2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Észak-Írország 1536 óta az Egyesült Királyság része és egyúttal az egyetlen alkotó-nemzet, amely nem a Brit-szigeten helyezkedik el. Belfast a legnépesebb városa, egyben a fővárosa, ahol 1970 és 90 között a muglik között a katolikusok és protestánsok ellentéte merényleteket, összecsapásokat szült. Szögesdrótokkal, sorompókkal, helikopterekkel kellett a rendőröknek járőrözniük, hogy fenntartsák a rendet. A városban csak maroknyi látnivaló akad, a Városháza, Operaház, Albert-óratorony, az Egyetem gyönyörű épülete, a város Botanikus kertje és a Korona Likőr Szalon elegáns kocsmáján kívül olyan, mint bármilyen másik kisváros, hiszen a lakossága a háromszázezer főt sem éri el.
A helyi varázslótársadalom is megsínylette a muglik összecsapásait, de minden feszültségüket abba temették, hogy a világhírű "Ballycastle Bats" (Dallycastle-i Denevérek) kviddics csapat sikerét ünnepelték és támogatták büszkén minden létező anyagi hátterükkel. Végül is nagy igazság, hogy nem kell más a népnek, csak kenyér és cirkusz!
A muglik mit sem tudnak arról, hogy a város szélén a Cavehill dombság névadó barlangján keresztül bizony el lehet jutni Észak-Írország és talán egész Európa egyik legkülönlegesebb és legnagyobb Kviddics Arénájába - az egyetlenbe, ami a föld alatt helyezkedik el.
Nem igazán akarok belefolyni Lizzy és Corvus békülésébe? Vagy hát tudja a fene mi van éppen köztük. Így is éppen elég, hogy néha kissé féltékenynek érzem magam Corvusra. Hiszen tudom, hogy Lizzy oda volt érte. Igaz, próbálom győzködni magam, hogy semmi okom az egészre. Hiszen én szedtem össze a lépcsőről tavaly a becsípett, szerelmibánatos Lizziet. Azóta pedig ahányszor egy légtérbe kerülve láttam őket Lizzy mindig elég hűvös volt Corvussal. De a nőknél sose lehet tudni. Nem bántotta volna meg ennyire, ha nem érzett volna iránta komolyan valamit. És ez valahol kimondatlanul is zavar, ha kettejükre nézek. Így inkább próbálom elengedni ezt a dolgot, és még Corvus felé is barátságos mosolyt küldeni, ahogy felsegítem. Végül is a csapat érdekében nem ölhetjük egymást. Ami pedig Robyt és Lizzyt remélem, hogy ők is megtanulnak majd kijönni egymással. Egyrészt pont a csapat miatt, másrészt egy sokkal fontosabb okból. Lizzy a barátnőm, Roby az unokatestvérem, így minkettejükre családtagként tekintek. És bár minden családban vannak súrlódások, de szeretném, ha legalább miattam megpróbálnának valahogy jóban lenni. De inkább próbálok valami kellemesebbre koncentrálni. Mint az evés lehetősége. - Én bármikor, és bármennyit tudok enni. Bár abban nem vagyok teljesen biztos, hogy azért mert fiúból vagyok, azért mert olasz fiúból. - vigyorodom el Sienna kérdésére. Igaz, ezzel vélhetően ráerősítettem a sztereotípiára, hogy az olaszok mennyire szeretik a hasukat. És talán ez valahol benne is van a kultúránkban is. Tulajdonképpen a hatalmas vacsora asztal mellett élünk igazi családi életet. - Írül pont nem igazán. De ismerek pár remek fordító bűbájt. Na meg szerintem azért az angollal is boldogulni fogunk. - osztom meg Lizzyvel a véleményem. Nem érzem magam különösebben elveszettnek. Talán csak mert több nyelven beszélek, és úgy gondolom, hogy képes vagyok bármilyen nyelven gyorsan megtanulni, ha kell. Na meg persze a fordító bűbájok is igen hasznos találmányok. Nekem pedig sosem volt gondom az emberekkel való kommunikációban. Így nem is feltételezem, hogy külön tolmácsra lenne szükségünk. A következő témára viszont tényleg érdeklődve nézek az edzőre. Alapvetően hangsúlyos dolognak tartom a csapat egységet. De vajon ezen kívül is van az ellenfelünknek valami szokatlan taktikája, amire fel kéne készülnünk? Hiszen ez a jelnyelves közbevetés még nekem is új volt. Mármint azt tudtam, hogy a siketek jelnyelvvel kommunikálnak, de az eredettörténet számomra teljesen új volt. Így némileg elismerően, és lenyűgözötten nézek Torira az információ miatt. - Igazából csak a nagyim szokta gyerekkoromban mondogatni, hogy "Daniel ne játszd a hattyúk halálát", ha valamit látványosan nem akartam megcsinálni, és csak szenvedtem felette. De sosem voltam annyira operába járó típus, hogy érdekeljen az eredeti darab. Bár a nagyim néha próbálkozott, nem sok sikerrel. - és ha a nagyim itt lenne, akkor most biztosan nagyon szívesen kijavítana hogy az nem is opera, és ezt illene már tudnom. De hát a családból ő szokott csak színházba járni. Le is nyűgöz az általános műveltsége egyébként. Igaz, arról legtöbbször fogalma sincs, hogy hova tette a szemüvegét, vagy hogy bevette-e a gyógyszerét, netán mit evett egy órával ezelőtt reggelire, de kérdezd csak bármilyen színházi darabról, vagy szépirodalmi műről. Mint egy lexikon, én mondom. Ellenben nálam nagyjából minden az opera meghatározás alá kerül, amit színházban játszanak. Én valahogy jobban kedvelem a fiatalosabb, pörgősebb olasz zenéket, amikre táncolni is lehet, mondjuk egy szórakozóhelyen a barátnőddel. Idő közben pedig meg is érkezünk a fogadóhoz, és hát elég rendesen kiesik a szemem, ahogy kívülről szemügyre veszem a helyet. Valójában még nagyon tetszik is. És az sem zavar különösebben, hogy a helyi járókelők magukban biztos rám akasztják az "idióta turista" jelzőt, mert egy számukra természetes dologra bámulok úgy, mint borjú az új kapura. Mert hát gondolom, hogy a muglik elől valami álca látvány varázslat van az épületen. A mágusok meg szerintem a csoportosulásunkból úgy is leszűrik a helyzetet. Azért ha senki nem előz meg, akkor végül előzékenyen kinyitom a fogadó ajtaját, és beengedem az edzőt, illetve a csapat lány tagjait. Illetve hát ha már itt vagyok, akkor úgy a csapatot, és utolsóként követem majd őket. Hacsak nem történik addig semmi extra fordulat.
ϟ”Igyekezzünk végig irányítani a meccset, és ne hagyjuk, hogy az csak úgy megtörténjen velünk!”ϟ
Talán tényleg meglepő részemről ez az átmenet nélküli békejobb, de jelenleg időnk sincs megtárgyalni minden egyes sérelmünket. Esélyesen hamarabb kellett volna meglépnem mindezt, még a közös edzések alkalmával, de voltaképp Roby viselkedése döbbentett rá arra, hogy mekkora baj lehet abból, ha valami ennyire elmérgesedik. Én pedig baromira nem szeretnék plusz egy fővel haragban lenni, igazság szerint Robertóval sem állt szándékomban, már csak Daniel miatt sem, de hát van, amit én sem nyelek le mások részéről. A kvázi levegőnek nézés pedig pont ilyesmi, főleg az, ha az elvileg nekem szánt szavakat Danielnek mondja, bármi is volt ezzel a szándéka. - Én igen - biccentek egy aprót Sienna kérdése hallatán, habár a következő felvetésére már nekem is felcsillan a tekintetem. Azért a pályát körbejárni egészen jó ötlet és én is fellelkesedem, de ha Daniel enni szeretne, akkor nyilván nem fogom hagyni, hogy nélkülem menjen. Elvégre, együtt vagyunk és noha nem lenne kötelességem nonstop a nyakán lógni, az egyetem miatt nem lehetünk olyan sokat kettesben. Az, hogy Roby is csatlakozna hozzánk, nem üt szíven, de azt nagyon remélem, hogy a nyers énjét ezúttal a szálláson hagyja. - Beszél valaki írül? - vetem fel végül az elég kézenfekvő kérdést, habár bűbájjal mindent meg lehet oldani. Én elég szépen töröm a nyelvet, ami az igazat illeti, nem szeretnék hát felsülni a többiek előtt azzal, hogy a saját anyanyelvemet nem vágom, pedig valóban ez a helyzet. - Ha nagyon szükséges, én lehetek a tolmács, de... - harapom el itt a mondatot, majd csóválom meg a fejem: - Bár, ha Miss McGreeny is idevalósi, akkor szívesen ráhagyom ezt a szerepet - pillantok reménykedve az edzőnk irányába, amint eszembe jutnak Sienna iménti szavai. Én legfeljebb majd fordítok akkor, amikor az edző nem lesz velünk, de tényleg nagyon sokat felejtettem, amióta nem itt élünk. Imádtam Amerikát, az ottani kultúrát, otthon is leginkább angolul beszéltünk, hiszen a környezetünk is ezt a nyelvet használta. Esélyes, hogy kellene pár hónap, mire ismét képes lennék magabiztosan kommunikálni a másik anyanyelvemen. - Én még sose hallottam ilyesmiről, de ahogy eddig tudom, elég nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy működjön a csapatmunka - révedek el egy pillanatra Tori kérdése hallatán és hát pont ez az, aminek mi híján vagyunk. - Tényleg komolyan veszik - hangsúlyozom ki, mert igaz ugyan, hogy ennek mindenhol alapnak kell lennie, de én úgy értesültem, hogy ennél a csapatnál nem csak az edzésekre éleződik ki a taktika. A belső viszályokat azonnal megszüntetik, ha kell, megválnak egy-egy tagtól, de nem tűrik el hosszútávon. Na, nem mintha sűrűn fordulna elő ilyesmi, de ez egy elég nagy érdekesség számomra. Amerikában aztán téphettük egymást a színfalak mögött, amíg a pályán szinkronban voltunk... - Hat Tyúk.... - ütközöm meg Winnie szófordulatán, majd csak halványan elmosolyodom. Én nem ismerek vicceket, általában nem vagyok egy bohóc alkat, szóval inkább csak megcsóválom a fejem. Időközben a fogadó elé érünk, amely fényárban és díszekben pompázik előttünk, el is gyönyörködöm benne egy pillanatig, de nem úgy tűnik, mintha a kis csapatunkon kívül másokat érdekelne a hely ünnepi hangulata. Na, igen, nagy az esélye annak, hogy elrejtették a muglik tekintete elől, szóval mindenre van magyarázat, nem igaz? Az itt élő mágusok pedig nagy eséllyel már hozzászoktak, így fel se tűnik számukra az ilyesmi.
