2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.]A tegnapi nap könnyebben eltelt, mint ahogy azt gondoltam, mégis, lelkemnek fáj, hogy Piton olyan rideg és távolságtartó volt velem szemben. Valamiért azt hittem, hogy más lesz, hogy a konyhában történtek után legalább egy picit nyit majd felém, de nem tette. Persze nem azt vártam tőle, hogy a büntetőmunkát ne hajtsa be rajtam, de utána? Inkább elment és úgy nézett rám, mintha a közelében se akart tudni, pedig még mindig élénken él bennem az, amikor magához húzott és ajkával az enyémet érintette. Még mindig ezen agyalok, de szükségem van erre, ahogy némi friss levegőre is, ezért is léptem le a diáktársaimtól, hogy egy kicsikét magam lehessek. Friss levegőre vágyom ugyebár, így talán egyértelmű, hogy az erdei ösvények felé vezetnek lépteim, nem gondolva bele abba, hogy esetleg baj is érhet. Roxmorts elvileg biztonságos hely, hét év alatt még soha se volt itt problémám, így mindenféle aggodalom nélkül haladok egyre tovább és tovább, majd térek be a fák közé, amelyeknek törzseit csak kis időre érintem, amíg elhaladok mellettük. Szeretem a természetet, így kezd is jobb kedvem lenni, amely egészen addig tart, míg egy kábító átok hirtelen el nem talál. Nem tudom még eleinte, hogy kitől származhat, ahogy azt se, hogy mi történt, csupán csak jó pár perccel később térek magamhoz egy ébresztő bűbájnak hála, mely pont a kábítót semlegesíti. Cseppet kába vagyok, így barna szemeim lassan nyílnak ki, és nemsokára már érzékelhetem csuklóimnál a fájdalmat. Egy magas ághoz vannak felkötve kezeim, így szó szerint lógok a levegőben, a csomó pedig elég erős ahhoz, hogy lehetetlenség legyen nekem csak úgy kibújtatni belőle kezeimet, sajna nem vagyom gumiember és rendesen zsibbasztja is a karomat. - Hol vagyok? Mi… mi történik? – motyogom halkan, mire egy kopasz férfi jelenik meg előttem, kaján vigyorral képén, majd ez után érzem meg a pofont arcomon, amitől majdnem kettőt látok belőle hirtelen. - Úgy tűnik, hogy csipkerózsika felébredt. Kezdhetjük a szórakozást, Anton! – egy bajszos, vállig érő, barna hajú, nagyjából szintén 30-40 év körüli férfi lép még be a képbe, ki pillanatok alatt tépi szét felsőmet egy könnyed mozdulattal, majd ez után kezd el övemnél turkálni. - Ne! Mit művelnek, eresszenek el, segítség! – hangzik kétségbeesett kiáltásom, mely elég hamar ha el, ahogy egy újabb pofon boldogtalan tulajdonosa leszek és mivel nemsokára egy éles penge kerül bordáim környékére, így jobbnak látom tényleg elhallgatni. Próbálok kapálózni, lábaimat összezárni, de a két férfi lényegesen erősebb nálam, így nem tart nekik túl sokáig, amíg teljesen fehérneműre nem vetkőztetnek, így csak a fekete melltartó és bugyi marad rajtam, miközben testemen libabőrök jelennek meg a hidegtől, szemeimből pedig könnyek hullanak. Nem! Én nem fogom megengedni, hogy bántsanak, ezt nem tehetik meg velem, nem erőszakolhatnak meg, azt nem élném túl. - Kérem, ne csinálják, én nem tettem semmit… - a magyarázkodás itt se használ túl sokat, az éles penge pedig már oldalamon szánt végig, nem túl mélyen, de vérem mégis megered, és a fájdalomtól fel is kiáltok némileg. - Jobb, ha hallgatsz kiscicám, vagy a következő mozdulatommal kiszedem a bordádat.- súgja a fülembe, amelytől azonnal hányingerem lesz, de a tőr még mindig ott van testemnek szegezve, így ahogy azt mondták, elhallgatok, miközben némán kell tűrnöm, ahogy undorító kezeikkel engem érintenek. Szerencsére az intim helyeket még kihagyják, miközben könnyeim már patakokban folynak, de nem merek megszólalni, semmit se merek tenni, mivel a másik férfi kezében is megjelenik az éles penge, amellyel most melltartóm körül játszadozik, várva a megfelelő pillanatot, hogy elvághassa azt a ruhadarabot és leszedhesse rólam, onnantól kezdődik számukra csak igazán a játék.
Szerző
Üzenet
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Piton & Astrid 2014-10-29, 21:46
Piton & Astrid
Könnyed erdei séta
18+
Magában elégedetten veszi tudomásul, hogy a lány milyen szinten irányítható már most: látható az elégedettség, a boldogság rajta már csupán ettől az apró gesztustól is... Mos igen, nem is annyira játék, mint házikedvenc, de egye fene, megtartja. Van, akinek macska, bagoly, vagy kecske, neki Astrid. Hogy orgazmusa lesz-e a lánynak? Nem, szinte bizonyos, hogy nem. Ő tényleg nem volt egy ideje már lánnyal, és a magány mint mindenkinél, úgy nála is hat: a "használati üzemidő" sokkalta kevesebb, mint lehetne, márpedig, ha ő megkapta, amit akart, esze ágában sincs külön foglalkozni még a lánnyal utána. Minek? Lehet, első alkalommal nem is tudnak elmenni, vagy mit tudja ő azt... Akárhogy is, néha valóban moccan ő is, nem képes végig úgy maradni, de nem is elvárható ez igazán. Már persze, ha elvárnák, talán tudna egy helyben maradni, mint egy deszka, ha nagyon muszáj lenne, de eddig nem kellett... Óh, s ha a lány úgy szereti, ha fáj, nos, neki vannak ötletei, nem is egy, igazán fájdalmas módszereket is ismer, habár nem kezd most ötletelésbe: de azt azért észleli, hogy az apróbb fájdalom nincs a lány ellenére, sőt, alighanem tetszik neki. Pózt váltani nem akar egyébiránt, több okból sem. Az egyik, hogy ha ugyan nem is rögtön, és azonnal, de valóban - ő már nem tudja sokáig húzni ezt a menetet, pár perc, nem több. Másfelől, figyelmes ő, ha nem is nagyon látszik sokszor: megmarad a hagyományos pózoknál, jó lesz ez így is egyelőre. Talán még a második alkalommal is marad ezeknél majd... Elválik még, idővel. Az viszont kétségtelen, hogy idővel meg is követeli a gyorsabb tempót, ahogyan közelít a csúcs felé, ha a lány magától megadja ezt neki, akkor... Hát, jobban jár, mint, ha nem tenné. Akárhogy is, ekkor már akaratlanul is, de mozdul ő is, hevesen, légzése hirtelen ugrik meg, válik kapkodóssá, és csak egy-két pillanat, hogy ezt kövesse az orgazmus is, melyet kísér egy mélyről jövő, elégedett sóhaj-nyögés. Eztán légzése lassul, nyugszik, vele együtt egész lénye is, korábbi gyors, lendületes mozgása abbamarad, talán egy-két utólökést még produkál ugyan, de ennyi.
Ahogy elhangzik tőlem a bocsánatkérés, Piton is megenyhül, sőt, még végig is simít arcomon, amely már ösztönösen jó érzéssel tölt el. Magam se értem, hogy miért ennyire, de… iszonyatosan jól esik, ezért is ragyognak fel olyan csodásan barna szemeim. A sebesség tehát alább hagy, majd megkapom az engedélyt a folytatásra, hogy most én irányítsak, én diktáljam a tempót úgy, ahogy nekem nem fáj, ahogy nekem is kényelmes, élvezetes. Bár az élvezet az még picit odébb van – talán még az orgazmust se fogom megismerni ma -, de már sokkal jobb, kellemesebb ez az aktus, főleg úgy, ahogy most én mozgok. Érzem, hogy olykor a férfi se bír magával, ő is velem együtt moccan, de ez csak mosolyt csal az arcomra, egyáltalán nem zavar, sőt… talán így az igazi, így a jó. Kezei végül ismét testemre találnak, így húzom ki magam ösztönösen, mutatva meg neki teljesen magam, most már nem szégyenlősen, nem pironkodva. Mindez kezd természetessé válni, kezd nagyon jó lenni, így picit a hideg is kiráz, amikor olyan helyekre tapintanak azok a hófehér ujjak. Egy ideig még folytatom, miközben élvezem a simogatásokat, majd ez után követelem ki a nekem járó csókot, mely közben a marásra csak felnyögök, jólesően. Oh ez is finom, nagyon is. Talán élvezem, ha egy kicsit fáj? Odalent se rossz már, egyáltalán nem… de, vajon Pitonnak van még más terve is mára? - Szeretnéd más pózban is? – nézek bele most már közvetlen közelről szemeibe, miközben apró csókokat lehelek ajkára, de hogyha a válasza igenlő lesz, akkor finoman mászom le róla, majd térdelek oda mellé, felé fordulva, várva a kívánságát, de ha számára ez most így tökéletes és esetleg már közel áll a beteljesüléshez, akkor folytatom rajta a lovaglást, szépen rágyorsítva, kellemes csípőmozgással, engedve, hogy a csúcsra jusson, már ha már a közelében van. Oh nekem ráér még a dolog, rég volt ilyen szép éjszakám, és most, hogy megkaphattam… tényleg mindent máshogy kezdek el látni. Legyen akármilyen is, megéri vele lenni és a szüzességemet se sajnálom, jelen pillanatban.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Piton & Astrid 2014-10-29, 01:20
Piton & Astrid
Könnyed erdei séta
18+
Márpedig szinte bizonyos: ő nem fog megállni, amíg el nem élvez, ő nem fog ebből engedni. Neki így jó, és ő ehhez fog ragaszkodni. Figyelmes volt, de mégis, minek? Vannak dolgok, amiket nem tűr el senkitől, ez pedig nem egy szerelmi viszony, itt nincsenek könnyedén bocsánatos bűnök. Nem válik célzottan durvává, vagy kegyetlenné, és saját bevallása szerint ez minden, amit a lány remélhet tőle... S a megadás sem hatja meg különösebben. Látott már ilyet, ó, hány ilyet látott már, nem egynél csak még kegyetlenebb bánásmódra ösztönözte a néma beletörődés... De azok az idők elmúltak, felnőtt, megkomolyodott, és kijózanodott, nem csak szó szerint. Tudja jól, vannak dolgok, amiket nem lehet megtenni, és vannak helyzetek, amikor engedni kell. Vannak pillanatok, amikor el kell fogadni, hogy a másik meghátrál, sőt, elismeri hibáját, és ennek megfelelően kell lépni. Így adja hát át a vezetői szerepet a lánynak: legyen így. Tekintete is enyhülést sugall, míg korábban sötét volt, és nem sok jót sejtetett, most már sokkal jobban hasonlít a jelent előtti állapotokra, ezt támasztja alá az is, hogy hagyja a lányt érvényesülni. Milyen nemes! Néha meg-megmozdul ugyan ő is, csípője moccan a lány felé jellemzően ilyenkor, de igyekszik valóban ráhagyni: oldja meg a leányzó maga. Ő ettől még jól érzi magát így is, főleg, hogy remek a kilátás, mondhatni. Ujjai végigsimítanak a lány hátán, oldalán, arra, amerre korábban is úgy érezte, hogy megéri keresgélni: főleg, hogy a fiatal hölgy amúgy is magától áttér egy olyan tempóra, ami neki sokkalta tetszetősebb, egye fene: ennek megvan a maga jutalma. A csókot fogadja, s viszonozza is épp, elfogadva a lassulást. Végső soron, talán jobb is így - ha mást nem, hát ő sem sül el idő előtt.Túlzottan. Ujjai a lány hátára suhannak, néhol belé is mar, bár nem vészesen, de érezhetően. De a vezető szerepet... Egyelőre meghagyja a lánynak, talán ma már nem is követeli vissza. Fene a jótét lelkébe. Na persze... Ez nem jelenti azt, hogy ne élvezné így is. Szívverése gyorsabb ritmust jár, mint szokott, légzése szapora, időnként felnyög, felsóhajt, s alighanem meg is izzadt valamelyest, még, ha nem is fürdik verejtékben. Hogy ő hozzá tudna-e szokni? Talán máris hozzászokott, az az ő legnagyobb baja.