[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Küzdeni csak akkor tudunk, ha van miért.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jacob Troops
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 200

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a fekete rigóhoz 2018-03-12, 16:02

Szerencsére az ő kapcsolatuk nem a drámázáson alapul, és nem is valami alkalmi dolgon, hanem egy nagyon mély, közös múlton. Barátságon, szereteten, bizalmon. Van ebben az egészben valami természetes egyszerűség, a maga bájával, mintha mindig is ez lett volna a helyes lépés, vagy döntés, csak eddig még nem merték volna meghozni, vagy nem tudták volna, nem mertek volna kilépni így, ide, eddig. Az érzés pedig kölcsönös. Jake eddig sem szívesen látott más srácokat legyeskedni a lány körül, és nem nagyon akarja máshogy elképzelni az életét, mint Griff mellett. Persze lehet mondani, hogy ez egy fellángolás, vagy valami pillanatnyi, esetleg rózsaszín köd, de Jake túl régóta van együtt a lánnyal ahhoz, hogy ne legyen egészen biztos abban, mit is akar. Már amennyire ez persze lehetséges. De ismeri, és nem egy döntést hozott meg pont amiatt, hogy mellette lehessen, és ebben a végtelenre nyújtott pillanatban mindez beérni látszik. Ahogy kvázi a karjaiban, maga mellett tudhatja a társát, az mindennél többet ér. Az újabb csók pedig megkoronázza ezt az egész gondolatot, ahogy ő is a lehető legközelebb simul a lányhoz, és kiélvez minden egyes pillanatot, amit így töltenek együtt, és csak lassan húzódik kissé hátrébb, amikor a csók és az ölelés véget ér. Belenéz a lány szemeibe, kissé félredönti a fejét, halványan elmosolyodik, tekintete végigfut a lány arcán, kezével végigsimít annak arcán, majd a haján.
- Akkor kénytelen leszek odaállni elé, és az áldását kérni. - a mozdulat és a mondat végén összetalálkozik a tekintetük, mert Jake egyenesen Griff szemeibe néz. - Nem akarok nélküled élni. - toldja még hozzá, szinte suttogva, csak formálva a szavakat, de a tekintete és az egész gesztusa is ezt árulja el. Tulajdonképpen szavak sem kellenek hozzá. És, hogy ez mennyiben tekinthető akár házassági ajánlatnak is..?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shanna Griffin
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 218

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a fekete rigóhoz 2018-03-11, 11:29


Jake & Shanna

Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Talán a hosszú évek alatt is éreztem azt, amit most, csak amilyen bátor vagyok, ha a világ megmentéséről van szó, olyan bizonytalanná válok, ha az érzelmeinkről van szó. Fiatalok vagyunk és hosszú évek óta barátok, és annyi drámázást látni körülöttünk, a párok összejönnek és rövid idő alatt szétmennek, a kapcsolatok megromlanak, és mi egészen egyszerűen nem juthatunk ide. Ha korábban történik meg ez a csók, ha korábban vallunk szerelmet, talán túl fiatalok lettünk volna ahhoz, hogy jól kezeljük a helyzetet. Mert most minden tökéletes. Minden a helyén van. És nem tudom elképzelni, hogy ne tartson örökké.
Én is mélyen beszívom az illatát, még ha az keveredik is a füsttel és a fejemet úgy forgatom, hogy halljam a szívének gyors ütemét. Úgy érzem, hogy azzal, hogy kimondtam, hogy azzal, hogy itt vagyok hozzábújva, életem minden része a helyére pattant. Mintha még a lélegzetvétel is egy teljesen más, felszabadító, izgalmas érzés lenne. Mikor a keze az állam alá nyúl én szelíden engedem, hogy elforgatssa a fejem és a válaszára újra megmozdul bennem valami, a pillangók a gyomromban, a dübörgés a szívemben, az izgalom a testemben, minden egyszerre. Ahogy mozdul az ajkaim felé én is előretartom az arcom és újra összeforr a szánk, most pedig még szorosabban bújok hozzá, hogy a testünk a lehető legtöbb ponton összesimuljon, érezzem a melegét, az izmainak feszülését, érezzek mindent. Eszemben sincs ellenkezni.
A pillanat végén, kicsit elhúzom az arcom és újra a szemébe nézek. - Apám nem fog örülni nekünk. Még mindig nem kedvel téged sem a családodat. - suttogom halkan, kicsi bizonytalansággal. Elképesztően fontos nekem apám véleménye, majdnem mindenben követem a példáját, én is auror leszek, akárcsak ő, és én is magas beosztást és a parancsnokság vezetését akarom elérni, ahogy ő is. A szüleink hosszú évekkel ezelőtt indultak el ugyanazért a megbízatásért és a kapcsolatuk megromlott a rivalizálásban - nekem legalább is ezt mondta apám. Azóta nem igazán örül annak, hogy én Jake-kel még is ilyen jóban maradtam és hogy nyaranta is átjárunk egymáshoz, de addig nem merészkedett, hogy tiltson. Talán ez is közrejátszott abban, hogy ne én lépjem meg az első lépést és hogy legutóbb milyen elszántan visszakoztam?

[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Küzdeni csak akkor tudunk, ha van miért.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jacob Troops
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 200

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a fekete rigóhoz 2018-03-10, 18:37

Neki tulajdonképpen ez a dolga. Ő a sziklás part Shanna háborgó lelkének tengerén. Ő az a biztos alap, amiről a lány pontosan tudhatja, hogy sose hagyja cserben, és sosem fog csalódni benne. Végtelen hűsége és lojalitása, és nem túl szerencsés neveltetése remek álarcot húzott fel rá, amiben képes a végsőkig nyugodt maradni, ott is, ahol mindenki más elveszti a fejét. Ha nagyon egyszerűen akarjuk megfogalmazni, akkor ilyen a jelleme. Még Piton professzor is csak nehezen tudta kihozni a sodrából, és nehezen volt képes felidegesíteni, és az se tartott tovább, mint egy nagyobb hullámverés. Nem sok érzelme van, még kevesebbet mutat ki, de az mind tiszta.
Pontosan tudja, mennyire volt passzív a szerelmi élete a lánynak, és ő ennek alapvetően kifejezetten örül. Nem szívesen látja ugyanis Shannát más oldalán, hiába csak barátok. Az ő kapcsolatuk mindig is több volt, mindig is sokkal mélyebb és személyesebb, mint egy nagyon jó barátság, csak eddig valahogy ez nem bukott ki, és a felszín alatt lappangott, egészen közel a felszínhez. Nem bánja, hogy nem Shanna az, aki diktál, hiszen mégiscsak ő a férfi, és nem baj, ha ez ebben a kapcsolatban így is marad. Ahogy érzi, hogy a lány nem húzódik el, hanem hagyja magát, sőt, viszonozza a csókot, a keze finoman a lány tarkójára csúszik, beletúr a hajába csók közben, és esze ágában sincs egy rövid, gyors csókkal elintézni ezt a pillanatot. Ez most nem a tópart, és nem az elmúlt év. Ahogy lassan véget ér a csók, és Jake egy kissé hátrébb húzódik, érzi, ahogy Shanna odabújik hozzá. Nem is megy sehova,egy tapodtat sem. Átkarolja a lányt, és finoman simít végig a haján, meg a hátán, és a szavaira csak elmosolyodik.
- Csodálatos vagy. - súgja, és szerencsére itt nincsenek olyan sokan, meg a fotelok is, amikben ülnek, inkább a kandalló felé, meg sréhen állnak, így nem ők a hely sztárjai. Meg amúgyis.. ez egy kedves fogadó, kevés emberrel, és kevés bámészkodóval. Jake lassan beszívja a lány illatát, ami enyhe füstszaggal keveredik, de most ezt sem bánja. Kiélvezi a pillanatot, a lány közelségét. Aztán kissé feljebb emeli a fejét, és ha Griff engedi, belenéz a szemeibe.
- Én is szeretlek. - súgja egészen halkan, miközben a szíve persze hevesebben ver, és ahogy a lány szemeit fürkészi, nem tudja megállni, hogy ne csókolja meg megint. Persze csak ha nem ütközik ellenállásba.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shanna Griffin
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 218

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a fekete rigóhoz 2018-03-10, 09:28


Jake & Shanna

Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Tudom, hogy egy évvel ezelőtt én visszakoztam, én ástam el az összes ezzel kapcsolatos érzéseimet és a lehetőségeket, de Jake mindig olyan nyugodt és olyan nehéz volt kiigazodni a saját érzéseimen, nem hogy az övéin. Nem volt meg a merszem, hogy meglépjem és kockáztassam a barátságunkat, ami miatt lehet, hogy most pedig neki nem lesz meg a mersze, mert nem adtam neki elég jelet. Csak egy pillanatig fut át rajtam ez az aggodalom, de aztán élvezem, ahogy végigsimít az arcomon és beledöntöm a fejem, aztán a halk válaszára hatalmasat dobban a szívem. Lehet, hogy általában én vagyok az, aki diktál, de a romantikus énem átveszi most a hatalmat és lehunyva a szememet csókolok vissza, először éppen olyan finoman, mint ő. Nincsen semmi ellenállás, éppen csak ahogy ő is tudja, amilyen aktív életet élek, olyannyira volt passzív a szerelmi életem az elmúlt években, bizonytalan vagyok még egy csókban is. Viszont ahogy a szívem elkezd őrült módjára kalapálni és a szánk összeér nem kell sok, hogy egy picit még közelebb húzódjak és elnyújtsam a csókot. Nyilvános helyen vagyunk, még ha elég kevés ember is fordul meg itt, ezt persze nem felejtem el, és nem rohanom le, de akkor is muszáj kitartani ezt a csókot, hiszen minden eddig elfojtott érzésünk benne van. Mikor elhúzom végül az arcomat eszemben sincs újra megrázni magam és úgy csinálni, mintha mi se történt volna, mintha menne minden tovább úgy, ahogy eddig. A karját elengedem és egy pillanat múlva már áthajolok hozzá és szorosan megölelem és a fejemet a nyaka alábújtatom a kulcscsontjához simulva. - Annyira szeretlek... - suttogom halkan, és ezt a szót ezer és egyszer mondhattuk már ki egymásnak, de sosem így, mint most. Muszáj hozzábújnom, muszáj éreznem a testének a melegét és erejét, legalább egy perc erejéig, ameddig túlságosan magunkra nem vonjuk a figyelmet.

