Dane titkos hajléka

A csapat & Sophia

Csendben figyelek csak Spencer mellé sorolva, amíg Dane és a fura fickó szót váltanak egymással azért kicsid odahajolok a sellőhöz.
- Azért... rendben vagy? - ezzel részben talán azt is mondom, hogy sajnálom, hogy elrángattam őt erre az útra, mert igazából neki van talán a lekevesebb köze hozzá, még ha ismer is minket, vagy Jadet és egyébként egy nagyon kedves és segítőkész srác. Annyira nem szeretném, hogy bárkinek is baja essen, de folyton attól tartok, hogy ez igenis megtörténhet.
- Ezt láttuk, amikor ott voltunk tegnap. Jade normál esetben nem akart volna így kidobni minket. - teszem hozzá még most már Dane mellé lépve, főleg hogy még fel is veti, hogy mind mondjunk egy keveset az üggyel kapcsolatban. Hát végülis... bár ő ismeri a leginkább a részleteket és persze elmondani is ő tudja a legjobban, én inkább csak azzal a részével vagyok tisztában, amire Joyceszal jutottunk velem kapcsolatban, ami miatt meg akart ölni, mármint inkább ami miatt ez nem sikerült neki. Na ja, ha még arra is gondolok, hogy a képességem miatt igazából akármilyen varázslény szíves örömest eltenne láb alól, aki attól fél, hogy képes lennék irányítani... nem hangzik jól mi?
- A történet többi része pedig igen kacifántos, de ami biztos, hogy talán valahogy ki tudnánk zavarni Jade fejéből ezt a Lesliet, aki kapcsolatban áll vele. Talán pont azért, hogy legyen valaki, aki mindig tudja, hogy mi történik itt a környéken az... ellenségei körül, gondolom. - teszem hozzá, bár ezen túl nem is tudom, hogy mit mondhatnék. A testvérek a múltból még nekem is túl kérdőjeles történet, az én részem meg még inkább, vagy épp Joycé, hogy neki mi a szerepe ebben az egészben. Biztosan idővel összeáll majd, de megpróbálok egyelőre mondani lépésekben haladni és a mostani lépés Jade megmentése, aztán majd után igyekszem még több információt felfogni.

Emlékek & Peter

- Ha az apád többi embere is olyan, mint azok a mamlaszok a Vadkanban, nem lesz gond – vetem ellen Dorina szavai hallatán, miközben tekintetemmel végig kísérem Hirót, aki jelenleg egy fiola tartalmát hajtja fel. Ha három tippem lenne arra, mit is iszik, szerintem már az elsőből eltalálnám. - Küldj neki egy baglyot, hogy találkozzatok. Ha annyira keres, akkor nagy eséllyel rohanni fog a megadott helyre. Időbe telik majd, mire leesik neki, hogy ez az egész egy átverés.
Azt azért nem vetem fel a lánynak, hogy jelenjen is meg, hiszen azzal valamilyen szinten jobb lenne az elterelés és hosszabb ideig is tartana. Nem, szükségünk van Dorinára. Ha annyira időt szeretnénk nyerni és még a terv is működhet, akkor talán azt is bevállalom az ügy érdekében, hogy Százfűlé-főzet segítségével felveszem a lány alakját és találkozom én az apjával. Előadom, hogy mennyire megbántam a szökést és állok elébe a házasságnak.
- Akkor az ötletem talán működne, de neked a birtokon kell lenned. Te ismered a helyet – pillantok szigorúan a szőkeség felé, miután már az is tisztázódott, hogy Hiro is velünk tart. - Valamelyikünk felveszi az alakodat, elszédítjük apádat a birtokról egy találkozó reményében és előadjuk neki, hogy benne vagyunk a házasságban és a többi. Annyira eszét veszi majd az öröm, hogy el is felejti minden gondját.
Még ha a lányát nem is szereti, a család hírneve azért nyilván fontos neki, ami egyenes út a jó sajtóhoz. Ha Dorina nemet mond a házasságra, lejáratja az apját a nyilvánosság előtt, ami nem történhet meg. Nyilvánvaló hát, hogy ebben az esetben a jó sajtót kell megragadnunk.
- Ne aggódj, nem lesz gond – fordulok Dane felé, na, nem mintha értem aggódna, leginkább amiatt, hogy gyengül a közös egység, de ha külön-külön járunk az ügy végére, az se lesz túl szerencsés dolog. Csak minden sokkal több ideig tartana. - Á, elég volt egyszer meghalni – kacsintok Sophia felé, elvégre sejtem én, hogy itt leginkább rám céloz. Oké, hogy nem volt alkalmunk szépen elválni egymástól, mielőtt az a baleset történt volna, érthető hát, hogy nem szeretné, ha gondolatban ismét temetnie kellene. Megfogom Dorina kezét, ha benne lennének az ötletemben, akkor bájitalt Romániában is szerezhetünk seperc alatt.
- Oké, én készen állok – pillantok a szőkeségre, miközben arra várok, hogy Hiro is csatlakozzon a kis csapatunkhoz. - Ötletelni később is ráérünk, talán még jobb is lesz ottani terepen kidolgozni a részleteket.

♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •

A csapat & Sophia

Észreveszem és egy mosollyal reagálom le Spencer tekintetét, amikor meglátja a gyűrűt. Hát igen szívesen mesélnék róla, de jelenleg nem a legalkalmasabbak a körülmények, hiszen egyre gyűlnek a többiek, más dolgunk is van, arról nem beszélve, hogy Peter kétlem, hogy hallani szeretné a részleteket, hiszen már tegnap is láttam rajta, hogy egyáltalán nem tetszik neki a dolog. Érthető, most tért vissza, azt hittük meghalt, erre ezzel kell hirtelen szembesülnie. Majd... majd biztosan idővel ő is megbékél. Egyelőre viszont a kávémat kortyolgatom, amíg a többiek kitalálják, hogy akkor ki merre. Szerencsére végül tényleg annál maradunk, hogy ne menjünk tömegesen.
- Vigyázzatok magatokra! - pillantok azért a hármasra, főleg Peterre mielőtt még eltűnnének a szemünk elől. Remélem, hogy óvatos lesz, hiszen egyszer már meghalt. Nem tudom, hogy mi lenne, ha megint baja esne és hát tudjuk jól Peterről, hogy nem arról híres, hogy kimondottan átgondolt lenne. Az utolsó kortyokat is felhörpintem, aztán már indulhatunk is. Remélem, hogy könnyen fog menni, és persze azt is, hoy nem okozunk majd fájdalmat Jadenek. Vajon ő akár csak egy kicsit is tisztában van azzal, hogy valami nincs vele teljesen rendben, vagy sejtése sincs róla? És vajon az a fickó tud róla, vagy esetleg sejti?
Amikor a találkozó helyére érünk azért redesen kikerekedik a szemem, bár próbálom a reakciót visszafogni, de a fickó egyáltalán nem tűnik hétköznapinak, sőt! Nyelek egy nagyot, de igyekszem nem egyből Dane kezéért nyúlni, mert tuti nem értékelné, ha úgy tűnne, hogy kissé be vagyok tojva. Nem vagyok a nagy kalandok híve, vagyis... az voltam, de úgy tűnik, hogy azóta, hogy olyan kalandokba keveredem, amikbe bele is lehet halni már kicsit másképp állok a dologhoz. Azért jó lenne megérni a harmincat is, bármennyire is ijesztő öregedni, de pár hete még meg akarta ölni, szóval kezd egyre neccesebb lenni, hogy tényleg elérjem a harmicat és még direkt elébe is megyünk a bajnak.
- Tényleg csak jót akarunk. - teszem még hozzá, hiszen ahogyan Dane felvázolja a helyzetet eléggé ijesztően hangzik, bár a fura figura nem tudom, hogy mennyire ijedős egyáltalán, de azért tuti nem örül az ember neki, ha jön pár idegen és azzal nyit, hogy a párod, barátod, akárkid testét megszállta valami gonosz, főleg hogy Dane még ferdít is egy kicsit, hiszen Leslie nem körözött bűnöző, vagy mondjuk ezt nem tudom, de nem mint auror tartotta fogva. Kétlem, hogy a Minisztériumban hivatalosan ilyesmit tennének valakivel, arra ott az Azkaban, mármint ha valaki tényleg bűnös, amúgy meg miért tartanák csak úgy fogva?

