2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.]A tegnapi nap könnyebben eltelt, mint ahogy azt gondoltam, mégis, lelkemnek fáj, hogy Piton olyan rideg és távolságtartó volt velem szemben. Valamiért azt hittem, hogy más lesz, hogy a konyhában történtek után legalább egy picit nyit majd felém, de nem tette. Persze nem azt vártam tőle, hogy a büntetőmunkát ne hajtsa be rajtam, de utána? Inkább elment és úgy nézett rám, mintha a közelében se akart tudni, pedig még mindig élénken él bennem az, amikor magához húzott és ajkával az enyémet érintette. Még mindig ezen agyalok, de szükségem van erre, ahogy némi friss levegőre is, ezért is léptem le a diáktársaimtól, hogy egy kicsikét magam lehessek. Friss levegőre vágyom ugyebár, így talán egyértelmű, hogy az erdei ösvények felé vezetnek lépteim, nem gondolva bele abba, hogy esetleg baj is érhet. Roxmorts elvileg biztonságos hely, hét év alatt még soha se volt itt problémám, így mindenféle aggodalom nélkül haladok egyre tovább és tovább, majd térek be a fák közé, amelyeknek törzseit csak kis időre érintem, amíg elhaladok mellettük. Szeretem a természetet, így kezd is jobb kedvem lenni, amely egészen addig tart, míg egy kábító átok hirtelen el nem talál. Nem tudom még eleinte, hogy kitől származhat, ahogy azt se, hogy mi történt, csupán csak jó pár perccel később térek magamhoz egy ébresztő bűbájnak hála, mely pont a kábítót semlegesíti. Cseppet kába vagyok, így barna szemeim lassan nyílnak ki, és nemsokára már érzékelhetem csuklóimnál a fájdalmat. Egy magas ághoz vannak felkötve kezeim, így szó szerint lógok a levegőben, a csomó pedig elég erős ahhoz, hogy lehetetlenség legyen nekem csak úgy kibújtatni belőle kezeimet, sajna nem vagyom gumiember és rendesen zsibbasztja is a karomat. - Hol vagyok? Mi… mi történik? – motyogom halkan, mire egy kopasz férfi jelenik meg előttem, kaján vigyorral képén, majd ez után érzem meg a pofont arcomon, amitől majdnem kettőt látok belőle hirtelen. - Úgy tűnik, hogy csipkerózsika felébredt. Kezdhetjük a szórakozást, Anton! – egy bajszos, vállig érő, barna hajú, nagyjából szintén 30-40 év körüli férfi lép még be a képbe, ki pillanatok alatt tépi szét felsőmet egy könnyed mozdulattal, majd ez után kezd el övemnél turkálni. - Ne! Mit művelnek, eresszenek el, segítség! – hangzik kétségbeesett kiáltásom, mely elég hamar ha el, ahogy egy újabb pofon boldogtalan tulajdonosa leszek és mivel nemsokára egy éles penge kerül bordáim környékére, így jobbnak látom tényleg elhallgatni. Próbálok kapálózni, lábaimat összezárni, de a két férfi lényegesen erősebb nálam, így nem tart nekik túl sokáig, amíg teljesen fehérneműre nem vetkőztetnek, így csak a fekete melltartó és bugyi marad rajtam, miközben testemen libabőrök jelennek meg a hidegtől, szemeimből pedig könnyek hullanak. Nem! Én nem fogom megengedni, hogy bántsanak, ezt nem tehetik meg velem, nem erőszakolhatnak meg, azt nem élném túl. - Kérem, ne csinálják, én nem tettem semmit… - a magyarázkodás itt se használ túl sokat, az éles penge pedig már oldalamon szánt végig, nem túl mélyen, de vérem mégis megered, és a fájdalomtól fel is kiáltok némileg. - Jobb, ha hallgatsz kiscicám, vagy a következő mozdulatommal kiszedem a bordádat.- súgja a fülembe, amelytől azonnal hányingerem lesz, de a tőr még mindig ott van testemnek szegezve, így ahogy azt mondták, elhallgatok, miközben némán kell tűrnöm, ahogy undorító kezeikkel engem érintenek. Szerencsére az intim helyeket még kihagyják, miközben könnyeim már patakokban folynak, de nem merek megszólalni, semmit se merek tenni, mivel a másik férfi kezében is megjelenik az éles penge, amellyel most melltartóm körül játszadozik, várva a megfelelő pillanatot, hogy elvághassa azt a ruhadarabot és leszedhesse rólam, onnantól kezdődik számukra csak igazán a játék.
Szerző
Üzenet
Astrid McCallie
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Piton & Astrid 2014-11-24, 16:12
Piton & Astrid
[You must be registered and logged in to see this image.]Ahogy véget ér az aktus, mindketten fáradtan dőlünk el az ágyba, de én nem szándékozom továbbra se tartani a távolságot, most nincs rá szükség, ezt már Perselus is közölte a reggel folyamán, így finoman hozzábújok, halkan szuszogva fekszem el mellkasa-válla környékén, majd kis időre szemeimet is lehunyom, csak ez után mondom el, hogy nekem milyen nagyon jó is volt most ez az együttlét. Nem gondoltam volna, de tényleg jól esett és élveztem, oh, de még mennyire. Kezem amúgy lágyan cirógatja a férfi mellkasát, kedvesen, nem pedig izgatóan és amikor megszólal, akkor pillantok csak arca felé, majd mosolyodom el kissé. - Nem kell magyarázkodnod, tényleg jó volt így és nem bántam meg. – lehet, hogy tényleg valahogy túl gyorsan haladunk, fogalmam sincs, de… nekem jó ez így, akár csak a kedves simítás, melytől ismét lehunyom szemeimet, de dorombolni azért nem kezdek el, ettől megkímélem a másikat. Az viszont meglep, hogy felhozza a nemrég felvetett témát, mégis, érdeklődve hallgatom azt, amit mesél, hiszen nem értettem nagyon a dolgot, de most majd megérthetem, remélem. - Értem, bár ez most azért meglepett. – nem érzem úgy, hogy többet kéne ehhez hozzáfűznöm, normálisan megmagyarázta a dolgokat, én pedig csak örülök, hogy tényleg nem mertem kezdeményezni nála. Jól tettem, hogy nem tettem, és hagytam, hogy ő lépjen, mert arra már rájöttem, hogy Perselus nagyon is domináns alkat és ezt nehezen engedné át. Nekem megfelel ez így, tehát hagyom én is eltávolodni a témát, majd csak halkan pihenek rajta, amíg meg nem hallom, hogy az időnk fogy. Tudom én is, hogy most már nem maradhatunk így, szóval lassan ráveszem magam, majd ahogy ő, úgy most én sóhajtok halkan, majd emelkedem fel és ülök így fel az ágyba, majd lesek le rá, miközben finoman összébb húzom magam előtt az inget és két gombot gyorsan be is gombolok. Többre most nincs szükség. - Igen, tudom. Akkor én elmegyek lezuhanyzok és megpróbálom rendbe szedni a ruháimat. – minden cuccom a fürdőben hagytam, a pálcámmal együtt természetesen, szóval majd ott elbíbelődök velük, túl sok ideig nem fog eltartani szerintem. – Te is jössz? – nem erőszak, ő dönti el, hogy akar-e velem fürdeni vagy zuhanyozni ismét vagy sem. Lassan kimászom az ágyból, majd a bugyimat meglelve fogom azt jobb kezembe, és majd eldől odalent, hogy a szemetesben végzi-e vagy nagyjából helyre tudom tenni, így az ágy mellett ácsorgok és még azért lejjebb is begombolok egy gombot, hogy odalent se látszódjon ki semmim, hiszen picit azért szégyenlős vagyok még. Arrébb lépegetek, engedve, hogy Piton is kényelmesen fel tudjon kelni, majd ez után várom meg a válaszát és dől el, hogy egyedül indulok-e el a fürdőbe vagy vele együtt.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Piton & Astrid 2014-11-23, 23:08
Piton & Astrid
Könnyed erdei séta
18+
Nem akarta kimutatni? Ő se gondolt különösebben a lányra? Vagy csak épp úgy, mint sok másra, akik esélyesek voltak nála idén, csak még egyiknél sem kezdett bele igazán a játszadozásba? Jó kérdés, nem megy bele a válaszba, hiszen kérdés sem hangzik el, de jobb is ez így, nagyon is... Ugyanis a válasz aligha lenne megnyugtató, vagy épp igaz. Ez így jobb mindkettejüknek. Nem tehette: nem mutathatott semmit, és nem is fog ez után sem nyilvánosan. Ő tudja a dolgát, ezt megmondta már megannyiszor, és ez ügyben tényleg tudhatja is, hiszen ha másban nem is, érzelmei, érzései elfedésében ténylegesen is remekel. Akárhogy is, befejezi az aktust - a helyzet úgy áll, hogy előbb az, majd utána a diskurzus. Így aztán ahogyan a lány elélvez alatta, úgy lassan követi azt ő is, s bizony, kiszívja a lány nyakát, vaddá válik mozdulataiban, mire végre elélvez ő is, mert biza, innentől nem szívesen halogatná a dolgot. Sőt! Igaz, sokáig már nem is igen tudná, de ez részletkérdés. A hátán keletkező esetleges nyomok nem izgatják viszont, sőt, alighanem csak feltüzeli a lány tette, semmiképpen sem hatja meg különösebben. A csókot elfogadja, miközben kicsusszan a leányból, de aztán csak melléje heveredik, nem akar sokat felette időzni immáron, megkapta, amit akart. Átöleli a lányt, ahogyan az hozzá bújik, s halkan szuszog kicsit. Itt időzni ő is tudna most, megfeledkezni minden másról. Nem a lánynak, vagy pusztán az orgazmusnak szól ez: a pillanatnyi fáradtságnak és azoknak, amik kint várnak rá. - Igazság szerint... Nem szoktam ajtóstul rontani a házba. - kezdi lassan. Nem, hiszen különösebben együtt aludni sem szokott "szíve választottjával", vagyis inkább az aktuális játékszerével; ráadásul eléggé ki is volt már éhezve. Tegnap épp kapott egy apró szeletkét az élvezetekből, de az kevés volt. Túlságosan is kevés. - De örülök, hogy élvezeted lelted benne. - mormolja, s kivételesen, de tényleg örül is, nem csak mondja. Hiszen, ez megalapozza, hogy magához láncolja a leányt. Végigsimít a lány arcán, majd csak szusszant. - Ami pedig a korábbi kérdésedet illeti... Vannak a kezdeményezésnek formái, amelyek ugyancsak zavarnak, és vannak, amelyek bár nem nyerik el tetszésemet, de megtűröm ideig-óráig, amíg át nem lép egy bizonyos határt. Mindazonáltal... Nem, nem szokásom titkos, vagy kevésbé titkos hódolóimmal kezdeni, ami azt illeti. Sokak életében előfordul, hogy egy ideig szerelmesnek hiszik magukat az egyik tanárukba, ez a szenvedély jön és megy... Hirtelen fellángolás, és nem több. Ha pedig több... Nos, az még veszélyesebb. Az ilyenek fanatikusan hiszik, hogy megváltoztathatnak, hogy majd velük kedves leszek és odaadó... De az ilyen nem fogad el kudarcot, sem győzelmet: a győzelem után célját vesztette, míg a kudarc csak feldühíti... Kell ez nekem? Meghagyom az efféle játékot másoknak inkább; volt módom tanulni már mások kudarcából: az ember már diákként is lát ezt-azt. - feleli hanyagul. De a kérdésre nem felel, hagyja, hogy az elsikkadjon a kérdés másik része ellenében. Talán fel sem tűnik majd. - Másfelől, nem érzem magam teljesen otthonosan olyan terepen, amikor más próbál megszerezni engem. - teszi még hozzá. Na persze, ettől még hagyja őket küzdeni - egy darabig, de aztán megunja. Mást nem mond, pillanatnyi csend következik, részéről legalábbis mindenképp, mely idő alatt légzése, pulzusa, szívverése valamelyest normalizálódik. Majd csak halk, lemondó sóhajt hallat. - Ideje összeszednünk magunkat, az idő már nem lesz fiatalabb ma. - mormolja egykedvűen. Nincs kedve hozzá - hogyan is lenne, hiszen neki még rengeteg dolga van mára. Kapásból ott van a lány elméjének egy darabkája, pontosabban annak körülbástyázása.
