2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Egyelőre nem tudom még hová tenni a nőt. Azt persze a vak is látná, hogy bejövök neki, ami persze határozottan meglepő már önmagában is, de gondolom azzal is tisztában van, hogy nem hosszú időre jöttem és úgy fest ez sem zavarja. Nekem pedig tuti, hogy Jimmy szerint élnem kellene a lehetőséggel, hiszen elég nyilvánvalóan adott lenne, hogy egy kicsit elengedjem magamat, de közben itt ez a gyilkosság is... Nem egyszerű. - Köszönöm, talán Bobnak még bejárónője is volt, legalábbis egy ekkora ház mellett biztosan. - úgy hogy akad, aki rendbe rántja a helyet, csak hét még nem volt időm ilyesmivel is foglalkozni és hát lássuk be nem is vonzott különösebben, hogy máris elkezdjek Bob helyett intézkedni, pedig kénytelen leszek. Miután rám hagyza a házat, és persze a temetés is az én dolgom lesz, meg úgy minden azon túl, hogy még ha nem is szeretném a csoportot vezetni, csak úgy azt sem hagynám, hogy magurka maradjanak, csak nem tudom pontosan mit is tehetnék. Arról nem beszélve, hogy itt ez az ügy, ami megint nem az én dolgom, de csak úgy nem foglalkozni vele is nehéz lenne. - Tehát ennyire nyilvánvaló, hogy nincs az ilyesmiben gyakorlatom. - mosolyodom el, ami nálam mint tudjuk nem épp gyakori jelenség, de neki már többedik alkalommal sikerül elérnie. És hát persze megfordul a fejemben, hogy ténylegesen normális-e az, hogy épp velem foglalkozik ennyit, hiszen ez egy tengerpart, itt aztán bőven találhat nálam fiatalabb és minden bizonnyal jobban festő férfiakat, olyanokat is, akiknek nem kell mindent a szájába rágni. Az is lehet persze, hogy az ilyesmit már megunta és most jobban érdekli a kihívás, bennem pedig az van bőven. - Úgy látom ezt már előre kitaláltad. - amikor pedig belünk és a keze a combomra kerül azért talán egy pillanatra meglepődöm, de épp csak egy pillanatra, aztán egyszerűen inkább megfogom a kezét, hogy az ujjainkat finoman összekulcsolva engedjem le őket magunk között. Tudom én, hogy normális esetben ennek pont fordítva kellene zajlania, nekem kellene rá nyomulnom, hiszen csinos, fiatal és még elég egyértelmű jeleket is küld, hogy csak bátran, de ettől még számomra mindez annyira távoli. Elszoktam az emberekkel való kontaktustól, a nőkhöz pedig úgy érzem végképp nem értek. - Igazán jó választás, gyakran jársz ide? - mondhatnám azt is, hogy gyakran hoz-e ide pasikat, de nem térek ki erre a konkrét kérdésre. Az is lehet, hogy őt szokták idehozni, hiszen akár idősebb gazdag pasasokkal is biztosn ilyen stílussal és nyitottsággal nagyon könnyű dolga lehetne. Nem ítélem el, szó sincs róla, végtére is számomra ez kapóra jön, ha nem lenne jó eséllyel most a házban őrlődnék azon, hogy mit is kellene csinálnom, utána járni Bob halálának, elkezdeni foglalkozni a temetéssel, netán tényleg keressem fel egyesével a csoport tagjait... Nem egyszerű.
Rose-on látszik, hogy nagyon kis illedelmes, nem néz körbe, de ajkai tövében kedves mosoly játszik, mintha egyre jobban elcsigázott, kiöregedett, fásult auror. Mintha éppen valami ilyesmire bukna. Lehet, hogy neki is van némi apakomplexusa, hiszen több mint tíz év lehet köztük, ennek ellére amilyen figyelmes, gyengéd, mintha anyaként is viselkedne Leroy-al, semmi visszafogottság nincsen benne. És ez nem arról szól, hogy pimasz, csak éppen mintha mindenre képes lenne a másikért, ami ilyen rövid ismeretség után elég meglepő. - Sajnálom, hogy ha így alakult, és ha meggondolja magát, szívesen segítek takarítani, elpakolni. – Elmosolyodik, hogy Leroy nem húzza el magát a hajsimogatás elől, és bólint, megvárja szívesen, hogy a férfi átöltözzön, elégedett magával, hiszen az volt a cél, hogy találkozzanak, ne kelljen győzködnie a férfit, ha már olyan jól elvoltak mindkét alkalommal, noha az elsőt Bob kocsija bánta. – Természetesen tudom. Mindent elterveztem. Eddig is kiderült már, de most már nyilvánvaló, én vagyok a főnök. – Nevet rá a férfire hamiskás kacsintással, aztán a falnak támaszkodva hátradől, hogy megvárja, míg Leroy leér a bejárathoz, nem megy beljebb, mint hívták volna. Egy kőkori vámpír filmben akár vérszívó is lehetne, sőt, akár lehet is, hiszen ahogy Bob említette, ez a hely amolyan menedék, mindenki azért jön ide, hogy felejtsen, hogy lazítson. A bűnbocsánatért, mintha valami purgatórium lenne. De ennyi erővel Bobnak is vaj volt a füle mögött? Rose-nak mi lehet a deffektusa? Már ha van neki. Hiszen tökéletesnek tűnik. Tényleg igaz lehet, hogy valaki ennyire rá van kattanva? – Nem akarok én birtokhárborítást elkövetni. – A ház előtt már taxi is van, ide nyitja ki Rose az ajtót, hogy beszállhassanak. – Előrelátó voltam. Ha sokat innánk, ne kelljen vezetned. – Csüccsen be Leroy mellé, lazán a férfi combjára illesztve a tenyerét, hiszen a sofőr láthatóan már tudja a címet, pár percen belül már meg is érkeznek, egy hangulatos étterem, ami már csak azért is romantikus, hiszen a várost beragyogja a késő délután fénye, elég sokáig lehet maradni.
