2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Roxfort Expressz-nek vannak rendhagyó indulási időpontjai is, amióta bevezették az egyetemi szekciót. A felnőttektől már nem várható el, hogy csak szeptember elsején, vagy június harmincadikán közelkedjenek az iskola és az otthonuk vagy éppen London között ingázva. Egy fülledt nyári éjszakához érkezett történetünk, amikor is a 9 és ¾-ik vágányról 23 óra 59 perckor indul járat. Hogy maroknyi hőseink miért éppen ezt az időpontot választották? Mindenkinek meglehet rá az oka, így jött ki a lépés a programjukat illetően. Ráadásul az időpont extrém volta miatt nem is tömött a vonat, minden fülkében van legalább egy szabad hely, na és persze megvan az az egzotikus hangulata a dolognak, hogy éjszaka, sötétben vonatozik az ember. Még Nox is kiér a peronra, megtalálja a helyét. Ugyan ő nem roxfortos diák, ám már többször is járt az iskolában, s most is megvan rá az oka, hogy mit keressen a vonaton, amely időben el is indul. Kalauz ezúttal nincsen, sem pedig büfés boszorkány, ám egymással beszélgethetnek, amíg ki-ki megtalálja a helyét. A szünidő már régen tombol, nyár közepét írunk, Gina otthona a Roxfort maradt, hiszen az iskola az egyetemisták miatt nyárra sem zár be, maradhatott is a saját hálókörletében a Griffendél toronyban. A legtöbben már ismerik egymást minimum arcról, de aki még nem, hát itt az alkalom, hogy most ez változzon. A vonat halkan zakatolva süvít bele az éjszakába, egyenlőre minden üzemszerűen működik.
//Határidő: június 28 csütörtök, éjfél//
Szerző
Üzenet
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-12-07, 07:26
Gina észreveszi ugyan a függőt a nagy harc közepette, de most nincs ideje foglalkozni vele, mert azt is látja, hogy Cody fuldokolva feljön, láthatóan nem volt esélye leúszni a kapcsolóért, ami lent világít mélyen a víz alján. Ám ő maga is megpróbálhatja, hátha nagyobb az állóképessége, vagy megedzette már annyira az élet, hogy ő megtegye, amit a fiú tudott. A saját infernusait legalább le tudta magáról rázni. Akárcsak Harry, ügyesen bánva a tűzgolyóval, sikeresen végigszántja a barlangot, repülnek az infernusdarabok rendesen, és az utolsóról a függőt még éppenhogy magához tudja vonzani, habár más nem tudna két varázslatot ilyen gyorsan ellőni, de hát ő a fiú, aki túlélte, talán szülei ereje most itt is segítenek, de olyan szinten kifárad a mágikus túlterheltségtől, hogy már éppenhogy vonszolja magát. A függő a kezébe reppen, nem is kell, hogy felvegye, de a barlang falán világító rajzok jelennek meg, amelyek azt sugallják, hogy a vonat roncsaihoz kell visszamenni, és maga a mozdony még működőképes. Varázslattal levegőbe emelhető, és el tudnak tűnni innen. Ám még mindig kérdés, hogyan fognak átjutni a függönyön, amely itt tartja őket. Shanna hirtelen ötlettől vezérelve átnyúl a tükrön, és sikerül neki! Egy aprócska szobába jut, amely mintha tényleg el lenne rejtve. A tükrök kaput nyitnak a hely különböző pontjaira, de vélhetően a távcső tulajdonosa alaposan el akarta rejteni ezt a kis szobácskát. Innen Shanna láthatja a büfés boszorkányos barlangot, ahol az édességek vannak, ezen felül láthat egy raktárat szomszéd helységként, amelyben csomó mugli fegyver roncsai vannak felhalmozva, mintha valaki nagyon szerette volna ezeket tönkretenni. Viszont a saját apró kis szobája szinte teljesen üres, ám egy vadászpuska van egy széken, mintha valaki azon kísérletezett volna, hogy tönkretegye, de nem sikerült. Bele is van téve egy töltény, amolyan oroszlánölős fegyver lehet, de az, aki ezeket tönkre akarta tenni, ezzel kudarcot vallott. Illetve Shanna a tükrök között látja azt a barlangot, ahol Gina, Cody, Harry és Luna van. Amikor Shanna átlép a tükrön, Jake karját valaki visszafogja. Dick Carlmichael az, a szellemek és túlélők közül az az élő, akivel a táborban találkoztak. Kicsit komor hangon szólítja meg a fiút. – Nagyon jó esélyetek van legyőzni őt. Ám ha elmentek, a függöny nyitva marad. Kell egy őrző, aki itt marad, és erről az oldalról bezárja. Mi már ezt nem tehetjük meg, mert már nem vagyunk jelöltek. A társaitok közül neked érdemes maradnod, hiszen te most nem élsz, és így.. adja magát a helyzet, hogy te legyél a függöny őre. Vállalod, ugye? – Eközben Luna próbálja megidézni a sast, de az nem jelenik meg, nem mutatkozik, így a varázslatok félkész marad sajnos, hiszen Nox sem épített bele. Ám ebben a pillanatban valaki letarolja oldalról, és egy pengét érez az oldalánál, ám a közösen felépített, ha nem is teljes pajzs felvillan, így nem érez fájdalmat, a tőr lepattan róla. A pajzs csak egy pillanatra védi meg, de látszik, hogy mivel nem tudták befejezni, többet már nem védi őt. Hirtelen egy sziklaszirten találja magát, vélhetően ez lehet a hely, a függöny legmagasabb pontja, a végső leszámolás. Magára fordította a lény figyelmét az átkozott nyaklánccal, ami most szétoszlik a nyakában, hiszen csak jel volt. Amint feltápászkodik, látja, hogy a Nicolas arcát viselő illető szembefordul vele, és ráront. A feketén villogó tőr ott a kezében. Ez most a kettőjük harca. Kivéve azzal, hogy, Shanna előtt is megjelenik egy olyan tükör, amelyben láthatja Luna és „Nicolas” párbaját. Át tud menni hozzájuk, ha úgy érzi. Nox eközben megkapja az ajánlatát, amivel nem él. Lesújt a fiatal lány testére, ám pokoli fájdalom járja át a sajátját, s a hang a fejében ismét megszólal. – Kiszámítható vagy, ám a saját elképzeléseimből nem engedek. Talán egyszer visszatérsz hozzám, és folytatjuk. – Éles, hideg hacaj visszhangzik az elméjében, s mire magához tér, ott fekszik a kőoltáron, a tőr a földön, akárcsak Nox eredeti teste. A fiatal lány testében van, ám valami sürgető érzés azt sugallja, hogy ha meg akar menekülni, a sötét teremtény megadja neki az esélyt, csak menjen a vonat roncsaihoz, ott találja majd a kijáratot.
//Határidő dec 14, de ha előbb sikerül, nagyon jó lenne!!//
Nox Djarum
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-12-05, 23:11
Tükörország
Elszeparálva, a saját utamat járva. Szokásos, ugyebár. Mindenesetre egyes egyedül lépek át a barlang száján. Megcsodálom belőle mindazt, amit fénybűbájom láttatni enged, míg végül elém tárul mindaz, amiért sejthetően idekeveredtem. S ismét megszólal a hang. Ajánlatot, netán ajándékot kínál, amiért hűen mellette álltam... Ugyanakkor mind tudjuk, hogy ezt is pusztán saját szabadulni vágyásom vezérelte. Elcsitulnak a hangok, csak pár épp képződő cseppkő nesze birizgálja a fülem. Kezembe vettem a tőrt, s ülök a gyönyörű test mellett. Eljátszadozom rajta, hegyével épp csak megsimítom formás orrát, hőfehér nyakát, feszes kebleit. Ki lehetett egykor ő... S ki vagyok én most. Az oltáron visszacsillan rám tulajdon tükörképem, múlandó testem pillanatnyi mása, és elgondolkodok... Ha most megölöm magam, új testbe kerülök, s szabadulást nyerek, mi több lehetőségek tárháza várna reám odakint. E gondolatra felállok, a lány feje fölé hajolva hátulról szemlélem egy pillanatig arcát, majd a magasba emelem a tőrt, mint aki épp hasba kívánná szúrni magát. S azt mondom magamnak: tudom, rájöttem, hisz Ő sem tud szabadulni, neki is test kell, hogy kijusson innen, a saját mesterséges világából, s ez az egy mindkettőnknek nem elég. Csapba volt hát, hiába önző segítségem... Felzaklat a gondolat, hirtelenségre késztet, s lám, a tőr landol, majd vért ont. Immáron az oltáron fekvő leányzó torkában ékeskedik. Senki bábja nem leszek.
