2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Észak-Írország 1536 óta az Egyesült Királyság része és egyúttal az egyetlen alkotó-nemzet, amely nem a Brit-szigeten helyezkedik el. Belfast a legnépesebb városa, egyben a fővárosa, ahol 1970 és 90 között a muglik között a katolikusok és protestánsok ellentéte merényleteket, összecsapásokat szült. Szögesdrótokkal, sorompókkal, helikopterekkel kellett a rendőröknek járőrözniük, hogy fenntartsák a rendet. A városban csak maroknyi látnivaló akad, a Városháza, Operaház, Albert-óratorony, az Egyetem gyönyörű épülete, a város Botanikus kertje és a Korona Likőr Szalon elegáns kocsmáján kívül olyan, mint bármilyen másik kisváros, hiszen a lakossága a háromszázezer főt sem éri el.
A helyi varázslótársadalom is megsínylette a muglik összecsapásait, de minden feszültségüket abba temették, hogy a világhírű "Ballycastle Bats" (Dallycastle-i Denevérek) kviddics csapat sikerét ünnepelték és támogatták büszkén minden létező anyagi hátterükkel. Végül is nagy igazság, hogy nem kell más a népnek, csak kenyér és cirkusz!
A muglik mit sem tudnak arról, hogy a város szélén a Cavehill dombság névadó barlangján keresztül bizony el lehet jutni Észak-Írország és talán egész Európa egyik legkülönlegesebb és legnagyobb Kviddics Arénájába - az egyetlenbe, ami a föld alatt helyezkedik el.
Készségesen titokban tartom a viszonyunkat Siennával, ez a kapcsolat most olyan komoly-szagú, hogy kár is elkiabálni, felvágni vele, de attól még incselkedni lehet, maximum módjával, de a saját természetemet nem fogom tudni megtagadni, még Corvus furcsa pillogása ellenére sem. Amolyan arany középút, aztán meglátjuk. Winifred sem viszi túlzásba a békülést, remélhetőleg kerülni fogjuk egymás köreit, ha nem vagyunk egy hullámhosszon, direkt alátenni nem fogok, legalábbis most így határozok. A vajsört iszogatva gondolkozom el Tori szavain, elsőre le sem esik, hogy miről beszél, csak amikor a kocsmáros ki nem mondja a számomra is meglepőt, a csaj nem is csajnak született! Ezen már hümmentek egyet, számomra teljesen valósághű a kép, talán az arcéle kicsit fiúsabb, de hát ez előfordul. Ha ez a lány, mert annak kezelem így képzelte el magát, akkor jól tette, én attól még nem érzem magamat kellemetlenül mellette, sőt, felőlem aztán mindegy, hogy melyik szobában alszik, úgyis csak éjjel fogunk ott lenni. De ahogy bánnak vele.. Nos igen, Sienna mögé sorolok be, a kancsóval a kezemben, megerősítve vágyaim titkos tárgyának szavait. – Ugyan, tök mindegy, hogy ki hol alszik, és kinek mi a neve. Az vagy, aki vagy. – Én ugyan nem vagyok szívbajos, ha megkapom a szendvicset, azt elkezdem benyomni szépen lazán falatozva, mint aki végre elemében van. Sokkal jobb a hangulatom, ha tele a hasam. Kicsit megropogtatom a nyakamat, az ujjaimat, amint Sienna is egyet ért, de a többieken is látom, hogy szívesen mozognának, ebbe nyilván nem tartozik bele, hogy egyesek a familiárisaikkal bohóckodnak. Én még nem viszem fel a cuccaimat, mondhatni megvárom, hogy mi lesz Tori sorsa, erre azért kiváncsi vagyok, meg hát a nagy számnak az is az előnye, hogy beszólok én bárkinek, remélhetőleg nem a szállásunk múlik rajta. – Ms. McGreeny, mi a következő állomás? Felszállunk végre? – Nem sürgetésből kérdezem az edzőt, nyilván megvan a fejében a menetrend, de a McLeod név azért elgondolkoztat, ezen össze is nézek Daniellel, én azért elég jól képben vagyok az írekkel, bár ez pont skót név. Mégsem a csengése számít, ennyi erővel az edzőnk is lehetne skót.
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
Mivel Lizzy macskája éppen eléggé leköt, ezért nem igazán sikerül figyelemmel kísérnem a Tori és csapos közti párbeszédet. De ha sikerülne is, vélhetően akkor se nagyon szólnék bele. Ezt rendezzék el ők. Igazából még én magam sem tudom, hogyan is kellene Torira nézem. Hiszen eddig számomra srác volt, most meg... hát nem az. Ezt pedig nem olyan egyszerű első blikkre megemészteni. Minden esetre akármi is lesz a dolog vége, és akár a lányokkal alszik majd, akár velünk, nekem aztán mindegy. Vélhetőleg nem fog kellemetlenséget okozni a dolog. Wini familiárisokra vonatkozó megjegyzésére se szólok semmit, csak bosszúsan pislogok párat. Ezt határozottan nem így képzeltem el. De hát így jár az, akinek állat kell. Vagy jelen esetben familiáris. De legalább a csapos nem akad fenn különösebben a dolgon. Így legalább úgy tűnik, hogy ezt megúszuk különösebb baj nélkül. Végül én is úgy döntök, hogy felmegyek a fiú szobába. Egyszerűen lerakom a táskám az egyik alsó ágyra, és kiveszek belőle egy tiszta, lényegében egyszerű fekete pólót, amire lecserélem a jelenlegi macska szaggatta darabot. Magamban csak reménykedem, hogy most is segít majd a gyors gyógyuló képességem, és nem fogom teljesen átvérezni ezt a ruhadarabot is a karmolások mentén. Mindeközben Mokó befúrja magát a párna alá, és úgy fest esze ágában sincs onnan előjönni. Inkább csak ki szándékozik pihenni a macska okozta stresszt. De tény, hogy valamit kell majd kezdenünk velük. Nem kergethetik örökké egymást. Végül is egy kis sóhajtással úgy döntök, hogy lemegyek, és csatlakozom a többiekhez. A familiárisomat ezúttal a szobában hagyva. Jobb nekik, ha külön vannak. Odalenn csatlakozom Lizzyhez, és ha van mellette üres szék, akkor le is telepszem rá. Azért a csapostól még menet közben rendelek egy sima eszpresszót. Olasz vagyok, így bármikor, és bármilyen körülmények közt képes vagyok kávézni. Hozzá pedig egy jókora szendvicset is. Csak hogy rendbe tegyük a gyomromat. Egyenlőre vajsörözni nem akarok. Még alkohol mentes verzióban sem. Esetleg majd este a meccs után. - Az edzés jól hangzik. - mosolyodom el én is, és értek egyet Siennával, és Robyval, ha esetleg sikerül elkapnom még, hogy erről beszélnek. Vagy ha visszakanyarodik erre a beszélgetés, mire leérek, hozzájuk. Amúgy pedig elég jól ismerem Lizzyt is ahhoz, hogy tudjam, ő se hagyna békén addig, amíg meg nem nézzük azt a szabad pályát, és nem gyakorolunk kicsit. A McLeod néven annyira nem akadok fenn, és nem is agyalok rajta túlságosan. Elkönyvelem valamiféle csapatmenedzsernek és kész. A közös csapat programok, akár edzés, akár városnézés, akármi más jobban izgat jelen pillanatban. - Az edzés után, ha marad időnk, még sétálhatunk is egyet a városban. Biztos akad valami látnivaló, amit érdemes megnézni. - füzöm még hozzá csak úgy mellékesen két falat szendvics között. Már ha én is megkapom a rendelésem, újabb fennakadás nélkül.
//Dobás: 5 //
ϟ”Igyekezzünk végig irányítani a meccset, és ne hagyjuk, hogy az csak úgy megtörténjen velünk!”ϟ
Az az igazság, hogy a régi otthoni csapattommal se nagyon barátkoztam, úgyhogy most is kezd kicsit sok lenni nekem ennyi szócséplés. Próbálok a lényegre figyelni és koncentrálni, és lassan leesik, hogy mi is a gond ezzel a szoba kérdéssel. Victoria annyira csendben volt, hogy tényleg nem számoltam hirtelen a jelenlétével, én magam pedig lányként ismertem meg, bár tény, hogy eleve a kórházban, úgyhogy tisztában vagyok a ténnyel, hogy miért is volt ott. Corvus megjegyzésére azért felszökken a szemöldököm. A közös vonalat végülis azzal is magyarázhatjuk Robyval, hogy mi vagyunk ketten azok, akik külhoni játékosok vagyunk, tehát a leginkább kívülállók még, akik nem a Roxfortba jártak eredetileg. De, ha tudnám, hogy gyanakszik, még inkább távol tartanám magamat Robytól, mert nem akarnám, hogy ez az egész ránk nyomja a bélyegét. Bizonyítani akarok és nem pedig pletyka rovatokba kerülni valami túlfűtött tini románc miatt, ahogyan emlegette. - Hű... - ennyit bökök csak ki, amikor leesik, hogy mi is a helyzet és a fogadós láthatóan nagyon ragaszkodik hozzá, hogy Viki a fiúkkal legyen egy szobában. Úgy látom, hogy az edző is kezdi eléggé kellemetlenül érezni magát a helyzet miatt. Hát igen, azért ez a dolog még nagyon nem mindenhol elfogadott és úgy tűnik, hogy az írek végképp nem kezelik jól, hogy ő bizony már lány. Ez az öltözőknél is okozhat majd gondot a későbbiekben. - Esetleg, hogy ne okozzunk nagy gondot majd nálunk öltözöl, és fürdesz, de odaát alszol, vagy ilyesmi. - súgom oda Victoriának, amit talán az edző is meghall, mert egy röpke bólitást látok tőle, mielőtt kiosztaná a kulcsokat, hogy a fiúk és lányok is felmehessenek lepakolni. Úgy fest nem akar komolyabb vitát ebből. Végtére is kviddicsezni jöttünk, nem pedig személyiségi jogokért kiállni. Lehet, hogy majd később elbeszélget Victoriával, hogy sajnos ezeket a helyzeteket kénytelen lesz benyelni, vagy az egész csapat pakolhat és mehet haza, mert sok értelme nincs vitát vitára halmozni, megváltoztatni pedig nehéz lenne hirtelen egy csomó ember gondolkodását. Szóval én is lepakolok, egyelőre csak választok egy ágyat és ledobom a cuccomat, hogy aztán a többiekkel együtt visszatérjek a lenti részre. Bár enni még mindig nem kívánok, de egy teára alapvetően én is vevő lennék, az talán viszonylag nyugtatja a felkavarodott gyomromat. Azért időnként vetek egy pillantást Vikire, hogy hogy van, mennyire kellemetlen neki ez az egész, bár bizonyára, hogy úgy döntött, hogy vállalja a műtétet akkor fel volt rá készülve, hogy nem lesz könnyű életet egy ilyen döntés után. - Egy edzés szerintem se lenne rossz ötlet. - értek egyet Roby-val és az edző szerint akad is egy pálya, amit kivehetünk akár kora délutánra, még a találkozó előttre, már ha mindenki benne van és nem inkább a többség a városnézésre szavaz. Azért pörög az agyam továbbra is, mert ez a McLeod név annyira fura. Nem passzol ide, mintha nem is ennek a csapatnak lenne a menedzsere, de akkor mégis hogy jön ide? Felkérték besegíteni, netán van egy testvére? Nem tökéletesek az ismereteim kviddics csapatok ügyében, de azért mivel szinte semmi mással nem foglalkoztam egész életemben, azért elég jól ismerem a nagyobb csapatokat.
