2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Kedélyesen viszonozom azt a ragadozó pillantást, de különösebben nem szólok hozzá. Ennek ellenére azon a véleményen vagyok, hogy mindig jó szövetségesként magunk mellett tudni valakit, aki hasonszőrű velünk. És még inkább értékelem, hogy innentől ahogy kérem, jobban kibontják, hogy mi is történhetett. Járatom a tekintetem az aktuálisan beszélők között. Talán csak én vagyok erre.. nem is tudom.. mániákus? nem tudom ez-e a legjobb szó rá. De valamiért megüti a fülem az a bizonyos "igenis vérszomjas" jelző. Elmélázok. Vajon van oka, és ez bizonygatás akart lenni? Mielőtt azonban bele mennék az elméleti szőrszálhasogatásba inkább az egyéb lényeges információkat szűröm. Sophianak biccentek. - Bár legközelebb lehet jobban örülne, ha az esküvőtök megszervezésével rontanátok rá. - nyugodt vagyok és egy félmosollyal biccentek neki. Fogalmam sincs mikor lett megkérve a keze, de mivel csak a köves gyűrű van a kezén így feltételezem, hogy egyenlőre csak jegyben jár. - De lehet ameddig a jelenlegi állapotában van, még ezzel is kidobott volna titeket. - Danere nézek keményen, de nincs semmi indulat bennem. - Kicsit beszélgettünk, miután elmentetek, különösen rád volt... "dühös". - macskakörmözök, hiszen én is tudom, hogy az egy kicsikart érzés volt a harmadik fél által. - Én megpróbáltam feltérképezni ezt a kapcsolatot, de annál többre nem jutottam, mint amit elmondtam. Igaz, épp csak súroltam, ösztönösen a hangmágiáját használta... Megpróbálhatom Jaden keresztül elkapni, dee az senkinek nem lesz kellemes. Ti mit tennétek? - teszem fel egyszerűen a kérdést, hiszen gondolom, hogy ha ennyire ráálltak az ügyre, lehetnek alternatíváik. Másfelől érzékeltetni kívánom, hogy annak ellenére, amilyen éppen vagyok, nem utasítom el a csapatmunkát.
Csendben figyelek csak Spencer mellé sorolva, amíg Dane és a fura fickó szót váltanak egymással azért kicsid odahajolok a sellőhöz. - Azért... rendben vagy? - ezzel részben talán azt is mondom, hogy sajnálom, hogy elrángattam őt erre az útra, mert igazából neki van talán a lekevesebb köze hozzá, még ha ismer is minket, vagy Jadet és egyébként egy nagyon kedves és segítőkész srác. Annyira nem szeretném, hogy bárkinek is baja essen, de folyton attól tartok, hogy ez igenis megtörténhet. - Ezt láttuk, amikor ott voltunk tegnap. Jade normál esetben nem akart volna így kidobni minket. - teszem hozzá még most már Dane mellé lépve, főleg hogy még fel is veti, hogy mind mondjunk egy keveset az üggyel kapcsolatban. Hát végülis... bár ő ismeri a leginkább a részleteket és persze elmondani is ő tudja a legjobban, én inkább csak azzal a részével vagyok tisztában, amire Joyceszal jutottunk velem kapcsolatban, ami miatt meg akart ölni, mármint inkább ami miatt ez nem sikerült neki. Na ja, ha még arra is gondolok, hogy a képességem miatt igazából akármilyen varázslény szíves örömest eltenne láb alól, aki attól fél, hogy képes lennék irányítani... nem hangzik jól mi? - A történet többi része pedig igen kacifántos, de ami biztos, hogy talán valahogy ki tudnánk zavarni Jade fejéből ezt a Lesliet, aki kapcsolatban áll vele. Talán pont azért, hogy legyen valaki, aki mindig tudja, hogy mi történik itt a környéken az... ellenségei körül, gondolom. - teszem hozzá, bár ezen túl nem is tudom, hogy mit mondhatnék. A testvérek a múltból még nekem is túl kérdőjeles történet, az én részem meg még inkább, vagy épp Joycé, hogy neki mi a szerepe ebben az egészben. Biztosan idővel összeáll majd, de megpróbálok egyelőre mondani lépésekben haladni és a mostani lépés Jade megmentése, aztán majd után igyekszem még több információt felfogni.
Nem úgy tűnik, mint akinek kicsit is gondja van abból, hogy nagyon mellérántja az igazságot, de Sophia ezt már megszokhatta, Spencerrel pedig annak idején kellően jó haverok voltak, hogy csak úgy szemet húnyjon. Pár szóban összefoglal egy emészthetőbb verziót, ami csupán nyomokban jár közel az igazsághoz, ám a különös tekintetű férfi rögtön kiszúrja, hogy mindez mellébeszélés. Dane elismerően füttyentve néz Sophiára, és széles mosollyal elmosolyodik, pillantásában egy ragadozó éledése fedezhető fel. – Nyílt kártyák? Tetszel nekem Jade csak jó barátja. – Mutat idézőjelet az ujjaival, aztán ráfog a kis barna kezére, mert az mintha kezdene elfehéredne. – Rendben, mindhárman hozzáteszünk valamit, amit tudunk Jade-ről, és ami miatt veszélyben van, a többit pedig összerakod kihaver. Azt tudd, hogy nem akatunk ártani neki, meg a kicsiknek sem. Tehát, őriztem egy igenis vérszomjas született vérfarkast, magáncélokból, de Jade segítségével megszökött. – Pillant most válaszottjára, olyan idővonalat kell kiadniuk, hogy Spencer se érezze magát feleslegesnek, hiszen a bátyja gyilkosa után jött, és Dane valahogy furán érezné magát, hogy csupán annyival lerázná, hogy az illető él, mehetsz is haza. Spencer jó társaság tud lenni, csak a fajtájától távol még talán nehezen oldódik. Ráadásul most Dane is sokkal sötétebb, komolyabb, mint egykor volt, az egykori szőke, gitárosós, kártyás srác már jó mélyen el van temetve. Mindenesetre Dane sürgőetően néz a társaira, ki tudja, hogy Peterék mikor érnek vissza, addigra jó lenne Jade-et tiszta állapotában maguk mellett tudni.
Mikor megérkeznek, oda megyek hozzájuk. - Üdv! - viszonozom röviden a köszöntést. A vonásaim nyugodtak, a szemeimben átható figyelem. Dane szavaira felé biccentem a fejemet, nem szólok közbe ameddig mindenki a végére nem ért. A felfedezés, hogy Dane nyomokban csúsztat, a lány, Sophianak pedig, azt hiszem ez a neve, tapintható a félelme, mozgásra bírja a kerekeimet, de egyenlőre nem teszem szóvá. A harmadik figura, aki Spencerként mutatkozott be tegnap este, csak hallgat. Vélhetően nem teljesen szándékosan keveredett az ügybe. - Az ikrek apja. Jóbarát csak. De amúgy külön utakon. - összegzem, az esetleges félreértések, vagy feltételezések tisztázása végett. - Jó, hogy elküldted a patrónusodat. Így nem kellett megkeresnem titeket. - Sophia szavára rá nézek magamhoz képest szelíden és biccentek neki. - Tudom. És értékelem. Jade tényleg bajban van. - vissza nézek Danere. - Össze kapcsolta az elméjüket, de távol van Jadetől, akárki is legyen ez... Mindenesetre meglehetősen érzékeny a kíváncsiskodókra. Őszintén érdekelne mit akar tőle, vagy csak Jade rosszkor volt rossz helyen.. - a tekintetem megkeményedik. Megígértem Jadenek, hogy segítek neki amiben kell és megvédem, amikor szükséges. Szóval aki a kiscsajjal baszakodik, az velem baszakodik. - Valamennyit biztosan tudok. - aztán nem bírom ki, hogy ne tegyem hozzá. - Ehhez azonban lehet nem árt, ha nem csak a féligazságot tudom. - apró célzás Dane-nek, még egy bajtársi halvány félmosolyfélét is kap. Értékelem a kreativitást, de itt azt hiszem igazán mellőzhető lenne az ilyesmi.
