2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Gillian egy szép napon azzal az izzó gondolattal ébredt még év vége körül, hogy ideje össze hívni a régi csapatot. Két hónapos szervezkedés árán sikerült is megtalálnia a tökéletes helyet egy ilyen eseményre. Puccos étterem, vagy egyéb nyilem-nyalom dolog szóba sem jöhetett a bajnoki cím után! Így esett a választása egy Blackpoolban található vidám - és kalandparkra. Aminek olyan szerencsés az elhelyezkedése, hogy a hatalmas terület egy jókra része a tengerpart mellett húzódik és egy része a közeli erdőbe is bele ér. Az egészet meglepetésszerűen szervezte a nyárba. Így nagyjából egy héttel az időpont előtt mindenkinek körbe küldött bagolypostával egy egy meghívót. Ez alatt az idő alatt lelevelezhették, hogy ki tud jönni és ki nem, Gillian pedig eszerint intézett mindent. Szintén bagolypostával küldte meg az újabb kör leveleket, amik történetesen már tartalmazták a belépőjüket is, és egyetlen estére a közeli szállodába is a foglalást. A belépő jegyük a délutáni órákra szól, illetve egész éjszakára lényegében minden játékra ami üzemel.
Bár kifejezetten vízi játékok nincsenek, így fürdőruhára senkinek sem volt szüksége, de számtalan kolosszális masina a nyílt víz felett forgatja meg az adrenalinra vágyókat. De a víz fölé kilengve kering egy jókora körhinta is, lényegesen lassabban, cserébe annál több romantikus bohókás percet nyerve azoknak akik beneveznek rá. Természetesen vannak hagyományos játékok is, mint az említett körhinta, van lehetőség óriáskerékre ülni és még pont elcsípni a naplementét is és természetesen van lézer dodgem elég szép nagy pályán. Megtalálható az elengedhetetlen break dance is és a számtalan hullámmal, hurokkal, és hajtűkanyarral tűzdelt irdatlan hosszú hullámvasút is. Az éjszaka szerelmesei számára pedig mindenkit szeretettel vár a kísértetkastély.
Akik pedig inkább az akadálypályákra vagy némi száguldozásra vágynának, azoknak van egy nem túl nagy, de elég jól megvilágított éjszakai gokart pálya. Meg persze az erdős részen egy függőpálya. A sors iróniája, hogy Gillian bár sikeresen leszervezte amit tudott, két nappal az indulás előtt valami totálisan leterítette és gyomorbajjal otthon kényszerült maradni. Annyira nem komoly a dolog, hogy a Mungóba kellett volna vele rohanni, de a találkozóra nem tudott Lizzyvel meg a többiekkel tartani. Ettől függetlenül a húgával megígértette, hogy érezze jól magát kettejük helyett is! Így tehát a csapat ilyen olyan módokon, de megérkezhetett délután négy óra körül. A gyülekező a Vidámpark bejárata előtti térre lett egyeztetve.
// Határidő: január 22.//
~Cody L. Mortimer
Szerző
Üzenet
Christopher Graves
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Blackpool - vidám és kalandpark 2021-04-27, 16:38
- Nincs nálam sztrepszilsz. - válaszolom, amikor meghallom a "hm"-möt. Eszemben sincsen megismételni, amit mondtam, végig mondani meg aztán főleg, hiszen még igent se mondott, sík hülye vagyok, hogy egyáltalán az jött a számra. Még akár sértésnek is vehetné, hogy készpénznek vettem az igent aztán olyan keményen pofára esnék, hogy meg sem állnék kínáig. - Ja, semmi, csak vicceltem, találtunk egy kijáratot, nem kell a felmentősereg, de köszi! - válaszolom vissza a WT-be gyorsan, ugyanis nem kéne, hogy egy hadseregnyi mugli szaladjon bele ebbe az egészbe. Most nincs annyi agyam, hogy külön jeleket hagyjak Dany-nek és Lizzy-nek, hogy pontosan mi is történik. Jobban átgondolva akkor se repesnék, ha ők lezumbáznának terv nélkül, miközben mi éppen próbáljuk kiküzdeni magunkat. A sok tapi, indán kelegető alian bébik, Tita megszállása megtette a hatását, már azt se tudom miket beszélek. Lélegezz Chris, lélegezz. - Milyen átok óta? Megtörjük mi, mi vagyunk az ügyeletes jófiúk, eskü. - válaszolom a furcsa hangnak és valójában komolyan is gondolom, hiába van mögötte az is, hogy akármit, csak engedd már el Tita szívét, te rettenet. Nem tudom, hogy kapunk-e választ, de annyi legalább meg van, hogy valaminek a részeit kell keresnünk, bár ez még mindig elég karcsú. - Jobb híján! - vágom rá, belekapaszkodva, reménykedve, hogy a hoppanálással elszakadunk tőlük teljesen. Körbe se nézek, hogy hova hoppanáltatott minket, a kezét fogom, majd a vállát. - Jól vagy? Tita, mi történik? - ráncolom össze a szemöldökömet, ahogy egészen elsápad, a tekintete is eltompul és... elkezd öregedni? Pillanatokon belül? - Meg kell találnunk azt az átkot, vagy mit vagy vissza kell mennünk, hogy szedjék le, ígérjük meg, hogy segítünk nekik, üzenj a többieknek is valahogy varázslattal, engem nem érdekel, ha a magnixek frászt kapnak, azt mondjuk, hogy speciális effekt, de úgy nézel ki, mint aki perceken belül összeesik. - hadarom, és amennyiben valahova szabad térre hoppanáltunk itt az ideje, hogy a szárnyas barátom csatlakozzon és egy vijjogással feltűnjön a közelben, ha már a pálca nincsen nálam, legalább ennyi segítséget visszakapjak. Ha Tita teljesen passzív, akkor a rádióba kezdek el beszélni. - Ú, találtunk egy titkos küldetést, Dany, Lizzy, valami ősi átok részeit kell megtalálnunk, lehet, hogy elpusztítanunk és a Kísértetkastély alkotójával nyerünk személyes... őőő... vacsorát! - mondom be a WT-be, kicsit szar, hogy Sidney-ről és az edzőbáról semmit sem tudunk, lehet, hogy a vándorsólymot az ő nyomukba küldeném el, de csóri úgy se tud beszélni, szóval előbb egy üzit kéne írni, papír meg toll pedig valahogy éppen nincsen nálam.
Azt hiszem Lizzyvel nem ez lesz életünk legkellemesebb kiruccanása, amire emlék könyvet nézegetve, nosztalgiázva szívesen emlékszünk majd vissza, ha már rozzant vénségek leszünk. Én pedig persze ilyenkor nem hozom magammal a pálcám. Mert hát minek is a muglik közé? Hát ezért. Többször ilyen nem fog előfordulni velem. Ezentúl mindig magamnál tartom. Ami engem illet, én is igyekszek mindig optimista maradni, néha túl naivan is. De ez most azt hiszem nem az a helyzet, amiben ez lehetséges volna. Pedig sokkal szívesebben magyaráznám a wt működését Lizzynek -már amit én is értek belőle-, mint valami parás szituációban, pattanásig feszült idegekkel még parásabb nyomokat keresgélni. Persze Chris bejelentkezése is csak tovább fokozza az ijedtséget. Valami határozottan torzítja a vételt, de jelenleg kisebb gondunk is nagyobb ennél. - Chirs? Mi történt? Tartsatok ki, értetek megyünk! - szólok bele ismét a wt-ba. Majd komolyan Lizzyre nézek. - Megyünk. - javítom ki a lányt. Mert egy dolgot egészen biztosan nem fogok megtenni. Nem hagyom magára, és engedem, hogy egyedül kóricáljon egy ilyen elátkozott helyen, ki tudja milyen veszélyeknek kitéve. Viszont tényleg nem ártana valami fegyvert magamhoz ragadni. Kés helyett viszont valami más kelti fel a figyelmem a következő pillanatban. Egy polcsor tele fűszerekkel. Elég időt töltöttem a bácsikámmal, hogy a legtöbbet felismerjem. Még abban az esetben is, ha pontosan annyi érzékem van a sütés-főzéshez, mint siketfajdnak az operagálához. Ám most gyorsan átsiklok afelett, hogy ezek mit is keresnek itt. Mert megpillantok valami sokkal hátborzongatóbbat. Egyetlen mozdulattal söpröm le a fűszereket a polcról, mert most se kedvem se időm finomkodni. Ennél nagyobb károkat is elszenvedett már ez a kastély. Viszont most a rúnaszalagra kell koncentrálnom. Valami nagyon sötét és rossz dologhoz kapcsolódik, ezt valahogy rögtön érzem. Megpróbálom felidézni, hogy láttam-e már valahol hasonló rúnákat. Esetleg apám könyveiben. Ám mielőtt nagyon elmerülhetnék a problémában ismét Lizzy hangja zökkent ki, így talán a legkevésbé sem bölcs döntéssel, de egyszerűen megpróbálom letépni a rúnaszalagot, és feltekerve magammal vinni, ha ez lehetséges. - Jól vagy? - pillantok aggódva a szőke lányra, és keresem az okot, ami ennyire megrémítette. Ideje lenne indulni Chrisékért. De igazából fogalmam sincs, hogy Lizzy mire lő kábító átkokat, de neki legalább van pálcája. - Találtam egy sötét rúnákkal teli szalagot. De igyekeznünk kéne. - osztom meg a lánnyal az információmat. Talán nem volt bölcs dolog hozzányúlni, de jelenleg nem tehetek mást. Itt nem hagyhatom a mugliknak. További tanulmányozást igényel, de azt itt és most szintén nem lehet, de talán segít rájönni, hogy mi az ördög folyik itt. Szóval nem marad más, mint hogy bízzak a saját sötét tárgyaknak való ellenállásomban.
//Nincs nála pálca Rúnaismeret született tehetség: 45 pont//
ϟ”A nosztalgia, mint mindig, kitörölte a rossz emlékeket, és megszépítette a jókat.”ϟ
Bár nem annyira rossz a helyzet, de lehetne jobb is, hiszen a szörny eltűnt, és a színész is lelépett, tehát nem sok minden maradt nekünk. Kinézek azért és látom, hogy az esést is sikerült túlélnie, hogy ahogyan a nyomait követem egyértelművé válik, hogy a tető felé vette az irányt, onnan pedig gyakorlatilag bárhová mehet. Legalább egy nyomkövető bűbájt helyeztünk volna el rajta. Miért nem gondolkodtam előbb! Csettitek egyet bosszúsan a nyelvemmel, ahogyan visszahúzódom az ablakból, de ezt a morcosságot hamar oldja is a csók, amit kapok. Hát igen, azért elég jól összetudunk dolgozni és ez mégis csak mosolyra késztet, mert lehetett volna jobb a végkimenetel, de ennél sokkal rosszabb is. - Jól van, de azért próbáljuk meg. Túl sok minden csúszott ki a kezünkből és mindketten maximalisták vagyunk ugye? - pillantok rá, adva néhány másodpercet magunknak a játékos évődésre, hogy aztán megvárjam amíg kutakodik, de javasoltam, hogy keressük meg a többieket. Azért érdemes lenne tudniuk róla, hogy ez a valami az épületben, vagy kitudja hol garázdálkodik és azt se tudjuk, hogy mi történt odalent, amíg idefent eléggé a fejetetejére álltak a dolgok. Aztán persze megtorpanok, amikor meglátom a kristályt. Ereklyevadász révén, nem veszem fel csak úgy pusztakézzel, inkább egy rongyot kapok elő a táskámból és abba csomagolom bele, miután azért jól megnéztem magamnak a véseteket és magát a kristályt is. Már indulnék, amikor megtorpanok a hang hallatán és Armandra pillantva látom, hogy mennyire a mellkasát markolgatja és a karja se fest valami jól. Azért erre már ijedten lépek közelebb. - Ezért kellenek a gyógyítók. - mormogom szinte csak az orrom alatt, hogy aztán óvatosan megpróbáljam megnézni a karját, milyen gyorsan terjed ez a valami, ami láthatóan nagyon is halad a bőrén tovább és ez egyáltalán nem jó jel, főleg mintha az arca is idősebbnek tűnne. Óvatosan simítom a tenyeremet az arcára, de végül nem mondok semmit, nem akarom még jobban megijeszteni, hiszen gyakorlatilag az egész élete arról szólt, hogy várta a véget. - Minden rendben lesz. Van megoldás erre is, keressük meg akkor azt a muglit. - jelentem ki végül, pedig eredetileg lefelé akartam menni, de most arra jutok, hogy ha a hang ezt mondta, akkor legyen, próbáljuk meg behatárolni, hogy merre lehet az az alak. Hátha van valami színész szállás, vagy hasonló, ahová menekülhetett, mert amúgy mégis hová ment volna, ha csak egy szimpla színész. Persze kivéve, ha nem valami más, csak nagyon jól játszotta az ártatlant. Azért, ahogy elindulunk megpróbálok kutatni az emlékeim között, olvastam-e már bármi hasonlóról, mint amit most Armand kezén látok terjedni, vagy a kristályról, amit eltettem. Közben megpróbálom kiszagolni merre mehetett a pasas. Ijedt, valószínűleg izzadt is e miatt, úgyhogy talán messzebbről megérezni a szagát.
