2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Észak-Írország 1536 óta az Egyesült Királyság része és egyúttal az egyetlen alkotó-nemzet, amely nem a Brit-szigeten helyezkedik el. Belfast a legnépesebb városa, egyben a fővárosa, ahol 1970 és 90 között a muglik között a katolikusok és protestánsok ellentéte merényleteket, összecsapásokat szült. Szögesdrótokkal, sorompókkal, helikopterekkel kellett a rendőröknek járőrözniük, hogy fenntartsák a rendet. A városban csak maroknyi látnivaló akad, a Városháza, Operaház, Albert-óratorony, az Egyetem gyönyörű épülete, a város Botanikus kertje és a Korona Likőr Szalon elegáns kocsmáján kívül olyan, mint bármilyen másik kisváros, hiszen a lakossága a háromszázezer főt sem éri el.
A helyi varázslótársadalom is megsínylette a muglik összecsapásait, de minden feszültségüket abba temették, hogy a világhírű "Ballycastle Bats" (Dallycastle-i Denevérek) kviddics csapat sikerét ünnepelték és támogatták büszkén minden létező anyagi hátterükkel. Végül is nagy igazság, hogy nem kell más a népnek, csak kenyér és cirkusz!
A muglik mit sem tudnak arról, hogy a város szélén a Cavehill dombság névadó barlangján keresztül bizony el lehet jutni Észak-Írország és talán egész Európa egyik legkülönlegesebb és legnagyobb Kviddics Arénájába - az egyetlenbe, ami a föld alatt helyezkedik el.
Egy csepp késés csak belefér. Persze elsősorban magammal kell majd elszámolnom, mert nem szokásom késni. Viszont az életem jelenleg jóval bonyolultabb, mint amire számítottam. Egyáltalán nem volt egyszerű elfogadni a szüleimnek azt, hogy Dylan nem rossz ember és hogy igenis joga van látni a lányát, akiről eddig semmit sem tudott. Anyám mostanra fogadta el, hogy igenis hasznos lenne, ha az iskola közelébe költözne legalább egy időre, hogy Dylan minél többet lehessen a kicsivel. Így is időbe telik, amíg megismerkednek. Én pedig próbáltam segíteni, közvetíteni és persze azóta, hogy kiléptem a csapatomból én is igyekszem több időt tölteni az unokahúgommal. Így viszont kicsit most olyan, mintha minden nap túl sokfelé kellene szakadnom. A tetejében pont most hétvégére esik a költözés, amiben így még segíteni se tudok. Így aztán talán nem csoda, ha kissé lélekszakadva érkezem meg az udvarra, ahol már a csapat újdonsült beválogatott tagjai várnak. Szoknom kell még, hogy én vagyok a főnök és nem kellene nekiállnom szabadkozni a kis csúszás miatt. Természetesen a felszerelés nagrészét már előre küldtem és leadtam minden infot, hogy tudják mire számítsanak velünk kapcsolatban. - Üdvözlök mindenkit! Látom készen állnak, úgyhogy akár indulhatunk is. Belfastban már várnak minket. A fiúk és lányok külön szobában lesznek elszállásolva és természetesen az első meccs előtt azt is megtudják, hogy az eddigiek alapján ki lesz a csapatkapitány. De azért ne bízzák el magukat a jövőre nézve. Semmi sincs kőbe vésve. - teszem még hozzá a végén, csak a miheztartás végett. - - Háromra mind ragadjuk meg a zsupszkulcsot! - szólítom fel őket, de azért egy halvány mosolyt is megeresztek épp csak futólag. Mindig is úgy gondoltam, hogy edző és csapat között sokkal fontosabb a tisztelet, mint hogy barátkozásba kezdjünk. Nekem legalábbis eddig minden edzőm akkor volt igazán a kedvemre való, ha megtartott egy bizonyos távolságot, kellően szigorú volt, de mégis megbízható és igazságos. Remélem, én is tudok ilyen lenni és nem a költözésen, Dylanan és az unokahúgomon jár majd folyton az eszem a csapattaktika helyett.
