2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Gillian egy szép napon azzal az izzó gondolattal ébredt még év vége körül, hogy ideje össze hívni a régi csapatot. Két hónapos szervezkedés árán sikerült is megtalálnia a tökéletes helyet egy ilyen eseményre. Puccos étterem, vagy egyéb nyilem-nyalom dolog szóba sem jöhetett a bajnoki cím után! Így esett a választása egy Blackpoolban található vidám - és kalandparkra. Aminek olyan szerencsés az elhelyezkedése, hogy a hatalmas terület egy jókra része a tengerpart mellett húzódik és egy része a közeli erdőbe is bele ér. Az egészet meglepetésszerűen szervezte a nyárba. Így nagyjából egy héttel az időpont előtt mindenkinek körbe küldött bagolypostával egy egy meghívót. Ez alatt az idő alatt lelevelezhették, hogy ki tud jönni és ki nem, Gillian pedig eszerint intézett mindent. Szintén bagolypostával küldte meg az újabb kör leveleket, amik történetesen már tartalmazták a belépőjüket is, és egyetlen estére a közeli szállodába is a foglalást. A belépő jegyük a délutáni órákra szól, illetve egész éjszakára lényegében minden játékra ami üzemel.
Bár kifejezetten vízi játékok nincsenek, így fürdőruhára senkinek sem volt szüksége, de számtalan kolosszális masina a nyílt víz felett forgatja meg az adrenalinra vágyókat. De a víz fölé kilengve kering egy jókora körhinta is, lényegesen lassabban, cserébe annál több romantikus bohókás percet nyerve azoknak akik beneveznek rá. Természetesen vannak hagyományos játékok is, mint az említett körhinta, van lehetőség óriáskerékre ülni és még pont elcsípni a naplementét is és természetesen van lézer dodgem elég szép nagy pályán. Megtalálható az elengedhetetlen break dance is és a számtalan hullámmal, hurokkal, és hajtűkanyarral tűzdelt irdatlan hosszú hullámvasút is. Az éjszaka szerelmesei számára pedig mindenkit szeretettel vár a kísértetkastély.
Akik pedig inkább az akadálypályákra vagy némi száguldozásra vágynának, azoknak van egy nem túl nagy, de elég jól megvilágított éjszakai gokart pálya. Meg persze az erdős részen egy függőpálya. A sors iróniája, hogy Gillian bár sikeresen leszervezte amit tudott, két nappal az indulás előtt valami totálisan leterítette és gyomorbajjal otthon kényszerült maradni. Annyira nem komoly a dolog, hogy a Mungóba kellett volna vele rohanni, de a találkozóra nem tudott Lizzyvel meg a többiekkel tartani. Ettől függetlenül a húgával megígértette, hogy érezze jól magát kettejük helyett is! Így tehát a csapat ilyen olyan módokon, de megérkezhetett délután négy óra körül. A gyülekező a Vidámpark bejárata előtti térre lett egyeztetve.
// Határidő: január 22.//
~Cody L. Mortimer
Szerző
Üzenet
Armand Stansson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Blackpool - vidám és kalandpark 2021-06-13, 14:25
Felpillant az induló Sidney-re, s erőködve bólint, még egy halvány mosolyt is sikerül kipréselni. Addig meg tudta magát erőltetni, hogy Sidney felnőjjön, bár bele sem gondolt, hogy ténylegesen közük lehet majd egymáshoz, most pár percnyi kín igazán belefér, a tizes kedvéért legalábbis mindenképpen. Sidney elsiet, aztán hamarosan vissza is tér, addig a férfi Graves-szel keresgél a könyvtárban, a furcsa kattogások mintha valami rejtett átjárót sejtetnének. – Lehet itt valami, de hol? – Biccent a fiúnak, aki próbál mosolyogni, Stansson azonban most túl eltökélt, nyitogatja a kihúzhatatlan könyveket, olykor átsétál Chris mellé, hogy logikát keressen a kattanásokban. Például azonos színű, méretű könyvek, netán a gerincükön lehet valami számozás. Vagy ha nagyon matematikusok akarunk lenni, akkor prímszámok hatványai, mit tudja ő. Sportolóként nőtt fel, nem igazán kódfejtő, mint Dany, viszont tettrekész, s olyan erős akarata van, hogy ha Elena tudja, hogy valaki olyannak ad életet, aki majd egyszer el akarja pusztítani, talán sosem adja fejét az anyaságra. Az edző lehajol végül Tita mellé, hogy az a tenyérillesztés közepette nehogy orra bukjon, a vörös újságíró csaj vállát fogja, az allergiás reakció vélhetően úgysem terjed át jobban egymásra, mint eddig. Miközben a lány kommunikálni próbál, az oroszlánfejű bestiák egyike megjelenik az egyik polcon, tényleg olyan, mintha a thestrálokhoz hasonló mentális lények lennének, akik inteligensebbek az átlag szörnyeknél, sőt, Olivander hangján végül meg is születik a kétirányú kapu. – A sötét boszorkány ugye Elena.. az anyám? – Dumbledore egyszer említett neki valami érdekes tényt, amivel Stansson közel tíz éve nem foglalkozott. Elena afrikai boszorkány, aki megannyi férfit elveszejtett már, ám az udvarba pont a vérsége alapján volt képes beházasodni, lévén az anyakirálynő másodunokatestvére. Elena nővére ugyan korán meghalt, de Dumbledore említette, hogy élnek leszármazottai a Roxfortban is, három testvér, akinek mintha Sidneyhez is köze lenne. Mi is volt azoknak a testvéreknek a neve..? Smallwood? Stansson itt csap a homlokára! De olyan istenesen csattanósan. Bár Sidney fehérbőrű, de az unokatestvérei nem, és mégis vérrokonok. Ha ez igaz, akkor Sidney valóban királyi vér, sőt, szerepel az öröklési rendben. Ezért is akart Elena mindenáron ellenük törni, mert félthette a hatalmát. És ezért lehetett, hogy Dumbledore támogatta az éveken keresztül ezt a plátói szerelmet? – Elena.. nővére egy Smallwoodhoz ment hozzá. – Szólal meg most már nyilvánvalóvá téve, hogy min is agyal. A fehérarcú témát viszont nem annyira érti, vélhetően arra a heherészős ürgére gondol a Lizzy hangján csacsogó bestia. – Hogyan segítsünk? Hogyan törhetjük meg az átkot? – Kérdezi végül nagyot nyelve, nem gondolta, hogy ez a vidámparkos buli, ami úgy fest átkot is hordoz magában, végül egy ilyen felismeréshez vezet majd.
Chris titkos kis sztoriját tényleg nem áll szándékomban tovább boncolgatni. Erre majd később is sort keríthetünk, méghozzá sokkal nyugodtabb körülmények között. Annyit azért sejtek, hogy valami meg nem született testvérről lehet szó, hiszen elég árulkodó volt számomra a nemrég elhangzott szava. Meglephetne ugyan a dolog, de hát minden családnak megvannak a maga kis titkai, amelyet nem szívesen adnak mások tudtára. Persze, azért a harmadik ikertestvér sztorija alaposan meglep majd, de ennyire azért ne rohanjunk előre. Jelen pillanatban még fogalmam sincs arról, mi is zajlik a Graves-család berkein belül, hiszen annál sokkal, de sokkal jobban aggaszt az, hogy mi lesz az átkozott triónkkal. Számomra sem kifejezetten tetszik az a gondolat, hogy ismeretlen és egyben láthatatlan lényekkel alkudozzunk, esetleg bármiben is segítsünk számukra, de mivel Tita, Dany és az edző is bajban vannak, nem tehetünk mást. Muszáj lesz belemennünk a feltételeikbe, ha nem áll szándékunkban lemondani róluk. Márpedig, nekem eszem ágában sincs Danielt az átok hatása alatt hagyni. És - ha jól sejtem - Sidney és Chris sem szándékozik ilyesmit tenni. Ez az egész helyzet olyan, mint egy idióta, romantikus film, ahol a főhős megmenti a szerelmét. És igen, bármit megtennék Danyért. Szeretem őt, még abban az esetben is, ha ezt nem túl gyakran hangoztatom. - Chrisnek ebben igaza van - ráncolom a szemöldökömet a gondolataimba mélyedve, miközben azért egy-két aggódó pillantást vetek Dany irányába. Nem fest valami jól és csak remélni merem, hogy nem lesz semmi komolyabb baja sem, amíg meg nem oldjuk ezt az idióta rejtélyt. Mindenesetre, az is az eszembe villan egy pillanatra, hogy ha Chris sem látott még ehhez hasonló állatokat, akkor tényleg bajban lehetünk. Elég nagy mágikus lény rajongó pedig és igen komoly tudása is van róluk. - És utána mivel magyaráznánk a pusztítást? - ötlik fel bennem a következő gondolat. - Napi szinten rengeteg ember megfordul itt, nem lesznek képesek mindenkit amneziálni - csóválom meg a fejem tanácstalanul. Egyébként azonban kifejezetten szimpatikus Sidney ötlete, de számtalan olyan aspektusa is van, ami csak minket sodorna még nagyobb veszélybe, méghozzá értelmetlenül. - Ha szeretnéd... - vonom meg a vállam unokatesóm szavai hallatán, noha azért eléggé meglep a döntése és ez a döbbenet még az arcomra is kiül egy pillanatra. Ha nem lennénk abban a helyzetben, amiben most vagyunk, már minden bizonnyal az államat keresgélném a padlón, de itt és most nincs időm ilyesmire. Ezek szerint tehát én vagy Sidney leszünk a kapcsolattartók, amit annyira nem bánok, hiszen sebezhetetlen vagyok, de hát a fene se tudja, hogy ezek a lények mire képesek, ha belemásznak valakinek a testébe. Amikor az egyik állat engem kezd el vizsgálgatni, fapofát vágva állom a dolgot, habár legbelül azért könyörgök, hogy menjen el innen, méghozzá minél messzebbre. A fenének sincs kedve egy ilyen lény közelében lenni. Tita felvetése hallatán csupán elhúzom a szám szélét. Tényleg nem áll szándékomban pont őket beáldozni erre a szerepre. Már így is a végletekig el vannak gyengülve szinte, szóval egyelőre maradjanak csak a háttérben. Én és Sidney vállalkoztunk a szerepre és tényleg mi ketten lennénk a leglogikusabbak ebből a szempontból. Amint ez a valami rám "csatlakozik" legbelül felüvöltök a fájdalomtól, de úgy gondolom, ezt a többiek aligha vehetik észre. Egyelőre a saját testembe vagyok tehát zárva, habár mindent hallok, amit az én hangomon mondanak. Tehát én is jelen vagyok, csak éppen nem tudok szabadon kommunikálni. Ők irányítanak, nem én. De ha így tényleg megmenthetünk másokat is, akkor egyáltalán nem bánom a dolgot. Ráadásul, a fenyegető jelenléten kívül valami egészen mást is érzékelek még. Jóságot? Abszurd erre gondolni, de mintha az agyam egyik rejtett zuga folyamatosan ezen kattogna.
Tárgy: Re: Blackpool - vidám és kalandpark 2021-06-09, 12:51
VMS találkozó
Mindenki
Stansson ahogy a könyveket mozgatja és nézegeti, az egyik polcsornál talál két könyvet, amit nem tud kivenni a helyéről, maximum megdönteni. És mintha kattanna is valami, de egyenlőre nem történik semmi. Sidney miután megszerezte a másik darabot is, egy kicsit kísérletezik, mi történik ha a két szalagot közelíti egymáshoz és jól sejti, a darabok kicsusszannak az ujjai közül és össze is forrnak a levegőben előtte. És bár látványos fényjáték nem követi, a szalagon lévő rúnák elkezdenek átrendeződni. Ennek következtében a szalag felületén lilás-kékes ködszerű anyag kezd gyűlni és le is buggyan róla vékony csíkban és mintegy iránytű maga is könyvtár irányába indul meg. Bár ez csak odaérve lesz egyértelmű. Egyértelmű lehet számára, hogy ezt így ebben a formában már nem kéne csak úgy matatni, alternatív módszerrel kell magával vinnie. Mire leér, már folyik a diskurzus és mindenki nagyon önfeláldozó. Chris az edzőhöz hasonlóan a könyvekre repül rá és ő is talál másik két olyan könyvet, amit nem tud kihúzni a helyéről, csak megbillenteni és újabb kattanások hallatszódnak, de még mindig semmi más nem történik. Sidneynek annyiban igaza van, hogy bizonyos helyzetekben helytálló lenne azt az építményt megsemmisíteni, amihez az átok hozzá van kötve, de egyértelmű lehet számára, hogy itt nem erről van szó. Hiszen az épületből ki is tudnának menni, sőt akár haza is mehetnének alapvetően. Nem a hely kapta el őket és Chris is még ha nem is biztos benne, jól értelmezi, ezeknek a lényeknek aligha ártana, hogy bármi rájuk omlik, ellenben ki tudja hányakat temetne maga alá az építmény a varázstalanok közül. Amikor Danynek odaadja a szalagot, a fiú meg tudja fejteni. Távolról valamelyest tényleg kapcsolódik a Jekyll és Hyde történethez, csak épp egy kicsit másképp. Az átok ketté választja az élőlényeket. Elszeparálja a bennük lévő sötétséget és fényt. Az információ végett szükséges volt a második darabra, de Sidneyvel együtt az a megérzése lehet, hogy baromira nem kéne a harmadik részét is hozzá csapni. Utóbbinak pedig ha eszébe jut és elő szedi a kristályt, most már meg tudja fejteni ő is a rajta lévő rúnákat amiknek a lényege, hogy az tárolja az élőlények "fényét". Tita amikor hozzá ér a mancsnyomhoz, olyan érzése lehet, mintha hideg olajba tapicskolna. És egy két pillanatig a szavait követően nem történik semmi. Aztán hatalmas lény most ismét megmutatja magát.
