Blackpool - vidám és kalandpark

- Ugyan már! Ne mondd, hogy te nem vagy kíváncsi. - súgom oda Chrisnek amikor meglátom a szemöldökfelvonását.
- Meg amúgy is olyanok, mint akik be vannak szívva, úgyse emlékeznének rá. Arról nem is beszélve, hogy mi van akkor, hogyha nem is mu.. - "glik"tátogom a végét, hogy értsen is, de ne kelljen a szót hangosan kimondanom - ..hanem bajba jutott olyan másfélék? - célzok arra, hogy lehetnek elátkozott varázslók és boszorkányok is. Mert valljuk be azért ahhoz baromi jó színésznek kell lenni, hogy ilyen szintő agyatlan zombinak nézzenek ki a táncparketten. Meg hát ez is olyan, hogy hajlamosabb vagyok minden fura szituban mágiát látni, mert tudom, hogy létezik mágia. De nyilván lehet, hogy totál kifacsart a logikám.
Akárhogy is, az alohomora elhangzik, s a kizökkenő táncosok láttán azért egy óbasszus is kiszalad a számon.
- Váó! Megnyomtad a mozaikot és kinyílt ez az izé! - hangoskodom, hogy mindenki jól hallja szavaimat. Pont azért, mert azt akarom, hogy úgy higgyék, hogy Chris matatása nyitotta ki a bűzgödröt, ezzel tán el is felejtik a közben sebtiben helyére visszarejtett pálcámat.
- Azt a rohadt! Mintha megdöglött volna valami odalent. - temetem orromat környékhajlatomba, miközben kérdés nélkül Chris után iramodok lefelé. Minden is érdekel, ami ezen a fura helyen történik, szóval fel sem merül, hogy veszélyes lehet. elvégre eddig is színházban voltunk, akkor mégis mi bajunk eshet?
- Kíváncsi vagyok, hogy utánunk fognak-e jönni így, hogy meglepte őket is a találatunk. - fűzöm tovább már lefelé menetben Chris korábbi szavait. - Jól vagy amúgy? - kérdezem némiképp aggodalmasan.
- Okéoké, becsszó csak akkor veszem újra elő, ha nincs senki akit amneziálni kéne amiatt, ha meglátja. - bólogatok beleegyezőn a pálcás kérdésre. A szagtól forog a gyomrom, de próbálok nem gondolni rá, inkább pislogok, mint egy lelkes kukkoló, hogy hátha látok valami informatívat arrafelé, amerre haladunk.

Ha nem akarom, hogy felemeljenek és ellököm magamtól a statisztákat, akkor nem igazán van más lehetőségük, mint átengednek vagy agresszívak lesznek. Amúgy sem tudok igazából ki tudja milyen körtáncot járni, a VMS-en is abból éltem, amit Gilly betanított nekünk, bár kétségtelen, hogy sziporkáztam a többi sráchoz képest. Talán a sportolás miatt jobb a koordinációm, de amit nem akarok megtanulni, azt nem is fogom.
Egy kicsit elvigyorodom a seggrecsapásra, az idegességem néhány pillanatra megszakad, bár nem áll fent a veszélye, hogy a táncosok ennyire tapizni akarnának.
- Veled ellentétben én inkább a kezére csapnék az aljas elkövetőnek. - válaszolom vissza, mintha nagy alfahím lennék, aki megvédi a nőstényét. Alapvetően nem vagyok féltékeny fajta, előbb venném viccesre a figurát, minthogy valakinek behúzzak, bár azért az én türelmem sem végtelen, nem vagyok teljesen birka.
Az akciómat nem veszi észre senki, ellenben amikor ott térdelek és nézegetem a padlót, miközben bújtatom el a dobozkát Tita pálcát ránt, amire kicsit felvonom a szemöldököm.
- Nem tudom, nem igazán van kedvem a minisztériumban tölteni az estét magyarázva, hogy miért lepleztük le az egész varázsvilágot, de... - fordulok félig felé, halkan beszélve, hogy ne hallják az emberek, de ahogy ráfigyelek a kezem alatt megmozdul a tábla és meglepetten kapom el a kezemet, amikor lever a víz és kipirul a kezem. - Mi a fsz... - szisszenek fel, összevonva a szemöldököm, aztán az alohomora a helyére mozdítja az utolsó táblát is és egy csigalépcső nyílik meg. Nincs nálam se pálca, se familiáris, szóval csak meredek a kezemre, miközben megcsap a szag. - Kontaktméreg? Ez a szag valami brutális és nézd meg a fejüket, szerintem valami olyat találtunk, amiről ők se tudtak. - jegyzem meg, miközben azon agyalok, hogy milyen állatnak a profiljába illik ez a szag, élőhely és talán a reakció a bőrömön. Remélem, hogy el fog múlni magától, mert nyilvánvalóan nincsen nálam semmiféle krém rá, az ember nem így indul meg a vidámparknak. Lehet, hogy megkérhetném a fickókat, hogy hozzanak legalább valami elsősegély dobozt és az égésre használt krém talán megnyugtatja a bőrt, de akkor itt kéne hagyni a felfedezésünket és azt nagyon nem akarom. Az a ronda kalandvágy, amit a Griffendél szakhoz, vagymiaz, házhoz is kötnek beütött.
- Na jó, ha már rátaláltunk, akkor eszembe sincsen hátra fordulni, legalább elég biztos, hogy nem követnek minket, amilyen guvadt szemmel bambulnak ránk. Nézzük meg! Mondjuk azért hanyagoljuk egy kicsit a pálcát, mielőtt tényleg jelenésünk lesz a szerveknél. - ereszkednék le óvatosan a csigalépcsőn, természetesen elsőként, élőpajzsnak, de mielőtt eltűnne a fejem egy jókedélyű vigyorral integetek a statisztáknak, jelezve, hogy húdeélvezem a játékot és milyen izgalmas a felfedezés. Nem kell nagyon megjátszanom, bár ahogy eltűnik a padlószint azonnal a pólómat felhúzom a bűz ellen az arcom elé és meredten bámulom a lépcsőfokokat és a környezetünk, hogy ne lepjen meg minket semmi és senki.