Harry.Potter.
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-12-04, 06:16
Hermione szavai csengtek a fülemben a meggondolatlanságról, amit gyakorlatilag minden alkalommal meghallgatok, amikor valamilyen, általa gyanúsnak ítélt szituációba kerülünk. Persze ez most arról szólt, hogy hogyan követhetek ilyen meggondolatlanul egy függőt, még akkor is, ha értek a relikviákhoz, azonban most könnyebb volt kizárnom, hiszen nem volt velem a lány. Fényt láttam a távolban, de nagyon halványan pislákolt, először nem is tudtam biztosra, hogy ott van, ahol látni véltem, de ahogy közeledtem, egyre erősödött. Végre megtaláltam a többieket, akik közül egyedül Luna tűnt úgy, hogy hajlandó szóba állni velem. Se nem volt ez újdonság számomra, se nem volt meglepő, ez a hely mindannyiunknak tartogatott hátborzongató élményeket, az szent. - Megnézhetem? - Kérdeztem Lunától a függőre utalva, és ha engedte, odanyúlva kézbe vettem, hogy megvizsgáljam, az egyértelmű negatív energiákon kívül tartogat-e mást is, amit esetleg nem vettek észre. Ezután szótlanul vánszorogtunk tovább. Egy barlanghoz értünk, aminek a fala azonnal leomlott a függőm hatására.. Azonban az elképedésre és meglepődésre nem volt időm, mert abban a minutumban hogy beléptünk a víz borította talajra, inferusok kezdtek el felénk áramolni. Egy hátráltató átok, egy taroló átok, amivel reméltem sikerül egy rakást ezekből a szörnyekből messzire küldeni, amikor meghallottam Gina hangját, és megláttam Codyt a víz alá merülni. - Gina, ne! Invito függő! - Kiáltottam, mert abban biztos voltam, hogy a közelükbe férkőzni nem jó ötlet, továbbá arra is muszáj volt figyelmet fordítanom, ami az emlékezetemből feltört, ahogyan az inferusokat távol lehet tartani, illetve Codyra, aki ha jól láttam, egyre lejjebb merült. - Globus Igneo! - Kezdtem kiáltozni és az inferusokra tűzgolyókat lőni, elvégre mégsem vonhattam fel egy tűzkört magunk köré így, hogy Gina épp bevetette magát a tömegbe, Cody meg ki tudja hol járt. Amikor az inferusok a vészes közelségemből biztonságos távolságra kerültek, Gina körül tisztítottam a terepet.
//Relikviamester: Különleges kapcsolata van a varázstárgyakkal, ősi relikviákkal, ereklyékkel. Kezdetben csak érzékelés, később uralás, magas szinten akár teremtés is. Globus Igneo: Pálcából tűzgolyó repül ki.//
Sejthettem volna, hogy valami ilyesmi van a dolgok mögött. Cody már beszélt a sötét családi múltjáról. De ez nem teszi egyszerűbbé a dolgokat. Sőt... Azt meg, hogy a hopponálás ezen fajtáját ne tanuljam meg... nos jobb ha egyenlőre elnapoljuk ezt a kérdést. Még úgysem vagyok 17, szóval nem tanulhatok hopponálni, szóval mindegy. Térjünk rá vissza akkor. Ha lesz akkor egyáltalán. Jó hogy nem vagyok legilimentor. Valószínűleg ha hallanám, vagy észlelném Cody azon gondolatait, hogy feláldozná önmagát értünk, akkor csúnyán kioktatnám, hogy vagy együtt megyünk innen, vagy sehogy se! Számomra elfogadhatatlan lenne efféle áldozat. De így jobb híján némán baktatok mellettük, egész addig, míg Harry-be és a barlangba nem botlunk. Elég furán nézek a fiúra, és a függőjére, de nem kommentálom. Főleg mert a barlang előtti fal eltűnik, és ismét túl gyorsan kezdenek történni az események! - A fene..! - ennél cifrább káromkodásra nem jut időm mert egy rakat infernus jelenik meg a semmiből, azaz a vízből, amibe sikerült belegázolnunk. Vadul kezdek átkokat szórni a dögökre, amik le akarnak húzni. Mindent, ami csak a tárházamban van. Aztán az egyik átkozott dög nyakában megpillantok valamit. Egy Függőt! Nem tudhatom biztosan, hogy az-e amit keresünk, de érzem meg kell próbálnom megszerezni. Mindet meg is teszek ennek érdekében. - A FÜGGŐ! - kiáltom el magam teli torokból, ha esetleg nekem mégsem sikerülne mások is észrevegyék, és megpróbálják megszerezni. Ezzel egy időben egy ragadozó macska ügyességével próbálom elkerülni vagy átkokkal eltávolítani a rám támadó és útban lévő dögöket, hogy egy bizonyos átok fajzat közelébe kerülhessek. Ha ez megtörténik, és enyves kis ujjaim megérinthetik a függőt, akkor már biztosan nem eresztem...
//Sötét varázslatok kivédése: 13 pont Bűbájtan: 13 pont//
"Nem akarom feledni a fájdalmat. Az tesz azzá, aki vagyok."
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-12-01, 18:53
Jake & Shanna
Könnyedén feljut hát a csúcsra, és Griffel együtt lép be a forgó üvegek közé, és ahogy sejtette, azok most is mutatnak valami kifejezetten izgalmasat. Hogy múlt, jelen vagy jövő, az talán nem is érdekes, mert itt minden furcsa. De mielőtt válaszolhatna, érzi Griff szomorúságát és bizonytalanságát, és a kérdése is ezt támasztja alá. Finoman lép a lány mellé és teszi a kezét a szájára, miközben kissé félredönti a fejét, és érezhető, hogy most valami nem túl biztató, de nagyon is komoly dolgot fog mondani. - Nem hiszem, hogy itt van külön idő, vagy jelenleg ez számítana, hogy mikor történnek a dolgok. És az én lelkem, és sorsom most a kapuval van összefonódva. Ha megfejtjük a rejtélyt, és sikerül legyőznünk a Nimfát, akkor van esélyünk arra, hogy együtt menjünk haza. De bármi is lesz.. mindig szeretni foglak. És azt akarom, hogy tudj továbblépni. - simít végig a lány arcán, miközben annak szemeibe néz, és érzi, hogy nagyon kemények a szavak, meg egyelőre az sem biztos, hogy itt ragad, de sajnos benne van a pakliban. És szereti annyira a lányt, hogy ne akarja örökre magához láncolni, és ne akarja, hogy ne tudjon tovább lépni. Azt akarja, hogy boldog legyen. - Ha a tükrök nem segítenek, menjünk vissza a többiekhez. Tudjuk, milyen szóval idézi meg a nimfa a varázslatot.. talán még nem késő szólni a többieknek. Ha teljes a kép és együtt vagyunk, többre mehetünk, minthogy ketten akarjuk bezárni. - hívja a lányt, ha annak nem sikerül nagyon kivennie, mi is van a kapu mögött, csak annyit, hogy valami hatalmas fegyver. Ez esetben inkább a thesztrálokkal Lunáékhoz csatlakozna.