Én eddig soha se éreztem úgy, hogy Pitont esetleg érdekelhetném, hogy több időt szeretne a közelemben tölteni, mint másokéban vagy bármi mást, de a válasz is egyértelmű erre. Nem tehette… talán nem is akarta kimutatni a dolgokat, talán ő is aznap este döbbent rá arra, hogy tetszek neki, fogalmam sincs. Rengeteg kérdésem lenne ezzel kapcsolatban, de nem érzem úgy, hogy máris fel kellene tennem mindet, majd szépen lassan. - Igen, tudom. – bólintok rá szavaira, majd ez után hallom azt, hogy ezek szerint akad időnként példa arra, hogy valaki többet mutat Perselusnak, mint kellene. – Ezt nem értem. Az zavar, ha valaki megpróbál kezdeményezni nálad? Vagy nem értem, ahogy azt se, hogy miért pont én…? – picit összezavarodtam úgy érzem. Talán tényleg ő akar vadászni, ő akarja kiválasztani azt, hogy kivel kezd? De továbbra se nagyon tudom megérteni, hogy miért engem választott, hiszen nincs bennem semmi különleges se. Talán picit többre is tarthatnám magam, de lehet, hogy tényleg csak szórakozni akar, ez most túlságosan is bonyolultnak tűnik és nem is tudok teljesen minden szavára koncentrálni, hiszen mégis csak szex közben vagyunk. Idővel majd megismerem, ebben biztos vagyok. A tempó tehát nem lesz lassabb, a kérésemnek megfelelően leszünk egyre gyorsabbak és némi vadság is felfedezhető szerintem a férfi mozgásában, az viszont bizonyos, hogy én magam is elkezdem élvezni, így életem első orgazmusát is átélhetem. Testem remeg és némi pír önti el arcom, ahogy a hangosabb nyögés is elhagyja ajkamat, mintha szégyellném e tettet. Nem kéne, tudom jól, de újdonság, ismeretlen ez a számomra. A férfi tovább folytatja a tempót, én nekem pedig oly érzékeny odalent most, hogy ismét hátába marok, majd halkan újból felnyögök a nyakamat ért támadásra. Nyoma lesz? Nem zavar, büszkén viselem Piton jelét magamon, bár tudom, hogy mégse mutathatnám, nem szabadna, túl sok kérdést vetne fel, el kell majd tüntetnem… de ez még ráér, most nem az érdekel, most csak a másik, így nyakam oda is tartom neki, bátran harapja, szívja ki, amit csak jól esik, majd amikor ő is elélvez, csak finoman húzom magamhoz és egy hosszú csókra invitálom nyelvét. A csók után viszont csak halkan szuszogok, a másik tekintetét keresve, majd ha esetleg lemászik rólam, akkor finoman bújok hozzá. - Ez annyira jó volt! – szavaim halkak, mégis, kiérződik belőlük a gyönyör. Perselus tudja jól, hogy ez volt életem első orgazmusa, ismer már ennyire, így nem meglepő az öröm és ez a reakció se tőlem. Nem akarok felkelni, nem akarok sehova se menni, mégis, muszáj lesz. Csak még egy picit… egy nagyon kicsi időt had töltsek vele, most minden oly tökéletes, idilli.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Piton & Astrid 2014-11-21, 23:28
Piton & Astrid
Könnyed erdei séta
18+
Hogy megfelelő partnernek találna-e egy diákot? Tökéletesnek, hiszen egy idő után maguktól elmennek, és nincs abból probléma, hogy új húsra vágyik, olyanra, aki nem ismeri őt annyira, és aki képes érdekes lenni számára. A diákok esetében természetes, hogy a kapcsolat titkolt, hogy soha nem kell kiállnia velük, és így nem olyan szembeötlő, hogy soha nem mutat fel igazán érzelmeket sem, vagy ha mégis, hát valódiakat akkor se kifejezetten. Persze ránézve ezt kevesen mondanák meg róla, de így van rendjén, másképpen ez a rendszer nem működne. Nagyon nem. S, hogy sokan kerülik őt? Jól is teszik, a nagy többség nem tartozik a kivételesek közé, akikkel hajlandó kezdni - márpedig így a nagy többségnek baromi jó oka van rá, hogy kerülje őt, sőt. Pont emiatt is, soha nem zavarta, hogy Astrid is kerüli: valójában nem is különösebben választotta őt ki előre, hirtelen ötlet volt ez, a palacsintás esetnél, és... Igen, ez látszik is, látszott már akkor is, de ez teszi az egészet érdekessé, olyanná, amilyen eleddig még nem volt. Ettől ő még lassanként akart haladni, igaz, a nyitójelenet talán már eleve erősre sikeredett, azért is fékezett be olyannyira... De tegnap túl sokat mutatott magából, olyan részeket fedett fel, amiket egyébként nem szokott, így a korábban alkalmazott technikák értelmetlenné váltak: most már szabad volt ajtóstul a házba rontani, sokkal nem ronthatott a kialakult helyzeten, és még mindig ott volt opcióként az emlékezet törlés. Nem szép dolog, de... lehetséges. - Persze, hogy nem, nem tehetem. - közli, s ezzel részéről mindent megmagyarázott, legalábbis ez ügyben. - És egyébként is kevesen mernének épp velem kezdeni, talán néha tényleg lehetnék kedvesebb velük... Bátorságuk elismeréseként. - szórakozott. Ó, a lány nagyon is jól sejtheti, mit is kapnak hát ezek a bátor emberek, akik így, vagy úgy, de kezdeményeznek nála. Nem, jellemzően az olyanokat úgy taszítja el magától, ahogy épp nem szégyelli: semmi kihívás, semmi szórakozás nincs bennük,nem kíváncsi rájuk. Nagyon nem. De... Igazság szerint most épp csak egy dologra kíváncsi, és ez remekül le is köti őt. S, hogy ezt a lány sem bánja? Komoly baj lenne, ha bánná... Így viszont csak gyorsabb tempóra vált, kicsit hevesebb, vadabb lesz, így neki is sokkalta jobb, habár az is tény, hogy sokáig már nem fogja tudni húzni az együttlétet, igaz, nem is akarja feltétlen. Ma már így is épp eléggé figyelmes volt, ha ez nem elég, az a lány baja. Nyögései, sóhajai szaporábbá válnak, légzése néhol egyenletlen szuszogássá. Ahogy a lány a hátába mar, csak még hevesebbé válik, nem, őt ez nem zavarja a legkevésbé sem, itt és most nem, más helyzetben talán zavarná, sőt, jajj annak, aki megpróbálná, de így... Így tetszik neki. S ahogy néha a lány odalent is rászorít, az... Igen, az nagyon jó, az szinte őrjítő, úgy érzi tőle, hogy menten elmegy, ott helyben. Sőt, ahogy a lány elélvez, nem is különösebben halogatja már a saját orgazmusát, talán nem is igen tudná, hogy tudatos-e ez a részéről, arról lehetne hát filozofálni, de talán felesleges. Szinte egy időben kezd hevesebb tempóba ugyanis azzal, ahogyan Astrid elélvez, szuszogása hangosabbá válik, ajkai a lány nyakára suhannak, s beleharap, nem túl durván, de talán a lány nyakán nyoma marad, de a kiszívott nyak még épp leplezhető... Akárhogy is, de csupán egy-két pillanatra rá el is élvez. Picit még úgy marad, tesz pár utómozdulatot is, mialatt légzése, szívverése kicsit csillapodik, majd ahogy a leány csókot kezdeményez, belemegy abba, miközben odalent finoman kicsusszan belőle. Már ő sem keresi a vadságot, durvulást: megkapta, amit akart, köszönte szépen. Igazából talán némi pihenésre vágynak leginkább, de pont arra aligha lesz ideje: de erre a tényre nem tér most ki. Egyelőre nem kell pánikszerűen kapkodniuk talán, de elkényelmesedni bizonyosan nem lesz idő... Nem baj, megérte.
Már egy ideje felfigyeltem Perselusra, az órákon, a nagyteremben, a folyosókon, mégis, valamiért én magam is kerültem, akár csak mások. Nem gondoltam volna arra, hogy pont vele kezdhetnék, hogy érdemes lenne vagy hogy egyáltalán egy tanár megfelelő partnernek találna egy diákot, nem hogy pont Piton. Mégis, amikor meglátott a konyhában, miközben palacsintát sütögetek, nem véletlenül voltam zavarban, tehát igen, volt minimális előzmény, de olyasmi, amit én is próbáltam tagadni, még magam előtt is. Mégis, mindez megtörtént, a csók mindent megváltoztatott, bár a büntetőmunka alatt nem hittem azt, hogy bármit is jelent, tegnap viszont… az egész kapcsolatunk hatalmas fordulatot vett. - Én nem mertem volna kezdeményezni, főleg nem pont nálad. Nem gondoltam volna, hogy érdekelhetlek, sose adtad jelét. – ismerem is be, így pedig talán most már a férfi számára is összeáll a kép, hogy igen, én is a múltról beszéltem, most nagyon is jól tudom, hogy mit… hogy kit akarok. Nincs itt már kétely, annak nincs helye, mert ha lenne, akkor nem feküdnék most alatta és nem vele szeretkeznék. Mégis úgy hiszem, hogy talán egy picit csalódhatott bennem, többet várt esetleg, de csak a tegnapi szavait ismételgeti eleinte. Igen, gondoltam, mégis, velem kezdett és úgy tűnik jelenleg, hogy nem bánja a dolgot, hisz ha bánná, akkor a reggeli ébresztő se lett volna éppen ilyen. De a mosolyát imádom, így kezem ösztönösen simít végig helyes arcán, mert számomra ő nem ijesztő vagy félelmetes, nagyon is helyes és kívánatos, de lehet, hogy én vagyok csak elrontva. - Én nem bánom, hogy te veled fogok mindent megtapasztalni. – igen, mindent, jól hallotta. Nyitott vagyok és leszek is más dolgokra, csak szépen sorban kell haladni, ezt én is érzem, hiszen ma is járt némi fájdalommal a behatolás és az utána lévő néhány perc, de most már jó, most már nem fáj, bár talán utána egy picit még fog. Mindenesetre eszem ágában sincs leragadni csak ennyinél, kíváncsi vagyok, hogy milyen gyönyöröket rejt még a szex, Perselus pedig sejtem, hogy tudja, nagyon is jól. Lábaimat a másik testére kulcsolom, így nyögök fel halkan, amikor oly mélyre kerül, de ebben a nyögésben nincs fájdalomra utaló jel, inkább élvezeté, mivel tetszik, nagyon is jól esik, hogy odabent van, ahogy az a bizonyos körkörös mozdulat is. Ideje viszont picit talán gyorsítani, erre pedig finoman felhívom a férfi figyelmét, akit hallhatóan nem zavar e kérés, így nemsokára gyorsul mozgása, mire most már én is egyre inkább megszaporázom levegővételemet, úgy szuszogok alatta, kezeimmel némileg hátába marva, lábaim pedig lassan engedik el, hogy még kényelmesebben tudjon mozogni bennem. Most már végre én is érzem, hogy nem csak a külső érintés tud kellemes lenni, hanem az is, ha bennem van, így nemsokára már nyakát csókolgatom ismét, miközben érzem, hogy kezd kicsúszni testem irányítása akaratom alól. Ahogy mozog, úgy egyre kellemesebb lesz a játék, és végül kezeimmel erősen magamhoz is ölelem a férfi, nyakát harapdálom most mást, úgy szuszogok alatta és mozgatom meg csípőmet is néha, időnként pedig odalent is rászorítok izmaimmal. Ez annyira csodálatos, annyira kellemes… így nemsokára egy hangosabb nyögés hallatszik az eddigi halkabbakhoz képest, miközben egész testemben megremegek, lábaim ismét a férfi testére kulcsolódnak, odalent pedig még nedvesebb leszek az orgazmusnak hála. Csak szorítom őt erősen, nem eresztem el kis ideig, nyakát, vállát csókolom, majd még mindig picit remegő testtel eresztem el lassan lábaimmal és kezeim se fogják már oly erősen, csak lágyan. Arcom kipirult az élvezettől, tekintetem is ragyog, miközben fejem visszahuppan a párnára és ajkam is mosolyra húzódik. Ez csodálatos volt, még… még soha se éltem át ilyesmit. Ismét egy csókot kezdeményezek, melyet hosszan nyújtok el, szinte éhezem arra, hogy ismét nyelvét érezhessem a számba, amellyel finoman játszadozok, most érzékien, kellemesen, már nem vágyva a durvulásra.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Piton & Astrid 2014-11-20, 23:12
Piton & Astrid
Könnyed erdei séta
18+
Talán csak a tegnapi után most kezd kicsit ő is meg-, vagy lenyugodni, vagy csak most jön rá, hogy lehetne azért legalább az elején kicsit tapintatosabb, finomabb... Akárhogy is, de kedvessé, finommá válik, legalábbis egy időre mindenképp. A folytatást meg ki tudja előre... Így ennek jegyében kalandozik keze is, mi némileg engedi, hogy vezessék - ahogyan a lány ráharap, engedi egy-két pillanatig játszani ujjaival, talán a látvány teszi, hogy tetszik neki -, mielőtt lesuhanna a lány csiklójához. S persze - jobb neki is, ha tágabb, nedvesebb. Erőszakolt már meg nőt, ezt épp a lány kérdés nélkül is tudhatja, sejtheti az erdei jelenet után... De nem vágyik annyira rá újra. Annyira nem jó, mint hangzik; noha persze, az inkább szól dominanciáról, semmint puszta vágyról. Akkoriban... Frusztráltabb és komplexusokkal küzdő volt, sokkalta kiszámíthatatlanabb és szeszélyesebb, mint ma. Azóta talán megkomolyodott? Akárhogy is, kétségtelen, hogy így neki is jobb, alighanem a tegnapinál jobban is élvezi ezt a mait, még így is, hogy meg kell erőltesse magát, már, ami a figyelmességet illeti. De erre még épp hajlandó azért. A lány szavai elgondolkoztatják. Igen, voltak efféle elképzelése, noha jellemzően nem így szokott nyitni, de célt ért. Már akkor is sajnáltatta magát némileg... Ennyi talán jár neki is. Hogyne. Azt persze nem gondolta, hogy épp csak ezzel indít el dolgokat, úgy hitte, valami van, valami, amit elmozdít valamerre, vagy folytat. De utólag ő maga is túl merésznek minősítette a dolgot, habár, ha nem jön be, alighanem a piára fogja, vagy letagadja az egészet. - Időszerű volt pedig. - közli, mintegy mellékesen, erre nem akar több szót feccölni. Szerinte egyértelmű, hogy a lány kapja össze magát, és tisztázza le magában, hogy akkor mire s vágyik, avagy mire nem. Ennyi. Ő maga hajlandó ebben segíteni persze... Valamelyest, de azért minden nem várható el tőle. Ő nem az az ember. Akárhogy is, szavaiból érződik, ő úgy feltételezi, hogy az a múlt, a lány most már beismeri: de érződik az is, hogy ha nem teljesen, akkor időszerű lesz ráfeküdnie a témára. Így, vagy úgy... Eztán csak elmosolyodik, könnyeden. Milyen szokatlan tőle ez a mosolyfajta, és milyen fiatalnak tűnik így... - Nem szoktam ennyire kezdő lányokkal kezdeni... - feleli lassan, de ezt már mondta korábban is: egyszerűen nem ő az ideális partner ilyen lányok számára. Ő nem tapintatos, óvatos, ő nem finomkodik, és ez egy tapasztalatlan lány számára nem biztos, hogy ideális. Na persze, innen nézve meg aztán főleg meglepő, milyen figyelmes is most, alighanem nagyon összeszedte magát... - De azt nem mondtam, hogy csalódott lennék, vagy hibáztatnálak. Ha nem fogadtam volna el ezt... Az már feltűnt volna. - feleli, érezhetően arra céloz, hogy előző nap a lány megtagadta az orális együttlétet. Na persze, abban épp biztos lehet, hogy legközelebb már nem lesz elnéző, már nem fogja elnézni. Tapasztalatlan, na és? Ha emiatt nem vág bele, mit gondol, honnan esz majd tapasztalata, a házimanók hozzák ajándékba karácsonykor? Akárhogy is, ahogyan a lány lábai köré fonódnak, akaratlanul is, de még mélyebbre hatol belé, és ezt a mélységet meg is tartja most már, noha mozgását nem szakítja meg, de ha már egyszer ilyen mélyre ment, nem elégszik meg kevesebbel. S ahogyan a lány rászorít, csakugyan mélyen beléje simul, kicsit el is időzik ott, tesz benne egy körkörös mozdulatot. Ajkain fura, elégedett mosoly suhan át, noha a lány ezt nem láthatja. Ó igen, vágyik erre ős is, de ma kedves, kedvesebb, figyelmesebb, mint tegnap: de úgy tűnik, vágyaik szép lassan kezdenek találkozni, és ennek azért örül. Felsóhajt, ahogy a lány ráharap fülére, kissé megborzong. - Legyen. - feleli, hangjából érződik, hogy ez nincs ellenére, sőt. Habár nem vált durvára, de határozottan gyorsabb, vadabb lesz, noha még épp figyel a lányra, és a reakcióira - nem is átmenet nélkül gyorsít be, igaz, nem tart túl nagy átmenetet azért. Felnyög, légzése szaporábbá válik, néha kissé tán ütemtelenné, de az bizonyos, hogy ez épp elnyeri tetszését. És persze: nem is igen távolodik el a lánytól, nem marad "felületes", egyelőre megmarad annál, hogy mehet ő mélyre is. Ha már úgyis ide van "szorítva"...