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen rosszat tettem ezzel a fordulással. Tényleg nem így terveztem, nem akartam azt, hogy a földre essünk, de mindez már megtörtént, és ahogy azt már beszéltük, a múltat nem lehet meg nem történtté tenni, megváltoztatni, viselni kell azt, ami volt, Piton pedig úgy tűnik, hogy mindezt némi büntetéssel szeretné megtorolni, amelyek tisztán érzek, hiszen tempója gyors, ez pedig igen csak fájó. Jól esne picit, ha kibújna belőlem, ha összezárhatnám lábaimat, legalább addig, amíg lenyugszom, de erre esélyem sincs, úgy vezet, így végül beletörődve fekszem rá finoman, majd kérek tőle bocsánatot. Tényleg az én hibám volt… milyen hülye is vagyok, jobb lett volna nyugton maradnom, hiszen eddig kedves volt, de most? Nem akartam felkelteni az alvó oroszlánt. Néhány lágy puszi, majd ez után érzem meg a lassítást, melyre most már halkan felsóhajtok. Ez már így… mindjárt finomabb, mindjárt jobban esik, ahogy a simogatás is, így amikor azt megérzem, csak lassan nézek bele Piton szemeibe. - Tényleg nem akartam rosszat. – harapok finoman saját ajkamba, miközben szemeim megcsillannak Piton tettére, majd amikor meghallom, hogy vezethetek én, tehát befejezi a gyors tempót, akkor csak lassan felegyenesedem, így ülve most már normálisan rá. Nem volt velem durva, de szűz vagyok, ezért is éreztem a fájdalmat, amely máskor talán gyönyörökhöz vezethetne, de nem most, nem így. Végül pedig lassan mozogni kezdek rajta, annyi nedvesség még maradt és ahogy a tempót én diktálom úgy, ahogy egyelőre nekem jó és kellemes, úgy kezd el egyre finomabb lenni ez az egész játék, kezeim pedig a férfi mellkasán simítanak végig idő közben. Egyáltalán nem vagyok gyors, tényleg lassú vagyok, szinte érzéki és bizonyára elég vonzó is, ahogy a másikon lovagolok, melleim pedig táncot járnak nedves tincseimmel együtt. Ahogy az idő telik, úgy viszont én is gyorsítok, egyre inkább, most már én véve fel hasonló tempót, mint amit az előbb Piton szeretett volna, de most már nem fáj úgy, most már nedves is vagyok, így lihegek halkan rajta. Új számomra ez a fajta testmozgás, de tetszik… hozzá bírnék szokni úgy érzem. Végül lassan ismét előre hajolok, hogy mozgásom közben egy újabb csókot lophassak, így ismét csak lassulok némileg, kezemmel pedig Piton nyakán simítok most végig, majd túrok bele kissé hajába újra, teljesen átvéve a vezető szerepet.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Piton & Astrid 2014-10-29, 00:43
Piton & Astrid
Könnyed erdei séta
18+
Nem akar fájdalmat okozni, mondja a lány. Chöhh. Hát persze, hogy nem akar, igazából nem is tudna. Ő nem az a fajta, aki kitépi valaki beleit, majd, ha az illető túlságosan visong, hát hurkot vet belőlük a nyaka köré, és azzal lógatja fel az első fára. Belőle hiányzik ez a kegyetlenség, és alighanem ez soha nem fog változni. De nem csak ez - ez a lány kedves, aranyos, többnyire visszafogott. Tudja, hiszen ismeri a kollégák véleményét is. Soha nem lenne rosszindulatú, de talán még kifejezetten bosszúszomjas sem lenne hosszútávon. Akárhogy is, nem felel a lány szavaira. Máskor, más helyzetben megtenné, van rá mondandója, van róla véleménye, de most... Most még sincs. Szavak nélkül hagyja a megjegyzést, hagyja, had lógjon a levegőben a téma, noha hallgatása épp egyetértés is lehet. És ugyanígy nem tesz hát hozzá már mást akkor sem, amikor lepottyannak az ágyról, csak veszi kezébe ismét a vezető szerepet. Vele nem lehet szórakozni, ő megtorolja, ha valami neki nem tetszik. Eddig sem tűrte az effélét, ezután sem fogja: mit foglalkozzon ő szűz lánykák lelkivilágával? Az ő saját házában vannak, itt nem tehet meg vele akárki akármit, mert nem tűri! A régi hév, hm? Talán... A lány szavai sem hatják meg, sötéten pislant rá csupán, borúsan, sejtetve, itt túl sok jót nem kell várni, remélni. Ő jogosnak véli pillanatnyi dühét, habár talán nem az, de sosem az igazságosságáról volt híres, vagy arról, hogy finomkodna: ennek megfelelően a lány tettei sem hoznak elő belőle a legkevesebb együttérzést, tapintatot sem. Mígnem, az utolsó szava... Szusszant, s láthatóan megenyhül; lassít, majd egyik kezével végigsimít a lány haján, arcán. - Látod, nem vagy te olyan bolond... - súgja, s belecsókol a lány nyakába, jelezve: ám rendben. Tud ő kedves is lenni, ha tapintatos nem is feltétlenül. Ne szándékosan okozott volna fájdalmat? Ezt nehéz lenne állítani, valljuk meg... Ilyen lenne ő? Alighanem. - Vezess hát te... - Mormolja, mintegy nagylelkű gesztusként. Talán ekkorra még nem tűnt el az összes nedvesség, de ha igen, hát az sem hatja meg, kiszállni a lányt úgysem engedi, de ráhagyja - döntse el ő, mi kényelmes, s csinálja úgy. Legyen. De csak, mert jó kedvében találta, a megfelelő szavakkal...
Egyelőre még nem akarok a jövőbe nézni, nem akarok arra gondolni, hogy mi lesz ez az egész után, ahogy arra se, hogy mi lesz akkor, ha még többet kezdek el érezni a férfi iránt. Jó most ez így, mind a kettőnknek, az édes játék, az együttlét, mely már egyre kevesebb fájdalommal jár és ahogy csiklómat kényezteti, az már ad némi gyönyört is nekem. Nem tehetek róla, vad gondolatok kerítenek hatalmukba, így például egy újabb harapás is, amelyet most Piton nyakán ejtek meg. - Nem akarok komolyan fájdalmat okozni. – felelek a gunyoros szavakra, mivel az nagyon nem én lennék, nem tennék ilyet, vele meg aztán főleg nem. Mindenesetre a harapás után újabb csókokat lehelek nyakára és ha pár vércsepp valóban kicsordul, akkor azokat finoman szívom le róla, nem borzadva el ennek gondolatától. Viszont szeretnék még ismerkedni a helyzettel, pózt váltani, én is irányítani, legalább egy kicsikét, megtudni, hogy milyen lehet felül lenni, így kérdezek, majd szinte rögtön utána jöhet a döntés is, amely eleinte még ellenállásba ütközik, de én nem adom fel, és nemsokára már a földre is kerülünk. Tényleg nem így gondoltam a dolgot, így rögtön megmagyarázom tettem, majd ez után jön a csók is, melyet viszonoz a férfi. Jól esik, hogy így teszi, így lassan mozdulok rajta, finoman, érzékien, miközben melleim is testét simogatják, de mindez nem tart túl sokáig. Ahogy a csók véget ér, Piton szavaira némileg meghökkenek, úgy pillantok szemeibe értetlenül, de nem mondok semmit, egyszerűen… nem tudom, hogy erre most mit is felelhetnék. Ez is tényleg fájt, ő nem érezhette át, ahogy ismét kezd, hála annak, hogy mozdulatai gyorsabbá válnak és kényeztetés nélkül veszi át a szerepet, mozgatja testét és ezzel együtt az enyémet is. Kissé felnyögök, miközben kezeim némileg mellkasába marnak. - Finomabban, ez fáj. – hajtom le fejem, mire szőke tincseim szépen keretezik be Piton arcát, lábaim pedig cseppet megremegnek, miközben lent újra és újra összeütközünk. Tényleg fáj, ennyire még nem vagyok felkészülve, így halkan lihegek, majd végül fejemet mellkasára hajtom, kezeimet teste mellé csúsztatom és úgy hagyom, hogy folytassa a tempót úgy, ahogy neki jó. Önző, oh, mit is reméltem? Eddig is az volt… vagy talán én rontottam el? Nem kellett volna… igen, biztosan megérdemlem. - Ne haragudj! – és még én kérek bocsánatot tőle. Tényleg nem akartam, hogy a földre essünk, nem állt szándékomban, de értem a célzást és vállalom azt, ami ezzel jár, így már nem kérem finomkodásra, se semmire, csak vállaira fogok rá és szorítom meg őket némileg, miközben odalent már egyre kevésbé vagyok nedves. Nem, ez így nem lesz jó… és ezt Piton is nemsokára érezheti, mivel hiába akarna magának jót, a nedvesség hiányát ő is érezni fogja, ahogy a súrlódást és a szűkülést is, ahogy ismét teljesen körbeölelem, ajkam pedig nemsokára nyakára tapasztom. Nem harapok, csak puszilok, csókolok, kedveskedek.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Piton & Astrid 2014-10-28, 22:30
Piton & Astrid
Könnyed erdei séta
18+
Bátorítás, nyugtatás, együttérzés... Ezek mind olyan dolgok, amik elvárhatóak egy szeretkezésnél, egy kapcsolatnál. Na tőle nem. Őt a legkevésbé sem hozza lázba, hogy a lány hogyan éli ezt meg pontosan, csak az, hogy lesz-e folytatás, ha esetleg úgy akarja. A többi részletkérdés, méghozzá abból a fajtából, amelyik őt a legkevésbé sem foglalkoztatja, igazság szerint. Meg aztán, nem is igen tudja, mi kell egy szűz lánynak, de nem is foglalkoztatja egy percig sem. Egy ember van, akire figyelt volna... Akiért bármit megtett volna, aki már rég nem szűz, és aki igazság szerint már rég halott. Érte bármikor bármit, ha úgy akarta volna, hát kedves és megértő lett volna, kezesbárány, érzéki és szenvedélyes... De csak neki. Mások nem képesek előhívni ezt belőle, a másokkal történő röpke légyottjai nem többek, mint unaloműzők, kitöltik az űrt, amit Lily maga mögött hagyott, a szükségleteket, vágyakat elégítik ki, ha mégoly felületes módon is... Soha nem teljes a katarzis, soha nem azt adja, amit igazán keres, és mégis, mégsem képes abbahagyni. De senki sem tökéletes... Ő hűséges lenne, a végletekig, igazság szerint, megtenne bármit, amit csak Lily kér... De a halála óta minden megváltozott. Soha többé nem várhat tőle effélét senki, hűséget épp úgy, mint érzelmeket, odaadást és törődést... De képes ezek színlelésére, egyrészt, amikor muszáj, másrészt, amikor ahhoz van kedve: eljátszadozni a másik féllel, az érzéseivel, tetteivel. Ronda dolog ez, mondhatni, de rémesen szórakoztató, és kitölti az ember idejét. Ennek egy új kezdete bontakozik ki most is, egyre inkább: egy olyan kezdet, amiben a megjátszás még nem kap akkora szerepet. Jelét sem adja hát "őszinte" figyelmességnek, és a lány még örülhet, hogy nem kaján vigyorral röhög a fájdalmán. Azt is tudná, gyakorolta elégszer. Meg aztán, minek sajnálkozzanak közösen a fájdalom felett? A lány utolsó nyögése már nem tanúskodik olyan mély fájdalomról. Meg aztán, ő igazán tapintatos és óvatos volt, már, amennyire tőle ez elvárható, jobban valóban nem. Majd elmúlik. Majd fogja még annyira élvezni, hogy szinte könyörög érte... Így lesz. - Ugyan, ahhoz még fejlődnöd kell. - Feleli gunyorosan, ahogy a fiatal nő ráharap a nyakára is. Megérezte a harapást, az biztos, meglehet, hogy itt-ott pár vércsepp is serkent, de nem indult el lefelé, nem volt igazán komoly, vagy durva - már ahhoz képest, amilyen lehetett volna, de ahhoz azért kétségkívül elégséges, hogy bárki megérezte volna. Talán ő is több jelét adja ennek, ha gondolatai jelen vannak, de szinte teljesen száműzte magát arra a pillanatra a világból, a jelenből. Talán a túl nagy hatalom az elme felett, ami ilyenkor ártalmas? Vagy épp hasznos? A kérdésre nem felel, a lány hamarabb cselekszik. Megmerevedik egy pillanatra, ösztönszerű hirtelen ellenállás a nyomásnak, de aztán szinte azonnal enged, azonban, ha a lány a pillanatnyi ellenállás legyűrése érdekében nagyobb energiákat mozgósít, akkor aztán főleg nem meglepő, ha hirtelen azt érezheti, hogy zuhannak, majd koppannak. Nem túl nagy az esés, nem egy igazán magas az ágy, szerencsére, de azért így sem kényelmes. Kopp. Elsötétül tekintete a lány szavai nyomán. Nem így gondolta, ha? A csókot épp engedi, így van módja a lánynak is kísérletezni a lovaglás művészetével, de ez a ló... Nos, nincs belovagolva. Bakol, tekergeti magát, rúg, vagy efféle...? Nem, de azért nem is végletekig együttműködő: az együttműködési képessége tán adott, a szándéka... Na az hibádzik. Nos, a lényeg, hogy vele nem lehet szórakozni, így a csók végén egy hirtelen mozdulattal veszi vissza a domináns helyzetet, ha van rá módja, de megmarad a földön, jó lesz ez. - Örülj, hogy nem leszek teszek olyat, ami tényleg fájna - fújja mérgesen, de most már nem finomkodik - olyan tempót; iramot és ütemet vesz fel, amit ő épp kényelmesnek, élvezetesnek talál, és ha eddig foglalkozott is vele, hogy a lány kedvére tegyen, most érezhetően figyelmen kívül hagyja. Nem igazán durva, de még annyira sem figyelmes immáron. Neki így jó épp - ezt jelzi nyögése is, és a korábbinál szaporább légzése.
