2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Az alagsori társalgó mellett egy kis járat kacsázik el egy egészen rejtett kis zughoz. Talán a legtöbben nem is találják meg ezt a helyet, ha nem keresik, vagy nem hallanak róla másoktól. A folyosó egy kisebb barlangba torkollik, ahová épp csak alig szűrődik be fény, ami egyértelműen valami trükkös módon van ide a föld alá bevezetve. A hely nem nagy, ülőalkalmatosság sincs itt, csak sziklák és egy kisebb csermely, ami valahonnan a falból érkezik egy apró vízesés formájában, hogy aztán a föld alatt tovatűnjön. Csendes és békés terület, amit a gyenge fény különösen ragyog be, ahogyan az itt-ott felbukkanó kristályokról visszaverődik. Igazi béke szigete ez, ha valaki arra vágyik, hogy kicsit lenyugtassa háborgó lelkét, vagy összeszedje a gondolatait.
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,
ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Szerző
Üzenet
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-09-03, 16:54
Épp annyira szívlelem a ruháim eláztatását, mint a mélyben lappangó sötét lényeket. Tudom jól mik rejlenek a lágy hullámok alatt és azok egyáltalán nem az én kedvenceim. Ha tehetnék fel is robbantanám a Fekete tavat, legalábbis a mélyén élő kolóniát. Nem sikerült még testközelből megtapasztalnom milyen az élet odalent és ezt ma se tervezem úgy. Próbálok nagyokat evezni a karjaimmal, hogy hamarabb átúszhassam a tó hosszát. Itt azért kezdek elgondolkozni azon, hogy mekkora kicseszés ez az egész. Pálca nélkül hagyják, hogy átvergődjük magunkat ilyen helyzeteken, de nem épp az lenne egy varázsló feladata, hogy mindig legyen nála a pálca? Na jó, lehetnek olyan alkalmak, amikor nem tudunk hozzájutni a pálcákhoz, na de egy tó kellős közepén? Ugyan kérlek. A békés úszkálásomból természetesen a tó legundorítóbb lénye ránt ki, ahogy megragadja a lábamat és a vízfelszín alá húz. Nem is kell nekem sok, már rúgom is le azokat a nyálkás kezeket magamról, hogy aztán ismét kibukhasson fejem a vízből. A szirén ének pedig betalál. Ezer és egy közül is felismerném ezeknek a bestiáknak az énekét, így amint tudom, le is vezem magamról a nedves felsőmet, hogy jó szorosan a fejemre köthessem. Épp annyira, hogy semmit se tudjak hallani, de azért látni még igen.
Szerencse (10) + Fizikum (19) = 29
Vendég carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
Peter Greenwood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-09-03, 16:30
Peter& a kadétok
Maga a tőr nem pont egy hétköznapi tárgy, ezt Sera is észreveheti rajta, hiszen a nyelén ékeskedő rúnák teljes mértékben erről árulkodnak számára. Nyilván valamiféle mágikus erővel is fel lehet ruházva, ami segíthet számára az előrehaladásban. Elég stabilan be van ékelődve a sziklák közé, szóval a lánynak nem kell attól tartania, hogy valamilyen szerencsétlen véletlen folyamán kipottyan onnan, ha esetleg rosszul mozdulna, miközben a másik kezével igyekszik megtartani magát. Időközben azért észreveheti a szeme sarkából, hogy az eddig csapkodó indák hirtelen meggondolták magukat és ismét fedezékbe húzódnak. A karperec engedi számára, hogy a képességeit használja, így felszínre is törhet benne a relikviamester, melynek segítségével meggyőződhet arról, hogy a tőr nem jelent veszélyt számára. Azon kívül, hogy - Sera számára - ismeretlen, mágikus képességek rejlenek benne, más nem munkálkodik a háttérben. Az adottsága azonban más veszélyt is jelez számára: a sziklafal egyes pontjain csapdák lesnek rá, melyeket megérintve aktiválhatja is azokat. Voltaképp egy aláaknázott terepen mászik most, amely bármelyik percben robbanhat, egyetlen apró, hibás mozdulatra reagálva. A tőrt tehát magához veheti anélkül, hogy bármi is történne. A rúnákra pillantva észreveheti, hogy a fegyver a tűz elemét birtokolja, ezért húzódtak el olyan gyorsan a növények az útjából. Minden bizonnyal pillanatok alatt végezhetne mindegyikkel. Egyelőre azonban zavartalanul folytathatja az útját felfelé és pillanthatja meg nem sokkal később maga felett a sziklafal tetejét. Már csupán pár karnyújtásnyira van a sikertől, azt viszont továbbra sem tudhatja, mi vár rá odafenn...
- Én csak a munkámat végzem, kisasszony. A helyszín számomra mindegy - feleli a férfi Padma szavai hallatán, majd részéről lezártnak is tekinti a témát. Tényleg látszik rajta, hogy ideges és szeretne minél hamarabb tovább állni innen. Amikor a lány jó lapot választ, majd el is köszön, a férfi még egy kis ideig követi a tekintetével, végül összepakolja a holmiját, majd távozik is a barlangból, vélhetően a lehető legnagyobb örömmel. Valóban nem szívesen lehetett ezen a helyen. Amikor Padma benyit az általa választott ajtón, nem messze magától megpillanthatja a barlang kijáratát, amelynek elérése a sikeres vizsga feltétele. Mielőtt azonban vérszemet kapva tovább indulhatna, máris egy akadállyal szembesülhet maga előtt: a kijárathoz vezető úton újabb indák sorakoznak, miközben itt-ott tűzoszlopok lövellnek fel a semmiből közülük. A növényeket látva Padma számára egyértelmű lehet, hogy azok akadályozni szeretnék a küldetésében, semmint támogatni. Ráadásul, a tűz is elég nagy veszélyt hordozhat magában, egyszóval elég szépen törnie kell a fejét azon, hogy vajon miként is juthatna át a legkönnyebben. Ismét rábízza magát a szerencséjére és egyszerűen csak belevág vagy valamiféle taktikát kidolgozva közelíti meg a célját? Bárhogy is dönt, a jobb karjánál, a barlang falában szintén egy tőr jelenik meg, amely kinézetre pont ugyanolyan, mint Seráé. Ezüstös csillogású, a markolatán rúnákkal felvértezve. Teljesen ártalmatlan kinézetű. hétköznapi fegyvernek tűnik, leszámítva természetesen a mágikus eredetű rajzolatokat rajta. Mindezek mellett pedig felfedezheti rajta a víz elemének rúnáját is...
Galen semmit se lát a túloldalon, hiszen a part azon része teljes sötétségbe burkolódzik előtte. Egyedül csupán a lágyan ringatózó hullámokat láthatja maga előtt. A tó igen békésnek tűnik, bár ki tudja, mi rejlik a felszín alatt tulajdonképpen. Az ifjú bestiamesternek azért lehet egy-két tippje ezzel kapcsolatban. A vízben töltött első percek igen nyugodtan telnek, voltaképp békésen úszkálhat a túlsó partra, ám ez a helyzet egyik pillanatról a másikra változik meg... Valami megragadja a lábát, majd igyekszik minden erejével lefelé rángatni szerencsétlen fiút. Ha pedig Galen a kezdeti sokk után még le is pillant, akkor hamar egy kákalagot fedezhet fel a víz alatt. Ha pedig ez nem lenne elég, nem sokkal később már egy szirén éneke is megütheti a fülét, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy eltérítse őt az eredeti céljától. A dallam lágy, hívogató, ahogy általában az lenni szokott, de maga a szirén egyelőre nem fedi fel magát. Nyilván a sötétben rejtőzik, hogy a megfelelő pillanatban lecsaphasson...
Mindannyian dobjatok fizikum és szerencsepróbát, az eddigiek alapján
Határidő: szept.9., éjfél Köv. mesélői hsz.: szept.10. Aki csúszik, annak a dobása automatikusan 00 lesz.
Nehezsegek aran ugyan de sikerul atkuzdenem magam az indakon. Mar ha ezt sikernek lehet nevezni... A nevetseges probalkozasaim komikus kaoszba fulladnak ahogy epp a fiolat akarnam elerni, am az megis eltunik elolem mintha ott se lett volna. Aztan persze amint kierek a fenyre apam tunik fel elottem. Olyan mas, furcsa auracal rendelkezik, hogy rendesen kiraz tole a hideg. Ettol fuggetlenul persze kovetem, hiszen a vegtelen viz mellett nem igen latok semmit. Azert megprobalok korbenezni a partvonalon es a to tuloldalat is eszrevenni ha sikerul. Egyaltalan nem szivlelem hogy a rengeteg gaz utan most egy toban aztassam el magam, am mindent az akademiaert es apamert, nem igaz? Belevetem hat magam a vizbe es csak imadkozok hogy semmi se ragadja meg a labamat, mert akkor Merlinre eskuszom en magam fojtom meg azt a valamit a ket kezemmel.
Szerencse (10) + Fizikum (19) = 29
Vendég carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-09-01, 11:20
To the team
Éjszakai kaland
Tekintetem óhatatlanul is a botra siklik, abban a hiszemben, hogy lehet, hogy valamiféle fegyver. Így aztán még nagyobb a nyomás, hogy jól válasszak. Nagyon meglepődöm, mikor a nem túl diszkrét kérdésemre válaszol. A hangjából őszinteséget sejtek, elvégre ha az ellenkezőjét tenné, annak, amit mondott, semmi oka nem lenne rá ezt eltitkolni, pálca híján elég nehezen tudnék védekezni. – Értem, nem lehet kellemes itt lenni egész nap, míg valamelyikünk ideér. Kicsit nyomasztó ez a hely – válaszolok neki, miközben körbefuttatom a tekintetem a terem falán. Természetesen megértem, hogy sietnie kell, ezért nem is habozok tovább, mikor kiválasztom a borítékot. Lélegzet-visszafojtva várom, hogy mi fog történni. Mikor a férfi elmosolyodik, még nem merek örülni, de mikor kimondja, hogy jól választottam, nagyon megkönnyebbülök. – Köszönöm – mosolyogok rá. – Remélem a napja további része kellemesebb lesz – köszönök el tőle, kevés unalmasabb feladatot tudok elképzelni, mint itt ülni. Haladok tovább, és igyekszem arra törekedni, hogy az iménti siker felett érzett örömöm ne tompítsa el teljesen az érzékeimet. Az egy dolog, hogy itt átjutottam, de még mindig történhet útközben bármi. Vajon a többiek hogy haladnak? Ők sem találkoznak akadályokkal? Nagyon furcsa ez az egész, főleg, hogy megint három ajtóhoz érek. Ilyen helyzetben már voltam az elején, talán ez lenne a kijárat? Nem akarok ennyire előreszaladni. Megállok a három ajtó előtt, de most nem gondolkozom sokáig. Maradok az eddig használt módszernél, a jobb oldalit választom. Nem tudom, hogy a szerencse továbbra is mellettem marad-e, próbálok óvatosan belépni, készen arra, hogy félreugorjak, ha valami támadna.