Szeretnék most némi gyengédséget, hiszen a behatolás azért járt némi fájdalommal és bár lényegesen kellemesebb ez az egész, mint amilyen tegnap volt, ettől függetlenül én… vágyom a törődésre, a kedves érintésekre is. Ezért is fogom meg finoman Perselus kezét és irányítom arcom felé, hogy nemsokára némileg belesimulhassak hatalmas kezébe, hiszen az enyém oly pici az övéhez képest. Jól esik, hogyha így érint, csak kár, hogy olyan nagyon ritkán teszi, mégis, mintha most szeretne a kedvemben járni vagy tán most tűnik fel neki, hogy nekem ez mennyire jó? Csak lehunyom szemeimet, ajkaim résnyire nyílnak, úgy sóhajtok fel a kedves simogatásra, majd ajkaim érintésekor csak finoman harapom meg ujját, alig érezhetően, inkább talán csóknak tűnik e tettem. Amikor pedig hajamba túr, én magam is megemelkedem kissé odalent. Ez finom, ez nagyon jól esik, akár csak a nyakamat ért támadás is, melyre most már melleimet is jobban kidugom, úgy élvezem karmolását érzékeny nyakicámon. Tudja ő, hogy kell bánni velem, nagyon is jól, így végül nemsokára csiklómhoz ér le, amely már ismét több élvezetet nyújt a számomra, még nedvesebb és tágabb leszek rövid időn belül, így ő is bizonyára jobban fogja élvezni az aktust. Egy mondat is elhangzik tőlem, amelyre meglepően kérdez rá, így nézek bele szemeibe, miközben a választ latolgatom. - Még magamnak se mertem beismerni azt, hogy mire vágyom, egészen addig, amíg meg nem csókoltál. – felelek halkan, hiszen ez az igazság. Én nem gondoltam volna, hogy ez lehetséges, de akkor este a konyhában valami megváltozott, azóta pedig csak reménykedtem, most pedig tudom, hogy megkaphatom őt, ahogy ő is engem. Méghogy nem erre vágyom… de, nagyon is erre, így halkan nyögök fel a csókja közben, amely nyakamat érinti, miközben némileg a hideg is kiráz az erogénzóna támadása miatt, majd jön a kérdés is, amelyre újból csak őszintén felelek. Eszembe se jut hazudni neki, megmondtam, hogy nem hazudok, neki nem, bár másnak se szívesen. - Úgy érzem, hogy csalódtál bennem, hogy ennyire tapasztalatlan vagyok. – mondom ki halkan, hiszen tegnap is meglepődött azon, hogy még az orális játszadozást se ismerem, mostanra pedig szerintem már összeállt számára a kép. De nem baj, majd szerzek vele tapasztalatokat, mindketten így akarjuk úgy hiszem. Nekem megfelel az, hogy Perselus irányítson, nem is vágyom igazán másra, és talán ő is örülni fog ennek a ténynek. Ahogy még beljebb kerül, úgy nyögök fel ismét cseppet, sikerül elérnie egy nagyon is finom pontot odabent, ahogy pedig így hozzám simul, ily közel van… ez egyszerűen így tökéletes. Lábaimat lassan felemelem, átkulcsolom a férfi testén, így szorítom most én is magamhoz, de csak annyira, hogy tudjon mozogni bennem, miközben rákérdezek arra, hogy szeretne-e még valami mást is. Annyira meg akarok felelni neki, de úgy tűnik, egyelőre ennyivel is beéri. - Akkor nekem mégis lenne egy apró kívánságom… - kezdem halkan, majd ajkam huncut mosolyra húzódik és ismét rászorítok lábaimmal a másik testére, így téve róla, hogy ismét mélyen elmerüljön bennem. – Egy kicsit erősebben, gyorsabban. – és végül finoman fülére is ráharapok. Már nem fáj, már nem érzem úgy, hogy rossz lenne, sőt, egyre inkább kellemes, de vágynék egy kis gyorsaságra, így lábaimmal annyira felengedem, hogy meg tudja ezt tenni nekem, már ha ő is erre vágyik, nem pedig a lassú, kellemes tempóra. Ő irányít, megmondtam, de azért ennyit én is kibökhetek úgy hiszem.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Piton & Astrid 2014-11-20, 00:42
Piton & Astrid
Könnyed erdei séta
18+
Más ez, mint kéne? Meglehet, hiszen semmilyennek sem kéne lennie, egyáltalán, nem kéne lennie. Igazság szerint... Nem ennek a lánynak kéne itt lennie, sőt, oly sok minden lehetne máshogy, másként... De már így van, és senki se várjon tőle végletes kedvességet, odaadást, törődést. Ezek nem rá jellemző dolgok, a legkevésbé sem. Ő nemigen szokott adni... Illetve, ez így nem igaz. Hazugságokat, félrevezetést ad, és némi elégedettséggel veszi tudomásul, hogy ez sikert is arat: na persze, szinte biztos volt benne, hogy e szavak célt érnek. Hiszen reményt vet, és a remény nem véletlenül az egyik legveszélyesebb dolog a világon... A remény az a dolog, ami bármeddig képes hajtani valakit, ha megfelelően van adagolva. Ő ne tudná? Tapasztalta is nem egyszer, kísérletezett vele rengeteget, a legkülönfélébb áldozatokon, néha a diákjain is... Habár ezt nem hangoztatja persze. Akárhogy is, az előjátékot időszerű volt lezárni, és áttérni a főfogásra. Hogy a lány jobban érzi magát, az nem is vitás, hiszen kialhatta magát valamelyest, de a kirakós többi része őt nem hatja meg. Azt persze nagyon jó tudja, hogy a lány vágyik a szeretetre, és ennek illúzióját meg is fogja kapni, mert szükségszerű, hogy megkapja... De sokkal többre jobb, ha nem vágyik. Ami a Sorsot illeti... Hangzatos, nem? Hiszen, máris nem felelős a tetteiért, még akkor sem, ha másokat hibáztatni azért jólesik. Időnként. A lány mozdulata tán meglepi, de engedi neki, had vezesse kezét, majd engedelmesen simít végig arcán, hagyva, hogy a lány hozzádörgölőzzön, simuljon. Mint valami macska. Nem szereti a macskákat. Habár... Régen szerette kínozni őket, átkokat próbálgatni rajtuk, vagy az anatómiai tudását építeni, először csak macskákon, kutyákon. De ezzel már felhagyott. De ez nem is tartozik most ide. Végigcirógatja a lány arcát, végighúzza ujjait a lány ajkain, majd a másik oldalon felsuhan, beletúr hajába, majd lefelé indul. Végighúzza ujjait a lány nyakán, itt már körmei esnek a lány nyaka felé - kicsit tán durvább is, mint az előző, lágy simogatásnál, de azért nem gyilkossági kísérlet ez persze. Majd ujjai még lentebb suhannak, a korábban megkezdett játékot folytatván, szép lassan a lány csiklójánál kikötve. Ó, sejtette ő, hogy ha mást nem, ezt minden bizonnyal értékelni fogja a leányzó, így hát nem is hagyja abba, ha már ez olyan teli siker - hiszen nem baj, ha némi kellemes élménye kapcsolódik ehhez az egészhez. Na persze, annyira ő sem szenved azért, légzése, szuszogása erre utal legalábbis. Ó nem, nagyon is élvezi ő ezt, még így is, hogy most mondhatni, lassúzik a lány kedvéért. Nem, nem baj - így is jó. Ha nem lenne az, nem csinálná, nem mártír ugyanis. Sőt. Mindig megkapja, amit akar - sőt, konkrétan azt kapja, amit akar. Minek engedne abból? Furcsa, halovány mosoly suhan át ajkain. - Nem hitted, vagy nem vágytad? - ártatlan, költői kérdés, nem vár igazán választ. Ajkai a lány nyakába csókolnak közben, függetlenül attól, hogy az esetleg épp felel-e, avagy sem. A lány érzéseit amúgy nem feszegeti túlságosan, tudja ő jól, mi vár még ma rájuk: nem fedte a tegnapi ígéretet, így kétségkívül tudomást fog szerezni mindenről, ami őt magát érintheti, ebben nem kételkedik. Emiatt is, de nem vár valós választ. Meg fogja kapni úgyis. Ahogy a lány lassan visszatér fejével a párnára, abbahagyva, amit elkezdett, ő is rápillant, szemeibe fúrva tekintetét. Nem alkalmaz legilimenciát, vagy effélét, habár talán kitelne tőle egy ilyen helyzetben is, most nincs hátsó szándéka. - Akkor időszerű lesz kideríteni. - közli, meglepően komolyan. Tényleg így gondolja, de persze, hogyan is gondolná? Ez másképp nem megy, hát ki fogja kitalálni? De biccent a lány következő szavaira, nem is moccan, már legalábbis jelét sem adja, hogy le akarna szállni a lányról, vagy megfordulni, vagy bármi effélét tenni. Jó ez így, akkor hát - egy ennyire tapasztalatlan lánnyal úgysem most kell nekiállni kipróbálni a pörgő-forgó rúgást megszégyenítő, akrobatikus mutatványokat, pózokat. Neki így is jó, ő így is el fog élvezni. - Ahogy gondolod. - feleli hát. Na nesze neki, egyszer akar figyelmes, sőt, kedves lenni, erre tessék. De nem baj, folytatja hát, ahogy megkezdte: ő maga célirányos, tudja, mit csinál, így nem is aggodalmaskodik különösebben azon, hogy továbbra is neki kell irányítania. Az meg nem az ő baja, ha a lánynak mégsem így a tökéletes, ha nem akar kísérletezni, akkor kénytelen lesz megszokni ezt, és megtanulni ezt élvezni. Így járt. A kapott csókot viszonozza, majd egy pillanatra mélyebben belesimul hát a lányba odalent, erre a röpke pillanatra meg is áll, szorosan hozzásimul, majd mozog tovább, megtartva a korábbi ütemességet, de talán valamelyest szorgalmasabb tempót diktálva, noha nem durvábbat, vagy kapkodósabbat, és valamelyest talán mélyebbre megy az egyes lökések során - úgymond tövig. Elnéző mosoly tűnik fel ajkain. Kívánsága? Van. "Hozd vissza Lilyt". De... Nem, nincs semmi olyan, amit itt és most, ettől a lánytól akarna. - Nem, most nem kívánhatok tőled többet. - közli, a mondat minden értelmében értve azt: itt és most nem várhat el többet a lánytól, az mindent megadott, amit jelenleg elvárhat... És ő mindent meg is kap, amit jelenleg vár, ennél többet nem is várhat szinte. Kellően kiéhezett, hogy egy akár tapasztaltabb nővel is beérje ennyivel az első egy-két alkalom során.
Nem várok túl sokat, mégis úgy érzem, hogy hiába igyekszem, a gúnyolódást soha se úszhatom meg, pedig jelenleg annak nincs helye közöttünk, legalább ilyenkor nincs, én úgy hiszem, de talán tévesen. Mindenesetre egy rövidke mondat elhagyja ajkaimat, melyben oly sok minden benne van, talán Perselus is érzi… Mert én érzem, hogy ez az egész más, mint amilyennek lennie kéne. De persze tisztázta velem a szabályokat, nem várhatok, vágyhatok sokat, és egyelőre még megfelel, azt hiszem, mégis, ahogy közelebb hajol, majd jelzi, hogy talán van érelme a küzdésnek, ismét elbizonytalanít. Remekül játszadozik velem, igazán kegyetlen, de elhiszem szavait, mert el akarom hinni, valahogy így nekem is könnyebb. - Ezt jó hallani. – mosolyodom el kedvesen, úgy figyelve tovább arcát és elfogadom hát azt, amit mond. Én nem adom fel könnyen a dolgokat, ezt már tegnap is megmondtam, ahogy azt is, hogy nem várok el mindent egyszerre, de talán tényleg van remény, talán idővel másabb lesz, mert én nem akarok most már messzire kerülni tőle, bár tudom, hogy ez leginkább Perselustól fog függni. Nemsokára a csókok vadabbá válnak, ahogy az előjáték is tovább folytatódik, míg végül a férfi belém hatol. Eleinte fáj, de a tágulás hamar kezdetét veszi és a lágy, lassabb mozgásnak hála a fájdalom is minimálisra csökken. Most a lelkem is jobban van, mint tegnap este volt, tudtam aludni is és az se utolsó szempont, hogy Piton itt volt mellettem, hogy mellette ébredtem, hogy most is ugyanúgy akar engem, ahogy tegnap éjjel. Ezek mind-mind jól esnek, elhitetik velem, hogy valakinek számítok, hogy talán fontos lehetek egyszer egy férfinek, hiszen már nem vagyok kislány, én is vágyom a szeretetre, a szerelemre, bár ezeket csak most érzem. Ez nem a valóság, itt nincs még szerelem, főleg nem viszonzás, de legalább egy kis ideig boldog lehetek, bár később annál durvábban fog csattanni minden… de hát talán érdemes küzdeni, talán mégse ér oly kegyetlen véget ez a játék. A Sors majd eldönti, miként alakítja, ha már a jóslatok létezhetnek, akkor bizonyára a Sors is tán valós, és én gondoltam rosszul eddig. A csókok lágyulnak, kedvesebbek, finomabbak lesznek, így lassan Piton hajába túrok egy rövid időre, majd ez után furcsa dolgot teszek… lassan nyúlok le egyik kezéért, majd vonom azt finoman magamhoz, arcomhoz, mintegy cirógatást várva tőle. Szép szemeim kellemesen ragyognak, majd ha kezét sikerül arcom közelébe húznom, akkor nemsokára egy lágy csókot lehelek tenyerébe, majd dugom utána hozzá kissé fejemet, lehunyt szemekkel. Már nem érzem úgy, hogy oly nagyon fájna az egyesülésünk, valahogy ez a gyengédség számomra most egészen kellemessé teszi. Mégis, elengedem kezét, hagyom, had simogassa végig testemet, miközben én is halkan szuszogok alatta. Csiklóm érintésére viszont egy pillanatra megremegek, oly finom az érzés, ajkam pedig további csókokkal bombázza Pitonét. Csinálja csak, játsszon bátran odalent velem közben, így nagyon finom, iszonyatosan kellemes és beindító. - Nem olyan rossz? Te is tudod, hogy nagyon is jó és tegnapig nem hittem volna, hogy ez lehetséges… hogy valaha veled lehetek. – az övé lehetek… Túl őszintének talán mégse kéne lennem, főleg, hogy ezen érzéseimet én magam se vallottam be saját magamnak egy jó ideig, de aztán minden alakult, így most csak kissé kipirulva hajolok rá nyakára, kerülve tekintetét. Jobb lenne, ha elfelejtené azt, amit mondtam. Mivel érzékelem és hallom, hogy mennyire tetszenek neki csókjaim, így finoman folytatom a kényeztetését, miközben odalent is most már egész kellemes lesz és ekkor hallom meg az érdeklődést is, így végül fejemet visszaengedem a puha párnára és a fekete íriszekbe nézek. - Igazából én se tudom, hogy mi a jó nekem… - nem ismerem a saját testemet, sose játszottam még magammal, így Piton már most jobban ért hozzá, hogy mi a jó nekem, mint én magam. De nem csak erről van szó. – Engem nem zavar, ha te irányítasz, sőt, nagyon is tetszik. – ismerem be, mert tényleg így van. Nekem így a jó, ha ő vezet, és talán ez most a férfit meg fogja lepni, de örülhet, megfelelő partnert talált úgy tűnik, aki átadja neki az irányítást. - De csak ha nem bánod. – teszem még hozzá halkan, mert ha ez inkább utalás volt arra, hogy ez így neki nem jó, akkor persze lehet másképp, bárhogy. Tényleg kellemetlennek érzem, hogy én ennyire nem vagyok tapasztalt a szexben, de lesz ez máshogy is, idővel, csak türelmesnek kell lennem. - Esetleg… van valami kívánságod? – kérdezek rá halkan, kíváncsian, majd még mielőtt felelhetne, egy gyors csókot lopok tőle, picit, de mégis édeset, ez után pedig egy picit megemelem fenekemet, hogy odalent egy pillanatra jobban összeütközhessünk.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Piton & Astrid 2014-11-18, 02:37