Persze, hogy fáj, és azért némileg jól esne egy kicsit több nyugtatás a másiktól, de tudom, hogy nem számíthatok ilyesmire. Még meg fogom bánni… igen, ezt én is érzem, mégse tudok mit tenni érzéseimmel szemben, akarom őt, hogy ezt tegye velem, ahogy azt is, hogy bátran kihasználjon jelen pillanatban, az eszem még nem vette át az uralmat, most másra hallgatok, amire talán nem kéne. Oh, ha Quinn-re hallgatnék, biztosan jobban járnék, de nem lehetséges már ez, én pedig most már egyre inkább kikapcsolok és csak a pillanatnak élek. Ahogy keze vándorútra indul testemen, úgy borzongok meg, majd végül csiklómat megtalálva sóhajtok fel jól hallhatóan. Igen, ez nagyon finom és érzem, hogy kezdek ellazulni is. Szeretném, ha folytatná, ha visszatérne oda és amikor ezt megteszi, csak tovább szuszogok alatta. Egyre távolabb kerül a fájdalmas érzet, így végül átveszem egy picit az irányítást, lábaimmal átölelem és úgy húzom magamhoz, de amikor teljesen belém hatol, ismét csak felnyögök, picit fájdalmasan talán, de annyira már mégse. Még mindig furcsa, még mindig új ez az érzés, ahogy pedig tovább mozog, úgy hajtom hátra kis időre fejemet, majd ez után jöhetnek az én csókjaim is, melyek közül eleinte a harapást puszilgatom, de csak finoman, érzékien, nem akarok én fájdalmat okozni. - Csak nem fájt a harapásom? – kérdezem halkan a férfi fülébe suttogva, amikor megremeg, így huncut mosoly hagyja el ajkam, miközben nyakára is finoman ráharapok. Ha már nekem fáj, egy picit neki is fájhat… de ez után jönnek a további csókok, miközben tovább próbálok mozogni vele együtt. Egyre hangosabban szuszogok, ahogy csiklómat izgatja… az egyszerűen kikészít, annyira kellemes érzés. Most érzem csak igazán, hogy mit hagytam ki eddig, de most ki akarom élvezni minden pillanatát a dolognak és egy másik ötlet is eszembe jut. Ha már… vele szerzek tapasztalatokat, akkor azt tegyem már rendesen. - Felülre mehetek én is? – kérdezek rá kiscica szemekkel, de ahogy a kérdés elhagyja ajkam, máris huncutul lendítek rajta egyet és hogyha sikerül nekem erősebbnek lennem és Piton esetleg most nem figyel, akkor ahogy én kerülnék felülre, némileg másképp sül el a dolog. A helyett, hogy az ágyon fordulnánk, hát… a férfi szerintem a padlóra fog kerülni, én pedig ott esek rá, így a helyszínváltás is kipipálva, mégha nem is volt ez szándékos. Tehát ha ez sikerül, akkor bocsánatkérően nézek rá, miközben most lassan én kezdek mozgásba. - Nem így terveztem…- motyogom halkan, majd előre hajolva csókolom meg hosszan, miközben lassan, de azért mozgatom csípőmet, így kezdve neki a lovaglásnak.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Piton & Astrid 2014-10-28, 21:14
Piton & Astrid
Könnyed erdei séta
18+
Fáj, nem fáj, valójában egyre megy. Neki például egyáltalán nem fáj, úgyhogy innentől tényleg - neki aztán teljesen jó ez így. A lány meg oldja meg. S csakugyan: el is árulja mindezt, láthatóan nem izgatja túl mélyen a másik fájdalma. Igazából észre sem veszi, mennyire hagyja mindezt látszódni, de az azért megnyugtató, hogy a lánynak nem szúr szemet, mennyire nem itt járt az elmúlt egy-két pillanat során. Az tényleg kínos lenne. De igazából nem tehet róla... De erről nem akar beszélni, és nem is fog. Ez is olyan részlete a történetnek, amely nem tartozik a lányra. Ez nem egy érzelmes, romantikus együttlét, ez még csak, hogy nem is barátság: abszolút nem várhatja senki, hogy gondolatairól, érzéseiről beszéljen, nyíltan, őszintén. Nem fog, és ez csak egy dolog. De igazság szerint ez többnyire nem is igen zavarja a legtöbbeket. Egy részüknek fel sem tűnik ez a tény, míg a többieknek talán feltűnik, de csak nagyon kevesen teszik szóvá: és őt olyankor sem hatja meg. Persze, mond valamit, hol ezt, hol azt, amit épp kell. Egyébként érti ő a célzást, ujjai némi ténfergés után bár, de visszatérnek a lány csiklójához, s ott ismét elidőzik egy kicsit, közben a mozgás ütemét épp megtartja, szinte nem is változtat semmin, az iram ugyan még mindig hol lassabb, hol gyorsabb. Ezt csak a lány közbeavatkozása szakítja meg, de nem tiltakozik, engedelmesen suhan belé tövig ismét, egy kis ideig el is időzik ott, körkörös mozdulatot téve - egy nyögés jelzi, hogy neki ez egyébiránt elnyeri tetszését, ha a lánynak netán nem is -, majd távolodik el picit, épp annyira, hogy azért ne essen ki a lányból, túl jó neki ott ahhoz. Megrezzen mindenesetre, ahogy a lány hozzáér a korábbi harapás helyéhez, talán még egy apró fintor is átszalad arcán, bár a lány ebben a pózban ezt nem láthatja, így számára más nem jelzi, hogy érzékeny lenne a pont - de még így is sejthető, azért megérezte ő ezt, jobban, semmint ahogyan azt akkor és ott kimutatta. De ahogy a lány tovasuhan a nyakára, jóleső sóhajt hallat: igen, így sokkalta jobb.
Számítottam rá, hogy fájni fog, ez már csak természetes, de ahogy Piton hirtelen hatol belém teljes hosszával, mégse tudom magamban tartani a kiáltást, mely igen, akár sikolynak is felér, és ez után harapok hirtelen bele vállába. Annyira kellemetlen, annyira fáj odalent, hogy szívem szerint kidobnám őt onnan – na nem mintha lehetséges lenne -, de tudom, hogy ezt ki kell bírni, ez a szükséges rossz, idővel jobb lesz és én is élvezni fogom, elvileg így kell ennek lennie. Látom a másikon, hogy őt egyáltalán nem hatja meg fájdalmam, csak a harapásra remeg meg némileg, de szó nem hagyja el ajkát, aminek én jelen pillanatban nagyon is örülök. Próbálom összeszedni magam, így némi idő után jelzem csak Piton számára, hogy ki fogom bírni, haladhatunk tovább. Mivel a saját gondommal voltam elfoglalva, így nem vettem észre azt, hogy ő esetleg máshol járna, ebben a helyzetben furcsa is lenne ezt elképzelnem, így talán jobb is, hogy most mindez nem kerül terítékre, de a csók az annál inkább. Hosszan csókolom, ölelem őt, miközben még mindig érzem, hogy nem mozdul, de ahogy a csók lassan lezárul, úgy a mozgás is beindul, mely halk szisszenést vált ki belőlem, de ez után próbálok elhallgatni, nem jelezni azt, hogy fáj, pedig nem kellemes érzés, még mindig nem. Mikor lesz már jobb végre? Picit még mindig feszült vagyok, ez pedig egész testemen érezhető, nem tudok úgy ellazulni, hogy közben fájdalmat érzek pont azon a ponton, ahol egy nő a legsebezhetőbb, de az újabb csók picit kikapcsol. Ez most lágy, jól eső, igazán kellemes, így belefeledkezem, miközben tovább mozog, majd amikor jön a simítás, finoman kiráz a hideg az oldalamnál. A hátam és az oldalam nagyon érzékeny, ahogy alhasam is, jól esik a simogatás, nagyon is jól, majd amikor csiklómra tér rá, egy mélyről jövő sóhajt is hallatok. Fincsi és a fájdalom is kezd kevésbé erős lenni, mintha jobb lenne, és Piton is érezheti, hogy némileg nedvesebb vagyok, a nyugtatás használt, így a szűk járat is egy picikét tágul, de még így se nagyon, csak annyira, hogy nekem se fájjon igazán, de még mindig nagyon kellemes élményeket rejt. Lassan lábaimat megemelem, csak finoman, óvatosan, majd átkarolom velük a férfi testét, így húzom magamhoz, ismét mélyre, majd engedem ki, tehát próbálok beszállni én is a játékba, miközben ajkam most már bocsánatkérő puszikat hint a megharapott felületre, ez után pedig csókjaim már nyakára térnek át. Kezd egyre kevésbé fájni, kezdem talán megszokni az érzést.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Piton & Astrid 2014-10-28, 02:41
Piton & Astrid
Könnyed erdei séta
18+
Ő pontosan tudja, hogy milyen érzés lesz, ha a lányba kerül. Mármint, hogy neki milyen érzés lesz, hogy a lánynak milyen, arról fogalma sincs, de nem az ő ügye. Ez nem szerelem, ez nem egy mély érzelmekre épülő románc, ez csupán a másik fél kihasználása - érzelmileg és fizikailag -, és nem több. Foglalkoztatja, hogy a másiknak milyen, de épp csak annyira, amennyire muszáj ahhoz, hogy az ne akarjon felállni és elsétálni, örökre. Amolyan kényszerű minimum ez, amit ő mindig igyekszik be-, és megtartani. Gyengédséget várni el tőle? Nettó baromság. Megmondta jó előre, hogy felesleges. Ő nem az a fajta, aki gyengéd és érzelmes. Ő játszik csak a lányokkal, elvesz, de nem ad. Játékként mozgatja őket, és félrehajintja, ha megunta, hogy aztán újra elővegye, ha épp úgy alakul kénye-kedve. Néha úgy alakul, néha nem. Akárhogyan is, itt és most nem finomkodik túlzottan. A lány kiáltása, mintegy sikolya meglepi, valahol még tán tetszik is neki... Nem, nem. Az a múlt, gyorsan száműzi a gondolatot, helyette csak megrezzen, végigremeg egész testében, ahogy megérzi a harapást. Nem tiltakozik mégse, a helyzet sok régi képet hív elő belőle... Melyek közt elveszni látszik egy hosszú pillanatra. Nem látja a vért, de érzi, szinte biztos benne, hogy van. A fogak persze nyomot hagynak majd, ha ugyan vért nem fakaszt, de nem reagálja le: még csak fel se szisszen. A lány szavai azok, amik kibillentik ebből az állapotból, mintha hirtelen visszatérne az élet a tekintetébe, és maga mögé sepri a régmúltat, mint megannyi emlék sötét árnyát. Ma nem... Most nem foglalkozhat velük. A csókot viszonozza, de nem moccan meg azonnal, hiába a biztatás, csak a csók végefelé moccan meg, egyelőre egy lassú, könnyed és nyugodt tempót vesz fel, stabil ütem, stabil iram jellemzi. Lendületes, de nem kapkodó vagy durva, igyekszik ő figyelmes lenni, a maga módján. Legközelebb már jobb lesz, no. De most - most ez van. Így lesz, neki így lesz jó. A másik meg szokja meg, most ez van. Örüljön, hogy nem durva - mert hát, lehetne az. Örüljön, hogy nem hágták meg hármasban a susnyában, válogatott rémtettekkel kedveskedve. Na persze - reá még vár az a kaland is, de az most olyannyira háttérbe szorult elméjében, hogy igazából eszébe sem jut. Majd fog, előbb-utóbb, és talán nem lesz felhőtlenül boldog... Akárhogy is, a csók befejeztével ad még egyet - ez most lágyabb, mintegy nyugtató jellegű. Szabad karjának ujjai közben végigsimítanak a lány oldalán, itt-ott elidőzik, de szinte véletlenszerű pontokon: keresgéli, hol vannak olyan pontok, melyek elnyerik a lány tetszését, melyek erőteljesebben hatnak rá, mint a többi: nem a melleire, vagy csiklójára kíváncsi, hanem bármi másra. Na persze, végeredménytől függetlenül is lentebb suhan eztán, s párszor végigsimít a lány csiklóján is, de utána vonul is tovább.