Amikor Lizzy hatalmas pálfordulással még mosolyogva megjegyzést is tesz, hogy máshogy is utazhatnának Corvus igen csak felvonja a szemöldökét és miután talpra állították visszahúzza azonnal a kezét egy bizalmatlan "Aha..." megjegyzéssel. Jó jel, hogy a lány úgy döntött a csapat békéje előbbrevaló, mint egy fél éves sztori, csak kicsit meglepő volt átmenet nélkül. Nem fogad el se inni, se ennivalót, pedig simán lehet, hogy hamarabb egyenesbe jönne, ha bízna Winifredben. Már nem éppen benne nem bízik, hanem abban a tényben, hogy innia kéne. Az ereszkedés elég kellemes, minél közelebb érnek a városhoz annál jobban csitul a szél is és lépnek be a város vérkeringésébe. Miközben az ír ételekről és a korai ebéd lehetőségéről beszélget mindenki Corvus arcán egyáltalán nem tűnik el a fintor, csak annyi időre, míg Siennával összenéz és egy kicsit megnyugszik, hogy nincsen egyedül. Amúgy is még kora reggel van, ő reggelizett, lehet ez is volt a veszte. Minden esetre a kis iránytű mutatja az utat az edző kezében. Sienna az ex-kviddics sztárra tereli a beszélgetést, amire a nő talán válaszolna is azonnal, de Tori is egy egész monológba kezd bele hangosan, mindenkinek szólva és ezzel senkinek. - A komédiát nem ismerem, de a darabot igen, Csajkovszkij az egyetlen hangmágus, akit valamire is tartanak a szüleim. - válaszolja végül Winifrednek, habár látszik, hogy se a balett nem a szíve csücske, se a szüleiről nem szívesen beszél jelenleg.
A város hasonlít az angol településekhez, közterek, kormányzati épületek mellett sétálnak el, míg meg nem látják a Bütykös 6 Tyúk fogadó cégérét. Valami furcsasaág van körülötte, mert rajtuk kívül senki rá se hederít az amúgy igen feltűnő, már karácsonyi díszes kirakatra. Ugyan az, hogy karácsonyi a díszítés novemberben már nem furcsa az angolszász területeken, ám néha-néha felbukkannak a tyúkok a virágosládákon, tetőn és díszeken, amikkel koboldok kergetőznek. Persze nem igazi tyúkok és nem is igazi koboldok, fényjátékos bűbáj az egész a mugli település kellős közepén. Még se tűnik úgy, mintha csoda és látványosság lenne a számukra az egész, egyszerűen továbbsétálnak. Már kívülről látszik, hogy ez egy három szintes fogadó, a felső két emeleten hálókkal, alul pedig egy tipikus ír kocsmával, így kényelmesen tudnak enni majd akármikor az itt tartózkodásuk alatt.
//Határidő: 12. 07., éjfél Következő kör kezdete: 12.08.
Első hiányzás: Tori Seaver//
~Megan Smith
Winifred Hill
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belfast 2021-11-27, 19:04
Lizzy támogatása jól esik, viszont mivel lényegében jobban a magáénak érzi a vitát mint én.. örülök, hogy senki nem folytatja. Az egészben az a vicc, hogy Roby reakciója valóban nagyon rosszul esett és még annál is jobban meglepett, de a csapatérdek végett tudom magamról, hogy valamennyi idő elteltével már azon fogok agyalni, hogyan lehetne oldani a feszültséget. Mivel az én gesztusom volt a generátor így úgy illene, hogy én kezdeményezzek.. Különösen, hogy számomra irreális ilyesminek ekkora feneket keríteni. A kérdés már csak az mikor veszem rá magamat a kezdeményezésre.. és persze az a rész, hogy Roby vajon hogy fog reagálni? Na nem mintha annyira meghozta volna a kedvemet bármi megbeszéléséhez az ahogyan utána Danynek szól oda Lizzyt lényegében emberszámba sem véve.. - Enni nem kötelező, de egy kicsit össze ülhetnénk. - válaszolok inkább Siennanak miután össze vakarta magát mindenki meg úgy egymást is. - Kérsz hideg vizet? - teszem fel aztán a kérdést a francia lánynak címezve és felmutatva a kulacsomat. Bár valószínűleg az émelygő gyomorra mindenkinek más a tuti de, hátha vevő rá. Ginny hogy még éhesebb lett el kell ismernem, én is érezni vélek ízeket és illatokat amik persze messze vannak még, de borzolják az érzékeimet, úgyhogy helyeslően biccentek párat a mondandójára. - Igazából vicces. - vágok egy jókedélyű grimaszt ahogy Corvus a szóviccet említi. - Arra a színházi komédiára emlékeztet, aminek a Hat Tyúk Tava volt a címe... - persze ez csak annak mond bármit, aki ismeri az eredeti művet.. másfelől.. én meg a humor... - Ti tudtok jó vicceket? - dobom fel a körkérdést menet közben.
Mivel én elég szerencsésen érkeztem, így nem kavarog a gyomrom, de nem vagyok egy nagy étkű valaki, szóval a kajáért különösebben nem csápolok. Persze ha mindenki eszik, akkor én is leülök a társasággal, mertg szeretek beszélgetni és másokkal időzni, de nem annyira az étkezés az számomra, ami közösségi erővel bír, hanem a beszélgetés és az egy asztalhoz ülés. Mondjuk tény és való, hogy talán nem most kellene ezt megejtsük. Így, hogy Wini és Roby láthatólag összeakasztották az orruk alatt egyéb különböző okokból nem serkenőt, nyilvánvaló, hogy nincs közöttük összhang. Kérdés, hogy előbb le kéne-e hűljenek a kedélyeik és aztán összeeresztődni egy ebédre vagy kutyaharapást szőrivel inkább essünk túl minél hamarabb a további viharon, hogy aztán kisüthessen a nap? - Van valami csel, belső infó, amiről az írek híresek, de nem ilyen nyílt titok? A legtöbb nemzeti válogatottnak van speciális taktikája, olyasmi ami erősíti őket és ami a nemzetükből fakad. Gondolok itt arra, hogy a spanyolok például gyakran jelnyelven kommunikálnak egymás között, hogyha taktilis dolgokról van szó, mert a spanyol Pedro Ponce de Leon volt az egyik első, aki a jelnyelvet kifejlesztette, s bár sokan csak úgy tudnjék, hogy bencés szerzetes volt, valójában varázsló is és bár manapság már a siketek legfőbb kommunikációs eszköze a jelelés de ő épp a kviddics kapcsán találta ki a saját csapatának. - a kérdésem az edzőnőnek is szól, de a többieknek is, végtére is mindegy ki válaszol. Nem annyira okoskodni kívántam, mintsem inkább hozzátenni a társalgáshoz s ezáltal kicsit meg is tudni mire számíthatunk, de majd elválik, hogy minek gondolják szavaimat a többiek.
Ginny Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belfast 2021-11-20, 14:46
All star & Ginny
[You must be registered and logged in to see this image.]Annak ellenére, hogy szuper rossz helyzetben érkeztem meg a zsupszkulcs után és meg is kavarta a gyomromat, valahogy amint eltelt pár perc és megéreztem a jó, friss levegő illatát, azonnal éhes lettem. - Mi is lenne jobb gyomorhelyrerakó mint egy jó kis ír ebéd? - Mosolyodom el, majd körbenézek, főként Siennára, de Corvus fancsali képe is elmond mindent, tehát igazából mindenkinek szólt ez a kijelentés. Én viszont érdeklődve hallgatom végig egyébként a mellettem ballagó Winifred beszámolóját az itteni kultúrákról és ételekről, hiszen nem csak edzeni vagyunk itt, ha már átjöttünk egy másik országba, miért is ne tudhatnánk meg minél többet erről a helyről és kóstolhatnánk meg a különlegességüket? - Fú, hát ez mind igen izgalmasan hangzik. Most amúgy még éhesebb lettem. A fogadóban biztosan tudnak nekünk ajánlani egy helyet, ahol ezt mind megkaphatjuk. - Nagyon is örülnék neki, ha kicsit jobban megismerhetném a többieket és erre egy igazán jó ebéd egy nagyon szuper alkalom, mert jóllakottan mindenki kedvesebbnek bizonyul, ez legalábbis az én tapasztalatom. Remélem, hogy nem kell túl messzire sétálnunk és hamar elérjük a szállást, hiszen jó lenne tudni, hogy tényleg van e valami konkrét terv vagy csinálhatunk azt, amit kigondoltunk. Őszintén én örülnék annak, ha együtt tudna maradni a csapat, de persze ha ez lehetetlen, akkor sem fogom bánni, hogyha esetleg valakikhez oda kell csapódjak. Nem vagyok egy szégyenlős csaj és akármennyire is úgy tűnik egyes alkalmakkor hogy nem szívesen barátkozom, ez körülbelül akkor megváltozik, amikor az emberek meghallják a lelkesedésem egy-egy téma iránt. Most felszabadultabbnak érzem magam és ameddig nem érkezünk meg a nap sorsdöntő pillanatához, olyan ez, mintha egy kirándulásra jöttünk volna. A kirándulásokon pedig mindig történnek izgalmas dolgok.
