2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Az alagsori társalgó mellett egy kis járat kacsázik el egy egészen rejtett kis zughoz. Talán a legtöbben nem is találják meg ezt a helyet, ha nem keresik, vagy nem hallanak róla másoktól. A folyosó egy kisebb barlangba torkollik, ahová épp csak alig szűrődik be fény, ami egyértelműen valami trükkös módon van ide a föld alá bevezetve. A hely nem nagy, ülőalkalmatosság sincs itt, csak sziklák és egy kisebb csermely, ami valahonnan a falból érkezik egy apró vízesés formájában, hogy aztán a föld alatt tovatűnjön. Csendes és békés terület, amit a gyenge fény különösen ragyog be, ahogyan az itt-ott felbukkanó kristályokról visszaverődik. Igazi béke szigete ez, ha valaki arra vágyik, hogy kicsit lenyugtassa háborgó lelkét, vagy összeszedje a gondolatait.
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,
ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Szerző
Üzenet
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-04-18, 21:21
Tita a barlangban
Szerencsére a stuporok nem pattannak le a dögökről, s ők pedig nem vetik ránk magunkat mérgükben, úgyhogy első pont - mely az életben maradás - pipa. Viszont felébreszteni a bébidínót nem tartozik szerintem az évszázad ötletei közé. Már majdnem ágálnék, amikor meghallom a vonítást, s minden előzetes figyelmem fókuszába az kerül, hogy mihamarabb találjunk fedezéket. - Határozottan nem kellene itt maradnunk. Amondó vagyok, hogy ő majd szépen hazatalál, de mi keressünk egy biztonságosnak tűnő helyet és lássuk el mindenféle védővarázzsal, aztán akár be is vághatjuk a szunyát. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én kezdek felbukni az álmosságtól. - vetem fel az ötletemet, s hogy nyomatékosítsam mennyire elszánt is vagyok, azonnal körbekémlelek, hogy látok-e valahol alkalmasnak tűnő helyet, ahol fedezékbe vonulhatnánk mind a dzsungel flórája, mind faunája elől. Persze nyilván nem fogom nekiindulni egyedül, de ha látok ilyen helyet, akkor azt azonnal tudatom a többiekkel, jelezvén kissé sürgetőn, hogy meg kéne indulni. Szeretném tudni, hogy hol van az érmem, mert fontos számomra, de a testi épségem még fontosabb, szóval az szerencse és hurrá, hogy Eileen holmija meglett, de én a magamét nem állok neki kutatni mosrt. Csak a védhető helyet keresem.
//Fizikum 15 + 40 = 55
Titanille Blunt carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Lassan a tüneteim kezdenek alább hagyni. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ettől hasznosabbnak érezném magam. A csapatmunka sosem volt erősségem. Leginkább csak úgy manipuláltam egész életemben a körém verődött sleppet, hogy ők végezzenek el mindent helyettem. Meglehetősen ritka, és nagy dolognak kellett történnie ahhoz, hogy vegyem a fáradtságot, hogy saját kezűleg intézzek dolgokat. Ez pedig a mostani esetlenségemen, és rossz alkalmazkodó képességemen meg is látszik. Hozzá szoktam, hogy mindig én irányítom, és alakítom a helyzeteket kényem-kedvem szerint, most pedig a helyzet játszadozik velem. Ami egyáltalán nincs ínyemre. Ahogy az sem, hogy Peter inkább lép elő vezér egyéniséggé, mint én, vagy hogy Julia szemmel láthatóan sokkal jobban kezeli ezt az egész helyzetet, mint én. Nekem kéne rá vigyáznom, és nem fordítva. - És, ha addig nem jutunk ki, amíg nem fejtük meg az eltűnt holmik titkát? - vetem fel Peter gondolatára a sajátomat. Mert valahogy nem hagy nyugodni, hogy az eltűnt csecse-becsék és a dinotópiai kirándulás összefügg. Csak éppen gőzöm sincs hogyan. Ez pedig igencsak bosszantó. Az pedig még inkább, hogy legszívesebben keresnék egy biztos fedezéket, és ott várnám ki biztonságban, amíg feltűnik a hiányunk, és mentőcsapatokat küldenek utánunk. Ám még, ha ez opció is volna, egyáltalán nem biztos, hogy tudják hova, és még inkább mikorra küldjék azokat a mentő csapatokat. Szóval meglehet itt ragadnánk kb. ítéletnapig. Szóval marad az, hogy magunk próbáljunk meg kikeveredni innen. Kellemetlen. Julia szavaira csak bólintok. Igyekszem unokahúgom közelében maradni. Legalábbis addig, ameddig ezeket az átokverte dögöket nem sikerül ártalmatlanítani. Amikor ez megtörténik, akkor is hátra maradok, mert nincs az a pénz, hogy én a közelükbe menjek. Ellenben a pálcámat továbbra is az elkábított raptorokra fogom, illetve néha körbe kémlelem a tisztást, amolyan hátvéd szerepet felvéve, nehogy valami hátba támadja a kis csapatunk, amíg leköti őket a dinó vizsgálósdi, vagy ne adj Merlin az egyik hegyes fogú rondácska izéke kelljen fel idő előtt. - Azért nem ártana sietni. - sürgetem a kis csapatot, amikor meghallom a fák közül azt a bőgő hangot. Nem szeretnék találkozni még több gigantikusz felfalusszal. Nagyon nem. Bennem nincs különösebb empátia a kicsi növényvevő giga baby iránt. Ellenben a saját bőröm menteném innen, kb. bármilyen biztonságos helyre. Az sem segít sokat a kedélyemen, hogy egyre inkább kezdem fáradtnak érezni magam. Hogy mért nem tudtam az ágyamban maradni, és békésen szunyókálni?
//Fizikum: 20+40= 60 //
Janette Troops carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Janettehez hasonlóan nekem sem hobbim a természetjárás, ergó szintén ismeretlen számomra a terep, de azt hamar belátom magamban, hogy ha túl szeretnénk élni ezt az egész kényes helyzetet, akkor nem toporoghatunk egy helyben. Igyekszem hát tisztává varázsolni az utat a kis csapat előtt, melynek végére azért rendesen érzem a karom, de nem hiszem, hogy pont most jött volna el a picsogás ideje. Ráérek majd akkor hörögni, amikor mindannyian épségben visszatértünk az akadémiára. - Nem hiszem, hogy most ez lenne a legfőbb problémánk - fújom ki feszülten a levegőt. Oké, Janette szavaiban van valami, ez az egész igazán különös egybeesés, de itt és most nem különösebben szeretnék ezzel foglalkozni. Elsőként jussunk ki innen, utána az eltűnt holmik ügyét is elővehetjük. Azért a karórámat szeretném visszakapni. Nem szívesen vallanám be Gemma számára, hogy elhagytam egy zenehallgatás-őslénypark látogatás program keretében. Padma kijelentése hallatán csupán biccentek egyet, mintegy ezzel is jelezve a lány irányába, hogy vettem. Igazság szerint engem aligha kötött volna le, ha esetleg még valaki más is lett volna rajtunk kívül ezen a helyen. Itt aligha lenne képes bárki is sokáig életben maradni. Nekünk pedig pont emiatt kell minél hamarabb visszajutnunk abba az átkozott barlangba. A fenének sincs kedve a dinók étlapján szerepelni. Julia kötözős ötletét nem igazán veszem számba, habár egy utolsó előtti ötletnek azért egészen tökéletes, de ha ezek a dögök nem kábulnának el az átkainktól, akkor aligha hiszem, hogy némi kötél fogva tartaná őket. Maximum időt nyernénk vele, de arra rengeteg más varázslat is akad a világon. Persze, elvetni se vetem, hiszen még mindig jobb habozás nélkül kimondani egy újabb igét, semmint aközben keresgélni egy hasznosat, miközben fejvesztve mentjük a bőrünket. - Ez egy kifejezetten jó javaslat - biccentek Julia következő felvetése hallatán. - Két csoportra váljunk szét, de csak annyira, hogy szemmel tudjuk tartani egymást - vetem fel, mintegy átvéve az irányítást. - Annyit tudok róluk, hogy falkában vadásznak, szóval esélyesen csak az egyik csoportra fognak rárontani. Szóval, talán jobban járnánk, ha sikerülne elsőre is a próbálkozásunk - jegyzem meg halkan, hiszen nem sok kedvem van újabb ötletet kieszelni a ragadozók ellen. Persze, az is elképzelhető, hogy tévedek az állatokkal kapcsolatban és jól megtépáznak majd minket, hiszen egészen idáig úgy tudtam, hogy kihaltak. A kábító átkaink sikerrel járnak, bár az természetes kérdéses számunkra, hogy mennyi ideig ütöttük ki őket. Azért kifejezetten nem örülnék annak, ha felkelnének, miközben mi a közelben téblábolunk. Kapkodnunk kell tehát magunkat, nem időzhetünk sokáig. Én nem keresek semmit sem, de azért bevárom a lányokat, ha esetlegesen megvizsgálni áll szándékukban bármit is, miközben pálcámat a növényevő kölyökre szegezem. - Mindenki végzett? - pillantok kis idő múltán rájuk, majd - ha időközben semmi más se jönne közbe - egy Finite Incantatemmel hatástalanítom a kölyökre leadott Stuport. Remélhetőleg lesz annyira kába ébredés után, hogy ne vegyen tudomást rólunk. Azért növényevő ide vagy oda, egyikkel se maradok szívesen egy légtérben.