[You must be registered and logged in to see this image.]Nehezen megy az összecsiszolódás, hiszen rengeteg különböző személyiség van összetömörülve és az egyetlen közös bennünk első ránézésre tényleg csak a kviddics. Siennának valószínűleg igaza lenne, hogy azonnal az orruk alá dörgölném, hogy "én megmondtam", ha érkezésemkor nagyon összebújva sutyorognának. Egyrészt azért, mert jó érzés, ha az embernek igaza van, másrészt azért, mert Roberto fantáziálhat akármennyire arról, hogy felken a falra, azzal csak annyit érne el, hogy kivágják a csapatból. Nem ő lenne az első, akit agresszió miatt távolítanak el egy élsportoló csapatból... Ugye Sienna? Akiről a lehető legkevesebbet tudok az a legidősebb tagunk, Seaver, aki a Weasley lánnyal fogja lefedni a fogó pozíciót, így nyilvánvaló okokból nem igazán tudom hova tenni. A fiú, aki még attól is zavarbajön, ha valaki az óvszerekről beszél, akibe belenevelték, hogy az aranyvér az egyetlen érték, az nem igazán van tisztában azzal, hogy vannak, akik nincsenek megelégedve a nemmel, amit a sors rendelt hozzájuk születésükkor és hogy erre vannak mugli módszerek korrigálni, így hát akárhányszor ránézek csak hatalmas kérdőjel lebeg a fejem felett. - Sziasztok. - köszönök én is, Siennához hasonló egyszerűséggel. Egy méregzöld hátizsák van rajtam, a ruhám fekete ezüst csíkokkal, habár nem vagyok iskolai egyenruhában, még így is ugyanazon a szín-témán maradtam. Nem az erősségem a divat, soha nem is lesz, főként elfogadom, amit a szüleim vettek nekem. Ritka alkalmakkal elszáll velük a ló egy-egy rendezvényen és extravagánsabb darabba öltöztetnek, de valójában azt is eltűröm és ugyanúgy hordom, mint bármilyen másik ruhadarabot. - A pszichikai hadviselésért jobban oda vagyok, mint a törés-zúzásért, de hát ezt eddig is tudtátok. Ámbár valószínűleg egy huszonhétszeres világbajnok csapaton nem olyan egyszerű fogást találni. - szólok végül bele a beszélgetésbe, bár nem csatlakozom az ötletelésbe, hogy milyen testrészt is egyszerűbb vagy célszerűbb összezúzni a gurkóval. Lehet, hogy már meg se kéne lepődnöm azon, hogy Winifred megint készült valamivel, de még is felvonom a szemöldökömet, amikor mindenkihez odalépve előkerül a boríték. - Köszönöm szépen, tökéletes. - mosolyodom el, de a hozzám illő féloldalas, halvány mosollyal, és mivel előre szólt, hogy bűbájjal van kezelve már tudom is, hogy hova teszem. Előrehúzom a fekete tértágított sporttáskámat és egyenesen a közepére rányomom a felvarrót, hogy felvarrja magát. - Hm, már csak öt percünk van és McGreeny sehol. Ciki lesz, ha nem ér ide, de én akkor is megfogom a zsupszkulcsot, az biztos. - jegyzem meg végigfuttatva a tekintetem a többieken, nem hagyva, hogy bárkin is elkalandozzak vagy mondjuk felvegyek, ha Lizzy rondán néz még mindig.
// Valószínűleg váltogatni fogom a mesélőt és Corvust, de ez még elválik, jó lenne nem teljesen a háttérbe tolni őt se. Utólagos engedelemmel belefűztem Josephine késését, de ez nem jelenti azt, hogy kötelezően késse le az egészet és menjen a csapat nélküle, csak rögtönöztem.