Emlékek & Peter

Sokat nem tudtam aludni az éjszaka folyamán, leginkább csak forgolódtam, miközben az emlékeimet igyekeztem a helyükre illeszteni. Dane arca sok helyen előbukkant, de Sophiáé rengetegén, mintha csak körülötte forgott volna az egész világom. Most pedig ez a jegyesség... Talán senki se csodálkozik majd azon, hogy reggel nem is friss mosollyal az arcomon érkezem meg a földszintre. A kávé illata azonban egy pillanatra mindent felülír, szóval egy jókor elhangzott üdvözlés és némi erőltetett mosoly kíséretében ugrom neki egy csésze éltető nedűnek. A forró ital felettébb jól esik számomra, habár a rosszkedvemet ez sem feledteti, de – mint az este folyamán is eszembe ötlött – előbb vagy utóbb képes leszek rendezni magamban ezt a helyzetet is. Idő kell ennek, nem is vitás.
- És egy üzenet kiugrasztja szerinted az ágyából? - teszem fel az elsőként eszembe ötlő kérdést és igyekszem a feladatra koncentrálni a pillanatnyi érzelmeim helyett. Nem ismerem az alakot, de ha tényleg ő Jade testőre, akkor nem fogja egy noname üzenet miatt magára hagyni. Vagy ha mégis, nagy eséllyel igen erős pajzsot állít fel, hogy a lány addig is biztonságban legyen a gyerekeivel együtt. - És jó ötlet egyáltalán, ha hirtelen ennyien odasereglünk?
Szinte egyszerre tesszük fel a kérdést Sophiával, én pedig körülnézek a többieken. Rengetegen vagyunk, ha csoportban állítunk oda, akkor minden bizonnyal csapdának fogja fel a dolgot. Ezen nincs is semmi meglepő, főleg abban az esetben nem, ha az üzenet tartalmát vesszük. Az a Jade nevű lány veszélyben van, ő a testőre, méghozzá elég erős, erre ennyi ember állja körbe... Nos, ehhez hasonló helyzetben én is támadásnak venném a látogatást.
- Szerintem egy, de maximum két ember bőven elég lenne –  szögezem le a dolgot, habár ez az én véleményem. Danét még nem nem tudom. Ő szeret irányítani és biztosra menni. - Tudom, hogy Dorina apjának a sárkánygömbjét nem egyszerű megszerezni, de talán megpróbálhatnánk – vetek egy tétova pillantást a lány felé, ha az esetleg időközben már megérkezett. - Nincs vesztegetni való időnk és jobb, ha az is a kezünkben van.
Itt nem az én szavam a döntő, de igazság szerint szívesebben hajkurászom azt, mint beszélgetek valami ismeretlen alakkal. Az ereklyék mindig is érdekeltek, a veszélyes helyzeteket pedig már bőven volt alkalmam megszokni az elmúlt évek alatt. Dorina szavai pedig felkeltették az érdeklődésem...

♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •

A csapat & Sophia

Nehéz az embernek csak úgy elengednie magát, ha folyton van valami gond, amit meg kell oldani. Jelen esetben Jade az, aki miatt muszáj kitalálni valami tervet, bár nem érzem magamat a helyzet magaslatán. Jól tudok kutatni, de a megoldások keresése... nem véletlenül nem készülök auror szakra és eleve nem értek az efféle ármánykodásokhoz, mint amikhez itt nagy hirtelen közünk lett. Arról nem is beszélve, hogy elég egyértelmű, hogy Peternek nem tetszett a hír, hogy Dane megkérte a kezemet. Nem mondta ki szavakkal, de láttam az arcán és persze túl nagy lelkesedést sem mutatott az este, csak feladatra koncentrált elég látványosan.
A gyors zuhany után tehát felöltözöm én is, hogy Dannel együtt menjek le a többiekhez, hiszen már nincs mit odázni, meg kell oldanunk ezt az egészet, legalábbis Jade érdekében ez nem kérdés, hogy elsődlegesen fontos.
- Peter szerinted megbékél majd? Sok lehet most ez neki hirtelen. - meghalt, vagy legalábbis mi azt hittük, de visszatért, visszakapta hirtelen az emlékeit. Nem is volt rá módom, hogy beszélgessek vele, hogy hol volt, hogy mi történt vele, mert egyelőre még teljesen Jadere koncentráltunk, erre most még az arcába vágtuk ezt az eljegyzés dolgot is, bár én nem kürtöltem világgá, de azért volt aki kiszúrta, úgyhogy titkolni se lehetett volna és persze azt sem akartam volna, de azért mégis csak bánt a dolog. Peter volt a legjobb barátom, még ha ez azóta változott is lehet... még ezt sem tudom pontosan, hiszen nem beszélgettünk, nem volt rá alkalom.
- Szia! Tudtál aludni? - sorolok be Spencer mellé egy fáradt mosollyal és fel is kapok egy bögrét, hogy kávét szerezzek magamnak. - Ez most életet ment! - maradok a férfi mellett, amíg Dane a tervet vázolja fel és persze gondolom majd sorban a többieknek is, ahogyan szépen elkezdenek szállingózni lefelé. - Nem lesz sok, ha egyszerre mind letámadjuk? - nem tudjuk, hogy kiféle, miféle és azt sem hogy megbízik-e bennünk, vagy szeretne-e egyáltalán segíteni. Ha pedig eleve nekimegyünk ennyien, esetleg nem veszi jó néven és eleve fenyegetésnek veszi, hiszen tegnap is eléggé rátörtünk Jadere és mivel majdhogynem kidobott minket, ki tudja, hogy miket mondott annak a fickónak. Lehet, hogy már eleve úgy jön majd, hogy húzzunk a fenébe és hagyjuk békén a gyerekei anyját, vagy mit tudom én.