Finite Incantatem: Megszünteti egy korábban elvégzett varázslat hatását (pl. rontásét, átokét).
Fizikum: 25 pont Módosítók: 40+10: 50 Összesen: 75 pont
Mark S. Carlyle carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
♫ Who we are ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Idézet, szöveg ◊
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-04-12, 13:49
A hívogató dallam
Tényleg elég jók az arányok, hiszen többen vannak, amint a kis tisztáson lévő dínok még a kölyökkel együtt is, akit a raptorok támadni szándékoznak. Nagyon ügyesan hangolják össze a támadást és úgy tűnik a raptorok talán egy fokkal a méretük miatt sebezhetőbbek, páncéljuk sincs kemény, mint néhány növényevőnek, így aztán az összehangolt támadásnak hála egy pillanat múlva már minden dinó a földön fekszik az igazak ámlát aluszva. Azt viszont azért sejthetik, hogy nem tart majd annyira sokáig a varázslat, mintha egy emberen végezték volna el, hiszen mégis csak vastag bőrű dínókról van szó. Beóvakodhatnak hát közéjük, akár meg is kötözhetik őket pluszban, és Eileen is visszaveheti a karkötőjét. Azt is kiszúrhatja, hogy a dínó talpán, akitől visszaszerzi a karkötőjét valamiféle jelzés van. Lilás folt, mintha festékbe lépett volna. Az már rajtuk múlik, hogy aztán itt hagyják-e őket, vagy nem akarnák, hogy felkelve a raptorok tényleg széttépjék a kölyköt. Azt viszont mind kezdik érezni, hogy határozottan fáradnak. Bár itt nappal van, viszont ők este indultak el, alvás helyett gyakorlatilag, úgyhogy kimondottan álmosak már. A nagy futásnak hála az adrenalin azért eddig elég jól dolgozott bennük, de most hogy az is kezd alábbhagyni sejthetik, hogy idővel egyre nagyobbakat kell majd pislogniuk. A fák közül viszont elnyújtott bőgést hallanak. Többször is felhangzik, olyan szomorkásnak tűnik, mintha minimum egy állat sírása lenne. Julie számára, aki a leginkább talán konyít a csapatból az állatokhoz olyannak hat, mintha egy anya siratná, vagy hívná elveszett kölykét..
//Határidő: április 18., következő hozzászólás: április 19.
Mark, Padma: A karilapok linkjét légyszi a profilba is tegyétek be, mert most pl. megnéztem kinek a legmagasabb az LLG-je, de keresgélni azért nem fogom a karilapok között.
Dobjatok kérlek a hozzászólásotok végén állóképességpróbát! Fizikum +40, vámpírok még +10.///
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-04-12, 01:46
Dallam és Julia
Ahogy egyre jobban lesz Janie, úgy kezdek több figyelmet fordítani a környezetünkre. Nem találom a medálját a fák között. A tisztáson látott dinók igazán feltűnők. Négy az egy ellen szívbe markoló látvány. Tudom ez a természet törvénye a húsevők meg eszik a növényevőket. Az élet körforgásához hozzá tartozik ez is. Ám nem szeretném végig nézni, ahogy kínozzák a gyengébbet. Talán az lenne a legjobb, ha gyorshalállal meghalna általunk és csendben elmehetnénk mellettük, míg lakmároznak a vadak. A kicsi sem szenvedne sokáig, de mégsem mondom ki hangosan, mivel más ötlet is érkezik, amivel megmenthetjük egy állat életét. - Rendben, de ha nem sikerülne teljesen elkábítani, legyünk készek megkötözni őket, mivel ránk támadhatnak még.- válaszolok a srácnak, és vettem fel a többieknek az ötletet. Ezzel a tettünkkel igenis megtámadjuk a ragadozó dinókat, akik szinte biztos, hogy felfigyelhetnek ránk. Ha sikertelen a támadásunk, akkor megrohamozhatnak és ránk támadhatnak. Amint eldöntötték a többiek, hogy melyik dinót kilővi. Mivel hatan vagyunk négy raptorra két-két ember is ugyanazt a dínőt támadja meg. Unokatestvéremmel együtt maradok a célon, mert nem vagyok biztos benne, hogy teljesen jól lát, a por allergia után. - Kissé távolodjunk el egymástól, kerítsük be őket.- próbálok valami ésszerű startégiát mondani még a többieknek. Mi is bekeríthetnénk illetve megoszthatnák figyelmüket. Tudom veszélyes szét válni, de ahogy ők is bekerítik és megosztják az áldozatuk figyelmét mi is vehetnénk erről példát és követhetnénk a példájukat. Janie felé intek, hogy pár méterrel odébb keressünk egy jobb rálátást és fedezéket. Feszülten figyelek a jelre, hogy összehangoltan támadjak a többiekkel. ~ Stupor!.- rászegezem a megfelelő dinóra a pálcám, remélve a legjobbakat, hogy eltalálom. Ha sikeresen földre terül büszkén rátekintek Janettere, ha nem akkor utolsó ments várként talán eltalálhatom egy kötöző átokkal is, mielőtt ránk támadna és elérne bennünket, ha nem menekül a velünk ellentétes irányba.
- Igazából teljesen mindegy, hogy kinek a tárgya, valamit akkor is tennünk kell. - dobom fel kicsit úgy, mint egy öngyilkos merénylő. Részemről rendben van a vakmerő ötlet, mert bár lehet, hogy megássuk a sírunkat, de azzal is azt tennénk, hogyha nem csinélnánk semmit. Pláne, mert az elkábított dínó legalább nem tud megtámadni minket. Más kérdés, hogyha nem sikerül a varázslat, akkor szívunk, mint a torkos borz, de.. az majd a jövő zenéje, ráérünk akkor foglalkozni vele. Célba veszem a megbeszélés szerint nekem jutott dínót, majd a pálcámat elővéve egy laza, ám annál inkább több belső azanyádkínjáttemocsadék-feszültséggel tunningolt kábító stuport trillázok a dög felé. Közben pedig igyekszem úgy helyezkedni, hogy legyen valami fedezék, ami mögé beugorhatok, ha esetleg balul sül el el a kis összehangolt, de annál merészebb támadás-vállalkozás.
//Stupor (Stupefy) Kábító átok A célszemély néhány percre elájul. HP4 A negyedik résztől kezdve az egyik legsűrűbben használt varázslattá vált. - A latin „stupor" kábultság szóból.
Jeanette-el értek egyet, szerintem sem véletlen, hogy mindenkitől eltűnt valami. Persze, hétköznapi tárgyak, de mégis szinte mindegyik valamilyen érzelmi kötődést hordoz. Az még rendben is van, hogy véletlenül elveszítjük, na de pont egyszerre? Ráadásul én az enyémet le sem szoktam venni, csak nagyon ritkán. - A nyomainkat szerintem megtalálják, ha jönnek – válaszolok Marknak, de azon igen csak meglepődnék, ha ide tényleg utánunk jönne valaki. Egyre inkább arra gyanakszom, hogy ez valami teszt. Viszont nincs most idő se ezen, se a tárgyak rejtélyén tovább töprengeni, mert menekülnünk kell. Eileennak és Juliának hála sikerült megszökni, csakhogy az új terület semmiképp sem tűnik biztonságosabbnak. A bűbájom nem jelez semmit. – Magunk vagyunk… a dínókkal – osztom meg a többiekkel a dolgot, ami abból a szempontból biztató, hogy legalább más ember nincs itt, mert már az is megfordult a fejemben, hogy valaki irányíthatja őket. Kezdek paraoiás lenni, pedig egyáltalán nem jellemző rám, általában logikusan gondolkodom, de nem vagyok rá felkészülve, hogy életnagyságú dínókkal keveredek kalandba. - Igazad lehet – válaszolok Eileennak. – De egyelőre csak a te tárgyadat láttuk, kellene lennie valami rejtekhelynek erre, ha itt vannak a mieink is. – Vetem fel. Mark kérdésére felemelem a pálcámat, jelezve, hogy van nálam, és ha jól emlékszem, akkor a többieknél is lennie kell. Ez azt jelenti, hogy hatan vagyunk négy dínóra, plusz a kicsire, aki nem igen jelent ránk veszélyt és kisebb termetű is sokkal. Hatan négy dínó ellen… kockázatosnak tartom, mert őszintén szólva meglepődnék, ha egy dínót egy átokkal ki lehetne ütni, de ha elég gyorsak vagyunk, talán tényleg marad idő még egyet kilőni és elkábítani őket. Mivel a csapatból már ketten benne vannak, és egyébként sincs jobb ötletem, én is használom az átkot. – Stupor! Bukjatok le! – célzom meg az egyiket, majd a többiekre kiáltok és leguggolok, mert nem tudhatjuk, hogy nem pattan-e vissza a vastag bőrükröl a varázslat, és nehogy magunkat üssük ki.