Igazság szerint fel se figyelek Roby Sienna felé intézett szavaira, hiszen annyira leköt Szimat jelenléte. Az a büdös macska már megint csak azt teszi, amit nem kellene. Szeretem, félreértés ne essék, imádom, de a viselkedése néhanapján hagy némi kívánnivalót maga után. Amikor első alkalommal sikerült megidéznem, már akkor is... A felhőtlen örömömet szinte rögtön beárnyékolta az, ahogy rávetette magát Dany menyétkéjére. Ezek szerint a famíliárisokban is megbújhat az az ösztön, amely a nem mágikus társaikban van jelen. Valahogy értelmet kell vernem ennek a macskának a fejébe, hiszen nem vadászhat állandóan arra a szerencsétlen jószágra. - Szimat! - csattanok fel, amint meghallom Dany hangját, amely nem pont arra utal, hogy bármilyen mértékben is élvezné eme kis közjátékot. Tisztában vagyok azzal, mennyire kapaszkodhat a bőrébe a macskám, ennek köszönhetően pedig szép kis fájdalmat érezhet. Ráadásul, többször nagyobb egy sima házi macskánál, ennek révén pedig elég erősen kapaszkodhat, szóval a karmai még jobban a fiú bőrébe vájhatnak. - Buta macska! - feddem meg mérgesen, miközben Winnie kap egy mérges pillantást részemről a megjegyzése hallatán. Bár abban kétségkívül igaza van, hogy Szimatnak meg kell tanulnia viselkednie, ez pedig az én felelősségem. Mégis, amilyen konok és makacs vagyok néha, nem lesz valami egyszerű számomra értelmet csepegtetni a fejébe. - Hányszor mondjam még, hogy NEM! - emelem ki hangosan az utolsó szót, hátha összekapcsolja ezt az iménti tevékenységével. A kezemben lenyugszik valamilyen szinten, de azért továbbra is érdeklődve méregeti Daniel famíliárisát. Nem teszem vissza a táskába, habár kétségkívül megérdemelné, de voltaképp teljes mértékben biztos vagyok abban, hogy az abban való utazás miatt történt ez most. Bosszú, ha úgy tetszik, amit azon a szerencsétlen állatkán szándékozott levezetni. - Majd később megnézem, mennyire kaparta szét a hátad - sóhajtok egyet fáradtan, mintegy Daniel irányába címezve a szavaimat. Esélyesen semmi, de semmi komoly, mégis, valamilyen szinten szeretnék törleszteni Szimat viselkedése miatt. Elég sok kárt okozott már Rómában is a szeleburdi viselkedése miatt és noha Dany nagybácsikája azt mondta, semmi gond, azért láttam a tekintetén, hogy kb. Winnie véleményét osztja ebben a témában. - Miattad? - ugrik fel a szemöldököm a homlokom közepére, amikor Tori megjegyzést fűz a szobák elszámolásához. Értetlenkedve fordulok hát felé, hiszen nem igazán tudom, miről is beszél pontosan. Én határozottan lánynak nézem, habár olyan fura lány, bár ezt nem igazán tudom megmagyarázni, miért is gondolom így. - Mi van? - nyílik most tágra a tekintetem, amikor meghallom a Victor Seaver nevet. Még kész szerencse, hogy időközben legalább a famíliárisom úgy döntött, hogy jó macska lesz és hullát játszva lóg a karjaimban, miközben ide-oda kapkodja a tekintetét. Nem érti ugyan, mi folyik körülötte, de a hanghordozás révén könnyedén leszűri, hogy valami nagyon nincs rendben. Na, nem mintha komolyabban meghatná. Amint elül kissé a haragom, ismét a régi lesz. A vajsört átveszem, habár az szinte rögtön koppan az asztallapon anélkül, hogy akár egy kortyot is innék belőle. Elnézést kérek a többiektől, majd én is felmegyek a lépcsőn, hogy a cuccaimat és Szimatot letehessem. Nem áll szándékomban macskával az ölemben az asztalhoz ülni és ha már ott vagyok, akkor a táskámat is lepakolom. Le is hajítom hát az ágyra mindkettőt, mire Szimat szaglászni kezdi az új helyet, majd - amint megfelelőnek ítéli - gömbölyödik össze a fejét a farkába hajtva, hogy kipihenhesse az út fáradalmait és a menyétüldözés stresszes folyamatát. - Vigyáznátok arra, hogy ki ne szökjön? - fordulok még az ajtóból a Ginny-Winnie duó irányába, végül csatlakozom ismét a többiekhez. Éhes vagyok és azért a vajsört sem áll szándékomban csak úgy itt hagyni, ha már egyszer kikértem. - Bocsánat, csak én is lepakoltam - teszem le végül a hátsóm egy üres helyre vagy - ha Daniel is csatlakozott a kis társasághoz -, akkor közvetlenül mellé ülök le. Határozottan titkolni szerettük volna, hogy együtt vagyunk, mert nem szerencsés egy párként egy csapatban lenni, hiszen érheti az embert olyan vád, miszerint a másik miatt nem figyelt oda valamire. Bár, Corvus ismerhet már annyira, hogy tudja rólam, mennyire komolyan veszem ezt a sportot és hogy részemről érzelmeknek nincs helye a pályán. - Miről maradtam le? - húzom végül magam elé a vajsörös kupámat, hacsak valaki le nem csapott rá időközben, majd kortyolok egy aprót belőle. Szinte egyből kellemesen árad szét az íze a számban, a lenyelt korty után pedig határozottan kimelegszek kissé.
[You must be registered and logged in to see this image.]Az én farkasom hátramaradt, kviddicsezni jöttünk és ahhoz semmi szükség egy farkasra, főleg, hogy tudtam, hogy a város maga mugli egy zsákba pedig nem nyomorítom bele, nem igazán tűri jól a bezártságot. A csapos legyint a cívódó familiárisokra, még a varázslat megjelenése előtt is minden boszorkánynak volt háziállata és akkor is kergették egymást a macskák, békák, patkányok, baglyok. Nem igazán szimpatikus a hely, de még a fogadós se, hiába zárná le a beszélgetést annyival, hogy mindenkit itallal kínál. - Mintha nem sportolókból élnének a pletykarovatok, nem csak kviddicseznek, de hormonfűtött fiatalok is. - válaszolja azoknak, akik csúnyán néznek az orgia szóra és püffögnek összevissza. Hiszen van is egy kialakuló szerelmes pár közöttünk, szóval lehet, hogy csúnya általánosítás, de igaza van. Én már csak tudom, aki csak kekeckedésből kezdte hergelni a párost, aztán úgy tűnik, hogy tényleg beletaláltam, habár nem vagyok benne még egészen biztos. Én és a jelek a romantikára... az egyértelmű, hogy ketten egy kis külön csapatot alkotnak és egymás mellé húznak, de ez lehet még bajtársiasság is. Valószínűleg külső szemlélőnek én is Winifred mellé tájolódom gyakran, hiszen őt ismerem a legjobban, már Lizzy-t eltekintve, aki viszont hullámzóan gyűlöl és Daniel oldalbordájaként funkcinál. Aha, tényleg nagyon szemét volt a kocsmárostól, hogy ilyeneket feltételezett a csapatunkról... Viszont az istenért se fogok egyetérteni vele, főleg, mert az ágyelosztásoknál kicsit lefagyok és kétkedve nézek a többiekre, Torin megállapodva. Négy év van közöttünk, Hugrabugos, fogalmam sincsen, hogy kicsoda volt vagy hogy most kicsoda, csak azt tudom, hogy a vonásai nem is teljesen lányosak, szóval... Fiú lenne? A fogadóson látszik, hogy eléggé kínosan harákol, amikor Tori elkezdi a Victos és Victoriát magyarázni, de végül csak kinyögi a választ. - Az istenért, nem lehetne egyszerűen elfogadni a fogadó szabályzatát? Fiúk a fiú hálóba, lányok a lányba! A csapatukban négy lány, négy fiú, és egy női edző van számon tartva és az is érkezett. Öltözhet akárhogy, attól még fiúnak született és a listámon Victor Seaverként szerepel. - mondja ki egészen nyügvenyelősen, ha eddig nem volt mindenkinek egyértelmű, hogy mi a fennakadás. Nagyon kellemetlenül érzi magát a fickó, még egy ideges izzadtságcsepp is megjelenik a homlokán, de nem akar engedni a változtatásoknak. Közben előkerül a kimondottan kiszolgálással foglalkozó alkalmazott, Lizzy és Roby kap vajsört, az orruk előtt készíti az egyszerűbb szendvicseket. Winifrednek is elkezdi a forrócsokit, de Ginny-vel meg se várják, ahogy a beszélgetés végét se. Elkérhetik az edzőtől a lány szoba kulcsát, anélkül csak a szoba előtt toporoghatnak, de ha ez megvan, felcipelve a cuccaikat benyithatnak lepakolni. Az arénába edzeni biztosan nem tudnak menni addig, ameddig más nem kíséri be őket, hiszen a szuper bajnokok komolyan veszik a stratégiáikat és minden nap edzenek, ha besétálna valaki kileshetné az új mozdulataikat. Viszont McGreeny edző tud egy nyitott pályát a városban, amit le lehet foglalni, ha edzéssel akarják eltölteni az időt és nem városnézéssel vagy egyéb ilyentípusú csapatépítéssel. Kajálni még mindig nagyon nincs kedvem, de ha a csapat néhány tagja lecsüccsen az italokkal, ételekkel, én is leülök bár nem is iszok bele az üdítőbe, amit kértem, csak néha sunyin Torit bámulom meg a szemem sarkából. Mennyivel egyszerűbb lenne tényleg csak edzeni és ott megismerni egymást a privát életünket teljesen ignorálva?
[Ginny, Wini] [You must be registered and logged in to see this image.]A szoba teljesen egyszerű, nem koszos, a bútorok igen régiesek magán az ágyon kívül, ami két emeleteságy, ezzel megindokolva, hogy miért is nem olyan egyszerű az egyik szobából átvinni egyet a másikba és csíny letudva. Nem is igazán van a szobában hely egy plusz ágyra, a földön éppen el lehetne aludni és imádkozni, hogy senki se akarjon éjszaka kimenni pisilni rajtad keresztül.
// Mindenki dobjon egy 6 oldalú kockával és akinek páros, az olvassa el a spoilert és a karakterének eszébe jut néhány dolog.
Spoiler:
McLeod (elsőre félre írtam) az Észak-Ír csapatból nem ismerős, de nagyon is kviddics-világbeli figura. Ha jobban utánagondol, akinek sikeres volt a dobása, egy másik csapat menedzsere kezd el derengeni, de ő minek lenne itt? Lehet csak véletlen egybeesés, névrokon, esetleg az illető egyik távoli rokona aki az Észak-Íreknek kifutófiúskodik a híresebb testvére árnyékában? Ezt egyelőre nem tudni...