// Druida 1. szint, részlet: Kisebb testű állatok (béka, mókus) hívása, és egyszerűbb parancsok kiadása, de egyszerre csak egy állatnak.
Druida 2. szint, részlet: 100 m-en belül képes felmérni, hogy milyen vadállatok vannak, de pontos irányt nem. //

//Dobás: 79//

- Gyerek? Jesszum pepi! Ez valami nagyon beteg dolog lehet a mugliknál.. - célzok ezzel arra, hogy szentté avattak egy halott gyereket, abba meg már inkább bele se gondolok, hogy mitől lett halott a halott annyi idős korában.
Mindenesetre megjegyzem hogy miképpen is nézhet ki szent Vitus, aztán eredünk is Chrisszel a táncparkettre. Tudom, hogy bizarr az egész, de élvezem, hogy a közelében lehetek, még akkor is, hogyha a taperoló táncosok az idegeimre mennek.
- Bocs, de ha valamelyik rácsap a fenekedre akkor azért azon röhögni fogok. - humorizálok a kedvesemmel, s közben azért próbálok én is úgy mozdulni, hogy elhárítsam a tapicskolást.
- Nem semmi! - osztom chris véleményét az összezáródó emberi sorfalról. Kezd eléggé idegesítő lenni, hogy mindenféle mugli statiszták ilyen erőszakosak. Az addig oké, hogy minden színésznek hatásosan kell játszania a szerepét, de ez szerintem már kicsit sok.Bár tény, hogy Londonban a panoptikuom horrorrészén is vannak érdekes elemek, de azért ennyire durván ott se játszották túl a szerepüket.
Harmadik nekifutásra végül sikerül előre törnünk a kör közepe felé. Minden elég gyorsan történik, Chris elvágódik, én térdre esek, de az egész jelenet annyira vicces, hogy hangosan felnevetek ott ahol vagyok. Így nem veszem észre se a kiguruló dobozkát, se el nem jutok addig időben, hogy Chris felé nyúljak, mert felpattan, mint a nikkel bolha.
- Mi lenne, ha csalnánk egy kicsit? - bújtatom elő a pálcámat, hogy félig kikandikáljon a ruhámból, s Chris láthassa mire gondolok.
- Gyere ki a szélére, bele ne burdálj, hogyha mégis kinyílik. - nyújtom felé a kezem, s hogyha feltápászkodik, akkor (és csak akkor!) előszedem a pálcámat, s a dominóként hencsergő muglik szeme elől félig takarásban (legalábbis a hátunk mögött levők elől tudom takarni, a kör szemközti oldala meg remélem azt hiszi majd, hogy káprázik a szeme) elmormolok egy alohomorat a mozaikra mutatott pálcával. Hátha. Lesz, ami lesz.