//A kristály gyors vizsgálata: Rúnaismeret: 45 pont, Számmisztika 30 pont, Mágiatörténet 45 pont
Vérfarkas II: Emberként 2-szerese az ereje és a szaglása az átlag emberekének.
Legyintve mered a már eltűnt szinész után, hiszen a fő az, hogy élnek. Egészen jól sikerült összedolgozni, ez tény, nem csoda, hogy annak idején Sidneyvel tanulta, gyakorolta a mozdulatokat, amik a sportban segíthetnek. Mindketten kifejezetten fizikai támadók, Sidney a vérfarkassága lévén az emberi alakjában is fürge, erőteljes. Aztán gondol egyet, s a derekánál magához rántja a lányt, egy kemény, de rövid csók erejéig. Gyorsan el is engedi, csupán apró magyarázatot fűz hozzá. – Dél-Afrikában tudtam, hogy nem eshet bajod. Itt az életed a tét, tizes. Tudok én ilyenkor gondolkozni? – Nem hibáztatja a lányt, tudja, hogy mennyire kiváncsi, nyomozó alkat. Visszatérnek hát az ablakon kibámuláshoz, és a szoba átkutatásához, felnézve a griffendélesre bólint. – Igen, a csapatban van az erő. – Azért még félrerántja a faliszőnyeget, hogy felfedje a sötét mágiával pulzáló aranyrúnákat. Csípőre vágja a kezét, legszívesebben máris elpusztítaná az anyjára oly jellemző szövedéket, ám Elenával ellentétben ezt nem ismeri, azzal pedig árthat, lehet, hogy inkább át kéne először látni. A mellkasára szorítja az öklét, fintorog egyet, holott már azt hitte, hogy az átok végképp távozott anyja halálával. Lehetne dühös a társaira, hogy immár végleg árva, ám felnőtt, nem gyermek már, ráadásul Elena szívében nem volt szeretet, sem pedig elfogadás ahhoz, hogy méltó legyen erre a világra. – Maradnunk kell, valahogy ezt.. elcsendesíteni.. – Mormolja, mert amúgy Sidney elindul vissza a lépcsőn, de ha a lány mindenképpen indulni vágyik, megy vele, hiszen a többieknek is szüksége lehet a segítségre, de ez a rúna itt.. Nem túl bizalomgerjesztő. Lepillant a szívére szorított öklére, a feketeség terjed, talán még a térde is megroggyan. És ilyenkor nincsen itt Armstrong vagy Acceptier! A büdös francba! – A nevető fehérarcú? – Ismétli hangosan, szerinte ez a színész lehet, aki az előbb olyan riasztóan heherészett, majd nekiszaladt Sidneynek. Immár ő maga is azon az állásponton van, hogy követni kell a muglit, bár elképzelése sincsen, hogyan lehet valaki varázstalanként a történet szempontjából ennyire főszereplő. Immár magával vonja Sidney-t is, lefelé a lépcsőn lesietve, hátha rálelnek az illetőre.. A rúnát egyelőre nem bolygatja. Ha Sidney hozná a sötét kristályt, hát nem szól bele.
- Ó! - nyögöm ki szakszerű válaszomat nemes egyszerűséggel Dany magyarázata hallatán. Na, pont ezért nem vagyok valami fene nagy szakértő ebben a témában. Elsőként talán kezdjük azzal, hogy mi a fészkes fene az a paraméter? Ezt azonban nem áll szándékomban most nekiállni boncolgatni, szóval gyorsan félre is tolom a bennem felmerülő kérdéseket agyam egyik leghátsó zugába. A vérnyomok igazán meglepnek és némi undorral is eltöltenek, noha mindvégig abban reménykedem, hogy továbbra is a színjáték része akar lenni ez az egész hülyeség. Ha azonban ez nem így van, akkor fene nagy bajban lehetünk, ez nem is vitás. Amikor beléptünk ide, minden annyira mókásnak tűnt, nagyon örültem ennek a csini ruhának is, most pedig... Ijesztő. Tényleg para. Nem vagyok egy törékeny porcelánbaba, a képességem miatt meglehetősen ritkán félek, de most enyhén szólva is a frász kerülget. Bazi nagy ez a kastély és nem pont a legbizalomgerjesztőbb. Kár volt belépnünk ide. Simán mehettünk volna a hotelbe is, de nem, mert nekünk kell a csapatszellem meg a fene se tudja, micsoda. Remek! Pedig már rég kettesben lehetnénk Daniellel a hotelszobában... - Csak igyekeztem optimista maradni - sóhajtok egy aprót Dany szavai nyomán, miközben alaposabban szemügyre veszem a vérnyomokat, habár fél füllel azért figyelek arra, amit a walky talky-n keresztül bonyolítanak le Chrisszel egyetemben. - Ez Chris hangja? - kapom fel a fejem ijedten a fiú felhördülése hallatán és még a szín is kifut egy pillanatra az arcomból, miközben meredten nézek Danielre, mintegy valamiféle megnyugtató választ remélve irányából. Azért egy: Ja, ez nem ő, csak rosszul hallod-válasz tök jól esne itt és most. Mindenesetre tisztában vagyok azzal, hogy ez csakis ő lehet. A Tita név is elég árulkodó számomra. - A picsába! - hagyja el ajkaimat egy nem túl nőies káromkodás, jelen pillanatban még az se kifejezetten érdekel, hogy Dany előtt nyilván nem szeretnék így mutatkozni, de most... Tita nyilván megsérült, Chris pedig olyan hülye néha, hogy képes életveszélybe is sodorni magát, ha arról a lányról van szó. Ráadásul, mintha valami mást is hallanék a háttérben... Talán csak a mugli kütyük nem szólnak tökéletesen, de ez akkor is rém furcsa. És aggasztó. De leginkább az utóbbi. - Értük megyek! - jelentem ki határozottan, miközben tekintetem elfordítom a vérnyomokról, amelyek továbbra is megfejtésért kiáltanak ugyan, de nincs az az isten, hogy Christ magára hagyjam egy ehhez hasonló helyzetben. Semmi, de semmi se képes elvonni a figyelmem, ha közben valaki a családomból életveszélyben van! Amikor azonban megfordulok, hogy csapot-papot itt hagyva távozhassak, pont abban a pillanatban veszek észre valami furát a szemem sarkából. Megdermedek, amint realizálom magamban, hogy az mintha egy kézfej lenne, amelyhez nem tartozik test. - Dany? - nyögöm ki rémülten a fiú nevét, aki - remélhetőleg - velem együtt követi figyelemmel az eseményeket. Szégyen vagy sem, de annyira megijedek, hogy még Chris és Tita problémája is kimegy a fejemből teljesen. A víz is kiver a látványtól, a levegőt szaporábban szedem, mintha az imént futottam volna valami elől. Sikítanék egyet, hiszen az annyira baromira jól esne, de egy árva hang se jön ki a torkomon. Még csak bele se gondolok, de talán jobb is. A pálcámat azonban elejtem az ujjaim közül, ami a padlón koppan, én pedig erre a hangra térek magamhoz. Gyorsan lehajolok hát érte, hogy felkaphassam és valami jó kis kábítóátkot lőhessek el az ismeretlen izé irányába. Mert - bármi is ez - jobb, ha nincs magánál.
Egészen biztosak lehetnek abban, hogy ilyet még nem láthattak ez előtt. Ennek ellenére egyiküknek sem kellett ma barna gatyát húznia. Mindketten remekül össze dolgoznak, érezhetően sikerült össze hangolódniuk az idők során. Talán annak köszönhetően is jobban figyelnek egymásra, hogy nyíltan nem vállalták még be, hogy egy párt alkotnak, így maradnak a lopott pillanatok. Stanssonnak éppen sikerül elkapnia a párkányt, de a reflexei ismét megmentik és szépen vissza is tudja magát lendíteni, vagy Sid segítségével is élhet. Amikor elismétli a hallottakat még nem egyértelmű számára, de amikor elkezdi átkutatni a szobát, az a tenyérviszketős, némiképp összezavaró érzete támadhat, hogy mindkét mondat a bestiához tartozott. Mintha a szívét is leginkább azért ragadta volna meg mert, bár nem túl barátságosan, de kontaktot keresett. Sid az ablakon kinézve gyakorlatilag letört faágakat láthat és egy két zsengébb kidőlt fát, meg gyakorlatilag fekete olajfoltokat mindenütt és a helyét a bestiának ahol a földbe csapódott. Ha egy kicsit tovább vizslatja a helyszínt a falon, felfelé tartó karom és mancsnyomokat találhat, ha pedig tovább nézelődik, nem olyan sokkal maguk mellett még pont elcsípheti ahogy a dög a tetőre kapaszkodik, aztán eltűnik a szeme elől. Úgy tűnik eléggé lesérült ahhoz, hogy már ne rejtse el magát, de ez nem jelenti azt, hogy a muglik bármit is fognak látni belőle. Ennyi idő alatt viszont még nem ért ki senki, hogy ellenőrizzék mi történt. Stansson viszont a heves kutakodásban két dolgot is találhat. Egy jókora faliszőnyeget amit ha félre, vagy épp leránt, egy majdnem egy méter hosszú, alig húsz centi széles selyemszalag van egy fa táblára erősítve, tele aranyfonallal szőtt rúnákkal. Az életét végig kísérte a fekete mágia így nem nehéz felismernie, hogy itt is valami egészen ocsmány folyamatot engedett szabadon valaki és azt is felismerheti, hogy ez a pergamen csak egy részletet tartalmaz a varázslatból. De hol lehet a többi része? És ekkor, ismét megérezheti ahogy félre ver a szíve. Közben ha Sidney is körül néz, a szétzúzott asztal maradványai között találhat egy sötét kristályt amire egyértelműen nem a "Boldog Szülinapot!" sláger szövegét vésték fel. A véset egészen olyan ütemben pulzál, mint egy szív. Stansonnak pedig a jobbját csuklóig elboríthatja valami feketeség. Kívülről olyan lehet, mintha olajba nyúlt volna. Érzetre viszont, mintha valami elkezdte volna emészteni. És Sidneynek szembe tűnhet, hogy olyan mintha vonásaiban a férfi elkezdett volna öregedni. És ekkor mind a ketten újra hallhatják a hangot. - Segítsetek! Segítünk! Keressétek a nevető fehérarcút! Hát az tuti, hogy Gill nem ezt a kalandot szánta egyiküknek sem.