Határidő: 01.09., éjfél Következő kör kezdete: 01. 10. // //
Engem személy szerint nem feszélyez különösebben a hely hangulata. Általánosságban jellemző, hogy a varázsló helyszínek hm.. hogy is mondjam.. autentikusabbak minden esetben. Egyenlőre nehezemre is esne valami pláza-hotelt vagy valami modernebbet elképzelni, noha azt meg kell hagyni én sem éppen erre számítottam. Egy csapat kölyök vagyunk élünkön az edzőnővel. Én sem gondolnám, hogy különösebben belénk kéne kötni a véleményünk miatt. Amikor azért a fogadós végre ránk figyel és tájékoztatni is méltat néhány dologról egyértelműen őrá figyelek. És azonnal meg is üti a fülemet a szoba felosztás és az.. amit utána mond. Csak egy fintorral húzom el a számat. És az orrom alatt kicsúszik a számon. - Már nem azért, de kviddics csapat vagyunk. Mégis mit gondolnak...? Persze azért kössz' a feltételezést! - az utolsó mondatot mondjuk ír akcentussal szúrom oda de leginkább az hallhatja maximum aki közvetlen mellettem áll. Mr. McLoad említésére viszont újfent csak pislogok. Oké... a fogadó végett még nem éreztem feltétlenül lekezelve a helyzetünket. De amiket a fogadós mond összességében azt a hatást keltik, hogy még annyira sem vesznek komolyan minket.. Na jó.. azért valamennyire felold a hangulatom, maikor a korlátlan evés-ivásra terelődik a szó. Akkor csak nekünk lenne ennyire idegen az "ír vendégszeretet"? Vagy mi a fene van itt.. Sienna amikor lényegében távolról helyre teszi Robyt csak biccentek. Tuti neki van igaza. Nevezzen bárki prűdnek, de engem rettenetesen frusztrál az ilyesmi. Ehhez képest az orra koppintásért majdnem levert egyet a srác, de beszólogatni simán ér...? Unfairnek érzem de nem kommentálom inkább és nem is rágom magamat rajta tovább. A szobák felosztása valóban engem is megakaszt, de nem is amiatt, hogy hárman kerülnének egy négyágyasba, hanem mert így mi öten kerülünk négyágyasba. Vagy ez a lányok esetében tök okés, felejthető tényező de a fiúknál már kényes ügy?.. Daniel és Szimat jelenete zökkent ki teljesen a magamban zajló "fortyogásomból" ami voltaképp a szomorúságom átkonvertálódott kicsapódása.. és csak eltátom a számat. Mi a franc van azzal a familiárissal? Az enyém soha nem molesztált más familiárisokat így magától. Ebből fakadóan meglepetten csúszik ki a számon - Még jó hogy az enyém tud viselkedni.. - és tudja hogy mikor van rá szükség és ha épp nincs akkor ne mutogassa magát feleslegesen. Tori szavaira és a bennük rejlő élre azért nem maradok közömbös, főleg, hogy nagyon furán hat, miért is magyarázkodik? De annyi minden történik igazából, hogy nem most fogok erről egyéb szót vetni. Különben is Ginny megoldása tűnik a legésszerűbbnek, úgyhogy biccentek is neki. - Szívesen segítek benne. - vetem fel. Aztán sóhajtva mondom ki végül már a fogadósnak címezve. - Egy nagy bögre forrócsoki is jöhet a többi mellé. Noha nem várom meg, úgy vagyok vele majd vissza jövök érte. Ginny nyomába szegődök és felfelé indulnék vele, de közben egy kezet érzek meg a vállamon egy pillanatra és azért ezt nehéz lenne figyelmen kívül hagyni, vissza fordulva azért mondjuk látszik az arcomon, hogy megfeszülök és amikor felém mozdul Roby megrezzenek mint aki nagyon másra számított, de pillanatnyi zavart értetlenség után szusszantok egyet és viszonzom a gesztust. Öszze koccolhatjuk az ökleinket. Főleg, hogy bennem is az kavargott, valahogy jó lenne legalább látszólag helyre billenteni ezt a feszkót közöttünk. Nem várok bocsánatkérést, de részemről nincs is lezárva a dolog.. Na sebaj, a következő lépést már könnyebb lesz valószínűleg megtenni. Csak nehogy megint inkább egymásnak menjünk... Végül követem fel a szállásunk gyanánt szolgáló szobába Ginnyt. Le akarok pakolni. A fickó is megmondta. Az után fog bármiről is bővebb infót adni, ha már kvázi ténylegesen megérkeztünk. Akkor legyen így.
[You must be registered and logged in to see this image.]Szélesen mosolygok a lányokra miközben a testvéreimről beszélgetünk. - Hát nem mindig igaz ez a dolog... van amikor hónapokig el vannak tűnve az üzletben és senkinek nem mondanak semmit. Akadtak olyan kisebb dolgok amiket előre megnézhettünk, de sok esetben a nagy durranásra tartogatják a dolgokat biztos ami biztos alapon. - Vonok vállat értetlenül hiszen már tényleg elég régóta csinálják ezt és ameddig még otthon tolták akkor is volt olyan, hogy nem engedtek be hogy meglessem miről is lenne szó. Igazából nem is figyelek nagyon a körülöttem zajló közjátékokra, a csapos mondandóját próbálom kiszűrni és elraktározni amit mond. Ahogy a felosztásokat mondják körülnézek és átszámolom a létszámot. - Vagy áthozunk egy ágyat tőlük, már ha lehet. - Tekintek a csaposra és az edzőre, valami megerősítésképp, de hát úgyis megoldódik a helyzet, szerintem ezen nem fogunk beparázni, valahogy csak elférünk majd. Átveszem a felém nyújtott kulcsot, és ahogy mindent elrendeztünk idelent, elindulok felfelé a szobánkat keresve. Ha sikerül megtalálni, be is nyitok és elsőként lépek be, hogy körülnézzek és ledobjam a cuccaimmal teli hátizsákot, ami már kezdte egy kicsit húzni a vállamat.
A hallgatagságomnak nem volt különösebb oka, megesik néha, hogy kissé jobban elkalandozom a kelleténél. Mindenesetre a dekoráció látványa kellően felráz ahhoz, hogy csatlakozzam Sienna hű-jéhez. Határozottan nem tudom eldönteni, hogy ez most egy "tetszik" hű tőlem, vagy egy "hű, de giccses"-féle fajta, éppen ezért nem is fűzök hozzá semmit, mert ha én nem igazodom ki magamon, akkor nyikván mástól sem várhatom el ugyanezt. Belépve engem sokkal inkább Corvus reakciója döbbent meg, semmint a hely ódonsága - igen, ez egy szép szó arra, hogy lepukkant. Majdnem kiszalad a számon, hogy sznob, de még idejében visszafogom magam. Nem kell, hogy mostg meg én legyek az, aki rontja a csapategységet azzal, hogy sértegetősdit játszik, mint ahogy az előbb Winnie és Roby ugrottak össze. A megjegyése nem tetszik és nem tartom helyénvalónak, de megtartom magamnak a véleményemet. Egészen addig vagyok szótlan, amíg a szobák elrendezése és a nemek arányai számokban szóba nem kerülnek. Érzem, ahogy összeugrik a gyomrom, s már csípőből vágnék oda valami nagyon keresetlent, amikor ismét fegyelmezem magamat és inkább felszegett fejjel elébe megyek a találgatásoknak. - Nyilvánvalóan mkiattam zavarodtak össze a számolással. A Victor és a Victoria igen hasonló nevek, mindazonáltal én az utóbbit viselem. Ha szükséges, akkor alszom a fiúkkal egy szobában, nem esem ki a bugyimból tőle, de ha ennyire fontos a nem koedukált elszállásolás, akkor ha van rá mód, tisztelettel kérem, hogy oldják meg ezt a problémát. Segélykérő pillantást vetek az edzőre. Ráhagyhattam volna, hogy intézze ezt a dolgot, de nem tartom fejben, hogy ki tud az "előéletemről" és ki nem, hát hirtelen azt se tudtam volna megmondani, hogy Miss McGreeny képben van-e. Azt tudom, hogy a régi Roxfortosok valószínűleg tudják csak szeretik nem tudomásul venni. Sienna ott volt a kórházban, ahol operáltak így ő száz százalék, hogy nem fog meglepődni, aki meg nem érti majd, hogy miről karattyolok az vagy kérdez, vagy marad homályban a dolog. Nem szégyellem magam amiatt, mert téves testbe születtem és mertem változtatni ezen. Rohadt sok munkám van abban, hogy fel merjem vállalni, éppen ezért most sem tudtam csendben lenyelni a békát és elsunnyogni. Lesz, ami lesz.
Én nem vártam luxus szállást, noha anyám lévén ki tudnám fizetni. A seprűm sem valami családi ereklye, hanem a legmodernebb, legdrágább holmi, ami jelenleg a piacon van, és néha éreztetem is azt, hogy elkényeztetett úrikölyök vagyok, ám amióta kiderült, hogy hazugságban nőttem fel, alaposan visszavettem az arcból, tehát amit a többiek tapasztalnak, az már a Sienna által tompított, és a Maroni család által újraértelmezett változatom. Nem kell mindig hősködni, provokálni, ezért bólintok Siennának, igaza van. Hallom, hogy Winifred is rólam sutyorog, ennyire nem vagyok süket. Siennára villantok egy halvány mosolyt, és felemelem a kezemet. – Jól van, igaz, ez sok volt, bocs. – Hiába gondolja úgy Sienna, hogy ne adjunk gyanakvásra okot Corvus szemében, még haverként is jól elvoltunk, ebből pedig nem engedek. Pont az lenne a fura, ha innentől semmibe vennénk egymást. Azt is elfogadom, hogy a meccsre koncentráljunk, bár nem állítom, hogy nem kapom el Siennát olykor néhány lopott pillanatra. Tényleg csak annyira. Ellenben nem akarok további feszültséget, ami bennem is csak dolgozna, ezért ha már ott haladok mögöttük, megérintem egy pillanatra Winifred vállát, és ha odafordul, egy ökölpacsit nyújtok. Nem kérek bocsánatot, tőle sem várom, de részemről lezártnak tekintem a dolgot, kész vagyok továbblépni, hogy a jövőben gyilkos pillantások, vagy éppen egymás kerülésével fűszerezzük meg a csapatmorált. Na nem állítom, hogy a jövőben nem fordul elő ilyesmi, abban igazuk van, hogy túl szenvedélyes vagyok, de az egyéni gondolatokat olykor meg lehet hagyni a csapatérdek mögött is. Bárhogy is döntsön a szőke, a másik mellett szólalok fel, noha Elizabeth-nek eszem ágában sincsen semmit mutatni, ő eddig sem különösebben zavart, Dany érdekében egyébként sem szólok be. – Én is, jöhet ide a vajsör. És egy óriás szendvics. Legyen kettő. – Bólintok, ha már korlátlan a fogyasztás, akkor az étvágyam is az. Mivel nekem ráér a kipakolás, csomagolás, ezért nem megyek Dany után, ha felmenne a szobához, letelepedek a bárpulthoz, ha van, ha nincs, akkor az egyik asztalhoz, várva, hogy kapom a rendelést. Nem akadok fenn azon, hogy több ágyasok a szobák, mint mi vagyunk, vélhetően nem volt három ágyas. – Lesz valami közös edzés Ms. McGreeny? – Kérdezem az edzőt, lévén úgy fogok enni, rákészülni, ha igen, akkor nyilván nem eszem magamat tele (annyira). Természetesen csak magunkra értem, nem az írekkel együtt edzésre gondolok, bár az menő lenne, Siennával azért tényleg nem lenne rossz gyakorolni, hiszen ha én mint terelő le tudom ütni, akkor bele kell húznia. Ha viszont nem, akkor nekem!
