2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Tárgy: Szükség szobája (VII. emelet) - Bejárat 2019-01-03, 12:39
First topic message reminder :
Szükség szobája bejárat
A Szoba a hetedik emeleten található, szemben egy faliszőnyeggel, melyen Badar Barnabás próbálja a trollokat balettra tanítani. A leírás szerint egy üres falszakasz "rejti", aminek egyik végét egy ablak, másik végét egy embermagasságú váza határolja. Ha valaki belép a szobába, akkor az ajtó megjelenik a falon, ám csak akkor lehet kinyitni és utána menni, ha a következő érkező pontosan tudja, hogy ki és mi várja odabent. Más esetben a szoba masszívan ellenáll a betörni vágyóknak és nagyon nehéz erővel kirobbantani.
Mivel már igazán nem tudtam mit hozzászólni a szervezkedéshez és az ötleteléshez, így nagyon örülök Kath mentő témájának. Először csak mosolyogva hallgatom az előttem szólókat, akik egyébként már szinte kész tervekkel állnak a nyár elé. Mosolygok. Végül is nekem is vannak ilyesmi terveim, Fleurrel is már beszéltünk egy s mást, és igazából már alig várom. Nem eszem, inkább csak iszom valami alkoholmentest vagy maximum vajsört, nem viszem túlzásba a dolgokat. Amikor pedig szóhoz jutok, válaszolok is a kérdésre. - Annyi biztos, hogy én pár hétre Franciaországba utazom a szüleimhez. Utána viszont visszatérek a nyár további részére ide Angliába. - Kezdek bele kicsit fellelkesülve, megpróbálva az iménti visszakozásomat kicsit kompenzálni. - Mivel a nővérem sokat dolgozik és nem lehet tudni, mennyit lesz otthon majd, én is szívesen segítenék neked, Ben. Hozhatok magammal néhány dolgot otthonról, a szüleimnek van egy csomó olyan holmijuk, amit nem használnak és csak a raktárban porosodik. - Ajánlom fel, miközben az jut eszembe, hogy naná, hogy nem szeretnék egyedül lenni egész nyáron, és amúgy is szuper lenne részt venni valami maradandóban, valami újban, valami izgalmasban. Nem tudom, hogy Ben elfogadja e majd a segítség felajánlásomat, de ez már csakis rajta múlik. Amúgy sem voltak túl nagy terveim, olvasgatás, segítség a Kagylólakban, na meg maximum némi felfedezés, mert még nagyon sok helyet nem ismerek itt Angliában. De ezeket mind a segítség mellett is meg tudom tenni, hiszen hosszú a nyár, ha úgy vesszük.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Talán az alkohol van rá szokatlan hatással, de most valahogy könnyebben belemegyek olyan témákba is, amikbe egyébként egyáltalán nem szoktam. Inkább elhallatnék dolgokat a félelemből, hogy a többiek eztán már nem úgy néznek majd rám, mint eddig. Most viszont valahogy kicsúsznak a számon a szavak, ahogy figyelm a griffendéles szobatársnőmet. Még szerencse, hogy letette azt a poharat. Kár lett volna a piáért. - Természetesen nem csak kulcsal zárják a fontos dolgokat. Sőt a néma riasztóbűbájokkal is meg kell majd küzdenem. De ne aggódj. Felkészülök, és megoldom. - fordulok Lizzy felé egy keserű mosollyal. Aztán még egy jó nagy kortyot lehúzok a wiskeys üvegből, mielőtt folytatnám. Mintha a következő részhez szükségem lenne az alkohol jótékonyan bátorító hatására. - Fiatalkorú Bűnelkövetők Javítóintézete a pontos kifejezés. De a lényeg ugyanaz. Éppen hogy 10 éves lettem, amikor többszörös visszaeső tolvajként és bandatagként elítéltek. Az első ítélet szerint 18 éves koromig ülnöm kellett volna. Ami szokatlanul kemény ítelet esetemben. Mások ugyanezért alig kapnak 1-2 évet. Rendszerint feltételesen annak is elengedik a felét. Végül 5 hónapnál tovább nem bírtam és megszöktem. Túl szabadlelkű madár vagyok egy kalitkához. McGalagony nem egész egy évvel később egy nem túl jó környéken egy fa tetején talált rám, kiéhezve, sebesülten. A mai napig nem tudom, hogyan sikerült leimádkoznia onnan. Egyszerűen nem emlékszem. Ami esetemben elég fura. Végül most sem tudom, hogyan intézte el, hogy az ő felügyelete alá kerüljek, és itt élhessek. De ha megint belekeveredek valami illegálisba, és elfogy Adora nénikéjének a türelme velem kapcsolatban, akkor könnyen visszakerülhetek oda, ahonnan jöttem. Vagy rosszabb. Egy rendes börtönbe. Kétlem, hogy figyelembe vennék azt a pár hónapot, ami elválaszt a 18-tól és a mugli nagykorúságtól. Szóval a következő 7 hónapban csak a jó sportoló, kiválló tanuló, ösztöndíjra hajtó minta diákot láthatja belőlem a nagyvilág. Ha újabb gubanc nélkül sikerül megélnem a szülinapom, akkor megsemmísitik a fiatalkorú aktám, és tiszta lappal előről kezdhetem az életem. - fejezem be végül a keserű történetet. Közben pedig az egyik rejtett zsebemből egy doboz cigi kerül elő, és talán életemben először a többiek előtt gyújtok rá. Mégis olyan ösztönös mozdulatokkal, ami könnyen elárulja, hogy nem először csinálom. Pusztán eddig jól titkoltam a dolgot. Lassan fújom ki a fűstöt, közben pedig egy pillanatra behunyom a szemem, ahogy azt kezdem hallgatni, hogy a többiek mivel szándékozzák tölteni a nyári szünetet. Szépen türelmesen végig hallgatok mindenkit, aki válaszolni akar Kath kérdésére. Mielőtt azonban belefognék a saját nyári terveimbe, ami ugyanzok mint eddig minden nyáron. Nagyjából. Lizzy felé fordulok. - Ha Danyvel úgyis Rómában lesztek megtennétek nekem egy szívességet? Vagyis inkább valamit helyettem. - fordulok egy szomorkás sóhajjal a lányhoz. Közben pedig a hozott nasik felé terelődik a kezem, miután végeztem a cigivel. Talán bölcsebb volna enni is, nem csak inni. Az a wiskey már így is jobban hat a kelleténél. Vagy a vizipipával együtt hatnak jobban a kelleténél. Talán mindegy is. - Én a Bangori Gyermekotthonba leszek. Majd sakk szakkört, és mese délutánt fogok tartani az érdeklődőbb gyerekeknek. Esetleg díjlovagló órákat. Megígértem Codynak, hogy majd törődöm a kölykökkel helyette. Meg talán valamit törleszthetek a társadalomnak... mondjuk... De hozzád is szívesen elmegyek segíteni, ha szükséged van rá. - fordulok az utolsó mondattal Ben felé. - Ez egy jó érvelés. Ott a pont.- fordulok Adora felé, egy kis mosollyal. Aztán a következő nyaralásos kérdésére kissé meglepetten nézek rá. Elég egyértelmú, hogy nem számítottam erre a kérdésre. Sőt itt mindenki mást is meghívatna, vagy éppen bárki mást. Így nem teljesen értem a döntésének logikáját, de talán nem is kell. A kezdeti meglepett ábrázatom után kissé elmosolyodom. - Nagyon szívesen elmegyek.
Lizzy-vel nem oldódik fel a feszültség, az ártatlan pillantása is nyilvánvalóan provokáció akar lenni, csak süket fülekre talál. Egyszerűen lesújtó pillantással nézek rá, jelezve, hogy ez nálam nem válik be, és tovább is fordulok. Hagyom, hogy a kérdésekre Adora válaszoljon, éppen annyira szeret nyeregben lenni, mint én és általában hasonlít is a véleményünk, így tudom, hogy nem fog mellébeszélni. Csak néhány pillanatig nézünk egymásra Katherine-nel, de ez is elég ahhoz, hogy felmérjem milyen közel is áll Benhez és hogy egyáltalán nem zavarja a fiúnak a mozdulata, ami az én szememmel valószínűleg azért olyan kisajátító, mert alapvetően nem vagyok a testi kontaktusok rajongója, lényegében soha nem ölelem meg a barátaimat, maximum elviselem, ha ők teszik. Aztán amikor a srác még olyan megjegyzést is tesz, hogy ne igyon többet, kissé megint felszalad a szemldököm, de inkább továbbsuhan a tekintetem hallgatva a szervezkedését mindenkinek. Én nem vizipipáztam még, erős alkoholt se ittam igazán, igazából nagyon úgy tűnik, hogy a szervetem nem igazán szereti, mert még a felnőttek vajsörétől is vesztettem már el a kontrollt és nagyon nem tetszett. Mégis amikor elkezd minden körbejárni végül Adora mellett teszem le a voksom és kipróbálom azt a virágos valamit, bár eléggé lányosnak tetszik, mivel… virágos. - Köszönöm. - biccentek neki, megemelve a kis poharat, amibe töltöttem, aztán mintha se íze, se bűze, se ereje nem lenne, egyben megiszom mindenféle fintortól és reakciótól mentesen, mintha csak egy gólem lennék. Persze tökéletesen érzem, hogy milyen szörnyen édes és milyen kellemetlenül alkoholos, éppen csak jelét nem adom. Mindenki elmondja, hogy mit csinál a nyáron, én pedig csak nyúlok a következő italért, ezúttal azt hiszem valamiért amit Maisie hozott és abból is töltök egy kortyot. Minden nyáron és minden szünetben eddig a sötét mágus tanítóimmal töltöttem a legtöbb, ha nem az összes időmet, de mivel néhány hónapja kereket oldottak, most… Életemben először rendelkezhetnék talán a nyarammal, hiszen közben nagykorú is lettem. Éppen csak nem tudom, hogy hogyan. Éppen ezért csendben is maradok Katherine kérdésére, mintha csak hagynám a többieket érvényesülni, főleg Gabrielle-t, akinek valószínűleg elvitte a cica a nyelvét a nagy tömegtől. Csak akkor válaszolok, amikor már Lizzy és Adora is megemlítette, hogy csatlakoznának Benjaminhoz. - Ha szükséged van segítségre, akkor én is csatlakozhatok nyár végén. - fordulok a fiú felé, bár az egyértelmű, hogy eszembe sincsen bármit is kézzel elintézni. Mivel kviddicsezek nem áll távol tőlem a testedzés, de a házimunka és pláne a kerti munka nagyon is. - Van kviddics pályátok? Illetve lesz? Alkothatunk csapatokat. Baráti mérkőzés, persze. - kérdezem, mintha teljesen természetes lenne, hogy mindenkinek akkora a birtoka, hogy elfér rajta a kviddicspálya. De hát neki és nekem az is. Persze nem az iskolai hatalmas lelátóval és gyűrűkkel, de a mi birtokunkon van gyakorlópálya, amit szoktam is használni, bár a bátyám mióta a szüleim engem ajándékoztak meg a Flint gyűrűvel nem éppen hajlik arra, hogy eljöjjön a pályára játszani. Felhörpintem rövid időn belül Maisie erős italát is, ami már kicsit kaparja a torkomat, de a melegség kellően ellensúlyozza ahhoz, hogy az élmény ne legyen teljesen borzalmas.