Mennél jobban kalimpálnak, vagy szabadulnának, annál inkább tapadnak rájuk és keresik a fogást, végül tartják meg őket szorosan a kezek. A wt-ben Chris kétségbe esett hangja után mivel még a nyilvános frekvencián voltak Lou hangja szólal fel. - Fiúk lányok minden rendben?! Mi történt? Egy tíz perc és itt vannak a karbantartók. Sietünk! - Lou hangja nem kicsit aggódó és ingerült egyszerre. Valószínűleg azon pánikol hogy ha a vendégeknek komoly baja esik, nincs az az ügyvéd, aki megmenti a seggüket és akkor nem lesz többé kísértetkastély a vidámparkban. Az aranyló mancs továbbra is tartja Titat a szívénél fogva és Chris szavaira Tita megérezhet némi szorítást is a mellkasában és újra hallhatja a saját hangja mellett azt a másikat. "Régebb óta éltünk itt, mint hogy ti ide érkeztetek. És az átok óta el sem tudunk menni!" a "ti"-t vélhetőleg nem a kis csapatra érti személy szerint, de a lényegen talán nem is változtat. És újra ott visszhangzik halkan a levegőben Tita és az idegen hangján az is hogy Segítsetek! Segítünk! Keressétek az átok részeit! Ezt követően, bármilyen hihetetlen, de sikerül a hoppanálása a párosnak. Csak épp van egy apró bökkenő. A lény Tita szívét tartotta. Sikerül talpra érkezniük ugyan, de a lány iszonyatosan furán érezheti magát. Leginkább.. nehéznek és végtelenül üresnek. Az aranyszín eltűnik a szeméből és visszatér a szeretett mélybarna. De a fény egészen kiveszik belőle. Úgy érezheti magát mintha nem tudna sem megijedni, sem szeretni, sem aggódni bárkiért többé. A bőre elveszíti élettel teli színét és a hajába is ősz tincsek jelennek meg és még valami. Mintha vonásaiban is elkezdett volna öregedni.
A fiatalok jól tippelik, határozottan nem fogják tudni pályázattal megoldani a szerencsétlen flótások a helyzetet. Itt valami sokkal komolyabb van kibontakozóban. Lizzy is szomorúan, de kénytelen konstatálni, hogy már nagyon nincsenek játékban, ezt Daniel meg is erősíti. Daniel üzenete után háromszor is felszólal a wt. Első körön Chrisnek sikerül egy kritikus pillanatban lenyomva tartania a gombját és mindenki hallhatja amint kissé recsegve belezeng a hirtelen hördülése és a szinte kiabáló kérdései. - Mi a picsa... Tita... Tita! Jól vagy?!- Chris hangja mellett van valami más is, amit Danyék nem tudnak kivenni, de határozottan torzítja a vételt. Aztán Lou aggódóan ingerült hangja szólal fel. - Fiúk lányok minden rendben?! Mi történt? Egy tíz perc és itt vannak a karbantartók. Sietünk! Aztán valamivel később ismét Chris hangja szólal fel a készülékből - Ehm, siessetek? És vigyázzatok az indákkal.- lehet nem ártana mindenkinek sávot váltania tényleg. Lizzy ha a cseppet sem bizalomgerjesztő párbeszéd után még a vérnyomok felé ácsingózna, akkor felfedezheti, hogy igen határozottan és sűrűsödő pettyekkel tarkítva a kövezetet egy falig tartanak, ahol azonban mintha elvágták volna... vagy lehet folytatódnak, csak épp a fal mögött? Dany ahogy nézelődik az egyik polcsor mintha hívogatná. Ha közelebb megy, láthatja, hogy roskadásig van pakolva fűszerekkel. De minek ez a sok fűszer, ha egyszer minden mű? Ha tovább nézelődik arrafelé hamar rájöhet, hogy ami hívogatta az a fűszeres polc mögött bújik meg, akár egy faliszőnyeg, vagy valamilyen ott felejtette dekor. Egy majdnem egy méter hosszú, alig húsz centi széles selyemszalag van egy fa táblára erősítve, tele aranyfonallal szőtt rúnákkal. Egyértelműen érzi rajta, hogy ez valami nagyon ocsmány és azt is, hogy ez csak egy része az egésznek. És ekkor Lizzy megláthat maga mellett valamivel balra, a falon egy fantom kéznyomot megjelenni. Lényegesen nagyobb mint egy emberi kéz és mintha karmos lenne az ujjak vége is. Olajszerű trutymót hagy maga után a lenyomat. Az első kéznyomot követi a párja, aztán egyik a másik után, szép komótosan elhalad a lány előtt, közben leverheti a víz a bal oldalát és ki is pirulhat a bőre tőle. Egyértelműen valami van a közelében. A kéznyomok ott állnak meg, ahol a vérnyomok is eltűnnek. Olyan, mintha várna valamit.
// Határidő: április 28 - mesélői: április 29//
~Cody L. Mortimer
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Blackpool - vidám és kalandpark 2021-04-19, 21:28
Azt a motort egyszer ki kellene próbálni, elég szexi lenne. Ha most felemlegette volna Chris, akkor tuti elvinném errefelé a diskurzust. Ellenben inkább walkie-talkie gyorstalpalót kapok, lelkesen szemlélem is, amit mutat a kütyün, mert amúgy tényleg érdekel. Viszont hamar más fordulatot vesznek az események, s bár már majdnem megnyugodtam a lehetőségen, hogyha a kölkeket hagyjuk békén akkor nem leszünk mamavacsi, amikor egy bizarr anyatest nélküli anyaméhdolognak leszünk szemtanúi. Chris bérhajadonos mutatónévmása mellé belőlem egy fúj már! szakad fel, mert oké, a születés csodás, de a fej nélküli izé nagyon, de nagyon undorító. A fintorgás viszont nem marad egyedül, hiszen Chris elkezd rázkódni, én pedig ugrok vele együtt lendületből hátra, s mint valami macska, aki vízbe lépet úgy próbálom lerázni magamról a taperoló érzést. Amikor a mellkaosmban érzem a szorítást, reflexből odakapok, s hatalmasra tágult szemekkel pislogok meghallva a saját hangomon azokat a szavakat, melyeket biztos nem én formáztam meg agyilag. - A.. a.. asszem, ja.. - préselem ki magamból a szavakat. Markolom a pálcám, hogy el ne ejtsem, s míg Chris a walkieba beszél én próbálom legyőzni a defelgyújtanámőketabüdösségbe érzésemet. Mivel a megnyugváshoz főleg Chris hangjára koncentrálok, így a nyelvbotlás nem kerüli el a figyelmemet. Egy magamghoz képest egész diszkrét - Hm? - szalad ki a számon visszakérdezés gyanánt, mert bár nagyon szeretném tudni, hogy amit hallottam, az tényleg az volt-e amit hallani véltem, de épp nagy kulimászban vagyunk, szóval nem akarom éppen itt megbeszélni, hogyha tényleg arról van szó. Nem épp a legromantikusabb hely hozzá. És lehet, hogy nemcsak hasbeszélő lettem, hanem hangokat is hallucinálok szóval koránt sem bízom el magam azügyben, hogy jól hallotam-e. - Esetleg megpróbálhatnánk hoppanálni. Jobb híján? - s hogyha Chris benne van, akkor felé nyújtva a kezemet tényleg megpróbálkozom egy hoppanálással. Jobb híján nem jut más eszembe, csak a női öltöző, ahonnan bejöttünk, szóval hogyha sikerül, akkor oda szeretnék koncentrálással eljutni. De van egy olyan sejtésem, hogy nem lesz ez ilyen egyszerű..
Kicsit elvigyorodom, hogy Tita mennyire nincsen képben a műszaki dolgokban. Én Los Angelesi vagyok, mióta az eszemet tudom soha nem húztunk bazinagy határat a magnixek felé, simán elvagyok a kütyükkel, sőt, még motorom is van, bár megbütykölni azért mondjuk nem tudnám, de suhanni vele elég magabiztosan megy. - Megnyomod az oldalán és beszélsz és a másik oldalon hallják. Ha eltekered a közepén akkor meg hangsávot lehet váltani meg... - elhallgatok, ahogy minden lépéssel egyre undibb és nyomasztóbb ez az egész történet. Talán nem most fogom megtanítani a walky talky használatára. Megszakértjük az indákat és elkezdünk diskurálni a kápolnáról és a mamákról, én pedig egészen elbűvölten nézem a növekedést, egészen addig, míg nyilvánvalóvá nem válik, hogy hova fog kifutni. - Ameddig nem bántjuk őket talán a mama se bánt minket. - válaszolom kicsit félvállról, aztán kiszalad a számon egy aztakurva, amikor az indatojás lakója elkezd kifelé törni és újra érzem azt a rohadt égést és viszketést, amit fent a bejáratnál. Meghallom Dany hangját a kütyüből, de most képtelen vagyok reagálni rá, bár valószínűleg ettől kicsit ki fognak akadni. Azonnal hátrálok, tolva egy lépést Titát is, nyilván nem fogok ellépni mellette és otthagyni élő pajzsnak. Az egész testemmel elkezdek rázkódni, kalimpálok és próbálom lelökni magamról az érintéseket, akkor is, ha csak fantomérzések, majdnem sikeresen a falhoz is vágom menet közben a walky-t, de szerencsére nem csúszik ki. Úgy fogok rá, hogy benyomom a gombot, ami megindítja az adást, szóval vélhetően mindenhol belezeng a hirtelen hördülésem és a szinte kiabáló kérdéseim. - Mi a picsa... Tita... Tita! Jól vagy?! - ragadom meg a vállát, amikor meglátom a Lumos fényénél az aranyos színt a mélybarna helyén. Az állkapcsom majdnem koppan, amikor olyan fura hangon kezd el beszélni, de nem engedem el, csak lepillantva a kütyüre egy hupsz-szal veszem le az ujjamat a gombról, lehet, hogy még a szörnyhangot is sikerült élőben közvetítenem. Az a hülye naív fejem azonnal a segítségre reagál és nem a futásra, pedig aztán az is ott feszül már a lábamban. - Véletlen találtuk meg a járatot, nem akarunk bajt, csak kijutni élve. És persze lehet, hogy nem a legjobb helyen éltek egy vidámpark szellemkastélya alatt, ja és remélem nem embert esztek, ja és mi lenne ha kimásznál a menyas... barátnőm fejéből és hanyagolnánk a tapizó mancsokat, mert kezdek kicsit kiakadni? - ömlik belőlem a szó, főleg az idegességtől, hiszen a tarkómon is feláll a szőr és szabályosan kiver az izzadtság is ettől az egésztől. Ha legalább lenne bármi fogalmam, hogy mi az isten ez... egyértelműen értelmes lény, ha tudok vele beszélni, de milyen parazita mászik csak úgy be Tita testébe kikölcsönözni? Undi! Mivel vagy harminc mancsot éreztem magamon tán nem kéne semmivel fenyegetőzni, de azért félő, hogy el fogok pattanni nemsokára. Mondjuk fogalmam sincs, hogy még is a hisztin és a fizikai bunyón kívül mit tehetnék, hiszen a testvérem már nincs többé velem, hogy a semmiből megmentsen. Csak most jut eszembe, hogy Dany-ék becsekkoltak és felemelem a számhoz a walky talky-t. - Ehm, siessetek? És vigyázzatok az indákkal. - mondom gyorsan, de többre nem tellik, mert a figyelmemet a mi helyzetünk jobban leköti, mint az, hogy a többiek merre járnak.