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
Igaz, a nyelvtanulás nem verseny. De én szeretem azt gondolni, hogy ebben én vagyok a legjobb a társaságban. Azért még küldök egy vidám mosolyt Roby felé. Ginnynek tényleg jó lehet, hogy vélhetőleg mindenféle cuccot ingyen kap kipróbálásra. Mert valahogy természetesnek tűnik, hogy az ember családja ingyen kapja azt, amivel foglalkozik a családi üzlet. Bár esetemben a sütemény nem túl hasznos holmi. Ami meg a fogadó hangulatát illeti, lehetne barátságosabb a hely, de végül is ki vagyok én, hogy kritizáljam a helyi szokásokat, és vendéglátást. Bár eddig azért nem jeleskednek, meg kell hagyni. - Mindent meg lehet oldani. - vigyorgok cinkosan Lizzyre. De aztán a tekintetem a Roby lábánál tekergő macskára vetül. Aki remélem, hogy ezúttal tud majd viselkedni. Ennek érdekében vetek rá egy figyelmeztető pillantást, főleg, amikor látványosan a vállamon tekergő menyétet kezdi stírölni, Roby kitüntető figyelmének hiányában. Mokó meg rendszerint a vállamra menekül a macska elől, így gondolhatja, hogy biztonságban van. Ám végül elfordulok a macskától, és az edzőre irányítom a figyelmem, aki éppen szobakulcsot ad át nekem. Ami meg kell hagyni elég jó, és biztató érzés. Mert ezek szerint bízik bennem. - Kö...Aúúú...Héééóó!!! - Lizzy macskája ugyanis ebben a pillanatban dönt úgy, hogy a hátam közepe idális célpont. Így bármit is akartam mondani rövid úton fojtódik belém. Helyette a hirtelen hátba támadástól megtántorodva lépek egyet előre. Szerencsére addigra az edző már tovább lépett pár lépést Ginny irányába. Meglepettségemben még a kulcs is kiesik a kezemből. A macska a hátamon próbál felkapaszkodni, és elérni a menyétet, az meg ijedten ugrik le a földre, és már iszkol is be a pult mögé, hogy ott a poharak, és üvegek mögött az egyik magasabb polcon keressen menedéket a Maine Coon elől. Én pedig gyorsan, szinte reflex szerűen igyekszem a macska grabancát megragadni, hogy elejét vegyem a további randalírozásnak. Nincs szükségem még egy kiadós számlára is törött üvegek miatt. - Szimat! Hagyd békén Mokót! Ezt már megbeszéltük. Viselkedj, különben nem csak az utat, de az egész hétvégét a táskában töltöd! Rossz macska! - rovom meg a macskát bosszúsan, ha sikerül grabancon kapni. Hogy végül Lizzyre bízzam a macskáját. Remélhetőleg sikerül visszaterelnie a táskába, vagy valahogy elérnie, hogy nyugton maradjon. Számíthattam volna tőlük valami ilyesmire. Nem az első eset. Éppen csak eddig Szimat sosem támadott hátba. Ezért lepődtem meg ennyire, ami azért elég egyértelműen leolvasható volt. Végül is felveszem a földről az elejtett kulcsot, hacsak nem tette ezt meg már valaki helyettem, amíg a macskával voltam elfoglalva. Lassan kifújom a levegőt, és a saját rémült familiárisomat is igyekszem összeszedni. Ami nem túl könnyű feladat. - Elnézést kérek. Többet nem fordul elő. - címzem még a csaposnak, a familiáris közjátékra utalva. Vélhetően pedig eddigre már mindenki minket néz, még az is aki esetleg eddig közömbös volt az érkezésünkre. Végül remélhetőleg sikerül Corvussal és Robyval együtt sikerül elindulni felfelé. Nincs kedvem további lenti cirkuszhoz. Nem kéne még ennél is amatőrebb képet mutatnunk magunkról. Nem szándékoztam átöltözni, de ezek után muszáj lesz, tekintve a szétkarmolt hátamat. Ami most kifejezetten kellemetlen. Főleg, hogy a menyétem még mindig panaszosan nyüffög. Esküszöm szeretem Lizzyt és a macskáját is, elvégre én segítettem megidézni, de a saját menyétem és a hátam is. Valamit muszáj lesz rájuk kitalálnunk, ez nem mehet így tovább. Odáig már nem igen terjed a figyelmem az előbbiek fényében, hogy azon akadjak fenn, hogy hány ágyas szobák vannak, és kissé más a fiú-lány arány a csapatban. Na meg a Mr. McLoad név se mond semmit, de nem is gondolok semmi eget rengető dologra. Biztos valami csapat menedzser, vagy ilyesmi, aki a csapat ügyes-bajos dolgait intézi, hogy ne a kviddics sztároknak kelljen.
ϟ”Igyekezzünk végig irányítani a meccset, és ne hagyjuk, hogy az csak úgy megtörténjen velünk!”ϟ
- Én szívesebben nézném meg a stadiont. - vonom meg kicsit a vállamat. Őszintén szólva a városnézés nem vonz különösebben, ebben teljesen egyetértek Robyval. Jobb lenne mielőbb a lényegre térni és kicsit felmérni a lehetőségeket, bejárni a helyet, de egyelőre úgy fest időhúzásra mennek. Azért a csótányos megjegyzésre Winnietől felszökken a szemöldököm. Nagyon remélem, hogy csak viccel! Nem vagyok kényeskedő típus, de azért nem szívesen találkoznék csótánnyal, vagy bármiféle kellemetlen lénnyel. Elég lepukkant a hely, de még mindig remélem, hogy vár ránk valami meglepetés, ha felmegyünk, és az helyreteszi a dolgokat. Csak nem kezelnek le minket ennyire máris. - Reméljük, hogy nem ez a helyzet. Én nehezen nevetnék, ha mégis. - bármennyire is humorosnak vennénk, ha a szobák is hagynának kivetnivalót maguk után. Roby szavaira azért én is kissé meglepődöm, főleg hogy nem is neki címeztem a mondani valómat, hiszen láthatóan lekötötte az unokatestvére, meg az a macska is. Főleg, hogy azt beszéltük meg nem adunk árulkodó jeleket a többieknek a kettőnk dolgáról, ez a megjegyzés pedig akár még gyanúra is adhatna okot! Szóval csak szúrósan nézek rá, hogy aztán Winnie szavaira megrázzam a fejemet. - Oh nem hiszem, hogy erről van szó. Csak az olaszok azt hiszem már csak ilyenek. Nem tudják hol a határ. - ezt már kicsit hangosabban mondom ki, kissé nyomatékosítva, hogy Roby is értse nem szeretnék kellemetlenséget, hogy akár egy Corvus típusú Mardekáros csak aztán megint cukkolni kezdjen minket. Nem akarom, hogy bármi is elvonja a figyelmemet a meccsről. Közben végre kapunk infokat, bár gőzöm sincs, hogy a szőke lány minek kotyog bele a szobabeosztás témájába. Gondolom nincs három ágyas szobájuk, csak mondjuk kettő és négy és akkor mág logikus, hogy inkább négy ágyast kapnak a fiúk, csak gondolom ezért tette a pasas szóvá, hogy nem szeretné, ha a negyedik ágyon egy lány vackolná be magát. - Jobb, ha hárman négy ágyasba kerülnek, mintha két ágyas lenne. - jegyzem is meg végül, de aztán el is hallgatok, hiszen a fickó az edzővel beszélt, nem hiszem, hogy bele kellene kotyognunk. Aki egyébként át is veszi a kulcsokat és szépen kiosztja őket. Egyet kap Daniel, a fiúkét, valószínűleg rajta érzi a leginkább, hogy kerüli a konfliktusokat, egyet pedig Ginny. Aztán javasolja, hogy előbb mindenki pakoljon le, majd találkozhatunk újfent idelent, hogy együnk, igyunk valamit, ha már korlátlan a fogyasztás.