Határidő: 2021. 11. 05. Következő mesélői/Corvus: 2021. 11. 06. //
Furcsa kene legyen az, hogy ismet seprun ulok es kviddicsezek, de nem az. Annak ellenere sem, hogy a sajat hazam csapataval nem edzek, nem vagyok a tagja. Voltam hosszu evekig, de azok az idok elmultak es valahogy nem is vagyom vissza oda. Az egyetemmel - is - uj lap nyilt az eletemben es Victoria Seaver az Allstar tagja, kierdemelten. Es ez igy epp eleg. Annak nagyon orultem, amikor Franciaorszagbol ismeros arcot pillantottam meg a valogaton. Sienna a kedvenc csapattarsam jelenleg, s nemcsak azert, mert uj itt es nem ismerte a regi onmagam hanem azert, mert a korhazi elmenyekre jopofa szinfoltkent emlekszem vele. Az ottani noverek valoszinuleg nincsenek igy ezzel, de csak mert sotlanok voltak, mint egy elrontott foetel. A belfasti meghivas izgatottsaggal toltott el. Kifele nem mutattam senkinek a jelet de feleledt bennem egy nagy adag felsz es idegesseg is, hiszen oke ez csak edzomeccs, de megis kulhonban ilyen szinten es azert az nagy dolog. Viszont ram az idegesseg forditva hat mint altalaban masokra. En pont hogy sokkal melyebben alszom tole, mintha az almok koze menekulnek az idegeskedes elol. Eppen ezert kipihenten erkezem a tobbiek utan-nyomaban, s mosolyogva koszonok is nekik. Ruhazatom a praktikumot hordozza, de megis van benne egy kis csavar a flitterszegellyel, mely fuggolegesen savolja a harisnyara huzott, hetnyolcados hosszu, lefele bovulo szaru szoknyanadragomat. -Wao! Hat ez tok jo, koszonom. - csillan a szemem a felvarrora, melyet Wini ad. Ugy tudok mindennek orulni, amit kapok mint egy gyerek, igy hosszu percekig elvagyok a csecsebecse nezegetesevel, kisse bezarodva igy a sajat vilagomba. - Jaj, bocs. Nem akarok en lenni az elefant. - veszem eszre, hogy tul kozel ragadtam le a Lizzy-Dany paroshoz es arrebb is orientalodok, nem akarva zavarni oket. -A konyok se rossz celpont, nagyobb kihivas tan eltrafalni, mint a terdet. Ha esetleg valakit ez tutelne epp— kacsintok ra Robyra. Nem vagyok verekedos es soha nem is voltam, de beszelni barmirol kepes vagyok, barmilyen beszelgetesbe szivesen csatlakozom.
Winifred Hill
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belfast 2021-10-25, 12:08
Kismillió más mellett, az egyetem miatt jöttem haza. Amikor pedig meghirdették az Allstar-t nem volt kérdés számomra hogy akarom. És mindent meg fogok tenni, hogy bejussak, bent is maradjak és eredménye is legyen annak hogy itt vagyok. Úgyhogy egyértelmű volt, hogy az összes edzésen és még azon túl is jelen voltam. Szerencsére az agyam még mindig olyan mint a szivacs. Nem kell túl sokat tanulnom ahhoz, hogy meg is maradjon és valahogy sosem vett el túl sok időt az életemből az, hogy a beadandóimat megírjam, természetesen szinte mindig kiváló eredménnyel. Úgyhogy messze nem az vagyok aki ilyesmik fölött vért izzadva huzamosabb ideig görnyed. Amikor novemberben megkaptuk a hírt, hogy kik és hova is várnak bennünket veszettül örültem. Egy kicsit talán túlságosan is és mint a csapatból leginkább Corvust ismerve, ezt az örömömet rá zúdítottam rá. Persze a többiekkel is igyekeztem vegyülni, de én pályán meglehetősen feladat orientált vagyok, úgyhogy ha valaki teljesen véletlenül egy kicsit is ellazázta, már ha akad ilyen én simán az illető nyakára járok és igenis hajtom. Nemtől kortól, mindentől teljességgel függetlenül. A bemelegítő körök alkalmával nem zavar ha valaki produkálja magát, humorizál, arcoskodik és hasonlók még én is vevő vagyok rá, de azon túl nem tudom az ilyesmit tolerálni a legkevésbé sem és mindenkitől megkövetelem a maximumot. Cserébe egy egy edzés zárás alkalmával még marasztalom az embereket és mindig bedobok valami