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) - Bejárat 2020-09-25, 14:04
Tekik & Adora
[You must be registered and logged in to see this image.] - Nincs fix időpont a végére, hiszen múlik azon is ki milyen gyorsan járja be az adott területét, illetve problémába fut-e vagy sem. Általában fél10 körül szoktunk kezdeni, de olyankor még csak a fiatalabbaknak van kijárási tilalma, ezért kell egy helyen többször megfordulunk. Nagyjából éjfélig, ritkábban 1ig szoktunk feladatot teljesíteni. – Magyarázom, miközben kevergetek valami innivalót a kezemben. Gina ötlete tetszik, bár buktató lehet, hogy miért megyünk vele mind a ketten…Majd elgáncsoljuk, ha jön valaki vagy valami ilyesmi. A másik vörös lány story-ja elgondolkodtat. Eddig is tudtam, hogy egészen más életünk van, de ez az apró betekintés csak pontot tett az i-re. - Nos, a kettő nem zárja ki egymást. – Mosolygok sejtelmesen a lányra. – Attól még, hogy szót fogadva eleget teszek az elvárásoknak, szeghetek meg szabályokat is. Az a lényeg, hogy mindenki csak annyit tudjon és lásson, amennyit én engedek nekik. – Zárom le egy korty nos, már megint nem emlékszem mivel, de jó íze van. – Mondjuk anyámék is tudják, hogy vízi pipáztam már, mivel velük voltam nyaralni, amikor kipróbáltam. Ahogyan alkoholt is először ők adtak nekem…nos, azért, hogy befogjam, de a cél szentesíti az eszközt. – Meglepően jó fejek a felmenőim, csak egy-két dologban vaskalaposak; amiket mások is látnak, az legyen tip-top, de a négy fal között hedonista életmódot élnek. Szívesen meghallgatom a többiek nyári terveit, Ben például nagy fába vágja a fejszéjét, Lizzy dolgozni megy Olaszországban és kitudja még milyen tervek vannak. - Mi elutazunk anyuékkal nyárra, de suli előtt pár nappal én is szívesen besegítek. Úgyis jobban értek a dekorációkhoz, mint a valós építéshez. – Egyszer segíteni akartam az egyik bácsikámnak makettet építeni, de valamiért nem jött össze…3 órába telt, mire rájöttem, hogy fejjel lefelé tartottam a tervrajzokat egész végig. Valahogy nem tudok 2D-s rajzokat 3D-ben elképzelni. - Jut eszembe. – Fejezem be a többieknek szólt részt és Gina felé fordulok, hiszen ezt csak tőle akarom megkérdezni. – A nyár első hetében egyedül leszek otthon, van kedved átjönni? – Igazából hosszas mérlegelés után úgy döntöttem, hogy őt hívom el. Hiszen ő volt az első igazi barátom és meglepőmódon megbízok benne.
Csak hallgatom, amikor Corvus összegzi a terveket, vagyis az általa helyesnek vélt változatokat, miközben töltök magamnak egy pohár vajsört. Nem szoktam inni, de talán jobb ötleteim támadnának, ha pár kortyot leküldenék. Az alkohol ugyanis rombolja a gátlásokat, nekem pedig pontosan erre van szükségem. Kissé ugyanis feszélyezve vagyok, habár igazán én se értem az okát. Talán azért, mert attül tartok, hogy nemsokára Gilly is felbukkan? Mert ha így lesz, akkor én tuti elviharzok innen. Nincs kedvem egy újabb testvéri civakodáshoz, ráadásul a többiek előtt. Ahogy ahhoz sem, hogy kimért hangulatban menjen az adok-kapok. - Akkor majd kitalálok valami mást – vágok ártatlan képet Corvus pillantása láttán, majd megemelem felé a poharam, végül egy hajtásra meg is iszom az italt. A tervem bejött, hiszen a vajsör szinte egyből felmelegíti minden porcikámat és valahogy a negatív gondolataim is kezdenek némileg háttérbe szorulni. Le is teszem hát magam mellé a poharam, hiszen nem áll szándékomban a sárga földig inni magam. Ennyi egyelőre bőven elég. Ha pedig felbukkan a nővérem, majd kerülöm a társaságát. Úgyis Corvushoz csatlakozna egyből. - Ismerem valamennyire a múltad, de szerinted a tanárok csak kulcsokkal zárják az ajtajukat? - vonom fel a szemöldököm Gina ötlete és szavai hallatán. Tudok arról valamennyit, hogy miből is élt annak idején, de szerintem egy tolvajkulcs-készlet kevés lesz itt. - Hacsak nem mágikus erővel felruházott az a készlet, mert akkor nem szóltam – vetem fel végül, kissé bizonytalan hangon. Oké, a lány tényleg sokat élt az utcán és noha akkor még aligha tudott az erejéről, azóta már roxfortos diák lett, ergó nagy eséllyel olyan bűbájokat is bemagolt, amelyek mások biztonságát szolgálják. Vagyis jóformán annak a feltörését. Ebben az esetben tényleg hasznunkra lehet Gina szaktudása. - Börtön? - dermedek meg egy pillanatban, majd kérdőn pillantok a szobatársam felé. Ha volt is börtönben, arról nekem még nem volt tudomásom, ezért is a csodálkozás részemről. Nem mintha pont róla nem tudnám elképzelni, de akkor is... Még jó, hogy korábban letettem a poharat a kezemből, mert az bizonyára nem élte volna túl ezt az információt. - Igazság szerint szívesen segítenék, de én Rómába megyek nyári munkára – bököm ki, miközben Benre pillantok. Tényleg, milyen jó lenne, ha az egész banda elmenne segíteni neki! Mind ismerjük a történteket és az ottani halálok körülményeit, ami annyira megingatta a nővéremet. - Ha nagyon szeretnéd, akkor talán két héttel a nyári szünet vége előtt beszállhatok – mosolyodom el, hiszen tényleg jó lenne szockodni is részemről. Van Dany, Adora, Gina és... És még ki? Az itteni bandával nem én vagyok jóban, hanem leginkább Gilly, de szeretném, ha engem is megismernének kissé közelebbről is. És talán nem ártana Corvusszal is megbeszélnem és helyretennem a dolgokat. Ott talán még alkalmam is nyílna rá. Ha mindenki jönne, természetesen.
Nem vagyok nagyon tervezgető alkat, az ilyen irányú törekvéseimet kiélem a csokibéka paklik összerakásában, és a versenystratégia kidolgozásában, viszont már tele vagyok, hogy egyek, igyak, úgyhogy tele hassal hallgatom őket. Engem valóban elkerült Jenkins pedig kellően csodabogár vagyok, de mivel én igyekeztem megérteni az indokaimat, a semleges Svájcot végül nem bolygatta. Ettől még hallottam olykor fél füllel, hogy mit okozott Kathie-nek, vagy másoknak, ezért megyek most bele, hogy akkor adjunk neki. Akkor tehát visszabólintok Lizzynek, hogy ezt megbeszéltük, és Gina szavai is jó mentőutat jelenthetnek, ha valaki elkapna. Nem túlságosan zavar, hogy Corvus Kathrine-en felejti a tekintetét, mondjuk úgy, nagyon szoros barátságban vagyunk, aminek már vannak fizikai hatásai is. Birtoklásról szó sincs, inkább amolyan összebújásról, mert nem gondoltuk még ki, hogy ez mit is jelent jobban. Kathrine pedig bizonyára téved, ha azt hiszi, nem tennék meg mindent érte a védelmi fronton. Inkább medimágus vagyok, semmint auror, de megvan a magamhoz való eszem, biztosan cselezni próbálnék, ha rám száll valaki. Miközben kedvesen rámosolygok Adorára, aki engem méltat, megfigyelem a sárkányból átalakuló főnixet. Kezd szerencsére lehiggadni a beszélgetés, mert már vannak tervek is. Tudom, hogy Kath-et most ez nem nyugtatja meg, hiszen itt szinte ő az egyetlen, aki ténylegesen konfrontációba került a mardekársokkal, de sok mást is képvisel, akinek nincsen ereje fellépni, még csapatban sem. – Na nem iszunk többet. – Felelem a lány fintorára, de mivel a kezünk összekulcsolva, nem kell bénáznia, én fogom a szabad tenyeremmel az üveget, hogy ő rá tudja tenni a kupakot. – Ha édes, akkor is árthat, ha meg keserűnek érzed, akkor pláne nem éri meg. – Lágy mosollyal konstatálom, hogy közelebb húzódik. A kérdése nagyon helytálló, legalább ezzel Gabynak és Remynek is kedvezünk, akik látszólag szeretnének már témát váltani. – Én most leszek júniusban tizenhét. Úgy döntöttem, hogy mivel már végleg rám száll anyáék birtoka, építek, azaz építtetek egy új házat a legégett helyett. Addig viszont az egész nyáron pakolok, lekaszálom a füvet, intézem ennek a szervezését. De nincsen semmi más fix, úgyhogy ha valaki talizna velem, bármire nyitott vagyok.