//Stupor – kábítás//
o
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-04-05, 16:05
Az Akadémia & Janie
Nálam antierdőjáróbb élőlény kevés akad a világon. Komolyan. Ha van, ami a gyengémre tapint, akkor ez az egész szituáció az. Felesleges koloncnak érzem magam, aki ad egy egyetlen hasznos természetvarázst sem ismer, ad kettő csak lelassítom, és hátráltatom a csapatott az allergiám és szerencsétlenkedésem kettősével. Ha fáj is elismerni, de itt még Julia is sokkal könnyebben és jobban boldogul, mint én. Inkább ő vigyáz rám, mintsem fordítva. Ezt pedig elég nehéz megemésztenem. Az egyetlen talán hasznos dolog tőlem, az eltűnt tárgyakra vonatkozó kérdés feltevése volt. Amikor kiderül, hogy mindenki elveszített valamit, akkor egy háhh... tudtam, hogy itt valami nagyobb dolog van, érzés fut végig rajtam. - De nem egyszerre hagy el mindenki dolgokat. Ilyen véletlen nincs. Ez pedig nem tetszik. - hiszen, ha nem véletlen tűntek el a cuccaink, akkor valaki céllal vitte el, és mi céllal vagyunk itt. Célzottan mi. Már az is különös volt, hogy csak miért mi hallottuk a zenedobozt, és miért csak minket zavart annyira, hogy megnézzük mi az, míg a hálószobák többi lakója békésen aludt. Szóval most már tudni akarom, hogy ki és miért játssza velünk ezt a játékot, amit mellesleg cseppet sem élvezek. Nem utolsó sorba az állandó tüsszögéses, könnyezős porfelhő miatt, ami úgy fest jobban irritál, mint a többieket. Julia segítsége nélkül el se érném a szerintük biztonságosnak látszó fasort. Igazból ha tudnék jelenleg hálás szemeket nézni akkor lenne néhány hálás pillantásom az unokahúgom felé. A légtisztító varázsa, és az a letépett kis anyagdarab is igen jól jön számomra. A tünetek csak lassan kezdenek csillapodni. Viszont már látok annyira, hogy legalább néhány levelet leszakíthassak, és jobb híján zsepinek használhassak. Néhányat meg elteszek tartalékba. Ám a nyugalom nem tart túl soká, ugyanis ismét dinópárbaj tárul a szemünk elé, ahogy elérünk egy kis tisztást. - Mért nem hagyjuk őket, és keresünk fedezéket, ahol biztonságos? - suttogom Mark ötletére a magam önző kis meglátását. Tekintve hogy nekem egyetlen célom van, túlélni ezt az egészet. Ki tudja, hogy ez sikerülhet-e, ha magunkra bőszítjük azokat a dögöket. Igazán, én vagyok itt a legantibiestiamesterebb lény, de ha olyan a bőrük, mint a sárkányoké, és csak csiklandozzuk őket a bűbájokkal, akkor baj lehet. Én a magam részéről csendesen oldalognék el minél messzebb innen. A baj csak az, hogy nem én vagyok az egyetlen itt. Mark pedig úgy tűnik felvett valamiféle csapatkapitány szerepet az átok hőskomplexusával. Minek nem tud ez egy kicsit gyávább lenni? De végül, ha a csapat úgy dönt, hogy kövessük az önjelölt hőst, akkor én is pálcát húzok. Remélem nem halunk meg. - Stupor! - lövöm ki a magam kábító átkát a többiekkel tökéletesen egyszerre a rám eső dinóra, bőszen remélve, hogy ezzel nem csak felingereljük, ha a csapat többi tagja is úgy dönt, hogy ezt az őrült tervet követjük. Már előre félve várom a további őrült következményeket.
Én inkább hálás vagyok azért, amiért Gemma nincs a közelemben. Talán érzéketlennek hathat a dolog, de tényleg nem szeretném, ha ő is ebbe a helyzetbe csöppent volna. Akkor csakis rá koncentrálnék, nem érdekelne senki más. Egyszer már ártottam számára, nem áll hát szándékomban ismét megtenni. A többiek mellette fikarcnyit se számítanának. Habozás nélkül hagynám hátra őket, ha Gemma élete lenne a tét. Így azonban mindenkire egyformán képes vagyok odafigyelni és ez nagyon jó. Itt ugyanis én vagyok a legidősebb, habár fogalmam sincs, ők milyen szinten állnak a mágiával. Nem vagyok profi, az átoktörésben kifejezetten jónak tartom magam, de a dinók... Nos, az nem az én asztalom. Leginkább elkerülni szeretném őket, ha egy mód van rá. - Nekem a karórám, de nem hiszem, hogy ez számítana bármit is - csóválom meg a fejem Janette kérdése hallatán. Csak húzzuk el innen a csíkot és kész, a többi már nem igazán érdekel. - Mindenki hagy el valamit, talán csak leesett a földre - vonom meg végül a vállam. Jó, nem egy hétköznapi tárgy volt, hiszen érzelmileg kiemelkedő jelentősége volt számomra, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy még soha életemben nem vesztettem szem elől, amióta megkaptam. Padma felvetése viszont igenis gondolkodóba ejt. - Szerintem igen - pillantok fel végül. - De addig kénytelenek leszünk túlélni - teszem azért még hozzá halkan. - Nem valami jó ötlet eltávolodni az érkezési ponttól, de ha itt maradunk, nekünk lőttek. Ha jön is utánunk valaki, akkor az nagy eséllyel ugyanide fog érkezni. Mondjuk, az átjáró nyilván megszűnt, amikor mi földet értünk, de ha feltűnik számukra a hiányunk, keresni fognak minket. A kérdés csupán annyi, hogy eljutnak-e majd a barlangig. - Hát, ha valóban egy értékvisszaszerző kalandtúrát szerveztek be nekünk, akkor talán nem ártott volna minket is megkérdezni előtte - szólalok meg Eileen szavai hallatán, miközben már nagyban tisztítom a terepet a sűrű dzsumbujtól. Kis idő múltán elfáradok ugyan és talán még lassul is miattam a csapat, de hát ez sose volt valami egyszerű. Mindenesetre, még mindig jobb, mint a mugli módszerek. A pálca éle például aligha kopik ki, nem igaz? - Állj! - szólalok meg hirtelen, kezemet sorompóként felemelve állítva meg mindenkit. Elsőként érek a tisztás közelébe, hiszen én haladtam végig elől, hogy megtisztítsam a többiektől az utat. Igyekszem csendben suttogva elhadarni az ötletem: - Talán elkábíthatjuk őket - vetem fel. A dinók bőre vastag és erős, de talán nem annyira ellenálló, mint a sárkányoké a mágiával szemben. - De egyszerre kell megtennünk. A kicsit is - teszem még hozzá. Ha tényleg meg kell keresnünk valamit, ami a miénk és az az egyik jószágnál van, akkor bőven lesz alkalmunk átvizsgálni őket, ha sikerrel járunk. - Szóval, akinél van pálca, az jelezze - futtatom körbe a tekintetem. Ha a többiek benne lennének az ötletemben, akkor a lehető leghalkabban leegyeztetjük, ki melyik dinót veszi célba a kábítóátokkal. Ha elsőre nem sikerül mindet kilőni, akkor páran célba veszünk egy másodikat is. Fogalmam sincs, hány embernél van pálca. Hatan vagyunk ugyan, de vannak, akik nem hozták magukkal. A raptorokkal ígyis-úgyis kezdenünk kell valamit, hiszen egy idő után minket is kiszúrnának. - Stupor! - szólalok meg, majd lövöm el a kábítóátkot a saját kiszemeltem irányába, magamban abban reménykedve, hogy mindenki belement a tervembe. Ha esetleg ellenvetések lettek volna és leszavazzák, akkor maradok ötletelni, de tovább kell haladnunk, méghozzá a tisztáson keresztül, hiszen visszafordulni nagy hülyeség lenne részünkről.
Stupor: kábító átok.
♫ Who we are ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Idézet, szöveg ◊
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-04-05, 13:11
A hívogató dallam
Janette bár láthatóan nem bírja az eredei környezetet találhat olyan leveleket, amik nem tűnnek veszélyesnek forma és szag alapján, hogy akár zsepiként funkcionáljanak, mert hát itt sarki vegyesbolt biztosan nem lesz. Mark diffindoja jónak tűnik, könnyíti az esetleges haladást, bár valószínűleg egész úton nem biztos, hogy nem lesz fárasztó bevetnie, ha pár méterenként kaszabolnia kell majd az aljnövényzetet. Azért nagyjából lehet haladni, ha nem is olyan a terep, mint a tisztáson volt. Padma varázslata nem mutat ki embert, legalábbis a közelben nem, Tita védelme viszont tényleg nyújthat számukra egy kis biztonságot, bár a varázslat inkább területre hat, ők pedig jelenleg mozgásban vannak, ha csak nem állnak meg. Julia légúttisztitó bűbája hasznosnak bizonyul, és a fák már sokkal jobban elnyelik a port, nem olyan rossz a helyzet, mint odakint volt, amit felvertek a dínók. Janette is lassan azért jobban érzi magát, nem kapar úgy a torka, bár mindegyiküknek biztosan jól jönne most egy nagy pohár víz, csak hát poharuk nincs... meg vizük nem mellesleg. Janette nyakláncát viszont nem látja meg Julia a fák között. Eileen viszont még mindig látja a csillanást, és arra is veszi az irányt, vélhetően a többiek társaságában, de ez persze rajtuk múlik. Nem kell neki túl sok idő, amíg el nem ér(nek) egy kisebb tisztás jellegű placchoz. Nem nagy maximum 4-5 méter az átmérője, de épp elég ahhoz, hogy egy kisebb növényevőt, talán még kölyök lehet vegyen épp körbe 4 nagyobb méretű láthatóan húsevő. A kicsi körbe van véve. A farka végén egy méretes bumszli, amiből elég komoly tüskék merednek ki, ezzel próbálja védeni magát. A négy húsevő, olyan 2,5-3 méter magas dögök, raptorok, körülötte állva ügyesen ugrálnak félre és próbálják közös erővel becserkészni.