Hát, azt igazán kétlem, hogy az ír nyelvet meg lehetne tanulni pár hónap alatt olyan szinten, hogy bárkivel kommunikálhasson, de ha mást nem is, azt már volt alkalmam megtanulni Daniel esetében, hogy ha valamit igazán komolyan vesz, akkor képes ilyesmire. És azt hiszem, ez az a pont, ahol úgy istenigazán felötlik bennem, hogy talán nekem sem ártana ennél sokkal, de sokkal jobban nekihasalni a második anyanyelvem tanulásának. Elvégre, mégse hagyhatom, hogy két olasz lepipáljon benne! Hatalmas szégyen lenne számomra, ha Dany túlszárnyalna ebben a tekintetben. Igaz ugyan, hogy a kviddicsben vagyok baromi maximalista, de azon kívül is akad egy-két olyan dolog, amit szeretek komolyan venni. Ez pedig pont olyasvalami... Az ír az én anyanyelvem, illene hát kellően elsajátítanom. Kár, hogy eddig sose vettem ennyire komolyan a témát. Vajon Gillian milyen szinten állhat benne? - Azért kissé irigyellek, hogy te hamarabb tudomást szerzel a jobbnál-jobb újdonságaikról, mint bárki más - ismerem el, Ginny irányába vetve egy irigykedő pillantást. - És gondolom, a boltban is ingyen szerezhetsz meg mindent - feltételezem, elvégre Ginny a húguk, esélyesen jár számára némi kiváltság. Egyrészt az, hogy néhány esetben beszámolnak neki a legújabb holmikról, másrészt pedig az, hogy nem kell fizetnie a termékeikért. Vagyis, fogalmam sincs, miként működik ez az egész, de az tény, hogy én és Gilly anno ingyen kaptuk nagyapánktól a pálcáinkat. Mondjuk, ez nem is olyasvalami, amit az ember folyamatosan váltogat... Azért a fogadóban a hangulat elég fagyos, ami az igazat illeti, szóval nem is lépek el Daniel mellől, amikor magához von. Ha verekedésre kerülne a sor, simán bepancsolnék én is egy-két kisebb monoklit, de lássuk be, az, hogy a pályán jó vagyok, itt mit sem ér. Nem állítanám, hogy túlságosan erős vagyok, de azért a fiúk többségét igenis megközelítem ebben a tekintetben. Vettem már részt pár iskolai verekedésben, ráadásul sokáig terelőként is játszottam, oda pedig igenis kell az erős kar, még a lányok esetében is. De mégis... Felnőtt férfiak ellen mit sem érek, maximum csak a meglepetés erejét használhatnám ki pár ütés tekintetében. De amúgy benne lennék, ha nekünk esnének. Állok elébe, uraim! Bár, úgy tűnik, nem szükséges tömegverekedéssel számolnom. Szimat végül egyenesen a tértágított táskámból kerül elő, ami még Daniel ötlete volt nem sokkal indulás előtt. A famíliárisokat nem lehet összezsugorítani, így ez tűnt az egyetlen lehetséges megoldásnak arra, hogy velem tarthasson. Nem szívesen tuszkoltam ugyan bele, mivel láthatóan nem örült a dolognak és folyamatosan azzal kellett vesződnöm, hogy ott tarthassam, annyira ki szeretett volna bújni, de itt és most ő nyerte meg a párbajt. Olyan lendülettel tör ki a tatyómból, hogy még én is meglepődöm, majd veszi irányba Robyt. Fenéket vagyok ráizgulva a srácra, esélyesen el is röhögném magam Sienna gondolatai hallatán, ha legilimentor lennék. Nem, itt inkább csak arról van szó, hogy Szimat is pont olyan makacs és konok, mint én vagyok. Rohadt módon hidegen hagyja, hogy én kit kedvelek és kit nem... Dany kivétel ez alól csupán. Érte mindketten rajongunk. - Ez komolyan azt hiszi, hogy nem lehet az ilyesmit másként is megoldani - súgom oda Danielnek az orgia szó hallatán. Na, nem mintha szándékomban állna kijátszani a szabályokat... A McLoad név hallatán csupán a szemeimet forgatom. Nem ismerem a tagot, soha életemben nem is hallottam még róla, szóval feltételezem, hogy itt valami tévedés történt. - Oké, most vagy az időben utaztuk vissza azzal a zsupszkulccsal vagy szép kis kavarodás van kilátásban... - fintorodom el cseppet mérgesen. Mégis miként lehet valaki ilyen hanyag? - Elnézést, de három fiú van velünk - kotyogok közbe a szobák eloszlása hallatán. Corvus, Dany, Roberto. Akárhogy számolom, ez három. Mondjuk, esélyesen jól jön az a plusz egy ágy, szóval ebből nem csinálok nagy ügyet, inkább csak kicsusszant a számon eme információ. - És ha már az evés-ivásnál tartunk... Egy korsó vajsörre igényt tartanék - vetem fel, ha már a többség egyelőre nem kíván enni, akkor én is képes vagyok türtőztetni magam ebből a szempontból. Szimat időközben megdermed, majd - amint realizálja magában, hogy Roby bizony nem fog csontig benyalni neki csak amiatt, mert szőrös és négy lába van - szegezi tágra nyílt tekintetét Daniel menyétkéjére és úgy lesi minden mozdulatát, mint egy indiai kígyóbűvölő. Végül - amint alkalmasnak ítéli rá az időt - lódul meg Dany irányába, hogy végül a háta közepére ugorhasson és onnan küzdhesse fel magát karmaival a finom menyét-falatokig...
Corvus csak bólint Winifred jelzésére, nem erőltet semmit, hiszen kviddicsezni van itt. Nem éppen egy izgága, lelkes fiatal, de azért még rajta is látszik, hogy már nagyon szeretne élesben játszani és a gondolatai nagyrészét ez köti le. Mondjuk, csak a nagy részét, hiszen Alison... Hiába reménykednek, bizony jó címen járnak. Azért annyira nem durva, hogy késdobálós helynek tituláljuk, de azért tényleg inkább klasszikus régitipusú fogadó és elég régen láthatott újítást minden szempontból. Persze a rosszindulatú megjegyzéseket nem értékelik, se Corvusét, se Lizzy-ét, de valamit segít a helyzeten, hogy Dany és Ginny például barátságosnak tűnik. Mondjuk nem lesz hirtelen kellemesebb a hangulat, de egyértelműen inkább nézik külhoni piperkőcöknek és idiótáknak őket, mint olyanoknak, akikbe komolyabban bele kéne kötni. Mivel egy Maine Coon is éppen elég feltűnő, hogy egy modern mugli város belvárosán nem lehet végigsétálni vele, kénytelen-kelletlen annak is egy rejtekhelyről kell előbújnia. Amikor az edző a kezébe veszi a dolgokat a fogadós leteszi a poharat és nem ignorálja őket tovább. Oda se kell néznie a falra rögzített kulcsos ládára, csak felemeli a kezét és a kulcsok már puhán el is kezdenek lebegni a nő elé. - Három szobát foglaltak a csapatnak, egyet magának, egy négyágyasat a fiúknak és egy négyágyasat a lányoknak. Mindannyian nagykorúak, de gondolom megérti, hogy nem örülnék a csereberének és orgiáknak, vagy tudom is én mi most a divat a nagy szigeten. - biccent a fiatalok felé. Mondjuk, hiába beszél mindenki angolul, határozottan vegyesfelvágott a csapat és körülbelül Ginny, Winnie és Corvus az a hármas, aki tényleg angol akcentussal beszél.
- Mr. McLoad azt kérte, hogy akkor értesítsem, ha már lepakoltak és elfoglalták a szobáikat. Ennének, innának valamit előtte? - teszi hozzá, mert bizony hallotta a megjegyzéseket a forrócsokira. Aki utánanézett a csapatnak - ami valószínűleg mindenkit lefed - tudhatja, hogy McLoad nincs is a csapatban... szóval még csak nem is csapattag jön tájékoztatni őket, hogy mi a terv mára?! Ki lehet ez a férfi akkor? - Az ételt és az italt már rendezték, korlátlan fogyasztással. - teszi hozzá, a mély, kissé monoton hangján, de nem feltétlenül bunkó, csak a vidám, élettelteli dekorációval nincs éppen harmóniában. Lehet az az asszony műve volt. Ha az okosabbak jobban utánaszámolnak, hogy egy négyágyas fiú és egy négyágyas lány van, akkor rájöhetnek, hogy valami sántít az elrendezésben.
//Határidő: 12. 31., éjfél Következő kör kezdete: 01. 01. //
~Megan Smith
Winifred Hill
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belfast 2021-12-17, 01:30
- Hála.. Merlinnek! - mosolygok Ginnyre noha egy pillanatra megakadtam. Nem is tudom minek lehetne nevezni a jelenséget amikor a fejedben össze csap a "hála Istennek" és a "hála Merlinnek" szófordulat és mindkettő létező számodra.. Azt hiszem zavar van az erőben valahol.. Szusszantok egyet és mivel van szemem arra, hogy ha valaki néz, így Corvus felé pillantok és csak némán formálok annyit. - Majd elmondom. - most semmi kedvem ilyesmit szóba hozni, kismillió okból. Másfelől Maroni előtt sem akarnám elbőgni magamat! Már csak az kéne, hogy még gyengének is bélyegezzen.. Legnagyobb meglepetésemre végül Sienna lép oda hozzám mire zavartan teszem helyre egy tincsemet és vakarom össze magamat. - De. Jó lenne lecuccolni. Enni, vagy inni... És kíváncsi vagyok a városra is ha már láthatóan négyig szabad foglalkozást kaptunk. - ismerem el egy valamivel összeszedettebb képet felvéve. Én annyira bevallom nem bánom, hogy kaptunk időt. Végül belépünk a fogadóba és a csapatban mindenhonnan felüti a fejét az elégedetlenség. Dany mosolya viszont borzasztóan erőltetetten hat számomra hiába érezhetően csak villámhárítana, de nem is kommentálom. Amikor pedig Lizzyevel össze simulnak jótékonyan inkább el is fordulok és azt kutatom a tekintetemmel, hogy vajon a falakon vannak-e képek és ha igen, mit vagy éppen kit ábrázolnak.. Hátha olyan helyi híresség akit ismerek legalább hírből! Egyik oldalamon Corvus tesz megjegyzést, a másik oldalamról Sienna mire belőlem is kibukik halkan - Egyszer voltam olyan helyen, ahol akkora csótánnyal találkoztam, hogy önkénytelenül ráköszöntem és megkérdeztem mi a neve... De mielőtt válaszolt volna inkább rácsuktam az ajtót. - aztán gyorsan hozzá teszem - Itt azért biztos jobb a helyzet. Vagy ha mást nem, kiváltképp jó a humoruk! - Még jó hogy valójában a csapatban szinte alig van nagy betűs Brit angol angol.. Az Íreknek meg van a maguk véleménye, ahogy a Skótoknak is. Például.. a Skót címeren, a pajzsot tartó unikornisok meg vannak láncolva.. Az unikornisok pedig akkor szabadulnak meg a láncaiktól, amikor Skócia kikerül az Angol fennhatóság alól és Írországhoz hasonlóan, független lesz.. Deee azt hiszem ezt nem itt és nem most fogom elkezdeni ecsetelni, mindenesetre az Íreknek is bőven meg van az az előítélet, hogy a bigott angolok nekik csak ne ugassanak! És épp így Anglia részéről is meg van a feszültség.. Robyt a Siennanak címzett évődő vicceskedő mondata miatt egy kissé megbámulom de inkább úgy teszek mint aki nem hallott semmit. Ugyanakkor nem tudva mi van közöttük nagyon halkan a lányhoz hajolva megjegyzem - Lehet jobb, ha odébb állok. Nem lenne jó, ha rád is rád szállna miattam. - noha még egyetlen lépést sem teszek odébb egyenlőre. Nem mellékesen.. tök szarul esik ezt mondanom neki, de annak meg nem látom értelmét, hogy Maroni tényleg cseszegetni vagy kóstolgatni kezdje. Lizzy macskájával ellentétben a hópárducom... nos konkrétan a tértágított táskámban utazik velem. Csak az abszolút varázsló vagy semleges területeken nem dugom el szegényt. - Tíz pont a Griffendélnek! - bólogatok immár Ginnynek amikor mellé keveredem ismét.. Jó lesz nekünk valóban az a forrócsoki. Nem kell más!
[You must be registered and logged in to see this image.]Határozott bólogatásba kezdek Wini megjegyzésére a testvéreimről, ha rájuk gondolok mindig egy levakarhatatlan mosoly kerül az arcomra. Őszintén nem is tudom, hogy milyen unalmas lenne az életünk nélkülük, ők együtt az igazi vidámság és a megtestesült viccelődés, az Abszol utat is felrázták a bolttal, a mai napig szívesen járok hozzájuk, még akkor is ha nem vásárolok semmit csak hagyom hogy eldicsekedjenek az újdonságaikkal. - Mindig van valami új ötletük amivel megkeseríthetik valaki életét vagy épp boldoggá tehetnek egy másikat. Olyanok maradtak mint voltak is. Sőt, talán rosszabbak. - Nevetek fel Lizzyre pillantva, ahogy a feltett kérdésére válaszolok. A fogadóba érve körülnézek. Ettől azért egy kicsit többre számítottam, de ahogy elnézem a többiek arcát, valószínűleg ők is. Azt hittem, hogy legalább fogadnak majd bennünket és tényleg megkapjuk a programtervet, de ahogy elnézem, ez itt egyáltalán nem szokás. Olyan érzésem van, mintha a muszájon kívül nem is akarnának velünk találkozni. Az edző megpróbálja a kezébe venni az irányítást, én pedig azon gondolkodom közben, hogy vajon kivel leszek majd egy szobában, hisz csak három kulcs villant fel, mi pedig attól jóval többen vagyunk. Nekem nincsenek valójában túl nagy igényeim egyébként, de a szobák azért tényleg lehetnének tiszták, ebben egyetértek a Sienna megjegyzésével. Lehet, hogy azért jöttünk ide, mert nincs is másik ettől jobb varázslófogadó a városban. Ki tudja, ezek az írek milyen körülmények között élnek és milyen igényeik vannak. - Lehet, hogy én is csak egy forrócsokira szavazok. - Tekintek vissza Winire, valahogy az itteni látvány nem győzött meg túlzottan a kaja lehetséges minőségéről. Annyit meg nem ér az egész, hogy edzés előtt gyomorrontást kapjak. Ciki lenne.
