2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Észak-Írország 1536 óta az Egyesült Királyság része és egyúttal az egyetlen alkotó-nemzet, amely nem a Brit-szigeten helyezkedik el. Belfast a legnépesebb városa, egyben a fővárosa, ahol 1970 és 90 között a muglik között a katolikusok és protestánsok ellentéte merényleteket, összecsapásokat szült. Szögesdrótokkal, sorompókkal, helikopterekkel kellett a rendőröknek járőrözniük, hogy fenntartsák a rendet. A városban csak maroknyi látnivaló akad, a Városháza, Operaház, Albert-óratorony, az Egyetem gyönyörű épülete, a város Botanikus kertje és a Korona Likőr Szalon elegáns kocsmáján kívül olyan, mint bármilyen másik kisváros, hiszen a lakossága a háromszázezer főt sem éri el.
A helyi varázslótársadalom is megsínylette a muglik összecsapásait, de minden feszültségüket abba temették, hogy a világhírű "Ballycastle Bats" (Dallycastle-i Denevérek) kviddics csapat sikerét ünnepelték és támogatták büszkén minden létező anyagi hátterükkel. Végül is nagy igazság, hogy nem kell más a népnek, csak kenyér és cirkusz!
A muglik mit sem tudnak arról, hogy a város szélén a Cavehill dombság névadó barlangján keresztül bizony el lehet jutni Észak-Írország és talán egész Európa egyik legkülönlegesebb és legnagyobb Kviddics Arénájába - az egyetlenbe, ami a föld alatt helyezkedik el.
Lizzy határozottan felületesen adja át az információt a csapatnak, inkább arra koncentrál, hogy párt stoppoljon Dany személyében és minél előbb elinduljanak egy járatba. Viszont szerencsére Daniel azért nem hagyja annyiban és ő is odahajol, hogy beszéljen a gombákkal, viszont a varázslata nem sikerül, nem hangosodnak fel, nem lesznek érthetőbbek a többiek számára se, ugyanolyan halkan duruzsolják neki pöccre ugyanazt a szöveget, mint amit korábban Lizzy-nek: Bízz a sötétbe, hogy bízhass a fénybe, kövesd a nyomunk, hagyd el az otthonunk, lator kívülálló. Ezt elismételheti a többiekek, mielőtt elindulnak, bár Sienna teljesen hülyének nézi a párost és abszurdnak a gombák dalolászását. Winifred a gondolatmenetéig már mindenképpen azután jut el, miután Daniel a szétválás előtt elmondta mindenkinek az idézetet - ha elmondta szó szerint -, de csak is akkor, amikor a csapatok már elváltak.
A gerlepár elindul befelé a legközelebbi járatba, Lizzy a pálcájával világít és a járat néhány perccel később kellemetlenül elkezd szűkülni. Ha megtorpannak latolgatva, hogy inkább visszaforduljanak-e, akkor valamiféle fuvallat még is csak érkezik a járat irányából, szóval lehet, hogy érdemes bizony négykézlábra ereszkedniük és átszuszakolniuk magukat a résen a nedves, mohás földön. Persze nem valami egyszerű a helyzet, ugyanis amennyire be tudnak világítani, látszik, hogy később még szűkebb az egész, lehet, hogy fizikailag át sem férnek rajta egyáltalán!
// Kérek szépen egy hatoldalú dobást a Kockadobás fórumába hozzászólás előtt! //
Sienna Torival társul, akit még Franciaországban ismert meg, hogy kiválasszanak egy szimpatikus járatot és feltérképezzés. A varázslata tökéletesen szuperál, egy gyengéden, de nagyon is látható vörösen izzó X-et tud hagyni a falon, ahogy elindulnak befelé. Tori mellette a pálcája fényével mutatja az utat, hogy ne essenek a nedves talajon orra, bár minden játékosnak páratlan az ügyessége, így hát nem is csúszkálnak olyan vészesen. Néha fel-felbukkannak gombák a járatban, ám amikor a közelükbe érnek mindig meghallják azt a halk, pöfékelő hangot, ami azt sejteti, hogy bizony rákezdtek ők is, mint a "barlang nagytermében" a többiek. Ahogy Tori kilövi a kővé dermesztést nem éppen úgy sül el, ahogy szeretné. Amelyik gombákat nem kapta el a varázslat ezerszer gyorsabban kezdenek el pöfékelni, szinte dühösen vagy sértetten, egyértelműen "bosszúból" és mivel most egy szűk járatban vannak, szinte érzik, ahogy a spóra az arcukba, ruhájukra, kezükre csapódik hirtelen, elég undorítóan, nem olyan észrevétlenül, mint a nagy térben.
// Kérek szépen egy Fizikum+Szerencse próbát a Kockadobás fórumába hozzászólás előtt! //
Roby & Winni - az északi járat
Roby Winifreddel társul afféle békejobbként, de mielőtt végleg elválnának lemásolja Sienna ötletét. Egyértelműen érzi, hogy a lánnyal ellentétben az ő jelei viszonylag gyorsan le fognak kopni, mert nem fektetett túl nagy energiát a bűbájtanra, viszont létrejönnek, csak megjósolhatatlan meddig maradnak ott a barlang falán. Ahogy elindulnak befelé egyikük sem használ Lumost, így a fény egyre csak fogy és fogy, és Winifred ötlete lehet, hogy működne, de egyelőre a járatukban nem találnak egy árva gombát se. Minden esetre Roby-val megoszthatja, hátha tovább tudnak okoskodni. A légtisztítást létrehozza és a nyomasztó, állott, nedves levegő után jólesően lélegezhetnek fel mind a ketten, ám valószínűleg a hatás nem fog örökké tartani, hiszen ugyanazt a levegőt fogják beszívni újra - mondjuk egyelőre gombák nélkül. Ahogy haladnak az arcuk újra el kezd a spóráktól ragyogni, ahogy Sienna kimutatóbűbája után már láthatták egymáson, de most jóval erősebben visszatükrözve, hogy mennyit is pöfékeltek rájuk a gombák a "nagyteremben". Kicsit furcsa érzés, hogy ők maguk árasztják a fényt és így is minden csak dereng, de tovább tudnak menni és hagyni is karikákat a barlang falán, egészen addig, míg előttük a padló végtelenül elfeketedik és az utolsó pillanatban sikerül megragadniuk egymást és megállni - egy szakadék széléhez értek a barlang folyosóján! Még egy apró kavics is lezuhan a pereméről és csak esik és esik és esik és nem hallják, hogy mikor ér a végére. Visszafordulhatnának - illetve meg is tehetik - ám a távolból előlük sírás hangja száll, kétségbeesetten, egyenesen beléjük vág az érzés, hogy valaki bajban van vagy valakit hatalmas fájdalom érhetett. Corvus...? Ginny...? Az edző...?
// Dobásoknál offba írjátok be a célszámot (már akinek adtam) és a dobás eredményét, illetve ha bármilyen képességet/varázslatot használtok ne felejtsétek jelezni, hogy mit tud, mi "kellhet" a medigézésükhöz a karilapról.
Most tíz napos lesz a határidő, igyekszem majd nem elcsúszni vele, otthonról kaotikusak lesznek a napjaim, de mindenhol időre szeretnék befutni!
Határidő: 01. 18., éjfél Következő kör kezdete: 01. 19. //
~Megan Smith
Winifred Hill
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belfast Szer. 9 Feb. - 0:46
Azért amikor sikerül létre hoznom a varázslatot megörülök, viszont amikor lényegében sehová sem jutok vele.. enyhén szólva is elönt a csalódottság. Ugyanakkor erősen zavarba is hoz, hogy vajon mégis miféle módon keveredtünk ide? Reméltem, hogy pont ez a rész ami majd megmutatkozik, de nem. Nincs ilyen szerencsénk.. Elkezdem pörgetni a gondolataimban, hogy mégis milyen módokon lehetséges ez... A zsupszkulcsot kizárom, mivel abba, ha nem kapaszkodik az ember elröpít a francba ki tudja hova. Ájultan meg aligha tudtunk volna kapaszkodni. Valaki hoppanált volna velünk? Meh.. de annak talán maradt volna nyoma.. Volt nincs szekrény.. vagy csak az elve? Pörgetem milyen módok, módszerek létezhetnek, amit még ismerhetek is, az ilyen helyváltoztatásra. Amikor megjelennek a spóragomolyok fintorgok egyet és magam is megtörölgetem a képemet. Jó lenne valamiféle szűrő maszk. De hát nem minden sarokban lehet működőképes szénszűrős légzőkét össze dobni. Ha esetleg Daniel varázslata sikerül és nem kell mindenkinek közel hajolnia a kis izékhez, hogy hallhassuk a dalt, ahogy nézem őket eszembe jut egy teória. - Nekem olyasmiknek tűnnek mint az útjelzők. De ahhoz, hogy utat tudjanak mutatni.. Sötétben kéne mennünk? Talán a lumos elnyomja az ő fényüket..? - találgatok hangosan, amikor is Roby érinti meg a vállamat én pedig felé fordulva egy pillanatra csak nézek rá félig felvont szemöldökkel, aztán csak elvigyorodom. - Legyen. - természetesen vettem a lapot és közben eszembe jut egy gyerektörténet, ahol a gombák a koboldok besúgói voltak... Aztán egy kissé a nem létező bajszom alatt motyogva megjegyzem - Bár itt lenne az a tökfilkó.. Biztos tudna mit kezdeni ezekkel a kis lényekkel! - célzok itt egyébként Corvusra. Persze valójában a testi épségükért jobban aggódom az eltűnteknek, csak.. én meg az önkifejezés... Az útjelzés azonban határozottan jó ötletnek tűnik. - Talán patrónussal tudnánk egymásnak jelezni, szétválás után is. - vetem fel egyszerűen. Nyilván mi esélyesen nem fogunk tudni olyan menő szavakkal üzengető patrónust idézni mint az aurorok, de magát az állat alakot létre tudjuk hozni és egymásért azért el tudjuk küldeni. Ameddig még talán van rá esély, Robyra és magamra egy légúttisztító varázslatot megpróbálok idézni, bár egyenlőre fogalmam sincs hogyan tartsuk magunktól távol a spórákat.