[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Küzdeni csak akkor tudunk, ha van miért.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jacob Troops
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 200

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a fekete rigóhoz 2018-03-09, 14:42

Jó, lehet, hogy tényleg nem mindig neki van igaza, de a megérzései mindig jól jöttek eddig Shannának, és ezután is jól fognak jönni, ha minden rendben megy. Megértik egymást, és Jake mindig valami másik oldalt, lehetőséget mutat meg, ami kifejezetten hasznos tud lenni. Nem megy vakon bele soha semmibe, mindig átgondolja, és legalább felvetés szintjén megemlít dolgokat. És amikor Shanna azt hiszi, hogy igaza van, pedig nem.. na az Jake.
Nem teljesen tudja, mi is járhat a leányzó fejében, de kifejezetten élvezi ezt a pillanatot, és mintha megint olyan meghitt lenne, mint nemrég, a terepen. Látja a zavart, és látja a pírt is Griff arcán, amire nem tud nem elmosolyodni. Ahogy végigsimít a lány arcán, és ő még jobban belesimul a tenyerébe, a szívverése egy kissé felgyorsul. Benne van a törés, nagyon is benne van, amit a lány okozott neki. De csak a vak nem veszi észre, hogy sokkal többet jelent a számára, és sokkal fontosabb neki, mint egyszerű barát. Ha tetszik, ő az élete másik fele. Mikor Pitonnal beszélgetett, már akkor biztos volt benne, hogy nem akar egy tapodtat se menni nélküle, és ha kell, végigcsinálja a kiképzést, hogy egy csapatban lehessenek. Nem élné túl, ha elveszíteni a lányt, ezért jár felette mindig, mint valami árnyék, és ezért őrzi minden lépteit, és ezért próbál mindig közel lenni hozzá, érinteni.. Akkor az alkimista szimbólumos kapu, és az ősöreg démontölgy előtt elhatározta, hogy Griff nélkül soha többet. Akkor a tóparton minden olyan gyorsan történt, és utána akkor rémületet látott a lányon, amit nem akart soha többet. És most megint itt vannak, ketten, nyugodtan. És mintha minden olyan természetes lenne. A halk búgó hangra Jake egészen felbátorodik. Benne van a félsz, a hezitálás, hogy ne rohanja le a lányt, de persze ebből semmit sem mutat kifelé. Minden a másodperc tört része alatt történik. Érzi a lány érintését a kezén, ami nem akar engedni, érzi az arcát, ahogy belesimul a tenyerébe, mintha mindig is ott lett volna a helye. Elmosolyodik egy kissé, majd kezével finoman végigsimít a lány arcán.
- Remélem így is marad.. Ezzel egy ideje tartozom.. - súgja, mintegy válaszképpen, majd egészen közel hajol a lányhoz, és ha nem tapasztal semmilyen ellenállást, akkor finoman megcsókolja a lányt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shanna Griffin
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 218

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a fekete rigóhoz 2018-03-09, 09:06


Jake & Shanna

Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Azért azon biztos vitatkoznék, hogy Jake azt hiszi, hogy mindig igaza van. Még abban se vagyok biztos, hogy Dumbledore professzornak mindig mindenben igaza van, pedig ő már vagy 130 éves és világhírű mágus. De ő is csak egy ember, mi pedig még csak kiscsikók vagyunk hozzá képest, kizárt, hogy mindenben igazunk legyen, hiába szeretnénk ezt hinni. Mert hát természetesen én is vagyok olyan önérzetes, hogy sokszor azt hiszem, hogy igazam van, pedig nem.
Figyelem a fiú arcát, de nem tudok mást leolvasni róla, minthogy kíváncsi arra, hogy mi járhat az én fejemben. Én is éppen így vagyok vele, de az a különbség, hogy míg ő általában passzív és csak kérdez, vagy meghallgat, én vagyok az, akinek válaszolnia is kell. Lassan belehajtom a fejemet a simításba egy kicsit újra elmosolyodva, és a pír tovább erősödik az arcomon.
- Nincsen semmi baj. Minden a legnagyobb rendben van. - válaszolom, és ezúttal a hangom már kicsit bátrabb, talán még halkan búgó is, ahogy a mosolyom is magabiztosabb. Hat év... Igaz, hogy nekem rengeteg kapcsolatom és barátom van, de azok felületesek, egy egészen más téma. Mindig az az idő számított igazán, amit együtt töltöttünk. Felveszem a szemkontaktust és el sem eresztem, pedig kínoz ez a pillanat, most először kínoz a tétlenség közöttünk, hogy csak nézünk egymásra, hogy semmi se történik, pedig már olyan közel vagyunk egymáshoz. Nem bántam meg, hogy egy évvel ezelőtt a csók után elhúzódtam, mert nem álltam készen, nem tudtam volna úgy tekinteni rá ténylegesen, mint egy pasi, ahelyett, hogy a legjobb barátom, de most... Talán most teljesen máshogy történne. Már ha egyáltalán Jake érez bármit is, hiszen a múltkor is olyan gyorsan elfogadta és tovább lépett.

[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Küzdeni csak akkor tudunk, ha van miért.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jacob Troops
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 200

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a fekete rigóhoz 2018-03-07, 21:30

Nem kérdés, hogy igaza van-e. Jakenek mindig igaza van, csak ezt Shanna néha lassan látja be. De ezért is számít annyira a srácra, amikor döntenie kell például. Mert igaza van. Jól lát dolgokat. És ezt megosztja a leányzóval is, aki meg hallgat rá. Tiszta sor. Minden esetre megkönnyebbül legbelül, amikor látja, hogy Griff kezd ellazulni, és úgy fest, sikerült kizökkenteni abból az ördögi kerékvágásból, amiben éppen forgatni kezdte magát. Élvezi, hogy hatással van a lányra, mert néha ráfér, ebben teljesen biztos, és a mellékelt ábra is ezt mutatja. A jó szavak, a megfelelő helyen. Ezt jelenti, hogy ők egy összeszokott csapat meg páros, hat éve..
Jake-nek van egy rossz tulajdonsága. Olyan, mint a márvány. Magába zár mindent, és nem igen lehet feltörni. Az, hogy milyen érzelmek vannak benne, mit érez Shanna iránt, vagy éppenséggel mi van azzal a bizonyos csókkal, ami akkor és ott történt, ami akkor teljesen meglepte a srácot, aki nem gondolt volna ilyesmire, az a régmúlt. Nem akartak róla beszélni, és éppen ezért nem beszéltek. Jake sose hoz elő olyan témát, amit Griff direkt kerül, és ahogy látta a lányt akkor, és utána, mint aki nagyon jól leplezi, hogy nem történt semmi, a gondolatát is kiverte a fejéből annak, hogy szóba hozza, vagy csak említést tegyen rá.
Látja a bizonytalanságot, tétovaságot a lány tekintetében, ami rá egyáltalán nem jellemző, a hangja is megremeg, majd az a félszeg mosoly.. Jake felhúzza egyik szemöldökét, kissé oldalra dönti a fejét, és szabad kezével finoman végigsimít alány arcán, mintha tenyerébe szeretné fogni Griff egyik arcát, de csak kedvesen, törődve.
- Hé.. minden rendben? Baj van? - teszi fel a kérdést egészen halkan, puhán, miközben szemeit le sem veszi a lány szemeiről és arcáról, azt kutatja, mintha abból bármit megtudhatna.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shanna Griffin
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 218

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a fekete rigóhoz 2018-03-07, 14:43


Jake & Shanna

Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Ahh, igazad van. - engedek végül, a vállaim kicsit leesnek, ahogy egy kevés feszültség kiáramlik a testemből. Próbálom elengedni a dolgot, mert végül mi nem sérültünk meg komolyan, Ryant sikerült kihozni, még ha a másik aurort el is vesztettük, de ez egyelőre nem az én felelősségem volt. És igaza van, hogy nem szaladhatok ennyire előre, hogy már is a jövő problémáival foglalkozok és azon aggódom, hogy milyen parancsnok leszek. Ha jobban ismertem volna a halott férfit, akkor talán jogom lenne gyászolni, ha apám lett volna az a parancsnok, aki kiküldte volna kettőjüket, akkor miatta jobban terhelne a felelősség, mert még is csak az apám. De így mi mentünk, tettük a dolgunkat és eljöttünk, és talán ezzel vége is van a történetnek. Persze ettől függetlenül ott leszek a búcsúztatáson és a temetésen, ahogy valószínűleg nagyon sokan a központból. Lehet, hogy Jake azt hiszi magáról, hogy nem tud jól vígasztalni, vagy éppen bárki más ezt állíthatja róla, de nekem pont azokat a szavakat mondja, amit hallanom kell.
Mikor közelebb húzódok és megfogom a kezét, a légkör még személyesebb lesz, és az utolsó szavainál érzem, hogy a testemet elönti egy kellemes érzés. Olyan hálás vagyok, hogy van nekem. Már lassan hat éve vagyunk a legjobb barátok, ennyi idő alatt annyi mindent megtudtunk egymásról, és annyi mindent megéltünk. A nyár, amikor elárulta, hogy látja a holtakat és hogy az apja és az aurorok egyik csoportja ki is vette egy évre az iskolából... A tóparti beszélgetések az ezeréves tölgynél, az összefutások a bájitaltanteremnél, a nagy séták, a közös tanulások, a jövő tervezgetése, amikor tavaly, éppen az évnek ilyen tájékán eltűnt pár napra és én azt hittem, hogy Auror Parancsnokság első látogatásán történtek miatt volt, de kiderült, hogy egészen más miatt és hogy az Auror pályát választja, hogy együtt lehessünk...
Amikor megcsókoltam örömömben. És aztán azonnal visszakoztam.
Az arcomra egy halvány pír csúszik és rám egyáltalán nem jellemző tétovaság jelenik meg a tekintetemben. Nem tette szóvá sose, hogy megbántottam volna ezzel, egyáltalán nem beszéltük meg, úgy kezeltük, mintha tényleg csak egy mozzanat lett volna, amiben kitört belőlem az örömöm, de most, ebben a pillanatban nem vagyok benne biztos.
- Én se tudnék tőled soha elszakadni, úgy örülök, hogy együtt vagyunk. - válaszolom halkan, egy bátortalan mosollyal, és a kezemet még mindig rajta tartom, egy kicsit sem húzódok el.