Harrytől elválunk, ő megy Lunáékhoz, mi megyünk fel a tükrökhöz. Mivel Jake teljesen úgy néz ki, mint régen, és a thestrálok is úgy reagálnak rá, mint azelőtt, néhány pillanat erejéig megcsap az érzés, hogy ez az egész, ami az előbb lepergett előttem meg se történt, de… Nem akarom megtéveszteni magamat. Úgy kapaszkodunk fel, mint azelőtt, a feladatra koncentrálva, de miután végig álljuk a Tükör bemutatóját már egyre nehezebbé válik. - Ez most a múlt, a jelen, vagy a jövő volt? - kérdezem elbizonytalanodva, mivel ebben a szent pillanatban azt se tudom, hogy a nimfa idéző tekercs kinél van. Talán a tükör csak meg akarja mutatni, hogy mit is kell vele csinálni? - Jake, ez az egész ügy… nem kéne inkább azzal foglalkoznunk, hogy megtaláljuk a… tested? - kérdezem, miközben dolgozom fel a dolgokat, és mivel a tükrök egy kapu megnyitását mutatták, azon gondolkozom, hogy esetleg ez a tükör nem működik-e kapuként. Ha valamit megmutat, talán ha át tudunk lépni rajta, akkor oda is kerülünk, amit mutat. Vagy ez túlságosan elrugaszkodott elmélet? Most nem a képességemmel érek a tükrökhöz, hanem a kezemmel érintem meg a felületét, megnyomom kicsit, abban reménykedve, hogy képesek leszünk átlépni rajta, vagy észreveszek esetleg valamit, ami arra utal, hogy egy varázslatot ha elvégzek, akkor meg tudom bűvölni. - Ha jól sejtem akárhova is vezet az a kapu, nekünk ott kéne lennünk és meg kéne néznünk. Talán a tükör is segíthet, de talán csatlakoznunk kéne a többiekhez, hiszen az a valami… amit éreztünk, amire a mágiát kezdtük el építeni, nemsokára eljön. Hallatszik az általában magabiztos, pattogó, talán néha parancsoló hangomon, hogy ezúttal nem olyan vehemens, össze vagyok zavarodva, nehéz gondolkozni, ez egy olyan helyzet, amire nem lehetett felkészülni az Auror kiképzésen se. Ha a tükörrel semmire se megyünk, ha nem tudom átbűvölni, hogy oda vezessen, ahova a nimfa megidézett kapuja tenné, hogy megnézzük mi van mögötte, akkor csatlakoznék Lunáékhoz, de ha Jake-nek jobb ötlete van, akkor meghallgatom és hallgatok rá. Látszik a szememen, a tartásomon, mindenemen, hogy még mindig kicsit sokkos vagyok attól, ami történt és nem is igazán tudom, hogy mit mondjak, vagy tegyek. Ha tehetném, akkor csak megölelném és soha többet el sem engedném, de… de úgy érzem nem tehetem.
Csak halkan sóhajtok egyet Gina szavaira. Nem hiszem, hogy ez a legalkalmasabb helyzet, hogy megpróbáljam meggyőzni nem jól gondolkodik. Nem lesz könnyebb az édesapja elvesztése, ha jobban ismeri a múltat, akkor is el kell engednie, és az soha sem egyszerű, de annyiban hagyom ezt most, főleg hogy megérkezik Shanna üzenete, amire automatikusan a kezem a saját medálomra csúszik, de egyelőre még mindig nem veszek róla komolyabban tudomást. Van azt hiszem most épp elég dolgunk és gondunk, nem lehet egyszerre mindennel foglalkozni, mégis tetézi a bajt Cody "üzenete". Egy pillanatra találkozik a tekintetem a srácéval, miközben Gina szótlanul lépked mellettünk. Értem... vagy inkább érzem, hogy pontosan mi is játszódik le benne és ez egyáltalán nem jó... nagyon nem jó. Remélem, hogy a medál, ami a nyakamban van nem táplálkozik negatív energiákkal, mert a velem tartó két személynél most kevés negatívabb lélek lehet a földön, Noxot leszámítva persze, akiből egyértelműen árad a sötétség. A pillantásom tudatja Codyval, hogy értem őt, de azt nem jelzem, hogy megértem-e, netán ha ilyesmire kerülne sor, akkor hagyni fogom-e neki, hogy ilyen nagy áldozatot hozzon. Ha kijutunk, akkor mind jussunk ki, nem igaz? - Oh Harry! Találtunk egy tekercset, amivel megidézhetünk egy sötét nimfát, de nem tudom, hogy képesek leszünk-e kezelni és keresünk egy függőt is, de még nem tudjuk hogyan néz ki. Anya szerint minden út önmagába vezet, talán ott a kijárat, ahol bejöttünk ide és én is kaptam egy ilyet, de az enyém úgy érzem nem sok jót jelent. - Harry medáljára mutatok, most már a többiek számára is egyértelművé válhat, hogy a nyakamban ott lóg, ami eddig nem volt ott és cseppet sem bizalomgerjesztő. Ezzel most nincs mit tenni, főleg hogy dolgunk van és nem csacsoghatunk itt, így hát irány a barlang, ahol újra anya jelenik meg. Tudomásul veszem a szavain, ezen most nem fogok fennakadni, csak apát sajnálom, ha nem megyek vissza... fogalmam sincs, hogy mihez kezd majd. - Tudod, hogy apa... ő nem tudom képes lesz-e ezt elviselni. - nem rólam van szó, most se magamra gondolok, így végül csak sóhajtok és bólintok egyet. Mugli fegyver, renden van, tehát ha a gonosz előkerül kell egy mugli fegyver és kell valami előny, mivel legyőzhetem, ami az én fizikai erőmmel... így az egész talán csak reflex és jó eséllyel valóban az, és odakint történhet csak meg nem itt a barlangban, amikor létrejön a hatalmas sas, aki talán majd segít, ha harcra kerül a sor.
//Druida 7. szint: Óriássas: Képes megidézni egy óriás sast, amin maximum két személy fér el. A sas nagy erejével közlekedésre is alkalmas, támadása sem utolsó rendű karom/csőr, ezen kívül szárnycsapásaival távol képes tartani az ellenfelet, mintha erős szelet idézne.//
Harry, Cody, Luna, és Gina elindulnak tehát a tisztás felé, ahol mintha valami fény derengene, valahogy Harryt folyamatosan vezeti valami, mintha a fénylő amulett is utat mutatna neki. Egy barlanghoz érnek, amely előtt áttetsző, de mégis pulzáló fal emelkedik, ám amint közelebb érnek, a Harry nyakában lévő amulett felvillan, és a fal szétoszlik, engedelmesen beljebb engedve őket. Ám nem sok idejük van körülnézni, mert a térdig érő vízből infernusok emelkednek fel, többen is, mintha az előző évek, évtizedek elbukott jelöltjei lennének. Gina és Harry azonnal a kiszemeltjeik közé tartozik, őket támadják meg elsőre. Gina az egyik infernuson mintha egy különös függőt fedezne fel. Az lenne Hekaté függője? Luna mellett az édesanyja jelenik meg, s Pandora ismét megszólítja őt. – Luna kedvesem. A sors keserű fintora, hogy neked kell majd megmentened mindenkit, a társaid tudat alatt is téged választottak. Te leszel az a jelölt, akinek majd szembe kell szállnia vele. Az utolsó részlet, amit hozzáteszel a varázslathoz, mindenképpen meg fogja határozni a harcot. Ha sikerül, mindenki békére lelhet végre. Ám ne feledd, amikor emberré válik majd, csak mugli fegyver árthat neki! – Ez biztosan komoly terhet ró a lányra, de legalább az édesanyjával lelhet majd békére, ha le tudja győzni a gonoszt. Cody viszont a víz alatt ismét felfedezi a világosságot, ami mintha valami mágikus kapcsoló lenne. Ha leúszik a víz alá jó mélyen, akkor talán ki tudja kapcsolni. Gyógyítóként érzi, hogy ez valamiféle blokkoló varázs lehet, jó eséllyel a függönyön túl uralkodó gonosz szellem sebezhetetlenségéért felelő varázsról van szó. Shanna és Jake felmennek, Jake is fel tud a thestrálok segítsévél repülni a távcsőhöz, és valóban változik a helyzet. Belenéznek a távcsőbe, és látják, amint a tekercs tulajdonosa felolvassa a tekercset (még akkor is, ha nincsen a vérkapu előtt), a nimfa pedig megjelenik, és egy különös, ősi varázsszóval kinyitja azt. Azt azonban nem, hogy mi rejlik a kapu mögött, de az valahogy sejthető, hogy valami fegyver lehet.. Nox beküldi a feltérkező varázst, amely egyértelműen azt jelzi számára, hogy nincsen veszély, bemehet. A barlangba érve egy hideg kőoltárra lel, amelyen egy gyönyörű fiatal lány fekszik, amolyan tizennégy éves forma. A mellkasán összekulcsolt kezekkel, amolyan Hófehérkeként. Az oltár előtt a földön egy fekete markolatú tőr. A hang a fejében ismét megszólal. – Ugyan a függőt nem hoztad el, ám hathatós segítségemre voltál, ezért megadom az új élet esélyét. Neked, és csak neked. Új testre lelhetsz, ha hátrahagyod a régit. Visszatérhetsz az élők sorába, új emberként, s folytathatod azt, amihez értesz, a káoszhoz. Senki nem fog a régire emlékezni, a neved is megtarthatod. – Ez tehát azt jelenti hogy ha Nox megöli magát a tőrrel, akkor a fiatal lányként éled újra, ám a varázsereje, a tudása megmarad. Komoly kísértés ez, hiszen ezzel tovább növelheti a hatalmát, ráadásul diákként akár a Roxfortba is járhat, belülről bomlasztva a rendet.