Mondhatnám, hogy enyhén szólva félre lettem értve, de kár bizonygatnom az igazamat, ha elkönyvelnek úgy, hogy én vagyok a bunkó nőgyűlölő. Nekem az is elég, ha Sienna ismer, a többi pedig nem izgat. Szerintem jogosan kaptam fel a vizet, hogy Winifred csak ne érjen úgy hozzám, bezzeg ha egy fiú érint meg kéretlenül egy lányt, akkor már felfordul a világ. Mégis engem vettek elő, amikor kikértem magamnak, holott vehette volna bárki egyenlőségnek, hogy nem izgat, hogy egy lány paprikázott fel. És ez a Hill félre is érti, közel sem mindenki őt védi. Ginny bele sem szól, Dany semleges, Tori semleges, Corvust láthatóan még ennyire sem izgatja a dolog, egyedül talán Dany nője próbált beleszólni, pedig nem is rá tartozik. És ismét nálam az erkölcsi fölény, hogy az unokatestvérem iránti tiszteletből (nem pedig a csaj lenézéséből fakadóan) neki címzem, hogy részemről ez lezárva, nem fogok magas labdát adni, hogy választani kelljen. Ehhez képest a lánybanda megint úgy ítéli meg, hogy én vagyok a bunkó, hogy csak tárgyiasítom a csajt. Hát felőlem.. Szerencse, hogy nem látok bele Winifred fejébe, hiszen nagyot nevetnék, ha azt hiszi, pusztán a hírnév miatt máshogyan bánnék bárkivel. Örülhet, hogy nem vágom a képébe a kitűzöt, csak mogorván zsebre vágom, aztán majd eldöntöm, hogy viselni fogom-e, vagy sem. Az általa hangoztatott fejtágítás részemről teljesen érdektelen, viszont nem ásítozom, szótlanul ácsorgok a helyemen, miután Torival majdnem sikerült összefejelnünk. Sienna is már talpon, azért valami halvány mosolyfélére rándul a szám széle, Tori legalább vidám a maga módján. -Én bármikor. – Szólalok meg az elhangzott kérdésre, csak mert Winifred elrontja a közhangulatot, még nem fogok éhezni. És azért kifejezetten örülök, hogy Sienna is amolyan békítő volt, de engem sem szúr le, amiért a magam módján intézem a dolgaimat. Nem csak azért, mert még nem vagyunk összecsiszolódva, sokkal inkább azért, mert tudja, hogy a kemény döntéseimnek rendszerint valami belső, nyomós oka van. Egyedül talán Elizabeth mondata az, aminek jelentősége lehet, esélyesen semmi értelme indulnom a csapatkapitányi posztért, ha ilyen viszályok vannak, a többiek úgyis szabotálnák az ötleteimet. Elindulok hát csendben a többiek nyomában, azon tűnődve, hogy milyen ételt kaphatunk. Amilyen idegbeteg vagyok, most egy szöggel teli zsákot is meg tudnék enni.
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
Azért arra halványan nekem is felszökken a szemöldököm, hogy Roby úgy intézi Danyhez a szavait, mintha a szőke az oldalbordája lenne, de inkább nem szólalok meg. Ott még nem tartunk Robyval, hogy rendre utasítsam és hát valahol átérzem a helyzetét, hogy nagyon felhúzta magát és úgy támad, ahogyan csak tud, és amúgy tudom, hogy tiszteli a gyengébbik nemet, csak a lánynak akart rendesen odaszúrni. Szerencsére már a másik fél se szól vissza, így is rendesen kivesz az utazás néhányakból és többeknek is sikerül rosszul landolni, bár Corvusnak a legkellemetlenebb az érkezése. Nekem nincs módomban segíteni bárkinek is, mert előbb még nekem is meg kell állnom a lábamon. Hálásan pillantok Torira is, aki próbál segíteni és mivel két kezem van az egyiket neki nyújtom, ha már majdnem összefejelt Robyval, hogy segítsen. Még arra is hajlandó vagyok, hogy addig a seprűmet átadjam valamelyiküknek, amíg felhúznak, ami nagy dolog, mert nem túl gyakori, hogy kiadom a kezemből. De Tori rendes csaj, őt legalább ismerem már korábbról. Egyelőre még gőzöm sincs, hogyan fog ez a csapat érdemben összeszokni, ha ennyi feszültség van a tagok között. - Ti tényleg tudnátok most enni? - hasonlóan érzek, mint Corvus. Automatikusan a hasamra csúszik a szabad kezem, amikor már sikerül rendesen megállni a lábamon. Nem tudom, hogy tudnék-e enni felkavarodott gyomorral. Kétlem, hogy jól esne, maximum pár óra múlva, ha már nem émelygek és egyáltalán nem forog a világ sem velem. Most még az is kis kihívásnak tűnik, hogy elballagjunk a célig, ha már nem jött se fogadóbizottság és még sétálnunk is kell. - Lehet, hogy meg van határozva a napirend és én szívesen felmérném a pályát is. Sose árt bejárni. - teszem még hozzá, mert egyelőre sokkal jobban vonz, hogy lepakoljak, aztán megnézzem esetleg a meccs helyét, mint hogy kajáljak. Tőlem akár szét is válhatunk, egyelőre nem sok reményt fűzök hozzá, hogy egy kajálás annyira összehozná a csapat ellentétes részeit, aztán persze lehet, hogy tévedek. Robyt azért már ismerem annyira, hogy neki lehet hogy jobb lenne előbb lehiggadni. Nem fogja olyan könnyen lenyelni a békát. Tudom, hiszen ebben nagyon hasonlítunk. Az ír rizsa nem érdekel komolyabban, nem történelem órára jöttem, vagy hasonlóra. Mindig is a kviddics érdekelt igazán - Ha jól tudom Miss McGreeny ír származású és a Kenmare Kestrelsben játszott. - pillantok az edzőre, mert úgy vélem ez alapján ő sokkal érdekesebb tényekkel tudna nekünk szolgálni, mint hogy milyen nemzeti ételek vannak itt. Mesélhetne arról, hogy az írek milyen edzéstervet követnek, vagy a csapattaktikáról, csapatfelépítésről. Ez sokkal jobban érdekelne, mint hogy mit esznek az írek.
Valóban szerencse az edző megjelenése, mert kezd elég feszült lenni a helyzet. És hát Roby viselkedése se segít sokat a helyzeten. Még akkor sem, ha én betudom a pusztán olaszos virtusnak. Ránk eléggé jellemző tud lenni, hogy minden jelentéktelen apróságon felhúzzuk aztán kikiabáljuk magunkat, aztán öt perc múlva már mindenki boldog, mintha mi sem történt volna. Számomra ez elég természetes. Csakhogy a csapat többi tagja nem olasz, és hát ők nem kezelik le ezt ilyen könnyen. Az angolok teljesen más természetű emberek, és másként kell viszonyulni hozzájuk, ha célt akarsz érni. Ami meg azt illeti, az sem volt szép húzás Robytól, ahogy nekem beszélt Lizzie helyett. S ha lett volna időm reagálni az edző megérkezése előtt, akkor minden bizonnyal megpróbáltam volna felvenni a köztes békítő, vagy legalábbis a villámhárító szerepét, de szerencsére erre nem került sor. Helyette mindenki az edző szavaira figyelt, és a zsupszkulcsra. Az ilyen utazások sosem jelentenek igazi fénypontot. Sokakat megvisel. Alex egyenesen rosszul van minden alkalomnál, és mindig sajnálom is érte. Szóval Corvus álláspontját is tökéletesen meg tudom érteni a mágikus utazási lehetőségek tekintetében. Még akkor is, ha ezúttal viszonylag szerencsésen landoltam. Így Lizzyvel Corvus segítségére tudtunk lenni. Bár talán kicsit meglepő, hogy el is fogadja a segítő kezeinket. Általánosságban túl büszkének gondoltam eddig az ilyesmihez. Ami azt illeti én nem bosszankodom a fogadóbizottság hiányán. Inkább csak élvezni próbálom a szituációt. Még akkor is ha a csapategység nem a legjobb éppen. - Már késő. - vigyorgok Lizziere, amikor azt mondja, hogy felejtsem el az előbbi szavait. De azért érdeklődéssel hallgatom, amit mesél, miközben követjük az edzőt lefelé a szálláshely irányába. - Hát akkor itt a lehetőség, hogy új emlékekkel bővülj. Remélem csak jókkal. - mosolyodom el biztatóan Lizzy felé, amikor éppen próbálja elmagyarázni, hogy mi is zajlik le benne éppen. Számomra Olaszország, és Róma jelenti az otthont. Számtalan emlék köt oda. Jók is rosszak is. Nem igazán tudom elképzelni, hogy milyen lehet, ha úgy nősz fel, hogy alig vagy talán nincsenek is emlékeid a hazádról, csak tudod, hogy annak a helynek kéne lennie annak. - Belfastban még nem. De én is éhen halok. Szóval támogatom a szállás elfoglalás utáni hmm... ebédet valahol. - pillantok előbb Ginny irányába el, majd Winie felé, aki kész helyi enciklopédiának tűnik. - És szívesen megkóstolnám azokat a legendás kelta ételeket, és az az almás desszert is jól hangzik. - mosolyodom el. Nem tudom, hogy azért van-e mert olasz vagyok, és imádom a jó ételeket, vagy szimplán csak azért, mert fiúból vagyok, de én bármikor, és bármennyit képes lennék szinte enni. Így én cseppet sem akadok fenn a közös étkezés gondolatán. Sőt talán még jót is tenne a csapategységnek. Mert hát tényleg ránk férne, hogy egy kicsit összeszokjunk, és valahogy elboronáljuk a feszültségeket. Az olasz mentalitásban pedig picit benne van az is, hogy ezt egy jó étkezés közben lehet a legjobban megtenni.