//Anapneo - Légúttisztító varázslat - Kitisztítja a célszemély légutait. Varázserő: 20 pont SVK: 30 pont
Amikor Lizzy stipstopol csak megforgatnam elsore a szemeimet, de sikerul fel is horkanjak meroben udvariatlanul. Nem zavar engem ha valakik egymasra talalnak, de azert a gyaloghinto is megallhatna egy ponton. Ami emelyitoen sok az sok. -Vidd Merlin hirevel. - vagom ra es reszemrol a faklyas menet. Daniellel amugy is kinos lenne kicsit ha egyutt kene barlangasznom, leven orola speciel tudom hogy ismert regen is es nem tunik olyan vilagi figuranak aki konnyen beemeli szal hagyjuk is. Sienna es Roby logikus parvalasztasa mar sokkal inkabb kedvemre van. Nem akarok direktben rarepulni senkire de azert kozelebb orientalodok Siennahoz. Ot jobban ismerem azert mint Robyt es hozza huzna a szivem de eszembe jut Winnie es Roby tyukudvarcsataja is szoval kisse elbizonytalanodom azert. Az eldontes viszont varat magara mert eloszor Dany nyomja el a gombanyelv poent ami eroltetett vagy sem azert jot nevetek rajta, majd jon a sporapermet. -Pfujj. - morgom a leheto legcsukottabb szajjal es ruham ujjaval probalom letorolni az arcomat. Nyilvan tukor nelkul eselytelen, de mindegy. Ne jusson a szamba belole. Sienna peldajat kovetve - bar talan mar mindegy - felhuzom a felsomet en is az arcom ele amennyire tudom. -A begombazas kifejezes bedrogozast jelent egyes szlengekben. - jut eszembe es megosztom a tobbiekkel aggalyaim. Drog=hallucinacio. Ha ez most nem az - bar siman lehetne - meg benne lehet a pakliban. Vegul Siennahoz tarsulva indulok el jaratlesre. -A bigotton kivul mi jut meg eszedbe errol a McLeod emberrol? - kerdezem a lanyt. Palcam vegen a lumos meg hat de ha nem akkor ujraidezem a fenyvarazslatot mikozben haladunk. Ha gyanus gombak “kiserik” utunkat akkor az egyikre talalomra raeresztek egy Duro!-t. Ha kobol van csak nem tud sporazni. Nem?
// Duro Kővé változtató bűbáj Az eltalált tárgyat kővé változtatja (de kinézete nem változik)
Lumos Világító varázslat A pálca végén apró láng/fény jelenik meg. Hatása alatt más varázsigék is végezhetők a pálcáva
Itt most nem felelek Torinak. Az, hogy valaki konzervatív a szexualitással kapcsolatban, még lehet sportszerű. Ha ők raboltak el – és vélhetően igen, hiszen hallottuk a kocsmárost hogy valaki lefizethette – akkor a hugrásnak igaza lehet, nincs összefüggés sajnos. Én egyszerű lélek vagyok, szórom a gólokat, de most kiszorultam a hajtók közül, hát törnek majd a csontok. Ellenben Elizabeth stílusa még mindig nem annyira a kedvemre való, tegyük fel, hogy állati jó lehet az ágyban, ha Daniel unokatesóm így ragaszkodik hozzá. – Nem csak sok, mindenki. Azért All-star. – Teszem hozzá, ha netán az jutna eszébe, hogy pont engem nem kezel úgy, ahogyan azt elvárnám. Lehet, hogy nem mindenki kérkedik a tudásával, ám mégiscsak itt vagyunk, együtt, összeválogatva. Szó szerint, hiszen válogató is volt, meghívások is, és aki kieshetett, már kiesett. Fú, az a Cassius nevű fickó mekkora arc volt, aztán már sehol nincs. Ezen gondolkozva elégedetten felmordulok, és ki is húzom magamat. Lehet, hogy én vagyok a verőember a csapatban, noha nem vagyok nagydarab, inkább szálkás, lendületes, de aki az öklöm, vagy éppen az ütőm elé kerül, annak annyi. A gombákkal jelenleg nem foglalkozom, nem vagyok egy nagy növényszakértő. Betájolom magamat, de a pálca csak irányokat mutat, azzal nem sokat érek, lévén bármi lehet zsákutca, és hiába megyünk északnak, ha nem arra van a kijárat. Ellenben amikor Elizabeth közli, hogy mit mondtak a gombát, bólogatva fűzöm hozzá. – Erre szerintem magunktól is rájöttünk. – Törölgetem az orromat, meg a számat, amikor a többieken meglátom a fura fényt. Tekintve, hogy mennyire magamutogató vagyok, biztosan én is szarul festhetek. Az ember adjon a külsejére! Hozzáteszem, más dolog, amikor az ember az edzés után maszatos, sáros, én viszont a sajtótájékoztatókon is remekelni szoktam, már amikor nem szólok be csúnyán a médiának, ha hülyeséget kérdeznek, vagy ferdítenek. – Dehogynem. Legalább történik valami. Gyere harcostárs, legalább van kit feláldozni. – Érintem meg Winifred vállát, természetesen látszik rajtam, hogy viccelek, és amolyan békülős stílusban, nagyvonulúan intek. Sienna is közte és Tori között agyalt, akkor leegyszerűsítem a képletet. Nyilván Siennával mennék, de tudom, hogy milyen eredményorientált, mindig a meccs, és a megoldandó feladatok, a kapcsolatunk itt és most még huszadrangú a szemében, vagy legalábbis amíg ismerkedünk, ne tapadjunk egymásra mint Danielék. Mittudomén este majd kiszöktetem, és romantikázunk egyet. Azt jó ötletnek tartom, hogy Sienna xeket rajzol, én is lelopom a taktikát, csak piros köröket rajzolok a pálcámmal, némi látványmágiával megfűszerezve, hogy tudjuk, hogy honnan jöttünk. Esetleg olykor számokat is, hogy ne mászkáljunk körbe, hanem vissza tudjunk találni.
//Sikeres próba, 15öt dobtam. 10+10 alá kellett dobni//
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
Nem tehetek róla, azért már kissé fennakad a szemöldököm, hogy ez az Elizabeth annyit beszél, hogy ha esetleg csínján kellene bánnunk a levegővel, tuti hogy miatta fogunk elpatkolni, de egyelőre nem teszem szóvá. Én pedig nem reagálok mindenre, inkább figyelek és próbálom kitalálni, hogy mi is legyen. Sokra úgy se megyünk tippekkel. Nem tudom mikor keresnek majd minket és azt se, hogy az edző hol van. Talán nem tudja, hogy eltűntünk, vagy elkábították, esetleg őt is valahol fogva tartják. Meg aztán, ha egyből rá is jönnek, hogy eltűntünk, akkor se biztos, hogy olyan könnyű lenne megtalálni minket, hiszen végtére is ez valami barlang. Gyakorlatilag bárhol lehetünk, azt se tudjuk hogyan hoztak minket ide, vagy mennyi idő telt el azóta, hogy a fogadóban voltunk. Bár tény, hogy ott volt, aki evett, de lehet, hogy órákat utaztattak minket elkábítva, akkor pedig már az se számít. És persze hol lehet Ginny és Corvus? Vagy ez az egész csak valami hülye tréfa, netán csapatösszekovácsolásra van. Tényleg bármi lehet. - Ha jelöljük az útvonalat, akkor nem tévedünk el. - csatlakozom Tori ötletéhez, de nem kezdek el stipi-stopizni. Egyébként se lep meg senkit, ha a gerlepár együtt akar lenni, és mivel látványosan sokat beszél mindkettő, hát nem is szívesen kutakodnék egyikőjükkel se. Csak megfájdulna a fejem. Szerintem egy nap alatt nem ejtek ki ennyi szót a számon, mint ők azóta, hogy idekerültünk, aztán lehet, hogy csak én vagyok túlságosan szűkszavú. - Érdemes logikusan párokba állni. Erős mellé egy gyenge például, mármint fizikai értelemben véve. - pillantok Winniere és Torira, mert hát nem úgy gondoltam, hogy bárki is kevesebb lenne a többieknél, de Roby mint terelő egyértelműen erősnek számít és úgy vélem, hogy én magam is oda vagyok sorolható, aztán lehet, hogy rámcáfolnak. Nem lenne rossz persze Robyval párban lenni, de nem tudom, hogy Winnie és Tori mennyire ütőképesek együtt. - Azért ez nem a legbíztatóbb. - bár tény, hogy hülyén nézünk ki, de nem vagyok ász gyógynövénytanból (se), szóval nem tudom, hogy a gombák spórája mennyire veszélyes, de a pólómat inkább visszahúzom a szám elé a varázslat után. A fene se akarja, hogy ezek a spórák a szervezetébe jussanak, még meg is próbálom törölni a számat a pólómmal, bár jó eséllyel utóbbin is van bőven az anyagból, tehát ennek sok teteje nincs. Mindenesetre hajlok a szétválásra, és ha Tori és Winnie döntenek kivel szeretnének lenni, akkor csatlakozom valakihez. Az útvonal megjelölése pedig sima ügy mondjuk egy bűbájjal, színes ikszeket festeni időnként a falra, hogy tudjuk merről jöttünk, mit térképeztünk már fel. Arra azért igen kétkedően szökik fel a szemöldököm, hogy Dany megpróbál a gombákkal beszélni. Ez annyira abszurd, akkor is ha valami énekfélét hallott Elizabeth. A gombák növények, mégis hogyan tudnának beszélni és kommunikálni?
