2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Tárgy: Szükség szobája (VII. emelet) - Bejárat 2019-01-03, 12:39
First topic message reminder :
Szükség szobája bejárat
A Szoba a hetedik emeleten található, szemben egy faliszőnyeggel, melyen Badar Barnabás próbálja a trollokat balettra tanítani. A leírás szerint egy üres falszakasz "rejti", aminek egyik végét egy ablak, másik végét egy embermagasságú váza határolja. Ha valaki belép a szobába, akkor az ajtó megjelenik a falon, ám csak akkor lehet kinyitni és utána menni, ha a következő érkező pontosan tudja, hogy ki és mi várja odabent. Más esetben a szoba masszívan ellenáll a betörni vágyóknak és nagyon nehéz erővel kirobbantani.
Nem veszem ám vérkomolyan ezt a játékot és kicsit mosolygósabban is tekintek a többiek felé miután kimondtam a kérdésemet Bennek. Persze amúgy szerintem ez a kérdés mindenkit érdekel itt igazán és hát mi lenne alkalmasabb idő rákérdezni egy ilyen dologra, mint ez az üvegezős játék? Kicsit felkuncogok viszont a frappáns válaszon, valami hasonlóra is számítottam őszintén, aztán pedig folytatódik a kör és eszement dolgok történnek. Kicsit szédelgek és nem tudom, hogy ennek tudhatom e be azt, hogy szinte tátott szájjal bambulok a dolgokon. Először is azon lepődöm meg, hogy Kath az én nevemet mondja Ben kérdésére, amire ugyan kissé meg is lágyul a tekintetem és hosszabban pihentetem azt meg a Griffendéles lányon... talán ez jó téma lehet a későbbiekben, hogy jobban megismerjük egymást. Aztán viszont felpörögnek a dolgok és kicsit átesik minden a ló túloldalára. Corvus megcsókolja Kathet, majd a nagy csattanás és mindenki rohan kifelé a teremből. Nem szólalok meg, fogalmam sem volt eddig, hogy itt ilyen dolgok zajlanak és ennyire kötődnek egyesek egymáshoz és a végén őszintén kicsit rosszul is érzem már magam. Miután mindenki feltápászkodott, kicsit összeszedem magam én is. - Remélem nem én robbantottam ki ezt. - Bököm oda végül azoknak akik itt maradtak még, majd Remyre pillantok és közben felveszem magamra a kardigánomat. - Megyünk? - Ha jön, ha nem, én szerintem összeszedem a cókmókom és lassan a kijárat felé indulok. Elköszönök mindenkitől aki még itt maradt, majd igyekezve, hogy ne kapjanak el, visszatérek a klubhelyiségembe.
//Köszönöm a játékot!
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) - Bejárat 2020-11-20, 11:53
Tekik & Adora
[You must be registered and logged in to see this image.] Nagyban habzsolom a sütit miközben figyelem a történéseket. Amikor Corvus csupán felnevet a megjegyzésemre felvont szemöldökkel nézek rá. Hát ő is eleget ivott úgy néz ki. Lelkesem próbálom nyomon követni a történéseket, főleg abból a célból, hogy megértsem a játék lényegét. No, meg azért, mert eléggé izginek tűnik. - Uuuu. – Adok hang effektet a Gabynak szóló kérdés alá. Hála az égnek addigra már elfogyasztom a krémes falatokat, így nem köpködök undi darabokat a levegőbe. Ezt elkönyvelem személyes sikernek. S bár a véla lány válasza, eléggé kiszámítható volt, azért a kérdés továbbra is tetszik. Miközben kipörgeti Bennyboy-t iszok egy kortyot. Persze Ben is a kérdést választja, tekintve, hogy nem rég a sütimester Kath-el táncolt. Eléggé bensőségesnek tűnt…Értitek BENsőséges. Huh, nem kéne ennyit innom, minden korttyal romlik a humor érzékem. Szerencsére Gabynek is feltűnt a dolog, így megtalálja a megfelelő kérdést. A nagy izgalomban, míg a válaszra várunk még egy sütit végzek ki. S persze, mint ahogy az várható volt egy poénnak elüti a dolgot. Egy olyan „Komolyan haver?” tekintettel nézek rá vissza, mikor körbe tekint. A nyilvánvalót elkerülni botorság. Viszont a komoly válaszra csak bólintok egyet, magamnak. Ez így korrekt, szép javítás. Arra, hogy Remy felpattan nem tudok reagálni, lehet én is ezt tenném, ha Ben csinikémnek hívna… - Ben csinikémnek hívta Remyt, aki inkább elmenekült, teljesen jogosan, így most Kath jön. – Vázolom fel a helyzetet Ginának, mintha valami tvs közvetítő lennék. Vicces, tetszik is ez a szerep. – Az igazi kérdés az, hogy Kath mit választ. – Súgom a másik vörösnek sejtelmesen. Majd eltúlzott mozdulattal a szám elé kapom a kezemet, amikor a kérdést választja. Ciki. Vagy mégsem? Nem is tudom melyik lenne cikibb. Oké, hivatalosan is Ben kérdése a legcikibb. Merlinre, ha találna egy hajszálat nem ő döntené el, hogy kinek az alakját venné fel. Ez illogikus. Vagy csak nagyon rosszul fogalmazta meg a kérdést. Fejcsóválva iszok egyet. S bár olybá tűnik Kath érti a kérdés lényegét, akkor is elpazarolt körnek érzem. Egészen addig, amíg Corvust nem pörgeti a lány. Végre valami izgalom! Minden olyan gyorsan történik; Corvus gondolkodás nélkül lesmárolja Kathet, én kiköpöm a számban lévő kortyot, majd a kis édes lányka úgy pofon vágja bongyorkát, hogy még én is megirigylem. Tátott szájjal nézem a jelenetet és közben alig bírom ki nevetés nélkül. Nekem csupán vicces dráma ez, az életben sokkal rosszabb dolgok is vannak, minthogy valaki megcsókol valakit. Mégis úgy rohan el szegény lány, hogy még a papucsát is hátra hagyja. Utána meg Ben, hát nem túl figyelmes, hogy csak MB-től köszön el, de nem veszem magamra. Dolga van a Rómeónak. S mindemelett látszólag Lizzy is összetörik. Nos, elég gyorsan asztalt bontottak a többiek. - Még ne írd ki Lizzyt. Beszélek vele hátha... – Mondom Maisie-nek. – Írok, hogy sikerült-e. – Biccentek neki, majd jót nevetek a felajánlásán. Tetszik a hozzáállása a dolgokhoz, pontosan ennyit ér egy csók. Pár másodperc, ami vagy tetszik vagy nem. Ennél többet nem ér. - Nagyon bátor voltál. – Mondom Corvusnak mielőtt Ő is elrohan és még integetek is neki. Szegény srác. Meg szegény lányok. Mindenkit a saját érzelmei és elvárásai bántanak meg, s nem is a mások. De idő kell mire erre rájönnek és eltemetik a csatabárdot. - Nos, kellemes este volt lányok. Megyek megkeresem Lizzyt. – Mondom miközben feltápászkodom. – MB örök hálám a szervezésért, első piszi partynak nagyon is érdekes volt! Gina még megbeszéljük a nyaralást! – Búcsúzok a lányoktól miközben felöltözöm és magamhoz veszek egy újabb üveget. Ezúttal vidor vizet. A szőkének kelleni fog egy kis vidámság. – Csak óvatosan a hálókörleteitek felé! – Biccentek és a Griffendéles lány után indulok. Remélem utol érem mielőtt valaki elkapja vagy valami hülyeséget csinál. Corvusnak nincs szüksége arra, hogy támogassam. Ben és Kath pedig még kevésbé igényel gardedámot. Szóval a kvidiccs csillag összeszedése tűnt az egyetlen logikus lépésnek.