//Szerencse 20 + Fizikum 20 = 40//
Padma Patil carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
o
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-08-31, 18:40
Az Akadémia & Seraphine
"Az embernek választania, nem pedig elfogadni kell a sorsát."
Még szerencse, hogy a saját sebeim miatt kiserkenő véremre nem éled fel bennem a vérszomj, az igen csak furcsa lenne, de az biztos, hogy a feszültség, ami már azóta nő bennem, hogy el kellett válnom a többiektől és egyedül elindulni, nem sokat segít. Próbálok magamtól kiszabadulni, de nem igazán megy, kicsit újra az őskorban érzem magam, hogy egy indás növénnyel kell hadakoznom, de a familiárisomnak sikerül megmentenie a napot. - Aucs... - engedek meg magamnak csak ennyit néhány nyögés közepette. Próbálok nem törődni a fájdalommal, ami a letört körmömből, lehorzsolt tenyeremből és az Ördögbilincs mérgéből származik és az egészet lenyelni és jó mélyen elnyomni magamban. Amikor a mosómedve szétszaggatja a növényt erősen hálás vagyok azért, nem elrágni nem próbálta meg, nehogy benyelje azt a savas valamit, ami az én bőrömet égeti. A pajzs már nem jön össze, így versenyt futok az idővel, hogy nehogy túl korán újra rabul ejtsen az inda, mielőtt végre feljuthatnék. A mosómedve újra átmegy afféle mamájába kapaszkodó kismajomba én pedig egyensúlyozva haladnék tovább, amikor megpillantom az ezüstös csillogást. Ereklyevadászként különösen jó szemem van a fegyverekhez és nem csoda, hogy hagyok egyetlen pillanatot, hogy szemügyre vegyem a távolságot és azt is, hogy vajon csak egy közönséges tőr, vagy annál több. Biztos, hogy okkal tette ide valaki, ez egy akadálypálya, és inkább sejtem azt, hogy fontos lehet a továbbiakban, mintsem nézem elátkozott félrevezető tárgynak. Persze eszemben sincs csak úgy odanyúlni és felkapni, előtte jól megnézem magamnak és ha ez a furcsa karperec engedi, akkor ki is élesítem a képességeimet. Csak akkor szedem fel az ezüst tőrt és mászok tovább vele, ha biztonságosnak tűnik. Akkor viszont arra is használom, ha tudom, hogy az indákat sokkal fürgébben elvágjam, mintsem a familiárisom a karmaival kapná szét szerencsétlenkedve. Próbálok nem gondolni arra, hogy vajon mások hogyan teljesítenek, én vagyok-e az egyetlen, aki még a falat mássza, és sietve visszatérni a suhanáshoz, remélhetőleg már zavartalanul, vagy a tőrnek hála jóval könnyebben. A legutóbbi próbákon olyan könnyen suhantam át, mint kés a vajon, de ez inkább Beast kiképző óráihoz hasonlít, ahol állandóan feltörlik velem a padlót a többiek. És ez nem csak egy hasonlat, általában az arcommal, ahogy a földhöz vágnak, akik erősebbek vagy csak egészen egyszerűen bátrabban mennek neki a mozdulatnak, mint én.
// Ha esetleg csapda lenne az a tőr, felvett tantárgyak: Csapdaismeret és térképolvasás (Ereklyevadász), Csapdaismeret alapok (elmélet-gyakorlat, Auror) Ha nem elég a ránézés, akkor Relikviamester 2. szint Relikviákon és ereklyéken kívül képes érzékelni, hogy 10 méter sugarú körben van-e varázstárgy, és hogy milyen irányban. Megérzi az átkokat, csapdákat egy-egy tárgyon.
Győztesek medálja: 11%
Seraphine McCaine carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
Szerencse (7 pont) + Fizikum (22 pont) = 29 pont
Seraphine McCaine carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
//
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Peter Greenwood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-08-27, 16:14
Peter& a kadétok
A jelenlegi feladatok elég szépen próbára teszik a kadétok fizikumát és szerencséjét, ami - úgy tűnik -, hogy Galennek nem sok akad. Az első próbán igazán jól vette az akadályokat, de itt és most mintha semmi se akarna összejönni számára. A növények elég szépen megsebzik őt, habár nem annyira, hogy a sérülései életveszélyesek legyenek. Mozogni még tud, bár a fizikai ereje nincs a toppon, némileg fáradékonyabbnak, álmosabbnak érezheti magát. Az egész teste nehéz, de még talpon van és ez a lényeg, habár eléggé kérdéses, hogy ezzel a kis akadállyal mennyire kerülhetett hátrányba a többiekhez képest. A növények végül maguktól elhúzódnak előle, ezzel is utat engedve számára, mintha láthatóan csupán annyi lett volna a feladatuk, hogy némi hátrányt biztosítsanak a szerencsétlenül járt kadét számára. Mindenesetre, ha Galen tovább indul, nem ütközik semmilyen ellenállásba sem, nyugodtan megteheti azt a pár lépést a fioláig, ami még pont azelőtt válik köddé, hogy ujjaival megérinthetné. A kis üvegcse helyett pedig valami egészen más jelenik meg a fiútól nem messze. Egy alak kezd kirajzolódni a sötétben, majd lép ki arra a kevés fényre, amely épp csak bejut a helyre valamilyen résen keresztül. Mr. Herbs makulátlan megjelenése olyan, mintha nem is egy barlangban lennének éppen, hanem valahol teljesen máshol. Fejével int a fiának, hogy kövesse őt, majd indul el egy járaton keresztül valamilyen ismeretlen helyre. Ha Galen követi őt, akkor nem sokkal később már egy tóparton találhatja magát, az apja pedig sehol. Ezek szerint úsznia kell. Bár, hogy mi minden várhatja a mélyben, azt még ő sem sejtheti.
Padma szerencséje mit sem változott, továbbra is mindenféle akadály nélkül haladhat tovább az általa választott járatban. Nem követi senki, de még csupán egy árva csapdát sem helyeztek el az úton. Nyilván elég szépen taktikázott eddig, tudta ellenére is. A megfelelő járatot választotta a megfelelő helyen, így pedig elég nagy az esélye annak, hogy különösebb gond nélkül fog elérkezni a célig, ezzel is felhozva az eredményeit. A titokzatos alak egy középkorú férfi és láthatóan nem ellenséges szándékkal tartózkodik idelenn. Nem támad, de még csak egyetlen fenyegető mozdulatot sem tesz a lány irányába. Továbbra is kedélyesen mosolyogva várja, mit lép Padma erre a fordulatra. Kezeit egy boton pihenteti, noha a korából adódóan nincs rá szüksége. Talán egy álcázott pálca lenne? - Nem, a csapda nem én leszek - csóválja meg a férfi a fejét. - Igazság szerint, nem tudom, mit találtak ki a maguk számára. Én csak hoztam a paklit - biggyed le kissé a szája széle, mintha sajnálná, hogy Padmának esetleg miatta és a kártyái miatt kell bajba kerülnie, de hát ez van, nincs mit tenni, a feladatot végre kell hajtani. - Most pedig kérem, válasszon - szólítja fel a lányt. - Ma még mennem kell pár helyre. Nyugodtan figyeli, ahogy Padma kiemeli a kártyalapot, majd mosolyodik el, amint megpillantja a végeredményt. Újfent enyhén megbillenti a kalapját, majd szólal meg ismét: - Gratulálok! A mai napja igazán szerencsés, kisasszony - áll félre a lány útjából, hogy az szabadon távozhasson. Még meg is hajol, miközben Padma elhalad mellette. - Aztán vigyázzon magára! - int még utána egyet búcsúzóul. A lány ismét mindenféle gond nélkül haladhat előre néhány percig, végül három ajtó bukkan fel előtte a semmiből. Nincs rajtuk semmi, csupán egyszerű faajtók, mind egyformák. Nyilvánvaló, hogy az egyik közelebb viszi a célhoz, míg a másik kettő egyértelműen akadályokat állít elé. Vajon melyiket választja?
Serának sikerül ugyan megkapaszkodnia a sziklában, de mindeközben a kezén néhány kisebb sérülést is begyűjt. A kövek felülete elég csúszós ugyan, viszont egyelőre biztos pontot nyújthatnak a lány számára. Az indák eközben erősen tartják és nem engedik tovább egy tapodtat sem. Amint Seraphine alaposabban szemügyre veszi a növényt, eszébe juthat, miszerint annak a neve Ördögbilincs, amely egy enyhe, savas hatású anyagot enged ki magából, amint az áldozata köré tekeredik. Órákig tartana ugyan a lány húsába égetnie magát, de maga az érzés már így is kellemetlen és Sera biztos lehet abban, hogy ennél már csak rosszabb lesz. Minél jobban rúgkapál, a növény annál szorosabban tartja fogva és még mintha igyekezne is lejjebb rángatni. Néha-néha ugyanis megcsúszhatnak az ujjai a szikla felületén, amelybe kapaszkodik, de egyelőre minden alkalommal sikerül újabb fogást találnia rajta. Az inda rántása ugyanis nem olyan erős, de elég határozott és esélyes, hogy nem mindig lesz ekkora szerencséje vagy éppen lélekjelenléte. Serát nem ereszti a növény, így a famíliáris akcióba lendül és - bármennyire is hihetetlen - sikerül a lábát fogva tartó indától megszabadítania néhány röpke percen belül. A maró hatás elmúlik, bár a fájdalom továbbra is jelen van, de maga a sérülés egyáltalán nem vészes. A fizikai pajzs ugyan nem jön létre, de Sera nem messze magától megpillanthat egy ezüstösen csillogó tőrt. Az rejtély számára, mégis miként került oda, de nyilvánvaló, hogy némi előnyre tehet szert egy ilyen fegyverrel az ujjai között. A kis tárgy tőle balra helyezkedik el, némileg feljebb, szóval oda kell másznia, de folytathatja is az útját felfelé, abban reménykedve, hogy az indáknak már nem lesz alkalmuk foglyul ejteni őt.
