2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Az alagsori társalgó mellett egy kis járat kacsázik el egy egészen rejtett kis zughoz. Talán a legtöbben nem is találják meg ezt a helyet, ha nem keresik, vagy nem hallanak róla másoktól. A folyosó egy kisebb barlangba torkollik, ahová épp csak alig szűrődik be fény, ami egyértelműen valami trükkös módon van ide a föld alá bevezetve. A hely nem nagy, ülőalkalmatosság sincs itt, csak sziklák és egy kisebb csermely, ami valahonnan a falból érkezik egy apró vízesés formájában, hogy aztán a föld alatt tovatűnjön. Csendes és békés terület, amit a gyenge fény különösen ragyog be, ahogyan az itt-ott felbukkanó kristályokról visszaverődik. Igazi béke szigete ez, ha valaki arra vágyik, hogy kicsit lenyugtassa háborgó lelkét, vagy összeszedje a gondolatait.
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,
ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Szerző
Üzenet
Eileen Silsbury
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-07-12, 23:32
Az események változatlanul pörögnek, lassan már követni sem tudom, mi történik és kivel, csak sodródom és néha még egészen haszontalannak is érzem magam. Lassan kezdem úgy gondolni, hogy minden dínó tiszteletét teszi, amiről hallottam, de reménykedem is benne, hogy előbb hazajutunk, mint végigérünk a fajmeghatározó lexikonon. Ha rohanni kell, rohanok, ha segítség kell, próbálok segíteni, de legfőképpen örülök, ha végre viszonylag nyugis helyre érünk. - Hány tárgy hiányzik még...? - kérdem, mivel már elvesztettem a fonalat, mi lett meg és mi nem. Remélem, legfeljebb kettő és végre vége ennek a dzsungelrémálomnak, és az utolsó nem lesz sokkal gázabb az előzőeknél. Amikor az elérünk az indák által benőtt nyaklánchoz, eszembejut, hogy túl egyszerű ahhoz, hogy csak kikapjuk a növények közül, elszakítva azokat és elhúzzunk vele. Inkább a gyógynövénytanon tanultak ugranak be még régebbről... bár nem kifejezetten emlékeztet az ördöghurokra a növény, ami körbenőtte, ha elvágni vagy elszakítani nem megy csak úgy, vagy furcsán reagál, megpróbálkozom azzal, ami a hurok ellen is az egyetlen: a fény. Talán az erős fénytől ez is megadja magát, így egy Lumosszal próbálkozom.
(Lumos: A pálca végén apró láng/fény jelenik meg. Ördöghurok: (...) Tudni kell róla azt is, hogy nem szereti a fényt, ha mégis világosság éri, inkább visszahúzódik a sötétebb, nyirkosabb helyekre.)
Don't stop until you're proud
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-07-12, 23:15
Tita a dínók földjén
Elég szerencsétlenül alakul a helyzet, de a célt elérjük és az ékszer megvan, szóval bármilyen szívtelennek is tűnök én nem állok neki Julia körül tobzódni. Egyrészt, mert nem vagyok túl jó a gyógyító mágiákban, másrészt pedig tényleg éppen elég, ha egy valaki segédkezik, mi akik még jól vagyunk jobban tennénk, hogyha a kiutat keresnénk. Ami az én fejemben még mindig az elveszettek összeszedése, így amikor Mark jelzi, hogy látott valamit azonnal arrafelé fordulok, hogy megnézzem magamnak mi is az. - Megeszem a kalapom, ha az onnan varázslattal kijön. - fintorodom el, s gondolkodom hangosan. Mire eljutok oda, hogy bérmilyen ötletem legyen, addigra Padma megpróbál vagdalózni, ami nagyon tetszetős ötlet és üdvözlöm is, de azért eszembe jut valami. - Nem akarok úgy tenni, mint aki ért a dínóföldi növényekhez, de itt még minden meg akart minket szivatni, ami élőlény, márpedig a növény is az, szóval várj egy kicsit! - kérem Padmát, s hogyha abbahagyja picit a diffindozást akkor egy sóbálvány átkot küldök a virágra indástul, mindenestül. Van egy olyan rossz érzésem, mely azt súgja, hogy jobb nekünk ha nem tud megmoccanni egyetlen inda se ezen a dudván. Meg úgy a virágot se lengesse szabadjára a szél meg semmi más. Pláne ha valami húsevő rettenet, az kéne még, hogy bekapjon minket! Viszont ha sikerült lemerevítenem, akkor talán könnyebben ki lehet bogozni a szálai közül a holmit. El is indulok óvatosan, hogy megpróbáljam megközelíteni a tárgyat a növényzetben. Közben azért figyelek és ha valami gyanús állatot vagy egyéb mozgást látnék visszahőkölök. Nem akarom feláldozni magam azért száz százalékosan.
//Petrificus totalus Sóbálvány-átok A célszemélyt megmerevíti, így az illető képtelen mozdulni. Az áldozat így is tisztában van a körülötte történő eseményekkel. HP1 Hermione Granger használja először Neville Longbottomon, mert meg akarja őket állítani. Később rendszeresen használják a sorozatban. Hermione Granger használja még a 7. részben az étteremben Az angol „petrify” (kővé válik) (latin "petra" kő és "fio" válik) és a „total” (teljesen) (latin "totus" teljes, egész) szavakból.
Végül mindannyian eljutunk a barlanghoz. Úgy tűnik, itt minden rendben van, úgyhogy nagy sóhaj kíséretében ülök le a földre. Hirtelen nagyon fáradtnak érzem magam megint, sok volt most az esemény, ami egyszerre történt gyors egymásutánban. Mikor érzem, hogy a pulzusom is normalizálódott kissé, felállok és megnézem, hogy vannak a többiek. Julia sebe elég csúnyán néz ki, de annál többet nem tudnék segíteni neki gyógyfőzetek híján, mint amit Janette már csinált. Főleg, hogy a gyógyítás egyébként sem az erősségem, csak alapszinten értek hozzá, amennyire kell, és az a seb egy kicsit bonyolultabbnak néz ki, talán még rontanék is rajta. Ekkor Mark szavai keltik fel az érdeklődésemet, amikor említi, hogy látott valamit, felcsillan bennem a remény, hogy talán végre az én nyakláncom lehet az. Ha igen és sikerülne megszerezni, talán végre hazajutunk erről az átokverte helyről. Még mindig ott motoszkál a fejemben a gondolat, hogy ez valami hülye teszt és hogy ez is a része az egész kiképzésnek, nem pedig véletlenül kötöttünk ki itt, de most sem sokkal alkalmasabb a pillanat ezen töprengeni, mint amikor először eszembe jutott. Értékelem Mark ötletét, hogy ne rohanjunk oda, hanem először megpróbálja felmérni, hogy egyáltalán biztonságos-e. Ha nem lesz semmi baj, én is megpróbálok óvatosan közelebb merészkedni. A pálcámmal becélzom a növényt, pontosabban az indákat. Megpróbálom elvágni. — Diffindo! – kiáltom, és várom, hogy hatásos-e a varázslat. Ha működne, utána már könnyebb lenne sima Invitóval megszerezni, hacsak nem tartja ott még valami más is. Illetve azért tartok egy bizonyos távolságot, mert az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ebben a világban a varázslatok része egy nem várt reakciót vagy eseményt indít el.