Egy pillanatra se zavar Piton csókja, az, ahogy kapom, tőle nem is vártam mást, nem is akarok mást. Én nekem megfelel ő úgy, ahogy van, legalábbis egyelőre, ezt pedig már tudattam vele, ahogy azt is, hogy többet érdemel. Igen, engem megérdemel, nem tudom még én se, hogy miért, de így érzem, hogy a csókom is olyan, amilyenre vágyhat, szintén nem gyengéd, hanem benne van minden akarás, minden remény, amit az éjszakához fűzök és tuti, hogy nem fogok csalódni. És hogy mit várok el a szexben? Eleinte persze gyengédséget, de utána nem kifejezetten, de még egyelőre fogalmam sincs, hogy milyen érzés is lesz, ha belém kerül, de talán itt az ideje annak, hogy mindez megtörténjen. Akarom, ennél jobban már nem tudnám a tudtára adni, így amikor ujjai kicsúsznak belőlem, csak halkan nyögök fel hirtelen, majd hallom meg a választ is, mely mosolyt csal csinos arcomra. Úgy érzem, hogy felkészültem, tényleg úgy gondolom, hogy nem lesz baj, így amikor megérzem péniszét odalent, ösztönösen mozdulok picit én is, hogy jobban hozzá dörgölőzhessem. Fogalmam sincs, hogy milyen érzés lesz, egyelőre nem tudom, de türelmesen várok. Minden olyan lassúnak tűnik, az összes idegszálam arra vár, hogy belém hatoljon a másik, így amikor bepillantást nyer, csak némileg megfeszülök, majd halkan szusszanok és Piton szemeibe nézek, kezeimmel pedig még mindig őt ölelem. Csak nyugalom Astrid, nem lesz semmi gond, nem fog annyira fájni… Nem segít túl sokat saját magam nyugtatgatása, mivel Piton nem vár tovább, nem halad lassan, fokozatosan, ahogy azt gondoltam, hanem egy erős lökéssel kerül be, melytől egy hangosabb kiáltás hagyja el ajkamat, de ahogy észbe kapok, már rá is harapok a férfi vállára. Nem akarom azt, hogy gyengének tartson, mégis, hangosan szuszogok, miközben nagyon erősen szorítom őt, odalent pedig némi vér is az ágyneműre folyik. Bennem van, érzem, ahogy körbeölelem, ahogy szinte szét akar szakítani hirtelen, olyan nagy… és fájdalmas és egy picit se jó érzés. Azt mondják, hogy a szex kellemes, akkor miért fáj ennyire és meddig fog fájni? Végül lassan eleresztem fogaimmal a férfi vállát és fejemet nyakához fúrom, úgy veszek nagy levegőket. - Bírom… - nyögöm ki halkan és bár nem éppen kéjesen hangzik ez tőlem, inkább fájdalmasan, de tényleg bírni fogom, bírnom kell. Nem azért vállaltam ezt az egészet, hogy aztán csak itt feküdjek és ne merjem folytatni, így kezeim végigsimítanak a férfi hátán, majd határozottan markolok rá a fenekére, utalva rá, hogy ideje mozognia. De hogy a fájdalomról némileg elvonja a figyelmemet, szükségem van még valamire: a csókjára. Ajkam tehát megkeresi a másikét és hosszan, most némileg érzékibben csókolom őt, és így várom, hogy elkezdje a mozgását, mely biztosan fájni fog még az első lökéseknél, de csak tágulok majd. Most is mintha egy picit jobb lenne, hiszen odabent a férfi péniszére simulok és úgy szorítom, mintha soha se akarnám kiengedni onnan. Jó helyen van ő ott, nagyon is. El se hiszem, hogy mindez megtörtént, hogy Piton tényleg… tényleg megtette, hogy én vele lehetek először együtt, és hogy mostantól már nem számítok szűznek. De az első együttlét még éppen csak most kezdődött el, így némileg izgatott vagyok, hogy mit várhatok, de azt tudom, hogy nem fogok csalódni.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Piton & Astrid 2014-10-28, 00:58
Piton & Astrid
Könnyed erdei séta
18+
Nem is panaszkodik - s, ha lesz is nyoma, majd eltünteti. Nem hatja meg az efféle külsőségesség, igazából, kapott már ennél sokkalta rosszabbat is, igaz, azt nem is élvezte különösebben. De hát, ilyen az élet, nem mindig az jön, amire az ember vágyik, aminek örül, de... Most épp az van soron. S épp érzi, vagy legalábbis érezni véli, hogy a lánynak már így is okoz némi fájdalmat, de úgy dönt, ennél tapintatosabb nem lehetne úgysem. Talán épp lehetne, de az már nem ő volna: ez a maximum, amit ő adni tud, és hajlandó. Aki őt akarja, az megszenved érte, ha kell, na. Milyen drámai. Azért talán kevesen szenvednének érte ténylegesen. A lánynak talán muszáj lesz, de épp nem sokáig... Remélhetőleg. S, ami a csókját illeti? Ő nem lágy, vagy óvatos, ő nem tini, aki próbálkozik, keresgéli a határokat, vagy, hogy egyáltalán hogy jó neki, a másiknak - ő pontosan tudja, neki mi a jó, és ezt meg is követeli. Ő nem tanít, vezet, hanem elvár és követel, nem gyengéd, hanem vad, szinte durva.Habár, hogy másban is ilyen lesz-e...? Nemrég mást ígért, alighanem még emlékszik erre a momentumra, remélhetőleg legalábbis. A nadrág leszedésében igyekszik ő együttműködni, de van, amit nem hagy félbe holmi alsónadrágok miatt. Nem olyan fontos az - neki legalábbis, meg hát, had küzdjön meg vele a lány, legalább csinál valami hasznosat. S, ha érzékeli is eztán a lány meglepettségét, ő sem teszi szóvá - magában jót derül rajta, habár lehet, csak a szinte állandósuló pironkodáson mulat. Na nem nagyon, az igazi szórakozás még odébb van, de nem sokkal. Ujjai eltávot vesznek a lányból, hogy helyet hagyjon valami másnak a lány szavai nyomán. Közelebb siklik hát a lányhoz, most már határozott céllal: elég volt az időhúzásból, ideje rátérni a főfogásra. - Én is. - feleli, de épp csak azért, hogy a lány realizálja, ideje felkészülnie. Pénisze először csak hozzásimul a lányhoz, végigsimul rajta, egy-kétszer is tán, mást nem, had szokja az érintését, majd megcélozza a bejáratot. Először csak lassan, finoman "kopogtat" be, s furakodik be valamelyest, de ha már bizonyos, hogy jó irányban van, és innen már csak egyfelé mehet, akkor határozottan mozdul csípője, s suhan egyre mélyebbre: nem akar lassúzni, és elhúzni a fájdalmat, minden egyes centinél elidőzve, aprólékosan adagolva a szenvedést. Határozott és gyors, eztán viszont megpihen, úgymond, hagyva leülepedési időt a sokknak, vagy aminek épp kell. Ő maga elégedetten szusszant, nyög fel, az kétségtelen, hogy neki semminemű fájdalma nincs, mindenesetre... Sőt. Ő nagyon is jól érzi magát, már, ha semmi sem állta útját, persze: tényleg nagyon szűk és sokkalta jobb érzést ad, mint a korábbi lányok többsége.
Azért nem vagyok egy vadmacska – legalábbis egyelőre még nem -, így nem túl valószínű, hogy komoly sérüléseket fogok magam után hagyni. Az persze lehetséges, hogy látszani fognak – sőt tuti -, de ez kibírható igazán egy olyan férfinak, aki már ennyi mindent átélt. Nem a fájdalom okozása a cél, csak talán minimálisan, most az élvezeteké a főszerep, melybe szeretnék egyre jobban elmerülni. Bár eleinte fáj, amikor a másik ujjával is belém hatol, de hamarosan a vágy tovább fokozza bennem az élvezetet, mint a kellemetlenséget, csókja pedig tovább fűszerezi mindezt. Akarom őt, oly nagyon és mivel nem utasítja el a csókot, így hosszan viszonzom azt, ugyanolyan vad szenvedéllyel, ahogy azt kapom. Oh, nem zavar engem a durva csók, egyáltalán nem, olyan ez, mintha mindig is erre vágytam volna. Még soha, senkitől se kaptam ilyesmit, akikkel eddig csókolóztam, mind gyengédek, lágyak voltak, de Piton… ő túltesz rajtuk, méghozzá ezerszer. Annyira élvezem, annyira jó a csókja és odalent ujjai játéka, hogy egyre inkább kezdek készen állni a behatolásra, arra, hogy egyesüljünk, éppen ezért is próbálom meg leszedni a nadrágját, ami azért picit nehéz így, hogy nem távolodik el belőlem, de megoldjuk a dolgot, így nemsokára az alsó oda kerül, ahova éppen akar, most már engem se érdekel a ruha helyzeti kérdése. Kezemmel próbálok most magabiztosnak tűnni, úgy érintem meg Piton férfiasságát, mellyel lassan játszadozni, ismerkedni kezdek. Ahogy viszont mozdul felém, úgy találkozunk odalent, némileg elpirulok ugyan, de valahogy… valahogy egyre inkább vonz a közelsége, hogy a magáévá tegyen, csak az övé legyek. A nyögések éppen elég bizonyítékok arra, hogy bár még tapasztalatlan vagyok, mégis, Pitonnak nagyon is tetszik a játékom, bár az a kis nedv meglepetésszerűen ér. Nem tudom, hogy miként működik ez a férfiaknál, de nem adok neki hangot és nem is mutatom ki meglepettségemet, inkább csak kissé hangosabban nyögök fel én magam is, amikor a tempó gyorsul és ismét érzek némi fájdalmat, de ez nemsokára ismét háttérbe szorul, amikor Piton ajka vállamat, majd nyakamat találja meg. Kit érdekel, ha nyoma lesz az éjszakának? Jelenleg semmi más nem érdekel, fejem arrébb is billentem, mivel imádom, hogyha a nyakamat csókolja, így most már egyre inkább készen állok és végül eleresztem odalent. - Akarlak! – határozottan hangzik ez az egy szó, de tényleg ezt érzem, akarom őt, nagyon, de nagyon, így magamhoz szorítom testét és ha hozzá tudok férni, akkor most én harapom meg az ő nyakát, most már én magam se figyelve a mértékre, se arra, hogy esetleg fájdalmat okozhatok vele. Nyoma lesz? Majd eltünteti, felnőtt varázsló, aki képes gyógyító bájitalokat is csinálni, talán itthon is tart… biztos vagyok benne, hogy nem fog magán észrevehető nyomot hagyni, nem kockáztatná azt meg, nem akarna kérdéseket.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Piton & Astrid 2014-10-27, 23:13
Piton & Astrid
Könnyed erdei séta
18+
Csakugyan, ő nem tiltakozik egyelőre semmi ellen. Talán másnap zavarná, ha komoly nyomok maradnának a hátán, de igazából... Egyfelől, senki se látja, másfelől, el tudja tüntetni, ez azért nem akkora kihívás. Így még az se izgatja, ha esetleg nyoma marad. Illetve, izgatni talán épp izgatja, de ez egy másik kérdés, zavarni bizonyos, hogy nem zavarja. S épp érzi a remegést is, a hangtalan tiltakozást, de nem foglalkozik vele: célirányosan mozgatja ujjait, s igyekszik tágítani a lányt, némi helyet csinálna magának: mert bizony, ő ide be kíván férni, ha nem is ököllel, de legalábbis a farkával mindenképp. Még ma. Sőt, minél hamarabb. Ajkai engedelmesen suhannak fel a lányéhoz, vad, szinte durva és követelőző ez a csókja most, szinte érezhetővé téve, hogy bár türelmes és tapintatos, ahogyan ígérte, azért a háttérből nem tűnt el az célirányosság, az a vágy, ami már a kezdetekben is mozgatta. A kérdésre persze, ennek megfelelően igenlő választ ad, s hagyja, hogy a lány megküzdjön az alsóval, s ha elég lentre kerül, akkor pedig - ha kell, másik lábának segítségével ugyan, de - kilép belőle. Valóban nincs rá most szüksége. Felnyög, ahogyan eztán a lány ujjai rásimulnak férfiasságára, kicsit moccan is csípője a lány irányába, ösztönszerűen: ő sem tud azért olyan nyugton, egy helyben maradni, úgy tűnik. Vagy csak nem akar... Akárhogy is, de igen: így jó... Ezt el tudná épp viselni, s ezt jelzi, hogy néha további sóhajok, nyögések szakadnak fel belőle. Ami az előkészítést illeti, nem nagyon kell erőlködni, hogy némi előváladékot kicsikarjon belőle. Ujjai szinte akaratlanul váltanak gyorsabb tempóra eközben, tán neki fel sem tűnik, ajkai pedig a lány nyakát találják meg: végignyal vállán, majd az említett nyakra suhan, belecsókol, majd harap. Meglehet, ennek is marad nyoma, nincsenek aggályai, hogy esetleg a lány nem örülne, ha kiszívnák a nyakát. Így járt.