Mindannyian dobjatok fizikum és szerencsepróbát, az eddigiek alapján
Határidő: szept.2., éjfél Köv. mesélői hsz.: szept.3. Aki csúszik, annak a dobása automatikusan 00 lesz.
"Az embernek választania, nem pedig elfogadni kell a sorsát."
Furcsállom kicsit, hogy a növények között ilyen könnyű átbújnom, de inkább jó érzés, hogy nem akadtam el már is, minthogy sokat problémázzak ezen. Így is szörnyen érzem magam, hogy teljesen egyedül kell végigmennem a pályán, ráadásul a fizikumomat tesztelve, ami nem a legjobb, hiába vagyok vámpír. Óvatosan lépkedek egészen a szikláig, amit meg kéne másznom és kicsit talán felelőtlenül döntök, hogy hogyan is menjek neki az akadálynak. Minél gyorsabban túl akarok lenni rajta, a lehető leggyorsabban próbálok végigugrálni, szinte repülve. Kicsit úgy érzem magam, mintha valami mesebeli vámpír lennék, aki az erdőben szaladgál vagy fáról fára suhan, irreális az egész, de ideje megszoknom, hogy még a boszorkányokhoz képest is furcsa vagyok. Mindig is az voltam, bár másoknak nem árultam el belőle sokat, maximum a leheletnyi hajlamosságot láthatták bennem az Osszesszív-kompulzív zavarra. Kísértetvadász képességgel születtem, amit nagyon mélyen eltitkoltam mindenki elől, később a megjelenő légmágusi képességeim voltak szokatlanok, aztán a vámpírság... szépen fokozatosan egyre inkább valami mesebeli szörnyeteggé váltam, legalább is én még mindig annak érzem magam, hiába lennék szívesebben hős. Első néhány lélegzetvétellel minden rendben megy, egészen magasra jutok, de derült égből villámcsapásként ér, hogy a futónövények a sziklafalon elkezdenek értem nyújtózni és még olyan gyorsak is, hogy teljesen ráfognak az egyik bokámra. Halkan felsikoltok, hiszen nem számítok rá egyáltalán, alig sikerül megkapaszkodnom, a körmöm szinte nyikorog a sziklán és erős a sejtelmem, hogy az egyik még csúnyán le is tört közben. - Azt hittem barátok vagyunk! A bejáratnál figyeltem rátok, erre békén hagytatok, most meg lesből támadtok? - mérgelődök, mintha tényleg az indás növények válaszolni tudnának, vagy akarnának, de amikor megérzem az égető érzést kicsit megbánom, hogy erre pazaroltam az időmet. Felszisszenek és megpróbálom jobban megnézni milyen fajta is, ereklyevadászként azért alapvetően az elméleti tudás mellett a túlélésre is oktatják az embert, de azért elég valószínű, hogy ha rájövök a nevére azzal se leszek előrébb. Mióta a növény az őskorban elkapott és le akart nyelni engem is azóta erősen undorodom az ilyesmitől, így elsőre megpróbálom kirántani a lábamat erővel és tovább kúszni fürgén, hogy több helyen ne kapjanak el, de ha nem vagyok elég erős, akkor nagyon bajban leszek pálca nélkül. Ha nem engednek, akkor akármilyen abszurdnak tetszik, a familiárisom, aki eddig a ruhámba kapaszkodott csimpaszkodva mászik le a lábamon és kezdi el a pici karmaival tépkedni a növényt, hogy tovább tudjak haladni és ha van még benne annyi szufla, akkor a rombolás közben még megpróbál fizikai pajzzsal is megvédeni a következők elől, hogy az izmaimat újra megfeszítve, megszabadulva a természetanya adta láncaimtól tovább mászhassak, hogy izzadt homlokkal, a lelkemet kilehelve a tetejére érjek.
// Familiáris képesség: Pajzs: Képes létrehozni egy mágikus pajzsot önmaga és gazdája köré, mely védi őket fizikai behatásoktól. A pajzs néhány percig aktív.
Győztesek medálja: 9%
Seraphine McCaine carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
Szerencse (7 pont) + Fizikum (22 pont) = 29 pont
Seraphine McCaine carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
//
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-08-24, 11:07
To the team
Éjszakai kaland
A hitetlenkedés ül ki az arcomra. Ha látja valaki, egy megfigyelő a távolból, bizonyára jól szórakozik rajtam. De egészen hihetetlennek tűnik, hogy már megyek egy jó ideje, és nem történik semmi. Simán átenged az ajtó, majd a választott járatban sem tör rám semmi. Az eligazításon azt az infót kaptuk, hogy pálca nélkül kell átverekedni magunkat a labirintuson és az akadályokon, de szemlátomást az én járatomban nincs semmi… Vajon ennek így kell lennie? Mivel csapdát sejtek, megállok kicsit fülelni, már a jobb oldali járat közepén. Jön-e mögöttem valaki, vagy esetleg a közelemben van-e valami… De nem igazán hallok semmi szokatlant, legfeljebb a barlangjellegből adódó zajok azok, amiket észlelek, de persze én nem vagyok vámpír vagy vérfarkas, nem olyan kiélezettek az érzékeim. Lehet, hogy abban az esetben más lenne a helyzet. Így hát megyek tovább, és némi idő elteltével fényt látok, aztán kibontakozik egy kis asztal, azon terítő, kártyák, és egy öreg ember? Asszony? Ezt ennyi fényben nem tudom megállapítani, de nem találom bizalomgerjesztőnek, főleg a folyamatos vigyorgása miatt. - Jó napot – köszönök udvariasan, de hangomból lehet, hogy ki lehet érezni, hogy szívesebben lennék máshol. Mármint, az izgalommal tölt el, hogy végre feladatot kapok és nem csak járatokat kell választanom, ugyanakkor nagyon fura érzésem van ezzel az alakkal kapcsolatban. Ha rosszul választok, lehet, hogy rám támad. – A csapda… maga lesz, vagy ha tovább megyek? – kérdezem a kártyák szemrevételezése közben úgy, mint akinek úgysincs más választása. De hátha elárulja, jobb előre tudni. Minden esetre arra felkészülök, hogy rossz választás esetén amennyiben megtámad, elugorjak, vagy esetleg az asztalt magam elé borítsam fedezéknek. Nagy levegőt veszek, és kihúzom a középső lapot. Lesz ami lesz, úgy érzem, most készen állok szembenézni vele.
Szerencse 20 + Fizikum 20 = 40
Padma Patil carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
o
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-08-23, 18:17
Valahogy most az ég sem azt akarja, hogy nekem egy egyszerű menet legyen a mostani próba. Elég rendesen helyben hagynak ezek az indák, ráadásul amikor megpillantom az egyáltalán nem odaillő lila színt, egyértelművé válik, hogy ezek a növények nem csak csapkodni tudnak... Fogaimat összeszorítva küzdöm át magam tovább a növényeken. Szerencsére a robbantgatásnak köszönhetően itt-ott megritkulnak, de továbbra sem könnyítik meg a helyzetemet. Fejben már apámat szidom, amiért beiratott erre a nevetséges akadémiára. Legalább annyit mondhatott volna, hogy mennyire lesz megpróbáltató ez az egész. A korábbi próbákon legalább gördülékenyen tovább tudtam menni, nehogy már néhány gaz legyen a végem. Amint viszont némi reményt vélek felfedezni abban a fiolában, amihez egyre közelebb érek, szinte gondolkodás nélkül nyúlok érte, s ha el is érem, akkor kinyitom, hogy megszagolhassam a tartalmát. Az indáknál rosszabb már nem lehet alapon hajtom fel, majd tovább indulok már amennyire az erőm azt engedi. Itt-ott még próbálom ritkítani a tűzmágiámmal őket, hátha segítek ezzel magamon. Valamiért úgy érzem a cél közel sem annyira kézzelfogható, mint azt hinném. Ami pedig még jobban az idegeimre megy, hogy nem kis kárt tesznek bennem. A sebek és a ruhám szaggatása egyáltalán nem tartozik a kedvelt listámba.
//Tuzmagus 4.szint 1x1 méteres területen (látótávolságban) képes kisebb tűzrobbanást előidézni, amihez elég koncentrálnia, tehát az ellenfél kis eséllyel sejti, ki volt a támadó.
Szerencse (10) + Fizikum (19) = 29
Vendég carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
//
Peter Greenwood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-08-20, 21:25
Peter& a kadétok
Galen úgy dönt, ezúttal nem lesz elég számára az állati alak, szóval vissza is alakul emberré, amivel nem kis hibát vét, az egyik inda ugyanis szinte azonnal a combjába csapódik. A sérülés nem túl mély ugyan, de maga a növény egyértelműen mérgező lehetett, már csak a színéből adódóan is... Ha jobban megfigyeli, látszik rajta, hogy egy nagyon enyhe, lilás derengés is fellelhető a szárában, ami egyértelműen nem túl jó jel számára. Gyógynövénytan órán ugyanis tanulhatta már, hogy az ehhez hasonló növények legtöbbje mérget fecskendez az áldozataiba. Nyilván nem halálos, hiszen azért mégis csak egy akadémián van, senkinek sem célja halomra ölni a kadétokat, de valamilyen hátrány bizonyára érni fogja a mostani próba során. A lángok, amelyeket megidéz, majd felrobbannak a növényeken, túl sokat nem segítenek rajta, hiszen ritkítják ugyan az indákat, de azok továbbra sem húzódnak el az útjából. Azonban átlesve rajtuk, megpillanthat nem messze maga előtt egy kis fiolát, amely nyilván ellenszert rejt magában az inda mérge ellen. Kell még egy kis idő, mire kiderül, mi is pontosan a konkrét mellékhatás, de egyértelműen a fizikai állapotát fogja rontani, hiszen már most lassul a reakcióideje és ennek köszönhetően egyre több sérülést is szerez be. Ezek szerencsére nem súlyosak, de tény és való, hogy rengeteg kisebb seb lesz még a teste különböző pontjain egy jó ideig. A lényeg az, hogy több mérgező inda ne találja el, különben még nagyobb hátrányba kerülhet...