Nos, az mindenképpen értékelendő, hogy fordítanak a felújításra, és korszerűsítésre. Azonban, ha helyes Lizzyvel azon feltevésünk, hogy ez nem egyszerű technikai, hanem inkább varázsbaj, akkor tényleg nem sokat fog érni az a pályázati pénz. Szóval, talán utána nézhetnénk, hogy mi is folyik itt, mielőtt újabb parás dolog történik. Ráadásként nem a tervezett műsor részeként. - Nos, éppenséggel be lehetne. Abban az esetben, ha Chris egy bizonyos módon állítja át a saját készülékét, és én is az enyémet ugyanúgy. A probléma, hogy közölni kéne Chirssel a beállítási paramétereket, de ha a muglik is hallják, és után állítanak, akkor ugyanott vagyunk. - sóhajotok egy aprót a kérdésre. Nem tudom, hogyan tudnék Chrisnek üzenni a muglik kihagyásával. Mondanám, hogy elküldöm a megfelelő számsort a megbűvölt érméken, amiket még Tita csinált a VMS alatt. Ám fogalmam sincs, hogy Chris vagy Tita magánál tartja-e még azt. Elvégre semmi okuk már rá. Minek hoznák magukkal ide? A házaspár is itt lehet valahol, ami szintén nem segít sokat. Vagy talán mégis. Majd eldől, ha beléjük futunk véletlen. Minden esetre csak bólintok Lizzy megállapítására. Közben pedig belépünk a konyhába is. Mit ne mondjak, sokféle konyhában fordultam már meg. De olyat még nem láttam, hogy nyitva tartás ideje alatt ennyire kihalt lett volna egy is. Sőt, inkább mindre az ellenkezője volt igaz. Más szóval kicsit sem tetszik ez nekem. - Az attól függ. Mit értesz játék alatt. Az előre megírt forgatókönyvnek már annyi. Ez pedig kezd igazi horror játék lenni. - jegyzem meg komolyan. Noha kezdem nagyon megutálni az efféle horror akciókat. Sajnos valamilyen számomra is rejtélyes okból manapság gyakrabban keveredem ilyesmibe, mint szeretnék. Sőt egyáltalán nem szeretnék még egyszer a Mungoban, vagy éppenséggel a saját temetésemen megjelenni. A friss vérre pedig fájdalmas fintorba torzul az arcom, és kissé el is fordulok. Ezúttal legalább nem esek össze mint egy zsák krumpli. Cody büszke lehetne rám. Szóval amíg Lizzy a vérnyomokat nézegeti, én megfogadom a tanácsát, és a kezembe veszem a wt-t. - Vétel. Chris hallasz? - szólok bele lenyomva az adó gombot. Ha pedig megerősítő választ kapok, akkor folytatom a bejelentkezést. - Nálatok minden rendben? Mi Lizzyvel találtunk valami vélhetően varázslatos problémát, aminek utána kéne nézni. Ha nem gond, akkor késünk a dupla randiról. - igyekszem tudatni Chris-szel, hogy mi is bonyodalmakba ütköztünk, és szerintünk ez túlmutat a muglik által ismert technikai meghibásodásokon, és azok lehetséges okain. Itt valami mágus baj lesz. De mivel a muglik is hallhatják vélhetően a beszélgetésünket, ezért nyíltan nem is mondhatom ki, hogy vérnyomokat találtunk, amik semmi jóra sem utalnak, és megerősítik az előző felvetést a varázsbajokra. Nem kell még nagyobb pánikot kelteni. Ami pedig a rejtélyeket illet, nos vannak olyanok, amiket kedvelek, és vannak olyanok, amiket nem. Most pedig kezd azt hiszem a nem felé billenni a mérleg nyelve. A vér, és elsősegély nem az én asztalom. Pálcánk is csak egy van. Mert hát miért is gondoltam volna, hogy valódi mágikus problémákba ütközhetek egy mugli vidámparkban. Azért még körbe nézek kicsit a konyhában. Mert ugyan pálca nincs nálam, de hátha találok valami hasznosat, mondjuk egy konyhakést. Ki tudja mi ellen, mit kell majd bevetnünk. Esetleg talán vannak itt további nyomok is, a véren kívül. Minden esetre Chris válaszától, és Lizzy döntésétől függően a szőke lánnyal tartok, akármelyik irányt is vesszük. Ha Chriséknek segítség kell, akkor nyilván az ő keresésük az első, a vérnyomok pedig a másodikak.
//Nincs nála pálca Dobás: 92 //
ϟ”A nosztalgia, mint mindig, kitörölte a rossz emlékeket, és megszépítette a jókat.”ϟ
Úgy fest túlságosan erősen koncentrálok arra, hogy mi történik és sikerül-e az a rúgás, mert végül mire újra oldalt pillant a színész már sehol sincs, hiába sikerül Armandnak a rúgás, bár nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet volt kivágni az ablakot azt az izét, hiszen ha túléli, akkor bizony tovább garazdálkodhat és innentől már azt se fogjuk tudni, hogy hol és kit támad meg. - Francba! - morranok fel részben az eltűnt színész, részben a fenti tények miatt, de azért odaugrok a férfi mellé, hogy segítsek neki, mert nem sokon múlt, hogy az az izé magával ne rántsa, miközben kizuhant. - Jobb lett volna valahogy csapdába ejteni, nem gondolod? - vetem fel azért, bár már utólag édesmindegy és persze amikor az ember cselekszik, nem feltétlenül tud józanul gondolkodni, szóval már úgysincs mit tenni. Amíg Armand a szobát vizsgálja át, én azért az ablakhoz lépek, hogy megnézzem mit látok odalent. Jött-e valaki a zajra, vagy látni-e lent, hogy hová esett, hogy megsérült-e, felkapaszkodott-e valahol, bármi hasonlót. - Visszakellene menni és szólni a többieknek, hogy nagy gáz van és... megnézni, hogy egyáltalán jól vannak-e. - vetem fel, ha már kész a szoba felforgatása. Arról nem beszélve, hogy a színész lelépett, szóval ki tudja, hogy most épp hol és kinek ecseteli, hogy két őrült vendég megtámadta és furcsa dolgokat műveltek, miközben megrongálták a díszletet is. Nem áll jól a szénánk, Gilly bizonyára nem efféle szórakozást szánt nekünk. Ha tudná, hogy mibe rángatta a csapatot... Amíg megvárom a kutató akciót azért előszedem a kis tőrt, ami a bokámhoz van erősítve és térd magasságig felhasítom a szoknyát, hogy élhetőbbé váljon benne a közlekedés. Jelen állapotában ugyanis számámra túlságosan akadályozza a mozgást és ez nem jön jól, ha valami láthatatlan izé ellen kell harcolni. Utána pedig jó lenne elindulni vissza a lépcsőn, most már jobban odafigyelve mindenre magunk körül és a pálcámat se nagyon teszem vissza eddigi rejtekébe.
El nem tudja képzelni, hogy mi ez a lény, pedig igazi kalandorként látott már egy s mást az életében. Megjárta Kelet-Európát, szinte egész Afrikát, hogy aztán a nyugat szívében szembekerüljön az allergiát köpködő.. oroszlánnal? A sörény, és a karmok láttán legalább Stansson valami ilyesmit sejt. Bólint a lány szavaira, amúgy sem szokása nagyon tűzzel támadni, amit persze cáfol, hogy még a VMS utolsó napjaiban ő maga is sárkányhátra ült. De más meglovagolni egy ilyen bestiát, vagy az elemi hő erejét használni a támadásra. Miután letépi magáról a felsőt, egy pillanatra átfut az agyán, hogy Sidney már látta így többször a verseny során, de sosem olyan minőségben, hogy szerelmet is vallottak egymásnak. Abban még igencsak gyerekcipőben járnak, de a férfi szégyenlősködni sosem fog. A pánikoló szinész látványa immár egyértelműsíti, hogy az alap, megrendezett színjátékon túl itt valami mágikus, természetfeletti dolog állhat fenn, amire a készítők nem gondolhattak, ha nem ismerik ezt a világot. A tizes a pánikoló civillel foglalkozik, a férfi pedig azzal, hogyan tegye minél jobban ártalmatlanná a dögöt, aminek a mozgását, harcmodorát igyekszik villlámgyorsan kiismerni. Így az edző csak morran Sid szavaira, hogy kirúgja a bestiát az ablakon. A lánnyal simán össze tud dolgozni, egykoron jó csapat lehettek volna a tornák során, így azonban más korban élve nem lehettek egyazon számokban bajtársak. Ám a való életben igen! Ahogyan az ereklyevadász megbombázza lombikokkal a lényt, most már Stansson is tudja, hogy hova kell rúgni. Azzal pedig igyekszik nem foglalkozni, hogy egyre jobban viszket mindenhol, remélhetőleg hosszútávon nem lesz semmilyen szövödménye. A színész elterül Sidney megállítása nyomán, a férfi pedig már mind vizuális szempontból, mind pedig az allergiás spot-pontok tekintetében be tudja határolni, már lendülne, amikor el is akad a lélegzete egy pillanatra, a régi szívszorító érzés visszatér, mintha csak arról adna tanubizonyságot, hogy aki a félelmeire, vagy a múltjára tud hatni, az bizony ismerheti a gyenge pontjait. A rúgás lendülete viszont már nem törik meg, teljes erőből kibikázza a szörnyet, ő maga pedig már estében kapaszkodik meg a párkány és a fal találkozásában, hogy visszanyerje az egyensúlyát. Liheg párat, ez bizony meleg volt. – Valaki beszél a fejemben. Ketten is! - Most már nem foglalkozik a statisztával, inkább megismétli a szavakat, hogy Sidney is hallja, közben pedig feltúrja a szobát, hogy ki is kért segítséget. Ha már itt vannak, akkor nem mennek el innen.. köszönés nélkül! Titkosajtót, csapóajtót keres, elrángatja a szőnyegeket, a labor asztalát túrja, ha van, szekrényeket nyitogat.
Nem vagyok ideges. Tényleg nem. Mondjuk, Chris hirtelen eltűnése és az egyik pillanatról a másikra felborult játék nem pont az idegeim megnyugtatását szolgálják. Gillian minden bizonnyal már a haját tépné, az én versenyszellememnek pedig szintén nem tesz jót, hogy ennyire dugába dőlt minden. Pont, amikor a legizgalmasabb részhez értünk volna! Mindenesetre, nincs mit tenni, nagy levegő és a történtek lenyelése. Ráadásul, nem szeretnék pont Daniel előtt jelenetet rendezni. Pedig marhára szükségét érezném ám! - Ebben igazad van - sóhajtok egyet a fiú megjegyzése hallatán, habár elsőként számomra is az tűnik a legkézenfekvőbb magyarázatnak, hogy mágikus eredetű problémáról lehet szó. Ezt azonban hülyeség lenne pont itt boncolgatnunk, mások előtt. Majd, ha kettesben maradunk, végig vesszük a miérteket és az okokat. Dany egyébként is szereti az ilyen rejtélyeket, legalábbis nagyon remélem, hogy szereti, ha már ezen a vonalon képzeli el a jövőjét is. Na jó, legalábbis nagyon hasonlón. - Azt felettébb jól teszik - mosolyodom el ismét. Bár - szerintem - a világ összes pályázatát megnyerhetik és fordíthatják vissza a csatornázásba, de ha az a gond, amire mi tippelünk, akkor az már eleve halva született megoldás. Hacsak fel nem kelti egy mágus figyelmét ez a kastély, aki véletlenül ért is az ilyesmihez és megoldja nekik a dolgot. Mondjuk, ennek az esélye nagyon csekély. Szerencsére nem figyelnek és nekem is sikerül elcsennem egy olyan valamit, amit szinte azonnal le is passzolok Daniel részére. Én az ilyesmit nem tudom kezelni, úgyhogy ő most nyugodtan csilloghat vele. Érdekelnek ugyan a mugli kütyük, de ha már Chrisről van szó, akkor nem áll szándékomban kikísérletezni egy hasonló készülék működését. Nyilván megtenném, ha nem ilyen helyzetben lennénk, de itt és most sokkal jobban szeretnék biztosra menni. - Nem lehet valahogy beállítani, hogy egyedül csak ők halljanak minket? - vetem fel a kérdést, miközben elindulunk abba az irányba, amerre - a színjátszók elbeszélése alapján - a pincéket sejtjük. - Ráadásul, még az a házaspár is erre kószálhat - fintorodom el egy röpke pillanatra. Nem szeretném mágiával kiütni őket, de aligha hiszem, hogy Dany fogja magát és lebokszolja mindkettőt. Pálca azonban jelen pillanatban csak nálam van, szóval egyelőre én vagyok a helyzet magaslatán. Habár, Dany mugli családban nőtt fel, szóval minden bizonnyal mágia nélkül is fel fogja tudni találni magát. A konyha azonban csendes és kihalt, amit egyrészről nem csodálok, hiszen az odafenn észrevett műkaja nagy eséllyel nem igényelt sok előkészítést. Annál jobban meglepődöm azonban a vérnyomokon. A szín is kifut egy pillanatra az arcomból, habár tényleg nem vagyok biztos abban, hogy ez nem csak-e egy ügyes trükk. - Szerinted még mindig játékban vagyunk? - teszem fel Daniel számára a kérdést, hiszen tényleg nem tudom erre a választ. Látszólag elég nagy odafenn a fejetlenség, de ki tudja... Esetleg csak így szeretnék fokozni az izgalmakat? - És ha ez igazi, akkor hol lehet az, akiből jöttek? - célzok szavaimmal a vérre. Valahogy most ez köti le minden figyelmemet. - Oké, talán szólj Chrisnek és Titának, hogy most magukra maradtak - jegyzem meg halkan. Igen, ennyiből senki se fogja tudni, hogy miről is van szó tulajdonképpen. Chris azonban egyből levághatja majd, hogy nem őket keressük meg. Gyógyítói képességeim vannak és - noha még mindig nem vagyok képes teljes mértékben használni - úgy érzem, segíthetnék az idegenen. Azt pedig sejtem, hogy Daniel nem szívesen venné, ha felvetném, hogy ő eredjen Chrisék nyomába, én pedig követem a vérnyomokat. Persze, ez nagyban függ az unokatestvérem válaszától is. Ha veszélyben vannak, akkor mindent félredobva rohannék, hogy segíthessek neki.