Egy végtelen pillanatnak tűnik, ahogy az egyik kezemmel támaszkodva, a másikkal Katherine tarkóját átfogva megcsókolom, de minél több idő tellik el, annál jobban lefoszlik a köd és annál egyértelműbb lesz, hogy a lánynak eszében sincsen visszacsókolni, inkább az egész testével megfeszül. Annál egyértelműbb pedig már nem is lehetne, hogy először a familiárisa kap oda a támaszkodó kezemnek, amire azonnal felocsúdok, aztán ellök magától és hirtelen pofonvág. Most rajtam a sor, hogy lefagyjak, nézzem a dühös tekintetét, ahogy összenéz Bennel, kibuggyannak a könnyei és fogja magát és elszalad. - Katherine, én… - kezdenék bele, miközben visszaülök a seggemre, mivel az egyik kezemet megkarmolták az arcomon pedig ott ég a kezének a nyoma. A lány elviharzik, Ben utána, nekem pedig esélyem sincs akármit is megmagyarázni, de még levegőhöz jutni se, mert Lizzy is felpattan a helyéről és a döbbent csendből hirtelen üvöltözés lesz. Nem jellemző rám, hogy elakad a szavam, vagy hogy bárki belém tudja folytani a szót, ha egyszer el akarok mondani valamit, de a szőke lány tüzes gyűlölete úgy söpör végig rajtam, mint egy hurrikán azok után, hogy Katherine is pofonvágott és sírva elszaladt. - Elizabeth! - kiáltok utána, főleg, amikor látom, hogy míg az első lány után Benjamin elszaladt, addig az Ollivander lány egyedül távozik, olyan patakzó könnyekkel, amit még a Niagara is megirigyelne. Kicsit megszédülök, de ahogy a nem összekarmolt kezemet az arcomhoz emelem és veszek néhány mély levegőt a vérmágus képességem aktiválódik, és a vérem az alkoholt mérgezésnek tekintve - mert végül is az is -, egyre jobban kitisztulnak a gondolataim. A vigyorgó részeg Corvusnak, aki táncol, hülyét csinál magából, üvegezik, és csókol annyi, most itt vagyok pofonvágva és duplán megszégyenítve, amire Maisie készségesen rá is mutat. - Kösz. - válaszolom a lánynak, és hiába a jóindulat az egész mögött, ha most még pláne felvonta a figyelmet arra, hogy megcsókoltam egy lányt, amire az lett a válasz, hogy megütött, elszaladt, elsírta magát, erre még egy leüvöltötte a fejem, épp csak meg nem ütött és elszaladt. - Azt hiszem nekem mára elég volt a csókokból. Azért azt egyik se hagyta, hogy végig mondjam, hogy mind a ketten leültek játszani és még az én kurva anyámat, hogy úgy mertem dönteni a két lehetőség közül, ahogy másnak nem volt mersze előtte. - mondom, és soha az életben nem beszéltem még ilyen feszülten, dühösen, hidegen, ahogy most, magam elé bámulva, a végén már nem is MB-re nézve. Én is felállok a körből, hiába szűrte ki a véremből az alkoholt a képességem az arcom még mindig vörös, de most a pofontól és a szégyentől, éppen csak a csillogás tűnt el a tekintetemből. - Még valaki, aki le szeretne üvölteni? Esetleg megütni? Senki? Remek. Jó éjszakát. - köszönök el ennyivel és a farkasom társaságában én is lelépek, ügyelve arra, hogy véletlenül se ütközzek bele se Kath és Ben párosába, se Lizzy-be. Persze mire visszaérek a hálókörletembe kiütközik, hogy sokkal többet ittam annál, mint amennyivel a vérmágus képességem elbír és az este folyamán még meglátogat a róka és még a reggeli gyomornyugtató bájital elfogyasztása után is úgy nézek ki, mint a mosott szar és természetesen elszántan kerülöm mindannyiukat egy darabig.
// Köszönöm a játékot, jó üvegezést/játékot annak, aki marad még pár körre! //
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) - Bejárat 2020-11-17, 10:33
Raerosen ucsorgok a fenekemen, nem kulonosebben vagyok fraszban amikor porog az uveg. Ha nalam allna meg akkor se esnek ketsegbe, tuti az lenne a valaszom, hogy “mindkettot” vagy “amelyiket akarod”, barki is legyen a kiporgeto. Edesapai felmenoim kozott teljesen termeszetes dolog a szajra adott puszi, mindegy milyen nemu az illeto. A mugli tortenelem is ismert az orosz vezetok szajra cuppantasairol a politikai csucsokon szoval.. mosnam kezeim. Epp csak hogy nincs miert. Nem porget ki senki ellenben a buli ugy felporog mint annak a rendje. Adora es Gina mellett a sorban Corvus is tul van szerintem a szalonspiccen, de nem zavar, az o dolguk. Igy legalabb tortenik valami felettebb.. meglepo es mulatsagos. Na jo, nem mulatsagos, de legalabb erdekes. Sajnalom Kathet amiert ennyire sokkot kap, s igazabol tokre megertem Bent miert is megy utana. Intek hat neki, s kacsintok is amolyan “hajra pajti” uzenettel benne majd levegot veszek hogy valamit mondjak amivel feleleszthetem a kinyirt bulit, de Lizzy kifakadasa megeloz. Csak pislogok mint hal a szatyorban, meg a szam is tatva marad a csodalkozastol. Amikor elul a vihar - vagy elviharzik a szoszi - akkor viszont szaz szazalekban ugy erzem, hogy mondanom kell valamit mert ez a duplan doglott buli nem poen. A vegen meg belenk all a rigor mortisz. -Nos, most hogy vilagosan kiderult ki-kibe szerelmes szerintem mehetunk aludni. Reggelre megalmodom mikepp menjek Lizzys hadmuveletre Lizzy nelkul. - vonogatok vallat majd Corvus fele fordulok. Vigasztalo poent szanok neki, meg is szolalok: -Ha akarod megcsokolhatsz, en nem szaladok el. Eleg gaz egy rossz csokelmenyen tullepni, megfejelhetjuk egy joval is. - vigyorgok ra majd sietve hozzateszem: -Nyugi, nem szerelmes vagyok beled. Csal felebarati szeretet. Es orosz vagyok. Magyarazom, de persze nem gondolom komolyan, hogy megtenne. Nem is kene neki, csak poenkodok, mert ugy erzem valamikeppen el kell vonjam a figyelmet a dramarol.
Elizabeth Ollivander
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) - Bejárat 2020-11-17, 05:37
Mondanám, hogy az üvegezős játék az én asztalom, de ez koránt sincs így. Jóformán még az is meglep, hogy Gina veti fel az ötletet. Mindenesetre, fenntartások nélkül foglalok helyet a körben, majd elégedetten nyugtázom, hogy Corvus mellém ül le. Talán ezek után rendeződik a viszonyunk, ami nem lenne rossz. Rég beszéltünk már egymással normális hangnemben, szóval ezért se ártana végre kibékülnünk. Vagyis, nekem megbékélni azzal a helyzettel, hogy semmit se jelentek számára olyan szempontból... A kör természetesen nem velem indul, amit annyira talán nem is bánok. Fogalmam sincs azt illetően, kinek milyen kérdést dobjak be, ami elég kínos lenne az illetőnek, de addig legalább van időm agyalni. Csendben és cseppet sem izgatottan figyelem, ahogy mások pörgetnek. Túl sok a lány, túl kevés a fiú, szóval nem igazán számítok izgalmas játékra. Jó, egy kissé felpörgeti az eseményeket, ahogy Ben elmondja, miként is tekint Kathre, ennél a résznél pedig észrevétlenül sandítok Corvus felé. Mi lett volna, ha üvegezés közben teszem fel neki a nagy kérdést? Mit reagált volna mindenki előtt? Végül Kath pörget, nekem pedig valahogy rossz előérzetem van ezzel kapcsolatban. A gyomrom összeszorul és lélegzet visszafojtva várom, mi fog történni. Magamban azért könyörgöm, hogy az üveg szája ne Corvus felé mutasson. Láttam, milyen pillantásokat vetett a lány felé és azt még valamennyire le is nyeltem magamban, de fogalmam sincs, mit tennék, ha Kath ne adj isten, azt a kérdést tenné fel neki, hogy miért bámulta végig és a fiú őszintén válaszolna számára. A szín is kifut belőlem, amikor végül mégis őt pörgeti ki és azt hiszem, már azelőtt eltörik bennem a mécses, hogy Corvus előrehajolna és megcsókolná Kathet. Mintha lassított felvételt kellene végignéznem és minden egyes pillanat az emlékezetembe égne.... A fiú legapróbb mozdulata is újra és újra összetör bennem valamit és képtelen vagyok elhinni, hogy ez megtörténik. Hogy ez egyáltalán előttem történik. Mégis végignézem, noha magam se értem, miért teszem ezt. Hiszen fáj, egyenesen szenvedek tőle, a könnyek pedig, amelyek végigfolynak az arcomon, valódiak. Ez a fájdalom semmi ahhoz képest, amit a lépcsőn ülve éltem át. Neeem, az a közelébe sem ért. Itt és most tőrt forgatnak a szívemben. Lassan, kiélvezve minden pillanatot. - Csesszétek meg a hülye játékotokat! - pattanok fel, végig se gondolva magamban, mit is mondok és legszívesebben Corvust is felképelném, amiért ezt tette, noha pontosan tudja, mit is érzek vele kapcsolatban. És azt is tudhatná, hogy ez nem két perc alatt ülepszik le az emberben. - Te vagy a legszemetebb, legtahóbb, legképmutatóbb ember a földön, Corvus Flint! - köpöm szinte a szavakat, miközben csak úgy záporoznak a könnyeim. - És csessze meg Jenkins is meg az egész hülye terv! Kiszálltam! - teszek pontot a mondandóm végére, majd – még mielőtt bárki is visszatarthatna – rohanok ki a teremből. Hogy merre, azt egyelőre még én se tudom, csak el innen, minél messzebb, hogy valahol ismét kisírhassam magam...