meglepetést. Apróságokat, mint például egy csapatra való nagyi receptje ihlette sütemény, vagy ilyesmi. Még úgy is, hogy semmi közöm a csapatkapitányi poszthoz és fel sem merült bennem, hogy elvigyem azoktól akik akarják... Úgyhogy.. megeshet, hogy a többiek egyáltalán nem kedveltek meg az edzések alatt, sem azon túl, de ez nem vette el a kedvemet semmitől. Időben megérkezem, mint mindig büszke, egyenes tartással. A kezemben pedig egy kisebb stóc borítékot tartok. - Sziasztok. - köszönök rá én is mindenkire aki már jelen van, csillogó élénk tekintettel és egy bujkáló mosollyal a szám sarkában. A körükbe érve csak végig nézek rajtuk és az elmém hátuljában megszólal a "Love is in the air..." című 1978-as John Paul Young dal.. de hamar elűzőm és máris Maroni orrára koppintok - Mielőtt bárkinek a csontja bánná, első körön szerezzünk pontot. A gurkók bár némileg önállóak, a célzott fejlövésekért büntetőt is kaphatunk... - aztán egy ártatlan mosollyal hozzá teszem. - ..de a térdüket nem kell kímélni. - főleg, hogy nem véletlenül van mindenkin durva védőfelszerelés. Pont az ilyesmik frontális elkerülése miatt, de hát ezt úgy is tudja mindenki. Torkot köszörülök és felmutatom a borítékokat - Tudom, hogy hivatalos uniformist fogunk viselni előbb utóbb, de.. gondoltam készítek valami kis apró kiegészítőt mindenkinek. - és ezzel szépen mindenkihez oda lépve a kezébe is adok egy egy névre szóló borítékot. Ha pedig bele néznek nem más van bennük mint egy nagyjából öt centis kis kézzel hímzett felvarró. Mindenkinek a háza címerével, a monogramjával és a "Roxfort Allstar - 2002" felirattal. - Megbűvöltem őket. Önmagukat varrják fel és.. akármire tehetitek. - a később érkezők borítékját még a kezemben tartom de amint megérkeznek, nekik is oda adom még így indulás előtt.
Természetesen belementem, hogy legyen a mi kis „mocskos” titkunk, hogy találkozgatunk privátban. Egyrészt mivel ez nem a közönségnek szól, másfelől még a leveleken túl személyesen is meg akarjuk ismerni egymást, és nem mások előtt bénázni. különben is azért vagyunk itt, hogy játszunk, hogy eredményesek legyünk, aztán legfeljebb megbeszéljük kettesben a történteket. A többiek után érkezem, ahol már látom Danielt, akinek alig észrevehetően nemet intek, hogy nehogy bele merjen kérdezni a randiba, ez most nem nyilvános téma, remélem, hogy veszi a lapot. Na és ott van az a lány, aki a barátnője a nagy ölelkezések alapján, és rendkívül magabiztosan dobta be, hogy ő is csapatkapitány akar lenni. Ahhoz még nekem is lesz pár gurkó ütésem.. – Sziasztok. – Szólok én is oda, és bár megbeszéltük, hogy semmi incselkedés egymás fel, amikor odapillantok Siennára, azért mégis van valami a pillantásomban, ami már eddig is volt, az elismerés a sport teljesítménye, vagy éppen szép és vagány lány felé, de mivel Corvus ezt eddig is látta, kár lenne úgy tenni, mintha nem lenne meg ez a szimpátia. De többet jelenleg nem mutatok, várakozóan fonom karba a kezemet, hogy befussanak a többieket, Ginny felé is intek, aki nem sokkal előttem érkezett. Végül azonban Sienna mellé lépek, mint harcostársat, úgy kezelem, csupán Danynek odanyújtottam a kezemet. Bepakoltam pár napra, szóltam apának, meg írtam a nevelőanyámnak is Rómába, hogy ha keresne, akkor Belfastban talál meg. Azért nagyon nem tudom, és nem akarom befogni a számat amikor Ginny kérdez, az olasz virtus kiütközik, na és persze a szokásos eltúlzott gesztikuláció. – Kétlem, hogy csak nézőknek hívnak, biztosan be lehet törni néhány orrot is. Vagy térdet. – Sandítok Siennára az ajkam szegletében bújkáló mosollyal. Gondolom Corvus is hamarosan érkezik, remélem nem folytatja a provokációját, különben felragasztom a falra, mint valami matricát.