A víz jó ötlet, valóban enyhít az allergiaszerű tüneten, de teljesen el nem tűnik tőle. Sidneynek jó a gondolata, hogy így vagy úgy ki kéne ütni a fickót, mert jelenleg csak láb alatt van és ha lerohan azzal, hogy értesítsen bárkit, hogy itt fent két vendég tör és zúz, meg minimum petárdázik, isten tudja miért?!... Abból valóban semmi jó nem sülne ki. Ráadásul minél több a civil, annál nehezebb lenne a lény ellen bármit tenniük. Mivel emberünk hátrafelé tekintgetett valami hülye megfontolásból, így simán bele szalad Sidney karjába. Egyáltalán nem számított olyasmire, hogy ő most itt le lesz ütve, főleg egy egyszerűnek tűnő kisestélyiben feszítő lány által. De nagyon szépet koppan és a másikat már a padlótól kapja ahogy hanyatt fekszik lendületesen egy újabb nyekkenéssel. Egy kis időre sikerült kiütnie. És a lombikokban bár csak színes vizek vannak így hirtelen, de ahogy az üvegek csattannak a lényen, szinte üvegporrá roppannak a folyadékot pedig mintha elnyelné azután, hogy neki csapódott és valóban egy pár pillanatra kirajzolódhatott tőle az alakja. Annyira nem egyszerű a mutatvány, de amikor Stansson a közelébe kerül, az allergiaszerű reakció úgy tűnik a tetőfokára hág, mert a viszkető foltok tovább terjednek. De ugyanakkor ha figyel rájuk azon túl, hogy kicsit bosszantó lehet számára, iránytűként is funkcionálhat ez a kellemetlenség, főleg az akrobata adottságával vegyítve. Mindig valamivel intenzívebb abba az irányba amerről csapás érkezhet, így tájékozódhat merre kell kerülnie de nagyon gyorsan. Sidneynek sikerül eltalálnia a fejét így láthatóvá is válik, hogy a lény sörényét alkotó csápokkal és a végükön a kicsi mancsokkal, kezekkel kapkod Stansson után, hogy elkapja. És mielőtt sikerülne bevinnie a rúgást, ami kitaszítja az ablakon a dögöt, egy kicsi arany színű kéz hatol át Stansson mellkasán, akár egy szellem de odabent szinte érezheti, ahogy a jeges ujjacskák a szívére akarnak zárulni és újabb csápok érik el és ragadják meg, de már csak kívülről a vállait, a nyakát és az oldalát, de mivel lendületben volt, így mielőtt megérezhetné azt, hogy a kezek rászorulnak ténylegesen, sikerül bele csapódnia a lénybe lábbal és jókora csörömpölések közepette a dög ripityára törve, átzuhan az ablakon, épp csak nem rántja magával Stanssont. Utolsó pillanatban valamiért eleresztette. De a Férfi elméjében ott zakatolhat egy halk de folyamatosan visszatérő hang. Két ellent mondásosnak ható érzéssel inkább, semmint konkrét szavakkal, de a lényegük: "Menjetek innen!"Segítsetek! Valószínűleg mind a ketten jó nyomon járnak azzal, hogy itt valami nagyon balul sülhetett el és ki tudja kihez, vagy mihez lehet köze.. A labor határozottan többnek hat, mint egy egyszerű berendezett szoba. Ha pedig vissza néznének a statiszta irányába valami megfontolásból, nos a fickónak hűlt helye.
Elég mélyre jutnak, így nem feltétlenül kell suttogniuk, vagy átfogalmazniuk a mondandójukat és ha csak meg nem nyomnak valamit a készüléken, nem is hallhatja senki, hogy miről beszélnek. Ha Chris az információt varázslényre vetíti, arra következtethet, hogy valószínűleg évente kétszer lehet szezonja annak a valaminek. A Lumos fényénél amikor kipróbálja, hogy tud-e hatni az indákra, az eredmény talán meglepő lesz, ugyanis valóban képes rajtuk növeszteni. Ugyanakkor ahogy az indát növeszti, a dudor is nagyobb lesz. A pálca fényében pedig láthatóvá válik, az indában mintha valami áramlana. A levegő hatására a nyálka felszíne megremeg és a mutatvány összhatása olyan jól sikeredik, hogy a dudor egészen sárkánytojás méretűre és formájúra hízik a társaihoz képest és a nyálka belsejében ezúttal ki is rajzolódik valami. Valami nagymacsák kölykeihez hasonló dolog, csak ez szénfekete és kevésbé hat cukinak, a mancsai helyén is inkább emberszerű kézformák vannak. Arról nem is beszélve, hogy olyan, mintha hiányozna a feje. Mindezek ellenére mégis, mintha élne. A következő pillanatban pedig a mancsok a nyálkaréteg belső falára tapadnak és megindul a küzdelem a világra jövetelért. A baba születésének az idilljét már csak az szakíthatja meg, hogy Chris a hátán érezheti meg az allergiás tünet újabb hullámát. Majd a pillanat töredéke alatt mindkettejüket láthatatlan kicsi kezek ragadhatják meg de legalább úgy harminc. Christ majdnem teljesen elboríthatja az allergiás tünet. Ugyanúgy kipirul a bőre és leveri a víz. Titanak viszont úgy tűnik, hogy nincs baja, legalábbis nem az allergiától, de azt érezheti, hogy az egyik kéz, mintha csak valami szellem lenne, áthatol a mellkasán és hideg ujjak szorulnak a szívére. A szemei egyöntetű arany színt öltenek, és bár nem veszíti el a tudatát mégis olyan mintha egy rövid időre küzdenie kellene a felszínen maradásért. A szája pedig mozgásra kényszerül és egyszerre hallhatják mindketten Tita saját hangját és valami más lényegesen barátságtalanabb hangot. "Mit akartok itt?!" És nagyjából folyamatosan mint egy mellék zöngés ott ismételgetődik halkan, az az ellentmondó páros is hogy "Menjetek innen!"Segítsetek! Látni még mindig nem láthatják a lényt, de a ruháikon látszanak a kezek helyei.
Dany és Lizzy - Sajnos nem. De a következő pályázatot ha sikerül megszereznünk, minden bizonnyal a csatornarendszer felújítására fogjuk fordítani. - Lou megejt egy fáradt, de azért bíztató mosolyfélét Lizzynek. Így kicsit azért megkönnyebbül, hogy máris nem perrel fenyegetik őket. - Természetesen ez érthető. - bólogat, arra, hogy a lány aggódik az unokatestvéréért. De aztán már a társaival beszélget, vagy épp vitázik egy sort, érezhetően nagyon frusztrálja a személyzetet, a kialakult helyzet. Így tökéletesen nem figyelnek arra, hogy a páros mit csinál. Akik találhatnak egy wt-t az egyik asztalon a beállított, rothadó kajahalomnál árválkodni. Mintha Lou és a többiek beszélgetéséből kiszűrődne, hogy a pincék a konyha felé vannak. Úgyhogy a páros elkommandózhat azon az úton amerről indultak. És tovább mehetnek arra, amerre a pár, akik bekísérték őket eltűntek a folyosó végén. Legalábbis ők emlegették a konyhát. Ebből fakadóan pedig tudhatják, hogy két civil még biztosan keresztezi majd az útjukat. Menet közben kitalálhatják, hogy mit csináljanak velük. Mikor lemennek a konyhába vezető lépcsőn azonban legnagyobb meglepetésükre a konyha teljesen kihalt és egy lélek sincs lent. Cserébe viszont számtalan ajtó van a helységben és itt, ott mintha vérnyomok lennének és frissnek, valódinak tűnnek, nem csak valami taknyolt művérnek. Lehet nehéz kérdésbe ütköznek, hogy most járjanak a vérnyomok végére, vagy ignorálják és menjenek tovább Chrisék felé..?
Játékmester carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
//Dany, Lizzy kérlek dobjatok a kockadobások fórumába két tízoldalúval. - a célérték az én dobásom alá. // Határidő: április 20 - mesélői: április 21//
~Cody L. Mortimer
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Blackpool - vidám és kalandpark 2021-04-12, 22:20
- Ne emészd magad, senki feje se káptalan. - vonogatom a vállamat vigyorogva. Egyelőre nem veszem annyira vérkomolyan a helyzetet, hogy különösebb aggodalommal töltsön el bármi. Kedvtelve humorizálok Chrisszel, és úgy nagy általánosságban csak simán örülök, hogy itt lehetek vele. - Csak tessék, úgyse tudom mit kéne ezzel kezdeni. - nyomom a WT-t Chris kezébe könnyedén és vallom be ily módon, hogy halványlila gőzöm nincs arról, hogy pontosan hogy működik a ketyere. Vannak muglis dolgok amikkel elég jól tisztában vagyok, de ez mondjuk nem tartozik közéjük. Lumosszal fényt idézek inkább, majd fintorogva leküzdöm a késztetést, hogy inkább visszacsináljam, s maradjunk sötétben. A nyálka látványa önmagában nem bizalomgerjesztő, de még mindig inkább nlzegessük, mint a sötét miatt belegyalogoljunk valami hasonlóba. - Inkább nem szeretnék belegondolni abba, hogy mi minden juthatna eszembe róla már csak a tanulmányainkban tapasztaltak alapján. - védekezem ösztönösen tagadással elsőre, de azért rögtön kattogni kezdenek mégis a fogaskerekek az agyamban. - Ugye mondtam, hogy nem lehetnek mu.. csak simák! - helyesbítek, mert felmerül bennem, hogy amit beszélünk, azt talán hallhatják avatatlan fülek is ezen a távrecsegőn keresztül. Megállok, amikor Chris is, s bár én druida nem vagyok, de a négy elemmel kapcsolatosan tanultunk már egyet s mást a szakon, amit elő tudjak hívni. első körben is kis levegőt szisszentek a pálcám végéből az egyik dudorra, kíváncsian várva, hogy mit reagál. Rá is fújhatnék persze, de ahhoz közelebb kellett volna hajoljak, ahhoz meg nem fűlött a fogam, így maradt ez a kis varázslat. - Neked nincs az az érzésed, hogy akármik is ezek, a "mamájuk" - formázok idézőjelet ujjaimból - a lépcső aljában vár minket?