(Galen, kérlek dobj fizikum+szerencsepróbát két tízoldalú kockával )
A Sera által eltolt indák továbbra sem mozdulnak, mindenféle gond nélkül hagyják a lánynak, hogy átmenjen rajtuk. Maga a talaj elég nedves, szóval igen könnyű megcsúszni rajta, úgyhogy a lány rájöhet, hogy elég egy óvatlan lépés és máris ki is ejtette magát. Itt nem szabad kapkodni, minden egyes mozdulatot előre meg kell fontolnia, még abban az esetben is, ha maga az idő sürgeti. Amikor körbepillant, megállapíthatja ugyan, hogy vannak a sziklafaltól nem messze más járatok is, de jól sejti, ez egy próba, ahol az a cél, hogy megnehezítsék a kadétok dolgát. Lehetséges ugyan, hogy lesz annyi szerencséje és ennél sokkal könnyebb akadályt fog ki magának a következőnél, de érdemes egyáltalán kockáztatnia? A pakliban ugyanis az is benne van, hogy a következő, általa választott járat már ennél sokkal nagyobb kihívást rejt majd magában. És igen, a sziklafal a látótere nagy részét kitakarja, szóval még csak nem is sejtheti, mi fogadja, amint sikeresen felér a tetejére. Azért a szerencse egy röpke ideig a lány mellé pártol, hiszen a képességét használva elég hamar felfedezheti, miszerint rengeteg lehetősége van megkapaszkodni, úgyhogy, ha elég ügyes, mindenféle nagyobb probléma nélkül eljuthat a sziklafal tetejére. A légmágusi képességeit felhasználva el is indulhat és gond nélkül haladhat felfelé, anélkül, hogy megcsúszna, habár a fal felénél már realizálhatja magában, hogy ez mégse lesz annyira könnyű, mint előre hitte. Itt is különféle növények helyezkednek el ugyanis, melyek egyike hamar a bokája köré tekeredik, majd nem is ereszti tovább. Erősen fogja, akadályozva a továbbhaladásban, miközben lassan, de biztosan Sera valamiféle enyhe, perzselő érzést is érezhet azon a ponton, ahol a növény érintkezik a bőrével.
(Sera, szintén fizikum+szerencsepróba két tízoldalú kocka kíséretében )
Úgy tűnik, a mai nap folyamán tényleg Padma mellé pártolt a szerencse, mindenesetre sosem árt az óvatosság, a lány pedig eme tudását bőven kamatoztatja is. Egyelőre azonban semmi sem állja az útját, mintegy gond nélkül haladhat tovább, mindenféle probléma nélkül. A kérdés csupán annyi, hogy mennyi ideig fog kitartani a szerencséje? A jobb oldali járatba lépve továbbra sem tud semmit sem megállapítani azt illetően, hogy most jól választott vagy sem. Pár perc séta múltán azonban hirtelen egy kis asztalkához ér, amely egy vörös terítővel van lefedve, rajta pedig három üres kártyalap sorakozik egymás mellett. Nem sokkal később már a lapok tulajdonosa is előbújik rejtekéből... Egy fura, sápadt, vigyorgó, kalapos figura, bottal a kezében. Elég vicces benyomást kelthet egy ilyen helyen, hiszen már a mozdulatai is olyan energiát sugároznak, mintha jelen pillanatban is egy színpadon lépkedne, nem pedig egy olyan helyen, ahova alig szűrődik be a fény. Még az ő arcukat is csupán az asztalka két végén álló gyertyák világítják meg, semmi több. - Üdvözlöm, kisasszony! - hajol meg színpadiasan, lágyan megemelve a kalapját Padma előtt, majd egyenesedik is ki ismét, lankadatlan mosollyal a szája szegletében. - Kérdezném, hogy mi szél fújta erre, de sejtem, mi lesz a válasza - fintorodik el halványan, végül mosolyodik el ismét. - Az asztalon három kártyalapot láthat - húzza végül végig a kézfejét a kártyák fölött. - Válasszon egyet. Ha helyesen dönt, tovább haladhat - biccent. - De vigyázzon, a háromból csupán egy lap fog zöld utat engedni magának - figyelmezteti a lányt. - A másik kettő csapdát rejt.
(Padma, egy szerencsepróbát és fizikum, a két 10 oldalú kocka marad szintén )
Határidő: aug.26., éjfél Köv. mesélői hsz.: aug. 27. Aki csúszik, annak a dobása automatikusan 00 lesz.
"Az embernek választania, nem pedig elfogadni kell a sorsát."
Fogalmam sincs arról, hogy afféle jégtörő vagyok, hogy a furcsa, kínos tekintet Padma és Peter között megszakadjon. Valószínűleg, ha észrevenném én akkor se tartanám furcsának, hogy ennyire megnézik egymást, a megfigyelés természetes dolog, én is szoktam bámulni néha. Ráadásul tényleg furcsa, hogy egy olyan pasi a kiképzőnk, aki inkább az a flanel inges cowboy és még csak nem is auror, hanem vadász. A vadászok pedig a vérlényekkel általában nem valami kedvesek, bár ahogy örülnék, hogy ő se élne előítélettel az irányomba, úgy igyekszem én se az ő irányába. Egyelőre hiába a vizsgáztató segítő, egyáltalán nem tűnik ijesztőnek és nem is bunkózik, szóval ami engem illet én még mosolyogtam is kedvesen, de kalandra készen, amikor átadtam a pálcámat. Ahogy felsorakozunk az indás járatoknál még én is utoljára Padmát keresem a tekintetemmel, erőt merítve a házunkból adódó egységből. Az egész életemet úgy éltem le, hogy alig voltam egyedül, vagy a testvéreim nyomába jártam vagy a barátaimmal voltam, Dany-vel, Ashtonnal, Sheree-vel, és amikor egyedül maradtam, akkor ment félre az ereklyevadász expedícióm és kerültem ketrecbe frissen átváltoztatva, kiszolgáltatva. Persze, hogy kell néhány mély levegőt vennem, mielőtt nekiindulok imádkozva, hogy tényleg mindenre felkészültem. - Rendben, eddig rendben, csak így tovább... - suttogom, ahogy a kezeimmel félretolom az egyelőre ártalmatlan indákat, habár erőteljesen figyelek, hogy nehogy az egyik megmozduljon úgy, ahogy az az ősnövény tette. Azért rendesen traumatizálja az embert, ha fellógatják és egy savval teli növénygyomorba szándékoznak ejteni. Átérve a kezemet szelíden a földhöz érintem, megnézve, hogy mennyire nedves, esetlegesen mennyire csúszós, hiszen ahogy magamat ismerem képes lehetek úgy elbukni az egész fordulót, hogy megcsúszok, betöröm a fejemet és órákkal később kimentenek félholtan. Mondjuk, egyesek szerint már is hulla vagyok, de... Kicsit megtorpanok, amikor meglátom azt a bizonyos vízesést, bár az utat egy hatalmas sziklafal állja, ami nyilván kitakarja a látóterem egy jó részét. Nagyot nyelek, ahogy először onnan, ahol vagyok végignézek, hátha találok valamilyen alternatívát, könnyebben járható utat, de mivel tudom, hogy a fizikumomat akarják főként tesztelni, eléggé egyértelmű, hogy a falmászás a következő akadály. Klasszikus próba a kiképzéseken, futás, kúszás, gátugrás, falmászás, de ez nem jelenti azt, hogy nem vagyok frászban tőle, főleg, hogy közelebb érve ezt is megtapogatom és eléggé rendesen csúszik. A vámpír látásomat kihasználva próbálom előre felmérni, hogy milyen kiszögellések vannak végig, előre megtervezni, hogy melyik ugrásnál merre nyúljak, ugyanis szeretném ezt az akadályt mielőbb letudni és van is trükk a tarsolyomban, ami segíthet. Nem egyszerűen kúszni szándékozom, hanem az erőmet és a légmágusi képességeimet kihasználva ugrani egyik kiszögellésről a másikra. Nem mintha ez egy annyira jó ötlet lenne, hiszen megcsúszhatok és lehet, hogy betöröm az orromat, végighorzsolom a kezemet-lábamat, visszazuhanok és eltöröm a bordám és... Nem, Serahine, állj, meg tudod csinálni. Felméred az akadályt, összegyűjtöd minden erődet, ugrasz, kapaszkodsz, ugrasz, kapaszkodsz, ugrasz, kapaszkodsz és már túl is vagy rajta!
// Kiszögellések keresésére a látása: Légmágus: "Kétszer olyan jól lát, mint egy sima ember, akár sötétben is. " Mászásra és ugrásra: Légmágus: "Testsúlya feleakkora, mint egy átlag emberé." Vámpír: "1,5-szer olyan gyorsan gyógyul és a gyorsasága, ereje is 1,5-szerese, mint egy átlag embernek."