Lizzy csak mondja és mondja, én pedig továbbra is csendes maradok, ahogyan Gaby is, pedig tényleg nem szoktam, de hát úgy fest nekem egyedül igazán kényelmetlen, vagy hát kemény ez a téma. Mondhatni, ha a mumus elé kellene állnom elég nagy lenne az esély rá, hogy Jenkis képében bújna elő a szekrényből és bőven van rá esély, hogy nem tudnám, hogy mit csináljak, hiába elég lenne egy varázslat, hogy elűzzem. - Én már kilógtam párszor, ismerem Friccs legtöbb útvonalát, el tudom kerülni, akkor eleve találkozzunk a Gyengélkedőn? - szólalok meg végül, miután már sikerült meghúznom a Lángnyelv Whiskeys üveget. Rettenetes egy íze van, annyi szent! A kötelező fintort elő is idézte, azóta már csak abból kortyolgatok, amit Ben hozott, ami legalább édes. Arra persze egyelőre nem gondolok, hogy pont e miatt szállhat könnyen a fejembe, főleg mivel nem igazán ittam még ilyesmit. Missy eleve nem tart otthon alkoholt, két kicsi gyereke van. Ha esetleg néha iszik is egy pohár bort, azt gondolom olyan helyen rejtegeti, ahol tuti nem éri el senki, és ő is maximum székre állva, vagy pálcával. A lányok nagyon cselesek azt már én is megtanultam, pedig még csak párszor vigyzátam rájuk és viszonylag rövid ideig. - Ha már nagyjából tudjuk hogy legyen, nem beszélgetünk valami másról? Van valakinek valami terve a nyárra? - próbálom óvatosan kicsit elterelni a témát. Szemezgetek azért azzal a vizipipával is, de egyelőre még nem veszem rá magamat, hogy kipróbáljam. Elég esélyes, hogy nagy köhögés lenne a vége. De amikor átadja előttem Ben MB-nek egy pillanatra összeakad a tekintetem Corvusszal. Ő se beszél sokat, bár nem is szokott, de igen látom a pillantásában, hogy az itt ülök közül a kevesek egyike, akik tisztában vannak vele, hogy milyen hatással van rám ez a Jenkins téma és ott van a szemében a megbánás is. Egy apró kis mosolyt küldök felé még épp az előtt, hogy megérezném Ben kezét az enyémben. Automatikusan lesiklik a tekintetem, szinte követve Corvusét, hogy aztán oldalra pillantsak és kicsit közelebb húzódjak Benhez. Tudom, ő nem az a tipikus védelmező alkat, mármint ha azt nézzük, hogy kártyázik és jó eséllyel, ha egy Jenkins típusú alak neki akarna menni, akkor kevés esélye lenne vele szemben, de mégis jól esik, hogy érzi a feszültségemet és támogatni próbál. Megszorítom kicsit a kezét és elengedem a pacsulis üveget, kicsit eltolva magamtól, bénázva előtte egy sort, mert hát félkézzel nehezebb rá visszatekerni a kupakot.
//Határidő: szept 25. Következő hozzászólás tőlem: szept 26.//
Hálásan mosolygok Remyre amikor belekezd az összegzésbe, majd ez a tekintet átfordul Kath felé is. Nincs ínyemre ilyesmiket kérdezni egy ilyen nagy és ötletekkel teli társaságban, de most kénytelen voltam, hiszen nem akartam, hogy miattam bukjon meg a történet, ha csak úszom az árral és hagyom, hogy történjen aminek történnie kell. Nem éreztem annyira cikinek ez lehetett a kisebbik rossz talán. Most már könnyebben fogom tudni követni a részleteket. - Szuper, minden világos, köszönöm. - Bólintok még egy nagyot, aztán pedig megkockáztatom én is a vizipipát. Picit szívok csak bele, megfigyeltem már a többieket, hogyan csinálják, de az biztos, hogy nem lesz a kedvencem, mert szinte azonnal szorítást érzek utána a mellkasomban. Nem tudom, ebben valójában mit lehet élvezni, mindenesetre iszok rá némi üdítőt és próbálom nem kifejezni túlzottan az érzéseimet ez iránt. Időközben a további részletekre is odafigyelek, pillantást vetek MB-re, majd Corvusra és Adorara is. Az említett neveket nem igazán ismerem, Jenkinst is csak a társaságból, mert annyiszor emlegették, még a folyosón szerencsére nem találkoztam vele össze túlzottan, csupán láttam a bandáját, de ki tudja, még a jövőben bármi történhet, hisz nem vagyok itt olyan régóta, hogy mindenkit ismerjek, mindenkivel összefussak. Elég nagy ez az iskola. Érdemlegesen semmit sem tudok hozzátenni a beszélgetéshez, alapjáraton a mi részünk totál tiszta, megszerezzük az aktát aztán pedig uzsgyi onnét, mielőtt valakinek feltűnik, hogy arra jártunk. Ez most így első hallásra tényleg elég egyszerűnek tűnik...
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Amolyan "Te tudod." tekintettel vonok vállat Adora szavaira. Ennek ellenére nem igazán szeretném bajba keverni. Tulajdonképpen egyiküket sem. Lássuk be, hogy azért mind kockáztatunk ezt, vagy azt a tervvel. Még ha egyesek esetében talán kissé nagyobb is ez a kockázat. Hagyom, hogy a többiek még egyszer összefoglalják a dolgokat Gaby-nak. Nincs azzal semmi baj, ha valaki a hirtelen túl sok információban nem igazodik ki elsőre. Így ehhez már nem fűznék hozzá semmit, ellenben a következő kérdéssel a két prefektus felé fordulok. - Rendben. Akkor nem túl későn. Általában egy normális éjszakai műszakba hány órától, hány óráig szoktatok járőrözni? Az akciót erre az időintervallumra kell majd megterveznünk. Én majd a gyengélkedőre kérem magam kisegítő ápolónak, mondván, ha a saját inszomniámon nem is, de legalább másoknak segíthetek. Ha Bennel tanárba futnátok, akkor egyszerűen mondjátok azt, hogy Ben rosszul van, és hozzám kíséritek a gyengélkedőre. - vetek fel még egy ötletet. Így ha véletlen már a folyosón érné a kis tolvaj csapatunkat valamelyik tanár, akkor éppen sürgősségi ellátásban részesítek valakit. Semmi szokatlan. Ugyanakkor már réges régen kideríthettem volna ezt az információt, de eddig, hogy őszinte legyek nem tartottam fontosnak, tekintve, hogy többnyire kutyába se vettem egyik prefi nyivákolását sem. Még ha szembe is sétáltam velük ott és akkor, ahol és amikor nem kellett volna. Jobbára csak faképnél hagytam őket, akár tetszett nekik, akár nem. Na, nem mintha ezt éppen most akarnám megosztani az itt ülő prefi párossal. - Lizzy... - egy pillanatra felsóhajtok, mert nem tudom, honnan is kezdhetném a válaszadást a feltett kérdésére. Ez azért nem ilyen egyszerű, mint amilyennek hangzott. - Nem mindig voltam Roxfortos diák. Néha azon múlott az életem, vagy csak simán a napi betevő falat, hogy mennyire ügyes betörő vagyok. Más szóval megvannak a magam módszerei. Plusz elég jó motiváció, hogy nem akarom viszontlátni a javítót, vagy rosszabb esetben egy mugli börtönt. - esetemben benne van a pakliba, hogy visszakerüljek oda, ahonnan jöttem. Nem volna túl célravezető éppen most. Azonban néha a jó ügyért kockázatot kell vállalni. Jenkinst pedig mindenki érdekében kell megfékezni. Többek közt MB húga miatt is, bár nem emlékszem arra, hogy Maisie mit mesélt hányadikos, és egyáltalán. Valahogy ignoráltam ezt az információt. Elég nagy és kusza családja van, hogy meg se próbáljam lekövetni, hogy ki kinek a micsodája. Az is csak azért van meg, hogy Roselind a neve, mert most emlegette. - Ártatlan hmm... ezt a szót számos módon lehet értelmezni, de jelen esetben olyan személy, aki nem szegi meg a szabályokat, mindig szépen szót fogad, ezért nem is él olyan buta káros dolgokkal, mint alkohol, vagy dohánytermékek. Nyilván ebben az esetben tévedtem.- fejtem ki Adorának, de közben már vigyorgok, mint egy vadalma. Ami tőlem még mindig igen szokatlan és fura. Amikor végül már mindenkit megjárt a vízipipa, és ismét én kerülök sorra, akkor csak a vicc kedvéért a kifújt füstből egy szép főnixet formálok egy pálcamozdulattal, ami körbe repüli a termet, majd a kis társaság közepére lecsapva eltűnik. Közben egy kis kihívó mosolyt villantok a prefilány felé. Ki tudja, talán csak élvezem, hogy valakivel versenyre kellhetek valamiben.