- Hát én is erre tippeltem, de nem kattant be semmi. Jobban kellett volna figyelnem az európai varázslények órán. - válaszolom a lánynak, még mindig próbáljuk a beszélgetést könnyedén venni és egy kaland lehetőségét látni, nem frászt kapni azonnal. Csak fél füllel hallgatom a fentiek veszekedését, annyi ragad meg, hogy évente kétszer, bár fogalmam sincs, hogy miért pont évente kétszer? Valahol az agyamban még mindig valamilyen varázslényt keresek és próbálom belőni a környezetet, az évszakokat vagy akármit, ami hasznos lehet, de ha ez valami kísérleti cucc, amit az a doktor kotyvasztott ki abban a laborban, amit említettek, akkor valószínűleg nem fogom a semmiből megszülni, hogy mi a fene lehet. Se pálcám, se familiárisom, de azért nem csüggedek, főleg, hogy Tita még kap egy walky talky-t is, de mivel nála a pálca és a fényt idézne, hátra nyújtom a szabad kezemet. - Rendben, tiéd a fény, ezt meg acca, a pofázásban jó vagyok én is. - veszem át, már ha hajlik rá, hogy kiadja a kezéből. Jó lenne, ha az egyik kezünk mindkettőnknek szabad lenne, egyrészt, hogy egymást elkapjuk, ha valaki megcsúszik vagy megbotlik, másrészt, hogy oda tudjunk verni, ha valami váratlan ugrik a torkunknak. - Hm, neked mi jut eszedbe a többszáz éves kőkápolnáról, amihez titkosajtó vezet és ami felé nyálkás karomnyomok és ilyen indamifenék vannak mindenfelé? Most már tutifix, hogy valami varázscucc szabadult el, valami kontár varázsló elkezdett áldozgatni vagy valami mugli elátkozott tárgyba tenyerelt, vagy... - tippelgetek hosszan, miközben haladunk egyre lefelé. Húsz perc, azt mondta. Általában az életjelek egy természeti muksót, mint én, inkább megnyugtatnak, de így a nyálkás csigalépcsőn csoszogva előre kicsit más kontextusba kerül a dolog. Mivel még a csempe is képes volt megcsípni az indákra nem tenyerelek rá, de azért kicsit megállva a Lumos fényében elkezdem őket mozgatni, növeszteni, lassítani, kipróbálni, hogy kifélék és mifélék, engedelmeskednek-e a druida képességemnek.
// Druida 2. szint: Cserepes virág méretű növényeknél képes felgyorsítani, vagy lelassítani a növekedést, vagy a fonnyadást. //
Akaratlanul is beleszippantok a levegőbe, amikor sikerül megsebeznem a furcsa lényt, és egyértelművé kezd válni, hogy nem lenne jó ötlet, ha másfajta támadással mennénk neki, konkrétabban mondjuk tűzzel. Bár lehet, hogy csak gyors halála lenne, de ha elkezd ugrálni és felgyújt mindent maga körül, netán felrobban, az már nagyobb gond. - Azt hiszem a tűz nem lenne okos ötlet ellene. - adom át az infot Armandnak is, amikor a kezébe nyomom az üveg vizet, hogy valamennyit hátha segíteni tud a vállán. És igen egyetértően bólintok, hogy gyanús az egész hely. Bár a színész úgy fest semmiről se tud, annyira ledöbben, viszont ez nem jelenti azt,hogy nincs itt a háttérben valami, ami elszabadult. Lehet, hogy mostanra jött el valami kísérlet vége, amikor mág nem tudtak kordában tartani valami lényt. Lehetséges, hogy valami mágikus kísérlet legendás lényekkel? Nem vagyok szakértő, ebben Chris lenne a jobb, hogy a jellemzők, képességek alapján megtudja határozni, hogy ez valami hibrid, vagy szimplán csak mágiával teremtett torzszlött. Mindenesetre az biztos, hogy nem hagyhatjuk futni, bár még nem tudjuk, hogy miért a színészre ment elsősorban, de azt hiszem most már velünk se fog majd akarni barátkozni, hiszen kezdjük elég rendesen ellátni a baját. A színészt azért én nem engedném el csak úgy. Lehet, hogy nem tud semmit, de ha lelép, az az izé meg mégis mindenáron utána akar menni, akkor csak nagyobb bajba kerül. Egyszerűen kitartom oldalt a kezemet, hogy beleszaladjon, vagy lábbal gáncsolom el, amikor ki akar rohanni mellettem. Egy vérfarkas karjának nekirohanni nem a legkellemesebb dolog, úgyhogy lehet, hogy már ez is elég neki, hogy padlót fogjon és akkor nem kell külön sóbálvány átok sem. Ha nem üti ki a karom, vagy a gáncsolás, akkor azért egy Petrificus totalusszal rásegítek a dologra. - A muglik és meggondolatlanságuk... - hiszen, bár tény, hogy úgy tűnik, hogy őt támadjuk, de ha lenne lélekjelenléte egy kicsit gondolkodni, akkor láthatná, hogy eddig se vele foglalkoztunk, hanem valamivel, amit nem lát, de hát a legtöbb mugli úgyse lát az orránál tovább és a végén még a pániknak hála kárt tesz önmagában, vagy ez a lény benne. A vegeremény végül is ugyanaz. Azért Armandra is figyelek még a színész mellett, ha tudok, megpróbálok a sok lombik közül párat hozzávágni, ha kell kézzel is akár, hiszen az is jobban kirajzolja az alakját, segít Armandnak, hogy hová kell rúgni.
- Köszi. – Feleli a lánynak, és kilögyböli a vizet a tenyerére, hogy bőségesen leöblítse a vállát. Amikor azt hitte, hogy az átok miatt a szíve össze fog szorulni, még nem hitte, hogy egyszer majd olyan dolgok miatt kell idegeskednie, mint egy allergiás roham. És még csak nem is érti, mi hagyhat olyan nyomot, ami ennyire viszket. Olykor visszanéz a lépcső irányába, amin visszajöttek, vajon a többiekkel mi lehet? Nem okolhatja mindezekért Gilliant, még ha utána is nézett, nem tudhatta, hogy itt mit találnak majd. Ő is hallja a fülsüketítő hangot, de tekintve, hogy ő nem vérfarkas, „csupán” animágus, csak bántja a fülét, de azért kibírtható. – Ez kezd összecsengeni azzal a dr. Jekyles dologgal.. Lehet, hogy mindez csak valami álca? Közben pedig nagyon is valódi kísérletek folynak itt.. – Vélekedik, hiszen Fokvárosban nem éppen afrikai volt a stílus, sokkal inkább európai, ráadásul Stansson gyakorlatilag Németországban nőtt fel a nagyapja mellett, így teljesen tisztában van az angolszász irodalommal is. Ám nem fogja vissza magát, sosem volt félős alkat, ráadásul pont Sidneytől nem várná, hogy ne hősködjön. A lány eleve griffendéles, és ismerik már egymást, hogy a tizes tudja, Stansson nagy stratéga, de olykor a pillanat töredéke alatt dönt, amivel komoly bajba kerülhet. Ám most mást véd, talán az ilyen ösztönökre van most szükség. Félrerántja a színészt, akivel nyekkennek egyet, Stansson pedig átfordulva a vállán már talpon is terem ismét. Az előbb a falnak támasztott vizespalack jól fog jönni, mert most már a másik válla is viszket. Dühösen tépi le magáról a szmokingot, de még az inget is, lassan visszamegy vademberbe, aki kezd nagyon feldühödni. Nem is csoda, hiszen elszabadulnak az indulatok, Sidney robbantása széttöri az asztalt, ahogyan az átokkal pont oda taszítja a fura lényt. Stansson most nem foglalkozik a másik karján viszkető foltokkal, sokkal inkább azt várja, hogy az erős szívdobása úgy felerősödik, hogy akár bele is hal, de láthatóan semmi ilyesmi nem történik. Még Elena halála után is ott a késztetés, hogy azt higgye, mindjárt itt a vége a dalnak. Nem is foglalkozik a színésszel, nem érzi felelősségének pont megállítani, hiszen már megmentették az életét. Így el is engedi, s közben az egy pillanatra láthatóvá vált lény felé ugrik, megpróbálván átlátni, hogy az milyen harcmodorral küzd. Stansson az egyik falra felfutva pördül egyet a levegőben, hátha a lényt ki tudja rúgni az ablakon át.
//akrobata 3. szint: Falon négy méter magasságig képes felfutni és négy méter távolságban tud haladni előrefelé. Mozgásmásolás: Képes leutánozni a látott mozgást, jóval gyorsabban megtanulva így bármit, a másik harcmodorát pl.//
- Úgy tűnik. Bár ez lett volna a következő nyom. Talán majd legközelebb. - vonok vállat, és próbálok legalább én higgadt maradni, bár a felborult játék, Lizzy idegessége, és a szag nem segít sokat. Chris-ék beszorulásáról nem is szólva. Így inkább csak visszaadom a cetlit a tulajdonosának. Az azért némileg jó, hogy Lizzy kezd egy kicsit megnyugodni. Legalábbis látszólag. Bár tényleg fura, hogy eddig nem sikerült kideríteni a problémák okát. - Talán, nehezebb megtalálni a probléma forrást, mint elsőre látszik. - próbálok továbbra is az általános nyugtató szerepben maradni. Noha átvillan az agyamon az a képtelen gondolat, hogy főleg akkor nehéz ilyesmire bukkanni, ha muglik keresnek, valami műszaki hibának vélt, mágikus problémát. Az okozhat számukra kellemetlen pillanatokat. Végül is ki tudja kinek a tulajdonában volt, és miként funkcionált az előtt a kastély, hogy ide került a vidámparkba egy mugli horror játék helyszínének. De mivel ez képtelen ötletnek hat, így igyekszem elhessegetni magamtól, és inkább Chris javaslatára koncentrálni. - Rendben, akkor majd találkozunk. - bólintok a sárkánymániás srác felé. Majd Lizzy javaslatára bólintok. Ha Lizzynek sikerül walky talky-t szerezni, akkor azt a zsebembe csúsztatom, majd kézen fogva a szöszi lányt indulok el, arra amerre a lejáratot vélem. Persze azért a lehető legfeltűnésmentesebben. Ha itt is olyan gyér a fény, akkor azért hálásan engedem előre Lizzy-t mert nála legalább van pálca, és tud világítani. Nálam még elemlámpa sincs. - Valószínűleg az összes walky talky ugyanazon a frekvencián van. Vagyis hallani fogjuk, ha Chrisék beleszólnak. Viszont az összes mugli is, akinél van ilyen. Ahogy minket is mindenki hallhatna, ha én szólnék bele. - kezdem halkan magyarázni Lizzynek az említett tárgy működését. Persze lehetne úgy átállítani mind a két készüléket (már ha mi is hozzá jutottunk), hogy csak egymást halljuk privát csatornán, de ahhoz Chris tudomására kéne hozni a beállításhoz szükséges számokat. Legalábbis azt hiszem, hogy lehetne. A hobbi rádiózás nem tartozott a gyerekkori hobbijaim tág halmazába. Ilyesmivel inkább Guido barátom szeretett szórakozni. Neki azt hiszem van egy kis CB-rádiója is. Talán egyszer majd majd megérdeklődöm a működését, de most Chris-éket kéne összeszedni. Azért amennyiben megengedik a fényviszonyok, illetve Lizzy általi világítás menet közben megpróbálok a falakra is vetni néhány kósza pillantást, hátha kiszúrok valami érdekest. Bár ki tudja, hogy itt mi számít díszletnek, és mi lehet baj forrás.