//Nem, Siennát nem szeretik a kockák. Szerencse 25 + IQ 20 = 45, Dobás: 49//
- Nem feltétlen neki kell feltűnnie igaz. De engem hétfő délutáni nyelvészet óráig nem fognak keresni. És ki tudja, hogy az apám nem tudja-e be annyinak a hiányom, nem volt kedvem vele levegőzni. Inkább nem is várnám meg, hogy ez kiderüljön. - sóhajtok fel. Bár igazából eddig egyetlen órát sem lógtam el az egyetemen. Nem, még az apámét se. Tulajdonképpen, bár neki ezt nem vallanám be, de egész érdekesnek tartom az óráit. Viszont fogalmam sincs, hogy miként reagálna a hiányomra, már ha lereagálná egyáltalán. És ez eléggé zavaró gondolat. Szóval igyekszem is félre tenni. Amúgy sincs kedvem egész hétvégére itt ragadni. Bár az időérzéknek szerintem már bőven fuccs. Ki tudja mennyi ideig voltunk ki ütve. Az is lehet, hogy csak percekig, de lehet hogy amúgy már kedd este van. Ami szintén elég zavaró. - Nem tudjuk, mi lett velük, és nem várhatunk arra, itt ölbe tett kézzel, hogy egyszer csak kiderül. - nem tényleg nem tudjuk, hol van a hiányzó három ember. De nekünk kell kiderítenünk. Tenni valamit sokkal jobb, mint várni a sült galambra, ami nem valószínű, hogy idejön értünk. - És ismét csak nem tudjuk, miért ez a cirkusz. De kétlem, hogy azért mert beijedtek volna tőlünk. Vagy csak úgy a nemzetközi sport szövetségek megengednék komplett csapatok elrablását. Akármi is történik, annak valami más oka lehet. De szerintem hagyjuk a találgatást, inkább kijutni próbáljunk. - lehet, hogy Siennának igaza van, és a baromi bigott pasasnak nem tetszik, hogy lányok, fiúból lett lányok, vegyes nemzetiségű emberek alkotnak egy csapatot. De hogy mindezért el is raboljon mindenkit? Ehhez minimum rögeszmésen megszállottnak kell lenni. - Szerintem nem kéne szétválni. Ki tudja, hogy megtalálnánk-e egymást újra. Még ha igyekszünk tájoló bűbájokat használni akkor is. - csóválom meg a fejem, mert egyáltalán nem tetszik a gondolat, hogy ne legyünk együtt egy ilyen helyzetben. Már az is elég nagy baj, hogy 3 fő mínuszban vagyunk. Nem akarom ezt azzal tetézni, hogy még több embert veszítek el a bizonytalan járatokban. Ne adj, Merlin, ha valaki megsérül, akkor hogyan segítenénk neki? Nem. A határozott véleményem, hogy együtt kéne mozognunk. Lizzy gombás felvetése viszont sokkal hasznosabbnak tűnik, mint az én keresgélésem. Túl kemény és szilárd a talaj. Mondjuk a spórás jelenetre azért elképedek rendesen. Akár komikus is lehetne a látvány, de nem tudjuk hogy ezek a spórák miként hathatnak ránk esetlegesen. Nekem meg aztán főként lövésem sincs ilyenekről. Örülök, hogy Bimba nem vágott ki az óráiról a bénázásom látva. - De a dallamra én is oda lépek Lizzy mellé, és kezdek fülelni a gombákra. - Fel kéne vetni az apámnak, hogy vegye be a gombanyelvet is tematikájába. Gombául még nem tanított meg. - elég erőltetett poénnak hangzik így a számból a dolog. Főleg azoknak, akik valamelyest képben vannak a családtörténetemmel. De mindezzel együtt is jobb ötletnek tartom a gomba-útmutatást követni, mint találomra bóklászni. Szóval a pálcámmal most inkább egy amolyan kommunikációs, fordítóbűbájt lövök el egyenesen egy nagyobb csoport éneklő gombára. Remélhetőleg a bűbáj hatására mindenki hallja és érti majd a gomba-dalt, és mind képesek leszünk kommunikálni a varázsgombákkal. Mert hogy szerintem ezek valami gomba-varázslények. Sajnos viszont nem figyeltem eléggé sem Bimba, sem Hagrid óráin. - Ha megmutatjátok valahogy a felszínre vezető utat, akkor szívesen elmegyünk. Nem akarunk ártani nektek, vagy betolakodni a területetekre. Nem is önszántunkból tettük.- címzem még azért a gombáknak.
//Szerencse: 19 pont Intelligencia: 25 pont Összesen: 44 pont Dobás: 21
Kommunikációs-Fordító bűbáj: Segít más nyelveken, vagy másféle kommunikációt folytató emberek/varázslények megértésében, kölcsönös kommunikációban. A bűbáj hatására mindenkinek érthető lesz minden kimondott szó/jel. //
ϟ”Igyekezzünk végig irányítani a meccset, és ne hagyjuk, hogy az csak úgy megtörténjen velünk!”ϟ
- Nem feltétlenül szükséges, hogy Dumbledore vegye észre a hiányunkat - világosítom fel Danielt. - És talán az edzőnek és a többieknek sikerült valamilyen úton-módon megszökniük - esem töprengőbe. - Mármint, miért hisszük automatikusan azt, hogy őket is elrabolták és egy másik helyen tartják fogva? - tárom végül szét a karjaimat, mindezek mellé pedig egy végletekig tanácstalan arcot is sikerül vágnom. Oké, első körben nekem is ez villant be, hiszen mi másra gondoljon az ember, ha egy ehhez hasonló helyen ébred többedmagával? Mégis, talán az edzőnek sikerült meglépnie és Corvust és Ginnyt is magával vinnie. Lehetséges lenne, hogy már útban vannak a Roxfortba? Minden kétséget kizáróan igen. - Talán beijedtek a Roxfort válogatott csapatától - vonom meg a vállam Sienna kérdése hallatán. - Sok nagy név van köztünk, ezt kár is tagadni, szóval ez simán benne lehet - fejtegetem továbbra is. Nem vagyok egy agytröszt, a családfámat nem bántja különösebben az ész, de ha érvelni kell, akkor én erre tippelnék elsősorban. - Vagy csak fogadást kötött két fontos személy, miszerint nem jelenünk meg a pályán és az egyikük úgy gondolta, bebiztosítja magát - vetem fel még az utolsó képtelen ötletemet. Hogy bennem felmerül-e Tori problémája? Aligha. Szerintem ugyanis ritkán esik meg az ilyesmi egy profi verseny során és hát én általában nem egy személyen agyalok, ha ilyesmire kerül a sor. Valahogy mindig a csapat ugrik be, azzal kapcsolatban találgatok, holott a csapatmunkám csapnivaló. Őrzőnek alkalmas vagyok ugyan, de a többi posztra már nem szívesen dobtak be Amcsiban sem, hiszen képes voltam a saját társamnak is nekiesni, ha valamit nem jól csinált véleményem szerint. És hát - valljuk be - mindig könnyebb volt mást hibáztatni, semmint belátni magamban, hogy az a poszt nem pont nekem van kitalálva. - Sporterkölcs? - nevetem el magam Roby kérdése hallatán, majd lassan megcsóválom a fejemet: - Elméletileg van egy egységes és minden csapatnak van külön etikai kódexe - próbálom megmagyarázni. - Végső soron, kinek mi fér bele. Lehetséges, hogy valaki baromi nagyot fog kaszálni azzal, ha mi eltűnünk a színről, mert ez így azért nem igazán jellemző... Mármint, Amerikában is jártam a csapatommal erre-arra országon belül és rengeteg helyen megfordultunk, de ilyesmi még a legvadabb rémálmaimban se merült volna fel bennem. Pedig azért az Ilvermorny csapatába se kerülhetett ám be akárki... Én is rengeteg alkalommal koppantam, mire egyáltalán sikerült bejutnom. És még utána is párszor rezgett a léc alattam a teljesítményem miatt. Sok-sok gyakorlásba telt, mire biztos volt a helyem a csapatban. A gondolataimba merülve figyelem Winnie varázslatának hatásait, habár a melltaperolós jelenetnél kissé arcomra fagy a mosoly. Őszintén... rettentő fura végignézni ezt így. El is kapom hát a fejem, hogy ne is lássam a jeleneteket. Talán hasznos lenne, de esélyesen a gombákkal se nyúlunk félre különösebben. - Stip-stop, Daniel! - emelem fel a kezem villámgyorsan Tori ötlete hallatán. Itt és most nem a féltékenység mondatja ezt velem, hanem egész egyszerűen csak szeretném magam mellett tudni a fiút. Hogy tudjam, mi van vele és segíthessek neki, ha ne adj isten, bajba kerülne. A gombák táncdalfesztiválja egészen lenyűgöző látvány, mi több, a kelleténél kissé jobban bele is merülök, miközben megüti a fülem a dallam is. Elég szépen koncentrálnom kell annak érdekében, hogy megértsem a lényeget, de végül sikerül összeraknom a képet. - Rendben, ne nézzetek hülyének, de ezek az imént mondták, hogy jobban tennénk, ha lelépnénk innen... - szólalok meg bizonytalanul, miközben kiegyenesedem. Mindenesetre, azért megosztom velük a pontos szöveget is, hátha csak én értetten félre valamit. Bár, elég egyértelműen céloztak rá... Esélyesen a barlangokban lesz a kiút. Teszek is néhány bizonytalan lépést az egyik irányába, miközben elsuttogok egy Lumost, majd be is lépek a legközelebbi barlang száján és világítom körbe a falakat, mintegy felmérve a terepet.
Szerencse: 17 pont Intelligencia: 25 pont Összesen: 42 pont Dobás: 43
Lizzy gyógynövénytan ismeretei sajnos nem elegek ahhoz, hogy megállapítsa milyen gombákról van szó. Nincsen látványos köpdösősdi, csak a nehéz, állott levegő körülöttük és a mérhetetlen nedvesség. Dany tárgyakat tud találni a képességével, de a barlang fala és az alja is egészen keménynek tűnik, semmi sincsen elásva benne, a gombák is csak egy nagyon vékony réteg mohán kapaszkodnak ránézésre. Az, hogy várjanak egy kicsit necces ötlet, hiszen egész hétvégére kaptak eltávot, péntek reggel van még mindig - vélhetően, ki tudja mennyit aludtak - és csak hétfőn lenne jelenésük az óráikon.
Roby tájolása azt mutatja meg, hogy merre van észak, de olyan mágiát nem ismer méregkeverőként, ami egy ismeretlen helyszínt fel tud mérni és kiutat találni szinte intelligensen. Annyit tud tenni, hogy elnevezi a járatokat északi, észak-keleti, keleti, dél-keleti déli, dél-nyugati és nyugatinak és észak-nyugatinak... Igen, rengeteg a választási lehetőség! Winifred varázslata kiröppen a pálcájából és aranyos fénnyel jelenik meg a körvonala mindenkinek és halad vissza a jelenlegi helyükről hátramenetben a furcsa jelenés a földre, hogy végignézze "visszatekerve" hogyan álltak fel, hogyan fetrengtek egymáson, hogyan forgolódtak álmukban és végül egyetlen pukkanással az egész jelenés eltűnik. A kérdés csak az, hogy azért, mert ennyi időt tud visszatekerni hetedikesként, vagy azért, mert nem behozták őket, hanem beteleportálták és egyszer csak itt lettek.
Torinak szintén nem elég mélyek a tanulmányai a gyógynövénytannal kapcsolatban aurorként, habár abban biztosan igaza van, hogy hasonló családba tartozhatnak a gombák, mint amire gondol, de nem tudja beazonosítani, hogy pontosan mire képesek és az is egyértelművé válik, hogy varázslatos lények. Ugyanis ahogy többen is már a közelében nézelődnek a puffogás egy kellemes dallammá alakul és a gombák süllyednek és emelkednek, mintha csak táncolnának a saját kis dalukra. Amikor Sienna megcsinálja a levegő kimutatását a tiszta levegő helyett ami sokkal szembetűnőbb lesz, hogy láthatatlan spóra kúszik mindenki felé, ami már nem annyira láthatatlan. Mindenkinek az orra és a szája olyan kékes-zölden fénylik, mint a gombák néhány pillanatra, de nem éreznek semmi különösebbet... egyelőre? Sienna persze mivel azonnal eltakarta a száját a gombák közelében, jóval kevésbé spóra-maszatos, de azért mindenki elég hülyén fest, ameddig a kimutató varázs tart. Végül valami csak-csak történik valami, amin elindulhatnak, ugyanis ahogy Lizzy közelebb hajolt a dallamból hallani vél valamilyen szöveget is: Bízz a sötétbe, hogy bízhass a fénybe, kövesd a nyomunk, hagyd el az otthonunk, lator kívülálló.