"Nem akarom feledni a fájdalmat. Az tesz azzá, aki vagyok."
Adora McGalagony
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) - Bejárat 2020-09-10, 16:43
Tekik & Adora
[You must be registered and logged in to see this image.] - Nem lesz baj. – Biccentek Ginának, mint az egyetlen embernek, akiben hasonló gondolkodásmódot vélek felfedezni. Meglep, hogy mindeközben a többiek azt gondolják, hogy Jenkins nagyobb hatással lesz Corvus iskolás éveire, igazából már csak 1 év, mint amekkora hatással lehetne a lebukásom az én kapcsolatomra a nagynénémmel. A tény, hogy én ezt bevállaltam, de engem senki sem kezdett el védelmezni, a mellettem ülő vörösön kívül, hogy jaj, mi lesz szegény kis Adorával vegyes érzéseket kelt bennem. Félre értés ne essék, nem is vágyom a sajnálatra, csak nekem eléggé szembetűnő ez a kettős mérce. No, mindegy biztosan velem van baj. Lizzy szavaira vállat vonok. Nem ismerem, s végül is igaza lehet Jenkins kompetensségével kapcsolatban. Corvus sem nagyon lelkesedik az ötletért, ami miatt picit esett a szememben… - Pontosan, ahogy Remy és Kath mondta. – Mosolygok Gabira. Mi hollósok hiszünk abban, hogy a kérdés nem a tudás hiányát jelenti, hanem a tudásszomjat. Tehát nincsen buta kérdés, s aki kérdez az inkább okos, mint értetlen. Ben szavai meglepnek. Mennyire durva, hogy ilyesminek a fültanúja volt…Érdekes, hogy mennyi információval rendelkezik annak ellenére, hogy alapvetően egy visszafogott valakinek tűnik. Egy elismerő biccentéssel konstatálom a mondandóját. Szerencsés fickó; sokszor van jó helyen. - Definiáld az ártatlan fogalmát, szerintem mást értünk a szó alatt. – Vigyorgok Ginára és inkább exkuzálom magamat a tervezgetésből. Tiszta és világos, hogy másképp gondolkozom, mint a többiek, ami nem baj. Csak akkor hanyagolom a felesleges szócséplést. Arra sem teszek megjegyzést, hogy bizony ám, fura lesz, ha ketten kérjük oda magunkat és engem minden bizonnyal meg fog környékezni a nagynéném, hogy mégis miért akarok együtt strázsálni a mardekáros fiúval. Mindegy, majd rögtönzök valamit. Magamhoz veszem a vízipipát, de csak akkor, amikor rajtam a sor. Nem akarok tolakodó lenni, de nehezen lazulok el ennyi ember között, így „elrejtőzőm” egy pótcselekvés mögé, hogy ne mondjak valami meggondolatlant. Kivételesen még az füst varázslattal sem vágok fel. Pár pöfékelés után lepasszolom a pipát és viola likőrre cserélem. Ez inkább édesség, mint alkohol, rendezvényeken mindig megszán egy pohárral anyám. Főként azért, hogy befogjam a számat, de legalább nem ismeretlen számomra az ital. - Szerintem, amúgy az elterelőknek is külön kéne válnia. – Jegyzem meg, mikor már kellően lenyugszom. Izgatott, idegese és egy kissé dühös vagyok, de ezek az érzelmek régebbi történesekből erednek, a mostani megbeszélés csak hab a tortán, így nem kéne neki esnem a csapatnak.
Maisie a bátyja kulcsát akarja elkérni a tanárihoz, Adora a nagynénjén keresztül akar akciózni, Gina mesterkulcsot emleget, úgy tűnik, hogy mindenki úgy fel van készülve, mintha egész életükben erre edzettek volna. Nem mondom, hogy nem lep meg, hogy mindenki milyen bátor, de mivel ez a hasznunkra válik éppen, eszemben sincsen továbbá letörni a szarvukat, csak a hablatyoló Maisie-nek vonom fel a figyelmét, hogy így is úgy is megütheti a bokáját ő is és a bátyja is. Az, hogy a logikussággal meglepem csak egy példája annak, hogy még soha az életben nem beszéltünk a csoporton kívül, fogalma sincsen, hogy milyen vagyok valójában, de ezzel nincsen semmi probléma. Az, hogy Gabrielle elveszti a fonalat akaratlanul is egy fintort idéz az arcomra, de amikor tudatosul bennem felveszem a pókerarcot és nem szólok semmit. Adora sárkányt bűvöl a füstből, amire csak éppen szemmel láthatóan figyelek fel, látványos, de az az igazság, hogy nem a bűbáj érdekel, hanem az, hogy milyen sárkányt idéz. Nem feltétlenül a kedvenc varázslényem, de Bex-szel hosszú órákig tudtunk beszélni róluk, még a Tündérsárkányokról, amikről csak a csajos legendák mesélnek. Bólintok Remy-nek, jól sejtettem, a belopózás az ő asztala, éppen ezért nem mondtam a nevét, mert biztosra vettem, hogy ő már elmondta mit akar. Az éjszakai ötleten kicsit elmerengek, de mivel úgy állt össze a csapat ahogy, megoldhatónak tűnik. - Adorával a tanári közelébe kérjük magunkat prefektusként járőrözni és akkor a tanárok se furcsállhatják, hogy miért vagyunk kint a takarodó után. Nagyon későn nem lehet, mert akkor egész egyszerűen ha lebukunk elküldenek minket aludni ahelyett, hogy hagynák, hogy tovább járőrözzünk. Ha pedig Benjaminnal együtt bukunk le, majd azt mondjuk, hogy most kisérjük vissza, és így tovább. - vonom meg kissé a vállamat, jelezve, hogy ezek csak ötletek, de a még ezernyi ilyen alibit össze lehet gyűjteni és érdemes is felkészülni minden forgatókönyvre. Alison Fawley nevére kissé felfigyelek, tényleg nem követem a párok alakulását az iskolában, így kicsit meglepődök, hogy Noahnak tényleg volt barátnője és hogy pont most szakítottak. Többen is elmondják helyettem, hogy miért lenne rossz ötlet, ha én mennék oda, én pedig csak hidegen és egyszerűen bólintok. - Már lassan három éve nem beszélünk, Elizabeth. - válaszolok összeszűkített szemekkel. A matek bizonyára megy neki annyira, hogy összerakja és rájöjjön, hogy harmadikban a Roxfort falai között, ráadásul velem még egyáltalán nem a lányokról volt szó. Főleg csak a szivatásokról, arról, hogy az aranyvért meg kell őrizni és hogy minden szerencsétlent fel kell rúgni… Persze másról is, ennyire nem voltunk felületesek, de nem is a titkainkat és a vágyainkat osztottuk meg egymással, mint ahogy most a csapatban mindenki tenné a barátjával. Jenkins és én… ez teljesen más barátság volt, mint amilyen az övéké. Nem vagyok azokra az évekre büszke, és még mindig, amikor rá gondolok, a tekintetem Katherine-re szalad és megvillan benne valami érzékenység, egy cseppnyi bűntudat. Még ha nem is ártottam neki fizikailag, végig ott voltam, bátorítottam Jenkinst, beszólogattam, és nem védtem meg, amikor elszaladt vele a ló... Néhány pillanatig nézem a lányt és ha visszanéz nem is kapom el azonnal a tekintetem, de végül átsiklik a pillantásom a kezére, amire Benjamin birtoklóan ráfogott és végül csak elfordulok afelé, aki éppen beszél, mintha mi se történt volna. Azokhoz csatlakozom, akik azt mondják, hogy esélytelen csak úgy eléállnom, hogy most gondoltam meg magamat, aprót biccentek mindegyiküknek, miközben harapok egyet a kaviáros piritósból.
