2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Az alagsori társalgó mellett egy kis járat kacsázik el egy egészen rejtett kis zughoz. Talán a legtöbben nem is találják meg ezt a helyet, ha nem keresik, vagy nem hallanak róla másoktól. A folyosó egy kisebb barlangba torkollik, ahová épp csak alig szűrődik be fény, ami egyértelműen valami trükkös módon van ide a föld alá bevezetve. A hely nem nagy, ülőalkalmatosság sincs itt, csak sziklák és egy kisebb csermely, ami valahonnan a falból érkezik egy apró vízesés formájában, hogy aztán a föld alatt tovatűnjön. Csendes és békés terület, amit a gyenge fény különösen ragyog be, ahogyan az itt-ott felbukkanó kristályokról visszaverődik. Igazi béke szigete ez, ha valaki arra vágyik, hogy kicsit lenyugtassa háborgó lelkét, vagy összeszedje a gondolatait.
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,
ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Szerző
Üzenet
Mark S. Carlyle
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-05-18, 13:41
A dallam & Mark
Szerencsére mindenki ki tudja pihenni magát, miközben az őrség is éberen működik. Ki így vagy úgy, de csinál magának olyan fekhelyet, hogy kényelmesen el tudjon helyezkedni a földön. Igazság szerint én néha úgy érzem, képes lennék akár egy ültő helyemben is bealudni. Hullámokban tör rám az álmosság, hol erősebben, hol pedig gyengébben. Néha komolyan azt hiszem, hogy nem is lennék képes aludni, de amikor rám kerül a sor, gond nélkül vesztem el az eszméletem, kicsit sem foglalkozva a talaj keménységével. Persze jobb lenne nem derékfájással ébredni, de akadnak körülmények, amikor az ember nem azon agyal, miként tér majd magához pár óra múltán. - Hallgass a nővéredre, jobb neki nélkülünk - fordulok Julia irányába Janette szavai hallatán. Ha minden igaz, már mindenkinek sikerült valamilyen szinten kipihennie magát és végre folytathatjuk az utunkat, bármerre is vezessen az. A lényeg véleményem szerint továbbra is az, hogy állandó mozgásban legyünk és ne egy helyben toporogva várjuk ezeket a fenevadakat. Mágia révén át tudjuk őket ejteni, de ki tudja, mikor változik a széljárás és érzik meg a szagunkat. Ezt azért senki se képes befolyásolni. A gyomrom üres ugyan, de nem fogok senkire se rátámadni. Képes vagyok uralkodni magamon egy ideig. Addig viszont remélhetőleg kiutat lelünk erről a helyről és megléphetünk. Egy-két nap nem hiszem, hogy komolyabban megviselne. A hétköznapi ételek is jók számomra, habár azt is be kell vallanom, hogy a friss, emberi vérnél nincs is finomabb. - Hogy mondod? - ütközöm meg egy pillanatra a Tita nevű lány szavai hallatán. Dinóvér? Jól hallottam? Komolyan azt gondolja, hogy fogom magam és iszom belőlük? - Akkor inkább éhen halok, köszi - rántom meg a vállam egy fintor kíséretében az arcomon. Még maga a gondolat is abszurd és hát egyébként is... Nekem emberi vér kell, nem pedig dinoszauruszé. Azzal aligha lennék képes csillapítani a bennem tomboló éhséget. De oké, legfeljebb majd elleszek valahogy. - Compy-k - szólalok meg Julia kérdése hallatán. Azt ugyan nem tudom, mik voltak ott a T-rex előtt, hiszen valahogy nem értem rá odafigyelni rájuk. - Nem árt, ha tartjuk tőlük a két lépés távolságot - hívom fel a figyelmüket. - Dögevők ugyan, de ezek rengetegen vannak. Ha csapatban rontanak az emberre, annak komoly vége is lehet. Kicsi a bors, de erős, ahogy a mondás is tartja, ezek pedig mégis csak vadállatok, a fogaik pedig tűhegyesek. Nyilvánvalóan arra vannak, hogy felszakítsák velük a húst. Hatalmas erőt lehetnek hát képesek kifejteni az állkapcsaikkal. Egyet nem érez meg az ember, de egyszerre húszat már sokkal hamarabb. - Köszönöm - veszem át Juliától a folyadékot, habár sikerül kissé bizonytalan pillantást vetnem rá. Végül - minden bátorságomat latba vetve - emelem azt a számhoz, hogy ihassak belőle, majd köpöm is ki szinte azonnal. - Mint a színezett víz - jegyzem meg. - Bocs, de ez nem fog menni - csóválom meg végül a fejem. Kár, de egyszerűen képtelen vagyok lehajtani. - Tudnál nekem olyasmit készíteni, amivel elnyomhatom az éhségemet? - lépek közvetlenül ezután Janette mellé, magamban valamiféle igenlő válaszra számítva. Neki is állok hát megfelelő növényeket keresni, amikor az a kis nyavalyás nekiugrik a lánynak. Én azonban leginkább a rajta megcsillanó tárgyat követtem figyelemmel. - Az az én órám! - nyögöm ki, de még mielőtt cselekedhetnék, elfut a dög. Én se vagyok azonban rest, pálcámat a megfelelő irányba szegezve kiáltok fel: - Invito, karóra! Compy vagy ezer röppenne felém, de az órámból remélhetőleg csak egy van.
♫ Who we are ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Idézet, szöveg ◊
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-05-18, 11:19
A hívogató dallam
Marknak beugrik, hogy ezek az apróságok a legkisebb dínók, akik léteznek ebben a korban. Név szerint Compsognathusként emlékszik rájuk, de gyakorta emlegetik őket compy néven is becézett formában. Dögevők, mivel termetükből adódóan nem igazán tudnának levadászni mondjuk egy bébi triceratopsot sem. Mindig csapatban, még hozzá elég nagy csapatban tevékenykednek. Janette sikeresen megoldja a wc-zés problémáját, viszont nem igazán tudja belőni, hogy itt mi lehet ehető a növényekből, bogyókat pedig nem igazán lát. A varázslata viszont hatásosnak bizonyul, csak épp az a probléma, hogy amikor kimondja, akkor néhány pillanat múlva épp egy apró compy röppen neki elég nagy sebességgel, amitől nem sokon múlik, hogy hátra is essen. Még ha el is tudja kapni a kis dögöt, aminek egyébként a nyakán van szorosan meghúzva Mark órája, akkor úgy orron harapja, mint annak a rendje, hogy aztán gyorsan kiugorva a kezei közül elspurizzon. Padma sikeresen idéz egy kis vizet, hogy tudjanak inni, akár még Julia dínójának is tud adni egy kicsit, bár vödör nincs náluk és hát szegénynek azért pár korty egy tenyérből nem lesz elég. Tita finitéje bizony nem hoz várt eredményt, viszont legalább már nem szomjas annyira, még ha a gyomra tovább is korog. A dínó vér viszont sajnos nem tökéletes Marknak, hiszen hidegvérű állatokról van szó, neki meg emlős kellene. Julia sajnos nem tud vízből vért csinálni, mert bár mindkettő folyékony, de nagy mértékben eltérnek egymástól, hiszen az egyik kvázi szerves cucc, a másik meg csak H2O. Maxiumum pirosabb és sűrűbb vizet hozhat létre, de azt ha Mark megkóstolja azzal a mozdulattal fogja kiköpni is. A kis dínót egyébként sikerül útjára indítania. Láthatóan nem tetszik neki a jelenlegi itteni helyzet, elég ideges még mindig, úgyhogy Juliának utána kellene mennie, ha meg akarná nézni a találkozást, mert Bumszli végül futólépésben indul tovább, Julia viszont érzékelheti, hogy egyre több apróság mozog körülötte, ha eltávolodik a többiektől. Azt tehát mind láthatják, hogy egyre többen kezdenek lenni a compyk. Nem mindegyiküket látni, de itt-ott észrevehetik, ahogyan rezzen az avar, vagy libben egy bokor. Elég gyorsnak is tűnnek így nehéz őket eltalálni varázslattal és mintha határozottan kezdenék körbevenni a csapatot.
//Határidő: május 24., következő hozzászólás: május 24.