ϟ”Igyekezzünk végig irányítani a meccset, és ne hagyjuk, hogy az csak úgy megtörténjen velünk!”ϟ
Még kész szerencse, hogy az edző időben befut, hiszen - ha csak néhány percet is késne - Siennával már rég a talajon hemperegnénk, egymás frizuráját igazgatva, mialatt Roby és Daniel igyekeznének megoldani a problémát. Hm, ez fura... A két olasz srác alulmarad egy francia-ír duóval szemben veszekedés terén. Azért, ilyet se gyakran látni véleményem szerint... Már pont nyitnám a szám, hogy visszavágjak és Robyt is szépen helyretegyem, amiért kvázi levegőnek néz és Danielnek beszél ahelyett, hogy a szemembe mondaná a dolgokat, de szerencsére az edző jelenléte ketté is vágja eme problémát. Azt nem állítom, hogy leültek a kedélyek, mert ezek után esélyesen senki se fog egymás nyakába borulva ölelkezni Belfastban, rögtön a landolás után, de legalább csend lesz. Talán túlontúl nagy is, ami az igazat illeti. Szépen szólva, mintha minden hangot elvágtak volna a levegőben, amikor a zsupkulcs köré gyűlünk, majd mindannyian egyszerre érintjük meg azt. A földet érés számomra elég szépen sikerül, holott általában nagyjából Corvus szinten szoktam bénázni, így tökéletesen meg is értem a srác helyzetét. Danyvel egyszerre segítjük őt fel a porból és igazság szerint valóban számítok arra, hogy már csak dacból is ellöki a kezünket annak érdekében, hogy egyedül kísérelje meg a mozdulatsort. Elég büszke természete van, ami az igazat illeti, cseppet sem alkalmas a csapatjátékra, de az iménti jelenet alapján ez bárkiről elmondható. Rohadtul meg kell szoknunk még ezt a felállást, mert a személyiségünk ellenünk dolgozik. - Legközelebb a kedvedért seprűvel utazunk - próbálom meg kissé elterelni a figyelmét a sikertelen landolásról, hátha legalább egy mosolyt megejt, habár ő és a humor... Ez kb. légyfing ahhoz képest, amivel esélyesen képes lennék legalább azt az apró reakciót kicsikarni belőle. De legalább a szándék meg volt, nem igaz? Amint rendezzük sorainkat és indulunk el a fogadó irányába, én sorolok is be Daniel mellé, Winnie szavai hallatán pedig kissé hülyén érzem magam. Félig ír lennék ugyan, de igazság szerint nem sokat tudok apám felmenőinek a kultúrájáról vagy bármi egyébről... A nyelvre megtanított ugyan, anyám is igyekezett ír ételeket főzni otthon alkalomadtán, de ő is hamar feladta a próbálkozást és hát nem is volt fogunkra való sohasem igazán. - Oké, felejtsd el, amit mondtam - bököm oldalba Danielt, miközben a Duracell-nyuszi olyan átéléssel magyaráz, hogy az számomra is hihetetlen. - De egyébként olyan kettős... - pillantok körbe a tájon. Nem ismerős egyáltalán. - Kicsi voltam még, amikor eljöttünk innen és Amerikába mentünk, szóval olyan sok dolog nem maradt meg számomra, hogy azt mondhassam, itthon vagyok, de közben meg baromi bizsergető érzés - magyarázom el számára azt, ami bennem zajlik ebben a pillanatban. - Belfastban meg nem is emlékszem, hogy jártunk volna valaha is - harapok töprengve az ajkaimba. Talán igen, voltunk erre, de pár éves fejjel még egyáltalán nem hagyott akkora nyomot bennem, hogy emlékezzek is, szóval Ginny kérdését már nem válaszolom meg. - Utána beülhetnénk valamerre enni is. Csapatépítő tréningként - jegyzem még meg Corvus válasza hallatán, noha biztos vagyok abban, hogy annak nagy eséllyel kajacsata lenne a kimenetele. Meg hát az is kérdéses, hogy ez mennyire csiszolna össze minket. Esélyesen egy cseppet sem. Hiába erőlködik az edző, ha mi nem vagyunk hajlandóak összekovácsolódni. Roby például már most kifejezetten a begyemben van, hiszen, ha holmi tárgyként kezeli a nőket... Eddig csak Siennával viselkedett a lányok közül - magához képest - normálisan, pont emiatt remélem, hogy csupán ez egy igen hülye gondolat részemről és nem ennyire lenéző az ellenkező nemmel szemben.
[You must be registered and logged in to see this image.]A hangulat kezd egyre jobban elharapódzni, a római srác lényegében mindenkit képes maga ellen fordítani egy csettintés alatt. Ahhoz képest, hogy a válogatón én hecceltem fel, most miután látom, hogy mindenki éppen eléggé paprikás és Winifred és Elizabeth éppen eléggé a sarkára áll, eszemben sincs tovább fokozni a csodálatos hangulatot. Mondjuk, ha Alisonnal beszélne úgy, ahogy, tárgyiasítva a férfihez fordulva a direkt beszéd helyett, hogy nem lennék már olyan passzív. Szép lesz ez így... A csapatunk fele agresszív állat a másikfele pedig nagyszájú okoskodó. Sok sikert Daniel, Ginny és Tori, ti hárman legalább nem sok vizet zavartok. Legalább is utóbbi egyelőre, mert túl sok szót nem váltottunk. És lás csodát, ki az egyetlen, aki elesik a zsupszkulcs után? Én, persze, hogy én. Nem tudom miért, de minden helyváltoztatós mágia ezerszer jobban megvisel, mint akárki mást. De legalább így télibe hajló időben a napsütés nem fájdítja meg a fejemet. Ahogy elcsúszok a földön felhúzom a karjaimat, hogy védjem az arcom és amikor kinyitom a szemem éppenséggel egy nagydarab, éppen a megfelelő irányba hegyesedő kősziklával nézek farkasszemet. Nemhogy a csapat kapitánya nem leszek, ha elveszítem mindenki tiszteletét az ilyen bénázással, de ha betöröm a fejem már az első pillanatban még a meccset se élem meg. Átfordulok a másik oldalamra és amikor felnézek már Lizzy áll felettem a kezét nyújtva, mellette Daniellel. Szükségünk lesz a csapatmunkára, így ahelyett, hogy felhúzott orral magamtól talpra állnék egyik kezemet az egyiknek, másiknak a másiknak nyújtom és elfogadom a segítségüket. - Köszönöm. A seprűkön semmi bajom, de se hoppanálva, se zsupszkulccsal nem tudok talpra érkezni. - sziszegek elégedetlenül, miközben elkezdem porolni a ruhámat, de a fú és sárfoltokon ez nem igazán segít. Végighallgatom a levél tartalmát és a többiek véleményét, miközben megdobom a vállamon a mágikus sporttáskát majd összevonom a karjaimat. Rajtam kívül csak Ginny és Sienna huppant a földre, de mindketten hamar talpra állnak segítséggel, vagy anélkül. - Szuper. Se fogadó bizottság és még egy fél napot el is kell töltenünk. Szerintem egy nagyon rémes szóviccnek szánták, Bütykös Hattyú az igazi Írek nemzeti madara. Mármint Észak-Írország is igazi, de értitek. - vonom meg a vállamat, ahogy a tekintetem Lizzy-re villan, hiszen nem tudom hányadán állunk és képes-e megsértődni arra, hogy Észak-Írország vagy Írország az igazi Írország. Amikor Winifredből kiszabadul az enciklopédia és főként ételekről beszél aztán Ginny bejelenti, hogy éhes az én gyomrom undorodva bukfencezik egyet. Most ráncigált meg minket egy zsupszkulcs, ki tud most kajára gondolni... - Gondolom sétáljunk le a szállásig kezdetnek, eléggé egyértelműen ezt ajánlották. - válaszolom végül, és ha mindenki rendben van, akkor el is indulok, követve vélhetően az edzőt, akinél a mágikus névjegykártya van az iránytűvel. Mondjuk én elsőre azt észre se vettem, de Hillnek brutális sasszeme lehet. Mindent hall, mindent lát, mindent tud. Legalább Karvaly nem fog hiányozni a kalandon. Hmmm... melyik barátomat kivel helyettesíthetném még? Hülye egy gondolat, még is végig nézek a csapaton sunyiban, miközben a dombtetőn ereszkedünk le, hogy beérjünk szép lassan a városba.
Roby tekintete azért igencsak felkorbácsol bennem valamit és nem a jó értelemben. Arra azonban bevallom egyáltalán nem számítottam rá, hogy ennyien a védelmemre fognak kelni, vagy csak simán véleményt nyilvánítanak a helyzettel kapcsolatban. Ami egyfelől meglepő, másfelől valahol megható, harmadrészt viszont állatira zavarba hoz és egy kissé a fölöslegesség érzését kelti bennem, ráadásul túlságosan felhívja a figyelmet rám amire amúgy kifejezetten allergiás vagyok. Így miután én lerendeztem a helyzetet, nem is fűzök hozzá többet. Vegyes érzések kavarognak bennem arról nem is beszélve, hogy bennem nagyjából ugyanaz merül fel mint Corvusban, hogyan beszélhet bárki is győztes meccsről egyetlen ellenfél ellen is élesben, ha egyenlőre belső konfliktusokkal vagyunk tűzdelve..? És ha tudnám, hogy Roby mennyire nincs tisztában a társai nevével, akár simán flegmázásból, akár más miatt, lehet még a képébe is vágnám, hogy hogy képzelheti, hogy jó csapatkapitány lesz, ha még ennyire se veszi a fáradtságot? De mindegy mert nem tudok róla és nem is az én dolgom. Helyette inkább igyekszem helyre tenni magamban és valahol azon kezdek kattogni, hogyan lehetne csitítani a kedélyeket. Hiszen ez így nagyon nem lesz jó... Az edző hál égnek befut mielőtt nagyobb jelenet lehetne bármiből is és mielőtt tényleg idő lenne. És a zsupszkulcs beránt mindannyiunkat, jól megcsócsál és ki is köp. Ennek eredményeképp érkezéskor simán seggre ülök egy nyekkenéssel. Tudom, hogy nem erősségem a zsupszkulccsal való utazás, de még így is egészen jól megúsztam, úgyhogy pár mélyebb lélegzet után a táskámhoz nyúlok, hogy egy kulacsot vegyek elő és némi hideg vizet igyak. Ezek után azt hiszem kész vagyok újra talpra állni és mivel utolsóként estem át, így már nincs nagyon kit felsegíteni. De ha látom valakin, hogy a gyomra nem lenne a helyén teljesen, akkor felé nyújtom a kulacsomat (teszem azt Corvus?). Azért annyira sok írrel nem találkoztam ráadásul az utóbbi időben az amerikai angolra állt rá inkább a fülem úgyhogy egészen figyelnem kell miről is van szó. Ginny kérdésére pedig felderülve váltok két lábon járó útikalauzra. - Még nem jártam Írországban sosem de olvastam róla ezt azt. Például hogy a sztereotípiával ellentétben nem csak burgonyát és birkát eszik mindenki. A kelta konyhának elég régi gyökerei vannak és a legtöbb alapanyag amiből az ételeiket készítették mind vadon teremtek. Például a 15. századig az egyetlen termesztett gyümölcsük az alma volt. Úgyhogy az ír almás desszertek legendásak. - mesélek lelkesen és folytatom is rendületlenül - Érdekesség még, hogy ahogy az angoloknál is, itt is változó volt a húsfogyasztás. Néha inkább az állat adta tej feldolgozásából fakadó élelmiszereket fogyasztották. A part menti lakosoknak a tenger a beljebb élőket pedig a folyók látták el halakkal úgyhogy... biztosan.. nem maradunk éhen.. - és persze ahogy beszélek az egészről bizony az én gyomrom is hangosan ordítani kezd egy jóízű reggeli-tízórai-ebéd után. Tori végszavára még hozzá toldom egy mosollyal - Van egy mágikus iránytűnk, úgyhogy el már csak nem tévedünk... - aztán mindenkinek címezve és egyben mindenki felé fordulva is teszem fel a kérdést - Viszont, a találkozóig rengeteg időnk van még. Mit csináljunk? - várost nézni elvégre lehet csapatban is meg kettecskén is, de még egyedül is.. De lehet a többség inkább csak ejtőzne.. Vagy.. egyenlőre érkezzünk inkább meg?