//Diffindo: vágásra használt bűbáj, sérüléseket is okozhat//
o
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-07-12, 02:26
Dallam és Julia
A vakmerőség néha szerencsét is kíván, de én nem vagyok szerencsés, mert igen is belém kap pár órán belül a második dínó. Megszerzem Janie nyakláncát és amilyen gyorsan csak tudok, eliszkolok a nagy anya T-rex elől. Fáj a karom és sajog a lábam is, ahol a kis dinók egyike mart meg. Sokkos állapotban vagyok. A fájdalomtól könnybe lábad a szemem. A barlang falának dőlök, nehezen vesszem a levegőt és nehezen szólalok meg. Nem igazán értem, hogy mit mond Janie. Ép a halál torkából menekültem meg és felfogni próbálom a történteket. Megmentettek, de csak éppen hogy. Nem súlyos a seb ránézésre mégis fáj és ezt csak unokatestvérem nyamvadt ékszerért tettem. - Tessék itt van. - adom át a megszerzett kincsét kissé fájdalmas arcvonások közepette nézek rá Janiere, hiába a segíthet az, hogy körülöttem sürgölődik Janie és akár más is. Az az éhező vámpír meg se várja, hogy összeszedjem magam. Már gondolkodik az utolsó ékszer visszaszerzésén. Most legszívesebben kihagynám az egészet és pihennék a biztonságot nyújtó kis kotorékban, még mindig a seb által érzett fájdalom hatása alatt vagyok. - Menj velük te talán tudsz segíteni, Janie, jól meg leszek.- ülök le a földre, a sajgó testrészeim pihentetése érdekében. Pihennem kell, ha a többiek nem is értik meg. Össze kell szednem magam és az erőimet jól kell elosztanom. A karkötőmet forgatom a csuklómon. Pár hete próbáltam minden elfelejteni Samről és át itattam a vele kapcsolatos érzelmeimet tompító bűbájjal. Ő volt az én nagy gyengeségem. Ő volt húgomon kívül, akit igazán szertettem. Nem testvéri szeretettel. Ez más volt. Szerettem volna, tovább is csak kissé beteges és egyre inkább betegesnek tűnik a családom felé tanusított "hűségem". Troops vagyok nem lehetek gyenge és az érzelmek valahol gyengévé tesztnek. Ez a karperec erőssé tett. Hanem is fizikálisan, de lelkileg sokat tett. Ebben az kis kincsemben sok minden benne. Emlékek őre és boldogságomra emlékeztet, de egyben arra, hogy tudjam valami más miatt vagyok itt vagyis az akadémián. A csuklómról leveszem és pálcámmal egy mágikus kört rajzolok fel a barlangban lévő talajra, amivel próbálom a tárgyamat megvizsgálni. Milyen események történtek vele az elválásunk óta. Mint ahogy az álomfogókkal is bepillantást nyerhetünk úgy különösen fontos érzelmi kötődésű tárgyainkból is kinyerhetőek információk a misztikummágia egyik ágában a tárgymágiákkal kapcsolatban olvastam ilyet. Szeretném tudni, hogy ki babrált vele és mit, amíg nem volt rajtam. Ha nem is él a tárgy, hordozója és viselője (vagyis én) és akár, aki hozzá ért élőlény ember kobold állat, akiknek és amiknek vannak érzelmei a lenyomatát megtalálhatom-e rajta? Van-e valamilyen varázslat rajta? Tudom, több órával ezelőtt még rajtam volt és ezzel együtt feküdtem az ágyba. Talán sikerül valamit kiderítenem, amíg Padma ékszerét a többiek megszerzik. Bár tudnám miért pont ezt az ékszer tűnt el? Miért ezt választották ki? Talán az egész a gyengeségeimhez kötődik, mennyire anyagias és emlék gyűjtögető vagyok? Bár találnák választ. Bár tudnám jól vannak-e a számomra fontos emberek? Lehet hasztalan az egész tárgymágia lehet nem tudok semmit se megidézni.
/Hoppanállás- Hely változtatás barlangban. Misztikummágia tantárgy és Rúnamágia és Lélekmágia órákon tanult varázstudományágak keverése, amivel a tárgyakhoz kötődő embereket lényeket tud megidézni az emlékeiben. //
Mark S. Carlyle
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-07-08, 18:56
A Dallam & Mark
Boldogan nyugtáztam azt a tudatot, hogy a lábbilincselő átok sikeres volt. Nem hiányzott még pluszba a nyakunkba ez az üvöltő táska alapanyag. Így hát mikor sikerül megszerezni mind a két ékszert elkezdek hátrálni. Konkrétan a hajam most irritálóan a szemembe volt így ingerülten fésültem hátra ujjaimmal ekkor látom meg Julia sebesülését és kivételesen hálát adtam az égnek a főzet miatt. Mivel teljesen ki van kapcsolva a vámpírságom legalább ettől most nem kattanok meg. Eléggé kellemetlen lenne és nem segítene pluszban a jelenlegi helyzeten. Felciccenek magamban erre a gondolatra. Ahogy szaladok a többiekkel lassan lelassítok és megállva nézek egy bizonyos irányba ahol csillogást vélek felfedezni. - Lányok… valamit láttam erre. – bökök az adott irányba és kissé bizalmatlanul, de megindulok az adott irányba. Ahogy meglátom a tisztást nagyon is úgy jön le, hogy nem nagyon szabad arra csak úgy császkálni. Az eddig átélt „mókás” kalandok erre a legjobb példák. Gondolom az a Padma nyaklánca az utolsó és hiányzó puzzle darab. - Na azt, hogy fogjuk megszerezni… az utóbbi események után nem bízom egy ilyen kis idilli látványban. – morgom majd szétnézek, hogy hátha meglátok valami követ a közelben. Nem látom értelmét annak, hogy esztelenül elkezdjünk odasétálni vagy varázslatokat elpukkangatni. Felkapok egy követ a kezembe, ha úgy van csak ellenőrzés szinten előre dobjam. Lányokra pillantok majd előrébb dobom a követ ami a kezemben van, ha minden tiszta csak úgy indulok meg óvatosan. A pálcám másik kezemben pihen és figyelem a tisztást nem e mozdul meg valami, hogy rögtön letudjam reagálni a helyzetet. Lehet valami vágó bűbáj kellene és megoldanánk a helyzetet. - Valahogy szerezzük meg aztán húzzunk innen a francba. – ráncolom a szemöldökömet. Minél hamarabb kiakarok jutni most már ebből az ég verte korszakból és dzsungelből is. Viszont addig legalább az éhségügyileg időt kaptam míg használ a főzet. Az invito-val meg sem próbálkozom, hogy hátha azzal megkapom a nyakláncot és oda adjam Padma-nak így valami új tervet kell kieszelni.
♫ Who we are ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Idézet, szöveg ◊
Csakis a mának élj.
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-07-08, 13:02
Az Akadémia & Janie
Hogy én mennyire gyűlölöm ezt a tetves dzsungelt! És ez az érzés percről percre nő bennem. Egész egyszerűen nem vagyok hozzászokva a kudarc élményéhez. Ez a hely pedig egyértelműen az. Egyszerűen idegtépő, hogy még egy nyamvadt, rohadt Invito se működik. Pedig vissza kell kapnom a láncom, de a tojásokhoz is képtelen vagyok közel merészkedni. Így egyetlen megoldásom, és reményem az unokatestvérem, aki amúgy is a saját ékszerét szerzi vissza éppen. Azt hiszem elkönyvelhetem, hogy a mai nap inkább ő az én megmentőm, semmint fordítva. Ez pedig elég kényelmetlenül érint, bár magam sem tudnám megmondani miért. Talán csak mert nem szeretném, hogy Juli és Jo valaha is lássák bármelyik gyenge pontomat. Márpedig ez a hely, és helyzet egyértelműen arra tapint rá. Akármi is a célja ennek a próbának. Igyekszem szemmel tartani Juli mozgását, és amennyire lehetséges fedezni is, amíg futólépésben visszaérünk a barlangoz, hogy kifújjuk magunkat. Csak ez után veszem észre az unokahúgom karján csillogó piros vért. - Megsérültél? Én nem akartam... mutasd...- pillantok Julira aggodalmasan, amikor már látszólag pár perc biztonsághoz jutunk. Sőt nem is a saját láncommal foglalkozom, ahogy azt talán többen várnák tőlem, hanem Juli karját igyekszem ellátni egy sebösszehúzó bűbájjal. Ezen kívül nem is nagyon vagyok képes másra fókuszálni. Bevallom, hogy azt már rég elvesztettem, hogy hogyan is állunk ékszer fronton. Kié van meg, és kié nincs? Arra sem igazán sikerül fókuszálni, hogy Mark kinek a mijét látta meg. Amúgy se lenne túl nagy hasznom. Én még mindig felgyújtanám az egész rohadt növényzetet, vagy egy Diffindoval kaszabolnám szét, és utána Invitoznám magamhoz a csecse-becsét. De szerencsére a társaim nem szorulnak a tanácsaimra, és jelenleg amúgy is leköt, hogy Juli, és a sebe miatt aggódjak. A többit pedig talán megoldják a többiek. Ha pedig végre meg lesz az utolsó elveszett holmi is, akkor végre talán haza mehetünk a biztonságos Akadémiára. És már az se izgat, ha erre az egészre nem én kapom a legjobb értékelést, hiszen nem éppen tettem sokat a csapatmunka érdekében. Csak legyünk már valami civilizált helyen, és időben.