Győztesek medálja: 7%
Seraphine McCaine carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
Szerencse (7 pont) + Fizikum (22 pont) = 29 pont
Seraphine McCaine carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
//
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-08-15, 00:28
Valószínűleg eléggé feltűnően nézhettük a mentorunkat, legalábbis úgy látom, mintha zavarná a dolog. Egyáltalán nem akartam feltűnően bámulni, ezek szerint az óvatos megfigyelést meg gyakorolni kell. Mármint, egyáltalán nem volt tervben se a bámulás, se a megfigyelés, csak hát egyáltalán nem ilyen megjelenésre számítottam. Na jó, ez egyre kínosabb. Gyorsan el kapom inkább a tekintetemet, mielőtt még szóvá teszi a dolgot. Szerencsére ekkor befut mellém Sera. - Köszönöm, sok sikert neked is - mosolyodom el, a dínos kaland óta olyan érzésem van, mintha ezer éve találkoztunk volna. A szemem sarkából néztem, ahogy leadja a pálcáját, én eleve el se hoztam magammal ide, mert úgy értelmeztem a feladatot. Utólag bele gondolva lehet könnyelműség, mert mi van, ha visszafelé megtámad valami. Talán kissé paranoiás és összeszedetlen lettem a kaland hatására, es ezen sürgősen változtatni kell, mert a kiesésemet is jelentheti, ha nem koncentrálok eléggé. Figyelek az utolsó eligazításra, majd kiválasztom a hármas számú bejáratot, és odalépek elé. Még mielőtt elindulunk, megkeresem a tekintetemmel Serát es egy utolsó, biztató pillantást küldök felé. Nincs csapatmunka, de azt senki nem mondta, hogy nem szurkolhatunk a másiknak. Amikor az idő elérkezik, belépek a bejáraton. Nagy meglepetésemre simán megy, ezért meg is torpanok egy pillanatra, hogy nem csak valami trükkel állok-e szemben. Óvatosan próbálok mozdulni, minél kevesebb zaj csapásával, de nem, nem támad rám semmi. Azért körültekintően haladok előre, a cél világos, ki kell jutni a barlangból, de nem időre megy, erről legalább is nem volt szó. Az elágazáshoz érve úgy érzem magam, mint az elején, amikor választani kellett egy utat. Próbálok valami különbséget felfedezni, de teljesen egyforma, nincs hang, semmi, ami segítene. Nem szeretnék túl sokáig letagadni az elején. A szerencsében nem tudom hogy mennyire bízhatok a sikeres indulás után, de itt most más képességnek nem venném hasznát akkor se, ha lenne. Így hát a jobb oldali utat választom. Egyszer azt hallottam, hogy mindig jobbra kell tartani, ha egy labirintusból szeretnénk kijutni.
//Szerencse 20 + Fizikum 20 = 40//
Padma Patil carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-08-13, 18:23
Nem mindig annyira egyszeru a feladat, mint azt hinnem. Legalabbis amint az indak koze erek, azok konyortelenul marnak a borombe, ezzel elegge megnehezitve a dolgomat. Lehet talan jobban ki is akadok most amiatt, mert felsertik a boromet, mintsem magatol a fajdalomtol. Ettol fuggetlenul lehet nem aa allati alak lesz a megoldas. Az indak fogsagaban tovabb karmolaszok egy ideig, aztan inkabb visszavaltozok emberi formamba, hatha novenyeknek mas ero kell az elpusztitasukhoz. Ugyan varazslatokat nem tudok vegrehajtani, de a birtokon szerzett rejtelyes kepesseg hatha hasznomra tud meg lenni. Amint feloltom emberi formamat meg is probalok egy apro langot formalni mindket tenyerem kozepen leellenorizve, hogy az meg mukodik-e a karkoto magikus blokkolasa ellenere is. Aztan ha mukodik, eloszeretettel reptetek par tuzgolyot a novenyek fele, hogy aztan a kis langok felrobbanjanak rajtuk. Mindezek utan az indakon tul probalok kilesni valami kiutat vagy legalabb lassam mi var ram a tuloldalon. Nem is ertem igazbol, meg azon a kulonos ejszakan is valami vadonba kerultunk, ahol nem mellesleg husevo novenyek is elofordultak, most meg ez a barlang akarja, hogy elpatkoljak a csapkodo novenyeitol. Hat oregem, arra sem ma fog sor kerulni. Talan...
//Tuzmagus 4.szint 1x1 méteres területen (látótávolságban) képes kisebb tűzrobbanást előidézni, amihez elég koncentrálnia, tehát az ellenfél kis eséllyel sejti, ki volt a támadó.
Szerencse (10) + Fizikum (19) = 29
Vendég carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
//
Peter Greenwood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-08-13, 18:09
Peter& a kadétok
Ha észre is veszem a kutató pillantásokat, nem igazán lepnek meg, hiszen a mentorok részéről nem ez a viselet az elvárt öltözék. Amikor a Sera nevű lány átadja részemre a pálcáját, csupán helyeslően biccentek egyet köszönetképp. Abban teljes mértékben igaza van, hogy nem igazán emlékszem rá. Rengeteg emlék szívódott fel nyomtalanul az elmúlt időben és noha Timothy képessége javított valamennyit a helyzetemen, még mindig nem az igazi. Mindenesetre, nem itt és most van ideje az ezen való lamentálásnak, így hát bele is csapok a közepébe: - A karkötők blokkolják a képességeiteket - szólalok meg, miközben felhelyezem azt a csuklójukra. - Akinél maradt esetleg pálca, az szintén adja le, mivel az útvesztőbe lépve automatikusan hozzám fog repülni - teszem azért még hozzá némileg szigorú arcot vágva, majd hirtelen elmosolyodom és folytatom: - Rém kellemetlen lenne ilyen módon lebukni, nem igaz? Én csupán jót vigyorognék a helyzeten, nem igazán zavarna ugyanis, hogy milyen trükkökkel próbálkoznak, a lényeg az, hogy teljesítsék a próbát. Egy leendő auror számára viszont elég kínos sztorizgatás sülhetne ki ebből. - A feladat roppant egyszerű - emelem fel a hangom, hogy mindenki tisztán hallhasson. Felerősíteni nem szükséges, hiszen maga a helység nem olyan nagy és nem is vagyunk annyira sokan, hogy mindenkit túl kelljen harsogni. - El kell érnetek a barlang kijáratát. Nem olyan bonyolult, igaz? - pillantok körbe a kis társaságon. - Aki eljut odáig, győzött - fejezem be végül a szabályok ismertetését. - Mondjuk, arra már rájöhettetek, hogy nincsenek kiskapuk - célzok szavaimmal a karkötőre. - Nincs mágia. Itt és most csakis magatokra hagyatkozhattok. Szép dolog a csapatmunka, de nem mindig lesz mellettetek valaki, aki megvéd titeket. Most pedig válasszatok egy szimpatikus bejáratot! - adom ki az ukázt, majd némán figyelem, amint mindenki felsorakozik. Remek. Legalább értenek a szép szóból és még engedelmesek is. Nyilván boldog lesz velük a minisztérium...
Sera és Padma igazán jó napot fogott ki magának, hiszen szinte mindketten nagyobb küzdelem árán jutnak túl a barlang bejáratán. Igazság szerint, Padma elől automatikusan húzódnak el az akadályt képező növények, noha Serának kissé nehezebb dolga van velük, de végül ő is sikerrel jár, akármilyen módszert is választott ellenünk. Jóformán, különösebb erőlködés nélkül sikerül az első akadályt vennie és még azt is észreveheti, hogy az útjában álló növények nem voltak mérgezőek. Mágikus indák csupán, amelyek ugyan bivalyerősen képesek az ember végtagjai köré tekeredni, de ezen kívül más hátrányuk nincs. Na, nem mintha nem lenne elég egy lábon elhelyezkedő visszatartó erő...
A lányokkal ellentétben Galen már sokkal szívósabb ellenfelet kapott ki magának, hiszen az indák nem tágítanak, még a jaguár alak ellenére sem. Erősek a karmai, de a növények helyére folyamatosan újak nőnek, amint sikeresen szétszed egyet. Kitartóan korbácsolják az animágus testének különböző pontjait, enyhén megsértve a bőrét, ezzel bizonyosan egy-két sebhelyet okozva az eredeti testén is. Mi több, még azt is felismerheti, hogy egy-két inda bizony gyengítő méreggel rendelkezik. Vagyis, minél több ahhoz hasonló növény találja el a testét, annál inkább csökkenni fog a mágikus ereje és egy idő után kénytelen lesz visszaalakulni az eredeti formájába, ha nem szeretne a cél elérése előtt kilépni a versenyből. A kérdés csupán annyi, hogy emberi alakban, pálca nélkül lesz-e esélye túljutni az első akadályon?
(Galen, kérlek dobj fizikum+szerencsepróbát két tízoldalú kockával )
Sera eközben átjut a keskeny járaton, majd talpait nem sokkal később már nedves köveken pihentetheti. Vízcsobogást hallhat, majd egy gyönyörű vízesést pillanthat meg nem messze maga előtt. A rossz hír azonban az, hogy előtte egy nagyobb sziklafal magasodik, na nem akkora, mint egy hegy, de kihívásnak bőven elég lehet a lány számára. A teljes utat elzárja előle, vagyis ezen kell átjutnia, ha el szeretne jutni a kijáratig. Az odáig vezető út azonban egyértelműen veszélyes... A megmászni kívánt akadály minden egyes pontja csúszik ugyanis, arról már nem is szólva, hogy nyilván nem csupán ennyivel szeretnék megnehezíteni a próbán résztvevő kadétok feladatát... Kereshet ugyan másik utat, bár abban nem lehet teljes mértékben biztos, hogy a kiképzők nem-e látták el azokat is különböző akadályokkal.
(Sera, szintén fizikum+szerencsepróba két tízoldalú kocka kíséretében )
Hármójuk közül egyértelműen Padma a legszerencsésebb. A lány mindenféle ellenállás nélkül léphet be a járaton, majd találhatja magát a barlang egy csendesebb pontján. Kis, eseménytelen séta után bukkan csupán fel előtte két alagút, amelyek egyértelműen más-más irányba visznek. Nyilvánvaló, hogy valamelyik egy akadályt rejt magában, míg a másik feltételezhetően békésebb utat kínál a hollóhátas lány számára. Mindkét út egyforma, csendes kis járat, amelyből semmiféle árulkodó zaj sem szűrődik ki és külsőre is teljes mértékben megegyeznek. Ha tovább szeretne haladni, választania kell a kettő közül.
(Padma, egy szerencsepróbát és fizikum, a két 10 oldalú kocka marad szintén ) Határidő: aug.19., éjfél Köv. mesélői hsz.: aug. 20. Aki csúszik, annak a dobása automatikusan 00 lesz.
A hozzászólást Peter Greenwood összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2021-08-13, 18:24-kor.
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-08-09, 21:55
Az Akadémia & Seraphine
"Az embernek választania, nem pedig elfogadni kell a sorsát."