Eileen: első sárgalap//
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-05-17, 03:10
Dallam és Julia
Jól esett az a kevés alvás. Nem emlékszem, mikor ért vissza Eileen én már akkor bőven az igazak álmát aludtam és lemaradtam a csodás érme visszaszerzésről is. Ahogy felébredtem és az utolsó őrség váltáshoz, láttam hogy a kicsi is ébredezik, Nekem az is elég volt, hogy még nem járt olyan közel az anya, hogy le taposson minket. Biztonságos távolságból el engedem a kicsit. - Rendben, ígérem elkergetem majd, csak had ébredjek fel.- mondom Janienek, hogy megnyugodjon. Nyújtózkodok egyet. Tita nyakában meglátom az érmet, ezek szerint előkerült még egy elveszett tárgy. - Lehet, hogy a hazavezető út pont egy és egyezik a másik úttal, hogy megtaláljuk a tárgyainkat. Ahogy talán az is, hogy a dinók vezethetnek el minket a következő elveszett kincseinkhez.- jegyzem meg Padmának, de az is lehet hogy az egész ostobaság és hülyeség, ami után megint én leszek az ostoba szőke. Talán Bumszli a kulcsfontosságú dinó. - Vámpír vagy?! - Hökkenek meg ezen az új híren. - Bocsánat, de ritkán találkozom ilyen vagyis hozzád hasonló értelmes lényekkel. Ugye kordában tudod tartani magad, ha egy embertől vért kapsz?- kérdezem meg tőle érdeklődve, mielőtt bármit is megtennék érte. - Ha az állativér vagyis a dinóvér nem csillapítja étvágyadat, akkor talán segíthetek. Kissé félelmetes, hogy mellette aludtam pár órát és nem mészárolt le, de talán most nem lesz annyira gáz az egész. Ha sikerül Padma víz varázslata, akkor a szomjamat én is eloltom. Padma által elő állított vizet megpróbálom emberi vérré változtatni a vámpírnak, de mivel eddig nem próbáltam még ezt, így nem vagyok benne biztos, hogy sikerül. Mégis szeretném, hogy ne az én pirosló nedveimet avagy a többiek vérét szívja. Ha ez nem sikerül, végső soron felajánlom az egyik csuklómat. - Szerintem felzaklatták ezek a kicsik és ideges lett tőle. - válaszolok Titának. Jobban megnézem ezeket a kis dinókat. Talán tényleg ehetők lennének számunkra ezek a dinoszauruszok is. Egyszer régebben ettem kígyót is. A lényeg, hogy ne gondoljak bele milyen undorító az állat, amit eszek, mert képes lennék mindent visszaöklendezni. Kóstoltam már tücsköt is megpörkölve és nem volt, annyira az sem borzasztó. Ha nagyon éhes lennék sokféle és nagyon undorítónak tűnő táplálékot megennék ám annyira éhes nem vagyok éhes, hogy erre vetemedjek. Tudom, hogy kell az energia, ha a vadont túl akarom élni. - Nem ilyen dínók voltak, az óriási vérszomjas T-rex megérkezte előtt?- kérdezem meg a többieket, mi közben egy-egy elfut Bumszli mellett. Talán az anya közeledtét jelzik, de akkor nem félne ennyire. Biztos, hogy valami rosszat jeleznek elő az aprók, de mit? Eileen felderítő képessége megint jól jönne, de már nincs szívem megint megkérni, hogy nézzen utána újabb veszélyt vállalva magára. Bárcsak, tényleg egy közös rossz álom átokban lennénk. - Merre van az anyja?- kérdezem meg Eileent, mert ha nagy baj közeledik az anyja lehet. hogy jobban megtudja védeni, mint én. - Amíg szereztek ételt én megpróbálom Bumszlit elkergetni. - mondom a többieknek, akik már legalább fél tucat alkalommal jelezték felém, hogy ostoba ötleteim és intuícióm vannak a kis dínó magunk mellett tartásával kapcsolatban, talán miatta szereztünk meg két elveszett tárgyat. Mi van, ha a többi tárgyhoz is köze van? Nem kötöm az orrukra, hogy tervezem elijeszteni vagy mi a tervem. Amint meg tudom, elkezdem abba az irányba fordítani és nyugtatni őt a feszültséget keltő kicsi dínók miatt. Halkan dúdolgatom azt a dallamot, ami az éjszaka közepén felébresztett minket, miközben etetem Bumszlit. Hamarosan elválnak az útjaink a kis növényevő borjútól, akit még órákkal ezelőtt raptor eledelként a tisztás közepén hagytam volna ott, ha nem sikerül Eileen medálját vissza szerezni. Biztos már közelebb van az anyadinó, mint órákkal ezelőtt, hogy rátaláljon a kicsire. Biztonságos távolságból szívesen végig nézném, ahogy a kicsi az anyjával találkozik, de a többieket, ezt úgyis rossz ötletnek tartanák, így nem említem meg nekik, hogy addig kísérném a dínót, amíg rá nem talál az anyjára.
//Anyagmanipuláló 1. szint- Egyszerűbb anyagokat át tud alakítani hasonló anyagokká (fát papírrá, téglát agyaggá, követ homokká). Nagyon korlátozott mértékben a saját testét is tudja manipulálni, ilyenkor a keze vagy picivel keményebb lesz (kb. mint a tégla) vagy nyúlósabb (mint a gumi). Mennyire lehetséges a víz-vér és vér-víz átalakítás?
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-05-16, 21:28
Tita a barlangban
Bármennyire is én hoztam létre a varázslatot, mégsem adtam volna egy lyukas galleont se azért, hogy sikerül, így amint eltelik a fél óra és megérkezik a medálom szinte a földről kell felkaparni az államat. - Váó! - szalad ki a számon, s azonnal a nyakamba is akasztom a cuccost - lévén a pizsama gyanánt viselt holmimon nincsen zseb - nehogy megint valamelyik dinoszaurusz megfosszon tőle. A gyomrom korgását eddig elnyomta a belső morgásom a dínószelidítés miatt, de amint Mark rákérdez, hogy nem vagyunk-e éhesek azonnal jelez a belső rendszerem és egyszeriben szakad rám az éhség és a szomjúság is. -Tündér vagy, köszi! - iszom a Padma által kreált vízből egy keveset (amennyiben sikerült egyáltalán a varázslata), majd körbepillantva próbálok keresgetni hátha kiszúrok valami bogyós bokrot, vagy ilyesmit. Elég gyengusz vagyok gyógynövénytanból, szóval a gazokhoz se értek, így nem rohanok röhvest legelni, ha találtam is valamit, de legalább ha látok érdekeset hátha fel tudom rá hívni a többiek figyelmét és akkor valaki csak okosabb lesz és belövi, hogy mi is lehet a növény. Mark felvetésére elfintorodom. - Ne hari, de nem. - utasítom el a véradó szerepét. Nem vagyok egy karitatív valaki, pláne ha a saját testem ajánlgatásáról van szó, meg ez a vérivás amúgy is olyan.. nem is tudom, intimnek tűnik az én olvasatomban, márpedig intimitást csak Chrissel tudok és akarok elképzelni, köszönöm. - Dínóvér nem jó? - dobom be az ötletet, mert azért megszivatni nem akarom Markot, szóval szívesen kábítok neki megcsapolni-való dögöt, ha letesz arról, hogy belőlem iszogasson. - Úgy tűnik ezek például házhoz jöttek. - hívom fel a többiek figyelmét a kis dínókra emígy. - Hohó! Csigavér kisapám. Julia! van ötleted mi baja? - pislogok a nyugtalan babadínó"nk" felé. - Amúgy nem tudom, hogy valódiak-e. De ha varázslat, akkor talán felszívódnak, ha.. - fűzöm tovább Padma gondolatmenetét és egy finite incantatemmel próbálkozom. Hogyha csak látványmágia hozta létre a dínókat vagy valamelyik részüket akkor elvileg ez visszavonja. Ha meg nem történik semmi, akkor legalább tudjuk, hogy nagyon is valódi szarban helyzetben vagyunk.
//Finite Incantatem Ellen-varázslat Megszünteti egy korábban elvégzett varázslat hatását (pl. rontásét, átokét). HP2 A sorozat folyamán többször használják, többek között a Párbajszakkör ideje alatt, vagy a Mágiaügyi Minisztériumban. - A latin „finio” (befejezni) és „incanto” (rávarázsol) szavakból.
Mikor Eileen visszatér, megtudjuk, hogy megkerült még egy értékes tárgy. De jó lenne, ha az enyém is itt lenne valahol… Eddig kettő megvan, és négy elveszett. Biztos, hogy addig nem megyek el, amíg meg nem találjuk. Viszont jó lenne tudni a többiek álláspontját ezzel kapcsolatban. Markról tudom, hogy őt nem érdekli, de a többiekről fogalmam sincs. - El kellene döntenünk, hogyan tovább, nem? – fordulok azok felé, akik ébren vannak és figyelnek. – Két tárgy már megvan, négyről nem tudunk semmit. Keressük őket? Vagy inkább hagyjuk és keressünk hazautat? – kérdezem, mert mégis közösen kéne erről döntenünk, de minél hamarabb. Közben én is érzem, hogy éhes is vagyok, meg szomjas is, és hát ha lenne itt wc, jó lenne használni… nem kedveznek nekünk az elemek, ezen a terepen eléggé hátrányban vagyunk. Így gondolkodni se tudok annyira, pedig valami tervet ki kellene találni, ugyanis ha csak a barlangban dekkolunk, akkor nem jutunk semerre sem. Addig viszont nem tanácsos kimozdulni, amíg a kis dínó velünk van, mert az anyja bármikor megtalálhatja és eltaposhat minket. Mark kérdésére elborzadva nézek, mégis ki az, aki ezt önként felajánlaná? Inkább arrébb is megyek, hogy ebben rám ne számítson, de úgy érzem, hogy ezzel a többiek is így lesznek majd. Egyelőre igyekszem a szükségleteimet visszatartani, de tényleg nagyon szomjas vagyok. Előveszem a pálcámat, és az Aguamenti bűbájjal csinálok egy kis vizet, ha működik, a többieket is odahívom, hogy igyanak belőle, sőt, a kis dínónak is felajánlom, ha már itt van. Ekkor veszem észre, hogy közelednek más lények is, és a kicsinek ez nem annyira tetszik. Na most a kettő közül akkor valamelyik bajt hozhat ránk, mert semmivel sem tűnnek veszélyesebbnek nála. - Szerintetek igaziak? – kérdezem… - Mármint… lehet illúzió? – nem értek annyira a látványmágiához, de itt már tényleg megtörténhet, és sosem lehet elég gyanakvó az ember.
