2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Megszokhattam volna már, hogyha én varázsolok az általában nem úgy sül el, ahogyan tervezem, hanem valami egész mást hoz elő a történésekből. Eszemben nem volt Stanssont kizárni a légörvényből, s megijedve a látványtól majdnem el is engedem a pajzsnak tervezett valamit. Csak azért nem teszem meg, mert az a harminc dög felénk iramodva elég ijesztő ahhoz, hogy ne akarjak szabad prédát nyújtani nekik magunkból. Az edzőért pedig csak imádkozni tudok magamban Merlinhez és minden tanult varázslóhoz, aki elég erős volt ahhoz, hogy a szellemvilágból ránk vesse óvó tekintetét. Velük valószínűleg egy fokkal többre megyünk, mint a klasszikus Atya-Fiú-Szentlélek cuccossal, melyről csak halovány fogalmaim vannak, mint holmi tündérmeséről.
Your love lifts me out of time And you know my heart by heart
Fogalmam sincs, hogy mi történt, halvány derengésként van meg előttem mindaz, amit utoljára láttunk, de igazából vagyok olyan ramatyul, hogy észlelve, hogy élek ne akarjak emlékezni arra, ami a majdnem-halálunkat jelentette. A mugli egészségügyi személyzet bűvkörében kissé feszengek, de alapvetően hagyom, hadd lássanak el, pont nem érdekel semmi még egy darabig. Aztán amint összeszedem magam annyira, hogy tudjak figyelni bármire azon kívül, hogy újra fiatal vagyok tekintetemmel azonnal Christ keresem. A többiekért is aggódom, persze, de azért merőben más az, hogy jóban vagyok velük, mint az, hogy a szerelmem épsége foglalkoztat. Éppen ezért akármit is akarnak rohangászni körülöttem az ápolók és orvosok, ha beállnak a látóterembe és nem látok rá tőlük Chrisre akkor addig verem a hisztit, amíg egyrészt nem tájékoztatnak az állapotáról másrészt meg arrébb nem mennek. Nyilván olyan ez a cirkusz, mint partra vetett halé, de az is valami. Sok mindenre számítok csak arra nem, ami történik. Leintem Christ, amikor látom, hogy a nem túl fitt, de még így is meglehetősen szexi testét felém indítja, majd végül egyérszt kíváncsiságból hagyom abba az integetést, másrészt mert az infúziós karommal tettem azt, s elég kellemetlen volt ahogy a tűt kb beljebb nyomtam magamba a karbehajlítással. Inkább ülésbe tornászom magam amennyire kecsességmentességem engedi, hogy mégse fetrengjek már úgy, mint egy partra vetett hal, ha már Chris összekapta magát. Meg amúgy is, legyen helye leülni mellém. Mondanék valamit, már nyitom is a számat hiszen én az a fajta vagyok, aki sose fogy ki a szóból, de a kérdése elsőre belém rekeszti még a levegőt is majdnem. A kezdeti döbbenet széles vigyorrá változik arcomon, s az egész ramaty helyzetről, infúzióról, törött karjáról és mindenről megfeledkezve a kelleténél talán kissé hangosabban - igen, majdnem felkiáltva.. hiába, a diszkréció és én nem mindig vagyunk barátok - válaszolok, miközben átölelem őt. - Hát hogy a viharba' ne mennék? - a visszakérdezés is a válaszom, ahogyan a csók is, melyet cseppet sem foglalkozva azzal, hogy ki látja szenvedélyes keretek közé zárva adok neki. Igen, lehetne kevésbé röhejes a jelenet, kevesebb infúziós állvánnyal, kevesebb csővel, kevesebb bocsi-val amiatt, hogy összegabalyodtak a holmik vagy hogy a törött karját elfelejtettem, de.. nem érdekel. Ez akkor is a legszebb pillanat egész eddigi életemben, akármilyen negatív sallangok is előzik meg s veszik körül. - Nagyon szeretlek.
//Köszönöm szépen a mesét! [You must be registered and logged in to see this image.]
Nyilván már senki sem válaszol a szupersztár döbbent kérdésére, hiszen nagyon beindulnak az események és grátiszban a válasz az lenne, hogy fogalmunk sincsen. Azért amikor az edzőbá'-t Tita szélviharos pajzsa lényegében elszakítja tőlünk, mert farkasként akar torkot cibálni kihordok a lábamon egy szívrohamot rendesen. Az események eszméletlenül gyorsan peregnek le a szemünk előtt és már vége is, nincs hosszú harc, mint a filmekben, amikor részeken keresztül húznak el egy-egy csatát a sorozatokban. Ez valóságos és gyors, és mire feleszmélek a báb kaszabolásból és a fél-női test kiomlását a pulzáló fehérség betölti az egész látóteremet, a kezem reflexszerűen kinyúl Titáért, hogy magamhoz szorítsam, de nem érem el és...
Habár kimondottan lusta ébredő vagyok és szeretek heverészni és forgolódni az ágyban, most még is úgy pattan fel a szemem, mintha valami rémálomból ébrednék és az első gondolatom az is, hogy vajon csak álmodtam-e. A fájdalom, ami belenyilall a karomba és a kép, ami fogad kinyitva a csipás szememet azonban eléggé biztosít afelől, hogy tényleg minden megtörtént. A tekintetemmel azonnal a többieket keresem és minden ismerős arccal egyre több szikla gördül le a mellkasomról ahogy megnyugszom. A srácok mindegyikén van fásli, de én jártam a legszarabbul - miért nem lepődöm meg? - egy kartöréssel, amit egy kis sóhajjal konstatálok, nem az első eset. Tudom, ha nem muglik vennének minket körbe az unokahúgom már rég aggodalomtól telve kezelésbe vett volna a különleges gyógyítós képességével. Csak engedjenek el minket és varázslattal úgy is gyorsan rendbe tesznek, de azért most még csikorgatom a fogamat, amikor senki se látja. Persze amikor engem néznek, nagymenőként vigyorgok vissza rájuk, hogy semmi bajom, pedig nem csak a sérülés rázott meg, hanem... - Elena...? - bámulom meg a rémképet és végül találkozik a tekintetem Stanssonnal és lassan biccentek, jelezve, hogy nem képzelődött, vagy akkor mindannyian képzelődtünk. A topjoy a közelemben elsőre meglep, eléggé ritkaság a lengyel-magyar gyümölcslé ahhoz, hogy még életemben ne találkozzak vele. Fél kézzel kicsit nyögvenyelős a fémkarikával kilöttyintés nélkül, de végül csak érte nyúlok és megszenvedem, hogy az idézetre egy nagyot dobbanjon a szívem. Egyetlen pillanat alatt észrevétlenül töröm le a fémet és akármennyire vagyok ágyhoz szegezve, ha kell a kis gurulós állványt magam után húzva vonulok Tita mellé, hogy átnyújtsam neki a kupakot. - Szerintem ez neked szól. - mosolyodom el, kicsit szerencsétlenül, kimerülten, de ahogy átveszi és lepillant rá, hogy elolvassa a "TE VAGY AZ ÖTÖDIK ÉVSZAK AZ ÉLETEMBEN" üzenetet, mire visszanézne rám már féltérdre ereszkedtem és azt a szerencsétlen kis fémgyűrűt nyújtom felé. Nem éppen így képzeltem el, elhagytam az eljegyzési gyűrűt, konkrétan szétcsaptak minket, eltört a karom, lóg belőlünk az infúzió (kivéve Lizzy-ből és Sidney-ből persze), de... - Titanille Teophyla Blunt... hozzám jössz feleségül?
// Köszönöm szépen a mesét és bár kétlem, hogy azért adtad volna a TopJoy-t mert tudod, hogy ezt csinálnám vele (de ha igen, zseniális xd), viccesen jött ki! //
Az események felpörögnek, amikor az idő újraindul, bár nincs érkezésem rá, hogy minden apró részletet megfigyeljek. Arra koncentrálok, hogy a tőr célbataláljon és hogy tönkretegyem a rúnaszalagot, ami nem sikerül a legjobban, hiszen ahogy megpróbálom az én energiáimat kezdi el szívni a cucc, amit csak a végső megsemmisülés állít le, de addigra talán még térdre is esek, mert hiába vagyok sebezhetetlen, attól még nem bírok én sem mindent. Mázli, hogy itt bent legalább nincs valami vízesés, vagy nem kezd el szemerkélni az eső, akkor lenne még rosszabb a helyzet. Azt viszont még látom a szemem sarkából, hogy bekövetkezik a robbanás és azt is, hogy Armand van hozzá a legközelebb. Szinte kívülről hallom magamat, ahogyan ijedten sikítok fel, de aztán minden elsötétül és nem sokkal később már a rokom közelében térek magamhoz Lizzyvel valamikor egyszerre. A többiek mind ellátva, kisebb-nagyobb sérüléseikkel, infúzióval. Nem nagyon teketóriázom, bár lehet hogy a hirtelen mozdulattól megszédülök kicsit, de mégis lepattanok az ágyról, és igyekszem átjutni a többi sérült ágyai között és az ide-oda ugráló mentősök során, hogy elérjem az edzőt. Valószínűleg már épp csak a távozó alakját kapom el Elenának, pedig legszívesebben még utána hajítanék valamit, de sejtem, hogy nem lenne semmi értelme. - Jó lenne, ha a közeljövőben nem halnál meg... megint majdnem. Kezd ebből már túl sok lenni. - lépek oda mellé, hogy megszorítsam a kezét. Az ölelés talán túl sok lenne, mert elég pocsékul fest szegény és nem akarom, hogy még én is pluszban fájdalmat okozzak neki. Kettőnk közül ő sérült meg jobban, plusz az a rémség is neki szívta az erejét, úgyhogy én kvázi jól vagyok, neki viszont még bőven kell lábadozni. - És mostanában nem jövünk vidámparkba sem. - teszem hozzá még egy félmosollyal. Látom, hogy mindenki azért él és mozog, még ha nem is feltétlenül virulnak és úgy sejtem, hogy bizony más se fog mostanában vidámparkba menni.