//És a hsz után mindenkitől egy szerencsepróbát kérek! Határidő dec 5 éjfél//
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-11-28, 02:35
Nézek Nox után, vagyis a füstfelhő után ami az útját jelöli, követem a tekintetemmel amíg el nem tűnik, leginkább olyan arccal, mint egy kölyökkutya akit megvertek és az autópálya szélén hagytak, netán még le is hugyoztak.... Valami a mellkasomba fészkeli magát és bele is nyilall, nem nem infarktus, csak egy mentális roppanás ami fizikális tünetet vonzz magával. Végül kisimul az ábrázatom és megül egyfajta... közöny. Ami történt, semmi mást nem tudok vele tenni mint lenyelni. Nincs itt az ideje, sem annak, hogy a saját hozzá állásomat, és helyzetemet hova tegyem, sem annak, hogy Nox oldaláról bármiféle köröket fussak és megpróbáljam magamat meggyőzni, hogy valójában van terve, és minden csupán a terve része és nem is úgy gondolta amit gondolt... Nem semmi értelme nem lenne ezekkel most bármit gondolni, csak elterelik a figyelmet a lényeges részekről, és arról a feszítő tényről, hogy hol vagyunk és bizony a túlélésért és a kijutásért küzdünk épp! A kezeim ökölbe szorulnak, aztán elernyednek mert minden tiltakozásom ellenére ezer gondolat rohan meg amiken ha akarnék se tudnék átlépni... Nox a Martimorok sötét könyvtárából tanult... olyan sötét varázslatokat, amik még egy felkészült aurort is megizzasztanának. Ha párbajba bocsátkoznánk, semmi másban nem bízhatnék, csak abban, hogy a védő varázslataim elég erősek, avagy elég gyorsan ki tudok térni, vagy hatástalanítani tudom mielőtt komolyabb károkat okoz... Elég lenne-e csak hatástalanítani? Nox, Luna szavait idézve aligha csak hatástalanítani akarna... És ekkor belém áll a felismerés, hogy ha Ivor nem tud ide jönni, de Nox meghal, akár általam, akár bármi által, az az ő vesztét is jelenti egyben... Hiszen az esküje Noxhoz köti... És... Noxot ez kurvára nem zavarja a jelek szerint.. ha érdekelné, nem kockáztatná Ivor életét is... amit elvileg annyira tisztel... Elvileg. Kétségbe ejtő. Letaglózó. Kiábrándító. Vagy pont ez miatt fogom úgy érezni a kritikus pillanatban, szent meggyőződéssel, hogy Noxnak van egy konkrét terve. Hiszen egy több ezer éves entitás életével, akivel esküt tettek, nem játszana... Kezdek... Úgy érzem kezdek megzavarodni és ez nem jó! Fél percet hagyom hogy ez az egész átrohanjon rajtam mint a hajnali gyors és mindezek ellenére újra éled bennem az elhatározás abba az irányba, hogy akárhogy is Lunáékkal kell maradnom, a társaimnak kell segítenem. Nox... Nox biztos tudja mit csinál... - Az unokanővérem Gina. - többet nem mondok, hiszen már meséltem neki róla, akapcsán, hogy hová is lehet jutni, ha az élet úgy hozza. Bár akkor egy szót nem említettem arról, a lánynak, hogy Noxban miféle ambíciók dolgoznak, és hogy ennek ellenére újra és újra megadtam neki az esélyt. - És a hoppanálás ezen formáját, ha lehet, soha ne tanuld el! - ezt követően nyelek egyet és Luna szavaira bólintok. - Menjünk a tisztásra! - és el is indulhatunk, vagy keríthetünk magunknak thestralokat és mehetünk velük. A medál sajnos, mivel Luna sem hívja fel rá a figyelmet, hirtelen nem is tűnik fel. Bár valószínűleg szemet fog szúrni, ha mást nem amiatt, mert a lány felől nem szoktam hozzá a kiáradó negatív energiákhoz. Menet közben, Lunára koncentrálok, az események egyértelművé tették, hogy legilimentor, akár csak Nox és arra a gondolatra, érzésre összpontosítok, ami bennem van, ami össze foglalva megüzenheti, hogy elvesztettem az ítélő képességem Nox felé több okból is, de ha olyan helyzetbe hoz, amivel tényleg kijuttat bennünket, cserébe az életemért, akkor számomra egyértelmű lesz a választás. Ha nem látom a lányon, hogy az üzenet átment volna, akkor majd szavakba foglalom, ügyelve arra, hogy Gina számára viszont a szándék rejtve maradjon.
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-11-24, 22:56
Tükörország
Szabadulószámom siker koronázza, a druidaátokból kiszabadulva füstként szállok tova, jócskán megrohamozva átkokkal az apró bagázst. Egyedül unokaöcsém későbbi vívódásai foglalkoztatnak valamelyest, de ez nem egy olyan helyzet, ahol ezt előtérbe szabadna helyezni. A magasból szemlélem a helyszínt, nem merészkedek túl föntre, félő hogy a körölöttünk lévő burok csúnyán megsebez, de így tisztán kirajzolódik előttem a hely különös, szimbolikus elrendezése. Szintúgy megerősíti bennem meggyőződésem: a hely mesterségesen, tudatos szándékkal lett létrehozva, s ott, valahol délen, ahol a fény pislákol, talán azt is megtudhatom miért. Nem sokkal a barlang szája előtt érek földet, gondosan megigazítva magam rántok pálcát. Rövidke igét mormolok, hegyén halovány fénygömb gyúl, apró csápokkal, mint valamiféle piciny medúza. Finoman meglegyintem, s a jelenés már el is veszett a barlang sötétjében. Egyszerű feltérképező bűbáj, mely ha nem jelez vészt, egy Lumos társaságában jómagam is belépek az ismeretlenbe.
Harry.Potter.