[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Küzdeni csak akkor tudunk, ha van miért.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jacob Troops
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 200

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a fekete rigóhoz 2018-03-06, 21:49

Egy percig sem gondolja sznobnak a lányt, és ha nem lenne képes arra, hogy bekoszolja magát, akkor kifejezetten nehezen lehetne auror, főleg auror parancsok. Hiszen ő rohan az egész elején, így esélyesen ő koszolja be magát a legjobban. Shanna legalábbis biztosan, mert ő nem az a kanapéból irányító típus. Arra, hogy a hely pont megfelel, és úgy jó, ahogy van, kifejezetten megnyugszik, és jól is érzi magát. Valahogy kellemesebb lesz a légkör - mindezt úgy, hogy nem sejti, a lány tényleg mindenhol elvan vele, és mindenhol kényelmesen, biztonságban érzi magát. A drogtanya pedig.. nos.. jobb, ha Griff nem tud mindenről.
Ahogy szóba kerül a halál, és a felelősség, csak hallgat, csendben, nem szakítja félbe a lányt, amúgy sem az a tipikusan nagyon sokat beszélő valaki, így inkább kivárja a megfelelő alkalmat, vagy amíg Griff csendben marad.
- Nézd, egy bölcs ember azt mondta, hogy a "mi lett volna ha" és a "mi lenne ha" kérdések nem jók másra, minthogy az őrületbe kergessenek. - és ezt komolyan is gondolja, mindenféle kommentár nélkül. Nem akarja, hogy Griff sokat rágódjon ezen. Nem az ő gondja, és elég baj lesz ez akkor, ha odakerül. A gondolatkísérleteknek sosincs jó vége, vagy valós eredménye, Jake szerint legalább is, éppen ezért nem is szeret ilyenekbe belebocsátkozni. Aztán csak a vállát vonja meg finoman.
- Nekem ez nem okoz problémát. Tudod, valahol örülök a hibáknak. Ez mutatja, hogy emberek vagyunk és nem gépek. És van miből tanulnunk. - nem gondolja ezt úgy, hogy az auror halála a legjobb tanulópénz, de ezt Shanna is pontosan tudja. Egyszerűen csak úgy véli, hogy a hibák vezetnek valahova, és nem jó, ha leragadunk a hibák körüli forgásban, mert akkor csak rosszabbak leszünk. - Tudni kell továbblépni, különben mélyre süllyedünk. - igen, nem Jake az, aki a legjobb vigasztaló. Belekortyol a forrócsokiba, és csak figyeli fél szemmel, ahogy Griff közelebb húzza a foteljét hozzá, de a szívverése sem gyorsul fel, csak amikor megérinti a karját. Leengedi az ölébe a forrócsokit, és úgy hallgatja, egészen kíváncsian a lány szavait, figyelve annak szavaira, és ha lány lenne, talán elpirulna. Így azonban csak zavart mosoly jelenik meg az arcán, finoman lehajtja a fejét, és úgy figyeli a lányt, de még mindig egészen stabilan ül mellette - ahogy mindig is szokott.
- Tudod, hogy két dolog van, amire képtelen lennék.. - mondja, miközben a forrócsokiját figyeli, és nem a lány szemébe néz. - Arra, hogy vakon kövessek bármit vagy bárkit, és arra, hogy valaha is elhagyjalak. - az utolsó szavaknál viszont felnéz Griffre, egyenesen a lány szemeibe. Van valami kifejezetten bensőséges ebben a pillantásban, és valami mérhetetlen őszinteség, ami valahogy Griff kiváltsága, Jake nem igen nyílik meg egykönnyen. De fontos neki a lány, és ez kölcsönös, mint az előbbi példa is mutatja, így nagyon nem meglepő ez az egész jelenet. Vagy mégis..?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shanna Griffin
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 218

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a fekete rigóhoz 2018-03-06, 09:16


Jake & Shanna

Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Csak megingatom a fejem arra, hogy nem a legelőkelőbb hely. Igen, a szüleim eléggé jómódúak, van birtokunk és apám amellett, hogy eléggé szigorúan vette az oktatásomat szeretne a hercegnőjeként kezelni, de ettől függetlenül én mindig is kész voltam összekoszolni magam és sosem lehetett megvádolni sznobizmussal, szóval tudom, hogy Jake sem így gondolta amiket mondott. - Ez a hely úgy jó, ahogy van. - válaszolom, egyáltalán nem érzem magam feszélyezve benne. Igazából akárhova mennék Jacobbal, szerintem sosem érezném magam feszélyezve. Persze kivéve ha valami illegális drogtanyára vinne, de ennek az esélye... nos, nulla.
- Nem, tényleg nem az én hibám az ő halála. De, ha minden jól megy, egyszer felelős leszek a kiküldött csapatokért és elgondolkoztatott, hogy ha én hibázok egyet, ha rosszul mérem fel a helyzet súlyosságát. - mondom, aztán majdnem felnevetek, mikor azt mondja, hogy minden simán ment, de mivel nem rég halt meg egy társunk, azért felnevetni még nem tudok. - Azért ne túlozz! Megsérültél és ha az az alak ahelyett, hogy mindenkit kimentett volna megtámad minket, lehet hogy már nem bírunk el velük. Valószínűleg hiba volt, hogy minket küldtek be. Nem azért, mert nem vagyunk elég jók, vagy túl fiatalok vagyunk, hanem mert csak gyakornokok és nem lett volna jogunk az összetűzéshez. De ezt majd a parancsnoknak kell megítélnie és a helyzetet hibátlanul kezeltük. - fejezem be, hiszen lehet, hogy nem kaptunk el egy gyanusítottat sem, de ez nem azért van, mert hibáztunk, hanem azért, mert a számok ellenünk beszéltek. Hálásan mosolyodok el arra, hogy Jake milyen elszántan támogat, de arról is biztosít, hogy szólni fog, ha elszáll velem a ló. Lerakom a forrócsokit a kis kávézóasztalra és kicsit közelebb húzom a fotelemet, hogy a kezemmel megfoghassam a karját.
- Köszönöm. A támogatást, és azt is, hogy nem vakon követsz, mert nagyon fontos nekem, hogy a döntéseimben majd mellettem állj és egyetérts. - vallom be, és kicsit megszorítom a karját, persze úgy, hogy ki ne löttyintse miattam a forrócsokiját. Ha vérfarkasok lennénk tekinthetnénk az egészre úgy, mintha én lennék az alfa, ő pedig a béta, a második hang, a lelkiismeretem, a józan eszem. Vagy én a kapitány és ő az első tiszt... Vagy... Mindegy is, a lényeg, hogy nem tudom, hogy nélküle is ilyen stabilan állnék-e a lábamon.

[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Küzdeni csak akkor tudunk, ha van miért.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jacob Troops
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 200

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a fekete rigóhoz 2018-03-05, 22:40

Jake mindkét énjét szereti a lányban, mindkét pólust szereti benne igazából,és azt különösképpen élvezi, amikor egy hullámhosszon vannak, és pont a srác az, aki meg tudja adni a lánynak, amire szüksége van. Néha szeret ő lenni a biztonság, az, aki ad és megteremti az otthonos környezetet. És ez is egy ilyen meghitt pillanat, amikor kettesben lehet a lánnyal. Lehunyt szemekkel hallgat, majd kinyitja a szemét, Griffre figyelmez, és a szidásra csak oldalra billenti a fejét.
- Nem voltam biztos benne, hogy megfelelne Neked is.. Nem a legelőkelőbb hely. De én ilyen rozogának szeretem. - válaszolja, aztán az ötletre, hogy jöjjenek le pénteken, határozottan bólint egyet. Többet nem is szól, csak ennyivel jelzi, hogy neki tökéletesen megfelel. Az előbbi mentegetőzés sem valódi, inkább csak egyszerű információközlés. Ez a hely srácnak afféle menekülés a hétköznapokból, a kavargó tömegből, és eddig még nem gondolt arra, hogy megossza a lánnyal. Ez volt a menedéke, tulajdonképpen. De ma úgy volt vele, hogy Griff megérdemel egy nagyon jó forrócsokit, és egy nyugodtabb helyet,mely nem csöpög rózsaszínen és nincs zsúfolásig tele. Hiába ült ott hidegen, pontosan érzi és tudja, hogy Griffnek megterhelő volt az auror halála.
Nem szólal meg, amíg nem ér ki a forrócsoki. Nem hirtelen neki a váltás, hiszen erre várt, és direkt hagyja, hogy ez akkor következzen be, amikor a lány akarja. Hagy neki teret. Átveszi a forrócsokit, leeszi róla a cseresznyét, majd lassan kezdi el kavargatni a kanállal, hogy a tejszínhab elkeveredjen a forrócsokival és még krémesebb legyen. A forró habba bele-belenyal, majd leteszi az asztalkára az italt.
- Gyakornokok vagyunk még mindig. Nem a Te hibád, nem tehetsz róla. Ne feledd, olyan mágiával állunk szemben, ami teljesen új a mi világunkban. - tart egy apró hatásszünetet, mintha minden szavát átgondolná. - Minket küldtek utánuk, ami mutatja, hogy nem számítottak nagy veszélyre. És nekünk is minden simán ment. - szívószálával belekortyol a forró italba, de csak egy aprót, majd Griffre emeli mélyzöld szemeit.
- Szerintem nagyon jó parancsnok leszel. -felemeli a poharat, és hátradől a fotelben. - És mindenhová követlek. Ha pedig valami borzalmas ötleted támadna, én leszek az első, aki szól miatta.. - kacsint a végén a lányra, majd újabb adag meleg csokis-habot lefetyel és kanalaz, majd dolgoz bele az italba.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shanna Griffin
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 218