Nem ismerem őt eléggé, hogy csak úgy az orrára kössem, hogy mi történt. Túlságosan is zavaros az ügy és valahogy olyan rossz érzésem van, hogy talán túlságosan mélyre is nyúlik, hogy csak úgy kiteregessem bárkinek is a gondolataimat mégha ebből a Roseból nem is érzékelem semmiféle rossz szándékot. Ha rendes nő, akkor meg amúgy is végképp nem akarnám belekeverni ilyesmibe. - Igen, valami olyasmi, de a nagyját már elrendeztem. - csak a kert áll még valamelyest vízben, de azt is viszonylag könnyen rendbe lehet tenni, bent már ami fontosabb, hogy ne menjenek tönre a bútorok már amúgy is készen van. - Rendbe teszem ezt, nem probléma, igazán kösznömöm! - hárítom a félszavas felajánlást arra, hogy akár segítene is rendbe tenni a dolgokat, a vacsora persze jól hangzik, főleg hogy ennyire ragaszkodik hozzá, így inkább egy gyors mozdulattal rendbe teszem a kertet annyira, amennyire szükséges, hogy legalább ne ázzanak ki teljesen a fűhagymák és a többi, csak aztán pillantok újra a nőre. - Jól van, a mai nap után ennyi lazításra azt hiszem szükségem is lenne. - bólintok, legalábbis elkezdem, de aztán csak megakad a mozdulat félúton, hiszen már-már úgy érzem mintha felcserélődtek volna a szerepek, ahogyan a hajamat igazgatja, bár tény és való, hogy kettőnk közül már megint én festek ziláltabban, de talán nem meglepő, hiszen elég rohanós napom volt ma, délelőtt még a kezeltekkel beszéltem, ami szintén nem volt sétagalopp. - Köszönöm a meghívást Rose, szívesen megyek, rendbe szedem magamat. Ajánl egy éttermet? Vagy már tudja is hová menjünk? - amit persze majd én fizetek, végtére is jelenleg úgy néz ki, hogy egész szép summa áll a házhoz, ami persze részben jó hír csak, hiszen Bob halála vezetett ide és még meg sem kaptam, de azért van annyi költőpénzem, hogy egy vacsora ne okozzon problémát. Az ember nem jön el Spanyolországba úgy, hogy nem készült fel, hogy a dolgok nem két pennybe kerülnek ugyebár. A válaszát még azért megvárom, de aztán sietősen kapom is magamat, hogy visszatérjek a házba. Azért nagyon nem viszem túlzásba, felkapok egy másik inget, cska úgy lazán, meg egy farmert mellé, kicsit a hajamat azért átfésülöm és már meg is jelenek újra odakint. - Elnézést, hogy nem hívtam be, a rendetlenség még kissé fenn áll. - és a széf is talán még könnyen kiszúrható, hiszen nem volt időm mindent teljesen megigazítani, még ha egyébként vissza is zártam és a kulcsot hozom is magammal biztos, ami biztos. Nem hiszem, hogy okoz ötlet lenne őrizetlenül hagyni.
Bob elképzelhető, hogy személyiségi jogok miatt eleve nem kamerázhatta be az irodáját, most viszont Leroynak nincsen ideje jobban belemélyedni az aktába, de majd később megnézheti, ha mégis úgy dönt, hogy marad. Hiszen csengetnek, és a kinti kapuban már a benti kamerán látható, hogy a fiatal és elbűvölő nő, Rose ácsorog, láthatóan meg van lepődve, hogy így tárva-nyitva talál mindent. Megvárja, amíg Leroy ki nem ér, de azért már kintről észleli, hogy a kert csupa víz, és bentről is szivárog az, amit a férfi nem tudott eltűntetni. – Csőtörés? – Kérdezi cuki mosollyal intve, és láthatóan mulattatja a férfi amúgy zilált külseje, de cseppet sem zavarja. Ellenben meghökken a hallottakon, egyből szabadkozni kezd. – Oh, én igazán nem akarok lábatlankodni, vagy zavarni, ha nem jó az időpont. Értek némi takarítóvarázshoz, de.. tulajdonképpen azért jöttem, hogy folytathatnánk a múltkorit. Ha a kárt nem is lehet megtéríteni, legalább egy vacsorára hadd hívjam meg. Kérem.. Hadd ne könyörögjek. – Lép közelebb, és kisimít a férfi szemébe lógó tincsei közül egy hosszabbat, érintése lágy, szinte anyai, mintha tudná, hogy Leroynak most semmi kedve még ehhez sem, de a saját nyomulós stílusát már nem tudja csak úgy levetkőzni. – Ha gondolja, megvárom, míg átöltözik, aztán foghatunk egy taxit, és elmesélheti, hogy mi van a barátjával. Jó lesz így? Ugye csak nem ráz le, ha már rászántam magam, hogy idejőjjek? – Kérdezi szinte lélegzetvisszafojtva a választ várva.
A következtetéseket levonom és persze már kattogni is kezd az agyam, pedig nem én akartam foglalkozni az üggyel, erre vannak az aurorok, de mégis úgy fest, hogy ők nem igazán teszik, amit kellene, hiszen még itt se szaglásztak körül és úgy láttam az irodában is túlságosan nagy volt a rend ahhoz, hogy azt mondhassam ténylegesen rendesen felmérték a terepet. Szomorú, hogy ennyire hidegen hagyja őket Bob halála, akitől azért igenis emberek függtek. A fát, amin a képek vannak azért megvizsgálom, ugyanazok az alakok, vagy mások? Vajon miért van itt és mik az összefüggések? És mi köze ehhez azoknak, akikkel Bob foglalkozott? A csoportos terápia tényleg nem az én terepem, de talán átolvashatnám az aktákat és megpróbálhatnék beszélni velük. A jelek alapján például sejthető, hogy ki járt az irodában, de az nem egyértelmű, hogy mikor. Oh Bob, miért nem kameráztattad be az irodádadat is, ha már tudtad, hogy baj lehet? Csóválom a fejemet, a papírokat pedig a hónom alá csapom, amikor meghallom a csengőt. A lakás még nincs tökéletes állapotban, de a víz már eltűntetve, csak magamat kell összszednem kicsit. Amikor meglátom az ismerős arcot nagyot sóhajtok. Nem mondom, hogy örülök neki, hiszen épp nem a legjobbkor zavar. - Francba... - húzom el a számat és pár lépéssel inkább újra a széfnél termek, hogy visszategyem, amit találtam. A kulcsot a zsebembe süllyesztem és kiindulok a nő elé. Gondolom a kárt szeretné rendezni, bár jelenleg sejtelmem sincs, hogy ennek mi a menete. - Elnézést, kissé rosszkor. Nem igazán tudom, hogy mit kellene kezdenünk a kárral, a bérlés Bob nevén volt, de ő... Hosszú történet, de sajnos már nem tud intézkedni az ügyben. - és persze én is kissé zilált vagyok, habár Rose még jó eséllyel nem látott normál állapotban, amiben az is benne van, hogy évek óta nem is igen voltam abban, de most túl sok felé áll a fejem ahhoz, hogy a külsőmmel törődjek.