Kétféle olasz létezik; az egyik aki felfortyan, nekitámad a másiknak, a másik pedig vérbosszút esküszik, és alaposan megtervezni, hogyan vághatna vissza. Talán én mindkettő vagyok egyben, de Winifred szerencséjére nekem a sport az első, így hagyom ülepedni a dolgot. Ráadásul játékos hülyéskedésnek, ismerkedésnek is felfogadható a pöckölés, nem csinálok belőle különösebb ügyet. Az már jobban felhúzott, hogy Dany nője beleszólt, az ilyesmit nagyon nem komálom. Nem kell emiatt össznépi üvöltözést csapni. Aztán lehet, hogy ennek a Winifrednek sosem fog bejönni a stílusa, és az első alkalommal leütöm a pályáról, puszta véletlenségből. Majd az idő eldönti. Biccentek Flintnek, nálam ahány nyelv, annyi ember, ráadásul jól megalapozott tervem volt, hogy az íreknél játszom majd, mint idegenlégiós, ezért is kaptam fel a fejemet, hogy maga az edző is ír. Valamit tudnak, ez nyilvánvaló, és ha én jövök a külhonból, nekem illik a nyelvet megtanulni, nem várhatom, hogy olaszul tudjanak, vagy a sokak által angolul beszéljünk. Különösen zavarna is, ha a hátam mögött úgy beszélnek ki, hogy nem értek egy szót sem. És talán már ismerem a családot is annyira, hogy Dany is nagy nyelvmágus, meg az apja is, nálunk akkor ez tényleg vérségi alapon működik. Na majd az edzőt is elkapom pár privát mondatra, már ha vevő lesz rá! – Ez nem verseny. – Ingatom a fejemet, mert ha az lenne, akkor úgyis győznék. Ám a párhuzam halvány mosolyt csal az arcomra, jó érzés már egy családhoz tartozni. Anyám ugyan egy személyben volt az unokatestvéren keresztül minden más családtag, de az nem ugyanaz, mint körbeülni egy karácsonyfát a hangos rokonsággal. Talán idén már ez is sikerül. Ahogyan belépünk, azért enyhén szólva is meglep, hogy nem vitték túlzásba a felkészülést belőlünk, de úgy vagyok vele, hogy Belfast már így is Belfast! Azért Siennával összenézünk, amint megszólít, ezen dobok egy vagány kacsintást. – Oh, folytatni akarod a pályán történt bírkózást egy közös szobában? – Nem hazudtolhatom meg magamat, nagyszájú vagyok, és ebbe talán belecsempészhetek némi iróniát a belső, ultra-titkos, cuki viszonyunkból. Ha mi nem is mutatjuk ki, mint Dany és Elizabeth, azért némi játékos beszólogatás nem árt, mert a végén még Flint kiszagolja, hogy túl nagy a csend köztünk! Azért a pillantásom remélem nem árulkodó, és Sienna remélhetőleg tudja, hogy ez már csak a vicc része, vele kapcsolatban nem vagyok egy letámadós alkat. Na jó, azért volt egy első randin azonnali csók, de az inkább a levelek lezárása volt, semmint bugyiletépés. Visszatekintek inkább az edzőre, miközben a macska fura módon engem akar.. meghágni? – Örülnék neki, ha mégis úgy alakulna. Egy autentikus beszámoló mindennél többet ér. – Zárom le én is az ismerkedést a nő irányába, aki a többiekhez hasonlóan igen tanácstalan. Én viszont amolyan durrbele alkat vagyok, úgy tartom, hogy pénzen bármit meg lehet venni. Ha ennyire ultrafos az elszállásolás, akkor menjünk át máshova. Itt lenézek a macskára, hogy semleges tekintettel emeljem fel a pillantásomat a szőke lány felé. Ha ez a lelkének a kivetülése, akkor most rám van gerjedve, vagy mi az isten? Azért nekifutásból mégsem rúghatom fel a macskát. Lehajolok, kap egy nem túl lelkes buksisimit, aztán nem foglalkozom vele. – Mindegy, aludni bárhol lehet. Csak az íreket lássuk már. És játszani sem ártana. – A levegőbe ütök egy képzeletbeli ütővel, majd reccsenő hangot hallatok, mint amikor koponya törik. Vagy orr.
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
Szó se róla kicsit már engem is kezd meglepni a hozzáállás. Az még rendben, hogy nem küldtek elénk senkit, hogy kis csapat vagyunk, de mégis csak a Roxfort válogatottja és akad jópár játékos, akik máshonnan jöttek csak a válogatott miatt. De hogy még itt sem bukkan fel senki, aki elénk jönne és mondana pár szót, sőt mintha a szálláshelyen lévő brigádot se készítették volna fel az érkezésünkre, hiszen bár a kulcsok felvillannak, de még sem szaladnak segíteni, vagy útbaigazítani. - Ha lesz rá idő és alkalom. Még én magam sem kaptam meg a részletes tervezetet arról, hogy alakul a mai nap pontosan. - ami azért kissé meglepő, de ezt nem mondom ki hangosan. Mégis csak nekem kellene a magabiztosnak lenni, ha már én vagyok az edző. Roby azért kap egy bíztató mosolyt, ha már besorolt mellém, de aztán végül kilépek a gyerekek közül és megcélzom a pultost, aki mögött ott vannak a kulcsaink és nagyon remélem, hogy magához tér lassan, lehetőleg még az előtt, hogy a helyiek zokon veszik a Corvus féle megjegyzéseket. Azért a Flint fiú kap egy kissé szúrós pillantást, hogy nem illik effélét hangosan kimondani, még ha valójában egyet is értek vele, de még se degradáljuk le túlzottan a helyieket. Nem kellene máris kihúzni a gyufát. - Elnézést uram! - szólítom meg a pultost határozottan, ha van valami csengő akkor akár még azt is megpöccintem, hogy végre ránk figyeljen. - A Roxfortból érkeztünk, a csapat az iskola válogatottja. Ha jól sejtem azok lennének a kulcsaink. Nem tudja, hogy mikort érkezik valaki, hogy tájékoztasson a továbbiakról? - mert hát csak illene jönnie most már valakinek, hogy ne árválkodjunk itt tovább. Rendben van, hogy átvesszük a kulcsokat, és azt írták, hogy négykor a barlang szájánál vár majd minket valaki, de addig még elég sok idő van és mégis abban reménykedem, hogy esetleg addig mégis csak érkezik valaki, hogy megmutassa a várost, esetleg adjon néhány ötletet, hogy hová lenne érdemes ellátogatni. Vagy magunktól induljunk neki? Még azt sem tudjuk, hogy az ebéd itt lesz majd a fogadóban, vagy ezt magunknak kell intézni. Nagyon hiányosnak érzékelem a játékoztatást.
Célirányos vagyok, mint mindig, ezért aztán most se nagyon beszélek sokat. Figyelem a szóváltást, nyelvtudásról, rokonokról. Nincsen testvérem, sőt az apám is kábé évente egyszer néz felém, hiába próbálok annyira megfelelni neki mindig. Sosem volt túl kellemes élmény a Karácsony, mert bár anya mindig mindent megtett azért, hogy jól érezzük magunkat ketten de lássuk be én akkor is minden évben vártam, hogy apa is betoppan, legalább egy kis időre, de ez sajnos ritkán adatott meg. Arra már nem is tudok mit reagálni, hogy ahhoz képest, hogy nem rég még majd szétszedték Robyt, most néhány perc elteltével van, aki úgy viselkedik vele, mintha mi se történt volna. Arra viszont már akaratlanul is felszökken a szemöldököm, hogy a szöszke lány macskája Robyt támadja be. Nem vagyok gyakorlott párkapcsolati téren, de ez egyáltalán nem tetszik, mégis összeszorítom a számat és elfordítva a tekinetemet sorolok be Winnie mellé, aki láthatóan mintha hirtelen nem lenne a toppon. - Jó lenne már átvenni azokat a kulcsokat nem? - pillantok rá, hátha kicsit elterelve a figyelmét - és talán az enyémet is -, jobb kedve lesz. Végtére is tényleg az lenne az ideális, ha az edző lépne valamit, mert egyelőre elég gyér a fogadtatás és erre nem magyarázat a korai idő, hiszen ők hívtak ide minket, akkor vajon miért nem tettek többet azért, hogy rendes kiszolgálást kapjunk? Se egy köszöntő bizottság, sőt még egy árva lélek sincs itt, csak azok a kulcsok, amik sejthetőek, hogy a mieink, de még csak ide se adják őket. Teljesen egyetértek én is Corvusszal, hogy eléggé lepukkant a hely, csak nem mondom ki hangosan, mert már így is érdekesen néznek ránk és a végén még meglincselnek mielőtt játszani tudnánk. - Remélem a szobákat azért rendesen takarítják. - hajolok kicsit közelebb Winniehez, ha már mellé soroltam be, hiszen Tori rendkívül hallgatag most, mintha nagyon el kellene kalandozva és kissé máshol járna.