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-11-24, 07:36
Néztem a testem, és egy idő után az tűnt fel, mennyire szakadt, rongyos volt minden ruhadarab, hogy tényleg úgy néztem ki, mint akit megrágott és kiköpött Bolyhoska. Közben leomlott a fal, és feltűnt Jake, de én már arra koncentráltam, hogy a testembe visszajussak, ami sikerült is. Az első lélegzetvétel, újra, olyan volt, mintha víz alól az utolsó pillanatban rúgtam volna magam a felszínre. Valami fura, meleg érzés a mellkasomon arra késztetett, hogy odakapjak, így egy függőt fedeztem fel. Melegséget árasztott, így szimplán elkönyveltem, hogy biztosan nem baj az, ha ott van. Miután majdnem meghaltam, nem lehetek akkora pancser, hogy most egy függő nyírjon ki, plusz valamennyire értettem is a relikviákhoz, ugyebár. - Aha. Bocs, Jake... - Válaszoltam végre Shanna kérdésére, majd sajnálkozva a fiúra pillantottam, akit nem sikerült megmentenem a halál torkából, pedig a tervem jó volt. Működhetett volna. Nem volt időm fellélegezni komolyabban, mert éreztem, ahogy Luna üzenetet küldött, hiszen én is elvégeztem az összekapcsoló bűbájt. Az üzenet visszaküldésével nem fárasztottam magam, azt Shannára bíztam, elvégre ő volt a legjobb bőrben közülünk. Bólintottam Shanna szavaira. - Nyugi, rendben leszek. Vigyázzatok egymásra! - Azzal a barlang falához léptem, és ugyanazt a bűbájt használva, amivel bejöttünk, kinyitottam, hogy aztán kisétáljak. Nem zavart különösebben, hogy végre elhagyhattam azt a hátborzongató helyet. Lassan tudtam haladni, de a pálcámat végig magam előtt tartottam, ha szükségem lett volna rá. Ha problémamentesen odaérek a tisztásra, akkor megvárom a másik csapatot, vagy ha már ott vannak, akkor szimplán magamba szívom az élő társaim látványát. - Miről maradtam le? A barlangban semmi nem volt, információn kívül... meg a büfés boszorkány testén. Megtámadták Jake-et és... elvált a testétől, amit elvesztettünk. -
//Relikviamester: Különleges kapcsolata van a varázstárgyakkal, ősi relikviákkal, ereklyékkel. Kezdetben csak érzékelés, később uralás, magas szinten akár teremtés is.//
Ahogy megérzem Cody kezét, csak egy röpke vállrándításra jut az időből. Képes lennék tovább piszkálni a felcseszett viperát? Talán, ha némi információt remélek. Sajnos az események gyorsabban változnak, mintsem követni tudnám. Legendás éberségem már nem olyan, mint korábban. Nox átkokat szórva tűnik el, valamiféle számomra sosem látott fekete füst alakban... Cody gyors pajzsbűbájának hála viszont nem történik baj. Igazából nem tudom mit éreztem volna, ha Codynak baja esik az óvatlanságom miatt. Lehet mégsem volt a legjobb ötlet felcseszni a nőt. Okosabban kellett volna kiszedni a szándékait. De már mindegy. Ez nyilván nem fog megtörténni. - A köddé válás ezen formáját nekem is meg kell tanulnom. Bár sokkal okosabbak nem lettünk. - jegyzem meg valamiféle sötét komolysággal. - Nem biztos, hogy tudni akarom, mi közöd neked ehhez a nőhöz. Azért jól vagytok? - pillantok aztán Codyra, majd Lunára. De azért pálcát húzok, és innentől sokkal éberebben figyelek. Amikor meghallom Luna kedves szavait, egy picit feszültebb testtartást veszek fel, de nem húzódok el látványosan, nem is lököm fel a lányt az érintésre reflexszerűen, mint ahogy azt korábban tettem volna. Nem igazán tudom, hogy ez jó, vagy rossz. Annyi biztos megváltoztam az elmúlt hónapokban. Kevésbé védekezek élesen, de egy ilyen helyen ez hátrány lehet. Minden esetre bár még mindig igyekszem távolságtartóbb lenni az emberekkel úgy általánosságban, lassan, és nehezen bízom meg bennük, de valahol mégis jól esnek a lány szavai. - Sajnos attól félek, hogy én képtelen vagyok elengedni. Addig legalábbis, amíg nem kapok válaszokat. Hogy lehetne jövőm, amíg a múltam egy sötét viharfelhőként kísért, várva, hogy lecsaphasson rám? Nekem a megbékéléshez szükségem van a teljes igazságra. - értem én, amit Luna mond, csak azt hiszem az ő helyzete kicsit más. Neki van otthona, és vannak válaszai. Persze tudom, ugyanúgy fáj egy szeretett ember elvesztése, de a megbékéléshez szükség van egyfajta bizonyosságra, ami számomra még hiányzik. A továbbiakban csendben követem a többieket a tisztás felé, ahol csak remélem, hogy a többiekkel épségben találkozhatunk. Remélem, hogy Nox nem képes megtalálni előttünk, és a tekercs nélkül a nimfát. De ha így van, akkor még inkább résen kell lennünk, nehogy kellemetlen meglepetést okozzon. És remélem valahogy kijutunk majd innen...
"Nem akarom feledni a fájdalmat. Az tesz azzá, aki vagyok."
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-11-20, 13:53
Jake & Harry & Shanna
Amikor sikerül alakot öltenie, finoman simít végig a lány hátán, ahogy magához öleli, halkan suttogva néhány kedves, megnyugtató szót azzal kapcsolatban, hogy minden rendben lesz, meg hogy mennyire szereti, és nem lesz semmi baj, aztán ahogy lassan elválnak egymástól, Jake arcán valami furcsa mosoly jelenik meg. Maga sem tudja, mi okozza ezt, de tény, hogy a jelen helyzet kifejezetten izgalmas a számára. És nem hiszi, hogy ne lenne ebből visszatérés. Vagy ha esetleg mégsem, és az állapot végérvényes lenne.. - Mondtam Lunának, hogy ott találkozzunk. Rájuk fogunk látni fentről, ha végeztünk, ott találkozunk. Legyél óvatosabb. - búcsúzik el a griffendélestől, és van benne valami irónia, hiszen ha úgy tetszik, mindketten borzalmas helyzetbe kerültek ezzel a kis afférral. Pedig egyikük sem akarta. Ahogy elköszönt, finoman megszorítja Griff kezét, jelezve, hogy induljanak. Az még kérdés, hogy pontosan hogyan is lehetne feljutni azokra a sziklákra, de Jake halott lévén megpróbál szerezni egy thesztrált, ha nem, akkor szellemként talán tényleg máshogy hat rá a gravitáció. Legrosszabb esetben pedig néhány varázslattal megtámogatva magát felmászik a sziklafalon. Ha pedig feljutnak, akkor beáll Griffel a távcső közepébe, miután ellenőrizte azt, megnézte, mi voltázott esetleg, vagy mi az, ami maradt, illetve próbál rajta néhány fokot, meg szöget állítani. Ha Griff telekinézist használ, akkor Jake igyekszik irányítani őt, mégis csak van benne valami alkimista, ami miatt ért egy kicsit ezeknek a mágikus dolgoknak a felerősítéséhez, hiszen most energiát akar felerősíteni. Remélhetőleg sikerrel, vagy legalább valamiféle újabb segítséggel gazdagodva. Ha pedig ezzel végeztek, fél szemmel lenéz a tisztásra, hogy a többiek vajon megvannak-e még, Harry átért-e oda, és sikerült-e nekik valahogy lassan megfejteniük ezt a borzalmas rejtélyt. Közben pedig egy korábbi szellem szavai csengenek a fülében, ami miatt valahogy végtelenül kezd megnyugodni.