// Hozzászólások előtt kérek szépen majd mindenkitől egy szerencse+IQ dobást is és kérlek tegyétek be a hsz végére a célszámotokat és a dobott értéket
Határidő: 01. 08., éjfél Következő kör kezdete: 01. 09. //
Nem jut eszembe, hogy miattam lenne ez a cécó, de ha hallanám Sienna gondolatait, akkor elég rendesen dolgozni kezdene bennem a bűntudat annak ellenére is, hogy semmi rosszat nem tettem senki ellen. Szép is lenne, hogyha az önmegvalósítás annyira szúrná az írek szemét, hogy bigott módon egy egész csapatot akarnának likvidálni.. - Köszönöm! - pillantok hálásan Siennára a segítsége után. Nagyon rendes lány, kedvelem őt. És ez a Roby gyerek is jó arc, bár ahogy a sporterkölcsöt felhozza fel kell nevetnem. - Ha a sporterkölcsi érzékük is olyan fejlett, mint a begyöpösögött genderszemléletük, akkor meg vagyunk mentve. - ironizálok kicsit. A gombákat kezdem vizsgálni, ha már így felfénylettek a lumosra. Amennyiben eszembe juthat a tanultak alapján, hogy a mycena-gombák nagyon sok faja képes világítani a sötétben, úgy talán az is eszembe jut, hogy mely fajuk mérgező, s hogy ezek amiket látok annak tűnnek-e. Ha tehát találok választ erre a gondolatra, akkor szólok a többieknek, hogy szükséges-e vagy felesleges védekezni a gombaspórák ellen. - Egy tuti: megenni nem érdemes őket. Még jó, hogy ettünk mielőtt idekerültünk. - humorizálok picit, mert így könnyebben viselem a helyzetet. - Esetleg ha kettesével csapatokba oszlanánk akkor több járatot tudnánk ellenőrizni, s megjelölhetnénk azokat, amik totális zsákutcák. - dobom be az ötletet, hogyha se Sienna se Roby se Winnie útkeresése nem hoz eredményt.
//Gyógynövénytan 17 Dobás: 25 alá éééééééés 09. Tori tényleg a szerencse kegyeltje.
Miután sikerült felkecmeregnem a karjaimmal átfogom magamat. Nem érzem úgy, hogy ez a félhomály, vagy sötét bántani tudna, de ez a rengeteg növény... felettébb hallgatag vagyok ezúttal, sehol egy okoskodó oldalakon átívelő ismeretterjesztő. Nos... igen. A gyógynövénytan, növénytan igazság szerint nem az erősségem. Szóval bölcsen inkább hallgatok és inkább azon gondolkozom, mit tehetnénk. Hogyan jöhetnénk rá arra, hogy merre kell mennünk, vagy hogy mi történt velünk? Első körön jó lenne talán egy Impervius bűbáj... ami nem hagy minket átvizesedni de mondjuk nem okoz olyan hatást mint amit Sienna varázslata előidéz. Bár amit ő használt az legalább átmelegítésre jó... - Gombák... remélem pókokat nem kapunk a nyakunkba... - bukik ki belőlem némiképp szarkasztikusan. És bár szeretném, hogy meggyőződésként burkolózhassak bele, akarva akaratlanul is óriási háló foszlányok után kutatok a tekintetemmel és közben azon kattogok, miért nincs most itt Corvus... mondjuk nem csak őt hiányolom, hanem az edzőt és Ginnyt is! Ez nem fair... A pálcámmal a megfelelő mozdulatot írom és arra a helyre intek, ahol feküdtünk. - Demonstrate nuper! - nem agonizálok tovább vagy találgatok tovább a miérteken. Hiszen minden csak spekuláció a részünkről. Persze nem kerüli el a figyelmemet Sienna mondata erről a McMesterről.. De egyenlőre nem akarok vérre menő dolgokra gondolni.
// Fizikum: 20 Dobás: 09 Demonstrate nuper - kitalált varázslat, az első tagja a "hivatalos" kimutató varázslatot használja, a második fele az elmúlt időre, közelmúltra utal. Ha sikerül, talán megmutatkozik előttük egy részlete a közelmúltban történteknek. Varázserő: 20 pont Bűbájtan: 15 pont SVK: 30 pont
Összeszorítom a fogamat, hogy ne buggyanjon ki a könnyem, Siennának pedig csak megrázom a fejemet, hogy nincsen nagy baj, előfordul. Kviddics közben akadnak nagyobb balesetek is, mint hogy most összekoccantak a golyók. Különben is, én kétszer már majdnem eltörtem a térdét. Felpillantok a Tori adta Lumos fényében, a csigákkal nem törődve. Dany kissé furcsálkodva méregeti a lányt, aki nekem tényleg lány, főleg, hogy kezdünk mi hárman így összecsiszolódni, Sienna például ránk terjeszti ki a hőhatást, amit egyébként nagyon jól tesz, ugyanis én mediterrán vidéken nőttem fel, eleve Anglia durván hideg nekem, és ha még egy dohos, nedves barlangban kell kúsznom-másznom az nem a legjobb ómen. – Köszi! – Bólintok hálásan a titkos szeretőm felé, az apró figyelmességek fűszerezik meg a kapcsolatunkat. Ő is tudja rólam, hogy a nagyszáj, és a kötekedős stílus mindössze a tudatalattim ügyes manipulációja, hogy elrejtse azt, hogy mennyire magányosan éltem le közel tizennyolc évet érdemi család nélkül. Forgatom a fejemet, olykor Danyre is pillantok, ő most már családtag, és nagyon hasonló hozzám, így a több szem többet lát elve alapján hátha össze tudunk tartani. A seprűt hiába hívom, valahol megakadhat, és az is lehet, hogy itt nincsen térmágia. – Semmi baj Sienna, kiássuk magunkat, vagy tudomisén. Nem várunk felmentő seregre. – Kétlem, hogy mindez az edző csapatépítő tréningje lenne, hogy mennyire tudunk válsághelyzetben összekovácsolódni. Aligha maradna bárki a csapatban, hogy ha ilyen kábítós módszerekkel él. Azért ahogyan Sienna feljebb húzza a felsőjét, automatikusan pillantok oda, de csak szép szolidan, mint akinek ez természetes. Nem úgy kezelem mint egy darab húst, ráadásul most kiszolgáltatott helyzetben teszi is mindezt.. Hát lássuk be, aki szép az szép, nem vagyok én fából a levelezéseink ellenére sem. – Azért az durva lenne, hogy ennyire át akarnak verni, nincs olyan, hogy sporterkölcs, vagy tudomisén? – Én nem fogom le az orromat, már így is el voltunk kábítva, csak nem valami pluszban mérgező helyre tesznek be. Ha meg akartak volna ölni, akkor a gombák már felesleges aláfestés lenne. Sienna és Elizabeth között járatom a tekintemet, már kénytelen vagyok én is elhinni, hogy jól átvertek minket. Nem távolodom el különösebben a társaimtól, de azért vizsgáltatom a falakat, és ha mást nem, a pálcámmal legalább egy tájolást végrehajtok. Ha nem kapok választ, hogy merre lehet a kijárat, legalább az égtájakat igyekszem felfedezni. Pergamen ugyan nincs nálam, de megpróbálom memorizálni, és inteni a többieknek, hogy próbáljunk meg kijutni. Ha jön velem valaki, akkor elindulok, bízva a pálcámban, hogy jó az irány.
//Fizikum próba sikeres//
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
Látom azért, hogy Roby derekasan tartja magát, de így is könny szökik a szemébe szegénynek, ami azt hiszem nem csoda, amennyire sikerült lekönyökölnöm. Lassan azért mindenki feltápászkodik, én pedig egy kicsit megpróbálom magamat és a körülöttem állókat (Roby, Tori) kicsit átmelegíteni varázslattal, hogy egy fokkal konfortosabb legyen az érzés, de a pocsék levegőben félő, hogy így is újra átnedvesedik a ruhánk. A hajam meg... na az rövid időn belől úgy fog kinézni majd, mint aki belenyúlt a kettőhúszba. Ezt teszi a páratartalom egy egyébként is rakoncátlan, göndör hajjal. Valószínűleg a kijutás egy része abból fog állni, hogy próbálom a hajamat elsöpörni az útból, hogy azért lássak is valamit, vagy az, aki a közelemben van. Ezen már a hajgumi se segítene, már ha épp lenne nálam egyáltalán. - Szóval, ha nem jutunk ki, akkor nekünk annyi mire megtalálnak, mi? Rém bíztató! - húzom el a számat Daniel szavai hallatán. Nem kerültem még hasonló helyzetbe, nem ismerem a VMS sztorijukat se, de nem igazán vagyok ahhoz szokva, hogy elrabolnak. Ha rajtam múlna lehet, hogy ledobnám magamat egy sziklára és megvárnám, amíg valaki megment. Hát valakinek csak feltűnik, ha nem jelenünk meg délután, ahol kellene. Kivéve persze, ha tényleg kamu volt az egész. - Ez a McLeod pasas úgy rémlik nekem, hogy a Montrose Magpies menedzsere és baromi bigott. Lehet, hogy az egész tényleg átverés volt? De miért? - a tekintetem valahogy akaratlanul is Torira siklik, bármennyire is próbálom palástolni bizony felmerül bennem, hogy mi van akkor, ha a fickó annyira nem bírja a nem hagyományos dolgokat, hogy Tori miatt vagyunk most ekkora slamasztikában? Lehet, hogy a verseny valós, ám a fickó nem akart olyasvalakit látni a pályán, mint Tori és... Nem, ennyire csak nem lehet valaki elvetemült. Én a gombákkal nem foglalkozom különösebben egyelőre. - Baromira remélem, hogy nem mérgezőek ezek az izék. - a puffogó hang nem nagyon tetszik, megpróbálom kerülni a gombákat és kicsit feljebb is húzom a felsőmet, hogy takarjam vele az orromat. Nem zavar most, hogy ettől kint van a fél hasam, amúgy is kellően melegnek érezhetjük a helyet, ha nagy a páratartalom. Kicsit azért beleszagolok a levegőbe, szabadon hagyva addig az orromat, hátha érezni lehet, hogy valamerre tisztább a levegő, de ha ez nem vezet semmire, akkor megpróbálkozom pálcával a levegő minőség alapján tájolni. Ha valahol van valami kijárat, akkor arra tisztábbnak kell lennie a levegőnek, kevésbé párásnak, és persze ha a gombák is eregetnek valamit, akkor tisztábbnak is.
//Látom mind meghalunk. xd Fizikum 30 +15 =45 alá. Dobás: 61 A +15ös bónuszt Roby és Tori kapja Siennától.