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a fekete rigóhoz 2018-03-04, 20:01


Jake & Shanna

Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Igen, alapjáraton energikus személyiség vagyok, tettrekész, cseverészős, mondjuk jobbára talán főnökösködő is, szeretem megmondani, hogy mi hogyan legyen, ha éppen magabiztosnak érzem magam a helyzetben, de kellenek azok a pillanatok, amikor megpihenek... Amikor nem kell harcra készen állnom, amikor elgondolkozhatok a történéseken, amikor nyugodtan, biztonságban hátradőlhetek és teljes biztonságban érezhetem magam. És amikor Jake-kel a nap végén leülünk valahova, és csak hallgatunk a tájat bámulva a Roxfort tópartján, vagy lehúnyt szemmel egy csendes helyen, mint éppen most, akkor pont ezt érzem. Hogy biztonságban vagyok és egész egyszerűen nem kell figyelnem semmire a csenden kívül.
- Ilyen gyakran jársz ide? És még csak most mutattad meg? Szégyen és gyalázat! - mosolyodok el, aztán bólintok. - A pénteki ebéd jó lenne itt. Az erőnléti edzés után jó lenne egy kicsit megpihenni. - mondom, és várakozóan pillantok rá, hogy neki megfelel-e az ötlet. Jó lenne, tényleg. A szoba kivevésére viszont megrázom a fejem, ennyire még nem vagyok kibukva, hogy ilyen hosszú ideig bújjak el a világ elől. Túl sok programot szervezek le magamnak ahhoz, hogy ilyet megtehessek. Szeretek is pörögni, ilyen az alap jellemem, tucatnyi emberrek tartom a kapcsolatot az iskolai aurorképzés mellett.  
- Nem tudom kiverni a fejemből, hogy az a férfi elvesztette ma az életét a tűzben. - szólalok meg, kicsit hirtelen váltva témát, de hát muszáj megosztanom, ami a szívemet nyomja, legalább Jake-nek, ha másnak nem is fogom. - Szeretnék egyszer egy csapat parancsnoka lenni, de most nem tudom elképzelni, hogy mit gondolhat az, aki beküldte kettőjüket, ahelyett, hogy nagyobb csapatot rendeltek volna oda. Akár az ő hibája volt, akár nem, én felelősnek érezném magamat, és ez nyomasztó.
Elhallgatok, aztán ahogy kiér a forró ital mosolyogva veszem át, és azonnal megeszem róla a cseresznyét aztán egy kiskanállal kezdem leenni róla a tejszínhabot. Persze közben a gondolataim még mindig ezen pörögnek, bár az édesség nagyon is jól esik. Mintha a dementor hidegét űzném el a csokoládéval.

[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Küzdeni csak akkor tudunk, ha van miért.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jacob Troops
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 200

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a fekete rigóhoz 2018-03-04, 18:36

Pontosan tudja, mire van szüksége a lánynak jelenleg. Csendre, nyugalomra, és bár ez a hely ismeretlen, és kissé diszkomfortos is számára, mégis ide hozza. És ahogy rendel, majd tekintetével a lányt figyeli, valahogy egészen furcsa érzése támad. Ilyenkor Griff egészen hasonlít rá, és ebben van valami bizarr. Jake, aki hideg, nem szívesen beszélget idegenekkel, nem az a szociális típus, csendes és visszahúzódó, szinte az ellentéte az extrovertált, pörgős, lelkes lánynak. Ezen alkalmakkor mégis mintha teljesen egy nyelvet beszélnének, és ilyenkor Jake mindig sokkal otthonosabban érzi magát a lány mellett. És nagyon szereti ezt az oldalát - is. Rá ilyenkor mindig kellemesen hat a közöttük beálló csend, és semmilyen késztetése nincs arra, hogy megtörje. Griff is vár, és hagyja, hogy a dolgok úgy történjenek, ahogy történniük kell. Ilyenkor valahogy megszépül a világ.
Jake lehunyja a szemeit, megnyugodva a neki küldött mosolytól, és egy kicsit élvezi a helyzetet, és hagyja, hogy Griff szólaljon meg előbb. Ez az egyértelmű jelzése annak közöttük, hogy megint szeretnének beszélni, hogy elég a csend biztonságából. Jake mindig is igyekszik meghagyni ezt a teret és lehetőséget a lánynak, hagyja, hogy ő irányítson. A srácot nem érintette meg annyira ez a dolog. Nem ismerte. Nem látja, miért lenne oly drámai. És mindezzel együtt tudja, hogy a társának igenis fontos, és hatással van rá. Amikor meghallja a lány hangját, kinyitja mélyzöld szemeit, és az arcán egy sejtelmes, pajkos mosoly suhan át.
- Ha jól viselkedsz, az egyik ebédünket áthelyezem majd ide. Kifejezetten jó a konyhájuk is. Sőt.. ha nagyon szeretnél elmenekül, egy szobát is kivehetünk. Ilyen közel az iskolához és mindenhez senki sem keresne, vagy találna meg. - hangja halk, bensőséges, mint a pillanat, de teljesen érthető, így Griff könnyen kihallhat minden egyes szót.
- Örülök, hogy sikerült a kedvedben járnom, és tetszik a hely. - enged meg egy hosszabb mosolyt. Neki kifejezetten tetszik, hogy nem olyan tömött, mint a Három Sseprű. De ez Jake, Griff másik fele, ha tetszik az inverze. Talán éppen ezért értik meg egymást ilyen jól. Az esetek többségében.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shanna Griffin
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 218

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a fekete rigóhoz 2018-03-02, 13:05


Jake & Shanna

Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?

[You must be registered and logged in to see this image.]
A központba visszaérve jelentettünk a parancsnokunknak és a elkezdtük írni a jelentéseket a tűzről és a furcsa mágusokról. Mindent bele kellett írni, minden apró körülményt, ami fontos lehetett, de mivel Ryan Irvine még nem volt olyan állapotban, hogy megtudjuk, hogy ő mit látott, mielőtt odaértünk. Hiányos, de több a semminél. Végül Jake-kel távozunk, hiszen ígért nekem egy forrócsokit vidítónak. Nem akarok túl mélyen elsüllyedni a gondolataimban, de azért egy kicsit kevesebb mosoly kerül az arcomra a bevetésünk után.
- Szerintem még sosem voltam itt. - nézek körbe Roxmorts egy kicsit elhagyatottabb környékére, de ez nem azt jelenti, hogy valami rossz környékre keveredtek, csak sokkal csendesebb, mint a főúton lévő boltok és beülős helyek. Belépek utána az ajtón és biccentek a fogadósnak egy kis mosollyal, de Jake érezheti, hogy ez egyelőre nem valami őszinte. Még azért kelleni fog néhány perc, ameddig feloldódok, de ezt Jacob is tudja, hiszen már ki is kéri a vidító italunkat. Ledobom a dzsekimet a fotel karfájára aztán belesüppedek és hátradőlve néhány pillanatig lehunyom a szememet. A fények játéka, hogy a szemhéjam belülről a piacon ropogó tüzet festik az elmém elé, de próbálom az emlékeket feldolgozni, és nem megijedni tőlük. Kinyitom a szememet és ahogy a tekintetünk ütközik Jake-kel, egy kicsit elmosolyodok. Rá őszintén.
- Kellemes ez a hely. Nyugodtabb sokkal, mint a zajos és mindig tömött Háromseprű. Remélem a forrócsokijuk is elég jó, és akkor örökre átcsábítottak engem. - mondom, egy kicsit incselkedve, de picit érződik, hogy el akarom terelni a gondolataimat a ma történtekről. Nem igazán tudom eldönteni, hogy valójában akarok-e róla beszélni, vagy sem.