Piton & Astrid
Könnyed erdei séta
18+
A lány szavai... Fájóan igazak. Soha nem lesz Lily, soha nem lesz tökéletes. De... De nem érezheti ezt, mert az a játék végét jelentheti. Nem, nagyon kimutatta számára, hogy van egy ideálja, hogy van számára valaki, akihez soha nem érhet fel senki. Nagyobb gyengeséget mutatott meg, semmint amit megengedhet magának, ez túlzó luxus. Persze, a lány aligha tudja, mit lát, mit tapasztal, hiszen lehetne ez oly sok minden más, de... Tapasztalatlan és naiv, idő kérdése, hogy rájöjjön. Ezt pedig nem engedheti meg magának. Sem a játék... Sem Lily miatt. Furcsa, torz mosoly suhan ajkaira, nem őszinte, de oly szinten begyakorolt, hogy valósnak hat. - Én mindenkiben találok hibát, szakmai ártalom... - feleli, s kicsit közelebb hajol a lányhoz - De akadnak, akiknek szeretem a hibáit; így talán van értelme küzdened. - teszi hozzá ártatlanul. Most hiányzik a gúny a hangjából, most komolynak hat, és az ilyen típusú komolyság ritkaságszámba megy nála: jellemzően gúnyos lekezeléssel ötvözi a legsúlyosabb mondandóit is, ezért ez most... Különlegesnek tetsző. Lenne még mit mondania, ez látszik, de végül nem mond többet. Nem, ez nem az az alkalom: eljön majd az ideje annak is, valahol az aktus után, talán, ha még eszében lesz a dolog, persze... de nem most. Eltelt egy nyár, már megint. Néha ő is kizökken a játékból, és lassan, nehezen veszi fel mindig az új bábuk szokásait, érzelmeit. Nem lenne szabad évekre választania partnert, nagy hiba, ebből is csak ez látszik, de... Mindenkinek vannak komfortzónái, és ő sem szívesen adja fel ezeket. Régen minden más volt, nagyon, nagyon más. Jó lenne... Sok minden jó lenne, de olyan távolinak hat most mindez, és bár szívesen kapaszkodna ebbe, a múlt úgy siklik tova, mintha sínen lenne, lejtőn száguldana, fék nélkül: távolodik, egyre inkább. A pillanat pedig most azt hozza magával, hogy elengedje mindezt, majd máskor magába fordul, most nem teheti. Most? Nem, máskor se kifejezetten. A dolgok bonyolódnak, és nem engedhet hibát. Sem itt, sem másban, össze kell szednie magát. Lilyért. A gondolat tán tovaúszik, de a pillanat, amelyben a jelen nagyon is dübörög, megmarad. A lány következő szavaira elmosolyodik. - Hát persze, hogy rendbe tudod. - feleli már-már kellemes hangon, de a lány érezheti, amit nem mond ki: ő maga is képes erre, hogyne lenne az... A vita eddig sem ezen folyt. Jobban mondva... Nagyon is! Hiszen, ha a férfi képes rá, abban akkor sem lehetett bizonyos, hogy a lány is! Akárhogy is, nem fűz hozzá mást, ez egy apró játszma, balga, bolondos dolog, nem számít igazán, mégse bírná elviselni, hogy vesztesként kerüljön ki belőle. Ráadásul... Egyszer sem mondta, hogy melyik reggelen kíván ruhát letépni a lányról. Ennek ellenére csókjai vadak, tettei célirányosak, noha azért figyel a lányra, már, amennyire elvárható tőle, annyira mindenképp. Ennél többet pedig senki se követeljen, mert ő nem egy szerelmes gavallér, aki mindent megtesz választottjáért. Illetve, pont, hogy az... De ez nem az ő választottja. Akárhogy is, de végül eljön a pillanat, hogy egyesüljön mégis ezzel a lánnyal, majd viszonylag lassú mozgásba kezdjen. Felnyög, jólesően, ahogy mozgásba kezd, igen, nagyon is ez az, amire vágyott. És, hogy kiéhezett lenne? Az. Nem ilyen ő általában - már hogy is lenne? De hónapok "nélkülözése", magánya azért benne is nyomot hagy. Azt pedig botorság lenne gondolni, hogy nem kiéhezett, hogy épp most kelt ki valaki más ágyából - noha igazából ki tudja? Hiszen, még csak azt sem mondhatjuk, hogy ezt elhallgatta eleddig, hiszen egyszer sem kérdeztek rá nála! Nem hallgatott el semmit hát... Már, ha esetleg minden napra jutna neki épp valaki, abban az esetben, persze. Csókja gyengéddé, puhává válik, ahogy a lányé is, tudja ő, érzi, hogy most nem tehet mást. Így van rendjén, néha ilyennek is lennie kell, főleg egy ilyen, szinte még szűz lánnyal. Legyen hát így. Eztán hagyja, hogy a lány ujjai, ajkai kalandozzanak testén, fel-felnyög, sóhajt, jelezve, mikor lel rá a lány egy-egy érzékenyebb pontjára. Ő maga egyik kezén támaszkodik, másikkal a lány oldalát cirógatja, néha felsuhan a lány válláig, majd a mellein át suhan hasa irányába. Mozgását tekintve lassú, de ütemes, néha körkörös mozdulatot is tesz, majd lassan ujjai is lentre tévednek, hogy a lány csiklóját izgassa: talán most még szüksége van rá, több, mint később... - Mertem remélni, hogy nem olyan rossz. - feleli a lány szavaira lassan. Ő maga is meg tudná épp szokni, noha kétségtelen, hogy hevessége idővel talán alábbhagyna, de... Nem, nem lenne baj, ha minden napját kiegyensúlyozottabban nyithatná. Már ilyen tekintetben. De ez afféle luxus lenne, amit nem engedne meg magának, igazából, így kár is beszélni róla. Enyhén félrebillenti fejét, némi teret engedve a lánynak, igen, ezt viszont ő tudná tartósabban is elviselni, sőt... Majd... Majd újra megszólal, mert figyelmessége határtalan. Olyat tesz hát, amire tegnap nem mutatott hajlandóságot, legalábbis magától nem, nem ilyen egyszerűen. Most valahogy... Tapintatosabb? Vagy csak tegnap volt indokolatlanul kiéhezve? Esetleg ő is az erdei jelenet hatása alatt állt, csak másként? Vagy csak mostanra érett meg benne, hogy miről is van itt szó...? Akárhogy is, felsóhajt, majd... - Akarsz inkább Te irányítani? Alighanem az elején... Te tudod jobban, mi a jó neked, hogy kellemesebb. - közli hát. Hiszen tényleg: ha mást nem is, azt érzékeli, hogy a lány számára ez még nem a végletes élvezetek terepe, és... Talán ha mást nem, azt épp megadhatja neki, hogy kényelmetlen semmi esetre se legyen. Fene a túlzott jó szívébe, ezt később soha nem magyarázza ki. De a lány is érezheti, mi lapul a szavak mögött: most lehet így, most van kívánságműsor, de ne is álmodjon róla, hogy ez mindig így lesz. Sőt; most ezzel ő letudja az éves kedvesség-figyelmesség adagját épp...
Én úgy érzem, hogy nem teszek semmi rosszat se azzal, hogy én is viszonzom az ő gonosz kis játékát, hiszen ez is a szex része, az előjáték, az egymásra hangolódás, hogy felhúzzuk a másikat és most nagyon úgy tűnik, hogy jó úton járok, de mintha Pitonnak nem tetszenének szavaim, így aprókat pislogva nézek bele fekete íriszeibe. - Úgyis mindig fogsz hibát találni bennem. – csak úgy kibuknak ezen szavak, nem tudok velük mit kezdeni. Tényleg mindig belém köt így vagy úgy, én sose leszek neki tökéletes, mert esélyt se ad rá, érzem én magam is. Pedig úgy próbálkozom, nem állítom le, szinte mindent próbálok megadni neki, amit tőlem akar, megfelelni neki, én is határozottabb lenni, pedig nehéz ám, oh, nem is tudja, hogy mennyire, főleg ily közel a tegnapi halálfalós jelenethez képest. Mégis, mintha ez semmit se jelentene és ez szépen lassan válik világossá, de szerencsére nem gondolkodom el most ezen jobban, majd talán később, máskor. Talán már most fáj az, hogy nem érzem úgy, hogy ő is hasonlóan akarna engem, hogy némileg kedveskedne, mert bár tetteivel nincs bajom, olykor ha elmaradnának a gúnyos szavak és arckifejezések, akkor máris sokban változna minden. De nem maradnak el, esély sincs rá, hogy így történjen. Mindenesetre próbálok most nem túl sokat arra gondolni, hogy mi mennyivel lehetne másabb, ha Perselus is jobban engedne nekem, mert az biztos, hogy nem akarok mással lenni, szerencséjére nem is tudom, hogy más férfi hogy is bánna velem, én csak őt ismerem, de még őt se teljesen. Most viszont tudom, hogy mit akar, én pedig meg is adom ezt neki, így hamarosan leszedem róla a ruhadarabokat, majd ez után kezdek bele a játékba, most már nem húzva tovább a másikat, megadva neki azt, amit szeretne. Nemsokára alá kerülök, az ing viszont úgy tűnik, hogy marad, de a kis megjegyzésre csak fejemet csóválom. - Egy egyszerű bűbájjal rendbe tudom szedni bármikor, édesanyám megtanított rá. – ismerem be neki, bár ezt talán eddig is sejtette vagy sejthette volna. Most nekem is megfelel ez a vadság, így a csókjaim is ehhez méltóak, nem finomak, nem szerelemről árulkodóak. Tudom, hogy nem szabad ennyire odaadónak lennem, nem élvezhetem ki azt, amikor gyengéd, mert… mert magával ránt, még jobban, mint eddig. Mégis, oly jól esik őt érezni, ahogy odalent játszadozik velem, de a bugyi nemsokára elkerül az útból, én pedig már nem reagálok semmit se arra, amit mond, inkább picit szégyenlősen, de kigombolom ingét, így fedve fel szép testemet a másiknak. Vajon miként néz rám? Mit gondol rólam? Azt látom, hogy kíván, hogy vágyik a testemre, de vajon elég szépnek tart? Idő közben két ujja is belém kerül, így nyögök fel cseppet, miközben testem is egy pillanatra megfeszül, majd szaporábban kezdem el venni a levegőt is, de az élvezetekhez és a táguláshoz hozzásegít a mellemmel való játék, így fejem hátrahajtom, szemeim lehunyom, mellkasom kidugom és hagyom, hogy csókoljon, hogy kényeztessen. Akarom ezt, nagyon is, így amikor végül Perselus férfiassága már megtalálja helyét, fejemet ismét előre hajtom, majd kezeimmel lágyan átölelem. Bár fáj a behatolás, azért picit jobb, mint tegnap volt, mégis, némi karmolást nem úszik meg a másik. Testem mégse feszül be annyira, mint az éjszaka, próbálom ellazítani magam és ebben a csók is segítségemre lesz, amelyben részemről most nincs vadulás, csak lágy, kellemes, érzéki, már ha viszonzásra lel ez is. Most erre van szükségem, némi kedvességre, még akkor is, hogyha mindez hazugság. A mozgás is elkezdődik, így picit felnyögök, de nem ellenkezem, bár odalent nagyon is szűk vagyok és persze forró és nedves. Érzem, hogy kemény a másik, nem is kicsit, de hogy lehet ily kielégületlen? Tegnap is megkapott, most pedig úgy érzem, mintha rég lett volna már nővel, pedig eddig nem gondoltam volna azt, hogy Piton ennyire szereti a testiséget. Oly sok mindent kell még megtudnom róla. Ajkam végül nyakára talál, azt kezdem el lágyan csókolgatni mozgása közben, kezeim pedig oldalát simogatják, majd hátát, mellkasát, ahogy éppen érem, ahogy pedig ajkam vállához ér, úgy ott folytatom a további csókokat. Odalent is egyre jobb a helyzet, a fájdalom sokkal kisebb, bár az élvezet még mindig nem jelenik meg, de hiszem, hogy idővel ez máshogy is lesz. - Meg tudnám szokni az ilyen reggeleket. – lehelem halkan nyakába, miközben teljesen hozzábújok, tehát magamhoz húzom és nem eresztem. Nekem most szükségem van a közelségére, ennyi érzékiségre, ajkam pedig tovább kényezteti nyakát és fülét is, megtalálva azokat a bizonyos erogénzónákat is természetesen.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Piton & Astrid 2014-11-17, 22:56
Piton & Astrid
Könnyed erdei séta
18+