- Nem lenne kissé túlzás őt is belekeverni ebbe? - pillantok MB felé, aki a bátyja kulcsáról beszél, ami a tanári ajtaját nyitja. A lány helyében nem vonnám bele az ügybe a családtagjaimat is. - Nagyon megütheti a bokáját, ha később kiderül, hogy az ő kulcsával mentünk be oda. Akár még ki is penderíthetik innen, ami nem lenne valami szerencsés helyzet, főleg abban az esetben nem, ha ez a húga miatt történt. A végén még MB és a testvére végleg összevesznek, ami nem túl szerencsés dolog. Személy szerint legalábbis így gondolom. - Nem szeretnék ebbe senki mást se belevonni – csóválom meg a fejem. - Elég, ha a csajszi nevében írunk egy levelet. Már megbocsáss! - fortyanok fel kissé indulatosan Corvus szavai hallatán. - Tudtommal éveken át a bandád tagja volt. Mégis mi a fenéről beszéltetek egész nap? Nem tetszik nekem a srác viselkedése, az pedig végképp nem, hogy jóformán úgy tesz, mintha Jenkins kb. senkije se lett volna annak idején. Nem ismertem őket akkoriban, de ha már egy bandába tartoztak, akkor tuti szó esett köztük pár dologról, még abban az esetben is, ha Jenkins egy idióta. És miről beszélnek a fiúk, ha nem a lányokról? - Nem hiszem, hogy ez menne – pillantok Adora felé, aki felveti azt, hogy Corvust kihasználva kellene odacsalni valahova. - Szerinted elhinné ezt ennyi elutasítás után? Különben is, hülyeség lenne belekevernünk, hiszen rögtön gyanút fogna. Ostoba, de ennyire azért nem. Kiszimatolja, hogy van valami a háttérben. Próbált már kibékülni a régi haverjával, ahogy azt Corvus meg is osztotta velünk nemrég, szóval ez már aligha járható út. Vagy ha mégis, akkor igazán komoly indok kell ehhez a fordulathoz. És megint csak időbe telne kijátszani az érzelmi taktikát. Egy régi haver, számtalan elutasítás és békülés között van egy kis rés, amely általában pár hetet azért igénybe venne. Pont, mint a csábítós akció tette volna. - De ha eszedbe jut valami igazán komoly indok, amely okot adna erre, ne kímélj – folytatom., de közben azért én is igyekszem minél több lehetőséget felvetni magamban. Mit ne mondjak, egyik se érdemelne díjat. Mit tudnánk beadni Jenkinsnek, ami miatt Corvus békülni szeretne? Jóformán semmit sem. - Tolvajkulcs készleted? - döbbenek meg Gina szavain. - Hogyhogy nem buktál még le eddig vele? Elvégre, a tanárok se ostobák, bűbájokkal is védik az irodájukat, nem csak holmi kulcsokkal. Tudom, hogy Gina eléggé jártas a hasonló ügyekben, talán fel van készülve zártörő varázslatokból is. Simán kinézem belőle, hogy a szent cél érdekében az egész könyvtárat felforgatta hasznos praktikákért cserébe. - Én se fűzök hozzá túl sok reményt, de meg lehet próbálni – vonom meg a vállam Kath bizonytalansága láttán. - Főleg, ha lenne nálam szerencselé. Azzal tuti mákom lenne. És amíg tart a hatása, talán valami mást is kipróbálhatnék vele. Nem is tudom. Kibékülni Gillievel? Nem, az mulandó lenne. Amint eltűnik a lötty ereje, Gilly és a köztem lévő ellentét is ismét felszínre kerülne. Jenkins vallomása azonban nem menne ki a fejemből. - Váó! - tátom el a szám egy pillanatra Ben szavai hallatán, de igazán gyorsan összekapom magam. - Szóval, Alison Fawley – ráncolom a szemöldököm. - Nem ismerem, de elég csak a nevét rákanyarítani egy papírcetlire, amit aztán elküldünk annak a tahónak – vetek egy pillantást MB felé. - Megadunk egy helyszínt, ő pedig eljön. A kérdés már csak annyi, hogy többedmagával jön-e megalázni a lányt vagy békülni, egyedül. Jenkinsből az első opciót is kinézem. Ha képes volt ennyire megbántani azt, akit ennyire szeretett, akkor bármire képes. - Nekem oké – adom áldásomat Ben ötlete hallatán. Igen, ez talán bejöhet. Már csak nagyképűségből is elmondaná a dolgot, szerintem.
Nekem végülis tökéletesen megfelel, hogy az elterelők között legyek. Visszaveszem Ginától a vizipipát, s Corvus közben megkapja tőlem a kaviárt, amiből én kenegettem magamnak. Ezen a ponton eldöntöm, hogy mára már nem eszek többet, teljesen tele vagyok. Időnként beleszippantok a pipába, de abból sem akarok túladagolást, már ha lehet ilyesmi. Bólintok a fiúnak, ahogyan egyértelműsíti a miérteket, Kath pedig szépen összefoglalja a csapatokat, aztán felemelem a kezemet, mintha csak jelentkeznék, noha Maisie-Bee kulcsa engem is meglep. – Ezt véletlenül tudom. Hétvégén szakított Alison Fawley-vel, szintén mardekáros. Jól megvoltak, most pedig sokan a lányon nevetnek. Nem tudom, hogy mi történt, de azt hiszem Jenkins még a saját barátnőjét is porig alázta valamivel. – Felelem Lizzynek, ha már így felmerült. Nem szoktam képben lenni a folyosói pletykákkal, ráadásul a mardisok Corvuson kívül eléggé belterjes népség, de ha az ember fülel, nyitva tartja a szemét, szembejöhet vele egy ilyen történés. Én pedig pont vasárnap este rendezgettem a kártyáimat a tömlöcök előtti folyosón ücsörögve, amikor kijött az a szőke lány pimasz röhögésektől kísérve, Jenkins pedig pacsizott néhány mardekáros sráccal, gúnyosan mosolyogva. Mondjuk én is csak a lány nevét tudom, mást nem. – Elizabeth, ha gondolod, kérdezzük meg pont erről, így akkor van apropó leszólítani, hogy mi történt. Akkor nem maradsz egyedül, és akkor nem tömegetésével vannak a tanárokat elterelők sem. - Ingatom a fejemet Adora javaslatára, szerintem sem kéne Corvust belekeverni, mert a Mardekár az ő háza, ha a társai megutálnák holmi spicliskedésért, az nem szülne túl jó vért. Ezzel pont Kathrine szavaira reflektálok, aki kimondja, ami nekem nem jutott eszembe. Akaratlanul is a tenyerébe simítom az ujjaimat. S hagyom, hogy MB átvegye tőlem a pipát.
Corvus kérdésére - wow, micsoda logikusság, komolyan meglep, de a jó értelemben vele - elmosolyodom. Cseppet sem veszem rossz néven, még ha van benne némi él - vagy csak én képzelem oda? - akkor sem. - Beau nagyon is jól tudja, hogy mit csinál Jenkins. Sokszor mondtam már neki, hogy lépjen fel ellene, de a füle botját nem mozgatta, mondván meg van kötve a keze. Ellenben tudom, hogy rohadtul zavarja, hogy az a senkiházi a húgunkra is rá van kattanva és Roselindet is cseszegeti. Szóval nem hiszem, hogy felnyomna otthon, ha használnám a kulcsát. - fejtem ki a szerintem teljesen logikus nézőpontomat. Persze nagyrészt tévedhetek is, de az mellékes most. A vízipipa közben felkelti érdeklődésemet, s ha Ben még nem adta vissza Ginának, akkor egy slukkért én magam is átnyúlok, ha már úgyis itt ül mellettem Ben, akinél volt a szipák épp. remy szintén egy mosolyt kap a válasz előtt. - Tanársegéd a mardekár egyetemi színeiben valamelyik tanárnál. Mindig elfelejtem a nevét.. meg amúgy mindegy is, ez amúgy is szerintem csak egy ilyen fejetlen pozíció, így nevezi a professzor a csicskáját. - vonogatom a vállamat. Annyira pontosan nem tudom, hogy Beau mit is csinál a tanár mellett vagy hogy ez tényleg hivatalos pozíció-e mint egy prefektus, vagy csak rámondta neki a prof, hogy "neve legyen a gyereknek".. Beau túl komoly, túl magának való és engem túlzottan hidegen hagy az egyetem egyelőre ahhoz, hogy erről sok szót sejtsünk családilag. Az alapokat tudom, nekem az is elég. - Háztársak, gázul is elsülhet. - értek én is egyet Kathtel azügyben, hogy Corvust nem kéne céltáblává tenni. A továbbiakban pedig Lizzyre figyelek, elvégre vele leszek akcióban, szóval nem árt, ha egy hullámhosszra kerülünk.
Katherine Benedict
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) - Bejárat 2020-09-06, 14:43
Egyre inkább úgy érzem, hogy a nyitottságom és a lelkesedésem könnyedén eltűnni látszik, ha ilyen sokan vagyunk és ha persze, ha ilyen sok szó esik Jenkinsről, miközben úgy fest lassan én vagyok az egyetlen, aki ténylegesen tart tőle, vagy... akit bántott egyáltalán. Nem csoda talán, ha egy kicsit elcsendesedem, miközben jönnek az ötletek és előkerülnek a kapcsolati hálók is a kulcsok megszerzésére, meg tolvajkulcsok beszerzésére. Úgy fest kispályás vagyok a többiekhez képest. Nem ittam még alkoholt és még csak olyasmi se menne, hogy rámásszak valamire, amit Lizzy mondott, sőt még vizipipát se próbáltam sose, mint ahogyan kaviárt sem ettem. Ahogy a bizonytalanságom a tetőfokára hág valahogy a kezem ügyébe kerül a lángnyelv whiskeys üveg is, miután már kortyoltam abból az édeskés verzióból is, amit Ben hozott. - Igen nagyjából erről van szó, Gina, te, Remy és én besurranunk a tanáriba, vagy lopott kulccsal, vagy álkulccsal, addig a többiek elterelik a tanárok figyelmét. És lesz, aki megpróbál infot kiszedni Jenkinsből személyesen, bár ez... - hát nem tudom, én valahogy ebben hiszek a legkevésbé. Mégis hogyan tudnának kihúzni belőle bármit is csak úgy hipp-hopp? Nem hiszem, hogy hülye lenne. Veszélyes igen, egyre durvább dolgokat csinál és pont ezért kellene óvatosnak lenni vele. Nem tartom jó ötletnek ezt a próbálkozást, azt meg végképp, hogy Corvust keverjük bele. - Ha rájön, hogy nem így van akkor célkeresztet rajzolunk Corvus hátára... és ők egy házba járnak. Szerinem rosz ötlet, már ha egyáltalán bevenné, mert azt sem hiszem. - mintha akik itt vannak nem ismernék eléggé, vagy csak az én fejemben alakult ki valamiféle szörnyeteg képe róla az évek során, és pont én misztifikálom túl? De hát nem emlékeznek rá? Voltak durvább húzásai is az utóbbi időben? Az a srác majdnem belefulladt a tóba addig hergelte, meg egy másodikos Griffendéles lány leesett a lépcsőn. Ezekre csak én emlékszem?