[You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Küzdeni csak akkor tudunk, ha van miért.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jacob Troops
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 200

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a fekete rigóhoz 2018-03-02, 06:11

Hosszú, és nehéz napon vannak túl mind a ketten, éppen ezért a srác nem akart olyan helyre menni, ahol nagyon sokan lennének, vagy zsúfolt lenne, túl sok az ismerős. Tudja, hogy Griff nincs a legjobb állapotban, ami teljesen érthető. Most nem vágynak semmire, csak egy jó forrócsokira, tejszínhabbal és meggyel, és egy nyugodt helyre, ahol ezt elfogyaszthatják, miközben könnyedén csevegnek, és senki sem zavarja meg őket benne. Jake be nem teszi a lábát abba a borzalmas, giccses kávézóba az út végén, úgyhogy az persze szóba sem jött. Ellenben ez a kis fogadó tökéletesen megfelel. A nap lassan alábbhagy az égen, és Jake könnyedén sétál végig az utcán, Emma jó munkát végzett a lábával. Volt ideje összeszedni magát, meg bemozgatni a lábát, amíg Shanna jelentést írt. Szokás szerint vette ki belőle a részét..
- Nem tudom mennyit jársz ide, remélem tetszeni fog a hely. - súgja egészen halkan, miközben kinyitja az ajtót a leányzó előtt, majd fennhangon beköszön, és beteszi maga mögött a bejárati ajtót. A fogadós kedvesen visszaköszön, a fiú egész sokszor megfordul itt, pont a nyugalma miatt, így arcról már ismeri. A kandalló közelében keres egy kellemes, fotelosabb részt, és ott foglal helyet, majd amikor kijön a pincér, vagy fogadós, akkor rendel két nagy adag forrócsokit, meggyel és tejszínhabbal, aztán csak vesz egy mély levegőt és kényelembe helyezi magát. Hátradől a fotelben, és onnan figyeli a lányt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lorelai McGregor
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a fekete rigóhoz 2017-11-23, 17:12



Peter & Lorelai

Hiányoztam?

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Tudod sokkal érdekesebb, ha meghagyom neked a lehetőséget, hogy tippelgess, hogy őrlődj, mintha csak úgy elmondom a választ. - rázom meg mosolyogva a fejemet. Hogy komolyabb lettem? Hát hogy ne, végül is majdnem meghaltam. Megölt ő, akit szerettem, valaki miatt, aki valamikor a barátja volt és még csodálkozik rajta, hogy komor lettem? Azt hiszem Peter még mindig olyan, mint egy naiv gyerek, csak már felnőtt, de lélekben... Valahogy nem látja át a dolgokat a komolyabb oldalukról. Dane igen, őt ellenben cseppet sem érdeklik a következmények, vagy hogy épp mit hogyan is kellene átlátni. Még ha tudja is, hogy valami nincs úgy rendben ahogy, hát maximum nem érdekli az egész és hidegen hagyja, de ennyi. Peter pedig fel sem fogja. Azt hiszem egyikük se sokkal jobb a másikuknál.
- Egyből rám gondolsz... inkább arra kérdezz rá, hogy mit tud erről az a drága kis Sophia, sokkal izgalmasabb lenne. - okkal cselekszem, értelmetlenül nem, és egyre nyilvánvalóbb, hogy ha tenni akar, akkor annak komoly lépésnek kell lennie és nem elég csak ez a fejmosás jellegű beszélgetés, hiszen abból nem fog érteni egyikük sem. Talán semmiből sem értenek, akkor pedig minek pazarolni rájuk időt? Mármint nem arról van szó, hogy annyiban hagynám a dolgot, de nem fogom tétlenül nézni, hogy még esetleg ki tudja hányan esnek áldozatul a köztük zajló csatározásnak.
- Oh nem hagyod magára? Mintha számítana. Ő dönt és te nem sokat teszel azért, hogy más kedvében járj. Észrevetted már ezt egyáltalán? Tudom én, a megszokás, hogy minden könnyen megy, de nem küzdöttél értem sem, érte sem... nem egyszerűbb lenne annyiban hagyni? Ki tudja, ha nem nógatsz boldogan élek Danenel és a legfőbb... hogy élek. - vonom meg a vállamat, hiszen esetemben sem tett mást, csak piszkált, csak győzködött, de komolyabban nem próbált meg tenni azért, hogy őt válasszam. Hiába voltam beléesve éveken át, ő nem vette észre, amikor pedig igen akkor nekem csak oda kellett volna dőlnöm a lábai elé. Annyira nem ismerő a nőket, a bennük rejlő dac, a szeszély... Ha olyan nagyon otthon lenne a témában, akkor elérte volna, hogy távol tartsa azt a lányt, vagy bárkit Danetől, de fogalma sincs, hogy mit csinál, csak csapkod, vitázik és vádaskodik, amivel lássuk be eddig még sosem ért el semmit, de úgy fest Peter nem az a típus, aki tanulna a hibáiból.
- Kérdezd meg, kérdezd meg Sophiát és próbáld nem még jobban elvágni magadat nála. Túl nagy kérés igaz? - végül csak leteszem a poharamat és egyszerűen megrázva a fejemet, lezártnak tekintve a témát, még egy pillantást vetve Peterre szó és köszönés nélkül távozom. Persze megpróbálhat megállítani, sőt utánam is szólhat, de ez utóbbi túl sokat nem fog érni. Elmondtam, amit akartam. Vagy képes kezdeni is ezzel valamit, vagy sokkal egyszerűbb, ha annyiban hagyja az egészet és ahogyan javasoltam neki, lelép.

Megjegyzés -- [You must be registered and logged in to see this link.] -- [You must be registered and logged in to see this link.] -- [You must be registered and logged in to see this link.]



*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Peter Greenwood
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 150

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a fekete rigóhoz 2017-11-08, 18:44





[You must be registered and logged in to see this image.]
Lorelai & Peter
Üldözési mánia? Nos, vadász vagyok, a kettő együtt jár, szóval Lorelai nincs is olyan messze a valóságtól. Sok az ellenségem, talán még én se tudom, pontosan mennyi embert is haragítottam magamra azzal, hogy beleavatkoztam a dolgaiba, szóval igen, van rá okom, nem is kevés. Az pedig, hogy Lor most lépett színre, Dane után nem sokkal, csak olaj a tűzre. Gyanakszom hát, ezt képtelenség kikerülni, egyszerűen nem megy, hogy ne kérdezzek vagy gondoljak rá. A szőkeség felbukkanása érzelmileg igenis megviselt, még abban az esetben is, ha igyekszem nem kimutatni ezt a lány felé. Elvégre, neki és nekem már semmi közünk egymáshoz, nem igaz?
- Bármilyen meglepő, nem Dane nevére tippeltem volna elsőként – rándul meg a szám széle Lorelai nevetését hallva. Annyira más... Mintha komorabbá vált volna ez is az idő múltával. Bár, ha számításba vesszük azt, amin keresztülment, ez talán mégse olyan hihetetlen. - Legalábbis merem remélni, hogy nem vett rá, hogy fejet hajts neki. Elvégre, ő is a múltad része, nincs igazam?
Dacos pillantást vetek a szőkeségre, mintha nem is érdekelne,mi történt kettejük között, noha mindeközben nagyon is ott motoszkál a fejemben a gondolat. Ő és Dane... Volt köztük valami, ebben már teljesen biztos vagyok, de a ballépésemnek hála sohasem derült ki, melyikünk kerekedett felül a másikon. Fogalmam sincs azt illetően, kit választott volna végül a lány, hiszen az a penge örökre elhallgattatta. Eddig legalábbis ebben a hitben éltem.
- Tessék? - elnyílik a tekintetem a lány szavai hallatán, hiszen számomra teljesen új az információ, eddig semmi ilyesmit se hallottam. Különös, hiszen általában az én fajtám az első, aki értesül az ehhez hasonló esetekről. - Miről beszélsz??? Ugye, nem te tetted?
Mert olyan a világon nincs, hogy Lorelai ekkora fordulatot vett volna a vele történtek után. Érthető, hogy megviselte a dolog, de hogy gyilkossá váljon... Most ő tényleg ugyanaz a lány, akit annak idején megismertem és megszerettem? Valóban ő lenne az az ember, akit az egyik legjobb barátomnak tartottam annak idején? Persze ott van Dane is, aki szintén gyilkos és Lorhoz hasonlóan egy időben a bizalmasom volt, de akkor is... Hiszen Lorelai-t gyermekkorunk óta ismerem, ő egyszerűen nem tehetett ilyen szörnyűségeket! Ilyesmi csak a mesékben létezik.
- Mit csinálok rosszul? - vonom fel kérdőn a szemöldököm, de közben még mindig az imént hallottak hatása alatt állok, így hát nem csoda, hogy valamiért nem kattan be az, amire Lorelai jelen pillanatban is célozgat. Miért használ jelen időt? A múltban követtem el ellene azt a bizonyos dolgot, nem most... Megöltem, visszatért. Mit csinálnék rosszul? Nem bántom, pedig egyértelműen lenne rá okom. Törlesztek. Hagyom, hadd járja a saját útját, amíg szeretné, hiszen miattam nem teljesedett ki az évek során. Én zúztam szét az álmait és változtattam szörnyeteggé.
- Menjek el? - Itt azért rajtam a nevetés sora, habár a mosolyom nem túl őszinte, leginkább keserű, fájdalommal teli. - Nem, nem hagyom magára Sophiát... Dane veszélyt jelent rá, nekem pedig kötelességem megvédeni őt.
Tényleg ezt kellene tennem? Számít még egyáltalán Sophia számára a barátságom legalább? Aligha. A legutóbbi veszekedésünk óta nem beszéltünk egymással, ami kétségtelenül jó hír Dane számára, ettől azonban nem vettem le a szemem a lányról. Tűzszünetet hirdetek egyelőre, hiszen itt van Lorelai, vele is kezdenem kell valamit. Elvégre, nem véletlenül bukkant fel ismét, nem igaz?
- Szóval, mit tettél a faluban? - húzom fel a szemöldököm, miközben igyekszem némileg nyugodtabb hangnemet megütni, noha még mindig felzaklat ez az egész ügy. Egyelőre nem hiszem el, hogy Lorelai a tettes, talán ő is csak értesült róla valahonnan róla, most pedig igyekszik rá felhívni a figyelmem. Bár, ebben az esetben próbálkozhatna kissé nyíltabban is, hiszen alapjáraton se valami éles az elmém, nemhogy ivás után... Nem vagyok ostoba, de sok olyan dolog akad, amit elsőre nem vagyok képes megérteni. Ráadásul még a lány iránt érzett érzelmeim is kibillentenek a megszokott állapotomból, úgyhogy jobban boldogulnék konkrét mondatokkal. Abba pedig bele se merek gondolni, hogy ő tette volna... Nem, erre más magyarázatnak kell lennie.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]
[/color][/i]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lorelai McGregor
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a fekete rigóhoz 2017-11-06, 10:39



Peter & Lorelai

Hiányoztam?