//Aguamenti: iható vizet fakaszt a pálcából//
o
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-05-12, 14:02
Az Akadémia & Janie
A fáradság szerintem általánosan nem tesz jót senkinek sem. Nekem meg aztán főként. Alapvetően is elég arrogáns, és lekezelő tudok lenni, de ha ezt még egyéb nyűgök is tetézik, mint a végkimerültség, hát abból sok jóra senki ne számítson. Az első pozitív dolog, hogy képes vagyok legalább valami elfogadható fekhelyfélét alkotni, ahol pihenhetünk kicsit. Igaz, felváltva, és gondosan őrködve az éppen alvók biztonsága felett. Viszont be kell vallanom, hogy még ez a röpke kis pihenés is sokat javított a... nos a kedélyemen nem, de legalább a koncentrációmon és tenni hajlandóságomon mindenképp. Ami meg az unokahúgomat, és a bébidinót illeti... nos, nem vagyok elragadtatva, de eddig is tudtuk, hogy az empátia terén súlyos hiányosságokban szenvedek. A nagyra nőtt kölyök állat csak oldja meg az életét nélkülünk. Persze ismerem Julit. Ő képes lenne akár haza is vinni magunkkal. Amiről, nos szó sem lehet. Legfeljebb kaphat egy bagolyfiókát ajándékba, ha nagyon babusgathatnékja támadna. Viszont immár nem látom túl sok értelmét, hogy magunk mellett tartsuk, hiszen a ragadózóktól megszabadítottuk. Kétlem, hogy hasznunk lehetne még belőle, ellenben, ha magára hívja az anyját, abból még lehet baj. - Julie... szerintem ideje lenne elkergetned. Jobb neki a mamájával, akit biztos meg fog találni. Mi viszont nem szeretnénk, hogy anyuci minket találjon meg. - mondom csendesen a húginak, ahogy látom, hogy az óriás kölyök alig, hogy ébredezik máris őt veszi célba. Nem is csoda. Tőlem nem is számíthatna füvecskére, mint az unokahúgomtól. Mark, és Tita sem különösebben repesnek érte, és hát rokonság, meg vér ide vagy oda, de velük értek egyet. A medálszerzésről egyébként jószerével lemaradok. Csak utólag tudatosul bennem, ha már a pihenésből felkelve Eileen és Tita megosztják velem az információt. Ami csak annyiban érdekel, hogy ha két elveszett tárgyat is dinókon találtunk, akkor a többinek is itt kell lennie valahol. Talán még sem annyira reménytelen a helyzet, hogy megleljem a sajátom. - Bocs haver, de annál önzőbb vagyok, minthogy önkéntes vérbankot játsszak. De én is éhes vagyok, és egyéb szükségletek is hívnak. - sóhajtok fel Mark felvetésére. Nem. Nem tagadom, hogy a saját érdekeim vezetnek legtöbbször. Mark egyéni étkezési gondja pedig nem az enyém. Egészen addig, amíg nem próbál erővel megharapdálni. Akkor viszont a dinók lesznek a legkisebb baja. Ami viszont engem illet, nos jelzek a többieknek, hogy várjanak meg, mert én bizony keresek magamnak egy félre eső bokros-fás részt, ahol ha nem is kényelmesen, de engedhetek a természet hívó szavának. Merlinre, mit meg nem adnék egy angol wc-ért. De végül is megoldom a problémát ugyanolyan levelekkel, mint amikbe már orrot is fújtam. Közben pedig azon töprengek, hogy mit ehetnénk. Mondanám, hogy együk meg Julie védencét, elég nagy hozzá... de ismerem annyira, hogy ezt még viccnek se lőjem el. Csak ez után tűnnek fel a kis dinók, amikor visszatértem a többiekhez. Remélhetőleg. Megehetnénk egy kis izét is, de igazából utálom a francia konyhát. Finnyás vagyok. Ez meg az én bajom. Így inkább ehető növények, és gyökerek után kezdek nézelődni. Amikor hirtelen eszembe jut valami. - Eddig mindenféle dögön volt valami ami a miénk. Hátha ezeken is találunk valamit.- vetem fel a dolgot, és pálcát húzok. - Invito elveszett holmi! - hátha valamelyikünk valamije is előkerül a kis dögöktől, és ezzel közelebb jutunk a megoldáshoz. Vagy kijutáshoz innen, mielőtt még éhen halnánk...
//Invito (Accio) Begyűjtő bűbáj: A kívánt tárgy az elvégző felé repül. HP4 A sorozatban számtalanszor használták, többek között ennek segítségével teljesítette Harry Potter a Trimágus Tusa első próbáját és többször használták horcruxok hívására is. - A magyar szó valószínűleg az „invitál”-ból (latin invito-meghív), az angol a latin „accio”, hívom szóból.//
A fáradtság nagy úr, még számomra is, aki elméletileg tovább képes kihúzni az emberi szükségleteinek határát. Még abban az esetben is szükségem lenne némi pihenésre, ha valaki itt és most vállalná azt, hogy ad számomra némi vért. A frissen csapolt nedű ugyanis képes feltölteni, de mit sem ér az egész, ha nem pihenek mellette még pár órácskát. Hiába a vámpírság, ha azok a fránya emberi határok beleszorítanak egy szerepbe. Egy született vámpírnak minden bizonnyal sokkal jobban menne a dolog, de én... Ráadásul, a lények elöli futkározás sem pont az energiáimat gyarapította. Sokat kivett belőlem mind a menekülés, mind a mágia használata. A fizikai és mágikus erőinket is fel kell töltenünk, a szellemi frissességünkről pedig inkább nem is ejtek szót. Kipihenten könnyebb lesz agyalnunk és valami használható megoldásra jutnunk ezzel az egész őrült helyzettel kapcsolatban. Juliával és a dinóbébivel kapcsolatban nekem is vannak kétségeim, hasonlóan Titához. Azért remélem, nem hiszi azt a lány, hogy a kicsi anyja feladja a keresését... Ráadásul, ezeknek általában nincs bajuk a szaglásukkal és mindenféle gond nélkül megtalálhat minket. A varázslatok elrejtenek ugyan minket, de mégis aggódom. Semmi sem tökéletes és mivel a mi időnkben nincsenek ilyen fenevadak - hála az égnek - így nem tudhatjuk, mi működik náluk és mi nem. Az én szememben pedig fő a biztonság, szóval sokkal jobb lett volna nem magunkkal ráncigálni ezt a szerencsétlen jószágot. Biztos vagyok ugyanis abban, hogy előbb-utóbb segítség nélkül is visszatalált volna az anyjához, ha pedig nem, hát az se hatott volna meg különösebben. - Ezzel teljes mértékben egyetértek - biccentek egyet Tita javaslata hallatán, miközben a Julia-bébidinó irányába siklik a tekintetem. Tényleg nem a kicsi miatt aggódom, hanem sokkal inkább aggaszt az anyja. Aki minden bizonnyal nem fogja értékelni, hogy elvittük a kölykét, még abban az esetben sem, ha csupa jó szándék vezérelt minket. Vagyis Juliát, mivel én mosom kezeimet. - A végén még képes lenne utána szaladni - csóválom meg a fejem az elijesztéses ötletet hallva. Tényleg kinézem a lányból, hogy a védence után rohan. Még csak az hiányozna, hogy hazavigye magával. - Vagy mivel csalogatjuk el - vetek egy komor pillantást az égre. - Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nem igazán szeretnék huzamosabb ideig a közelében lenni - sóhajtok fel. Tita medálja pedig eléggé hidegen hagy. Továbbra sem hiszek abban, hogy ez lenne a megoldás kulcsa, de ki tudja... Azért segítek nekik visszaszerezni a holmikat. - Szerintem tényleg nem itt kellene elintézni a kincsvadászatot - csóválom meg a fejem. - El kell terelni a dögöt és máshol megejteni a cserét. Persze, vinnénk a kicsit is - bökök fejemmel a delikvens irányába. - Ha tudnám, akkor már nem itt lennénk - vonom meg a vállam, miközben érdeklődve figyelem a lány ténykedését. Nem nagyon hiszek abban, hogy ez működni fog, de annál inkább meglepődöm, amikor sikerrel jár. Mindenesetre, az határozottan jó, hogy időközben mindenkinek sikerül kipihennie magát és legalább egy-két órát aludnia. Így már azért én is sokkal jobban érzem magam. - Ti is éhesek vagytok? - pislogok körbe a kis csapaton, amint mindenki más is felkelt rajtam kívül. Őszintén szólva bármivel megelégszem, de a vér adna számomra megfelelő energiát a továbbiak során. De mégis miként kérjem meg valamelyiküket arra, hogy megcsapolhassam? Továbbra se vagyok ura teljes mértékben a vérszomjamnak, nem áll hát szándékomban nekik esni. Bár, ha nem jutok vérhez, akkor előbb-utóbb így is meg fogom tenni. - Öhm... én vámpír vagyok - bököm ki végül, némi hezitálás után. - Szóval, ha esetleg valaki vállalná a vérbank szerepét, azért nagyon hálás lennék - nyögöm ki végül. A kisebb lényeket egyelőre észre se veszem, annyira leköt a saját éhségem reménybeli csillapítása. Ha a többiek esetleg felhívják rájuk a figyelmemet, akkor igyekszem felidézni, mik lehetnek pontosan. Gyerekként imádtam a dinoszauruszokról olvasgatni és talán valamennyi információ most is jól jöhet. A támadó átkokat azért se támogatom, mivel ki tudja, mivel hergeljük fel őket. Egyelőre nem tűnnek veszélyesnek.