Sokkal kényelmesebb érzés az estét az ágyban folytatni, viszont mégis zavarbaejtő is egyben, hiszen még soha se voltam ilyen helyzetben egy férfival se. Mindenesetre most kiélvezem a helyzetet, azt, hogy Pitonnal lehetek, mely számomra felér egy álommal is és csak remélni merem, hogy ez az álom később is folytatódni fog. Élvezem hát kényeztetését, nem állítom le egy pillanatra se, eszem ágában sincs és a feszültségem is egyre inkább oldódik és szépen lassan átadom magam a férfinak, testem úgy mozdul, ahogy kényezteti, mintha csak egy hangszeren játszana, légzésem egyre sűrűbb, sóhajaim gyakoribbak, szívem pedig ki akar szakadni a helyéről. Élvezem, oh, de még mennyire, ezt pedig karmolásaim is jelzik a másik számára, mely érzem, hogy milyen hatást vált ki belőle. Valamiért ösztönösen tudom, hogy nem fogja zavarni e tettem, nem fog kiakadni rajta vagy fennakadni, egyáltalán nem, és úgy tűnik, hogy ezt nagyon is jól gondoltam, így elmosolyodva folytatom ténykedésemet, miközben az a bizonyos ujj becsusszan szűk résembe. Kissé felnyögök, de most már a fájdalmat kevésbé érzem, egyszerűen még furcsa, új ez az érzés, de mivel tovább kényeztet másik ujjával, így a fájdalom hamar semmissé lesz, háttérbe szorul. Ahogy viszont az elsőt a második ujj is követi, kissé megfeszülök, hiszen még mindig szűk vagyok, de most már be fog jutni a férfi, így remeg meg cseppet lábam, mivel most már azért érzem, hogy némileg fáj. De túl kell esnem ezen, muszáj, hiszen nemsokára valami sokkal nagyobb fog belém kerülni, így próbálok lazítani ismét lábaimon, és nemsokára a gyönyör veszi át ismét a főszerepet, én pedig szavakkal is a másik tudtára adom, hogy jól esik az, amit és ahogy csinál. Nem áll le, egyre tovább folytatja, én pedig vele együtt kezdek még inkább beindulni, így végül megpróbálom finoman feljebb húzni Pitont, hogy ajkam az övére találhasson, miközben szabad lábammal is átölelem őt, kezeim pedig a rajta maradt alsó szélével játszadoznak. - Nem veszed le? – kérdezek rá halkan, incselkedve, miközben ajkam is oly száraz már, csókjára éhezem, ahogy további érintéseire is, így ha engedi, hogy az alsó lekerüljön, akkor kezeimmel és lábammal valahogy leügyeskedem majd azt róla, arra már nincs szükség. Félek még mindig valamilyen szinten, hiszen számomra ez lesz az első, de… de úgy érzem, hogy kellően felkészültem, hogy tökéletes partnerem ebben a másik. Jobb kezem tehát lejjebb csusszan és most meglepően bátran kezdek el ismerkedni Piton férfiasságával, így izgatva fel még jobban a másikat, készítve fel az együttlétre. Panaszra tehát remélhetőleg nem lehet oka, mert bár szűz vagyok, azért igyekszem feltalálni magam és hasonló örömöket okozni a másiknak.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Piton & Astrid 2014-10-27, 22:30
Piton & Astrid
Könnyed erdei séta
18+
Hallgatás - bölcs döntés. Nincs szükség szavakra, további magyarázatokra. Hiszen mondta már korábban, üres magyarázkodások, nincs rájuk szüksége. Ő azt komolyan is gondolta, feltehetőleg, habár nála előfordulhat, hogy csupán azért mondta, hogy szavaival leszúrhassa egyik tanítványát. Akármi legyen is az igazság, itt és most akkor sem kíván további szócséplést folytatni az ügyről. Megtörtént - egyszer. Többet nem fog, mert ő nem tűri az elutasítást. De egyelőre nem is kell, más téren legalábbis... Halk sóhaj hagyja el ajkait, ahogyan a lány enyhén megmozdítja csípőjét, és hozzádörgölőzik. Ezt akarja - sőt, igazából jóval többet. Így talán nem is meglepő, hogy márpedig ahogy a lány megfordul, és hátsója simul hozzá, nos, az bármily röpke pillanatig tartson is, majdnem komoly félreértésbe fullad... De még épp idejében lép el, hogy a férfi ne lépjen. Mármint, éppenséggel így is lép, hiszen követi a lányt. És, ami őt illeti, őt inkább zavarja, hogy egy ruhadarab még köztük áll, de egyelőre nem tesz ez ellen. Most még elvan így is, meg aztán, ha igazán úgy akarja, akkor akár úgy is megoldja a dolgokat, hogy egyáltalán nem veszi le az alsót. Remek találmány ez... De egyelőre nem foglalkozik vele. Elégedetten veszi tudomásul, hogy a lány a lábai közé ereszti, így esik hát neki tetteinek, melyeket zavartalanul folytat, míg meg nem érzi a "karmokat". Ahogy a körmök végigkarmolnak hátán, kicsit megrezzen, megborzong, de nem tiltakozik a legkevésbé sem, mondhatni, eltűri. Sőt, igazából megkockáztatható, hogy élvezi is: alighanem az egyik egyetlen olyan helyzet, amelyben eltűri, hogy bárki is fizikailag "kárt okozzon" neki, sőt mi több, még tetszik is neki a dolog, erre utal kellemes borzongása. Akárhogyan is legyen, az bizonyos, hogy mindezt felhívásként értelmezi: a korábbiból tanulva most csak egy ujja - a mutatóujja -, mi besuhan a lányba, különösebb előjel, figyelmeztetés nélkül, s ezúttal már kifejezetten célirányos: előkészíti a terepet a második számára. Hüvelykujja a csiklója környékén marad, időnként végigsimítva rajta: bal keze, nem a legügyesebb, de magabiztos, tudja, mit csinál. S, ha késznek érzi a terepet, hát behatol a második ujj is, a középső. Egyelőre viszonylag lassú, de magabiztos, ütemes mozgást produkál, mondhatni, felfedezi a leányt belülről: s bár az üteme nagyjából állandó, az iram azért néha kileng, hol lassul, hol némileg gyorsul, de igazán gyorsba nem csap át. A szavakra nem felel, csupán elégedetten veszi tudomásul, egyelőre nem hagyja el ajkaival a fiatal nő melleit. Jó neki ott, tulajdonképpen. S a lány ficergését is jó jelnek veszi, de úgy dönt, egyelőre nem lép többet: kivár, s ezt csak apró jelzésnek könyveli el. Apró, de szükséges jelzésnek, persze. Igazság szerint persze efféle jeleket ő is közöl: szívverése felgyorsult, ezzel együtt a testhőmérséklete is megemelkedett, a levegőt is gyorsabban veszi, mint szokta, holott rá ez a legritkább esetekben, ha jellemző: őt aztán nemigen látni így...