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem tudok tenni ellene, de a kérdésére akaratlanul is elnevetem magamat. Na nem abban a kedélyes, kedves formában, de mégis hogy ilyesmit kérdezzen. Mintha már teljesen eluralkodott volna rajta az üldözési mánia, bár ha azt nézzük akkor érthető, mert nem igen sikerülnek túlságosan jól a dolgai az utóbbi időben.
- Várj tippelek, most egy ősi ellenséged nevét várod, vagy nem is, Danet igaz? Mondjam ezt és akkor jobban érzed magad, hogy nem azért vagyok itt, mert te ilyenné tettél? - felháborodás? Szó sincs róla, egészen kedélyes mosollyal döntöm oldalra a fejemet, mintha csak kíváncsian várnám, hogy mi is lesz majd a válasz, miközben tudom jól, hogy úgy sem tud erre semmi olyat mondani, ami nem fog egyszerűen csak szórakoztatni, de komolyan úgy se nagyon tudom venni őt. Persze, hogy egyből másra hárítaná a felelősséget és ez cseppet sem lep meg, Peter sosem volt az a típus, aki vállalta, hogy valamit rosszul csinál.
- Mondanám, hogy kérdezd meg egy bizonyos sellő faluban történtekről, de... ha jól tudom nem vagytok beszélő viszonyban. Habár lehet, hogy jobban állna a szénád, ha elmesélnéd neki, hogy rejtélyes körülmények között valaki mindenkit lemészárolt ott. - hát persze, hogy azért vagyok itt, hogy kellemetlen helyzetbe hozzam őt és persze Danet is. Ő is a listámon van. Csak mert azt hiszi, hogy jelenleg minden rendben van, azért ez nem ilyen egyszerű. Kavargatom az állóvizet és az nekem nem elég, ha egy kicsit rosszul érzik magukat, hiszen lássuk be én miattuk haltam meg majdnem, így aztán kellően nagy szenvedés jár nekik.
- Még nem döntöttem el, hogy mi is a végcél. Ha képtelen vagy felfogni mit csinálsz rosszul, akkor megnehezítem a dolgodat, de mondjuk, hogy adok esélyt arra is, hogy átgondold az életed és egyszer jól dönts. - nem lettem végletekig gonosz csak, mert mindez megtörtént. Adok esélyt, neki. Dane-nek... ebben már nem vagyok annyira biztos, de abban igen, hogy ha Peter sem képes élni vele, mert makacs és ragaszkodik a balga agyszüleményeihez, ahol csak és mindig ő az áldozat, akkor rossz vége lesz és már nincs bennem cseppnyi lelkiismeret-furdalás sem, hogy ne tegyem meg a végső lépéseket, ha azokra van szükség.
- Látod ez a te legnagyobb bajod, most is terelsz és hárítasz, mintha te soha semmiben nem lennél hibás, csak mindig valaki más. - ciccegve csóválom a fejemet és inkább a poharam után nyúlva kortyolok párat. Egyelőre nem áll jól a szénája, hiszen a beismerés elég fontos út lenne, de ő természetesen képtelen rá. - Tudod, talán ideje lenne feladnod és lehet hogy akkor járnál jobban, ha te mennél el és hagynod a dolgokat a maguk medrében tovább folyni. Erre még nem gondoltál? - ha már ő úgy sem hibás, akkor végül is miért is ne? Egyébként is elvágta magát Sophiától, idővel Danetől is elfogja, hiszen nem bízik benne és lássuk be sosem vállal felelősséget. Akkor mégis mi értelme van az itt létének?

Megjegyzés -- [You must be registered and logged in to see this link.] -- [You must be registered and logged in to see this link.] -- [You must be registered and logged in to see this link.]



*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Peter Greenwood
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 150

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a fekete rigóhoz 2017-10-22, 13:13





[You must be registered and logged in to see this image.]
Lorelai & Peter

A Lorelai-ról őrzött régi emlékeim és a lány jelenbeli személyisége egyáltalán nem ugyanaz, mint amire szívesen gondolnék vissza a későbbiek folyamán. A régi énje fenntartásokkal ült volna be a Fekete Rigóhoz hasonló helyre, vagy legalábbis semmiképp sem érkezett volna egyedül. A mostani Lor viszont láthatóan semmitől sem fél, nyilván átélt már egy s mást, amíg távol volt. Edzett is volna? Kétségtelen, hogy a mostani erejét nem a légből kapta, de vajon ki segített neki? Ha a mindig gyanakvó énemet hívnám elő, akkor Dane lenne a legelső válaszom, de ő is elég meglepettnek tűnt Lorelai feltámadásának híre hallatán. Viszont, ha a körülményeket vesszük, akkor mind a vérfarkasnak, mind nekem vannak olyan ellenségeink, akik szinte napi szinten fenyegetést jelentenek számunkra. Valaki esetleg vette volna arra a fáradtságot, hogy meggyógyítsa a lányt, majd ellenünk fordítsa? Másfél-két év kemény munka, de még így sem biztos a siker.
- Jó, akkor tekintsünk el a számodra jelentéktelen részletektől és térjünk a tárgyra – szólalok meg ismét, miközben intek egyet a csapos felé, ezzel is jelezve, hogy még egy kör jól esne számomra. Vagy esetleg több is. - Ki küldött?
Előre sejtem, hogy fel fog háborodni a kérdésem hallatán, mi több, ki is kéri magának és én leszek az érzéketlen fafej, aki azt hiszi, neki nincsenek önálló céljai, de hidegen hagy. Egyszerűen képtelen vagyok elképzelni róla, hogy magától tett ekkora fordulatot és vált ilyenné. Persze, akadnak olyan dolgok, melyek motiválhatták a törekvéseiben, de még így sem hiszem el. Talán van társa és talán az az ember pont az, akiről nemrég Dane beszélt számomra... A Roxfortban van, beépült, a szőkeség lépteit pedig a háttérből irányítaná? Fogalmam sincs egyelőre azt illetően, mik is a konkrét szándékaik, de azt biztosra veszem, hogy én és régi haverom kulcsfigura lesz ebben.
- Ezt meg hogy érted? - hökkenek meg Lor szavait hallva, miközben kezem megáll a levegőben, majd leejtem a pultra, ennek okán pedig az előttem heverő pohár érintetlen marad. Mégis miről beszél most? Komolyan Sophiát akarja bemártani? Őt szándékozza beszennyezni előttem? Neki semmi köze ehhez az egészhez, ezt azért igazán tudhatná... Teljesen ártatlan ebben az egészben, Lorelai azonban még így is őt támadja. Eszköz annak érdekében, hogy bánthasson minket, ez nyilvánvaló.
- Ha annyira szánalmas a viselkedésem, akkor miért nem hagysz békén és állsz tovább? - teszem fel az elsőként eszembe villanó kérdést. - Miért nem hagyod, hogy pácolódjak a saját levemben? Miért pazarlod rám az annyira értékes idődet és energiádat?
Nem vagyok értékes a szemében, már nem úgy gondol rám, mint annak idején, ez pedig kétségtelenül rosszul esik számomra, kár is lenne tagadnom. Kit érdekelnek a régi idők? Én csak azt az életvidám szőkeséget szeretném visszakapni, aki régen állandóan a nyomomban volt. Nem engedném el ismét, ebben teljes mértékben biztos vagyok. Nem, amíg élek.
- Dane, mint jófiú? - rándul meg az ajkam széle, miközben felveszem a poharam, majd egyetlen húzással le is küldöm a tartalmát. Nevetséges gondolat, tisztára hülyeség... Lorelai humorérzéke még mindig a nullához közelít. Legalábbis nagyon remélem, hogy mindezt csak viccnek szánta. - Egyszerűen csak jól ért ahhoz, miként manipulálja az embereket, nem gondolod? Te és Sophia is a tenyeréből ettetek, mindketten bevettétek azt a maszlagot, amit kiejtett a száján. És igen, én is, mert valaha is szóba álltam vele, mint baráttal. Ha nem bíztam volna benne annyira, akkor most nem ülnénk itt...
És minden a régi lenne, Lor és én még mindig barátok lennénk, ha nem több, Sophia pedig boldogan élné az életét. Dane azonban mindent megváltoztatott azzal, hogy betoppant az életünkbe, majd a maga stílusával távozott is onnan. Érzelmeket hagyott maga után, habár pont ő az, aki szereti távol tartani szerény személyét az ilyen felesleges dolgoktól. Lorelai miatta vált ilyenné, vagy legalábbis részben neki köszönheti a dolgot.
- Na jó, ez nevetséges – fújom ki reszketegen a levegőt, miközben Lor szavait hallgatom. Fáj, amit mond, hiszen pontosan tudom, hogy igaza van, valamilyen ismeretlen okból kifolyólag viszont nem szeretnék szembenézni ezzel az egésszel. Fáj, hogy én vagyok az, aki miatt Sophia Dane karjaiban kötött ki végül, vagy legalábbis én így látom a dolgot. - Nem én vagyok a hibás, megértetted? Önként választottátok Dane-t, nem én mondtam nektek, hogy menjetek és legyetek vele... De ti mindig azt teszitek, amit nem kellene, utána persze csodálkoztok, hogy bajba kerültök.
Mert Sophia hallgatott rám? Hát persze, hogy nem. Most pedig én vagyok a hibás az ő és Loralai döntéséért is. Kötelező volt számukra pont Danenél keresni a menedéket? Nem. Mehettek volna akárkihez, de nekik ő kellett, senki más.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]
[/color][/i]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lorelai McGregor
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a fekete rigóhoz 2017-10-12, 11:31



Peter & Lorelai

Hiányoztam?