Kath jól ismer már, én sem vagyok éppen egy romantikus alkat, világ életemben inkább a kártyák, és a könyvek érdekeltek. Az elmúlt nagyjából két-három évben fordult a figyelmem a társaság felé, s töltöttünk el több időt együtt. Vele még kettesben is, ám számomra akkor is nehéz mindezt megmagyarázni, kezelni. Ugyan nincsen komoly sportmúltam, a kártya viszont tipikusan a fiúknak való, lányokat elvétve látni a versenyeken, sőt, magukon a kártyákon is inkább varázslók vannak, mint boszorkányok. Az, hogy Katrine és köztem mi alakul, alakul-e egyáltalán bármi is, én sem tudom. Zavarba hozni nem akartam, jobb szeretem a békességet, ennyire már ismerhet mindenki. Viszont elkenni sem akartam a kérdést, ha már Gabrielle feltette, így maradt az őszinteség, ami magában foglalja, hogy nagyjából gőzöm sincs, hol tartunk. Az, hogy tetszik valaki, még nem jár szerelmi vallomással, Kath pirulása is kétértelmű, lehet, hogy csak nem akart eddig megbántani, ezért sem üldözött el. Ám továbbgondolva ez valóban kettőnkre tartozik, ezért nem veszem magamra, hogy a kérdést válaszotta, megkockáztatva azzal, hogy nem egymásnak adjuk az első csókot. Az ő pörgetése Corvuson állapodik meg, aki bár este sokat nézett minket, Lizzyvel volt szinte végig. Sosem tudtam, hogy most ő mennyire kedveli Kathrine-t, hiszen annyit Bedictezte, hogy.. És különben is, én bízom benne, én álltam ki annyiszor érte, hogy csak mert mardekáros, még nem rossz ember. Ám most dől belőle a piaszag. Hirtelen le sem tudom reagálni, ami történik. Kifut a vér a szememből, ahogyan Kath familiárisa támad, majd csattan a pofon. Tátott szájjal nézem kettőjüket, viszonozva Kathrine szintén elképedt, de már könnyes tekintetét is. Ez a játék hülye ötlet volt, most már biztos. Vagyis a játék nem hülye, csak nem kell másokat bántani. Corvushoz nem is szólok semmit, azt hiszem Kath nem a vagyontárgyam, hogy rendelkezzem felette, s ő már ki is osztotta a pofont. Vagy.. valami titkos van kettőjük között, csak Kath nem így akarta felfedni, ezért sem kérte a csókomat? Végülis mindegy, Kathie a barátom, és most csak ez számít. Masie-nek intek búcsúzóul, hogy én is felpattanjak, hogy a griffendéles után siessek. Bármit is érezzen, nem hagyhatom magára. Lehet, hogy béna vagyok, és nem tudom ügyesen kifejezni, hogy mennyire kedvelem, de most ne legyen egyedül.
Az arcom nyilvánvaló rákvörössége csak nem akar enyhülni bár Ben valamennyit segít rajta, amikor nem tesz fel kifejezetten kínos kérdést, viszont az üveg nincs a pártomon, amikor Corvuson állapodik meg. Szóval a vörösség simán visszatér egy pillanat alatt és várom a kérdést, mert hát miért is akarna Corvus mást? Abban reménykedem, hogy annyira már ismer, hogy tudja, hogy nem tennék fel neki olyat, amivel kellemetlen helyzetbe hozom, hiszen tudom, hogy amúgy is milyen nehéz kibékíteni, ha épp pipa valakire, mert rám már sokszor volt. A kérdésemet viszont még csak végigmondani se sikerül rendesen, mert egy pillanat alatt előttem terem és elkapva a tarkómat a nem éppen kellemes alkoholos útóízű szájával csókol meg. Nem, meg se fordul a fejemben, hogy bármi módon viszonozzam, annyira ledermedek a dologtól, hogy beletelik néhány másodpercbe mire egyáltalán sikerül bármit csinálnom. A familiárisom ránt vissza a valóságba, amikor megmoccan az ölemben és érzékelve, hogy mennyire nincs rám jó hatással a bekövetkezett esemény simán odakap Corvus támaszkodó kezére, mert hogy ülök, bizonyára a nem tarkót fogó kezén támaszkodik. Én pedig itt már magamhoz térve határozott mozdulattal tolom el magamtól, hogy aztán még önmagamat is meglepve lendüljön a kezem és egy jó nagy csattanós pofont keverjek le neki. Persze azonnal ijedten a szám elé kapom a kezeimet, hiszen tudom én jól hányszor voltunk már fasírtban azóta, hogy barátok lettünk, mert mindig úgy tűnt én szúrok el valamit. Erre most ez... Megint rám lesz dühös igaz? Pedig nekem kellene rá! Egy futó pillantást vetek még Benre, könny gyűlik a szemembe, hiszen gondolom ő sincs most épp a legjobb kedvében, de aztán fel is pattanok, hogy a kis vadászgörénnyel a nyomomban kirohanjak a teremből. Nem különösebben érdekel a tény, hogy még a mamuszomat is ott hagyom a földön, így mezítláb iramodok neki, vagy hogy éjszaka van, tehát Friccs a folyosókon strázsál. Sokszor kijátszottam már a gondnokot, de most a legkevésbé sem gondolkodom azon, hogy milyen útvonalakon szokott járkálni és hogy hol futhatok bele akár szó szerint.
Fantasztikus megfigyelővé avanzsált az alkohol, mert azt még nekem is sikerül észrevennem, hogy ennek a játéknak sikerült mindenkit egy helyre vonzania. Adora beszólására normális esetben csak visszaszólnék valamit, de most tőlem teljesen szokatlanul kibuggyan belőlem a nevetés és csak nagy mellénnyel, magabiztosan bámulom az üveget, hiszen biztos vagyok benne, hogy ha rajtam áll meg, akkor szimplán rávágom, hogy felelek és kivágom magamat minden helyzetből. Kicsit talán elégedetten látom, hogy Maisie magához veszi a kezdés jogát, végül Gaby-t pörgeti, de a kérdése részemről egészen unalmasra sikerül, eléggé egysíkú gondolkozás, viszont Gaby Ben-t pörgeti és a fiú a véla lánynál nem próbálkozik be, Kath kezét szorongatja továbbra is. Ahogy meghallom a kérdést itt már a fiúra pillantok, azt pedzegeti, hogy a mellette ülő lány tetszik neki, most nem csak az én tekintetem vándorol Kath-re, hanem mindenkié és szépen előttünk válik a kedves arca rákvörössé… Megint üveg kerül a kezembe, de nem úgy iszok, mint valami megvadult bivaly, csak kicsit csendesebben, figyelve a kialakuló helyzetet, főleg, amikor Ben valamilyen elképesztő szerencsével Kath-et pörgeti ki. Ha izompacsirta lennék, nem szálasan izmos, talán összeroppantanám az üveg nyakát, annyira megszorítom, de így nincs veszélyben túlságosan senki és semmi, csak fapofát mímelve - ami jelenleg nem lesz túl hiteles - várom, hogy a lány döntsön… És nem a csókra megy! Mint említettem a magabiztosságom az egekben és arra következtetek ebből, hogy a lány azt a kvázi szerelmi vallomást nem feltétlenül akarja viszonozni. Természetesen eszembe juthatna, hogy csak nem itt, nem így akarja, hogy ez minden, csak nem romantikus, és a lányoknak ez a fontos, nem az, hogy elkezdődjön végre valami a várakozás után. Nehéz összeszedni, hogy mi mindent érzek most, soha, senkinek nem mondtam el, hogy pontosan miért Katherine volt az első olyan “áldozat”, akit megsajnáltam és végül nagy vitával otthagytam Jenkinset és a többieket, hogy magányos farkasként töltsem az időmet. Ott volt nekem Bexley… de mégsem. Benjamin kérdése független a kapcsolatuktól, és mint említettem, csodálatos megfigyelő vagyok, talán ez azt jelenti, hogy a fiú is elengedi a nyomást Katherine-ről, de amikor rajtam áll meg az üveg, akkor mintha megszűnne a világ zaja, a fülem zsongani kezd és bárki más lenne, rávágnám, hogy jöhet a kérdés, de itt és most előre hajolok, lényegében meg sem várom, míg kimondja a csókot, az egyik kezemmel gyengéden megfogom a tarkója alatt a hajába túrva és mint a derült égből villámcsapás, minden gondolkozás és figyelmeztetés nélkül, édes, alkoholos szájízzel megcsókolom. Utánam a vízözön.
Végre fellélegzem és mostmár tényleg őszintébbre vált a mosolyom is, amikor látom Ben pillantásán, hogy esze ágában sem lesz kellemetlen kérdést feltennie nekem. Tudtam én, hogy ő nem olyan, tudja, hogy egy ránk irányuló kérdés nem tenne jót, igazából egyikünknek sem. Ez nem olyasmi, ami mindenki másra tartozik, hiszen még mi sem tudjuk pontosan mi is van közöttünk. Tudunk, hogy a korosztályomból már bőven akadnak olyanok, akik foglalkoznak a fiúkkal és a bácsikám is úgy nézett rám, hogy ezzel ő is tisztában van, de én sose voltam az a túlkoros fajta, szóval ebben is kissé le vagyok maradva másokhoz képest. Ben meg a sok kártyázással, aztán a szülei tragédiájával végképp nem az a csajozós típus. Elengedem hát a kezét és szembe fordulok kicsit vele, közben a kis vadászgörényt simogatom az ölemben, ha már odacsücsült, hogy megnyugtasson. A kérdés hallatán azért még így is nagyon el kell gondolkodnom. Kicsit azért lopva körbepillantok a lányokon. Nehéz kérdés, Ben tényleg jól tudja, hogy nem sok önbizalmam van, ami a külsőmet illeti, hiszen amikor náluk voltunk is totál kikészített a nagyon csinos Gilly megjelenése. - Ez nem könnyű kérdés, mert minden lány, aki itt van nagyon szép... - kezdek bele ezzel kicsit kedveskedve mindenkinek, de tudom, hogy illene válaszolnom, hiszen előttem is mindenki megtette. Kivághatnám magamat valami frappáns válasszal is, de nem lenne fair úgyhogy... - Azt hiszem Gaby hajszála lenne. - mondom ki végül. Azért persze az se lenne rossz, ha mondjuk MB bőrébe bújnék egy egész napra, hiszen olyan érdekes családja van azzal a sok testvérrel. Kicsit belecsöppennék egy nagy családba azok után, hogy az én családom évről évre csak csökken. Végül nagy levegőt veszek és az üvegért nyúlok. Nagyot nyelek, mert sejtelmem sincs, hogy kinél fog megállni, de persze bőszen imádkozom, hogy lehetőség szerint lány legyen. Úgy azért minden sokkal egyszerűbb, bár hogy milyen kérdést fogok feltenni, na arról gőzöm sincs, de ráérek majd kitalálni akkor és ott. Az üveg pedig pörög-pörög, majd végül szépen lassan megáll és egyértelműen Corvust mutatja. Egy pillanatra azért elsápadok, mert csak a vak nem látta, hogy egész este Corvus mennyire nézett minket Bennel, arról nem beszélve, hogy már elég sokat ivott. - Kérdés, vagy... csók? - bököm ki végül. Corvus tudom jól, hogy nem nagyon teregeti ki a magánügyeit, de hát ismer annyira, hogy nem tenném meg, hogy kínos kérdést teszek fel neki. Túl sokszor húztam már ki nála a gyufát ahhoz, hogy megpróbáljam újra.