Szép játék, jó játék, hosszú játék, következményeket sejtető, így van. Lesz ennek még következménye, jól érzi ezt a lány, nagyon is. Na nem most rögtön, nem tépi le a lány ruháit, nem vágja belé erőből férfiasságát, nem megy át fojtogatós szexbe, vagy efféle. Ó nem... De ez önmagában nem jelenti azt, hogy minden rendben lenne. Csak azt, nem torolja meg egyből a dolgot. Mert, hogy nem erre vágyik, és ez nem is kárpótolja őt a legkevésbé sem! - Nem kedvelem a túl jó diákokat. - közli gunyorosan. Tényleg nem, legalábbis nem mindet, de kész rejtély, hogy mi alapján szelektál. Pofára? Kapcsolatokra? Tehetségre? Szorgalomra? Vagy...? Az is jó kérdés, hogy erről beszélt-e. Aligha. De hát, nem önmagával akar henteregni különben se. S, hogy a gúny hozzá tartozik-e? Nagyon is, sőt! Teljes mértékben a sajátja, aligha lehetne elképzelni, hogy akárcsak egy napig is, de nélkülözze azt. Eleve vesztes fogadás, vagy elhatározás lenne, nem is próbálkozik effélével. Az meg, hogy mi fájt a lánynak, vagy mire vágyik, szinte egybefolyik, ha nem is mazochista, olyan nagyon, valamelyest akkor is. És akárhogyan van is ez, az bizonyos, hogy ő maga például nem elégszik meg simogatással, meg csókokkal, ő nem erre vágyik, ő már kinőtte azt a kort, amikor tétován próbálták felfedezni egymást, és eszükben sem volt továbbmenni, sőt, már is hatalmas dolog volt, hogy egyáltalán egymáshoz értek. Igazából ő átugrotta azt a kort, ez pontosabb kifejezés lenne. Ha Lily nem utasítja el... Ha... Igen, vele apránként haladt volna, hatalmas élvezetet lelt volna benne, hogy részleteiben, apránként fedezze fel a lányt testét, és nem akart volna többet, mint amennyit kaphatott volna épp. De nem volt ott Lily... Aki pedig elsőre esett áldozatául, mint pótlék... Az a gyönyörű, vörös hajú, zöld szemű leány, az... Nos, vele nem volt kedves, vagy tapintatos. Illetve az volt, amennyire elvárható ez, mert Lilyt látta maga előtt. Óvatos volt, és félszeg, hiszen ő maga sem tudta, mit csinál, tapasztalatlan volt, nagyon is... De a tény, hogy ez nem Lily, hogy soha nem is lesz, egy ponton felhúzta, és... Nem, erre most nem akar gondolni. Ha be is úszna elé eme kép, úgy siklik tova lelki szemei elől, mintha sosem lett volna. Akárhogy is, a kinti simítások után jöhet a vetkőztetés, majd a lány is módszeressé és céltudatossá válik végre, talán túlságosan is, de nem szól, nem fog elmenni ennyitől még, nem engedné. Mindenesetre az eddigi ártatlan simogatásnak vége, ez nem a szűziesen és aranyosan rész, így jön a "forduló", szó szerint is. - Tegnap még úgy hittem, nem adnád vissza cafatokban. - közli gunyorosan. Így van, márpedig neki lesz igaza, így, vagy úgy. Meg aztán van, amit sokkalta kevésbé sajnál, és erre a lánynak is rá kell jönnie nemsokára. Akárhogy is, a folytatás nincs túl messze, ezt a lány nagyon jól érzi. Így nagyon jól érezheti a kemény férfiasságot, amely időnként hozzásimul, és így van - nagyon is vágyik rá, ő legalábbis, és őt így a legkevésbé sem izgatja, hogy szétfeszíti-e a lányt, vagy sem. De a csókokat viszonozza, ad is egyet-egyet, még, ha nem is a legfinomabban, lágyabban, de ha a lánynak így is megfelel, hát legyen így. Jobb is, mert nem szívesen esne végletes finomkodásba. Na persze, kedves, és aranyos, nem erőltet egyelőre semmilyen új, vagy extrém pózt, vagy kötözést, effélét, ő is tudja, hogy be kell járatni a lányt egy pár alkalommal, legyen hát így, de aztán... Aztán nem kegyelmez. Most se különösebben, persze... Ezt vetíti előre az is, hogy ahogy elhagyja ujja a lányt, valahogy az alsóneműje is jön vele. Ajkain furcsa, gonosz félmosoly suhan át. - Fogalmam sem volt róla, hogy esetleg Te sajnálnád... - jegyzi meg sajnálkozva, de jól érezhető, mennyire is sajnálja ő most épp a dolgot. Pont annyira, amennyire később is fogja: a legkevésbé sem. Ujjai közben visszatalálnak a lányhoz, most már kettő suhan beléje, hogy tovább tágítsa, de ez már az előkészítés vége; innen már nincs sok út: márpedig, ha a lány nem áll eléggé készen, magára vessen, ő aztán mindent megtett érte! Nem híve a túlzottan elnyújtott előjátéknak, ő a lényegre megy, nagyon is, már ezzel is túlteljesíti magát szinte. Azonban ahogyan a lány kigombolja a felsőjét, nos, azt külön felhívásnak veszi, ajkai a lány mellét veszik most célba, először az egyiket járja körül, nyalja, harapja, majd a másikra tér át. Légzése kicsit szaporábbá válik, ahogy egyre inkább hergeli bele magát a dologba, s, ha úgy érzi, nem csak, hogy ideje lépni, de értelme is van, mert már képes lehet beléhatolni a nélkül, hogy igazán komoly fájdalmat okozna, akkor ujjai kicsusszannak a lányból: helyet ad valami másnak. Így hát férfiassága a lány csiklójához simul, végigsimít vele rajta párszor, majd célirányosabbá válik, s rálel a bejáratra. Ma békésebb, mint tegnap, nem egy szuszra löki be, hanem valamivel lassabban, de még mindig nem nevezhető igazán lassúnak és fokozatosnak, habár talán valamivel kegyesebb. Akárhogy is, igazán szuszt nem hagy a lánynak, csókot lop tőle közben, tán csak sikolyt nem akar hallani, vagy valóban erre vágyik, nehéz lenne megmondani... Akárhogy is, ha teljesen a lányban tudhatja magát, kicsit megpihen, ujjai a lány oldalára simulnak, ha már így felszabadultak, majd tovasuhannak, majd lassan, de mozogni kezd a lányban, hamarabb, mint tegnap, most nem hagy annyi időt a "trauma" kiheverésére. Egyelőre egy könnyed, lassú tempót vesz fel, de tegnapról sejthető: nem lesz hajlandó túl sokáig megtartani ezt.
Vagyok oly szemtelen és pimasz, hogyha már ő ily gonosz velem, akkor ezt vissza is kapja. Nem véletlen tehát, hogy a ruhákat egyelőre még rajta hagyom és férfiassága közelébe is alig ér kezem. Persze némileg érintem, érezze csak, hogy igen, lehet ez még jobb is, de nem annyira, hogy túlságosan kellemes legyen. Majd ha ő is tesz nálam érte, akkor viszonzom, ez egyértelmű, de most játsszuk akkor bátran csak ezt a játékot, legalábbis eleinte, bár lehet, hogy ezért még szorulni fogok. - Nem bánom, de akkor jó diák módjára én is megtanulok gonoszkodni te veled. – némi játékosságot csempészek az együttlétbe és bár most nem úgy nézek rá, mint a tanáromra, talán ennyi még megengedhető, arcomról pedig le se vakarható mosolyom. A gúnyt már kezdem ki se érezni Piton hanglejtéséből, oly sűrűn találkozom vele, szinte természetessé válik, mintha ez hozzá tartozna, talán némileg így is van, de kezem végül rátalál a dudorra, amikor ő is végül normálisan érint meg odalent. Persze, hogy vágyom rá és nem az fájt, hogy simogatott, hanem az, amikor belém hatolt teljes méretével, ez tegnap is kellemes volt, bár félő, hogyha az ujjai ismét megtalálják résemet, az már nem lesz ennyire az. De a kinti simítások nagyon is finomak. A szex elvileg mindkét fél számára élvezetes, tehát bízom benne, hogy idővel nekem is jobb lesz odalent, de ehhez idő kell, az, hogy bejárasson, tudom én magam is és most is éppen ez fog sorra kerülni. Nem vagyok már én se oly türelmes, de félénk se úgy, mint tegnap, mert bár tudom, hogy ki a főnök, hogy ki irányít, úgy hiszem, hogy lehetnék én is kissé magabiztosabb. Itt most megtehetem, tehát nemsokára nekikezdek a vetkőztetésnek és elég gyorsan sikerül is minden ruhadarabot leszednem a férfiról, azzal pedig nem igazán törődöm, hogy mi marad az ágyon és mi kerül a földre, inkább rátapintok a lényegre, amelyet eleinte még lassabban, majd egyre tempósabban kezdek el kényeztetni kezemmel, ajkam idő közben pedig Perselusét csókolja, harapja, de csak finoman. Nem okozok sérülést, eszem ágában sincs, csak nyelvét hívom vad táncra, amelyet úgy viszonoz, ahogy azt kell, durvul némileg ő is és oly vad, hogy egyre jobban felizgat, így kezem is egyre jobban mozog ennek hála, végül két csók között elhangzik tőlem egy ártatlan kérdés is. Arra viszont nem számítok, hogy majd így magához ránt, így kezem mellkasára siklik odalentről, majd nemsokára már alul találom magam, fölöttem pedig a férfival, kinek fekete szemeit fürkészem most ily közelről. - Tegnap még nem úgy tűnt, hogy sajnálnád. – jegyzem meg mosolyogva, némi pimaszsággal ismét hangomban, de ahogy az ing alá bújik keze, majd határozottan markol rá mellemre, úgy aprót nyelek. Ez finom, nagyon is, mégis, ismét érzem azért, hogy némileg zavarban vagyok, egyre közelebb vagyunk a folytatáshoz, ezt pedig odalent is érzem. A csók bár némileg kikapcsol, ellazít, de azért a kőkemény férfiasságot nem tudom nem észrevenni odalent és már előre érzem, hogy szét fog feszíteni belülről. Ennyire vágyna rám? Nemsokára már a keze is ismét lekerül, ahogy pedig egy ujja becsusszan, halkan felnyögök és egy icipicit talán arcom is eltorzul. Nem szeretem ezt, még nem. Vajon mikor nem fog már fájni? Mikor lesz már mindez teljesen kellemes? Viszont ahogy mozog ujja és közben csiklómat is simogatja, úgy követelek ki még pár csókot magamnak, az segít, és így némileg tágulok is, nedvesedek, bár az egy ujj túlságosan mégse tud kitágítani, csak annyira, hogy még egy beférjen, de Piton teljes méretével nem hiszem, hogy oly könnyen befurakodhatna, legalábbis úgy nem, hogy ne okozzon nekem azzal igazán fájdalmat. Amikor végül ujja kicsusszan belőlem, már jön is a tépés, az anyag pedig enged, szép szemeim pedig elkerekednek. - Az én ruhámat bezzeg nem sajnálod. – jegyzem is meg, hiszen ezen a kicsiny anyagon talán már nem is lesz érdemes segíteni, már ha lehetne… így az nélkül kell majd visszamennem a suliba. Ahj, nem a legjobb, de túlélhető, mindenesetre az ing, ami rajtam van, már engem kezd zavarni, hogy közénk áll, így lassan megpróbálom azt kigombolni, már ha Perselus úgy fekszik fölöttem, hogy ezt meg tudom tenni, így ha sikerül, akkor lassan szét is húzom az anyagot, így fedve fel telt domborulataimat, de levenni a ruhadarabot most nem tudom a hátamon fekve, mégis, egy fokkal talán jobb ez így. Kezeim végül visszatérnek a férfi testére, így először oldalán simítok végig, majd pedig hátán is, amit most finoman karmolok csak meg, úgy keresem a másik tekintetét, fenekem pedig finoman emelem feljebb, így odalent most már ruhaanyag zavarása nélkül érintkezhetünk. Kellemesen meleg és nedves vagyok, így mozgatom picit testem, dörgölőzve hozzá a másikhoz, majd túrok bele némileg hajába is. Hirtelen annyi ötlet jut eszembe, annyi mindent kipróbálnék majd vele… Különféle pozíciók is eszembe jutnak, ahogy például némi kötözős szex is. Úr isten, mikre gondolok? Elhessegetem mindezt, és inkább csak finoman csókolni kezdem Perselus nyakát, miközben némileg félek a behatolástól, pedig nem kéne. A fájdalom nem ellenségem, most se lesz baj.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Piton & Astrid 2014-11-17, 11:53
Piton & Astrid
Könnyed erdei séta
18+
Ő játszhat a lánnyal, hergelheti minden további nélkül, persze - na de fordítva? Arról nem volt szó, főleg, hogy ennyi ruhadarab van közöttük. Ó, érez ő így is, de nem eleget, messze nem annyit és úgy, mint amennyit (el)várna. De nem panaszkodik, egyelőre nem, úgyis eljön majd az akció ideje, és kérdéses, hogy akkor is lesz-e ilyen elnéző? Végső soron ezt világossá tette már tegnap is: így, vagy úgy, de ő azt kapja meg, amit akar, és ez némileg még attól is független, hogy egybevág-e azzal, amit a lány akar, avagy sem. Noha egyelőre azért nem haladnak oly külön vágányokon, úgy tűnik... De egy biztos: akár eleget érez, akár nem, ahogy a lány ujjai célzottan férfiasságával kezdenek foglalkozni, jólesően felnyög. Érez ő, még így, ruhán keresztül is,pont eleget, úgy tűnik. Na persze, talán nem fogja kifehéríteni a nadrágját ennyitől, de ahhoz pont elég, hogy akarja a folytatást. Ami majd jön is... Nemsokára? Bahh. - Persze, hogy az vagyok... Az a titulusom. - feleli gúnyosan, jelezve, tőle aztán sok mást ne is várjon. Még itt se. Igaz, ha itt lenne valóban gonosz... Azt alighanem csak egyikük élvezné, és nagy eséllyel nem a lány. De ebbe nem megy bele, a szavak nem erre utaltak, a sajátjai sem, s, ha a gondolat maga fel is ötlik benne, az úgy rohan tova, mintha a sosem lett volna. Amúgy sem a fejében tombol a legtöbb vér most. Akárhogy is, ujjai tovasiklana most még ama pontokról, amelyet a lány olyan nagyon akar. Na tessék. Tegnap még fájt, és épp csak "bírja", most meg...! De az ő türelme sem végtelen, így lassan mégiscsak odatalálnak ujjai, ahova jelen esetben a leginkább valóak, legalábbis a lány reakciójából így tűnik számára. Így jön el a pillanat, hogy a leányzó is ráébred, ideje tenni valamit... A ruhák levételét engedi, még segíti is, és... Ó, fene a nagylelkűségébe, de ma eltekint a tegnapi, kedves felszólítástól is. Ma nem forszírozza az orális élvezeteket, noha eljön majd az a pillanat is, ez bizonyos - és legközelebb már nem fog semmiféle kibúvót elfogadni. Durva lenne? Esetenként az. És? Felnyög, ahogy eztán a lány keze is megtalálja átmeneti helyét, a csókot viszonozza, vadul, durván, nem bánja, hogy a lány harap, had harapjon... Így jó. Légzése felgyorsul, főleg, ahogy a lány időnként makkjával is eljátszik, és ez a gyors tempó... Ez őrjítő. Nem, ő maga sem így, itt akar elmenni, ez nem vitás, de azért el tudná ezt is viselni épp. A leány szavaira azonban megmoccan, közelebb rántja a lányt magához, és fordul vele, ha van rá módja, igaz, ő ügyel rá, hogy ez ne az ágyról lefelét jelentse. - Sajnos nem tehetem... Sajnálnám eme csodálatos inget. - suttogja gunyorosan, egyik kezének ujjai közben a lány egyik mellére simulnak, köszönhetően neki, hogy az ingnek csupán pár gombja lett begombolva, így a ruha anyaga alatt talál rá a fogásra. Újabb csókot lop a lánytól, vadul, kicsit tán durván is, farka közben a lány lába közé simul, többször is végigsimítva vele a lányon. a bugyin keresztül ugyan. Nem, nem próbálja meg betenni, még nem, előbb ujjai hagyják ott a lány mellei környékét, a korábbi lassúságot feledve célirányosan haladva lentre, ahol egyik ujja különösebb kopogtatást mellőzve hatol belé, és kezd mozogni, először kicsit lassabban, majd egyre határozottabban, hüvelykujja mindeközben közben a lány csiklóját ingerli. Csak, ha elég nedvesnek és tágnak érzi, akkor csusszan ki - de ha mást nem is, nos, a bugyit letépi a lányról, ha teheti, és az anyag enged, ennek jegyében. Azt nem sajnálja, úgy tűnik.