//Sebfertőtlenítő és sebösszehúzó bűbáj: Kisebb vágások, sebek tisztítására, és ellátására szolgáló bűbáj. //
Mark lábbilincselő átka sikeres és még egy tűzgolyót is kap újra a képébe a mama dínó, a mozgását pedig még Padma is lassítja, így van annyi idejük, hogy Julie eljusson a tojásokig, ugyanis az invito nem hatásos. A nyaklánc ugyan próbálkozik, rángatózik kicsit, de a tojás elég nehéz ahhoz, hogy ne lehessen csak úgy kirántani alóla. Julie tehát odakommandózhat és már a repedező tojást emeli fel kicsit a levegőbe, így éppen ki tudja kapni alóla a nyakláncot, mielőtt az ténylegesen végig repene. Így is gyorsan történnek az események, mert ahogyan benyúl a nyakláncért egy kis éles mancs kap a karja után és elég csúnyán felhasítja rajta a bőrt az alkarján néhány centin. Nem az az össze kell varni típusú seb, de azért kellően fájdalmas. A dínók viszont ténylegesen már azután törik át a tojásokat teljesen, amikor a csapat már futólépésre kapcsolt, hogy visszatérjenek a barlanghoz. A környéket vizsgálva nem találnak betolakodóra utaló jelet és úgy fest a bűbájok is megvannak még, amiket kihelyeztek. Ki tudják fújni magukat még egy kicsit, viszont Padma nyaklánca még, ha minden igaz hiányzik a listáról, talán e miatt is lehet, hogy még mindig itt vannak? Már persze, ha jól okoskodnak, hogy az ékszerek megszerzése elég lesz ahhoz, hogy visszajussanak a saját idejükbe. Ahogyan szaladnak viszont Mark az, aki kiszúr egy kis csillanást az erdőben tőlük nem is olyan messze. Előzőleg valószínűleg a compyk miatt annyira nem tudtak figyelni, vagy az eső mosta kicsit el az aljnyövényzetet, hogy jobban átlássák a helyet. Mindenesetre észreveheti, hogy ott bizony valami pihen a földön és ha jobban megnézik maguknak miután szusszantak kicsit és ellátták Juliet, akkor nem mást láthatnak meg, mint egy apró kis virágot a földön egy kisebb tisztáson. A virág körül Padma nyakláncát vékony kis indák szövik át, mintha már ki tudja mióta itt lenne és benőtték volna a növnyek is. Az viszont ebből sejthető, hogy egy szimpla invito biztosan nem elég arra, hogy csak úgy magukhoz vegyék a nyakláncot. Egyébként is a tisztás nem tűnik veszélyesnek, bár még távolról hallani a mamadínó harsogását, de jó eséllyel ha kiszabadul, akkor az épp kikelt kicsinyeivel fog foglalkozni és nem azzal, hogy a diákok után vesse magát.
//Határidő: július 12 (éjfél!)., következő hozzászólás: július 13.
Eileen: második sárgalap (A következőnél kizárás)//
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-07-05, 22:58
Tita a dínók földjén
Hát, megint csak nem nyert száz százalésosan a próbálkozásom, hiszen a dögöt nem sikerült eltereljem, hanem még taslán gyorsabban ide is csalogattam. Kiszalad a számon egy kóbor bocsi mindenkitől, de különösebben nem pillogok senki felé, hanem inkább a menekülőútvonalon tartom a szememet, mert úgy gondolom, hogy Julia és Janette megoldják az ékszervadászatot, s egyébként is, tsalán jobb ha én nem segédkezek, mert a végén még rájuk - vagyis magunkra - szabadítom a hét bibliai csapást. Minimum. Bár a dínók épp elég csapásnak bizonyulnak már eddig is, nem tudom, hogy lehetne-e ezt tetézni még. A sáskajárás már meg se kottyanna. - Kössük fel a nyúlcipőt! - értek egyet én is a többiekkel és amennyiben semmi nem akadályoz minket úgy a barlang felé szedem a lábaim. Azért mielptt behuppannék a "jól" ismert védelembe még körbepillantok, hogy nem-e telepedett be a helyünkre valami istenfajzat hüllő családostul. Amennyiben viszont tiszta a levegő, úgy behúzódom a többiekkel a barlangba. Kérdőn pillantok rájuk. - Mindenkinek az elveszett holmiját összegyűjtöttük? Nem lehet, hogy a zenedobozt is meg kell találjuk? Hátha zsupszkulcsként funkcionál. - dobok be egy újabb ötletet. Érzem én, hogy a lehetetlennel egyenlő, de a tétlen ücsörgés nem nagyon lenne kedvemre való. Haza akarok menni már!
Már nagyon mehetnékem van, tőlem szokatlanul türelmetlenül várom, hogy Julia megszerezze az ékszerét, ám ekkor Jeanette is meglátja az övét. Logikus, hogy Julia hozza el, ha már ott van, azzal sem megy az idő, meg ránézésre az nincs annyira beszorulva, de a földrengés miatt a nagy dínó megvadul, és már itt is van. Hátraugrok egyet, mikor elesik, és ezzel meg is szüntetem véletlenül a pajzsbűbájt, hát nem számítottam rá, hogy ilyen hamar itt lesz, meg aztán féltem, hogy nehogy ránk essen. - Most már tényleg menjünk – kiáltok a többieknek, még utoljára egy lassító bűbájt szórok a T-Rexre, hátha ér valamit, és megindulok a barlang felé. Nem igazán érdekel, mi lesz a tojásokkal vagy a kicsikkel, remélem ezúttal senki mást sem, csak hagyjuk itt őket és tényleg húzódjunk fedezékbe. Ha működne a lassítás, akkor hátha szerzünk annyi előnyt magunknak, hogy nem ér utol minket. Na meg, ha kikelnek a tojásokból a kisdínók, akkor hátha inkább velük foglalkozik és nem velünk. Túl sok stressz ért ma tényleg, és ahhoz képest, hogy nemrég még milyen álmos voltam, ezt már egyáltalán nem érzem, viszont azt igen, hogy ha biztonságban leszünk és az adrenalinszintem leesik, akkor fizikailag nagyon kimerült leszek. Ennyit futni egy nap… Ha sikerülne visszaérni a barlanghoz, akkor megvizsgálnám, hogy megvannak-e még a bűbájaink, amit kiszórtunk, vagy újakra lenne szükség.