A válaszom alatt igyekszem nem nagyon Kathrine-re nézni, hogy ne hozzam mindkettőnket még inkább zavarba. Nem tudom, hogy mi van úgy érdemben köztünk, s ha csak valaki nem kérdez rá, akkor ezt nem is most fogom megtudni, ami nem baj, ha nem merült volna fel ez a játék, akkor a saját tempónkban ez majd kialakul. A csapatban még a korunk folytán úgy vélem nem merült fel ilyesmi, bár kezdünk elég idősek lenni, s Gabrielle is egy fiút hozott magával, nem sokkal ezelőtt meg Jenkins barátnőjéről beszélgettünk, tehát lassacskán igenis felmerül már az ilyesmi. Ennek mégsem itt kell teret adni, az este a beszélgetésről, a Jenkins elleni hadműveletről, na meg némi játékról, nem pedig az esetleges éledő vonzalmunkról szól Kathie és köztem. Ám Remy valahogy bezavar a képbe, hogy pont most marad ki, az üveg meg ellenem van, hogy pont Kath lesz az, akinek neki kell szegeznem a választás kényszerét. Hollóhátasként azért én számolgatok rendesen. Ha a csókot választja, azzal rá vagyunk kényszerítve, hogy mások előtt tegyük meg, viszont ha nem, és az egyikünk csókra kényszerül mással, akkor nem egymásnak adjuk az elsőt. Rá lehet ugyan fogni, hogy az csak játék, és igen, talán ez a helyes út. Így amikor a szemeibe nézek, s megkapom, hogy kérdeznem kell, elengedem a kezét, hogy szembe tudjunk fordulni. Láthatja rajtam, hogy én nem fogom még inkább kiborítani. Lehet, hogy bizonyos lányok a rosszfiúkra buknak, de én nem vagyok az, s Kath sem azt várná tőlem. – Akkor hát.. Tegyük fel, találsz egy hajszálat, és muszáj egy napra százfűlé főzet által valamelyik lány alakját viselned a szobából. Kinek a hajszálát találtad? – Ez eléggé ártatlan kérdés, ráadásul tudom, hogy Kath rendkívül nagy önbizalom hiányban szenved, de itt most valójában nem azt kell mondania, akire irigy, hanem csak gondolkozzon rá, hogy kinek a külseje tetszene neki annyira, hogy azonosuljon vele.
Jól hangzik a házavató ötlete Bentől, de már nem reagálok végül erre érdemben, hiszen szépen mindenki körbeül és jön a buli izgalmas része, legalábbis azért láthatóan a többség kellően izgatottá válik, ahogyan én is, főleg hogy kiderül, hogy nem csak vicces, tréfás kérdések lehetnek, hanem csók is. Életemben nem csókoltam meg még senkit és engem sem más, szóval azért feszengek egy sort és határozottan örülök, amikor MB kezdi a pörgetést. Minden bizonnyal, ha rajtam állapodna meg az üveg akkor se kérné, hogy pusziljam meg a száján, vagy ilyesmi, legalábbis nem nézem ki belőle, ahogyan Gaby esetén is hasonlóan spekulálok. Amikor viszont a szőkeség Bent pörgeti ki már nagyot dobban a szívem, mert hát a jó ég tudja, hogy ő pontosan hogyan is gondolkodik. A bácsikámnak azért azt sikerült levennem, hogy nem tetszett, hogy egy fiúval barátkozom, főleg hogy a legjobb barátomként emlegetem és bár tény hogy elég gyerekes vagyok azért tudom, hogy sokszor mondják azt, hogy a fiúk mindig csak "arra" gondolnak. De Ben nem olyan! Ő rendes srác és nem akarná azt, hogy itt mindenki előtt megcsókolja Gaby még ha az erdei kalandunk során az első nem túl kedves viselkedése után már jóvak figyelmesebb is volt vele. Az elhangzó kérdés hallatán azért rendesen lefagyok és csak zavartan nevetgélek a másfél méter távolság poénkodáson remélve, hogy ezzel le is tudja a választ, de nem, nem úszom meg csak így. A képem tehát érthető módon rákvörösre vált és csak egy zavart mosolyt sikerül az arcomra varázsolni épp egy fél másodpercnyi pillantást váltva Bennel, amikor ténylegesen felvázolja, hogy mi is van közöttünk. Igen azt hiszem én is nagyjából ugyaníg vagyok vele, de hát ez pont nem olyan téma, ami alkalmas, hogy itt mindenki előtt kitárgyaljuk. Mindezek után, amikor az üveg pont rajtam állapodik meg már közel vagyok akkor, hogy a föld alá süllyedjek szégyenemben. Talán nem meglepő, hogy az újdonsült familiárisom, akiről a csapat nagy része eddig nem is tudott, ezt a pillanatot választja, hogy elúbujjon a háttérben letett pulcsim alól és az ölembe fészkelje magát. Tudomén, hogy csak megszeretne nyugtatni, amire most nagy szükség is van, mert a szívem úgy kalapál, hogy a végén még itt helyben kiugrik a helyről! - Kérdés! - nyögöm ki végül. Persze talán mások azt várták volna, ha ezek után azt mondom, hogy csók, de Ben megfogja érteni, hogy ez nem a többiekre tartozik és hogy a kettőnk dolgát nem pont mindenki előtt kell kitárgyalni és hogy nem szeretném az első csókomat valami üveg kényszere miatt véghez vinni. Abban pedig szintén nagyon erősen reménykedem, hogy a mellettem ülő mindig olyan rendes srác nem fog még kellemetlenebb helyzetbe hozni valami kellemetlen kérdéssel. Nem, Ben nem olyan!
Tényleg nem gondoltam rá, hogy mekkora sikere lesz az ötletemnek. Igazából végig sem gondoltam az ötletet, amikor bekiabáltam. Fogalmam sincs honnan jött. Talán csak a meglátott üres üvegről, amiből már azért akad egy pár a közös alkoholfogyasztásnak hála. Szóval amíg a többiek helyet foglalnak a körben, addig én még gyorsan magamhoz ragadok némi rágcsálni valót, és egy vajsörös üveget. Végül találomra én is a kis társaság közé huppanok a szerzeményeimmel. Eddigre pedig a többiek már remekül meg is beszélték a szabályokat, sőt Maisie be is vállalta a kezdést. Nem csalódtam a háztársamban. Noha azért én is bevállaltam volna azt a kezdő pörgetést, de úgye akinek a kaja szerzés és vajsör fontosabb, az lemarad. Szóval Gaby jön, aki elég tömören válaszol a feltett kérdésre. Majd Benen a sor. Na itt kezd a játék igazán izgivé válni. Én sem kérdezhettem volna remekebbet. Igaz, én béna vagyok az érzelmi izékben, amiknek nincs megfelelő logikájuk. Szóval előllem még titkolhatta volna a dolgot Ben egy darabig. Noha azért vak nem vagyok. Valahogy azért mégis túl sok időt tölt el Kath-el. Bár a milyenségéről nem nyilatkoznék a dolognak. Nem vagyok én gardedam. Talán picit fel is kuncogok magamban a fiú válaszára, de ez egyáltalán nem biztos, hogy neki szólt. Lehet csak túl sokat ittam, és esetemben ez azt jelenti, hogy vigyorgsra ittam magam? Minden esetre vigyorogva nézek, hol Benre, hol Kath-re, majd a fiú pörget, és Ramy-n állapodik meg az üveg. Szinte biztos vagyok benne, hogy kérdés kör jön. S bár itt lenne az alkalom, hogy megtudjak valami rém cikit a srácról, aki fogalmam sincs hogy keveredett közénk jelenleg, de inkább felpattanok. - Bocsi, mindjárt jövök. - nézek körül a teremben, ahol ekkor megjelenik egy ajtó a falban "WC" felírattal. Én pedig a hólyagom sürgetése okán célba is veszem. Lehet tényleg eleget ittam. Tekintve a hirtelen rámtört pisiingert. Csak remélem, hogy mire visszaérek addigra nem éppen az én helyemre fog mutatni az üveg. Ha mázlim van, akkor amikor visszaérek, és visszahuppanok a többiek közé, vidáman vigyorogva veszem magamhoz ismét a nasimat, meg a vajsörömet. - Na miből maradtam ki? - teszem fel csak úgy a szórakozott kérdést.