Ramosolygok Sophiara, mintegy jelezve ezzel, hogy barmikor szivesen meghallgatom a tortenetet majd arrol a bizonyos gyururol. Nincs bennem semmi rosszallas vagy tuske a dolog miatt, mert bar nem vagyok abban biztos, hogy nem lenne-e inkabb Sophiahoz egy finomabb multu valki valo, azt gondolom hogy erett gondolkodasu lany aki el tudja donteni mi a legjobb neki. Es ha Dane boldogga teszi akkor orulok nekik. Hisz Sophia fontos nekem, mint jo barat. Bolintok a terv vazolasa utan. Kicsit ugyan meredeknek tartom ezt a sarkanymozeriat de mondjuk mitikus leny a sello is egyes kulturakban szoval inkabb en ne szoljak semmit. A lenyeg hogy senkinek se essen baja. Hoppanalok a galambpar utan, majd csendes megfugyelokent hallgatom Dane szavait. Igazabol egesz korrektul osszefoglalja a tenyeket, ennek alapjan ez az Ivor szerintem hulye lenne akadekoskodni, de persze akarmi is lehet. Azt mondjuk tovabbra se ertem hogy hogy fogjuk Jadebol kirittyenteni Lesliet plane ugy hogy Hiro megpattant sarkanygombcserkeszetre - ami ki tudja meddig tart nekik - de ez legyen az en bajom. Igazabol rajottem hogy az a jobb ha nem ertem a dolgokat. Igy legalabb nem nyomja a sulyuk a meglevonel jobban a lelkemet. Mivel Sophia es Dane mindent elmondott amit en hozzatehetnek igy nekem a beleegyezo hallgatas marad. Egyelore.
- Ha az apád többi embere is olyan, mint azok a mamlaszok a Vadkanban, nem lesz gond – vetem ellen Dorina szavai hallatán, miközben tekintetemmel végig kísérem Hirót, aki jelenleg egy fiola tartalmát hajtja fel. Ha három tippem lenne arra, mit is iszik, szerintem már az elsőből eltalálnám. - Küldj neki egy baglyot, hogy találkozzatok. Ha annyira keres, akkor nagy eséllyel rohanni fog a megadott helyre. Időbe telik majd, mire leesik neki, hogy ez az egész egy átverés. Azt azért nem vetem fel a lánynak, hogy jelenjen is meg, hiszen azzal valamilyen szinten jobb lenne az elterelés és hosszabb ideig is tartana. Nem, szükségünk van Dorinára. Ha annyira időt szeretnénk nyerni és még a terv is működhet, akkor talán azt is bevállalom az ügy érdekében, hogy Százfűlé-főzet segítségével felveszem a lány alakját és találkozom én az apjával. Előadom, hogy mennyire megbántam a szökést és állok elébe a házasságnak. - Akkor az ötletem talán működne, de neked a birtokon kell lenned. Te ismered a helyet – pillantok szigorúan a szőkeség felé, miután már az is tisztázódott, hogy Hiro is velünk tart. - Valamelyikünk felveszi az alakodat, elszédítjük apádat a birtokról egy találkozó reményében és előadjuk neki, hogy benne vagyunk a házasságban és a többi. Annyira eszét veszi majd az öröm, hogy el is felejti minden gondját. Még ha a lányát nem is szereti, a család hírneve azért nyilván fontos neki, ami egyenes út a jó sajtóhoz. Ha Dorina nemet mond a házasságra, lejáratja az apját a nyilvánosság előtt, ami nem történhet meg. Nyilvánvaló hát, hogy ebben az esetben a jó sajtót kell megragadnunk. - Ne aggódj, nem lesz gond – fordulok Dane felé, na, nem mintha értem aggódna, leginkább amiatt, hogy gyengül a közös egység, de ha külön-külön járunk az ügy végére, az se lesz túl szerencsés dolog. Csak minden sokkal több ideig tartana. - Á, elég volt egyszer meghalni – kacsintok Sophia felé, elvégre sejtem én, hogy itt leginkább rám céloz. Oké, hogy nem volt alkalmunk szépen elválni egymástól, mielőtt az a baleset történt volna, érthető hát, hogy nem szeretné, ha gondolatban ismét temetnie kellene. Megfogom Dorina kezét, ha benne lennének az ötletemben, akkor bájitalt Romániában is szerezhetünk seperc alatt. - Oké, én készen állok – pillantok a szőkeségre, miközben arra várok, hogy Hiro is csatlakozzon a kis csapatunkhoz. - Ötletelni később is ráérünk, talán még jobb is lesz ottani terepen kidolgozni a részleteket.
Észreveszem és egy mosollyal reagálom le Spencer tekintetét, amikor meglátja a gyűrűt. Hát igen szívesen mesélnék róla, de jelenleg nem a legalkalmasabbak a körülmények, hiszen egyre gyűlnek a többiek, más dolgunk is van, arról nem beszélve, hogy Peter kétlem, hogy hallani szeretné a részleteket, hiszen már tegnap is láttam rajta, hogy egyáltalán nem tetszik neki a dolog. Érthető, most tért vissza, azt hittük meghalt, erre ezzel kell hirtelen szembesülnie. Majd... majd biztosan idővel ő is megbékél. Egyelőre viszont a kávémat kortyolgatom, amíg a többiek kitalálják, hogy akkor ki merre. Szerencsére végül tényleg annál maradunk, hogy ne menjünk tömegesen. - Vigyázzatok magatokra! - pillantok azért a hármasra, főleg Peterre mielőtt még eltűnnének a szemünk elől. Remélem, hogy óvatos lesz, hiszen egyszer már meghalt. Nem tudom, hogy mi lenne, ha megint baja esne és hát tudjuk jól Peterről, hogy nem arról híres, hogy kimondottan átgondolt lenne. Az utolsó kortyokat is felhörpintem, aztán már indulhatunk is. Remélem, hogy könnyen fog menni, és persze azt is, hoy nem okozunk majd fájdalmat Jadenek. Vajon ő akár csak egy kicsit is tisztában van azzal, hogy valami nincs vele teljesen rendben, vagy sejtése sincs róla? És vajon az a fickó tud róla, vagy esetleg sejti? Amikor a találkozó helyére érünk azért redesen kikerekedik a szemem, bár próbálom a reakciót visszafogni, de a fickó egyáltalán nem tűnik hétköznapinak, sőt! Nyelek egy nagyot, de igyekszem nem egyből Dane kezéért nyúlni, mert tuti nem értékelné, ha úgy tűnne, hogy kissé be vagyok tojva. Nem vagyok a nagy kalandok híve, vagyis... az voltam, de úgy tűnik, hogy azóta, hogy olyan kalandokba keveredem, amikbe bele is lehet halni már kicsit másképp állok a dologhoz. Azért jó lenne megérni a harmincat is, bármennyire is ijesztő öregedni, de pár hete még meg akarta ölni, szóval kezd egyre neccesebb lenni, hogy tényleg elérjem a harmicat és még direkt elébe is megyünk a bajnak. - Tényleg csak jót akarunk. - teszem még hozzá, hiszen ahogyan Dane felvázolja a helyzetet eléggé ijesztően hangzik, bár a fura figura nem tudom, hogy mennyire ijedős egyáltalán, de azért tuti nem örül az ember neki, ha jön pár idegen és azzal nyit, hogy a párod, barátod, akárkid testét megszállta valami gonosz, főleg hogy Dane még ferdít is egy kicsit, hiszen Leslie nem körözött bűnöző, vagy mondjuk ezt nem tudom, de nem mint auror tartotta fogva. Kétlem, hogy a Minisztériumban hivatalosan ilyesmit tennének valakivel, arra ott az Azkaban, mármint ha valaki tényleg bűnös, amúgy meg miért tartanák csak úgy fogva?