Aeralysis: Kitalált bűbáj. A levegő összetételét elemzi, jelzi, hogy merre tisztább a levegő. Minél alkalmasabb a levegő emberi "fogyasztásra", annál élénkebben vibrál a pálca, mint egy tájoló, abba az irányba mutatva vele.
Esküszöm semmi szándékosság nem volt bennem. Nyilván, csak úgy figyelmetlenül egymásra dobáltak minket, és nem bajlódtak azzal, hogy kinek melyik végtagja hol landol, és milyen helyzetben. Ami esetemben még az undok nyálkás, hideg környezetnél is kínosabbra sikerült. Mert hát be kell vallanom, hogy ha hallanám Tori gondolatait, akkor egyet kellene értenem vele, hogy bizony még nem sikerült levetkőznöm magamban a tényt, miszerint számomra ő egy hugrás srác. Legalábbis az volt. Mármint félre értés ne essék, mindenki azt csinál a testével, amit akar. Csak számomra ez rém fura, és így duplán kellemetlen. Már Lizzyről nem is szólva, akit eszem ágában se lenne megbántani semmi módon. Szóval irányába sem tehetek mást, mint egy kis bocsánatkérő pillantást vetek rá. Noha azért látványosan megkönnyebbülök, amikor tudatosodik bennem, hogy semmi baja. Legalábbis fizikálisan. Próbálom kizárni a nedves hideget, amiért sosem voltam oda. Bár véleményem szerint senki se. Magamban pedig igencsak hálás vagyok Sienna kreativitásáért, ami szárítást, és meleget illeti. A növényekhez kb. semennyire se értek, így a gomba vizsgálósdít meghagyom annak, akit ez érdekel. Így azt sem igazán szúrom ki, vagy tudatosítom, hogy a gombák nem nagyon kedvelik a klíma változást. Úgy gondolom ennél fontosabb problémáink is vannak. - Két fő gondunk van. Nem tudjuk, hogy hol vannak a többiek, és hogy az ilyen barlangrendszerekben évekig is tekereghetünk, és még csak a kijárat közelébe se érünk. Szóval valahogy szűkíteni kéne a lehetőségeket. Már, ha tényleg megpróbálunk innen kijutni, és nem csak azt várjuk, hogy Dumledore-nak feltűnjön a hiányunk. - sóhajtok fel, ahogy a gyér világításban próbálom felmérni minél jobban a cseppet sem biztató környezetünk. És persze próbálom Roby szavait is figyelmen kívül hagyni, hogy talán máris az útjában voltunk valakinek. Talán, de egy egész csapatott likvidálni? Még ha ténylegesen nem sok esély van egy barlangrendszerből élve kijutni, akkor is... Valahogy próbáltam hinni benne, hogy a VMS-en történtek egyszeri események voltak, és nem ismétlődnek meg. Hogy csak edzünk, játszunk a meccseken, és ennyi. Most pedig határozottan rossz értelemben van déjá vu érzetem. Szóval egyszerűen próbálom felmérni a környezetem, illetve a képességeimmel megérezni esetleg valamit. Talán egy-két elejtett,vagy direkt itt elrejtett tárgy segíthet a kiútban, funkcionálhat iránytűként. Persze lehet, hogy csakúgy mint Roby az előbb a seprűvel, én is felsülök. Még is kell valami támpont.
Relikviamester: 4. szint 10 méter sugarú körben pontosan tudja, hogy milyen varázstárgyak vannak. Földmágus: 1. szint Ha koncentrál képes lehet megtalálni 50 m-en belül nem túl nagy értékű elásott (max. 3 m) tárgyakat.//
ϟ”Igyekezzünk végig irányítani a meccset, és ne hagyjuk, hogy az csak úgy megtörténjen velünk!”ϟ
Semmi. Abszolút semmi. Se egy ajtó, se egy ablak, a szemem pedig érthető módon nem képes alkalmazkodni az itteni félhomályhoz, amely inkább hajlik sötétségbe, hiszen még csak azt sem vagyok képes megállapítani, miben is vagyunk pontosan. A miérteket pedig leginkább nem is feszegetem, habár nekem is eszembe ötlik egy röpke pillanat erejéig, hogy talán az ír csapat keze is benne van a dologban. Mégis, akkor meg mi értelme volt meghívniuk minket egy - elméletileg - barátságos mérkőzésre, amelynek jóformán semmi tétje sincs? Mi szükség erre a farokméregetésre? Számítottam valamiféle hátsó szándékra, miszerint fel szeretnék mérni egy válogatott csapat tudását, képességeit, de az emberrablás azért már egy elég komoly dolog. Bűncselekmény. És hát azért nem is egy-két ember tűnt el, hanem egy egész csapatnyi! Akárhogy is, nem hiszem, hogy sokáig tartana, mire bárkinek is szemet szúr a hiányunk, az elkövetőket pedig bezsuppolják valamiféle szűkös kis cellába. Egyelőre tehát nem esem pánikba, bármennyire is kilátástalan a helyzetünk. Ami igazán aggaszt, az a plusz három fő eltűnése. Kinek állt érdekében leválasztani a csapatról az edzőt, Ginnyt és Corvust? Jó, az edzőnket még megértem, de a másik kettő semmiben sem különbözik nálunk. Esetleg mégis? - Nem, nincs - csóválom meg a fejem Dany kérdése hallatán, csatlakozva a többiekhez válaszadásban, miközben jótékonyan szemet hunyok a fiú melltaperolós mutatványa láttán. Igazság szerint elég féltékeny típus vagyok, ami az igazat illeti, de jelenleg se az idő, se a körülmények nem alkalmasak a cirkuszolásra. Mindenesetre, a későbbiek folyamán azért még szemmel tartom ezt a kettőt, ebben biztosak lehetnek és majd alaposan elraktározom magamban a lehető legkisebb "olyan" jellegű mozzanatokat is. Időközben még a világosságot idéző varázslatokkal sem jutunk előrébb, habár annyit sikerül megállapítanom magamban, hogy nem egy cellában vagy hasonlóban kötöttünk ki, hanem egy barlangban. Roby invitója hallatán azért majdnem elnevetem magam, hiszen a fene se tudja, merre is vagyunk pontosan és hát a seprűje előtt esélyesen vannak akadályok, hacsak nem rendelkezik egy faltörő kos képességeivel. Mindenesetre, inkább hallgatok, amolyan: jobb a békesség-alapon és nem szólom meg a dolgot. Talán neki mégis sikerülni fog, abban az esetben pedig nem lenne szerencsés kinevetnem őt a próbálkozása miatt. - Nem is értem, miért hiszik azt, hogy egy egész csapat elrablása nem marad észrevétlen - csóválom meg a fejem Tori szavai hallatán. - Nyilván keresnek már minket, hiszen mégis csak egy vendégcsapat vagyunk, hacsak... - akadok el egy másodpercre, amint alaposabban végigrágom magamban az eddigi történteket. - ...hacsak az a meghívás nem volt hamis... - fejezem be bizonytalanul, végigpillantva a többieken. - Szerintetek? - nyelek egy nagyot, bár így jobban belegondolva, van esélye ennek a magyarázatnak is. Mégis, a Roxfort számára csak feltűnik, ha nem jelentkezünk egy-két napon belül. A gombák azért szemet szúrnak számomra és mivel nem ismerem ezeket a növényeket, kissé közelebb is lépek hozzájuk, hogy alaposabban szemügyre vehessem őket. Annyira közel azért nem merészkedem, hogy szemen köphessenek valamiféle méreganyaggal, de igyekszem a lehető legalaposabban megfigyelni őket, hátha ismerősek valamelyik gyógynövénytan könyvem lapjairól. Hiszen tudtommal vannak olyan fajok, amelyek mérges gázt bocsájtanak a levegőbe védekező mechanizmus gyanánt, a fényt pedig érthető módon nem tolerálják valami jól...
Fizikum dobás: 71 (fizikum:20) Gyógynövénytan: 17 pont
Mindenkinek megdöbbentő, hogy mennyire kidőltek, hiszen attól még, hogy reggel nyolckor találkoztak még is csak egyetlen zsupszkulcs és egy fél órás kellemes ereszkedés van csak mögöttük, azóta pedig csak beszélgettek és még enni inni is kaptak... Érthetetlen... Még is sorban kidőlnek.
Elég rosszak a fények, így amikor felkászálódnak a földről, akkor Lizzy először nem sok mindent tud kiszúrni. Sehol sem lát ablakot, se ajtót, és nem csak a szeme káprázik, ugyanis miután Dany megidéz egy pislákoló fénygömböt Tori pedig a pálcája végére idézi a fényt a helyzet változatlan. Ahogy körbenéznek egyértelművé válik, hogy nem egy dohos szobába vannak bezárva, hanem ez a furcsa nedves környezet valamiféle föld alatti barlang lehet. Se ajtó, se ablak, de járatok bizony akadnak, ráadásul dögivel, kis lyuk, nagy lyuk, de ki tudja, hogy melyik szélesedik és melyik vezet zsákutcába. Minden esetre a környezet azon kívül, hogy nedves és sejtelmes, még gombák százaival van teli, amik a lumos és a fénygömbre reagálava halványan "válaszként" fluoreszkálni kezdenek kékes-zöld fénnyel. Mindenki megtalálja a pálcáját, de amikor Roby magához akarja hívni a seprűt semmi nem történik az ég világon. A varázslás működik a fényekből ítélve, de lehet, hogy túl távol van és nem ért el a hívás hozzá, vagy mondjuk el van zárva egy szobába és nem tud kijutni a gazdájához vagy... a lista végtelen. Siennának sikerül elkezdenie szárítani a saját ruháját, haját illetve magán kívül még társát és lényegesen jobban érzik magukat tőle, ám a gombák a meleg levegőre mintha fonnyadnának a környezetében és halk puffogó hangot adnának.
// Kérek szépen mindenkitől egy Fizikum próbát a Kockadobás fórumában a hozzászólása után, Sienna és a két választottja +15-tel dobjon! Illetve mivel most már ténylegesen mese a játék, nyugodtan lehet varázstárgyakat használni, csak jelezzétek például ha a közbeavatkozás siker volt linkelve a dobást.
Mivel eddig játék üzzemódban voltunk nem mesében, csak emlékeztető: cselekvést más színnel emeljétek ki és minden varázslat, képesség használatánál pontos leírást és a tulajdonság/tantárgy pontokat tegyétek be offba a hozzászólás végére!