Emlékek & Peter

Hiro szavai azért megütik a fülemet, így én is – puszta kíváncsiságból – pillantok a Dane-Sophia páros felé. Amint megpillantom a gyűrűt a lány ujján, egy pillanatra megáll bennem az ütő és minden egyes érzelem, ami eddig jótékonyan lappangott bennem, felszínre kerül, hála a vámpír mágiájának. Öröm, dac, szomorúság, féltékenység és aggódás. Fogalmam sincs azt illetően, melyiket lenne helyes felszínre hoznom, hiszen nem könnyű ezt látnom, de végül győz a fapofa, majd nagy nehezen mosolyt erőltetek az ajkaimra, végül én is gratulálok az ifjú párnak, noha szívem szerint legszívesebben megmondanám a véleményemet a dolgot illetően. Mivel azonban pár hónapig nem voltam képben, nem lenne jogos úgy megítélnem a helyzetet, hogy nem ismerem az előzményeket teljes mértékben.
- Egy igazi sárkánygömb? - csillan fel a tekintetem Dorina szavai hallatán. Olvastam már ezekről a mágikus tárgyakról még David Whiteként, szóval az információim elég frissek még ezzel kapcsolatban.  - De nem lenne kockázatos ilyesmit olyan emberen használni, aki nem túl erős mágiával rendelkezik? - vetem azért ellen egy pillanatnyi gondolkodás után. Elvégre, olyasvalaki, akinek az elméjét képes egy másik tudat megszállni, nem számít valami erős mágusnak. - Ráadásul, ez sötét mágia, inkább Leslie ellen kellene használnunk. Akarom mondani, Laura – vetek egy pillantást Dane felé az iménti szavai hallatán. - Na várjunk, ez nekem nem teljesen tiszta. Annak a Leslienek az ikertestvére az a Laura és már fél évezrede tervezi a bosszút? Mégis, mi folyik itt?
Mert ha az emlékezetem nem csal, Leslie pár évvel idősebb csupán nálunk, ergó az ikertestvére se lehet több. Vagy van valamiféle apró részlet, amire még nem sikerült szert tennem? Bosszantó a tudat, hogy valami, amit tudnom kellene, fontos mozaikdarab a kirakós szempontjából, nekem pedig remegnek az ujjaim, amikor feléjük közelítek. Tehát az a Laura az igazi ellenség. Remek. És hát persze, hogy nem a világbékét áll szándékában megteremteni.
- Pecsételő rúna – felelem, miközben egy pillantást vetek Hiro felé. - Jade erejét növelhetnénk némi bájitallal és talán megütné azt a szintet, ami alkalmassá tenné arra, hogy magába zárja a másik tudatot. Nem egy örök élet ugyan, de időt nyerhetünk. Arra pedig semmi garancia sincs, hogy a faszi segítene számunkra. Talán ő is a lány uralma alatt áll vagy egyszerűen csak tud róla. Ha olyan erős, hogy segíthetne nekünk, akkor azt is tudnia kell, hogy a párja testében valaki más is lakozik, nem igaz? Az ezüsttel teli kád pedig... Elég veszélyesnek hangzik Jade számára.
Étvágyam már nincs, szóval nem csatlakozom a többiekhez az evésben. Még mindig rosszul érint Dane és Sophia jegyességének híre, habár nem áll szándékomban elrontani az örömüket. Idővel majd ez is leülepszik bennem, ahogy sok minden más is. Kezdem visszanyerni ugyan az emlékeimet, de miért pont a fájdalmas részeket kapom vissza leghamarabb?
- De igazság szerint addig is bőven elég lenne, amíg megbeszéljük Jadeel a dolgot. Fogalmam sincs, hogy Leslie mennyire fér hozzá a lány tudatához, de talán ezzel kikerülhetjük, hogy tudomást szerezzen a terveinkről. Jóformán, mi fognánk be az ő fülét – fejezem be a magyarázatot. Az idő lassan későre jár, így mindenki szedelőzködik. Dorina szavait még meghallgatom, hiszen tényleg érdekel a sárkánygömb, habár nem tudom, mennyi időnk lenne megszerezni. Nyilván erős mágiával védik. Más esetben szívesen eltökölnék vele, de most nincs sok időnk szervezkedni. Felmegyek hát a szobámba, majd az est hátralevő részében mindenfelé járnak a gondolataim, de leginkább Sophia és Dane körül. Normális az, amit érzek? A csalódottságom?

♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •

A csapat & Sophia

- Köszönöm! - mosolyodom el hálásan és remélem, hogy tényleg ehhez fogja majd tartani magát, hogy nem titkol majd tőlem újabb dolgokat csak, mert így akar megvédeni. Végtére is nem igazán van választásom, mint hogy erős legyek, különben ez a sok minden, ami folyton történik velünk úgyis csak felőrölne és ahogyan az a Joyce is megmondta úgy se menekülhetek el a veszélyek elől, mert végül megtalálnak, főleg ha a nevem abban a könyvben is benne van.
Közben aztán leérünk a többiekhez és bár nem kürtölöm szét, így is akadnak kutató tekintetek, akik észreveszik a változást. Hironak viszonzom a biccentést és azért elmosolyodom, bár igen én is kissé talán félve pillantok Peterre, miközben a másik kettő kiszúrja a lényeget.
- Köszönjük! - nem is tudom, hogy mit mondhatnék, nem is ismerem őket, így nem állok le magyarázkodni, hogy ez még nekem is meglepő és új fejlemény, inkább az érdekel vajon Peter emlékeiből mennyi tért vissza, vajon hogyan reagálrá, hiszen emlékszem én még mennyire óvott Danetől és mennyire nem akarta, hogy közöm legyen hozzá. Most már talán megbékélt a helyzettel, de hogy ez a fejlemény mennyire lesz ínyére az már más kérdés. Úgyhogy el is hallgatok, hiszen nem vagyok nagy stratéga, és nem tudom, hogy vajon mit is tudnánk kezdeni a Jade problémával és ezzel a Leslievel és nem elég ő, még az ikertestvére is. Elég kellemetlen ez így és még mindig nem teljesen értem, hogy mi a közöm Joycehoz, így nem meglepő, ha csendben hallgatom, hogy miről is beszélnek.
- Csak legyünk óvatosak, és ne essen baja. - teszem hozzá, mert hát Hirot nem ismerem és Dane is elég messzire el tud menni a céljai érdekében, én pedig aggódom, hogy mi lesz Jadedel, ha ezüsttel teli kádba tesszük, főleg hogy az ezüst elég forró, amikor folyik, ha meg nem folyik hogyan tesszük bele? Egyelőre még ködös nekem az egész, meg aztán ha ez a Leslie okos, nem biztos, hogy könnyű lesz elkábítani Jadet, akit az uralma alatt tart.

Emlékek & Peter

Hallgatom Hirót és a mondandóját és abban igaza van, hogy a varázsvilág törvényei igen kirekesztőek más fajokkal szemben. Sok esélyt nem adnak a hozzá hasonlóknak, ha jól tudom, Európában a Roxfort az egyetlen olyan hely, ahová felveszik őket, bár itt is rengeteg előítélettel kell szembenézniük. Dumbledore ugyan működő rendszert vezetett be, de az gyengülhetett az évek folyamán, ha Dane is bekerült oda, mint valamiféle beépített ügynök. És a támadások... Nem mondom, hogy folyamatosak, de a mai napig akadnak gyenge láncszemek, így nagyjából ötévente ugrik az egész és valamilyen baleset történik. Az illetőt kicsapják, az áldozat szerencsésen túléli. Maradandó sérülést még senki sem szenvedett, de akadt már olyan, aki átalakult. Neki ezzel immár együtt kell élnie, a megbélyegzéssel. Áldozatból gyilkos, hiszen rögtön annak könyvelik el. Igen, én is. Ebben nőttem fel, ez a tapasztalatom. Amíg egy Hiróhoz hasonló lény nem bizonyít, addig élnek bennem az előítéletek. Joycet valamennyire sikerült megkedvelnem, de még vele szemben is óvatosabb vagyok. Igen veszélyes, még emberként is, bármikor gondolhat egyet és kitörheti a nyakam. Nem kívánok áldozat lenni.
- Majd eszembe jut – vonom meg a vállam a Jade név ismételt hallatán. Valamiféle vörös villanás jelenik meg a szemeim előtt, de ez vajmi kevés információ. Nem érzek gyűlöletet a lány irányába, szóval nagy eséllyel jóban voltunk annak idején. Fura ez a vámpírmágia, nem hat rögtön, de talán jobb is, ha nem egyszerre támadnak le az emlékek. A túl sok információ sose vezet jóra. Egyelőre nem is erőltetem hát az emlékezetemet, majd visszatér minden a régi kerékvágásba. Elvégre, eddig David White voltam.
- Ebben igazad lehet, de mindenre van megoldás – jegyzem meg, miközben az én figyelmemet is lekötik a lángot. Tervet próbálok meg kovácsolni, olyan rúnát keresni az emlékezetemben, amely hasznos lehet ebből a szempontból is. Ha azt a tudatot el tudnánk zárni Jade elméjében mindenféle mellékhatás nélkül... Az a könyvtár, amit a megbízóim bocsátottak a rendelkezésemre, igen hasznos lenne ebben a pillanatban. Sok, rúnákról szóló könyv is helyet foglalt ott, olyanok, amelyek az iskola tiltott részlegén se lennének fellelhetőek.
- Dorina? - pillantok fel a lányra, Hiro szavai hallatán. A szőkeség teljes mértékben belefeledkezett a lángokba és már közel ül hozzá, túl közel. Konkrétan azt csodálom, hogy még nem égette meg magát. A tenyerén táncoló lángocska nem lep meg különösebben, találkoztam már ilyesmivel és igazság szerint még azt is észrevettem, hogy az elmémmel képes vagyok tárgyakat mozgatni. - Figyelj oda, mert ez tényleg nem játék.
A lány ugyan nem öt éves, nincs szüksége a tanácsaimra, de nem ismerem régóta, fogalmam sincs, mennyire önveszélyes. Időközben Dane és Sophia és leér, én pedig megpillantom a lányon a boldogság apró jeleit. Ezek szerint sikerült mindent a helyére tenniük. Remek. Ha vetnék egy pillantást az ujjaira, egyből feltűnne rajta az ékszer, egyelőre azonban teljesen más köt le.
- Már ehetünk is – felelem féltestvérem kérdése hallatán, majd folytatom: - Tudod, Hiro és én beszélgettünk és nyilván van valamilyen járható út is. Talán azt, aki irányítja, képesek lehetnénk bezárni a lány tudatának leghátsó zugába valamiféle rúnával. Mit gondolsz? Működne?
Dane jártasabb ebben az ügyben, jobban ismeri a lányt és a benne megbúvó valakit is, képes reálisan felmérni az erőviszonyokat. Nyilván nem a végtelenségig tartana a mágiánk, de fél óra erejére sikerülhetne. Nem veszélytelen ugyan, hiszen a Jade nevű lány több napra is kómába eshet, de még mindig megfelelő ár ahhoz képest, mint ha megsérülne a teste.

♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •

A csapat & Sophia

- Tudod, hogy pont az a baj, ha titkolózol. Kérlek... ezt ne tedd, ne akarj ezzel védeni. - ez nekem a legfontosab, az őszinteség, mert pont abba futottam már túl sokszor bele, hogy nem kaptam őszinteséget és ezt egyszer és mindenkorra meg kell értenie. A bizalmam csappan, ha utólag derülnek ki a dolgok és azok mindig kiderülnek. Neki se jó, ha később van belőle baj, vagy vita, neki is jobb, ha tisztázzuk és maximum vigyázok, vagy legalább tudom, hogy mivel, vagy kivel kell óvatosnak lennem. Mégis az azért megnyugtató, hogy szeretne ő is normális életet, jó érzés arra gondolni, hogy igenis ő sem akar mindig rohanni és menekülni és terveket szőni. Azt hiszem ez fel sem merült volna bennem még a legelején, hogy ilyesmire is hajlandó lenne. Ami pedig következik rendesen meglep és először igazán nem is tudom, hogy mit mondhatnék rá...

Amikor leérünk a többiekhezt, aki valamelyest figyelmesebb azért észreveheti, hogy már nem vagyok annyira feszült és azt is, hogy történetesen egy előtte még nem látott igen fényesen, újan csillogó gyűrű virít az ujjamon. Nem mutogatom, annyira nem is ismerem az itt jelenlévők nagy részét, Peter pedig épp csak most bukkant fel, így nem kezdem el lelkesen újságolni, hogy mi volt odafent. De persze nem tudom megállni, hogy miután leülük Dane mellé a tűz körül azért ne nézegessem meg a pattogó vörös fényekben is, hogy milyen az új ékszer a kezemen és bármennyire is a rossz a helyzet akaratlanul is újra és újra mosoly jelenik meg az arcomon. Talán Spencernek elmondanám, de aludni ment, amit teljesen meg is értek.
- Én már éhen halok. - teszem aztán hozzá, mert a nap nagy részét igazából végig szaladtuk, úgyhogy jól fog esni egy kis vacsora, aztán remélem, hogy majd az derül ki, hogy ez a Jade felszabadításához szükséges dolog nem lesz annyira veszélyes, mint ahogyan elsőre gondolná az ember.