Újra láthatóvá válik az olajszerű anyagból álló nagymacskaszerű teste, és az aranymaszk amit az apró kezekkel rondított csápok ölelnek körül. Hát nem egy bizalomgerjesztő dög. Előrébb is lép először Lizzyhez. Érezheti az allergiás reakciót ahogy tetőzik és nagyon zavaró kezd lenni. Aztán még négy másik ilyen hatalmas dög is felbukkan, ki a könyvtár mennyezetén, ki a Stansson és Chris által molesztált könyvespolcok tetején. De nem támad egyik sem. Lizzy most már hozzá tudja kapcsolni, hogy ehhez az élőlényhez tartozott a konyhában is a mancsnyom. Érezhető a hezitálás, tehát próbálják mérlegelni Tita felvetését, de félő, hogy annyira nem értelmes lények mégsem, hogy zsebből elő tudjanak húzni más opciót. Amelyik Lizzyt "vizsgálgatta" az most lényegében lehajol hozzá és a csápok közül felé nyúl egy aranykezes. Láthatóan, most próbál óvatosabb lenni. Mint Tita esetében.
Ha Lizzy hagyja, hogy a kontakt létre jöjjön, akkor megérezhet a szörny mögött valami mást. A másik felüket, ami a kristályba van bezárva. Stansonnal, Danyvvel és Titaval, meg még nagyon nagyon sokmindenkivel együtt. Az érzés egyébként rettenetes amikor a szíve köré fonódnak a hideg ujjak és ezúttal az ő szemeit is kitölti egészben az aranyszín. A többiek hallgatják Lizzy hangját és mellé valami egészen más tónust. "Egy sötét boszorkány jött régen. Azóta vagyunk csapdában. Ki akarta tépni magából a "fényt". Gyengeségnek nevezte. A fehérarcú gyűjt titeket. Minket használ. Segítsetek és vissza adjuk amit elvettünk." Ezúttal van lehetőség velük kommunikálni még ha kissé furcsa is ahogyan fogalmaznak. Lizzy, ahogy Tita is, öntudatánál marad.
// Határidő: június: 16 - mesélői: június: 17//
~Cody L. Mortimer
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Blackpool - vidám és kalandpark 2021-06-07, 07:48
Nincs az az isten, hogy Christ válasszam a "megtisztelő" feladatra, de őszintén szólva a többieket sem szeretném a vonat alá lökni képletesen. Elmélázok azon, hogy Sidneynek vannak különleges képességei, de az edző is ráfaragott, hiába tud átváltozni, ahogy láttuk, szóval.. nem. Nincs jó választás, úgyhogy én nem szeretnék szavazósdit játszani. Viszont mondanom mindenképp illene valamit, bizsereg rá a nyelvem hegye, hát megteszem. - Ha az én szívem egyszer már jó volt nekik arra, hogy kommunikáljunk én nem kockáztatnám a finnyás ízlésüket, de ti tudjátok. - jelzem azért csendesen. Nem arról van szó, hogy meg akarnék halni, de valahogy nem hiszem, hogy az ölés lenne ezeknek a célja. szóval ha belemennének a többiek - amit nyilván nem fognak megtenni, gondolom én az előbb elhangzott szavakból, de ki tudja - akkor én vállalnám ezt a szív-szerepet, azért is mondtam azt, amit. Ettől függetlenül nem fogok ölre menni a "megtisztelő" feladatért, sokkal inkább valami más az, amire vetemedem. Mivel Dany familiárisank sikerült valamicske életörömöt belém verni azzal, hogy gyógyított, s Stansonnak is hálás vagyok amiért Daniellel együtt támogattak, úgy érzem, hogy itt az ideje hasznosnak lennem. Amennyiben a többiek úgyis kutakodnak, én magam a mancsnyomokhoz térdelek le, találomra megérintem az egyiket, mintha így szeretnék kommunikálni vele. Nem valószínű, hogy a nyomok gazdája itt van és épp láthatatlan, de ki tudja? Mindenesetre azzal, hogy az egyik mancsába beleteszem a kezem én úgy fogom fel, hogy kezet fogok vele, s ezen nyitás után meg is szólalok. - Nézzétek, én értem. Nem jó dolog, ami történt veletek, de azzal sem lesztek előrébb, hogyha szó szerint a halálba szivattok, vagy szívtok minket. Látjátok, segítenénk, csak valami konkrétabb infora lenne szükségünk. Ha esetleg szívmarkolászás nélkül is tudnátok küldeni valami jelet, azért nagyon hálásak lennénk.. Próbálok a lény, vagy lények eszére hatni, s közben ha már ilyen perspektívából vizsgálódok, akkor azt is megtapogatom, hogy nincs-e valami csapóajtó vagy titkos járat elrejtve ezen padló alatt is, mint a bálteremben volt.
- Jajj, te idióta. - sóhajtok fel, félhosszú szőke fürtjeimbe túrva, amikor meghallom, hogy Dany egyáltalán nem hozott pálcát. Persze maximum viccesen cseszegetném tovább, de tekintve, hogy milyen a helyzet éppen ehhez sincsen kedvem. Bízom abban, hogy Sidney ügyes lesz, nem véletlen volt ő a CSK, kemény csaj képességekkel és anélkül is. Lizzy visszakérdezésére csak megrázom a fejemet, kicsit talán kezd necceske lenni, hogy nem avattam be a családot ebbe a kis "apróságba", lényegében csak Titával és... Cody-val beszéltem róla és néhányan szemtanúi voltak annak, ahogy elhagyta a testemet, de még nekik se szolgáltam magyarázattal soha. Charlotte is csak onnan tudta meg, hogy azon az igen furcsára sikerült karácsonyi "bulin" a nagymamánk felhozta. Igen, jobb lett volna, ha nyugis körülmények között mondom el neki és ebből okulva most ez sem a megfelelő időpont az uncsihuginak. Én nem remélek sok információt a könyvekből, szimplán az az egyetlen, ami rémlik, hogy valaha is említve volt illetve láttam a bejáratát a szemem sarkából. Lehet, hogy rosszul döntök, de akkor sietve tovább megyünk, bármi jobb az egyhelyben maradásnál. Legalább is ezt diktálja a nem túl megfontolt vérem, de legalább addig eljutok, hogy vészjelzést küldjek a minisztériumnak. Nem mintha jellemzően olyan gyorsan kiérkeznének a helyszínre, de egy próbát megér. - Basszus, akkor hol van az a szerencsétlen Lali? - bukik ki belőlem először, amikor besasszézunk és sehol egy lélek... emberi lélek. Bajbajutott magnix lélek. - Hát, sárkányokról, Merlinről, varázslókról is vannak mendemondák meg regények és azzal se lőttek annyira mellé. - válaszolok még ennyit, bár nem vagyok egy nagy könyvmoly, a legtöbbet csak azért ismerem, mert mostanában szokásuk mindent megfilmesíteni, a mozit pedig eléggé csipázom. Ahogy beérünk jön a hülye érzés, amire jobb híjján csak megrázom magam, pálcával se vagyok egy nagy gyógyító vagy észlény, hogy mágikus kiütéseket enyhítsek. Mivel magát az írást én biztos nem fogom lefordítani újra a mozikból merítve a könyvekhez sétálok és random elkezdek kihúzogatni mindent, aminek köze lehet az egészhez, meghúzni a fáklyatartót, elmozdítani a festményt, a dísztárgyat, Jekyll és Hyde kötetet, szóval úgy... megpiszkálok mindent. Az edzőbá is ehhez hasonlóan gondolkozik, szóval vérszegényen, de azért rávigyorgok egyet a nézelődés közben. Ha Tita szeretne konkrétabban nézelődni a könyvek között és Dany és Stansson kifulladni látszik vagy a kódfejtőnk éppen amúgy is elfoglalt, akkor átkarolom a derekát és támogatom újra. Közben Sidney is befut szóval legalább a szétválás miatt nem kell aggódnunk és ahogy meghallom a rúnák fordítását kicsit felnyögök. - Az a baj, hogy szerintem azzal csak annyit érnénk el, hogy a ki tudja hány itt rekedt magnixoknak kampeca lenne, de ilyen lényeket én még soha az életben nem láttam, lehet meg se kottyanna nekik egy fizikai pusztítgatás, hiszen... alig van testük. Vagy mi. - zavarodok bele én is egy kicsit a végére, úgy kilencven százalékig biztos vagyok, hogy hülyeségeket beszélek, de akkor sem fűlik ahhoz a fogam, hogy elpusztítsuk őket azok után, hogy hallottam, hogy ők maguk is segítségért könyörögtek. Mondjuk ha ez az egyetlen út megállítani a gyengülő csipetcsapat öregedését akkor én leszek az első, aki becipeli az olajoskannákat és fáklyát gyújt. - Szerintem is olyan vállalja be, aki még nincs kidögölve, nem kell, hogy két percen belül feldobja bárki is a talpát, mert sokszorozódik az öregedés... Szeretnék macsó hős lenni, de mind a ketten lepipáltok, CSK-k és ezt mindannyian tudjuk. - fordulok a végén Lizzy és Sidney felé. Mindketten acélból vannak, sebezhetetlenek, Lizzy még gyógyító képességekkel is bír, ami a saját testére is él, szóval ugyan nagyon idegesít a dolog, hogy a két lányra hárítom a feladatot, nem robogok be önfeláldozni. Választani közöttük viszont már nem akarok, de úgy sejtem, hogy Sidney nem fog totojázni és ha a szupersztár egy picit is habozik lecsap az alkalomra és vélhetően odasétál a megjelenő rúnákhoz, lehet még meg is tapizza, tudja a franc mire van szükségük. - De azért értékelnénk, ha meggyógyítanátok a többieket és nem nyírnátok ki azt, akivel beszéltek, különben rohadtul nem tudunk segíteni egymásnak kidögölve! - mondom azért fennhangon a láthatatlan vagy éppen alig látható mancsnyomoknak, akármennyire hülyeség random kiabálgatni, de bakker, a tehetetlenség kinyír. Az én kis romantikus oldalam azt gondolta, hogy ma kezdődik az idillien boldog közös hátralévő életünk, erre leginkább úgy tűnik, mintha az utolsó napot nyögnénk.