Úgy fest a kis társaság is már elfogadta, hogy ők ketten Sophiával egy párt alkotnak, de azért az Dane-ben is felmerül, hogy nagyjából akkor jött össze a lánnyal, amikor Peter eltűnt, neki még nem igazán volt ideje emészteni. Miközben felhúzza a nadrágot, majd begombolja az inget, kelletlenül megrántja a vállát. – Talán. Legkésőbb ha a sógorod lesz, bele kell nyugodnia. Ezért is gondoltam a hosszú jegyességre. Mindig van valami, nem tudunk csak magunkra gondolni. – Dane egyébként is érzékeny volt kisfiúként, felnőtt korára előjött az önzősége, de Sophia meg Jade árnyékában már próbálkozik odafigyelni, ezért se rázta le Spencer kérdéseit, hanem elmondta a teljes igazságot a testvéréről. Lefelémenet a már említett sellőtől kapják meg a kávéadagot. Dane kifejezetten örül, hogy a férfi itt van. Egy jó ideig lógtak együtt, másféle kapcsolat fűzi hozzá, mint az örökösen rivalizáló, marakodó félöccshöz. Spencer inkább az együtt piálós típus, akivel ki lehet beszélni a nőket. Van ugyan egy komoly feminim beütése, maradi jelleggel idézi meg a lovagkort, de mégis, Dane tudja, hogy a tűzbe menne bárkiért. Ezért aztán barátnak keresni se lehetne jobbat. Koccint vele, bár kávésbörgékkel nem szokás, de na, a borbount majd estére hagyják. Biccent Peternek is, és sóhajt. – Jó, akkor kettéválunk, de nehezményezem, egy falka ereje a többségben rejlik. Nem az erő szétforgácsolásában. A fontos döntéseket én fogom hozni, de most még engedek nektek. – Bólint, és megvárva Dorinát meg Hirot, máris kiosztja a csapatbeosztást, nemet intve Spencernek, most már senki nem marad itt várakozó állásponton. – Fontos, hogy folyamatosan mozgásban legyünk. Leslie csak megszállta Jade elméjét, már ha ő ez, de valahol a közelben rejtőzik. Az a Laurana pedig erősebb mindünknél, ha egy-egy valakit hátrahagyunk, könnyű préda lenne. Legyen akkor úgy, hogy a kisöcsi megy a szöszivel, meg a vámpírral, szerezzétek meg a gömböt, de ne kockáztassunk. Én pedig a szivivel, meg a fényes páncélú lovaggal megkeressük Jade szíve szerelmét, aztán elűzzük a vöröskéből a büdösbanyát. Értve? – körbenéz, aztán ha mindenki nyugtázta, akkor kézenfogja Sophiáját, és már hoppanálnak is, ha Spencer is hozzájuk ért, és az említett utcasarkon várják be Ivort. Az illető szerencsére elég gyorsan megérkezik, ráadásul egyedül jön. Dane felsóhajt, és előveszi az apró fiolát, amiben Jade vörös hajszálai vannak. – Üdv. Kösz, hogy eljöttél. Jade a barátunk, gondolom a pasija vagy, vagy ilyesmi. A helyzet a következő; megszökött egy körözött gyilkos, akit én őriztem, mint auror hadnagy. Sajnos megszállhatta Jade lelkét, aki nem csak, hogy kiengedte, de továbbra is őrzi magában a sötétséget. Jade-re egyébként is szükségünk van pár napra, de nem úgy, hogy a bestia benne lakozik. Tudsz segíteni? – Pillant Spencerre és Sophiára, szerinte jól összefoglalta, igyekezett tompítani, faragni olykor a tényekből, de a féligazság és igazság.
Az események érdekesen alakultak, és bár Jade nyugovóra tért, volt egy igen érdekes közjáték az elméjét illetően. Felmerült bennem a sanda gyanú, hogy a társaság, talán pont emiatt érkezett az éjszaka. A kölykök ahhoz képest milyen szépen elaludtak, elég nyűgösek voltak az éjszaka folyamán. Így nem igazán volt opció, még ha motoszkált is bennem, hogy magam keresem meg őket a hajnal leple alatt. Jaddel akármi is történt, neki szüksége van a pihenésre. A probléma azonban megoldódik mikor a nappali ablakán átolvad egy különös fényből materializálódott hiúz ami meg is szólít és egy találkozóra invitál másnap kora reggel. Szívből örülök, hogy a kérdéses pillanatban nem a gyerekszobában voltam... Mivel nem tartozik a biológiai szükségleteim közé az alvás, így Jade számára kikészítek reggelit és teát, úgy időzítve, hogy mire felkel még minden friss és meleg legyen, össze hangolva a találkozóval is és megírom neki, hogy el kellett mennem, de ma még majd jövök. Még a kölykökre indulás előtt rá nézek, de az egész éjszakás kisebb nagyobb nyűgök közepette eléggé sikerült kifáradniuk így most alszanak mint a kisangyalok. A hiúz által megadott idő előtt valamivel, a helyszínen várom az érkezőket. Nem húzódom meg az árnyékban, nem sunnyogok, egyszerűen, lazán keresztbe font karokkal az egyik lámpa oszlopot támasztva várom őket kissé egykedvű tekintettel. Még most is hasogat nyomokban Jade hangmágiája amivel a véletlen folytán szembe kerültem... újra.. Csak most egy teljesen más kontextusban.. Hegtetoválásszerű mintáim, a bőröm sápadt szürkés árnyalata, zöldessárga ragadozó tekintetem és fehéresszőke hajam, most mind szinte világít a hét ágra sütő reggeli nap fényében. Egy ideje már nem rejtem el egyiket sem, hogy emberibbnek hassak. Mindenki látta már az eredeti arcomat. Ezeket leszámítva végtelenül hétköznapi cuccban vagyok. Történetesen, sötétkék farmer, vaj színű vászoning, egy csont nyaklánc és egy egyszerű barna verbőr dzseki. Ha meglátom felbukkanni a tegnapi társaságot meg ők is észre vesznek, leengedem a kezeimet és nemes egyszerűséggel oda intek nekik. Nem igazán tűnök olyannak, mint akitől egyébként a külső furcsaságai ellenére félni kéne.
Hogy hogyan aludtam? Mérhetetlenül szarul. De kit érdekel? Valamikor Dorina előtt érkeztem le, mikor a kávé megcsapott csak fintorogtam egyet. Nem szeretem a kávé szagát. Én menetkészen vagyok, mindenem nálam. Nem találom szükségesnek a leülést sem így az egyik árnyékosabb részébe húzódok a konyhának. A kabátom belső zsebéből elő szedek egy kisebb, hosszúkás kristály fiolát, az oldalába japán kulturális rúnákat véstek és azért felelnek, hogy a tartalma mindig friss legyen. Kettőt lehet tippelni mi van benne, amit úgy hajtok fel minden szégyenérzet nélkül, mint az orvosságot. Hallgatom a beszélgetést meg azt, hogy akkor ki merre. - Megyek veletek. - mondom Dorinanak meg Peternek. Peterrel úgy is olyan remek spanok lettünk ott a tűz mellett. Nem. Igazából csak azért mert így hárman hárman járunk el mindkét ügyben és egyikkel halad a másik. - Egy átgondolt elterelés beválhat. Ha nem akarunk ott ragadni, akkor amondó vagyok ne mi legyünk az elterelés. Ehhez viszont nem a birtok bejáratához kéne mennünk. Ha jól emlékszem azt mondtad apádnak vannak sárkányai. Mi lenne ha sárkányt eregetnénk? - na jó elismerem ez nem az átgondolt elterelések közé tartozik de eléggé adná magát. - Én sunnyogó létforma vagyok, nekem annyira nem pálya ha a főbejáraton át megyünk és kvázi mindenkin is át kell küzdenünk magunkat. Arról már nem is beszélve, hogy az ilyen frontális "ostrom" harmad magunkkal eléggé őrültség, és csak nagyon sok vérrel oldható meg. Felteszem... nem csak én nem akarok mindenáron mészárolni. Egy sajtófigyelte birtokon... - persze le lehet szavazni, de remélem kicsit jobban át gondoljuk mielőtt ajtóstul rontanánk be.
A reggel sokkal hamarabb jött mint gondoltam. Gyakorlatilag az esti tábortüzezés után csak bezuhantam az első ágyba, amit találtam, és rögtön el is aludtam. Talán a fáradtság, talán a sok stressz, és izgalom, talán az egész nap eseményei miatt, de elég sok ostoba kuszaságot álmodtam, amikből végül a nap első melengető sugaraira ébredtem fel. Csak lassan tértem magamhoz, és végül utolsóként, de én is csatlakoztam a lenti társasághoz. Magamhoz húztam egy Spencer által előre elkészített teáscsészét, amit egy szégyenlős mosollyal köszönök meg. Némán hallgatom a beszélgetést, egészen addig, amíg Peter szóba nem hozza apám sárkánygömbjét. Talán egy kicsit el is szégyellem magam, amiért tegnap olyasmiket is elmondtam a családomról, amiket nem kellett volna. Többek közt a gömb létezését is. Így egy szomorkás sóhajjal nézek körbe. - Ha megpróbáljuk, az veszélyes. Én oda tudok hoppanálni ti veletek, ha akartok a birtok bejárata. A kősárkányokon nem probléma az átjutás, ha vagytok velem. De mint mondtam tegnap este, még senkinek sem soha nem sikerült meglopni apám. Kell terv, hogy ne legyen otthon, sem ő, sem az testőrei. Nem minddel olyan könnyű elbánni, mint a tegnapiakkal. - nézek a Peter Dane párosra, akik tudják, hogy mitől mentettek meg. Nem áll szándékomban senkit sem félre vezetni a küldetés veszélyességét, és kockázatait illetőleg. - Apámat érdekli két dolog. Pénz és hatalom. Vagy a kifogástalan jó sajtó. Csak ez miatt hagyja el az birtok. De nem mindig viszi testőrök. Van ötlet? - nézek körbe bizonytalanul. Étvágyam nem igazán van. Így csak a teám kortyolgatom el, amíg többiek megbeszélik, hogy ki az aki velem tartana, és ki az, aki inkább Jade-ért és a hmm... testőréért? menne. Végül, ha kialakul, hogy ki-kivel, akkor a konyha közeprére állok kinyújtva a kezem, hogy akik velem jönnek megfoghassák. - Mehetünk? - nézek még körbe, mielőtt hoppanálnék...
