2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Tárgy: Re: A sötétség angyalai (Jégnász konstelláció) 2023-08-13, 14:09
//Sziasztok,
Elkészültem a jutalommal, kikérve Évi véleményét is, aki csiszolt rajta kicsit.
1. 5 tulajdonságpont a mesekarakterhez (angyalhoz) elosztása, ezúttal nincsen bekorlátozva, hogy egy tulajdonság mennyit kaphat. 2. 15 pont elosztható a tantárgyak között a mesekarakter esetén (angyal), korlát nélkül. 3. Kapsz két esélyt (az egyik az angyal, a másik egy általad választott karakter), ahol a karakterfejlődés fórumban dobva 50% esélyed van rá, hogy egy általad választott képesség vagy mágikus adottság automatikusan nő egy szintet. //
Cheon Seung-ah
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A sötétség angyalai (Jégnász konstelláció) 2023-08-10, 17:36
Azért Gilly pusztakezes akcióját nem kissé megütközve figyelem, nem tudom eldönteni, hogy bátorságra vagy ostobaságra vall így nekimenni egy elmebeteg gyilkosnak még akkor is, ha Lioneah láthatóan uralja a helyzetet. Nézem, ahogy elsüllyed végleg az a csaj, és lassan, de leesik, hogy ennyi volt. A tábortűz mellett melegedünk, és érzem, hogy némileg kezd az erőm visszatérni, de biztosan szükség lesz komolyabb gyógyításra is, csak ugye nem tudom, miféle átok talált el. Egyelőre szótlan vagyok, ami nem igazán vall rám, de így utólag kifejezetten veszélyesnek tartom ezt a kalandot, és bár azt továbbra is jónak tartom, hogy nekiindultunk, de visszagondolva, eléggé csoda, hogy túléltük, főleg, hogy a mágiát nem is lehetett igazán használni ezen a helyen. Legalább ez is kiderült, hogy többet kell készülni, hogy ilyen helyzetben is helyt tudjak állni. Sok kérdés van bennem, mert a történet nagy része nem állt össze bennem. Úgy látom a többieken, hogy őket is eléggé megviselték a dolgok, úgyhogy nem megyek oda senkihez, ezt most azt hiszem, mindenkinek magában kell elrendeznie. Én ezzel lezártnak tekintem a dolgot, nem foglalkozom már többet az árvaházzal, amint lehet, át is megyek a kapun. Úgysem derült még ki, hogy szimuláció volt-e. Én mindenképpen elfogadom a segítséget odaát, nem most van itt a helye a büszkeségnek, fogalmam sincs, hogy magamtól meggyógyulnék-e, mert esélytelennek tartom kideríteni, mivel talált el Esther. Gilly egyből az üveghez nyúl, nekem az ilyesmi meg sem fordul a fejemben, számomra nem ez a válasz, pedig valószínűleg nem érzem magam jobban én sem… azt hiszem, különbözőbb csapatot össze se lehetett volna állítani.
//Köszönöm a mesét, és a nyomozás tényleg jó lenne //
Az tény, hogy van mit dolgoznunk a csapatmunkán. Az is, hogy ez a kaland több, mint horrorisztikusra sikeredett. Ettől persze a feladat, az feladat, El kell végezni és kész. Viszont azt erős túlzás lenne állítani, hogy nem visel meg a látvány, vagy történések sora. Azért még én sem vagyok annyira kőszívű, és érzéketlen, hogy ne indítson el bennem valamit a leégő árvaház. Főként, mert mert én is így nőttem fel. Egyik ilyen helyről sodródva a másikra. Szóval nem állíthatom, hogy nem fog rémálmaimban kísérteni a halálsikolyok, és az égett holttestek látványa, a lángoló épülettel egyetemben. Azonban, ahogy Lio a mélybe taszítja azt a gyerek kinézetű szociopatát, nos a legkisebb bűntudatom, vagy együttérzésem sincsen egy gyilkos felé, akinek mindezt köszönhetjük. Inkább csak szó szerint igyekszem számba venni, hogy mindenki megvan-e a küldetés után. Mindenki életben van-e, és megúszta-e többé-kevésbé épen. Ettől persze még saját magamat végtelenül kimerültnek érzem, és azt hiszem ez a migrén szerű fejfájás is ragaszkodni fog hozzám egy darabig, a történtek utóhatásaként. Szóval, amikor Sera vizet kér, akkor ebben természetesen segítek neki. Legalábbis az utolsó erőmmel még próbálok erre koncentrálni. Sőt, ha valaki még követné a példáját, akkor a vízmágiámmal igyekszem megoldani a dolgot. Ez után lépek oda a tűzhöz, hogy tőlem valami szokatlan anyai gondoskodással szárogassam meg Max-et, esetleg a másik gyereket. Max erős kölyök. Átvészeli ezt, ebben biztos vagyok. Búcsúzóul még megölelem, és próbálom megnyugtatni, hogy a dolgok idővel megváltoznak, rendbe jönnek. Néha bosszút kell állnunk. Nekem is van kin bosszút állni. Néha azonban jobb elengedni a múlt sebeit, mielőtt felemésztenének. Nehéz ebben egyensúlyt találni. Talán nem is ma akarom elkezdeni. Nem vagyok ennyire szent. Amikor megnyílik a kapu, egyszerűen igyekszem a többiekkel együtt átkelni rajta. Amikor Gilly egy whisky-s üveget ragad nyakon a bárpultból, egyszerűen mellé lépek, és vállára teszem a kezem. Talán bátorításképpen, a másik kezemmel azért mutatom, hogy azért annak az üvegnek a tartalmából nekem is hagyjon egy keveset. Nem ítélem el a reakcióját, ahogy Autumn-ét sem. Ők sokkal érzelmesebbek, jobban megélik a dolgokat. Ha pedig rám ilyen hatással volt ez az egész, akkor rájuk még inkább rányomhatta a bélyegét. Valahol mélyen tudom, hogy Max arcát nem fogom elfelejteni. Soha...
//Köszönöm szépen a játékot! Izgalmas, és horrorisztikus fordulatok voltak benne. //
"A csillagok csak nézik, az angyalok csak hallgatják, mit össze nem beszélünk itt a Földön, arról mi odaát evidencia."
Az utolsó fél óra annyira intenzívre sikeredik, hogy sikolyokon és tetemek képein keresztül más nagyon nem jut el hozzám. Viszolyogva fogadok bármiféle gratulációt és már alig fogok fel bármit. Ha valaki hozzám is érne, csak össze rezzenek és épp hogy nem küldöm el a búsba hisztérikusan kiabálva, hogy hagyjon már a fenébe békén! Az hogy miféle agressziót és erőszakos ösztönreakciót csikart ki belőlem ez a helyzet az nagyon nagyon durván nem tetszik. Sőt egyenesen megijeszt.. Esther alakja ameddig Lioneah-t próbálta volna utolsó erejével is támadni vagy épp befolyásolni, mélységes viszolygást, undort és végtelen félelmet keltett bennem.. Épp úgy, mint anno az a félelemvámpír aki Benjamin szüleit is elemésztette, de amikor lángra lobban, a hidegtől és a hangjától egyaránt több hullámban kiráz a hideg és Sasha elgyötört maradványainak képe elevenedik meg előttem mire rekordidőn belül hiperventillálni kezdek és amikor megnyílik a kapu kétségbeesetten rohanok át rajta, menekülve ez elől az egész elől, hogy odaát egyszerűen térdre essek. Egyáltalán nem fogadok el semmiféle segítséget. Csak egy whisky-s üveget ragadok nyakon a bárpultból és egy húzásból leküldöm a negyedét mire mindenki vissza ér már túl vagyok a felén.. Sera szavai pedig annyira meglepnek, hogy a szemeim könnyekkel telnek meg és egyszerűen nem érdekel, megölelem, nagyjából olyan hévvel, mintha az életem múlna rajta és a vállába zokogok. Kell egy pár perc mire lecsillapodok és sikerül eleresztenem. Szipogva törlöm meg a szemeimet - Őszintén szívesebben maradnék csak a pompomlánykodásnál… De… majd igyekszem nem ekkora picsa lenni legközelebb.. - mondom megtörten. Végül én is elköszönök mindenkitől és a testvérekkel együtt indulok el, még ha később el is fogok válni tőlük. A közös elindulás után viszont valami még kikívánkozik belőlem - Sera… Lio.. Vlad azt mondta, mielőtt utánatok mentem volna, hogy “a múlt már csak azért is különös, mert ami ott történt, az segíthet megértenetek a saját sorsotokat..” - egy kissé úgy nézek rájuk, mint akinek kezd a fejébe szállni az alkohol, de azért még annyira képben van, hogy megvilágosodott kérdéseket tegyen fel. - Ugye… ami ott történt.. az velünk nem történhet meg…? Az azt jelentené, ha minden angyal újra és újra elbukik… Hogy minden új körrel csökken az esély arra, hogy a véggel egy felkészültebb csapat nézzen szembe.. Akkor nem lesz elkerülhető a vég… Ez ezt jelentené? - kicsit megszédülök és meg is botlok, de úgy kapaszkodom az üveg nyakába még mindig, mintha csak az lenne képes megtartani.