Határidő: 01. 30., éjfél Következő kör kezdete: 01. 31. //
~Megan Smith
Winifred Hill
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belfast Pént. 21 Jan. - 7:17
Nem mondom, hogy felhőtlen a jókedvem és hogy tudom lazán kezelni ezt az egészet, de azért felvillanyoz az új város felfedezésének gondolata és a az edzést is sokan bedobják ami kifejezetten tetszik. Természetesen nem akarnék én sem kimaradni belőle, de szóvá már nem teszem. Egyértelműnek tűnik, hogy mindenki a pályán fog kikötni csak.. előbb meg kell érkeznünk minden értelemben. Az asztalnál pedig elfog valami ami miatt muszáj közbe kotyognom és feldobnom a labdát Robynak. Kár, hogy nem figyeltem meg jobban amikor a csapos jelenetet rendezett. Az ha valaki ennyire kínosan és szerencsétlenül, még le is izzadva "vállalja" a véleményét... az mindig gyanús.. De hát úgy tűnik cserben hagyott a sasszemem! Amikor Corvus elborul őszintén szólva egy kissé megijeszt vele. Soha a büdös életben nem láttam tőle ilyesmit, szóval én arra gondolok, hogy elájult. Automatikusan nyúlok a homlokához hogy érezzem, hideg-meleg-e az arca.. Ennyire kiütötte volna az utazás? Lehet tényleg ennie, vagy innia kellett volna egy kicsit. Mielőtt azonban megoszthatnám az aggodalmamat a pillanatot illetőleg Roby reagál a feldobott labdámra, aminek örülök.. azt hiszem de sosem fog kiderülni mit mondtam volna, mert egyszer csak képszakadás!
Utolsóként térek magamhoz, a kupac legalján. Csoda, hogy nem fulladtam meg.. Csoda hogy van még orrom, valakinek valamije nagyon bele lógott. De össze vakarom magamat és az éledező emberhalomra csak nyögök egyet fújtatva. Pislogok vadul és mély levegőket vennék az előzők után, de csak egy fintorra futja. - Ugh.. - osztom meg a véleményemet aztán feltápászkodom és leporolom, megtapogatom magam, hogy mindenem a helyén van-e, például a májam meg a vesém... Szerencsére minden a helyén és a pálcámat is megtalálom. Aztán nézek csak körbe. - Hát ez nagyon bizarr..? - kijelentésnek szánom, de végül kérdés lesz belőle. A familiárisaink sehol, és mivel Corvusé példának okáért otthon maradt.. mi meg még csak nem is Anglia területén vagyunk... épp elég hosszúra elérhet a kapcsolat ahhoz, hogy semmit ne tudjak megállapítani ebből. Egy kissé megfekszi a gondolat a gyomromat. Az elmúlt években, Amerikában főleg Faust volt az aki mindenhol ott volt velem és felzaklat a hiánya. Noha hamar jobban felzaklat Corvus és az edző hiánya... - Mi a fene folyik itt..? - motyogom kissé aggódva, kissé ingerülten. Ha a többiek fényének hála jobban belátjuk a teret, felmerül bennem a gondolat, hogy mi van akkor, ha ez az Írek gyakorló pályája...? De akkor meg mi a fenéért nincs velünk Flint és az edző?!
Szerencsére nem sok idő matrad lamentálni a történteken, mert visszaszállingózik a lepakolt csapat, s a beszélgetés és evés-ivás hangulata elviszi a gondolataimat is a helyes irányba. A terapeutám szerint ez a legjobb módja annak, hogy ne legyek állandóan keserű idegben: el kell terelni a gondolatokat olyanról, amin nem tudok változtatni. Márpedig valakinek a begyöpösödött hozzáállása pont ilyen. Egyelőre nem vagyok se szomjas se éhes, s a holmimat sem éreztem olyan őrült soknak, hogy felvigyem, így akaratomon kívül is bajt okozok - rohadjon meg az elkábító anyja sejhaja, legalkább dolgozzon meg velem, ha ki akar csinálni! -, no meg végignézem, ahogy mindenki szépen lassan beledől a valós vagy képzelt levesébe. - Van ami - ért nem jár bocsánat - mondanám neki, de nem jutok el idáig, mert a filmszakadás nálam is bekövetkezik. A nedves, büdös közeg önmagában is elég kellemetlen, de az, hogy valaki - ráadásul pont Dany, akiről tudom, hogy 100%-ig ismert korábbról, tehát nem hiszem, hogy levetkőzte azt a tényt mely szerint neki hugrás srác vagyok - a melleimhez ér. - Khm.. nem gáz. - helyezkedek odébb diszkréten, s a hűvös érzeten, melyet az átvizesedő göncök okoznak egy ideig javít az, hogy fültőig vörösödöm és a zavar pírjától ég a fejem. De persze csak egy ideig. Ha van aki rászorul azt felsegítem, majd első dolgom a pálcám után nyúlni. Nem szeretek vakoskodni, így mivel a világítás hagy maga után némi kívánnivalót bepróbélkozom annak javításával. - Lumos! - szólalok meg, s hogyha sikerült a varázs, akkor annak fényénél talán kiszúrhatom én magam is, hogy pontosan kik hiányoznak. - Hol van Ginny és Corvus? - vetek számot, mert Sienna az edző hiányára már felhívta a figyelmet korábban. - Az edzővel biztos nem mertek ujjat húzni, szóval remélhetőleg őt nem bántották. De ez rém fura. - jegyzem meg, s közben a pálcám fényénél - ha sikerült, ha nem akkor a gyér világítás fényénél - elkezdek körbepillantani, hogy milyen is a hely, ahol vagyunk. Van-e ajtaja, ablaka, egyáltalán épület-e vagy valami természetes objektum, mint barlang ad abszurdum?
//Lumos Világító varázslat A pálca végén apró láng/fény jelenik meg. Hatása alatt más varázsigék is végezhetők a pálcával. HP2 A sorozat folyamán számtalanszor alkalmazták. Hatásának megszüntetője a Nox. A latin „lumen”, fény szóból.
Visszamosolygok Torira, valahogy én nem vagyok túl prűd, konzervatív, hogy gondom legyen más nemiségének megítélése kapcsán, viszont nem is dühít, hogy a többiek nem folynak bele. Az sokkal jobban érdekel, hogy a két fogó most még milyen békés, később biztosan elindul a cicaharc, hogy ki szálldoshat a cikesz után. Egyik lányt sem láttam érdemben még fogóként, bár Weasley-ról hírlik, hogy nagyon gyors. Tekintve hogy én sosem jártam a Roxfortba, nekem ő ugyanolyan játékos, mint a többiek, nincsen előttem meg az a kép, hogy a családja szinte egy csapatot kitesz a pályán. Iszom a sörömet, és jó nagyokat harapok a szendvicsből, amikor Winifred megkeresése váratlanul ér. Lenyelem gyorsan a falatot, amíg így alaposabb rágás híjján megfekszi majd a gyomromat, de sebaj, én a szöget is meg tudnám enni. – Talán én is túlreagáltam. Megvan az a rossz tulajdonságom, hogy semmit sem felejtek, és mindent törlesztek. – Ismerem el, de így, hogy nyitottunk egymás felé, fogjuk fel tiszta lapnak. A belső feszültségek sosem voltak ellenemre, de már a válogatón is megzavart kissé, hogy Corvus úgy beszólogatott, a saját teljesítményemre szokásom figyelni, és jó lenne, ha repülés közben nem kéne azon gondolkoznom, hogy a szőke váltótársat üssem le a seprűjéről. Merő véletlenségből ő se engem. A fogadóssal én nem állok le veszekedni, Tori elég tárgyilagos, remélhetőleg nem lesz ebből nagyobb zűr. Fogyasztok hát tovább, a csomagomat ráérek felvilli majd később. Ám egyre nagyobbakat pislognak a többiek, Corvus is úgy bekómál, amit tőle eddig nem tapasztaltam. Felkapom a fejemet a fogadós szavaira, amint Sienna is eldől. – Hogy miiii? – Kérdeznék vissza, amikor én is eldőlök. A kéretlen álomból az ébreszt, hogy az amúgy érdekes helyzet ellenére Sienna úgy belémlép, hogy nyikkanok egyet, de férfiasan tűrve nem kezdek el szemforgatni, nyilván nem direkt csinálta. Nem lehet a saját maga ellensége. Ha vannak még ágyrengető terveink, közös érdek, hogy jól működjek. Na ennyit a romantikus levelezésünkről, gondolatban sikerült vagy hatot ugranom. Amikor a golyók is a helyükre kerültek a váratlan taposástól, a tenyeremmel megtörlöm a szememet, mielőtt még könny csordulna, és zordan tápászkodom fel. – Semmi baj. – Én nem figyelek rá különösebben, hogy kibe hol könyökölök, kimászok a többiek alól, ha közben valakit itt ott érintek, hát nem gond, örülök, hogy élünk. – Na és hol a másik kettő? – Csóválom a fejemet, Sienna láthatóan jól van, úgyhogy nem vágok aggodalmas fejeket, hanem a fénygömb sugarában előrelépek, hogy megnézzem, hol vagyunk jelenleg. Ha falakat látok, akkor megnézem, van-e kijárat. – Máris az útjában vagyunk valakinek? Akkor annyira szarok nem lehetünk.. – Van bennem némi gőg is, túlzott magabiztosság, de nem szokásom elveszteni a magamba vetett hitemet. Ráadásul a pálca is a helyén, ha meg akartak volna ölni, akkor már darabokban lennénk. Azért óvatosnak nem árt lenni. – Invito seprű. – Pörgetem a nyelvemet dallamosan, miután a pálcám is előkerült. Nincsenek illúzióim, de hátha. Azért a paripa hátán minden sokkal egyszerűbb.