₪ Dallam ₪ ₪ "Az igazság mindig az, amitől a legjobban félünk." ₪
Spencer Irvine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Dane titkos hajléka 2020-08-01, 09:52
Biccentek Danenek a kavesbogre pereme folott. Megnyugtat amit hallok tole, nem veszem fel elnek az irgalmas szamaritanust hiszen nem szegyellem hogy az vagyok ebben a szituacioban egy altalaban minden masikban is. Elmosolyodom. -Ez nagyon figyelmes es jo gondolat toled, szerintem mind ertekelni fogjak hogyha majd utolag Jade elmeje is kitisztul es kepbe kerul azzal, hogy mi tortent vele. Fuzom hozza a gondolataimat en is. Sophia kerdesere szinten egy kedves mosollyal nyutjom at a kavet. -Nem sokat, folyton kattogott az agyam. De gondolom ezzel nem vagyok egyedul. Jegyzem meg. Amennyiben a kavesbogret zarojelezo kezen kiszurhatom a gyurut ami tegnap meg nem volt ott, kivancsian felszalad a szemoldokon. Nem rosszallon, hanem tenyleg csak erdeklodoen. Viszont most nem erzem alkalmasnak a pillanatot, hogy rakerdezzek, eppen ezert csak tekintetemmel jelzem a lanynak, hogy erdekel a dolog. -Ja, en valamiert rogton arra asszocialtam, hogy a varjuk maximum Danet es Hirot illeti. Vallom be toredelmesen. -Ha mind mennenk az valoban sok lenne szerintem is. Esetleg csak ti mentek ketten es mi tobbiek itt megvarjuk hogy idehozzatok Jadet? Vagy mig uzentek hogy mehetunk? Vetem fel en is. Abban ugy latszik mind egyetertunk, hogy a sokadalom nem lenne szerencses.
Sokat nem tudtam aludni az éjszaka folyamán, leginkább csak forgolódtam, miközben az emlékeimet igyekeztem a helyükre illeszteni. Dane arca sok helyen előbukkant, de Sophiáé rengetegén, mintha csak körülötte forgott volna az egész világom. Most pedig ez a jegyesség... Talán senki se csodálkozik majd azon, hogy reggel nem is friss mosollyal az arcomon érkezem meg a földszintre. A kávé illata azonban egy pillanatra mindent felülír, szóval egy jókor elhangzott üdvözlés és némi erőltetett mosoly kíséretében ugrom neki egy csésze éltető nedűnek. A forró ital felettébb jól esik számomra, habár a rosszkedvemet ez sem feledteti, de – mint az este folyamán is eszembe ötlött – előbb vagy utóbb képes leszek rendezni magamban ezt a helyzetet is. Idő kell ennek, nem is vitás. - És egy üzenet kiugrasztja szerinted az ágyából? - teszem fel az elsőként eszembe ötlő kérdést és igyekszem a feladatra koncentrálni a pillanatnyi érzelmeim helyett. Nem ismerem az alakot, de ha tényleg ő Jade testőre, akkor nem fogja egy noname üzenet miatt magára hagyni. Vagy ha mégis, nagy eséllyel igen erős pajzsot állít fel, hogy a lány addig is biztonságban legyen a gyerekeivel együtt. - És jó ötlet egyáltalán, ha hirtelen ennyien odasereglünk? Szinte egyszerre tesszük fel a kérdést Sophiával, én pedig körülnézek a többieken. Rengetegen vagyunk, ha csoportban állítunk oda, akkor minden bizonnyal csapdának fogja fel a dolgot. Ezen nincs is semmi meglepő, főleg abban az esetben nem, ha az üzenet tartalmát vesszük. Az a Jade nevű lány veszélyben van, ő a testőre, méghozzá elég erős, erre ennyi ember állja körbe... Nos, ehhez hasonló helyzetben én is támadásnak venném a látogatást. - Szerintem egy, de maximum két ember bőven elég lenne – szögezem le a dolgot, habár ez az én véleményem. Danét még nem nem tudom. Ő szeret irányítani és biztosra menni. - Tudom, hogy Dorina apjának a sárkánygömbjét nem egyszerű megszerezni, de talán megpróbálhatnánk – vetek egy tétova pillantást a lány felé, ha az esetleg időközben már megérkezett. - Nincs vesztegetni való időnk és jobb, ha az is a kezünkben van. Itt nem az én szavam a döntő, de igazság szerint szívesebben hajkurászom azt, mint beszélgetek valami ismeretlen alakkal. Az ereklyék mindig is érdekeltek, a veszélyes helyzeteket pedig már bőven volt alkalmam megszokni az elmúlt évek alatt. Dorina szavai pedig felkeltették az érdeklődésem...
Nehéz az embernek csak úgy elengednie magát, ha folyton van valami gond, amit meg kell oldani. Jelen esetben Jade az, aki miatt muszáj kitalálni valami tervet, bár nem érzem magamat a helyzet magaslatán. Jól tudok kutatni, de a megoldások keresése... nem véletlenül nem készülök auror szakra és eleve nem értek az efféle ármánykodásokhoz, mint amikhez itt nagy hirtelen közünk lett. Arról nem is beszélve, hogy elég egyértelmű, hogy Peternek nem tetszett a hír, hogy Dane megkérte a kezemet. Nem mondta ki szavakkal, de láttam az arcán és persze túl nagy lelkesedést sem mutatott az este, csak feladatra koncentrált elég látványosan. A gyors zuhany után tehát felöltözöm én is, hogy Dannel együtt menjek le a többiekhez, hiszen már nincs mit odázni, meg kell oldanunk ezt az egészet, legalábbis Jade érdekében ez nem kérdés, hogy elsődlegesen fontos. - Peter szerinted megbékél majd? Sok lehet most ez neki hirtelen. - meghalt, vagy legalábbis mi azt hittük, de visszatért, visszakapta hirtelen az emlékeit. Nem is volt rá módom, hogy beszélgessek vele, hogy hol volt, hogy mi történt vele, mert egyelőre még teljesen Jadere koncentráltunk, erre most még az arcába vágtuk ezt az eljegyzés dolgot is, bár én nem kürtöltem világgá, de azért volt aki kiszúrta, úgyhogy titkolni se lehetett volna és persze azt sem akartam volna, de azért mégis csak bánt a dolog. Peter volt a legjobb barátom, még ha ez azóta változott is lehet... még ezt sem tudom pontosan, hiszen nem beszélgettünk, nem volt rá alkalom. - Szia! Tudtál aludni? - sorolok be Spencer mellé egy fáradt mosollyal és fel is kapok egy bögrét, hogy kávét szerezzek magamnak. - Ez most életet ment! - maradok a férfi mellett, amíg Dane a tervet vázolja fel és persze gondolom majd sorban a többieknek is, ahogyan szépen elkezdenek szállingózni lefelé. - Nem lesz sok, ha egyszerre mind letámadjuk? - nem tudjuk, hogy kiféle, miféle és azt sem hogy megbízik-e bennünk, vagy szeretne-e egyáltalán segíteni. Ha pedig eleve nekimegyünk ennyien, esetleg nem veszi jó néven és eleve fenyegetésnek veszi, hiszen tegnap is eléggé rátörtünk Jadere és mivel majdhogynem kidobott minket, ki tudja, hogy miket mondott annak a fickónak. Lehet, hogy már eleve úgy jön majd, hogy húzzunk a fenébe és hagyjuk békén a gyerekei anyját, vagy mit tudom én.