///Köszönöm én is a mesét! Érdekes fordulatok voltak benne, örülök, hogy Gill beszélhetett Vladdal egy kicsit és én is remélem, hogy Aspasia ügyét is felgöngyölíthetik majd!
Őszintén meglepődöm a húgom képességén, hogy a halak mutatják a befagyott tó lékjei felé az utat, de nyilván az elkövetkezendő percekben nem lesz alkalom vállonveregetni és megdicsérni. Elfogult vagyok és védelmező, de hülye azért nem annyira. Gilly-vel kibukkanva a vízből úgy érzem versenyt kiabálunk, de legalább mi ketten kiadjuk magunkból az érzelmeket, amik feltódultak ebben a szörnyűségben. Még a sötét praktikákkal játszadozó Jessamine is megülte a gyomromat, de hogy egyszerre még egy sorozatgyilkos emberfeletti gyorsaságú beteg elméjű gyermek-nőt is le kell gyűrnünk az nem megy félvállról. Utoljára erőt merítek a másvilági hatalmakból, hogy a fogorvost és a meggyilkolt tanárnőt segítségül hívjam, de érzem, hogy már nagyon feszegetem a határaimat. Lehet, hogy a Halál angyala vagyok, de attól még nagyon is ember és habár a társaink próbálnak istápolni, melegíteni, mielőtt hipotermiás sokkot kapnék, szörnyen remegek. A lelkek megragadják, Lioneah és Gilly pedig támad, én pedig jégbe gyökerező lábakkal nézem a nő pusztulását, bár nehéz rá nőként és nem szörnyetegként tekinteni. A nagy hidegrázás közepette ahogy premier plánban látom az egészet erőteljesen fordul egyet a gyomrom és akármennyire nem szuperhősökhöz illik elfordulok, hogy elgyengülve térdre esve öklendezzem vissza az utolsó étkezésem. Egy kicsit talán közrejátszik a kimerültség is, de mire Lioneah mellém ér megpróbálom összeszedni magam és letörölni a szememből a kibuggyanó könnyeket. - Kösz a halakat. - mosolyodom el nagyon, nagyon fáradtan a nővéremre és kínosan azzal a kezemmel, amivel nem nyúltam az arcomhoz vagy a számhoz szorosan megfogom a kezét, csak néhány pillanatra, bár érezheti, hogy remegek és egy kicsit támaszkodom is. Az elemek közül pedig Hella felé fordulok, hogy vízet kérjek tőle, a nem jeges fajtából, hogy kimossam a számat mielőtt még elvonulunk ténylegesen száradni és melegedni. A gyerekek közül mi pont a "gonoszt" kaptuk is Doriant és Maxet a többiek ismerték meg jobban, de azért fél szemmel figyelek rájuk, ahogy mindenkire, amint abbamarad a remegés, bár a kimerültség nyilván csak akkor lesz jobb, ha hazajutunk és kipihenhetjük az egészet. Ahogy Lioneah mellém kerül kicsit összevonom a szemöldökömet, szeretném azonnal megcáfolni a dolgot, de nem találom a szavakat, mind hamisan cseng már a gondolataim között is. - Nem sérültem meg, csak kimerültem. És te? Annyira gyorsan mozgott az épületben, féltem, hogy egyetlen egyet pislogunk és... - kezdem először ennyivel, de még így is elhallgatok inkább. - Nem tudom. Talán ő volt az előző generációnk, az előző Halál angyal, azért bolygatta a holt lelkeket? - válaszolok kérdésre kérdéssel, elgondolkozva. Valószínűleg itt több választ nem kapunk, hiszen az épület a nő irodájával, lakrészével együtt leégett, csak Vlad tudná megválaszolni ezeket a kérdéseket. Csak az a baj, hogy annyi kérdésünk elől tért már ki, ki tudja, hogy ezúttal egyenes lenne-e. - Ha így is van, mi ellenállunk. Mi erősebbek vagyunk. - zárom le ennyivel, erőt merítve a tekintetéből, a közöttünk feszülő nővéri kötelékből, amit még az se szakíthat szét, hogy mennyire a Graysonnal való kapcsolatom ellen van. Amikor megnyílik a kapu és hazatérhetünk akkor elköszönök mindenkitől, sok szerencsét kívánok az új igazgatónak és talán már meg sem lepődöm, hogy visszatérvén Vlad ellát ugyan mindannyiunkat, de különösebben nem válaszol semmilyen kérdésünkre. A tekintetem miután elköszönök mindenkitől Gilly-t keresi, hiszen tudom, hogy mennyire nem biztos abban, hogy ez az egész nekivaló lenne és talán belőle robbant ki a legjobban a kétségbeesés, amikor letarolni akarta a gonoszt aztán csak még zaklatottabbnak tűnt, amikor remegve kimásztunk a vízből. - Tudom, hogy azt hiszed nincs közöttünk helyed, de a meggondolatlan akciózáson kívül... nagyon sokat segítettél összerakni a képet és ügyesen nyomoztál. Lehet, hogy szőkék vagyunk, de nem buták. - mosolyodom el, mielőtt visszatérnék Lioneah mellé, hogy együtt távozzunk, ahogy általában.
// Nagyon szépen köszi a mesét, először kicsit kusza, de utána nagyon érdekes volt, hogy két ügy keveredett egy mesébe, meg néhol igen horrorisztikus. Francba, hogy mi kaptunk a kattantat!!!
UI.: azért remélem Aspasia után is fogunk nyomozniii!!! //
Nem állítom, hogy tökéletesen és zökkenőmentesen dolgoznánk össze, még abban az esetben sem, ha ez egy kívülálló számára valódi csapatmunkának tűnik. Vladimir egytől-egyig olyan embereket válogatott össze a feladatra, akik eléggé különböznek ahhoz, hogy ez némi feszültséget generáljon köreinkben. Már a két testvér is tűz és víz személyiségileg, szóval valóban nem árt, ha dolgozunk ezen az egészen... Nem szeretném, hogy sorsdöntő pillanatokban robbanjon a képünkbe az a bizonyos bomba. Amikor a társaim felbukkannak a jeges víz alól, elég nagy a késztetés bennem arra vonatkozóan, hogy eléjük rohanjak, de erőt veszek magamon és nem teszem. A jég még betörne alattam, hiába vagyok vékonyka, ki tudja, mennyire vastag. Helyette igyekszem segíteni annak, aki erre szorulna és mindenkit, akit szükséges, a tábortűz felé terelni, köztük a gyerekeket is és időközben Rain is beveti a meleg levegős varázslatot, amit kifejezetten jó ötletnek tartok. A kicsiket igyekszem még szavakkal is megnyugtatni, habár Maxet inkább Hellára bízom, hiszen ki tudja, mennyit ért. Sose értettem a jelnyelvhez, néha hadarok is, szóval a szájról olvasás is kudarcot vallhat esetemben, de azért igyekszem erre is figyelni, ami elég nehéz, ha azt vesszük alapul, hogy mi minden zajlik le nem messze tőlünk, Estherrel. - Ne nézzetek oda! - szólítom fel a gyerekeket, akik remélhetőleg továbbra is a tűz mellett melegednek, majd igyekszem elterelni a figyelmüket, ennek révén pedig - szerencsére - az események nagyjáról én is bőven lemaradok. Mindig is utáltam az erőszakot, csakis a szüleim gyilkosait tekintettem egész életemben prédának, senki mást. A sikolyok ellen már képtelen vagyok védekezni, így azok akarva-akaratlanul is az elmémbe furakszanak, hogy sokáig a fejemben visszhangozhassanak. Azért valaki haláltusáját végighallgatni igen megterhelő lelkileg, de legalább a hazavezető út is megnyílik előttünk, hogy végre visszatérhessünk a saját világunkba. Ezúttal én vagyok az első, aki átlépi a "kaput", de kezelést nem igazán kérek, még ha egyébként kellene is. A harci hegeket emlékeztetőül hagyom, habár nincsenek olyan sérüléseim, amelyek maradandóak lennének. Helyette elég hamar távozom, hiszen ez az egész mély nyomot hagyott bennem. Ahogy a gyerekeket rángatta maga után, majd a sikolyai és ahogy az árvaház lángokban áll... Valamilyen szinten úgy érzem, többet is tehettünk volna értük.