//Arresto Momentum: Lassító bűbáj, csökkenti a mozgó célpont sebességét//
o
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-07-01, 17:43
Dallam és Julia
Az adrenalinom magas volt. A közeledő T-rex sem érdekelt addig a pillanatig, amíg a kezemben nem tartottam a karpercemet és csuklómra nem húztam. Nem figyeltem volna fel arra, hogy ott van Janie nyaklánca, ha nem kiált felém, mert rögtön biztonságos helyre hoppanállok.Ám ha tényleg felém kiált és tovább akadályozzák a nagy anya dinót, talán sikerülhet visszaszereznem gyors és cseppet kíméletes módszerekkel a tojás alól, ahol tényleg ott van az nyaklánc. A tojásokhoz sietve közelítve és lépve megpróbálom megszerezni a kis kulcsos nyakláncot. - Confundo!- bűbájt szórok a tojásokra, hogy kissé késleltessem a kikelésüket és nehogy engem higgyenek az anyjuknak. Amelyik tojás alatt ott a nyaklánc kissé meglebegtettem, hogy másik kezemmel gyorsan kikapjam a nyakláncot és már ott se vagyok, mint a tolvaj elillanok a fészek közeléből, ha lehetséges még az előtt elhoppanállni a t-rex elől, hogy bármi bajom esne Csak sikerüljön minden kis apró kincset megszerezni. Csak sikerüljön, haza jutni és akkor a két kezemmel fojtom meg azt, aki szórakozott velem. Főleg, hogy a halál kellemetlen hűs és büdös leheletét is meglebegtette mögöttem. Biztonságos helyre akarok menni, hogy kifújhassam magam, hogy kiterüljek és hogy sírhassak, hogy milyen pocsékul elszúrtam az életem az elmúlt hónapokban. Bárcsak ne lennék itt, bárcsak valahol a világ másik térfelén lennék. Bárcsak ne lenne a nevem Troops. Unokatestvéremre pillantok. Vajon nincs elege az apámból? Most kiakadtam és leblokkoltam. Sokkos állapotban vagyok.
Tartsatok nyugodtan gyávának, de szerintem igen is teljesen normális, életösztöntől vezérelt dolog menekülőre fogni hatalmas húsevő szörnyek elől. Nem akarok vacsi lenni. Maximum azokból a tojásokból készítenék szívesen reggelit. Vagy tudom is én. Teljesen elveszett az időérzékem. Fogalmam sincs, hogy most akkor melyik étkezés is jönne és úgy milyen napszakban vagyunk. Nem is érdekel. Amit tudok, hogy éhes vagyok, fáradt vagyok, ugyan hála a leperexnek még nem áztam bőrig, de kellően nedves vagyok a rossz hangulathoz, félek és irtózok mindenféle itt élő dögtől. Egyiket se kívánom a hátam közepére se. Őszintén nem értem Julit, hogy képes a közelükbe menni. Teljesen haszontalannak, és feleslegesnek érzem magam, és alig várom, hogy végre eltűnhessünk innen. Lehetőleg az előtt, mielőtt a vi mindig tökéletes Janette Troops végleg idegösszeroppanást kap. Az lenne aztán a gyönyörű kép. Na és persze a pletykalapoknak is lenne bőven min rágódni. Hurrá. Viszont úgy tűnik, hogy legalább Juli szerencsével jár és megszerzi az ékszerét. Viszont úgy tűnik, hogy a földrengetés a visszájára sült el, és a mamaszaurusz csak még inkább fokozta a tempót, hogy megnézze mi lehet a rántotta alapanyaggal. Szerencsére úgy tűnik, hogy legalább Mark-kal sikerült megtalálnom a közös nevezőt, és a lábbilincs, és tűzgolyó együtt megtették a hatásukat. Már épp siettetném ismét a többieket, hogy most aztán tényleg pucolás a biztonságos barlangba, de ekkor a csodával határos módon pillantom meg a mocorgó tojások alatt a saját kulcsos medálom. Hmm... talán mégis fogónak kéne állnom. - Invito medál! - szegezem a pálcám a megcsillanó kulcsos medálra. Ha sikeres a begyűjtő bűbájom, akkor máris menekülőre fogom a dolgot azzal együtt. Ha nem akkor odakiáltok az unokatestvéremnek. Felhívva a figyelmét az én ékszeremre is. Remélem nem veszi zokon a tőmondatos utasítást, majd később, ha nem leszünk életveszélyben, akkor megköszönöm. De egyszerűen ő ott áll a túlméretezett denevér és a tojások közt, ő egy-két lépéssel elérheti, és magához veheti a medálom, míg nekem jó 10 métert kéne oda vissza futkosni. Arról nem is szólva, hogy még mindig undorodom mindentől, amiből túlméretezett gyík lehet. Így legalább egy kis időt spórolunk. Nem lenne jó megvárni, amíg anyuci magához tér. De ha ez mégis megtörténne, addig, amíg Juli nem ér vissza biztonságba mögénk, akkor Markra pillantok, és ismét az előző taktikát követve képen küldöm egy tűzgolyóval, amíg a srác kigáncsolja. Így legalább fedezhetjük a minél gyorsabb visszavonulást.
//Invito – Begyűjtő bűbáj: Kisebb tárgyakat tudunk magunkhoz „parancsolni” a segítségével. Csak tárgyakra hatásos, élőlényt nem tudunk vele begyűjteni. Globus Igneo: Pálcából tűzgolyó repül ki.//
Nem vagyok túlzottan elragadtatva sem a tojások látványától, sem pedig attól, hogy az anyuci próbál minél hamarabb ideérni. Így ténylegesen szorgalmazom a szerezd meg és húzzunk innen taktikát mert kicsit sincs ínyemre itt maradni dínó eleségnek. Ameddig a lányok szöszmötölnek és Julia próbálja megszerezni a karperecét én a nagyra nőt táska alapanyaggal vagyok kénytelen foglalkozni. Valahol érthető Janette hozzáállása is, de sajnos ezzel is foglalkoznia kell. Megpróbálom tehát az Locomotor Mortis átkot bevetni a nagy dög ellen. Ami eredményesnek is hat. A lábai szépen összecsomósodnak így maximum vergődhet mint a partra vetett hal a reményeim szerint. Egyre jobban kezdi kiverni a biztosítékot nálam ez a kor és a benne lévő élőlényekről inkább ne is beszéljünk. Remélem, hogy Tita-nak tényleg igaza van és az ékszerek megszerzésével tudunk hazajutni mert, ha így sem sikerül akkor elég nagy bajban leszünk. - Franc, ha meg az ékszer akkor húzzunk innen. Nem tudom meddig hat rá az átok. – sürgetem most már én magam is a lányokat újfent. Nem mondom azt, hogy itt hagyom őket elég nagy gerinctelenség lenne, de nem lenne valami kényelmes, ha a mami összekaparná magát. Így mikor Julia végre megindul én is hátrálni kezdek figyelve a nagy dögöt. Titaéknak intek, hogy menjenek előre a barlang irányába. Fedezem a többieket és hátrébb maradok direkt, ha baj történne akkor megint leszerelhessem a nagyra nőtt bőrtáskát. Figyelmemet nem kerüli el, hogy a tojások is kezdenek megrepedni így kezdem még sürgetőbbnek érezni a távozást, de mintha lenne valami fura a tojásoknál. Viszont figyelmemet visszairányítom az anya dínóra. Amennyiben szükséges újból elsütöm a Locomotor Mortis-t. Amikor elég biztonságosnak érzem a dolgokat hátrapillantok a lányokra. - Mindenki egyben van? Mehetünk végre innen mielőtt felkelne a védelmi rendszer?! – utalok a vergődő őslényre. Na meg nem lenne ellenemre valami szárazabb hely sem, de van itt egyáltalán olyan ebbe az átkozott dzsungelben?!
//Locomotor Mortis – Lábbilincselő átok Az átok kimondása után az ellenfél lábai "összecsomósodnak" és nem lesz képes mozogni.//
♫ Who we are ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Idézet, szöveg ◊
Csakis a mának élj.