Miután sikeresen lekapta a fehér arcút, minden elsötétül, úgy tűnik valamibe szó szerint beletenyereltek, noha nem Gilian ebben a hibás, ő csak szervezkedni akart, ami rosszul sült el. Legalább nem jött mindenkire erre a kis hatos randira, vannak, akik ezt megúszták. Ahogy kinyitja a szemét, érzi is a kiszolgáltatott állapotot, hogy fekszik egy hordágyon, rajta a nyakmerevítő. De nem ez a legrosszabb. Anyja árnyalakja lebeg oda, és a férfinek komolyan el kell gondolkoznia, hogy mindez halucináció, emlék, vagy pedig csak a tudatalattija jeleniti meg Elenát. Jobb lenne nem is figyelni rá, viszont mi van, ha a jelenés nagyon is igazi, és másoknak is kész lehet ártani. Az egykor edző eltűnődik rajta, hogy felkönyököljön, netán fel is álljon, de félő, hogy a sebesülései miatt még mozogni sem szabad, úgyhogy csak pislog ki a fejéből. Még véletlenül sem tapintja ki az ágya szélére ült jelenést. Mintha félne attól, hogy ténylegesen húst ér a keze. – Ugye sosem fogsz békét hagyni nekünk? A gonosz örök. – Mormolja halkan, hiszen az árnyalak nyilván a fejében létezik, és bármit hall, a többieket pedig kár lenne megijeszteni. Azért azt észreveszi, hogy Elena még Chrishez is intéz pár szót, ez alapjaiban rángatja meg a feltevést, hogy a nő nincs is itt tényleg. Ezt lehet, hogy később meg kéne beszélni a kölyökkel. Ám tekintetével inkább Sidneyt keresi, remélve, hogy a lánynak sem esett különösebb baja, azt csak nem kérheti, hogy tolják mellé. Ám ha a lány odanéz, a férfi felemeli a hüvelykujját, hogy nagyjából minden rendben. A körülményekhez képest.
Az egész helyzet szörnyen szürreális, és groteszk. Sosem kedveltem igazán a horrort, és eztán sem fogom. Épp elég volt nekem a saját temetésemmel szembesülni, majd a Szt. Mungoban ébredni a ládás kaland után. Most pedig Elena elcseszett rúnamágiája köszön vissza. Úgy tűnik számomra a valóságnál nem kell ijesztőbb horror. Hogy őszinte legyek a hely elérte a célját. Halálra ijeszt. Csakhogy nem a jó és mugli fajta módon. Ezúttal viszont legalább nem nekem kell félbevágni azt a lógó bábot vagy mi a fenét. Ami miatt őszintén hálás is vagyok Chrisnek. Az igazat megvallva még az is épp elég vacak, és bűntudatkeltő érzés, hogy a saját övével akarom kiszorítani a fehér arcúból a szuszt. De egyértelmű, hogy valami sötét és nagyon gonosz dologra készül, amit mindenképp meg kell akadályoznunk. Ez talán enyhíthetne valamit a máris feltámadó bűntudatomon. A következő pillanatban pedig, amit észlelek az már a vakító fehérség. A következő pillanatban pedig az eszméletlenség jótékony homálya.
Amikor ismét sikerül magamhoz térni, akkor érzem, hogy még olyan csontjaim, és izmaim is fájnak, amiknek a létezéséről sem tudtam. Ez pedig igen nagy szó, ha valakinek sportoló múltja van. Csak lassan többedig próbálkozásra sikerül kinyitni a szemem, és még így is úgy érzem, hogy forog velem a világ. Talán percekbe is beletelik, mire sikerül realizálnom, hogy egy hordágyon fekszem egy mugli mentő mellett, és hogy Lizzy ott ül mellettem. Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el. Talán csak percek, de az is lehet, hogy egész órák. Talán Lizzy is órák óta ül már a hordágyom szélén. Akárhogy is, hálásan pillantok fel rá. Meg talán érte aggódva is. - Jo..jól v..vagy? - nehezemre esik szavakat formálni, ami számomra elég szokatlan, és pocsék érzés. A torkom, és a szám teljesen kiszáradt. Az agyam pedig ki akar esni a helyéről. A karomba kúszó égő fájdalom is csak fáziskéséssel tudatosul. De legalább az átkot megszüntettük. - A t..többiek? - próbálok lassan körülnézni, de gyorsan visszaengedem a fejem a hordágyra. Talán ezt a mozgás dolgot pár percig még nem kéne erőltetni. - Ezt nem meséljük el otthon anyunak. - próbálom egy mosollyal elhumorizálni a dolgot, amikor végre sikerül tudatosítani, hogy senkinek sincs komolyabb baja, végül mind túléltük ezt az átkozott kastély kalandot. Minden esetre azért szeretnék ennél szebb emlékeket is gyűjteni Lizzyvel.
//Én is köszönöm szépen a játékot! //
ϟ”A nosztalgia, mint mindig, kitörölte a rossz emlékeket, és megszépítette a jókat.”ϟ
Nyilván vannak, akik nem értenek egyet a döntésemmel, de itt és most én a passzív védelmet részesítem előnyben. Az idő bele van dermedve egy kritikus pillanatba, ám amint ismét elindul, hatalmas bajban lehetünk. Szóval, valakinek támadás helyett a védekezésre is gondolnia kell, én pedig általában az ilyesmit sokkal inkább előnyben részesítem. Jó, az se jó, ha a sérültek támadnak, de nem látok más lehetőséget, sajnos. Ahogy a helyes megoldásra sem tudom a választ. A bábok olyasvalamik, amelyekről még Chris se sokat képes nyilatkozni, ez pedig semmi jót se jelent. Elvégre, ismerem már születésem óta, nagyon otthon van a mágikus lények témájában. Néha talán már-már hívhatnám mániákus megszállottnak is velük kapcsolatban, bár én a kviddiccsel vagyok ugyanígy... Minden, a témával kapcsolatba hozható könyvet elolvastam már és ha egy új jön ki, rögtön rohanok megvenni. Nos, drágalátos unokatestvérem is nagyjából így van a varázslényekkel is. Ha ő nem tudja a választ, akkor bizony senki sem. De legalább sejt valamit és már ez is jó. A fehér arcú tagot Dany veszi kezelésbe, amíg Chris gondoskodik a bábokról. Csodálkozva figyelem a jelenetet, amikor pedig a gyöngyöző fény kezd el szivárogni belőle, kissé eltátom a számat egy pillanatra. Mit ne mondjak, még soha életemben nem láttam ilyesmit... - Az meg mégis mi a fészkes fene? - teszem fel a kérdést, hiszen nekem fogalmam sincs arról, hogy ez a jelenség most jó-e vagy rossz. Csak reménykedni merek abban, hogy nem tettünk valami őrült nagy butaságot. Jobb lett volna azért összedugni a buksinkat és utána cselekedni, de ez az idő hiánya miatt nem volt megoldható. Mondjuk, az se különösebben jó, ha csak toporgunk egy helyben, mert semmit sem merünk tenni. Akkor már inkább ez... Az események csak peregnek, minden túlzás nélkül állíthatom, hogy szinte egyszerre zajlik le minden. A hangok, a támadások, minden... Végül az ismeretlen tagot Sidney és Stansson gyűri le együttes erővel, én pedig határozottan megkönnyebbülök. Vége? Mindenesetre, a védelem jó ötlet volt részemről, hiszen a lények azt ostromolják, de nem jutnak át rajta. Végül az edző irányába fordulnak, engem ez pedig határozottan meglep. - Herr! - kiáltok fel, amint észreveszem, mekkora bajban is van tulajdonképpen, majd jön a mindent felemésztő fehér fény. Elsőként az edzőt és a lényeket nyeli el, majd ér el minket is, hogy a lámpát leoltsák odabenn...
Amikor magamhoz térek, már takarókba vagyok bugyolálva, habár szinte rögtön félrehajítom magamról, hiszen semmi szükségét sem érzem. Egyetlen karcolás sincs rajtam, hála a képességemnek, habár ezzel együtt némi bűntudatot is érzek a többiek sérülései miatt. Én nem sérültem meg, ők viszont... Mindig ez van. Szinte egyből felpattanok a helyemről, hogy megnézhessem, miként vannak a többiek és határozottan lerázok magamról minden egészségügyi dolgozót, aki esetleg vissza szeretne tuszkolni a helyemre. Végül Dany mellett kötök ki és ott is maradok, amíg magához nem tér, aggódva fogva a kezét, miközben sűrűn pislogok Chris irányába is. Elméletileg mindenki rendbe fog jönni, de mégis aggódom. És azt hiszem, ez így is marad, amíg teljesen fel nem épülnek. Ki tudja ugyanis, hogy maradt-e valami mellékhatása ennek a "kis" kalandunknak. De azért majd próbálom én is rendbe tenni őket, amint kikerülünk a figyelem középpontjából. Talán csupán másnap, de akkor is megpróbálom és hátha nem kell még a Szent Mungóba is ellátogatniuk. Ennyit igazán megtehetek értük, nem igaz?
Tárgy: Re: Blackpool - vidám és kalandpark 2021-07-09, 14:59
VMS találkozó
Mindenki
A rúnaszalag bár eltűnik előlük, de sikerült átítniuk a kérdéses rúnákat így ha valaki használni akarja, Sidney és Dani verziója fog érvényesülni, bár hogy miképp az egy nagyon jó kérdés. Lizzy felkészül hogy védelmet tudjon emelni és a familiárisok is hasonlóan rákészülnek a pillanatra. Amit jól is tesznek, mert bár most még kitart a fagyasztás és lényegében dermedt ellenfelek ellen támadnak vagy tesznek bármit, de érezhető, hogy ha kienged az idő újra, úgy kb minden az arcukba fog tódulni. Még Daniel menyétje is oda teleportál Chris sérült sólymához és oda "vonszolja" magukhoz fürgén, mielőtt nagyobb baj lenne. A madár azért helyenként vijjog egy egy rövidet fájdalmasan de egészen hősiesen tűri a dolgot. A fehér arcú fickón nincs úgy különösebben semmi csak egy öv, amire Dany képessége hatással lehet így hirtelen, de az legalább önkényesen kioldva magát kígyóhoz hasonló megmozdulást tanúsít és felkúszva a mellkasára, körül fogva a bordakosarát elkezdi kiszorítani a fickóból a szuszt. Chris vágása telibe kapja a bábot olyannyira, hogy nem hogy felhasítja, de ketté is vágja azt. A megfagyott idő miatt a darab nem esik le, de valami határozottan történik, mert a vágás helye tetülassan elkezd szétválni és vakítóan fehér ikrában gyöngyöző fény kezd kiszivárogni belőle. A druida képessége miatt tisztán érezheti, hogy az ott mind élet. Minden egyes kiszipolyozott tojás életenergiája ott tolong. Még a hideg is kirázhatja amikor tudatosul benne, az ott bizony robbanni fog. Stansson átvetődik a téren, hogy leterítse a tagot közben egy kis villanás suhan el mellette, Sidney tőrének képében. Tita légörvényt kavar maguk körül amit éppen hogy sikerül félig felhúznia amikor is az idő újra megindul és vagy harminc olyan dög válik láthatóvá amint feléjük vetődik Stanssont szinte ki is takarva előlük. Hirtelen minden hang is vissza tér és meglehetősen sok zaj és inger zúdulhat rájuk újra. A fehérarcúnak még éppen kiesik a száján - ...zátok el a fiát! - de hamar bent is reked a levegője, mert mindeközben egy felé szálló óriásfarkas teríti be szívdobbanásnyi idő múlva. Nagyjából egyszerre áll bele a mellkasába a fickónak Sidney tőre és kapja el Stansson is a torkát, ledöntve a lábáról. Sidneynek sikerül eltalálnia a rúnaszalagot, de pechére az voltaképp rá is csatlakozik a lányra, és egy jó adag életerőt belőle is elkezd kiszipolyozni és nem nagyon akarja elereszteni, mintha a sebezhetetlensége miatt kiapadhatatlan forrásra lelt volna benne.. A légőrvény, Lizzy pajzsa, és a familiárisok védelme úgy tűnik hatásosnak bizonyul, mert a dögök veszettül támadnák őket, egyenlőre mégsem tudnak átjutni, bár van egy kettő amelyik fejjel mint a kos neki rohanva ostrom alá veszi a védelmet. Ők úgy tűnik marhára lemaradtak arról az apró infóról, hogy akit keresnek, a védelmen kívül van, pont mögöttük. Bár ez sajnos nem marad így örökké, mert bár a fehér arcú bugyborékolva kihörgi az élete maradékát, a dögöknek valami mégis kattan és Stansson... ott találhatja magát szemben velük.