♫ Who we are ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Idézet, szöveg ◊
[/color][/i]
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-05-11, 10:32
A hívogató dallam
Sikerül tehát viszonylag békés kis helyet találniuk maguknak és lepihenni a többségnek, amíg Mark és Tita őrködik. Janette akár egy szimpla párnázó bűbájjal is operálhat, amivel a seprűket is kényelmesebbé teszik a kviddicsben, szóval sikerül viszonylag elviselhető fekhelyet összehoznia magának. A többiek is pihiznek egy sort, legalább felváltva néhány órát nyugiban töltenek, Eileen is, miután visszatér. A kis dínó, akit Julia magával csalogatott biztosan szintén kifáradt az ijedtségben, mert leheveredik a közelben és békésen elnyúlva kezd el szuszogni. A szagtalanítás és a kiábrándító bűbáj működik, bár ez a mama számára ad nehezítést, hogy idetaláljon, de azt már legalább tudják, hogy kb. erre tart. Eltelik tehát néhány röpke óra és 1-1 őrség váltás, hogy mindenki kicsit összetudja kapni magát. Persze az egyéb fizikai szükségleteik is kezdenek azért kopogtatni, ahogy felkelnek, csak hát itt nincs se wc, se büfé a sarkon, pedig a gyomruk lassan megkorran, ami viszont nagyobb gond, hogy víz sincs épp senkinél. Mark még persze könnyebben veheti az akadályt, hiszen neki "csak" vér kell. Tita invitója egyébként meglepő módon működik! Bár bele telik egy kis idővel a távolság miatt és talán mert fenn volt akadva a medál, vagy ki tudja, de vagy egy fél óra, amíg végül az érem megérkezik, de a kezébe foghatja végre. A kis dínó is lassan ébredezik, nagy szemeket mereszt Juliera, és egyből őt célozza meg, ahogyan feltápászkodik, hogy mellé szegődjön. Padma komolyabb nyomokat nem talál, leginkább csak a sajátjaikat, hiszen eléggé körbejárták a helyet. Azt viszont mind észreveszik, hogy a fák közül a kis védett területük mellett nem sokkal egészen apró dínók bukkannak fel. Nem sok csak itt-ott a fák között szalad el időnként 1-1 és egészen ártalmatlannak tűnnek. Lábszárközépig ha érnek, vékonykák is, ránézésre könnyűek. A kis dinó viszont láthatóan idegesebbnek tűnik a jelenlétüktől.
//Határidő: május 17., következő hozzászólás: május 18.//
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-05-09, 19:49
Tita a barlangban
Értetlenül figyelem Julia lelkesedését a dínó iránt. Lenyűgözőnek tartom, ahogy babusgatja, a fűcsomót növeszti neki és hívogatja. Szerintem nem ostoba lány, legalább is én cseppet se tartom annak, ellenben ettől függetlenül nem örülök az egész dínószelidítésnek. Számomra idegen, hogy egy nálunk ennyivel nagyobb lényről gondoskodjunk. Oké, a legendás lények gondozása is körülbelül ez, de én abból se brillírozok. Sőt. Pont annyira vagyok hülye belőle, ha szépen akarok fogalmazni (sose volt baj az önkritikámmal), mint amennyire gyógynövénytanból. Hogy is mondják ezt szebben? Ja, igen. Tehetségtelen vagyok. Hasznos így az őserdő vagy dzsungel vagy mi közepén, mindenképp. - Igazámn nem akarok érzéketlennek tűnni, de nem kéne a fejünkre hozni a bajt azzal, hogy ő itt van. - ülök Mark mellé az őrségbe, hiszen vállaltam, hogy őrködök utána, de azóta megegyeztünk abban, hogy párosan őrködünk, szóval így akkor vele maradok és nem utána, nekem így logikus. - Nem kéne elijesztenünk, hadd fusson a mamája felé? - teszek egy óvatos javaslatot. Aztán elér Eileen információmorzsája és akkorára tágulnak a szemeim, mint két nagy tócsa. - Hogy hol van? Ó, hogy az a nyavalyás szerencsétlenség enné meg! - morranok fel, s hogyha lehet egy pillanatra ki is megy az álom a szememből (vagyis úgy érzem, mert felidegesedek, de persze nyilván nem leszek tőle igazából kevésbé fáradt). - Visszaszívom. A kis dög marad. Mostmár csak azt kéne kitaláljuk, hogy mivel csalogatjuk ide a mamáját és kötjük le addig, amíg visszaszerzem a medálomat. - gondolkodom hangosan, bár valószínűleg csak Marknak, hisz a többiek alszanak. - Szerinted ez lehet a feladat? Megkeresni mindannyiunk eltűnt tárgyait és visszaszerezni, s akkor hazamehetünk? - kérdezem. - Ne röhögj ki, de.. hátha működik. - felállok, kicsit kilesve a fedezékből majd megszólalok: - Invito érem! Jó, nyilván ez a túl egyszerű kategória lenne, ha működne. De egyszerűen muszáj volt megpróbáljam. Ez a tétlen ücsörgés nagyon nem nekem való.
//Invito (Accio) Begyűjtő bűbáj A kívánt tárgy az elvégző felé repül. HP4 A sorozatban számtalanszor használták, többek között ennek segítségével teljesítette Harry Potter a Trimágus Tusa első próbáját és többször használták horcruxok hívására is. - A magyar szó valószínűleg az „invitál”-ból (latin invito-meghív), az angol a latin „accio”, hívom szóból.
Már egészen kezdek hozzászokni a röpködés közbeni információszerzéshez. Fogalmam sincs, hogy sikerült kialakítanom, hogy a képességem ennek a lénynek az alakja legyen, de az tuti, hogy hasznos - gyors, muglik számára szinte észrevehetetlen és tud repülni. Így újra kicsit elszakadok a csapattól, de mivel tudom, hogy mind a barlangban lesznek, nem lehet probléma. Ahogy körözök néhányat a terület fölött, észreveszem a kisdínó anyukáját, ami mondjuk nem nehéz, tekintve, hogy mekkorára nőnek ezek... még tisztes távolságban van ahhoz, hogy tuti ne egyhamar jöjjön a közelünkbe, de előbb-utóbb meg fog találni minket. Némileg közelebb merészkedem hozzá is, és hát a dolog talált-süllyedt... Nála is van valami, ami csillog. Közelebb érve fel is ismerem, mi lehet az, ezután pedig indulok is vissza, hogy elújságoljam a többieknek. - Megvan a kisdínó mamája - mondom, ahogy visszaérek. Juliát kicsit távolabb találom meg a barlangtól, így a szavaim hozzá intézem. - Még egészen messze van, de szerintem hamarosan találkozunk vele közelebbről is... - teszem hozzá. Az mondjuk legalább jó, hogy a barlang száján biztosan nem fér be, de ha szükségünk van a dolgainkra, ez a találkozás úgyis elkerülhetetlen. Ezután visszamegyünk a többiekhez, hiszen az infó lényegesebbik része még nálam van, ami másokat is érdekelhet. - Megtaláltam a dínómamát, és nem tudom, ez így jó hír-e, de úgy láttam, nála van Tita érme - mondom a még ébren lévőknek, főleg egykori csapattársam felé fordulva. Ezután ha nincs más kérdés, letelepedem én is a barlang falához közel, némi pihenésre nekem is szükségem van, mielőtt folytathatnánk ezt a kis kalandot...
(Fizikum 16 + 20 - 10 = 26
Eileen Silsbury carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
)
Don't stop until you're proud
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-05-02, 23:58
Dallam és Julia
A srác kezeiből ki szabadulva. Bumszli mellé lépek kezemben egy újabb fűcsomóval. Remélem, ott lesz a lábai alatt az, amit keresünk. Óvatosan egy megpróbálom felemelni a lábát, de mivel túl nehéz így a pálcámmal talpát megpiszkálom, de semmit sem találok egyik lábán sem. Egy nagyot ásítva neki dőlök a kis dinónak. - Nem maradhatsz itt.- mondom a neki nyugtató hangon. -Ha a raptorok felkelnek és kötelekből is kiszabadulnak akkor újra veszélybe leszel. Egyedül nem tudlak megvédeni, és mindannyiunkra veszélyt jelentesz.- vallom be magamnak is azt, amit mindenki tudott. Fáradt vagyok és valahol mélyen kétségbe esett is. Lehet, hogy soha sem látom viszont Samet. Lehet, hogy soha sem fejezhetem be az szakomat, apám miatt. Egyedül érzem magam. A többieket még itt-ott meglátom. Könny csepp gördül le az arcomról, amit egy elnyomottásítás keretében le is törlök. Egy kelepcében voltam már, akkor is mikor belecsöppentem egy mugli film kellős közepébe. Talán Bumszli is megérezte rajtam, hogy nyugalmam mögött. Pont olyan elveszett vagyok, mint ő. Nem a legjobb ötlet, ha velem jön. Jobb lenne, ha távolabb kerülne a raptoroktól. Eileen még nem ért vissza, de remélem, hogy megtalálja az anyát. Valahogy úgy éreztem most, hogyha nem segítek rajta, akkor önmagamon se tudok segíteni. Hasonultam a kicsivel. Hisz nem sokat éltem még, Egy tapasztalatlan fiatal szőke ostoba nő vagyok. Legalábbis ezt sulykolják belém azok az ítélkező és mindenkit beskatulyázó emberi szemek. Ásítva megint egy nagy adag fűcsomót szedek, de mielőtt oda adnám nagyító bűbájjal megnövelem. - Bazieto. - mondom ki a szót. - Gyere, gyere... Kéred ááh finom füvecskét?- ásítok bel a mondat közepébe. Csábítom ki a raptorok közül. A tisztásnak abba az irányába, amerre a többiek eltűntek. Remélve nem ijed meg semmitől és nem öklel fel és követ engem egy darabig, nem viszem el egészen a védett üregig, csak addig, hogy rá lássak vagy a többiek rá lássanak Már nincs túl sok erőm lábon állni, de talán elrejthettem más ragadozók elől, mind a szagát mind őt így megpróbálok egy kiábrándító bűbájt rászórni és egy szagtalanító varázsigét is elmondani rá. Bemászok a kotorékba a többiek mellé és Janie mellett fáradtan kidőlök, mert nem bírom ásítva vettem. Kissé elmosolyodom, hogy nem tekintik, akkora nagy ostobaságnak az hogy ketten őrködjenek az alvók mellett, de az első sőt a második őrválltást sem merem bevállalni, mert annyira rám tört a fáradtság, hogy nagyon nyűgös lennék egy óra múlva, ha az őrváltás miatt ébresztenek fel.
//Bazieto - Nagyító bűbáj a szedett füvet nagyítja meg Kiábrándító-bűbáj és szag eltüntető bűbáj.