- Határozottan vonzzák egymást. - jegyzem meg, és pont e miatt végül a követ visszabugyolálva a táskámba teszem, a rúna szalagot viszont a kezemben tartom, ha már ezen a hülye göncön még egy jóravaló zseb sincs. Még se tűrhetem a harisnyatartómba, főleg hogy olyat amúgy se vettem fel, maximum a csizmám oldalába tudnám begyömöszölni, de az nem a legjobb megoldás lenne. Sietősen távozom tehát, egy pillanatra még azért Armandra nézve. - Maradj életben, rendben? - halvány mosoly, de aztán spurizok is, még épp elkapva Chris szavait arról, hogy a könyvtárt célozzuk meg majd, bár bevallom nem ismerem annyira a helyet, úgyhogy remélhetőleg nagyjából be tudom lőni az irányt, hogy megtaláljam majd a könyvtárat. Felfelé iramodom hát, és amikor meg van a másik rúnaszallag is, akkor egyelőre csak megmarkolom és nem kezdem el itt helyben vizsgálgatni. Azt azért megnézem, hogy ha a kettőt közelítem, akkor mi történik, összeforrnak-e vagy ilyesmi, netán ha van még darabjuk, akkor vajon jelzik-e, hogy merre lehet. De aztán ugyanúgy fotólépésben indulok is a többiek után, hogy minél rövidebb ideig legyenek egyel kevesebben, főleg hogy hárman eleve pocsék állapotban vannak. Valószínűleg tehát azért lemaradva érkezem meg, amikor már arró diskurálnak a mancsnyomokkal, hogy melyikünk adja oda a szívét a kommunikáció erejéig. - Vagy le is rombolhatjuk ezt az egész kócerájt... - vetem oda, mert tetszik, hogy még ők szabnak nekünk feltételeket, amikor úgy fest, hogy ők is bajban lehetnek, hiszen a kőben láttam ezekből a lényekből is. Nem tetszik az alkudozás, de mindenesetre előrréb lépek, de előtte odaadom Danynek a két szalagot, hogy megnézze jobban, amíg nálunk eldől, hogy ki lesz az, aki vállalja a kommunikációt. - Csináljuk! - jelzem végül vele, hogy vállalom akár én magam is a közvetítő szerepét, de választhatnak ők is, ha úgy döntenek. A sebezhetetlenség és a vérfarkas lét talán segít annyi, hogy akármennyire is kellemetlen legyen a dolog, ne ártson meg annyira, mint mondjuk esetleg Chrisnek. De időnk nincs, hogy húzzuk az időt és ha nem akarnak választani, akkor inkább haladjunk.
//Harapott vérfarkas II: Emberi alakban ugyanolyan gyorsan gyógyul, mint vérfarkasként. Energiamágus 2. szint: Fájdalomtűrése már a törött csontra is kiterjed, tehát pl. törött lábra is rá tud állni, de ezt sokáig művelve maradandóvá válhat a csontok torzulása. Sebezhetetlenség III.//
Miután visszaváltozott, s egyesül a csapat, itt az ideje visszaöltözni. Azonban ő a felsőtestét fedetlenül hagyja, hogy ha újabb allergiás rohamok gyűrnék le, legalább a szövet ne irritálja még jobban, a vizes borogatással úgy-ahogy kezelni lehetett. Ráadásul a testét már mindenki ismeri, senkinek nem kell pironkodnia. A Chris ikre-Elena árnyalakok sem hatják meg, vélhetően a rémképek csupán a hely sötét aurájának tudhatók be, Daniel ugyanis jól mondja, a boszorkány immár végleg halott, nem csak a koponyája tűnt el végleg, hanem a lelkét is meg tudták semmisíteni. Átkarolja Titát, akit a másik oldalról pont Paisley támogat, s az egykori edző bólogat a vöröske szavaira. – Majd mi leszünk a kispad, sebaj. – Nem nagyon izgatja a kristály és az átkozott szalagok kapcsolata. Úgy élte le az életét, hogy nem érdekelték különösebben az összefüggések, hiszen tudta, hogy bármikor vége lehet. Ráadásul a politikai játszmákból is kihúzta magát, a nyers erő híve inkább, ezért ha Sidney nyomozni vágyik, hát szaladjon. Csak annyit ért a dologból, hogy az átkot meg kell törni, és ha hasonló, mint Elena átka, akkor a legegyszerűbb úgy, hogy ha az átkozót megölik. Ha a mélybe kell hozzá menni.. Ám a sok felajánlás közül másnak is eszébe jut a könyvtár. – Olivandernek igaza van Paisley. Egy csapat vagyunk, közösen hordozzuk a terveket. – Ráadásul a szőkeség a VMS-en is többször bizonyította már, hogy mennyire jól bírja a strapát, szó szerint egy halálos sérülést élt túl, amikor az amerikai csaló csapat meg akarta ölni. Támogatva a társait botladozik a könyvtár felé, ahol megint az oldalához kap, a pálcájával igyekszik immár varázslattal lemosni ahol szúrja a furcsa lény közelsége, közben ha szükséges, a másik kettőt is tisztogatja. Fiatalabbak nem lesznek, de most a túlélés a cél. A könyvtárban viszont elengedi a másik kettőt, és körbenéz, hátha valamilyen sötétebb zugban talál ide vonatkozó kötetet. Hátha az, aki megátkozta a helyet, fenntartott valami belső termet, Stansson már látott ilyet. Ott aztán afféle dolgozószobaként fel tudja halmozni az illető a tudást. Addig meglátjuk, hogy Olivander mire jut a rúnaírásban talált ötlettel, hogy a szívrablók segíthetnek.
Viszonzom Chris szorongatását, hiszen én is határozottan megkönnyebbülök, amikor észreveszem, hogy minden porcikája a helyén van. Utána csak figyelem az eseményeket, hiszen nem sokat konyítok az átkokhoz és a rúnákhoz sem. Voltaképp semmit sem. Ebben kettőnk közül Dany a szakértő, meg talán Sidney, de én... Ha egy labdát a kezembe nyomnak, bárkit fejbe kólintok vele még az ismeretlen, láthatatlan dögök közül is bármikor, de ebben nem lehetek a segítségükre. Nem is áll hát szándékomban beleszólni az eszmecseréjükbe. Felesleges kotyogás lenne és még talán butaság is. Inkább csak abban reménykedem, hogy elég óvatosak lesznek a szalaggal és azzal a kővel is, ami Sidney kezében foglal helyet. Annyit azért még én is tudok, hogy az ilyen holmikat veszélyes fogdosni, némelyiket még ruhaanyagon keresztül is. Ha elég erős az átok, akkor nincs akadály előtte. - Oké, egy elátkozott tárgyra nyomkövető bűbájt ellőni szerintem felelőtlenség - csóválom meg a fejem egy halk sóhaj kíséretében Daniel ötlete hallatán. Azt nem tudom, hogy egyáltalán működőképes-e a dolog, de ami engem illet, még akkor se próbálkoznék vele, ha magát a kincsesládát jelölné meg miliméterre pontosan. Nem véletlenül veszélyesek az ilyen holmik és nem is hiszem, hogy egy hétköznapi bűbáj ellen ne lennének felkészítve. Bármikor a visszájára sülhet el és talán még csapdába is vezetne mindannyiunkat. - Ó! - torpanok meg Sidney szavai hallatán, majd tanácstalan képet vágva fordulok vissza. Griffendéles vagyok, szóval ez az oka a fejjel a falnak kirohanásomnak, habár esélyes, hogy előtte talán tényleg jobban át kellene gondolnunk néhány dolgot. Mindenesetre, amíg a többiek tanácskoznak, én türelmetlenül toporgok a helyemen. Nagyon indulnék és szívem szerint felvetném a két részre szakadást, hogy egyszerre koncentrálhassunk a muglikra és az átok darabjaira, de tisztában vagyok azzal is, hogy ez nem lenne valami jó ötlet. Nagyon nem. - Oké, de... - szólalok meg, de Sidney már robog is az emelet irányába, én pedig némileg döbbenten fordulok Chris felé: - Biztos jó ötlet volt ez részéről? - pislogok bizonytalanul, habár mást tényleg nem tehetek, hiszen egyáltalán nem szeretném magukra hagyni azokat, akiken valamilyen úton-módon fogott az átok. Egyikük sem néz ki valami jól, habár Titán javít valamennyit a famíliáris, cserébe viszont Dany néz ki pár fokkal rosszabbul. A szívem összeszorul, hogy így kell látnom őt, de nem bukhatok ki, különben minden elveszik. Mármint, az ép eszem biztosan. - Testvér? - kérdezek vissza Chris szófoszlányára. Tudtommal ketten vannak, nem igaz? Akkor meg milyen testvérről hadovál? Mindenesetre, egyelőre lerázom magamról a késztetést, miszerint jobban elmerüljek a témában, hiszen jelenleg valami teljesen másra kell koncentrálnunk és az nem pont a családfánk. De az információt elraktározom magamban és amint véget ér ez a kis vidámparki túra, ismét előveszem, hogy az unokatestvérem orra alá nyomhassam, mintegy magyarázatot kérve mindenre. Némi habozás múltán bár, de végül a könyvtár felé vesszük az irányt, ahova Chris famíliárisa be is repül, hogy megfagyaszthassa az időt, de amint belépünk, realizáljuk magunkban, hogy itt bizony egy teremtett lélek sincs. De ha nem itt, akkor mégis hol lehetnek? Egy kellemetlen érzés rajtam is úrrá lesz, végül a mancsnyomokat is megpillantom, melyhez ismét nem tartozik semmiféle fizikai test sem. Legszívesebben ájultra verném egy jó vastag enciklopédiával a jószágot, hiszen a sikítófrász kerülget tőle. Rosszabb, mint egy zsák pók, de komolyan. - Mi van? - kerekedik el a tekintetem Dany ajánlata hallatán. - Tisztában vagyok azzal, hogy nem néztél még tükörbe, de ez a te állapotodban kifejezetten hülyeség - túrok bele a hajamba idegesen, majd pillantásom végigcikázik a Dany-Tita-Stansson triumvirátuson. - Aki meg van átkozva, az csak ne ugráljon szívdonornak - szögezem le végül ellentmondást nem tűrő hangon. - És sejtem, hogy a gyógyítói képességeim miatt lőttél ki engem, de nem hiszem, hogy olyasvalakit is képes lennék helyretenni, akit egy átok sújt. Fizikai sérüléseket bármikor helyreteszek, tényleg, habár abban se vagyok vérprofi, de átok eredetűvel már nem szívesen próbálkozom és ennek konkrét oka van. Ki tudja, milyen hatással lenne rám vagy magára a sérültre. - Én, Sidney vagy Chris - fordulok végül abba az irányba, amerre a jószágot sejtem. - Ti döntötök - hagyom végül rájuk a választás lehetőségét. Nem szívesen lökök másokat ebbe a helyzetbe, de így legalább nem is hagyom egyiküknek sem, hogy hülyeséget műveljenek. Chris bizonyára felajánlaná magát, ismerem már annyira, hogy az ilyesmit nem adja más kezébe, de nem szeretném végignézni, ahogy a vesztébe rohan. Csak mi hárman vagyunk olyan állapotban, hogy jó áru legyen a szívünk.