Úgy tűnik igazam van, legalábbis abban, hogy boldogulunk az angollal is. Hiszen bár elég akcentusos formában, de innen onnan azért bőven elcsípni az angol szavakat, és kifejezéseket. Én pedig mindig is büszke voltam rá, hogy mennyire jó érzékem van ehhez. - Valóban. De szerintem még én vezetek a ki hány nyelven beszél versenyben. Különben is pár hónap múlva már én is fogok. - vigyorodok el, amikor Lizzy oldalba bök. Sőt talán egy kicsit olyan játékosan vetélkedő vigyort küldök Roby felé. Valójában a családi találkozón, amikor Luca bemutatta nekünk, akkor is kiderült, hogy elég sok nyelven beszél. Ami talán kicsit akkor meg is lepett. Mostanra viszont inkább örülök a közös vonásnak. Amikor Ginny felhozza a testvéreit én is kíváncsian nézek rá, hiszen kétlem, hogy lenne az iskolában bárki, aki ne hallott volna róluk, vagy a kisebbek esetében ne lenne egy-két tőlük származó cucc valamelyik zsebükben. Be kell vallanom, még nekem is akadt olyan időszakom, amikor oda meg vissza voltam a Weasley varázsvicc cuccokért. Bár már ennél némileg komolyabbnak, és felnőttebbnek érzem magam. Vagy legalábbis szeretném ezt gondolni magamról. Már kinőttem a gyerekcsínyekből. Viszont azt hiszem az ikrek sosem fognak, és ez tökéletesen jól is áll nekik. A dekoráció pedig hát az én figyelmemet is eléggé elvonja elsőre. Talán picit túl giccses is, de egyben lenyűgöző. Így legalább biztos nem téveszthetjük el a helyet. Szóval utolsóként lépek be, és nézek körül bent is. Valami hasonló giccsparádéra számítottam, mint ami kint volt. De idebent ennek már láthatóan nyoma sincs. Bár akadnak idebent is karácsonyi díszek, de közel se olyan mértékben, hogy ellensúlyozni tudják a régi kopott bútorok okozta, szürkés lepukkant hangulatot. Az sem túl jó vendéglátói pont, hogy a csapos meg sem próbál foglalkozni velünk. Legalább megkérdezni, hogy "Miben segíthetek", ahogy az elvárható lenne minden tisztességes vendéglátó helyen. - Nos, ez mindjárt kiderül. Egy kis türelem. - vonom közelebb magamhoz Lizzyt a derekánál fogva, amolyan védelmező, birtokló módon. Elég egyértelműen jelezve, hogy a lány kihez is tartozik. Azért Corvus mondata után, érzékelve a kialakulni látszó feszültséget, vetek a fiú felé egy gyors figyelmeztető pillantást. Talán bölcsebb volna megtartania a véleményét. Nem tartom annyira bölcs lépésnek a helyi törzsvendégek előtt leszólni a vélhetően kedvenc helyüket. Én pedig a magam részéről nem szívesen keverednék kviddics helyett box mérkőzésbe a helyi kocsmatöltelékekkel. Na nem mintha valaha is meghátráltam volna bármi elől, csak most nem ezért vagyunk itt. Így még vetek egy szelíd, barátságos mosolyt a helyiek felé, akik hirtelen elhallgatva rosszallóan fordultak felénk. Daniel az örök villámhárító, aki hisz benne, hogy egy barátságos, vidám mosoly mindent megold. Nos, meglátjuk most is így van-e? Persze talán azért segítene valamit a dolgon, ha az edző gyorsan kiderítené, hogy jó helyen vagyunk-e, és mi a következő lépés. Mert hát a hivatalos dolgokat mégis csak rá bíznám. Időközben pedig a menyétem a táskámból előmászik a vállamra. Onnan kíváncsian nézelődik körbe. Talán csak a nehéz zsíros reggeli illata csalta elő. Az én tekintetem pedig Lizzy macskájára vetül egy pillanatra. Amin valahogy nem tudok, nem szórakozni. Úgy tűnik a macska kedveli Robyt, ami elég érdekes a korábbiakat tekintve.
ϟ”Igyekezzünk végig irányítani a meccset, és ne hagyjuk, hogy az csak úgy megtörténjen velünk!”ϟ
Még csak bele se szeretnék gondolni abba, hogy Roby és Dany rokonok, nekem pedig emiatt illene jóban lennem azzal a tahóval. Voltaképp nem is lenne semmi gondom vele, ha nem úgy viselkedett volna azzal a szerencsétlen lánnyal, ahogy... Mindenesetre, a baj már megtörtént, a srác pedig elég szépen kimutatta a foga fehérjét, szóval - mondhatni - nem hiszem, hogy puszipajtások leszünk a közeljövőben. A csapat érdekében igyekszem nem összetűzésbe kerülni vele mostanság, de az egy légtérben való tartózkodás egy ünnepi vacsorán például, ahol jelen az egész család... Oké, ott akadhatnak még kisebb problémák. És Daniel miatt igyekszem majd fapofát ölteni magamra, de arra senki se számítson, hogy ezt a stílust úgy fogom nyelni, mint kacsa a nokedlit. - Az esélyes - biccentek egy aprót Daniel szavai hallatán, hiszen - amint a településre érünk - megüti a fülem egy-két eltévedt angol szavacska. Ezek szerint nem lesz szükség az én szerényke kis szókincsemre, itt-ott veszélyes anyanyelvi hibákkal megspékelve, de ha jelen pillanatban innék, hát hótziher, hogy azon nyomban félre is nyelnék Roberto szavai hallatán vagy egyenesen ráköpném a számban helyet foglaló, folyékony halmazállapotú itókát. Ennek hiányában azonban csupán hatalmas szemeket meresztek rá, hiszen fel nem tudom fogni, hogyhogy pont az ír nyelvet választotta a népszerű spanyol és francia helyett? - Ezek szerint nem csak a te nyelvérzéked páratlan a családban - bököm oldalba Danyt viccelődve. - Riválisod akadt, Mr. Nagymenő - teszem még hozzá vigyorogva, habár egyelőre fogalmam sincs azt illetően, hogy Roby vajon mennyire jártas a nyelvekben. Így hát automatikusan azt feltételezem, hogy ő is Danielhez hasonló könyvmoly, eminens, az évfolyam legjobbja, nyelvész. Tahó, de zseniális. Hm... - Tényleg, azóta mi újság velük? - sandítok kíváncsian Ginnyre, hiszen a két bátyjáról még nekem is volt már alkalmam hallani, ha máshonnan nem is, az üzletük révén biztosan. És hát McGalagony professzor is elég gyakran hangoztatja a nevüket, amikor valaki rossz fát tesz a tűzre. Személyesen ugyan nem ismerem őket, de a boltjukban gyakran vásárolok ezt-azt, szóval esélyesen azok közé tartozom, akik a megélhetést biztosítják számukra. Úgyhogy ennyi kíváncsiság talán belefér részemről, maximum, ha mégse, hát akkor a vörös hajú lány lepattint és mindenki éli tovább az életét. A dekoráció annyira elvonja a figyelmem, hogy még egy pillanatra sem ötlik fel bennem az, ami Corvus fejében fordul meg. Vagyis, miszerint ennél azért jobb szállást is várhatna az ember lánya, ha már meghívják egy baráti mérkőzésre, méghozzá egy elég hírhedt csapat. Csupán akkor esik le a tantusz, amikor beljebb kerülünk és a berendezés alapján elég lepukkant maga a helyecske. Az pedig, hogy nagy ívben tesznek arra, hogy kilenc ember csak úgy betoppant... Kiábrándító. - Biztos, hogy ez a jó cím? - fordulok azért bizonytalanul a többiek irányába, hiszen a pultos láthatóan fütyül ránk, noha normális helyeken ilyenkor már ugrani szoktak a csomagjainkért. - Nem olvastunk félre valamit? - a hangom már-már könyörgő, hiszen annyira szánalmasan festhetünk, hogy az már nekem is fáj. Csak valaki mondja már meg, hogy hoppá, tévedtünk! Bárki! Eszembe jut ugyan, hogy odalépek a pulthoz és váltok egy-két szót a poharat törölgető alakkal, de úgy gondolom, ezt azért nem ártana az edzőnkre bízni. A hivatalos ügyeket neki kell intéznie. Egyelőre tehát Dany mellett maradok, kissé még közelebb is húzódva mellé, főleg az ingerlékeny pillantások láttán, amellyel Corvus iménti szavait jutalmazta a nagyérdemű. Néha azért igazán számba vehetné azt is, hogy hallgatni arany... Időközben a famíliárisom is előkerül a lábam mögül, majd kíváncsian szimatol bele a levegőbe, végül nagy kegyesen Roby lábához baktat és hízelegve törleszkedni kezd a nadrágjának. Rezignáltan figyelem a jelenetet, hiszen Szimat leginkább távolságtartó és csak Danyt fogadja el, de úgy tűnik, ez a Maronik átka...
[You must be registered and logged in to see this image.]Ahogy haladunk előre egyértelművé válik, hogy semmi szükség nincsen fordítóra, még az utcán is hallanak jó sok angol szót, igaz elég erős akcentussal, de még is csak érthetően mindenki számára. Nem is igazán szólok bele a beszélgetésbe, hiszen én sem vagyok éppen közönségkedvenc, bár az az igazság, hogy úgy egészében nincs meg az összhang közöttünk. Ettől függetlenül kicsit kikerekedik a szemem, amikor nem a mindennyelvben kanál Paisley az, aki jelentkezik, hogy beszél írül, hanem Maroni. Végül is azt hiszem valahonnan rokonok, mondjuk nyomon nem követem a családfájukat, mivel közük sincs az aranyvérhez, de a főleg dulakodásáról hírhedt srác úgy tűnik nem két lábon járó sztereotípia. - Szép. - mondok csak ennyit, biccentve, nekem eszembe se jutott megtanulni egy nyelvet csak azért, mert a bajnokok innen származnak. Az az igazság, hogy az angolon kívül csak a latint ismerem, mivel az a varázsnyelv alapja, Valószínűleg a tulaj megsértődne, ha tudná, hogy néhányaknak csak akkor esik le a szóvicc, amikor Winifred a Hat tyúk tavára tereli a szót, de hát nem fogja megtudni sosem. Kicsit megbámuljuk a kirakatot, nem úgy, ahogy a muglik, akik gondtalanul, vagy éppen az életüktől gondterhelten sietnek el mellette az utcán. Nem vagyok egy két lábon járó vészmadár, szóval nem szólom le azt, aki jobban rajta felejti a csillogó szemét, se azt, hogy Ginny felnevet, de rajtam látszik, hogy egyértelműen túlzásnak és kicsit gagyinak tartom az egészet. Meg aztán az épület is csak egy egyszerű fogadónak tűnik. Ami a varázsvilágban egyébként eléggé átlagos, de ha valaki világbajnokok meghívására érkezik, akkor azért többet várna. Mielőtt beindulnánk megakad a tekintetem Winifred-en, ahogy megváltozik az arca, és bevillan, hogy olyan savanyú a képe, mintha mindjárt bögni kezdene, de nem szólalok meg. Tipikus Corvus, ha nem beszélünk róla, akkor majd biztosan elmúlik magától. [You must be registered and logged in to see this image.]Ahogy sorjában elindulunk be van bennem annyi tartás, hogy előre engedjem a hölgyeket, plána az edzőt, akit mondhatni kissé elnyomott a többség a csacsogással és eddig igen hallgatag volt. Beérve mindenki láthatja, hogy a berendezés tényleg régimódi, mondhatni lepukkant, csak a karácsonyi díszek visznek valami színt bele és a legkevésbé se érdekel senkit, hogy itt vagyunk kilencen a csomagjainkkal. Néhány asztalnál egy-egy masszív törzsvendég görnyed egy korsó sör és egy tál zsíros reggeli felett - ne felejtsük el, hogy nincs később reggel kilencnél. Nem rohannak programtervvel üdvözölni, de még a fogadós se lép ki a pultja mögül, törölgeti tovább a poharát és csak fél szemmel pislant felénk, pedig a mögötte lévő kulcstartó táblán a jöttükre három kulcs - 16-17-18 - is elkezd vibrálni, pirosan pislogni és mocorogni. - Pofára esésből pofára esésbe. Ennél azért jobb szállást is intézhettek volna. - sziszegem a fogam alatt egy kissé gőgösen, de az a néhány itteni, akinek megcsapja a fülét nem éppen rajongva fordulnak felénk.
// Határidő: 2021. 12. 19. Következő mesélői/Corvus: 2021. 12. 20.