Fizikum:20+20-20=20
Vendég carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-05-02, 22:00
To the team
Éjszakai kaland
Amikor Eileen rámutat a nyomokra, amiket követnünk vagy keresnünk kellene, elgondolkodom, és hasonló kételyek jutnak eszembe, mint Marknak. Tényleg bárhol lehet, és más dínó közelében nem tűnt fel. Jó, igazából ezen se, de ha már itt vagyunk és erre fel lett hívva a figyelem, akkor biztos látnánk, ha a többin lenne ilyen nyom. Abban viszont nem értek egyet a férfival, hogy ne keressük őket. Ha ez a szabadulás kulcsa, már pedig valószínű, hogy ez, akkor meg kell tenni mindent, hogy megtaláljuk. És jelenleg úgysincs más opciónk. Nem túl biztonságos itt, és ki tudja mennyi idő telt el és keresnek-e minket. Már nagyon fáradt vagyok, mikor a barlangba vonszolom magam, úgy látom, a varázslatokat intézik, és ebben nincs szükség most rám, és amúgy sem lennék túl hasznos ebben az állapotban, úgyhogy leülök valahova. Egy ideig hallgatózom, hogy van-e itt valami, ami veszélyt jelenthet, de nem hallok semmit sem, ami megnyugtat valamennyire. Figyelem a többiek ügyködését, látom, hogy Janette szivacsos fekvőalkalmatosságokat gyárt. Jó ötletnek tartom, de jelenleg annyira fáradt vagyok, hogy elalszom én anélkülis, elég ha a fejemet a sziklának támasztom, és már megy is… Kicsivel később magamhoz térek, nem igazán tudom, mennyi idő telt el, de máris jobban érzem magam. Szívesen cserélek az őrködésben valakivel, úgyhogy magamhoz veszem a pálcámat, és a barlang széléhez megyek. - Átveszem, pihenj egyet – mondom annak, aki éppen őrködik. Bár nem vagyok még teljesen jól tényleg, de nem tartanám igazságosnak, ha rendesen kipihenném magam úgy, hogy más meg egyáltalán nem tud. Egyelőre nem érzem azt, hogy összeesnék, de persze simán lehet, hogy csak átmeneti állapot az egész. Nem akarok kimenni a védőkörön kívülre, innen bentről viszont elég nehéz lenne felderíteni, úgyhogy megpróbálok megint csak a szememre meg a fülemre hagyatkozni, hátha így frissebben látok vagy hallok valamit, és hogy ezt megtámogassam, megpróbálkozom egy nyomkereső varázslattal. Ha sikerül, és van a közelben olyan nyom, amit Eileen felfedezett, akkor hátha megtaláljuk vele.
//Appare Vestigium – feltárja közelben lévő mágikus nyomokat, lábnyomokat//
//Fizikum: 20+20=40 -10: 30 - 82-t dobtam//
Padma Patil carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
[/color]
o
A hozzászólást Padma Patil összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2021-05-07, 21:01-kor.
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-04-28, 15:41
Az Akadémia & Janie
Érzem ahogy a fáradtság egyre inkább úrrá lesz rajtam, ami nem sok jót jelent. Sőt semennyit sem. Talán ezért is vagyok nyersebb a kelleténél, még Julival is. Pedig esküszöm, nem áll szándékomban lehurrogni, vagy letiporni az önbecsülését. Sőt. Igazából mindig is csodáltam, hogy sosem akart auror lenni, inkább a maga útját járta az elemista szakot választotta. Talán kissé irigyeltem is ezért a határozottságért. De ő a családom része is, és ezért minden áron meg kell védenem. Jelenleg a saját veszélyes ötletétől. Ez itt nem egy békés állatpark, ahol csupa szelíd állatkölyköt lehet simogatni naphosszat. Itt akár bele is halhatunk a találkozóba. Ezért sem akarok a kicsi anyjával kontaktusba kerülni. Sem semelyik másikkal. Elnevezni pláne nem fogom őket. Ilyen érzelmi kötődést nem érdemelnek. Ezért sem nézem túl jó szemmel, hogy az általa Bumszlinak keresztelt lényt pátyolgatja. Féltem őt na. Hogy számolnék el a lelkiismeretemmel, ha baja esne? Talán sosem voltam képes számára kimutatni az érzelmeimet, de ettől még igen is fontos számomra. Minden esetre az én szemeim előtt a barlang, és a pihenés lehetősége az, ami lebeg leginkább. Szükséges kicsit pihennünk, hogy össze tudjuk szedni magunkat. Csodálom Eileen képességét, és hogy még annyira magánál van, hogy képes legyen magára vállalni a felderítő szerepét. Én azonban annak örülök, hogy a riasztó bűbájomat sikerül megfelelően aktiválni, ami ad némi biztonságérzetet. Juli ötlete is egész jó, hogy párokban őrködjünk, és ezt meg is erősítem. - Szerintem is célszerű a páros őrködés. Jó ötlet. Vállalom... a második páros egyik tagjának szerepét. - nyomok el egy ásítást, valahol a mondat közepén. Szívesen őrködöm, de ha menten nem pihenhetek kicsit, akkor összeesem. Nem tudok normálisan gondolkodni a fáradságtól, és ez nem segít kijutni innen. Pedig általában nem vagyok egy tehetetlen, ötlettelen, haszontalan, semmire se jó alak. Most mégis annak érzem magam, és ez egy cseppet sem tetszik. De lássuk be. Semmit sem tudok az őslényekről. Sőt ha lett volna, akkor tuti megbuktam volna legendás lények gondozásából. Én még egy kaktuszt sem tudok életben tartani. Semmit sem tudok a dzsungelekről, erdőkről, és egyéb természeti képződményekről sem. Legfeljebb néhány bájital alapanyagnak való növényt ismerek fel, de többnyire azokat is vásárolom, nem fáradozok a termesztésükkel, és leszedésükkel. Szóval néhány nagyobb biztonságosnak látszó levélből megpróbálok valami fekhelyfélét összehozni magamnak, és Julinak. Persze ha sikerrel járok, és a többiek is igénylik, akik épp nem őrködnek, akkor nekik is. Újra gondolok egy átváltoztatástanból tanult igét, és megpróbálok a levelekből legalább valami vékony szivacsos matracfélét létrehozni. Jobb, mintha a göröngyös, hideg földön kéne aludni. Már ha sikerül az elképzelés persze. - Akkor jó éjt, vagy nappalt, vagy mit. Ébresszetek, ha én jövök. - ásítok még egyet, és jótékonyan becsukom a szemem, elhelyezkedve relatíve kényelmesen, amennyire ez lehetséges jelen kellemetlen körülmények között.
//Szivacsosító ige: Jelen esetben a nagyobb leveleket változtatja át szivacsos állagú matrac félévé. Átváltoztatástan: 20 pont Bűbájtan: 20 pont
Fizikum: 20+20-10= 30 //
Janette Troops carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Tényleg nem örülök annak, hogy egy ismeretlen helyen kell álomra hajtanunk a fejünket. Azt azonban be kell látnom magamban, hogy ez így nem maradhat. A mágikus és fizikai erőnk is megsínyli, ha nem vagyunk elég kipihentek, ráadásul - mindezek mellett - a reakcióidőnk is csökkenni fog, ami marhára nem szerencsés pont ebben a helyzetben. Itt minden nesz mögött rejlik valami ismeretlen, úgyhogy oké, keressünk valami fedezéket és bújjunk el valahol, amíg alszunk pár órácskát. Mert azt remélem, senki se gondolja magában, hogy a 8 órát meg fogja haladni a dolog. Egy-két óra csupán, nem több. Ezt ugyan nem tarthatjuk fenn a végtelenségig, de még mindig jobb, mint a semmi, nem igaz? - És mégis hol? - meredek értetlenkedve Eileen irányába, amikor felhozza a jelöléseket. - Állaton, fákon, növényeken? - vonom fel a szemöldököm. Most komolyan ilyesmiket kell keresgélnünk annak érdekében, hogy kijussunk innen? Melyik idiótának jutott ez az eszébe? - Ez egyszerűen képtelenség - csóválom meg végül a fejem egy mélyebb sóhaj kíséretében. Lassan kezdem feladni. Menekülök én a dínók elől, de hogy még nyomokat is keressek mellette... Ez már több a soknál. Végül hagyom Julia számára, hogy megvizsgálja a kisebb dínó lábait vagy bármelyik más testrészét, de biztos távolságból szemmel tartom őt. Nem az ötleteivel van bajom, hanem azzal, hogy egyelőre még túl tapasztalatlan. Persze, ebben a helyzetben mindenki más is annak számít, de Juliának fel kell még nőnie ahhoz, hogy egészében vegye észre a helyzeteket. Akármilyen nyom vagy tárgy is van a kicsi anyjánál, az nem éri meg a kockázatot. Túl veszélyes, nekem pedig nagyon nem áll szándékomban kockáztatni. - Oké - biccentek egyet Tita kérésére, miközben elhelyezkedem, ezúttal természetesen a védvonal mögött. Számítok ugyanis arra, hogy van némi halvány esély arra, hogy én is bealszom véletlenül, abban az esetben pedig sokkal jobb itt lennem. A Janette által felhúzott riasztó-bűbáj ugyanis pillanatok alatt magamhoz térít majd. A pálcám a kezemben, én pedig minden erőmmel azon vagyok, hogy elnyomjam a fáradtságom. Első körben pihenjék ki magukat azok, akik a legfáradtabbak, utána pedig én jövök. Talán a vámpírságom miatt, de egyelőre jól viselem a dolgot. Minden apró zajra odafigyelek és próbálom csakis a lényegeseket kiszűrni. Ha pedig valami probléma adódna, azonnal riasztom a többieket. Teljesen egyszerű, nem igaz?