Örülök neki, hogy végül sikerül normálisan tisztáznunk kettőnk között ezt az egészet, hogy Piton nem akarja mindenképpen azt, hogy mindezt máris megtegyem, szerintem nem lennék képes rá, egyszerűen képtelenségnek tartom. A jövőben persze ez még változhat, de most most van, ráérünk azzal később foglalkozni. Visszamegyek hozzá, testem az övéhez simul, amikor magához húz, úgy pillantok fel rá és ekkor hallom meg, hogy mit értett másként. Csak aprót biccentek, nem fűzök hozzá több kommentárt, inkább csak lehunyom szemeimet és élvezem a csókját, melyre most igazán szükségem van, ahogy simításaira is. Jól esik, oh de még mennyire jól, egyik lábam feljebb is emelem és most már nem hoz zavarba az, hogy magához ránt, legalábbis eleinte, de ahogy megérzem keményedő férfiasságát, úgy már azért megjelennek az édes kis pírfoltok. Szemeim kinyitom, úgy pillantok fel rá, majd egy játékos mosollyal mozgatom meg csípőmet, így némileg hozzá is dörgölőzöm most a férfihez, de persze sokat segít, hogy ott van még az a ruhadarab közöttünk, így én is bátrabb vagyok. Mégse hagyom sokáig meg ezt a pózt magunknak, idejét látom most már az ágyra térni, így lassan engedem le lábam, majd miután hátat fordítok a férfinek, játékosan dőlök hozzá fenekemmel, de nem túl sokáig, inkább nem. Jobb elkerülni a félreértéseket, így hát az ágy felé indulok, majd amikor odaérek, pillanatok alatt mászom fel, lábaim pedig összébb zárom, azért nem mutogatnám csak így magam, hiszen a férfival ellentétben én rajtam nincs már semmi. Piton szinte azonnal követ, így mikor sikerül megtámaszkodnom, akkor érzem meg a finom tolást, így engedelmesen fekszem el, majd amikor érzékelem, hogy lábaim közé szeretne részben feküdni, lassan széjjelebb nyitom őket, nem ellenkezve. Miért tennék mást, ha én is erre vágyom? Egyszerűen csak még mindig félek, nem tudok teljesen ellazulni egyelőre, és kissé meg is remegek, amikor odalent érint meg. Halk sóhaj szökik ki ajkaim közül, majd végül megpróbálok ellazulni, ahogy ő is mondta, nem kéne merevnek maradnom, feszültnek, így szemeim lecsukom, ő pedig már melleimet veszi birtokba, finoman kényezteti testemet ajkával és ujjaival, én pedig lassan simítok végig oldalán, majd pedig hátán is, ahogy pedig telik a idő, odalent is lassan nedvesedek, melleim pedig már keményen vágyják a további támadást és kellemesen fel is nyögök, amikor némi harapást érzek. Körmeimet most a férfi hátába mélyeztem, nem törődöm azzal, hogy esetleg nyomot hagyok rajta, a vágy ennél erősebb, így ismét megremegek a finom játéktól, majd újabb karmolás következik. Annyira finom, csak abba ne hagyja, ne, még csak véletlenül se. A levegőt is egyre szaporábban veszem, miközben picit mozgolódok a másik alatt, nehéz egy helyben, teljesen nyugton maradni, mellkasomat is jobban kiemelem, hogy még jobban hozzám férjen, már ha lehet még jobban. - Ez annyira finom… - suttogom, hiszen nincs értelme hangosabban beszélni, majd végül egyik kezemmel a fekete tincsekbe túrok. Még akarok belőle, de ő tudja a tempót, hogy miként kell haladni, ő volt már nővel, így eszem ágában sincs átvenni az irányítást, inkább csak szabad kezemmel ismét karmolok, ami akár jelzés is lehet a férfinak, hogy nem zavar, ha esetleg picit ő is durvább lesz velem. Sőt, nagyon is vágyom arra, hogy játszadozzon velem.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Piton & Astrid 2014-10-27, 21:21
Piton & Astrid
Könnyed erdei séta
18+
Egy ideig kicsit bizonytalan, de aztán megszólal, s elhangzanak a korább említett mondatok. Már nem akar megállni, még akkor sem, ha talán jól tenné... Nem szokott ilyen lányokkal kezdeni, de valahol mindent el kell kezdeni, és miért is ne próbálna ki mindent? Ennek is megvan a maga varázsa, és ő nem fogja hagyni, hogy mindez kicsússzon a kezei közül egy rosszul megválasztott lépés miatt. Talán most még rosszul megválasztott, de... Ó, fog ez a lány még furulyázni, de még hogy. Ő maga fog könyörögni érte, úgy ám... Ha ma nem, hát legközelebb. Habár épp elérhetné, hogy még ma eljöjjön e pillanat, hiszen valóban nem csak azt veszi észre, ha a képébe hazudnak... Valóban vannak még képességei, de nem: ma nem kíván effélével élni. Az ilyesmiknek meglehet a következménye, és alapvetően sokkalta érdekesebb mindenféle egyéb beavatkozás nélkül manipulálni az embereket. Ez érdekessé teszi az életet, és meg is éri: ezzel lehet fejlődni, végső soron. Na persze, az efféle apró játékok már nem jelentenek neki fejlődést, előrelépést, inkább csak egyfajta szinten tartást, laza kikapcsolódást. De az is kell. Ráadásul ez duplán jó lehet, hiszen a siker kecsegtet még valamivel... S, hogy nem küldi el a lányt a fenébe? Sok eset lenne, amikor megtenné. Most... Talán kicsit ki is van már éhezve, noha mindig van egy-két játékszere, a szünetek sokszor magányosan telnek. Nem, mintha ne tudna magának szerezni valakit, de nem fecsérli erre az idejét. Vannak pillanatok, amik fontosabb dolgokkal mennek el, és az idő úgy suhan tova, mintha nem is lett volna. Ellenben ez a mostani pillanat, ez nagyon is itt van... - Én pedig úgy értelmeztem, hogy nem háltál még férfival... - hagyja rá, megnyomva kicsit a megfelelő szavakat, éreztetve, hogy hol is rejlik a hiba a rendszerben. De eztán nem fecsérel több szót a jelenetre, érdektelenné válik számára az egész. Meg aztán a csók egyébként is félbeszakítaná mondandóját, vagy épp mondandója a csókot, de alapjaiban véve kevés dolog van, amit most közölni kívánna. Na persze, valahol tudata mélyén akad egykét apróság, amit meg akar jegyezni - sőt, meg is fog, ha eljön az ideje, de alighanem csak az után, hogy az aktuális "feladattal" végeztek. Addig csak tovább rombolná ezekkel a pillanatot, de nem csak a lány, de önmaga számára is. Ezek olyannyira tudata hátterébe szorulnak így hát, jobbára, hogy ugyan épp tisztában van velük, de egyáltalán nem alkotják pillanatnyi gondolatainak szerves részét. Végső soron ez nem meglepő, a vér másfelé vonul most, semmint az agyába tolulna, gondolatait serkentve... Ahogyan a lány megemeli enyhén a lábát, nem túl erősen, de belemar lábába, s közelebb rántja magához, ágyékát teljesen hozzásimítva ama ponthoz - még, ha csak alsón keresztül is -, ahova még ma bebocsátást remél... De a lány félbeszakítja mindezt. Ahogy a lány hátsója simul hozzá, szinte ösztönösen nyúlna utána, sőt, nem csak utánanyúlna, de tenne ő rengeteg mindent eme szituációban, helyzetben, de mégis hagyja, hogy a lány elsomfordáljon: na nem engedi túl messzire magától, nem vár különszámot, főleg nem az előző jelenet után, így szinte azonnal reagál, és követi a lányt. Megáll hát a lány felett, majd csak finoman az ágyra "nyomja", feküdjön csak el szépen, persze úgy, hogy ő kerülhessen felülre, már, ha a lány nem tiltakozik. Ha ez megtörténhet, hát csakugyan, egyik lába a lány lábai közé suhan, míg másik kívülről - mondjuk saját szemszögéből nézve balról - határolja le azt, ajkai közben a lányét keresik. Balja a lány lába közé suhan, célirányosan, most már nem húzza az időt. Végigsimít rajta kívülről azért, többször is, egyelőre úgy tűnhet, meg is marad egy ideig még itt, kívülről dörömbölve bebocsátásért. Jobbján megtámaszkodik a lány mellett valahol az ágyon, ajkai a lány egyik mellét veszik most célba, de nem akad meg a bimbónál, az egésszel foglalkozik: végignyalja, néha esetleg finoman ráharapva. S tán, ha megunta, áttér a másikra is, hiszen no, az se maradjék ki a jóból... Az ő lelkesedése, mondhatni, töretlen.
Én tényleg igyekszem, úgy érzem, hogy nagyon is engedek mindent, amit szeretne, de van egy határ, legalábbis még van, ami túl gyors, túl sok így első alkalomra. Ahogy tehát Piton kimondja azt a bizonyos szót, nem kicsit jövök zavarba és kezdek el aggodalmaskodni, mert ha máris ilyet vár el tőlem… hát nem tudom. Nekem ez így tényleg nem megy, így elhangzanak a kérdések, miközben hirtelen kelek fel és lépek el tőle, félénken, zavart pofival. Na azért nem megyek túl messzire, de érezhetően magyarázatot várok, akármit, mert ez így nem jó, egyáltalán nem. Tudnia kell azt, hogy vele haladtam eddig a legtovább, éreznie kell rajtam és úgy érzem, hogy talán mostanság világosodik meg igazán, miközben én még mindig picit aggodalmas tekintettel lépek vissza hozzá, mintha minimum az előbb meg akart volna kínozni engem. Pedig szó se volt ilyesmiről, de hát egy szűz lánytól mit vár? Visszalépek tehát hozzá, ő pedig számomra meglepő módon húz magához és ölel át érezhetően, így én se kezdek még játékba vele, csak kezeimmel átölelem derekát, majd úgy bújok hozzá teljes testemmel, szemeim pedig a másik szemeibe mélyednek, így várom hát válaszát. Ahogy elnézést kér, most sikerül meglepnie, nem számítottam ilyen kedves szavakra, igazából azt hittem, hogy le fog majd hordani és elküld melegebb éghajlatra, távol magától és ennyiben hagyja ezt az estét, de talán tényleg érdeklem annyira, hogy ezt ne tegye most meg velem. - Pedig én megmondtam, hogy az vagyok. – ismerem be halkan, miközben simítása jól esik, nem is kicsit, nyugtatólag hat, ahogy az is, hogy megpróbál figyelmes lenni velem szemben. Csak egy aprót biccentek arra, amit mond, és bár érzem, hogy igaza van, mégis… valamiért én máshogy gondolom. Én vele akarom az elsőt, most már egyre jobban, tehát nem fogok elmenekülni, egyszerűen nem akarok. - Köszönöm! – lehelem halkan a szavakat, amikor befejezzük a beszélgetést, majd szemeim lehunyva élvezem a nyakamat ért támadást, melytől kellemes remegés fut végig a testemen és az aprócska libabőrök is arra utalnak, hogy nagyon is reagál testem Piton érintésére, majd pedig ahogy ajkamhoz ér, mindenféle ellenkezés nélkül viszonzom csókját hosszan, szinte beleolvadva és hirtelen távolinak tűnik az előbbi jelenet. Csak még közelebb bújok hozzá, már ha ez lehetséges, miközben ő fenekembe mar, ennek hála pedig jobb lábam kissé feljebb emelem, végigsimítva vele a másik lábán, így mutatva ki, hogy egyáltalán nem bántam az erősebb fogást. A combommal való játszadozást viszont félbeszakítom, leteszem lábam a földre, majd huncutul fordulok meg, fenekemet Piton öléhez nyomom, majd játékosan próbálok meg eltávolodni tőle – már ha enged -, és ha sikerül, akkor az ágyán kötök ki, bele se gondolva most abba, hogy térdelve mászom beljebb, így formás fenekem igen csak szép kilátás lehet a másiknak. Ahogy beljebb érek, már meg is fordulok, fenekem az ágyra kerül, kezeimmel pedig megtámasztom magam, úgy nézek rá, várva, hogy csatlakozzon. Eleget álldogáltunk úgy érzem és bár a nedvesség elmúlt az előbbi stressz miatt, úgy érzem, hogy könnyedén visszahozható, legalábbis remélem, mert nem szeretném, ha nagyon fájna.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Piton & Astrid 2014-10-26, 21:20
Piton & Astrid
Könnyed erdei séta
18+
A Jeggyel ő nem foglalkozik különösebben - itt és most. Sejti ő, nagyon is, hogy ezügyben talán még magyarázatot kell majd adnia, és magában végig is kezd peregni, mit mondhat, avagy mit nem, mit tehet meg, és mit nem. Eztán viszont kisepregeti az efféle gondolatokat az elméjéből, itt és most nincs itt keresnivalója sem egy Sötét Úrnak, sem másnak. Sokkal inkább kitöltheti a gondolatait, vágyait az előtte guggoló lány... Szerinte maga a kérés teljesen rendben van. Na jó, talán lehetne épp kedvesebb, de ő nem szokott kérni, vagy legalábbis ritkán. Megkapja amit akar a nélkül is, az esetek többségében, és ő épp úgy, mint bárki más, hajlamos elkényelmesedni. Alapvetően nem szokott igazán kedves lenni, se látványosan figyelmes, és ezt a nyersességet néha nehéz maga mögött hagynia. Hozzánőtt, és szinte a részévé lett. Hangyányi meglepettség suhan át arcán a kérdés hallatán, nincs hozzászokva, hogy valaki ellentmondjon neki. A keze közül önnyű szabadulni, nem szorította különösebben a lányt, sőt, inkább csak ujjai végével tartotta a helyén. Eztán viszont tekintete kifejezéstelenné válik, ahogy a lány után pillant. Nem szól semmit, a lány magától lép vissza felé. Kicsit mechanikus a mozdulat, amivel a lány után nyúl, átöleli, és magához húzza, s halkan szusszant, mielőtt bármit is mondana. Nem az a veszélyes ellenfél, aki tör, zúz, üvölt, aki értelmetlenül pusztít, kínoz és öl... Az igazán veszélyes az, aki mindemellett nemcsak álnok, de a szükség pillanatában képes látszólag visszavonulni, sőt, akár elnézést is kérni. Ő pedig nem véletlenül volt az, aki, és az efféle tudás nem vész el, hanem lényének részévé válik. Gyorsan pörög benne végig, mi a helyes itt és most, szorítása lazul némileg, habár eddig sem volt kimondottan szoros. - Sajnálom... Igazság szerint nem hittem, hogy ennyire tapasztalatlan vagy - kezdi lassan, jobbjának ujjai végigsimítanak a lány hátán közben, lassú mozdulattal, haladva lefelé. - Megvallom, nem szoktam ennyire... Szűzies lányokkal kezdeni, nézd el nekem. Nem vagyok sem kedves, sem tapintatos, általánosságban senki se járna jól vele, ha én vagyok az első az életében... De igyekszem figyelmességet és türelmet gyakorolni, amikor kell. - fejezi be, mást nem fűz hozzá a lány első két mondatához. Elég lesz ennyi, tán még sok is. Elkapja a lány tekintetét, egy pillanatig fura pillantással illeti, nehéz lenne hova tenni, mi is tükröződik benne most igazán. - Értem. Értékelem, és... Igyekszem észben tartani. - feleli végül az utolsó szavaira, s halk, de annál mélyebbről jövő, elégedett sóhajjal veszi tudomásul, hogy a lány nem hátrált ki teljesen. Jó, helyes. Merte volna csak megpróbálni... A lány nyakába csókol, finoman, puhán, majd kicsit vadabbul, eztán áttér a lány ajkaira - ha hagyja. Ujjai közben elérik a lány hátsóját, ott nem épp finomkodva belemar, majd még lentebb suhan, a lány combjára, ott viszont már elidőzik egy kicsit, többször végigsimít rajta, hol finomabban, hol kicsit érezhetőbben, de nem válik kifejezetten durvává. Olybá tűnik, ő még most is, itt is akarja a lányt, az előbbi kitérés ellenére is.