//Határidő: április 11., következő hozzászólás: április 12.
Srácok (Padma, Julia), légyszi off-ban tűntessétek fel, amit használtok varázslatot, mint pl. Tita. Jóval átláthatóbb plusz azért egy-egy szóból nehéz eldönteni mit tud egy varázslat. Így ez olyan, majd a mesélő eldönti faja megoldás. Ha kitalált varázslat, akkor is kerüljön be róla egy pár soros leírás. //
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-04-05, 00:35
Dallam és Julia
Unokatestvérem kérdésre csak igenlően bólintok, fel se tűnne a legtöbb embernek, hogy egy vékony karperecem az egyik csuklómon nincs rajtam. Nem hiszem, hogy itt találom meg. Valahol az akadémián tűnt el. Míg unokanővéremé az is lehet, hogy itt veszett el, így adok rá egy esélyt, hogy megtaláljuk a fák között. Lehet, hogy egy dinó felkapta és magával vitte. Hiába sorolják az eltűnt tárgyakat a többiek egészen addig pillanatig nem hiszem el, amíg Eileen felvetése után már máshogy szemlélem a dolgot és visszakaphatom az éjszaka folyamán eltűnt karkötőmet. Mi van, ha tényleg az a kulcs, hogy haza jussunk? Szavai bogarat ültetnek a fülembe. Ahogy kilépek az odúból és a szélirányt próbálom megfelelően megváltoztatni, észre se veszem kezdetben, hogy Janettet mennyire megviseli a por. A hátam mögött botladozó rokonomra vettek egy pillantást. Sietős tempómon lassítok és felé lépek, még mielőtt hasra eshetne a saját lábaba vagy éppen valami másban a göröngyös talajon. Gyorsan gondolkodás nélkül felsőm alatt található pólóm alsó részéből letépek egy darabot, hogy eltakarjam az orrát a ronggyal. Oda tartom arcához. -Fogd az arcod elé egy ideig megvéd! - adom át a fehér tépett anyagot. Szemeiben látom a por által okozott irritációt, nem tehetek mást. Egy ige sem jutott eszembe, amivel lecsillapíthatnám a felvert port, ami nem okoz feltűnést a T-Rex előtt. -Itt lesz egy ág.- figyelmeztettem, a látásában korlátozott Janiet. Nem tudom, hogy nyugtassam meg őt, talán a fák között már jobban fogja érezni magát, ha már nem hallja a csámcsogását az óriás ragadozónak. Annak ellenére, hogy Eileen elmondása alapján talán ott se lesz jobb a helyzetünk. Így csak azzal tudom biztatni, hogy talán megtalálja a nyakláncát. -Talán itt lesz az ékszered. - súgom felé. Figyelmem, a fák felé fordul, hátha megpillantom Janie kiskulcsos nyakláncát. Biztos utat tör előttünk Mark, de úgy érzem túlságosan lelassultunk. Janievel én zárom a sort. Nem hagyom, hogy nagyon le maradjon segítem a haladásban. Ha a levegő itt már nem olyan poros egy légúttisztitó bűbájt alkalmazok Janetten, ami után az allergiás tünetek fokozatosan pár perc alatt elmúlnak. Vajon mikor támadnak ránk és tarolnak le a fák közt rejtőző vadak? Figyelmem most megosztott a túl élés hajt, de egyben az hogy unokatestvérem is megússza épbőrrel ezt az egész fura akadémiai felmérőt, mert ez nem lehet más, mint egy újabb próba.
Eileen Silsbury
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-04-04, 23:31
Bejön mindannyiunk együttes próbálkozása, a t-rex figyelme abszolút elterelve és lekötve, mi pedig gond nélkül vehetjük az irányt bárhova, csak az legyen innen messze. - Nem hiszem - rázom meg a fejem Padma kérdésére kelletlenül. Simán hihetik azt, hogy simán csak megléptünk. Biztos volt már erre példa, nem kezelnek minket eltűntként a tippem szerint, csak konstatálják majd, hogy berezeltünk a következő próbától és megléptünk idő előtt. - Igen, abszurd, de... igen - válaszolom Janettekérdésére, mielőtt kimerészkednénk. És ahogy kiderül, nem én vagyok az egyetlen, némileg megvilágosodom, csak... nem tudom, mi felől úgy tulajdonképpen. - Akkor ez lesz a közös pont. - Nem véletlen, hogy mindannyiunknak eltűnt most valamije, akkor az mind a dínóknál kell, hogy legyen. Miközben elindulunk a dzsungelben az egyik dínótanyáról a másikra, pörgetni kezdem a fejemben a dolgokat. Ez még így nem magyaráz meg sok mindent, de van egy ötletem, ami nos, vagy bejön, vagy nem, de szerintem egyébként is mindenki vissza akarja szerezni az eltűnt cuccait. - Mi van, ha ez a kulcs? Mindenki visszaveszi a dolgait a dínóktól, és az lesz a megoldás. Azután juthatunk haza - vetem fel. Nem lesz könnyű menet, ez tény, de láttam cifrákat. Különösen az utóbbi pár hónapban... Már meg sem lepnének efféle abszurdumok. - Arra...! - szólalok meg halkan, amikor csillanást látok a dzsungel fái közt. Irányt is változtatok, akármennyire tűnik ez őrült ötletnek. Nincsenek szuicid hajlamaim, de ha tényleg így jutunk haza, ahogy tippelem, és egyébként is, szükségem van arra a karkötőre és meg kell találnunk a többiek eltűnt holmijait is!
Don't stop until you're proud
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-04-02, 19:56
Tita a barlangban
Elkerekedett szemekkel hallgatnám Eileen beszámolóját, de mivel nem akarom, hogy porral menjen tele mindkettő és ne lássak, így csak visszafogottan pislogok, s pár hümmentéssel adok halk hangot a döbbenetemnek. Janette kérdése és Padma válasza csak még inkább fokozza a meglepettségemet. Akárhogy is, hogyha ez megint egy aurorteszt, akkor állati jók a díszlet kreálói. Meg a történetvezetésé is. Ha viszont nem az.. na akkor még nagyobb kulimászban vagyunk. - Egy érem, igen. - válaszolok én is a magam eltűnt tárgyával kapcsolatosan. Nem ragozom, hogy a VMSről való, nem tartom lényegesnek. Sokkal inkább foglalkozom azzal, hogy a csapatal tartsak a dzsungelbe. Abban a pillanatban, ahogy a növényzet összezár a hátunk mögött jut eszembe, hogy nem akarom, hogy valami dög a sejhajunkba támadjon, szóval az első eszembe jutó védővarázst elmormolom, hátha megyünk vele valamire. - Salvio hexia! - intek a pálcámmal, s csak remélni merem, hogy egyrészt hat valamit, másrészt nem esek orra egy gödörben azidő alatt, amíg nem a lábam elé figyelek, hanem varázsolok. - Ti nem érzitek úgy, mintha vihar előtti csendnek lennénk fültanúi? Hová lett az előbbi sietség vajon? - teszek fel egy suttogó-sürgető kérdést. Mivel továbbra sem kiabálok, így maximum a követlenül előtte-mögöttem haladó hallja, de az is valami.
//Salvio hexia Védővarázs Védelmet nyújt a külső támadások ellen. HP7 Hermione Granger és Harry Potter használják a táborhelyük biztonságossá tételére. - A latin „salvus” (biztonságos) és az angol hex (rontás) szavakból.