Azt hiszem arra már rájöhettem, hogy mekkora hiba volt otthon hagyni a pálcám. De ki a fene gondolta volna, hogy egy mugli vidámparkba egy komplex rúnamágiákkal létrehozott átok törő akcióba keveredhetünk? Egy kis békés, vidám szórakozáshoz nem kellenek varázseszközök. Így Chris megjegyzésére egy kis fancsali mosollyal válaszolok. - Kivéve nekem. Az enyém anyám lakásán van. - nem füzök hozzá különösebben sok magyarázatot, hogy miért is hagytam otthon. Ez idáig nem gondoltam rá, hogy ha muglik közé megyek, akkor is szükségem lehet rá. Elvégre nem kell mindig mindent mágiával megoldani, nem igaz? Azt hiszem azonban, hogy a mai nap fényében kénytelen leszek felülbírálni ezen álláspontomat. Most inkább a familiárisommal Tita mellé szegődünk, aki láthatóan a legrosszabb állapotban van közülünk. Mokó gyógyítani kezdi a lányt, és ezzel egy időben én is megérzem azt, amit Tita érezhet, vagy legalábbis olyan, mintha a saját életerőmből adnék a lánynak. Hirtelen valahogy sokkal öregebbnek érzem magam. Na nem szellemileg, csak fizikálisan. Mintha az izmaimból elmenne az erő, és a gerincem olyan merev, mint amilyen még sosem volt, sőt még a hirtelen mozdulatokra is fájdalmas ezernyi tűszúrásra emlékeztető érzéssel reagál. Így valamiféle összeesettebb testtartásom lehet éppen. Amitől elég nehéz jelenleg koncentrálni bármire is. - Dr. Jekyll amennyire tudom csak egy mugli regény főszereplője. Bár ezen a ponton felmerülhet a kérdés, hogy a regényeknek vajon mennyi igazságtartalmuk van, és mennyi a fikció? - válaszolok Chirs felvetésére némileg eltöprengve. Közben az is eszembe jut, hogy talán akkor fogom tudni megfejteni a rúnaszalag titkát, ha minden darabka a helyére kerül. Azonban mielőtt ezt hangosan is kimondhatnám Sidney már a kezébe is veszi az irányítást, és elmegy, hogy megszerezze a hiányzó darabot. Csak remélem, hogy tanulva a hibámból elég óvatos lesz. Végül pedig mi is úgy döntünk, hogy a könyvtár felé vesszük az irányt. Bár Tita és az én esetemben talán kicsit lassabban a kelleténél. Amikor viszont oda érünk, akkor a mancsnyomok is megjelennek ismét a látómezőben, amitől nem leszek boldogabb. Viszont a padlóba vésve egy rúnaírás is megjelenik. Máskor könnyű szerrel hajolnék, vagy guggolnék le az írás mellé, hogy elemezzem, de most kissé lassabban megy a dolog, mert a gerincem nem igazán akar engedelmeskedni. De azért csak sikerül kisilabizálni valamit. - - "Segítünk. De választanotok kell egy szívet" - fordítom le a rúnaírást, vagy inkább ügyetlen macskakaparást. Végig nézek a többieken, és egy hosszú pillanatig eltöprengek. Végül fájdalmasan felsóhajtok. - Én vagyok a logikus választás. Nincs nálam pálca, sok hasznom amúgy sem lenne. - nem fejtem ki, hogy miért jutottam erre a következtetésre, de így is remélem, hogy megértik. Nem arról van szó, hogy feltétlen mártírkodni akarnék. Őszintén szólva semmi kedvem az egészhez, és itt hagynám az egészet, de ehhez már késő. Viszont az edző és Chris könnyen megvédhetnek minket, ha valami baj történne, Tita már volt egyszer, és jelenleg nem néz ki úgy, mint aki képes lenne még egyszer megtenni ezt. Nem viselném el, ha valami komoly baja esne egy rossz döntés miatt. Lizzy sem lehet, mert neki gyógyító képessége van, még ha nem is használja túl sűrűn, és túl nagy tapasztalattal. De arra talán elég lehet, hogy vészhelyzet esetén átmeneti segítséget nyújtson. Sidney legalább olyan tapasztalt a rúnamágiákban mint én, és neki velem ellentétben még pálcája is van. Így gyorsabban kerülhet közel az átok megtöréséhez, mint én. Szóval, ha nincs ellenvetés, akkor kénytelen kellettlen, de bólintok a mancsnyomok felé, hogy engem válasszanak tolmácsul. Még abban az esetben is, ha nem épp ilyen műfordítói karrierről álmodtam.
//Nincs nála pálca //
ϟ”A nosztalgia, mint mindig, kitörölte a rossz emlékeket, és megszépítette a jókat.”ϟ
"Azt mondják, nem védelmezhetjük örökké a szeretteinket, szerintem pedig ez hülyeség. Mi másra való a család?"
Játékmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Blackpool - vidám és kalandpark 2021-05-28, 16:56
VMS találkozó
Mindenki Lizzy nyomkövető bűbája nem rossz ötlet, viszont kéne hozzá egy tárgy vagy valami attól, akit követni akar. De mivel a mugliktól csak egy walky-talky marad rájuk így kérdéses, hogy egyáltalán sikerülhet-e. Meg persze, hogy a készüléket nem-e nyiffantja ki a varázslat. De annyi eszükbe juthat mindegyiküknek és biztosak lehetnek benne, hogy a hely eredendően nem volt és most sem nevezhető mágikusnak, legalábbis nem olyan formában mint mondjuk a Roxfort, hiszen a wt-k még a fészekben is működtek a lények közvetlen közelében, ahogy minden elektronikai berendezés is eddig működött. Kivéve a lejáró rácsát a nagyteremben ami Titaékra zárult. Stansson átlátja a helyzetet és már át is rendezi a csapatfelosztást, hogy óvja magukat és amit mond, az meg is állja a helyét teljesen. A rémoroszlánok egyszerre akarták őket elűzni és egyszerre kérték a segítségüket, bár nem éppen a legkedvesebb módon ráadásul így bele rántották őket is az átokba. Ennek ellenére lehet meg kéne találni valamelyik dögöt...? Továbbá Stanssonban valóban erősödhet egy megérzés arra vonatkozóan, hogy "csak az hal meg, akit elfelejtenek" Bár érzi, hogy ettől azért több fog kelleni, de a megérzés ott lebeghet a gondolatai között mint a kirakós egy újabb darabja. Danyben megfordulhat, hogy a rúnaszalagra vajmi kevés eséllyel lesz hatásos a nyomkövetés, ugyanakkor az is megerősödhet benne, hogy meg fogja tudni fejteni, csak kell a másik fele, a harmadikkal pedig össze állhat minden. A fiú eleve nem hozott pálcát, úgy indult el, mondván mi baj lehet egy mugli vidámparkban? Így Chris az övét tényleg nem tudja vissza adni neki. Daniel familiárisa meglepő módon tud gyógyítani Titan, pedig nem megsérült kifejezetten, hanem megöregedett. Valamennyit tud segíteni a kisállat, hogy Tita majdnem dementorcsók közeli élménye oldódjon és vissza térjen legalább az aktivitása és a kíváncsisága még ha fizikailag gyengének és kissé megrottyantnak is érzi magát továbbra is. Viszont ezt Dany is megérzi. Olyasmi foghatja el, mintha azzal, hogy Titat valamivel jobb állapotba hozta, tulajdonképpen a familiárison keresztül a saját életerejéből adott neki és valamennyit átvett tőle cserébe. Ő is megérezheti ahogy az izmai gyengülnek és a csigolyái is összébb mennek. Sidney érezheti, ha a szalagot és a követ közelíti egymáshoz, úgy vonzzák egymást mint a mágnes. És erő kell hozzá, hogy újra eltávolítsa egymástól a kettőt. Esélyesen a szalag benyelné a kristályt, de hogy ez merre billentené el a folyamatot... az egy nagyon kérdéses helyzet és valószínűleg a válasz érdekében tényleg kell minden része. Chrisnek van ideje átvedleni ameddig megtárgyalják hogy mégis merre és mi legyen. Végül az események hevében sikerül neki a Vészjelző bűbájt fellőnie ami mintegy vörösen izzó szellemgömb átsüvít az emeleteken és ők már nem látják azt az üstökösszerű csíkot amit maga után húzva jelez a Minisztériumnak, cserébe a Vidámparkban lévők esélyesen azt gondolják tűzijáték jön... Sidney a követ jobb ha külön teszi el a szalagtól, vagy valakinek oda adja. Célirányosan előre is tör nagy lendülettel és sebességgel, Chris szavait csak annak köszönhetően hallja még, mert vérfarkas és odafent minden akadálytól mentesítetten ott várhatja az átokdarab ahol hagyták. Aztán megindulhatnak a könyvtárba és ahova a sólyom előre megy és sikerül is időt fagyasztania, ám sajnos csak egy üres terem fogadja őket így hirtelen. A nehéz tölgyfaajtók bal oldalán azonban a síri csöndbe ismét felbukkanhatnak a test nélküli mancsnyomok, tehát a lény mögülük jött. Így Lizzy, Armand és Chris baloldalát ismét leverheti a víz és ki is pirulhat a bőrük. Végül a könyvtár előterében állnak meg a mancsnyomok előttük, majd csatlakozik hozzá még néhány mancsnyom. És ekkor a könyvtár padlójába rettenetesen ügyetlenül bele karcolódik valami rúna írással. Danyel el tudja olvasni, ha rálát.
"Segítünk. De választanotok kell egy szívet"
Az eddigiekből okulva, Stanssonnal és Titaval is akkor tudtak csak kapcsolatba lépni a dögök, amikor a szívüket vették célba. Tehát el kell dönteniük ezúttal ki legyen az összekötő. Már ha élnek ezzel a lehetőséggel. // Határidő: június: 05 - mesélői: június: 06//
~Cody L. Mortimer
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Blackpool - vidám és kalandpark 2021-05-24, 21:04
Egy diszkrét sikolyféle majdnem elhagyja ajkaimat, de egyrészt az edző hamar visszaalakul, másrészt pedig amúgy is elég fásult vagyok még sikonyálni is, szóval csak tátogok egyet, mint a partra vetett hal, de nagyjából ennyi, amire vetemedem. Aztán pedig bármennyire is kedvem szottyanna átöltözni, nem kezdek bele a műveletbe, mert a ruhát ugyan utálom, de elég macerás volt felvenni és momentán nem érzek erőt magamban ahhoz, hogy le is tudjam szedni, főleg ami a fűzős részt illeti. Hálásan pillantok Stanssonra majd Danielre is, amikor mellém lépnek támogatásul. - Legalább nem csak én nézek ki rosszul. - szakad fel belőlem egy vérszegény poén, ami kissé monoton hangon inkább furára sikerül, mint igazán humorosra, de igyekszem mindenbe kapaszkodni, ami a saját személyiségemet bennem tartja, szóval nem fogtam vissza magam. - Vigyázz magadra! - nézek sidney után, s nagyon remélem, hogy tényleg nem esik semmi maga sem. A pálcám nálam van, de csak kapaszkodom belé, nem használom semmire, úgyis nehezen jött össze az a patrónus is. - Hátha a könyvtárban találunk valami információt is. - hajlok én is a könyves útirány felé. Nagyon érdekes a helyzet és sok a morzsa, amit fel lehetne szedegetnem, s úgy csapnék le az árnyakra is, mint gyöngytyúk a nyúlós takonyra, de ez az izé annyi mindent kivesz belőlem, hogy teljesen haszontalannak érzem magam. Talán Dany familiárisa tud rajtam annyit gyógyítani, hogy egy kissé kevésbé legyek hasonlatos lelkileg egy aszott hullára, s akkor a továbbiakban több hasznomat veszik, mert tudok gondolkodni is majd.
Szerencsére működik Tita ötlete a lakattal és nem kell már varázslással vagy fizikai erővel szenvednünk a felpattintásához. -Hogyazanyád. - szalad ki, amikor három ember és egy farkas robban be, de edzőbá rövidesen visszaalakul, szóval nem kell még többet ijedezni. Kiosztjuk a ruhákat és személyes tárgyakat, amikor visszaérnek a többiek, bár az uncsihugit meglátva azért egy öleléssel és szorongatással kezdek. - Most már mindenkinek van pálcája, Dan. - szólok közbe, minden eszközre szükségünk van, ezt még az én szőke agyam is átlátja. Gyorsan áthúzom a pólómat és a gatyámat, úgy mindenki előtt, nem zavartatva ki fiú, ki lány, ki hova néz, a VMS-en láttunk mi már mindent. Nem igazán tetszik, hogy a dögrovás kapaszkodik össze és nem én karolom át Titát, de nem ellenkezem, főleg, amikor a kosztüm zsebeit átkutatva nem találom meg a dobozkát. Kicsit kiver a víz, de az az igazság, hogy fontosabb életben maradnunk és az egészet elrendeznünk, mint az a kis fém gyűrű, amit tudok pótolni. Jó, nem volt két garas én meg nem igazán vagyok kemény munkához szokva, hogy megkeressem egy új árát, de majd megoldom. - Jó, bevallom nekem még arról sincs semmi fogalmam mi az a rúnaszalag. Én csak azt tudom, hogy a mélyben a hang tűnt a főnöknek - reagálok ezzel Tita gondolataira -, és hogy átok tartja itt őket is, ezért is zabosak. Mi volt azzal a Dr. Jekyll-lel, ő csak a sztori része volt, vagy van valami őrült tudós, aki mindenbe beletenyerelt? - folytatom, mert azt egyszerűen ignorálni akarom, hogy Elenának bármi köze is lenne ehhez az egészhez. Aztán jönnek az árnyak éppenhogy Elenával és az ismerős sziluettel... - Testvér... - gördül le a számról, hiszen még a nevét sem tudom, talán sosem volt és már sosem lesz. A nyomasztó érzés megtelepedik a szívemre, pedig én azok között vagyok, akiket nem kaptak el a furcsa lények. Ahogy meghallom a csávó hangját a walkyban elkerekedik a szemem, Sidney megcélozza az emeleteket (?), hogy begyűjtse az utolsó darabot, de nekem nincsen lelkem ilyen céltudatosnak lenni. - Hé, hé, válaszolj, mi történik? - kiabálok bele a kütyübe, tök feleslegesen. Rendőrt nyilván nem hívhatunk, de mivel már nálam a pálca ellövök egy segélykérés bűbájt a minisztériumnak, aztán vagy észreveszik, vagy nem. - Könyvtár! Legyen a könyvtár! Sidney, oda gyere! - vágom rá, mielőtt eltűnne. A lépést úgy se tudná senki tartani vele a képességei miatt és tényleg nem kéne ennél jobban szétszóródnunk. Bevinni se kéne a sérülteket egy veszélyes helyre, de egyáltalán nincsen jobb ötletem. Ha hallgatnak rám megcélozzuk a könyvtárhoz vezető utat és mielőtt bemennénk beröptetem a madaramat, hogy a zárt térben fagyasszon időt, hogy csak azután nézzünk be, hogy mi a franc történik, amikor van egy kis időnk fel is fogni, hogy mibe készülünk belesétálni. Ismételten vagy bejön... vagy nem...