A kialakult jelenetet nem méltatom szóra már csak azért se, mert semmi közöm hozzá és azért se, mertg nem voltam és nem is vagyok az a békekövet típus. A mindenkivel jóban lenni elve pontosan azt diktálja, hogy tudd mikor fogd be a szád, s én tudom is. Sem Winifreddel nem szeretnék rosszban lenni amiatt, mert nem kelek védelmére Robertoval szemben sem robertoval nem szeretnék fasírtba kerülni a fordítottja miatt. A semlegesség talaján maradva tehát kedélyesen elcseverészek, mintha mi se történt volna, s figyelemre se méltatnám a kakaskodást. Ha hallanám Daniel vagy Corvus gondolatait velem kapcsolatban, avagy a vélekedésüket, hát az valószínűleg épp olyan rosszul esne, mint sok minden már életemben, de szerencsére nem vert a sors gondolatolvasási képességgel, így nyugodtan elbagyok egészen addig, míg az edzőnőnk meg nem érkezik. - Szerintem annyit késhet, amennyit csak akar. Indulásra úgyis megérkezik. - teszem hozzá az edzős témához, s lám a Miss tényéeg befut, szóval indulhatunk is. A zsupszkulccsal hatalmas szerencsém van. Nem szoktam mindennap ilyesmivel utazni, s hoppanálni sem hoppanálok csak úgy heccből, így én magam is csodálom, hogy nem esek el, hanem teljesen lazán érkezem a talajra a másik oldalon, mintha legalábbis lehuppantam volna egy lépcsőfokról és semmi több. Repülés közben halványan észlelem, hogy a francia lány felém kapkod, de nem tudom elkapni, ellenben érkezéskor mire felsegíteném már Roby ugrik, szóval majdnem sikerül összefejeljek nagy igyekezetemben az olasz sráccal. - Bocsi, túlbuzgó voltam. - nevetem el magam, s hagyom, hogy Roberto segítse fel Siennát, én pedig a levélre figyelek. - Hű, micsoda krimónév. Legalább nem tizenkettő egy tucat. Én még nem jártam errefelé, de annyira csak nem lehet bonyolult odatalálni. - indulnék meg, ha végre mindenki összeszedte magát. Természetesen csak azután, hogy az edzőnk is indul, mert nem gondolnám, hogy a velünk levő tanerőnek számító hölgyet meg kellene előzgessük, hiába vagyunk egyetemisták. A hierarchia akkor is hierarchia.
//Dobás 6, s még +2 módosítóm is lett volna. Döbbenet.
Ginny Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belfast 2021-11-09, 14:38
All star & Ginny
[You must be registered and logged in to see this image.]- Remélem mindenkinek ilyen lesz a hozzáállása majd, akkor biztosan vihetjük valamire. - Mosolyodom el kellemesen Lizzy felé ezzel talán lezártnak tekintve ezt a témát. Magam is ebben a cipőben lépkedem, mindig odateszem magam a mérkőzések alatt, Harrytől nagyon sokat tanulhattam és hát őszintén tehetségem is van hozzá, ezt már kiskoromtól tudjuk. Így nem aggódom, de továbbra is izgatottan várom az első pillanatokat és nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy milyen próba elé fognak minket állítani majd a hétvége folyamán. A többiek civódására nem figyelek, csak kicsit megrázom a fejem és inkább a Winnietől kapott kitűzőt kémlelem még néhány pillanatig. Gondoltam, hogy lesznek majd súrlódások a csapatban, ez elkerülhetetlen, hiszen annyi félék vagyunk és minden házból akad köztünk diák... Ez számomra már akkor világos volt amikor leadtam a jelentkezésemet és Corvusszal összetűzésbe keveredtünk a táblánál. Alapvetően egy barátkozós és társasági ember vagyok, de az ilyen megnyilvánulások mint például most Robyé sokszor elveszi a kedvem attól, hogy kezdeményezzek a másik irányába. Majd idő közben ez változik, biztosan, hisz még nagyon- nagyon nem ismerjük egymást. A zsupszkulcs nem volt túl kellemes, egyből forogni kezdett velem a világ és most is bebizonyosodott, hogy a hopponálást valamelyest jobban viselem. Ahogy földre érkeztünk, mielőtt még hülyét csináltam volna magamból és valakit felborítok a téblábolásommal, inkább a földre huppanok és kicsit megtámasztom magam, hogy elmúljon ez a szörnyű hányinger és a szédülés. Mire megérkezik az üzenet, addigra sikerül összeszednem magam és feltápászkodnom, majd végighallgatom az instrukciókat és őszintén kicsit örülök is meg nem is. Mindenesetre a többiekkel együtt indulok el a fogadóba, ahol majd a szállásunk lesz. Besorolok Wini és Tori mellé, a lábaim még kissé remegnek azért a földre érkezés traumájától. - Éhen halok, remélem szuper a konyhájuk. Jártatok már a városban? - Azt hittem majd valaki idegenvezetést tart nekünk és elkísér bennünket, de hát eddig nagyon úgy tűnik, hogy magunknak kell megoldani az elfoglaltságunkat. Na és, hol lehet majd a barlang szája?
Sienna közbevetése nélkül sem folytatnám a dolgot, mindenesetre igencsak jól esik, hogy hozzáteszi a maga mondandóját. Állom Winifred pillantását, a sajátomból az sugárzik, hogy bizony, lesz következménye, hiszen törött kézzel igen nehéz lesz segget törölnie. Sem őt, sem pedig Elizabeth-et nem méltatom válaszra, leginkább csak Danielnek címzem a mondandómat. – Szólj neki, hogy nem osztottam lapot. Ne ugasson bele más dolgába, ha kérhetem. – Rántom meg a vállamat sötéten pislogva, mind Winifred, mind Elizabeth számára felkarcolok egy strigulát egy képzeletbeli kard markolatára, legalábbis legbelül, számukra természetesen még csak nem is imitálva a mozdulatot. Egy olasszal harcba szállni.. ahol a vendetta mindennapos.. Hát jó, itt és most befogom a számat, hogy ne gerjesszem tovább az indulatokat, de ezt azért jól megjegyzem magamnak. A hollóhátas bella nem mérte fel, hogy nem kell mindenkivel olyan laza közvetlen stílust nyomni, hogy utána még nekem kelljen magyarázkodni, hogy behatolt a személyes terembe. A másik pedig öntörvényűen akar igazságot tenni, mint valami elcseszett békebíró. Nevetséges. És még ő mondja, hogy ki miért nem alkalmas csapatkapitánynak. Az egyik provokál, a másik pedig szó szerint kötekedik, és még én vagyok a szar ember. Hát jó, ez érdekes csapatfelállás lesz. Mindenesetre értékelem, hogy Daniel semleges marad, és többesszámban beszél, ez még mindig jobb, mintha a sárgahajú csaj mellett tenné le a voksát. Felmordulva markolom meg a seprűmet, valahol most egyet kell értenem Corvus-szal, aki szintén nem tűnik egy szociális központnak, csak azzal érdemes haverkodni, akivel működik az adok-kapok. Megfogom a zsupszkulcsot, és fókuszálok a földet érésre. Szerencsém van, mert ha hanyatt esnék, az első ferde pillantásra nekimennék valakinek. Ellenben Sienna jól seggre is ül, automatikusan segítem fel, ebben még csak romantikus gesztus sincsen. Bajtársiasság, inkább. El is engedem, ha már nem szédül, hogy aztán szótlanul várjam be, hogy ki lesz a fogadóbizottság, de úgy fest, nekünk kell elindulnunk.
//Dobás 6, flawless victory//
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
Mint említettem viszonylag csendben vagyok, nem fecsegek annyit, mint a többség. Egyébként sincs bennem kényszer, hogy mindenre reagáljak, mintha muszáj lenne. Arra viszont már én is felkapom a fejemet, hogy Roby ráförmed Winire. Mondjuk teljesen megértem, én se viselném jól, ha valaki koppintgatná az orromat, de talán kissé túlzásba esik. A lány viszont úgy fest megtudja védeni magát, úgyhogy továbbra is úgy érzem egyszerűbb kimaradni, bár Roby felé pillantok, talán kicsit azt sugallva, hogy higgadjon le. Amikor viszont a szőke lány is felcsattan látványosan forgatom a szememet. Bagoly mondja... mintha ő higgadtabb lenne azzal, hogy beleszól mások nézeteltérésébe. - Úgy érzem Winifred úgy is megtudja védeni magát, hogy nem szólsz bele... amúgy sincs senki homlokára írva, hogy csapatkapitány akar-e lenni, vagy sem. - és kétlem, hogy Roby pont ezzel az Elizabethtel osztotta volna meg efféle ambícióit, főleg hogy a helyét is átadta kvázi nekem, mert annyira rém peches voltam a válogatón. Pont e miatt is érzem úgy, hogy mégis csak fel kell szólalnom. Ez az ő dolguk, nem hiszem, hogy Lizzynek bele kellene szólnia, arról szónokolva ki mennyire legyen higgadt, ha láthatóan ő se mondható annak, ha nem tudott csendben maradni. Az már meg sem lep, hogy Dany is felszólal, mint hű lovag. Na az biztos, hogy mi sosem leszünk ilyenek Roby-val. Ha baromságot csinál, simán a képébe mondom, de ha nincs közöm hozzá akkor hagyom, hogy a saját csatáit maga vívja meg. Megfogom inkább a zsupszkulcsot, amikor a kis jelent után megérkezik az edző is és útrakelünk. Utaztam már zsupszkulccsal, de tény, hogy nem túl sokszor. Annyi nyugtat meg az érkezéskor, hogy Corvus kábé úgy landol, mint akit földhöz vágott egy óriás. Rajtam csak olyan szédülés lesz úrrá, hogy muszáj leülnöm. Automatikusan kapok a mellettem álló Tori karja után a szabad kezemmel, de még azt se sikerül elérni, így a hátsómon kötök ki és lehunyom a szememet, hogy csökkenjen a világ forgása. Még jó, hogy nem dobom ki a taccsot, az rém ciki lenne. Így aztán tuti, hogy nem nevetek senkin, aki esetleg Corvushoz hasonlóan kellemetlenül landol, csak próbálom összeszedni magamat. A levére is alig tudok figyelni, mert elsősorban arra koncentrálok, hogy javuljon a helyzet és feltudjak állni, főleg hogy még sétálnunk is kell. A francért nem lehetett eleve valami közelebbi helyre irányítani a zsupszkulcsot... Meg azért az, hogy nem küldtek elénk senkit, hát rém kiábrándító, de egyelőre nem teszem ezt sem szóvá, mert most amúgy is az a legfontosabb, hogy jobban legyek, talpra álljak, aztán persze nincs mi tenni indulhatunk is.