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem emlékeztem rá, hogy a Peterrel folytatott beszélgetések ennyire fárasztóak lettek volna, vagy már ő is megváltozott nem csak én? Netán nehezebben viselem a viselkedését? Komolyan fárasztó, rosszabb mint egy hisztis kislány, aki mindenen felhúzza az orrát. Mondhatnám, hogy gőzöm sincs miért csinálja, de minden bizonnyal szegény igen-igen frusztrált már a sok minden miatt, amik mostanában vele történtek. Sajnálatos... de lássuk be már megint magának okozza a bajt és ez már meg sem lep.
- Hogy milyen felesleges és apró részleteken vagy képes fennakadni. - ciccegve csóválom a fejemet és inkább az italomból kortyolok, hogy ne azt a savanyú képét nézzem. Bizonyára az jár a fejében, hogy mennyire megváltoztam, mennyire más lettem, de közben a kis ártatlan őzike szeművel sem foglalkozik, őt is csak kioktatja, mintha Peter egyszerűen képtelen lenen a gyengédségre, vagy csak az érzelmeit nem tudja kifejezni? Őszintén szólva gőzöm sincs, de hogy valami nagy gond van a fejében, az egyszer holt biztos.
- Ez az ártatlanság a mániád, miközben úgy fest nem is ismered eléggé a te kis Sophiádat, hogy mennyire ártatlan... vagy mennyire őszinte veled. - csak megrázom a fejemet. Ez a győzködés, olyan legyen minden mint régen volt? Régen pocsék volt... ha hogy ez neki nem is tűnt fel ugye? Az, hogy mennyire bántó volt a viselkedése, hogy nem volt képes kimutatni az érzéseit, ahogyan még mindig nem képes rá és most hirtelen legyen minden olyan, mint volt, hogy kapjon egy újabb esélyt? Egy újabb esélyt, amit aztán eljátszhat? - Újra a régi? Hát persze, mintha mi se történt volna, mintha nem szúrtál volna ezüst tőrt belém, vagy mintha nem temettem volna el egy ici-picit a barátnődet? Ezt te sem gondolhatod komolyan. Én nem vagyok már a régi, te viszont igen és ugyanúgy szánalmas a viselkedésed, mint régen. - na persze mindig azt várja, hogy érte áhítozzanak, csak épp sose vette észre, hogy mindig is egy éjszakás kalandokra volt alkalmas, aki vígan élte az életét, abban a hitben élve, hogy oda vannak érte, hogy ne vegye észre igazán nem tudja megbabonázni egyik alkalmi kis partnerét sem. Így nem lehet, ahogyan ő csinálja.
- És szerinted miért vonzódik hozzá? És szerinted én miért vonzódtam hozzá annyira? Valamikor is a mélyére néztél már a dolgoknak? Tudod nem butaság a mondás, hogy a lányok a rossz fiúkkal csak játszanak, de a jó fiúkhoz mennek hozzá. Na most, vagy nem te vagy a jó fiú, vagy Dane nem a rossz, vagy... valamit irdatlanul elszúrsz minden alkalommal és folyton csak könnyeket hagysz magad után. Nem vetted még észre? - itt vagyok már egy ideje és sok mindent láttam. Peter egyszerűen képtelen arra, hogy ténylegesen harcoljon valakiért, mert megszokta hogy a dolgok könnyen mennek. Dane nem ilyen. Ő tényleg magába tud bolondítani bárkit, szépen lassan, akár úgy is, hogy az illető eredetileg ki nem állhatta, de mégis megy neki. Peter pedig... hát ő valahogy erre képtelen, csak azt várja, hogy megtörténjenek a dolgok. - Megkínoztad Peter... A jó fiú nem tesz ilyet a történetben. A jó fiúhoz azért szaladnak, mert védelmez és meg támaszt nyújt. Te melyiket teszed pontosan? Meg tudnál védeni engem, vagy akár Sophiát? Oh... persze, kioktatással, vagy elzárással és meglep, hogy a taktikád minden alkalommal zsákutca? - na igen, mintha nem látná, vagy nem is akarná látni, hogy lényegében ő volt az, aki Dane karjaiba lökött engem és ő volt az, aki ezúttal ugyanezt teszi a kis barnával is és még csak észre sem veszi.

Megjegyzés -- [You must be registered and logged in to see this link.] -- [You must be registered and logged in to see this link.] -- [You must be registered and logged in to see this link.]



*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Peter Greenwood
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 150

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a fekete rigóhoz 2017-08-27, 13:27





[You must be registered and logged in to see this image.]
Lorelai & Peter

Volt egy tippem azt illetően, hogy Lorelai számára nem fog tetszeni az, hogy nem tartom be az udvariassági formákat, régebben is állandóan ezzel ugratott, igaz, akkor még puszta viccből tette, nem másból. Azt mondjuk azért beláthatná magában, hogy az ellenségek között ez nem divat, és hiába érzek iránta még mindig valamit, most teljesen más dolgok kötnek le. Például az, hogy Sophiát is belevonta ebbe az egészbe, holott ő tényleg nem tehet semmiről sem... Oké, annak idején én szúrtam le, joga van a bosszúhoz, de ne olyasvalakin élje már ki a vágyait, aki még a közelben sem volt. Ebben azért már tényleg nem ismerek a szőkeségre, életemben nem gondoltam volna, hogy hajlandó egészen eddig elmerészkedni.
- Olyasvalakinek, aki ártatlanokat üt le? - teszem fel a költői kérdést, miközben magamhoz húzom az időközben felszolgált italomat. Nem szeretem ugyan a whiskeyt szódával keverni, most viszont nem válogatok, ennyi kellemetlenség belefér a dologba. Lehajtom hát az italt, a szám széle se rezdül, mostanában igazán jól megy az ivászat. - Kösz, de nem.
Nem áll szándékomban pont Lortól udvariassági leckéket venni, jelen pillanatban még Danet is szívesebben hallgatnám, amint pont kioktat. Régebben érdekelt a lány véleménye, ha megdorgált valami apróság miatt, legközelebb igyekeztem odafigyelni, hogy mindent jól csináljak, mára ez viszont elmúlt. Ha nem bosszúállóként tért volna vissza, akkor minden erőmmel azon lennék, hogy jóvá tegyem a dolgot, de így... Komolyan, nagy ívben el kellene őt kerülnöm, mert jelenleg olyan düh munkál bennem, hogy képes lennék akár megütni is. Igen, bosszant az a nemtörődöm arckifejezés, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Egy ártatlan emberről van szó, ő meg a köszönésem hiányán akad fenn? Tényleg nagyon sokat változott ebben az időben...
- Jó, fejtsd ki kérlek a saját álláspontodat is – sóhajtok fáradtan, már-már olyannak hathat az arcom, mintha éveket öregedtem volna az elmúlt percekben, de hát annyi minden összejött mostanában. Elsőként Dane bukkan fel, most pedig Lorelai és mindketten Sophiára vadásznak. Csak tudnám, hogy szerencsétlen lány mit követett el ellenük azon kívül, hogy velem barátkozik. Vagyis, leginkább már azt sem, mivel jó, ha köszönőviszonyban vagyunk egymással a legutóbbi veszekedésünk óta.
- Egyáltalán nem ismerek rád, Lor – fintorodom el a lány szavait hallva, miközben emlékeimben megjelenik a régi szöszi mosolygós arca. Sokszor ültünk együtt a helyi kocsmákban és ittunk üdítőt, miközben megbeszéltük egymással a világ dolgait. Meséltem neki a munkámról, hogy merre mentünk a családommal legutóbb és hogy mi mindent öltünk meg, ő pedig figyelmesen végighallgatott. A véresebb részleteket természetesen nem fedtem fel előtte, hiszen nem szerette hallgatni, de amit tudtam, elmondtam. Most viszont ő is hozzám hasonló gyilkos lett és Sophia a célpontja, ennek ellenére sem vagyok képes szívből gyűlölni. Mi nem stimmel velem? - Régebben még annak se lettél volna képes ártani, aki téged bántott. Miért nem kaphatok tőled egy esélyt arra, hogy rendbe hozzam azt, ami történt? Miért nem lehet minden újra a régi?
Nem könyörgöm, egyszerűen csak kérdezek és igyekszem mindenféle érzelem nélkül kimondani a szavakat. Nem öltem meg Lorelai-t, egyszerűen csak megsebesítettem, ő szerencsésen felépült, csakis a véletlenek sorozatának köszönhető az, hogy magára hagytam az erdőben. Soha életemben nem lettem volna képes ártani számára, amikor pedig felbukkant, tényleg azt hittem, abban reménykedtem, hogy új esélyt kaptam. Hát nem, hiszen Lor még a bocsánatkéréseimet is hárította. Elhiszem, hogy számára mindez hatalmas trauma volt, de ez... Legalább még egy esélyt adhatna.
- Sophia valamiért Danehez vonzódik. Hiába hajszolod a karjaimba, ebből nem lesz semmi– felelem egy vállrándítás közepette. Észrevettem már a dolgot, minden bizonnyal a barnaság és régi haverom között alakul valami, ami nem szerelem, de mindenképp érzelmi kötődés. Dane nem tud szeretni, ezzel bőven tisztában vagyok. - Most te komolyan Dane-ről beszélsz? - hüledezek. - Azt ne mond, hogy ő nem érdemelte meg, amit vele tettem! Embereket ölt meg, én pedig adtam számára még egy esélyt arra, hogy sima halandó lehessen és ne kelljen vérfarkasként leélnie a hátralévő életét. A gyógyszer mellékhatása pedig nem az én hibám... Fájdalmakkal jár, mindenki másként reagál rá, az is benne volt, hogy meg se érzi a dolgot.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]
[/color][/i]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lorelai McGregor
Reveal your secrets

avatar

Varázshasználó

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a fekete rigóhoz 2017-08-24, 18:44



Peter & Lorelai

Hiányoztam?