Igen, hát ki nem akarna egy vélával csókot váltani, én viszont tudatos hollóhátasként józanul felülemelkedek mindezen. Egyébként is csapatunk nagy részét lányok alkotják, megtanultam már nem zavarban lenni köztük, kezdve azzal, hogy jó ideig Wini volt a legjobb barátom, aztán jött Maise az állandó baromkodásaival, na és manapság Kathrine közelsége. Nem mondom, eléggé falfehér lettem Adora ruhájától, mert nagyjából semmit sem takart, de elhessegetem a gondolatot, hogy Gabrielle azért nem utolsó ami a külsőt jelenti, hiszen ez olyan előny, amihez a személyisége nem tett hozzá. A kérdése mondhatni nem ér várhatlanul, sejthető volt, hogy egy ilyen játéknak az a célja, hogy a vicces és kellemetlen helyzeteket kombináljuk. Bízom benne, hogy mindannyian vagyunk már olyan kapcsolatban, hogy nem fogjuk megalázni egymást. Ha már a csókot kilőttük, Gabrielle gerjeszti más módon a feszültséget, a válasza nagyjából olyan lehet, mint egy sorsdöntő labdára rákészülni, amikor kapusként várjuk, hogy vajon a nekifutó játékos hova lövi. Hát eléggé gyomros, de bólintok, megértettem a célzást. Kathrine-re, majd az egymás ölében pihentetett kezünkre pillantok, aztán vidám mosollyal megvonom a vállamat. – Ha már így kérdezed Gaby; fél méter távolság. – Eléggé félreérthető lehetett volna a kérdése, ezért azt lazán hárítom. A kettőnk dolgát Kathie-vel nem mások előtt kéne megbeszélnünk, de tekintve, hogy már kezd nyilvánvalóvá vállni, pont akkor lennék saját magam paródiája, ha mellébeszélnék, körbejáratom a tekintemet, és nem eltűntetve a mosolyt végül bólintok. – Nem testvéri, nem legjobb baráti. Tetszik nekem, és remélem, hogy ez valahol kölcsönös. Őt ne kérdeztem erről, fedje ezt költői homály. – Nem kérem meg a többieket, hogy ne kérdezzék Kathie-t a viszonzásról, mert feltételezem, lesz még valaki olyan gonosz, de ez az este nem rólunk szól. Azért kissé oldalt pillantok a leányzóra, nem várok szerelmes pillogást, már évek óta ismerjük egymást, és nagy bénák vagyunk ebben az biztos. Nem sietünk sehova. Viszont magam elé emelem az üveget, imádkozom, hogy fiút pörgessek, akkor megint elkerülöm a lányos csókot! És igen, Remy! Fellélegezve vigyorodom el. – Csók vagy kérdés csinikém? – Viccelődni próbálok, remélve, hogy nem olyan elborult, hogy ő is partner ebben, mert ha kitalálja, hogy tegyük magunkat nevetségessé a lányok előtt, és az első játékbeli csók két fiú között csattanjon el.. Ám úgy fest, erre már nem kerül sor, mert Remy felpattan, hogy dolga akadt, de még hátha vissza tud később jönni. Hm.. Több szempontból is érdekes a dolog, mert így nem kellett kockáztatni, viszont így Corvuson kívül ismét nagy az esélyt, hogy lány pörgetek. Vállat vonva teszem rá ismét a kezemet az üvegre, hogy pörgessek. Jó nagy lendületet veszek, szinte nézni sem bírom, hogy aztán amikor odapillantsak, akkor vegyem észre, hogy a nyaka bizony a mellettem ülő Kathie felé mutat. Na ez sakk-matt! – Csók, vagy kérdés?
Hosszú perceknek tűnik, amikor Ben tekintete az enyémbe pillant. Szinte látom rajta ahogy forognak a kerekek és azon gondolkodik, hogy mit is válasszon. Őszintén valahol egy picit azért megfordult a fejemben, hogy milyen lehetne vele egy csók, de ezt gyorsan elhessegetem, hiszen én sem vagyok buta, tudom, hogy abból aztán nagyobb problémák születhetnének. Ezért csak őszintén reménykedhetem abban, hogy a kérdést fogja választani. Nem veszem le róla a tekintetem, és ugyan a kérdést már tudom, hogy mi lesz, mégis kicsit izgatottan várom a válaszát. Aztán ez meg is történik és szerencsére azt választja amire számítottam. Még egy pár pillanatig habozom, kicsit az üvegre esik vissza a pillantásom, de aztán kibököm. - Mi van közted és Katherine között? - Lehet, hogy kicsit túl egyszerűen fogalmaztam és ezerféleképp lehet ebből a kérdésből kibújni, de annyi időm azért nem akadt, hogy valahogy frappánsabban tegyem fel ezt a kérdést. Nyilván erre többen is kíváncsiak lehetnek, és bár ugyan nem az én dolgom, de melyik korunkbeli lány ne lenne kíváncsi egy ilyen "pletykára"? Szóval csak ülök csendben tovább, remélem nem pecsételtem meg ezzel nagyon a hangulatot és várok, hogy mi is lesz a válasza. Aztán pedig haladjunk tovább és örülnék neki, ha a következő körökben kicsit megpihenhetnék, de persze ezt majd eldönti az üveg és nem én.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Kathie és én szinte kéz a kézben csüccsenünk vissza a párnák közé. Azért amikor helyet foglalunk, már elengedjük egymást, az már túlságosan nyilvánvaló lenne, még számomra is, holott borzasztó zavarban voltam az előbb. Talán a legjobbkor jött Gina ötlete, s máskor bár átkozni szoktam az okoskodásait, ezúttal rendkívül hálás vagyok a bedobott ötletért. A többiek is lelkesednek, bár nem mindenki tudja, hogy mit is jelent ez a játék. Én is csak azért, mert már láttam másokat játszani ilyesmit, s csak mert nem veszek részt, még szoktam figyelni. Bárcsak Sasha vagy Wini itt lenne. Na nem a puszizkodás miatt, igazából csak azért, mert ők is a csapat részei voltak, s már nem lehetnek azok. Kath és én nagyjából összeofoglaljuk a helyzetet, nem is csodálkozom rajta, hogy Masie magára vállalja a pörgető szerepét, nem is ő lett volna, ha bárki másnak hagyja a kezdeményezést, de érdeklődve emelném szóra a számat, hogy előbb talán meg kellett volna kérdezni, hogy csók vagy kérdés, de be is zárom, mert olyan frappáns a kérdés, hogy ezzel egyértelműsíti is, hogy Gabrielle kezébe teszi már egyből a választást, hiszen a véla felmenőkkel rendelkező hugrás nemet is mond rá. Óvatosan Kathrine-re sandítok, kezdek ráébredni, hogy esetünkben mégsem olyan jó ez a játék, hiszen ha mással kerülünk párba, akkor vajon mit kezd majd az, aki csak nézi? Ha meg kérdést kapunk, akkor még kínosabb helyzet merülhet fel. Ekkora pillantok le, pont nálam ál meg az üveg. A francba. Kényszeredetten elmosolyodom, ahogyan felemelem a tekintemet, Gabrielle szemébe nézve, és mérlegelnem kell. Ha.. most ellövök egy csókot, akkor lehet, hogy Kath felpattan, és itt hagy. De ha a kérdést választom, akkor is lehetnek fura helyzetek, de ott megpróbálhatok diplomatikusan fogalmazni. Viszont.. ha most válaszolok, és az egyik fiútól kap pörgetést, még lehet bátor griffendéles, akkor választhatja a csókot, hogy utána elnézze, ha nekem is úgy hozza a helyzet. Corvus és Kathrine? Esküszöm megütöm Flintet, ha ez megtörténik.. – Kérdés. – Nyögöm ki végül, és remélem Gaby nem veszi magára. Sok itt a szép lány, ráadásul vele nem éppen zökkenőmentesen indult a megismerkedésünk. Nem szép dolog tőlem, hiszen kevesebb a fiú mint a lány, tehát sok lány-lány párost láthatunk, de így szándékosan csökkentem a csókok számát.
Mindenki leül, mindenki benne van a játékban. Nagyon reménykedem benne, hogy nem én leszek majd az első áldozat, hiszen fogalmam sincs, hogy hogyan kellene játszani ezt a játékot. Igaz, nem tűnik túlzottan bonyolultnak, és ameddig a többiek elmélkednek, addig megpróbálok kérdéseken gondolkodni az adott személyek irányába. Ez most jó lehetőség lesz arra, hogy egy picit jobban megismerjem talán a többieket, így fogom fel legalábbis. Kicsit mocorgok és még iszom néhány kortyot az italomból. Már egészen felszabadultam, de még azért mindig ott lappang bennem az ismeretlen iránti pici félelem, de most ezzel küzdök és megpróbálom lerázni magamról. Aztán hirtelen MB pörget egyet a középre helyezett üveggel, és én csak belemerülök annak mozgásába. Láthatóan meglepődöm, amikor felém mutat és mindenki tekintete rám szegeződik. Picit bele is pirulok a dologba. Nem kellett volna arra gondolnom, hogy csak ne én legyek az első, aki ezt kezdi. Picit hezitálok is, de MB-t fürkészem és amikor felteszi nekem azt a kérdést, én csak elmosolyodom. - Nem, nem igazán. - Válaszolom röviden és tömören. Nem tartom magam egy bevállalós típusnak. - Akkor most én... ? - Picit kijelentés, picit kérdés, de mivel továbbra is minden szem rám szegeződik, ezért egyértelművé válik számomra, hogy igen, én jövök. Előre hajolok kicsit, megfogom az üveget, majd egy nagyot lendítek rajta és az pörögni kezd. Hamarosan, Ben-en állapodik meg. - Kérdés vagy csók? - Teszem fel a nagy kérdést, de őszintén megint sikerül belepirulnom ebbe, de persze azért számítok rá, hogy majd kérdés lesz, csak nehogy meglepetés érjen...