Valójban, ha Autumn nem áll neki kötekedni, miután rákoncentráltam a halakra, még az is lehet, hogy nem szólok vissza neki a tőlem megszokott stílusban. De, ha valaki kóstolgatni kezd, azt nem viselem túl jól, főleg ha azt gondolja képesek lehetünk felmelegíteni egy egész tavat. Azt se gondolom, hogy jó taktika lenne, ha bárki egy lángoló, omladozó épület mellett akarna melegedni, de hát kinek mi. Én elsősorban innentől a saját dolgommal foglalkozom, kivéve persze, amikor próbálják beomlasztani alattam is a jeget, hiszen a tó nagy és még csak nem is látni pontosan, hogy hol van a széle. Rainnek biccentek, amikor látom, hogy melegít pálcával, az is jó taktika, csak talán a tűz mindenkinek segít egyszerre. Szóval inkább a felbukkanó Estherre koncentrálok, mert látom, hogy a nővérem már kint van a vízből és bizony nekem ez volt az elsődleges. Lehet, hogy Sera sokáig úgy gondolta, hogy állandóan távol tartom magamat a családomtól, de azért már megmutattam neki is néhányszor, hogy a magam módján azért ki tudom mutatni, ha fontos nekem valaki. Végülis, amikor elmesélte a történetét azt is felajánlottam, hogy segítek levadászni azokat, akik azt tették vele. Még mindig hiszek a bosszú erejében, habár Zacharyt nem sikerült meggyőznöm róla, hogy helyévaló megoldás, sőt talán időnként sikerül azt is elérnie, hogy a bennem folyamatosan tomboló düh enyhüljön kicsit. Telibe bombázzuk hát a lánynak tűnő nőt, akit elnyel a mély, én pedig most már végképp lehátrálok a jégről, hogy ne most a végén kapjak valami kellemetlen jeges fürdőt. Sera mellé lépdelek oda. Azért nem fordulok ki önmagamból, hogy rohanvást öleljem át. Tud ő vigyázni magára, még ha azért érezhette is, hogy bizony elsősorban őt mentettem és nagyon-nagyon másodsorban bárki mást. Főleg ezzel a hozzám bizony igazán nem passzoló druida dologgal, ami igaz Zach szerint vehető semlegesnek is, nem feltétlenül pozitívnak. Azért a lépteim a megszokottnál gyorsabbak, amikor végre megérkezem Sera mellé, aki bizonyára már melegszik a tűz és Rain melegítő varázslata mellett. - Rendben vagy? - állok meg mellette, kicsit a kezeimet a tűz fölé tartva, hogy átmelegedjek. A nagy hálálkodást igazából kevéssé fogadom, simán a háttérbe húzódom, ha efféle indulna meg. A lángoló épületet figyelem és a gondolataim közé Jessamine tolakszik be. Végül még a hívó szó előtt kicsivel lépek újra a nővérem mellé, ha netán a hálálkodók miatt távolabb került volna. - Velünk is történhet ilyesmi? Megmérgezhet az erőnk? - lehet, hogy szokatlan lehet tőlem egy ilyen kérdés és tényleg úgy teszem fel, hogy más ne nagyon hallja, mert gyengeségnek tűnhet, de mégis bekúszik a gondolataim közé a felvetés. Jessamine sosem tűnt veszélyesnek, itt viszont mégis az volt. Vajon mi történt vele? Vagy mindig is volt benne valami... sőtét? Ez nem jó ómen, hiszen éppenséggel a miénk a két fekete szárny Serával. Vajon megmérgezhet minket ez az angyali erő?
//Köszönöm szépen a játékot! Volt, ahol egy kicsit rohanósra sikeredett, de egyébként izgi volt! //
Végre az angyalok összedolgoznak, Seraphine megidézi a két szellemet, akik kifeszítik az éppen kikúszni készülő nőt, Gilly megrázza, mint egy ázott kutyát, így a távolból van benne némi fojtás is, aztán Lioneah telibe kapja a már így is nagyon leharcolt kislányalakot, aki élő fáklyává válva tűnik el a jeges tó vizében, hogy örökre elnyelje a mély. Egy biztos, nem fog feltámadni, visszatérni, később ijesztgetni őket, végleg meghalt, mielőtt valakiben paranoia ébredne. Autumn, Hella és Rain ugyan némi nehézséggel, de meg tudják gyújtani a tábortüzet, hiszen itt amúgy minden havas, vizes, de a mágia azért ezt megoldja. Sikerül varázslattal megszáradni, s hamarosan mindenki a tűz körül tud olvadozni, melegedni. Egy fiatal tanító köszönetet mond az angyaloknak, vélhetően ő lesz, aki majd itt átveszi az irányítást. Max és Dorian is jól vannak, de mindenkit sokkolt, hogy az árvaház leégett, az igazgatónő sikolyát azért sokan hallották, na meg hogy az egyik kis árvát úgy kellett hatan legyűrni, azért az mindenkiben nyomot hagy. Eltelik némi idő, amikor mind a hatan elkezdik érezni a hívó szót, s az irányát is be tudják tájolni. A hóvihar lassan elül, és a falu szélén ott nyílik a kapu, amin keresztül vissza tudnak térni Vladhoz. A mentoruk mindenkit meggyógyít, regeneráló és erősítő gyógyitalokat is kapnak, de láthatóan Vlad most nem szándékozik kiértékelni azt, ami történt, hanem elbocsájtja őket, hogy majd egy következő alkalommal vonhassák le a tanulságot.
//Köszönöm szépen a játékot, és a részvételt. Még írjatok zárót, immár határidő nélkül, aztán jövök a jutikkal. //
Gillian Ollivander
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A sötétség angyalai (Jégnász konstelláció) 2023-07-31, 17:35
"A csillagok csak nézik, az angyalok csak hallgatják, mit össze nem beszélünk itt a Földön, arról mi odaát evidencia."
Amikor telibe kap az a sötét szél, elsőre levegőt vennem sem sikerül rendesen, a maradék is sípolva távozik belőlem és ekkor még a jég is megroppan alattunk és jellegzetes hanggal szakad be alattunk a tó, aminek nem is érzékeltem, vagy láttam mikor keveredtünk a szélére. Talán egy fél szívverésnyi időm van csak hogy újra levegőhöz jussak, mielőtt elnyel a jeges víz, de nem mondom, hogy nem sikerül maradéktalanul benyelnem abból is egy jó adagot. Az agyam egy töredéknyi idő alatt kap pánikot és sajnos innentől nem nem igazán foglalkozom a körülöttem lévőkkel, amikor Sera elkapja a kezemet és megpróbál feldobni, amolyan reflex mozdulatot vált ki belőlem. Épp mint valahányszor a táncnál, a szurkolócsapattal feldobtuk egymást szaltózni, vagy valami hasonló trükköt csinálni, kár hogy a víz lelassít annyira, hogy nem lesz belőle valódi vízből kiugrós szaltós szárnytárogatós manőver, épp csak sikerül a felszínre keverednem.. Noha azért az aggodalom két köhögő és reszketés-roham között elkap, hogy és akkor most Sera… de mire végig gondolom, máris kint van ő is a parton és már is indulna a testvéréért, akit ez a varangyszuka szemelt ki magának… A tábortűz és a melegítő varázslat pedig úgy érzem feléleszt annyira, hogy vissza kézből valahogy ösztönösen mindkét kezemmel Esther felé nyúlok, mintha csak meg akarnám fojtani innen a távolból. Próbálom még az előtt elkapni, mielőtt teljesen kimászhatna és lényegében minden indulatom és dühöm és tehetetlen “dögöljmármegteféreg!!!!!!!!!!!!!!!!Elvettedazéletemet” érzésemet rázúdítom. Persze tudom, hogy nem ő “vette el az életemet” de ez az angyalság… És persze azt is tudom, hogy az agresszió egy nagyon rossz reakció a túlzott stresszre de a franc essen bele, én egy pompon lány vagyok! Elképzelésem sincs mikor fog bennem átbillenni, hogy a táncos, sminkelős és ruhagyártós hobbijaim közé vegyem a világ megmentését is.. De egyszer biztosan össze jön majd..
//Fizikum: 30 - állóképesség
/Angyali rma - Telekinézis 6. siznt: Blokkolás: Képes célszemély testét teljes mozdulatlanságig blokkolni, természetesen mentális ellenállás van ellene, de az illető minimum lassabb lesz, kevésbé tud varázsolni, vagy teljesen inaktívvá válik. - Esthert igyekszik minden maradék erejével vissza tartani. Ha kell el is üvölti magát hozzá.