// Vészjelző bűbáj, kitalált, afféle 911 hívás a Minisztériumnak, jelzi a pontos helyzetünket, és kiérkeznek amint tudnak.
Familiáris képesség, időfagyasztás: A familiáris képes rá, hogy befagyassza az időt egy adott helyiségben, vagy nyílt téren 5 méter sugarú körben. Ezen a területn mindenki mozdulatlanná dermer kivéve a familiárist és gazdáját. Az idő befagyasztása addig tart, amíg a familiáris gazdája szeretné, de maximum 5 percig.//
Az ajtót sikerül berobbantani és immár újra együtt vagyunk, bár úgy fest a csapat fel elég rossz színben van és ki tudja, hogy mikor kerül sor a többiekre is e téren, vagy pusztul el az egész épület, hiszen hallhatóan kezdi a végét járni, miközben a táskámban a kő ugrálni kezd. Próbálom felfogni a helyzetet és összerakni a részinfokat, amiket kaptunk, legalábbis, amit Chris elmondott, mert Lizzyéktől nem sokmindent tudunk meg, pedig nehéz lesz összerakni a kirakóst, ha vannak hiányzó részek. - Láttunk egy ilyet odafent is. - nézem meg a Dany féle szalagot és közben az anyagba burkolt követ is előveszem, ami láthatóan ideges... Ha már Dany is odaadta a szalagot, akkor a kettőt közelítem egymáshoz, hogy megnézzem mi a reakció és próbálom belőni van-e ismerős a rúnák között. A fentit nem láttam, azt csak Armand szúrta ki sajnos, így nehéz meghatározni, hogy egyezőek-e. - Az átok minden darabja kell ahhoz, hogy feloldjuk, ha csak fejvesztve rohangálunk, akkor maximum ránk omlik az épület. - morranok fel, ahogyan Lizzy megiramodna muglikat menteni. Az átkozottaink amúgy se tudnak most mentőakciósat játszani. Talán túlságosan hűvösen állok a dologhoz, de nem tudom ki az a Lou és bár mi is megpróbáltuk megmenteni a fehérarcú fickót, de sok értelmét nem látom, hogy meggondolatlanul cselekedjünk. Együtt ugyan a csapat, de nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet, ha ez így is marad. Az árnyakkal végképp nem foglalkozom most, túl sok lenne már és úgy gondolom az átok megtörése az első, nem pedig a muglik mentése, bármennyir eis érzéketlennek tűnik ez a hozzáállás. - Na jó... lehozom a másik szalagot, vigyázzatok rájuk! Utánatok megyek. - pillantok Chrisre és Lizzyre, és meghozva a döntést végül felfelé iramodom újra most már futólépésben, hogy minél előbb elérjem a szalagot, amit odafent hagytunk és nem hoztunk el, mert ha az is átok része, akkor gondolom kelleni fog ahhoz, hogy megtörjük azt.
//Rúnaismeret - Született tehetség Energiamágus 3. szint: Képes az emberi sebesség 3-szorosára felgyorsulni.
Rendben, talán itt lenne az ideje, hogy aggódni kezdjünk. De az biztosan nem segítene semmin, ha még én is kétségbe esnék. Vagyis igazából elég kétségbeesett vagyok, csak kifelé igyekszem nyugodt maradni. Viszont ősz tincsek ide vagy oda, azt hiszem sokkal bölcsebb nem lettem. - Egyértelműen a rúnák műve. Tehát megtörhető, és visszafordítható. Elena... nos nem tudom. Elpusztítottam a koponyáját. Annak kéne lennie. De azok a sötét mágiák, amiket űzött... sosincsenek ár nélkül. De ha ő is áll a dolgok mögött, nos egyszer már legyőztük. - próbálok egy megnyugtató mosolyt magamra erőltetni, mert hát mi mást tehetnék. Cseppet sem kellemes és jó a helyzet. Mielőbb meg kell találnunk a többieket. Így igyekszünk elhagyni a konyhát, ami meglepő mód könnyen megy. Én is megkönnyebbülök kissé, amikor ismét együtt vagyunk, és Sidney ajtó robbantásának hála Chriséket is megtaláljuk. Bár Tita és az edző sincsenek éppen a legjobban. Sőt. Úgy tűnik, hogy őket is elérte az, ami engem. Ami az edző animágiáját illeti, nos meglepődhetnék, de valahogy mégsem. Szerintem mindig is volt egyfajta végletekig küzdő farkas jelleme, amiből a VMS-en talán nekünk is igyekezett átadni. Minden esetre most Tita mellé lépek, és a másik oldalról próbálom megtámasztani a lányt, mint az edző. Innen már egyértelművé válhat, hogy én vagyok a harmadik elátkozott személy, mert sokkal idősebbnek tűnök, mint kéne. A kezemre pedig jóformán le sem merek nézni. Mindezzel együtt is Tita néz ki a legrosszabbul a hármasunkból, így a familiárisom igyekszik rólam átmászni a lány vállára, és a képességével gyógyítani, bár ő sincs éppen a lejobban. - Nálam van egy elátkozott rúnaszalag. Talán küldhetnénk rá nyomkövető bűbájt. Már akinek van pálcája. - nézek itt jelentőségteljesen Sidney felé, ahogy felvetem az ötletet. Mert én pálca híján nem tudok varázsolni. Viszont ő is ereklyevadász szakon van, nagyon is tudhatja mire gondolok. Sőt tulajdonképpen ő tanította meg egyszer régen nekem ezt a bűbájt, még az első találkozásunk után. - Vigyázz, átkozott. A rúnákat nem ismertem fel. Neked mondanak valamit? - figyelmeztetem Sidney-t, ahogy előveszem az átok feltehető darabkáját, hogy megmutassam a lánynak. - Igen. Azt hiszem igyekeznünk kéne. A mugliknak nem sok idejük lehet, ahogy nekünk sem. - válaszolok Lizzy kérdésére, miután elhallgat a walky talky.
//Nincs nála pálca Familiáris képesség - gyógyítás: A familiáris gyógyító erővel bír, reális keretek között képes rá, hogy gyógyítson valakit (nem csak a gazdáját), de ez kiveszi az erejét, utána pihennie kell, nem tudja használnia képességeit. Amennyiben valakit halálos sérüléstől ment meg ő maga pusztul el helyette.//
ϟ”A nosztalgia, mint mindig, kitörölte a rossz emlékeket, és megszépítette a jókat.”ϟ
- Szívgyűjtő? Az mi? – Kérdez vissza felmorranva, egyáltalán nincsen kisebbségi érzése, hogy Sidney netán jobban tud valamit. A lány még iskolába jár, nem is akármilyenbe, ráadásul ereklyevadászként igencsak tisztában lehet a világ mágikus teremtményeivel, hiszen a kincseket gyakorta furcsa bestiák védik. Stansson eleve a sportban képezte magát, nem igazán volt ideje legendákra, lévén tudta, hogy rövid lejáratú a szavatossága. A szívgyűjtő mindenesetre pont az ő esetében nem ideális, mert bár az átok alól mentesült már, mégiscsak ijesztő érzés volt, hogy valami ismét a szívét vette célba. Megérti, hogy Sidney netán nem szimpatizál azzal, hogy ha most átváltozik, de valahogy bestiaként most jobban érzi magát, nem kell a saját öregedő testrészeit vizsgálnia, a farkas ennél ösztönösebb lény, hogy az elmúláson tűnődjön. Robbantással vagy sem, de visszajutnak az öltözőbe, ahol a hasonlóan döglődő, vagy talán rosszabb állapotban lévő Titára villan a farkastekintet. Visszaváltozik, és odalép a kettőshöz. – Átveszem, ti mentek az első sorba. – Szól rá Christopherre, hiszen ha a két sérült, átkozott egymásra tud támaszkodni, akkor kisebb lehet a veszteség, ha az erősek védik őket. Stansson pedig az edzősködése során már megtanulta, hogy bizony el kell engedni a gyeplőt, a kispadról figyelni, hogy olykor mennyire tehetetlen az ember, ha nem lőhet ő maga gólt. De hinni kell a többiekben. – Megoldjuk ezt is, ahogy eddig mindent. Ez is csak egy VMS játék. – Mormolja nyugtatóan a vörös riporternek, erőt merítve abból, hogy a társai ismét ott vannak a látóterében. Jobb lenne, ha ő maga is össze tudná magát szedni, de olykor el kell engedni a nyers erőt, a tapasztalataira hagyatkozva inkább tanácsadói szerepet tud most betölteni. – A mélyben? Tojások..? Az átok mindig egy bizonyos személyhez köthető. Az illető nem is feltétlenül él már. Hogy találjuk? Inkább azt kell megtudni, hogy mi történt itt, abból fogod megtudni, hogy hol lehet az, aki az átkot szórta. – A két kergetőző árnyalakra felkapja a fejét, úgy fest, sosem fog megszabadulni az anyjától, nem csoda, ha meg is rezzen. Mintha valami belőle táplálkozna, és csak akkor tudja eltemetni Elenát, ha kitörli az emlékeiből. A rádión halott hangokból nem sokat ért, de visszatekint Chrisre. – Akkor lefelé a mélybe? Megsemmísíteni a tojásokat? – Kérdezi, de hátha a többiek megtudtak valamit, hiszen a helyet már háromfelé járták be. Vajon mi történhetett itt? Eredetileg ez egy mugli helynek tűnik, de hogy kerül ide a csápos oroszlán? A kristályok, a faliszőnyeg.. Nagyon nem akar ez még összeállni. Mindenesetre igyekszik nem elveszteni a lélekjelenlétét. – Naná..! – Válaszolja Lizzynek, aztán vissza Sidneyre és Christopherre, nagyjából ők vannak a legjobban, így őket érdemes követni, hogy merre.