Lassan ébredezik mindenki, így mielőtt lemennének, egy gyors közös tusolás belefér még Sophiával, szigorúan az idő sürgetése miatt, aztán remélhetőleg hamarosan lesz idejük bőven egymásra. És mivel abban maradtak, hogy közösen megbeszélik a dolgokat, Sophia jelenlétében Dane még elküldte éjszaka a patrónusát, hogy az kicsalja a furcsa kinézetű idegent Jade mellől. Reméli, hogy sikerrel járt, hiszen a patrónus, nem nagyon rendelkezik önálló tudattal, hogy ki lehessen faggatni a történtekről. Lesátálnak hát a konyhába, ahol már Spencer serénykedik, Dane még fent kiválasztott egyet a rengeteg fekete pólóból, de tudja, hogy Sophia mardekárosként és újságíróként inkább az élénkebb színeket preferálja, fölé egy halványkék ingett vett fel. - Reggelt Spence. Kösz a kávét. Tudom, hogy te aztán a légynek se akarnál ártani, úgyhogy a sok irgalmas szamaritánusra hallgatva legyen, ahogy gondoljátok. Megüzentem Jade testőrének, vagy kinek, hogy a házuktól egy utcasarokra várjuk, mert Jade bajban van, és csak ő segíthet. – Pillant körbe az érkező társain is, hiszen akkor a sárkánygömb, amit Dorina említett, később is jó lehet még Leslie vagy Laurana ellen. Dorina talán nem értette nagyon a történetet, de ha Laurana a farkasgazda, úgyis szó lesz még róla. Dane állja Peter pillantását, ha az mondjuk metszőn nézne rá csak mert el merte lopni Sophiát. Ez már nem a Lorelai éra, és kénytelen lesz elfogadni, hogy a saját sorsának nem volt ügyes kovácsa, de Dane még mindig a testvéreként kezeli, s reméli, hogy Sophiával ismét barátok tudnak lenni. Valahogy egy falkán belül, ha nem is mindenki farkas, de az össztartozás lenne a cél. Ha senkinek nincs jobb ötlete, akkor el is indulnak, hoppanálással Jade házótól nem messze, aztán lesz, ami lesz.
En voltam az elso , aki asztalt bontottam, mert bar Sophia es Dane elobb mentek fel egy szobaba, varhato volt, hogy visszaternek. En viszont nem ereztem ugy, hogy tudnek tovabb maradni. Nem azert, mert annyira elnyomott az alom vagy a buzgosag, egyszeruen csak idegennek ereztem magam a helyzetben. Sose alltam intrikus szemely hireben, eppen ezert a nagy szervezkedes valaki ellen akkor is kivul esik a komfortzonamon, hogyha adott esetben ez szukseges es egre-foldre eskudozve van, hogy nem esik Jadenek bantodasa. Nem tudtam kiverni a fejembol a kivancsi gyermekei kepet, s a tenyt, hogy egy edesanyat keszulunk inzultaltatni egy fennhejazo, felettebb unszimpatikus japannal, akinek a Dane altal keltett hire sem eppen makulamentes. Joreszt ebren fekudtem az agyon, probalva kizarni fejebol a tabortuz mellol felszoko hangfoszlanyokat. Valamikor csak elalhattam, mert arra ebredek, hogy reggel van, pedig mikor legutobb nyitva tartottam a szemem meg igencsak sotetseg szurodott be az ablakon at. Probalom hasznossa tenni magam, igy - talan Dane se banja majd - kave es teafozes az, amivel kezdem a reggelt. Nem tudom ki melyiket preferalja jobban, igy mindkettohoz elokeszulok, ezuttal nem csak manualisan, hanem varazslatot is bevetve, ami a viz melegiteset es a fozokbe valo eljuttatasat illeti. Palca nelkuli sellovarazslattal manipulalom a vizet, sajat szorakoztatasomra jatszom vele, latvanyos ivekkel spriccentve edenybe a folyekony halmazallapotu anyagot. Amig nem eszlelem, hogy valaki figyene a tenykedesemet, addig nem zavartatom magam.
Bár mondhatnám, hogy ez egy egyszerű helyzet, amit könnyen megoldhatunk. Bár mondhatnám, hogy mindent tisztán értek. Bár csak egy egyszerű szalonna sütögetés, és baráti tábortüzezés volna. De nem az. Ezt pedig azt hiszem mind érezzük. - Leslie, Laura? Hiszem azt, hogy én értek nem teljesen mindent. - nézek egy kis bizonytalansággal Dane felé. Bár már kezdem összerakni a darabkákat, de azt hiszem a teljes képtől még nagyon messze vagyok. És nem feltétlen a nyelvi hiányosságaim miatt. Talán egy tömör összefoglaló most jól jönne arról, hogy ki kicsoda a történetben, és mi is a végső célunk. Nyilván Jade megmentésén kívül, valami gonosz megszálló tudattól. Mert valami azt súgja ennél azért bonyolultabb a történet. - Igen az. Apámnak van komoly gyűjtemény ritka varázstárgyak. - bólintok Peter felé, hogy igen jó értette, tényleg egy igazi sárkánygömbről van szó. Viszont a kellemetlenebb kérdést Dane teszi fel azzal, hogy hogyan tudnánk megszerezni. Így kissé bánatosan kezdem nézegetni a saját nyársamat, mielőtt válaszolnék. - Az lesz nem túl egyszerű. Főleg, ha minket sürget az idő. Talán, ha engednék apámnak... ha megtenném, amit akar, és többet nyerne, mint veszít, akkor nekünk adná a gömböt, és Jade megmenekülhetne a gonosz idegen tudattól... Talán nem is olyan szörnyű, és meg lehetséges szokni. - mondom mély sóhajjal. A fiúk nagyon is jól kiérezhetik hogy a kényszerházasságól beszélek, valakivel, aki iránt semmit sem érzek. Pusztán apám politikai hatalmát szolgálná az egész. Talán azt is, hogy mennyire nem szívesen tenném meg. Mégis talán Jade érekében ez lenne a helyes. Talán végre gondolhatnék magamon kívül másra is. Vajon mennyi szenvedést okoztam anyámnak, és a testvéreimnek a szökésemmel? Talán tényleg ennyi lenne a női sors? Szolgálni a férfiakat, minden önálló akarat, és gondolat nélkül, mindig engedelmesen? - A másik út... ellopni... de még járt senki sikerrel. Már az is több hónap volt megtervezni, hogy én megszökjek. Visszamenni... Az lenni nagyon veszélyes. A birtokot őrzik megbűvölt kősárkányok. De a tűz, az lenni valódi. Engednek át csak család, vagy valaki, aki van családtaggal. Apámnak van dolgozószobájából titkos terem, de sok mágikus csapda, és sok testőr. És nem jelent sokat, hogy vagy vámpír. Tűnt már el végleg sok vámpír és vérfarkas, aki nem akar szolgálni apám. - nézek jelentőségteljesen Hiro felé. Nem tudom pontosan miféle varázs védi a birtokunkat, apám még előttünk is paranoiásan félti titkait. De tény, hogy csak azok a vérlények maradtak életben a birtokon, akik hűséget esküdtek apámnak. És erősen kétlem, hogy Hironak ilyen tervei lennének. A hangomból kitűnik valamiféle komor figyelmeztetés, de az is, hogy ezzel inkább Hiro testi épségét védeném, illetve mindenki másét, aki esetleg velem tartana. - Az egyik nő volt japán, vagy legalábbis keleti. Én nem tudok ennél több. Voltam akkoriban kicsi gyerek. Csak én véletlen láttam, hogy apámnak gorillái viszik őt lefelé sötét pince. Rajta ezüst bilincsek a kezén. Nézett ki nagyon rosszul. Talán jobb nem kockáztatni. Nem oda menni. Talán ez volt buta ötlet. Én vagyok ostoba... - a szavaimból így is tisztán kitűnik, hogy még mindig mennyire félek az apámtól. Akárki is ő valójában, ért hozzá, hogy mindenkit félelemben tartson, és uralkodjon akin csak tud. - Azt hiszem ideje menni alszok. Hosszú volt az nap. Talán holnap pihenten átgondolni jobb a dolgok. - állok végül fel. De nem indulok el rögtön. Még megvárom mit mondanak esetleg a többiek. De ha már több fontos dologról nincs szó, akkor én is elindulok fel, az egyik vendégszoba irányába. Túlságosan kimerültnek érzem magam. Talán ezektől az eseményektől nem is csoda, amiken keresztül mentem...
