Barlang

Dallam és Julia

Nem találom a zenedobozt, így nem tudom, hogy juthatnék haza. A futás fárasztó ebben a környezetben számomra. Janievel együtt hoppanállok egy kidőlt fatörzshöz, ahonnan a dinókat próbálom hátráltatni, míg a többiek menedékre lelnek. Hiába biccent felém az unokatestvérem, mikor a többiekhez csatlakozzunk. Kicsit se tűröm, hogy percekkel ezelőtt úgy húzott maga után, akinek védelmére kell kelnie. Nem kell pesztrálnia, mintha egy idősebb testvérem vagy prefektusom lenne.
Az is igaz, hogy majd nem kiestem az első fordulón, de az nem azt jelenti, hogy nem tudok vigyázni magamra. Kicsit bosszankodva megrázom a fejemet, mikor meghúzzuk magunkat a többiekkel együtt egy nagyobb fatörzs mögött, de nem hagyom, hogy észre vegye. Inkább elfordulok tőle, amíg lehiggadok. Magam elé teszem hosszúujjú felsőmet automatikusan, amint észlelem a porkavalkádot, amit a lények kavarnak, hogy ne kerüljön túl sok por a szervezetembe.
Ki tudja meddig lesz biztonságos ez a hely? Nem maradnék itt túl sokáig, de amíg ki nem találjuk, mihez kezdünk, addig megfelelhet ez védelem gyanánt.
A Jurassic parkról Sam jut eszembe. Ő mesélt róla, ahogy a Star Warsról is, amit annyira megakart mindig is nézetni velem. Végül sikerült is megnéznem két részt. A jedi visszatér kimaradt és talán soha sem fogom látni, mert elszúrtam vele...
Dinók, időutazás. Milyen tér-idő görbítő varázslatot hajtottak végre a zenedobozon? Mi ennek az egésznek a célja?  Tudom, hogy vannak tőlem okosabbak is a csapatban, így inkább csak hallgatok, nehogy ostoba szőke csajnak tűnjek a  többiek között, aki nem képes gondolkodni csak cselekedni tud eszetlenül és féktelenül, mint ahogy a Griffendélesekről híres.
Nem sokat láttok, mert a fák közé keveredtünk és porfelhő is akadályoz a látási viszonyokban, de ha ezek tényleg növényevők és menekülnek, akkor nekünk is tovább kellene állnunk.
- Nem tudom, nem figyeltem.- válaszolok Janienek, miközben rápillantok. Eszem ágában sincs elmondani Janettenek, hogy én se találtam meg valamit, ami számomra is nagyon fontos. Rájövök, hogy percekkel ezelőtt azt kereste, mikor én a zenedobozot után kutattam.  Lehet tolvaj van a szobánkba vagy a körletünkbe, de majd akkor kiderítjük, ha visszatérünk, ha egyáltalán vissza tudunk.
Van nagyobb bajunk is, mint egy eltűnt medál. De ha itt tűnt el, akkor segítenem kellene megtalálni, ha akarja.
- Szerinted itt tűnt el? - kérdezem meg tőle. Nagyon jól tudom, hogy számára nagyon fontos.
Egy kisebb dinoszaurusz megáll pont a fa törzsünk mellett és eszembe jut egy talán nagyon ostoba ötlet, de nincs jobb a tarsolyomba el kell mondanom.
- Mi lenne, ha nem sebesült példányokra, akár párosával felülnénk, így nem fulladnánk ki a futás közben a követésük alatt, nem taposhatnak el minket. Befogunk pár kisebb példányt, majd nagyobbító varázslattal megnöveszthetjük őket.
Jobb ötletem nincs, minthogy dinolovassá váljunk mind, mint Luke A birodalom visszavágban azon jég bolygón, aminek nem tudom a nevét és a fura dinoszerű kosfejű lényen, ahogy láttam annak idején azon a Sam által annyira kedvelt videokazettán.