//Határidő: szept 15. Következő hozzászólás tőlem: szept 16.//
Valóban kezd összekuszálódni a terv, ahogy mindenki bedobja az ötleteit, így amíg összegzem magamban a hallottakat, addig az étellel és az itallal vagyok elfoglalva, egyelőre az alkoholt még mellőzve. Igazából nekem fel sem tűnt, hogy Corvus kihagyott, vagyis szimplán betudtam annak, hogy előzőleg már mondtam egy konkrétumot. - Továbbra is tartom, hogy szívesen megyek belopózni. Az eltereléshez, hogy is mondjam... a tanárok azonnal gyanút fognának - mondom aztán. Az elterelős ganget csak azért hagynám ki, mert a többiek onnan vagy komolyabbnak tűnnek, vagy prefik, vagy mindkettő, én meg leginkább a két szép szemem és a beszélőkémet tudom felmutatni a menő jelvények helyett. Ami még nem is lenne rossz, ha az eddigi késős-lógós-tilosbandeszkázós szentháromságommal ne lennék a szigorúbb tanárok egyik kedvenc bokszzsákja, ha valakit büntetőmunkába kell vágni. Gyakorlatilag még egy bünti és lefoglalnak annyira, hogy kimaradjak a buli többi részéből. Úgyhogy maradok csak a belógásnál, ahol ugyan szintén ezt kockáztatom... de bízom abban, hogy a többieknek sikerül majd távol tartania a veszélyt, velem ellentétben, aki leginkább vonzom azt. - Hogyhogy kulcsa van a tanárihoz? - fogom meg a "lényeget", amikor Maisie-Bee megemlíti a dolgot. Komolyan kíváncsi lennék, hogy mije nincsen valakijének? Mármint nem negatív értelemben, egyszerűen csak... wow. - Annyi tuti, hogy a sötétség leple alatt négyen - mutatok körbe a három lányon és magamon - belógunk a tanáriba, amíg a többiek elterelik az arra tévedő professzorok figyelmét. Valahogy megszerezzük az aktát, aztán elhúzunk, amilyen gyorsan csak lehet - vázolom fel a háztársam lemaradása miatt, hogy hogy is állunk most, legalábbis remélem, hogy én se maradtam le semmi lényegesről. - De egészítsetek ki - pillantok körbe, főleg azokra nézve, akik magához Jenkinshez akarnak közelebb kerülni valamiképpen. Ők olyannyira egy másik részleg, hogy már teljesen elvesztem, mi is a tervük pontosan.
Szimpla tárgyilagos érdeklődéssel hallgatom a többiek érveit, ellenérveit. Persze vitatkozhatunk hajnalig Jenkins haditerv részleteiről. Ettől viszont nem lesz kevésbé kockázatos a dolog. Leginkább számomra. Elvégre, ha a tanáriba lopáson kapnak, akkor én még javítóba is visszakerülhetek. Ez pedig nem lenne túl jó opció. Főleg, hogy már csak pár hónap, és ha betöltöm decemberben a 18-at, akkor törlik a priuszom, és tiszta lappal új életet kezdhetek. Önálló felnőttként. Sokat küzdöttem ezért. Persze valószínűleg akkor is a javító várna, ha bárki rájönne az Ansgarral történő kis illegális üzleteléseimre. De mielőtt végleg kiszállnék az illegalitás mocsarából meg kell tennem néhány dolgot. Igazából Jenkins már nem számít. Csak okosan kell tervezni, hogy ne bukjunk le. Így egy kicsit eltöprengve nézek Adorára. - Biztos vagy benne? Ha lebuksz a nénikédnél... - kicsit felsóhajtok. - Nos, ha így gondoljátok, legyen. De akkor több idő kell a felkészülésre. Adorának első lépésként nekem kell segítenie felkészülni a nénikéje esetleges biztonsági óvintézkedéseire. Aztán jöhetnek a kulcsok. MB csak akkor vállald be te is a kulcsszerzést, ha biztos nem kerülsz bajba miatta. A tanári ajtajára van tolvajkulcs készletem. Csak pár plusz perc kell. Nem kellenek a felesleges kockázati tényezők. - próbálom összefoglalni a következő lépést. Persze azon túl, hogy én is megüthetem a bokám, és sokat veszíthetek, ők is kockázatot vállalnak. Azt sem igazán akarom, hogy Adora, vagy Corvus elveszítse a jelvényét, vagy MB összetűzésbe kerüljön a fura családjával, akiket bevallom nem igazán tudok lekövetni. Egyszer ugyan nekiállt lelkesen elmagyarázni, hogy kije kicsoda, de csak egy fáradt "aha"-ra jutotta tőlem. És persze a többieknek sem kéne bajba kerülni. Ahh... Jenkins igazán megtisztelve érezheti magát, hogy már ennyi embernek a bögyében van. - Időközben a kapcsolatomon keresztül megszerzem a bájitalokat is. Pár nap tervezésen nem múlik a világ. Az akta szerző akciót érdemes éjjelre időzíteni. Ilyenkor kisebb a matematikai esélye, hogy egy tanárba botlunk, mint nappal, amikor ki-be mászkál az összes. Ha pedig megvan az akta, akkor itt találkozunk és megtervezzük a következő fázist. Átok Jenkins... Pfúúú ennyi hűhó egy idióta miatt...- forgatom meg a szemem. Végül inkább meghúzom az egyik whisky-s üveget egy nem túl nőies mozdulattal. Még csak a szemem sem rebben. Nyilván nem először veszek magamhoz alkoholt. Bár nem kifejezetten vagyok alkoholista. Ritkán engedek magamnak efféle gyengeséget. Az üveg nyakán játszom az ujjammal. Aztán elvigyorodom Adora sárkányán. - Hé, preifilány te átejtettél. Te ezt már csináltad. Úgy fest mégsem vagy olyan ártatlanka, mint hittem. - vigyorgok Adorára. Majd egy könnyed mozdulattal továbbítom a pipát Ben felé, aki szintén kap egy kis mosolyt. Fogalmam sincs mi ütött belém, talán az alkohol. De most olyan könnyen mosolygok, könnyen jönnek az érzelmi reakciók, amiken máskor napokig értetlenül merengek.
Egy picit elvonják a figyelmemet a bájitalok és a megszerzési módjuk, és talán ezért is lehet, hogy lemaradok némileg a beszélgetésben, mert az agyam teljesen más területen tevékenykedik épp. Meglepettséggel és némi mosollyal tekintek Lizzy és Remy felé, akik elmondják, hogy mennyi mindent tartanak itt a szertárban, de azzal viszont nagyon is egyetértek, hogy nem lehet könnyű bejutni egy ilyen helyre és elcsenni a kész dolgokat - gondolom azokat igen csak jól védik -, vagy épp az alapanyagokat, amikre nagyobb az esély, de viszont időnk van rá, hogy magunk vágjunk bele az elkészítésükbe? Belekóstolok én is néhány dologba, de igyekszem óvatos lenni, nem összekeverni nagyon őket, mert hamar megülné a gyenge kis gyomrom. A vízipipát és az alkoholos italokat egyelőre még csak kicsit félve pillantgatom, egyiket sem próbáltam még igazán és lehet, hogy nem is most fogom elkezdeni, de még gondolkodom rajta. Közben próbálom felvenni a fonal végét. Besurranós csapat. Kicsit már belekeveredtem a ki hova és mikor helyzetbe, ez lehet, hogy látszik az arcomon is, de nem mondok inkább semmit még, a végén úgyis leszögezzük, hogy akkor mi a végleges szituáció. Adora sárkánya lenyűgöz, mosolyogva pillantok utána és végig egészen ameddig el nem tűnik a füstben ismét, még néhány elismerő pillantást is vetek felé. Aztán kortyolok néhányat az italomból és bátorságot merítek, hogy ismét felszólaljak, amikor egy kis csend alakul ki épp. - Akkor, valaki összegezné, légyszí, hogy akkor most hol is állunk? Kicsit elveszítettem közben a fonalat, bocsi. - Nézek körbe a jelenlévőkön. Sokan vagyunk így tényleg elég könnyű elsiklani egy-egy dolog felett, nem is csodálom, hogy ezt nekem totál jól sikerült most. Kicsit azért cikinek érzem, de hát képben szeretnék lenni, nehogy miattam bukjon meg az akció. Remélem senki nem fogja ezt nehezményezni. Talán utána még én is tudok valamit ehhez hozzáfűzni.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) - Bejárat 2020-09-04, 13:41
Tekik & Adora
[You must be registered and logged in to see this image.] Felhúzott szemöldökkel hallgatom, ahogy mindenki le öregezi, meg vénezi a nagynénémet. Igen, nem ma kezdte az ipart, de nála élénkebb elmét nem találni az egész varázsló világban. Nem tetszik, hogy a kora alapján ítélik meg, hiszen én tudom a legjobban, hogy mennyire fiatalos és energikus. Tudom, nem most kéne ezen fennakadnom, így el is nyomom magamban a dolgot, de azért megjegyzem. Kíváncsi lennék, ők hogyan reagálnának, ha az egyik kedvenc rokonukra állandó jelleggel „vénember” ként utalnék… - Igazából bármelyik tanártól lopni sok lenne, de nem ez a lényeg most. – Elgondolkodva dédelgetem két kezemben a csészét. – A néném irodájába be tudok jutni, feltünés mentesen és kihágás nélkül. Bízzátok rám a kulcsot. – Jegyzem meg, miközben a kávém kavargó örvényébe bámulok. Annak idején sokat bántottak; kicsi voltam, szeplős és felettébb idegesítő, így könnyű volt fogást találni rajtam. Egyesek kihívást láttak a nevemben, mások gyűlöltek miatta. Sosem cikizett kétszer ugyanaz, de ettől csak rosszabb lett, mert a sérelmeimnek nem volt okozója, így nem tudtam kire dühös lenni, ki ellen bosszút forralni. Úgyhogy általában frusztrált sírásban törtem ki Minnie néni irodájában, kezemben egy bögre kakaóval. Elsős évem második féléve óta van szabad bejárásom oda. Volt már, hogy egyedül ebédeltem ott, vagy könyvet olvastam, mert már semelyik másik hely nem érződött biztonságosnak az iskola falai között. De ezt senkivel nem fogom megosztani, már magam mögött hagytam azt a törékeny ki lényt, túl nőtem rajta. - Ellenben oda egyedül megyek, s a tanári-s akciót, bármennyire is szeretném, logikusabb, ha kihagyom. Szóval elterelés. Van is egy ötletem. – Jegyzem meg, de nem akarom kifejteni, mert már így is eleget beszéltem egyhuzamban. - Nem kell próbálnom. – Vigyorgok vissza, s ha nagyon nagyképű lennék, azt mondanám, hogy általában minden sikerülni szokott. Szóval vidáman szívom be a füstöt miközben kifújom egy pálca intéssel sárkányt varázsolok a gomolygó anyagból, ami lassú mozgással tüzet okád, majd lassan eloszlik a levegőben. Ez az egyik jópofa trükk, amit tanultam. - Egyébként… - Kezdek bele, s visszaadom a pipa szipkáját. – Az lenne a leghihetőbb, ha Corvus csalná arra a helyre, amit kijelölünk. Mondván, hogy „visszatért az eszem kedves barátom, remélem újra lehetünk jóban”. – Próbálok egy kicsit mélyebb hangot megütni, de csak poénból, nem akarok senkit sem kicsúfolni. Szerintem ez egy hibátlan ötlet, amilyen önteltnek gondolom ezt a Jenkinst tuti bejön.