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
Elég kellemetlenül alakul a helyzet, de nem tehetünk mást, mint hogy felmegyünk lepakolni, legalábbis a többség. A seprűmtől nehezen válok meg, de nem cipelhetem végig az egész városon, ha netán városnézésben gondolkodna mégis a csapat, úgyhogy kényelmesen lefektetem a leendő ágyamra, hogy ott várjon meg szépen, aztán elindulok lefelé a többiekkel. Nem vagyok még mindig éhes, de egy forrócsoki egészen hívogató ötlet, mégis iszogatás közben is ezen a MacLeod fickón kattog az agyam, de amikor szóra akarnám nyitni a számat pont megszólal Winnie, elnézést kérve, vagy próbálva Robytól, és mivel nem akarok beleszólni inkább a forrócsoknimra koncentrálnék, ha nem nyomna el az álom pillanatok alatt, mint a többieket is, már amennyire még felfogja az agyam, hogy sorra dől ki mindenki. Nem tudom mennyi idő telik el, de hogy nem az asztalnál ébredek az tuti és az a forrócsoki kifejezetten jól jönne most. Mintha úgy dobáltak volna minket össze, úgyhogy kissé hátrabicsaklott fejjel fekszem épp Robyn, félig rálógva Torira, akinek a mellét fogdossa Daniel, vagy hát épp akkor kapja el a kezét, amikor kinyitom a szememet, mert a fejem épp Roby és Tori közé van beékelődve. De legalább így másokon fekve nem annyira nagy gond a kemény föld talán, mert nem alattam van közvetlenül. Könnyen lehet, hogy ahogyan próbálok feltápászkodni kissé sikerül belelépnek Roby intim részébe is, így inkább a legurulás mellett döntök, mint sem hogy úgy tápászkodjak fel, hogy közben lábbal tapossak és könyökkel nyomjak agyom mindenkit, aki alám került. - Bocs... - leheletnyit el is vörösödöm, még jó, hogy nincs itt Corvus, hogy kötekedjen, azaz... - Mintha nem lenne itt mindenki. Az edző biztosan és... - ahogy sorban felállunk már jobban látszik, hogy bizony ketten is hiányoznak. De miért és miért pont ők? Ez valami hülye tréfa lenne? Egyelőre próbálom felfogni hol vagyunk, a nedves padló és a levegő nem valami kellemes, az amúgy is göndör hajam pedig pillanatok alatt úgy összeáll, mint annak a rendje. A mikrofonfej hozzám képest smafu. - Gondolom ez nem a vendéglátás része... - húzom el a számat, bár akkor nem tudom mi. Ízetlen tréfa, vagy Tori szúrta valakinek a szemét és ezért az egész csapatot kigolyózzák? A pálcám nekem is előkerül, de elsősorban azért, hogy egy kicsit melegítsek a környezetünkön és gyorsabban száradjon és melegedjen át a ruhánk a nyirkos és pocsék helyen. Még csak egy kiadós megfázás kellene így kviddics szezon közepén.
Viszonylag gyorsan lepakolok odafenn, és rendbe szedem magam. Az emeletes ágyakon, vagy a szállás kinézetén már meg sem lepődöm, és nem is igazán zavar. Nekem aztán mindegy, hogy hol alszom. Bár tény, hogy a fogadtatás lehetett volna barátságosabb is. Főként Torival szemben, bár a familiárisok civódása miatt nagyrészt arról lemaradtam. Mondjuk a csapos zavara még érthető is lenne, illetve tekinthetné a dolgot valamiféle adminisztrációs hibaként is. De az ahogy lereagálja... Végül is nem vártam ki a végét, inkább feljöttem nagyjából elsőként lepakolni, és legalább egy polót cserélni. Nem viszem túlzásba az eleganciát, nem valami puccos partyra készülünk. Odalenn viszont már boldogan veszem magamhoz a kis eszpresszóm. Igen, tényleg olasz vagyok, és ez néha ki is ütközik. Most is a többiekkel ellentétben én kávét kértem, amivel boldogan telepszek le Lizzy mellé. Ami pedig az edzést illeti, ismerem Lizzy hozzáállását a dologhoz. Már a VMS elején sikerült leszűrnöm, hogy mennyire maximalista, ami a sportot és az edzéseket illeti. Néha még szerintem is túlzó módon. Így szinte biztos vagyok benne, hogy elsőként fog kapni Sienna ötletén. Ezúttal pedig én is benne lennék. Jót tenne az a mozgás, és talán még a csapat egységen is segítene valamennyire. Legalábbis reménykedni benne szabad. Viszont már nem igazán sikerül kommentálom Lizzy alvásra tett mondatát, mert hirtelen én is érzem azt a bizonyos mély fáradtságot. Az utolsó tiszta gondolatom még az, hogy a kávénak élénkítenie kéne, és nem altatnia, de aztán én is Lizzyre borulok, és már minden jótékony homály...
Csak nagyon nehezen sikerül magamhoz térni. Percek kellenek, mire realizálom magamban a helyetünket. Mondjuk előbb még fájdalmasan próbálom kiszedni valaki könyökét a bordáim közül, aztán hirtelen tudatosodik bennem a tény, hogy az én bal tenyerem Tori mellén helyezkedik el... és hát gyorsan el is kapom onnan, mintha minimum égetne. Közben pedig valahogy sikerül kinyögni egy zavart "Bocsi"-t is, bár ezúttal tényleg sikerül kínosan éreznem a dolog miatt. Határozottan nem állt szándékomban letaperolni, és pont ott pláne nem. Főleg Lizzy előtt. Te jó ég! Hol van Lizzy? Kétségbeesetten forgatom körbe a tekintetem a lányt keresve, és egy hangos megkönnyebbült sóhaj szakad fel belőlem, ahogy megpillantom. De azért némi aggodalom ott van a tekintetemben, ahogy a griffendéles szőkeség felé pillantok. - Azt már tudjuk kik nem lesznek az év házigazdái. - jegyzem meg kissé morogva, ahogy végre sikerül feltápászkodni. Amitől még a fejem is enyhén zúgni kezd. Au. Aztán lassan sikerül realizálni azt is, hogy a familiárisom nincs velem. Vélhetően még mindig a szobában a párna alatt bujkálhat. Ami most kifejezetten kellemetlen érzés. Nem csak ez a nyirkos doh szag. Viszont bár meglepő, de a pálcám a helyén van. Ami legalább valamiféle megkönnyebbülésre adhatna okot. De attól még rohadtul nem értem, hogy mi történt velünk, és pláne miért???!!! - Mindenki megvan?- kérdezem végül bizonytalanul. Majd pálcát húzok, hogy néhány egyszerű kis fénygömbbel rásegítsek az igen gyér világításra, hogy felmérhessük, hova is csöppentünk voltaképpen.
//BBT: 24 pont//
ϟ”Igyekezzünk végig irányítani a meccset, és ne hagyjuk, hogy az csak úgy megtörténjen velünk!”ϟ
Nem hallom meg Winnie Szimatra tett megjegyzését, vagy ha mégis, akkor egész egyszerűen ignorálom azt. Van elég bajunk az értelmetlen cicaharc nélkül is, nekem pedig feltett szándékomban áll, hogy porig alázzuk az íreket. Tök mindegy, én ki vagyok és honnan származom vagy hogy milyen vér is csörgedezik az ereimben... A maximalista énem ugyanis csakis arra az egy csapatra koncentrál, amelynek jelenleg a tagja. De én hiába teszek meg mindent a győzelemért, ha a csapatmunka a béka segge alatt helyezkedik el méterekkel. Pont ez az oka annak is, hogy Robyt igyekszem a lehető legnagyobb mértékben ignorálni és Corvusszal szemben is próbálkozom felölteni a semleges arckifejezésemet. Ez nem rólam vagy róluk szól, hanem mindenkiről. Odalenn szinte már meg se lepődöm azon, hogy Daniel eszpresszót rendel magának, csupán egy halovány mosollyal a szám szegletében nyugtázom, hogy néha mennyire olasz tud lenni. Én csak csendben szopogatom tovább a vajsörömet, egészen elmerülve a gondolataimban, miközben fél füllel azért igyekszem a többiekre is koncentrálni. Egyedül azonban Sienna edzéssel kapcsolatos ötlete indít be bennem valami lelkesedésfélét. Most, hogy tudunk enni pár falatkát, már én is hamarabb hajlandó vagyok seprűre szállni, ha esetleg arra kerülne a sor. Már az iskolában is rengeteget gyakoroltam Daniellel, ezzel nagy eséllyel az őrületbe kergetve szerencsétlen srácot, de hát nem a két szép szememért válogattak be annak idején az Ilvermorny csapatába sem. Nekem pedig nagyon nem áll szándékomban aláásni a hírnevemet némi lustaság és úgyissikerülnifog-mentalitás miatt. Csupán elnevetem magam, amikor észreveszem, hogy Corvus bevágja a szunyát és mindezt a mellette üldögélő Winnie "kárára" teszi. Mindenesetre, abban egyet kell értenem vele, hogy elég kimerítő volt az utazás, ami némileg fura, hiszen zsupszkulccsal jöttünk, másodpercek alatt ide is értünk, de valamiért rögtön az dereng fel bennem, hogy ettől függetlenül a megtett mérföldek száma nem változik. Nyilván azért hat ránk így a dolog, mert még elég fiatalok vagyunk és nem valami tapasztaltak. Mintha valahol azt hallottam volna, hogy a hoppanálás is megviseli a kezdő mágusokat... - Napoljunk el mindent és aludjunk egyet - ásítok egy hatalmasat, még csak nem is fáradva azzal, hogy elnyomjam, bármennyire is pofátlanság társaságban ilyesmit művelni. Már pont nyitnám a szám, hogy nekiálljak győzködni a többieket arról, mekkora kincset is ér egy kiadós alvás, de erre már semmi szükség. Fokozatosan sötétedik el minden, majd pár pillanat múltán a fejem az asztalon koppan, csupán milliméterekkel elkerülve azt, hogy ne lökjem fel a vajsörös kancsót...
Csak fekszem egy helyben pár másodpercig és értetlenkedve bámulom a mennyezetet. A szobánkban lennék? Hunyorognom kell annak érdekében, hogy jobban lássak, de emlékeim szerint az ágyak emeletesek voltak, én pedig egy alsót foglaltam be és nincs az az isten, hogy ennyire kemények legyenek! - Áú! - szisszenek fel, amint megérzem, hogy a derekam nem nagyon tolerálja a helyzetet, majd tornászom is fel magamat ülő helyzetbe. Beszélnem kell a kocsmárossal, hogy egy jó pár fokkal puhább ágyakkal hamarabb beérnénk... Bambán bámulok ismét körbe és kell néhány perc, mire az agyam feldolgozza a látottakat. Mindannyian egy helyen vagyunk, a ruháim nedvesek és a világítás sem az igazi. - Öhm... srácok? - szólalok meg bizonytalanul, hátha választ kapok valakitől. Közben azért végigtapogatom magam és meglepetten veszem észre, hogy a pálcám még mindig a helyén, noha egészen hétköznapi helyen, a zsebemben helyeztem el. Tehát, ha valaki el akarta volna venni, könnyedén megtehette volna. Már fel se teszem a kérdést, miszerint hol vagyunk, hiszen teljesen felesleges lenne. A többiek velem együtt tűntek el, aligha tudhatnak nálam többet. Körülnézek, hátha látok egy ablakot, amelyen át körbenézhetek, hogy mi is zajlik odakinn, hiszen nyilvánvaló, hogy az ajtóval kár is lenne próbálkoznunk... Egyelőre nem veszem észre, hogy három társunknak is nyoma veszett, hiszen igyekszem azokra koncentrálni, akik velem vannak. Daniel ugyan számomra a legfontosabb, de nem hiszem, hogy egy ehhez hasonló helyzetben helyes lenne csak vele foglalkoznom. De azért mégis ő az első, aki után kutatni kezdek a tekintetemmel és határozottan meg is könnyebbülök, amint megpillantom és realizálom magamban, hogy minden rendben.