*** A báb, amit Chris ketté vágott, most valóban szét is válik teljesen egy csábos cuppanó toccsanás keretein belül, az alsó részéből ugyan semmi nem zuhan ki, de a felsőből egy nyálkával borított női felsőtest kerül elő, csak hát, derékban elvágva, majd az ikraszerű vakító fehér fénygömbök is kirajzanak és beborítanak mindent. Hőseinknek veszettül ellent kell tartaniuk. Stansson ha csak nem ment érte valaki, vagy ő nem tűnt el onnan, ő volt a legközelebb az epicentrumhoz és el is veszíti az eszméletét szinte azonnal, a többiek nagyjából annyit láthatnak, hogy a fehér fény, felemésztette, a többi bestiával együtt aztán őket is eléri és el is veszítik az eszméletüket. *** A társaság takarókba bugyolálva négy mentőautó és két rendőrautó és egy emelős tűzoltókocsi mellett ébredhet, mobil hordágyon, még a vidámpark területén, de elkordonozva. Infúzióra van kötve mindegyikük és kisebb nagyobb sérüléseik vannak, kivéve Sidneyt és Lizzyt akik egy karcolás nélkül a leghamarabb is térhetnek magukhoz, ő rájuk csak pulzusmérő volt kötve. Stanssonon nyakmerevítő van és a keze, amelyiket az átok megtámadta, nem túl súlyos de égési sérüléssé "szelidült". Dany kezével ugyanez történt. Mindkettejüknek be van fáslizva és hűtőbalzsamot kaptak rá. Chris karja azonban tényleg eltört de mire felébred, mugli módszerekkel ugyan, de helyre van téve és teljesen el van látva. Titanak nagyjából mindene sajog, ki van száradva, hiába az infúzió, és esélyesen azzal a hidegrázós érzéssel tér magához, hogy soha nem akar megöregedni... soha. A körülöttük lévő ágyakon ott vannak a táncos statiszták közül is néhányan eszméletlenül és ott van Lou is aki magzatpózban gubbaszt az egyik ágyon, szintén vékony pokrócba bugyolálva magát, ő is infúzióra van kötve de meglehetősen maga alatt van és az arcán látszik, hogy baromira aggódik úgy.. minden miatt jelenleg. *** A tűzoltók a törmelékek között keresik még az eltűnteket, a rendőrök helyszínelnek, a mentősök meg épp a romok alól elő húzott valamelyik statiszta életéért küzdenek. A Jekyll kastély szó szerint romokban. Úgy tűnik Sidney kívánsága bejött, miszerint az egészet a levegőbe kellene repíteni. A betegágyak közé, a társasághoz, miután mindenki felébredt már, Elena sétál oda és áll meg a fiánál, majd ül le az ágya szélére. Vélhetőleg rajtuk kívül senki nem látja és néha meg is remeg az alakja mintha délibáb lenne. - Tudod Armand, én egy olyan személy voltam, akinek nem kell semmit megmagyaráznia, főleg a múltjából. - néz keményen, jelentőségteljesen a férfira. - Nincs szükségünk magyarázatra. Sem feloldozásra. Hiszen.. nem vagyunk keresztények. - teszi hozzá kedélyes gúnnyal. - De tudnod kell, ebben most nem az én kezem volt. Csak hát.. - sóhajt egyet színpadiasan - minden nagy embernek vannak követői. És mindig vannak közöttük olyanok, akik úgy gondolják, hogy még élnünk kellene. - végig a fiához beszélt de utoljára még rá néz Chrisre. - A testvéred.. kiváló harcos volt, akár csak a dédnagyapátok. Ajánlom, hogy válj hozzájuk méltóvá! - miután pedig megadta az utolsó anyai jótanácsot, egyszerűen feláll és elsétál. Nem reagál már semmire. Néhány méterrel odébb, csatlakoznak hozzá az orosztálszerű lények is, de ezúttal az eredeti formájukban és még néhány lélek a romok alól.
A dobozka amit Chris elhagyott, valószínűleg már soha nem lesz meg a tartalmával együtt, de cserébe az ágya mellett van egy karton TopJoy. Talán, ha van ereje bontani egyet, megtalálhatja benne a passzoló sort vigaszdíjul és elteheti későbbre.
***:
TE VAGY AZ ÖTÖDIK ÉVSZAK AZ ÉLETEMBEN
// Köszönöm szépen a részvételt mindenkitől //
~Cody L. Mortimer
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Blackpool - vidám és kalandpark 2021-07-08, 23:29
Amikor Chris madara bekapja a sérülést és ezáltak Chris is, egyértelműen ő lesz a figyelmem fókuszában és nem az, amerre haladunk. Oké, így elég rémes védekező lennék, de akkor is, a jelenlevőket bár majdnem mindenkit kedvelek mégse érnek annyit testi épségileg a szememben, mint a párom. Amikor jelzi, hogy jól van, kicsit megnyugszom ugyan, de nem tart sokáig az érzés látván, ami fogad minket. Nem lep meg, hogy a támadást választják legtöbben közülünk. Én is így tennék, hogyha nem volnék fáziskésésben a letargiából és élettelenségből épp csak visszajött állapotom miatt. Így viszont inkább a mancsnyomoknak szentelem a figyelmemet és arra jutok, hogy a szakomat és az ott tan ult varázslatokat latba vetve próbálok magunk közé úgy falat emelni, hogy a levegőt használjam és effektíve egy örvényszerű valamit vonjak belőle magunk és a közeledő de nem látható bestiák közé. Nem biztos, hogy sikerül elvégre a Föld az én elemem és nem a Levegő, na meg le is vagyok gyengülve, de úgy érzem, hogy a védekezéssel talán segíthetek. Ezért sem állok, mint bálám szamara, hanem cselekszem is. És közben próbálom nem figyelni, hogy az a gubó mit csinál, mert bevallom eléggé undorítónak vélem az egész miskulanciát.
//kitalált varázslat: a levegőből kavargó levegőt csinál, ezzel kvázi falat képezve, ami nyilván nem áthatolhatatlan, de mivel porszemcséket és mindenféle apró dolgot felkap, ahogy egy erős szél is tenné, így zavaró lehet és nehezíti a belsejébe való bejutást.
Amikor a rúnaszalag eltűnik és már nem érzem a táskámban a kő mocorgását automatikusan beletúrok, de tényleg nincs ott már. Elmormolok egy halk káromlatot, de most nem igazán van idő ezen lamentálni, így hát besorolok Lizzy mellé, hogy elindiljunk lefelé. Látványosan felszökken a szemöldököm, amikor a lány védekezésbe kezd annak ellenére, hogy Armand bedobta a taktikai javaslatot. Hát igen, a versenyeken is nem egyszer éreztem, mintha mindig direkt ellent mondana az edzőnek. Nem mondható csapatjátékosnak. - Mondtam én, hogy fel kellene gyújtani. - húzom el a számat morogva, amikor meglátom, hogy mi fogad minket odalent. Mindenki cselekszik, de az egyáltalán nem tetszik, hogy épp Armand lendül át farkas alakban, hogy támadjon, amikor eleve nincs is valami jó bőrben. Chris próbálja szétvágni a gubót, de éppenséggel nem állunk a legjobban, mert ha az idő újra indul, akkor egy csomó láthatatlan dög is ránk támad. Én viszont már nem merek komoly támadást bevállalni, hiszen Armand pont nekiugrik a fehér arcú alaknak, pedig jó eséllyel őt kellene elsősorban leszedni. Nem akarok hát komolyabb támadást intézni, inkább csak a csizmám szárából húzom ki a tőrt és azt indítom meg a fehérarcú felé, hogy ügyesen elslisszanjon Armand mellett és a pasast kapja telibe. És persze sejtem, hogy az a rúnaszalag sincs ott a legjobb helyen. A fickó talán abból nyeri az erejét, vagy magát az egész hely mágiáját tartja össze, úgyhogy biztos, hogy nem jó, hogy egyesült, amihez talán mi segítettük hozzá a pasast, amikor az első két részt összeforrasztottuk. Így hát megpróbálom végső soron előre lendülve azt becélozni a pálcámmal és tönkretenni.