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-06-29, 14:16
A hívogató dallam
Bár Janette inkább menekülőre fogná, de Julie megpróbálja megszerezni a karperecet. Eléri a lezuhant denevér-dínót, eddig még semmi gond nincs. Védelmet kap Padmától, plusz a saját kiábrándító bűbája se rossz a méretes T-Rex-re, aki közeledik, mert sejthető, hogy nem egy apróság dönget feléjük. Amikor viszont Tita elindítja a földrengést a zajt egy pillanatra elülni látszik, de valószínű, hogy a mama dínó számára mégis csak fontosak a tojásai és ezzel épp az ellenkezőjét éri el az újságíró palánta. A Rex gyorsítani kezd a megtorpanás után, féltve a tojásait, hiszen ha azok közelében van valami veszélyes, akkor az elsődleges számára, hogy megvédje a leendő porontyokat. Amikor a Rex a tisztásra ér, Julie már a zsugorított pteranodonról húzza le a karkötőt. Hangos üvöltés zengi be a kis tisztást, Julis magához tudja venni a karkötőt gyorsan, mielőtt még Janette a dínó képébe tolna egy tűzgolyót, amitől persze visszahőköl. Ha Mark még a lábát is megpróbálja megkötözni, akkor jó eséllyel a becsapódó tűzgolyó és a lábkötözés miatt rendesen orra is bukik. A tojások ekkor kezdenek repedezni, habár most már a csapat akár menekülőre is foghatná, ha akarja. A nagyobb bibi viszont az, hogy Janette bizony kiszúrhatja, hogy az egyik repedező tojás alatt ott pihen a kulcs medálja a vékony láncon, amin hordani szokta. A T-rex persze közben próbál azért talpra kecmeregni valahogy, a lábkötözés ellenére is vergődik rendesen. Ha sikerül neki, akkor biztos, hogy nem lesz jó kedve, főleg ha még közben a kicsinyei is kikelnek.
//Határidő: július 5., következő hozzászólás: július 6.
Eileen: második sárgalap (A következőnél kizárás)//
Eileen Silsbury
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-06-28, 23:44
Ha valaha visszajutunk a saját világunkba, nagyon megtanulok értékelni mindent, ami ott vár rám - hülyén hangzik, de az hajt előre ebben az esős-dínós katasztrófában, hogy egyszer majd vár rám egy forró fürdő és némi alvás. Egyszer... valamikor... Egyelőre van helyette zuhanó dínó és egy kisebb általa okozott földrengés. Nagyot nyekken szerencsétlen, kicsit még meg is sajnálom; ha már el is pusztult földetérés előtt, akkor sem kellemes látvány. Nem tudom, mennyire bölcs ötlet a közelébe menni, ha valamilyen csoda folytán még él, de mivel meg kell kockáztatnunk, egy percig sem jut eszembe ellenkezni. Ha bármi is van nála vagy információt jelent, hát akkor kell. A tojások viszont nem tűnnek jó jelnek... vanegy sejtésem, hogy nem repülő haverjainkhoz tartoznak, hanem valami egészen máshoz, és a közeledő döngő léptek zaja hallatán sajnos be is igazolódik a sejtésem. Most tényleg az egész kréta-jura-mittudoménmelyik kor teljes élővilágának tiszteletét kell tennie a közelünkben?! Így hát ha nincs már dolgunk a lezuhant dínóval, abszolút sürgetem és szorgalmazom a futást vissza a barlanghoz, ahová a mostani dög biztosan nem tud már követni minket, a fenébe is! Ha van rá lehetőségem a távolság ellenére is - legalábbis remélem, nem kerül egyhamar a közelünkbe a tojások mamája -, néhány madárkát idézek, amiket aztán rá is uszítok. Ugyan a méretük hozzá képest nagyjából akkora lehet, mint nekünk egy szúnyog, de ha csapatosan repkednek a feje közelében, némileg lefoglalja, amíg egérutat nyerünk.
Az volt az érzésem, hogy Sam nem akarja, hogy visszaszerezzem az ajándékát. Az gondoltam, hogy ez a sors. A sors Merlinre se szeretné, hogy visszaszerezzem egy invito árán a szerelemünket szimbolizáló ékszert, amelyet tőle kaptam. Az hogy támadnak a magasból a dinók annyira nem pocsék, de hogy elkezd esni az eső is. Nagyobb zavaró tényezőnek tűnik, mint máskor. Trópusi környezetben éhesen és dolgát nem elvégezve kissé rosszul tűröm. Legszívesebben otthon lennék, sőt már úgy érzem most rögtön feladom ezt az egészet. Nem akarok auror lenni. Én időjárás mágiával szeretnék foglalkozni, de ahhoz be kell fejeznem az egyetemet és elemi szakon kell végeznem. Szeretem az esőt és szeretek bőrig ázni, de ebben a helyzetben még ezt sem lehetséges anélkül, hogy fel ne falna és halálunkat akarná egy másik dinó. Igazság szerint mindig mi szóltunk bele a környezeti változásaiba kezdve a raptorokkal, Bumszli és az anyával a kis csirke dinókkal és a nagy szárnyas repülő hüllőkkel és jutottunk mindig csöbörből vödörbe. Vajon talán az egyik a tojását őrző anyánál lesz? Miért kell a természetbe beleszólnunk és megzavarnunk ezeknek az őslényeknek az életét? Miért pont egy repülő szárnyason van az én ékszerem? Talán szárnyát kellene eltörni, hogy visszaszerezzem a kincsemet. Az én szárnyamat is eltörte apám, azzal hogy erre az egészre kötelezett. Nem ázok bőrig, ami most elég jó. Mosolyra ferdül a szám köszönés és hálám jeléül bólintok Tita felé. Miközben próbálom, leszedni a dinókat az égről próbálok előre haladni. Amint látom, hogy leesik a kiszemelt példány elkezdek abba az irányba futni. Meg se várom a többieket. Tita szavait még hallom, hogy fedeznek. Visszaakarom szerezni az ékszeremet. Mielőtt leszedném a lábáról előtte kábító bűbájt szórok rá, majd egy zsugorító bűbájjal próbálkozom, hogy nyugodtabb körülmények között tudjam leszedni a karperecem. Ha meg van, futok vissza és hoppanállok a barlang felé, hogy biztonságos helyről segítsem a többiek menekülését és közben próbálom biztonságossá tenni a barlang környezetét, hogy nehezebben találjon ide az újabb szörny.
A hozzászólást Julia Troops összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2021-06-28, 23:45-kor.
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-06-28, 21:50
Tita a dínók földjén
Elemista vagyok és nem látványmágus, amit jelenleg eléggé sajnálok. Legalább annyira, mint azt, hogy nem rendelkezem láthatatlanná tévő köpönyeggel, ami pedig jelentősen megoldaná a problémánkat. Mert amit a dínó nem lát, abból nem tud vacsorázni. - Hátha őt eszi meg helyettünk. - célzok a lezuhant madárősre, de nincs itt a csevegés ideje, szóval inkább a tettek mezejére lépek és elkezdek a megoldáson kattogni. - Valószínűleg csak te tudod visszaszerezni, mert a tiéd. - fordulok Julia felé. - Menj, majd mi fedezünk! - nógatom, mert eszemben sincs addig elhúzni innen, amíg meg nem lesz az ékszer. Hiába lenne a barlang biztonságosabb, nem akarok ítéletnepig rejtőzködni, hanem inkább a hazajutást szorgalmaznám, az meg szerintem ezekkel a cuccokkal megy. Amíg Julia eldönti, hogy megy vagy marad, addig egy hirtelen ötlettől vezérelve a földre térdelek, két tenyeremet letámasztom magam elé, s megpróbálok egy tanult varázslattal előrukkolni. Semmi extra, csak földrengést idéz, de nem random irányba, hanem csak a varázslat kezdeti helyétől számítva előrefelé, tehát amerre az elvégző ujjai néznek. S mivel a tojásoktól elfelé irányítanám a földrengést, így talán megússzuk azt, hogy összetörjenek, de hátha megzavarjuk a közeledő gazdájukat azzal, hogy valami nála is erősebb remegteti a földet és talán utána néz, hogy mégis mi lehet ez, s nem minket akar kóstolgatni. Lehet, hogy eleve hamvába holt ötlet, mert ezzel csak ide fogom vonzani, de egy próbát azért megér. Ha nem jön be, akkor még mindig ráérünk elgondolkodni azon, hogy miképp jussunk el élve - és az ékszerrel együtt - a barlangig majd.