Valahol a Hollóhátas létem teljesen irreleváns ebben a szent pillanatban. Eszembe se jut, hogy ne tudnék visszajönni a felszínre, azonnal levetem magamat Gilly és a gyerekek után elsősorban. Arra számítok, hogy Esther még mindig tartja őket és mindenki egy helyen lesz nagyjából a vízben, de nem így történik, már mindenki szétszéledt. A szememet és az egész testemet égeti a jeges víz, talán egy leheletnyit segít csak rajtam az, hogy én felkészülten érkeztem és hogy valahol a légmágia része a hideg hőmérséklet kibírása is, ami a legnagyobb erősségem az elemek között. Így is szinte elviselhetetlen az egész, gémberednek a végtagjaim, de mozgok, hogy miután a gyerekek maguktól vagy... vagy Lioneah halai által vezetve... ami lehet, hogy csak egy homályos abszurd lázálom... Gilly-t felhúzzam és utána én is kimásszak. Ahogy kiemelkedek a vízből és fókuszál a tekintetem a jeges víz után a jeges levegővel hadakozva a gyerekek után azonnal Lioneah-t keresem. - Takarodj a húgom közeléből! - üvöltöm, ha nem lenne olyan érdes a hangom, akkor akár már sikításnak is elmehetne. Nem mintha egy természetfeletti sorozatgyilkost az ilyesmi különösebben megállíthatna. Remegve kúszok a jégen, amíg talpra nem tudok állni, persze ha nagyon gyenge lenne, akkor annyi eszem még akad, hogy eloszlatva a súlyomat csússzak, hogy szakadjon vissza alattam. Ha kell, akkor a gyerekeket is kiterelgetem a biztonságos földre, de nagyon sietve, szinte csúsztatva őket is, hogy minél előbb talpon lehessek és segíthessek Lioneah-nak. Hella pajzsot idéz, Autumn tábortüzet csinál, Rain pedig meleg levegővel szárít és mindannyiuknak elképesztően hálás vagyok, de megszólalni képtelen. Túlságosan arra fókuszálok, hogy még gyorsan azelőtt cselekedhessek, mielőtt Esther az emberfeletti képességeivel rátámadna Lioneah-ra. Már elképesztően kimerültem, az összes létező erőforrásomból merítettem, de így is érzem, hogy van még ahonnan ez jött. Egy sorozatgyilkosról beszélünk és még soha az életben nem éreztem annyira erősnek magam a kísértetvadász képességemmel, mint most, így újra elkezdek koncentrálni és ahogy Jessamine-t a pokol kapuján átrántották a lelkek, úgy most Esther áldozatait hívom magamhoz segítségül. Csak a mai napon kettőről tudunk, akik még csak el se lettek hantolva, velük egyszerűbb lehet felvennem a kapcsolatot, de ki tudja, hogy hányan voltak még és hol lettek eltemetve, talán éppen a közelünkben. A szellemek pedig, az igazgatónővel történtekből okulva, biztos, hogy segítenének a gyilkosuk legyőzésében. Persze, amennyiben nem olyan vérszomjasak, mint amire számítok és nem sikerül rá uszítanom őket, legalább annyit megtudnék tőlük, hogy mi is Esther képessége, hogy megtaláljuk a gyengepontját, hogy tudjuk, hogy pontosan mivel és hova marjunk. Persze, a tűz pusztító, de mi van, ha nem elég?
// Kísértetvadász idevágó részletei: A kísértetvadászok képesek azokat a szellemeket is látni, akik már átléptek a függönyön és odaát tartózkodnak, kapcsolatba léphetnek elhunyt rokonokkal, hívhatják őket, tehát cézatosan képesek megidézni valakinek a szellemét. Képesek erős ártó szellemeket is elűzni, vagy az akaratukat rájuk kényszeíteni. A túlvilág jelei alapján könnyebben értelmezik a jeleket, nyomokat, észreveszik a nem odaillő dolgokat. Egyértelműen érzékelik egy sötét teremtményről, legyen az szellem, vérfarkas, vámpír stb. hogy micsoda és kicsoda és hol van pontosan. Képesek ezeket a lényeket az uralmuk alá hajtani, persze ez függ a lény szintjétől, korától és a kísértetvadász korától és gyakorlatától is.
Spoiler:
+, ha nagyon elkeseredett a helyzet és Esther túl erős: Akrobata 7. szint: Az idő kereke: Olyannyira gyors és ügyes mozgással tud lavírozni, hogy ezzel akár megváltoztathat eseményeket is, néhány másodpercet visszamehet az időben, de ez nagy fizikai megterheléssel jár
Nem igazán agyalok azon, hogy ez szimuláció vagy sem. Inkább próbálok egyszerűen túlélni, és a többieket is valahogy a túlélés irányába lökni. Elég ha senki nem hal meg, legfeljebb ez az Esther vagy ki. Az ő élete semennyire se érdekel. Ellenben a társaiméval, és a gyerekekével. Szóval momentán még Lio pokróc stílusa se tud meghatni. Legalábbis nem annyira, hogy magamra vegyem, vagy egyáltalán lereagáljam a dolgot. Bár tegyük hozzá, hogy elég ritkaság számba megy, ha valaki nálam is pokrócabb tud lenni, de ő bőven üti a mércét. Ami hát nem a legjobb közelítés, ha valaki amolyan csapatkapitányi szerepkörre tör. Főleg, ha képtelen átlátni annyira a helyzetet, hogy ő bármikor hátrálhat két lépést, semmi nem akadályozza a mozgásban, de a hideg, és az az esetlegesen egy-két fok is jelenthet életet vagy halált szó szerint Gilly, Sera és a gyerekek számára. Szóval jelenleg azért nem éppen győz meg, hogy bármilyen vezetői képessége is lenne. Ezt azonban egy időre félre kell tenni, és a jelen helyzetre koncentrálni. Minden esetre a tábortűz, és a meleg levegő sokat segíthet a vízbe pottyantakon, de valahogy megkönnyebbülés, hogy sikerült kijutniuk a tóból. Az egyetlen bökkenő, hogy elég védtelennek tűnik így a kis csapatunk az újabb támadásokkal szemben. Szóval, igyekszem egy pajzsbűbájt létrehozni magunk köré. Ha képes vagyok rá, és lehetséges kiterjesztve Lio és Esther közé is, ha nem, akkor pedig az ázott csapat köré koncentrálva azt. Jobb lenne nem benyelni valami újabb váratlan átkot. Így viszont talán még valakinek marad ereje és lehetősége védelemből támadni is.
//Protego – Pajzsbűbáj A pajzsbűbáj az átkok kivédésére használható. A varázsige kimondása után egy halvány, aura szerű pajzs villan fel a használója előtt. A bűbáj fenntartása folyamatos koncentrációt igényel, így addig amíg azt használjuk nem tudunk másik varázslatot végrehajtani.//
Nem tudom, miféle átokkal talált el az a mocskos nőszemély, de nagyon rosszul érzem magam, és mintha semmit sem enyhülne az egész. Dühös vagyok, mert tehetetlenséget érzek. Elfogadom Autumn kezét, hogy legalább talpra tudjak állni, és ha másban nem, hát a mentésben illetve a melegítésben segítsek. - Köszi. - Továbbra is fáj a levegővétel és minden mozdulat, de igyekszem egyre közelebb jutni a többiekhez. A lebegtetéssel sikerül közös erővel minden vízbe esettet kijuttatni, csak az a baj, hogy Esther is mászik kifelé. Úgy érzem, hogy ebben az állapotban én Liónak nem tudok segíteni, úgyhogy térdre rogyok a már kimentettek mellett, nem bírok ennél tovább eljutni. - Ez önmagában kevés lesz - jegyzem meg, mikor Autumn tábortüzet gyújt. Nem haszontalan, de idő, mire meggyullad a tűz, és még több idő, mire a kinti hidegben nyílt terepen bármiféle hatását éreznek azok, akik épp most töltöttek el hosszú perceket a jeges vízben. Majd szinten tartásra jó lesz, de addig is gyorsabb módszer kell ide, úgyhogy a pálcámat végig húzom Sera, Gilly, és a gyerekek fölött, és forró levegővel szárítom őket és a ruháikat. Hátha ettől erőre kapnak. Én egyelőre képtelen vagyok azon gondolkodni, hogy ez megtörténik-e velünk vagy csak szimuláció, túlságosan valóságos a fájdalom. Azért remélem, lassan enyhül végre valamit, hogy legalább normálisan levegőhöz jussak. Remélem, hogy az igazgatónő már nem jut ki, és Esther is visszakerül a víz alá, mert jelenlegi állapotomban még egy menekülést fizikailag tuti nem bírnék végigcsinálni.