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
[You must be registered and logged in to see this image.]Összességében igen elégedett vagyok magammal. Amennyire csalódás volt számomra a hajtók válogatója, úgy később összeszedtem magam és másként álltam hozzá a másodposzthoz, amit választottam magamnak. Ennek eredményeképp pedig sikerült megszereznem a fogó posztot. A Griffendél csapatában a hajtó mellett néhányszor helyettesítettem fogó poszton, edzettem is benne, így azt hiszem jogosan mondhatom, hogy ezt bizony megérdemeltem. Mindent megteszek azért, hogy a csapatban is hasonlóképp teljesítsek. Nem ismerem igazán a többieket és tudom, hogy ettől azért nagyobb szükség van arra, hogy legalább minimálisan tudjunk a másik dolgairól, hogy jobban össze tudjunk dolgozni. Megfogadtam magamnak a legutóbbi edzésen ahol bejelentették az izgalmas hosszú hétvégét, hogy kicsit jobban odateszem majd magam emberügyileg és barátkozom a csapattal. Valamiért az utóbbi időben talán kevesebb idő miatt, talán egyéb okokból nem igazán nyitottam mások irányába, inkább csak az eddigi ismeretségeimmel társalogtam. Magam is izgatott voltam már napokkal a belfasti indulás előtt. Azért aludni sikerült, mert azzal tempóztattam magam, hogy kelleni fog az energia a hétvégére és jól akarok teljesíteni, semmiképp sem szeretnék egy híres csapat előtt beégni. Minden fontos dolgot amire szükségem lehet már összepakoltam indulás előtt és így csak péntek reggel fel kellett kapnom a táskát, majd az indulás előtt nagyjából fél órával elindultam a megbeszélt helyre. Nem szeretek késni, így nagyjából 10-15 perc még biztos lehet, de már vannak itt mások is rajtam kívül. Halovány mosollyal, kissé még kómásan talán, köszönök nekik ahogy a zsupszkulcshoz lépek. - Sziasztok! Ti is izgatottak vagytok? Már nagyon kíváncsi vagyok, mi vár ránk! - Lelkesedem egy kicsit. Természetesen izgatott vagyok, de mivel nem véletlenül pont mi kerültünk be a csapatba, így izgulni azon kevésbé izgulok, hogy mi lesz majd. Elvégre azért vannak ezek az edzések, hogy tanuljunk belőlük és ezt a tudást később élesben is tudjuk majd kamatoztatni.
Ennek, ami Roby és köztem alakul azt hiszem még össze kell állnia rendesen, ezért egyelőre azt beszéltük meg, hogy a többiek előtt nem fedjük fel, hogy egymással találkoztunk a válogató után. Amúgy se akarnám, hogy a másik Mardekáros öntelt képpel nézzen ránk olyan "Én megmondtam" pillantással. Arról nem is beszélve, hogy nem azzal akarom felhívni magamra a figyelmet, hogy bárkihez bármilyen közöm van, hanem azzal, hogy kiemelkedem a többiek közül a játékom tekintetében. Azért jöttem, hogy megmutassam a nagyoknak, hogy igenis képes vagyok higgadtan és csapatban játszani, az pedig csak akkor működik, ha száz százalékik a játékra koncentrálok és nem vonja el a más a figyelmemet. Egyelőre még gőzöm sincs, hogy ebbe mennyire fér bele egy kapcsolat, még ha remekül is éreztem magamat Robyval a moziban és előtte is, amíg dumáltunk. Van közöttünk valamiféle kapocs, a hányattatott családi háttér, a bizonyítási vágy és a kviddicshez való komoly hozzáálásunk miatt is, de vajon ez elég arra, hogy a fő célomat, amiért itt vagyok háttérbe szorítsam. Vajon, ha elengedem magamat, ha lazább leszek akkor nem szúrom el? Ha engedek az érzéseknek az lehet, hogy csak megkavarja a fejemet, de az is lehet, hogy pont hogy kitisztítja és segít kicsit higgadtabban kezelni mindent. Nagy dilemma és egyelőre nem tudom, hogy kivel beszéljem meg. Még Felicitynek és Prairienek se mondtam erről semmit, pedig faggattak, hogy milyen volt a randi, de hát ez mégis csak nagyban megbonyolíthat mindent. - Sziasztok! - egyedül érkezem meg hát a párocska