A jövő mindjárt tova siklik, már nem gondolok arra, most csakis a jelenre koncentrálok, csakis a férfi érintésére, mely oly finom és annyira… kívánatos. Nem tudok mit tenni, én is hamar felébredek és meglepő gyorsasággal hangolódom rá Perselusra, hiszen vágyom rá, már jó ideje, most pedig úgy tűnik, hogy mindenféle probléma nélkül kaphatom meg, simogat engem, játszik testemmel… de gonosz ám, nem adja meg azt, amire igazán vágyom, pedig oly finom volt tegnap is, bár az orgazmust még nem értem el. Igazából még soha életembe nem éltem át azt az élményt, de talán egyszer ennek is eljön majd az ideje, én bízom benne. Próbálok ficeregni, így utalva rá, hogy mehetne máshová is az a néhány ujj, de Piton kitart amellette, hogy csak tovább játsszon, így hergelve egyre jobban. Én is nemsokára belekezdek a játékba, de tanulok ám, így ha már ő gonoszkodhat, akkor én is azt teszem, éppen hogy érintem meg férfiasságát, de csak a ruhákon át, tehát sajnos túl sokat nem fog érezni, mégis, a hergelés szerintem megtörténik, ahogy hallom is a megjegyzést, mi szerint levetkőztethetném őt nyugodtan. Engedélyt egyébként se kértem volna rá, egyértelmű, hogy megtehetem, de vajon meg is tegyem? - Nemsokára. – lehelem halkan a szavakat, miközben ajka tovább támadja testemet, így én se tudom túl sokáig elkerülni azt, amit oly nagyon akarok, bár picit félek, hogy ismét fájni fog. Mégis, kezem végül rácsusszan a dudorra, amit lágyan simogatni kezdek, de légzésem egyre szaporább, ahogy Piton ajka is lefelé vándorol. Nagyon ért a nőkhöz, ez látszik rajta, vagy legalábbis hozzám biztosan, így amikor végül oly lassan, de elér hozzám odalent, némileg sikerül megmoccannom, de már megy is tovább, nem hagyva még meg számomra a teljes élvezetet. - Olyan gonosz vagy. – de mosolyomból látszik, hogy egyáltalán nem neheztelek, sőt… hiszen mégis csak engem simogat, de mintha fogyna a türelme. A fenekembe már erősen bele is mar, melyre csak halk nyögés szakad ki belőlem, semmiféle panasznak nincs itt helye, ez puszta élvezet, tetszik a határozott mozdulat, az az aprócska, másoknak tán fájdalomnak nevezhető marás, de számomra inkább a gyönyört vezeti be. Végül Piton is megkegyelmez, ismét visszatér bugyimhoz és ahogy lassan párszor simogat azon át, úgy kezdek nedvesedni és amikor végre az anyag is elkerül az útból, most már én harapok rá édesen a nyakára. Akarom, annyira akarom, hogy hirtelen meg is feledkezem arról, hogy nekem is kéne valamit tennem, így némi játék után már határozottan szabadítom meg a férfit először az ingétől – már ha hagyja, hogy normálisan hozzáférjek -, így azt gyorsan, picit talán türelmetlenül is gombolom ki, majd szedem le róla, utána pedig jöhet a nadrág is, amihez pici időre azért felülök, de hamar megoldom ezt is, nem akarom, hogy tovább útban legyen. Végül pedig… jöhet a boxer is, egyértelmű jelet kaptam, hogy ehhez van kedve, akár csak nekem, így nincs értelme rákérdezni, hogy szabad-e, hiszen szabad, persze, hogy szabad, tehát a takarót is picit félresöpröm az útból, majd ez után ha a másik is megemelkedik valamennyire, akkor nemsokára már meztelenre vetkőztetem, kezem pedig némileg határozottabban talál rá péniszére és már játékba is kezdek vele, ajkam pedig most már követelőzően tapad Pitonéra. Harapva csókolom, vadul, szenvedélyesen, mintha mindig is az övé lettem volna és csak őt akarnám, hiszen jelenleg így is érzem, kezem pedig gyorsan mozog, most nem félénken és ijedten és talán ösztönösen, de a makkal is játszom, amelyről egyelőre még nem tudom, hogy különösen érzékeny lenne. A célom az, hogy felhergeljem a másikat, felhúzzam oly nagyon, hogy rám vesse magát, mert én nem mozdulok, nem mászom fölé, nem teszek mást, csakis kezemmel játszom, de nem fogom hagyni, hogy esetleg így élvezzen el, bár sejtem, hogy nem is erre vágyik, nem véletlenül vagyok most itt mellette. - Hogy volt az az ingletépés? – kérdezek rá a csókok közepette, így rövid időre Piton szemeibe is nézek. Érezheti, hogy nem zavarna, ha megtenné, nem zavarna, ha picit durvulna, legalábbis egyelőre így hiszem, aztán majd meglátjuk.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Piton & Astrid 2014-11-17, 00:34
Piton & Astrid
Könnyed erdei séta
18+
Ó igen, az engedélyt megadja. Gyerünk, engesztelje csak ki valamivel. Valamivel... Ugyan, mind a ketten tudják, mivel engesztelhető ő ki éppen. Az pedig, már szerinte, a legkevésbé sem furcsa, hogy reggeliképp erre vágyik. Hát nem véletlenül ébred szinte mindig merev fallosszal! Mire vágyna, mégis, csokibékára? Nem, már kinőtte azt a kort, igencsak. Egyúttal... Ő sem tudja még, hogy mikor lesz a következő alkalom, de azt nagyon is jól tudja, hogy nem lesz abból baj, ha még most kiéli magát. Sőt. Ami este vár rá, ahhoz úgyis nyugodt, rendezett elme kell, nem engedheti, hogy pusztán azért, mert kiéhezett, elragadják az indulatai. Hideg fej, letisztult gondolatok. Azokkal rendelkezik épp most is, mondjuk. Letisztult gondolatokkal bír, hiszen a legtöbb gondolata egy dolgot céloz, végtére is! De számára a részletek most nem is fontosak: mi lesz majd a Roxfortban, fog-e majd a lány viselkedni, és effélék. Nem lesz semmi, amit ő maga ne akarna, és persze, hogy fog, hiszen ez a dolga. Ha másként tenne, annak úgyis meglennének a maga következményei, és meglehet, hogy ő is megsínylené, de... A lány is. De ezzel a részlettel sem törődik, most nem. Ujjai viszont tovább játsszák a játékot, amit elkezdett, még akkor is, amikor a lány meg-megmoccan, próbálva valahogy terelni őt, nem hagyja, makacsul kitart a mellett, hogy kényes vizeket nem érint, hiszen no,ő mégiscsak úriember! Hát csak nem tenne effélét, nem igaz? A lány első szavai nem hatják meg különösebben, a másodikra gunyoros félmosoly suhan ajkaira. - Hát tüntesd el az útból. - közli nagylelkűen, mintha ez ennyiről szólna, és nem többről. Az érintést, vagy épp annak hiányát épp megéri, vágyná ő is azt, szinte kínzás, hogy nem kapja meg, hiszen... Hiszen őt még ki is kell engesztelni, nem igaz? Szóval, neki ez alanyi jogon járna. Ajkai közben megmaradnak a lány nyakánál, néha beleharap, néha végignyal rajta, majd szép lassan a lány válla, vállgödröcskéje felé halad. Ujjai pedig lassan, iszonyatosan lassan, de a lány bugyija felé vándorolnak, s végigsimít lábai közt, ámbár csak az alsóneműn keresztül, majd könnyeden tovasuhan onnan, folytatva az idegőrlő játékot tovább. Aztán egy ponton tán ő maga is megelégeli ezt: belemar a lány hátsójába, majd tovaindul, újra lassan elérve a látszólagos célt, mint eleddig már többször is: de most már határozottan végigsimít rajta, igaz, még mindig csak a bugyin keresztül, de többször is. Sőt... Talán öt-hat simítás, ha nem több, ennyi, amit megenged magának, utána ujjai a kettejüket elválasztó ruhanemű alá suhannak, hogy itt is felmérjék a terepet.
Elég intelligens vagyok ahhoz, hogy tudjam, érezzem, hogy Pitonnál mégis hol vannak azok a bizonyos határok. Nem fogom feszegetni őket, talán csak néha, de odafigyelek arra végig, hogy ne bőszítsem fel, eszem ágában sincs. De ha ennyire zavarja az, hogy nem magától ébredt, hát máskor hagyni fogom, de esetleg kiengesztelhetném valamivel… Egyértelmű, hogy utalás van szavaimban, amelyet ő is érez úgy hiszem, így mosolyodom el némileg, mivel mint hallom, az engedélyt is megkapom tőle. Nem reagálok szavakkal erre, inkább csak közelebb húzódom, amelyet most egyértelműen a férfi kezdeményez, akár csak a csókot, mely viszonzásra talál. Nem utasítnám vissza, már nem és bár nem hittem volna, hogy a tegnap estét máris meg szeretné ismételni, mégse bánom. Eléggé úgy tűnik, mint aki vágyik rám, a testemre legalábbis, én pedig nem fogom útját állni, akkor se, hogyha eszem tudja, hogy ez így nincs rendben. Ma még oly hosszú napunk lesz, bár talán pont azért lenne jó egy kis kellemes ébresztő, reggeli úgymond, amelyre majd visszagondolhatunk a későbbiekben, hiszen ki tudja, hogy mikor lesz ismétlés és hol. Időnként eljöhetünk ide, bár ez a férfitól is függ, ő irányítja majd ezt a furcsa kapcsolatot, ezt én is érzem és el is fogadtam így, talán egyelőre így lesz a legjobb. Az iskolában tudni fogom, hogy miként kell vele szemben viselkednem, ehhez kétség sem férhet, nem kockáztatnék, soha, de most nem kéne azon agyalnom, és lassan nem is tudok, mivel a gondolatok elszöknek a közelemből és lassan a kéj veszi át a helyét a kényeztetésnek hála, így el is engedem magam, miközben élvezem a simogatást, a felvezetést. Nem vagyok naív, tudom, hogy mit szeretne, bár meglepően hamar, hiszen még csak most ébredtünk, és ő eléggé morcosan, mégis, egyértelműen jelzi, hogy a játék kezdetét vette. Amikor keze lábaim közé is vándorol, akkor ismét megjelenik a jól ismert pír arcomon, mégis, hiába kerül közel érzékeny pontomhoz, mégse érinti meg. Odavándorol, majd pedig el onnan… én pedig próbálok picit mozdulni úgy, hogy megérintsen, de mégse teszi. Eszem ágában sincs megjegyezni neki, hogy érintsen már meg, inkább ajkamba harapok és úgy kezdek egyre inkább izgalomba jönni. Gonosz ez a játék, de mégis feltüzel. - Igen, azért picit számít, de most úgyse tudok azon agyalni. – mosolyodom el és hagyom is tova siklani a témát. Talán tényleg nem fontos jelenleg. Ahogy viszont ő játszik velem odalent, úgy lassan én is veszem a bátorságot és kezem Piton hátsójára siklik, majd lassan előrébb, de az a fránya nadrág… - Már megint túl sok ruha van rajtad. – jegyzem meg, hiszen ismét én vagyok az, aki alig visel valamit, ez azért mégse járja. De ha már ő gonoszkodhat, én is megtehetem, így kezem időről időre simít végig pénisze mellett, de mégis ügyelek rá, hogyha hozzá is érek, akkor is minimálisan, alig érezhetően, a boxer fölött pedig ott van még a nadrág is ám. Oh nem, nem veszem még le, ha már ő hagy „szenvedni”, akkor én is hagyom őt, bár talán ezzel csak jobban feltüzelem, ki tudja.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Piton & Astrid 2014-11-16, 23:11
Piton & Astrid
Könnyed erdei séta
18+
A lány épp elég jól érzi a határokat - a csipkelődést eltűri, talán valahol szórakoztatja is, de egy ponton túl kérdéses, mennyire tolerálná jól. Nem várja ő, hogy meghúzza magát, és elbújjon, de az bizonyos, hogy egy ponton túl már tenne érte, hogy a lány inkább csendben meghúzza magát. Így ez elmarad, s elégedetten szusszant csak a szavaira. - Helyes... Kiengesztelni? - kérdi csak lassan, szemeiben gonoszkás fény villan. - Ó, nos, meglátjuk, próbáld meg. - feleli hát, de különösebb támpontot nem ad. Na persze, szerinte elvárható, hogy a lány feltalálja magát, és kitalálja, hogy mire is vágyik, ha már így felrázta legszebb... Nem, álmaiból épp nem, de ez részletkérdés. Meg aztán, erről a lány nem is tudhat. Akárhogy is, eztán következik a csók. Ő nem fél különösebben attól, hogy nem lesz erre idejük: lesz, méghozzá pontosan annyi, amennyit ő akar. Hiszen ez az ő játéka, Astrid pedig az ő kis játékszere, amikor épp kedve tartja, előveszi, játszik vele, aztán félrehajintja egy polcra... Így van ez. De ettől még lesz rá ideje, már hogyne lenne? - Na remek... - feleli erre "bosszúsan", és már-már lemondóan, de valahogy túl gyorsan továbblendül a kérdés felett. Míg a magyarázkodást alighanem most sem díjazta volna túlzottan, olybá tűnik ez bezzeg valahogy nem hatja meg. Ki érti... A lány reakciói eleddig tetszetősek számára, épp megfelelőek, még, ha azt annyira nem is díjazza, hogy nem lel - szerinte - elégséges viszonzásra, de egyelőre nem teszi szóvá, még lefoglalja magát épp eléggé, habár egy ponton túl alighanem követelőzővé válik majd. A leány szavaira nem felel, csak egy helyeslő morranással, hiszen ez szerinte egyértelmű. Hát persze, hogy a lány tudja majd a helyét, és szépen megmarad a polcon, amíg ő le nem emeli onnan egy játék erejéig, ez így van rendjén. Így aztán ujjai végigsimítanak a lány combján, kívül-belül, ahol épp éri, néha belemarva, és néha lábai közé tévedve, de nem időzik ott sokat, sőt, csiklóját, hüvelyét kerüli is, mintha tényleg csak véletlenül találna el arrafelé, mindig eltávolodik onnan, vagy a hátsója, vagy a combja felé. Talán csak a lány idegeit húzza. - És számít bármit is? - költői kérdés a lány szavaira, jelezve, ő például jobban díjazná, ha a lány most valami... "Mással" foglalkozna, mint az elméleti okfejtéssel.