A titkárnő nyilván értesült róla, hogy Leroy Bob törvényes örököse, nem néz csúnyán, mert a férfi körülnéz, sőt, időnként bejön, ha szükséges, hoz kávét, segít pakolni, iratrendezni. Azt Leroy már az irodában észreveszi, hogy minden könyv, használati tárgy, hamutartó olyan szinten a helyén van, mintha valaki mániákusan tologatta volna oda, ahova illenek. A foglalkozások során mintha Clarke lett volna amolyan kényszeres, hogy mikor a többiek beszéltek, ő mászkált a szobában, és utólag visszagondolva mintha számogatta volna a könyveket. A kulcs birtokában tehát Leroy visszaér a vizzel elárasztott házba, de hiába kérdez be, senki nem válaszol, a behatoló már elmehetett. El tudja állítani a csapokat, és néhány mozdulattal eltűntetheti a vizet. A kulcs viszont nyitja a széfet, amiben egy akta van, aminek az elején érdekes módon ugyanaz az emberekből rajzolt szép motivum, mintha egy fa lenne egy ember, aminek törzseiből más emberek nőnek ki, ezt látta már Vasquez nyomozó irodájában is. Ha belelapoz az aktába, akkor az öt ápoltól vannak részletesebb információk, például Sandra férje nem természetes halállal halt meg, Buck pedig továbbra sem beszél a traumájáról, de valami durva történhetett. Casey rágyújtotta az apjára a házat, miközben az benne volt. Richie egyértelműen drogos, aurorok kapták el, a bátyja, Dale a gyámja. Clarke pedig megrögzött kényszeres, és dühromokra hajlamos. Bob még odaírta, hogy két módszertan van, ami következne a kezelésben, az első, hogy a következő órán a szexualitás kerüljön előtérbe, meg kell tudni, hogy mi a helyzet a nemi életükkel, mert hátha lehet a trauma forrása valami elfojtott inger, aberráció. A másik feladat pedig, hogy egyenként kéne felkeresni őket, abban a sorrendben, hogy Sandra, Buck, Clarke, Richie gyámja, és Casey. A sorrendnek itt kiemelt szerepe volt, de Bob nem írta oda, hogy miért, de egyedül könnyebb megnyílniuk bizonyos módon, mint a csoportban. Viszont valaki csenget, és bár a kapu tárva nyitva, ha ránéz a biztonsági kamerákra, Rose ácsorog a bejáratnál, nem jön be a nyitott téren át, illedelmesen várakozik.
Azért valamelyest körülnézek Bob irodjában, ha nincs lezárva a nyomozás miatt, vagy a titkárnő szemethuny, ha megteszem, de nem szánok rá sok időt. Valószínűleg az aurorok már felforgattak mindent, amit lehetett, hátha találnak mást is azon kívül, amiről már egyébként is tudok. Gondolom nagyon nem, hiszen látszott a nyomozón, hogy nem sok tippje van egyelőre, bár valahogy úgy éreztem nem is nagyon érdekli az egész. Ez már kellemetlenebb, mint ha csak szimplán nem lenne hozzáértő. Végül tehát visszaindulok a házhoz és cseppet sem fogad kellemes látvány, így már amikor meghallom a hangot gyorsítok a kocsin, hogy mielőbb odaérjek és nem túl kellemes látvány fogad. Gyors parkolás, hogy aztán sietősen induljak el befelé. - Van odabent valaki? - kiáltom el magamat, hátha sikerül kiugrasztani a nyulat a bokorból, bár van egy olyan sejtésem, ha ekkora a víz, akkor az a valaki már lelépett, aki itt volt. A nagyobb kérdés az, hogy miért ömlik a víz és honnan. A széf tehát csak egy pillantást kap, amíg az elektromos rendszer behúzza a kaput, én előkapom a pálcámat, hogy egyelőre a vízben gázolva induljak megkeresni a víz forrását. Varázsló vagyok, nem lesz nagy gond a takarítás, csak kell egy nagy adag forró levegő a padlóra, de előbb el kell állítani a forrást. Ha sikerül majd megnézem, hogy a kapott kulcs vajon nyitja-e a széfet. Egyáltalán miért volt szüksége Bobnak ilyesmire? Túl sok a kérdés és nagyon úgy sejtem, hogy Bob füle mögött túl sok van. Nem tudom, hogy mibe keveredett, de ez a bombabiztos ház, a széf, aminek valaki jó eséllyel tudta a helyét, azért azt célozta meg és valahogy be is jutott, pedig az épület eléggé jól védett. Egyre több a kérdőjel ebben az ügyben, amit nekem nem is kellene ügyként kezelnem, de mégis önkéntelenül is forogni kezdenek a fogaskerekek.
Leroyt végül a páciensek nem nyaggatják, nem győzködik, csak elbúcsúznak, mindenki a gondolataiba mélyedve távozik, de többen még odaszólnak neki, hogy remélik, hogy hétfőn ismét lesz foglalkozás, aztán lelépnek. Bob egykori titkárnője se tudja, hogy mit kezdjen magával, végül egy kulcsot ad át Leroynak, bár nem tudni, hogy mit nyit, hiszen a benti szekrények, és a dolgozószoba asztala nem kulcsos. Talán a házban valamit. Leroy hazafele menet átgondolhatja, hogy mit kezd magával, lezárhatja a házat, hazautazhat, vagy nyomozhat is akár. Amikor Bob házához ér, tárva nyitva a kapu, szól a riasztó, de láthatóan nincsen bekötve a rendőrségre, vagy aurorokhoz, mert csak villyog, de amúgy elég messze vannak egymástól ezek a part menti házak, a kutya nem jön át megnézni a hangot. Ami még furcsább, hogy az egész kert áll a vízben, valaki bent a házban járhatott, noha nincsen nyoma behatolásnak, de már kintről hallani, hogy nyitva az összes csap, és az egész földszint bokáig áll a vízben. Ha beljebb lép, láthatja, hogy a nappaliban egy festményt leemeltek, mögötte egy széf, amit feszegetett valaki, de eredménytelenül. Habár számzáras, de kulccsal is nyitható, az illető vélhetően sem a számzárat nem tudta, de kulcsa sem volt hozzá.
A pszichológusok nagy dumások, hiszen ki kell beszélniük az emberekből a problémáikat. Én ettől felettébb távol állok, sosem voltam nagydumás és nekem is van elég problémám semmint még másét is próbáljam meg kihúzni belőle és megoldani, főleg hogy most is repkednek a kérdések, a támadások és a kételyek is, amíg aztán még kis csetepaté is ki nem alakul, de mire felpattanék már leszedik a fickót a nőről. Őszintén szólva nem tudom, hogy mit tudnék kezdeni velük, tényleg nem vagyok sem orvos, sem szakértő, csak közölni jöttem a rossz hírt. Igazából maradni se sok okom van, ha egyszer Bob meghalt és hozzá jöttem. Nem, hogy még a nyakamba is zúduljon egy adag ismeretlen ember, csak mert már jártam itt. - Nem hinném, hogy rabló támadás lett volna, semmi se tűnt el és Bob egyértelműen úgy vélte fenyegetik a levelek alapján és hogy innen valaki. Nem tudom, hogy ezt miből gondolta és igen segített önöknek, de... - széttárom a kezeimet. Most mondjam ki, hogy technikailag mindegyikük labilis? Nem tudni, hogy épp min akadnak ki, hiszen legutóbb is elszabadultak az indulatok, ahogyan most is. Képtelenek uralkodni magukon, akkor mégis miért ne lennének gyanúsak. - Ez nem elég indok? Bob miatt érkeztem, ő... meghalt, nincs maradásom, és még csak orvos sem vagyok. Van... saját életem. - bármennyire is bántó lehet ez számukra, vagy nem szép így kimondani, de így van. Ott a kocsma, ott az én világom, és nem itt. Ezeket az embereket nem ismerem, nem tudok nekik segíteni, ahogyan azt sem fogom kimondani, hogy igen nekem is vannak problémáim, de azért sem itt kell kitárgyalnom, ezért erre nem is vagyok hajlandó felelni, helyette inkább felállok a székről. - Tényleg igazán sajnálom, Bob rendes fickó volt, nem ezt érdemelte, remélhetőleg az aurorok hamar a végére járnak. - távozni készülök. Nem mondom, hogy nem sajnálom őket, de azon túl, hogy megpróbálok keresni valakit, aki esetleg átvehetné a csoportot, sajnos nem sok mást tehetek. Végtére is nem értek a betegségeikhez, és mivel az elméjük valószínűleg nincs teljesen rendben, abban sem tudok segíteni, hogy kiderítem melyikük tette, ha egyáltalán közülük volt valaki.