//Természetesen nem meglepő, hogy szart dobtam, kösz a módosítót. +2 +2 (szerencse: 25): 4//
Azért amikor kisebb melodráma kezd kialakulni egy egyszerű orra koppintásból felszalad a szemöldököm. - Srácok elég. Hogy akarunk együttműködni és bárkit is legyőzni a levegőben, ha itt a földön sem vagyunk képesek néhány percet várakozni civakodás nélkül, hmm? - teszem a fel vélhetően költőien maradó kérdést, tőlem talán némileg szokatlan szigorúsággal a hangomban. De talán nem ártana mindenkinek kicsit lehűtenie magát. Ilyen hozzáállással nem hogy győzelmet nem remélhetünk, de megérdemelnénk egy alapos vereséget csak úgy a miheztartás végett. Elég sok csapatban játszottam már. Mindenütt akadnak kisebb-nagyobb feszültések időnként. Ez természetes. És hát meg kell tanulni lent hagyni az öltözőben. De azért ilyen jelentéktelen apróságokon talán nem kéne ölre menni egy pár perces várakozás alatt. Abba pedig inkább bele se menjünk, hogy ki lenne az ideális csapatkapitány és miért, ezek után, mert úgy vélem, egyikünk sem. Persze ettől eltekintve az edző biztosan választ majd valakit, valamilyen logika szerint. S talán mindannyiunk szerencséjére késik, és marad le erről a kis jelenetről. Végül persze befut, így nem derül ki, hogy mi lenne, ha nélküle kellene megfogni a zsupszkulcsot. Ami pedig a szoba felosztást illeti, nos nem szokásom bárkit, bármiből kiközösíteni. Bár nem kedvelem különösebben Flintet, s ennek megvannak a maga előzményei, de most egy csapatban vagyunk, és ezt félre kell tudnunk tenni. A csapat érdekében. Szóval, ha rajtam múlik, akkor senki nem lesz semmiből kiközösítve. Még akkor sem, ha az egyik olaszos, családcentrikus énem Robyhoz húzna, hiszen az unokatestvérem, és hát lenne mit pótolnunk, és megbeszélnünk. Ehhez pedig nem feltétlen kell plusz egy fő. De családi beszélgetésekre mindig akad alkalom, ez pedig egy kviddics-meccs meghívás, ami viszont nem mindennapi esemény. Szóval talán igyekezhetnénk így hozzáállni a dolgokhoz. Profi módjára. Az utazás szokásosan gyomrot próbáló, de legalább nem vágódok el, mint Corvus. Talán mert mostanában kicsit több alkalmam volt gyakorolni a hoppanálást a kelleténél, vagy mert különös módon kötődőm a varázstárgyakhoz. De nem is filozofálok ezen túl sokat. Inkább Lizzyhez hasonlóan segítek felkecmeregni azoknak, akik kevésbé voltak sikeresek a landolásnál. Ha esetleg valaki komolyabban beütötte volna magát egy kőbe, vagy valamibe, akkor bár én nem értek cseppet sem a gyógyításhoz, de azért odaintem Lizzyt, hogy nézze meg, és ha tud segítsen. Az üdvözlő boríték is megjelenik, és érdeklődve fordulok felé, ahogy beszélni kezd. Ezek szerint még van egy kis időnk. Bár az kérdéses, hogy ez jó-e vagy rossz. - Te nem, de Gilly egyszer igen. Na, és milyen érzés hazatérni? Nagyon izgatott vagy? - teszem fel egy kis mosollyal a kérdést. Bár már tudom a választ. Minden Lizzy arcára van írva. Szóval egyszerűen csak megfogom a kezét, ahogy lefelé sétálunk a város, és az említett szállásunk felé. Már nagyon kíváncsi vagyok mindenre. Régen voltam ennyire izgatott, bármi miatt is.
//Dobás: 5+1 (szerencse) : 6 //
ϟ”Igyekezzünk végig irányítani a meccset, és ne hagyjuk, hogy az csak úgy megtörténjen velünk!”ϟ
- Én ennek érdekében tuti mindent meg fogok tenni - jegyzem meg magabiztosan Ginny kijelentése hallatán. Sokak talán nagynak tartják az arcom, néha esélyesen túl nagynak, de ha valamiben, hát a kviddicsben volt már alkalmam bizonyítani Amerikában. És igen, itt már nem vagyok olyan nagy sztár, mint ott voltam, minden bizonnyal már odahaza is kopott valamennyit a hírnevem és esélyesen sokan elfelejtették, ki is az az Elizabeth Ollivander pontosan, de hát a VMS-en már sikerült bizonyítanom, hogy az a valami, ami bennem tombol, nem szűnt meg létezni. Csak a hírem fénye hunyt ki valamilyen szinten, nem a bizonyítási vágyam. - Minden egyes dobást vissza fogok vágni az arcukba, bár annak kifejezetten örülnék, ha nem sok gólhelyzetük adódna - teszem azért még hozzá, némileg gondolkodóba esve. Ha a többiek beleadnak apait-anyait, akkor nekem se lesz túl sok dolgom, ez tény. Persze, még így is lesznek majd veszélyes helyzetek, de hát sebezhetetlen vagyok, ennek révén pedig a mások által olyannyira rettegett repülési manőverek sem állnak távol tőlem. A levegőben nem sokat agyalok egy-egy helyzet láttán, noha az őrzőknek ez egyébként sem túl szerencsés. Még a támadó fél mozdulata közben el kell találnom a következő lépését... Oké, ilyenkor egy látói képesség baromi jól jönne számomra. - Hé! - csattanok fel Roby szavai hallatán, amikor ő ráförmed a búgócsigára, aki az imént a kitűzőket osztogatta nekünk. - Viselkedhetnél egy kicsit normálisabban is! Egy: egy lánnyal beszél. Kettő: ahogy a szőkeség is mondja, ennek bőven akad más módja is. Normálisan is megmondhatná számára, hogy nem kér az ilyen viselkedésből. Azért, ha neki szeretne menni a lánynak, az tuti, hogy én közéjük állok és beakasztok neki egyet, ha azon múlik. Világéletemben labdákat passzolgattam ide-oda, méghozzá nem is valami pillekönnyűeket, szóval van erő a karomban, ebben biztos vagyok. És hát egy jobb horog még részemről is képes elég kellemetlen meglepetéseket okozni. - Tudod, ha csapatkapitány szeretnél lenni, akkor elsőként talán az emberekhez való hozzáállásodon kellene csiszolni valamennyit - szúrom azért még oda számára a saját véleményemet. Tisztában vagyok azzal, hogy én se vagyok tökéletes, az edzéseket elég vérmesen veszem és olyankor hajtok, mint állat, de nem ugrom rögtön neki mások torkának indokolatlanul. Ha ez a Roby esetleg kapitány lenne... Nem, ő nem lehet az. Ilyen lobbanékony természettel semmiképp sem, hiszen abban az esetben esélyesen lenne pár parázs vitánk, ebben biztos vagyok. Szerencsére az edző is befut, így hamar vége szakad az indulatoknak, majd mindenki engedelmesen fogja meg a zsupszkulcsot. Talán Dany még csak nem is sejti, de Írországban születtem és nevelkedtem hosszú évekig, Gilliannel együtt. Mondjuk, Belfast nem ismerős számomra, de magát a nyelvet beszélem valamennyire, még abban az esetben is, ha töröm kissé. Az Amerikában töltött idő sokat elvett a nyelvtudásomból, esélyesen akcentust is szedtem magamra és lehet, hogy a saját honfitársaim sem értenek majd meg, de akkor is... egy kis időre hazamehetek! A földet érés meglepően jól sikerül számomra, büszkén ki is húzom hát magam, amikor sikerül talpon maradnom, majd kárörvendés helyett igyekszem felsegíteni azokat, akik kevésbé voltak szerencsések ebből a szempontból. Még Corvus számára is a kezemet nyújtom, ha esetleg igényli, ezzel talán a legelső alapot lefektetve a béküléshez. Na, nem állítom, hogy még nincs bennem harag a történtek miatt irányába, de valakinek meg kell tennie az első lépést, nincs igazam? És lehet, hogy a pályán kívül már nem is leszünk jóban soha többé, de ha a csapatban marad és szeretném, ha sikeresek lennénk, nem haragudhatok rá örökké. - Félig ír vagyok - sorolok be végül szélesen vigyorogva Dany mellé, miután útba vesszük a levélben említett fogadót. - Évekig Írországban éltünk, említettem már? - teszem fel a kérdést, habár ez csupán az első pár évet jelenti az életemből, nem többet. Még iskolába se jártam, amikor átcuccoltunk Amerikába és hát az az ország mindig is közelebb állt a szívemhez, mint Nagy-Britannia. Ott éreztem jól magam, ott volt Chris, akit szintén imádtam és a bátyámként szeretek még mindig, Amerika jelentette számomra a családot. Nem is ápolom hát különösebben az itteni gyökereimet, noha a szívem ugyanúgy örül a gondolatnak, hogy végre itt lehetek. Itthon vagyok! Újra...
Dobás: 4+1 módosító (Dobásnál már nem nyúlkálok bele, mert más eredmény jönne ki)
Szerencsére az már nem derül ki, hogy mi lett volna, ha az edző nem ér oda és elmennek nélküle, hiszen időben befut. Roby agresszívan kezeli Winifred orra koppintását, ami valóban eléggé ingerlő lehet, de Corvus már éppen húzná ki magát - nem mintha akkora izomember lenne - és lépne a lány mellé, amikor a régesrégi barátja csípőből megvédi magát. Mondjuk, igen erős problémák lesznek, hogyha éppen Wininek és Roby-nak kellene összejátszani és terelni a gurkókat, lefogni az ellenfél játékosait... Inkább hallgat, még ha igen is látszik a tekintetén, hogy figyel és a csapatkapitányság lehetőségére ugyanúgy felcsillan a szeme, mint sokaknak a csapatban... túl sokaknak.
Ahogy mindenki a kötélbe kapaszkodik és eljön az idő a bűbájolt tárgy elkezd vonaglani a kezük között aztán hirtelen egy elképesztően erős rántást éreznek a karjukban, köldökükben, mintha egy mosógép dobjában pörögnének a centrifugán. Akinek nem az erőssége a hoppanálás vagy nincs hozzászokva a zsupszkulcsokhoz az bizony nem biztos, hogy talpra érkezve végzi a túloldalon. Mint büszke mardekáros példának okáért Corvus szinte zuhanva érkezik és még bukfencezik is kettőt, mielőtt nyögve elterülne a földön.