Nem igazán tudom, hogy mire számítsunk, de azóta, hogy az éjszaka közepén átkerültünk az őskorba az az igazság, hogy már mindenre számítok. Általában testhezálló nőiesebb - vagy éppen csak lányosabb, ha a nyakig érő garbókra és blézerekre gondolunk - ruhákat hordok, de jócskán átváltozott a gardróbom és most is egy kényelmes ruhában érkezem, a hajam szoros lófarokban. A pálcámmal érkezem, de nem azért, mert csalni akarok, hanem azért, mert mindenhová magammal hozom, egy tapodtat se mozdulok nélküle, ha nem muszáj. Alapvetően is inkább boszorkány beállítottságú vagyok, mintsem "mugliagyú", aki kreatívan megold mindent pálca nélkül, de a dínós kalandból még élénken él bennem a pillanat, amikor az előző pálcám ripityára tört és teljesen haszontalannak éreztem magam nélküle. Szóval leadom a pálcát, nem kell összeszedni, aztán természetemtől adódóan azonnal az ismerős archoz húzódom, ez esetben Padmához, ugyanis a másik ismerős arc Galen, akivel még mindig nem tértem napirendre, hogy mit is keres itt, ha ilyen kiálhatatlan és a segítőkészség szöges ellentéte. - Szia, sok sikert Padma! - lépek oda hozzá, egy rövid pillanatra a karjához érintem a kezem biztatóan, aztán meghallgatom a bevezetést és kicsit idegesen nyújtom ki a kezemet odalépve Peterhez, hogy felkerüljön az a blokkoló karkötő. Habár ő Griffendéles volt és valószínűleg egyáltalán nem emlékszik rám, azért nekem a nevén kívül még egy-két dolog rémlik, de nem sok minden. Amikor a pálcám összetört, akkor legalább a Légmágusi képességemre és a hoppanálásra számíthattam, de úgy tűnik, hogy ennél a próbánál nagyon biztosra mennek. És ez nekem nagyon nem jó hír! Pedig jócskán erősödtem, mióta itt vagyok csak éppen még mindig bátortalanul megyek neki mindennek, ami a fizikai erőnléttel kapcsolatos, mint például annak a szörnyű nőnek a harcművészeti edzései... Rémálom. Rekordokat döntök, hogy milyen gyorsan kerülök a földre akárkivel oszt össze... A hajamat dobálva és néha még idegességemben a lófarkamat is csavargatva fordulok a növények felé, hogy aztán kicsit megrázva magam, mint aki bemelegít, egy kis helyben futás után irány válasszak. Még ebben is eminens vagyok, ha nincsen pálca és nincsen mágia, akkor testedzésre számítok és ahhoz bizony kell a bemelegítés. Ha szabad még a lehetőség, a hatos számmal ellátott járatot nézem ki magamnak. Nincs különösebb oka, kivéve, ha észreveszem, hogy van különbség a növények között és van amelyik mérgező, például csalán, mert akkor nyilván egy biztonságosabbat választok. Óvatosan közelítem meg, mondhatni "gyáván", lassan araszolgatva, hiszen fogalmam sincsen, hogy pontosan mibe is sétálunk bele és az, hogy teljesen egyedül leszünk egy kicsit meg is rémít.
// Győztesek medálja: 6%
Seraphine McCaine carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
Szerencse (7 pont) + Fizikum (22 pont) = 29 pont
Seraphine McCaine carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
//
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-08-08, 19:01
To the team
Éjszakai kaland
A barlangos kaland után egy hónap is kevés lett volna kiheverni az ott történteket. Az azóta eltelt időben sokat gondolkoztam és próbáltam elfelejteni, de valahogy egészen más volt az a „kaland”, mint a korábbiak. Úgy érzem, hogy jobban megvisel, ha olyan dolgokkal kell szembenézni, ami elvileg nem létezhetne. Amikor emberek vagy mágikus dolgok után mentünk, ott sokkal tettrekészebbnek éreztem magam. De minden bizonnyal ez is valahol a kiképzés része. Végülis, nem félhetünk az ismeretlentől sem, ha aurorok leszünk. Én még mindig nem tudom, hogy nekem való-e, de úgy érzem, sokáig eljutottam, és itt már biztosan nem adom fel. Ezzel az eltökéltséggel indulok a következő próba helyszínére, és még az sem ingat meg, hogy kikötötték, nem szabad pálcát vinni magunkkal. Én is viszonylag hamar odaérek, de nem elsőnek, látom, hogy a megnyitó estéjén kötözködő mardekáros srác már ott van. Ő már biztos nem emlékszik rá, hogy milyen balhét csapott, az ilyenek általában elfelejtik abban a pillanatban, hogy megtörtént, én viszont könnyen megjegyzem az embereket, különösen, ha ilyen jelentős benyomást tesznek rám. Az ott lévő másik férfiről az öltözete alapján nem tudom eldönteni, hogy mentor vagy kadét. Nem akarom feltűnően bámulni, úgyhogy csak néha vetek felé egy pillantást, és kiszúrom a mappát a kezében, így akkor csak mentor lehet, nekünk nincs ilyesmire szükségünk. Amikor mindenki befut, meg is szólal, elmondja, mit kell tennünk. Ezen a ponton kissé elfog az aggodalom, főleg mikor látom, hogy a mardekáros átváltozik jaguárrá. Nekem nincsen semmilyen képességem, úgyhogy így talán nehezebb dolgom lesz, de a szerencsében még bízhatok, vagy abban, hogy a feladatok az olyanok számára is teljesíthetőek, mint én. Elveszek egy karkötőt, és megállok a hármas számú bejárat előtt.
Szerencse 20 + Fizikum 20 = 40
Padma Patil carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
o
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-08-07, 01:44
Akadémia & Galen
Alagsor... Milyen jellemző. Ha nem lennék hozzászokva az állandó sötétben tartózkodásba, valószínűleg egész végig rinyálnék, hogy milyen kicseszés ez az egész. De persze Mardekárosként nem sok opcióm adatott meg az elmúlt évek során. Persze az egyetemi szak felvevése után már valamelyest kiskirályosabb lakosztályt kaphattam, melyet egyáltalán nem vetek meg. Szeretek a magam területén időzni, főleg úgy, hogy nem zavar meg se egy Hollóhátas kávémániás prefektus, se pedig egy minden lében kanál kamubarátnő. Hát igen... Az új tanév kezdetével lesz egy-két elintéznivalóm, ha azt akarom, hogy ne veszítsem el a maradék józan eszemet is. Ami pedig ezt az akadémiát illeti, már tűkön ülve várom a végét. Az eredményeim bizonyára megfelelőnek számítottak eddig. Kimagaslóan megfelelőnek, így hát nem is izgulok rá a mai próbára, melyet ez a Peter Greenwood fog vezetni. Unottan vetem hátamat az egyik falnak, s fonom össze karjaimat a mellkasom előtt, míg a többi tanoncra várunk. Korán érkeztem, hogy még véletlenül se maradhassak le erről az egészről, meg amúgy is előny, ha a képedet hamarabb a mentorok elé tolod. A mentorunk külseje egyáltalán nem az, amire számítok, bár valamennyivel érdeklődőbbé is válok, hiszen ez egy nem mindennapi látvány. A korábbi segítők általában puccos göncökben jelentek meg. Végül is... Jó a változatosság. Amennyibben a férfi késznek tart és a többiek is befutottak, ellököm magamat a faltól, hogy megkapjam a fekete karkötők egyikét. Nyilvánvaló, hogy most is meg akarják nehezíteni a dolgunkat... -Ezt választom. -lépek a második lehetőséghez, s azon nyomban át is veszem az animágus formámat. Könnyebb lesz kiszagolni és látni a dolgokat majd magam előtt, ráadásul, ha netán valami növényzet állná az utamat, a jaguárkarmokkal könnyedén átvághatok majd rajtuk.
//Animágia I. (Jaguár) Képes felvenni egy általa választott állat alakját, ami nem lehet mágikus lény és később nem változhat az alak, amit egyszer elsajátított. Az állat fajtájának kiemelkedő példánya lesz.
Dobás Szerencse (10) + Fizikum (19) = 29
Vendég carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Az alagsori társalgóban várok arra, hogy befussanak a mellém rendelt kadétok. A kezemben ezúttal egy csíptetős mappa foglal helyet, amely láttán Dane egyértelműen felröhögne, ha meglátná. Soha életemben nem bajlódtam holmi papírmunkával, leginkább a vérlények elleni fegyverzet jellemzett, de azzal, hogy vállaltam ezt az egész segítői szerepkört, még a tollat és a papírt is a nyakamba vettem. Rém kellemetlen, de valamit valamiért, nem igaz? Névsor csupán, no meg némi jegyzetelni való, leginkább a kadétok teljesítményeit illetően. Akadnak azért még egy páran, habár a nagyja már kiesett, de a mostani mezőny is számíthat egy igen kemény rostára. Ezúttal ugyanis a fizikum és a szerencse kerül górcső alá, vagyis túl sokra nem mennek majd a pálcájukkal hadonászva. Persze, nem árt, ha ügyesek, de itt és most nem ezen lesz a hangsúly. Egy leendő aurornak ugyanis fizikai téren is meg kell állnia a helyét, ráadásul az sem árt, ha jól forgatja a lapjait és felismeri a számára alkalmas helyzeteket. Aki arra számít, hogy egy jól öltözött, öltönyös úriember várja majd a következő akadály bejáratánál, annak csalódnia kell... Ugyanúgy egy kockás ing és kopott farmer foglal helyet rajtam, bár annyira azért adok a külsőmre, hogy a mai nap előtt még gyorsan lekaptam az arcszőrzetemet. Ja, és a fésűt se felejtettem el... A hajam ezúttal rendezett és frissen mosott, hiszen itt és most nem játszik a kölykös kócosság. Valamilyen szinten azért mégis adnom kell a látszatra. A mágiaügyi minisztériumot képviselem ugyanis, vadászként. Kissé ironikus, de talán nem rossz párosítás. Az általam elgondolt labirintus egy barlangban helyezkedik el, ezúttal több bejárattal is felruházva. Akad köztük olyan, ahol egyszerűen csak be kell lépni, de a kevésbé szerencsések számára okozhat némi fejtörést a bejáraton való átjutás. Itt-ott ugyanis sűrű és vastag növényzettel van benőve, amelyek folyamatosan akadályozzak a továbbhaladást. Egyelőre azonban mindegyik bejárat le van zárva, vagyis a kadétoknak maguknak kell majd kiválasztaniuk a számukra szimpatikus jelöltet. A szerencsésebbeknek nem lesz sok gondjuk, de azok, akik rosszul választanak, igen fárasztó munkának néznek majd elébe. És persze lesz olyan is, aki annyira gyengén szerepel majd, hogy még a legelső akadályon se lesz képes átjutni. Bár - személy szerint - bízom abban, hogy az első rosta után már tényleg csak azok maradtak benn, akik meg is érdemlik a helyüket. A pálca ezúttal tiltott, habár ezt már kifejtettem korábban is, de ha mégis akadna olyasvalaki, aki magával hozná, még a barlang bejáratainál kiröppen majd a kezéből a helyre ruházott védelmi varázslatok egyikének köszönhetően. Az ujjaim között néhány egyszerű, fekete, unisex karkötőt szorongatok, melyek blokkolják a kadétok mágikus erejét. A képességeik és a fajuk itt is továbbra is él, de varázsolni nem lesznek képesek. Azért semmit se bízunk a véletlenre. A feladat egyszerű: válasszanak egy számmal ellátott bejáratot, majd jussanak el a barlang kijáratáig, legyőzve minden, útjukba kerülő akadályt. A csapatmunka ezúttal nem játszik, hiszen a szervezők gondoskodtak arról, hogy minden bejárathoz más-más út tartozzon. Összefutni még véletlenül se fognak, itt és most csakis magukra számíthatnak. És a szerencséjükre...