- Dühből szúrták? Fenyegető leveleket? Brutálisan? Többet kell tudnom! – Pörgeti a kérdéseket Buck, mintha ő maga is auror lenne, bár ahhoz már túl idősnek tűnik. – Ez engem is érdekel. – Szól közbe Clarke, mire Sandra teljesen hisztérikus már a sírástól. – Pontos számot akarsz tudni? Leroy a barátja volt, több tiszteletet! – Többen elnémulnak, amikor Leroy közli, hogy talán közülük való a gyilkos, és már a rendőrség is vizsgálódik, Richie például odamegy Sandrához, és amolyan anyai támaszt keresve hozzábújik. – Van indíték? Miért lenne bárki dühös Bobra? És miért pont közülünk? Hiszen segít nekünk. – Buck még mindig válaszokat keres, Casey pedig csak idegesen járkál fel és alá a szobában. – Ennek semmi értelme! Különben is maga Leroy pontosan tudja, hogy az auroroknak és a medimágusoknak gyakran több jelentőséget tanítanak, mint illene. – Rázza a fejét, mire Clark is csak csóválja a fejét. – Szerintem ez nem rablótámadás volt. Miért szúrna le valaki az áldozatát dühből? Itt.. valami komoly gyűlölet állhat a háttérben. – Mióta vagy a rablási ügyek szakértője? – Kérdez közbe Buck, aki még mindig játssza a kivénhedt nyomozót, mire Sandra feláll, teljesen lerázva magáról Richie-t. – Ő nem a rablás szakértője, hanem a dührohamé! – Kiabálja Clarke-ra mutogatva, aki felpattan, és odalép Sandrához, hogy megrázza, mint valami rongyot. – Hallgass, hallgass! – Üvölti a képébe, Buck-nak és Caseynek kell lerángatnia róla, úgy fest itt mindenki teljesen labilis idegileg. – Szedjétek már le rólam! – Végül szétválasztják őket, Richie az egyik lábáról a másikra áll mintha teljesen tanácstalan lenne. – Most akkor mihez kezdünk? Mármint a csoport. – Kérdezi, mert úgy véli, hogy cserben hagyták. – Bob még ki se hült. – Rázza a fejét Buck, mert eléggé negatívan érinti őket, hogy Leroy meg simán nevet mond. – Maga olyan Leroy, mint ő volt. Kedves és megértő. Könnyebb lenne így megbízni. – Most Casey is visszaül a helyére, bocsánatkérően feltartja a kezét Leroy felé. – Csak kellemetlenkedni akartam az előbb. Nincs valakinél egy rohadt nyugtató? – Néz körül elkeseredetten, láthatóan itt mindenkinek az élete része lett a terápia. – Librium megfelel? – Szerintem is jó lenne, ha maradna. – Válaszol mindenki helyett Richie. – Számít itt valamit az én véleményem? Azért, mert nem orvos, és nyaralni van, van bármi más oka is, hogy ne vállalja? Valami múltbéli trauma? – Buck Caseyvel együtt rágyújt egy cigire, holott itt nem lehet dohányozni. – Talán csak nem kedvel minket.
A reakciók mind a meglepettségről tanúskodnak, láthatóan egyikük sem volt tisztában Bob halálával mielőtt elárultam nekik, vagy valaki kiváló színész, netán a betegsége segít, hogy ügyesen leplezze, hogy ő tette. Nem tudom, a szimatom már nem a régi és igazán nem azért jöttem, hogy nyomozzak. Bíznom kellene a helyi erőkben, bár ahogyan láttam az a fickó nem volt épp a helyzet magaslatán, vagy egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy érdekli egyáltalán ténylegesen az ügy. - A nyomozás részletei nem tudom mennyire nyitottak számotokra, de... Leszúrták, elég brutálisan, ez alapján dühből, de Bob már több fenyegető levelet is kapott az elmúlt hónapokban. - végülis nem mondták ki, hogy nem mondhatok nekik semmit sem és ki tudja, hogy mikor látok olyan reakciót, ami fontos lehet. A felvetés persze nem tetszik, hiszen nem vagyok én hozzáértő, se nem orvos, se nem szándékoztam hosszabb ideig itt maradni. Csak halkan sóhajtok és megrázom a fejemet. Bármennyire is sejtem, hogy elég durva lehet nekik, hogy akire eddig próbáltak támaszkodni most hirtelen nincs, még sem vehetem át csak úgy Bob helyét. - Ez igazán kedves Sandra, de én nem vagyok orvos. Nem értek a terápiákhoz sem és csak nyaralni jöttem ide, haza kell mennem majd a normál életembe. - és az nem itt van, hanem ahol a kocsmám, ahol visszatérhetek az eseménytelen piáláshoz... Na igen tény, hogy nekem se ártana egy terápiás csoport, de hogy én vezessek egyet, amikor nekem is épp elég problémám van... - Esetleg megpróbálok utána nézni Bob ismeretségi körében, lenne-e aki át tudná venni a csoportot, akikben megbízna. - végtére is aki fél, hogy végeznek vele, aki már végrendeletet is írt, talán arra is gondolt, hogy mi lesz a betegeivel, ha vele történik valami. Talán Bob előrelátó volt annyira, hogy van egy jegyzete, vagy bármi, ami alapján esetleg segíthetek. De hogy én vegyem át őket, azt abszurdnak tartom.