Fizikum: 25 pont Módosítók: 20+10: 30 Összesen: 55 pont
Mark S. Carlyle carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
♫ Who we are ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Idézet, szöveg ◊
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-04-26, 12:22
A hívogató dallam
A csapatmunka eddig is kiválóan működött, úgy tűnik, hogy szerencsések, hogy pont együtt keveredtek ide. Mark kiábrándító bűbája jónak tűnik, bár most úgy fest nem fenyegeti őket veszély. A barlangot sikerül tértágítani, hogy mind beférjenek majd kényelmesen, ha pihennének, aztán segít a többieknek is. Janette felhúzza a riasztó bűbájt, ami halványan felfénylik, hogy lássa a létrejöttét, aztán marad láthatatlan védelem. Tita varázslatai is szépen létrejönnek, hogy biztosítsák maguknak a helyet. Padma egyelőre nem hall zavaró hangokat. Eileen mindezidő alatt sikeresen felreppen, amíg Julia a kisdínóval marad, ha csak nem terelgeti a barlang közelébe, akkor így kicsit leszakad a többiektől, de azért még látótávolságban van. Így viszont a barlangot nem tudja átvizsgálni, csak ha magával terelgeti a bébidínót is addig. Eileen sikeresen kiszúrja egyébként a mamadínót. Azért jóval odébb van, de az irány amerre tart nagyjából stimmel. Azt viszont egyből kiszúrhatja, hogy a fák között sétáló mamadínó hátán az egyik tüskéről egy fényes medál lóg le. Mivel ő is ott volt a VMS-en, felismeri, hogy ez bizony onnan származő érem lesz, amit Tita keres. Julia egyébként nem talál a babadínó talpján jelet és láthatóan nála nincs is semmiféle eltűnt tárgy. A többiek bátran feloszthatják a barlangban az őrködést, akár le is dőlhetnek kicsit, amíg Eileen nem tér vissza a hírrel, hogy mit látott, első körben vélhetően Juliához, majd a többiekhez, persze ha közben Julia nem terelgette a kisdínót a barlanghoz Janette nagy bánatára. Egyébként még valamelyest bírják, Mark és Tita még a legjobban. Álmosak, de még azért tartják magukat, Julia viszont már rendkívül nagyokat ásítozik.
//Határidő: május 2., következő hozzászólás: május 3.
Dobjatok kérlek a hozzászólásotok végén állóképességpróbát! Fizikum +20, vámpírok még +10. Janette, Eileen és Padma -10, Júlia -20///
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-04-26, 01:49
Dallam és Julia
-Köszi. - mondom a felszálló lány után, aki számos információt és feltételezést állapított meg. Érzem, hogy megint lehurrogják az ötletemet, talán a fáradság miatt, ami rám telepedik, nem is részletezem a felvetésemet, hogy talán ott találhatnánk meg a következő ékszert az anyánál. Igaza van Janettenek, meg a többieknek veszélyes lenne egy dühöngő óriással találkozni, mert összetiporna minket. Mégsem hagy nyugodni a gondolat, hogy esetleg, pont így találhatnánk meg a következő elveszett tárgyat és így juthatnánk közelebb a hazatéréshez is, a többiek feltételezése szerint. Mark magával ránt Bumszli mellől, akinek a következő fű csomót szedem, hogy csöndbe maradjon. - Várj még! Csak nézzük meg a kicsinek is a talpait. - ásítok egyet a mondandóm közben. - talán a talpán a lábai közt meg találjuk valamelyik tárgyat, ahogy a raptor lábán is. De megengedi-e a kicsi, hogy nyugodt körülmények közt megvizsgáljuk és nem ellenzik-e ezt a többiek, ahogy az eddigi ötleteimet béna javaslataimat? A srác kezéből kiszabadulok és önként a megyek utánuk, mert úgy érzem süket fülekre találnak halk szavaim. Nem szeretem még mindig, ha rángatnak. Visszapillantok a kis óriásra. - Cssss. Nyugi, Bumszli. Hamarosan érted jön az anyukád. Nyugi.- köszönök el tőle, a kiábrándító bűbáj hatás alatt beleolvadva a környezetembe vagy anélkül a többieket követve távolodom tőle. - Biztonságos ez kérdezem meg? Jobb lenne biztosra menni, hogy nem lakja senki sem ezt a földbe vájt odút. - fordulok a többiek felé. Lehet hogy egy nagy gyík vagy mérges hatalmas pókok vagy más ezekhez hasonló lények szoktak lakni ilyen üregekben. Mielőtt tényleg bemerészkednék egy kígyókkal teli fészekbe, óvatosan nézek körbe, amíg a többiek külön féle védő és riasztó bűbájokat vonnak az üreg köré - Lumos. Biztonság kedvért egy fényt gömböt lövök ki a pálcámból, hogy a megbizonyosodjak, nincs mitől félni a sötét odúban, ha mégis, akkor el kell intéznünk a bent élő állatot vagy állatokat, ha itt akarunk lepihenni. Ha veszélyes állat bukkanna fel előttünk az üregből egy kábító átokot használva próbálnám meg semlegesíteni a veszély forrást, persze nem vagyok biztos hogy sikerül ilyen fáradtan. Talán a többieknek lesz ötlete, ha a biztonságosot nyújtó üregben vettem fel azt az ötletemet, hogy távolról a menedékből figyelve, hívjuk ide az anyát a kicsihez. - Mi lenne, ha egy hangutánzó varázslat segítségével ide hívnánk az anyát, még a raptorok ébredése előtt? - fordulok a többiek felé, akik az őrködés sorrendjét próbálják felosztani. -Kettesével érdemes őrködni, hogy ébren tartsuk egymást. - jegyzem meg az utolsó szóba beleásítva. Ismerem magam, és tudom, hogy álmosan sokkal nehezebben maradok fent egyedül, ha többiek szunyókálnak körülöttem. Nagyokat pislogok, hogy ébren maradjak, amíg megbeszéljük az őrt állást.
//Lumos - fény gömböt küld maga elé a varázsló. Tina Párizsba így használja a minisztériumban. Stupor - kábító átok
Fizikum:20+10=30
Vendég carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
Eileen Silsbury
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-04-26, 00:59
Ha valaki pár héttel, nappal, sőt órával ezelőtt azt mondja nekem, hogy a Jurassic Park 2.0-ban fogok dínók elől menekülni, aztán meg hajkurászni őket, kiröhögöm. Most pedig valahogy mégsincs kedvem nevetni, ahogy tényleg ez történik. - Nézzétek! - szólalok meg, ahogy feldedezést teszek. Nem festék van a kis dög lábán, mint azt elsőre gondoltam, sokkal inkább valamiféle jelzés, ami halványodni is kezd, ahogy hozzám kerül az eltűnt tárgy. - Azt hiszem, ilyen jeleket kell keresnünk - mondom, mielőtt még teljesen eltűnne. Nem vagyok benne biztos ezek alapján, hogy ezek akkor csak a dínók testén lehetnek-e, hanem bárhol máshol is, ahol az eltűnt dolgaink vannak, de bármelyik is legyen, összefüggés egészen biztosan van. - De, tulajdonképpen ránézhetek - felelem aztán Julia váratlan kérdésére. Valahol tényleg én is megsajnálom a kisdínót... fene a jó szívemet. Bár az anyja esélyesen cafatokra tép minket és a kicsit se kell félteni, azért belőlem is elő tud törni az állatvédő. Viszont nem ez az elsődleges dolgunk, így viszont Julia is megnyugszik, hogy megtettem, amit lehetett, az én lelkem is a helyére kerül és talán valami másra is fény derül, úgyhogy a korábbihoz hasonlóan átváltozom és a magasba repülök, és nemcsak a mama-dínóra koncentrálok, hanem minden másra is, ami korábban elkerülhette a figyelmem. Lehet, hogy most máson akad meg a szemem a terepszemlekor, ami az új infók tudatában lehet hasznos. Aztán az őrködős mókába is beszállok szívesen, egyelőre még úgy érzem, vagyok talpon annyira, hogy az elsők közt legyen és később pihenjek... aztán pedig ráérünk a továbbiakra.
(16 + 20 = 36%
Eileen Silsbury carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
)
Don't stop until you're proud
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-04-25, 20:30
To the team
Éjszakai kaland
Egyre fáradtabbnak érzem magam, olyan, mintha itt és most azonnal el tudnék aludni. Nem is látok olyan jól, legalábbis, semmi különöset nem veszek észre, hacsak azt nem , hogy errefelé jó magasak a fák. Ám ebben az állapotban nem tudnék felmászni egyikre sem. Talán később jól jöhet ez az információ, de mpst jobban örülök annak, hogy Tita talált egy helyet, ahova bemenekülhetünk. - Szerintem is visszatalál... ha tényleg az anyja, most már minden rendben lesz, amíg a kicsi megy oda hozzá, és nem ő jön ide - mondom Juliának, mert látom, hogy nagyon megszerette a kis dínót, de tényleg nem kellene idecsalni a nagyobbat. Értem én, hogy minden állatkölyök cuki meg aranyos, de attól még veszélybe sodorhatnak, főleg, hogy sosem gondoltam volna, hogy valaha dínóval találkozunk. Az őrködést jó ötletnek tartom, de jelenleg képtelennek érzem rá magam. - Később beszállok én is szívesen - válaszolom a többieknek, majd igaz, szűkös a hely, de lekuporodok valahova. Nem varázsolok most, ilyen állapotban nem sok értelme lenne, mert nem sikerülne úgysem. Egyelőre még nem akarok aludni, mert nem tudhatjuk, hogy nincs-e valaki itt rajtunk kívül. Próbálok hallgatózni, amennyire fáradtan lehet, Parvati testvéreként azért eléggé fejlett az én hallásom is, bár ő volt mindig is a pletykás. De jó lenne hamar értesülni róla, ha valami felénk tart vagy itt van esetleg.