- Öhm, szerintem nem csak kérdezgetésről van itt szó. - köszörülök torkot óvatosan Kath visszakérdezésére. Nem vagyok az a vad bulis, de ennyi testvér között azért van ismeretem erről-arról, s hát az üvegezés az én fejemben pont ellentétes a kérdezgetéssel és egyenértékű a csókolózással, de azért ebbe ilyen erősen nem megyekm bele. Ledobom magam random a köríven - felpillantva majdnem Corvusszal találom szembe magam, így épp megint sikerül majdnem képen röhögjem, amint az üveges dolgot eljátssza. Valamiért viszont most sikerül visszafogjam magamat, nem kell úgy járjun, mint a stuporos esetnél. Nem mintha ez épp csak egy kicsit is hasonlítana, de.. a fene se érti, máűskor olyan nagy a pofám, most meg előre végiggondoltam, hogy sértő lennék-e vagy sem. Számomra is homály az oka. - Na majd én tesztelem az elméletedet! - csapok le a srác által odarittyentett üvegre, s megpörgetem de izibe'. Amíg forog, addig elmélyülten tanulmányozom, mintha csak azt szuggerálnám hová is forduljon, s közben mintegy mellékesen bedobom a kérdést: - Viszünk bele egy kis felelsz vagy mersz vonalat is vagy maradunk a kérdezgetésnél? - dőlök hátra törökülésben magam mögé támaszkodva kissé. Amikor Gabyn állapodik meg az üveg, rámosolygok, s érdeklődéssel felé fordulok. - Elképzelhetőnek tartod, hogy egyszer lánnyal is csókolózz az életben? - dobom be a kérdést, ami először eszembe jut. Hiszen hát kérdezgetésről volt szó, van ez a sztereotípia a francia bujaságról, na meg üvegezéskor az azonos neműek csókolózása is befigyelhet.. szóval összeállt bennem a sok infó eggyé. S hát lesz ami lesz, nem hazudtoltam meg önmagam.
Csak egy nagyobb mosollyal válaszolok Remy lelkesedésére. Örülök, hogy vele ennyire jól megtaláltuk a közös hangot és reménykedem benne, hogy ez majd a nyáron is hasonlóként alakul. Azt hiszem ennek hatására változik meg a hangulatom és már sokkalta felszabadultabbnak érzem magam, mint előtte. Na jó, lehet, hogy az a pár korty alkohol is megtette ugyan a hatását, de ezt nem tudom pontosan bevallani, hiszen azelőtt még sosem volt rám ilyen hatással semmi. Kicsit belepirulok a fiú kézfogásába, de nem ellenkezem és vele együtt az italok felé sétálok. Az előttünk lévő két üvegere sandítok, aztán egy kicsit rózsaszín-piroskás italra bökök. - Fogalmam sincs, mi lehet benne, de ez szimpatikus. - Remélem nem nyúlok túlságosan mellé, azt sem nézem meg, hogy alkohol van e benne vagy nincs, most már nagyjából mindegynek érzem és hát közben Gina is bevágódik a játék ötletével - mintha csak a gondolataimban olvasna, de komolyan - és akkor már úgy érzem, hogy valami bátorító ital igazán jól jöhetne. Először magam sem tudom, hogy mit jelent az üvegezés pontos fogalma, még sosem játszottam azelőtt ilyesmit, varázsló körökben ez nem volt menő, de a többiek magyarázata egyértelmű és világos, még ha kicsit szende báránynak is érzem magam hozzá, de ez most nem az az este, amikor visszafogom magam, hanem igenis meg akarom mutatni, hogy bizony van bennem is némi bátorság. - Kipróbálnám szívesen én is. - Jelentem ki és magamhoz veszem az italt, amit Remy kitöltött, majd megfigyelem, ahogy a többiek elhelyezkednek és leülök én is a körbe. Kicsit izgulok ugyan, és fogalmam sincs, hogy vajon milyen kérdést tudnék feltenni az itt jelenlévőknek, milyen kérdéseket szokás feltenni vagy hasonlók... úgyhogy osztozom Corvus kijelentésén, miszerint valaki más olyan kezdjen, aki bátran nekivágna a történetnek. Remélem csak, hogy első körben nem rám fog esni a kérdezés lehetősége. Iszom is az italomból.
//Benne vagyok én is!
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) - Bejárat 2020-11-03, 23:14
Tekik & Adora
[You must be registered and logged in to see this image.] Nagy lelkesen elmajszolom a kaviáros szendót és készítek még párat. Nagy evő vagyok, meg nagy ivó is, de egyben egy igazán szerencsés valaki, mert meg sem látszik rajtam egyik sem. Genetika. - Minden oké? – Kérdezem meg halkan Ginát, de nem várok érdembeli választ. Gina is úgy van a gyengeség kimutatásával, mint én; soha. Szóval csendesen megeszem az emberek adagomat. De sajnos túlságos kijózanít az étel, így alkohol pótlást javaslok. Nem hiába mondják, hogy okos vagyok. Így az év vége felé eléggé elengedtem magam, majd minden héten ájulásig vedelek. Lehet, hogy ital problémáim vannak? De hát mégis hogyan kéne éreznem a tetteim súlyát, ha nem vagyok másnapos? Mondtam már, hogy remek a genetikám? Igen, azt hiszem mondtam. - Az meg mi? – Kérdezem összezavarodva és kissé kétségbeesetten nézek a kezemben lévő ’üvegre’, de semmi nem jut eszembe azon kívül, hogy jé megint üres. Ennek értelmében megyek is újra tölteni, hogy legalább a poharam ne érezze olyan üresnek magát legbelül, mint a gazdája. Oh, ne komolyan Adora? Ez aztán szánalmas… - Természetesen benne vagyok. – Huppanok le egy helyre, nem is figyelem, hogy ki mellé. Igazából már minden mindegy. Egyik kezemben a poharammal, másikban sütis tállal, hónom alatt egy teli piás üveggel. Tudok élni. Szeretnék kezdeni, bennem van a lendület, hogy kezdjek, viszont nem ismerem a játékot, szóval inkább maradok. - Te, okoska, ezek nem lettek volna jók? – Kérdem felvont szemöldökkel mutatva arra pár darab már kiürült üvegre, amik itt-ott fekszenek elhagyatottan. Nekem mindegy, de ne akarjunk már magunknak is hazudni. Kellett neki a folyékony bátorság, s nem is csodálom; ez nem éppen az ő közege. - Tiszta fizikus vagy. – Kuncogok fel és eszek egy sütit. Uh, ez isteni. – Kath, ezek isteniek! – Emelem fel a tálat, s eszem ágában sincs másnak adni belőle. Na jó, ha nagyon szépen kérnek akkor kaphatnak egyet-egyet. - Én kezdenék, de tele a kezem. – Jelzés ként felemelem a mancsaim, egyikben a teli pohár, másikban a következő áldozatom, azaz egy krémes süti. Nagyon jó. Megfürdenék ebben a krémben, olyan isteni illata van. Vaníliás vagy citromos? Nem is tudom.
Nem vagyok nagyon jó az érzelmekben, de látom, hogy Lizzy kényelmetlenül érzi magát, hát én se különben, de tekintve, hogy ő csak az igazságot mondta el, amit érzett, ami miatt haragudott, biztosan nem fogom emiatt megszégyeníteni. - Ne tipródj ezen. - válaszolom csak egyszerűen, mert fogalmam sincs, hogy mit mondjak, minden erőmmel abba kapaszkodom, hogy legalább az jól esett neki, hogy kicsit bókoltam. Komolyan is gondoltam, de azt is, hogy olyan, mintha a húgom lenne. Természetesen nem veszem észre, hogy a csoportból már többen is kiszúrták a nem éppen diszkrét pillantásaimat Katherine felé, ha annyira éber lennék, hogy ezt észrevegyem, éber lennék ahhoz is, hogy elpalástoljam és ők ne vegyék észre… Vagymi. Kicsit még magammal is elvesztem a fonalat jelenleg. Táncolunk, amennyire az enyémet táncnak lehet hívni és Lizzy szépen lassan oldódni látszik, néha még egészen őszintének is tűnik a mosoly, aztán Gina ötletére kicsit mindenki megáll abban, amit csinál és felfigyel. Furcsállva ráncolom össze a homlokom, még soha nem játszottam ilyet és nem is igazán hallottam róla, de előbb Kath majd Ben is körbeírja a dolgokat. - Miért is ne. - ülök be én is a körbe, engedve, hogy Liz magával vonjon egészen készségesen, minden teketóriázás nélkül. Teljesen biztos vagyok benne, ha van olyan opció, hogy csak kérdésekre válaszolunk, akkor válaszolok én mindenre, kirázom a kisujjamból, úgyse lehet semmi baj. A mai cikin már úgy érzem túl vagyok, de hát mindannyian tudjuk most már, ha én egyszer iszom, akkor csak úgy záporoznak a cinkesebbnél cinkesebb jelenetek. Magamhoz vonok egy negyedig teli üveget és egy ültömben lassan felhajtom, mivel a csodálatos megfigyelési képességeimmel jelen állapotomban egyáltalán nem veszem észre, hogy van már üres üveg. Amennyiben már más is emelné azt, hogy betegye a kör közepébe, amikor én is odacsúsztatom, akkor kicsit kínosan mosolyodok el. - Ennek az… alakja jobban pörög. - indoklom, eléggé vérszegényen, kipirult arccal és csillogó szemekkel. A tánc alatt már egészen kezdtem volna kitisztulni, de ez az újabb löket meg adja majd a bátorságot mindenre. Mindenre is. - Passzolom, kezdje valamelyik bátor oroszlán. - válaszolok Lizzy kérdésére, végignézve rajta, MB-n, Ginán, aki amúgy is felhozta az ötletet, és persze megállapodva Kathen. Lehet kezdek ijesztő lenni a sok bámulással és főleg azzal, hogy a mindig fapofám helyett most rengetegszer kerül mosoly az acomra.