//Alohomora - nyitóvarázslat, könyvbeli (nem tölti be a netem a guglit, így nem tudom kimásolni a szakszerű szöveget)

Hoppá, én valami vénséget képzelek el, erre egy tinédzser fiú szentről beszélünk, szóval még jó, hogy Tita rákérdezett, bár tudja a franc, hogy lesz-e jelentősége az egésznek. Minden esetre csak idegesen vállatvonok és elvigyorodom arra, hogy Lizzy aggódva figyel még minket néhány pillanatig. Akármi is folyik itt, egy mugli vidámparkban vagyunk, az egész helyzet bizarr, de csak nem veszélyes.
Odáig nem megyek, hogy odacsapjak, amikor a kezek nem húzódnak vissza, főleg, mert olyan kétségbeesett a fejük, hogy olyan érzés lenne, mintha egy cuki szűkölő kiskutyába rúgnék bele. Persze, ha megtámadnának akkor kész lennék az önvédelemre, de ameddig nem ártanak nekünk, addig nem fogom elveszteni a türelmemet.
Vállal ugrálok előre, mint valami faltörőkos, igyekszem nem elengedni közben Tita kezét, hogy ne szakadjunk el sokáig, és amikor kétszer lepattanunk mert elkapnak minket és visszaraknak a helyünkre egy kicsit elkáromkodom magam.
- Mi a fa... erősebbek, mint amilyennek látszanak. - jegyzem meg, hiszen bár nem vagyok kimondottan nagydarab, de olyan se, aki csak úgy hagyja, hogy visszaperdítsék és még se tudunk valami egyszerűen áttörni.
Az utolsó rohamra már úgy rákészülök, hogy amikor nulla ellenállásban ütközünk nem csak a táncosok roskadnak össze, hanem egyenesen átesek rajtuk elengedve Tita kezét, nehogy magammal rántsam és nagyon csúnyán pofára taknyolok. Ahogy én. Csúszok egy kicsit, de ami a legcsúnyább az egészben, hogy egy kis fekete doboz is lendületesen kicsúszik a zsebemből és fennakad azon a bizonyos hibán a márványpadlón én pedig nyögve ugrok talpra. Szerencsére elég sportos fickó vagyok és nem ez az első pofára esésem, szóval egyáltalán nincsen szükség arra, hogy pátyolgassanak vagy hogy Tita talprasegítsen.
- Hát, ezt nem így gondoltam, nem volt valami elegáns. - vigyorodom el, még nem realizálva, hogy esés közben kicsúszott a doboz, de ahogy meglátom a márványpadló mintázatát és rajta a fekete foltot egy pillanat alatt odavillan a tekintetem, vissza Titára, aztán megint oda, és mint valami vígjátékban vetődök oda, hogy gyorsan elkapjam, zsebre tegyem és mintha mi se történt volna köhintsek. - Khm, szóval, fura a padló, lehet, hogy valamilyen puzzle, amit el kell csúsztatgatni? - terelek bőszen, szinte érzem, ahogy egy ideges izzadtságcsepp leszalad a homlokomon, miközben leguggolok a minta mellé és kézzel megpiszkálom lehet-e a táblákat csúsztatgatni. Foglalkoznék én az emberekkel, hogy mindenki jól van-e, de valahogy az volt az első a listán, hogy begyűjtsem a dobozt és már ciki lett volna eljönni a furcsaság mellől, így is elég ciki az egész.

-Ha ezt tudom akkor a piros tornacipom veszem fel. - csapok teatralisan a homlokomra. Aztan azert nemileg kerdon pillantok Dany fele.
-Egyebkent hogy nez ki az a Szent Virtus? Csak hogy tudjam kit keressunk hogyha megis beut a krah.
Nyilvan nem gondolom komolyan hogy valami ocska szobrot kene koruldenszelni, plane mert ezek alapban korbe-kirbe tancolnak es megsincs semmi foganatja a jelek szerint, de azert mindig jo az ido egy kis muvelodeste szoval ha megtudom mikeppen festett az enlitett szent az csak nem valik karomra.
Belibbenve a parkettre meglepetesek hada er. Nem szamitok ra hogy felspannoljuk a bandat de ugy tunik hangulatfelelosse lepunk elo. A felelenkulessel meg nincs is semmi bajom de ez a fogdosas azert csal egy kis fintort az arcomra.
-Viszed innen a mocskos mancsodat! - morgok ra egyre masra, hiaba hogy Christ eri a tipi-tapi nagyobb resze, az se tetszik. Nem vagyok irigy de azert nem tetszik ha random zombi idiotak - se - fogdossak a paromat.
-Egy probat mindenkepp meger! - csapok le lelkesen az otletre, s teszek is ugy ahogy Chris. Tanc kozben egyre a kor kozeppontja fele orientalodok, s minden celzoerzekemet bevetve rugok de hirtelen hogyha meg akarnak akadalyozni ebben. S mig Chris a szent muki szobrat keresi en eloveszem a palcamat tanc kozben. Ugyis pogozunk, az se epp szaggatottsagmentes, szoval a palcaoszedo manover is csak-csak belefer.