Nincs bennem félsz a halállal kapcsolatban. Mármint, alapjáraton lenne, de mivel Vladimir helyezett ide minket, szinte biztosra veszem, hogy nem hagyja, hogy itt végezzük be a küldetésünket, bármi is legyen az. Akármennyire is valóságos mindaz, ami jelen pillanatban is lejátszódik körülöttem, valahogy nem izgat a saját testi épségem. Mégis, ezúttal Raint követem és csatlakozom a többiekhez, amint sikerül visszanyernem valamennyit a régi formámból. - Gyere, segítek - nyújtom a kezem Rainnek, ha esetleg igényelné, habár - elég meglepő módon - én vagyok az egyik, aki képes volt talpon maradni. Fogalmam sincs, mi révén érhettem el ilyen sikert, de mindenképp pozitív dolognak könyvelem el magamban. Talán Vladimir mégse tévedt velem kapcsolatban, mint azt hittem eleinte. Amikor Lioneah előveszi újfent a szokásos stílusát, inkább fogom magam, sarkon fordulok és igyekszem az eredeti utasítását követni. Kerülöm a konfliktust, ahol csak lehet, szóval leginkább magamban puffogva minősítem őt, mialatt mindent összegyűjtök, ami éghető. Bár baromi ironikus egy lángokban álló épülettől nem messze tábortüzet eszkábálni, mégis megteszem. A csajszi jobb napjain is olyan mint egy pokróc, nem értem tehát, hogy Vladimir miért pont őt tette meg vezetőnek, mindenesetre nem követelek újraszavazást erről. Van, amit el kell fogadni és le kell nyelni, ennyi az egész. - Mindenki legyen nagyon óvatos! - kiáltok még azok felé, akik képesek talpon maradni és tovább küzdeni, de közben igyekszem, hogy a jeges víz alá kerülteket az időközben létrehozott "tábortűz" felé terelgessem és felmelengessem. Ha lenne rá lehetőségem, még forró italt is szervíroznék, sőt, szalonnát is sütögethetnénk, ezúttal azonban elvetem eme ötleteimet.
A testvérem a víz alatt van, nekem most az az elsődleges, hogy segítsek neki megtalálni az utat felfelé, erre pedig a legjobb, ha a vízi élőlényeket hívom segítségül, hiszen ők sokkal jobban tájékozódnak, érzik merről jön több oxigén, hogy megtalálják a léket. Nem csoda, ha amikor Autumn még be is szól, akkor kb. úgy nézek rá, mintha közel lennék hozzá, hogy belőle csináljak tábortüzet a felszínre érkezőknek, ha már annyira ezt szeretné. - Tábortűz... te... - igen közel vagyok hozzá, hogy simán leidiótázzam, miközben minden erőmmel a vízi lényekre koncentrálok, hogy segíteni tudjanak azoknak, akik a víz alatt rekedtek. Egy egész tónyi vizet mégis hogy a fenébe lehetne felmelegíteni? Arról nem beszélve, hogy érzékelem, hogy bizony ez a tó rohadt nagy, tehát ha leolvasztom a jeget, akkor jó eséllyel mi is hamar vízbe kerülnénk. Azt nem hiszem, hogy akarjuk. Ezért is akarnám mielőbb kiszedni azokat, akik vízbe estek, hogy aztán felmelegíthessük őket tűzzel, mágiával, szárítással. Kétlem, hogy sokat érnénk vele, ha elemi tűzzel égetném őket szénné, az maximum az álcázott gyilkosunknak kell. - Remek, omlasszátok be csak alattam is! - morranok mostmár oda a Hella Autumn párosnak, hiszen egyértelműen úgy fest a repedés közelebb került hozzám, mert igyekeztem eddig távolságot tartani tőle, és inkább a tó szélét megkeresni. De legalább látom, hogy a víz alá kerültek is kezdenek előbukkanni, de egyelőre nincs módomban még a tűzzel is foglalkozni, amikor eddig a halakat irányítottam, főleg amikor felbukkan mellettem Esther és nekiáll mamizni. Nagyjából olyan undorral nézek rá, mintha egy tál szardínia lenne, amit egy hétre kint felejtett valaki a napon és most már bizony jön az a tűz. Reflexből tűzgolyót dobok az arcába, hogy menjen csak vissza a tó mélyére, ahonnan annyira próbál kimászni. Közben persze hátrálok, nehogy leakarjon rántani.
//Druida 3. szint: Druida láng: Hatása hasonló, mint a tűzgolyóé. Kézből csap ki.//
Hella és Autumn igyekszik felmelegíteni, vagy berepeszteni a jeget. Előbbi esetén Seraphine és Lio halainak segítségével Max és Dorian megtalálják az utat, és elkezdenek kimászni, Rain pedig rá tud segíteni a lebegtetéssel. Egész jól állnak, Gillian is elkezd tudni kimászni, erre is rá tud segíteni a halálangyal, tehát ők már egészen rendben vannak. Seraphine viszont nem tud már Estherre is figyelni. A gyilkos nő Lio oldalán tud felbukkanni, mert a repesztés és a melegítés minden oldalon sikerült, és hatékony volt, arra azért nincs ideje, vagy ereje, hogy a gyerekeket, vagy Gillyt rántsa le, jelenleg ő is az életéért küzd. Lio ugyan nincs a lék szélén, csak valamennyire közel, így Esther azért még próbálkozik. Megkapaszkodik a jég szélében, próbálja feltenni a térdét, hogy kimásszon, s ismét a kislányos arckifejezést ölti fel, hogy könyörögjön Lionak. – Mamiii.. fogadj örökbe, kérlek! Könyörgök, jó leszek, ígérem! – Azért Lio sem hülye, látja a mozdulatot, hogy a nő a háta mögé emeli a kezét, vélhetően a tűéles gyilkolókés van benne. A két gyerek és Gilly durván átfagyva, Seraphine azért egy fokkal jobban van, de neki is melegednie kell, Hella és Rain még mindig nehezen veszi a levegőt az előbbi átok miatt, viszont Esther is eléggé le van gyengülve, vélhetően az utolsó csapásra készül Lio ellen. Ha ez csupán egy szimuláció, akkor az elég erős, valóságos, de majd ki fog derülni a végén, hogy ha igen, akkor mi ebből a tanulság. Autumn szerint esélyesen nem az, hiszen ő áll a legközelebb a mentális mágiákhoz, itt minden teljesen anyagi szinten mozog.
//Határidő: július 29, én írok július 30//
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A sötétség angyalai (Jégnász konstelláció) 2023-07-17, 21:43
A Sötétség Angyalai
"Az embernek választania, nem pedig elfogadni kell a sorsát."
Amikor hiába a magasszintű képességem nem sikerül visszalöknöm a szélmágiát csak elterelnem magamról már felsejlik bennem, hogy ő volt az, aki megvágta az oldalamat és megvágta Hellát is, mindannyiunkat úgy, hogy észre se vettük. Elképesztő gyorsasága mellett ezek szerint elemi erővel is rendelkezik, amivel viszont mi is. Nem kicsit fog el a pánik, amikor én próbálom kimenteni a gyerekeket minden erőmmel cikázva a társaink támadása elől, Gilly pedig vérszemet kap és elkezd testtel berohanni egyenesen Esthert letarolni. Az emberfeletti gyorsaságom közben nem igazán van alkalmam vagy értelme megszólalnom, de lehet, hogy nem a gyerekekért kellett volna ugranom, hanem Gilly-t letarolni és odébb csúszni a havon, mert elég rendesen ellépjük magunkat. Pedig minden idegszálammal azon vagyok, hogy most, hogy mindenki egy helyen van, valamiféle ritmus alakuljon ki közöttünk és sikerüljön az összjáték, de egyértelmű, hogy a kermon védelme nem elég. Még mindig nem edződtünk össze, ha még egyetlen ellenfél is kifog rajtunk úgy, hogy már mindannyian rá figyelünk, mit kezdünk majd a világvégével? Amikor elkezd repedni a jég a finom reflexszeimmel újra szárnyra kapnék, viszont Esther és Gilly, aki egyenesen őt akarta letarolni és a gyerekek mind szorult helyzetbe kerülnek és a gravitáció az ellenségünkké válik. Nem igazán van idő ténylegesen átgondolnom, hogy mit csinálok, bíznom kell abban, hogy a többiek mellettünk-mögöttünk talpra tudnak állni a kermonnak a segítségével és nem tétlenkednek, mert... Mert ahelyett, hogy agyalnék, én is egyenesen utánuk vetem magam, a szárnyaimat még a víz alatt is "evezőnek" használva, ha képes vagyok rá. Ha csak útban vannak, akkor persze a jeges vízben eltűntetem őket és minden erőmmel koncentrálok, hogy ne kapjon el a hipotermia. Próbálom nyitva tartani a szememet, de a jeges víz égeti, érzem a könnyeket hiába olvadnak szét azonnal. Azonnal a négy alakot keresem a vízbe merülve és azt nézem, hogy Esthernek akad-e víz ereje is, vagy csak a széllökéshez értett olyan elképesztően a felszínen. Halványan még felfogtam, hogy Gilly-t kapta el legerősebben a támadás, így attól tartva, hogy Esther már lelökte magáról és talán még az ájulás szélén is áll érte nyúlok, összekulcsolódnak a kezeink és megpróbálom felrántani a felszín felé, míg magamat ez a nyomás nyilván lejjebb taszítja, de én sértetlen vagyok - jelenleg - és számítottam a lebukásra így levegővel is jobban állhatok, gyanítom. Ismét csak és kizárólag annyi a célom, hogy a gyerekeket leválasszam a szörnyről, mert innentől kezdve másként képtelen vagyok tekinteni a nőre, mint szörnyeteg. Ha újra támadásba lendülne, megpróbálom a mágikus energiáit ezúttal ahelyett, hogy továbblendíteném, egyenesen magamba szívni, talán ezzel kitoltva a vízalatti tartózkodásomat és erőmet, amivel próbálom kiszabadítani a két kicsit. Annyira tudtuk, hogy ő az, amikor láttuk a sebeket miért is hagytuk elfutni...? Miért nem rontottunk rá, amíg még nem volt biztos benne, hogy ellenségek vagyunk...?