₪ Dallam ₪ ₪ "Az igazság mindig az, amitől a legjobban félünk." ₪
Hiro szavai azért megütik a fülemet, így én is – puszta kíváncsiságból – pillantok a Dane-Sophia páros felé. Amint megpillantom a gyűrűt a lány ujján, egy pillanatra megáll bennem az ütő és minden egyes érzelem, ami eddig jótékonyan lappangott bennem, felszínre kerül, hála a vámpír mágiájának. Öröm, dac, szomorúság, féltékenység és aggódás. Fogalmam sincs azt illetően, melyiket lenne helyes felszínre hoznom, hiszen nem könnyű ezt látnom, de végül győz a fapofa, majd nagy nehezen mosolyt erőltetek az ajkaimra, végül én is gratulálok az ifjú párnak, noha szívem szerint legszívesebben megmondanám a véleményemet a dolgot illetően. Mivel azonban pár hónapig nem voltam képben, nem lenne jogos úgy megítélnem a helyzetet, hogy nem ismerem az előzményeket teljes mértékben. - Egy igazi sárkánygömb? - csillan fel a tekintetem Dorina szavai hallatán. Olvastam már ezekről a mágikus tárgyakról még David Whiteként, szóval az információim elég frissek még ezzel kapcsolatban. - De nem lenne kockázatos ilyesmit olyan emberen használni, aki nem túl erős mágiával rendelkezik? - vetem azért ellen egy pillanatnyi gondolkodás után. Elvégre, olyasvalaki, akinek az elméjét képes egy másik tudat megszállni, nem számít valami erős mágusnak. - Ráadásul, ez sötét mágia, inkább Leslie ellen kellene használnunk. Akarom mondani, Laura – vetek egy pillantást Dane felé az iménti szavai hallatán. - Na várjunk, ez nekem nem teljesen tiszta. Annak a Leslienek az ikertestvére az a Laura és már fél évezrede tervezi a bosszút? Mégis, mi folyik itt? Mert ha az emlékezetem nem csal, Leslie pár évvel idősebb csupán nálunk, ergó az ikertestvére se lehet több. Vagy van valamiféle apró részlet, amire még nem sikerült szert tennem? Bosszantó a tudat, hogy valami, amit tudnom kellene, fontos mozaikdarab a kirakós szempontjából, nekem pedig remegnek az ujjaim, amikor feléjük közelítek. Tehát az a Laura az igazi ellenség. Remek. És hát persze, hogy nem a világbékét áll szándékában megteremteni. - Pecsételő rúna – felelem, miközben egy pillantást vetek Hiro felé. - Jade erejét növelhetnénk némi bájitallal és talán megütné azt a szintet, ami alkalmassá tenné arra, hogy magába zárja a másik tudatot. Nem egy örök élet ugyan, de időt nyerhetünk. Arra pedig semmi garancia sincs, hogy a faszi segítene számunkra. Talán ő is a lány uralma alatt áll vagy egyszerűen csak tud róla. Ha olyan erős, hogy segíthetne nekünk, akkor azt is tudnia kell, hogy a párja testében valaki más is lakozik, nem igaz? Az ezüsttel teli kád pedig... Elég veszélyesnek hangzik Jade számára. Étvágyam már nincs, szóval nem csatlakozom a többiekhez az evésben. Még mindig rosszul érint Dane és Sophia jegyességének híre, habár nem áll szándékomban elrontani az örömüket. Idővel majd ez is leülepszik bennem, ahogy sok minden más is. Kezdem visszanyerni ugyan az emlékeimet, de miért pont a fájdalmas részeket kapom vissza leghamarabb? - De igazság szerint addig is bőven elég lenne, amíg megbeszéljük Jadeel a dolgot. Fogalmam sincs, hogy Leslie mennyire fér hozzá a lány tudatához, de talán ezzel kikerülhetjük, hogy tudomást szerezzen a terveinkről. Jóformán, mi fognánk be az ő fülét – fejezem be a magyarázatot. Az idő lassan későre jár, így mindenki szedelőzködik. Dorina szavait még meghallgatom, hiszen tényleg érdekel a sárkánygömb, habár nem tudom, mennyi időnk lenne megszerezni. Nyilván erős mágiával védik. Más esetben szívesen eltökölnék vele, de most nincs sok időnk szervezkedni. Felmegyek hát a szobámba, majd az est hátralevő részében mindenfelé járnak a gondolataim, de leginkább Sophia és Dane körül. Normális az, amit érzek? A csalódottságom?
- Köszönöm! - mosolyodom el hálásan és remélem, hogy tényleg ehhez fogja majd tartani magát, hogy nem titkol majd tőlem újabb dolgokat csak, mert így akar megvédeni. Végtére is nem igazán van választásom, mint hogy erős legyek, különben ez a sok minden, ami folyton történik velünk úgyis csak felőrölne és ahogyan az a Joyce is megmondta úgy se menekülhetek el a veszélyek elől, mert végül megtalálnak, főleg ha a nevem abban a könyvben is benne van. Közben aztán leérünk a többiekhez és bár nem kürtölöm szét, így is akadnak kutató tekintetek, akik észreveszik a változást. Hironak viszonzom a biccentést és azért elmosolyodom, bár igen én is kissé talán félve pillantok Peterre, miközben a másik kettő kiszúrja a lényeget. - Köszönjük! - nem is tudom, hogy mit mondhatnék, nem is ismerem őket, így nem állok le magyarázkodni, hogy ez még nekem is meglepő és új fejlemény, inkább az érdekel vajon Peter emlékeiből mennyi tért vissza, vajon hogyan reagálrá, hiszen emlékszem én még mennyire óvott Danetől és mennyire nem akarta, hogy közöm legyen hozzá. Most már talán megbékélt a helyzettel, de hogy ez a fejlemény mennyire lesz ínyére az már más kérdés. Úgyhogy el is hallgatok, hiszen nem vagyok nagy stratéga, és nem tudom, hogy vajon mit is tudnánk kezdeni a Jade problémával és ezzel a Leslievel és nem elég ő, még az ikertestvére is. Elég kellemetlen ez így és még mindig nem teljesen értem, hogy mi a közöm Joycehoz, így nem meglepő, ha csendben hallgatom, hogy miről is beszélnek. - Csak legyünk óvatosak, és ne essen baja. - teszem hozzá, mert hát Hirot nem ismerem és Dane is elég messzire el tud menni a céljai érdekében, én pedig aggódom, hogy mi lesz Jadedel, ha ezüsttel teli kádba tesszük, főleg hogy az ezüst elég forró, amikor folyik, ha meg nem folyik hogyan tesszük bele? Egyelőre még ködös nekem az egész, meg aztán ha ez a Leslie okos, nem biztos, hogy könnyű lesz elkábítani Jadet, akit az uralma alatt tart.