Valamilyen szinten tartok Corvus válaszától, elvégre mégis az imént vallottam be neki az érzelmeimet, ha pedig csak sejteném, amire Ben gondol... Hát, nem is tudom, de nyilván nem esne számomra túl jól az a gondolat, hogy valaki más tetszik neki. Fogalmam sincs azt illetően, miként is működik ez az érzelmi hullámvasút, amelyben jelenleg is helyet foglalok, de a gyomrom egyértelmű nemtetszését fejezi ki a helyzetet illetően. A lehető legkisebbre szűkülve várja, hogy a fiú végre megszólaljon, lereagálva az iménti vallomásomat. Némán hagyom, hogy megpörgessen, nem szakítva meg beszéddel a gondolatait, hiszen sejtem, hogy ezt még emésztenie kell magában. Bármennyire is helyes srác, nyilván neki se vallanak mindennap szerelmet. Nagy a kísértés arra, hogy faképnél hagyjam és zavaromban távozzak a helyszínről, de egyelőre várok. Csak reménykedni merek abban, hogy olyan választ kapok tőle, amilyet szeretnék. De nem, hiszen Corvusról beszélünk. Ő akkor se vallaná be az érzelmeit, ha én lennék élete szerelme. - Értem – biccentek rosszat sejtve, amikor végre beszélni kezd, majd lehunyom a szemem egy pillanatra. Sejthettem volna. Istenem, néha annyira hülye tudok lenni! Feleslegesen tettem olyasmit, amit éveken keresztül szerettem volna elkerülni és lám, most mégis itt vagyok, pont abban a kínos szituációban, amely annyi rémálmomban jelent már meg annak idején. - Hát, köszönöm – jelenik meg egy kissé reszketeg mosoly a szám szélén a fiú bókja hallatán. Most sírjak vagy nevessek? Ciki helyzet, de még én magam se vagyok képes eldönteni, hogy mit is kellene tennem. Mindenesetre, egyelőre igyekszem túltenni magam az elutasításon. Talán az eddig elfogyasztott vajsör még meg is könnyítette a helyzetemet valamennyire ebből a szempontból. - Te is komoly ellenfél vagy – viszonzom a bókot, ezzel némileg más témára terelve a szót. - És bocsánat, ha ezzel a vallomással kellemetlen helyzetbe hoztalak, nem állt szándékomban. Tényleg. Ha nem ittam volna előtte, akkor nyilván meg se teszem, de nekem még a vajsör is igen komolyan képes betenni, ha erről van szó. Fogalmam sincs, mi ennek az oka, bár nyilván az, hogy soha nem iszom alkoholt. Még akkor se, ha társaságban vagyok, most viszont... Talán csak dac vagy a lelkem mélyén eltökéltem, hogy beszélek erről a fiúval és ezzel öntöttem bátorságot magamba. Mindenesetre, megtettem, innen már nincs visszaút. Csak biccentek a lezárásra, valóban nincs már más dolgom, mint életem ezen szakaszán túljutni valahogy. Egy buta hiba, semmi több, pedig olyan aranyosnak tűnik, ahogy igyekszik felvidítani valamilyen szinten. Akaratlanul is felnevetek a mozdulatain, habár az örömöm még nem teljesen őszinte, de jobb, mint a semmi. Amint azonban észreveszem, hogy tekintetével a Kath-Ben páros felé sandít, elhallgatok és gyanakodni kezdek. Csak nem...? - Ó, ez jó bulinak hangzik! - torpanok meg Gina ötlete hallatán, majd – ha Corvus engedi – lágyan megfogom a karját, majd magam után vonom, egyenesen oda, ahol a többiek előttünk már helyet foglaltak. Soha életemben nem játszottam még ilyesmit, de már hallottam róla és érdekesnek tűník. Legalábbis, sokkal mókásabbnak ígérkezik, mint az eddigi szituáció. - Ki kezdi? - teszem fel a kérdést, miközben helyet foglalok a körben. Izgatott tekintettel kémlelek körbe, hátha akad valaki, aki bátrabb nálam és magához ragadja a kezdeményezést. Ejnye, a süveg talán tévedett a Griffendéllel kapcsolatban.
Maisie-Bee úgy fest már nem tér vissza, mi pedig megpróbáljuk legyűrni a zavarunkat, ami nem éppen a legkedvezőbb megvilágításba kerül, lévén Lizzy és Gabrielle vizslató tekintetétől keresztezve még Corvus refletorába is kerül. Már észrevettem párszor, hogy megakad a tekintete Kathie-n, most pedig Lizzy válla felett ismét többször felénk pillant. Én sem vagyok hülye, jó eséllyel neki is tetszik a griffendéles barátném. Mint ahogyan az is igaz, hogy lényegében vár komolyra sikerült puszin kívül nem történt semmi úgy igazándiból, de szállnak az évek, Sasha is már régen meghalt, már nem vagyunk kisgyerekek, főleg ha Adora hálóruhájára gondolok, az azért tényleg durva, hogy ebben jött a buliba. Jó, azért abban igaza van, hogy nem kell divatozni, ha ő abban alszik, akkor egészségére, csak én ebbe nem gondoltam bele. – Szívesen, akár többször is. Ha úgy ítélem meg, hogy már lakható a ház, akkor ez fordítva is él, csak tudod nem akartam oda nagy csapatot csődíteni, vagy bárki segítségét elfogadni. Ez valahogy személyes. Ha már.. tudom, hogy mit várok a helytől, akkor talán lesz valami házavató. – Bólintok, egy-két vendéget ha már kész a ház, akkor tudok fogadni, de lényegében Kathie és Maisie lehet befutó. Ha még itt lenne Winnie akkor ő is, de tekintve, hogy már sosem fog visszatérni, erről ennyit. Az összebújós tánc egészen jól sikerül, szinte érzem Kath teste melegét, az ölelése folytán még a torkom is kiszárad, csoda, hogy nem lépek a lábára. Valahol igenis megkönnyebbülés, hogy Gina bekiabál. – Az üvegezés amolyan közösségi játék igen, de azzal a kitétellel, hogy egy szájrapuszit is lehet választani, ha úgy ítélnéd meg, hogy rázós lehet, ha a pörgető tőled kérdez. – Teszem hozzá Kath kérdésére, és kézenfogva a lányt, leülök vissza a szőnyegre, immár valami tojásdad formájú kört formálva a későbbi leüőkkel. Én nem nyúlok az üvegért, sőt, remélem, hogy nem kerülök olyan cikis helyzetbe, hogy kipörgessen valaki. Az ilyesmin jókat lehet nevetni, de részt venni.. Rém ciki!
//A hszszel ellentétben én játszom, lehet kipörgetni, vállalom a gyors aktivitást//
Tényleg mindjárt itt a nyári szünet. Fura dolog ez, azóta, hogy a Roxfortba kerültem a nyaraim mindig olyan furcsák voltak, az elején azt sem tudtam hová fogok hazamenni, aztán ott volt a bátyám, most pedig Missyhez járok, így igazából nem is túl messze, hiszen Roxmortsban él. De talán, ha lesz rá mód, akkor a nagybátyámmal is tölthetek majd egy kis időt, hártha sikerül hamar rendbe tennie a dolgait, vagy ebben ne reménykedjek? Aztán persze tényleg jó lenne MB-hez is elmenni és talán tényleg úgy a jó, ha Ben egyedül rendezi el a birtok dolgait, de az nem jelenti, hogy ő ne jöhetne hozzánk, vagy ahogyan MB mondta találkozhatunk náluk is. Érdekelne az a nagy család, amiben él. Elképzelni sem tudom, hogy olyan sok és sokfajta ember hogyan tud jól kijönni egymással egyáltalán. Kissé zavarba jövök azért, amikor a zene lassul a bongyorka lány pedig látványosan kettesben hagy minket, Ben pedig még utána is szól kissé felháborodott hangon. Zavartan köszörülöm meg a torkomat, de mégis csak jól esik Ben közelsége és egy kicsit tényleg olyan, mintha hirtelen mindenki máshol lenne és csak ketten maradtunk volna. Azért persze megpróbálom a zavaromat beszéddel oldani, mert látom jól, hogy ő se tudja hirtelen hogyan kezelni a helyzetet. - Te is hiányozni fogsz, de majd sokszor találkozunk! Nem hiszem, hogy Missyvel sokfelé utaznánk el, tudod... De biztos, hogy szívesen látna téged nálunk és MB-nél is tudunk találkozni. - hát igen tudja jól, hogy nem vagyunk éppen durván eleresztve pénzileg. Missy mégis csak egyedül nevel három gyereket, akik közül kettő még elég kicsi, én pedig még egyelőre nem mehetek el dolgozni, bár nem is tudom, hogy nyáron nem prbóbálhatnám-e meg. Esetleg Roxmortban valami pár hetes kisegítői állás, péládul az édességboltban. Az emberekkel nincs gondom, számolni is tudok, úgyhogy lehet, hogy megérne egy próbát és akkor plusz zsebpénzre is szert tehetnék. Már épp Ben vállára hajtom a fejemet, amikor aztán vált a zene és megint más következik, amitől kissé megtorpanok ugyan, de meg is hallom legalább Gina felvetését, így újfent picit zavarban lépek egyet hátrébb egy félmosolyt villantva Benre. - Üvegezés? Amikor meg kell pörgetni az üveget a földön miután körbeültünk és attól kell kérdezni valami személyeset, akinél megáll? - arra nem gondolok, hogy nem csak ez az opció van ennél a játéknál. Én még sosem játszottam ilyet, nem voltam túl sok vad buliban, vagy ilyesmi, úgyhogy csak futólag hallottam az üvegezésről, sosem próbáltam, meg aztán még csókolózni se sikerült sose.