után, akik kézenfogva jönnek. Amikor Roby megérkezik akkor is csak szimplán köszönök neki és biccentek. Remélem tényleg nem veszi zokon, hogy így döntöttem, hiszen a mozi után megbeszéltük, de nem tudom, hogy nem bántottam-e meg ezzel. Talán, aki egy kicsit jobban figyel a többiekre, vagy jobb emberismerő azért mégis csak észrevehet rajtam egy nagy adag idegességet, de persze a többség simán foghatja arra is, hogy izgulok az utazás és a meccs miatt. A hátamon egy hátizsák, abba pakoltam bele mindent, ami fontos lehet. Nem vagyok kifejezetten híve a menő ruháknak, vagy a tárgyi dolgoknak, úgyhogy nincs nálam túl sok minden, csak ami mindenképpen szükséges a hétvégére. A nyaklánc viszont rajtam van, amit Robytól kaptam, kivillan a a póló alól, ami felett a kabát is ott van még, hiszen már kellően hűvös van, de csak neki lehet ennek jelentősége, másnak nem valószínű. A kezemben pedig természetesen ott van a saját seprűm. Eszem ágában sem volt megváloni tőle ezúttal sem. Nem fogok holmi vendégseprűt használni és persze nem adnám ki a kezemből, hogy másmódon szállítsák, együtt a többiekével, vagy bármi. Mégis csak családi ereklyéről van szó.
A csapat lassan kezd összeállni. Legalábbis az edzéseken próbálunk összecsiszolódni. Talán ennek is köszönhető a meghívásunk Belfastba. Igaz, ez lesz az első meccsünk egy csapatként, és ez is csak egy tét nélküli edző meccs, de attól még igen izgalmas a gondolat, hogy utazunk. Talán ennek az izgalomnak is köszönhető, hogy Lizzy az én szobámban járkált fel-le a fél éjszaka. Eleinte próbáltam olvasással elterelni a saját figyelmem. Úgy mindenről. A közelgő első hivatalos meccsünkről, arról, hogy Lizzyvel immár nem is titkoltan vagyunk együtt, hogy Gilly mit fog ehhez szólni, a szüleim válásáról, és arról, hogy sikerült haladékot kapnom egy beadandó megírására, amit holnap reggel kéne leadni, de tekintettel a meccsre, úgy döntött a professzor, hogy elég, ha a többiekkel ellentétben egy héttel később teszem ezt meg. Ami persze vélhetően újabb rossz pont lesz a csoporttársaim szemében. Hiszen még arra sem voltam képes, hogy apámból kiszedjem a következő dolgozat kérdéseket. Pontosabban ezt szimplán nem is akartam megtenni. Én nem szorulok csalásra. Mást pedig nem segítek tisztességtelen előnyhöz. Viszont mindez ez nem teszi kevésbé bonyolulttá az életem. Végül úgy döntöttem, hogy inkább feladom, és Lizzyt próbálom megnyugtatni, hátha akkor magamat is sikerül. Nem sikerült. Ennek ellenére, valahogy talán egy fokkal hamarabb is jött a reggel a kelleténél. Szerencsére nem kell túl sok mindent összecsomagolnom, és amúgy is az állandó utazgatások miatt már kisgyerek korom óta tapasztaltnak mondhatom magam az utazásra való csomagolásban. Így egy egyszerű kis tértágított sporttáskába, amit lazán a vállamon vetettem át, minden belefért. Így Lizzyvel együtt kézen fogva érkezünk meg a zsupszkulcshoz. Nem áll szándékomban az után a megtalált tükrös történet után tovább titkolózni. Egy vidám mosollyal köszönök mindenkinek, aki itt van, majd karolom át Lizzy derekát. Ugyanakkor tisztán leolvasható az arcomról, hogy mennyire izgulok, és izgatott vagyok a ránk váró utazás, és meccs miatt. Elég nagy bennem a megfelelési kényszer. Szeretném, ha a családom büszke lenne rám. Még az apám is, annak ellenére, hogy nem épp zökkenőmentes a kapcsolatunk. Sőt sokkal gyakrabban szid le valamiért, mintsem dicsérne, vagy mondaná ki, hogy büszke rám ezért vagy azért. Na és persze az edzőnek, és a csapattársaknak is bizonyítani kell még. Ezzel kapcsolatban pedig elég vegyes érzéseim vannak. De igyekszem nyugtatni magam azzal, hogy jó lesz ez, csak élveznünk kell a játékot. Nyugalom Daniel.