Amikor visszajön Eileen az infóval, kissé hezitálok, hogy mit kellene tenni. Egyfelől úgy tűnik, hogy itt most biztonságban vagyunk, mert nem törődik velünk a T-Rex, de ki tudja, hogy ez meddig marad így. Másrészt jó lenne továbbmenni, mert így örökre itt maradunk. – Szerintetek amúgy keresnének minket? – teszem fel a kérdést, ami szöget ütött a fejemben, mert azért olyan egy óra már biztos eltelt, mióta itt vagyunk, hacsak nem valami időmanipuláció van a dologban. Kérdéses, mikor jutunk vissza, de ha még pár órát itt ragadunk, akkor biztosan fel fog tűnni valakinek, hogy hiányzik egy csapatnyi ember. Janette véleményét osztom nagyjából, lehet, hogy tényleg öngyilkosság ittmaradni, de látom, hogy a többiek elszántak, ezért összeszedem magam és én is felkészülök. – Igen, van egy, a testvéremmel közös medálom, és nincs meg – válaszolok, és igen furcsának tartom, hogy már hárman is vagyunk így. Akkor valószínűleg a többiektől is eltűnt valami. Kleptomániás dínók? Elég furán hangzana. Legalább már a köhögés elmúlt nagyjából, kivéve Janette-nek, sajnálom is, de nem tudok rajta sajnos segíteni. A gyógynövénytan és ezáltal a gyógyítás sosem tartozott az erősségeim közé, legfeljebb alapszintű sebforrasztásra vagyok képes, ha nagyon megerőltetem magam. Felkerekedek a többiekkel, és futunk a biztonságosabbnak vélt terület felé, amennyire csak lehet, igyekszem zaj nélkül futni. Mark utat tör nekünk, itt valamivel csak jobb lesz, mert elég sűrűnek tűnik az erdő, kevésbé tudnak talán üldözőbe venni minket. Ha van rá lehetőség, egy pillanatra megállok, és elvégzem a Homenum revelio bűbájt, ami elvileg megmutatja, hogy van-e a területen emberi lény. Jó lenne tudni, hogy magunk vagyunk-e a dínókkal, vagy van még itt valaki más is.
o
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-03-29, 21:22
Az Akadémia & Janie
Nos, talán nem helyén való, hogy egy eltűnt tárgyon agonizálok, de ha nem azon, akkor azon, hogy egy dzsungelbe csöppentünk, és hüllő vacsora lesz belőlünk. Ami őszintén pánikkal tölt el. Ráadásul nem is nagyon mutathatom kifelé. Talán arrogáns, és lekezelő vagyok. Gyakran előfordul, bár általában nem családban. Legalábbis igyekszek, hogy ne rajtuk csapódjon a saját bizonytalanságom, vagy kétségeim. Most mégis sikerül Julián levezetni a dolgot. Talán, ha ezt túléljük, majd bocsánatot kérek, és ez tőlem hatalmas szó, mert gyakorlatilag sosem teszek ilyet. Az egyetlen aki ki tudta ezt eszközölni tőlem, az Jake volt. Most pedig nem akarok rá gondolni, és belegondolni a helyzetbe. Mert a saját helyzetünk is elég kilátástalan. Tulajdonképpen eléggé hálás vagyok Juliának az érintésért. A család érzetért. Mert hát a hajamba vegyülő ősz tincsek sem jelentenek semmi jót. Julia sokszor láthatott gyerekként a vacsoraasztalnál, ahogy bohóckodok a képességemmel, de öntudatlanul őszülni aligha. Kissé vagyis nagyon is csodálattal nézek Eileenre, amiért kiment felderíteni, és vissza is talált épségben. Viszont a legkevésbé sem tetszik az ötlet, hogy elhagyjam a fedezéket Óriás húsevő dög ide vagy oda. Őszintén szólva inkább pocsékolok el itt egy helyben ülve néhány órát az életemből, mint hogy az életem pocsékoljam el úgy, hogy megetetem magam azzal az izével. Viszont úgy fest egyedül maradok ezzel a nézettel. - Ugye tudjátok, hogy kimenni öngyilkosság? - nézek körbe kétségbeesetten. De Eileen valami érdekeset is mond, amire a pánikon túl is vissza kell kérdezzek. - Az egyiknél olyasmi volt, ami a tiéd? Másnak is eltűnt valamije? Ez talán nem véletlen... - muszáj lefoglalnom az agyam, és muszáj ezt megkérdeznem, mert ha nem vagyok egyedül ezzel, akkor az egész mögött valami szándékosság van. A szándékosság mögött intelligens tervezés, és azzal lehet valamit kezdeni. És muszáj visszakapnom, amit elvesztettem! Ez pedig reményt ad a kilátástalanságban. Noha lenyűgöz a többiek találékonysága állat illúziókkal, szélirány váltó bűbájjal, és hasonlókkal, de ez azt is jelenti, hogy én vagyok a csapat leghaszontalanabb tagja. Hiszen a por egyre jobban irritál, és kb. semmi használhatót nem találok, főleg mert semmit se látok jóformán. A növényzetet pedig egyáltalán nem ismerem fel, ami nagyon nem jó jel. A többiekkel együtt indulok neki, de folyamatosan tüsszögnöm kell a portól, ami nem jó. Alig látok, mert tiszta könny a szemem, és csak próbálom Juliát követni. De amikor beérünk a fák közé akkor Mark diffindojának ellenére is csak lépten-nyomon felbotlok mindenbe, zajt csapva, és halkan szitkozódva. Felismerni nem sikerül semmit, és csak lassítom a csapatot. Ha egyszer túl éljük ezt, akkor soha többé nem hagyom el a biztonságos laborom, és a biztonságos lombikjaimat. Az való nekem. Laborpatkány vagyok nem Dzsungel Jane. Ha legalább lenne nálam porallergia elleni főzet, vagy legalább egy nyomorult papírzsepi, de nincs!
Engem speciel nem izgat túlzottan az eltűnt tárgy, amely egészen eddig a birtokomban volt. Nem találtam ugyan, de volt már ilyen máskor is, szóval miért kellene ezen pörögnöm? Eszembe se jut az az eshetőség, hogy valaki talán elcsente. Biztos rossz helyre tettem vagy leesett. Előfordul. Mondjuk, másabb lenne a helyzet, ha a társaim lábra kélt cuccairól is tudomást szereznék, egyelőre azonban nem állok neki feleslegesen drámázni. Bónusz pontként pedig itt és most nem a saját időnkben vagyunk, ami rohadtul irritáló számomra. Az pedig végképp nem jut eszembe sem, hogy talán csak maga a hely nem stimmel, hiszen az őshüllők láttán időutazóknak tippelem magunkat. Ami rettentően szuper lenne más körülmények között. Annak azért kifejezetten örülök, hogy a dinólovaglás ötlete még csírájában el lett fojtva. Őrült és agyament akció lett volna, még abban az esetben is, ha kétségtelenül szert teszünk azokon az izéken némi előnyre. Nem, valahogy nekem sem fűlik a fogam a rodeóhoz... - Szerintem nem tőlük kell félnünk - jelentem ki Janette szavai hallatán, amint megdobban a föld és mintha óriási léptek közelednének felénk. Egyelőre tehát maradunk az odúban és reménykedünk abban, hogy nem mi leszünk a vacsora egyik fő fogása. Jobb lett volna a békésebb jószágokkal kereket oldani, de mégis mit tehetnénk abban az esetben, ha a csoportban akadnak olyanok is, akik ebben nem együttműködőek? Elkábítani és elrabolni csak nem lenne helyes senkit sem. - Ez talán használható ötlet - töprengem el egy pillanatra, bár nem vagyok dinoszaurusz-szaktekintély, szóval jóformán fogalmam sincs azt illetően, hogy egy T-Rex hallása mennyire kifinomult. Én arra tippelek, hogy eléggé... Elvégre, igen jó és kegyetlen vadász, ennek révén pedig a legtöbb érzékszervének a toppon kell lennie. A szagunkat viszont még megérezheti, szóval egyelőre a maradásunkat részesítem előnyben. Én vagyok a rangidős, ergó remélem, hogy a kölykök legalább egy ilyen helyzetben hallgatnak rám. Jó, persze, főnökösödni nem szeretnék, szóval senki véleményét se hurrogom le, hanem mindenkit meghallgatunk és egységesen döntünk. Ebben a helyzetben talán ez a legjobb módszer. - Nekem teljesen mindegy, csak el innen - biccentek Eileen szavai hallatán, miközben hallom, ahogy az a dög lakmározni kezd a zsákmányból. Mit ne mondjak, nem a legbájosabb hang. A lány utolsó mondata csupán elsiklik a fülem mellett, elvégre tényleg nem értem, miért is tette hozzá ezt a lényegtelen információt. - Ügyes! - vetek irányába egy elismerő pillantást, amikor megidézi az illúzióállatokat. Fogalmam sincs, ez mennyire lesz sikeres, de nem is áll szándékomban kivárni a végeredményt ezzel kapcsolatban. Julia szélirányt megváltoztató bűbája is sikeres, szóval karon ragadom hát a Janette nevű lányt, majd ellentmondást nem tűrő mozdulattal rántom fel eddigi helyéről. Az egy dolog, hogy fél, hiszen mind félünk, de innen akkor is kereket kell oldanunk. - Nyomás! - jegyzem meg a többiek irányába és ha kell, akkor egy kissé erőteljesebb mozdulatokkal vonom magam után a lányt, miközben a többieket terelem ki az odúból. Sikeresen el is érjük a fákat, én magam pedig elsőként lépek be a sűrű aljnövényzetbe. - Diffindo! - próbálom meg megtisztítani magunk előtt egy szakaszon a növényektől az utat, hogy legalább ez ne akadályozza a haladásunkat és folyamatosan így is teszek, amíg szükséges. Nem lenne szerencsés valami lyukba lépni és kitörni a bokánkat, mert épp nem vettük észre, vagy esetleg egy veszélyes állatra taposni, amely viszonozná is a gesztust. Ha pedig ismét menekülőre kellene vennünk a figurát, nos, abban az esetben sokkal jobb lenne a járható ösvény, semmint a gubancos és egyben rögös út.