// "Légmágus 6. szint: Energia gyógyulás: Képes elektromosságból (villám, áram), vagy mágikus energiából gyógyulni egyszerűen magába szívva azt. Ezzel akár varázslatot is semmissé tehet." //
+ a korábbi, szárny, ha lehet víz alatt lapátolni vele, vámpír, akrobata //
Valahol magam is meglepődöm, hogy működik annyira a mágiám, amivel ki tudom juttatni, (és összeterelni magunkat) az égő épületből. Azonban nem tart túl soká az öröm. Persze, miért is tartana? Szinte azonnal egy gyerek képébe bújt gyilkossal kell szembe néznünk, aki éppen két tényleg gyereket tart túszul. Ami pedig még inkább felbosszant valahol, valami megmagyarázhatatlan módon, hogy az egyik gyerekben felismerem Max-et. Márpedig eszemben sincs hagyni, hogy az a kis görcs bántsa azt a gyereket. Talán a nem létező anyai ösztöneim ébredtek volna fel? Nem számít. Főleg, mert az események megint hirtelen és gyorsan történnek egymás után. Mire felfoghatnám a helyzetet, már a gyilkosunk taroló szélátka, vagy mi a fenéje máris ledönt a lábamról. Amitől ismét úgy érzem, hogy szédülök, és kalapáccsal verik a fejem. Nem túl kellemes dolog. Főleg, ha mondjuk harcra kéne koncentrálni. A legnagyobb baj pedig még csak nem is ez, hanem, hogy vannak, akik nálam is rosszabbul járnak, és víz, pontosabban jég alá kerülnek, egy eddig szinte láthatatlan tóban. Felőlem aztán az az Esther ottfagyhatna a tóban, nem hullajtanék könnyet, esküszöm. De Max és a másik gyerek nem ezt érdemli, ahogy a vízbe került társaim sem. Viszont legalább Autumnből kezd kibújni a határozott énje, ami jó. Igaza van, Lio eleme a tűz, így ezzel neki kéne foglalkozni. Ami engem illet, egy kis sóhajjal tápászkodom fel, ismét a földről, de ezúttal legalább egyedül is megy. Most rajtam látszik egy pillanatnyi elbizonytalanodás, hiszen egy dolog egy tenyérnyi víztócsát valaki lába alá idézni, hogy jól megcsússzon, és egészen más tészta egy egész tavat befolyásolni, amit lássuk be még sosem próbáltam. Viszont valamikor el kell kezdeni mindent. Tehát a képességemmel, illetve egy melegítő bűbájjal megpróbálok rásegíteni, hogy a tó felszínén egyszerűen elolvadjon a jég, így a vízben rekedtek, legalább nem jég alatt rekedtek lesznek, ami szinte biztos halálos ítélet lenne. Plusz legalább a tó határait is egyértelműen látnánk. Ha sikerül a művelet (ha nem), de azt látom, hogy a gyerekek vagy a vízbe került társaim maguktól nem tudnak a felszínre jönni, és partra keveredni, akkor utánuk vetem magam a vízbe, és megpróbálok felszínre, partra hozni akit csak érek közülük.
//Vízmágus 1. szint: 3 percig képes a víz alatt levegő nélkül lenni. Érintésével képes egy vödörnyi vizet 10 fokkal lehűteni. (ez esetben inkább melegíteni, bár ezt nem írja a képességleírás) Jobban viseli a hideget, mint mások, nem fázik, amikor más már kabátot visel. Calidum: - kitalált varázslat A Glaius ellentéte. A víz fagyasztása helyet melegíteni, esetleg vizet forralni lehet vele. (nyilván nem mindegy, hogy egy csésze, vagy teáskannányi vízről, vagy egy tó mennyiségéről van szó)//
Elég nehezen jutunk ki az épületből, és látom, hogy Autumn a gyerekeket keresi, de nincs arra idő, hogy ellenőrizzük, mindenki kijutott-e… az öngyilkosság lenne, és nem ezt kaptuk feladatul, bármennyire is kegyetlenül hangzik, most magunkat kell mentenünk. Amennyire lehet ennyi idő alatt, legalább annyira megpróbálom “rendbe hozni”, hogy lábra tudjon állni és vissza tudjon térni a küzdelembe, mert most arra lesz szükség, főleg, mióta kiderült az elmebeteg gyilkos személyazonossága. Én csak messziről látom a hármasfogatot, innen nem annyira feltűnő, melyik kicsoda, de a többiek, akik előbb kiértek, már elkezdték a támadást. Sietünk, hogy tudjunk segíteni, és ekkor meglátom azt a szelet, ami elől nem lehet kitérni, és egyik pillanatban a földre kerülök. Hirtelen nem is látok, csak kábé csillagokat, és olyan fájdalmat érzek, amihez foghatót ritkán élek át. Az oldalamat szorongatva próbálok felülni és támaszkodni, de az erőlködéstől könny szökik a szemembe, így csak homályosan látom, ahogy több alak is eltűnik ott, ahol a tónak kellene lennie. Beszakadt volna? És kik estek bele? - Ha van náluk pálca… talán egyedül is ki tudnak törni - nyögöm, ahogy próbálok közelebb kúszni a többiekhez. Nem tudom, hogy a képességeikkel képesek-e normális hőmérsékletűre melegíteni egy egész tavat, de ha elég mély ahhoz, hogy el lehessen benne süllyedni, akkor kétlem. Mivel fogalmam sincs, miféle felhő volt ez, ami így telibe kapott, nem nagyon tudom meggyógyítani se magamat, se a másik csajt. Egyelőre tényleg csak támaszkodni próbálok és várom, hogy múljon a fájdalom. A lebegtetésbe talán be tudok segíteni, ha így vagy úgy, de felbukkannak azok, akik beestek.
Hála Rain segítségének, ki tudok jutni az épületből, habár egyelőre még fogalmam sincs, mihez kezdhetnének velem a társaim. Ez a bolond elég szépen ellátta a bajom, hiszen a fojtogatás utóhatásait továbbra is nyögöm. A torkom és a nyakam fáj, ahogy az is, amikor nyelek. A vélhetőleg egyre sűrűsödő füsttől könny szökik a szemembe és csíp is rendesen, ahogy itt-ott a forróság is képen vág menet közben, de szerencsésen kijutunk. - A gye... gyerekek! - engedelmesen követem újdonsült társamat, de azért még így is hátra-hátrapillantok, mintegy ellenőrizve, mennyien jutottak ki az épületből. Elég egy véletlenül bezárt ajtó vagy egy éppen alvó gyermek és máris kész a baj... Talán a múltban vagyunk, talán valamiféle emlékben, talán csak Vladimir egyik szimulációjában, mindez mégis valóságos számomra, ahogy a mellkasomban megtelepedő aggodalom is. Legszívesebben kétfelé szakadnék, hiszen az egyik énem berohanna a lángoló épületbe, amíg a másik a társaimnak segítene. Rain szavai hallatán csupán biccentek egyet és engedelmesen hagyom számára, hogy elvégezze rajtam a bűbájt. Nem érzem, hogy más bajom is lenne azon kívül, hogy majdnem megölt egy elmebeteg, de azért rendesen nyögöm a mellékhatásokat és esélyesen fogom is még egy darabig. Az biztos, hogy az iskola gyengélkedőjét nem kereshetem fel, hiszen a fojtogatás bűncselekmény és egyből kérdéseket tennének fel számomra, azt pedig nem szeretném. Inkább elkerülném, ha lehetséges. Pár nap és kutya bajom se lesz, a lehetséges nyomok eltüntetése végett pedig nem fogom sajnálni az alapozót vagy sálat veszek, de talán még valami szimpla kis mágia is belefér, majd utána nézek. Az újdonsült információk hallatán köpni-nyelni sem tudok - bár ez másnak is betudható... - szóval pár pillanatig csupán döbbent pislantásokkal meredek a lányra és még egy kósza "He?"-kérdés is becsúszik, de mivel újfent az események sűrűjébe keveredünk, nincs is több időnk ezeken lamentálni. Adott egy nő gyerek testben és két - remélhetőleg valódi - gyerek. Egy szőkeség, aki közelharcban szeretné megoldani a problémát és egy másik, aki távugró, ez az egyenlet pedig semmi jóra sem vezet. A jég beszakad és talán csak a hangos reccsenés miatt nem lehet hallani a rémült kiáltásomat... Figyelek én Lióra, amint megpróbál mindenkit egy feladat felé terelni, de közben az én agyam is ezerrel kattog. Ha valaki a jég alá kerül, abban az a legveszélyesebb, hogy nem pont ott fog felbukkanni, ahol beszakadt alatta a fagyott víz... Vagyis, nagyon kevés esélye van annak, hogy bárki is feljöjjön a felszínre. Nyilván a vastag jégréteg ejti majd őket csapdába, szóval igyekszem megrepeszteni valamilyen úton-módon legalább a beszakadt lyuk környékét vagy - ha lehetséges - akár az egész tavat vagy mit. Hősiesen utánuk ugrani a vízbe minimum őrültség lenne... - Nem a te egyik aspektusod a tűz? - pillantok kérdőn Lióra, hiszen talán egyszerűbb lenne ebben az ő képességeire támaszkodni, habár érthető, hogy valamilyen szinten elfelejtette ezt a nagy kapkodásban. - A tiéd pedig a víz - még egy pillantás, immár Hella irányába. - Nem tudjátok valahogy megoldani, hogy melegedjen a jég és legalább valamennyire kiolvadjon? Vagy maga a víz? A hideg mindenki ellensége, aki jelenleg a tóban tartózkodik - teszem fel a kérdést. - Lényegesen könnyebb dolguk lesz a felszínre jönni - nyelek egyet és a fájdalom egyelőre minimalizálódik. Nyilván a stresszhelyzet fogja vissza, nem tudom, de nem is érdekel különösebben. Inkább csak igyekszem valamennyire hasznos tagja lenni a csapatnak.