Dallam és Julia

Semmit sem látok a barlang falán. A kis víz fátyol melletti megcsillanó kristályok egyikét próbálom felismerni. Egyszerű szilícium-dioxid vagyis kvarckristály, a pálcám segítségével egy darabot letörök, majd a zsebembe teszem.  A kristályok sem rejtenek semmit. A többiek felé nézek, akik közelebb vannak a dobozhoz, mielőtt bármit is tudnék tenni, megint azt az émelyítő érzést érzem, amit az első próbán éreztem.
Kissé imbolygok a két lábamon, megpróbálok  körbe nézni, az új helyszínen.
- Aham - válaszolok Padma kérdésére miközben a körbe nézek. Fényes nappal van, akkor nem lehetünk London.  Fülledt meleg is van, így úgy gondolom, hogy valami zsupszkulcs féleség lehet a zenedoboz.
- Talán valamelyik tropikus területen lehetünk a déli féltekén.
Janiere pillantok, aki kétségbe eseten keres valamit. Talán a zenedobozra gondol, amit el veszített. így azt keresem, hátha itt van a földön, amivel haza is juthatunk.
- Invito zenedoboz - ha megtalálom abba a kezembe fogom amelyikben a pálcám is van.
Érzem, ahogy magával ránt az unokatesóm, hogy vele együtt rohanjak, amint észlelem, hogy az erdő felé rohanunk. Eszembe jut az, hogy vannak olyan ragadozók, akiknek igen fejlett bekerítési taktikájuk van. Lehet, hogy csapdába essünk. Talán a dübörgő óriások is valami elől futnak. Nem érezhetik meg a szagunkat figyelni kell a szél irányára, ha ragadozókkal állunk szemben. Nem futhatunk tovább ebben a fullasztó melegben, mert hamar kifáradunk, így is előbb-utóbb úgyis beérnek minket és én leszek az első, aki nem bírja tovább a futást és kidőlök. Így én láthatáron belül a legbiztonságosabb tűnő helyett nézem ki futás közben, ahova hoppanálok Janettetel együtt, ha továbbra is fogja a kezem, akit ezek után csak lassítanék, ha vele együtt futok tovább.
Veszélyes leválni a csapattól, de ha távolabb tudok hoppanálni, tőlük, akkor talán tovább tudom hátráltatni a lényeket, amíg a többiek menekülnek és megzavarhatom őket, hogy rám figyeljenek a szörnyek, talán Janievel együtt, amíg a többiek biztonságos távolságba kerülnek, főleg azok, akik eddig védelmünkre keltek Eileen és Titanille,
- Váltott fedezés. - Ennyit kötök az orrára Janienek, ha velem tartott.  Nálam ez az takarja, hogy amíg magamra vállalom a fedezést, amíg biztonságosabb helyre tudnak a többiek menekülni, és  én se kerülök veszélyesen helyzetbe. Csak remélni tudom, hogy a csapat másik fele is megteszi ugyan ezt értem, és nem tűnnek el a szemem elől, ha túl közel érnek hozzám azok az izék, mert ha igen, akkor szívtam. Nem néztem ki a következő hoppanálási pontot.
Mindenféle hátráltató varázsigét mondok a lényekre, ami éppen eszembe jut ebben a helyzetben. Sorolom a lehetséges varázslatokat a pálca mozdulatokkal a lényekre célozva. Nem tudom melyik fog használni és melyik nem. Lehet, hogy a fele nem is segít a többieken, de ezek jutnak jelenleg eszembe. Megvakíthatom őket ideglenesen, megbéníthatom, összezavarhatom, megkötözhetem, lyukat áshatok, ahogy Tita is tette egy-két perccel ezelőtt, talán ha kisebbek lesznek ezek az állatok, akkor lassabbak is lesznek,  és a többi.
~ Obscuro. Obstructo. Confundo. Reducto. Immobilus. Stupor. Incarcerandus. Defodio. Reducio.
Van egy olyan érzésem, hogy talán ezzel csak jobban feldühítem azokat az állatokat.