//Nincs nála pálca //
ϟ”A nosztalgia, mint mindig, kitörölte a rossz emlékeket, és megszépítette a jókat.”ϟ
- Ó! Ezek szerint vége a játéknak - állapítom meg csalódott hangon, miközben kiegyenesedem. A cetlin a következő nyom szerepel, de azt már nyilván nem fogjuk tudni követni. A komornyik figyelmét immár valami egészen más köti le. Mondjuk, ez érthető is az orrfacsaró bűz miatt. Én is azon fáradoznék minden erőmmel, hogy legalább annak véget vessek. Nyilván nem csak minket zavar, hanem a statisztákat is. Chris és Dany csitítgatása hallatán csak a szemem forgatom, de némileg visszaveszek a képemből. Tényleg nem hiányzik a felesleges dráma. Inkább arra kell koncentrálnunk, hogy mindent megoldjunk. Nagyon úgy néz ki ugyanis, hogy nem a kastély szereplőivel van itt a legnagyobb gond, hanem magával az épülettel. Felújítás? - És még nem sikerült kideríteni, hogy honnan ered? - erőltetek magamra némileg kedvesebb arckifejezést, majd fordulok egy elbűvölő mosollyal a srác irányába. - Bocsánat az iménti kirohanásomért, de aggódom az unokatestvéremért - helyezem színpadias mozdulattal a kezem a mellkasomra és még egy drámai sóhajt is lenyomok mellé. De egyébként meg tényleg. - Köszönöm, de erre igazán semmi szükség - utasítom el a férfi ajánlatát. Nem azért csinálom, mert annyira spórolni szeretnék ezen az egészen, de a szervezés maga nem pont a legjobb, valljuk be. Ahol ilyen hibák előfordulnak, ott valami nagyon nem stimmel a rendszerben. Tita és Chris jól vannak ugyan, de ki garantálja, hogy nem esik nagyobb bajuk, amíg oda vannak bezárva? Nyilvánvalóan senki. Én pedig azért szeretném egyben visszakapni a családtagomat, ha nem gond. - Rendben - biccentek egyet Chris javaslata hallatán, aki felveti a pincés ötletet. Lou is az imént ajánlotta számukra, hogy vegyék arra az irányt, de talán tényleg jobb ötlet lenne eléjük mennünk. Vissza is helyezem hát a pálcámat oda, ahonnan elővettem, majd állok fel, végül töprengő képet vágva araszolok oda Danyhez: - Kellene egy olyan valami - bökök mutatóujjammal a komornyik kezében tartott valami irányába, ami láthatóan arra szolgál, hogy kapcsolatban lehessenek egymással. A tekintetemmel azért körbepillantok, hátha van valamerre egy árválkodó, amelyről elfeledkeztek a nagy fejetlenség közepette. Ha esetleg találnék egyet, azt villámgyors mozdulattal ragadom magamhoz, majd nyomom Daniel ujjai közé. Egyértelműen ő az, aki kezelni is tudja, én maximum bénáznék vele. - Na, induljunk - szólalok meg, amint sikerül szereznünk egy walky-takyt. Egyenesen a pincék felé vesszük tehát az irányt, gondosan ügyelve arra, hogy senki se lásson meg minket. Kérdés persze, hogy mennyire tudunk észrevétlenül lelépni ezekben a ruhákban. Amint sikerül odajutnunk, alaposan körbekémlelek, majd - ha senki sincs a közelben - húzom elő ismét a pálcám. Betöltöttem már a tizenhetet, ergó lekerült rólam a nyomjel és ha itt is annyira gyér a világítás, mint Titáék felől, abban az esetben én is egy Lumos-al indítok.
Sidney égett petróleum olajhoz hasonló szagot érezhet, határozottan sikerült sérülést okoznia annak a valaminek. Ami olyan szempontból jó hír, hogy ki lehet iktatni. A szag viszont arra enged neki következtetni, hogy bár érzékelhetően hatékony, de lehet kellemetlen következménye annak ha tűzzel támadják. Stanssonnak sikerül időben reagálnia és félre rántania a fickót, a képességei miatt simán tompítja mindkettejük esését, a fazon mégis ijedten nyekken egyett. Nem számított arra, hogy el lesz kapva. Stanssonnak ezúttal a másik karját érheti el az az allergiaszerű leizzadós reakció. Ismét nagyon közel volt, de hála Sidney kiváló reakció idejének sikerül ismét telibe kapnia az átokkal a lényt, aminek következtében ismét láthatóvá válik egy pillanatra és neki csapódva a lombikos, kémiai felszerelésekkel látványosan tele pakolt tölgyfa asztal csörömpölve ripityára törik alatta. A lény vészesen közel zuhan a hatalmas üveg ablakokhoz. Sidney ezúttal is hallatja azt a furcsa túlvilági hangot, de most határozottan dühödt inkább mintsem fájdalmas. A statiszta, akit Stansson kimentett tátva marad a szája. Többek között azért is mert ő nem látja mivel van dolguk így csak Sidney rombolását érzékeli. - Megőrültek?! Mégis mit...? Miért csinálták ezt? - jönnek a zavarodott kérdések. Szerencsétlen figura totál nincs képben. Ennek köszönhetően igyekszik lerázni magáról Stanssont és elsprintelni Sidney mellett enyhén lélekszakadva. Ő menekülőre fogta épp arra amerről feljöttek a lépcsőn. A baj csak az, hogy a páros elől menekül, nem pedig attól amitől tényleg kéne. A szobában egyébként a lány az ereklyevadász ismereteinek köszönhetően érezheti, hogy valami tényleg nem stimmel, már úgy a lényen túlmenően..
A papírlapon amikor széthajtják Lizzyék egyértelműen egy nyom lenne ami a játékhoz kapcsolódik és a könyvtárba vezetne tovább a történet felgöngyölítésére és valóban arra a párosra van bennük utalás, akik beengedték őket. De Lou kiesett a szerepéből így érdemi választ nem kapnak mivel azzal van elfoglalva, hogy megoldja a bűz, majd a meghibásodott rács problémáját. Amikor Lizzy perrel fenyegetőzik azért leizzad a fickó rendesen. - Kérem, erre semmi szükség, minden rendben lesz. A karbantartók már úton vannak. - tartja fel megadóan a kezeit majd az orrnyergét megdörgölve gondterhelten hozzá tesz némi magyarázatot. - Bocsássanak meg, a kastély három évszázada állja a sarat. A vidámparkba öt éve lett csak bevonva egy pályázati felújítás keretein belül.. De az újításokkal azért akadnak gondok. Ez a bűz például szinte minden évben vissza tér legalább kétszer.. - mondja még Danynek - Ha ez megoldás lehet, a kellemetlenségekre való tekintettel a legközelebbi látogatásukkor kedvezménnyel vehetik igénybe a vidámpark szolgáltatásait. - Fordul vissza Lizzyhez, hátha a kártérítés megenyhíti a fiatal lányt. És igen kockázatos pálcával bármit, mivel a földön fekvő statiszták is már talpon vannak és egy részük ugyan elhagyta a helyszínt a bűz miatt, de hárman négyen, Lou-val együtt ott maradtak. Többek között épp azok is, akik Tita mutatványát is látták. És lényegében mindenki ott áll a lejáró körül. Úgyhogy lehet nem kellene még megkockáztatni. Chris és Tita vélekedésére még Lou még egyszer leguggol a rácshoz és Titanak nyújtja a walky talky-t - A lépcső egy terembe vezet. Régen a kastély alatti kőkápolnának adott otthont. Ott végül is van egy vészkijáratféleség ami a régi pince-cellákhoz vezet. Ha tényleg arra akartok menni, akkor ezt legalább vigyétek magatokkal! Legrosszabb esetben is húsz perc maximum és ki kell érkeznetek a másik végén. - ezt követően vissza felegyenesedik és a táncosokkal vált néhány szót akikkel mérsékelt vitába fog. Épp nem figyelnek annyira nagyon. Ha Lizzy és Danny úgy döntenek valóban az emlegetett pince-cellák felé veszik az irányt, akkor valahogy úgy kell lelépniük, hogy senki ne vegye észre őket. És közben lehet nem árt ha szereznek egy walky talky-t ők is. Tita jó, hogy Lumost idéz, mert bár valami rettenet gyér hangulat világítás ki van építve, de az annyira nem ér sokat. Ahogy haladnak lefelé a falakon egyre több a nyálkás trutymó, ami még akár díszlet is lehetne, de Chris is érzi, hogy ez ahhoz a valamihez tartozik, aminek a lábnyomát a plafonon látták. A lépcső egyébként kifejezetten hosszan halad lefelé. És nemsokára már nem csak egyöntetűen nyálka borítja a falakat meg a lépcsőket, de itt ott elvétve mintha indákkal benőtt nem is olyan kicsi dudorok lennének a széleken. Chris azt biztosan meg tudja állapítani, hogy nagyon halványan, de élet van bennük. És ahogy haladnak lefelé, olyan mintha erősödne az életjel... de benne van a pakliban, hogy valójában csak összeadódnak...
// Határidő: április 10 - mesélői: április 11//
~Cody L. Mortimer
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Blackpool - vidám és kalandpark 2021-04-02, 19:43
Teátrálisan a szívemre szorítom mindkét kezem. - Jaj, ne haragudj, eszembe se volt sértegetni téged! - vigyorodom el, s hogy nyomatékot és igazságtartalmat adjak az engesztelő hangnememnek - amit persze megjátszok, de azt nagyon - még bocsánatkérő csókot is hintek Chris ajkaira. Közben az események eléggé elszabadulnak körülöttünk, de a bűz nemhogy elűzne minket, hanem inkább csalogat a maga perverz módján, szóval én sem foglalkozom sem a közeledő Lizzyékkel, sem a személyzettel, csak indulok lefelé Chris után. - Megcsípett a mozaik? - vonom fel a szemöldökömet kissé értetlenül a csalános hasonlatot tovább gondolva. Hiszen a csalán az csíp, nade olyan kőféléről még nem hallottam, ami ugyanezt tudná produkálni. - Nem lehet, hogy valami méreg volt? Bestiaköpetre is tippelhetnék, de azt a szaki szemed úgyis már kiszúrta volna.. gondolom? - hagyom nyitva a kérdést. Igyekszem nem túl hangosan beszélni, elvégre valószínűleg vagy tényleg muglik által vagyunk körülvéve vagy nagyon genyó színészekkel, szóval jobb ha nem csinálok hülyét magamból hangosan. - Pfuálj! Országomat egy garbós nyakú pulóverért ehelyett a csöcsömkin' páncélos helyett. - temetem könyékhajlatomba orromat a szag ellen. Talán mégse volt az évszázad ötlete lejönni, de.. már mindegy. - Van az a helyzet, amikor elvesztem a fejem, de jó, hogy nem itt történt. - nevetgélek, hogy addig is sikerüljön normálisra visszatornásszam a rácscsapódás által 500-asra ugrott vérnyomásomat. Segít benne, hogy Lizzy közben előadja a fenyegető performanszát odafent, így van időm kicsit szusszanni idelent. Felpillantok Chris szavai nyomán, s lenyelek egy úbazzeg-et gyorsan. Azért kitapogatom a pálcámat, hogy nem vesztettem-e el, de nem kalimpálok, becsszó. Addig biztos nem, amíg látótávolságon belül vannak a fentiek. - Esetleg egy kis fény csiholását el tudunk követni büntetlenül? - sorolok Chris mögé, s kérdezem amikor már elég mélyen vagyunk ahhoz, hogy ne lássanak. Ha áment kapok, akkor elküldök egy Lumos!-t, de csak óvatosan azért.