Diffindo: vágó, illetve metsző bűbáj
♫ Who we are ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Idézet, szöveg ◊
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-03-29, 09:33
A hívogató dallam
Janette nem talál kifejezetten használható növényt, és a por annyira facsarja az orrát, hogy nem is nagyon tud a keresgélésre figyelni, amíg Eileent várják vissza. A védelem egyelőre jónak tűnik az odóban, sikerül Juliának a szélirányt is úgy alakítani, hogy a T-Rex egyáltalán ne figyeljen rájuk, hanem csak a vacsorájával legyen elfoglalva. Eileen visszatér tehát, hogy leadja nekik az infot az erdei állapotokról, aminek fényében talán Janette is rábeszélhető, hogy elinduljanak, vagy nem? Mindenesetre, ha várnak türelmesen, akkor egy ideig itt lesznek, mert a díno egyelőre úgy fest kényelmesen falatozgat. Amennyiben az indulás mellett döntenek, köddel, széleltereléssel, illúzióállatokkal stb. akkor a fák felé vehetik az irányt. Janette az egyedüli, akinek még mindig rettentően facsarja az orrát a por, de úgy tűnik Julia elég közel van hozzá, hogy még időben sikerüljön befogni a rokon orrát, vagy ha létrejön az a disaudio mégis a köd helyett Tita által, akkor megússzák, hogy magukra vonják a dínó figyelmét. Mindenesetre hamarosan elérik a fák határát, a T-Rex békésen zabál tovább, nem foglalkozva a csapattal. Az erdő már jóval árnyasabb, bár a páratartalom itt is elég magas, viszont legalább a nap nem süt vadul. Magas, erős fákról van szó, persze kitaposott ösvény nincs egy ilyen helyen. Elég sűrű az aljnövényzet, nem a legegyszerűbb a közlekedés, de azért lehet haladni, azt viszont már mind kezdik érzékelni, hogy azért itt sem lesz olyan békés a hely. Innen-onnan reccsenő zajok szűrődnek feléjük, a növények nagy része olyannyira ősi, hogy Janette se ismeri őket igazán. Eileen viszont újfent látja megcsillanni a karkötőjét a fák között. A dínók, akiket látott tehát figyelik őket, de egyelőre úgy tűnik nem támadnak.
//Határidő: április 4., következő hozzászólás: április 5. //
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-03-29, 00:53
[center]
Dallam és Julia
Egy dolog, hogy Janette elhagyta talán itt a medálját, de az, hogy nem tetszik neki és ezt a többiek előtt szóvá is teszi kicsit megaláz engem a többiek előtt. Látom az aggodalmát a félelmét rajtam mégsem szólok vissza neki. Hogy nagy ostobaság itt megvárni, hogy elmegy. Mert az az egy ártatlan növényevő dinoszaurusz nem biztos, hogy lehet, hogy kissé csillapítja az éhség, de a vérszomját, már nem biztos. Érzem ahogy, Janie újra a kezemhez ér. Csak egy pillanatra, szorítom meg a kezét, hogy bátorságot öntsek belé, de nem nézek a területet próbálom kémlelni a felkavart porba. Tudom, hogy mindkét kezemre szükségem van egy esetleges futás vagy hoppanálás után, hogy felvegyem az elénk háruló akadállyal esetlegesen más dinókkal a harcot. A Maradjunk itt nem jó ötlet, hiába mondják mind ezt. Bár, tudnám mi a gyengéje, de úgy vélem. Bár ezt nem osztom meg már velük, ne hogy megint ostoba szőke libának, higgyenek, hogy a feje a legsebezhetőbb vagyis a száj ürege. Az ilyen monstrumokat belülről győzik le az egybe lenyelt hősök a mítoszi történetekben, ha jól tudom. Ha meg vakítanánk nem látna, de biztos, hogy érezné a szagunkat. Így a legkézen fekvőbb dolgot teszem, mint elemistának a természetet és az elemek figyelembe véve, a szelet figyelem. A szélirány megváltoztatása vagy elterelése elég jó ötletnek tűnik számomra, ha a illatunkat felé viszi, hogy ne szagolhasson ki minket. Így az elemista órákon tanult egyik varázsigét próbálom elvégezni hogy ne vegyen észre. Alig várom, hogy Elieen megérkezzen, mert anélkül én se teszem ki a menedékből a lábam, amíg vissza nem jön. Amikor vissza tér közénk én bólintok, hogy vettem az adást, nem kell kétszer mondania, hogy tűnjünk el innen a fák közé, bár a nem bíztató a hangjából és az arckifejezéséből ítélve ott a helyzet. -Tudsz ködöt létrehozni? - fordulok Tita felé és felteszem a kérdést az egy évvel fellettem járó lánynak. Elég magas a páratartalom, ha hideg levegő tudna a talaj felszínére megidézni, akkor talán leszállhatna valami frontális vagy áramló ködszerűség. Sajnos nem mélyedtem el meteorológiai varázslatokba, hogy pontosan, hogyan kell a levegőt lehűteni a talaj felszínén, így Titára vagyok utalva, ha ő is jó ötletnek tartja ezt, hogy elrejtsen minket a T-Rex elől. A kettő varázslat egyszerre úgy se nem menne nekem, hogy elrejtsem magunkat a T-Rex és esetlegesen más dinók elől a jótékony köd homályában, és a szél irányt is megváltoztassam. Hoppanálás hangja biztos, hogy felkeltené a nagy szörny figyelmét, így a gyors lopakodás mellett teszem le a voksomat. Megpróbálom úgy, elterelni a szelet, hogy ne fogjon szagot a T-Rex. Elindulok, amint megidézi Eileen az elterelést szánt kis állatokat, de azért egy pillanatra hátra nézek Janettere, hogy jól van-e? T-Rexek képesek kiszagolni a félelmet, mert ha igen, akkor nagy bajban vagyok? Hiába indultam lopakodva, mélyen legbelül féltem. A szívem hevesen dobogott. Legszívesebben futottam volna, de még az előző futást sem hevertem ki teljesen, nem ilyen fullasztó meleg környezethez vagyok hozzá szokva futás terén. Talán le kéne vennem a felsőmet, de tudom egy fajta védelmet biztosít, mint például a bőröm ne érintkezzen allergén növényekkel.
// Elemista szakos: Szél, szellőterelő varázslat.
Szerencse és fizikum: 20+20=40
Vendég carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
Eileen Silsbury
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-03-28, 23:27
Akadémia & Eileen
Aztarohadt... Értem én, hogy mindig van egy nagyobb hal, de azért a dinoszauroszokkal kapcsolatban ez legkevésbé sem megnyugtató, főleg abban az esetben nem, ha az nem csak növényekkel táplálkozik. Ha nem jutunk el innen hamar, ez az izé úgy szétkap minket, hogy meglepődni sem lesz időnk. Felröppenek hát valamilyen támpont vagy hasonló reményében, ami segíthet a kicsit sem rózsás helyzetünkön. Gyors terepszemlét teszek a nem annyira magasban, abban a rövid időben igyekszem megnézni, amit csak tudok, egy viszonylag nagy kör után pedig visszatérek a többiekhez és megosztom az információt, amit ebből sikerült leszűrnöm. Igyekszem gyorsan összefoglalni, hogy ezzel se vesztegessük az időnket. - A fák közé menjünk, ott jobban el tudunk rejtőzni - mondom. - Vannak dínók ott is, de nem úgy néznek ki, mint akik úgy szét akarnának szedni minket, mint ez, és azt hiszem, látok náluk valamit, ami az enyém - hadarom el. A vége kicsi furán hangozhat, még én magam is összeráncolom a szemöldököm, ahogy kimondom, de esküdni mernék rá, hogy az a karkötő van nála, amit hiányoltam, mielőtt elindultam volna... - Csak legyünk gyorsak - teszem hozzá, hiszen az nem lenne hátrány. Hogy bebiztosítsuk magunkat, valóban jó lenne elterelni a dínó figyelmét, amíg el nem érjük az erdőt. Ehhez pedig megidézek neki néhány különféle illúzióállatot, gőzöm sincs, mi kelti fel a figyelmét leginkább, de valahol mindegy is, csak a különféle gyorsaság és a bőség zavara miatt kezd el a t-rex körül járkálni egy bébi gazella, egy kutya, egy kisebb vadkan és egy hiéna. - Talán lekötik, nyomás - mondom, részemről pedig készen állok tesztelni, hogy eljutunk-e a fák takarásába.
(Trükkmester 1. szint: Képes kezdetleges illúziólényeket létrehozni, maximum kutya méretig, de csak olyat, amit már valaha látott. Minimális hanggal rendelkeznek, de nem sokrétűvel. A lények képesek támadni, de minimális sebzéssel bírnak.)