Dallam és Julia

- Mmmmm. ki az aki aj éjszaka közepén zenél? - Álmosan és nyögdécselve teszem a párnámat a fejemre, hogy elnyomjam a waltz dallamát, de még így sem szűnik meg hangintenzitása. Dünnyögök Janette felé, hogy tőlem rendben van, hogy menjen és nézzen egyedül utána. Egy szép álmomból keltem fel. Próbálok vissza aludni, de nem megy. Megdörzsölőm a szememet, átfordulok a másik oldalamra a pálcám után nyúlok világításért, hogy megnézzem tényleg elment-e Jane vagy csak félálomban a beképzeltem azt, hogy valami olyat mondott, hogy körbe néz.
Felülök és megpróbálom kizárni a dallamot a  fejemből, de nem megy még nem vagyok elég összeszedett hozzá. A szobában a többiek még az ágyat nyomják. Ez kezd furcsának tűnni, hogy ők nem keltek fel a zenére és én egyedül engedtem Janet, hogy utána járjon az egésznek. Gyorsan a reggelre előkészített öltözékemet kapom fel magamra. Nem telik el túl sok idő, mikor észreveszem, hogy egyik karkötőm eltűnt, aminek a belső oldalára egy dátum lett belegravírozva és monogramjaink. J.+ S. Hiába keresem nem találom sehol sem.
~ Invito, karperec.~ ám úgy érzem nem sikerült ez a varázslat, ahogy az első próbán sem. Mélyet sóhajtok, hogy nem találom az ékszerem, de nem adom fel a kutatást és próbát teszek varázslat nélkül is meg keresni. Benézek az ágyam alá, hogy esetleg leesett és ott találom meg az éjjeli szekrényt is eltolom, a táskámat is feldúlom. Nem lehet, hogy eltűnt. Szívem csak jobban zakatol, hogy mennyire ostoba vagyok és milyen következményekkel jár, hogy elvesztettem egy általam megbűvölt tárgyat, amely tompítja az érzéseimet Sam iránt.
Legszívesebben mindenkit felkeltenék sőt még meggyanúsítanék a lopással is. Bevillan egy olyan ötlet is, hogy mi van ha egy éjszakai próba elé állítottak minket és most nem a szeretteinket, hanem kincseinket vették el tőlünk. Az a dal lehet a kulcs, hogy túl éljek még egy napot itt a pokolba.
Kilépek a szobából, ahol kisé hideg van így a sötétbarna cipzáras felsőm zsebeibe mélyesztem a kezeimet.
Meg-megállok hallgatom a dalt és már dúdolom is, ahogy folyamatosan ismétlődik. Ha egy idegen a folyósokon vagy lépcsőkön találkozna velem, szinte biztos, hogy egy bolyongó szellemhez hasonlítana engem, mivel aggódva figyelek fel minden apró neszre és csörrenésre. Az alagsori társalgó elé érve eszembe jut az a kínos találkozás Sammel, akivel itt futottam tegnap össze. Egyre inkább valóságosnak tűnik a dal forrása és fejembe se olyan intenzitással hallom, mint percekkel ezelőtt folytatom utamat, amíg fel nem tárul előttem az akadémiának egy új varázslatos szépségű helyszíne.
Már többen is valami tárgy köré csoportosultak és Parvati vagy inkább testvére Padmát veszem észre. Sosem tudtam megkülönböztetni őket. Patil távolabb látom a többiektől, mintha valamit keresne. Itt van Janette is, aki már rá állt zenedobozra, de amíg nem tudom megvizsgálni közelebbről, addig esélytelen, hogy segítsek nekik és ha érkezési sorrendbe vizsgáljuk meg, akkor itt csak a hatodik vagyok a sorban. Lehetetlenek hamarabb tolakodás nélkül közelebbről is megvizsgáljam, így is elegen veszik körül a különleges és megbűvölt tárgyat, hogy ne tétlenül álljak velük együtt egy csoportban, hanem felfedezzem a barlangot magát. 
Padmához hasonlóan én is a barlangot kezdem vizsgálni. Igéket mondogatva magamba, hogy barlang falán esetlegesen elrejtett képek feliratok feltűnjenek.
Vajon milyen idős ez a barlang? Hozzá érek a hideg falához egy pillanatra, hogy másodpercekre magamba szívjam és átérezzem a föld mámorító erejét. Tömör sziklafal mellett a kis vízeséshez sétálok, ahol már nedvesebb a barlang fala is és talán hidegebb is van, ha nem egy közeli meleg vízű forrásból származik csermely vize.
Nem lépek túl közel a vízhez, hogy esetlegesen a nedves köveken megcsúszva beleessek és vizes legyek. A szikla falban lévő kristályok csillogása és különleges fénye megbabonáz. Az egyik közelebbihez odalépek, miközben dúdolom a fülembe mászott dallam egy részletét. Próbálom megfigyelni a pálcám fényében megcsillanó ásványt.