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

[You must be registered and logged in to see this image.]
Az egyetlen, amiért nem vagyok oda, ami a vérfarkasságot illeti az a telihold előtti időszak, főleg ha emberek között akarok létezni, hiszen mégsem változhatom vérengző vadállattá csak úgy akármikor, főleg ha ilyen helyen vagyok, mint Roxmorts, vagy a Roxfort környéke, mert könnyen megtalálnának és abból semmi jó nem sülne ki. Épp e miatt óvatosnak kell lennem és jól átgondolom, hogy mit és hogyan teszek. Ha pedig felhívnám magamra a figyelmet hátra hagyott hullákkal, az biztos, hogy em épp a legjobb megoldás lenne. Épp e miatt most is nagyon odafigyelek arra, hogy mit teszek, megpróbálom átvészelni ezt a pár napot, amíg a farkasölő fű legyengít. Addig mondhatni mások számára is nyugalom van, hiszen nem fogom sem Petert, sem Danet zargatni, amíg én magam és ennyire pocsék állapotban vagyok.
Persze az elkerülésük már nehezebb, főleg ha a környéken vagyok, így talán nem is kellene meglepődnöm, hogy Peter csak úgy leül mellém és persze még köszönni is simán elfelejt. Nem csoda, ha bár jól nem vagyok, de ennek ellenére azért egy cinikus szemöldök emelés gond nélkül belefér.
- Oh, azt hittem az udvariasságot még ismered. Köszönni az már nem megy? - egyből a kérdéssel jön, hát akkor én nem kezdem a válasszal, hanem első körben iszom az italomból, amikor megkapom. A jég jót tesz és a hideg, ami most a torkomat simogatja, no meg a szóda szénsavassága, az alkohol pedig szimplán csak kellemes pluszt ad az egészhez.
- Észrevetted már, hogy csak beszélsz és beszélsz és a másik nem is reagálhat rá? Készen vagy? - várok azért hátha még hozzá szeretne tenni valamit. Kérdez, nem vár választ, kifejt, értetlenkedik, lehetőségeket sorol fel, mintha érdekelne hogy mit tehetek és mit nem... Annyira nem ért semmit sem még most sem és számomra ez már-már fárasztónak hat.
- Na jó, hallod te magadat? Ártatlan, úgyhogy ne ártsak neki... téged bánthatlak, ha akarlak, mintha ezt te szabhatnád meg. Aztán még fenyegetsz is. Mert mi lesz, ha nem teszem, amit akarsz, újfent megölsz? Peter... ezt te sem gondolhatod komolyan. Főleg, hogy már nem menne olyan könnyedén. - halványan még el is mosolyodom, bár persze ezt inkább gúnyosnak mondhatnánk, azaz igen mondjuk is annak, hiszen szóhoz sem hagyja jutni az embert, csak sorolja a saját kis érveit, miközben egy beszélgetés elvileg nem így működik. - De hogy válaszoljak. Én voltam, de ezt már eldöntötted és nem történt semmi baja. Lehetőséget adtam, hogy segíts neki, de már megint jól elszúrtad, mert újfent csak elmaradtad magadtól, úgyhogy nem volt sok értelme. És komolyan mit vársz? Azt hiszed én olyan vagyok, mint te? Jónak titulálom magamat, de közben mást kínzok? Egyre érdekesebb értékrended van Peter és egyre kevésbé értem, hogy mit is akarsz elérni egyáltalán. - hiszen igen sok mindent tudok és sok mindenről hallottam, ahogyan arról is, hogyan kínozta meg Danet. Csak hát nem értem, ha ő mondja magát a jó fiúnak, akkor miért gondolja, hogy a jó nevében akármit megtehet. Ez azért kissé furcsa így nem?

Megjegyzés -- [You must be registered and logged in to see this link.] -- [You must be registered and logged in to see this link.] -- [You must be registered and logged in to see this link.]



*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Peter Greenwood
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 150

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a fekete rigóhoz 2017-08-13, 11:49





[You must be registered and logged in to see this image.]
Lorelai & Peter

Mostanában sokat bolyongok céltalanul fel-alá, ami nem jó, de a kapcsolataimat tekintve egyelőre semmi mást nem tehetek. Hívjam magammal Dane-t esetleg? Rég elmúlt már az az idő, amikor ketten vettük nyakunkba a várost, ma már leginkább csak megölnénk a másikat, de vele semmiképp se lenne szerencsés vegyülnöm. Esetleg Sophia lenne a megoldás? Nem, ő jelenleg nem hiszem, hogy szóba állna velem, a legutóbbi szóváltásunk óta bizonyára nem. Talán egy ismeretlen csajszit kellett volna elcsalnom? Á... Nem, mostanában valamiért nem vagyok annyira csajozós kedvemben, ez talán még érthető is valamennyire. Valamiért nem túl jó szívvel rángatnék holmi névtelen babát az ágyamba, amit másnap reggelre úgyis megbánnék. Ráadásul, az ilyesminek hamar híre megy, úgyhogy mindenképp számíthatok Sophia szemrehányására is. Már ha törődik még velem egyáltalán...
Fogalmam sincs azt illetően, miért is választom pont ezt a fogadót, hiszen még soha életemben nem jártam erre, de igen erős a késztetés arra, hogy itt igyam le magam a sárga földig, mert ezen a helyen aligha találkozom ismerős arcokkal. Az iskolából szinte mindenki a Három Seprűbe jár, talán néhány bátor jelentkező a Szárnyas Vadkanba veszi az irányt, azonban – ezen a két helyen kívül – más kocsmát nem nagyon ismernek el az iskolába járó diákok. Itt bizonyára nem lesz egyetlen kellemetlen találkozásom se, hiszen Dane kissé igényesebb ilyen téren, Sophia pedig... Nos, vele kapcsolatban csak reménykedhetek abban, hogy a mai napot nem idelenn tölti. Pont ő az, akit szeretnék elkerülni a közeljövőben, mivel még mindig nem tudom biztosan, mit is érzek iránta. Nem szeretném ismét megbántani, hiszen nem érdemli meg.
Amikor belépek, szinte azonnal megakad a tekintetem Lorelai-on, majd gyorsan megtorpanok. Mégis rosszul döntöttem volna? Természetesen eszembe se jutott, hogy vele is összefuthatok, hiszen valamiért még mindig nem tudatosult bennem teljesen az a gondolat, hogy életben van, nem végeztem vele, felesleges volt az évekig tartó önmarcangolás. Egyszerűen képtelen vagyok elfogadni a dolgot, pedig tényleg ő az, teljes valójában, most pedig itt ül és még észre sem vett engem. Vadászként kötelességem lenne megölni, hiszen bosszút állni jött, semmilyen jó szándék sem vezérli, emberként viszont nehezen szánom rá magam, hiszen annyi éven keresztül mellettem állt... A lábaim automatikusan visznek közelebb a lányhoz, végül megállok a pult előtt, közvetlenül mellette.
- Ugyanazt kérem – adom le a felszolgálónak a rendelésemet, miközben Lor felé pillantok, mintegy ezzel is jelezve számára, kire gondoltam. Amikor a férfi elvonul, hogy elkészítse a rendelésemet, halkan megszólalok: - Te támadtad meg Sophiát?
Még mindig nem tudom, mit teszek az igen válasz esetén, hiszen Lorelai-t én tettem ilyenné, nem más. Én vagyok az oka annak, hogy megtámadta Sophiát, én tettem gyilkossá, még ha nem is szándékosan tettem a dolgot. Én döftem bele a tőrt, én hagytam meghalni.
- Reméltem, hogy legalább őt nem kevered bele a dologba – sóhajtok egyet gondterhelten, miközben a pincér elém teszi az italt, én pedig egyszerre lehajtom a pohár egész tartalmát. - Tudod, semmi köze ehhez az egészhez. Nem zavar, hogy egy ártatlan ember szenved miattad?
Már előre sejtem a lány válaszát, és igaza is lesz, hiszen annak idején se én, se Dane nem foglalkoztunk azzal, hogy kettőnk miatt egyetlen ember szenved. Régen Lorelai itta meg a mi hülyeségeink levét, mi pedig észre se vettük, hogy számára ezzel csak szenvedést okozunk, méghozzá nem is kicsit. Sophia azonban még véletlenül sem juthat erre a sorsra, nem hagyhatom, hogy ő igya meg az én cselekedeteim levét.
- Ha büntetni akarsz valakit, akkor engem büntess, megengedem – folytatom, habár jól tudom, hogy ez nem így működik, Lor nem veszi figyelembe a kéréseimet, hiszen nem jótékonyságból van itt. Hogy mi a konkrét terve, azt még nem tudom, de nagyon remélem, hogy nem szerepel benne Sophia holtteste. - Egyelőre szemet hunyok a dolog felett, de legközelebb már nem leszek ennyire elnéző.


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]
[/color][/i]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a fekete rigóhoz

Vissza az elejére Go down

Fogadó a fekete rigóhoz

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Fekete Tőr Testvériség
» Fekete Párduc (T'Challa)
» Erdőségek
» Varjak kódexe
» A Kazekage irodája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: Roxmorts-