//Kitalált elemista föld elemű varázslat, hatótere és erőssége a mesélőtől : D varázslatot végző személy ügyességétől, a varázslat kigyakoroltságától függ: földrengést idéz, de nem random irányba, hanem csak a varázslat kezdeti helyétől számítva előrefelé, tehát amerre az elvégző ujjai néznek
Kezdek bőrig ázni, és nem csak amiatt nem látok, hogy szakad az eső, hanem a hajam is az arcomra tapad, pont a szemem elé. Tita varázslata jól jön, legalább a ruhám nem ázik szanaszét, de tiszta víz vagyok, és folyton attól tartok, hogy kicsúszik a pálcám a kezemből. Végülis sikerül leküzdeni a nagy dínót, de a csapat fele még mindig nem a barlang felé menekülne, hanem egyre közelebb megy hozzá. Hallom, ahogy Mark sürgeti őket, és végig fut a fejemben, hogy mit tennék, ha az én tárgyam lenne a dínónál, de talán mégis inkább megvárnám, hogy előbb biztonságos legyen a terep. A három óriási tojás láttán azonnal beugrik, hogy tuti itt van valahol az anyja is, és nem kell sok, hogy meg is halljuk. Eszem ágában sincs megtámadni, még ugyan nem látom, de a közeledés hangerejéből ítélve arra tippelek, hogy nagyon nagy lehet. Nem tudom, hogy akarják megszerezni a karkötőt, ennyi idő alatt sokkal inkább a menekülőösztön támad fel bennem, de nem akarom ott hagyni a többieket, pedig látom, hogy minimum Mark és Jeanette is készen állnak a futásra. Megpróbálkozom egy erősebb védővarázslattal a tetem előtt valamivel, hogy mi mögötte legyünk és legyen ideje Julie-nak megszereznie a karkötőjét, de aztán tényleg menekülni kellene. Nem tudom, hogy működik-e és ha igen, meddig tart, egy ekkora dög valószínűleg egész könnyen át tudja törni, de talán annyi ideig feltartóztatja, amíg egy kis előnyt szerzünk. - Gyerünk, futás! – kiáltom, akár sikerül megszerezni, akár nem, biztosan nem hagyom, hogy bárki is dínóvacsora legyen, annyit semmilyen tárgy nem ér. Remélem, hogy a barlang valóban nincs messze.
//Protego totalum: a protego varázslat erősebb változata, fizikai és mágikus támadások ellen, Hermione és Harry használta a tartózkodási helyük védelmére//
o
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-06-24, 21:30
Az Akadémia & Janie
A jelenlegi érzelmi állapotomtól az öröm nagyon-nagyon messze áll. Ilyesmit akkor éreznék, ha minimum néhány millió évvel előrébb lennénk az időben, valami civilizált, békés helyen. Mondjuk egy kávézóban, ahol békésen csevegünk tökéletesen érdektelen témákról, mint mondjuk az időjárás. Ami jelzem, pocsékabb nem is lehetne. Gyűlölőm az esőt, gyűlölőm a dzsungelt, gyűlölőm a dinoszauruszokat, az időutazást, az elveszett tárgyakat, az éhséget, és a fáradságot. Nagyjából mindent ebben az elcseszett helyzetben. Az egyetlen dolog, ami minimálisan felkeltette az érdeklődésem a hallucinogén bogár. Szereznem kell a váladékából a kísérleteimhez. De előbb meg kéne tudnom, hogy mi a fene volt az, és hogy van-e olyan a mi időnkben, és főként Anglia területén. Ezt a problémát viszont félre kell raknom az átokverte eső, és átokverte szárnyas dögök miatt. Azt viszont el kell ismernem, hogy a Leperex volt a legjobb, és leghasznosabb ötlet az összes közül. Remek. Amikor azonban az egyik szárnyas dög nem messze ér földet, én akkor is a barlang felé igyekeznék terelni a többieket. Nincs az a pénz, hogy én közel menjek egy olyanhoz. Köszönöm, a családom így is elég gazdag. - Egyetértek. Fedezéket kell találnunk! Méghozzá most! A barlang nincs messze, vissza kell mennünk! - sürgetem a dinó csapatot Mark-kal nagy egyetértésben. Nem jellemző rám, de most egyre inkább érződik a pánik a hangomon. Ez a hely a legrosszabb rémálmom. Bár vége lenne már. Lássuk be, ez nem az én terepem. Az egyetlen hasznos gondolat, hogy felgyújtanám az egész erdőt, mert ezek a mocskok félnek a tűztől. Így, ha a jó 10 méteres távolságból, ami köztem és a lezuhant dinó közt van mégis meglátnám, hogy a feltehetőleg mamaszaurusz közeledik, akkor egy Imber Ineo-val tűzesőt, meg ha van rá időm, akkor pár Flippendot is küldök rá, hátha a méretétől független megijed, és menekülőre fogja a tűz és a robbanások elől. Aztán ha megvannak a többiek, akkor futás a biztonságot jelentő barlang. Hogy őszinte legyek, ha látnám is a tojásokat, maximum rántotta jutna róla eszembe. De mamaszauri biztos nincs ezzel így. Tehát vagy el kell kergetnünk, vagy biztonságba kell húzódni előle. Tekintsetek gyávának, de én ez utóbbit választanám szívem szerint. De Julit sem hagyhatom itt magára. Ez a szörnyű nagy pech.
//Imber Igneo: Tűzeső keletkezik az áldozat feje fölött. Flippendo – Robbantó átok: Az átok létrejötte után a megtámadott előtt-mellett-mögött egy hatalmas robbanás jön létre, amiben súlyos sérüléseket szenved.//
Valamennyi örömmel nyugtázom, hogy Tita leperex-e sikeres volt és nem fogunk minimum úgy kinézni mint valami ázott macska vagy ruhacsomag. Még, ha csak elijesztésnek is hatott a faágas manőverem annak is bőven örülök. Ámbár a lányok további kisebb-nagyobb eszmecseréjét én csak hallgatom nem különösebben óhajtok beleszólni. Ámbár átfut a fejemen könnyű mondani, hogy egyre fókuszáljunk mikor felakarnak minket zabálni éppenséggel. Mégis sikerrel jár a lövünk aztán majd lesz valami gondolkodás, hiszen eltaláljuk az ékszeres galambot és csodálatosan elkezdett zuhanni, ahogy láttam. Így még a pálcámat a kezemben tartva, de elindulok szépen a lányok után és próbálom nézni a körülöttünk lévő tájat. Nem feltett szándékom itt elhagyni a fogamat. Amikor közelebb érünk a galamb érkezési helyéhez jobban szétnézek. Eléggé susnyás részre csapódott be ami egy részről jó, hiszen nem könnyen látnak meg újra az égből azok a dögök. - Szerény meglátásom szerint azért megkéne bizonyosodni róla, hogy megdöglött e a dög. – mondom kicsit unottnak tűnő hangon, de annál jobban figyelek, hiszen a főzet miatt most én sem vagyok a legélesebb kés képesség szinten. Viszont legalább nem mardos a vérutáni vágyakozás és nem szeretném senkinek a vénáját addig szívni ameddig olyan száraz lesz mint egy jófajta sivatag. Jobban megnézem a terepet ekkor fedezem fel a három igencsak jókora tojást. Oh, hogy a magasságos… Ez marhára nem lesz így jó főleg, ahogy elkezd alattunk a föld is remegni és a kis nyamvadékok is eltűnnek. Több sütnivalója van ezeknek mint, ahogy az ember elsőnek hinné úgy látszik. Valahogy nem kecsegtet a gondolat, hogy megint valami nagy dög kezdjen el minket üldözni már pediglen, ha így folytatjuk elég nagy kulimászban vagyunk. Próbálok valami igen csak okosat kitalálni erre az egész helyzetre, hiszen, ha nem teszünk valamit esélyesen valami kajává fogunk változni. - Iparkodjatok az ékszer megszerzésével, hamarosan úgy hiszem vendégünk lesz. – húzom el a számat talán kicsit ingerülten. Kinek tetszene, hogy ilyen táskának való dögök kóricálnak körülötte. Próbálok valamit kitalálni, hogy bemérjem a közeledő vélhetőleg anyuci érkezését. Amennyiben nagyjából talán sikerül bemérni a táska alapanyagot, próbálom inkább magamra vonni a figyelmét jobb ötlet hiányában jelenleg. Pálcámat felemelve felkészülök arra is, hogy varázslatot használjak. Valószínűleg egy ekkora benga állatra nem igen hatna a Strupor mint olyan. Így talán egy lábkötözéssel megpróbálkozhatnék, de ameddig nincs látótávolságon belül nem igen lövöldöznék vaktában bármit is.