//Energiamágus: 3. szint: Képes az emberi sebesség 3-szorosára felgyorsulni. 6. szint: Célkövetés: Képes úgy összpontosítani energiáit, hogy célzó-, dobófegyverrel támadva az mindenképpen célba talál
Rúnasemlegesítő varázslat: Az adott rúnavarázslatot semlegesíti, hatástalanítja. (Rúnaismeret - Született tehetség)//
Szentül hiszem, hogy Elenának annyi, egyrészt elképesztően pofon vágna, ha hiába veszítettem volna el a testvéremet, hiába áldozta volna fel a lelkét, másrészt pedig a józan eszem is ezt mondja az elhangzottak alapján. Nem tartom magam síkhülyének, de azért büszkeséggel tölt el, hogy valamit kilogikáztunk az edzőbával, még ha nincs is idő koccintani rá, hiszen szorít minket az idő elég határozottan. Ahogy berombolunk a terembe, illetve a sólymom teszi első sorban, egy kicsit kiszorul belőlem a levegő, mikor megérzem, hogy a falnak csapódik és eltörik a szárnya. Akkor is sajnálnám aszerencsétlent, ha nem hasítana belém a fantomfájdalom, de így meg aztán főleg meglepődök. - Hogyazanyád. - szalad ki a számon, de legalább a kis csóri csőrinek, sikerül a fagyasztás és abbamaradnak a hullámok, amikor beérünk. - Nyugavér, megmaradok. - dobok egy kis vigyort az aggodalomra Lizzy-nek és vélhetően Titának is. Próbálja az agyam felfogni a látottakat, de szinte golyózik a szemem a sok tojástól, indától, mancsnyomoktól, statisztáktól és a mázolt képű jóembertől. Még is a legszembeötlőbb az, amire Dany is felvonja a figyelmünket. - Az cimbora ha jól sejtem minden élet és energia, amit hófehérke Elenának gyűjtött volna... és az, amit illenék tán elpusztítanunk? - teszem hozzá a végét, inkább kérdezve, mint mondva, hiszen ritka cinkes lenne, ha nem is ez lenne a megoldás, hanem azt a fajt írtanánk ki vele, ami az imént a segítségünket kérte. Nem mondom, hogy miután már rajtam és Sidney-n kívül mindenki dögrováson van nem érdemelnék meg, hogy odacsapjunk nekik, de azt állították nem ők a gonoszok, hanem a fehérarcú és én még mindig hiszek nekik. - Ezt a tagot meg kiütnünk, de erre magadtól is rájöttél. - biccentek még egy utolsót Dany-nek, aztán én is akcióba lépek. A farkasbá a fehérarcú torkának ugrik, akit talán még a fagyasztás is fog és még a tárgyai is megtámadnak Dany relik képessége révén, szóval ez a rész pipa. Gond nélkül átveszem a támadás jogát, amikor az uncsihugi pajzsot emel, tökéletesen besurranok a "helyére". Ha meggebedek se tudom honnan örököltem az érzékemet az átkokhoz, merthogy alkalmazni nem igen szoktam őket, most még is ehhez nyúlok, de olyanhoz, amit jól ismerek. Persze csak a legvégső esetben nyúlna ilyenhez akármilyen jólelkű Bestiamester, de most itt tartunk. A legerősebb hasító átkot használom, ami még a legvastagabb bőrű varázslényeket is szétszedi, mint a böklenc, ami túltesz a sákányokon vagy éppen a muglik orrszarvúján is. Megpróbálom úgy, ahogy van felhasítani és elpusztítani azt a nagy valamit, lesz, ami lesz alapon.
// Kitalált varázslat, hasonló az SVK-s vagdalkozós átkokhoz, de jóval hatásosabb, a legerősebb anyagokat - főként szerveseket, hiszen állatbőrre találták ki - is átvágja. SVK: 40 pont, Varázserő: 20//
Miután eldöntötte, hogy nem fog különösen belemerülni a hely sötét varázsába, kiadja a stratégiai felállást, aztán meglátjuk, hogy így, hogy már nem edző, mennyire hallgatnak rá. Mágikus képességekben nem igazán merült el, lévén úgy élte le az életét, hogy bármikor vége szakadhat, és izmot villogtatni pedig most felesleges lenne, hiszen a csábos oroszlánszerű lélekbestiákat aligha hatja meg. Egy újabb átokhoz neki már nem sok lelkiereje lenne, bőven elvan azzal, hogy már sikerült megtörtni azt, amire az anyja kárhoztatta. Az, hogy Elenának továbbra is vannak afféle léleklenyomatai, hát egy dolog, most csupán arra vágyik, hogy Sidney és ő végre ténylegesen egy párt alkossanak, legyen akár titkos szerelmi légyott is. Elindulnak lefelé, Stansson hátramarad, olykor beleszagol a levegőbe. Talán nem olyan erős fizikálisan mint egy vérfarkas, de annak idején azért választotta ezt az alakot, hogy ha a lányt a hold átka sújtja, akkor is együtt tudjanak lenni. Vagy.. ha netán megtörténik az, hogy immár nem képes visszaváltozni emberré, s végleg bestia marad, hát Stansson vele maradni farkasként, amíg csak lehet. Ám ha bárki a szemére vetné, hogy túlságosan romantikus, már-már költői alkat, biztosan nevetne ezen, hiszen sportolóként sosem arról volt híres, hogy gyengeséget mutat. Dél-Afrikában konkrétan divatja van az alfahímek erejének összemérésének. Na de vissza a lefelé vezető járathoz. Farkasszemeiben meglepett, borostyánsárga fény villan, ahogyan meglátja a fehérre mázolt képű emberünket, Olivander pedig azzal ellentétben, hogy megbeszélték, hogy támadni van elől, pajzsot, védelmet varázsol. Ha Stansson emberi alakban lenne, biztosan a homlokára csapna, így csupán dobbant egyet cukin a mancsával, s felhúzza az ínyét, morogva. Nem tudni, hogy kinek szól, talán az egész helyzetnek. Valakinek döntést kell hoznia, és ha a szőkeség ennyire passzivitásba menekül, felvállalja, hogy ő vigye el a balhét a fiatalok helyett. A fehér arcú valami sötét mágus lehet, a nyálka, a tojások, és a falat tapadó irritáló massza is erre utal. Vélhetően ott van körülötte a sok láthatatlan csábos szörny is, ám az óriásfarkas nekifut, és már lendül is, afféle epikus átrepülése ez a térnek, torokra támad, remélhetőleg bármi is álljon közte, s a fekete-fehér ember között, talán a többiek tudják semlegesíteni.
Nem mondhatnám, hogy Lizzy válasza és apró biccentése kellően meggyőző hatással van rám. Ugyanolyan aggódó pillantásokat vetek a lányra, mint az egész dolog előtt. Még mindig nem tetszik nekem ez. És lényegében utálom, hogy nem vagyok képes semmit sem tenni, amitől a barátnőm jobban lehetne. Szóval igen is aggódom miatta. Meg úgy mindannyiunk miatt. Én már csak ilyen vagyok. Mindenkit féltek saját magamon kívül. Viszont nekem inkább a rúnaszalagra kell koncentrálnom Sidney segítségével. S bár az első viking rúna gondolata nem volt tökéletes, de azért Sidneyvel ketten elég jól képesek vagyunk összedolgozni, hogy végül sikerrel járjunk. Vagyis ahogy Sidney belepiszkál a szalag rúnáiba az felemelkedik, mint egy veszett kígyó, majd éppen hogy kifeszülne, de már el is tűnik. Erre azért kissé felszalad a szemöldököm. Még nem láttam olyan, hogy mágikus eszközök csak úgy maguktól váljanak köddé. - Úgy érzem a rúnaszalag sokkal idősebb, mint Elena, de volt kapcsolat, ahogy belepiszkált. - osztom meg a megérzésem. Bár úgy tűnik már mindegy, mert a szalag ismét köddé vált. Ami engem azért eléggé aggaszt, és ez az arcomra is kiül. Szerencsére időközben az edző és Chris feltalálják magukat a könyvespolcoknál, és hirtelen egy lejárat tűnik fel. Az edző szavaira csak bólintok, és ismét Titával egymás mellé sorolunk. A vénséges poénra pedig egy pillanatra még el is mosolyodom. - Rendben. - bólintok az újságíró lány szavaira, és szorosan mellette indulok meg lefelé. Már ha van olyan széles a lejárat, hogy egymás mellett elférjünk. Azonban nem jutunk túl messze, mert egy mágikus hullám lök el bennünket. Gyorsan igyekszem talpra pattanni, de csalódottan kell tudomásul vennem, hogy ez vénségemben már nem is olyan könnyű feladat. Az ízületeim csak lassan, kattogva akarnak szót fogadni. Azért ha nem utolsónak sikerül talpra evickélnem, akkor segítőkészen nyújtom Tita, vagy úgy bárki felé aki igényli a kezem, hogy ismét talpra segítsem. Chris és a madara nem néznek ki túl jól, de sajnos én semmit sem vagyok képes értük tenni. A lenti látvány viszont... Nem is tudom, hogyan tudnám összefoglalni tőmondatokban a befagyott pillanatot. Valahol a groteszk, undorító, hátborzongatóan horrorisztikus keveréke azt hiszem. - Meg fogom bánni a kérdést, de mi az ördög az? - pillantok az ember nagyságú bábra, majd Chrisre, mert az én szememben ő a lényszakértő. Persze ez nem jelenti azt, hogy mindenre tudja is a választ. Még én sem ismerek minden egyes rúnát, amit valaha kitaláltak a Földön. Nyilván ő sem ismerhet minden egyes lényt a bolygón. Viszont a középső fehér arcú férfi nyilván valami bizarr sötét mágikus dolgot művel, amit meg kell akadályoznunk. Ezért ha van rajta valami (ékszer, óra, nyakkendő stb...) amit ellene fordíthatok, akkor a képességemmel megteszem. Remélhetőleg ezzel elég ideig feltartva, hogy Sidney visszaszerezhesse a rúnaszalagot, ami a helyzet kulcsa lehet...
//Relikviamester - 4. szint: Szembefordítás: Ellenfeledet támadhatod vele, a rajta lévő tárgyak elkezdik megtámadni, nyaklánc fojtogatni, kard ellene fordulni stb.