ϟ”Akkora ügyet csinálnak a szerelemből, pedig barátokat szerezni legalább olyan nehéz.”ϟ
Az éjszaka nagy része azzal telt számomra, hogy egyszerűen képtelen voltam elaludni. Ide-oda forgolódtam csupán az ágyban, mivel az agyam folyamatosan azon kattogott, hogy nemsokára indulunk Belfastba! Már maga a puszta tény, hogy Írországba megyünk, felvillanyoz, az pedig csupán hab a tortán, hogy ezt a kviddiccsel kapcsolatban tesszük. Edzőmeccs lesz, szóval nincs tétje a dolognak, leginkább csupán baráti mérkőzés, de akkor is! Ez azért igen nagy szó. Esélyesen hallottak már a Roxfort válogatott csapatáról és felkeltettük az érdeklődésüket. Ha pedig mindenki belead a pályán apait-anyait és a földbe döngöljük őket, akkor esélyesen még némi nevet is szerezhetünk magunknak már a legelején. Ha bizonyítunk, sokkal nagyobb esélyünk lesz arra, hogy bejutunk egy rangos eseményre vagy - adná az ég - meghívnak minket rá. A griffendél csapatából időközben kiléptem, hiszen nem az a típus vagyok, aki bármilyen mértékben is szereti szétszórni a figyelmét vagy az energiáját. Csakis az allstarra áll szándékomban koncentrálni, ha plusz egy csapatban benne lennék, akkor nem jutna időm semmire és képtelen lennék száz százalékot beleadni. Ebben a felállásban pedig sokkal nagyobb esélyt látok, hiszen nem olyanokból áll a csapat, akik szeretik a kviddicset, hanem olyan emberekből, akik elég jó szinten űzik azt. És - kövezzetek meg érte - ez nem mindegy. A lelkesedés, az energia, amit belefektet az ember és nem szeretné félvállról venni... Egyébként is maximalista vagyok a sportban, szóval ez számomra elég jó dolognak számít. Dany szobájából indulunk, hiszen mostanában egyre gyakrabban töltöm itt az időmet. A kapcsolatunk már nem titok, noha még mindig bennem van a félsz azzal kapcsolatban, hogy mikor jut a hír Gilly fülébe. Chris tanácsával ellentétben nem beszéltem azóta vele és ezt bánom is, meg nem is. Azért egy ilyen helyzetben elég nehéz a nővérem elé állnom azzal a szöveggel, hogy "Hé, tetszik az exed, és tudod mit? Össze is jöttem vele!". Ez nem így működik. És oké, nyilván Chris se arra gondolt, hogy ezt így kerek-perec toljam Gillian arcába, de a mondandóm lényege nagyjából ez lett volna, kivéve az összejöttem vele részt. És - igazság szerint - eléggé paráztam attól, hogy mi van abban az esetben, ha Gilly egy nemmel felel számomra. Nem szerettem volna csak emiatt lemondani Danielről... Nem sok cucc van nálam igazság szerint, de azért pár dolgot bepakoltam, magamban felkészülve arra az eshetőségre, ha esetleg a többieknek várost nézni támadna kedvük és még maradnánk pluszban egy-két napot. Ilyenkor azért kész szerencse, hogy sose voltam az a lányos alkat. Gillian esetében még a család is az ő csomagjait cipeli, képes annyi holmit kirángatni a szekrényből. Az indulási pontra érve köszönök azoknak, akik jelen vannak már esetleg, majd megállok Daniel mellett. Kissé még elég hülyén érzem magam, hogy ismét egy ilyen kaliberű csapatban játszhatok, szóval akad bennem ideg rendesen. Enyhén el is sápadok hát a lámpaláztól, ami hirtelen megkörnyékez, miközben igyekszem mély levegőket venni. Nyugi, Lizzy, jó játékos vagy!