(Szerencse+fizikum alá dobás két 10 oldalú kockával. Határidő: aug.12. éjfél. Következő hsz.: aug. 13.)
Úgy tűnik a csapat nagy kedvence a tűzgolyó, és lelkesen dobálják őket azúttal is. Mázli, hogy még az előtt, hogy szegény Tita a levegőbe emelkedik, mert bár a haja lángvörös, de biztosan nem esne neki jól tényleg lángolni egy húsevő növény közepén. Égő lenne. Mark tehát telibe kapja a virág tövét, majd még Janie is odacsap neki. Tita mázlija pedig igazán az, hogy megáll a levegőben félúton a virág szirmai felé, mivel Padma megdermeszti az indák egy részét és történetesen azt is, amelyik a vöröske lábád szorongatja. A kaszabolás pedig hatásosnak tűnik, így csupán a földre esik, nagyot nyekkenve, de legalább egyben marad és maximum a bokáját fájlalhatja majd később. Eileen végül a növény maradék részét kövé dermeszti, így Padma akár még oda is tud jutni a nyakláncért, hogy magához vegye és amikor ez sikerül...
A barlang padlóján térnek magukhoz. Tita számára kicsit olyan az utóérzés, mintha zuhanot volna álmában, úgy ébred fel. A zenedoboz hiába robbant fel, most egyben van, de nem hallatszik belőle már a dallam. Az egész olybá tűnik, mintha tényleg csak valami álom lett volna, azt leszámítva, hogy sajog a testük itt-ott, ahol ütéseket kaptak. Bár a pizsijük teljesen tisztának tűnik ahhoz képest, hogy nem rég még egy erdőben dínókkal harcoltak, a sérüléseik, amiket szereztek viszont mind megvannak. Tita lába azért kicsit belilult a szorítástól és a többieken is látszanak horzsolások, kék-zöld foltok. Nem várják őket itt tanárok, amiből úgy tűnne, hogy ez valami próba volt, ellenben a tárgyaik, amiket visszaszereztek halvány fénnyel izzanak még néhány pillanatig, amíg aztán ez meg nem szűnik. Elég erősen érezni, hogy komoly mágia járta át őket. Amit még kiszúrhatnak, ha szétnéznek az néhány vörös hosszú hajszál a zenedoboz mellett a földön, de ez akár egy diáktársuktól is itt maradhatott, amikor épp a barlangban hesszelt.
//Köszönöm szépen mindenkinek a részvételt! Végre mesélhettem dínós mesét Very Happy Írok majd egy összefoglalót az akadémiás fórumba, egy kis változás lesz a mesék/versenyek menetében, amit összefoglalok ott és szintén belekerül, hogy mikor jön a következő versenyforduló.//
Eileen Silsbury
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-07-20, 03:27
A válaszra, ami Marktól érkezik, bólintok egyet. Akkor jól gondoltam, hogy már majdnem mind visszakerült a tulajdonosához. - Remélem, hamar meglesz - mondom leginkább csak a magam megnyugtatására. Tisztában vagyok vele, hogy mindenki így érez és húzna már haza a saját ágyába, a biztonságos takarók alá. Legbelül kicsit sejtettem, hogy nem fog bejönni, ha kiégetem a növénynemlétező szemét; sajnos itt nem érvényes a gaz-gaz elgondolás. A különböző próbálkozások közül egy sikerrel jár, a kis rohadék meg csapkodni kezd ennek hatására, és hiába a reflexek, nem vagyok elég gyors és kissé felszisszenek, ahogy hozzámér ugrás közben. Egész szerencsés vagyok, hogy megúszom ennyivel. Nem nagyon van időm felmérni, fel is sértette-e a bőröm valahol, vagy legfeljebb csak pár kék-zöld folt lesz a nyomán, az nagyobb probléma, hogy itt még a növények is fel akarnak minket falni és hogy máris megtalálta magának az előételt. - Duro! - küldöm a varázslatot a növényre, hátha ez bejön és megakadályozza a mozgásban, így pedig nem lesz Tita a vacsorája. Ha nem is engedi el, a megkövült növénytől még mindig egyszerűbb kiszabadítani, mint így, hogy mozog és támad.
(Duro: Kővé változtató bűbáj.)
Don't stop until you're proud
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-07-19, 20:23
Tita a dínók földjén
Upsz, upsz és megint csak upsz. Marknak teljesen igaza van, nem kéne bazgatni a dudvát, de azért az, hogy vaktában lövöldözök egy kicsit sértő. Nem, mintha nekilátnék felhúzni rajta itt az orrom, de tény ami tény. Mondjuk ettől függetlenül nem sikerül elérjem, amit akarok, úgy tűnik tényleg csak személyekre és nem simán élőlényekre hat a varázslat. Pech. Mindegy, már így esett, lesz ami lesz én nekiindulok. Nem sokra jutok viszont, mert egy pillanattal később azt érzem, hogy a levegőbe emel valami. Ösztönösen markolok tá a pálcámra, nehogy a végén a nagy lendülésben kiejtsem a kezemből. Cseppet sem tetszik így a magaslati levegő, na meg fejjel lefelé a világ, szóval minél előbb szeretnék valahogy - már úgy vagyok vele, hogy mindegy hogy hogyan - lejutni a fölre. Igazh ott se lesz egy sétagalopp az indák között, de ha a szabad mozgásom korlátozva van, azt nagyon rosszul viselem. Felfelé pillantva a lábamat fogó indára célzok, s megküldöm egy Sectumsempra!-val. Hogyha embert tud vágni, akkor csak megküzd már egy indával, ami remélhetőleg az anyatesthez kapcsolódás nélkül nem fogja kiszorítani a vérkeringést a bokámból, csak simán leoldódik rólam, amidőn fölre esek. Földre. És remélhetőleg nem ennek a vacaknak a szájába ott.
//Sectumsempra - A célszemély testén mély vágás keletkezik. HP6 A hatodik kötetben Harry Potter életveszélyesen megsebzi Draco Malfoy-t vele. Az ötödik részben, Piton emlékeiben is megjelenik, de akkor Piton elvéti a célzott James Pottert. Itt nem varázsigével szerepel. Perselus Piton találta fel. A latin „sectura” (vágás) és „semper” (mindig) szavakból.
Amikor Tita szól, addigra már késő, mert kimondtam a varázslatot. Sokkal előrébb nem vagyunk tőle, sőt, inkább csak rosszabb lett a helyzet, mert eddig viszonylag békés volt a tisztás. Na ez most már nem mondható el. Nézem, ahogy a növényzet életre kel, és rájövök, hogy jó nagy hülyeséget csináltam. Magamban bosszankodok egy sort, mert általában higgadtan és józanul gondolok végig helyzeteket, de most… - Bocsi, nem így terveztem – válaszolom Marknak, de folytatni nem tudom, mert pofon csapta egy inda. A következő pillanatban pedig ugyanígy járok én is. Honnan jönnek ezek? Próbálok az esés után talpra állni és odébb menni, kicsit szédülök az ütéstől. Meg aztán ott van az is, hogy már ki tudja, mióta vagyunk itt, az időérzékemet teljesen elvesztettem, egy elvileg nem létező helyen és korban vagyunk, minden ránk támad, teljesen megviseli a helyzet az idegeimet, és valóban elhamarkodottan cselekszem. Úgyhogy most megpróbálok kicsit megállni, amennyire a helyzet engedni, és végiggondolni, hogy melyik varázslattal lehetne a legkisebb kárt okozni. Végül arra jutok, hogy meg kellene próbálni a mozgásukat megállítani, hogy pofozkodni ne tudjanak, és legalább úgy lenne idő azon is töprengeni közösen, hogy a medált hogy szedjük ki. Mark már válaszol Eileen kérdésére, és valóban az enyém az utolsó, de mintha ezt lenne a legbajosabb megszerezni. Vagy simán csak túl fáradtak vagyunk már. Rászegezem a pálcámat a növényekre. – Immobulus! – utána körbenézek, hogy kell-e valakinek segítség, remélem mindenki megússza egy csapással csak, mert az az én hibám lenne, ha valami bajuk esne.