//Aki esetleg lemaradt volna a chates rizsákról azért kicsit összefoglalom az üvegezésről, amit megbeszéltünk. Fontos! Légyszi a csapatból csak az vegyen részt benne, aki tudja majd tartani a sorrendet és amikor ő jön lehetőleg 1-2 napon belül írni is tud, hogy senki se várjon heteket arra, hogy sorra kerül. Ha valakinek ez nem fér bele, akkor maximum karisan játszik, de useresen kimarad és sose kerül sor rá a pörgetésnél. A lényeg tehát: A karik körbe ülnek, elvileg 9en vagyunk, tehát ha mindenki játszik akkor 8ból kell majd pörgetni. Aki kezd dob kockával a kockadobások fórumába 10 oldalú kockával, 9-0 újra dobás. Jó lenne, ha mindenki viszonylag rövidebb, pörgős hszekkel operálna. Innentől a kör a dobások sorrendjében megy majd. Tehát akit pörgetett valaki az ír utána, hiszen pörget megkérdezi, hogy kérdést kér, vagy csók legyen, a másik pedig válaszol, aztán jön a kérdés, vagy a csók, majd utána már a pörgetett illető dobja a következő játékost. Jó lenne, ha massengeren mindig jelölnétek azt, aki következik, hogy tuti senki ne azért csússzon el, mert nem tudta, hogy ő jön. Ami még fontos, a dobásoknál mondjuk, mindig a következő dobó tegyen egy csillagot a saját neve mellé és aki már kétszer volt az kipontozódik, hogy azért senki ne üljön heteket arra várva, hogy sose kerül sor rá. Logikusan, ha már mondjuk csak 6 fő maradt a 8 helyett, akire dobni lehet, akkor térjünk át hatoldalú kockára. Remélem így érthető és nem bonyolítottam túl a magyarázást.//
//Határidő: november 12. Következő hozzászólás tőlem: november 13? Bár, ha valaki közben pörget, akkor már a pörgetés válik az új sorrendé, tehát a határidő is megszűnik a játék idejére, csak mindenkinek 1-2 napon belül jó lenne reagálni az előtte íróra.//
A táncikálás, vagy valami ahhoz hasonló közben be is iktatom a hirtelenjött nyári programot a nemlétező, igencsak rugalmas naptáramba. - Okés, várom azt a baglyot - vigyorodom el szélesen, ahogy egyértelművé válik, hogy ez le is van zsírozva. - Oh, és természetesen a mesélést is! - teszem hozzá, azt pedig már mondanom sem kell, hogy ez valószínűleg kölcsönös is lesz. Imádom mások sztorijait hallgatni, főleg a nyáriakat, azok mindig annyira kalandosak és szabadok... Persze ez a többi évszakra is igaz, de a szünetek alatt mindenki felszabadultabb egy kicsit, nem nyomaszt a suli, mindenre akad idő, úgyhogy könnyebben vág bele az ember mindenbe. Kis túlzással, nyáron mindenki megőrül egy kicsit, ami tök jó, mert ebből születnek az igazán király élmények! Közben nem tud azért nem feltűnni, hogy Gaby is mintha felszabadultabb lenne már, mint amikor érkeztünk, de nem tudom egyelőre eldönteni, hogy ez a társaság hatása-e, vagy az alkoholé. Vagyok annyira naiv, hogy inkább az előbbit feltételezzem, de az tény, hogy ahogy körbenézek, mindenki egyre jobban érzi magát. - Simán - mondom, amikor felveti az ivás újabb gondolatát. Az én torkomon még nem sok minden ment le, ideje pótolni a lemaradást, így hirtelen ötlettől vezérelve a lány kezét megragadva szambázom oda a legközelebbi itallelőhelyhez. - Szóval mit kérsz? - kérdezem, ahogy két üveg lötty fölött vacillálok, melyiket lenne érdemesebb felbontani. Erősség szempontjából szinte mindegy, legalábbis azt hiszem, úgyhogy ha a döntés megszületett, ki is töltök magunknak belőle. Közben pedig nem tudom nem meghallani a legújabb programjavaslatot. - Üvegezés? - kérdezek vissza, nem azért, mert nem tudnám mi az, hanem mert nagyon is, és hát... - Ez oltárinak hangzik - leszek lelkes azonnal. Persze ha valaki már annyira nem díjazza az ilyen hülye bulis játékokat, az is tök érthető, de én ugyebár pont az vagyok, aki a naga részéről fenntartások nélkül vetődik bele minden baromságba.
- Köszi. - csak ennyit ennyit tudok kinyögni Lizzy válaszára. Nem igazán szoktam hozzá, hogy magamon kívül másokra is számíthatok. Mármint persze. Itt ez a kis csapat, akiken így végig nézve valami különös melegség jár át, és ezúttal nem az alkohol mellékhatásaként. Hozzájuk tartozom. A családom lettek. Vagy annál is több, mivel halvány fogalmam sincs mit jelent a "család" szó. Mármintúgy igazi értelelmben a vérségi köteléken túl. Mégsem vonhatom be őket. Nem avathatom be őket minden tervembe. A sötét ügyekbe, és az apám gyikosai utáni nyomozásomba semmiképp. Meg fogom találni, és egyesével vadászom le őket. Mint a veszett kutyákat. Ehhez pedig nekik nem lehet közük. Az ő jövőjüket nem tehetem kockára. Azonban a sötét godolatokat sikerül gyosan száműzni, és feledni. Hamar a táncparketten találom magam. Kissé idétlennek érzem ezt a dolgot. Vagy 10 éve nem táncoltam örömből. Oké. Ott volt az edzőtábor és Gilly nyaggatása, de azt inkább valmiféle edzésként értelmeztem magamban, nem örömforrásként. Most viszont talán Maisie miatt, talán az alkohol teszi, de nevetve teszek a zenére nem túl koordinált mozdulatokat. Nem tudom, hogy a többiek szemében ez mennyire tánc, vagy az, hogy néha rájuk pillantv próbáok ellesni és nem túl ügyesen utánozni egy-egy tánc lépést vagy mozdulatot. Aztán persze ebben elég jól kipirosodom, és érzem, hogy az alkohol kezd túságosan is beütni. Így hálásan veszem az irányt Maisievel Adora felé. - Ez klassz ötlet. Én is kérek! - vágom rá talán egy lehelletnyivel nagyobb hangerővel, és lelkesedéssel a kelleténél a felmutatot kaviáros szendvicsre. Gyorsan neki állok hát én is készíteni magamnak. Gyorsan be is falok vagy kettőt, pedig ez anyira azért nem jellemző rám. Elég pocsék evő vagyok. Amikor Cody ezért veszekedett velem, és mondta, hogy híznom kéne pár kilót, akkor mindig azzal viccelve ütöttem el a dolgot, hogy én egy madárcsontú Karvaly vagyok. Most viszont ha valami más is van a pia mellett a gyomromban, az talán segít. Valahol érzem, hogy itt kéne megállni, és nem többet inni. De amikor a másik vöröske egy poharat nyom a kezembe nem tudom megállni, hogy ne igyak vele. De legalább néhány alkoholittas órácskára minden kísértő démonom a feledés jótkony homályába merülhet... - Kösz. - biccentek Adora felé a pohárral a kezembe. Az pedig még meg sem fordul az általában előre tervező, kombináló agyamban, hogy vajon ennek az egésznek a végén hogyan fogok visszajutni a Lizzyvel közös hálószobánkba... - Hé, kinek van kedve üvegezőset játszani?! -kiáltom el magam valami hirtelen ismeretlen inditattásból, ahogy egy már üres üvegre terelődik a tekintetem...
)
Innentől a kör a dobások sorrendjében megy majd. Tehát akit pörgetett valaki az ír utána, hiszen pörget megkérdezi, hogy kérdést kér, vagy csók legyen, a másik pedig válaszol, aztán jön a kérdés, vagy a csók, majd utána már a pörgetett illető dobja a következő játékost. Jó lenne, ha massengeren mindig jelölnétek azt, aki következik, hogy tuti senki ne azért csússzon el, mert nem tudta, hogy ő jön. 