Alig figyelek Harry-re, mármint a szellem énjére, a testét igyekszem kéznél tartani és biztonságba helyezni, annyi lélekjelenlétem van, de… De eléggé szét vagyok csúszva. A talpraesettségem a múltté, átvette a helyét a kétségbeesés. Fogalmam sincsen, hogy Harry csak úgy vissza tud-e szállni a testébe, arról se, hogy ha megnyitom ezt az átjárót, akkor találhatok-e bármi olyan eszközt, ami segít Jake-en, mert… mert még nem nyilvánítom halottnak, még nem zárult le ez a történet, én… - Meg kell találnom, vissza kell hoznom… - mormogom az orrom alatt, egészen addig a pillanatig, míg Jake lényegében testet nem ölt mellettem. Nem gondolkozom, sem azon, hogy hogyan kerülhetett ide, sem azon, hogy ha szellem, akkor vajon mennyire fizikális, azzal a lendülettel megölelem - vagy csak megpróbálom megölelni? - Jake…! - nyögöm ki, és belülről záporoznak a kérdések, amik a legnagyobb közhelyek lennének, még is annyira igaznak tűnnek. Miért? Miért pont velünk? Hogy történhetett ez? Nem veszíthetlek el, olyan fiatalok vagyunk, az eljegyzés, még nem is éltünk együtt, én… De még sem mondok semmit, mert meghallom a szavait, és inkább azzal törődöm, hogy ezen a furcsa helyen a halálból lehet vissza út. És ha van, akkor mi megtaláljuk. - Rendben, menjünk a tükrökhöz. - bólintok neki, bár a szemem azt sugallja, hogy képtelen vagyok tovább élni, ha őt végleg elveszítem... és közben Harry is visszatalál a testébe. Fogalmam sincs, hogy azért hullott le a fal, mert vért csepegtettem arra a helyre, vagy sem, de érzem, hogy közeledik az a sötét fenyegetés, ami miatt közös varázslatot alkottunk, és azt is, hogy eljött az én időm. - Harry, jól vagy? - kérdezem megy, egy kicsit aggódva nézve az ébredő fiúra és a medálra, ami megjelent a nyakában. Ekkor érkezik be Lunától a mentál üzi, ami előtt leengedem az oklumenciás falaimat és kicsit lehunyva a szememet, de csak egy fél percre, megpróbálom minden mondandóját megemészteni. Visszaküldöm neki, hogy mi történt, hogy megjelent valaki Nicolas képében és leszúrta Jake-et, a szelleme kivált a testéből és fel kell mennünk a tükrökhöz, hátha látunk valamit, a barlangban megtaláltuk a büfés boszorkányt kiszipolyoozva és rengeteg nevet a barlang falán, a miénket is, és Harry nyakában megjelent egy furcsa nyakék, de nem tudom, hogy ennek így ömlesztve mennyi értelme lesz. De majd jövünk…! Harry-nek és Jake-nek pedig tovább adom Luna szavait. - Harry, ha látod azt a nőt véletlenül se bízz benne, azonnal ártalmatlanítsd és a függő, amiről Luna beszélt… Talán az, ami a nyakadban van? Találkjoznod kell velük a tisztáson! - küldöm el a fiút, lényegében kizárva abból, hogy feljöjjön velünk a tükrökhöz. Talán butaság, de olyan élesen él bennem a kép, ahogy Jake összeesik és lezuhan, ahogy… meghal, hogy vele akarok lenni, és csak vele. Még akkor is, ha nem romantikázunk, hanem világot megmentünk… vagy legalább magunkat. - Vigyázz magadra, jó? - búcsúzok azért el három szóban Harry-től, de inkább szeretnék Jake-kel törődni, akármennyire az érzelmeim beszélnek. Még se mondok semmit, csak folyamatosan fogom a kezét és ránézek, és egyre erősebben próbálok visszatalálni a tettek mezejére. Ha Jake befog egy thestrált, akkor azzal felmegyünk a távcsőhöz, ha nem, akkor a telekinézis képességemmel szökkenek fel, neki pedig szellemként valószínűleg egy kicsit másak a természet törvényei és könnyedén megoldja. Felérve ezúttal nem engedem, hogy Jake egyedül álljon bele, megfogom a kezét, és ha nem látunk semmi újat, akkor a Telekinézis képességemmel a tükrök helyzetét elkezdem átállítani, elkezdem forgatni és pörgetni, mintha a kezdő lökést akarnám ezzel megadni, hogy magától forogjon, vagy új pozícióba helyezni, hogy új képet mutasson. Még engem is meglep, hogy a képességem milyen erővel szakad ki belőlem, és hogyan kapcsolódik a nagy varázslathoz, amihez mindenki hozzátett már egy kicsit… Azaz majdnem mindenki, de most én jövök. A tükrök mágiája nem tudom pontosan hogy működik, de megpróbálom az én erőmet, és a közös varázslat erejét megsokszorozni, prizmaként használva, meglátjuk mennyi sikerrel.
// Ha kell Jake-nek segítség feljutni, mert nem tud Thestrált lőni magának, és az építéshez: “5. szint: Képes dobó- és célzó fegyvereket felerősíteni, elméjével felgyorsítani őket, nagyobb sebzést okozva és ugyanígy lassítani is a felé tartó támadást. Képes erős ajtókat, falakat kirobbantani puszta akaratával. Maximum 80 kg súlyú embert képes 3-4 méter magasságig megemelni.” - nyilván a robbantást nem alkalmazom. //
Nem tudom, hogy mit tettem volna, ha netán Cody-nak valami baja esik a védelmünk okán, miközben a nő elmenekül, mert ezt teszi, füstté válik egy pillanat alatt, hiszen erősebb nálunk, felnőtt is, sőt tudjuk jól, hogy a gonosz olyan határokat is átléphet, amiket mi nem, így még erősebbé válhat mint mi. - A tekercs nálunk van, nem találhatja meg a nimfát e nélkül... remélem. - ha mégis az épp elég nagy baj és az is, hogy nem épp arra használná a sötét lény erejét, hogy ezt az egészet megállítsa, hanem hogy még hevítse és erősítse, amiből csak valami nagyon-nagyon rossz születhet, ezt mind tudjuk. Aztán még Ginára pillantok, hallva a szomorú sóhajt. Mindazok ellenére, ami most történt és hogy átérzem a fájdalmát megszorítom a kezét egy kedves mosollyal. - Ha nem, hát vedd ezt a mostanit búcsúnak. Hidd el, nem a búcsútól lesz jobb az elválás, csak ha... idebent képes vagy elengedni őt. Akkor sokkal könnyebb leszel. - egy pillanatra teszem csak a mellkasára a kezemet, aztán hátrébb is lépek, hiszen jó eséllyel érzem Gina távolságtartóbb típus és nem biztos, hogy értékeli, ha mások túlzottan belemásznak az aurájába. - Láttam egy tisztást nem messze innen, még odafentről, Jacobbal azt beszéltük meg, hogy ott találkozunk. Ha minden rendben akkor.. ők is oda jönnek. - és remélem, hogy minden rendben, üzenek hát Shannának, hogy jó lenne összeegyesülni, mert itt is sok minden történt, röviden tájékoztatom Nox árulásáról és eltűnéséről, a tekercsről és hogy meg kell találnunk a nimfát és nem mellesleg a függőt, amit anya említett és persze, hogy minden út önmagába vezet vissza.. ez vajon mit jelent pontosan? Ott távozhatunk, ahol ideérkeztünk? A nyakamban megjelenő függővel egyelőre azon túl, hogy megtapogatom nem foglalkozom. Érzem a negatív energiákat, amik áramolnak belőle, de meg se próbálom letépni. Ha átkozott, akkor úgy sem fogom tudni levenni, most sok fontosabb teendőnk van.
Jacob tud beszélni, és minden egyebet, hiszen most itt a függöny mögött még halottan is teljes értékű embernek tűnik. Időnként bevibrál az alakja, és Shannával rá kell jönniük, hogy mi a teendő, hogy úgy térjenek vissza, hogy Jacob visszaszerezze a testét, különben végleg halott marad. De talán jó ötlet lehet, hogy ismét felmenjenek a távcsőhöz, és együtt belenézzenek, hátha valami eddig nem látott tűnik fel a szemük előtt. Luna és Gina Noxot vallatja, miután Luna földhözvágta a nőt, ráadásul még a druida fűszálakkal le is kötözte. Nox azonban erős, már korábban is a sötét nagyúr udvarában is megfordult, nem okoz neki gondot letépni az amúgy alacsony szintű természetvarázst, és az átkait ugyan Cody visszaveri, de a sötét boszorkány füstfelhő, s lángcsóva kíséretében eltűnik a szemük elől az égbe. Ugyan Shanna sasához mérten neki is koppan a feje a burán, ami alatt vannak, de ezt a lentiek már nem látják. Nox viszont magasabbról látja az egészet, mint annak idején Jake, így most számára az egész terep kirajzolódik. Nem a magába forduló végtelen nyolcas fénypontjait látja, hanem a függöny egész területét, amely olyan, mint egy kereszt formájú sziget. Egészen keresztény keresztnek tűnik. Viszont fentről már lát egy olyan helyszínt, amit a többiek még nem. Hasonló lehet, mint az a barlang, amelyben Harryék jártak, ám a kereszt másik végében áll, méghozzá lefelé egy szakadék mélyén, s mintha valami pislákolna is a bejáratánál. Csalogató a fény, amely onnan árad. Lunáék már nem látják Pandora csapatát, s csupán a tekercs marad számukra. Lunának a párbaj közben kitisztult az elméje, s amikor körbenéz, mintha sosem tapasztalt emlékek szállnák meg, talán az anyja közvetítésével. Beugrik neki, hogy ha az illető, aki ide csalta őket, téren és időn keresztül képes utazni, akkor olyan hatalma lehet, amelyet nem oktatnak semmilyen varázslóiskolában, de még Voldemort hatalmát is meghaladja. Ez valami más.. Mintha nem a számukra ismert mágiát használná valaki. A kérdés, hogy Nox után mennek, vagy vissza Shannáékhoz, netán más ötletük van. Na és persze ott van Hekaté függője, amely még mindig titokzatosságba burkolózik. Harry lassan testet ölt végre, úgy tűnik csak a sokk szakította szét a testétől, de most hogy a fal leomlik, ismét Shanna mellett van, és magához tud térni. A nyakában viszont egy aranyló amulett jelenik meg, mintha védené valamitől. Lunáéban viszont egy sötét, amit le sem tud venni, de árad belőle a sötét mágia. Mintha valahogyan megjelölték volna, és ki van szemelve valamilyen sötét célra. Cody gyógyító varázslata viszont beépül az eddigiekbe, egész szép pajzsuk van már!