Egyetértek Danyvel, tényleg ostobaság volt részünkről ennyire elszakadni egymástól. De most úgy őszintén... Mégis ki a fene gondolt volna arra, hogy ekkora veszélynek teheti ki magát egy vidámparkban? Ide az emberek szórakozni jönnek, nem pedig ilyen természetfeletti események miatt! Oké, a kísértetkastélyt mi választottuk, méghozzá egyhangúan, de mégis... Kissé túlzottan is irreálisnak tartom ezt az egészet. Az alapelgondolás baromi jó, de a többi már csak hab a tortán. Méghozzá egy olyan összetevőből, amelyet senki sem kért. Az pedig dupla csavar, hogy egy mugli helyen kell szembenéznünk ilyesmivel. Életemben nem számítottam volna erre, de komolyan. - És ne aggódjak? - vonom fel enyhén a szemöldököm, amikor Daniel magyarázni kezd. Hát, cseppet se nyugtatott meg. - Egy sötét kirakós? - ütközöm meg a következő szavai hallatán. Oké, azt hiszem, ez az a pont, amikor határozottan fájni kezd a fejem. - Látomásféléd? - pislogok továbbra is értetlenkedve. - Dany, nem lehet, hogy mindez a rúnák miatt van? Nincs olyan firka, ami olyasmit láttat veled, amit nagyon nem kellene látnod? Mert hát Daniel - tudtommal - nem született látónak és még egyszer sem mutatott hajlandóságot sem ebbe az irányba. Nehéz hát elhinni számomra, hogy hirtelen fordult a kocka és úgy rakta helyére a képet, hogy közben jelen se volt. Sidney és az edző is távol vannak tőlünk, a Chris-Tita párosról pedig inkább már ne is beszéljünk. Mégis miként jöhetett rá olyasmire, amiről fogalma sincs? Tényleg rossz előérzetem van. - De el fog múlni, igaz? - teszem fel a kérdést, habár igyekszem leplezni, mennyire félek attól, hogy ez a valami sokkal inkább kihatással lesz Danyre, mint most hisszük. Szép kis páros vagyunk egyébként is, ő a kezét, én pedig a félelmemet igyekszem titkolni előtte. Mindenesetre, azzal én is tisztában vagyok, hogy a rúnák nem gyerekjátékok. Azért is adtam le azt a tárgyat, mert határozottan semmi érzékem sincs hozzá. Egyedül a sportban vagyok kiemelkedő, de itt mit érnék el egy seprűvel? Vágjam hozzá a falhoz és várjak a csodára? - De ez nem lehet Elena műve - pillantok körbe. - Mármint, ő már nem él - jelentem ki bizonytalanul. De ha mégis életben lenne, akkor is kétlem, hogy pont egy ehhez hasonló helyet venne célba. Mondjuk, az sem sokkal biztatóbb, hogy vele hasonlítja össze Dany a helyzetet. Irtó nagy slamasztikában vagyunk ezek szerint. Csodálkozom, hogy mindenféle atrocitás nélkül hagyhatjuk el a konyhát, de azon még inkább megütközöm, amikor Sidney-t egy hatalmas farkas társaságában pillantom meg odalenn, aki nyilván az edző lesz. Fel is szalad a szemöldököm a homlokom közepére, de nem teszem szóvá az animágusi dolgot. Van éppen elég gondunk enélkül is. Ha pedig Sidney nem robbantja be az ajtót, akkor megtettem volna helyette én. Nincs ugyanis vesztegetni való időnk. - Hála az égnek! - szólalok meg, amint észreveszem, hogy Chris és Tita is egyben vannak. Az unokatestvérem szavai hallatán azonban ismét visszatérek abba a hülye állapotba, amiben eddig is voltam, míg ide nem értünk. Félelem, tagadás és tenni akarás egyszerre. Egyébként nagyon is egyetértenék azzal, hogy égjen itt minden. Miközben a többiek egyeztetnek, én fülelek és figyelek, ennek révén pedig viszonylag hamar kiszúrom a terjedő sötétséget, bár tenni semmit se tudok ellene. A nőalakban nem ismerem fel Elenát, de a Chris-féle alak láttán azért határozottan eltátom a szám. Vagy már én is képzelődnék esetleg? - Ti is láttátok ezt? - szólalok meg végül, habár a kérdésemet félbeszakítja a walky-talky hangja. Nem pont a legjobb a vétel, de ennek ellenére is tisztán kiérezhető a félelem a hangokból. - Oké, egyértelműen nem várhatunk - indulok meg a kijárat felé. Jelenleg nincs ideje a taktikai megbeszélésnek sem, haladnunk kell. Mondjuk, a helyszín számomra nem tiszta, szóval pár lépés múltán meg is torpanok. - Merre menjünk? Raktár? Szertár? Könyvtár? Ha esetleg a többieknek se lenne semmi ötletük sem, akkor ellövök egy nyomkövető bűbájt, hogy a bajba került emberekhez vezessen minket és ne kelljen felesleges köröket futnunk a megtalálásuk érdekében.
Tárgy: Re: Blackpool - vidám és kalandpark 2021-05-18, 02:26
VMS találkozó
Mindenki Tita teljesen jól gondolkozik valóban csak kellék lakatról van szó így a kulcs, ha Chris magával viszi a srácok öltözőjébe simán kinyitja az ő ládájukat is és vissza szerezheti belőle mindenkinek a hasznosnak vélt holmiját. Közben a familiárisa is beröppen hozzá. Mielőtt vissza menne azonban Titahoz egy megérzés arra készteti hogy ellenőrizze a zsebeit. Ha pedig ezt megteszi, rádöbbenhet, hogy bizony elhagyott egy apró díszdobozt. Talán a hoppanálás során...? Stansson velős véleménye miszerint a helyet porig kéne égetni, lehet hogy valamiféle hatást elérne, de minden bizonnyal nem lenne teljes körű. Az animágusi átalakulása kevésbé zajlik olyan könnyedén mint megszokhatta és Sidneynek igaza van, nincs különösebben nagy távolság immár odáig, hogy a kiinduló ponthoz eljussanak. Armand számára a szívét mardosó félelem, az állandó stressz ami végig kísérte oly sok éven át, hogy bármikor bekövetkezhet a baj és elhagyhatja az élet, ismét megüli, és az óriásfarkasként a bundája is szinte fakó fehérré válik apránként. De tény, hogy így valóban jobban bírja egy kicsivel. Sidney a kristály kapcsán biztosan érezheti, hogy nem megsemmisíteni kell, hanem feloldani. Ehhez azonban meg kell találni az átok többi darabját és mint minden sötét ügyletnek, ennek is van egy célja és egy ára. A kristályban rekedtek pedig az árát képezik annak ami itt zajlik. Egyébként a lejáróból ugyanazt a bűzt érezheti felszivárogni amibe ők is bele botlottak az emeleten. Ebből következtethet arra, hogy lefelé talán újabb lénybe botlanának. De a patrónus eltereli őket ettől az úttól. A női és férfi öltözőből egy rejtekajtón keresztül jutottak arra a folyosóra ami a nagyterembe vezetett. Lizzyt és Danyt úgy tűnik a konyhából hagyja kijutni az a valami hála a familiárisa pajzsának. A patrónus üzenetet pedig ők is megkapva elindulnak vissza. Ők vannak a legközelebb lényegében a kérdéses folyosóhoz, ahol Sidneybe és az óriás farkassá változott őszülő Armanddal találkozhatnak össze. Az ajtót a mugli szabadulós játék során ki tudja hol megtalált mágnessel lehetne nyitni. Ha végig tudtak volna menni a szobákon és az akadályokon akkor minden bizonnyal a kezükben lenne a "kulcs". Nincs rajta kilincs így Dany nem tud csak úgy benyitni. Így viszont Sidney úgy tűnik türelmét veszti és nem totojázva berobbantja ezt az ajtót is. De legalább mindenki immár egy helyen lehet. Tita talán még Stanssonnál is rosszabbul járt most, Dany pedig a relikviamesteri adottsága miatt a legenyhébben, de egyértelmű, hogy mindhármuknak fogy az ideje. Mindenki megoszthatja egymással ki mit talált, mit tudott meg. Annyi biztos, hogy van két átokszalagjuk eddig, és biztos hogy van még egy része valahol. Az egyik Danynél, a másik az emeleten a laborban, Sidneynél ott a kristály, Tita és Chris pedig megtalálták a fészket odalent a nagyterem lejáratának a mélyén. Sidneynek és Stanssonnak eszébe juthat, hogy a rémmacska pedig a fehérarcút emlegette. De hogy ki mennyit és hogyan oszt meg a társasággal az rajtuk múlik. Lehet nem árt valamiféle tervet össze rakni.
Miközben pedig ezt megteszik több dolog is történik. Az egyik, hogy az épület szerkezete panaszos nyöszörgésbe kezd. És valahonnan a falakról visszhangként terjedve panaszos hangok verődnek vissza, és hátba nyalhat mindenkit a terjedő sötétség. A kristály pedig mint egy elven hal kezd vergődni Sidney táskájában. Az árnyékok elnyúlnak az egyik egy bár menekülő, de gúnyolódó nőalakot ölt, és bár távolról de hangja is akad, mégpedig egészen olyan mint Elenanak, bár hogy ki ismeri fel az már más kérdés. A másik árnyalak azonban Elena árnyát kergeti mindig egyre közelebb és közelebb érve hozzá és a sziluettje egészen olyan mint Chrisnek. Amilyen gyorsan bukkantak fel és körbe kergették egymást az öltözőben olyan hirtelenséggel tűnnek is el. Ekkor pedig felszólal a walky talky recsegve. Lou hangja szól bele reszketve. kétségbe esve, és mivel olyan mintha suttogna alig érteni. - Sr-cok..! Segí-k! Itt.. a.... tárban vagyunk!... Meg-őrült.. hívj-ok ...ndőrt! ...nyörögöm!!!!!... - a háttérből sikolyok, rémült kiabálás hallatszik és egyéb hörgések. Nem csak emberiek. Aztán olyan hang következik, mintha a kommunikációs készülék megsemmisült volna.
// Határidő: május 24 - mesélői: május 25//
~Cody L. Mortimer
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Blackpool - vidám és kalandpark 2021-05-10, 21:46
A patrónust a maga gyászos formájában ugyan, de sikerül elküldenem, ami valamiféle megnyugvással kellene eltöltsön, de az az igazság, hogy nem érzek semmit. Olyan, mintha végtelenül üressé kezdenék válni, s ez még ijesztő is lenne, de ugye az ijedelem is egy érzés, szóval.. inkább gondolkodom. - Nálam van a kulcs, várj! - matatok a ruhám dekoltázsába csúsztatott fém után, hogy kihúzzam onnan a hosszú láncon, s odalépve a lányok ládájához kinyissam azt. Én ugyan magammal vittem a pálcámat, de azért valahol jó látni, hogy megvan-e mindenünk, amit betettünk oda. - Hátha csak valami kelléklakat és ugyanaz nyitja ezt is meg azt is. - nyújtom Chris felé a kulcsot, hogyha a fiúk öltözőjébe megyünk, akkor tegyen egy próbát vele. Nem, mintha lesajnálnám a muglikat, de mivel ez egy szabadulós játék volt a Vidámparkban, simán belefér az én elképzeléseim szerint, hogy egy kaptafára nyíló lakatokkal dolgozzanak. - Még csak elképzelni sem tudom, látni meg pláne nem akarom. - fintorodom el. Ez is a szorítás hatása lehet, a máskor minden kalandban benne levő énem is mintha halványodna, fásult a megszólalásom is. Fáradtan bújok Chrishez, nem tiltakozom a támogatás ellen, s bár alig érzek valamit, az az alig legalább az legyen, hogy jólesik a közelsége. - A csápos oroszlán lehet a főnök szerinted? - kapaszkodom az információmorzsűba, hogy a felszínen maradjak legalább gondolatban. A befutó többiek felé egy vérszegény mosollyal kísért intést azért produkálok közben.
Álmomban se gondoltam volna, hogy egy vidámparki kiruccanásból ilyen hátborzongató kaland lesz, pedig őszintén, kellett volna. A varázsló olimpián is nevetséges mennyiségű bajba keveredtünk sorozatgyilkossal, generációkon átívelő családi viszállyal, testrabló boszorkával, pedig elméletben csak sportolni mentünk. Lazának tartom magam, gyorsan alkalmazkodom és megyek az árral, de azért most így kettessével szétszakadva, végignézve, ahogy Titából veszik ki a fény és az életerő ideje frászt kapnom. - Muszáj megpróbálnunk, menni fog, hidd el! - biztatom, még a szabad kezét is megszorítva. Én voltam olyan hülye, hogy kézzel lábbal ellenkezzek, hogy hozzám kerüljön a kulcs, pedig most egy pillanat alatt begyűjthetném a pálcám. Eszembe jut, hogy talán Tita felpattinthatná egy Alohomorával, de a patrónus alig sikerül és ha lehet még szürkébbnek tűnik utána, így nem akarom, hogy varázsoljon. Ha vissza tudok emlékezni, hogy lakattal zártuk-e le a cucciankat és van esély rá, hogy összetörjem és kihalásszam a pálcámat, akkor miután megszereztük innen a többiek holmiját (ha hagytak itt valami értékeset/pálcát) előbb a fiúk öltözőjébe megyek, mielőtt visszafordulnánk megkeresni a többieket. A hatalmas robajra kicsit lefagyok és kiszalad egy kurvaélet, főleg, amikor érzem, hogy a familiárisom egészen közel van és a képességének hála át tudom váltani a "nézetet". - Egy bazinagy fekete aranymaszkos csápos oroszlán játszik Kingkongosat a torony tetején. - mondom ki ténymegállapításként, mert kommentálni ezt aztán már tényleg nem tudom. Armand ajtón kilógása se tesz valami jót a szívemnek, de a familiárist visszahívom, hogy jöjjön be a törött ablakon, nem küldöm el máshova, mert Tita patrónusa ide akar hívni mindenkit így igen cink lenne hirtelen lelépni.
Ha Lizzy, Dany, Armand és Sidney befut...