Amikor mindenki összeszedi magát körbenézhetnek hova is érkeztek. Ugyan már elég cudar az idő, még mindig gyönyörű smaragdzöld a dombság, ahova érkeztek és Belfast városa a közelükben terül el. Ahogy felmérik a terepet egy madár suhan el fölöttük és egy levelet ejt egyenesen az edző kezébe, ám amikor a nő felbontja, akkor nincs szükség arra, hogy felolvassa, Rivalló-szerűen hajtogatja át magát szájjá és egy férfi hangján szólal meg, aki ízes ír akcentussal beszéli az angolt.
Üdvözlet Belfast-ban, Roxfortosok! Mielőtt körbevezetnénk az Arénában szeretnénk ha elfoglalnátok a szállásotokat a Bütykös 6 Tyúkban és ismerjétek meg fővárosunkat! Délután négykor találkozó a barlang szájánál és az egyik tagunk vár majd benneteket szeretettel.
Miután vége az üzenetnek egy pukkanással elfoszlik a levegőben, hogy ott hagyja a kis csipetcsapatot a ténnyel, hogy... még van vagy hat-nyolc órájuk szabadon, mielőtt láthatnák a legendás arénát. A levélből csak egy kis névjegykártya marad a fogadó nevével és a hátlapján egy diszkrét képpel egy iránytűvel, aminek a tűje mégikusan mozog és abba az irányba vezet, amerre menniük kell. Egy turistaúton tudnak leereszkedni és besétálni a városba egy laza tizenöt-húsz perces sétával.
// Mielőtt írnátok dobjatok egy hat oldalú kockával +1, ha 10 fölött a szerencse, +2, ha 20 fölött a szerencse, edző néni garantáltan talpra érkezik.
1-2 - Corvushoz hasonlóan zuhansz végig a füvön, sőt, még jól be is vered a választott végtagod egy kőbe. 3-4 - Érkezéskor egész egyszerűen le kell ülnöd azonnal, annyira forog még veled - és a gyomroddal - a világ. 5-6 - Talpon maradsz és egy pillanat múlva már teljesen tiszta gondolatokkal tudsz körbenézni és kinevetni a szerencsétleneket.
Első hiányzás: Tori Seaver
Határidő: 11.14., éjfél Következő kör kezdete: 11.15. //
~Megan Smith
Winifred Hill
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belfast 2021-11-02, 16:23
- Ott a pont. - biccentek egyet Corvusnak. Viszont ameddig egymás közti élcelődésnek megmarad, hogy mi mindent csinálna bárki is velük, addig azt hiszem nem ártunk vele senkinek. Mégiscsak ők hívnak minket, támogató jelleggel.. elvileg. Ha el is gyepálnak minket, abból is csak tanulni fogunk ebben biztos vagyok. Örülök, hogy a többségnek tetszik a felvarró, egy kicsit dagad a szívem, ugyanis baromira vívódtam, hogy kell-e ez egyáltalán, örülni fognak-e neki egyáltalán, lesz mire, hova feltennünk egyáltalán, nem tök felesleges vajon...? És így tovább. Aki kevésbé lelkesen veszi át mondjuk szerencsére azt sem veszem a lelkemre, elvégre eléggé mások vagyunk és sokan még a suliban teljesen újak szinte.. vagy régi újak.. Az egyetlen ténylegesen fülemet bántó hamis hang az Maronié.. Egyrészt, annyira nem vagyok hozzá szokva, hogy így beszéljenek velem. Másfelől azt tudom, hogy heves természetű és hamarabb cselekszik általában mint gondolkozik.. legalábbis eddig nekem így jött le, de ilyen megnyilvánulása még nem nagyon volt felém ezért eléggé meglep. Ezek szerint most robbant volna nála az ellenszenv bomba és eddig csak vissza fogta magát vagy mi a fene lelte? Főleg meglep, mikor még fel is pattan és úgy kezd méregetni, mintha tényleg tettlegességre adná a fejét. Az arcomon őszintén tükröződik, hogy ez most se nem esett jól, de még inkább ledöbbentett, sőt ezt az is tükrözi, hogy azért a biztonság kedvéért még hátrébb is lépek. De aztán egy viszonylag higgadt kifejezést öltök. - Tudod, van más módja is annak, hogy a tudtomra add; a személyes tered fontos számodra és jobban örülnél, ha ezt tiszteletben tartanám... Persze meg is üthetsz, ha azt önkifejezőbb megoldásnak látod, csak félő, hogy annak következménye is lesz... - szúrom azért még oda, de továbbá nem foglalkozom vele, hiszen befut az edző és ideje mennünk. Az biztos, hogy innentől el fogom kerülni ezt a dühkezelési problémás állatot.. Mindegy.. legalább kimutatta a foga fehérét és innentől számítani fogok tőle egyre másra. Tori, Ginny mellé orientálódom inkább és magam is megfogom a kötelet. Mehet a menet!
Egyre többen befutnak, az a Tori nevű lány, aki mint kiderült, az egyik fogónk lesz, még játékosan kacsintgat is, de most csupán bólintok neki. Kacsingatni én szoktam, de lényegesen más a helyzet, ha az embernek nője van. Még nagyon felszínes, felületes ez az ismeretség Siennával, ami a külsőségeket illeti, az más kérdés, hogy a levelekben már mélyen elmerültünk egymás lelkében. Viszont még meg kell tanulnunk viselkedni is, ami azt jelenti, hogy össze kéne csiszolódnunk, ha komolyan gondoljuk. Dany és a szőke bula már nagyon egymásra vannak hangolva, ami különösebben nem zavar, csak félő, hogy Sienna akaratlanul is velük hasonlítja össze a mi párosunkat. Felesleges lenne, ez nem verseny, ráadásul nem is ugyanakkor kezdük, mint ők. Az érkező másik terelő nagyon viccesnek gondolja magát, miközben ülök, és kommentálok, odalép, és az orromra koppint, ettől már előtör az olasz virtus, felpattanok, és úgy méregetem, mintha csak az tartana vissza, hogy lány, holott Sienna térdét legutóbb tényleg majdnem eltörtem. – Mi a szart képzelsz magadról? Nálatok ez a divat, hogy viccesnek hiszed magad? – És igen, talán az tart vissza a komolyabb megtorlástól, hogy nem rúgatom ki magamat, másrészt nem akarom, hogy Sienna szemében a törékeny bizalom a semmivel legyen egyelővé. A kitűzőkért sem nyúlok, na ne higgye már ez a manipulatív dög, hogy engem ezek után megvehet. Viszont az edző megérkezik, talán mázlimra lemaradva a közjátékról. Tehát Flinttel leszek egy szobában, és ápolhatjuk a nem túl rózsás kapcsolatunkat. Nem baj, legalább az unokatesó is ott lesz, és kiközösíthetjük a nagyszájút. Vajon mikor derül ki, hogy ki legyen a csapatkapitány? Bár ha belső szavazás lesz, akkor nem túl rózsásak az esélyeim, hiszen a másik terelő egy állat, Flint nem a szívem csücske, Dany nyilván szintén kapitány akar lenni, a szőke csaj, akinek meg a nevére sem emlékszem, pláne. Maradnak hát a jó öreg, nyers izommozdulatok, a csont és szalagtörés.. Előrenyúlok, megfogom a zsupszkulcsot, s várom az érkezést.
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
[You must be registered and logged in to see this image.]Üdvözlöm az utánam érkezőket. Örülök neki azért, hogy akad egy-egy háztársam is a csapatban és Lizzyvel pedig együtt játszottunk a Griffendél csapatában így aztán némi fogalmunk csak van már egymásról az évek múltával. Én szinte őshonos csapattag vagyok, és nem titok, hogy az álmom mindig a kviddics volt és most végre kiléphetek abból a bizonyos zónából és végre lehetőségem nyílik bizonyítani és elérni azt, amire már sok-sok éve vágyom. Tudom, hogy ez egy olyan szakma, amiből hamar kiöregszik az ember, de azelőtt még azt hiszem akad néhány évem, úgyhogy mindent bele fogok adni, hogy jól teljesítsek. Fogóként némi nyomás nehezedik rám, de ettől nem hátrálok meg. Halovány félmosolyt ejtek meg Roby irányába. - Hát ha harc, hát legyen harc. - Vonok vállat kissé felemelt kezekkel. Nem vagyok egy ünneprontó személyiség, ám erőszakosnak sem mondanám magam és ha tehetem akkor kerülöm is azt, na meg valljuk be, hogy fogóként nem pont az én feladatom lesz majd betörni az orrokat vagy eltörni a térdeket... - Igen, biztos nem lesz könnyű dolgunk, de menő lenne ha hírünk menne azért. - Tekintek Lizzy irányába, ezzel a szemlélettel inkább egyet tudok érteni, de majd úgyis hamarosan ki fog derülni, hogy mi vár ránk a hétvégén, és ettől én még felcsigázottabbnak érzem magam. Winifred meglepi ajándékára felvonom a szemöldököm, de egy kicsit nagyobb mosolyra húzom a szám és veszem át hálás tekintettel, hiszen nem számítottam ilyen menő dologra. Még nem tapasztom fel sehová, valami tökéletesen jó helyet akarok neki találni, így egyelőre csak nézegetem kicsit, majd biztonságos helyre teszem el, hogy később felhasználhassam. - Nagyon szuperek, köszi! - Ahogy mindannyian megérkezünk és szinte már csak percek választanak el bennünket, megérkezik az edző is. Bólogatok a mondandójára, majd háromra megragadom a zsupszkulcsot jó erősen és mély levegőt veszek felkészülve az ugrásra.