A reakciók nagyon vegyesek, Sandra a szája elé kapja a kezét, Richie meg teljesen elnémul, ők ketten össze is bújnak megdöbbenésükben. – Úristen, ez hogy történhetett? – Buck pedig felpattan, Leroy mintha azt fedezné fel benne, hogy az öreg is ilyen auror mentalitással rendelkezik, mert mintha máris elkezdené számba venni a lehetőségeket. – Hogy ölték meg? Lelőtték? Mágiával vetettek véget az életének? Mi történt pontosan? – Clarke az ügyvéd is teljesen le van szúrva, sötéten maga elé mered, neki is sikerült kiragadni a lényeget. – Tehát közöttünk van a gyilkos? És ezt miből gondolják? – Casey hevesen gesztikulálva előkeresi a cigisdobozást, megkínálja belőle Buckot, ők ketten rá is gyújtanak. – Jézusom Bob, kinek árthattál, te szerencsétlen? – Csóválja a fejét szinte ordítva, nagyon nem tud uralkodni magán, de aztán Richie végül nagy nehezen megszólal. – Ne-nekünk nincs más, csak Bob.. Ha most.. elkül-kül-denek.. – Maga nem tudná vállalni? Tudjuk, hogy nem medimágus, de mégis, képzett auror, talán ha Ön? Végülis jóbarátok voltak Bobbal. – Kérdezi bizonytalanodva Sandra, mire Buck és és Richie is bólogat. Ez kivételesen mintha valami olyan lenne, amiben többen egyetértenek. – Nem hiszem, hogy közülünk tette volna valaki, de ebben egyetérthetünk, hogy folytonosságra van szükségünk, olyannal, akiben Bob is bízott. – Most Clarke áll fel, és lép oda a többiekhez, pedig nem éppen egy társasági ember. – Én is támogatom. Befogadjuk magunk közé, persze ha nem utál minket.
Nem vagyok doki, szóval igazán nem az én terepem ez az egész, de úgy fest mintha egyikük se tudna semmiről sem, hiszen Bobot keresik. És, ha esetleg valamelyikük nem is emlékszik rá, hogy végzett vele? Mégis hogyan deríthetném ki ezt, ha a nyomozási helyszínre vélhetően nem jutok be és nincsenek bizonyítékok sem? Az egész csak tipp-mix innentől, hiszen aki nem emlékszik rá, hogy elkövetett egy gyilkosságot az teljes bizonyossággal ártatlannak gondolja magát, tehát nem fogja rajta árulkodó jel sem látszni, hogy bármit tett volna. Egyelőre persze csendben maradok, amíg megérkezik mindenki, hiszen csak a nőre várunk, akit úgy látom ezúttal sem hagynak csak úgy élcelődés nélkül. Aztán amikor már mindenki itt van kissé megköszörülöm a torkomat. - Bob... sajnálatos módon nem jön többet. Tegnap megölték, a csoport úgy vélem, hogy ha csak nem tudnak felkérni egy másik orvost feloszlik ezáltal. Igazán sajnálom és.. részvétem. - bár gőzöm sincs mennyire kötődtek hozzá, egyáltalán ez az egész önkéntes alapon működött, vagy kötelező volt járniuk az állapotuk miatt. - Annyit elárulhatok viszont, hogy a nyomozók úgy vélik, hogy önök között van a gyilkos. - végtére is az igen ellenszenves és cseppet sem kedves nyomozó nem szólított fel rá, hogy nem mondhatok semmit és számítanak ezúttal is a reakciók. Vajon mind ledöbbennek és hitelesen? Vajon lesz, aki annyiban hagyja, vagy csak megvonja a vállát és elmegy? Felháborodnak, hogy gyanúsítottak? Ebből persze akár azt is sejthetik, hogy figyelik majd innentől őket, hiszen egyikük sem kapott semmiféle idézést kihallgatásra, ha jól tudom, hiszen nincs se bizonyíték, se más ellenük, csak egy sejtés, ami a tetjében Bobé volt, aki már nincs köztünk, így aztán megindolkoni sem tudja, hogy miből gondolja, hogy a fenyegetés a csoport egyik tagjától származott.
Leroyt tehát elengedik, és a maradék pár nap eseménytelenül telik el, és mivel neki kell majd értesíteni a csoportot, a hétfő este úgy jön el, hogy vélhetően számítanak Bob esti terápiájára. A betegek elméletileg nem tudnak semmit arról, hogy mi történt, kivéve persze a gyilkos, már ha Bob jól okoskodott, és köztük van. Már az irányadó lehet, ha valaki nem jön el. Leroy tehát bemegy Bob irodájába, már tudja a járást, és mivel a titkárnőt sem értesítették, kinyitja a nagy szobát, amiben össze szoktak gyűlni. Mire Leroy megérkezik, már négyen ott vannak, és intéssel köszönnek neki, vélhetően azt hiszik, hogy a férfi megint csak „beül” vendégként egy alkalomra. – Üdv, Sandra még nincs itt, ahogy Bob sem. – Azért többen az órájukra néznek, pár perccel az ülés előtt Bob már meg szokott érkezni, láthatóan emiatt már mindenki ideges, a múltkori durva kirohanása után Richie is most itt van, egészen normálisnak tűnik, mégis ő szólal meg. – Baj van? – Hol van Sandra? – Kérdezi Casey inkább a nőt hiányolva, mire Clark, az ügyvéd a szokásos kesztyűjével lefedve az orrát válaszol. – Attól függ ki döngeti. – Na és Senoir Sanchez, mikor kezdünk? – Ekkor fut be a szőke nő, fülig érő mosollyal, hogy ledobja magát az egyik fotelbe. – Elnézést, most tudtam csak ideérni, elhúzódott a tanfolyam. Hol van Bob? – Kérdezi csábos mosolyt küldve Leroy felé, de Casey nem állja meg, hogy ne szúrjon oda gonoszul. – Milyen tanfolyam? Tantrikus szex haladóknak? – Sandra mosolya azonban letörölhetetlen, csak rálegyint Carey stílusára, de mindenki várja Leroytól, hogy adjon magyarázatot Bob távolmaradására.
Oh hát nem is várom, hogy hipp-hopp máris pénzeket kapjak, eleve nem számítottam rá, hogy ilyesmi pottyan az ölembe, na meg arra sem, hogy a nyaralásomnak az lesz a vége, hogy Bob elhalálozik. Azért szomorú ez az ügy, akármennyire is jól jártam a házzal, vagy a többivel, de Bob meghalt és igazán nem volt oka rá senkinek sem, hogy végezzen vele. Rendes fickó volt, még ha talán a maga módján kissé csapongó is, de én aztán igazán nem vethetek rá követ, hiszen én sem arról vagyok híres, hogy olyan fenemód átlagos normális életem lenne. - Hát ez... - inkább nem kommentálom, de ahogyan szegény emberekről beszél. Tény, hogy én is úgy vélem, hogy nem a legjobb helyen vannak a normál átlagos társadalom részeként, de hogy dilinyósoknak hívja őket már többedszer és egyszerűen feloszlassák a csoportot nem törődve azzal, hogy ennek milyen következményei lehetnek... Végülis talán az is adhat majd válaszokat, ha látom a reakciókat, amikor elmondom nekik, hogy mi történt. - Szép... - csak magamban morgok kicsit, amikor már kiment. A fickó finoman szólva is a bunkók táborát erősíti. Én se vagyok kifejezetten kedves az tény, de már nem vagyok auror sem, hogy tőlem várjanak megoldásokat. Őket nem ezért fizetik? Úgy fest mégsem fektetnek túl nagy hangsúlyt egy ember halálára. Nekem is csak feltett a pasas pár kérdést és úgy látom a csoportot se fogják kihallgatni. Eléggé felháborító, hogy így kezelik ezt a helyzetet, ennyire félvállról. Azért ahhoz a képhez közelebb lépek odakint, hátha valakit kiszúrok, aki észreveszi, hogy mustrálom és meg tudom kérdezni ,hogy kiket ábrázol pontosan. Vagy a főparancsnok lehet a törzsön egyszerűen csak? Mindenesetre elég fura egy kép annyi szent. És hogy hogyan adom majd be a csoportnak, hogy Bob halott? Nem tudom, egyelőre még nem is fel kell fognom.