...az ajtót ugyan ránk törni nem kell, végre mindenkihez visszakerülhet a pálcája. Így mondjuk már minden ruhatári kulcs meg van, de hát ezt azelőtt nem tudhattam, hogy megpróbáltam összezúzni a tárlót, letörni a lakatot, vagy bármit csinálni, hogy megszerezzem a pálcákat. Titát valószínűleg egyre jobban hagyja el az ereje, így átkarolom és támogatom minden pillanatban, próbálom a testem melegével fűteni, apró csókokkal magánál tartani. - Minden rendben lesz, ne hagyd, hogy elhagyjon a remény, rájövünk, hogy milyen átokrészekről beszélt a szörnyeteg és megtörjük, hogy elengedje a... szívedet. - mondom, de azért az aggodalom ott csillog a kék szemeimben, még kimondani is szörnyű, hogy az a lény megszállta és megragadta a szívét. - A mélyben rengeteg szörnyeteg tojás lóg indákon és kikeltek és azt állítják ők voltak itt előbb és valamilyen átok miatt el sem tudnak menni. - foglalom össze a szavaikat a csapatnak, aztán türelmetlenül hozzáteszem, ahogy egy izzadtságcsepp leszalad a homlokomon. - Van bármi fogalmatok hogy nézhet ki egy átok része? És hogy hol találjuk? Nem tudjuk őket csak úgy kipucolni, az egyik csak úgy megszállta Titát, bármelyikünkkel megtehetik ennyi erővel. - teszem hozzá, és szabályosan hadarok, hiszen erőteljesen versenyt futunk az idővel. Hát őszintén nem tudom, hogy Gilly-nek ezek után megy-e a köszönőlap a Vidámparki jegyekért.
Nem állunk épp a legjobban, így hiába a viccelődés ezúttal csak egy futó mosolyra futja, még ha a csókot viszonozom is, de attól még igenis aggódom. Túlságosan sötét ez a hely és egyáltalán nem úgy fest, mintha ártatlan mugli szabadulószoba lenne. A kristályról pedig végképp semmi jó nem jut eszembe, főleg hogy jobban megnézve ismerős arcok sejlenek fel benne egy-egy pillanatra. A fura lényekért kevésbé aggódom, de egyáltalán nem jó jel, hogy a kristályban nem csak ők látszanak. - Egy szívgyűjtő... itt? - mormolom szinte csak magamban, de aztán a zsebembe süllyesztem és tovább kutatok a gondolataim között, hogy mi jut még eszembe róla. Hogyan lehet megsemmisíteni, vagy feloldani alóla azokta, akik valami módon kapcsolatba kerültek vele. Ezekután nem csoda, ha még inkább gondterhelten pillantok Armandra, mert így végképp nehezen nyugtat meg, hiszen az ő arca is odabent volt. Egyszer már elfogadta, hogy az élete fonala nagyon rövid, na de hogy újra ugyanez történjen, csak ezúttal egy szimpla vidámparki látogatás miatt... Arról nem beszélve, hogy nem csak őt láttam ott, így ez még inkább aggasztó, főleg hogy nem tudjuk, hogy a többiek hol vannak jelenleg és mit csinálnak ott. - A sárkány itt most nem hiszem, hogy segítene, de sietnünk kell, mert nagy lehet a baj. Ez nem normális... nagyon nem. - pillantok a karjára, no meg igenis látom, hogy mintha túl rövid idő alatt túl sokat fogott volna rajta az idő. Nem akarom, hogy baja legyen és sokkal könnyebb higgadt fejjel gondolkodni, ha nem kell aggódnom mások miatt. Ezért dolgoztam mindig is egyedül, és sose volt erősségem a csapatmunka, még ha a szüleim arra is tanítottak, hogy együtt minden sokkal könnyebb, ahogyan ők is csinálják évek óta. Elindulunk hát lefelé, de már sehol senki, ami szintén nem sok jót jelent. A rács felé nyúlnék, hátha pusztán fizikai erővel fel lehet szakítani, de még az előtt megjelenik a patrónus, hogy megpróbálhatnám. - Nem vagyok benne biztos, hogy ez a legjobb ötlet. - nem tudom megállni, hogy ne tegyem szóvá, hogy talán nem az animágia a megoldás, még ha így erősebb is, de ki tudja, hogy mire lesz szükség. Nekiiramodok hát mellette, nem pattanok a hátára, azt most feleslegesnek vélem, főleg hogy futásban se vagyok utolsó és nincs túl nagy távolság sem, meg aztán úgy nem ránthatnék pálcát és most egyelőre nem tudjuk, hogy pontosan mi is fogad minket a női öltözőnél. Ha odaérünk, akkor biztos, hogy elsőként az ajtó minimum kirobbantásával kezdeném, ha nem nyílik könnyen, mert ha odabent bajban vannak, akkor még se szórakozhatunk az ajtónyitással, ami időbe telik.
//Energiamágus 3. szint: Képes az emberi sebesség 3-szorosára felgyorsulni.
- Ahogy mondod királynőm. – Nevet fel viccelődve, hiszen nem tudja magukat elképzelni, ahogyan a trónon ücsörögnek, várva, hogy hozhatnak valami érdemi döntést. Még egy pici érzéki harapást ejt Sidney ajkán, tudván, hogy a lány sem éppen egy visszafogott alkat, de aztán vissza a munkához. Szíve szerint felgyújtaná az egész helyet is, hiszen az anyja példájából kiindulva, ahova a sötét mágia beveszi magát, az már menthetetlen. Sidney ellenben ereklyevadász, szokása többféle szemszögből megvizsgálni a dolgot, s Stansson is megrögzött stratéga, tudja, hogy győzni nem csak nyers erővel lehet. Ellenben az erejére most nagy szüksége lenne, mert az ablakon kieső rém egy pillanatra árnyként nyúlt felé, és a szívét akarta volna valahogyan megbolygatni. A férfinek immár nem csak a karjai pompáznak abban az allergiás színben, hanem a szíve is alaposan megreccsent, csoda, hogy még talpon van. Egészséges, hófehér fogait összeszorítja, hogy Sidney ne riadjon meg attól, hogy a férfi esetleg ismét bajban lehet. Eleget aggódott már miatta. Jólesően megborzong, a lány érintése sosem látott vágyat korbácsol fel benne. Más dolog volt pusztán plátói módon ábrándozni, de most élete szerelme azt sugallja, hogy ebből mégiscsak lehet valami. Így Stansson bólint, egy átkot már leküzdött, a varázslók élete pedig olykor vészterhes, hát ezt is megoldják. – Semmi baj Sidney. Meg se kottyan. – Talán életében most először mondta ki a lány nevét, eddig holmi becézgetésekből, távoltartó elhatárolódásból állt az, hogy ne kelljen magukat komolyan venni. Ez afféle vízválasztó is lehet. A rongyot és a kristályt tehát elteszik, a különös lény pedig segítséget kért, így elindulnak lefelé, hátha ott lesz a színész. A bálterem immár teljesen üres, Sidney szaglászását alapul vége a férfi is figyeli, hogy a lány merre moccan. A vörös lány patrónusa viszont máris megjelenik, jelez, hogy merre kéne menni. Stansson vet egy pillantást a lefelé vezető járatra, de oda nem mehetnek tovább, marad hát a patrónus hívása. – Bezzeg ha itt lenne a sárkány... kifüstölnénk a drágalátos doktor Jekyllt. – Mormolja szarkasztikusan, még ha tudja is, hogy a sztori vélhetően még inkább a színészek játéka volt, semmint az, amivel most kell szembenézniük. Immár mindegy hogy hányan tudják, hogy itt varázslók járnak, úgyis aurorokat kell majd bevetni az amneziálásban, ám remélhetőleg nem a tanári állásával játszik. Átváltozik óriásfarkassá, de Sidney-re bízza, hogy követi-e a példáját. Nem biztos, hogy érdemes, ha a két fókusztárggyal kell még valamit tenni. Ám saját maga most állati alakban úgy véli jobban bírná a megpróbáltatásokat, úgy nem ül ki az arcára a kín. Mégse akar holmi kislányosan jajgatni. Arrafelé veszi az irányt, ahol átöltöztek, azon belül is a női szekcióba. Sidney akár rá is pattanhat.
Igazából a döntésem teljesen természetes, és magától értetődő. Lizzy csak ne akarjon egyedül kódorogni egy ilyen helyen, ahol ki tudja miféle veszélyek lesnek rá. Már így is három felé szakadtunk, és hát az az érzésem, hogy nem kellett volna. Nem lenne jó, ha tovább apróznánk az erőinket. Éppen hogy meg kéne egymást találnunk, hogy együtt derítsük ki, hogy mi a fészkes fene folyik itt. Mert, hogy ez már nem egy szimpla hétvégi mugli játék, annyi szent! Ezen felül sosem hagynám cserben sem Lizzyt, sem Chriséket. Na persze saját a saját meggondolatlanságom miatt még az is lehet, hogy Chriséknek kell megmenteniük engem, és nem fordítva. Minden esetre, amikor letépem a szalagot, akkor a kezemmel a halántékomhoz kapok, és azt hiszem a szívem is kihagy pár ütemet. Iszonyű érzés kerít hatalmába. Ám az optimista énem, legalább annak örülhet, hogy így a "látomásokon" keresztül közelebb jutottunk valamiféle megoldáshoz. Hogy ennek miféle ára lehet? Egyenlőre nem szeretnék ezzel foglalkozni. Igazából Lizzy hajamra tett utalása zökkent vissza a valóságba. - Ez a rúnák hatása. Ne aggódj. Ez az egész egy nagy sötét kirakós. Chrisék indái, Sidney kristálya, a láthatatlan lényed. Mind összefügg. Amolyan látomás félém volt, azt hiszem. - mondom kissé bizonytalanul, még mindig a fejfájástól kísérve. Egy dolgot legalább megtanultam ma is. A rúnákkal sosem szabad kapkodni. Akkor sem, ha épp idő szűkében vagy. Mint minden mágia, ez is könnyű szerrel sülhet el visszafele. A kezemre pillantva csak egy pillanatnyi fintor fog el, és igyekszem Lizzy elől eltakarva a hátam mögé rejteni. Mintha csak szokásom lenne hátra tett kézzel sétálni. Pedig nem. De nem akarom még azzal is megijeszteni. A kinézetem már így is épp elég lehet. - Még valami, mintha... nem... de mégis... Mintha Elenának is köze lenne hozzá. Épp olyan sötét, és gonosz dologba botlottunk. És láttam... Titát és az edzőt a kristályban. Halványan... de ők voltak. Nem tudom, hogy függ össze mindez. - nem tudom, hogyan lehetne ez lehetséges, de ki kell derítenünk. Amikor meghallom Chris hangját, akkor csak bólintok egyet. Mintha láthatná. Na mindegy. A lényeg, hogy igaza van, azt hiszem ugyanarra jöttünk rá az elmúlt pár percben. Éppen csak más kirakós darabjaink vannak. - Hallottam. De azért óvatosan. Nem szeretnék újabb csapdába rohanni. - intem még azért Lizzyt nyugalomra. Bár már én is csak tetettem a higgadtságot. Valójában rohannék az öltözőbe, de ki tudja miféle csapda vár ránk ott. Így határozottan Lizzy előtt lépkedve követem az útirányt. Ha baj történne az engem érjen először, ne őt. S mintha a menyétem megérezné a bajt, ő is előmászik eddigi rejtekéből, most a vállamra telepszik, és a képességével mágikus pajzsot von körénk. A tenyeremet az említett öltöző kilincsére helyezem, és ha Lizzy bólint, hogy felkészült, akkor benyitok. Lesz, ami lesz.