Adora egyetért és nem kezd szócséplésbe, amire csak bólintok, de persze a kis energiabombának mindig van mit mondania, és persze mindenki másnak is, amikor megjegyzem, hogy jó lenne békénhagyni a házvezetőmet és a lehető legkevesebb szabályt áthágni a lopásokkal. Gina az egyetlen, aki észérvekkel áll mögém, hiszen az is benne van a pakliban, hogy Piton mindig észreveszi, ha valaki megpróbál lopni tőle vagy netán sikerrel jár. A tettes lebukik és nagyon csúnyán megjárja. Adora és én pedig prefektusok vagyunk és azok is szeretnénk maradni. Annak kell maradnunk. - Egyetértek Katherine-nel én is. Nem véletlen vagyunk mi Prefektusok az elterők között és Benjamin. Akárki jön velünk szembe, valamilyen indokkal megbirkózunk vele. - mondom, és főleg, mert Katherine rámutatott, hogy Remy-t kihagytam, várakozóan nézek rá. - Azt mondtad, hogy szívesen mész a belopózós csapattal, de veled még egy házat is lefedünk, dönts. Maisie bedobja a bátyát, amire kissé összevonom a szemöldökömet. Be kell vallanom, nem tudom követni, hogy náluk ki kinek a fia-borja és eszembe se volt bevonni valakit az egyetemi tanársegédek közül, azt se tudtam, hogy vannak ilyenek. - És miben más lebukni azzal, hogy elloptad, vagy azzal, hogy megtévesztéssel adta oda és rosszra használtad? - mutatok rá, csak hogy átgondolhassa és ne utólag üsse meg ugyanúgy a bokáját. Persze mindig az a cél, hogy ne bukjon le az ember, de a következmények sokszor utolérnek. Kezd már egy kicsit elegem lenni abból, hogy mindenki azt hiszi, hogy valami Jenkins-lexikon vagyok. Évek óta nem vagyunk barátok, és még a barátaimnál se szoktam megfigyelni, hogy éppen ki-kivel tölti az idejét vagy kibe van belezúgva, csak ha már végtelenül kiböki a szememet. A tényeket nézem, az ideákat, ötleteket, tudást, nem a szockodást. Van kivétel, mindig van, de nem olyannal, akitől évek óta elidegenítettem magam. - Az alsónadrágja színét ne mondjam meg? - kérdezem hidegen, Lizzy amúgy is fagyosan kezdett és lebeg közöttünk ez a feszültség, amit ugyan nem tudok mire vélni, de nem vagyok hülye, érzem és arra ösztönöz, hogy felvegyem vele szembe a kígyót, aki valaha voltam. Ő még csak nem is ismert úgy, hiszen amerikában voltak és itt kezdett el a nyakamba nehezedni a szüleim elvárása, ahogy bekerültem a Mardekárba. Vajon milyen lett volna az életem, ha nem koncentrálok ennyire a Süveggel a fejemen és nem mond le a Hollóhátról?... - Köszönöm. - fordulok Benhez végül, amikor a fiú kimondottan nekem nyújtja oda az ételt és nem tudom tovább passzolni másnak. Belekóstolok, a kaviár nem lenne újdonság, de azért elég sok minden megfordul most itt a tányérokon. Szerintem az első lépéssel megvagyunk, talán ennyit tesz az is, hogy most elkezdek enni és nem utasítom el visszatérve a tervezgetésre. A vizipipa nekem éppen olyan egzotikus, mint Katherine-nek, csak én kimondottan bizalmatlanul nézem, ahogy a vállalkozó szelleműbbek szívják.
Majszolgatok ebből-abból, tisztelettel belekóstolva mindenkinek a hozott holmijába, mert mégis csak fáradtak vele, na meg egyébként se volt sose baj a gyomrommal, gond nélkül képes vagyok össze-vissza zabbantani bármit bármivel. Aki ekkora családban nő fel ennyi konyhával a kisujjakban, attól szinte kötelezően elvárt a vasgyomor edzése. - Azt hiszem, hogy a bátyámnak van kulcsa a tanárihoz. - dobom be mintegy mellékesen. Nem titkoltam eddig se, hogy Beau tanársegéd és a testvérem, de sose gondolkodtam azon, hogy tényleg van-e kulcsa vagy sem. Viszont tök logikusnak tűnik, hogy legyen neki. - El nem lopnám tőle, mert azért Carlapu és apuapu is hátraköti a sarkamat, ha kiderül, de Beau olyan félelmetesen naiv tud lenni, ha a húgairól van szó, hogy simán be tudok adni neki valami dumát arról, hogy miért is kérem, s nagy eséllyel oda is adja, ha tényleg van neki. Így egy dologgal kevesebbet kéne elcsórni.. - ajánlom fel a segítségemet, bár nem a lopózós csapatban vagyok. Aztán Lizzy felé fordulok. - Ha bejön neki valaki, gondolod, hogy százfűlével nyúljuk a küllemét, vagy miért lényeges? Hacsak nem egyikünk az, akire rá van cuppanva gondolatban, koránt sem hiszem, hogy üdvös lenne bevonni plusz egy főt ebbe az egészbe, pláne ha nem tudjuk azt se, hogy bízhatunk-e benne. - morfondírozok. Mondjuk az érdekelne, hogy tetszik-e valaki Jenkinsnek, éppen ezért Corvusra is vetek egy kíváncsi pillantást. Hiába, nemcsak fecsegni szeretek, hanem a pletykálkodásnak is igen hű éllovasa vagyok. Rossz szokás, van ez így.