♫ Who we are ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Idézet, szöveg ◊
Csakis a mának élj.
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-06-22, 10:48
A hívogató dallam
Julie nem tudja becélozni olyan könnyen a repkedőt. Elég gyorsan cikáznak, magasan is vannak, az invito pedig már Titánál se hozott kellő sikert, hiszen amúgy meg a lény elég nagy, így nem tudnak elég nagy erővel hatni rá. A többiek közben támadják a denevérdínókat, Mark repkedő ágai, a tűzgolyók persze főleg elriasztásra jók, ahogyan a Lumos Maxima és a tébolyének is. Tita gondolkodik egyedül jól, hiszen próbálja nem szemelől veszíteni azt a dögöt, amelyiknél a karperec van. Az eső ugyan még mindig esik, de a leperex hatásos és így legalább nem áznak bőrig, mert a ruháik vízhatlanná válnak. A hajuk meg majd megszárad. Hideg nincs, úgyhogy megfázni azért nem fognak komolyabban. Szóval Tita kiszúrja, ahogyan a dínó, akin a karperec van zuhanni kezd. Janette persze ennek ellenére választhatja a barlangot, de bizonyára lesz azért, aki Titával tart, ha a lezuhant dínót követné, akit telibe kapott egy tűzgolyó miután elvakította az erős fény. A denevérmadár tőlük talán tíz méterre csapódik be egy elég susnyás részen, így ott a többi repkedőtől azért védve vannak, no meg jó eséllyel a sok riasztás meghozza eredményét és a villyogás is lassan elhal. Az erdőre viszonylagos csend tepelszik, csak az eső ütemes kopogását lehet hallani a leveleken és a földön. A lezuhant dínót viszonylag könnyen megtalálják. A nagyobb gond csak az, hogy az esésének helye nem éppen optimális. Lehet, hogy megdöglött, mert nem moccan és elég nagyot esett, meg is van pörkölődve, viszont a helye az egy méterre sincs három méretes tojástól. Csoda, hogy egyik se tört össze és nem azokra esett. Ahol pedig tojások vannak... Nem is telik bele sokba, amikor a helyszínre érnek és meghallják a talaj rázkódását is. A rengésből ítélve, ami közeledik az bizony nem apró. A compk is eltűntek már, valószínűleg nem véletlenül.
//Határidő: június 28., következő hozzászólás: június 29.
Eileen: második sárgalap (A következőnél kizárás)//
Eileen Silsbury
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-06-22, 02:22
Ez a hely mintha szándékosan szenyózna velünk. Egyre jobban ezt érzem... Ugyan a fákról valamilyen módon távozunk mindannyian, a repülő dinoszauruszok úgy köröznek fölöttünk, mint valami dögkeselyűk, akik arra várnak, mikor dobja fel valamelyikünk a pacskert. De nem fog.ám ez csak úgy menni, kisanyáim! Az animágusi képességem egy darabig biztosan nem fogom tudni használni az eső miatt. Ha nagyon akarnám, tudnám, de a tényleges hatékonyságom... igencsak csekély lenne bogár alakban a szakadó eső erejével szemben, így most bármi is történik, muszáj lesz embernek maradnom és úgy gondolkodni, hogy mindent csak így oldhatok meg. De ez mindenféleképp nehezítő tényező, ahogy elnézem azokat, akik a denevér-madarakat próbálják megsebezni különféle dolgok lövöldözésével. Újabb kockázatos lépésre szánom el magam... főleg amiatt, mert ahogy emlékszem, legutóbb is a visszájára fordult, mikor erre vetemedtem. De nincs jobb ötletem, megidézem a familiárisom és az énekével igyekszem elijeszteni a betolakodóinkat. Amelyikre szükségünk van az ellopott-elveszett tárgyak miatt, őket jó lenne kevésbé a hatása alá vonni, amíg elérhető távolságba nem kerülnek, a többi meg csak repüljön, amerre lát. A többieket pedig természetesen próbálom kihagyni belőle.
(Fami képesség - Tébolyének: Az énekét bár kellemes hallgatni, hosszabb távon őrületbe kergeti az azt hallgató személyt, ha a familiáris gazdája úgy akarja.)
Don't stop until you're proud
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-06-21, 21:51
Dallam és Julia
Lefelé mászok, amikor hallom, hogy Tita begyűjtő bűbájt használ. Visszanézve a lombok közt látom, hogy az egyik szárnyas lábára rászorulva ott van a karperecem. - Reducio. Invito karperec. Próbálom lekicsinyíteni a célpontomat, hogy az esetlegesen kisebb méretű dinó lábáról, így jobban le tudom szedni a rajta található ékszeremet. Csak akkor támadok, amikor látom az ékszert és biztosan állok a földön vagy egy vastagabb ágon, csak is akkor próbálom megcélozni, amikortisztán látom, addig esélytelen hogy a lombok közül. Addig nem húzódok vissza semmilyen odúba sem, amíg meg nem szerzem az ellopott tárgyak. Ha Tita bűbája segít rajtunk segítem a többiek támadásait, de a fő küldetésem az, hogy megszerezzem az ékszert. Janették hátrálhatnak tőlem vissza, de ha nem is igazán vakmerően, de próbálom azt tenni, amit kell és önzőn magam céljait előtérbe helyezni. Nem akarok mást csak amellett lenni, akitől az ékszert is kaptam. Ehhez pedig az ékszerem is kell, hogy megbűvöljem. Bár mennyire is jó csapat én éhes vagyok, mert legalább 6 órája nem ettem és elhúznék innen ha lehet. Bocsánatot kérnék Samtől, hogy ennyire csúnyán szakítottam vele. Bocsánatot kérnék apámtól, hogy csalódott bennem, hogy nem olyan vagyok, mint Jake vagy Josh. Talán néha én is annyira magasan repülök, mint az a dinó, akinél a karperc is van. Naiv vagyok ezt elismerem és vakmerő is.