A nyomozó átadja a ház kulcsát, és a tulajdonlevelet, de a bankszámla feletti rendelkezés jogát még nem, mert folyik a nyomozás. A ház is csak azért, hogy Leroynan ne kelljen kiköltöznie. Vasquez széttárja a karját, neki nincsen módjában felelősséget vállalni azért, hogy Bob kire hagyta a vagyonát. Nyilván megvizsgálták a végakaratat hitelességét, amihez nem fér kétség. - Tudni kellene? Dehogy tudjuk. Nekem nincs kedvem egy másik dilidokit felkutatni, inkább oszlassa fel őket. Hátha már az utolsó gyűlésen kiderül valami. Aztán küldje el őket a francba. – Rázza meg a fejét, ez azt is jelenti, hogy a csoportot nem fogják kihallgatni, mert sem anyagi, sem vérségi összefüggés nincsen, de jó eséllyel megfigyelik majd őket. – Egyelőre elmehet, de ne hagyja el a várost. Hétfőn pedig menjen be a dinkákhoz, és közölje velük a hírt. Pedig csalódást okozott Sanchez, azt hittem még mindig él a nyomozószimata, hogy majd beül hozzájuk diskurálni, és rám cáfol, de hát akkor maga is ilyen lelkibeteg, hogy nem meri felvállalni. Mindegy, akkor szólok, ha jutottunk valamire. Adios. – Veszi már ő is az öltönyét, és ha Leroy kiment, ő is távozik. Leroy egyébként kifele menet egy különös képet vesz észre a falon. Mint a Gyűrük urás Gondor fehér fája, de ez mintha emberekből állna, egy középen, mint a fa törzse, és megannyi emberekből álló ág. Érdekes művészi festmény.
Nem kérdezek rá, hogy mást is rám hagyott-e, mert már a ház is bőven meglep. Ha még e mellett pénzt is, Jimmy hogy fog örülni! Tényleg felújíthatom kicsit a csehót, amit biztos, hogy értékelni fog, mert folyton van valami, ami tönkre megy. Na igen régi épület, régi berendezésekkel és nem hoz olyan nagy bevételt, hogy abból újításokat lehessen bevezetni. Na jó persze nem egyből ezen kezd el kattogni az agyam, meg hogy mennyit érhet a ház, mert hogy nyaralónak tuti nem fogom megtartani. Bob miatt jöttem ide, nem hiszem, hogy egyébként túl gyakran látogatnék Spanyolországba. Meg van a magam pocsék és sötét élete odaát Angliában, amit már megszoktam. - Ezt akkor sem gondoltam volna. - teszem mégegyszer hozzá, aztán tovább figyelek a szavaira. Ez amúgy tényleg jó indíték lehet arra, hogy én tegyem, de a fejtegetései ellenére is, mintha a pasas nem gondolná, hogy én voltam. Egyébként sincs rá semmiféle bizonyíték, a nélkül pedig nem is tarthatnak bent és hát önként jöttem vallomást tenni is. - Lehet, hogy ha tudom, hogy rám hagyott bármit is, nem jövök ennyire könnyen be. - mosolyodom el, de viccelek, legalábbis a magam módján természetesen. Amíg nem gyanúsítanak nyíltan, addig nincs félnivalóm és egyelőre úgy látom, hogy legalább erről nincs szó. - Nem vagyok medimágus. Gondolom, ha a csapat már összeszokott átveszi őket más, egy kolléga, vagy ilyesmi. Ezt önöknek jobban kell tudni nem igaz? - auror voltam, most pedig egy kocsmám van, szóval végül is mit tudhatnék én arról, hogy ki veszi át a csoportját? Az balgaság lenne, ha csak úgy feloszlatnák őket, főleg akkor, ha mindegyikük gyanús jelenleg. - A csoportját akkor kihallgatják? Ha Bob szerint közöttük van a fenyegető... a gyilkos. - javítom ki magamat, hiszen most már nem csak fenyegetésről van szó, hanem konkrétan arról, hogy valamelyikük megölhette. Persze kivéve, ha nem az a barátnő volt, akiről semmit sem tudunk, vagy valami egészen más, aki nem került képbe. Nem tudok eleget Bobról, de úgy érzem nekem sem ártana kicsit körülnéznem a házában... a házamban.
- Nem-nem. Ide van írva feketén-fehéren, más rokon nem lévén Önre hagyja. – Nézegeti a végakaratot, amiben benne van, hogy a bankszámláján lévő összegek is Leroyt illetik. Egész szép kis megtakarítás, amiből ha gazdag nem is lesz Leroy, de fellindíthati a boltját, és megnyugtató tartalékot tud belőle képezni. Vasquez láthatóan nagyon gondolkozik, mérlegeli Leroy reakcióit, időnként jegyzetel. – És Ön? Mi van, ha egy régi auror társ tette. Pont azért gyanus, mert nem gyanus. – Mosolyodik el, és azért elgondolkozik a barátnő témán, de megrázza a fejét. – Amikor behoztuk, a helyszínelő kollégáim körülnéztek, de nem találtak nőre utaló nyomot. Se egy ujjlenyomat, telefonszám, kép, semmi. Lehet, hogy csak valami futó kapcsolat volt, aminek nincsen jelentősége. Mindenesetre megfigyeljük a házat, aztán meglátjuk. Jut eszembe. És mi a protokoll a dilinyós csapat ügyében? Mi történik, ha valaki medimágusként meghal, elköltözik, vagy csak megunja? Feloszlik a csoport, vagy átveszi más? - Fonja karba a kezét, láthatóan indulni készül, már veszi is az öltönyét, kint a másik fekete nyomozó már nincs ott, tehát el szándékoznak engedni Leroyt.