Julia eszmefuttatása kissé merész, de elsőre nekem még tetszik is. Bár azért másodjára átgondolva valóban elég meredek ötlet dínóhátra pattanni, ám én nem oltanám le annyira, mint Janie teszi. mindegy, hát tudtommal ők a rokonok, szóval hadd civódjanak, én a magan részéről egyelőre csendben maradok, s arra fókuszálok, hogy miféle hangokat hallok a dínók felől. Ha a dübörgésük üteme, ereje, hangja változik akkor nagy eséllyel másféle állatok rodeóznak már épp körülöttünk, ami persze nem perdöntő tény, hiszen egyikről se tudhatom innen a menedékből, hogy milyen szándékú, vagy miféle darab. Maximum arra jöhetek rá, hogy súlyosabb-e az előzőeknél vagy sem, hogyha figyelek döngő lépteinek hangadására. Mindenesetre megvárom Eileent, hiszen nagy valószínűséggel ő szolgálhat nekünk a legtöbb információval arról, hogy mi zajlik odakint. Addig pedig bedobok egy ötletet. - Ha használnánk a disaudio-t használnánk, akkor nem tudnánk elosonni anélkül, hogy feltánjünk nekik? Oké, ehhez tudni kéne, hogy van-e valahol, ennél jobb menedék. - egyelőre csak kérdezek és nem mondom el a varázsigét. Nem vagyok ugyanis biztos abban, hogy lenne-e értelme. Tényleg Eileentől függ, hogy mit mond el nekünk, mit látott. Ha ő azt mondja, hogy van a közelben menedéknek tűnő hely, ahová eljuthatunk, akkor megpróblkozom a varázslattal azért, mielőtt esetleg elhagynánk a jelenlegi hevenyészett fedezékünket.
a disaudio leírása:
(Disaudio (Muffliato) Hangtalanító védőbűbáj A célszemély fülét állandó duruzsolással tölti meg, így az nem hallja a közelben folyó beszélgetést. Területre is lehet szórni. HP6 Harry Potter és társai többször használták. Perselus Piton találta fel. A latin "dis-" szét-, el- és "audio" hall(gat), az angol szó az angol „muffle”, egy hangot kevésbé hallhatóvá tenni, forrását eltakarva szóból. )
//szerencse 10, fizikum 15
Titanille Blunt carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Igen, a Jurassic parkos dolog valóban vadabb lenne, ha igaz lenne, de talán mégis nagyobb a valószínűsége, mint az időutazásnak. Igazából nekem mindegy is, melyik, nem szeretnék sokáig itt tartózkodni, bár egyelőre a helyzetünk nem túl fényes. A farönk mögött eszembe jut az ötlet, hogy körül kellene nézni, de hamar kiderül, hogy elég nagy hülyeség, mert még több dínó érkezik. Sőt, egy idő után valami sokkal hangosabban, fenyegetőbben lépkedő. – Maradjunk itt, hátha elmegy… - teszem hozzá a többiek véleményéhez,igazából ez egy reménykedés akarna lenni, nem tudom, mennyire jó a lény szaglása, vagy hogy teleette-e már magát, vagy csak simán letaposna, mert idegenek vagyunk… minden esetre nem szeretném, ha a közelünkbe jönne. Mark protegoja jó ötlet, nekem egy hasonló varázslat jut eszembe, amit még sosem használtam, ezért nem tudom, hogy működik-e. Mielőtt azonban megpróbálom, megvárom, hogy Eileen visszatérjen a magasból, mert ha sikerülne a varázslat, nem biztos, hogy megtalál utána minket. Ha a lány visszaér, kissé előrehajolok, és kimondom a varázsigét: Cave inimicum! – Nem tudom, honnan fogjuk tudni, hogy működik, talán békén hagy minket a dínó és arrébb megy? Vagy átlép rajtunk? Eléggé félelmetes a helyzet és nem számítottam rá, hogy rögtön egy ilyen feladattal kell szembesülnünk, valamiért nem érzem azt, hogy ez a véletlen műve lenne. Nem mondok semmit, mert nem akarok pánikot kelteni, még akkor sem, ha a többiek is így éreznek.
//Cave inimicum: elrejti a varázslót és a környezetét // // Szerencse + fizikum: 40 //
Padma Patil carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
o
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-03-26, 14:57
Az Akadémia & Janie
Szükségtelennek érzem, hogy hangoztassam a véleményem. Így is egyértelmű, és hát talán kevéssé is fontos ebben a szorult helyzetben. Mert lássuk be igen nagy pácba kerültünk. Pedig csak azt a nyomorult zenét akartam elhallgattatni. Legközelebb, ha éjjeli sétára indulok, akkor tuti, hogy magammal hozom a bájitalkészletem is! A fene vinné el. - Nem tudom. De ha itt is tűnt el, túl messze van. Vagy mi jöttünk túl messzire. - sóhajtok bánatosan egyet, ahogy kudarcot vall a világ legegyszerűbb begyűjtő bűbája. Pedig minden más eddig sikerült. Csakhogy nem a többi bűbáj jelenti számomra a mindent. S talán Julia olyasmit is megláthat a tekintetemben, amit eddig sohasem. Bár igyekszem erősnek, és keménynek mutatni magam, de valamiért mélyen megvisel, ha többé nem látom azt a láncot. Vagy ne adj Merlin a dobozkát se, amit nyitni hivatott. S elég szörnyű gondolat számomra, hogy talán a dobozka sincs már ott, ahol este hagytam. Mert hát be kell vallanom, hogy nem az volt az első gondolatom, hogy azt ellenőrizzem. - Hogy mi? Eszednél vagy? Még akkor sem ülnék fel egy olyan izére, ha egymillió galleont fizetnél érte. Nem. Merlin őrizz az ilyesmitől. Ezen kívül ebben vele értek egyet. - bökök a fejemmel Mark felé, aki imént szemléltette az oroszlán, és a prédája közti összefüggést. Nem köszi. Én nem leszek holmi hűllő kaja. Már ha ezek az izék nevezhetők hüllőnek. - Nem. Szerintem itt kéne maradnunk, amíg el nem tűnnek a környékről ezek az izék. - s mint egy végszóra dobban nem messze valami ennél sokkal hatalmasabb. Még a levegő is bennem akad a csontroppanás hangjára. Ösztönösen nyúlok Julia keze felé, némán. Nem nézek felé, de keresem az érintkezést. Bár az kétséges, hogy ez az ő vagy a saját megnyugtatásomra szolgáló gesztus-e. Minden esetre lassan még a hajam is kezd elfehéredni. Juliának pedig lehet egy tippje, hogy miért. - Még a családi baglyunk gyengéjére se jöttem rá. - tényleg nem vagyok egy állatbarát. Nálam a legendás lények gondozása kimaradt a tárgylistáról. Ezen felül tekintsen gyávának, aki akar, de az életösztönöm jelenleg erősebb a sétaingernél. És Julit se szándékozom ki engedni, amíg nem gondolom azt tökéletesen biztonságosnak. Márpedig a hangok nem arra engednek következtetni, hogy jó ötlet a sétafika. Igazából csodálom Eileen bátorságát. És csak remélem, hogy épségben tér vissza hozzánk valami helyzetjelentéssel odakintről. A kérdésre, hogy ért-e valaki a látványmágiához megrázom a fejem, de azért egy pillanatra eltöprengek. De nem. Soha életemben nem játszottam csábos lánydinót, és nem is fogok. Különben is, azt animágiának hívnák, és nem metamorf mágiának ugyebár. Megvannak a magam trükkjei, ha elterelés kell, de azok emberekre vannak szabva nem giga hüllő szörnyekre. És még az erszényem sincs nálam, hogy néhány robbanó főzettel ijesztgessek, hátha menekülőre fognák. Vagy csak jobban feldühödnének. A fene se tudja. Lényegében teljesen feleslegesnek, és haszontalannak érzem magam ebben a helyzetben. Az egyetlen talán használható dolog, amihez valamennyire értek az a gyógynövénytan, mint a bájitalismeret alapanyag ismeretének alapja. Szóval inkább idebent kezdem a menedékünk belsejét vizsgálni. Hátha rájövök milyen fába is szorultunk, és hátha használható lesz valamire. Rengetegféle fakérget használnak erre-arra. Vagy hátha találok valami gombát, vagy zúzmót, ami még jól jöhet a későbbi túlélésünk szempontjából. Amire, nos igen kicsi az esély. De jobb a lehetetlen után kutatni, mint azon hisztizni, hogy meg fogunk dögleni, méghozzá dinó nasi formájában. Minden esetre egy biztos. Én egy tapodtat sem mozdulok innen, amíg dinó mentes nem lesz a terep odakinn.