Alapvetően ami először bejöttt, az jó ötletnek tűnt másodjára is, de.. hát kétszer nincs szerencsénk. A csillogó cicc nem közelít hozzám, ellenben a helyünket jól elárulja, úgyhogy nem kicsit szívom a fogamat és szidom magam, miközben sederek a fáról lefelé. Persze Mark eszetlen lődözése sem éppen a mi malmunkra hajtja a vizet, de éppen nem nekem lenne jogom megszidni a hülyeségéért, amikor a varázslással én is körülbelül ugyanazt értem el, amit ő. Örülök hát, hogy biztos talajt érzek a lábam alatt, s míg a többiek a döglődözéssel vannak elfoglalva, addig én nem felfelé, hanem magun k köré fókuszálok, mert nem lenne jó, ha idelent is betámadnának minket. Azt észlelve viszont, hogy a fák akadályozzák a repkedő izéket azért a többiekhez szólok míg a talajszintű hátországot biztosítom a manővereiknek: - Arra kéne mennünk, amerre sűrűbbek a fák. Ha pedig nem random lőnétek, hanem azt céloznátok, amelyiken a csillogó tárgy van, az sokat segítene abban, hogy visszaszerezhessük a cuccot mielőtt megpattanunk. Még mindig úgy vélem, hogy a tárgyak begyűjtése vezet haza minket, ebből nem tudnak kizökkenteni. Az eső viszont elered, szóval felhagyok a környékvizsgálással és megpróbálkozom mindegyik társamra ugyanazt a varázslatot szórni, mégpedig a leperex-et. Természetesen először magamat látom el a varázslattal - ha sikerül - hogy lássam is miközben a többieket ellátom vele. Persze nem tudom, hogy mindenkire sikerülhet-e kimondanom, de megpróbálom. Sorrendben tehát utánam először Mark kap - mégis ő az egyetlen férfi közöttünk és ki tudja mikor kellhet az ereje - majd Janette, Padma, Julie és végül Eileen. Ha mindenkin segíteni tudnék eső ellen az lenne a legjobb, de a kis siker is több a semminél. Aztán pedig "dolgom" végeztével nem futok Janette után (hacsak a többiek mind nem iramodnak meg vele, mert akkor persze nem maradok egyedül dínók harmincadjára), hanem maradok itt és próbálom nem szem elől téveszteni a karpereces dínót. Ha esetleg lezuhanna valahová, mert megsebezték a többiek, akkor biztosan azt javaslom majd, hogy felé vegyük az irányt a barlang helyett.
//Leperex - Leperex (Impervius) Vízhatlanító bűbáj A célzott tárgy a varázslat után taszítja a folyadékokat. HP3 Hermione Granger többször használja a Griffendél kviddics-csapatának látásminőségének javítására. - A magyar szó valószínűleg a „leperget”, az angol a latin „impervius” (átjárhatatlan, vízhatlan) szóból.
Nagy nehezen, de végre sikerül elérni, hogy mindenki magához térjen, így, ha a közvetlen életveszélytől nem is, de az értelmetlen haláltól megmenekültünk. Bár még mindig bizonytalan vagyok azt illetően, hogy igazi-e ami itt történik, annyira furcsa és szürreális. Korábban mindig azt hittem, hogy a Roxfortban történnek szokatlan dolgok, de ez itt valami egészen más, amit azóta tapasztalok,hogy onnan kitettem a lábam, akár ez, akár a másik londoni kaland. Már elég sok mindent megkérdőjelezek, de az biztos, hogy nem szeretnék tartósan veszélyben lenni. - Rendben – válaszolom Juliának, én sem vagyok valami nagy mászós, de ilyenkor kap az ember egy kis adrenalinlöketet, ami segít. Meg persze itt vagyunk most hárman, egymásra utalva, ha valakinek nehézsége támadna, úgyis biztosan segítene a másiknak. Mikor Tita segít földre érni, egy mosollyal megköszönöm neki. Örülök, hogy végül nem kellett lefelé is mászni a fáról. Megváróm, hogy leérjen ő is biztonságban, ám ekkor, mintha erre vártak volna, a repülő dínók felfedeznek minket. Vagyis, hát jobban mint eddig. Ekkor azonban elkezd esni az eső, és érzem, hogy itt másodperceken belül szét fogunk ázni. Ez nem olyan, mint ami Londonban szokott lenni, hanem tisztességes trópusi vihar, utána majd a párától fulladunk meg, ha az esős eláll. – Megpróbálom elvakítani őket! – kiáltok fel, mert úgy gondolom, hogy amilyen rossz látási viszonyaink lettek, ugyanolyan rossz nekik is. Hacsak nem vízállók, de azon meglepődnék. Hogy nehezítsem a dolgukat, feléjük irányítom a pálcámat egy Lumos Maximával, hogy ha sikerülne őket vele elvakítani, addig a többiek le tudnák őket szedni vagy megsebezni, bár az esőben valóban sokkal nehezebb. Azért is szóltam előre, hogy a többieket ne érje váratlanul és ne vakítsa el őket is, így van esély félrenézni, vagy legalábbis számítani rá. Persze, ha segít is valamit, akkor is ideiglenesen, de addigra hátha Jeanette vagy más fedezéket talál, ahol meghúzhatjuk magunkat.
//Lumos Maxima: A Lumos erősebb változata//
o
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-06-18, 08:32
Az Akadémia & Janie
Tényleg az az érzetem van, hogy baromira betéptem. Még, amikor egy fa tetején kezdek magamhoz térni, akkor is ennek érzem az utóhatását. Ami kicsit sem segít a helyzeten. Csak tudnám hogy, hogy a fenébe kerültünk ide a lobkoronák közé. Várjunk csak, mintha megcsípett volna valami. Különös. Ha tudnám, hogy mi volt az, és szereznék még olyat, akkor remek kísérleti alany lehetne a következő bájital kísérleteimhez. Azonban bár Eileennek szerencséje van, hogy hirtelen zavaromban nem kötöm össze a csípéssel, és a saját betépett állapotommal, de nincs is rá időm, hogy különösebben kísérlettervezéssel szórakoztassam magam. Úgy tűnik ugyanis, hogy igen hamar magunkra vontuk az órás denevér izék figyelmét. Egyébként igen, a denevéreket is utálom. Szóval baromi gyorsan le kell jutnunk innen. Végül is kinek milyen módszerrel, de sikerrel elérjük a talajt. Ami lehetne megkönnyebbülés is, de nem az. Több okból sem. Az egyik, hogy Mark lövöldözése, és Tita lábráncigáló invitoja még jobban felvonja ránk óriásdenevér cseppet sem barátaink figyelmét. Persze a fák ágai eléggé nehézkessé teszik nekik a repülést, de ne legyenek illúzióink. Egy helyben könnyű célpontok vagyunk. A másik ok pedig, hogy mindennek tetejébe még a rohadék eső is a nyakunkba szakad. Mondtam már, hogy egy dolgot utálok jobban a kurva dzsungelnél? Igen, kitaláltad, az esőt. Gyűlölők vizes lenni, hacsak nem egy trópusi paradicsomi üdülő medencéjében lubickolhatok koktéllal a kezemben. Nos az éghajlat bár éppenséggel trópusi, de a helyzet közel sem paradicsomi jelen esetben. És úszómedencét sem látok éppen sehol. Pedig hogy bele tudnám fojtogatni az átokverte szárnyas dögöket is... - Vissza a barlangba! - kiáltom el magam, mert fedezéket kell találnunk. Mind a dögök, mind az eső elől. Szóval arra indulok, amerre a barlangot vélem látni, ahonnan jöttünk. Már ha látó távon belül van még. Néha pedig visszafelé a madarak sejthető irányába vaktába lövöldözők egy-egy tűzgolyót. A robbantást, és a tüzet vélhetőleg még most sem szeretik. Dögevő kis mocsadékok ellen is bejött. Hátha most is megfutamodnak. Közben pedig bőszen fohászkodom Merlinhez, hogy sikerüljön elérni a száraz, biztonságos fedezéket.