(Vagy telekinézissel vagy bűbájjal próbálja apró darabokra törni a jeget.)
Angyali aspektusok:
- Hella: természet és a víz: főleg druida varázslatok, gyógyítás, elemi víz - Lioneah: sötétség és a mérgek: pusztítás, mérgezés, támadás, elemi tűz
Eléggé meglep, hogy így elbénázom a célzást. Minden bizonnyal a rohanás miatt lehet, hiszen elsősorban a nőt a gyerekekkel akartam földre küldeni, mintha csak kilettek volna gáncsolva, erre mégis a nőci arcá kapja telibe a varázslat és valami furcsa késletetett hatással a jegyet. Ha nem dőlnek ki, akkor meg persze eleve nem merül fel a tűzgolyó, hiszen azt vallatás céljából fenyegetésnek jelenítettem volna csak meg. Tehát nem dobálózok vele. Azért Gilly puszta kezes támadása eléggé meglep, már persze ha megteszi akkor is, ha nem jön be a tényleges tarolás, sőt még kissé fel is szisszenek, amikor szegényt elég komoly telibe kapja az ellenvarázslat. - Francba! - morranok fel, amikor beszakad a jég, de elsősorban azért, mert a testvérem is ví zalá kerül. Na jó szegény kölykök, meg minden, de mégis csak Sera nálam az elsődleges, bármennyire is undok voltam vele az utóbbi jónéhány évben. Nem rohanok oda a berepedt jég széléhez azonnal, előbb rá kellene jönni egyáltalán hol van ennek a nyavajás tónak a széle, ha már eddig nem vettük észre. Szóval amennyire lehetséges közelebb megyek és megpróbálom a tóban lévő állatokat segítségül hívni, hiszen a halaknak nincs gondjuk a hideg vízzel, kiválóan megvannak a jég alatt is télen. Szóval kell nekem sok-sok hal, hogy akit lehet a felszínre hozzanak, akkor már lebegtetéssel a partra tudjuk juttatni őket. - Ha bárki felbukkan a felszínen, jöhet a lebegtetés, és jó lenne egy nagy rakás tűz is! - mondom annak, aki még talpon van és nem kapta telibe a nő átka.
//Druida 1. szint: Kisebb testű állatok (béka, mókus) hívása, és egyszerűbb parancsok kiadása, de egyszerre csak egy állatnak.//
Végre most már mindenki együtt van (hála Hella védelmező vízmágiáinak), Lio elsősorban arra koncentrál, hogy ők kijussanak, de a többi angyal közül néhányan értesítik a tanítókat, gyerekeket. Jól is teszik, mert most lángokban áll az egész árvaház. Az angyalok megpillantják Esthert, amint Maxet és Doriant rángatja magával, most már össze tudták rakni, hogy felnőtt nő, csak mugli betegséggel, de attól még voltak vágyai, amit a megcélzott felnőtt férfiak visszautasítottak, vesztükre! Lio kezdi hát a táncot, egy tarolóátokkal küldi meg a nőt, aki viszont meglepően ellenállónak bizonyul, de az arcán találja el a varázslat. Vért köp, amitől kiesik a kislányos műfoga, alatta igazi, felnőtt fogak vannak, már amennyi maradt belőlük, hiszen Esther szinte húsz éve élhet ebben az álcában, vélhetően ezért is nem akart a fogorvoshoz menni. Ezen a ponton viszont a nő is ellentámad, s nem véletlenül küldte őket Vlad ide, nagyon is kell, hogy féltucatnyian legyenek, mert még így is kétséges, hogy van esélyük az elmebeteg, de képzett gyilkos ellen. Csupán egyetlen szót kiállt, a szél belekap a hajába, de nem természetes szél ez, hanem valami sötét, ami feléjük száguld. Bár Seraphine ügyes, és pont az ilyenek ellen lehetne jó, de nem tudja befogni a varázslatot, hogy továbblendítse. Ő, Autumn és Lio, talán a kemronnak, talán a mázlinak köszönhetően nem sérül. A lányok felét leveri a talpáról, Hella, Rain azonnal a földre kerül, Gillyt viszont úgy kapja telibe, hogy az kitérni sem tud. Mindhárman pokoli fájdalmat éreznek, de Gillyt viszi a lendülete, ahogyan ráront a gonoszra. Lionak így most még nincs értelme eldobni a tűzgolyót, hiszen a trükkök angyala ott van. Seraphine viszont át tud lendülni mindenki között, egyenesen a másik oldalra de itt érvényesül egyszerre Lio taroló átkának a lendülete, Seraphine plusz súlya, na meg Gilly támadása, ugyanis Esther és a gyerekek alatt beszakad a jég, s mindhárman, plusz Gilly és Seraphine is a jéghideg víz alá kerülnek.
//Határidő: júlis 19, én írok júli 20//
Gillian Ollivander
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A sötétség angyalai (Jégnász konstelláció) 2023-07-08, 22:01
"A csillagok csak nézik, az angyalok csak hallgatják, mit össze nem beszélünk itt a Földön, arról mi odaát evidencia."
Hogy öszínte legyek, bennem semmi különleges nincs, mint a többiekben. Csak a pálcám van velem, de ameddig idebent vagyunk, nem sokat érek vele. Legfeljebb a kermon-hoz tudok hozzá járulni a jelenlétemmel. Ami esetleg segíthet abban, hogy ne pörkölödjünk meg ha közel is ér az épületet egyértelmüen elnyelni készülö tüzvész. Ilyen a mi szerencsénk... Az egész helyzet borzalmasan kaotikus. A halott lelkek, ahogy mindenki menekül és ahogy az igazgatónöt elhurcolják magukkal... Ha lenne nálam valami notesz es olyan hangulatban lemnék biztosan trillázva pipálnám ki, hogy ez is megoldódott! És csillogó tekintettel tenném fel a kérdést, hogy "ki a következö?"... De valljuk be inkább csak kezdem úgy érezni, hogy megörülök! Tombol bennem az adrenalin és teljesen fel is csesztem magam, hogy megint ki tudja hogy mi értelme volt ennek az egésznek?! Sok kételyem éledt újjá.. De azt hiszem ez maradok én... Ha sikerül a többieknek Esthert leszerelnie, nem tudom megállni, hogy ne csörtessek oda hozzá én is és szó szerint ököllel verjem orrba ameddig még meg van zavarodva esetleg.. Talán nem a legbölcsebb közelharcba bocsátkozni egy elmebeteg gyilkossal, de tombol bennem az indulat és ez nem tesz épp meggondolttá. Sera a hipiszupi gyorsaságával ha kell, biztos vagyok benne, hogy még a két gyerek után is tudna szökkenni és elkapni öket, ha esetleg velük is baj lenne. - Na ki fog meghalni ma ribanc?! - bukik ki belölem miközben elkapom Esther haját és istenesen bele marva meg is rángatom.