- Ezt szoktam meg, a magány rányomta a bélyegét a gyerekkoromra. A bizalom pedig kényes kérdés, de tekintve, hogy mit éltünk át együtt, rendben. Kész vagyok elfogadni, hogy erős vagy, és nem lehet mindig az árnyékodban. – Feleli megadóan, a görcsös ragaszkodása akár sötét tettek árán valóban nem tesz jót a kapcsolatuknak, ám tekintve hogy Sophiát sosem bántaná, tudja, hogy a lány is ugyanúgy ragaszkodik. Nem indult zökkenőmentesen a kapcsolatuk, az elején talán Dane inkább Petert akarta azzal boldoggá tenni, hogy egymás felé terelgette őket, de aztán el tudta hinni, hogy bármilyen mások is ők ketten Sophiával, összeillenek. Valójában egy kicsit kifacsart dolog ez, hiszen egy békét kereső mardekáros, és egy sötét, véres titkokból táplálkozó ex-griffendéles, de sebaj, nem csak a klisékből épülhet fel egy kapcsolat. Ezért aztán előkerül a nagy titok, amivel már régóta elő akart rukkolni, s nem kicsit lepődik meg, amikor Sophia nem holmi köztes megoldást választ, hanem rá is bólint, méghozzá boldogan. – Nem akarok egy lenni a rosszfiúk sorában, akik bántanak. Én is szeretlek! – Közli immár felszabadultan, egy pillanatra felengedve a szokásos komoly tartásból, s az a kisfiú, akit Sophia a tükörben látott, még egy cseppnyi könny is csillog a szemében, ahogyan átöleli, megcsókolja szerelmét. Végül nagy levegőt vesz, hogy a maszkot ismét fel tudja húzni, és elindulnak lefelé. Nem várja el, hogy Sophia lelkesen újságolja a történteket, ez végülis rájuk tartozik, de talán enyhiti a feszültséget, ami történt, és majd egyszer hivatalosan bejelentik. Mert bár Dane nem holmi eskövőről és házasságról ábrándozó fiatal lány, aki kiskora óta készül erre, most mégis meglódul a fantáziája, ahogyan az előttük álló szervezkedésre gondol. Leül Sophia mellé, bólintva Peternek. – Kösz kispajtás, szép munka. – Átveszi Spencer parlangon hagyott munkáját, és üvegpoharakat oszt körbe, közben mindet megtölve félig, remélve, hogy Hiro is hasznossá teszi magát, és a tányérok is előkerülnek. A szalonna mellé van némi kenyér, hogy ne legyen olyan tömény. – Tehát. A boszorkánykör hét varázstudó erejét adja össze. Ha sikerül valahogy a kalidoszkóphoz hasonló varázslatot alkotnunk, akkor utána mehetünk ennek a Lauranának. És végleg lezárhatjuk a naplók, meg az egész rémuralni terveit. Nem is Leslie aggaszt igazán, az a nő szimpláán csak bolond, és gonosz. Ám az ikertestvére.. Valami zsigeri sötét varázsló, aki már fél évezrede tervez bosszút.. Olyan hatalmat akar, ami még talán a sötét nagyúrnak sem volt.. De előtte Jade-et kéne.. magunk mellé állítani. Leslie-t meg elküldjük az anyjába.. – Feleli Hironak, hiszen egészen jó ötlet a vámpírtól, hogy azt a testőrféle fickót megkérik, hogy segítsen kipurgálni a vöröskéből egykori ellenségüket. – Milyen rúnára gondolsz testvér? – Kérdezi Petertől, hiszen a szimbolisztika mindig is a szíve csücske volt, ráadásul azt már Sophia is tudja róla, hogy vérmágus. Esküvő ide vagy oda, azért a képességeit nem tudja csak úgy kitörölni. Meglepetten kapja fel a fejét Hiro gratulációjára, de kezdi tényleg úgy vélni, hogy ha nem is szó szerinti falkája van, de akik körbeülik a tüzet, és a fent alvó Spencer-t is beleértve, ők már a barátai. Így hát félmosollyal bólint. – Köszönjük Hiro. – Remélhetőleg ebből Peter nem kezd el drámázni, hiszen ők voltak a legjobb barátok Sophiával, és akár még a szerelemre is megvolt az esély, de míg annak idején Lorelai lett az övé, ez most már egy másik történet. Dorina pedig Sophiának közli jókívánságait, hát ez se Dane előre elgondolt terve szerint alakul, mert azt hitte, Sophie nagyon ideges mostanság, és legfeljebb nyakba veszi a gyűrűt. Úgy fest, kezd minden normalizálódni, ami az elmúlt nagyjából húsz év szörnyűségéből fakadt. Már csak Jade, Leslie, na meg az a Laurana van soron. – És hogyan tudjuk megszerezni Dorina? Azt gondoltam, hogy holnap korán reggel beszélünk az állítólagos apukával, mondjuk éppen te mész be hozzá, és megkéred, hogy valahogy kábítsa el a párját, mert van benne valaki. Szerintem ha bedobjuk Jade-et egy ezüsstel teli kádba, talán a benne lakozó vérfarkas lélek is kiszáll. – Vélekedik, ám meglehet, ez túl egyszerű, és nem működő megoldás. De lassan tényleg ideje nyugovóra térni, ezért ha még válaszolnak a többiek, majd éjszaka átgondolják, így elindulnak fel a lánnyal, miután mindenkinek kiosztotta az ágyneműt. Dane-nek és Peter-nek van egy-egy hálószobája, ezen felül három vendégszoba, meg a földszinti nappali kanapéja. Vélhetően Spencer már befoglalta az egyik vendégszobát.
Teljesen elmerülök a tábortűz barátságos nézésében, majd a tenyeremen táncoló kis lángocskában. Így amikor Hiro hozzám ér, akkor össze is rezzenek egy pillanatra, és a lángocska is kialszik a tenyeremen. Csak most realizálódik bennem, mennyire közel is ültem a tűzhöz. - Őö.. én gyújtok fel semmit se...- engedek meg egy kis zavart, megszeppen mosolyt a fiúk felé. Mivel új vagyok a Roxfortban, és úgy általánosságban az országban, ezért még nem-igen hallottam terjedő különleges képességekről, így az előbbi mutatvánnyal még magam is meglepem. Ugyanakkor Hiro Sárkánylány megszólítása is meglep kissé, de be kell valljam valahol találó és tetszik is, ezért nem szólok rá. - Én... olvastam már olyanokról, akik uralják az egyes elemeket... talán így nőhet az enyém varázserőm? - morfondírozok el a kérdésen, miközben végül Dane és Sophia páros is befut. Igazából csak Hiro ifjú párra vonatkozó megjegyzése miatt tűnik fel a gyűrű, bár persze magyarázhatjuk úgy is, hogy a nők természetükből fakadóan megnézik a szép ékszereket, egyszerűen vonzzák a tekintetüket, mint a bogarakat az éjszakai lámpafény... Már ha elegánsabb magyarázatot akarunk ennek adni. - Azt hiszem kell gratulálnom. Van szép gyűrű. - mosolygok Sophiára kedvesen. Aztán már rendezgetni is kezdem a bekészített nyársakat a tűz fölé, hogy minél hamarabb tényleg ehessünk. Egyrészt tényleg szörnyen éhes vagyok, másrészt az talán kicsit elterelné a gondolataim. Persze hamar Jade lesz újra a téma, mire egy sóhajjal hozzá teszem a saját ötletem. - Mi miért nem használunk egy sárkánygömb? Én tudom, hogy az van nagyon ritka tárgy. De az képesség, hogy elnyel minden sötét, és ártó mágiát, és csak a gazdája parancsára engedi ki. Talán működik sötét megszálló tudattal is...- vetem fel. Nem tudom, hogy a többiek mit szólnak majd az ötlethez, de végül némi hezitálás után hozzáteszem a dolog számomra kellemetlenebb részét is. - Az enyém apámnak van egy sárkánygömb...- persze, hogy van neki. Mindenféle ritka és veszélyes dolog van a birtokában, amit szinte lehetetlen beszerezni. Mint ezt is. Kivált képen az olyan ritkaságok, amiknek közük van a sárkányokhoz... Amennyire tudom a gömb magját egy valaha élt sárkány szegycsontjából faragják és zárják üveggömbbe valamilyen különleges mágiával, a gömb ereje pedig annál nagyobb, minél erősebb volt az a bizonyos sárkány...
₪ Dallam ₪ ₪ "Az igazság mindig az, amitől a legjobban félünk." ₪
Hiro Nagiwara
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Dane titkos hajléka 2020-07-14, 22:21
A beszélgetés lényegében lezárul amit annyira nem bánok. Szerintem nem beszéltem ennyit összesen az elmúlt években, legfeljebb ha valami elméleti órán előadást tartottunk az adott anyagból. Valószínűsítem, hogy Dorina is birtokába került a tűzmágiának mint képességnek, ahogyan elég sokaknál felbukkannak ilyesmik, különösen az utóbbi időben. Eztán befut Sophia és Dane is. Valójában Sophia kevésbé lenne izgalmas a szememnek - szép lány azt meg kell hagyni, szóval nem az ő hibája, normális esetben senki nem vált ki belőlem semmit. - de a szíve és az endorfin illat ami árad felőle elárulja és emiatt egy rövid időre végig mérem. Csak emiatt veszem észre a gyűrűjét is. - Éljen az ifjú pár! ~ mondom ki halkan, magamhoz képest egészen... "barátságosan". Ha Sophiaval össze találkozna a tekintetünk csak biccentek neki egy aprót, de az arcom épp elég kifejezéstelen. Részemről letudtam a gratulálgatást. Azért tartok ki, hogy át tudjuk beszélni, mi is legyen. Nem mintha nélkülem nem menne, de az ego már csak ilyen önző. Pár nyárs be lett készítve csak arra várnak, hogy tűz fölé kerüljenek, hála Peternek, Spencernek és Dorinanak. Én a kötelező szobadísz voltam addig és a könyvet bújtam. Se a nyársakkal, se a túl sok emberrel, se a tűzzel nem vagyok jóban. De az ügynek haladnia kell, ha akarom azt a szívességet. Mondjuk azt elismerem, hogy Peterrel nem ártott ez a szóváltás... Legalább nem akarjuk majd egymást eltenni láb alól a célszemély helyett. Mikor felhozza, hogy beszélgettünk és kimondja amit, behajolok a képbe egy mutatóujj feltartással pillanatra. - Helyesbítek. Pont arról beszélgettünk, hogy Jadeből altatott állapotban sem lenne szerencsés megpróbálnunk kiszedni azt aki benne van, mert mi van ha átveszi teljesen az uralmat a teste felett. És arra jutottunk lényegében, hogy bele zárni is épp ilyen veszélyes lenne. Jade... ehm.. rendes lány meg minden, de nem hiszem, hogy alkalmas lenne egy másik tudat börtönének a szerepére. - aztán még hozzá teszem mert nem tudom mennyit hallottak ameddig fent beszélgettek - Illetve.. aki ott volt nála, vélhetően az apjuk volt a kölyköknek. Szerintem ő sem bánná, ha kipucolnák a kis párocskája elméjét. Tehát valamennyire bevonhatónak mondanám. - itt elhallgatok és várom a fejleményeket meg a véleményeket.