Nincs nála pálca //
ϟ”A nosztalgia, mint mindig, kitörölte a rossz emlékeket, és megszépítette a jókat.”ϟ
A földre huppanok tehát, miközben igyekszem egyenletes és mély levegőket venni. A világ forog körülöttem, de a lények eltűntek, ez mindenképp jó jel. Igazság szerint nem nagyon figyeltem a körülöttem folyó párbeszédre, szóval jelenleg kissé el lehetek tájolva, de igyekszem ismét felvenni a fonalat. Ez az egész ügy egy merő káosz, ami az igazat illeti. Mindenesetre, bízom abban, hogy a rúnaszalagoknak és az én kis akciómnak lesz némi eredménye a jövőt illetően. - Igen - biccentek egy aprót Daniel kérdése hallatán, pedig nagyon nem vagyok jól, de a francnak se hiányzik, hogy még értem is aggódjon. Igyekszem hát a lehető legjobban összeszedni magam és ismét talpra állni, nehogy a végén elvigye Danielt egy 2in1 szívroham. Ő csak koncentráljon a saját dolgára, vagyis arra, hogy rendbe jöjjön és megfejtse annak a nyavalyás szalagnak a rejtélyét. A többit majd én intézem magamban. - Rendben - egyezek bele az edző által javasolt stratégiába, habár fogalmam sincs azt illetően, mennyi mindent bír el a testem jelen pillanatban. Danynek abban igaza volt, hogy sebezhetetlen vagyok és nem halhatatlan. Ha kimerül a képességem, teljesen normális szintre kerülök, ez pedig elég sokat visszavehet belőlem. Ilyesmi ugyan még nem történt velem, de mindig van egy első alkalom, nem igaz? A szalag eltűnését nem kommentálom, én ugyanis abban a hitben vagyok, hogy ez egy teljesen normális reakció egy hasonló ereklyétől. Mint mondtam, a sportban ékeskedem, nem az átkokban. A pálcámat a kezemben tartva indulok meg én is előre, lelkileg és testileg is felkészülve egy esetleges védelem vagy támadás használatára. Talán nem fog összejönni, vagy nem nyújt elég védelmet, de több, mint a semmi és ez a lényeg. Egyelőre csak szeretnék a csapat hasznára lenni. A többiek famíliárisai működésbe lépnek, vagyis mindegyik igyekszik valamilyen úton-módon hasznossá tenni magát. Ilyenkor azért bánom, hogy a nyár folyamán nem feküdtünk neki jobban Danyvel a sajátomnak, hiszen itt és most bőven jó lenne, de sajnos nem remekeltem benne annyira. Egyelőre képtelen vagyok hosszabb ideig magam mellett tartani és eddig csupán egyetlen egy alkalommal sikerült úgy életre hívni, hogy láttam, miszerint valamilyen macskaféle lesz. - Jól vagy? - fordulok hátra Chris irányába, amint észreveszem, mi is történt az állatkájával. Aggódom érte és ha esetleg kérné, megpróbálom helyretenni a madarat, habár egyrészt nem tudom, lélekállat esetében működik-e a képességem, másrészt pedig ki vagyok merülve és nem biztos, hogy ez lenne a legjobb helyzet a tartalékaim kihasználására. A következő kép, ami a szemem elé tárul, egyszerre ijesztő és groteszk. Mindenhol bábok és tojások és úgy összességében hányingerkeltő az egész hely. Az ismerős trutyi természetesen most is jelen van, csak sokkal nagyobb mennyiségben. A fehérre mázolt arcú fickó pedig határozottan gyanús a szememben... Igyekszem hát készenlétbe helyezni magamat és felkészülni arra, hogy amint kiolvad a varázslat, pajzsot idézhessek magunk köré. Én tehát egyelőre maradok a helyemen, habár, ha mindenki szétszéled, akkor igyekszem úgy helyezkedni, hogy a pajzs a lehető legjobb védelmet nyújthassa és nem csak nekem. A lehető legkisebb mozdulatra is figyelek, bármilyen irányból is érkezzen az.A támadást egyelőre Sidneyre bízom, hiszen egy átokhoz most egyértelműen nem vagyok a toppon. A harmatgyenge próbálkozásnak pedig értelme sincs.
Tárgy: Re: Blackpool - vidám és kalandpark 2021-06-30, 18:13
VMS találkozó
Mindenki
Lizzy nem nagyon talál ülőalkalmatosságot legfeljebb asztalt, de valószínűleg jobban jár ha egyszerűen a földre ül le, hogy vissza térjen belé egy kicsit az erő. A mély levegő és az ülés egy kicsit javít a helyzeten. A lények egyöntetűen megfeszülnek miután a kis kapcsolat megszűnik és sietve el is tűnnek, minimum mintha hívták volna őket. Lehetséges, hogy a regény és a regényből ihletett épület újrahasznosítása a vidámpark területén és Elena cselekedete teljesen véletlen egybeesés. Bár egy nagyon groteszk egybeesés. A párhuzam mindenesetre ott van egy kissé más minőségben. De Danynek abban nagyon is igaza van, hogy Elenanak sikerült a mutatvány. Dany azt érezheti, hogy a rúnaszalag valószínűleg Elena előtt is létezett már, de a sötét boszorkány nyomot hagyott benne a használatával. És a rúna amit választ nem tűnik rossz ötletnek, de Sidneynek szembe tűnő lehet, hogy amit ajánlott az egy viking rúna, a szalag pedig nem pont a viking rovásírással lett megírva. Sokkal sokkal délibb a hangulata. De ketten együtt találhatnak néhány olyat, aminek a jelentése megegyezik azzal amit Dany felvetett és a szalag profiljába illik. A próbálkozása is sikerrel jár és találhat még néhány illeszkedő rúnát, ami a céljukhoz hozzá járulhat. Stansson családfa fejtegetése valójában jó hogy elő került még ha ezzel ebben a pillanatban nem is mindenki ért egyet és egy sokadik olyan elemnek érződik amire a társaságnak nincs ideje. Pedig fontos részletek rejlenek benne és nem csak Sidney és Armand számára, hanem a jelenlegi helyzetükre nézve is. Afrika legtöbb varázsló vagy valamilyen mágiát űző közössége a kontinens hegyeiben vetette meg a lábát és nőtte ki sajátos kultúráját. A bőrváltás pedig egy különös dolog. Hiszen nem olyan mint a metamorf mágia. Valaki másnak a testét használni, vagy csak felvenni valaki alakját nem ugyanaz. Szigorúan véve onnantól nem a saját vérvonalát örökíti tovább ha ilyesmire kerül sor, hanem azét akinek a testét birtokolja. De talán megeshet, hogy ha olyan erős varázslóról vagy boszorkányról van szó, akkor bármi kiütközhet az általa birtokba vett testen... Kérdés hogy a vérvonalat mágiában vagy genetikai szempontból mérik-e... A többiek számára pedig olyan szempontból fontos, hogy biztosak lehetnek benne, ahogy Chris is mondja, Elena meghalt. Ha a fény ki is jut, a teste nélkül már csak megpihenni fog tudni valószínűleg. Kiskapuk nélkül. A szalag épp mint mikor Sidney a két darabot össze forrasztotta most is a levegőbe emelkedik a kezükből és nem csak annak következtében, hogy bele piszkáltak, de elkezd az egész átrendeződni meg tekeregni előttük mint egy megveszett kígyó, majd kifeszül és... eltűnik egy pukkanással. Sidney táskájában az izgága kő ficergése is megszűnik. Mintha... valaki ellopta volna őket előlük. ** Mindenki megindul lefelé a familiárisok viszont megérezhetnek valamit, mert aktiválják a mágikus védelmet. Amit nagyon jó hogy megtesznek, mert így is ledönti a lábukról őket valamiféle mágikus hullám amit az állatlényeik éppen ki tudtak védeni. Chris sólyma előre száll, át a mágikus védelmen hogy időt fagyasszon és sajnos elsőre nem jön össze neki mert egy újabb hullám neki csapja a falnak. A sólyom törött szárnnyal puffan a földön, de bőven marad annyi ereje, hogy egy újabb próbálkozásból sikerüljön neki az időfagyasztás. És bár Chris karja nem törik el, a fantomfájdalmat bőven megérzi. ** A megdermedt kép ami fogadja a társaságot meglehetősen kaotikus. A teremben ahova leérnek, középen egy fehérre meszelt képű egyébként fekete férfi áll. Az egyik oldalán a rúnaszalag immár harmadik részével egyesült egésze izzik és mágikus hullámokat vet ki magából. Egy olyan döntötte le a társaságot a lábáról is meg találta el Chris sólymát. A teremben körben ott van Lou és a még úgy a statiszták fele szabályos alakzatot kiadva vannak kifektetve, és eszméletlenek. A falakat ugyanaz a nyálkás takonyszerű valami borítja amibe Sid bele nyúlt az emeletre menet és amit a pincében talált Tita és Chris, és ugyanolyan élő indák borítanak mindent itt is mint odalent és szintén tele van minden tojásokkal/bábokkal. A rúnaszalag felett azonban egy különösen nagy, ember méretű báb csüng a mennyezetről. És az indákon át és a muglik testéből kirakott jelen át, bármilyen élet is volt a tojásokban, most mind abba az egy nagy bábba gyűlik. A fehérarcú tagunk egyébként elég határozottan mutat pont a kiscsapat irányába és az arca kiáltástól torzult el. De a mozdulata miatt egyértelmű, hogy nem fájdalmai vannak, hanem parancsot adott. És ha körül néznek, láthatják, hogy ahol épp nem a takony vagy a tojások borítják a falakat, ott mancsnyomok vannak és mind kivétel nélkül feléjük tart. Összességében sokkal sokkal több mint amennyi megmutatta magát nekik a könyvtárban.
// Határidő: július: 07 - mesélői: július: 08//
~Cody L. Mortimer
Christopher Graves
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Blackpool - vidám és kalandpark 2021-06-30, 11:12
Fú, hát az az igazság, hogy a családfa fejtegetésben nem igazán tudok részt venni, de még követni se. Amerikából jöttem csak a VMS előtt pár hónappal, fogalmam sincs kik a Smallwoodok, már Sidney-n kívül persze. Lizzy átkos megjegyzésére el nem mosolyodok, de a pálcám azért készen áll, bár az az igazság, hogy mivel a lények afféle testetlen izéknek tűntek eddig is, még az én bestiamester szakiságom se tudja, hogy erre mit lehetne használni. Inkább abban reménykedek, hogy nem kerül velük harcra sor és ahogy az elején is gondoltam, segítségre van szükség és nem másra. - Csak a komornyik, vagy mi, személyzet, ő szólt bele a walkie-ba az előbb. - válaszolom, de ahogy folytatja kiszakad belőlem, egy "HA!" - Na, akkor tuti őt keressük, valószínűleg nem érdemelte meg azt a megmentést. Kicsit elvesztem a koncentrációmat, ahogy Lizzy egyre viseltesebbnek tűnik, tudtuk, hogy mi fog történni még is csavar egyet a szivecskémen, hogy én is áment mondtam és nem vetődtem bevállalni. - Nem hiszem, hogy a fény bárkinek is árthatna akkor se, ha "kiszabadul", gondolom... felszívódik a lényekben és minden jó lesz? - feltételezem, teljesen naivan, hiszen tényleg fogalmam sincsen az egészről. Végül kattannak a könyvek, biccentek edzőbának egy kis büszkeséggel és reménykedek, hogy közben akármit is csinálnak azzal az átokizével, az működni fog. A csapatfelosztása nem annyira tetszik, hiszen inkább vagyok mész-ütsz, mintsem pajzsos, elterelős fajta és körülbelül csak Sidney-vel mi ketten nem vagyunk dögrováson, de bólintok. Ráadásul, ha a varázslényektől tart akkor még Dany pozíciója is jobban illik rám, mint bestiamesterre, bár én nem tartok attól, hogy ránk támadnak, valószínűleg inkább valami mágikus csapda vár ránk vagy az a fehérarcú. Ő a sportoló stratéga és nem én, szóval biztos igaza van. A probléma csak az, hogy fogalmam sincs, hogy mit csináljak, mert tényleg nem vagyok egy bűbájbajnok, főleg nem pajzsokból meg trükkökből, szóval marad az "elterelés" és a vándorsólyom felröppen, hogy ugyanazt lője el újra, amit a könyvtárba jövetelkor csinált, bár akkor nem jött be, de most hátha. Figyelemelterelésre se rossz egy vijjogó madár, de nyilván az időfagyasztás a cél, ha valami élő-mozgó elemet találnánk ott.