Azért az megnyugtat, hogy nem fognak legyek meg férgek hemzsegni, ha a kaja csak kamu, de azért családilag húzom a számat a másik szőkével, bár látom, hogy másnak se szimpatikusabb a zombi bál, a romantikus hangulatnak lőttek. Igyekszem lazán átkarolni Titát és magamhoz vonni, amikor a helyzet megengedi, de a tenyerem kegyetlenül izzad és így nem akarom telibe taperolni. Ha már visszakérdeztem az okoska párosnak - Lizzy és Dany - ezúttal tényleg figyelek arra, amit mondanak, hiszen eltekintve attól  hogy nagyon valószínű, hogy gyáván megfutamodok a terveim elől, azért az egész kirándulásnak nem kell a levesbe mennie és érdekel  hogy ki folyik itt. Ha romantika nincs is, kaland még lehet!
- Hát, a csukám nem piros, de nézelődhetünk valami szobor után, hátha azt kell megpiszkálni tényleg. - válaszolom, miközben már félig a parkett felé araszolunk, mert természetesen pillanatok alatt ugyanaz jár a fejünkben, betáncolni és bezavarni a kis előadásba. Hát istenem, most mondd, hogy nem egymásnak teremtettek minket.
- Sok sikert mindenkinek, azért remélem nem veszítjük el egymást és tali legkésőbb az öltözőnél. - biccentek azért az elsurranó Stansson-Sidney párosnak és a komornyik alakot molesztáló fiataloknak.
Mi magunk betáncolunk a forgatagba, de minél több tapizás és könyörgő szó ér annál jobban kiver a víz a furcsaságoktól és megpróbálom úgy forgatni a lányt a karjaimban, hogy őt kevésbé érjék el.
- Figyelj, ha azt mondom, hogy izgi lenne bepogózni középre akkor... Kapható vagy rá?  Töröm az utat, szépkisasszony. - vigyorodom el, bár kicsit kényszeredett a vigyor. - Annyira hitelesen játsszák meg és annyit beszéltek Lizzy-ék, hogy már beszivárgott az agyamba, hogy még a végén tényleg elátkozták őket. Pedig akik bekísértek minket elég hülyén néztem a sötét varázslós cuccra. Pörögjünk be teljesen, mit mondasz? - teszem hozzá, főként a közelünkben táncolókat figyelve, hogy átmennek-e agresszorba, ha elkezdem magunkat azért is vállal bepogózni a körtánc közepére, de a szobros megjegyzés miatt azért valami random öregfószer szent szobrot is keresek a tekintetemmel szabad pillanataimban, hátha.