Hallgatom Hirót és a mondandóját és abban igaza van, hogy a varázsvilág törvényei igen kirekesztőek más fajokkal szemben. Sok esélyt nem adnak a hozzá hasonlóknak, ha jól tudom, Európában a Roxfort az egyetlen olyan hely, ahová felveszik őket, bár itt is rengeteg előítélettel kell szembenézniük. Dumbledore ugyan működő rendszert vezetett be, de az gyengülhetett az évek folyamán, ha Dane is bekerült oda, mint valamiféle beépített ügynök. És a támadások... Nem mondom, hogy folyamatosak, de a mai napig akadnak gyenge láncszemek, így nagyjából ötévente ugrik az egész és valamilyen baleset történik. Az illetőt kicsapják, az áldozat szerencsésen túléli. Maradandó sérülést még senki sem szenvedett, de akadt már olyan, aki átalakult. Neki ezzel immár együtt kell élnie, a megbélyegzéssel. Áldozatból gyilkos, hiszen rögtön annak könyvelik el. Igen, én is. Ebben nőttem fel, ez a tapasztalatom. Amíg egy Hiróhoz hasonló lény nem bizonyít, addig élnek bennem az előítéletek. Joycet valamennyire sikerült megkedvelnem, de még vele szemben is óvatosabb vagyok. Igen veszélyes, még emberként is, bármikor gondolhat egyet és kitörheti a nyakam. Nem kívánok áldozat lenni. - Majd eszembe jut – vonom meg a vállam a Jade név ismételt hallatán. Valamiféle vörös villanás jelenik meg a szemeim előtt, de ez vajmi kevés információ. Nem érzek gyűlöletet a lány irányába, szóval nagy eséllyel jóban voltunk annak idején. Fura ez a vámpírmágia, nem hat rögtön, de talán jobb is, ha nem egyszerre támadnak le az emlékek. A túl sok információ sose vezet jóra. Egyelőre nem is erőltetem hát az emlékezetemet, majd visszatér minden a régi kerékvágásba. Elvégre, eddig David White voltam. - Ebben igazad lehet, de mindenre van megoldás – jegyzem meg, miközben az én figyelmemet is lekötik a lángot. Tervet próbálok meg kovácsolni, olyan rúnát keresni az emlékezetemben, amely hasznos lehet ebből a szempontból is. Ha azt a tudatot el tudnánk zárni Jade elméjében mindenféle mellékhatás nélkül... Az a könyvtár, amit a megbízóim bocsátottak a rendelkezésemre, igen hasznos lenne ebben a pillanatban. Sok, rúnákról szóló könyv is helyet foglalt ott, olyanok, amelyek az iskola tiltott részlegén se lennének fellelhetőek. - Dorina? - pillantok fel a lányra, Hiro szavai hallatán. A szőkeség teljes mértékben belefeledkezett a lángokba és már közel ül hozzá, túl közel. Konkrétan azt csodálom, hogy még nem égette meg magát. A tenyerén táncoló lángocska nem lep meg különösebben, találkoztam már ilyesmivel és igazság szerint még azt is észrevettem, hogy az elmémmel képes vagyok tárgyakat mozgatni. - Figyelj oda, mert ez tényleg nem játék. A lány ugyan nem öt éves, nincs szüksége a tanácsaimra, de nem ismerem régóta, fogalmam sincs, mennyire önveszélyes. Időközben Dane és Sophia és leér, én pedig megpillantom a lányon a boldogság apró jeleit. Ezek szerint sikerült mindent a helyére tenniük. Remek. Ha vetnék egy pillantást az ujjaira, egyből feltűnne rajta az ékszer, egyelőre azonban teljesen más köt le. - Már ehetünk is – felelem féltestvérem kérdése hallatán, majd folytatom: - Tudod, Hiro és én beszélgettünk és nyilván van valamilyen járható út is. Talán azt, aki irányítja, képesek lehetnénk bezárni a lány tudatának leghátsó zugába valamiféle rúnával. Mit gondolsz? Működne? Dane jártasabb ebben az ügyben, jobban ismeri a lányt és a benne megbúvó valakit is, képes reálisan felmérni az erőviszonyokat. Nyilván nem a végtelenségig tartana a mágiánk, de fél óra erejére sikerülhetne. Nem veszélytelen ugyan, hiszen a Jade nevű lány több napra is kómába eshet, de még mindig megfelelő ár ahhoz képest, mint ha megsérülne a teste.
- Tudod, hogy pont az a baj, ha titkolózol. Kérlek... ezt ne tedd, ne akarj ezzel védeni. - ez nekem a legfontosab, az őszinteség, mert pont abba futottam már túl sokszor bele, hogy nem kaptam őszinteséget és ezt egyszer és mindenkorra meg kell értenie. A bizalmam csappan, ha utólag derülnek ki a dolgok és azok mindig kiderülnek. Neki se jó, ha később van belőle baj, vagy vita, neki is jobb, ha tisztázzuk és maximum vigyázok, vagy legalább tudom, hogy mivel, vagy kivel kell óvatosnak lennem. Mégis az azért megnyugtató, hogy szeretne ő is normális életet, jó érzés arra gondolni, hogy igenis ő sem akar mindig rohanni és menekülni és terveket szőni. Azt hiszem ez fel sem merült volna bennem még a legelején, hogy ilyesmire is hajlandó lenne. Ami pedig következik rendesen meglep és először igazán nem is tudom, hogy mit mondhatnék rá...
Amikor leérünk a többiekhezt, aki valamelyest figyelmesebb azért észreveheti, hogy már nem vagyok annyira feszült és azt is, hogy történetesen egy előtte még nem látott igen fényesen, újan csillogó gyűrű virít az ujjamon. Nem mutogatom, annyira nem is ismerem az itt jelenlévők nagy részét, Peter pedig épp csak most bukkant fel, így nem kezdem el lelkesen újságolni, hogy mi volt odafent. De persze nem tudom megállni, hogy miután leülük Dane mellé a tűz körül azért ne nézegessem meg a pattogó vörös fényekben is, hogy milyen az új ékszer a kezemen és bármennyire is a rossz a helyzet akaratlanul is újra és újra mosoly jelenik meg az arcomon. Talán Spencernek elmondanám, de aludni ment, amit teljesen meg is értek. - Én már éhen halok. - teszem aztán hozzá, mert a nap nagy részét igazából végig szaladtuk, úgyhogy jól fog esni egy kis vacsora, aztán remélem, hogy majd az derül ki, hogy ez a Jade felszabadításához szükséges dolog nem lesz annyira veszélyes, mint ahogyan elsőre gondolná az ember.
- Bármit is titkoltam eddig, az azért volt, mert féltettelek, és védeni akartalak. Olykor önmagamtól is. Mint tudod, nem éppen makulátlan a múltam, te pedig azt mondtad, volt már elég rosszfiú az életedben. – Feleli végül néhány pillanatnyi gondolkozás után, de azért bólint. Amióta egyre jobban összefűzik a szerelmüket Sophiával, igyekszik mindent megosztani, csak éppen a magány nagy úr, olykor eszébe sem jut, hogy most már van egy társa, aki igazán megérdemelné, hogy tudja, hogy mi is jár a fejében. Ahogyan a lány megöleli, végül nagy levegőt vesz, mert mindaz, amit Sophiától hall, igenis elgondolkoztatta, látszólag belső vívódásai vannak. Viszonozza a csókot, és az öelést is. – Nos ha már beszélünk róla, van itt valami, ami hétpecsétes titok, de elmondom. – Körbenéz, leárnyékolja a szobát hang és látvány tekintetében, még véletlenül sem szűrődhet le hang a barátaikhoz. Ez most csak kettőjökre tartozik.
Spoiler:
Titok
Mindenesetre ha Sophia lereagálta a titkot, akkor elindulnak lefelé, ki a tűzhöz, ahol Dane szemrevételezi a felrakott nyársakat, és Peter-hez fordul. – Na készen lesz lassan a vacsora? Ha ettünk, elmondom a varázskör mibenlétét. – Néz körbe a társain, Spencer jó gyerek módjára korán nyugovóra tért, így majd reggel avatják be.