Őszintén örülök, hogy a mondhatni nyílt terepről szélvédettebb helyre haladunk. Szóvá mondjuk már biztosan nem teszem, de én jobban szeretem ezt a derüs-borus-felhős mindig párás közeget, mint mondjuk ami kint volt Amerikában. De csak, hogy tetőzzem a "finnyás"ság fogalmát az időjárásokat és az éghajlati tényezőket illetően.. A szelet kifejezetten utálom. Úgyhogy örülök, hogy olyan helyre keveredtünk ahova már annyira nem ér el. Azért amikor Corvus kivágja, hogy Csajkovszkij olyan hangmágus akit még a szülei is értékelnek, pillanatra lepereg előttem az életem és látszik az arcomon, hogy forognak a kerekeim. Hoppá. Ezek szerint volt amiről még én sem tudtam. Mert hogy fogalmam sem volt arról, hogy Csajkovszkij hangmágus lett volna. Persze ezt hangosan nem mondom ki, csak megszületik az elhatározás, hogy ennek bizony utána fogok járni! Egyébiránt viszont örülök, hogy pont Corvus szólalt fel ezzel kapcsolatban, viszont most nem fűzöm tovább a gondolatot, hiszen számtalan egyéb érdekes téma is szóba kerül. Javarészt az edzőnek címezve. Sienna elfogadja a kulacsot és át is nyújtom neki, de kellően zárkózottnak tűnik, mint ahogy minden edzésen annak tűnt, hogy valójában ennyiben marad a társalgásunk. Tori szavai pedig újfent gondolkodóba ejtenek. És újfent ott kóvályog bennem, hogy ezt a "kakaskodást" azért jó lenne Maronival tisztázni. Mert mindenféle körítés nélkül emberileg érzem zavarosnak azt ami történt. Ginny felemlíti az iker bátyjait és igazából elég rájuk gondolnom, már jobb kedvem lesz. - Hírhedtek az biztos! Még mindig áldom őket, hogy létre hozták az üzletüket. - ismerem el, hiszen azóta szinte kortól függetlenül, minden diáknál akad valami, ami hozzájuk köthető aminek ráadásul gyakran a legabszurdabb helyzetekben veszik hasznát! A dekorációt elnézve kicsúszik a számon - Legalább eltéveszthetetlen, hogy jó helyen járunk. - a díszeket és úgy mindent elnézve feléled bennem az az érzés, hogy régebben mennyit jelentett mindez. Hogy a kórussal mennyit készültünk, hogy apáékkal mennyit jártunk erre-arra jótékonykodni. Nyilvános tereken énekelgetni kisebb csapatokkal. Eszembe jut, hogy mennyit sürögtünk forogtunk anyával. Díszítettük a házat, aztán együtt ültünk ki a teraszra és forrócsokiztunk. Anyuval egy csomószor mentünk jég korcsolyázni is... Az egész kavalkád megrohamoz és az az elkerülhetetlen tény, hogy.. mindez már a múlté. Ráadásul, ez lesz az első karácsonyom egyedül.. Úgyhogy kissé szomorúan bámulok a vidám fényekbe. De aztán elszakítom a tekintetemet egy szusszanással és inkább a jelenre fókuszálok és azokra akik itt vannak. A nagy kajálást azonban mondhatni vissza vonom a részemről. - Azt hiszem.. kezdésnek beérem egy kis forrócsokival is. - dünnyögöm inkább csak magamnak, de igazából nem titok, bárki meghallhatja. Azt hiszem tényleg van még mit gyakorolnom azt illetően, hogy hogyan is kéne csapatban mozognom a többiekkel és nem engedni a magamnak való oldalam húzásának... Semmi gond Winifred! Csak gondolj mindarra amit Amerikában is betanultál!
[You must be registered and logged in to see this image.]Tori mondandójára felkapom a fejem és érdeklődve tekintek a lány irányába. Talán kissé el is bambulok, de azért igyekszem olyannyira figyelni a lábam elé, hogy az ismeretlen terepen ne bukjak fel semmibe. Jól ismerem a környékbéli kviddics csapatokat és egyes számomra érdekesebbek történetét, taktikáit - már ami publikus, nyilván - ezért kicsit elgondolkodom, hogy a múltban olvastam e róluk valami számottevőt. Végül nem jut eszembe semmi értelmes dolog sem, ezért az én tekintetem is az edző irányába vándorol, hátha mond valami olyasmit, amit el tudunk majd raktározni a későbbiekben. Winivel egészen egy húron tudok most pendülni és mosolyt is csal az arcomra a szójáték amivel a színházi komédiáról mesél. Ebből egyből a fivéreimre asszociálok. - Hát nálunk a tesóim a mókamesterek a családban, de azt hiszem nem is kell őket bemutatni senkinek sem... - Forgatom meg kicsit a szemem és még néhány emlék is felbukkan előttem, amire akaratlanul is mosolyognom kell. - Mondjuk az évek alatt annyi viccet és szójátékot hallottam tőlük, hogy őszintén, szerintem egyet sem tudnék már felidézni, de tutira könyvet lehetett volna írni belőlük... - Mesélem. Idő közben végre megérkezünk a városba és kicsit lazábbnak is érzem az itteni levegőt, már nem kell annyira a kabát gallérjába bújtatnom az arcom. A várost ugyan érdeklődve, turistásan lesem végig, ám mégsem nyer meg túlzottan, hiszen semmi újdonság nem üti meg a tekintetem... hasonlít egy angol településre. Jó, nem mondom, hogy nagy változást vártam. Aztán ahogy közeledünk a célhoz, már messziről kiszúrom a feldíszített varázslóhelyet, ami mellett az emberek szemrebbenés nélkül elsétálnak, és csak mi bámuljuk meg annyira, mintha valami olyasmi tárulna a szemünk elé ami meghökkentő. Nem is a karácsonyi dekoráció lep meg igazán, hanem a jól irányzott mágia, ami bizony egyértelművé teszi, hogy jó helyen járunk. - Nem kicsinyeskedtek a dekorációval, az tuti. - Nevetek fel végül, de amúgy ettől függetlenül nagyon tetszik az egész főleg, hogy ilyen leleményes. Mivel kicsit átfáztam és végre megjöttünk, így nem is bambulok sokáig, a többiek után az ajtó felé veszem magam is az irányt.
Még mindig nincs túl sok kedvem megszólalni, emésztem azt, hogy mi is történt. Szokásom belemenni a vitákba, de most Daniel kedvéért nem teszem, habár így is odaszúrtam Elizabeth-nek egy látványosat. Lehet, hogy Sienna szemmeregetése miatt fogtam vissza magamat, nem akartam, hogy máris úgy kezeljen, mint aki nem tudja kezelni az indulatait. Elég ha ő tudja, amiket a levelekben megbeszéltünk, hogy hogyan nőttem fel, mivel küzdök, és valamilyen szinten jó lenne egy közösséghez tartozni, csak éppen az egóm nem engedi, hogy csak úgy hagyjam magam orron pöckölni. Nem véletlen, hogy úgy ráförmedtem Winifredre, és örülhet, hogy nem számított, hogy lány vagy sem, különben sem a lovagkorban élünk már. Két sportoló kakaskodott, a nemi szerepeket is levetkőzhetjük. Siennához sem szólok most különösebben, mert bár a pályán jól elbeszélgettünk, de ott meg Corvus volt az élcelődő, és valahogy kérdéses, hogy a titkos viszonyunk ellenére tudnánk-e úgy haverkodni, hogy nincsen benne egy-egy véletlen érintés, vagy szembetűnőbb egymásra bámulás. Aztán lehet, hogy kitalálunk rá valami köztes megoldást, én még nem jöttem rá, hogy mit is tegyünk. Inkább hallgatom Tori anekdotázását, igazán cserfes lány, egy halvány mosolyt azért érdemel tőlem, de Winifred viccelődésébe nem kapcsolódom be, én már inkább a kaját várom, hátha akkor jobb lesz a hangulatom. – Történetesen én. – Szólalok meg végül Elizabeth körkérésére, mivel a kviddics a mindenem, hát nem csoda, hogy a világbajnok nyelvén is tudok. Kicsit olyan ez nálam, mint amikor valaki csak azért tanul meg valamit, mert imádata tárgya is azt teszi. De hogy játsszam itt a szinkrontolmácsot? Na nem. Legfeljebb az edzőt szólítom le, ha privátban akarok bele beszélgetni. Daniel is McGreenyt említi, hát amolyan kedélyjavítóként lépek a nő mellé, idősebb nálunk, de azért nem egy Madam Hooch korú banya. – Tart nekünk valami tárlatvezetést? - Kérdezem egyenesen a közepébe vágva, az udvariaskodást mellőzve. Forgatom a tekintemet a dekor tekintetében, azért nekem is van némi szépérzékem, hogy értékeljem. És persze várakozóan tekintek a többiekre, hogy mikor eszünk végre már. Ebben is azonos állásponton vagyok az unokatesóval.
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
Még mindig nem tudom, hogy tudnék-e enni és egyelőre azért úgy érzem a csapatban nem sok összetartás van, bár bevallom sosem voltam erős az ilyesmiben. Én nem igazán bandáztam odahaza sem. Tettem a dolgomat és nem barátkoztam komolyabban össze egy csapattársammal sem. Bár persze jó eséllyel ez is olyasmi, amin nem ártana változtatni. Lehet, hogy ha lesz rá módom, akkor majd személyesen kikérem erről az edző véleményét. Bizonyára lesz rá lehetőség, hogy valamikor elkapjam egy rövid beszélgetésre, amikor épp nincs ott más. - Talán egy kis hideg víz jót tenne, köszi! - veszem át végül Winitől az üveget. Lehet, hogy mire elérjük azt a fura nevű helyet a végén megéhezem, vagy ha lenyugszik a gyomrom, akkor hirtelen rájövök majd, hogy azért mégis csak hosszú volt az út és nem lenne rossz enni valamit, de egyelőre az éhség veszélye nem fenyeget szerencsére. Viccek terén csendben maradok, mert nem vagyok egy viccelődős típus, úgyhogy inkább maradok a víz időnkénti kortyolgatásánál és hogy kicsit összekapjam magamat, mire leérünk a fogadóba. Azért Lizzy kérdésén rendesen meglepődöm, hiszen épp fél perce mondtam, hogy az edzőnk innen származik és azt mind tudjuk, hogy az ír válogatott tagja volt, akkor hát miért ne beszélne akár helyi nyelvjárásokat is, de végül inkább csendben maradok. Egyébként sem hiszem, hogy ne beszélnének itt eleve angolul, ha már idehívtak minket, hogy bármiféle tolmács kelljen. - Hű... - kerekedik el a szemem kicsit a látványos dekoráció láttán, főleg hogy a muglik még csak rá se pislognak, tehát bizonyára kellően el van rejtve előlük. A többiekkel együtt besétálok tehát, hiszen itt már talán lesz valami fogadóbizottság, hogy melyik szobákat kapjuk majd és hogy pontosan mi is lesz a menetrend, amíg itt leszünk. A seprűmtől természetsen nem vagyok hajlandó megválni, ha netán lenne bárki aki elénk pattan, hogy segítsen a cuccaink terén. Egyébként se hoztam olyan sok mindent, hogy bárkinek is a kezébe kelljen adnom. Azért körbenézek és felmérem a terepet, de elsősorban az érdekel mikor kapunk valamiféle programtervet.