//Ezúttal rövidebb a határidő: november 24, éjfél, 25-én tuti írok, ne várjatok egymásra!//
Cody L. Mortimer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-11-14, 16:57
Hallgatom a párbeszédeket, aztán pillanatokon belül a valóság elemi lendülettel lép a gyomromba, ahogy Nox a fának csapódik és Luna rám nézve közli vele, hogy nem kéne megtennie... Pillanatnyi zavar látszik rajtam, de aztán helyre rakom a mondatok értelmét és... Úgy érzem, bár ne hallottam volna! Idegesség és igazság szerint fel nem fogott riadalom tép belém. Arcom pedig megnyúlik a döbbenettől és reflexszerűen kapok Gina ruhája után. Amolyan "most cseszték fel a viperát és te a képes lennél közelről piszkálni tovább?!" Úgyhogy, Gina mondhat amit akar, de tutira nem engedem közelebb az unokanővéremhez és csak remélem, hogy Luna is távol marad tőle! Valami balsejtelem késztet rá, hogy eléjük lépjek. Nox szavaira pedig már minden izmom megfeszül, pálcám a kezemben villan és egy erőteljes pajzsvarázst idézek, minden erőmmel, még a gyógyító képességemet is, lehetőségeimhez híven maximumra járatva bele adva igyekszem vissza verni az átkait. Ha ez is az utolsó varázslatom, sem érdekel, de nem hagyom hogy Lunának, vagy Ginanak, vagy a többieknek baja essen! Fogalmam sincs róla, hogy a másik fronton mi zajlik és lehet, már nem is fogom megtudni... És bár nem tudok róla, de ha netán elesnék értük, annál erősebb védelem úgysem születhetne számukra. Egyben akarva akaratlanul simul a gyógyító képességem által felszabadult energia a többiek által is épülő védelmünkhöz.
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-11-13, 00:49
Tükörország
Szinte szikrákat szór kettőnk koponyája, éles párbajba bocsátkozunk - olyan élesre, melyre én magam sem számítottam. Alábecsültem őt, s lám, hatalmas hiba volt: a lány kapva a kiskapun áthatol rajtam, egy röpke másodpercre felszínre tárva mélyebb gondolataim. Mily megalázó, s az, hogy mindezek mellett testem is egy fának zuhan... Csalódott dühvel tölt el. De nem támadok rá. Egyelőre. Hófehér tincseim szemembe lógnak, ahogy felnézek ülő alkatomból, tekintetem velőt rázóan hideg, s aztán... Aztán harsányan elnevetem magam. - Ti elpusztítani akarjátok Őt, míg én megismerni... De el fogtok bukni. Fogalmatok sincs miféle hatalommal bír. - s csak ekkor kezdődik meg menekülő hadműveletem. Tajtékszín szemeimet a szőkeségre szegezem, nagy lendületet veszek, próbálom fellökni magam, épp csak annyira, hogy kilazuljanak végtagjaim, majd ha ez sikerült, a halálfalókra oly jellemző módon fekete füstként, egy-két átkot, s egy alap, ám jókora elemi lángcsóvát magam után hagyva, repülve suhanok át fölöttük, hogy aztán a magasból szemlélhessem útjukat. Ha valóban sikerült, egyedül próbálom meglelni a nimfát, még a többiek előtt, tartva magam a korábbi tervhez, ám új taktikát alkalmazva. Ha pedig nem... Nos, az kellemetlen.
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-11-09, 15:23
Most Luna és a tekercs vonja magára minden figyelmemet. Ahogy az idősebb szőke lány átadja a tekercset tanulmányozni kezdem. - Igazad van. Elképesztően nehéz és bonyolult feladat lesz. - erősítem meg az egyértelmű tényt Lunára pillantva, amit valószínűleg úgyis mindenki tud. Annyira leköt a tekercs, hogy igazából elsőre nem sok minden tűnik fel a Luna - Nox párbájból. Már csak akkor pillantok fel, amikor a boszorkány nekirepül egy fának, és Luna hozzászegezi nem túl kedves kérdését. Mit mondjak nekem eleve nem volt szimpatikus a nő, de most végkép elvesztettem irányába minden bizalmat. Luna mellé lépek, és gyanakodva lenézek a nőre. - Nem bízok benned. Ugyan nem vagyok legilimentor, de azt tudom mikor akarnak átejteni. Eleget éltem az utcán, a söpredék között. Jobb, ha mindent elmondasz, arról amit tudsz.- cseppet sem hat meg, hogy alig pár perce fogta a pártomat. Biztos vagyok benne, hogy valamiféle hátsó gondolattal tette. Bár nem tudom mi volt az. Mint mondtam nem vagyok legilimentor. De a söpredék felismeri a söpredéket. Ugyanakkor nem vagyok Cody se. Segítettem ugyan neki megmenteni a nőt, de ez nem jelenti, hogy Cody és a többiek védelmében nem ártanék neki, ha kell. Én nem bocsátok meg egykönnyen. Azt pedig soha, ha a barátaimra támadnak. Amikor végül konstatálom az apám, és a többiek eltűnését csak egy szomorkás sóhajjal teszem fel a fél-költői kérdést. - Szerintetek, ha megtaláljuk a módját, hogy kijussunk innen... lesz... lesz alkalmunk elbúcsúzni? Legutóbb nem... - bár nem fejezem be a mondatot, így is elég egyértelmű mire gondolok. Legutóbb nem volt alkalmam a tisztességes búcsúra. A lezárásra. Túl sok lezáratlan kérdés, és túl nagy fájdalom. Ennyi maradt. Ezúttal szeretném, ha legalább tisztességesen köszönhetnék el. Bár ez is valószerűtlen jelen helyzetünkben...
"Nem akarom feledni a fájdalmat. Az tesz azzá, aki vagyok."
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-11-08, 17:37
Jake & a halál
Érzi a fájdalmat és a vét, és nem tudja, mennyire lett volna értelme inkább gyógyítani, mint támadni. Sosem volt az a tipikusan nagy gondolkodó gyerek, és most itt van az eredménye. Félelem még sincs benne. Eljut hozzá Griff kétségbeesett kiáltása, de ő maga csak behunyja a szemét, vesz pár mély levegőt, és hagyja, hogy alázuhanjon, és a testével azt tegyenek, amit akarnak, és érzi, ahogy lassan.. elválik.. kinyitja a szemét, és érzi, hogy valami nem stimmel. Körbenéz,próbálja kitapogatni ezt az új világot, mert most sokkal többre lehet képes, mint eddig volt. Hiszen most ténylegesen szellem. Finoman végighúzza a kezét dolgokon, megpróbál megfogni néhány dolgot, de ami a legfontosabb, hogy próbálja minden érzékét kiélesíteni, hogy miben más ez a világ, mint a többi. Mivel tud többet halottként, mint élőként. És ahogy látja a romokat, meg azt, hogy Griff eltűnik a tekintete elől, ránéz a mágikus valamire, amit lassan, de magabiztosan építenek. És elmosolyodik. Visszapörgeti a gondolatait, és felidézi, hogyan is működött az a bizonyos távcső odafent, a rengeteg tükörrel, és hogyan lehetett mindenre rálátni, és támad egy zseniális ötlete. Griff után veti magát, és ha utoléri, akkor próbálja neki is átadni. Ha tud beszélni, akkor úgy, ha nem, akkor a porba írja, vagy bárhova. "A távcsővel erősítsd fel a mágiát." Aztán megnézi, hova is keveredtek tulajdonképpen, és mennyire tudja is hasznossá tenni magát.. talán fontos lehet a penge is, ami ennél a kis mocsoknál van.