// Familiáris képesség, időfagyasztás: A familiáris képes rá, hogy befagyassza az időt egy adott helyiségben, vagy nyílt téren 5 méter sugarú körben. Ezen a területn mindenki mozdulatlanná dermer kivéve a familiárist és gazdáját. Az idő befagyasztása addig tart, amíg a familiáris gazdája szeretné, de maximum 5 percig.//
- Oh, logikus. - bólogatok az (ex)edző okfejtésére. Valóban, Mei kínai és az sem sötét arc, szóval van már abban a családban minden a szivárványból emberi bőrszín tekintetével így esélyesen butaságot hordtam össze sidney kapcsán. Viszont cserébe sid bedobja a fehlérre kent arcú fószert, őúgyhogy azért egy kis haszna talán volt a dolgoknak. Legalább összejöttek a szálak. Gondolataim közé temetkezés közben ér a kattanás, s felkapva fejemet épp látom a polcsort megrogyni és előbukkanni a lejáratot. - Bizarr, de azért menő. - borul ki belőlem egy szemernyi lelkesedés, de nem ugrálok azért az előzmények tükrében örömömben amiatt, hogy kalandozhatunk. Szívesebben mennék haza, de ha már idáig eljutottunk nagyon is érdekel a rejtély megoldása. Bülintok Stansson szavaira és besorolok Dany mellé. - Vénségek egy csapatba. - engedek meg magamnak egy humormorzsát, s közben a pálcámat előveszem. Danynél nincs az övé, szóval enyém a varázslás ezen része, de azért bízom benne, hogy hozzá tud majd tenni a szituhoz ő is. - Több szem többet lát, ha van valami akkor lődd be az irányt és csapatjuk. - súgom oda neki, majd részemről ennyi a beszélés, s inkább felveszem a csoport dinamikáját és a környezetünk figyelésébe fogok miközben haladunk.
//Amennyiben a fami mágikus ellenállása a mágikus védelmet jelenti, úgy van neki, és [You must be registered and logged in to see this link.] a dobás. Ellenkező esetben kéretik semmisnek venni a dobásomat. : D
Chris szavaira felvillan a villanykörte a fejem felett. Ez a hely kezd összezavarni, vagy csak az aggodalom, ami úrrá lesz rajtam Armand miatt. Végülis az ok mindegy, de bele se gondoltam, hogy Elena az előtt járt itt, hogy lerendeztük. Így csak csak csendben biccentek egyet és próbálok én is lenyugodni. Vissza kell térnem a higgadt gondolkodáshoz, különben nem oldjuk meg ezt a helyzetet sehogy. - Ki az a Lou? És hogy én? - pillantok Titára kétkedőn. Nem hiszem, hogy rólam lenne szó, mint Fehérarcú, legalábbis nehezen tudom elképzelni igazából. - Odafent volt egy fickó, akit megmentettük. Ezek az izék nagyon rá utaztak, de lelépett. Na neki fehérre volt mázolva az arca, de hogy a neve mi volt azt nem tudom. - magyarázom, mert én elsőre rá gondoltam volna, de gőzöm sincs, hogy hol lehet most az épületben. Próbáltam én elkapni, amikor menekülni próbált, de hát nem tudtunk szétszakadni és fontosabb volt, hogy azt a dögöt kivágjuk az ablakon, mint hogy egy mugli hová rohangál ijedtében. Amúgy is jó eséllyel azt hitte, hogy megakarjuk ölni, úgyhogy kétlem, hogy keblére ölelne, ha meglátna. Megpróbálok hát besorolni Dany mellé, amíg a többiek könyveket húzogatnak és kattogásokra figyelnek, hogy a rúnákat vizsgáljam meg. Ha össze kell őket keverni, hogy rájöjjünk, hogyan is menthetjük meg a többieket, akkor próbáljuk ezt. Előkerül a pálcám és megpróbálom varázslattal átrendezni a rúnákat Dany javaslata alapján és magam is próbálok logikát felfedezni bennük, ismerős jeleket, szavakat formálni, ami közelebb vihet a megoldáshoz. - Egy próbát megér, aztán kellene a fehérarcú is, még ha nem is tudjuk, hogy merre van. Talán odalent? - morfondírozom, amikor meg van a rúnajáték. Azért még megszorítom Armand kezét mielőtt átváltozna, hiszen előre küld minket Lizzyvel, ami amúgy teljesen érthető, bár nem tudom a lány hogy van ennyi szenvedés után. Ha kell akkor megpróbálok előre sorolni inkább, ha netán leszívta valamennyire az erejét ez az összekapcsolódás dolog. Pálca a kezemben és minden mozgásra igyekszem figyelni, amikor elindulunk a lépcsőn.
//Nagyon ellenálló mindennel szemben xd Sebezhetetlenség (víz) III. I. Ellenálló fizikai sérülések, mérgek, betegségek ellen, ezek egyáltalán nem ártanak neki. II. Az ereje kétszerese egy átlag emberének. Túléli a zuhanást és ellenálló a négy elemmel szemben is, kivéve ha ezek egyike a gyengéje, annak természetesen nem. III. Ellenálló mágikus támadásokkal szemben, tehát pl. egy avada kedavra számára nem halálos varázslat.
Miközben az oda nem illő könyveket mozgatja olykor összenézve Chris-szel, próbálja összerakni magában a családfát. Ha Elena, vagyis az anyja meghalt, lehetnek még olyan sötét varázslatai ebben a világban, amelyek bizonyos szintet lenyomatot hagytak, mondhatni önálló életük van már a gazdájuktól függetlenül. Stansson most úgy érzi, sosem fog megszabadulni tőle, legalábbis az emlékétől semmiképpen sem. – Az anyám végleg meghalt, ehhez kétség sem férhet. Az eredeti testét pusztítottuk el, és ezzel a lelkét is. Ő már nem fog visszatérni. – Azért a végét kissé elcsendesülve mondja, immár nem él egyik szülője sem. Az anyakirálynő viszont még igen, s az idős nő olyan szeretetben nevelte fel őt, mintha nem is a nagyanyja lenne. – Elena egy afrikai törzsből származik, akikről úgy hírlik, egy ősi civilizációból jöttek ide, a testváltás művészetét is onnan hozta. A bőrét illetően a Smallwoodok is a leszármazottjai, de Sidney szülei már csak szegről végről. Az én nagyapám révén is sok már a fehér a családban. Vagy éppen a kínai. – Utal itt Mei-re, egy ilyen uralkodói dinasztiában már csak az képes követni a szálakat, aki kifejezetten utánanéz mondjuk az öröklési rendnek. – Nagyon távoli szinten, legrosszabb esetben is harmadunokatestvérek lehetnénk. – Ránt vállat Sidney kérdésére, de nem azért mert nem érdekli a dolog. Éppenhogy nem lesz így belterjes köztük a szerelmi szál, ráadásul a testi kapcsolatot illetően még mindennek az elején járnak. Viszont Sidney a vérét illetően a királynő leszármazottja, akárcsak Stansson, így hivatalosan is jegyzik az öröklési rendben, nem feltétlenül csak királyné lehetne a férfi oldalán. Ezzel talán Titának is összefoglalta, hogy jó eséllyel ez a fehérképűség teljesen mellékes az átok szempontjából. Vagy mégsem? Miközben int Christophernek, hogy folytassák összehangoltabban, Elizebeth pocsék közérzetére is felfigyel, mert míg ők a rokoni szálakat bogozgatják, ez a rúnaszalag és az írás is egy fontos szál lehet. Aztán az összehangolt munkának megvan a jutalma, egyszerre kattan mindhárom könyv, és feltárul az ajtó. – Összehangoltan. A két sebezhetetlen a csatár, ti csak ártó varázslatokra készüljetek, hiszen ha bekaptok valamit, akkor jól bírjátok a strapát. – Inti előre Sidneyt és Lizzyt, mintha csak egy csapatjátékra készülnétek. Daniel kezébe nyomja a saját pálcáját, mert a fiúnak nincs, és nem árt, ha ő is képes segíteni a többieket. – Paisley, Blunt, középpálya, semlegesítő varázslatok, minden erőtökkel a ránk támadó lények gyenge pontjait keresítek. Graves, a szokásos védelem. Pajzs, hárítás, elterelés. – Ő maga pedig átváltozik vissza a nagyobbacska farkassá, s a társaság után koslat, olykor lemaradva, hátha figyelve arra, hogy nem jár-e bárki a nyomukban, akitől meg kéne védeni a „falkát”
- Sebezhetetlen. Nem halhatatlan. - jegyzem meg halkan Lizzy szavaira. Nem tetszik továbbra sem, hogy ő tegye ki magát ennek. De nincs választásom, bele kell egyeznem, akármennyire is nehezemre esik. Ettől persze még aggódhatok érte. Bevallom most nem igazán sikerül a ki-kinek a rokona szálra odafigyelnem. Jobban leköt a rúnaszalag. Noha azért, az, hogy Elena bármilyen formában életben legyen... hát nem is tudom, elég kusza érzéseket is kelt bennem. Bűntudatom van, amiért lényegében én öltem meg, ugyanakkor tudom, hogy helyesen cselekedtem, különben ő ölt volna meg mindannyiunkat. Még a saját fiát is képes volt megátkozni. Ami számomra, akinek az élet és család szent, nos felfoghatatlan. Én még flegmán beszélni se vagyok képes az anyámmal, nem hogy ártani bárkinek a családomból. - Szóval csak sikerült neki, és most minden, ami valaha jó volt benne abban a kristályban van. A tökéletes példa, hogy egy gonosz varázsló vagy boszorkány kezében még a mugli irodalom is veszélyes lehet. - vonom le a következtetést. Noha igazából nem tudom, hogy a regény íródott-e előbb, vagy Elena választotta szét a lelkét hamarább. Akárhogy is ez így elég pocsék fordulat, amitől csak még inkább feléled bennem valamiféle bűntudat, hiszen talán ha a még életben lévő Elenát egyesítjük a jó felével, talán menthető lett volna, de így? - Ha Elena gonosz fele halott, akkor mi lesz, a fény felével, ha megtörjük az átkot? - vetem fel a cseppet sem mellékes kérdést. Na és mi lesz Chirs elszabadult másik felével? Azzal, amit "testvér"-nek hívott? Túl sok kérdés és kétely kezd felmerülni bennem. - Jól vagy? Minden rendben?- kérdezem aggódva Lizzyt, aki elég rosszul néz ki, miután a lények elengedték. Én sem vagyok éppen a legjobb formában. A krónikus öregedés és az azzal járó tünetek tényleg sokat kivesznek belőlem, de mégis a szőkeség miatt aggódok jobban. Az pedig, hogy a mellkasát masszírozva álldogál, nem épp megnyugtató. De igazából tenni sem tudok semmit, mert ilyen téren a tudásom konvergál a 0-hoz. Ellenben össze kell magam szednem, és arra koncentrálni, amihez értek. Legalábbis elvben. A rúnamágia. Úgy tűnik az ötletem nagyon is elnyerte az undi kis lények tetszését. A nyálkájuk, amiben Tita tapicskol tényleg undi. Most viszont inkább elszakítom a tekintetem Lizzytől, és Sidney felé fordulok. Neki mutatom a rúnaszalagot, és rajta a kérdéses szétválasztó rúnát. - Szerinted, hogy kéne csinálnunk? Ezt itt egyszerűen íjuk át a Gebo-ra? Mint tudjuk a rúnák kapcsolódnak a megalkotójukhoz. Ezek is Elenához, vagy ami maradt belőle, már ha ezt ő hozta létre. Vajon mi történik, ha belepiszkálunk? - nincs túl sok ötletem, és több kérdésem van, mint válaszom, de amire jutok, azt megosztom Sidneyvel. Neki ráadásul pálcája is van, így könnyebben képes végrehajtani rúnamágiát. A Gebo egy viking rúna egyébként. Az ajándék, nagylelkűség jelképe. Viszont azt már kevesebben tudják, hogy mélyebb értelemben vett jelentése egység önmagunkkal és másokkal - különösen saját magunkkal, természetünkkel és a körülöttünk lévő dologokkal. Így akár önmagunk elfogadását, egységesítését is jelentheti. Hiszen a jó és rossz oldalunk tesz együtt egésszé, amit meg kell tanulnunk elfogadni.- Mindeközben az Edző és Chris találnak még egy lefelé vezető rejtek utat. Talán ott találjuk meg a még hiányzó darabját a kirakósnak. - Akkor most elindulunk lefelé? Mi a következő lépés?- teszem fel a kérdést. Bár már nem is akarom igazából tudni, hogy mi van odalenn.