Tárgy: Re: Blackpool - vidám és kalandpark 2021-04-01, 18:44
- Persze, hogy kíváncsi vagyok, megsértesz! - szólok vissza, még egy kis nevetés is kibuggyan, ahogy végérvényesen eleresztem a kis ládikó rejtélyét a zsebemben, a bűz a mélyben se azt kecsegteti hogy valami romantikus tündérligetre fogunk találni. Eszembe se jut odafordulni Dany-hez és Lizzy-hez, pedig még a közelünkben vannak, megyek a tuskó fejem után, mint egy idióta. Nem mondom, hogy hülye vagyok, de az is biztos, hogy nem az eszemért és a megfontoltságomért szeret senki. A viszketés elég szutyok, de nem jövök rá, hogy mi okozhatta, se azt, hogy milyen élőlény rejtőzhet a mélyben, ami igen csak izgalmas kérdéseket vet fel. Az legalább is biztos, hogy ez már nem a játék része és valami tényleg volt itt, csak a járat megnyitásával elijesztettük. - Semmi extra, mintha csalánba nyúltam, volna, de nem tűnik vészesnek. - válaszolom, nincs para, nem kell aggódni, akinek a teste halomra van karmolva a varázslényektől annak egy kis viszketés meg se kottyan. Remélem, hogy nem jönnek utánunk, de én már nagyban mászokk lefelé, elfedve a pólómmal vagy ingemmel, vagy akármi is ez a gúnya az arcomat. Haladunk lefelé, és összerezzenek, amikor felettünk hirtelen becsapódnak a rácsok. Reflexszerűen fordulok vissza, hogy Tita kezéért nyúljak, valószínűleg jól behúzza a nyakát az ijedtségre, még is csak közel volt hozzá. - Atyaég, még jó, hogy nem vagy 180, vagy guillotine-ként vagy miként is funkcionált volna az a rács. - jegyzem meg, aztán meghallom a komornyik intézkedéseit és Lizzy felcsattanását, amire én csak felröhögök. - Ugyan már, nem kell aggódni, nyughasson mindenki ott fent! - kiáltom fel, bár egy kicsit elhallgatok, miközben felnézve a kézlenyomatokat meglátom. - Menjetek csak a dolgotokra fiatalok, esetleg nézzétek meg a pincét... - mondom hangosan, aztán valamivel halkabban hozzáteszem. -...hátha össze van kötve ezzel a járattal és be tudtok jönni vagy mi ki tudunk menni ott. Nem kell mindenki előtt a kalimpálás, jó? - válaszolom, annyira nem vagyok sügér, hogy hangosan elkezdjek beszélni a nyomokról, se a varázslásról, csak némán és izgatottan rámutatok a plafonra, hogy Titának is egyértelmű legyen. Eszemben sincs itt rostokolni negyed órát, még akkor se, ha ez azt jelentené, hogy teljes nyugalomban és biztonságban kijutunk, szóval a lánnyal folytatott néma kommunikáció után, amivel rámutatok a mancsszerű nyomra és lebiccentek a csigalélpcső felé, el is indulok lefelé, magunk mögött hagyva a sok statisztát és a két társunkat a rácsok másik oldalán. Kalandra fel!
Én is kezdem úgy érezni, hogy itt valami több van, mint egy mugli szabadulószoba. Elég fura az egész és akkor még enyhén fogalmaztam. A lény eleve láthatatlan és mint tudjuk a muglik ilyesmire azért még sem képesek, bár elég fejlett már a technikájuk, de kétlem, hogy ilyesmit eltudnának érni. Látom azért, hogy Armand karja nem fest a legjobban. Az a valami nagyon irritálhatja, ezért a táskámba nyúlok, amit nem voltam hajlandó letenni. Bár nem szerelkeztem fel érdemben semmi nagy dologgal, de vizet hoztam magammal egy üvegben. Az egy szimpla vidámparkba is elkél. - Kicsit öntsd le, hátha valamennyit segít. - nyújtom át a férfinek, hogy én tovább figyeljem a halado lábnyomokat, amik végül megállnak az ajtó előtt. Nem sokat teketóriázom, hogy kivágódjon az ajtó és valamelyest azt az izét is eltaláljam a bombardával. Nem tetszik a helyzet és inkább távolodjon tőlünk az a valami, amint hogy visszaforduljon és minket nézzen ki vacsorának. A varázslatom viszont olyan tekintetben nem sül el a legjobban, hogy a lény sikítása finoman szólva is megviseli a füleimet. A pálcámra ügyelek, de a kezeimet a fülemre tapasztom ösztönösen, mert mintha az agyamig hatolna a fülsiketítő hang. Így aztán alig hallom azt, amit a férfi mond mellettem, csak egy-egy szó jut el hozzám, de arra is megrázom a fejemet, amikor már nem cseng a fülem annyira. - Egy familiáris nem így néz ki. Ez olyan, mint egy elronrott kísérlet. - még hunyorgok is egy sort. A fülem cseng még egy ideig, ha nincs szerencsém és ez úgy általánosan nincs jó hatással a közérzetemre. Ez van, ha jobb a hallásod, mint másnak. Időnként azért hátrányt jelenthet. Azért beleszagolok a levegőbe, hogy vajon az a valami megsérült-e, érezni-e erre utaló szagot. A pasas viszont már tényleg nem vigyorog a szobában, sőt láthatóan azt se tudja, hogy mi a fene folyik itt. Ez jó jel, akkor tehát nem arról van szó, hogy itt mindenki minket akar kifilézni. - Csak semmi hős... - ködés, fejezném be a mondatot, de eddig már nem jutok el, mert Armand vetődik is, hogy félrerántsa a pasast. De vajon miért rá fáj a lény foga és miért került ki minket? A fickó pedig mintha nem is érzékelné, bár a háta mögé tényleg nem is lát szegény, hogy észrevegye a lábnyomokat. Mindenesetre gyorsan reagálok, amíg a férfi félrepróbálja rántani a színészt, a pálcám lendül újra és nem variálok sokat, egy újabb szimpla Bombarda indul útnak, de ezúttal már a lényt célzom, amennyire be tudom lőni a lábnyomok alapján.
//Mesélő: első sárga lap
Bombarda (átok): Hermione használja a 3. filmben. Ezzel a varázsigével robbantja szét az ajtót, amikor Siriust a toronyba zárták. (Varázserő: 20 pont, SVK: 45 pont)//
Kezdik nagyon nem érteni a dolgot. Ha feltételezik, hogy ez mindössze egy megrendezett játék, mi ez a sok gyanus hang, szag? Mintha.. Az eredeti játék felett átvette volna a hatalmat a természetfeletti. Hiszen a mágia jelen van, noha ők maguk nem varázsolhatnak muglik jelenlétében, ám rá fognak kényszerülni, aztán kimagyarázzák. Stansson biztos benne, hogy még Dumbledore is megértené, a szükség törvényt bont. Ráadásul ő maga is tanár, döntési jogkörrel, ahol az emberéletek védelme érdekében néha törvényt kell szegni. Az amúgy is csak az átlagos esetre vonatkozik, ha amúgy minden rendben. – Nem tudom, hogy mi lehet ez, de viszket mint az istennyila. – Talán egy fokkal kevésbé lesz irritáló, ha nem ér a ruhához, és a nedv sincsen rajta. A nevetgélő alak ugyan nem tűnik veszélyesnek, noha a célja az, hogy a frászt hozza az emberre, ám a láthatatlan mancsos valami biztosan nem valami békés állatka. – Mintha.. valakinek a familirisa lenne. Ez azt jelenti, hogy a helyet cseppet sem csak muglik üzemeltetik. – És már ismét az anyám jut eszébe, ahogyan minden sötét mágia, ármánykodás, titok fel fogja idézni, amíg csak él. Elena a hosszú élete során számtalan ember sorsát tette tönkre, szerencsére ez a fejezet lezárult. Mások talán megsiratnák azt, aki a világra hozta őket, ám Stanssonnak csak keserűséget, fájdalmat okozott, ahogyan az apám halála is az ő lelkén száradt. Hagyja magát visszafogni, amíg a lány be nem bombázza az ajtót. Immár meg sem próbálnak úgy tenni, mintha probléma lenne, hogy muglik előtt varázsolnak. Ennek utána kell járni, s remélhetőleg Graves meg a többiek nem csinálnak ostobaságot. Felpillant a falra, a plafonra, ahogyan a lény hagyja maga mögött a „lábnyomokat”, nem őket akarja betámadni eddig, de vajon mit akar? Sidney mellett a férfi mégsem félti a lányt, sőt, mintha a sportverseny alatt úgy összeszoktak volna, hogy a jövőbeni életük sem arról szólna, hogy otthon ücsörögnek a tóparti házban. Igaz, hogy a férfi tanár, de igenis meg lehet oldani, hogy olyor elkísérje felfedezőútjaira kalandos lelkületű párját. Az ő fülét is megüti az üvöltés, nyávogás, vagy mi, ezen csak csúnyán nézve homlokráncol. Ez is a műsor része lenne? Inkább a dög az ajtó mögött volt, a lány pedig rárobbantotta az ajtót. Legalább talán most csend lesz. Meg is pillantják, ezen összenéz Sidney-vel. – Ez meg.. mi a szar volt? Tuti nem itteni kellék. – Morran fel, hogy most már az óvintézkedéseket félretéve benyomuljon az ajtón. Ott találkozik a korábbi heherészővel, aki ezek szerint valóban színész, abból talán nem a legjobb. – Vigyázzon! – Ugrik oda, hogy félrerántsa a fickót, remélve, hogy Sidney ért a szóból, s valahogy pofánlövi a láthatlan, settenkedő valamit.
Arra, hogy furcsa szokásaim vannak, csak egy kis félmosollyal vonok vállat. Nem ő az első, aki ilyesmit jegyez meg, még ha ezúttal csak egy kis szerepjáték keretén belül is. Azért ez elég szórakoztató. Ahogy Lizzy vőlegényes rögtönzése is. Ami valami fura módon a legkevésbé sem zavar. Sőt. Noha egyenlőre azért nincsenek lánykérési szándékaim, mégis elég furcsán vicces ez a szituáció. Ám amikor a házaspárra kerül a szó, akkor kissé félre billentem a fejem, és elgondolkodottan nézek a figurára. - Miért nem adhatjuk nekik ezt oda? Mit tehetnének ezzel, ami olyan szörnyű? - pillantok kíváncsian a komornyikra meglengetve a papírost. Aztán szét is hajtom, hogy elolvashassam mi áll rajta, és választ adhassak Lizzy kérdésére. Végül pedig megfogom Lizzy kezét és indulnék is újabb nyomok után, de akkor engem is megcsap a szörnyű bűz, és emberünk is kiesik a szerepéből, azzal a walky talkyval. Szóval inkább őt követem Lizzyvel együtt. A szőkeség vállát pedig nyugtatólag át is karolom. - - Nyugalom kedvesem. Biztos csak egy kis műszaki hiba. Csatorna törés, vagy ilyesmi. Biztos gyorsan megoldódik. - próbálom kicsit csitítani a lányt, amikor az perrel fenyegetőzik. Ami vélhetően csak felesleges stresszforrást jelent az itt dolgozók számára. Láthatóan így is van elég bajuk. Főként ha egy ilyen kis műszaki gond miatt máris le akarják fújni az egész műsort, amiért azért kár lenne véleményem szerint. Hiszen eddig elég érdekes volt. - Megvárjuk amíg kijuttok onnan, rendben? Láttok esetleg valami furcsát, ami a műszaki hiba oka lehet? - kérdezem azért a Tita-Chris párost. Mert hát én még mindig szimpla műszaki hibának gondolom a dolgot. Biztos bedöglött valami régi vezeték, vagy ilyesmi. A szag meg... hát fogalmam sincs. Sosem éreztem hasonlót se. Évek óta bedugult, és elpattant csatorna lehet? Fúúj. - Azért óvatosan azzal a segítséggel. - pillantok Lizzyre. Nem kell, hogy a muglik még jobban bepánikoljanak valami "fura jelenség" miatt.
//Nincs nála pálca //
ϟ”A nosztalgia, mint mindig, kitörölte a rossz emlékeket, és megszépítette a jókat.”ϟ