//Fizikum: 20+20=40 -10: 30//
Padma Patil carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
o
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-04-25, 19:41
Tita a barlangban
Elindulok az orrom, vagyis inkább a szemem után, s míg Julia eteti a bébit, Eileen vizsgálja a festéket, Janette tüsszög, Padma kutat és Mark ötletel, addig ki is szúrom a földbe vájt üreget. Szólok róla a többieknek annak rendje és illendő módja szerint, majd amint mind el tudunk indulni, meg is mutatom nekik a lelőhelyet. Mark megtágítja a teret és javaslatot tesz az őrködésre is, melyre bólintok beleegyezőn. - Mindenképpen jó ötlet. De őrség ide vagy oda, azért nem árt pár biztonsági varázslat is. - jegyzem meg, s elkezdek elmémben kutatni a vonatkozók után. Még az alapképzésen tanultunk nem is keveset, szóval amint lepörögnek a homokszemek agyamban, már neki is látok, hogy a tervezett "fekhelyünk" környékét veszélybiztossá tegyem. - Salvio hexia! Cave Malicium! - mondom ki a két varázslatot, s reménykedem abban, hogyha a stupor működött a dínókon, akkor nincs itt valami fekete lyuk, ami nem engedi, hogy létrejöjjenek az eltervezett bűbájaim. - Leszek a következő, majd ébressz fel, ha én jövök! - ajánlkozom őrködni s szólok Marknak, majd pedig ha nem jön közbe semmi, akkor szándékomban áll elhelyezkedni az üregben, s összegömbölyödve megpróbálni aludni egy kicsit. Bár valami az súgja, hogy nem fog szundizó terveim szerint alakulni a folytatás.
//Fizikum 15 + 20 = 35
Titanille Blunt carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
//Salvio hexia Védővarázs Védelmet nyújt a külső támadások ellen. HP7 Hermione Granger és Harry Potter használják a táborhelyük biztonságossá tételére. - A latin „salvus” (biztonságos) és az angol hex (rontás) szavakból. Cave Malicium (Cave Inimicum) Ellenségek elleni védővarázs Célterületet ellenségbiztossá tesz. HP7 Hermione Granger és Harry Potter használják a táborhelyük biztonságossá tételére. - Az varázsige helyes latin felszólítás: óvakodj az ellenségtől, ill. a rosszindulattól.
Szögezzük le, hogy pont annyi kedvem van allergia-erdőben kincsvadászatot tartani, miközben böszme izék akarnak vagy megenni, vagy agyontaposni, mint amennyi egy marhának vágóhídra menni kés nézőbe. Főként, hogy egyre álmosabb, és kimerültebb leszek. Az állatokhoz pedig egyenesen zéró érzékem van. Szóval fogalmazhatunk úgy is, hogy igen elégedetlen vagyok a jelenlegi helyzetünkkel. Ha ez valamelyik idióta kiképző idióta ötlete, akkor én... áhh... csak simán felrobbanok magamban, mert nem tehetek semmi egyebet. Mert a kifogástalan családnév, kifogástalan viselkedést kíván. Nem hozhatok szégyent a Troops névre. Bár azért Shanna, vagy Josh igazán figyelmeztethettek volna. - Előbb-utóbb mindenképpen pihennünk kell. Jobb lenne egy biztonságos helyen, mint itt. - jegyzem meg. Elvégre ahogy elnézem a többiek se sokkal kipihentebbek, mint én. Én pedig nagyon nem vagyok az. Ha viszont látom az ágyam, akkor legalább 12 órát alszom egyhuzamban, és jajj annak, aki meg mer benne zavarni! Juli kap néhány elismerő pillantást, amikor megkötözi a húsevő állatokat. Viszont amikor a kicsit kezdi babusgatni, sőt elnevezni... Nem épp az a kép, amit szívesen tárnék a bácsikám elé. Főleg ha a kölyök véletlen halálra zúzza az unokatestvérem a farkával. Vagy letapossa, vagy mit tudom én mit szoktak ezek. - Nem Juli! Nem terelgetjük a mamájához, és pláne nem nevezzük el! Hagyd békén a mega izét. Ezek vadállatok, veszélyesek, és boldogulnak nélkülünk. Ha nem, az a természetes kiválasztódás. Most viszont a saját életünket mentsük. - nincs bennem túl sok empátia a dinók iránt, úgy is mondhatnám semennyi se. Önző vagy sem, én a saját életünket féltem, nem tonna baby-ét. Lehet, hogy most csak egy hisztis libának tűnök, aki éppen kiborul, de nagyjából ez a helyzet, ami számomra igen is ok a kiborulásra. Valahol itt vannak a tűrőképességem határai. Szóval örömmel támogatom a fedezék keresését, és a pihenés lehetőségét. Sőt ha tudok örömmel segítek Mark-nak biztonságossá tenni a búvóhelyet, kiábrándító bűbájjal, illetve a pálcámmal igyekszek félkör alakú vonalat húzni a bejárat elé, viszonylag nagy ívben, hogy egy hangos riasztó bűbáj, ami éles hangot ad, ha netán egyik-másik dinónak arra támadna kedve ténferegni vacsora után, amerre mi szunyókálunk időben figyelmeztessen. Egyrészt remélem, hogy sikeresen elhelyeztem a bűbájt, és időben jelez majd, ha véletlen betolakodónk lenne, másrészt remélem, hogy nem tudjuk meg, hogy elég ügyesen helyeztem-e el a bűbájt. - Én támogatom. Mindenkire rá fér a pihenés, és tiszta fejjel talán könnyebben találunk megoldást is erre az egészre. - válaszolom meg Mark javaslatát nagy lelkesen. Ez a legjobb dolog, amit hallottam, amióta itt vagyunk. Főleg, mert a folyamatos ásítozáson, tüsszögésen és siránkozáson kívül semmire sem érzem magam alkalmasnak jelenleg.
//Riasztó bűbáj: Hangos, éles riasztó hangot ad ki, ha valaki, vagy valami átlépi a meghúzott határvonalakat.
Fizikum: 20+20= 40 //
Janette Troops carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
- Ha az kell ahhoz, hogy kijussunk innen, akkor egyértelműen megtesszük - vonom meg a vállam Janette felvetése hallatán. Nincs túl sok kedvem itt időzni, ahogy ahhoz sem, hogy ennyi veszélyes jószág között még kincset is keressek, de megteszem, ha valóban csak ezzel juthatunk ki innen. A kérdés azonban továbbra is él: ki és miért tette ezt? Mi célja volt? Vagy ez csupán egy újabb próba? Megtehetik egyáltalán, hogy mindenféle előzetes bejelentés nélkül csapnak le ránk? És miért csak mi? Egész egyszerűen rengeteg a kérdőjel a fejemben jelen pillanatban is. Mi? Miért? Logikus választ azonban egyáltalán nem találok, akármennyire is erőltetem magam. Egyértelműen nem ébreszteném fel a kölyköt, ha húsevő lenne, de még kicsi és fiatal, aligha fog nekünk rontatni. Az persze egy pillanatra se jut eszembe, hogy ennek a valaminek anyukája is van, akit bármelyik percben magához hívhat, az pedig őrjöngő fenevaddá válhat a közelünkben, látva a csemetéjét. Első hiba, pipa. Elméletileg én vagyok itt a legidősebb és legtapasztaltabb, bár kezdek kimerülni, szóval annyira talán nem is nagy csoda, ha igen lényeges dolgok felett siklik el a figyelmem. Az álmosság lassan, de biztosan telepedik rám, habár egyelőre még sikerül tartanom magam. Azért az adrenalin, amelyet nemrég még kapott a szervezetünk, továbbra is érezteti a hatását. Bár, van egy olyan tippem, miszerint ez a löket is véges és ha nem pihenünk egy keveset, akkor igen hamar étlapra kerülhetünk. - Igen, én is - biccentek egyet, miközben elnyomok magamban egy ásítást. - De nem tudom, mennyire lenne jó ötlet ebben a helyzetben szunyókálni - vetem ellen, habár a hangom nem pont arról árulkodik, hogy teljes mértékben Tita javaslata ellen mennék. Valamiféle megoldást keresek, de - ha nincs más - akkor valóban le kell pihennünk majd, ez tény. Mégis, sokkal szívesebben szentelném minden pillanatomat arra, hogy végre kijussunk innen és azt lehetőleg élve is tehessük majd meg. - Nem igazán - dünnyögöm Julia kérdése hallatán. - És igazság szerint nem is szeretnék egy újabb bűbájt alkalmazni rajta. A végén még visszafelé sülne el - csóválom meg a fejem. Igen, benne van a pakliban az is, hogy működne, de ha nem szükséges, nem szeretnék kockáztatni. Egy varázslat/dinó bőven elég. Én legalábbis így gondolom. - Jól van, szerintem hagyjuk őket magukra - ragadom meg Julia karját, ha szükséges, hogy magam után vonhassam. Nagyon úgy tűnik, hogy a lány szívén viseli a jószágok sorsát, ami baromi kedves gesztus meg minden, de itt és most nem örülnék annak, ha még mi vezetnénk vissza az anyjához a picit. - Meg fogja találni, nyugi - teszem azért még hozzá, ha esetleg nehezen akarna elindulni utánam. - És szerintem talán nem ártana egy-egy kiábrándító bűbáj mindegyikünkre - jegyzem meg, miközben elindulunk valamiféle rejtekhelyet keresni. Azért nem szeretném, ha valaki mégis ránk akadna és meglepne alvás közben. A pálcámmal tehát elvégzem a varázslatot, így a testünk - ha sikerül - beleolvad a környezetünkbe. Fizikailag nem szűntünk meg létezni, ahogy láthatatlanok se lettünk, de jóval nehezebb így kiszúrni minket. A barlangon pedig ismét megpróbálom használni azt a varázslatot, amit a farönkön is, hogy megnövelhessem a méretét, majd segítek a többieknek némi védőmágiát is vonni a terület köré.