//Immobulus: megállítja az élő vagy elvarázsolt célpont mozgását //
o
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-07-16, 15:44
Az Akadémia & Janie
Tudom, nem én vagyok a világ legjobb unokatestvére, de még csak az önzetlenség mintapéldánya sem. A bácsikám, és a nénikém aranyvérű mentalitása már réges-régen eléggé megtette a hatását az egész gondolkodásmódomban. Julia viszont a családom, és igen is aggódom érte, akármennyire is nem tudom kimutatni számára a valós érzéseim. Amik... hát elég vegyesek. Azt hiszem nem kerültünk soha annyira közel egymáshoz, amennyire kellett volna. Most pedig azt hiszem valamilyen szinten bűntudatom is van, hogy őt küldtem a medálomért, és még meg is sérült, ahogy próbálta megszerezni nekem. De legalább ellátni sikerül a sebét. Noha lassan ideje lenne egy szanitéc képzésre is beiratkoznom az auror akadémia mellé. Már csak azért is, mert ha egymás után esek ilyen helyzetekbe, akkor nem árt, ha legalább alapvető ismereteim vannak a témában. Előbb Selene, most meg Juli, kezd ez már elég lenni. - Köszönöm. Biztos jól vagy? Bár tudnék adni valami fájdalomcsillapítót, de az összes főzetem a szobánkban maradt. - pillantok rá továbbra is aggódva, ahogy elveszem tőle a saját ékszerem, és egy gyors mozdulattal vissza is akasztom a nyakamba, ahova való. De így is érződik, hogy jelenleg jobban izgat, hogy mi van vele, mint saját magam. Ami azért elég nagy szó. Nem sűrűn fordul elő velem ilyesmi. Úgy is mondhatnánk ez egész idegen, és roppant nyugtalanító érzés. - Nem hagylak itt. Vagy együtt megyünk, vagy sehogy. - rázom meg a fejem tiltakozólag Julia szavaira. Noha belül azért kétség is támad bennem. Mi van, ha a többieknek tényleg segítség kell? Oké én max. tűzgolyókat tudok lövöldözni, jelenleg nem én vagyok a legélesebb kés ebben az átkozott fiókban. De az is valami lehet. Ráadásul azt sem tudjuk mi fog történni, ha megszerzik az ékszert. Lehet egyszerűen visszakerülünk az Akadémiára. Az is lehet, hogy semmi sem történik. Túl sok mindent nem tudunk. És nem kéne jobban elszakadnunk egymástól. De Mark nem igazán hagyott időt Juli ellátására sem. Ez így sehogyan sem jó, az én meglátásomban. Pedig itt én vagyok a legkevésbé csapatjátékos, ez tisztán elmondható. - Gyere, segítek. Tudom, hogy fáradt vagy, én is, de ki kell tartanod még egy kicsit.- mondom bátorítólag, és a kezemet nyújtom felé. Ha akar nyugodtan rám is támaszkodhat, ha esetleg a lába még mindig nem lenne tökéletes. A bűbájt, amivel próbálkozik nem ismerem fel, és nem is tűnik úgy hogy sikerrel jár, talán túl kimerült hozzá. Legfeljebb később rákérdezek, ha már nem leszünk veszélyben, egy átokverte dzsungel közepén. Remélhetőleg, ha ő is úgy akarja, akkor az unokahúgomat támogatva indulok a többiek után. És ha meglátom őket, és szükséges, akkor az eddigi jól bevált taktikához folyamodva, tisztes távolból lövök pár tűzgolyót a rohadék növény felé, hogy mentsem az esetlegesen bajban lévő társainkat. (Már, ha Mark egyetlen célzott lövéssel nem előzött meg, és tette szükségtelenné a további támadást.) Fogalmam sincs amúgy, hogy mennyire tűzálló az elvesztett ékszer, de inkább az olvadjon meg, vagy károsodjon, mint hogy elveszítsünk valakit, egy rohadt őskori dögkóró miatt. Ez pedig tűnhet önzőségnek részemről, hiszen az enyém már megvan, és az a valami nyilván fontosa annak, aki elhagyta, de jelenleg senkit sem szeretnék hátra hagyni. Az életünk fontosabb holmi csecse-becséknél. Amik valamiért mindig valami szörnyű helyzetben bukkannak fel.
Tita megjegyzésére felvonom a szemöldökömet, de inkább nem szólok semmit sem és Padma is nekikezd az indák nyiszálásának. Ami talán nem a legokosabb ötlet lévén, hogy eldobta ma követ és azok megrezzentek. Nem megnyugtató tudat és cseppet sem örülök ennek az egésznek. Eileen hangja üti meg a fülemet a kérdésével és rá pillantok. - Még egy hiányzik. Padma-é. - válaszolom tömören és röviden. Ámbár nem sokat lehet időzni a beszélgetés vonalán, hiszen a lányok valahogy felvették a mindent megteszünk, hogy megoldjuk a helyzetet dolgot. Cseppet sem szolgál örömömre a dolog, hiszen az őskorban vagyunk és nem igazán szeretek fej nélkül nekimenni a dolgoknak. - Lányok, ne vaktában! Így is van éppen elég rossz tapasztalatunk! – szólok rájuk próbálva valahogy korrigálni a kialakuló káoszt és pont ezért nem veszem észre a felém csapó egyik indát ami elég rendesen pofon is cserdít. Szinte csillagokat látok és repülve egy keveset kiterülök. - Franc… - szisszenek fel. Arcomhoz emelem a kezemet és csak sajog jelenleg, talán nem sérült meg a bőröm. Talán egy kis vér látszódik az ujjaimon és meg kell hagyni a csillagok nem akarnak nagyon elköszönni a szemem elől. Bár így is bajos ez az egész, hogy nem tudunk mit kezdeni ezzel a nagyra nőtt zöldséggel. Próbálom bemérni a lányok hogy lehetnek, de viszont megakad a szemem azon az elég nagyra nőtt gubón. Ami talán a virág akar lenni azt hiszem. Felkapom a mellém esett pálcámat és próbálok észszerűen gondolkodni, hogy mivel tudnám magunkat kihúzni a pácból és azt a nyamvadt csecsebecsét is megszerezni. Így hát jobb esélyek híján nehogy valamelyikünk a virág belsejében végezze egy Globus Igneo-t küldök a gumó és a föld összekapcsolódásához remélve, hogy az elporlasztja a kapcsolatot. Próbáltam azt is bemérni merre lehet Padma nyaklánca vagy legalább, hogy a lányok hogy vannak. - Egyben vagytok?! – hangzik el a talán nagyon is költői kérdés. Nincs kedvem virág nasi lenni. Azt meghagynám ebben az idősíkban élő dögöknek.
//Globus Igneo: Pálcából tűzgolyó repül ki.//
♫ Who we are ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Idézet, szöveg ◊
Csakis a mának élj.
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-07-13, 12:30
A hívogató dallam
Nem biztos, hogy jó ötlet a csapatot szétforgácsolni, de úgy tűnik, hogy Janette és Julia inkább a barlangnál marad. Janette gyógyítása sikeres, Julie viszont nem sokra jut a saját tárgyának vizsgálatával, hiszen se nem relikviamester, se nem látó, hogy a múltat bogarássza és a szaktárgya alapján sem mondható, hogy olyan komolyan konyítana a varázstárgyakhoz, vagy azok feltérképezéséhez. Úgyhogy kifejezetten sokra nem jut a témában. Nem érzékeli, hogy a tárgya különleges lenne, talán tényleg nem volt több csak egy eszköz arra, hogy elcsalogassák vele a dallam mellett, vagy pont hogy egy szándékos kiskapu, aminek a segítségével ki lehet jutni innen. De ezek csupán tippekként fogalmazhatódnak meg a fejében. A többiek közben a tisztásnál próbálkoznak. Mark követ dob, ami jó megoldásnak tűnik, mert a mozgás hatására az indák megrezzennek, de nem mozdulnak meg komolyabban. Talán a kő nem elég súlyos, hogy okot adjon rá. Padma támadása viszont már jobban megbolygatja őket. Sikerül elvagdosnia pár indát. Tita varázslata sajnos nem hatásos, hiszen a növény nem kifejezetten mondható személynek. Élőlény ugyan, de nem így az átok nem fejti ki megfelelően a hatását, ahogy Eileen se jut sokra a fénnyel, mivel amúgy is itt-ott süt a nap az eső elálltával és nem úgy fest, mintha ez gondot okozna a virágnak. Nem ördöghurokról van szó ugyanis. Padma varázslata viszont felfolygatja annyira az indákat, hogy megérezvén a közelben lévőket csapkodásba kezdjenek és megpróbáljanak lecsapni a közelben lévő lehetséges áldozatokra. Közben pedig a kis virág mintha csak a földből emelkedne ki a további része elég hatalmasra duzzad, vélhetően arra készülve, hogy az elkapott áldozatokat magába dobálja.
//Határidő: július 19 (éjfél!)., következő hozzászólás: július 20.
Julia: Igazán nem akarok genyó lenni, de a kari elemista szakon tanul, ott pedig adott tantárgyak vannak. Nem igazán vágom, hogyan jön ide a misztikummágia és a lélekmágia, amik szimbolisztikus szakon vannak. :/ Máskor ilyen esetben valami érdemi indok kell, hogy akkor ez most hogyan kapcsolódik ide, mert ennyi erővel akkor szaktól, képességtől függetlenül bárki bármit megtud oldani és akkor nincs is értelme specializálódni, vagy nincs haszna jelen esetben egy relikviamesternek, látónak, ereklyevadásznak, ha az elemista is simán feltérképez egy tárgyat.
Janette és Julia kivételével dobjatok kérlek a hozzászólás előtt kockával. Szerencse+fizikum próba Ha meg van a dobás akkor eltudsz ugrani az indák elől. Ha max. 40-nel nincs meg (mondjuk a célszámod 20, akkor +40, 60 alatt vagy), akkor csak kapsz pár kellemetlen ütést, csapást. Ha nagyon nincs megy, akkor elkapja az inda a lábadat és felemel az égbe.
Eileen: második sárgalap (A következőnél kizárás)//
, 
️️️️
, 
)
)
)
Alagsor... Milyen jellemző. Ha nem lennék hozzászokva az állandó sötétben tartózkodásba, valószínűleg egész végig rinyálnék, hogy milyen kicseszés ez az egész. De persze Mardekárosként nem sok opcióm adatott meg az elmúlt évek során. Persze az egyetemi szak felvevése után már valamelyest kiskirályosabb lakosztályt kaphattam, melyet egyáltalán nem vetek meg. Szeretek a magam területén időzni, főleg úgy, hogy nem zavar meg se egy Hollóhátas kávémániás prefektus, se pedig egy minden lében kanál kamubarátnő. Hát igen... Az új tanév kezdetével lesz egy-két elintéznivalóm, ha azt akarom, hogy ne veszítsem el a maradék józan eszemet is. Ami pedig ezt az akadémiát illeti, már tűkön ülve várom a végét. Az eredményeim bizonyára megfelelőnek számítottak eddig. Kimagaslóan megfelelőnek, így hát nem is izgulok rá a mai próbára, melyet ez a Peter Greenwood fog vezetni.