Oké ezen azért istenesen ledöbbenek, hogy a ház az enyém lett. Nem voltunk azért mi ennyire jóban Bobbal, vagy mégis? Vagy szimplán nem lett volna más, akire hagyja? Én amúgy sem fogok ide költözni, fel sem merülne bennem, hiszen van életem, munkám odahaza, csak kikapcsolni jöttem kicsit, azt is azért, mert Jimmy túl sokat nyúzott azért, hogy lépjem meg ezt. Most pedig kaptam a nyakamba egy házat, meg persze egy gyilkosságot. Sajnálom Bobot, nem érdemelte meg ezt, főleg hogy segíteni próbált azokon a nyomorultakon, erre... - Biztosan nem hagyhatta másra? Nem tudtam róla. - rázom meg a fejemet, bár tényleg nem úgy látom, hogy a fickó egyébként kifejezetten rám akarná húzni a vizes lepedőt. Láthatóan elhiszi, hogy nincs közöm a gyilkossághoz, meg egyébként is a ház tényleg be van kamerázva, levédve az egész, elég nehéz lett volna elhagynom és visszamennem úgy, hogy azt ne rögzítse semmi. - Bob is ezt kérdezte tőlem, de nem tudom. Mindegyikük gyanús és egyben egyikük sem. Aki túl egyértelmű az miért, aki pedig nem...? Elvileg Bob segített rajtuk, más lehet az oka, ha mégis valaki végzett vele. Érzelmi... tudni kellene hozzá nem fűzte e bármelyikükhöz irodán kívül is valami. - oh jesszus Bob vajon ennyi eszed volt? Az tény, hogy a nő tényleg csinos volt a gyűlésen, na de vajon belement volne egy labilis nőszeméllyel valamibe? Vagy esetleg eleve valamelyikük többet gondolt, képzelt a dologba? De akkor miért fenyegette és miért nem könyörgött, hogy legyen vele? Zavaros, egyre inkább az. - Ott, hogy volt egy barátnője is, hátha ő többet tud nálunk. - én csak pár napja érkeztem, még nem volt időm annyit beszélni Bobbal és hátha volt olyan, aki valamivel többet tudott róla. Egy titkárnő, barát? Nem volt mellette senki?
A nyomozó nem úgy tűnik, mintha tudna barátnőről, legalábbis eddig nem merült fel, hogy bárki mást is hívnának. A vidám természetű fickó méregeti Leroyt, és az aktát veszi elő, amelynek képein Leroy számára ismerős arcok bámulnak vissza, az a bizonyos hétfői csoport, amelynek foglalkozásai egyikén még maga Leroy is részt vett. - Az a ház, ami most már az Öné. Vagy nem tudta? Dr. Moore Önre hagyta. Ez is indíték, csak úgy mondom. – Mosolyodik el viccelődve, pedig nagyon is komoly az ügy, bár az auror tekintetéből mintha az sütne, hogy nem gyanusítja Leroyt, akinek egyébként is elkínzott a tekintete, nem fog még pénzért is ölni. – A barátja még este bement dolgozni, aztán beengedett valakit, mert az ajtót nem feszítették fel, és mágikus behatás sem érte. Tehát ismerték egymást. Aztán elvadulhattot a dolog, és az illető harminchárom késszúrással végezte ki a jó doktort. – Csóválja a fejét, azért felírja a barátnős, meg a fenyegető levelet információját, aztán Leroy felé fordítja az aktát. – Négy különböző neurotikus, és egy gyilkos. Legalábbis ez van ideírva, a haverja legalábbis már rájuk gyanakodott. Maga is részt vett ilyen dilinyós foglalkozáson, itt áll a feljegyzésben. Ha auror volt, most ide szegezem a kérdést; ki tette? – Fonja karba a kezét, mire benyit egy sötét bőrű, jóvágású fiatalabb nyomozó, és egy kávét nyom Leroy kezébe. – Anderson! A jó anyádat! Ide nem léphetsz be kopogás nélkül barátom! – Üvölt rá fenyegetően Vasquez, mire a másik mintha mondani akarna Leroynak valamit, aztán kimegy. – Hol is tartottunk?
Azt tudom, hogy Bobnak elvileg van valami barátnője, gondolom majd felbukkan, de talán értesíteni sem ártana. Nem tudom, hogy milyen volt közöttük a kapcsolat, mennyire erős úgy lelki szinten, de a nőnek azért mégis csak tudnia kellene, hogy ne várja, akármikor és akárhol szoktak esetleg találkozni. Ezt majd közölni fogom a nyomozóval is, hogy ne sikkadjon el az ügy, hiszen még csak nevet sem tudok, de ők hátha többe tudnak Bobról. - Természetesen a házában. Rengeteg biztonsági eszközt szeretetett be, azokon biztosan rajta lenne, ha elhagytam volna, megnézhetik. - válaszolok a nyomozónak készségesen. Olyan tekintetben még erősen bizonytalan vagyok, hogy vajon elmondjam-e, amit megtudtam, azaz, hogy Bob egyébként is veszélyben érezte magát. Biztosan nem fognak örülni, hogy erről senkinek sem adott értesítést, hogy nem jelezte az aurorok felé, hogy vizsgálják ki az ügyet, de gondolom ennél jobban óvta a betegeit. Pont e miatt vannak erősen kétségeim, hogy én vajon őszintén elmondjam-e az infot. Bár, ha az irodájában tényleg van legalább egy példány is a fenyegető levelekből, akkor így is úgyis megtudják majd. - Van már sejtésük, hogy mi történhetett? - a tekintetem az aktákra siklik, amiből úgy sejtem valahogyan az a hétfői csoport máris a látóterükbe került. - Ha jól tudom Bobnak volt egy barátnője, de nem említette a nevét, mégis értesíteni kellene, talán az irodájában van róla információ és... annyit tudok, hogy fenyegető leveleket kapott. - kihallgatás, de azért én magam is figyelek a férfi reakcióira. Vajon megtalálták a fenyegető levelek egyikét? Ha most említem, akkor a reakciója biztosan elárulja majd, hogy igen vagy nem. És vajon tudnak más fontos infot már, vagy egyelőre még sötétben kapiskálnak?
A nyomozó kezet nyújt, láthatóan barátságos figura, a társai elég szigorú öltönyösök, de nem úgy fest, mintha gyanusítanák Leroyt, inkább arról lehet szó, hogy a férfi volt megadva Bobnál mint legközelebbi keresendő személy baj esetére. Hát igen, Bobnak nem volt családja, a szülei régóta halottak, testvérei nincsenek, megrögzött agglegény életet élt, a barátnőjét pedig még nem mutatta be Leroynak ahhoz, hogy a férfi tudja, hogy kit kell értesíteni, de talán már nem is számít. Hoppanálnak egyszerre a spanyol kisváros auror központjába, ami egyébként teljesen olyan, mint egy mugli őrszoba. Hellyel kínálják bent Vasquez irodájába, egy fekete bőrű őrmeter elmegy addig mindkettőjüknek kávéért. Bár késő este van, jó sokáig el fog tartani a kihallgatás. - Nos ahogy mondtam senor Sanchez, a jó doktort megölték, és úgy tudjuk, Ön nála lakik. Most este történt, olyan nyolc körül. Hol volt ebban az időben? – Miközben rendezkedik, előtte egy akta van az asztalon, jól láthatóan a hétfői csoport aktái, ez már a fényképeken is látszik. – A többi auror kimegy, hogy a hadnagy hallgathassa ki Leroyt. A férfi egyébként amolyan vidám típusnak tűnik, nem az a megrögzött komoly, de lehet, hogy csak a meditárran vér teszi ilyenné, a szemei körül nevetőráncok, és a gesztikulációi is elég hevesek, teátrálisak.