//Nincs nála pálca Familiáris képesség - Mágikus védelem: Hasonlóan, mint a pajzs védelmet biztosít, ám ez mágikus támadásokra hat, azokat nem engedi át.//
ϟ”A nosztalgia, mint mindig, kitörölte a rossz emlékeket, és megszépítette a jókat.”ϟ
Griffendéles vagyok, véremben a kalandvágy, szóval Dany csak ne vesse el magában azt az életképet, amikor ezen nevetgélve nosztalgiázunk majd. Jelen pillanatban tényleg nem valami kellemes a szituáció, mi több, elég ijesztő és félelmetes, de ha sikerül innen élve kikecmeregnünk, talán hiányozni is fog az adrenalin eme formája. Jó, itt és most azért én se vagyok egy hős oroszlán, legszívesebben már tényleg most kereket oldanék, ebben az egyben azonban igen komolyan akadályoz ama tudat, hogy rajtunk kívül még négy társunk van itt, akik közül az egyik az unokatestvérem! Nincs az a démon vagy láthatatlan lény, amely láttán még a rokonaimat is hátrahagynám a bajban. - Rendben - biccentek egyet Dany megjegyzése hallatán és valahol egy hatalmas kő zuhan le a szívemről. Legalább velem tart és nekem se kell őt hátrahagynom, aminek igazán örülök. Nem tetszett volna ugyanis az a gondolat, hogy Daniel és Chris között kelljen választanom. Mindketten nagyon fontosak számomra, de ha Chris bajban van, akkor kötelességemnek érzem segíteni rajta. Nem lett volna egyszerű feladat számomra Danyt hátrahagynom és minden bizonnyal végig azon agyaltam volna, hogy mi lehet vele, de mégis... - Köszönöm - mosolyodom el még halványan, pont annyira, amennyire csak ebben a helyzetben tőlem telik, de tényleg hálás vagyok neki azért, hogy ebben a helyzetben nem nehezíti meg még jobban a dolgomat. Számíthattam volna rá, de mégis... Hagyhatott volna egyedül is elmenni. Örülök, hogy nem ezt tette. Teljesen kétségbe esem, amikor a kábító átkaim nem találnak célt, én pedig nyilván igen hülyén is nézhetek ki Daniel szemében jelen pillanatban. Ahogy vaktában ide-oda lövöldözöm... Talán bolondnak könyvel majd el magában, de mégis mi mást tehetnék? - Nem... én... - csóválom meg a fejem Dany kérdése hallatán, majd bizonytalan pillantással mérem körbe a terepet. Semmi. Tényleg úgy néz ki, mintha a semmire küldtem volna azokat a kábító átkokat. - Volt itt valami láthatatlan lény - osztom meg vele az információt, majd - valamiféle hirtelen előérzettől vezérelve - kapom fel tekintetem a plafon irányába. - Ott! - mutatok a megjelenő mancsnyomra, amelyhez továbbra sem tartozik fizikai test. - Mégis mi a fészkes fene lehet? - nyögöm ki, leginkább költőinek szánva a kérdést, de amint realizálom magamban, hogy egyelőre nem kell támadástól tartanunk, Dany felé fordulok - mindeközben azért ugrásra készen állok, ha esetleg valami váratlan esemény történne. - A hajad... - érintem meg ujjaimmal az őszülő szálakat, miközben a tekintetemben valami más is felcsillan. Aggodalom? - Mintha megőszültél volna - teszem még hozzá, habár azt már nem osztom meg vele, hogy az arcán is látom az öregedés jeleit. Remélhetőleg nincs a közelben egy tükör sem, amelyekbe belepillantva komolyabban megijedhetne. Pár fehér hajszál még semmit se jelent, de az arca az már teljesen más tészta. Ennek tényleg gyorsan a végére kell járnunk! - Nyomás! - ragadom meg Dany karját, mindenféle ellenkezést lesöpörve magamról, majd indulok el a kijárat irányába. Addig kell innen olajra lépnünk, amíg lehetséges. - Te is hallod? - torpanok meg egy pillanatra, amikor felbukkan az ezüstös pernye, amely mintha Tita hangján igyekezne a tudtunkra adni valamit. - Az öltöző! - indulok el az imént említett irányba. Nincs vesztegetni való időnk, ebben biztos vagyok.
Tárgy: Re: Blackpool - vidám és kalandpark 2021-05-03, 12:16
VMS találkozó
Sidney és Stansson
Sidney-nek határozottan jó, hogy nem puszta kézzel nyúlt hozzá, így is érezheti, hogy túl sokáig rongyon keresztül sem lesz jó tartogatni, de közben egyértelmű lehet számára, hogy nem kéne itt hagyni. Amikor pedig megvizsgálja a kristályt, tapasztalatai és tanulmányai révén rájöhet, hogy tulajdonképpen egy szívgyűjtőt tart a kezében. És végső soron az afrikai kultúrához tudja kötni, azon belül is az egyik hegyi népcsoporthoz, akik híresek az erőteljes woodoo ereklyéikről és azok "kovácsairól". És olyan érzése lehet, mintha nem lenne üres. Ha bele néz, a lilás árnyak között olyan mintha Dany, Tita, és Armand szellemalakja nézne vissza rá odabentről és még néhány nagymacskaszerű élőlény amik kísértetiesen hasonlítanak azokra amikkel össze találkoztak, csak hogy a kristályban egyáltalán nem borítja őket olajszerű szutyok, ragyogó fehér bundájuk van és nem is csápokból áll a sörényük. Az egész egyébként nagyjából húsz centis holmi. Stanssonban bár feltámad, hogy elpusztítsa a szövetet, mégis valami miatt az a megérzése, mintha szükségük lenne arra a vacakra. Hiszen ez csak egy része az egésznek. De az is egyértelmű, hogy semmiképpen nem lenne jó csak úgy hozzá érni, hiszen már a közelségétől megtámadta valami a kezét. Accipiter valóban kapóra jönne ez kétségtelen, Amstrongot meg a föld alól kéne elő ásni, így ő kiesik a körből. De végül ha elindulnak, lefelé, oda juthatnak ahonnét jöttek, a nagyterembe, ahol már nincs lényegében senki. De azt láthatják, hogy a nagyterem közepén megnyílt egy lefelé vezető út, viszont le is zárult egy biztonsági ráccsal. És egy ezüstös varázslat szökken eléjük, ami bár nem tudott alakot ölteni és érezhetően nagyon gyenge egyértelműen felismerhető, hogy egy patrónus varázslatról van szó, Tita hangján szólal meg és adja tudtukra, hogy a páros a női öltözőben van és nagy a baj. Ezt követően pedig szerte is foszlik, valószínűleg épp utolsó pillanatban talált rájuk, vagy ők a patrónusra.
Chris és Tita
Amikor Chris Lou-nak üzen vissza a krízis közepén a férfi kissé zavart hangja szól vissza. - Rendben. De srácok, ne hülyéskedjetek ilyenekkel, mert nem vicces... - szerencsétleneknek tényleg fogalmuk sincs arról mi folyik itt. Chris a kérdésére azonban már nem kap sajnos választ mert elhoppanálnak a helyszínről. A női öltözőbe érkeznek vissza, mivel Tita arra összpontosított. Itt eszébe is juthat, hogy amúgy nála van a láda kulcsa, amiben a cuccaik vannak. Aztán a lánynak ugyan nem elsőre és nem is ölt alakot teljesen, de sikerül megidéznie az ezüstös varázslatot. Annyit biztosan ki fog bírni, hogy eljusson az üzenete akikhez kell. Az emlék valamelyest javít a helyzeten de csak ideiglenesen, mert a patrónus eltűnte után, olyan érzése lehet mintha az emlék keserédes meghatódottságot váltana ki belőle és ami még rosszabb, mintha a patrónussal távozott volna belőle az eszenciája. És mintha egyre távolibb lenne minden ami kettejükkel kapcsolatos és ez fel fel szíthat benne valamit.. Talán a küzdőszellemet. És ekkor orbitális robaj hallatszik kintről és temérdek üvegcserép hangja, fák recsegése. A külvilágtól lényegében csak az az ajtó választja el őket, amin idefelé bejöttek és a folyosó ami a szerviz ajtóhoz vezet a kastély oldalában. Chrisnek pedig a sólyma által lehet egy bevillanása. Elkaphatja a képet, ahogy a bestia, immár látható formájában, sérülten kizuhant egy igen magas emeleti ablakból, aminek a párkányáról Stansson kapaszkodik vissza Sid segítségével. Valóban nagymacska formája van, csak a sörénye helyén ott éktelenkednek azok a kezes csápok és fura aranyszínű maszkszerűség alkotja a pofáját. A dög feltápászkodik megrázza magát és a torony falán hagyva a láb és karom nyomait felkapaszkodik a tetőre, amit a párkányon kihajoló Sidney még lát is. A bestia eltűnik a tetőszerkezeten mászva valahová. Ugyanakkor a sólyom kiszúrhat az egyik fa által kivert ablakot a földszinten. Vagyis az ő szintjükön. Chris választhat, hogy a bestia után küldi a madarát, esetleg Sidneyék után, vagy behívja a törött ablakon, az esetben csak az öltöző ajtaját kell majd kinyitnia neki.
Dany és Lizzy
Lizzynek sikerül felkapnia a pálcáját, azonban a kábító átok nem talál célt, ellenben a plafonon jelenik meg a mancsnyom. Simán kikerülte Lizzy varázslatát, feltételezhető hogy elég gyors ez a valami. De továbbra sem érzékelnek az mancsnyomok irányából támadást. Noha kétség kívül nem jó Ómen. Dany első blikkle nem ismeri fel, hogy ez miféle, és kissé elhamarkodott a döntése, hogy csak úgy puszta kézzel lekapja és zsebre vágni. Főleg, hogy a srác hihetetlenül jártas a rúnamágiákban így eszébe juthatott volna, hogy nem éri meg az ilyen holmikhoz hozzá nyúlkálni. Az alapgondolat azonban hogy vigye magával, jó irány. Csak a kapkodós kivitelezés miatt éri el a baj. Amikor ugyanis leszedi a helyéről bevillanhat számára néhány kép erőteljes fejfájás és pár félre vert szívdobbanással kísérve. Egy kép nem túl nagy sötét kristályról, úgy érezheti magát egy pillanatra mintha bele lenne zárva a kristályba és onnan nézne kifelé. Ennek köszönhetően láthatja amint Sidney felveszi egy ronggyal és elteszi azt. Egy másik képet a kőtemplomról, ami leginkább úgy néz ki, mintha valami nukleáris csodaszörny tele tüsszentette volna és mindenhonnan indákkal beszőtt nyálkadudorok tanyáznának. És még egy képet láthat. A kristályba, ha befelé figyel megláthatja Titanak és Armandnak nagyon halványan az alakját. A bevillanásoknak vége szakad és láthatja, ahogyan a kezét el kezdené elborítani valami olajszerű rettenet, de úgy tűnik a képességének hála épp csak elkezd elszíneződni a kézfeje. Az az érzése támadhat, hogy ezzel a fajta mágiával még az Elena elleni harcok során találkozhatott a VMS alatt. Lizzy hangja kiszakíthatja, amikor pedig szembe fordulnak egymással a lánynak szembetűnhet, hogy Dany mintha vonásaiban elkezdett volna öregedni, még egy adag őszülő sáv is megjelenik a halántékán. És ekkor ismét felszólal a wt. Chris hangján. - Ú, találtunk egy titkos küldetést, Dany, Lizzy, valami ősi átok részeit kell megtalálnunk, lehet, hogy elpusztítanunk és a Kísértetkastély alkotójával nyerünk személyes... őőő... vacsorát! - és ha elindulnak visszafelé a felfelé vezető lépcsőn szembe jöhet velük egy ezüstösen fénylő pernye. Ami bár alakot nem igazán tudott ölteni és elég gyengécskének tűnik szegény, de Tita hangján annyit a tudtukra képes adni, hogy a női öltözőben van a páros. Tehát egyáltalán nincsenek messze egymástól.
// Határidő: április 28 - mesélői: április 29//
~Cody L. Mortimer
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Blackpool - vidám és kalandpark 2021-04-28, 08:20
Tiltakoznek a beste hang gazdajanak szavaira, ha nem en lennek azok kiado gazdaja. Igy viszont csak Chris lep interakcioba a hanggal, en pedig probalok valami cukira, szepre gondolni, hatha enged tole a jeges erzes a mellkasomban es a szivemet nem fogom olyan ak erezni, mint egy mazsas ko, a torkom pedig nem lesz alberlete semmilyen atokmagyarazo szavainak. Amint lehetosegunk nyilik ra hoppanalunk, de kijelentheto, hogy ez volt ma eddig a legcsapnivalobb otletem. Szinte erzem, ahogy a le nem elt evek sulya nehezedik minden tagomra, fasultan nezel Chrisre s a javaslatara is eloszor csak megvonom a vallamat nemtorodomul. - Tok mindegy. - sohajtom, de aztan erot veszek magamon es amennyi En maradt meg bennem, azt mindet probalom osszekaparni. - Patronus talan nem fog menni, hisz a jo emlekeknek epp erosen hijan vagyok, de.. - faradtan elhuzom a szam. - ..megprobalom. S azzal a lendulettel (mint egy kehes, elete vegen jaro csiga) eloveszem a palcamat. - Expecto patronum! - szolalok meg es igyekszem magam ele kepzelni az elso csokot Chrissel (igy hogy vele vagyok itt ez az a jo emlek amore tan a legkonnyebb koncentraljak), aztan lesz, ami lesz. Ha pedig lettejon a varazslat, akkor meguzenem vele a tobbieknek a tartozkodasi helyunket es mindent amit az indas metamorfozis szinteren tapasztaltunk. Roviden es tomoren.
// 