A fogadós hajthatatlan és semmit se változtat meg az ég világon, de nem is rajta múlik, hogy magán a meccsen Victoriaként vagy Victorként van bejelentve. Maximum azon változtathat hogy az ő kiskönyvében miként van a lista, azon meg nem fog. Nagyon képen önteni se lehetne semmivel, tekintve, hogy nem is ő csinálja az italokat a fiatalságnak, hanem az előbukkant fiatalabb csapos srác, aki ki is viszi az asztalhoz, ahova elkezdtek letelepedni. Mindenki felmegy lepakolni gyorsan, még Corvus is, amikor látja, hogy Dany is felindul, más-más sorrendben ugyan, de előbb-utóbb, csak Roby és Tori nem, ők néhány perc erejéig kettesben szemezhetnek. Az imént a csapos azt mondta, hogy ha mindenki lepakolt majd érkezik az, aki elmondja a napirendet, így az edző is felmehet néhány percre lepakolni, viszont amikor felér, az ajtója csendesen becsukódik és mágikusan kattan mögötte... Mikor az utolsó csapattag is visszaér a földszintre és elkezdenek enni-inni, újra beszélgetni, Corvus az első, akin valami furcsa tűnik fel. Nem is ivott bele az italába és főleg nem rendelt alkoholt, még is meginog és tőle szokatlanul a mellé telepedett Winifredre hajtja a fejét, mintha ott helyben elaludt volna, aztán Wini, Ginny, Lizzy, Dany és Sienna is érzi, hogy egyre jobban elkókadnak. Utóbbinak még az utolsó tiszta gondolata az, hogy beugrik neki egészen pontosan, hogy Cormack McLeod egy nagyon, nagyon régimódi és bigott menedzsere a Montrose Magpies-nak, aki már azért is kivágta az egyik csapattagját, mert az mugli sportokkal próbálkozott és bele is emelte a technikákat a kviddics játékába. Roby-nak még lehetősége van arra, hogy válaszoljon Winifred kérdésére, mielőtt a lány feje nem koppan és ő maga el nem gyengül, de utána se kép se hang. Tori viszont döbbenten nézheti végig, ahogy a társai sorra elszunnyadnak és ha esetleg pálcát is rántana, egy bűbáj azonnal elzsibbasztja a kezét, hogy ne írhasson le semmiféle mozdulatot és a fogadós harákoló, kínos hangja szólal meg, egészen dörmögően. - Bocs, kölyök, de tényleg... - aztán neki is képszakadás.
Egy zárt szobában, vagy térben térnek magukhoz, ahol a világítás igen gyér, szóval elsőre csak a dohos, nedves szag csapja meg az orrukat és a tagjaik, ruhájuk is átnedvesedik a kemény padlótól. A familiárisok hátra maradtak a szobákban, de nem csak a mágikus teremtmények hiányoznak. Az edző, Ginny és Corvus sincsen sehol. Egymáson feküdve kelnek fel, lábak a szájban, karok a tiszteletlen területeken, kelés közben nyögések és könyöklések hada, de egy enyhe fejfájáson kívül semmi bajuk nincsen, sőt, még a pálcáik se lettek elkobozva, pedig az ember azt hinné, ha valakit elrabolnak akkor elveszik az univerzális varázseszközét... de nem.
//Határidő: 01.20., éjfél Következő kör kezdete: 01. 21. //
~Megan Smith
Winifred Hill
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belfast Hétf. 10 Jan. - 0:45
Oké a fogadós stílusa bőven kiakasztja nálam a mércét és őszintén jó, hogy van annyi agyam, hogy a nyelvemre harapjak, mert megeshet, hogy seperc alatt kidobatnám magunkat. Nem csak Tori esete miatt, noha az is igaz, hogy amennyiben Torinak minden hivatalos irata meg van... Igazából a csaposnak semmi joga hogy így kezelje és az egészet a "ki mit visel" kategóriára degradálja... A fogadó kapcsán még valahol vigasztaltam magamat, hogy ugyan ez nem is olyan rossz! Olyan lesz mint egy osztálykirándulás, de.. argh.. Az biztos, hogy úgy nézek a fickóra, hogy kis híján átdöföm a tekintetemmel. - Mekkora egy bunkó! - mormogom az orrom alatt némiképp megcsóválva a fejemet. Általában simán bele állok a vitákba, most is izzik a tenyerem és többnyire minden szükséges tudásom meg lenne, hogy földbe tiporjam a fogadós álláspontját identitásoktól függetlenül, de esélyes, hogy akkor ki vágnának minket mint macskát.. Amikor azért Ginnyvel benyitunk egy kissé.. furán érzem magamat és üvölt az agyamban az, hogy... Minek hívtak minket ide??? - Nem valóban. - nyugtázom kelletlenül egy kissé elhúzva a számat. A tekintetemmel azért azt keresem, mikor fog egy százlábú kitekeregni valamelyik ágy mögül.. épp csak az ablakon nem kopognak az ágak! Lizzy hirtelen mondatára ránézek aztán a macskájára, aztán Ginnyre.. - Biztos, hogy ez egy familiáris? - aztán csak megcsóválom a fejemet és az egyik fenti ágyra dobom fel a cuccomat, mire a táskámból elő bújik egy kecses hópárduc, nyújtózik egyet, majd békésen elterül a fenti ágyon a kisebbik fajtársát kukkolva. - Faust, légy Szimattal kedves.~ mondok ennyit, majd megejtek felé egy mosolyt. Én nem féltem egyikőjüket sem, úgy sem, hogy egy szobába, zár alá kerülnek. És ezzel igazából én is vissza indulok biccentve Ginnynek, hogy valószínűleg alváson kívül másra tényleg nem fogjuk használni a helyet. Hiszen jó esetben végig pályán leszünk vagy valahol a városban. Corvus mellé ülök miután elvettem a forrócsokimat.. amit őszintén szólva megfordul a fejemben, hogy VÉLETLENÜL a fogadósra borítok, de végül nem játszom be inkább csak leülök a hátsómra. - Őszintén szólva mintha eddig arra ment volna ki a játék, hogy szétforgácsolódjon a koncentrációnk.. -forgatok szemet, hiszen a csapatmorált tekintve eleve nem túl jó. Aztán egyszer csak kibukik belőlem valami kattanás miatt - Oké.. Mivel az első lépés meg volt, így folytatom én. Roby mit szólsz, ha bocsánatot kérek, amiért.. nem tiszteltem a magán teredet? - talán nem sikerül a leg.. bocsánatkérősebbre vennem a stílust, sem a hangsúlyt, érezhetően elég büszke élőlény vagyok, de átértékelve a helyzetünket úgy döntöttem legyen így és kimondom.
Tocsanyira tagulnak szemeim attol ahogy a fogado szabalyait megfogalmazzak nekem. Lenne mit mondanom, tengernyi mondandom lenne de ismerem ezt a fajtat. Felesleges leallni vele, mert gyopos es beszukult a vilaglatasa. Eppen ezert inkabb elcsendesedem egy idore igy boven tudnak a tobbiek reagalni. Sienna javaslatara halasan elmosolyodok es Roby is kap ebbol azert amit mond. Nagyon jolesik, hogy kiallnak ertem es mellettem, plane mert lathatolag a tobbiek egyenesen elkerulik a temat. Mert kinos. Nekik. Vagy erdektelen. Nem tudhatom, nem vagyok a fejukben. - Az okfejtése hibás, de annyi baj legyen, nem pizsipartizni jöttünk, mindegy hol alszom. De Victor Seaver sosem volt ennek a csapatnak a tagja. A Hugrabug ház válogatottjávól vonult vissza hetedév végén és nem kviddicsezik. Alvóhely ide vagy oda, kérem az adataimat helyesen szerepeltetni. Ha kell akkor mutatok hivatalos okmányt mely igazolja a személyazonosságom, nevem és az egyebeket. - az edzore nezek. Remelem kello udvariassaggal fogalmaztam es nem hozom sem ot sem a csapatot kellemetlen helyzetbe. - Victoria Seaver. Koszonom. - nyomatekositom hogy ragaszkodom a nevem modositasara. A szemelisegi jogaimrol viszont nem papolok tovabb, inkabb az edzore es a tovabbi programokra figyelek. A holmim elvan idelent, nem sietek felvinni sehova. Edzes elott valami lightosat szoktam enni szoval nem ketek semmit mig ki nem derul merre es meddig. A McLeod nevrol semmi se ugrik be (3-ast dobtam), igy azt a temat en elengedem.
Ginny Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belfast Pént. 7 Jan. - 13:58
All star & Ginny
[You must be registered and logged in to see this image.]Nem sokat tudok a körülöttem lévőkről, de így utólagosan Tori történetére kicsit felfigyelek. Nem ismerek senkit, aki hasonló szituban van, ám nem ítélkezem, de udvariatlan sem akarok lenni így hát feldobom az ágyas ötletet. Akárhogy is, Tori biztosan el tudja dönteni mit szeretne, legalábbis nekem ez lenne a logikus, ám a zavarodott fogadós nem igazán élne a lehetőségekkel és konkrétan semmiféle paktumra nem adja a fejét... Így hát csak egy féloldalas tekintetet vetek az edzőre és a többiekre, aztán csendben átveszem csak a kulcsokat az edzőtől. Valahogy úgyis megoldjuk a helyzetet, nem hiszem, hogy ez a pár nap akkora nagy gondot fog majd okozni. - Szeretnék én is egy forrócsokit majd, köszönöm. - Tekintek a csaposra még mielőtt elindulok a szoba irányába. Reményeim szerint mire lecuccolunk és körülnézünk addig elkészül az ital is és vannak akik amúgy is odalent maradnak, így megvár a forró italt. Wini mellett haladok fel, aki egyébként nagyon szimpatikus és segítőkész, majd ha megtaláltuk a szobát, kinyitom annak ajtaját és körülnézek. - Hát, ide nem tudtunk volna még egy ágyat bepréselni azt hiszem amúgy sem... - Lépek beljebb, majd választok egy ágyat magamnak - teljesen mindegy hol fent vagy lent alszom, és mivel nem igazán van itt mit nézni úgymond, vissza is indulnék a fogadóba. - Végül is arra a pár órára amit itt fogunk tölteni, egészen megfelel. - Közben a többiek is utánunk jöttek, így megvárom még mindenki lepakol és ha már senkinek nem kell semmi egyelőre a szobából akkor visszazárom az ajtót a biztonság kedvéért. A többiekhez csatlakozom az asztalnál, ha megkapom a forróitalom akkor azt kezdem el szürcsölgetni miközben várom a fejleményeket arról, hogy mit is fogunk csinálni majd a fennmaradó időben. Nekem teljesen jó bármelyik ötlet, nem vagyok buli elrontó és kötözködős fajta sem, így hát alkalmazkodom.