Elizabeth Ollivander
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) - Bejárat 2020-08-30, 12:16
- Ugye? - pillantok Gaby irányába lelkesen, amint észreveszem, hogy egy támogatóra leltem a személyében. - Biztos vagyok benne, hogy van neki. Ahogy abban is, hogy az évek során használta már legalább egyszer – teszem azért még hozzá, hiszen ismerem a bájitalok mesterét. Ő az a típus, aki nem rest ilyesmit is bevetni, ha úgy adódik a helyzet. Hogy Dumbledore tud-e erről vagy sem, arról fogalmam sincs. Ilyen helyzetekben viszont tökéletes lenne. - Nyugi, eszem ágában sincs rámászni – forgatom meg a szemeim Corvus csábítós dumája hallatán. Miért hiszi mindenki azt, hogy ha egy lány beszél egy fiúval, akkor csak a bájaival képes bármit is kihúzni belőle? Más módszerek is vannak arra, hogy énekeljen. Nem mondom, hogy testi fenyítés, de néhány bűbáj nagyon is hasznos ilyen esetekben. Időközben Benre is vetek egy pillantást, aki néha hajlamos igazság bajnokát játszani. Sejtem hát, hogy valami nem tetszik neki, ezt látom az arckifejezésén is. - Meg tudom magam védeni, szóval nyugi. De tényleg. Jenkins egyébként se érdeklődik túlságosan a lányok iránt. Volt egyáltalán már barátnője? - fordulok ismét kérdőn Corvus felé. Nem vagyunk túl idősek, de ha annyira érdekelné az ellenkező nem, akkor már túl lenne egy futó románcon, ahol az arcra puszi is tabu szinte. - Vagy érdeklődik valaki iránt komolyabban? Esetleg érdeklődött? Mert ha igen, akkor azt könnyen a saját hasznunkra fordíthatjuk. Ha a fiú még nevet is tud mondani, akkor írhatok egy levelet a lány nevében, hogy előcsaljam Jenkinst. Nem mindig egyszerű megtalálni, ha bele is futok valahol, akkor mindig mások társaságában lebzsel. Négyszemközt tuti nem áll le velem beszélgetni, hiszen már ismer annyira. Ha azonban az a lány invitálja beszélgetésre, aki titokban tetszik neki, akkor nyilván hátrahagyja hű csatlósait és siet a találkára. - A házvezetőd az egyetlen olyan személy, aki hasznos dolgokat tartogat a kínzókamrájában – vetem ellen Corvus felháborodása hallatán. Most kitől lopjunk? McGalagony, Filtwick és Bimba hasztalan ebből a szempontból. Piton az egyetlen, akinél értékes dolgok vannak ebből a szempontból. Számomra nem lenne akadály McGalagonytól lopni, ha azt kellene tennünk a siker érdekében, de mindenki más. - Bájital nélkül is van annyi szerencsém, hogy sikerrel járjak – vetek egy pillantást Adora felé, majd megvonom a vállam. - De oké, Piton kilőve. Ha ennyire tisztelitek a szabályokat, részemről rendben. A lehető legkevesebb kihágást elkövetve nem fogunk sikerrel járni, ráadásul nem érzem korrektnek, hogy pont mi legyünk becsületesek Jenkinsszel szemben, de nem erőltetem tovább a dolgot. Legyen a többség akarata szerint, nekem annyira mindegy. - A legjobb az lenne, ha mi választanánk helyet – morfondírozok MB kérdése hallatán. - Odacsalogatnánk a kísérői nélkül, te pedig figyelsz minket valahonnan, ahonnan jól odalátsz. Ez lenne a legegyszerűbb. Ezért is tettem fel Corvus számára a kérdést, miszerint tetszik vagy tetszett-e valaki Jenkinsnek. Ha lenne ilyen illető az iskolában, akkor némileg előnybe kerülnénk átverés szempontjából.
Minden probléma nélkül eszegetek, vagy iszom a levekből, mert ha már összejöttünk, és ez egy party, akkor miért kéne visszafognom magam? Olykor bátorítóan pillantok Corvusra, hogy vegyen csak, azért is jöttünk, hogy kicsit jól érezzük magunkat, én kevésbé azért, hogy megbüntessek valakit. Miért az én dolgom lenne megnevelni valakit, akit a szülei nem tanítottak meg? Nem fog az élettől további pofonokat kapni a viselkedéséért? Ám végül ha a többiek így látják, sodródom az árral. Azért nem igazán szeretném, ha Lizzy kettesben lenne Jenkins-szel, mert mintha felkínálnánk neki őt. Meg az igazságszérum ellopása talán már bünténnyle is felér. Miközben Kath szavaira is figyelek, Corvus éppen csapatokat osztokat be nagyon bőszen, de az nem igazán kedvemre való, hogy Gina ennyire válogat, hogy kivel menjen. – Adora prefektus, és ha elkapják tiltott területen, elvehetik tőle a jelvényt, ráadásul az öreg prof biztoasan kiakadna, hogy szégyent hoz a nevére. – Csóválom a fejemet, ez az egész már kezd tényleg sok lenni, úgy szervezkedünk így sokan, hogy ha ellenem csinálná ezt egy nagyobb csapat, egy életre elmenne a kedvem attól, hogy emberek közé menjek. Talán annak volt igaza, aki felvetette, hogy lehetne ezt simán megbeszéléssel is elintézni. És nem ennyien. Mondjuk hárman. Még az is túlerő, de nem tizen vagy hányan is vagyunk most. Továbbra is eszek, lassan már kezd tele lenni a hasam, sőt, kicsit fel is fordul, nem kellett volna a tengeri dolgok mellett még chipset, és szendvicseket is betolnom. Inkább intek Gina felé, hogy adja csak át a vizipipát, hátha az a gyomromra is megnyugtató jelleggel lesz.. Abban meg igaza van Kathnek, hogy Remy kimaradt a szórásból, úgyhogy a srácra is figyelek hogy ő kivel menne.
Sok minden hangzik el egyszerre és bár nyílt valakinek vallom magamat, de alapvetően ennyi ember mellett nem vagyok elég határozott ahhoz, hogy kellően hallassam a hangomat, főleg hogy sorban osztogatják a feladatokat, Lizzy még gyakorlatilag arra is rávilágít, hogy aki tart Jenkinstől az gyáva... ha nem is így mondja ki, de határozottan ilyen érzésem van. Nem tudom, ha őt is piszkálta volna elsőben... de ő valaki, szóval esetében nem történt ilyesmi, így meg könnyebb bátornak beállítani magát. - Oké, akkor nem piszkáljuk Pitont. - bólintok Corvus felé, aki úgy fest kissé felhúzza magát azon, hogy a házvezetőjével kell összetűzésbe keveredni, bár az alapján, amit meg Gina mond mindenképpen rosszban kell sántikálnunk, ha így meg McGalagonyhoz kellene betörni. Nem tudom, én mondjuk ilyen apróságokon nem akadok fenn, végülis csak egy kulcsról van szó, bár kissé értetlenkedve pillantok Ginára, aki megvariálja kicsit a sorrendet, és annyi infot közöl hirtelen, hogy megint csak pislogni tudok. Mondjuk kétlem, hogy lenne most lehetőség rá, hogy még üzleteljen is valami kapcsolatával és veritaserumot keressen. - Akkor menjek Benékkel Adora, pedig veletek? - nem mondom, hogy nem veszem ici-picit zokon a cserét, hogy Adora jobb a feladatra. - Akkor előbb bejuttok McGalagonyhoz és utána a tanáriba? De nem az a jobb, ha Adora, aki eleve ismeri a professzort, tereli el a figyelmét valamivel? - morfondírozok kissé a magam bizonytalan módján, hiszen Corvus és Gina is nagyon határozottnak tűnt, de most még felmerült, hogy kulcsot is kell szerezni pluszban. De akkor, ha átmegyek elterelőnek akkor mit kell vajon csinálnunk pontosan? Mármint gondolom McGalagonyt kellene lefoglalni, hogy tuti ne menjen az irodájába és aztán a tanárinál is őrt állni, hogy ne kapjon rajta minket, vagyis őket senki. Aztán kapok csak észbe, hogy egy valaki mégis mintha kimaradt volna. - Héj Remy kimaradt nem? Vagy azt mondtad te is mennél besurranni? - pillantok a Gaby mellett ülő srácra. Azt hiszem tényleg kellően sokan vagyunk, de senkinek sem kellene kimaradni, mert akkor csak ülne és unatkozna, habár nem feltétlenül most estére tervezzük ezt, vagy... igen? Igazából nem is tudom, hogy most még csak a tervezési fázisban vagyunk és ha kész, akkor nem is tudom csak beszélgetünk tovább, vagy ha már az este nekünk kedvez akkor eleve meg is próbálkozunk? Mondjuk erre a pizsi nem a legalkalmasabb öltözet.
//Határidő: szept 5. Következő hozzászólás tőlem: szept 6.//
Egyelőre a békésebb tervek állnak nyerésre, de legyen, nem szándékozom vitatkozni. Egyszerűen csak nem hiszem, hogy működne a józan ész Jenkinsnél. Nagyon nem annak a fajtának tűnik, akire hatni lehet, de ne legyen igazam. A később csatlakozó griffendéles csajszi felé én is megejtek egy barátságos üdvözlést. Nem lep meg, hogy Piton volt a késése oka... őt is csak emlegetni kell, komolyan. Maisie-Bee megjegyzése kapcsán nem győzök bőszen bólogatni - semmi személyes, de nagyon is jogos, amit mond. - Szerintem abban a szertárban minden is van - felelem Gabynak, amikor szinte meglepődik rajta, hogy készen tárolhat ilyesmit. - De ha nincs is nála éppen, akkor legalább az alapanyagokat tuti meg tudjuk tőle szerezni. Feltéve, hogy egyáltalán bejutunk. - Én ugyan nem vagyok egy nagy tehetség bájitaltanból, sőt... de vagyunk itt egy páran, valakinek tuti menne, akinek biztosabb a tudása, de ez ugye a B-terv, ha nem járunk sikerrel. Vagy pedig ott van a Gina által említett kapcsolat, ami így elég rejtélyesnek hangzik, de ha van ilyenje... A csapatbeosztás nekem oké így, én úgyis megmondtam, melyik csapattal tartok a legszívesebben. De ha idő közben változna a terv, azzal se vitatkoznék. - Úgy néz ki, mindenáron lopnunk kell valahonnan... - gondolkodom hangosan. McGalagonnyal még mindig nincs akkora bajom, de tény, hogy hozzá se lesz egyszerű belógni. - Vajon fel tudnánk törni a zárat valahogy...? - vetem fel, hátha a kulcs nélkül, valami spéci varázslattal is sikerrel járnánk a fiókok kinyitásában. Egy Alohomora nyilvánvalóan kevés lenne ide, de utánanézhetnénk a könyvtárban, akad-e valami erősebb.