//Nincs nála pálca //
ϟ”A nosztalgia, mint mindig, kitörölte a rossz emlékeket, és megszépítette a jókat.”ϟ
- Érdekes felvetés - dünnyögöm Dany szavai hallatán, ezzel is mintegy lereagálva a dolgot. Ebbe nem igazán szeretnék belefolyni, hiszen tényleg nem konyítok egy cseppet sem az átkokhoz. Ha majd seprűre kell ülni, akkor igen, én leszek az első, aki jelentkezik, de a szalagosdit nagyon nem érzem a magaménak. Azonban azt, amit Dany olyan nagy őrültségnek tart, én kifejezetten nevezném inkább érdekes, hm... kísérletnek? Azért szívesen megnéznék élőben egy ilyen varázslatot, ahogy azt is, hogy vajon mi lesz mindennek a végkimenetele. A VMS után egy időre megváltoztam és talán már ismét kezdek a régi önmagam lenni, de akkor is jó lett volna tudni ennek a fura kettősségnek az okát. - Sebezhetetlen vagyok, nem lesz baj - intek egyet Daniel aggódó szavai hallatán. Egyébként nagyon is megértem, mi ezzel az egésszel a gondja, hiszen nagy eséllyel én se repesnék az örömtől, ha ő lenne a kapu a két világ között vagy tudom is én, miként hívják. - Ha pedig mégis tennének velem valamit, nyugodtan sorozzátok meg őket egy-két átokkal - mosolyodom el, igyekezvén kissé viccesebbre venni a figurát. Persze, aggódom, miért ne tenném, de akkor is... Vagy én vagy Sidney. Nekünk kettőnknek van a legtöbb esélye arra, hogy sikerrel átvészeljen egy ehhez hasonló élményt, amely esélyesen egy kicsit se lesz kellemes. Az edző szavai hallatán kissé meglepődöm, de - mint Chris esetében - most se állok neki komolyabban bontogatni a szavait. Egyrészt semmi közöm hozzá, másrészt pedig az idő és a hely sem alkalmas az ehhez hasonló diskurzusokra. Rokonok vagy sem, azt nem itt és most fogom számon kérni rajtuk. A hallott információk is túl kevesek voltak ahhoz, hogy messzemenő következtetést vonhassak le belőle. Smallwood. Ha van is valamennyi közük egymáshoz, az elég elhanyagolható mennyiségben lehet jelen, ha ez csak most villan be az edző számára. Végül az a fura lény lecsatlakozik rólam, én pedig határozottan úgy érzem magam, mint aki menten körbeöklendezi a termet egy átmulatott éjszaka után. Szinte minden szín kifut az arcomból és néhány röpke pillanatig úgy is érzem, hogy elájulok, de szerencsére sikerül erőt vennem magamon néhány nagyobb lélegzettel és egy-két apróbb csípéssel a bőrömön. A rosszullét azonban továbbra is tart, amelyre egyértelműen rátesz még egy lapáttal a csáposfejűek jelenléte is. Keresek hát valami ülőalkalmatosságot a közelben vagy ha más nem, akkor a padlóra huppanok, de a lábaimból szinte minden erő kiment, nem lennék képes állva végighallgatni a monológokat. - Hát ez valami kivételesen szörnyű élmény volt - masszírozom meg körkörös mozdulatokkal a mellkasomat. Fogalmam sincs azt illetően, miért is teszem ezt, talán csak, hogy ismét érezzem a saját testem vagy nem is tudom... Reflexszerű lenne? Nem ártana azért viszonylag hamar összekapnom magam, hogy ne kelljen pótkeréknek éreznem szerény személyem jelenlétét. - Szóljatok, ha jutottatok valamire - hunyom le a szemem, majd igyekszem néhány mélyebb lélegzetet venni. A gyomrom továbbra is kavarog, úgyhogy egyelőre minden erőmmel azon munkálkodom, hogy tényleg ne dobjam ki a taccsot mindenki előtt.
Bár a kapcsolat Lizzy és a lény között egyáltalán nem egy üdítő élmény, végig tudatánál marad és ő is hozzá tud szólni, kérdezni, csak nagyon elmozdulni nem, nem amiatt mert meg lenne dermedve, csak hát a lény a szívére van csatlakozva... Igazából Titanak is rohadt nagy mázlija volt, hogy csak megöregedett és képletesen lett "kitépve" a szíve és majdnem minden vele járó érzelmi vonatkozásban. Danynek hála azóta persze vissza tért belé az élet kicsit. A lány egyébként meglehetősen jól bírja, hála a sebezhetetlenségének. Stansson nem egy kódfejtő ez tény, de azért a sporthoz is kell a logika. Kár lenne rásütni a férfira hogy csak egy kolosszus. A VMS alatt is számtalanszor bizonyította, hogy minden flegmázása meg arcoskodása ellenére helyén van a szíve és az esze is. Az allergiaszerűség nem terjed át. Csak Stanssonon, Chrisen és Lizzyn ütközik csak ki, utóbbin elég brutálisan. De azon kívül hogy irritáló, a srácok apránként el tudják kezdeni kizárni. A rusnyaság bólint egy mélyet, amikor Stansson rákérdez, hogy Elena volt-e az. Abba, hogy ki kinek a rokona a lény nem szól bele. - Talán erre is választ kaptok végül. - szólal fel Lizzy torkából az idegen tónus ismét. Arra, hogy Elena meghalt megrázza a hatalmas csáp-sörényes fejét a dög. - Az átka sikerült, ha meg is halt, a kristályban ott ragadt a fénye. - Stansson és Chris jó nyomon járnak. Tényleg van egy harmadik hely szintén két könyvvel. Egészen hamar ráakadhatnak. Egy egyenlő oldalú háromszögben helyezkednek el párosával a csúcsokon. Most már csak sorba kell babrálni őket. Dany ötlete zseniális opciónak bizonyul - Ez a kulcs! - élénkül fel az összes rémség, mert mielőtt kimondták volna, Dany rájött a turpisságra. Lizzyt is elereszti végül ha már senkinek nincs mondanivalója. A lány nem kicsit rosszul érezheti magát, az tuti, hogy a hullámvasút extrás kivitelben érzet ott kóvályog a fejében meg a gyomrában. És bár az ilyesmit nem feltétlenül tanítják az egyetem végzős éveiben sem. Legalábbis nem mélyre menően. Valószínűleg nincs kézikönyv egy ilyen szituációra. De az, miszerint ki kéne cserélni a kérdéses rúnákat.. Mondhatni rohadt nagy mázlija van, mert ha össze dugják a fejüket, tudásukat és képességeiket Sidneyvel együtt, akkor kettőjüknek sikerülhet. Ameddig ezzel ügyködnek, Stanssonra és Chrisre is rámosolyog a szerencse, ha lehet ilyet mondani egy ilyen helyzetben és sikerül a megtalálniuk a megfelelő sorrendet. Mire a polcsoron egy egész sor kattanás szalad végig, megrogyik, meg is süllyed majd három irányban a falakba húzódik szét egy lejárót feltárva a társaság előtt.
// Határidő: június: 29 - mesélői: június: 30//
//Mindenki dobjon familiáris mágikus ellenállásra 2d10-el akinek az állatkája rendelkezik ilyesmivel.