Mivel nem ismerem még igazán a férfit, főleg nem az alvási szokásait, így nem is tudom, hogy mit vártam úgy igazából. Nem tudtam persze, hogy miként fogja fogadni ébresztésemet, de azért egy picit pozitívabban reméltem a dolgokat, de mindegy is, most nem veszem fel, véletlenül se akarok vitát vagy kellemetlenségeket, így inkább finoman kezdek el csipkelődni, szurkálódni, de természetesen csak mértékkel, majd szélesen elmosolyodom, amikor a férfi is megszólal. Érzékelem én is, hogy nem mérges rám, akkor nem vonna közelebb magához, én pedig nem hagyom ám egyáltalán ennyiben ezt az egészet. Némi játékosságot megengedek magamnak, most még szabad… talán. - Megjegyzem, máskor akkor véletlenül se keltelek fel. Bár… kiengesztelhetlek valamivel? – pislogok rá édesen, mivel hiába a morgolódás, ez már egyáltalán nem fog úgy rám, mint eddig, tegnap valami megváltozott, így nem fogok sírva elfutni, hogy megbánt, egyszerűen megtanulom lekezelni, így lesz a legjobb. A csók is nemsokára megtörténik, amelyet ki is élvezek, hiszen a Roxfortban nem tudhatom, hogy mikor lesz időnk egymásra, bár ahogy Piton tegnap fogalmazott, arra van idő és így lehetőség is, amire csak akarjuk, tehát bizonyára ügyesen meg fogjuk oldani a dolgot. - Igen, mindenért Téged okollak. – vigyorgok rá, tehát érezheti, hogy ez nem őszinte válasz, de mint megtanultam már, nem kíváncsi a magyarázkodásaimra, tehát most nem fogom azt megtenni, inkább csak még közelebb fészkelem magam hozzá és amikor odalent is véletlenül érintem combommal, próbálom figyelmen kívül hagyni a dolgot, de mégse tudom, hála a férfi testének remegéséből. Közel bújva maradok, élvezve simogatását és halkan felsóhajtok, ahogy keze fenekemre kerül, és mivel az ing már picit feljebb csúszott, így a puha, meleg bőrt érezheti kezei alatt, na meg bugyim szélét is némelyest, míg lejjebb nem vándorol combomra. Apró libabőrök jelennek meg testemen a nyakamat ért támadásra, miközben ismét szaporábban kezdem venni a levegőt, mintha csak megrészegülnék a közelében. Finom ez az ébresztő, ezt el tudnám viselni máskor is. - Nem szeretném észrevenni, nem szeretném, ha bármikor is ellenedre lenne. – de tudom, hogy ez nem kívánságműsor, azt pedig szerintem mondanom se kell, hogy amikor kell, akkor magamtól is meg fogom tartani azt a bizonyos távolságot kettőnk között, egyszerűen meg kell. - De ne aggódj, tudom, mikor hogy kell viselkednem. – nem lesz ebből probléma. Most viszont… most nem kell még titkolózni, így csak megbillentem fejem, hagyva, hogy hozzáférjen nyakamhoz bátran, miközben kezem ingének gombjaival játszadozik. Nem merek lépni, nem tudom, hogy mennyi időnk van, mennyire kell sietnünk vagy hogy mit szeretne a másik, így teljesen rábízom magam, így szabad kezem – amelyiken nem fekszem -, most mellkasát, oldalát simogatja. - Nem tudom miért vagy ilyen hatással rám… - suttogom, szinte csak magamnak. Tényleg nem értem, én még sose voltam ilyen helyzetben, nem is éreztem még soha ilyet, mégis, Piton mellett mintha más lennék, és eszem ágában sincs esetleg ellenállni kedveskedésének, én is akarom ezt. Tényleg nem terveztem el ezt az egészet, minden csak úgy alakult, de félek, hogy innen már nincs menekvés… bár, akarok vajon? Nem… egyáltalán nem.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Piton & Astrid 2014-11-16, 22:16
Piton & Astrid
Könnyed erdei séta
16+
Ahogy a legtöbb téma tovaúszik, egy megmarad. Egy, ami úgy tűnik, felkelti érdeklődését, alighanem rosszindulatától vezérelve, és nem azért, mert egyszerűen csak érdeklődne a kollégái felől, merő figyelmességből. A lány szavai meglepik, majd csak elhúzza ajkait. - Sose hittem volna, hogy képes alulmúlni önmagát, de olybá tűnik, mindig képes meglepni. - közli hát mélységesen lesajnálóan, de mást már nem fűz hozzá a dologhoz, merő tapintatosságból. Rémlik neki, ha ugyan csak nagyon homályosan is, hogy nem hordhatja el Lupint, mint kollégát mindennek. Nem teheti, de... Azért van véleménye, és erőteljesen érzékelteti is azt. De mást már nem mond: hagyja, hogy ez a téma is szép lassan tovaszálljanak, és lassan a nap zárása érje utol őket, mely végül az alvás.
De semmi sem tart örökké, az emlegetett alvás sem: így alvását hangok zavarják meg, szavak, amelyek lassan beúsznak valahonnan elé. Így hát felkel, de ennek tényét nem a legkedvesebb módon adja a világ, vagy legalábbis a lány tudtára. De azért lassan ő maga is képbe kerül, realizálja, hol van, és miért. És az a mosoly... Szinte bosszantó, legalábbis a leány válaszával együtt. - Vagy úgy. Hálás lennék, ha nem felejtettem volna el azt is... - mormolja. Akárhogy is, ez a csipkelődés sem lehet igazán komoly, hiszen magához húzza a lányt. - Semmivel sem kéne, leginkább. Nem szívlelem, ha bárki is felzavar, hacsak nincs rá nagyon jó oka... - mormolja. Nagyon jó ok. Nem, igazából szinte egy sem tartozik ebbe a kategóriába, de most valamiért elnéző. Igazából egész jól kipihente magát, minden látszólagos nyűgössége ellenére is, talán ez az egyik oka, hogy nem olyan harapós mégsem, int, amilyennek elsőre tűnhet. Na persze, ha a lány megpróbálná megátkozni... Annak már vélhetőleg kevésbé örülne, és szinte bizonyos, hogy meglenne a maga következménye. Így, vagy úgy. Akárhogy is, csókot lop a lánytól, s egészen közel vonja magához. A lány ezt követő szavaira gunyoros félmosolyra rándulnak ajkai. - Tehát megint engem akarsz okolni, értem. - feleli. Akárhogy is, ahogyan a lány hozzáér combjával, kissé megrezzen, jólesően megborzong, nincs ez az ellenére, sőt... Ujjai kicsit lentebb vándorolnak közben, a lány hátsójára, kis időre ott megállapodik, rámarkol, habár most nem mar beléje igazán, majd kicsit lazít, végigsimít rajta, el-elkalandozva, majd valamelyest még lentebb suhan, combjára. Ajkai közben a lány nyakára suhannak, először csak finoman végignyal rajta, majd bele is harap. - Most nincs ellenemre a közelséged... - mormolja. - Ha másképp lesz, ígérem, észre fogod venni. - teszi hozzá. Ritkán tesz ígéreteket, nagyon ritkán. De ezt talán megígérheti, mindenféle következmény nélkül: ez adott esetben ugyanis nagyon is így lesz.
Oly sok minden szóba került már ma, a könnyed, kellemes témáktól kezdve az igazán fájdalmasokig, de úgy tűnik, hogy Lupin mégis némileg érdekesnek bizonyul így az alvás előtt. Nem gondoltam volna, hogy ilyen a viszonyuk és talán gonosz tőlem ez, hogy most elárulom a múltkori találkozásunkat az SVK tanárral, de… valahogy kikívánkozik belőlem. Talán Perselus rossz hatással van rám máris, fene tudja, de a visszakérdezésre csak elmosolyodva bólogatok. - Nagy zajt hallottam a folyosón, így gondoltam megnézem, hogy mi történt és ott volt Lupin egy ketreccel és egy csomó tündérmanó körülötte. Meglepődtem, de úgy tűnt, mintha nem nagyon boldogulna velük, pedig egy egyszerű bűbájjal megállítottam őket. Nem is értettem, hogy ez miért okoz számára nehézséget. – tudom-tudom, tényleg be kéne fognom, de talán némileg a férfinak is jobb kedve lesz ez után, és csak remélni merem, hogy nem leszek nagyon beárulva, nem akarok égni Lupin előtt, ő nem ártott nekem. Az alvás is nemsokára eljön, majd pedig kora reggel az ébredés is.
Nem mindig alszom túl sokáig, de most úgy tűnik, hogy kidob az ágy, mi nem is oly meglepő, hisz Piton mellett ébredhetek. Ez az első ilyen alkalom, de talán lesz még több is, ki tudja… mindenesetre némi simogatás után megpróbálkozom a kedves ébresztéssel, de nem aratok túl nagy sikert legnagyobb sajnálatomra. Nem is tudom, hogy mit vártam, de… hát nem pont ezt, így csak tekintetét keresem, miközben egy frappáns választ adok nyűgös kérdésére, ajkamon pedig lassan szélesedik ki mosolyom. - Hát úgy tűnt, hogy még nem gondoltál, én pedig voltam oly kedves és felvilágosítottalak. – jó, talán nem kéne átvennem a másik stílusát, de most olyan aranyos így, mégis, finoman eltávolodom tőle, teret engedve neki. Amúgy se biztos, hogy szívesen látna a közelében, fogalmam sincs, hogy mit gondol most rólam, rólunk… semmiről se, így picit bizonytalanul méregetem és őszintén meglep, amikor kezével magához húz. Eszem ágában sincs ellenkezni, így édesen bújok hozzá, a megjegyzést pedig eszem ágában sincs magamra venni. - Azért én nem hívnám felzavarásnak az ébresztőmet. Igazán kedves és gyengéd voltam, arról nem tehetek, hogy neked nem tetszett. Máskor talán egy átokkal kellene próbálkoznom… - vonom fel szemöldököm úgy, mintha valóban latolgatnám a dolgot. Oh, eszem ágában sincs bántani őt, de azért ennyire csak nem lehetett szörnyű a számára, hogy fel kellett kelnie. Arcom végül ellágyul a következő szavakra, így most már némileg én is bátrabban ölelem át egyik kezemmel a másik derekát, de nem gondoltam volna arra, hogy egy csókkal illet majd reggel. Szép szemeim lehunyom, miközben viszonzom a csókot, finoman, érzékien adva ezt, de azért egy pici harapást most is kap a férfi ajka, ennyi huncutság talán megengedett, miközben testemmel teljesen az övéhez simulok. - Nem akartam távolságot tartani, csak úgy tűnt, hogy zavar a közelségem, ezért mentem hátrébb. – felelek neki végül, így árulva el, hogy miért is volt az az előbbi. Nem tudtam, hogy akarja-e most a közelségem, nem ismerem még ennyire, hogy milyenek a reggelei. A csók után viszont csak finoman megölelem, befészkelve magam karjai közé és mivel ily közel vagyok, így némileg odalent is hozzá érek combommal, bár ezt nagyon igyekszem figyelmen kívül hagyni. Hallottam már ilyesmiről, hogy reggel a férfiak máshogy is fel szoktak ébredni, így próbálom természetesen kezelni. Nem akarok holmi kislánynak tűnni, hogy erre is rákérdezzek, szóval szépen félresöpröm a gondolatokat és csak élvezem Perselus cirógatását.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Piton & Astrid 2014-11-16, 20:38
Piton & Astrid
Könnyed erdei séta
16+
Quinn... Szinte már szeretne róla beszélni, ahogy felmerül a következő téma. Igen, ehhez képest Henderson felemelő témát jelent, akiről külön élvezet, öröm diskurálni. Jóslatok, vesztenivaló... Bocsánatkérően biccent a lány felé. Igen, időnként elfelejti, hogy épp azon dolgok, amikben akár még őszinte is lehetne, azok azok, amelyekben a legtöbb ember nem akar őszinteséget hallani. - Nem mondtam, hogy nincs, csupán azt, hogy talán már kevesebb... - feleli végül csak. Valóban ezt mondta, noha nem teljesen ezt értette a mondat alatt; és a lány, reakciójából ítélve nagyon is jól elkapta a mondat eredeti lényegét, értelmét. Na de Lupin... Ez egy szebb téma. Hiszen, ha van mód, hogy ártson neki, vagy csak kifejtse nem épp hízelgő véleményét róla, azzal szeret élni, még akkor is, ha Lupin puszta léte is bosszantja őt. - Néhány tündérmanóval? - ismétli kérdőn. Arra nem biztatja a lányt, hogy na, ugyan már, kérdezzen csak rá. Ó nem, nem erőlteti, így talán sokkalta érdekesebb lehet majd a dolog, mintha látványosan erőlteti. Így épp csak, hogy felkeltette az érdeklődést, a lány majd eldönti, elég-e ez: ha most talán nem is, idővel meglehet, mégiscsak győz a kíváncsiság. Ellenben azért a lány szavai viszont tényleg felkeltették érdeklődését... Ejj, ejj, Lupin, ez nem vet rá túl jó fényt éppenséggel. Szánalmas, inkább - és ez tanítja az SVK-t? Hihetetlen... De maga az eset azért jól hangzik, tipikusan az a fajta dolog, amit szívesen felemlegetne neki, alkalomadtán. A leány utolsó szavaira csak biccent, mintegy zárszóul. Így van. Majd ezt követik a már ismert jelenetek, mely sornak végét alvás zárja.
Az alvást pedig ébredés követi, noha számára nem olyan kellemes, nem szokott hozzá, hogy bárki is felzavarja, vagy amennyiben mégis megteszik, nos, olyankor jellemzően nagy baj van. A lány meglepettsége talán el sem jut hozzá, csak a mosolya, illetőleg maga a tény, hogy egyáltalán, itt van egy lány! Egy... Igen, Astrid. Most már szép lassan az is belopakodik tudatába, hogy hol vannak, és miért. - Reggel... Köszönöm a tájékoztatást, erre bizonyosan nem gondoltam volna. - mormolja kissé nyűgösen, de valamivel frissebb hangon, majd csak szusszant. - Jól van, felkeltem... - mormolja, jelezve, tessék, teljes a siker, és még csak meg se eszi a lányt. Eztán kicsit hallgat, amíg összeszedi magát, kicsit nyújtózik, majd csak a lány után nyúl, és magához húzza. - Jól aludtam, amíg fel nem zavartál. - feleli gunyorosan, igaz, ő a jelen helyzetről beszél. Na persze, és ha csinálhatott is volna bármit a lánnyal, nem tett, igaz, erre nincs bizonyítéka: habár az ellenkezőjére sem. - De azért ne tarts ekkora távolságot tőlem, itt ne. - mormolja, talán kellően felébredhetett. Így hát, ha már úgyis egészen közel húzta magához a lányt, ujjai végigsimítanak a hátán, ajkait pedig a lányét keresik, hogy csókot lopjon tőle. Talán valahol kezd derengeni benne, hogy még ma le akarja tépni róla azt az inget?