Most már én is tudom, hogy nincs visszaút, de nem is akarom, hogy legyen, éppen ezért is jelzem Piton számára, hogy a nappali az nem éppen a megfelelő hely arra, hogy megtörténjen életem első szeretkezése. Nem ellenkezeik, hamar mutatja nekem az utat, én pedig előre sétálok, így nézve lassan körbe, de nem túlságosan, így az a bizonyos rés is elkerüli a figyelmemet. Most nem érdekel különösebben, hiszen izgulok, némi félelmet is érzek, de a lényeg az, hogy csakis a férfivel akarok most foglalkozni, így a puha szőnyeghez érve fordulok szembe vele, majd kezdek neki vetkőztetésének. Igyekezni szeretnék, nem akarok bénázni véletlenül se, ahogy csak egy helyben állni se, én is tenni akarok valamit ezért az egészért, hiszen a jövőt is meghatározhatja, hogy mi ketten miként is fogunk egymáshoz viszonyulni ez után. Tehát az ing lekerül, amelyet én egy székre fektetek – egyébként se merném csak úgy dobálni Piton ruháit -, majd ez után kezdődnek meg a csókjaim, amelyekkel a másikat érintem, végül pedig a Sötét jegy láttán azon is némileg végigsimítok. Érzem Pitonon a remegést, azt, hogy meglepi most tettem, de nem kérdezek rá semmire – most nem -, csak felnézek szemeibe, majd eleresztem alkarját és folytatom a csókokat és a vetkőztetést is, miközben a törölközőm is megadja magát, így hullik alánk. Azt nem kezdem el arrébb pakolni, jó helyen van az ott, inkább zavart mosollyal arcomon várom, miként néz rám, és most nagyon is tetszik az, amit kiváltok belőle, ahogy végigpillant testemen, mintha kívánna, mintha nagyon is tetszene a férfinak az, amit lát. Ideje viszont, hogy lekerüljön a nadrág is, amihez sajnos lejjebb kell mennem nekem is. Látszik, hogy még tapasztalatlan vagyok, nem felhívás ez részemről, mégis, amikor fel szeretnék kelni, akkor érzem a másik nyomását, hogy maga előtt tart, így meglepetten pillantok rá és arcom rákvörös lesz, amikor kiböki azt az egy szót, mely szinte parancsnak hangzik. Hogy mondhat ilyet, pont nekem? Hiszen tudja, hogy még nem voltam senkivel se és ez… ez annyira megalázó. - Te… tessék? – nyögöm ki halkan, láthatóan teljes sokkban, majd ez után szabadulok ki kezei közül és hátrálok el tőle, majd ez után pattanok fel, nem maradok tehát a földön tovább. - Hogy kérhetsz ilyet, amikor tudod, hogy még senkivel se voltam, sehogy se? – tudhatja most már Piton azt, hogy tényleg sehogy, tehát nem, még soha se kényeztettem senkit se szájjal odalent, ahogy hozzám se értek még előtte eddig, gondolataim pedig csak úgy záporoznak most felé. Láthatóan le vagyok dermedve attól, amit mondott, így nem hangzik már el a további megjegyzés, csak előtte állok, most már félénken, de mégse próbálom meg takargatni magam. Nem kérhet ilyesmit, még nem, egyszerre ez túl sok lenne. - Én erre még nem vagyok képes. Sajnálom! – rázom meg a fejem és ebben a mondatban benne van az, hogy a jövőben ez persze változhat, de nem az első alkalommal. Szemeimet is lesütöm, nem akartam csalódást okozni, mégis megtettem. Nem tartom viszont tovább a távolságot, visszalépek Piton elé, miközben lassan felnézek azokba a szép, fekete szemekbe, melyek engem nagyon is képesek rabul ejteni. - Teljesen tapasztalatlan vagyok, minden téren és… már most veled haladtam a legtovább. – pedig még alig csinált valamit, még alig érintett, mégis, ez a nagy helyzet. Én mégis igyekszem, tehát most próbálkozom meg akkor a kézzel való kényeztetéssel, félénken, de annyira nem bizonytalanul. Láthatóan nem hátrálok meg ez az egész együttlét elől az előző miatt, egyszerűen kell nekem is némi idő, némi tapasztalatszerzés, de az nélkül is folytathatjuk tovább az estét, legalábbis remélem.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Piton & Astrid 2014-10-25, 00:07
18+
Ő maga tapasztalt, és higgadt, amennyire kell. Igazából nem elsőre van ebben a helyzetben sem. Mármint, nemigen szokott diákot ide hozni, mondhatni, egyáltalán, de ez nem jelenti azt, hogy ne vitt volna már diáklányt az ágyába. Már hogyne vitt volna, hiszen, kell némi szórakozás neki is, ezek a bolondok meg mindig elkövetik a hibát... Mindig elkezdik őt sajnálni, együtt érezni vele, és ez jellemzően éppen elég mindenhez. Tényleg, mindenhez. A törölközővel valóban nem foglalkozik, de pont emiatt: tudja ő, nagyon is jól, hogy ezen a ponton már nincs megállás vagy visszafordulás, percekről beszélhetünk hát. Nem kell agresszívnek, durvának lennie, csak türelmesnek, az első alkalmakkor ez a recept. Aztán majd talán ez változik, talán nem, mikor hogy. Ami pedig a szinte kötelező türelmet aláhúzza számára, az a lány szüzességének ténye. Hogy lehet valaki ennyire szűk?! Na persze, alapvetően ez csak jobban felkelti kíváncsiságát, vágyát, ő szíve szerint már rég az asztalra csapta volna a lányt, és bele a közepibe, de pontosan tudja, mit tehet meg, avagy mit nem. Az efféle kapkodásnak mindig megvan a jutalma, ő pedig nem kíván botrányt. Ráadásul az esetleges folytatás lehetősége is elveszne, felesleges kockázat lenne, több, mint amit így vállal. Ezért is nem működik az asztalra felrakós módszer. Másnál talán így járna el, miért is ne? Hiszen nem hangzik rosszul az sem, és egyszer talán eljut oda ezzel a lánnyal is - ha őszinte akar lenni magával, akkor nem csak talán -, de most nem. Most helyette felmennek az emeletre. Talán a lány magától is kitalálja: alighanem van út lefelé is, épp úgy, mint felfelé, a ház sokkalta nagyobb és tágasabb, mint látszik, de útjuk most célirányos: a hálószobába vezet. Ha Astrid odabent alaposabb körbenéz majd, akkor látható egy apró rés is az egyik polcrendszer mentén, alighanem egy ajtót rejt: ezt a felületes szem nem láthatja, márpedig az elsődleges körbepillantás az volt. Szinte biztos, hogy ez rejti a ruhásszekrényt, ugyanis az látható módon nincsen sehol sem. Ami őt illeti, őt nem lepte meg a dolog, igazság szerint a legritkább esetben kezd a sajátjaival... Rájuk vigyáz, ez a dolga. Ki érti ezt? A felső lekerülését minden további nélkül hagyja, nem gátolja, igazán nem is segíti, had dolgozzon meg a lány is, ő pedig igazából remekül szórakozik ezen. Követi tekintetével a ruhadarab útját: túl precíz. Ő bizonyára csak félrehajintotta volna, na nem trehány ember, de hierarchikusan gondolkozik sokszor: ez pedig másodrangú feladat, tehát utólag majd megcsinálja. Eztán ő is érzi, hogy a lány egy pillanatra megakad a baljánál, kicsit megfeszül, megrezzen az érintés nyomára, az ő tekintete is elidőzik a balján, mint, aki még sose látta... Vagy épp túl sokszor. Nem magyarázkodik, talán majd fog, de most nem. Ami a teste többi részét illeti? Nem egy kidolgozott, erős-izmos, kockahasú szexszimbólum. Ez van. Vékony, sápadt test, átlagos izomzattal. Ellenben ahogy a törölköző is aláhull, ő is végigpillant a lányon, teszi ezt úgy, mint, ha eleddig ne látta volna, mint, ha csakugyan újat látna, vagy legalábbis keresne. Most nincs a szemében az a mérhetetlen lesajnálás, ami akkor, ott... Most érdeklődő, vágyakozó, mérsékelt tartózkodása mellett, úgy tűnik, most nagyon is hajlandó beérni ennyivel, sőt. Eztán csak enged a szorításon, mellyel közelebb húzta a lányt, s szemléli, ahogyan amaz egyre lentebb megy... Hagyja, hogy megszabadítsa a ruháitól, ujjai azonban finoman ott tartják vállainál, lent: ha már úgyis magától ment oda... - Szopj! - szólal meg, ha esetleg ne lenne egyértelmű... Bár biztosan az, gondolja ő. Érződik a szavaiból is, számára evidens, a lány biztosan csinált már ilyet, miért is ne csinált volna. Ő maga amúgy alapvetően talán nem várt volna ilyen szolgáltatást itt és most, ma, de ha már ennyire... Önként felkínálkozik! Ha a leány szavai így is elhangzanak, fura félmosoly suhan át ajkain. - Fogok. - hagyja rá. Persze, ha valami nagyon rossz lenne, alighanem tényleg szól. Egyébként nem biztos: ma elnéző, de csak ma... Milyen nagylelkű és kegyes már megint, a fene essen bele.