-Lattam a sarokban egy spatulat, ha kell majd azzal levakargatom az elnyomodott ikreket a gerincoszlopodrol. - zarom le a cicis poenkodast Sidneyre vigyorogva. Azt nem merem hozzatenni hogy az edzo ba’ spatula nelkul is biztos megoldja mert oke hogy ok ketten mas nexusba lerultek de en toszteletlensegnek ereznem hisz Mr. Stansson megis az edzoje volt a csapatnak. De hogy fejben megfogalmaztam magamban az megis csak egyfajta oldodas.
-Te is fess vagy am! - kacsintok Chrisre a bok hallatan. Amikor a maszkot felteve meg is puszil elmosolyodom.
-Csak ki ne oldodjon a masni. A vegen meg egesz latogatas alatt rakosgathatod. - evodom amolyan “azt meg tudnam szokni” modon, celozva arra hogy jolesett ajkainak erintese.
A balterembe lepve enyhen felszalad a szemoldokom.
-Kevesbe undi mint a pestis, de azert a tancjarvany se hangzik jol. - jegyzem meg Lizzy szavainak hallatan. A tancolo, csapzott nepseget latva kisse lankad a lelkesedesem a rutyozes irant nekem is, szo ami szo.
-Mi lehet kozepen, valami taszitoatok? - meregetem szemeimet hogy latok e valami gyanusat az elkerult helyen. Kozben az egyik asztalrol felkapok egy guszta almat, s mar epp beleharapnek amikor eszlelem hogy mikent is nez ki. Fintorogva modositok terveimen es inkabb a tancparkett kozepe fele guritom, ellenorizve a taszito bubaj teoriam.
-Oszinten megvallva keves kedvet csinaltak a tancolashoz de ugyan mar. Egyszer elunk! - vigyorgok Chrisre cinkosan. - Szerinted ha meglokjuk oket veletlenul akkor borulnak mint a dominok? - kerdezem, s ha Chrisnek nincs ellenere akkor szandekosan nekitancoltatok magunkat - vagyis hagyom Chrisnek hogy ezt tegye - az egyik szelso parosnak. Remelhetoleg a zilalt pepije - egyebrol nem is beszelve - nem fog tole reank hullani.

//Palca van, kameleon otthon maradt.

Kiibuggyan belőlem a nevetés és lepacsizok Stanssonnal - tessék, nem edzőbá, haladunk. Dany mosolya egy kicsit biztosít arról, hogy nem csinálok bődületes hülyeséget - bár Lizzy elég erősen az ellenkezőjét tolta-, viszont a férfi kissé kizökkent.
- He? Hát az engem is. Ízig-vérig pasi, jó? - mondom önérzetesen, szándékosan affektálva és a csípőmre csapva a kezemet, félmesztelenül. A VMS-en azért nagy volt a nyomás és nem lehetett így pingpongozni a viccekkel, szóval most kicsit eltereli a figyelmem és megnyugtatja az idegeimet. Magunkra cihöljük a hacukát és már dzsalunk is vissza a bigékhez.
Érzem, hogy nem a legjobb a maszk, de az összesnek kicsit gagyi hatása van a szememben, még ha nem is vagyok különösebben műértő. Megfogom az esernyőt és nem sokon múlik, hogy "an garde" felkiáltással megrohamozzak valakit, de most kivételesen megpróbálok viselkedni és csak izgatott mosolyokat virítani Titára. Csak félvállról hallgatom a beszélgetést Dr. Jekyllről és a laborjáról, inkább felkötöm a maszkot a lányra egészen finoman és lopva a haját félrehajtva egy puszit nyomok a tarkójára.
- Kapsz levegőt vagy sem, gyönyörű vagy. - jegyzem meg, egy kis mosollyal. Hát nem a legprofibb bókom, de legalább őszinte vagyok.
Mindenki bejön a bálterembe és amikor belépünk és felmérem a terepet egy kicsit felnyögök a csalódottságomban. - Hát, nem egészen így képzeltem el... - mormogom az orrom alatt, miközben a csapat elkezd ötletelgetni vagy szétszéledni, hiszen Sidney és Stansson a laboros sztorit göngyölítenék fel. Csak révetegen bólintok, hogy ne váljunk annyira szét, Kicsit letaglóz, hogy rohadt kaját és szakadt népeket kaptunk, Dany és Lizzy beszélgetésére is csak fél füllel figyelek.
- Hogy a ki, a mikor, a hol és a mit? - nézek rájuk bambán, mert életemben nem hallottam táncjárványról. Titára pillantok, egy kicsit talán meg is bámulom, mire kinyögöm a szavakat.
- Na, még mindig benned a bugi? Akarsz táncolni a zombik között? - kérdezem, de a hangom egészen rosszkedvűnek hat. Amikor kinéztem magamnak a kastélyt azt hittem ez lesz a tökéletes pillanat, de hát rohadtul nem. És még azt mondják, hogy szerencsés flótás vagyok. Hogy ismételjem magam, hát rohadtul nem.
Ha Tita táncolna, akkor azért összekapom magam, de alig leplezve ütközök neki néhány perc múlva a népeknek, kíváncsian arra, hogy kizökkennek-e. Ha nem táncolna, akkor meg direktbe besétálok megkopogtatni valakinek a vállát és szándékosan hozzájuk érni, bezavarni, útban lenni.

// Szivassuk magunkat, se familiáris, se pálca. Csak egy csini gyűrű. //