Szeptemberben és október elején lement minden válogató és kiderült, hogy kik is kerültek be a csapatba. Igen színes lett a társaság házakra, korra, érdeklődési körre lebontva is, így érthető, hogy nem kovácsolódnak egy-kettőre egy csapattá, még ha mindannyian komolyan is veszik az edzéseket (amennyiben komolyan sem veszik, hát pláne!). Ehhez az is kell, hogy tényleg megismerjék egymás rezdüléseit, gondolkozását, lényegében... egymást. Miután már két-három hete töltik együtt az idejüket a pályán heti ötször, november elején egy nagy hír várja őket az edzésen. A "Ballycastle Bats" (Dallycastle-i Denevérek) meghívta őket Észak-Írország fővárosába és persze a Kviddics Arénájukba is, hogy részt vegyenek egy edzőmeccsen. A tagok között nem egy Roxforti öregdiák akad így talán nem is csoda, hogy megneszelve a Roxfort Allstar csapatát, amivel a nemzetközi versenyekre akarnak jelentkezni Josephine McGreeny edző szárnyai alatt, ki akarják fejezni a támogatásukat.
Nem egyszerű kilogisztikázni, hogy olyan hétvégét találjanak, amikor egyik háznak sincsen meccse, hiszen a csapat egy része egyszerre az Allstar és egyszerre a saját házának a csapatában játszik, de végül csak sikerül. A vezetőség engedélyével egy pénteki reggelen, az aznapi órákról igazoltan hiányozva fixálják le a találkozót, már csak alig tizenöt perc van, amíg a foszlott, régi kötél, ami a kis csapat zsupszkulcsaként fog szolgálni nem aktiválódik. Ideje mindenkinek megérkeznie az utazásra!
// Azok, akik nem Hajtók szerepjátékosan szintén átestek a válogatón és beküzdötték magukat a csapatba, a felosztást már beírtam a fórumunkra, ha esetleg valaki még csatlakozna, az kispados helyet szerzett csak. Hozzászólást csak az írhat, akinek naprakész Karilapja van, első körben nincs sorrend, a másodikban már a felállított sorrendet tartsátok, amennyire lehet! Ahogy a meséken szokás, ha valaki három körből kicsúszik attól elbúcsúzunk és majd a későbbiekben felveszünk mást a helyére - kivételt képez az edző, aki feltűnhet, eltűnhet, amikor a helyzet úgy kívánja.
Határidő: 10.26, éjfél Következő kör kezdete: 10.27. //
~Megan Smith
Megan Smith
Reveal your secrets
Tárgy: Belfast 2021-10-13, 21:04
Belfast
Észak-Írország fővárosa
Észak-Írország 1536 óta az Egyesült Királyság része és egyúttal az egyetlen alkotó-nemzet, amely nem a Brit-szigeten helyezkedik el. Belfast a legnépesebb városa, egyben a fővárosa, ahol 1970 és 90 között a muglik között a katolikusok és protestánsok ellentéte merényleteket, összecsapásokat szült. Szögesdrótokkal, sorompókkal, helikopterekkel kellett a rendőröknek járőrözniük, hogy fenntartsák a rendet. A városban csak maroknyi látnivaló akad, a Városháza, Operaház, Albert-óratorony, az Egyetem gyönyörű épülete, a város Botanikus kertje és a Korona Likőr Szalon elegáns kocsmáján kívül olyan, mint bármilyen másik kisváros, hiszen a lakossága a háromszázezer főt sem éri el.
A helyi varázslótársadalom is megsínylette a muglik összecsapásait, de minden feszültségüket abba temették, hogy a világhírű "Ballycastle Bats" (Dallycastle-i Denevérek) kviddics csapat sikerét ünnepelték és támogatták büszkén minden létező anyagi hátterükkel. Végül is nagy igazság, hogy nem kell más a népnek, csak kenyér és cirkusz!
A muglik mit sem tudnak arról, hogy a város szélén a Cavehill dombság névadó barlangján keresztül bizony el lehet jutni Észak-Írország és talán egész Európa egyik legkülönlegesebb és legnagyobb Kviddics Arénájába - az egyetlenbe, ami a föld alatt helyezkedik el.
Ahogy a meséken szokás, ha valaki három körből kicsúszik attól elbúcsúzunk és majd a későbbiekben felveszünk mást a helyére - kivételt képez az edző, aki feltűnhet, eltűnhet, amikor a helyzet úgy kívánja. 