Valószínűleg tartanom kéne az imázst, ahogy a sötét szárnyakkal utasítom a lelkeket, vélhetően itt lenne a lehetőség, hogy a magabiztos, érett, felnőtt nő legyek, aki szeretnék lenni. Ettől függetlenül, ahogy megindulnak, azonnal elereszt a vállam és őszintén kiül a döbbenet az arcomra, hogy egyáltalán sikerült a dolog. Azonnal Lioneah-t keresem a tekintetemmel és persze a többieket is, de ösztönösen a húgom az első. - Nem lehet minden gyerek vagy minden tanár bűnös, transzban voltak és egyesek bele is haltak. - válaszolom Gilly-nek, ragaszkodva, hogy csak annak kívánom a halálát, aki megérdemli. Persze még így is szörnyen fájdalmas belegondolni is, hogy ennyi szörnyűséget láttunk, hogy már bárkinek is kívánnám a halálát. Ahogy biztos vagyok benne, hogy a szellemek elkezdtek riadót fújni én is elindulok kifelé, hősi halált nekem sem áll szándékomban halni, az biztos. Még pont visszafordulok, amikor a szellemek az igazgatónőt lerángatják és a lelkek kapuján kegyetlenul átcibálják. Az ajkaimba kell harapnom és nagyon mélyre elűzni a gondolatot, hogy Lioneah valamilyen formában ismerte ezt a lányt - itt nőt - és hogy én naívan egyszerűen oda akartam menni hozzá segítséget kérni. Követem a többieket tehát, mutatják az utat kifelé, miközben vámpírként bár nem a tűz a legnagyobb gyengeségem, hanem a fa-karó, azért így is takarom az arcomat egy ruhaanyaggal futtában. Az iskola diákjai mind varázshasználók így meg se próbálom rejtegetni a szárnyaimat, csak ha útban vannak akkor vonom vissza őket, amúgy nem. - A gyerek azt mondta, hogy két külön ügyről van szó... - veszem végig igazából főként magamnak, de tudat alatt talán a többieknek is magyarázat ez, hogy ezek után mi jöhet még. - Esther! Ő az! - kiáltok a lány, vagy inkább nő után, aki két gyereket is elragad. Arra még emlékszem, hogy különféle sebek voltak rajta, amikor Rain helyére illeszti az utolsó darabot akkor felsejlik, hogy talán a sebek szoros, fémbilincsek sérülései is lehettek? Ő lett volna az, aki a férfiakat molesztálta? Ha tényleg arról volt szó, hiszen erre utalt Gilly... Lioneah azonnal támad és lényegében mindenki és egészen "síkban" a földön. Alapvetően én is a földön rohannék előre, de lehet, hogy akkor beleszaladnék az egyikük támadásába, így inkább villámgyorsan - vámpír és akrobata gyorsan - kerülök, felugrok, a levegőben suhanok, hogy elé kerüljek és a másik oldalról bekerítve állítsam meg, akár rávetve magam és elszakítva legalább a gyerekektől mindenképpen, hogy ők biztonságba szaladhassanak és ne legyenek a kereszttűz áldozatai.
// Képességek a támadáshoz, gyorsasághoz: Akrobata, 6. szint: Gyorsaság: Képes az emberi sebesség kétszeresére felgyorsulni, harcban kétszer képes támadni, de csak támadni! (két kézre, hogy a két gyereket elengedje) Vámpír (harapott) III.: Az ereje, hallása, gyorsasága, gyógyulásának az ideje 4-szerese egy átlag emberének, vámpír alakban, emberi alakban ennek kb. a fele.
+ csak mert előfordulhat, hogy Sera szerencsétlen és már vagy hatszor gyorsabb vagyok egy embernél, szóval tudnék még egy-két dolgot csinálni, de ez a lényeg.
Akrobata: 7. szint: Továbblendítés: Képes a felé irányuló támadást „továbbhajítani”, lehet ez fizikai támadás, mintha továbbhajítana valakit birkózásban, a saját erejét ellene fordítva, de ezt mágiával is képes megtenni, akár egy tűzgolyót is továbblendítve, így lényegében elvéve, saját céljaira felhasználva a varázslatot. - ha Esther megpróbál támadni vagy a társaim egyik lövege elkanyarodna, akkor Sera elkapja és azértis Estherre csapja.//
A helyzet egyre jobban elszabadul, főleg ahogy még tűz is kiüt a helyen, mintha a kósza gyilkosok, bosszú szomjas szellemek és az egész zavaros helyzet önmagában nem volna elég, azon túl, hogy tényleg nehéz elképzelni, hogy bárki bármiben is ártatlan lenne. Talán tényleg az lenne a legjobb, ha porig égne ez a hely az összes potenciális gyilkossal, álcanövénnyel, és minden önmagára mutató szörnyűséggel. Na, nem mintha ártatlan gyerekek halálát kívánnám, vagy ilyesmi, csak az ártatlanság nem az a fogalom, ami egy ilyen helyen túl sokáig megőrizhető lenne. Inkább koncentrálok a kiútra, aminek talán még van értelme. Őszintén nem bánom, ha piszkos munkát ezúttal egy rakás bosszú szomjas szellem végzi el, amíg nem én, vagy valamelyik társam a célpont. Azért a kifelé úton még körül pillantok, hogy Max-et meglátom-e a többi menekülő gyerek és nevelő közt? De azért a vízmágiámmal, esetleg pálca mágiával ráerősítve legalább kicsit próbálok segíteni a kifelé vezető úton az égő épületből, és a menekülést biztosítani a szabadba... Aztán ha már sikerül csatlakozni Autumn-höz és az új lányhoz, akkor utóbbi kérdésére csak megrázom a fejem. Az egyetlen gyerek akit itt ismerek, az Max. Bár az ablakból láttam más lányokat is, de azok nevét nem tudom, így egyértelműen azonosítani sem tudom, hogy az az Esther valamelyik lehet-e a háromból? De talán a tétovázásom nem is igazán számít, mert Lio, amint kiszúrjuk, hogy egy lány? másik kettőt rángat a tó irányába, máris igyekszik megállítani őket. Persze legilimentor, vagy vallatótiszt én sem vagyok, de a fenyegető nézés azért megy, miközben pálcát szegezek a kis trióra. Nem igazán van kedvem elemezgetni, hogy ki a fő gonosz, tőlem akár mind hárman a tóba is veszhetnek, ha azzal vége az egész árvaházi szörnyűségnek.
//Vízmágus 1. szint: Tenyérnyi víz megidézése. Aguamenti: Víz-idéző varázslat. Hatodéves korban tanulják a diákok bűbájtanon. (kombinálva erősítve egymást, ha képes rá...)//
Szorít az idő, nem tudom, hogy a lények és Autumn meddig tudja feltartani a bolond nőt, ezért igyekszem minél rövidebben és azonnal a lényegre térre beszélni az emberhez. Csodálkozom is a válaszán, kikerekedik a szemem, mikor kiderül, hogy nem is az igazgatónő a veszélyes. Hátrapillantok, és látom, ahogy Autumnt épp felkelni a falra, és már ugranék, hogy valahogy megpróbáljam leszedni róla. Nem vagyok egy önfeláldozós típus, de nekem nyert időt, segítenek kell. Ekkor azonban a férfi mond még valamit, amin ledöbbenek és el is felejtem, hogy mit akartam az előbb. - Esther… miféle Esther - mondom szinte csak magamnak. Próbálom megjegyezni az infót, hogy kislánynak néz ki, de nem az, és hogy szökött elmebeteg gyilkos. Hát nehezen tudom elképzelni, hogy milyen lehet az, aki még Jessamine-nál is elmebetegebb. Ekkor látom, hogy a nő felém indul, felugrok, és megpróbálom kikerülve Autumnhöz szaladni. Lángol az épület, és átfut az agyamon egy pillanatra, hogy itt fogunk benn égni, már ha a nő nem öl meg előbb minket. Már szinte meg se döbbentek, amikor a kísértetek megjelennek és elviszik, egyszerűen nem tudok örülni ennek a szerencsének, mert ott a tűz. Megvárom, amíg az ablakon bejön a levegő, én is odamegyek, hogy nekem is jusson belőle. - Gyere, segítek - szólok neki, és ha kell, rám támaszkodhat, jobb erőben vagyok, mert megúsztam a fojtogatást. Hajt az adrenalin, szinte nem is látok semmit, csak arra koncentrálok, hogy hol juthatunk ki az épületből, mielőtt ránk omlik az egész. Ha biztonságos távolságba érünk, első dolgom, hogy leültessem. - Hadd nézzem meg, nincs-e baj - szólok, és előhúzom a pálcámat, az épülettől távol hátha működik végre a varázslás. Egy diagnosztikai bűbájjal felmérem az állapotát, hogy azt is tudjam, ami kívülről esetleg nem látszik. Bár nem hiszem, hogy komoly sérülése lenne, mert a kermon védte, de minden esetre ellátom, amennyire lehet, a felszíni és az esetleges belső sérüléseket is, hogy még jobban erőre kapjon. - Szólnunk kell a többieknek, a fickó azt mondta, hogy van itt egy kiscsaj, aki amúgy felnőtt és elmebeteg gyilkos. - Avatom be elsőnek őt, mert mégis neki köszönhetően van meg az infó. Bár mivel szinte végig velem volt, nem hiszem, hogy ismeri azt, akiről szó van. Ezért kell sietnünk a többiek után. - Ismertek Esthert? Kislánynak néz ki, de valójában szökött gyilkos - szólok oda az angyaloknak
//Gyógyító szak: alap diagnosztikai és gyógyító varázslatok//
//
//
Francba, hogy mi kaptunk a kattantat!!! 