- Mennyire lenne ellenetekre, ha valaki esetleg őrt állna? - egyenesedem ki. - Váltottan természetesen, hogy mindenki pihenhessen valamennyit. Én vállalhatom az elsőt, mindenki egy óráig lenne talpon. Szerintetek? - tekintek körbe a csapaton, mert én azért sokkal inkább érezném biztonságban magam, ha közben valaki más szemmel tartaná a tájat.
Fizikum: 25 pont Módosítók: 20+10: 30 Összesen: 55 pont
Mark S. Carlyle carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
♫ Who we are ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Idézet, szöveg ◊
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-04-19, 14:24
A hívogató dallam
Padma és Julia már határozottan kezdik ólmosnak érezni a szempilláiákat, ami kezdi kikezdeni a koncentrációs képességeiket. Álmosak na. Mark is kezdi érezni a dolgot, de még megtudja rázni magát és pár nagyobb pislogással legyőzi a fáradtságot. A finite sikeres, a kölyök kissé kómásan tápászkodik fel, miközben Julia azért megkötözi a húsevőket. A kicsi persze elég ijedtnek tűnik így is, ám a Griffenséles lány nyugtató hangja és a fűcsomó is egészen jól működik, mert Juliának sikerül a kis állat közelébe jutnia és még a füvet is elkezdi eszegetni a kezéből. Így legalább nem kezd el hangosan vinnyogni, hogy hívja a mamáját. Janette így egyelőre nem érzékeli, hogy bármi közeledne, a húsevők bevágták a szunyát, anyuci hangja pedig elég messziről hallatszik és bár az aljnövényzetben nehéz belőni merről jöhetett a kisdínó, hiány nézegeti Julia - túl sok dínó járhatott már erre, a raptorok is többek között - azt viszont lehet hallani, hogy merről jön az anya hívása, de az tuti, hogy nincs valami közel. Padama eléggé álmos, így a fák között nem szúr ki sokmindent, bár azt láthatja, hogy azért itt elég magas fák vannak, így talán még valami hasonló megoldás is szóba jöhet, Tita ellenben ahogyan mereszti a szemét kiszúr bizony egy csapást a fák között, ami mintha valami sötétebb területbe torkollna. Ha kicsit elcsatangol, még látótávolságon belül a többiekhez képest, akkor már jobban láthatja, hogy valamiféle barlang lehet, afféle földbe vájt odú. Valószínűleg nem nagy, de ez nekik a fatönk esetén se okozott gondot. Persze az a nagy kérdés, hogy lakatlan-e. Eileen nem érzékel konkrét anyagot a dínó talpán, viszont ahogyan az ékszer most már hozzákerül, mintha a jel halványodna, sőt ha kicsit távolabb kerül a keze a dínótól annál jobban. Valamiféle mágia lehet ez alapján, nem konkrét festék.
//Határidő: április 25., következő hozzászólás: április 26.
Dobjatok kérlek a hozzászólásotok végén állóképességpróbát! Fizikum +20, vámpírok még +10. Padma és Julia -10///
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-04-19, 00:52
Dallam és Julia
Ahogy a raptorok elterülnek, nagyobb biztonság érzettel lépek ki a tisztásra, de így is körbe kémlelve a sűrű növényzetet. Percekkel ezelőtt még a kis növényevő dinoszaurusz halála tűnt számomra a legjobb meg oldásnak, de most, hogy életben maradt, továbbra se biztosított a védelme. Ha felébrednek a ragadozók, akkor újra elkezdik marni és végül a halál lesz a sorsa. Nem hagyhatom, hogy így egyesével elkezdem megkötözni a ragadozókat, kezdve azzal amelyiket Eileen elkezd vizsgálni. Fokozatosan haladok körbe a megkötözéssel, közben fürkészem szemeimmel a dinókat, hátha megtalálom az én tárgyamat vagy Janettét. Remélem ezzel hátráltathatom őket, hogy rögtön nyomunkba eredjenek, amint ezzel végeztem. Remélem, hogy a kicsit le tudom nyugtatni, ha felébred. Valami nyugtató bűbájjal, de egy se jut eszembe hirtelen. - Te tudsz valami nyugtató varázslatot? - Kérdezem meg a srácot. Óvatosan közelítem meg kis dinót, úgy mint az ismeretlen lovakat egyik kezembe pillanatokkal ezelőtt a talajról tépett fűcsomó van a másikban pedig a pálcámat tartom. Óvatosan lépkedek felé és nem is őt csitítgatom, hanem magamat nyugtatom, hogy nincs mitől fél nem. Maximum a farkával eltöri a bordáimat, vagy más csontjaimat veszi célba, ha eltalál, vagy összetipor, felöklel, ha megindul felém, de nincs mitől félnem. Itt van Janie, hogy összevarrjon, ha kell. Talán a kicsi jobban fél tőlem, mint én tőle. Tenyeremben ott van egy kis étel, amivel talán a bizalmába férkőzhetek, csak jól kell csinálnom. - Cssss. Nyugi, Bumszli. Csss. nevezem el a tömzsi farka utána a dinót. - Szerintem az anyja síró hangja.- jegyzem meg a többieknek. Körbe nézek milyen csapáson érkezhetett ide a kis dinó, hogy esetlegesen azon elindítva visszatalálhat az anyjához, aki elveszett borjuját (vagy ahogy nevezik a kis növényevő dinókat) siratja. Az őt hívó hang irányába kellene terelni. Talán egy kötél, most jól jönne, hogy kantárként vagy pórázként vezessük közelebb az anyjához. De ha meghallja az anyja a csöppség, hangját és elindul felé, akkor tényleg nem ártana biztonságosabb helyre mennünk, mert ha ekkora a kicsi, akkor kétszer vagy háromszor nagyobb lehet egy felnőtt egyed. Egyet értek, egy menedék kialakításával, de az is lehet, hogy pont ez a kicsi vezet el a csapat következő eltűnt tárgyához. Ő a következő megoldandó feladatunk, merül fel egy kósza gondolatként. Még mielőtt fáradtan kidőlök, utána járhatnánk ennek. Egy halk ásítást követően. - Megtudod esetleg nézni, hogy pontosan hol van az anyja?- fordulok Eileen felé.
//Incarcerandus - Kötöző ártás
Fizikum:20+40=60
Vendég carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
Eileen Silsbury
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-04-18, 23:49
A dínós móka nem ér véget azzal, hogy elkábítjuk őket és visszaszerzem a karkötőm, hiszen ezt még jópárszor el kell még játszanunk, ha tényleg az a megoldás, amire gondolok. - Mondtam, hogy az enyém - mutatom is fel az ékszert, mielőtt biztos helyre tenném, ha eddig kételkedtek volna. Nem a szemem káprázott, amikor a csillanást láttam... - Már csak az a kérdés, hol a többi. Ha szerencsénk van, minden itt lesz a közelben, ha nincs... akkor hatalmas terepet kell még bejárnunk, miközben ki tudja, mi leselkedik még ránk. Valahogy nem így terveztem el az estémet, és a fáradtság is kezdi megtenni a hatását rajtam, de még nem adhatjuk fel! Szét akarok nézni, hátha valamit találok, egy más által hagyott tárgyat, vagy bármit. De nem tudja elkerülni a figyelmem a dínó lábán lévő festékszerűség, így gyorsan rá is térek arra. Megpróbálom megvizsgálni, ugyan semmiféle különleges eszközöm nincs itt, amivel esetleg megpróbálhatnám szétválasztani az anyagokat - valahogy nem jutott eszembe magammal hozni egy fél alkímiai labort -, ezért a tapasztalataimra és az érzékeimre támaszkodva nézem meg, valami különös-e, vagy tényleg csak sima festék. Ha több annál, akár még fontos is lehet, és nem akarom elszalasztani a lehetőséget. Talán ha rájövök az összetételére, még keresni is tudom, honnan ered, lehet-e valamiféle jelzés, aminek köze van az eltűnt tárgyainkhoz. - Ajjaj - szakít ki a munkafolyamatból egy idő után a felhangzó... bőgés? Nem is tudom, minek nevezzem. - Ez nem hangzik túl jól.
(16 + 40 = 56%
Eileen Silsbury carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
)
Don't stop until you're proud
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-04-18, 22:34
To the team
Éjszakai kaland
Talán a sok izgalom és az azt követő pillanatnyi nyugalom hatására, de úgy érzem, hogy állva el tudnék aludni. Nagyon fáradt vagyok, ezért lassan is reagálok. - Ne... - kezdtem volna, de addigra már Mark ébresztgeti a dínókölyköt. Nagyon rossz ötletnek tartom. Ahol kölyök van, ott a közelben anyának is lenni kell, legalább más állatok alapján erre a kövekeztetésre jutok. Nem erősségem a legendás lényeg gondozása, de most közönséges állatokra gondoltam. Ha felbukkan az anyja, nem fogja nekünk megköszönni, amit tettünk, és nem feltételezem, hogy érdekelné a dolog, hanem simán letaposna vagy valami. - Keressük meg a tárgyakat, ha már itt vagyunk - mondom el a véleményem. - Nekem fontos az a nyaklánc - teszem hozzá, és nem hiszem, hogy én vagyok az egyetlen, aki nem egy hétköznapi kacatot hagyott el. Legalább az Eileené megvan, azért már az is valami. Ha leszavaznak, akkor nem tudom mit csinálok, de úgy veszem észre, hogy egyelőre a többieknek sem akaródzik távozni. Kevesen vagyunk, nem tudom, mennyire jó ötlet kétfelé szakadni , viszont ha a többiek támogatják, besorolok az egyik csapatba. Ekkor hallom meg a bőgést. Ötletem sincs, hogy mi lehet, fenyegetés vagy bármi, azonban Tita megoldása tetszik a legjobban, segítek fedezéket keresni, ketten rövidebb idő alatt nagyobb területet fésülhetünk át a környéken.
//Fizikum 20+40: 60//
Padma Patil carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
, 
, 
, 