//20 (fizikum)+10 (szerencse) = 30//
Janette Troops carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Szerény véleményem szerint jelen esetben teljesen lényegtelen, kinek is van igaza. A zenedobozka csapdába csalt minket, ez tény. Ahogy az is az, hogy erről nekem és ennek a kislánynak bizonyára lenne némi meddő vitánk, ha oda kerülne a sor, de mivel nem hangoztatja az igazát, nem is foglalkozom vele különösebben. Ráadásul, itt és most sokkal, de sokkal jobban leköt a fekete lyuk problémája, amely mindenkit magába szippant. - Nem hiszem, hogy itt dinoszauroszokat klónoztak - sóhajtok egyet a Padma nevű lány kijelentése hallatán, hiszen ez még az én felvetésemnél is sokkal, de sokkal elborultabb. Biztos vagyok ugyanis abban, hogy időutazásban volt részünk az imént. A kérdés csupán annyi, hogy kinek és miért állt érdekében halálra tapostatni minket egy rakás őshüllővel? Támadás lenne az akadémia ellen? Valakinek ennyire bökné a csőrét, hogy a minisztérium mostanában így kezeli az emberhiányt? A nevetése azért elég furán hat rám ebben a helyzetben. Konkrétan a hideg is kiráz attól, hogy valaki képes ilyen mértékben megőrizni a hidegvérét a biztos halál kapujában. - Kétlem, hogy ezek megállnának számunkra - forgatom meg a szemeim az egyik lány felvetése hallatán. - A sebesült példányokat különben is hamar elkapná az a valami, ami esélyesen üldözi őket - mutatok rá a nyilvánvaló tényekre. - A vadon törvénye... Az oroszlán is általában a sebesült állatokat veszi célba, ha enni támad kedve. A leglassabbat. Nem lenne hát valami szerencsés számunkra pont az egyik ilyennek a hátán lovagolni - vetem fel az ellenérveimet a terv hallatán. Nyilvánvaló hát, hogy ezek menekülnek. És jó eséllyel sokkal, de sokkal gyorsabb az, ami üldözi őket, mint a hátul kullogó, sebesült tagjaik. Annak azért kifejezetten örülök, hogy a tértágító varázslatom sikerrel járt. A fa mögött elhelyezkedve sokkal hamarabb megsérülhettünk volna, így azonban valamilyen szinten védve vagyunk mindentől. És - őszintén szólva - én is sokkal boldogabb vagyok attól a tudattól, hogy nem látnak minket. Mintha így minden jóval biztonságosabb lenne. Végül feltűnik az a jószág is, amely a felfordulást okozta... A T-Rex. Valahogy sejthettem volna, mi több, a Jurassic Park emlegetésé révén kezdem magam határozottan úgy érezni, mintha abban a groteszk vidámparkban foglalnánk helyet jelenleg is. Kifejezetten kellemetlen a helyzet, ráadásul ez a bestia felettébb jó vadász. Vannak ugyan hátrányai, de azokat seperc alatt bepótolja a gyorsaságával és a kegyetlenségével. Az ő szemében mi leszünk a desszert, ez a gondolat pedig határozottan nincs ínyemre. - Valaki sejti, mi ennek az állatnak a gyengéje? - suttogok, kissé talán rémültebben pillantva társaimra, de ebben a helyzetben nem fogom a hőst játszani. Igenis félek, szóval talán jó lenne valamiféle taktikát kitalálnunk. - Esetleg csak várjuk meg itt, amíg... khm... jól lakik? Egy kiábrándító bűbáj azért talán nem lenne hülyeség részünkről, bár fogalmam sincs afelől, hogy a T-Rex lát-e vagy arról, hogy azt milyen mértékben teszi. - Van köztünk valaki, aki ért a látványmágiához? Elterelhetnénk a figyelmét, amíg kereket oldunk. Más ötletem egyelőre nincs - vonom meg a vállam, habár egy Protegót még vonok a fa köré, hátha ez is véd minket némileg a dinoszaurusztól, ha esetleg egy kis emberi nasihoz támadna kedve.
Szerencse: 10 Fizikum: 25 Összesen: 35
Mark S. Carlyle carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
♫ Who we are ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Idézet, szöveg ◊
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-03-22, 11:40
A hívogató dallam
Mark ötlete egészen kiváló. Az egyik kidőlt fatönkön talál egy lyukat, ami bár nem valami nagy, de éppenhogy be tudja magát préselni magát, aki akarja és odabent már nagy hely várja őket. Így egészen könnyedén ússzák meg, hogy mellettük és felettük dínók vágtatnak át menekülve. Nem lesznek ennél is jobban piszkosak és koszosak legalább, a lyukon nem száll be annyi por és kosz. Janette invitója nem hoz eredményt, talál a nyaklánca nem itt van, vagy ha igen, akkor túlságosan messze ahhoz, hogy csak úgy hozzárepüljön, mert a többi varázslata gond nélkül sikerült a dínók hátrátatására. Padma nem tud elindulni sétálni se előre, se vissza, ahogyan a többieknek se tanácsos elindulni nézelődni, hiszen a növényevő dínók rohama, ahogyan sejtik nem egy futóverseny volt. Nem tudnak befogni közülük csak úgy, mivel ahogyan csendesedik a zaj már nem marad körülöttük egy sem, de néhány pillanat múlva immár nem sok, hanem egy-egy elég ütős dobbanást hallani. Nem okos ötlet most kimenni körülnézni, mert nem sokkal később már egy az eddigieknél is nagyobb és már nem áratatlan növényevő lépdel el mellettük, hogy egy jó tíz méternyire csapjon le az első áldozatára. Csont roppan, vér fröccsen, ahogyan a dínó a kisebbnek esik. A kisebbnek, ami a kis csapat számára még így is hatlmas volt ugye. Kérdés, hogy el tudnak-e úgy osonni, hogy ne vonják magukra a T-Rex figyelmét. Eileen mindeközben sikeresen felröppen, hogy felmérje a terepet. Azt tapasztalja, hogy van rá esély, hogy elérjék az erdőt, ha ügyesek és csendesek, most hogy már elült a por és a dínó roham is. Innen fentről a távolban hegyeket lát, végeláthatatlan erdőt, nem feltétlenül tudja leszűrni, hogy ez a múlt, vagy valamiféle park. Azt viszont láthatja, hogy a fák között mozgás van, mintha kisebb testű dínók figyelnének onnan a sík terep irányába, ahol a T-Rex falatozik. Dögevők, akik a maradékra várnak? A logika azt súgná, hogy ne arra menjenek, viszont az egyik ide-oda cikázó, néha felbukkanó dínó lábán kiszúrhat valami csillanót, ami nagyon ismerős számára. Ha elég közel megy nagyon úgy tűnik, mintha az eltűnt karkötője lenne az.
//Határidő: március 28., következő hozzászólás: március 29.
Eileent kivéve a következő hozzászólásotokkal együtt dobjatok egy szerencse+fizikum próbát. Most csak dobjatok, az eredményt majd én reagálom le.
Julia: "Egy kisebb dinoszaurusz megáll pont a fa törzsünk mellett és eszembe jut egy talán nagyon ostoba ötlet, de nincs jobb a tarsolyomba el kell mondanom." Ezt a részt figyelmen kívül hagyom. A mesén a mesélő írja le, hogy mi történik, tehát ilyet sajnos nem írhatsz: https://roxfortreloaded.hungarianforum.com/t3504-gyorstalpalo-mesere-jatekosoknak //
Eileen Silsbury
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Barlang 2021-03-22, 00:25
Akadémia & Eileen
Ritkán mondok ilyet, de egészen be vagyok ijedve, ahogy a dínók kerülgetnek minket. Bár kívülről nem látszik, igyekszem megőrizni a hideg vérem és inkább hasznossá tenni magam, de azért nem minden nap vágtat el az ember mellett valami... ami kihalt egy jó ideje. Nagyon jó ideje. - Mi a fene ez? - hitetlenkedem, miután ténylegesen sikerült fedezékbe vonulnunk és biztosan nem jelent veszélyt egy sem. Tényleg mintha a Jurassic Park egyik jelentébe kerültünk volna, csak valahogy... ez sokkal ijesztőbbnek tűnik, mint a filmen! Most lényegtelen, hogy ők vannak-e rossz időben vagy mi, de mihamarabb meg kéne találnunk a megoldást. Ehhez pedig szöget üt a fejembe a gondolat, amit Tita és Padma felvet. Valami elől menekülhetnek, ami nemsokára ideérhet, de a hangokat még mindig inkább abba az irányba tenném, amerre a dínók jelenleg haladnak, szóval talán még van némi időnk, amíg... - Szétnézek - mondom, és segítségül hívom az animágusi képességeimet. Úgy eléggé gyors vagyok, hogy tegyek egy kis kitérőt és tájékoztassam a többieket, így amint átváltoztam, felröppenek a magasba, hogy onnan szemléljem a terepet. Talán azt is meglátom, van-e a közelben valami, ahová érdemesebb tartanunk, vagy valami, ami elárulja, hogy mi utaztunk-e az időben vagy pedig a dínók támadtak fel.
(Célszám 88, dobás 73 Ééés isteni közbeavatkozás bronz medálja 99)
, 
, 
️️️️
, 
Ha kitalált varázslat, akkor is kerüljön be róla egy pár soros leírás. 
Aztarohadt... Értem én, hogy mindig van egy nagyobb hal, de azért a dinoszauroszokkal kapcsolatban ez legkevésbé sem megnyugtató, főleg abban az esetben nem, ha az nem csak növényekkel táplálkozik. Ha nem jutunk el innen hamar, ez az izé úgy szétkap minket, hogy meglepődni sem lesz időnk.
, 
, 