Ginny izgatottságára inkább csak a szemöldököm csusszan feljebb. Voltam már pár meccsen, én inkább eltökélt vagyok, mint sem lelkesen pattogóan izgatott. Az nem az én stílusom. Roby megjegyzésére viszont akaratlanul is elmosolyodom. Tényleg kedvelem. Már a levelei alapján is így volt, de a randink is jól sikerült. De most nem figyelhetek erre, hanem a célra kell koncentrálnom és remélem, hogy ahogyan megbeszéltük megérti. Nekem ez nagyon fontos, hiszen meg kell mutatnom, hogy képes vagyok higgadtan végigcsinálni egy meccset és nem akadok ki akkor sem, ha esetleg... Nem, nem akarok arra gondolni, hogy akár veszíthetünk is, de akaratlanul is végigsiklik a tekintetem a csapattársakon, ahogyan sorra érkeznek. Vajon tényleg jól fogunk működni együtt? Azért Wini kis ajándékéra meglepődöm. Nálunk az ilyesmi nem volt szokás, sőt sosem barátkoztam a csapattársaimmal. Ez már eleve megdőlt azzal, hogy Torit ismerem még otthonról és elég jóban is lettünk a kórházban, és Roby pedig, hát több, mint holmi barát. Új nekem az egész helyzet, ezért csak egy halk "köszi"-t sikerül odamorrantanom Wininek, amikor átveszem a borítékot. - Ő az edző, biztosan jó oka van rá, hogy késik és nem csak... - automatikusan ez nálam. Mindig is sokkal jobban tiszteltem az idősebbeket, odahaza is az edzőmet, mint a csapattársaimat. Tudom, hogy ezen változtatnom kellene, mármint hogy egy szinten legyen a dolog és ne egyik a másik felett, de azért ez nem könnyű. Közben be is fut az edző, ami azért megnyugtat. Tényleg nagyon ciki lett volna, ha netán nem ért volna ide, de akkor sem tetszik Corvus megnyilvánulása. Én tuti nem hagyta volna itt McGreeny-t, ő mégis csak valaki hozzánk képest. Mindenesetre míg a többség fecseg, én szokásomhoz híven inkább szótlan maradok és szinte iszom az edző szavait, amikor beszélni kezd. Határozottan bólintok, hogy aztán eltökélten ragadjam meg a zsupszkulcsot háromra. Jól kell sikerülnie. Mégis csak egy nagy csapat ellen játszunk, még ha nem is hivatalos tétmeccs, de igenis bizonyíthatok, ha jól csinálom. Hálás vagyok Robynak, hogy lényegében átengedte a helyet, bár sajnos a válogatón való rossz szereplésem határozottan elültetett egy kis önbizalmatlansági morzsát. Remélem, hogy ez nem okoz majd gondot a pályán, vagy az, hogy túlságosan bizonyítani akarok. Arra pedig egyelőre nem is merek gondolni, hogy mi van akkor, ha netán az apám is időt tud szakítani rá, hogy eljöjjön a meccsre... Írtam neki, de a válasza nem érkezett meg még az előtt, hogy elindultunk volna, úgyhogy egyelőre nagy kérdőjel, hogy ott lesz-e és persze az is, hogy vajon a jelenléte javítana a teljesítményemen, vagy rontana.
Tudom. Lizzynek még furcsa ez az egész, ahogy nekem is. De az igazság az, hogy fel akarom vállalni az érzéseimet. Nem akarok bujkálni. Szerintem az többet ártana, mint használna. Rendben van, még meg kell tanulnunk ezt helyén kezelni. A pályán csapattagok vagyunk, és kész. És igen itt volt, hogy Lizzy vehemensebben kiabált le, mint kellett volna, én pedig igyekeztem mély levegővel annyival elrendezni, hogy ne velem, hanem a saját feladatával foglalkozzon. Egy jó őrző legalább annyit hozzátesz a meccshez, mint a gólkirály, sztár hajtó. Azon kívül meg. Nos, egy pár. Ha mindent a maga helyén kezelünk, akkor ezzel nem lehet gond. Az ostoba zugfirkászok meg csak írkálják a szokásos baromságaikat a pletykarovatukba. Már nem érdekel. - Szerintem mindenki nagyon izgatott. De biztos érdekes kihívás lesz az első igazi meccsünk. - mosolygok Ginny felé a kérdésére. A térd, könyök egyéb testrész betörést inkább nem kommentálom. Nem vagyok a szükségtelen durvaság, és erőszak híve. Aztán persze majd meglátjuk, hogy mi lesz a pályán. Ellenben észreveszem, amikor Roby nemet int a fejével. Így csak kezet rázok vele. Nem kezdem el faggatni. Bár belül nagyon is fúrja az oldalam a kíváncsiság a randi, és a titokzatos hölgy személyét illetőleg, akinek a legutóbb még a nevét se árulta el. Sebaj, talán a szállodában lesz alkalmunk egy kicsit beszélgetni, és akkor felhozhatom majd a témát. Amikor Wini előáll a felvarrókkal, akkor elkerekedett szemekkel nézegetem a sajátomat. -Nahát! Szuper! És te is az vagy. Köszönjük! - lelkesülök fel szinte azonnal. Bár hirtelen több ötlet is átfut az agyamon, hogy hova kéne tenni. Táska, mez, valami külön kiegészítő ruhadarab? Egyenlőre így nem teszem sehova. Majd ha rájövök a tökéletes helyére. Ugyan kabalákban nem hiszek, de azért nagyon is tetszik ez az egyen felvarró. Olyan csapat érzése van tőle az embernek. - Tényleg nem zavarsz. -erősítem meg Tori felé Lizzy iménti szavait, amikor elhátrál tőlünk. Bár még most sem sikerült megszoknom ezt a nem változtató dolgot. Ismertem korábban fiúként... és most ez... számomra kissé zavarba ejtő. Bár igyekszem nem mutatni. - Nem tudom. De eltitkolni se lett volna jobb. Gondolj a tükör történetére. Én egyébként sem szégyellem az érzéseim. - mosolygok bátorítóan Lizzyre a kérdése nyomán. Nem tudom, hogy helyesen tesszük-e mindezt, vagy sem. De akárhogy is, már így döntöttünk, és az idő meg eldönti, hogy igazam volt-e, vagy sem. Kár most ezen rágódni. Azért Corvus kérdésére az edzőről felkapom a fejem, hogy a tekintetemmel is megkeressem. Elég ciki lenne, ha pont az edzőnk késné le a zsupszkulcsot. De szerencsére végül ez nem történik meg. -Kár. - súgom Lizzy fülébe egy szemtelen vigyorral, amikor McGreeny arról beszél, hogy a fiú és a lányok külön lesznek elszállásolva. De aztán persze koncentrálok. Hiszen, az én oldalamat is fúrja a csapatkapitány személyének kérdése. Tudom, hogy többen is pályázunk rá a csapatból. Amikor pedig utasítást kapunk rá, akkor a többiekkel együtt fogom meg a zsupszkulcsot. Irány Belfast!
ϟ”Igyekezzünk végig irányítani a meccset, és ne hagyjuk, hogy az csak úgy megtörténjen velünk!”ϟ
Amikor Dany átkarolja a derekam, kissé megrezzenek ugyan, de ezt kívülre nem mutatom. Csupán magamban parázom be azon, hogy ez mekkora mértékben is fogja befolyásolni a teljesítményünket vagy akár a kapcsolatunkat. Sajnos, elég nagy bennem a versenyszellem és amint a levegőbe emelkedem, minden személyes kapcsolatomat odalenn hagyom. Nem fogok kímélni senkit sem, ebben biztos vagyok. Ahogy abban is, hogy Daniel még nem igazán fogta fel, mi is vár rá, amint velem kerül egy csapatba. Már az edzéseken is lekiabáltam egyszer-kétszer a haját a fejéről, amikor kihagyott helyzeteket, de a versenyeken elég nagy a tét, ezzel együtt nő a feszültség is. Nem lesz egyszerű a helyzetünk, ebben teljes mértékben biztos vagyok. És igyekszem ugyan visszafogni magam ebben a tekintetben, emlékezni arra, kivel is beszélek az adott pillanatban, de ez elég nehezen megy számomra. Nincs még hozzá kellő gyakorlatom. Arról pedig egyelőre még fogalmam sincs, hogy talán nem is csak mi vagyunk az egyedüli páros a csapatban. Siennát nem ismerem, Robyról is csupán annyit tudok, hogy Daniel unokatestvére, a közös válogatókon pedig egyszer sem figyeltem arra, miként is viszonyulnak egymáshoz. Valahogy nem ez kötött le. Sokkal inkább a taktika, a mozgásuk... Igyekeztem mindent memorizálni velük kapcsolatban, amit csak lehetett. Vagyis, mindenki esetében így tettem. Corvus játékstílusát már ismerem valamilyen szinten, de lássuk be, még ő is okozhat számomra meglepetéseket. Elég zsákbamacska-típusú srác volt világéletében. Köszönök minden újonnan érkezőnek és mivel Ginnyt már ismerem korábbról, egy pillanatra felcsillan a tekintetem és elmosolyodom. Danielen és Corvuson kívül még egy ismerős arc. - Nyilván egy elég izgalmas mérkőzés - felelem a lány kérdése hallatán. - Talán csak tét nélküli meccs lesz, de ha sikerülne megvernünk őket, akkor esélyesen szert tehetnénk egy aprócska hírverésre is - vetem fel a lehetőséget, innen pedig már mindenki képes lehet kikövetkeztetni, mit is jelent ez pontosan... Egy-két újabb meghívás, amin - ha jól teljesítünk - túljutva még a rangosabb eseményekre is beköszönhetünk. Roby válasza hallatán azért a szemöldököm a homlokom közepére tapad, de végül nem kommentálom szóban is a dolgot. Nem igazán áll szándékomban fizikai erőszakkal megnyerni egy barátságos mérkőzést. A VMS alkalmával eléggé elragadott magával valami és egy olyan oldalamat ismerhettem meg, amit nagyon gyorsan szeretnék magam mögött hagyni. Ezért is tartok hát attól, hogy ha beleszállok a srác játékába, ismét elkap az ékszíj és nem lesz megállás. - Köszönöm - veszem át Winnietől a kitűzőt, de egyelőre még nem áll szándékomban felhelyezni semmire sem. Ennek súlya van és szerintem a hivatalos uniformison fogom viselni egyfajta kabalaként. Még soha életemben nem volt ilyen szerencsehozó holmim, úgyhogy a Winnie által átnyújtott kis felvarró ezzé lép elő a szememben. - Ó, nem, semmi gond, nem zavarsz - szólalok meg, amikor a fura lány gyorsan kereket old a közelünkből, majd egy csalódott sóhajjal Danyre pillantok. - Úgy tűnik, most egy ideig ez fog menni - ingatom meg a fejem a kapcsolatunkra célozva. - Biztos jó ötlet volt felfedni, hogy együtt vagyunk? - pislogok tanácstalanul, na, nem mintha ez olyan nagy titok lett volna eddig is. Mégis, valahogy úgy érzem, amióta látványosan is közeledünk egymáshoz, egyre többen érzik úgy, hogy zavarják a köreinket. Pedig erről szó sincs! - Nyilván nemsokára megérkezik - szögezem le Corvus szavai hallatán, ám amint ezt kimondom, már jelenik is meg az edző, nekem pedig egy hatalmas szikla gördül le a mellkasomról. Azért nem lett volna valami szép nélküle elindulni... Meg is fogom hát a zsupszkulcsot a nő utasítása szerint, hogy a csapat végre elindulhasson Belfastba...