Astrid McCallie
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Piton & Astrid 2014-11-16, 11:39
Piton & Astrid
[You must be registered and logged in to see this image.]Elég sokáig tart, mire végre túllépünk a Quinn-es témán, így örülök neki, hogy végre már más felé terelődik a beszélgetésünk, de mégis, nem minden lesz könnyebb, de legalább a barátnőmet nem bántja tovább Piton. Úgy is fogja még eleget, ezzel én is tisztában vagyok, mindig nem védhetem meg, akkor se, ha igyekszem. Szóval a jóslatok… nem hiszek bennük, remélhetőleg el is kerülnek majd életem során, de a másiknak mégis van némi tapasztalata benne, negatív élménye… - Mindig van vesztenivalónk, szóval ne mondd ezt, kérlek. – rossz ezt hallani. Én például biztosan szomorú lennék, ha olyan dolog történne Pitonnal, amin nehezen lép túl vagy esetleg meghalna. Nem… ebbe jobb bele se gondolni. De talán tényleg nem lesz több jóslat az ő életében se, én remélem, hogy nem, láthatóan némileg fél is tőle, mégha ki nem mondja és ki se mutatja. Lupin se ússza meg azt, hogy ne említsük meg, én pedig kíváncsi vagyok, mint mindig, mégse érzem úgy, hogy túl sok jogom lenne feltenni neki ezeket a kérdéseket, melyeknek Perselus jól láthatóan örülne. Gonosz és ravasz, engem mégse fog tudni felhasználni ilyen könnyen. - Majd meglátom, hogy mennyire kérdezek rá erre vagy mennyire nem, túl sűrűn nem szoktam vele összefutni. Bár múltkor a folyosón akadt némi gondja néhány tündérmanóval, akkor azt hiszem örült a segítségemnek. – mosolyodom el visszagondolva arra a szituációra. Vicces volt, bár vele nem tudtam úgy elbeszélgetni, mint Pitonnal, egyáltalán nem. Hiába vagyok kiemelkedő nála, semmit se tud rólam, de nem baj ez így, nem kell minden tanárnak ismernie minden diákját. - Akkor én örülhetek, hogy nekem már nem egy bájitalt kevertél és eddig még nem rovod fel nekem. – pillantok szemeibe, miközben egy huncut mosoly is megjelenik az arcomon. Itt még jó a kedvem, de ez hamarosan átcsap negatívba, jön a sírás is, majd pedig a megnyugtatás, végül az altató és végül az alvás.
Reggel én vagyok az, aki először ébred és bár kell nekem is néhány másodperc, amíg összeáll a kép, hogy hol vagyok és ki mellett, de ez után máris tudom, hogy nem akarok én elmenekülni még most se, se pedig eltávolodni Perselustól, így inkább hozzábújok, majd nemsokára lágyan ébresztgetni kezdem. Viszont arra nem számítok, hogy így rám lesz morranva, így meglepetten pillantok az álmos szemekbe. Olyan édes így, tehát a mosoly is követi a meglepettséget. - Reggel. – felelek válaszára úgy, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy reggel van, pedig tudom, hogy a kérdés nem ilyen célzattal hangzott el. – Valaki korán szeretett volna kelni, gondoltam felkeltelek. De azért ne egyél meg, ha kérhetem. – lassan picit arrébb húzódom tőle, mert érzem ám a morgós hangulatot. Nos… ennél azért valamivel kellemesebb reggelre számítottam, ha már én ilyen finoman ébresztgettem, de úgy tűnik, hogy nem sokat számít. Vissza is fekszem a másik mellé, de most már hagyva neki normálisan teret, tehát nem mászom rá és talán csak karjaink érnek egymáshoz, úgy fürkészem őt kíváncsian, majd amikor megszólal, akkor én is így teszek. - Hogy aludtál? Ugye nem zavartalak nagyon? – én ugyebár nem tudok arról, hogy ő is bevette a saját altatóját, csak elnyomott az álom és onnantól képszakadás. Bármit tehetett volna velem, én arról se tudnék, de most nem gondolok ilyesmire, hülyeség is lenne.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Piton & Astrid 2014-11-15, 23:38
Piton & Astrid
Könnyed erdei séta
16+
Nem felel a lány első szavaira, csak egy szemforgatással. Nem, nem fog átnézni a lányon, ugyanúgy fogja időnként kínozni az óráin, mint ahogyan nagy élvezettel tette eddig is. De az órákon kívül békén hagyja, eddig sem kereste a lányt a folyosókon, vagy efféle, ezután sem fogja keresni, és szekálni őt. Miért tenné? De ez minden, ami tőle várható. - Elfogadtam, amennyire muszáj. - közli. Másokat sem fogad el teljesen, nem Quinn az egyetlen, és nem is lesz kivétel, csak azért, mert Astridnak szép, nagy szemei vannak. Nem érdekli, őt ezek nem hatják meg. A lány szavaira csak elhúzza ajkait. Hát persze, nincsenek elvárásai... Ezért lehet, hogy még ő is megfelel neki. De nem kéri most ki magának ezt, noha érezhetően valahol talán sértésnek értelmezte, támadásnak: és ő nem felejt egykönnyen... Az meg a legkevésbé sem izgatja, hogy Henderson mégis, miért felel meg a lánynak így is. Ez már az ő privát bajuk. A lány szavaira csak biccent, már utalt rá korábban is: neki ráér később. Egyszer talán úgyis megtudja, talán nem, annyira azért mégsem érdekli, hogy megpróbálja márpedig most kierőszakolni a lányból a választ. Sokkalta komplexebb kérdés ez, semmint, hogy most, mindenáron akarjon egy semmitmondó, felületes választ, amit bárki mondana bárkinek, a nélkül, hogy igazán közölne vele bármit is. Az olyan válaszok nem érdeklik. A lány következő szavaira felsóhajt, s biccent lassan. - Én sem szeretnék több jóslatot hallani már... Habár már nincs olyan sok vesztenivalóm, mégse hiszem, hogy különösebben tudnám értékelni, ha egy újabb jóslat is az életem része lenne, így, vagy úgy. - közli. Na persze, azt a jóslatot sem ő hallotta, mármint, eredetileg nem ő, és... Így van, ténylegesen is csak egy részét kapta el. Bár ne hallotta volna. Milyen sokszor kívánja ezt. Ami pedig Lupint illeti...Betegség? Igen, annak is nevezhetjük, és még sok másnak is. A lány kérdésére ravaszkás mosoly suhan át ajkain, ahogyan lassan biccent a szavakra. - Igen, hasonló gondolatmenettel éltem magam is. - feleli - Én nem mondhatok semmit, de ő annak pakol ki, akinek csak akar. Kényes ügy? Neki lehet, nekem ugyan nem az... - von vállat. - Bár szívem szerint letagadnám, hogy bármit is megteszek őérte. Sose érdemelte meg különösebben, hogy a kisujjam is mozdítsam érte, vagy, hogy egyáltalán itt lehessen... - az itt alatt persze a Roxfortot érti, de nem mond mást, érezhetően ezt a témát nem érdemes nála agyon fenyegetni: Lupin esetében még előítéletesebb, megvetőbb, mint Quinnél, vagy bárki másnál, aki eddig szóba került. Valami elemi erővel utálja a férfit, noha látszólag azért képes elbeszélgetni vele, és megtűrni őt maga mellett, mint kollégát. Nem, már a látszat sem sugallja azt, hogy puszi pajtások, sőt, de... Azért ilyen mély megvetést, ellenszenvet sem mutat azért. Eztán jön a pityergés, majd sírás, de érdemben nem jutnak előbbre a holnapi teendők kapcsán: így a belátást végül az enyhülés követi: ideje aludni térniük. S ahogyan a leány elalszik végül, úgy lassan ő maga is álomba szenderül.
Az ablakon nem jön sok fény be, ez alighanem arra utal, hogy korán van még - de igazság szerint ők korán akartak kelni, hiszen van még dolguk ugyebár, és hát, a férfi például még a reggeli előtt akart beszélni az igazgatóval. Hát, nem úgy tűnik, hogy ezt még mindig így gondolja, vagy csak túlságosan is reggel van még, nem tudni, de látszólag ő még alszik. Így a lány nyugodt szívvel bújhat hozzá, nem húzódik el, csak szusszant egyet. S, hogy ne aludna mélyen, pusztán mert odalent merev? Ugyan, habár senki se figyelte, de megeshet, hogy már az éjszaka során is volt ez így, talán többször is. De ez nem derül ki, csak újra megrezzen az érintésre, a hangra már fel is pillant, lustán, épp csak, hogy kinyitva szemeit. - Mi van már? - kérdi, végletesen... Nyűgösen, kissé talán fáradtan is, elsőre talán az sem bizonyos, ki is van felette, és... Miét?! Vagy, hogy hol is van, nem ez a szokványos kép, ami reggelente fogadja. De aztán lassan összeszedi magát, igazából elég gyorsan. Pislog hát párat, kissé megtörli szemét. - Reggelt... - mormolja közben, valamivel már frissebb hangon. Ő nem tér ki rá, hogy ideje inget tépni, vagy efféle, egyelőre nem. Igazából mondjuk nem is tűnik úgy, hogy számára bármi is kellemetlen lenne jelenleg, már azon kívül, hogy időszerű felkelni.
Astrid McCallie
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Piton & Astrid 2014-11-15, 21:59
Piton & Astrid
[You must be registered and logged in to see this image.]16+-t tartalmazhat…
Egyre kevésbé akarok Quinn-ről beszélni, de nem olyan könnyű magunk mögött hagyni a témát, mert Piton is van olyan makacs – ha nem makacsabb -, mint én magam, így kissé nehéz közös nevezőre jutnunk, bizonyos dolgokban lehetetlen és ez is egynek tűnik a lehetetlen küldetések közül. - Nem kell törnöd, csak hagyd őt. – ez lenne a legegyszerűbb, ha egyszerűen nem foglalkozna vele, hanem akár átnézne rajta, mindegy, csak ne bántsa, és előttem se, mert én mindig meg fogom védeni, amíg erőm van hozzá. Az irónikus megjegyzésre most már nem is felelek semmit, csak halkan sóhajtok, miközben próbálok most már kevésbé reagálni, akkor talán már Piton se fog tovább róla beszélni. - Minden embernek más a jelleme, mi mind különbözünk egymástól, őt úgy kell elfogadni, ahogy van. – én se hiszem, hogy mindig szimpatikus voltam neki, bár fogalmam sincs, hogy rólam összességében mi a véleménye, de még egyelőre nem is szeretnék erre rákérdezni, majd idővel, később, ráérünk még. - És mint tudod, én Téged is elfogadtalak úgy, amilyen vagy, szóval nekem nincsenek különösebb elvárásaim, mindketten megfeleltek. – azt hiszem, hogy nem én vagyok a legjobb ember arra, hogy kibeszéljék egymást nekem, mivel mindkettőjüket megvédem. Beszéljék meg egymással, ha akarják, de tudom, hogy nem akarják… eszükbe se jutna. Azt pedig egyelőre megtartanám magamnak, hogy miért olyan fontos számomra Quinn, nem érzem úgy, hogy a férfit ez igazán érdekli… de mégis, mintha egyre inkább ez jönne le. - Majd talán egyszer beszélgetünk erről hosszabban is, de tényleg lezárnám a témát. – nem akarom, hogy a szavaimat ismét kiforgassa majd, így ettől megkímélem magunkat, éppen ezért se mondok most többet. Viszont azt furcsa érzés hallani, hogy ezek szerint én érdeklem, mert hát ki más? A jóslás se lesz éppen jobb téma, de úgy tűnik, hogy ma nagyjából minden szóba kerül, és míg én nem hiszek benne, addig Piton nagyon is. - Nem tudom, hogy jól gondolod-e vagy sem, de én inkább elkerülném a jóslással kapcsolatos dolgokat, csak annyira ártom bele magam, amennyire muszáj. – bár jövőre már nem túl valószínű, hogy lesz ilyen tantárgyam és őszintén nem is bánom. Nem vagyok belőle rossz, hiszen kreatív vagyok és jó a fantáziám, de tény, hogy nem mindig az igazat mondom… akkor már meg is bukhattam volna. A közös kis edzés is hamar le lesz beszélve, majd meglátjuk, hogy miként kerül rá sor, de abban biztos vagyok, hogy nem feledkezem meg róla, ahogy talán Perselus se. Jó lesz, már előre élvezem. A bocsánatkérésem elfogadása is megtörténik, melyre csak némileg szemet forgatok, de most kommentár nélkül tűröm és inkább csak rátérek Lupinra, akinek ezek szerint lehet valami titka, talán valami betegsége, amiben Piton segítségét kéri. - Hogy őt kérdezzem? Ügyes… azt akarod, hogy ő szólja el magát, én pedig ezt el is tudnám érni nála… de ha ez kényes ügy, lehet jobb lenne, ha nem ütném bele az orromat. – nem akarom azt, hogy rajtam keresztül piszkálja meg az SVK tanárt, így még átgondolom a dolgot és talán felkeresem… de talán nem. Majd elválik. Az események újabb fordulatokat vesznek, én pedig a férfi erősködésének hála most már el is sírom magam. Sok mindent éltem át ma, ő pedig nem ad időt, pedig az se volt egyszerű, hogy pont ma adjam oda magam neki, de megtettem, mert meg akartam tenni, ezek után nem gondolhat oly gyengének, de mégse tudok mindent most kibírni. Ő is talán rájön erre, fogalmam sincs, de magához húz és hagyja, hogy megnyugodjak, majd ez után törlöm meg arcomat és szemeimet is némileg. Picit talán jobb lesz, bár… így is rémes az összhatás, talán reggelre. Felsétálunk a hálószobába, majd ez után iszom meg az altatót, amit Piton kevert ki nekem. Nem fogok ráfüggni, ezt nem akarnám, de most tényleg hasznos lesz. Csak ez után bújok oda hozzá, közel, szorosan és miközben szemeim lehunyom, meghallom utolsó szavait. De arra már nincs erőm, hogy feleljek is rá, mégis, jól esik ezt hallani tőle, így egy apró boldogsággal a mai nap után alszom el.
Reggel én vagyok az, aki először ébred, és bár nem szűrődik be túl sok fény az ablakokon, mégis, tökéletesen tisztán látom a férfi nyugodt arcát. Oly helyes így és annyira szelídnek tűnik… sebezhetőnek és védtelennek is. Ha ártani akarnék neki, bármikor megtehetném, de ugyan… eszembe se jut. Csak finoman bújok hozzá, miközben lágyan simítom meg arcát is, ez után pedig próbálok még egy kicsikét pihenni. Ha ő se kel fel, akkor még van időm, mégis, ahogy lábammal ismét átölelem, megérzem odalent keményedő férfiasságát, így némi zavart mosollyal arcomon pillantok lefelé ösztönösen, majd finoman húzom vissza lábikómat. Ezek szerint túl mélyen már nem aludhat, így lassan ismét megsimogatom arcát, majd pedig lágyan nyakát is. - Ébresztő Perselus. – hangom halk, lágy, szinte csilingelő, miközben fejemet is feljebb emelem, így ha kinyitja szemeit, akkor az én arcomat fogja először látni, miközben félig rajta fekszem, bár ügyelek most rá, hogy ott egy testrészem se érintse, nem tudom, hogy az neki kellemetlen lenne-e így reggel. Tényleg tapasztalatlan vagyok még, az ingtépés pedig ki is ment már a fejemből.
A hozzászólást Astrid McCaine összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2014-11-16, 11:39-kor.