Ez a férfi még nagyon nem ismer engem, nem tudja, hogy milyen lány vagyok, de talán idővel mindez változni fog. Igen, már volt barátom, már csókolóztam másokkal is, de senki se látott még teljesen meztelenül, senkivel se haladtam tovább egy bizonyos pontnál, most mégis, képes lennék mindent odaadni egy olyan férfinak, aki még csak nem is értékel. Talán ezt nevezik szánalmasnak… Tudom én is, hogy nincs ez így jól, mégse vágyom jelenleg jobban másra, mint Piton közelségére, így legyek bármilyen tapasztalatlan és félénk jelen helyzetemben, nem akarom azt, hogy itt és most véget érjen mindaz, aminek el kéne kezdődnie. Akarom őt, csak idő kell nekem is, amíg kellően ráhangolódok erre az egészre, itt ő a tapasztaltabb, a férfi, aki egyébként nem kicsit domináns természetű, majd ő segít tapasztalatokat szereznem, némi irányítás, vezetés és minden könnyebb lesz számomra is. Nem tol el, nem kezd el leszólni viselkedésemért, nekem pedig ez azt jelenti, hogy egyelőre még ő se unta meg azt, amilyen én vagyok, inkább hagy nekem is némi időt, ezt mutatja például az, hogy a törölköző is még mindig rajtam van. Ujja végül lassan odalent érint, eleinte még kívülről, majd belülről is, de a szeretett két ujj helyett egyelőre még eggyel kell beérnie, mely így is idegen érzés a számomra, fáj is némileg, de egyelőre még simán kibírható, Piton pedig tudhatja, hogy teljesen őszinte voltam vele eddig. Mondjuk ha igaz az, amit a konyhában mondott, akkor nem tudnék egyébként se hazudni neki – nem mintha megfordulna bármi ilyesmi is a fejemben. Tehát ujja becsusszan és bár egyelőre még mindez új dolgokat jelent, segít lenyugodni csókjaival, amelyekkel nyakamat érinti. Mégse lesz ez így jó, ha tovább megyünk, ez a helyszín nekem nem megfelelő. Tartom magam annyira, hogyha én is kellek a férfinak, akkor legalább a szobájába vigyen be, ő pedig meglepő módon nem is tiltakozik ellene. Nocsak… ezek szerint képes átérezni valamilyen szinten a helyzetemet és még érdekli is, mert ha nem így lenne, akkor csak lazán feltenne az asztalra, nem törődve a fájdalommal, amit okoz ezzel és megadná magának azt, amire vágyik. De ez nem ilyen egyszerű… nem ilyen gyors, sokkal hosszabb estének nézünk mi még elébe, de szerencsére időnk van, hiszen a Roxfortba jobb lenne csak akkor visszaérkezni, amikor már kijárási tilalom van, nem kellenek a felesleges kérdések és talán Piton el tudja majd intézni azt is Dumbledore-nál, hogy nekem ne kelljen odamennem és elmesélnem mindazt, ami történt. Nem akarok erről beszélni! Felkelek Piton öléből, majd ez után várom, hogy akkor merre is kéne mennem. A pálca is előkerül újból, amelynek hatására a polcok is arrébb csusszannak. Vajon miért így oldotta meg ezt az egészet? Nem alkalmas az idő ezekre a kérdésekre, majd később rákérdezek erre, most viszont ideje haladni, így előre sétálok, lassan megyek egyre feljebb, majd ahogy az mondva volt, előre. Az ajtóhoz érve azért lassan körbenézek, majd végül meglátom Piton nevét is a fadarabon. Ismét egy dolog, amelyre majd nem ártana rákérdeznem, de most ezt se teszem, mindennek eljön majd az ideje, most éppen másé van. Az ajtót tehát finoman betolom, ha már az résnyire nyitva van, így érkezem meg a férfi szobájába, melynek színe a Mardekár házat juttatják eszembe. Sose gondoltam volna, hogy én majd egy Mardekárossal kezdek, azt pedig főleg nem, hogy pont a házvezetővel. Rideg a környezet, olyan, mint maga a férfi, számomra nem túl otthonos, de nem is ijesztő, egyáltalán nem. Csak lassan nézek körbe, miközben mezítelen lábaim a szőnyegre érnek, és csak ott fordulok szembe a másikkal. Ideje most már nekem is némileg kezdeményeznem, vele foglalkoznom, így még egy utolsó pillantás a gyertyák lángja felé, majd ez után kezdek neki a vetkőztetésnek, tehát a gombok lesznek az első feladat. Némileg félénken érek hozzá, Pitonnál soha se tudni, hogy mikor tesz jót vagy éppen rosszat az ember lánya, de ahogy az első két gombot sikeresen kigombolom, már sokkal magabiztosabban haladok a többivel. Nem akadályoz meg – már miért is tenné? -, így nemsokára teljes lesz a siker, én pedig finoman csúsztatom le az anyagot vállairól, majd terítem rá az inget egy székre. Csak ez után engedem meg magamnak azt, hogy végignézzek rajta, mert nem csak ő kíváncsi ám rám, hanem én is az vagyok ő rá, nem is kicsit, így érdeklődve érintem meg testét és természetesen a karjait se felejtem ki, így szúrom ki nemsokára azt a bizonyos jegyet. Kezemmel alig érezhetően simítok végig rajta, ilyet még soha se láttam, de ösztönösen a szüleim jutnak eszembe róla. Egy aprót nyelek, de nem, bíznom kell Pitonban, ő nem közéjük tartozik, ezt lent már letisztáztuk, így végül el is eresztem és most megússza a kérdéseimet. Nem mondok erre semmit, inkább csak felnézek szemeibe, majd vele kezdek el foglalkozni, csókolgatni, simogatni őt. Mindig olyan merev – akár csak most én -, talán valahol össze is illünk ez miatt, de most valamiért úgy érzem, hogy nem fog teljesen tartózkodóan viselkedni velem szemben, az nagyon kellemetlen lenne, így szinte megnyugszom, amikor szőke tincseimbe túr hosszú ujjaival. Ezek szerint nem vagyok teljesen veszett ügy, ez pedig elég visszajelzés most a számomra ahhoz, hogy tovább merészkedjek, kezem tehát lassan nadrágjához ér, amelynél finoman fogom meg érzékeny testrészét, eleinte csak ismerkedően markolva rá, simítva végig rajta, de ahogy a sóhaj jelzi, már egyre bátrabban. Szeretnék jót okozni, kedveskedni neki és bizonyára nem harap, ha előbújik. Mégis, a csókjára is éhezem, így nemsokára ajkam az övére talál, miközben testem teljesen a másikéhoz simul a húzásnak hála, a törölköző pedig ez után lassan hullik alá, le a lábunkhoz. Nem tart az se a végtelenségig, főleg ahogy szárad a test, így nemsokára teljes meztelenségemben láthat a másik, amely most ismét előhoz belőlem némi pírt. Formás melleim és már izgalmi állapotban lévő bimbóim a másik testéhez nyomodnak, miközben édesen pillantok fel Pitonra, végül két kezem lassan nadrágjához ér. Eleresztem odalent és inkább azzal kezdek el foglalkozni, hogy lekerüljenek róla is a ruhák, ez bizonyára most az én feladatom, így hát nemsokára kigombolom a nadrágot és lehúzom a cipzárt is, majd ez után kezdem el lehúzni róla ezeket, így ha hagyja, addig egy picit hátrébb lépek. Ahogy viszont az anyag egyre lejjebb meg, úgy kell nekem is lefelé hajolnom, így végül még pirosabb lesz pofim, de nem állok le. Féltérdre ereszkedem, majd befejezem a nadrág vetkőztetését, de a boxert vagy alsónadrágot a másikon hagyom még és ez után kelek fel szinte azonnal, próbálva nem nagyon megnézni merev péniszét. Inkább ismét közel lépek hozzá, hogy végül most már hasán, alhasán simítok végig kezemmel, míg jobbom becsusszan az alsóneműhöz és nemsokára most már teljesen érinthetem a másikat. Lassan simítok végig rajta párszor, figyelem meg teljes alakját, méretét, és bár még soha se csináltam ilyet, valahogy minden jön magától, így finoman mozgatni kezdem kezemet. Nem akarok semmit se elrontani, így megmaradok a lassú ütemnél, miközben végül szép szemeim ismét a másik arcára vetülnek, mintegy kérdésként, hogy élvezi-e. Ha ránézek, tudom, hogy le fogom tudni arcáról olvasni válaszát, meg se kell hozzá szólalnia. - Ha valamit rosszul csinálok, csak szólj. – bár sejtem, hogy megtenné, de azért szeretném ezt tisztázni vele. Most bár ő nem a bájitaltan tanárom, de valami másra mégis csak ő fog tanítani, ez pedig számomra nagyon is izgalmas. Nem is bánom a dolgot, szót fogadó és szorgalmas diákja leszek ma este.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Piton & Astrid 2014-10-23, 01:57
18+
Nos, ha tudja is, hogy a lány valóban szűz, igazság szerint nem kezd semmit sem ezzel az információval. A valóság az, hogy nem kifejezetten kezd ő szűz lányokkal, van némi fogalma róla, hogy léteznek ilyenek is, és igényelnek némi... Extra odafigyelést, de részéről ennyi. Valójában ebben az ügyben kicsit bizonytalan is, és ezt csak elmélyíti benne a lány merev passzivitása, mint, ha csak hagyná, hogy a dolgok történjenek vele... Mint, ha egy szükséges rossz történne épp, mondjuk egy jobb jegy érdekében. A szűziesség nem ok semmire, attól még rengeteg férfivel juthatott el ilyen-olyan szintig egyébként is. Tapasztalatlan... 17 múlt, akkor is. S, hogy ő maga megkaphatna másokat is? Csakugyan, de mindig van egy-két egyén, akit kiválaszt aktuális játékszernek, és ez a szokása nem épp most alakult ki... A játékai pedig jellemzően nem azok közül kerülnek elő, akik önszántukból terpeszben közlekednek előtte az első pillanattól kezdve. Azokra többségében egyáltalán nincs szüksége, kiöli az élvezetet, a szórakozást. A játékot. Na persze, e helyett kapott egy görcsös, merev deszkát. Na nem idomaiban értve. Igyekszik? Felesleges, attól aztán nem lesz jobb. Habár neki valahol mindegy, amíg ő megkapja, amit akar. És márpedig meg fogja kapni, ehhez kétség sem fér. És valahol itt éri az első akadály: csak egy ujja fér be, és ezt a szisszenés is alátámasztja. Milyen szűk... Milyen jó is lehet. Elfojt egy szusszantást, egyelőre jobb, ha visszafogja magát. Itt tényleg nem lehet csak úgy, ajtóstól menni, az a nagy helyzet. Ez valamelyest józanítóan hat, de figyel ő, ha mást nem is. De nem most rögtön: még a helyszín se mindegy. Ha erről előre beszélnek, alighanem kigúnyolja a lányt, és elküldi, hogy akkor menjen, és a mezőn, a csodás, nyíló virágok közt várakozzon a hercegére, vagy efféle leányálom. De most enged a kérésnek, egye fene. Elereszti hát a leányt, mindkét kezével, s előhúzza pálcáját is. Egy újabb ajtó tárul fel, ahogyan a polcok egy része kifordul a helyéről, és amely mögött egy keskeny lépcsősor tárul fel, ami egy irányba, nevezetesen felfelé vezet. - Legyen... - mormolja - Fent, szemközt. - teszi hozzá, habár egyértelmű. Ha a lány leszáll róla, akár előre is mehet épp, ő maga követi. Ahogy felérnek, a lépcső egy folyosóba torkollik, mely jobb kézre azonnal egy tágasabb előtérré szélesedik, melyben egy kis, fából készült, régi stílusú - sőt mi több, alighanem régi - körasztal, és két szék kapott helyet, s melyre egy tetőtéri ablak természetes fényt enged vetülni. Ez a rész a folyosó bő feléig ér el. S ami a folyosót illeti, két ajtó van bal kézre, egy pedig szemben, előre. Ez résnyire nyitva is van, a másik kettő zárva. Ezek az ajtók,a lentiekkel ellentétben feketék, de alapjaiban véve ugyanolyan, egyszerű fa alapanyagú művek, nem túl díszesek, sőt, semennyire. Közelebb lépve látható, ez nem igaz: a szemközti ajtón, amelyhez navigál, apró, cirádás betűkkel az ő nevét hirdetik. Ez nem a Piton kézírása, az kétségtelen... A fal végig szürkészöldre van festve, és szinte végig csupasz, csupán az asztalka felett, a sarokban terpeszkedik egy apró, üvegajtós szekrény a falon. Ez a csupaszság változik, ahogy belépnek a szobába. Nem egy nagy szoba, a legkevésbé sem az: nem hirdet fényűzést, tágas tereket, nem tartana el végeláthatatlan tömegeket. Átlagos méretűnek mondható, de az átlagoson belül a kisebbik fajta. Itt is sok a polc, méghozzá a könyvespolc, mindegyiken van is könyv (vagy legalábbis pergamentekercsek, ha könyvek épp nem), régebbiek, újabbak vegyesen, habár a régiek túlsúlyban vannak. A fal világosbarnás színű, a polcok - amelyek csak egy-két gyertyatartó erejéig hagynak szabadon falat -, feketék, akárcsak a szoba egyik sarkában húzódó ágy fája. Régi darab ez is, régi, de takaros és karbantartott, noha az látszik, hogy nem tegnap használták utoljára. Még csak nem is múlthéten. Az ágy mellett éjjeliszekrény, rajta egy gyertyatartó, benne vastag viaszgyertya. Az átellenes sarokban íróasztal, előtte egy darab, egyszerű szék, rajta vékony párna. Az asztalon egy vékony, hosszú gyertya, több pergamen, penna, tinta, és egy üveg ital. Itt is van ablak, de sötétítővel elfedve a kilátás, így fény sem igazán tud beszűrődni. A földön méregzöld szőnyeg terpeszkedik, alatta egyszínű, nem különösebben izgalmas, leginkább kopottas és fénytelen parketta feszít. Ahogy belépnek, a gyertyák maguktól lobbannak fel, kellemes félhomályba burkolva a teret. Az ajtó csukódik, ezt jelzi is egy tompa, de közepes hangerejű puffanással, zárnyelv kattanása most sem hallik. S, ami a lány tetteit illeti? Az ingét alighanem ki kell gombolnia, nincs mese, de nem tiltakozik, noha ezúttal nem is segíti: szinte pimasz módon hagyja, hogy történjenek a dolgok vele. Ha a lány nagyon megnézi, miután sikerrel vette a felsőrészek jelentette akadályt, a legfurcsább talán a bal alkarja lehet. Mintha lenne ott valami... Van is. A Sötét Jegy az, noha egészen halovány, de összetéveszthetetlen. Aztán mégiscsak megtörik, egyik keze a lány hajába túr, s ahogy a lány ujjai rátapintanak a lényegre, egy sóhaj is kiszakad belőle, mélyről, jelezve, igen, ez nagyon is az, amire vágyik... Ezt folytathatja nyugodtan! S csakugyan, nem ad hangot panasznak, csak a csókot viszonozza, másik, eleddig szabad keze a lány hátára suhan, és valamelyest közelebb vonja őt magához: de ezúttal hagyja, had próbálkozzon, nehogy azt mondják, nem hagyja érvényesülni a fiatalságot!