~Cody L. Mortimer
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Blackpool - vidám és kalandpark 2021-06-17, 22:01
Mivel már nem érzem úgy magam száz százalékosan, mint akit kifacsartak életörömileg. így Chris azért a megszólalásakor kap egy vérszegény poént tőlem. - Mert öregen már nem is tetszenék neked? Szégyen és gyalázat, hát micsoda úriember vagy te? - nevetek is mellé, de mivel még nem vagyok azért száz százalékosan az a Tita, aki azelőtt voltam, hogy az a valami ráakadt a szívenre, így annyira nem ragadós ez a nevetés, de talán értékelhető. Szívesen meg is csókolnám, de valahol tartok attól, hogy esetleg nem-e fertőző ez a vénítő kórság, szóval inkább maradok annál, hogy azzal főzök amim van és a nyomozói vénámat előrántva kezdem el a mancsnyomokat vizslatni. - Hát ez undi. - fintorodom el az olajos érzésre, majd amikor az egyébként a maga bizarrul gusztustalan módján impozáns lény előkerül kissé szégyenkezve folytatom: - Nehogy megpipásodj nekem, nem rád értettem! Csak mifelénk a mancsnyomok nem szoktak ilyenek lenni, érted, nem? - enyhén oldalra billentett fejjel méregetem, mintha tényleg az értelmet kezesném benne. De végól nem igazán találok villanykörtére az agyában, szóval marad az, amit Lizzyn keresztül üzennek. - De el tud-e pusztulni egyáltalán az, aki kvázi bőrváltó? - jut eszembe hogy mintha meséltek volna ezt-azt ennek az elenának kapcsán arról, hogy ő testeket cserélgetett. - Smallwoodhoz? Rosszul tévedek, amikor jelzem, hogy a Smallwoodok nem fehérképűek? Mármint a Sidneyn kívüliek. Szóval ennyi erővel nem lehet Sidney a fehér arcú a sztoriban? Mármint úgy értem, hogyha ez az Elena testcserére gerjedt akkor most egy újabb fehér arcút keres magának, s ha már így belekeveredtek a Smallwoodok akkor maradva a rokoni vonalnál Sidney kell neki mint a világos bőrű Smallwood? Ezesetben hogy tudjuk megvédeni? - pörgetem végig fejben és ki is mondva mindazt, ami eszembe jut. Könnyen lehet, hogy az elméletem már ott megdől, hogy a Smallwoodok nem sötétbőrűek, elvégre nem ismerek mindenkit a Roxfortban és egyikük sem háztársam vagy szaktársam, szóval lehet, hogy tökre keverem őket valakivel, de mindegy. Magyarázkodni már nem fogok leállni, más is bedobta az ötleteit, úgy vagyok vele elfér mellettük az enyém is.
Christopher Graves
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Blackpool - vidám és kalandpark 2021-06-17, 17:41
Amikor Tita is beugrana, hogy feláldozza a szívét én kapok az enyémhez inkább. - Na még mit nem, attól kezdtetek el gyengülni meg öregedni, nem kell, hogy öt perc alatt adja fel a szíved a szolgálatot, mert hirtelen kilencven vagy. - szólok közbe, habár egyáltalán nem vagyok az az uralkodó típus a kapcsolatban, de végig nézni ahogy összeaszik nem fogom, hiszen a jövőnket tervezem vele, már eléggé komolyan. Ami eszembe juttatja azt a hülye gyűrűt, amit sikerült elhagynom... - Dehogy szeretném, szupersztár, de muszáj. - teszem hozzá azért gondterhelten. Egyikünk se akar senkit beáldozni és ez így van rendjén, hiszen a VMS alatt családdá kovácsolódtunk mindannyian, nem csak azok, akik úgy is indultak, mint én, Lizzy is és Gilly. Amikor a könyveket piszkálva kattan valami nagyra nyitott elkerekedett szemekkel nézek át Stanssonra. - Én kattantam, te is? Talán van egy harmadik hely, amit meg kell mozgatni, vagy egyszerre kéne kattannunk. - feltételezem, bár kicsit megvonva a vállam, ami jelzi, hogy kifogytam az ötletekből, de kész vagyok próbálgatni összehangolva. Kicsit megugrok, amikor elkezdenek beszivárogni a lények, eléggé nyílt vagyok, még a thestrálokkal is elpajtáskodom, de azért ezek még ahhoz képest is másik szinten játszanak. - Khm, szevasztok. - integetek fel, de a vicceskedő kedvem nem tart ki sokáig. Amikor meghallom újra azt a furcsa hangot, de most Lizzy testén keresztül elég rendesen kiver a víz, főleg, amikor értelmezem is a hallottakat. Mindenki magába zuhan, Armand az anyjára gondol és innentől kezdve már nyilvánvalóan nem volt véletlen, hogy korábban is Elenára utaltak a jelek. Valami megmoccan bennem és ökölbe szorítom a kezemet, de kivárom a soromat és csak akkor szólalok meg, amikor már mindenki hozzátette a magáét, legyen az kérdés vagy értetlenkedés. - Ne mondja nekem senki, hogy hiába hagyott el és halt meg, jó? Ez előtte volt, azt mondták régen... ugye ez még előtte volt? - kérdezek rá, de nyilvánvalóan ugyanannyira el vagyok veszve, mint mindenki más. Nem értek a rúnákhoz, talán éppen ezért tűnik zseniálisnak az, amit Dany mond, kicserélni a szétválasztást összeolvasztásra, így odakapom hozzá a fejemet kapva az alkalmon, hogy legyen valami megoldás, ami kivezet a csávából. - Ez lehetséges? Mi kell hozzá? És annak a fehérarcúnak is a körmére kéne nézni, de ki az a fehérarcú, ugye nem az a Lou, mert akkor tökönlövöm magam. - fordulok a többiekhez, hiszen annyira szétszaladtunk és mindenki más szeletét kapta a történetnek, a sokk hatás alatt meg mindenki agya teljesen máshogy forog, lehet, hogy elfelejtettünk valamit, vagy tudja a halál.
Kicsit azért forgatom a szememet, hogy mindenki ennyire halál komolyan veszi azt, amit igazából csak mérgemben és persze részben idegelmemben mondtam a hely lerombolását illetően. Én is tisztában vagyok vele, hogy túl sok áldozattal járna és persze nem jelentene biztosítékot arra, hogy megmentsük azokat, akik nekünk fontosak, csak hát kicsit pipa vagyok, hogy még egy szimpla szórakozás is halálos veszedelemmé alakult itt rövid idő alatt és igen aggódom is. Armand egyszer már majdnem meghalt és akkor se volt rám jó hatással, hogy attól kellett félnem, hogy megáll a szíve és kész és most megint hasonló helyzetben vagyunk. Az ilyesmit bevallom nem kezelem a legjobban. Irigylem azt, aki képes higgadt maradni. Talán esetemben még a vérfarkas átok is rátesz egy lapáttal, hogy nem vagyok a nyugalom mintaképe. - Hogy mi? - pillantok Armand felé, miközben a követ szorongatom, amiben ezek szerint a lelekük jó része van? Legalábbis ha jól fogom fel a dolgokat. Vigyázni kell rá, na de hogyan szedjük ki belőle? Gondolom nem lenne elég csak úgy földhöz vágni, hogy megoldódjon a probléma, vagy más módon összetörni. Armand mellé lépek és még mindig kérdőn nézek rá. Most akkor valami módon rokonok vagyunk? És Elena egyáltalán hogyan kerülni ide, ha egyszer... - De hát ő meghalt... elpusztítottuk. Nem lehet itt. - motyogom, határozottan elbizonytalanodva. Egész életemben úgy nevelkedtem, hogy nem volt épp egyszerű körülöttem a világ, hiszen a szüleim gyakorta néztek szembe veszéllyel, de a családom mindig megúszta. Sose történt semmi komoly baj, és bevallom nem igazán vagyok az efféléhez edződve.
Azt hogy Chris leidiótáz most különösebb képen nem reagálom le sehogy. Tényleg annak érzem magam, mert nincs nálam a pálcám. Nyilván hibás feltételezés volt, hogy egy rakás mugi közt nem lehet rá szükségem. De ezen már kár sopánkodni, vagy tovább rágódni. Amúgy sincs időnk erre. Chris árnyék testvéréhez nem tudok különösebben mit szólni. Talán nem is az én dolgom. Ahogy ahhoz sem, hogy az edzőnek milyen rokonai vannak. Persze egy királyi család tagjának lenni már önmagában sem életbiztosítás. A magam részéről túl sok benne a politika, és hatalmi harc, ami egymás ellen fordítja még a közvetlen családtagokat is, ahelyett, hogy összehozná őket. A hatalomvágyból elkövetett intrikák pedig mindig távol álltak tőlem. Viszont az Stansson azon szavaira, miszerint egy rokona hazássággal kerülhetett be a Smallwood családba egy picit meglepetten pillantok rá, majd Sidneyre is. Aki viszont az összerakott rúnaszalagot mutatja meg nekem. Ami így már kezd értelmet nyerni. - A szalagon lévő átok... nos valahogy szétválasztja az emberben lévő jót, és rosszat. Te jó ég! Ez már a mugli fikcióban sem működött. - pillantok fel a szalagról a többiekre. Ez őrültség. Az ember nem szakíthatja csak úgy ki a lelke azon darabjait, amik nem nyerik el a tetszését. Mindenkinek van sötét és világos oldala. Együtt járnak. Nem lehet csak úgy kikukázni azt ami nem tetszik. Akkor a lényeg veszne el, és a kényes egyensúly a kettő közt. - De Elena... ő meghalt azzal, hogy én... - nézek kétségbeesve Stansson irányba. Nem sokan tudják, hogy mit tettem aznap. Mindössze az edzőnek, és azoknak a csapattársaknak mondtam el, akik ott voltak akkor. Azt hiszem a sötétebbik oldalam azon tette volt az, ami a bennem élő "fényt" örökké kísérteni fogja. - Nem hülyeség. Ha baj történne, én nem tudok érdemben segíteni. És nem tetszik, hogy ezt te vállald magadra. - vetem ellen Lizzy szavainak. Ám akármennyire is nincs ínyemre a dolog magamban azt is el kell ismernem, hogy valahol neki is igaza van. Sőt a többiek is mellé állnak. Így tehetetlen aggódással nézem, ahogy Lizzyre "csatlakozik" az a lény. Nem tetszik, és féltem őt. Ez pedig tisztán leolvasható az arcomról is. - Ez egy rúnaszalag. Megtörhető az átok, ha lecseréljük rajta a szétválasztó rúnákat egyesítő rúnajelekre? - vetem fel a saját ötletem, de még én sem vagyok biztos benne. Ez már olyan tudás, amit jó ha az egyetem vége fele tanítanak. Én pedig csak most fogom kezdeni. Ez összetett és bonyolult, ha valamit elrontunk benne, akkor ahelyett hogy megfékeznénk az átkot esetleg újabb szörnyűséget engedünk útjára. De talán Sidney annyival előrébb jár rúnaismeretből, és alkalmazásból, hogy képes legyen rá.
//Nincs nála pálca //
ϟ”A nosztalgia, mint mindig, kitörölte a rossz emlékeket, és megszépítette a jókat.”ϟ
// 
// 
)
// 