- Pedig minden nyom, nyomnak számít ezt te is tudod, akármilyen apró is, vagy kiráz tőle a hideg. - értem én, hogy nem jó szívvel gondol fenyegető levelekre, viszont ha egyszer segíthetnének ennek az egésznek a végére járni, akkor nagyon-nagyon butaság volt a részéről, hogy fogta és eldobta őket. Lehetett volna rajtuk bármi, ami segít, akár csak az írás, vagy ha nem írták, hát akkor más jel. Persze bár rég kijöttem már a gyakorlatból, de azért mégis beindul a nyomozó ösztön és ezért is szeretném átni legalább az egyik levelet, amire végül nem kerül sor, mert egy átlagos másnap után már akkor sejtem, amikor nem Bob érkezik meg, hogy baj van és mint kiderül elég nagy. - Megölték? - igen azért mégis csak elképedek. Miért nem szólt előbb, ha tudta, hogy baj van? Vagy a jelenlétem ugrasztotta ki a nyulat a bokorból és ezért döntött úgy, hogy inkább lép, mielőtt lebukna. Sehogy se hangzik jól és a lényeg így is úgyis, hogy Bob halott. - Természetesen megyek, egy pillanat! - felkapok egy inget a polóra, ami rajtam van, aztán a cipőm és már megyek is. Nem szokásom táskát hurcolni magammal, általában elfér minden a farzsebemben egy pénztárcában. Természetes, hogy kihallgatnak, én is fel fogom tenni a magam kérdéseit és az biztos, hogy nem hagyom annyiban. Bob rendes fickó... volt, nem tudom ki ölte meg pontosan, de bármelyikük is, rács mögé kell kerülnie. Már azon a közös beszélgetésen is úgy gondoltam, de most már még inkább biztos vagyok benne, hogy ezek az alakok nem valók normális közösségekbe. - Üdvözlöm, Leroy Sanchez, természetesen állok szolgálatukra, amiben tudok. Mikor történt? - nyújtok kezet a nyomozónak, hogy bemutatkozzam, bár amúgy is tisztában volt vele, hogy ki vagyok, más nem is igen jöhetett ki innen és mivel tudta a nevemet, gondolom ennyinek már utánanézett, mielőtt idejött. Mondjuk nem tudom azt honnan tudták, hogy itt vagyok, ha csak Bob nem mesélt valakinek rólam, de minden bizonnyal erről lehet szó.
Bob átgondolja a hallottakat, mintha sok mindent át kéne gondolnia. Valóban az öt főből bárki lehet, aki megfenyegette őt, de lehet, hogy másról van szó. Már eléggé belemelegedtek a bringázásba, de azért a kérdésekre még tud válaszolni. – Nos nem nagyon őriztem meg ezeket a leveket, kiráz tőlük a hideg, de majd ha valamikor bejössz az irodámba, megnézem, hátha az utolsó megvan. – Csóválja a fejét, és onnantól hallgatózásba temetkezik. Koradélutánig sportolnak közösen, aztán Bob letusol, és visszamegy dolgozni, még van némi adminisztratív tennivalója, Leroy pedig azt csinálhat egész nap, amit szeretne. A nap egyébként eseménytelenül telik el, és már késő este van, amikor a ház biztonsági kamerája jelez, hogy vannak előtte, így ha a férfi kekapcsolja, és ránéz, látja, hogy vagy féltucatnyi öltönyös várakozik, pálcákkal, nem rég hoppanálhattak. – Leroy Sanchez? Vasquez auror hadnagy vagyok. Ön Dr. Moore barátja? Attól tartok le kell jönnie. A barátját megölték, és be kéne jönnie velünk az auror parancsnokságra, hogy feltehessünk pár kérdést.
Akkor jól sejtettem és ezért az épület ilyen szintű védelme, ahol lakik. Persze tény, hogy ez egy veszélyes környék is lehet, ha egyszer ilyen pénzekkel él itt valaki, de Bob viselkedése mostmár egyértelműen bizonyítja, amit aztán szóban is kifejt, hogy konkrétan megfenyegették és azért van ennyire betojva. Mondjuk megértem, mert ezek az emberek akikkel dolgozik teljességgel kiszámíthatatlanok, egyáltalán nem csoda, ha folyton a háta mögé néz, még ha igaz is, hogy jó eséllyel, amíg itt vagyok nem fog történni semmi. Az ilyen alakok pedig egyébként is hirtelen felindulásból cselkszenek, ha pedig jól megfontoltan, akkor jó eséllyel nem a bringáját fogják megbuherálni, hanem szemtől-szembe tesznek majd valamit. - Én azért, ha kicsit is de félnék a helyedben. Ezek az alakok mégis csak totál kiszámíthatatlanok, nem tudhatod, hogy mit fognak tenni. - ezzel nem rá akarom hozni a frászt, de ne mondja nekem, hogy nem fél, ha egyszer ennyire bebiztosította magát és folyton jár a szeme, hogy mikor fog valaki nekimenni és próbál meg végezni vele valami igen durva módon. Jobban járna, ha komolyan venné a dolgot és egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy én elég leszek arra, hogy segítsek neki. Eléggé kijöttem már a gyakorlatból lássuk be. - És abban biztos vagy, hogy a hétfői csoportból lesz valaki? - kíváncsi vagyok, hogy ezt a következtetést pontosan miből sikerült levonnia, nehogy eleve téves legyen a feltételezés és egészen másfelé kelljen tapogatózni. - Szívesen segítek, nekem is elvonja a figyelmemet a saját... bajomról és én legalább nem vagyok veszélyben. - egyáltalán nem kell e miatt rosszul éreznie magát, tényleg szívesen segítek neki, már ha tudok. Tehát inkább csak megpróbálom, de nem tudom, hogy nem lenne-e jobb, ha valaki olyanhoz fordulna, aki ténylegesen többet is tehet akár, de sajnos jó eséllyel erre nem fogom tudni rábeszélni. Egy rendes nyomozás nagy kárt tenne a csoportban, főleg ha nem tudni, hogy kivel van probléma. - Az öreg azt hiszem a leginkább kevéssé esélyes. Túlságosan komoly ehhez, nem hiszem, hogy felvezetné a dolgot fenyegető levelekkel. A többiek... nagyon labilisak Bob, de vajon miért orrolhatott meg rád akármelyikük is? Volt esetleg hasonló összetűzés, mint legutóbb? A kölyök, aki elrohant túl heves ahhoz, hogy leveket írogasson. A nő nem gyanús, de talán pont ezért mégis. Túl keveset tudok róluk Bob. - ha ő nem jött rá, aki ismeri őket, vajon nekem hogyan sikerülne ennyiből? - Megnézhetem a leveleket, ha visszaérünk? - ha már a szimatomat említi, hátha az is segít, bár nem tudom mikor érkezett az utolsó, de egyelőre maximum csak tippelni tudnék, vagy kizárni, de lehetséges, hogy eleve rossz úton indulnék el és nem vinne közelebb a válaszokhoz ez sem.