Csendesen figyelek anya mellett állva. Legszívesebben el se moccanék pedig tudom, hogy muszáj lesz,hiszen mi nem maradhatunk itt, ő viszont nem jöhet velünk, de ha elérjük, hogy legalább ne kelljen itt raboskodnia már az is épp elég lenne, akkor is megnyugodna a lelkem. Egyelőre viszont nekünk kellene kijutni innen és nem engedni kijutni a gonoszt, amihez valami nagyon komoly kell, bár a nimfa nem hangzik kecsegtetően. Ha viszont nincs más választás... - Nagyon oda kell figyelnünk, amikor megidézzük... - Ginánál hagyom a tekercset, amikor már nem szorongatja Cody kezét. Bár fiatalabb nálam, de épp e miatt legalább így többnek érezheti magát és ki tudja pontosan melyikünk lesz képes a tekercset használni. Attól hogy tudjuk mit kell tenni, még nem biztos, hogy meg is tudjuk tenni azt. Utána már teljes mértékben Noxé a figyelmem és szinte magam sem tudom, hogy mi történik. A kezdete akaratlan, ahogyan érzem felőle a negatív energiákat, majd egyre erősebbé válik a késztetés, hogy meg tudjam mi folyik itt. Igaza volt Uthernek, hogy sokkal több van bennem, mint amit a legtöbben gondolnak, mégis magamat is meglepem és ez látszik is, amikor Nox végül még repül is egyet. Újabb ösztönös védekező reakció, ahogyan jó eséllyel az irányításom által a földre esett nő körül mocorogni kezdenek a növények, hogy megpróbálják megakadályozni a felkelésben. - Hát nem félsz tőle, hogy az a hang téged is csak kihasznál, hogy végezzen veled, mint mindenki mással, miután te megtetted, amit kért és végeztél vele? - itt most Cody-ra pillantok, egyértelműsítve számára, hogy amit Nox fejében láttam az cseppet sem hangzik jól és cseppet sem jó hír, hiszen a nő végezni akarna a fiúval, mindazok után, hogy Cody akarta megmenteni, miután megsérült és utána jött, hogy ne legyen még komolyabb baja. Közelebb nem lépek a nőhöz, csak egy csalódott sóhajjal konstatálom, hogy mindeközben anya már nincs itt velünk.
//Druida 1. szint: Parancsolás a fűszálaknak, és egyszerűbb növényeknek, befolyásolva a mozgásukat//
Jacob teste lezuhan tehát a szakadék aljára, és már nem moccan, egyértelmű, hogy immár nem is fog. Ám a semmiből mégiscsak megjelenik, mintha itt a függöny mögött semmi sem lenne végleges. Elsőre áttetsző a teste, mint a kísérteteké, majd fokozatosan nyeri vissza a színét. Teljesen emberi a külseje, noha ettől még ott marad a holttest ahova lerúgták, így egyértelmű lehet, hogy jelenleg csak ebben a világban tud létezni. Ha valahogy vissza akar térni az életbe, meg kell találnia a módját. A barlang száját lezáró vékony fal viszont hangos sziszegéssel, és gőzt kibocsájtva immár a semmivé lesz, be tud menni Shannához. Gina gyógyító varázslata hozzáépül a többiekéhez, már egész komoly pajzs kezd el összeállni. Luna édesanyja segít nekik kisiliabizálni a tekercset, ami egy idéző varázst tartalmaz. Mint a druidáké, csak egy sokkal véresebb. A sötét nimfa nyilván nagy erejű segítő tud lenni, de Gina jól sejti, nagyon furmányos teremtmény. Érzékeny, de ördögi. Luna végigfuttatja tekintetét a sorokon, miközben az édesanyja beszél. – A világon sokféle mágikus relikvia van, amelyek egymással kapcsolódhatnak, mint a Halál Ereklyéi. Hekaté fejfedői is ilyen. Sajnálatos módon viszont itt csak a függőt találjátok, nem tudjuk, hogy őrzött e másféle ereklyét is. – Rázza meg a fejét, de többen is azt hangzoztatják a tűz körül ülök közül, hogy aki már nem jelölt, nem avatkozhat be, és nekik egyedül kell túlélni a próbát. Gina édesapja is bólogat Pandorának, aki átadja a tekercset, és felemelkedik. – Most mennetek kell, többet nem mondhatunk. Csak azt ismételhetem, minden önmagába tér vissza. – Kacsint egyet a lányának, mintha azt akarná sugalni, hogy oda kell visszamenniük, ahol az egész kezdődött. Luna behatol Nox elméjébe, hogy kifürkéssze a titkait, a sötét boszorkány viszont ellenáll, így azonnali párbaj kezdődik. A kívülállók számára is látható mindez, hiszen szembefordulnak egymással, ajkaikat olykor olyan hangok hagyják el, mintha sikoltanának, ami igaz is, lévén egy-egy mentális ostorcsapás azért nem kellemes. Végül Luna egy hajszállal előbb üti ki Noxot, ezúttal szó szerint, mert az utolsó csapás úgy az egyik fához vágja a boszit, hogy csak úgy nyekken. A hollóhátas lány számára megnyílik egy folyosó, amin át rájöhet Nox utolsó gondolatára, mégpedig arra, hogy valaki titkon súg a nőnek, és arra bíztatja, hogy ölje meg Codyt. Nox ezt azzal köti össze, hogy majd a nimfa megidézésekor akarja feláldozni a gyógyítót. Amikor Luna, meg a többiek felnéznek a párbaj után, a tűz már kialudt, és sehol nincsenek Pandoráék.
//Mindenkitől kérek üzenetben (Draconak) két nevet, két kalandozótársasét, aki részt vesz a játékban. Fontos, hogy magadat nem írhatod, csak kettő másikat. Nem árulom el előre, hogy ez jó, vagy sem. Határidő november 13 éjfél//
Harry.Potter.
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött 2018-11-04, 05:58
- Ne! - Hallottam a saját, erőtlen kiáltásom, miután láttam és kínzón éreztem, hogy a testem összecsuklott, mintha csak egy báb lenne, és valami fura érzés kerített hatalmába, amit nem tudtam megmagyarázni. Mintha félig már máshol jártam volna. Hiába próbáltam, nem tudtam megmenteni Jake-et, és ahogy Shannára néztem, csak a keserű, tehetetlen düh maradt. Az első kétségbeesés után próbáltam fejben eldönteni, mi a legfontosabb teendő, és kétségkívül arra jutottam, hogy vissza kell találnom a testemhez. Azután mehettünk tovább Shannával, és próbálhattuk megtalálni és megmenteni Jake-et, azonban az aurorlány másként gondolkodott erről. - Shanna, ne! Segítened kell! Vissza kell jutnom a testembe, és utána együtt megkeressük Jake-et! - Kiáltottam rá durván, de már mit sem ért. Közelebb lebegtem a mágikus falhoz, és próbáltam áthatolni rajta, körülnézve a környezetemben is, hátha találok valamit, ami segíthet ebben, majd azt figyeltem, hová viszi a testem a lány. - Shanna, figyelj rám! Együtt kell maradnunk! - Ha sikerült átjutnom a falon, azonnal a testemhez lebegtem, és remélve, hogy működik a dolog, próbáltam belelebegni, vagy szimplán belegondolni magam, bízva abban, hogy ez működhet.
Meg is lepne, ha megint használna a párszaszó imitálásom, de mindent megpróbálok, hogy áttörjek a falon és ott lehessen Jake mellett. De nem sikerül, ahogy a familiárisom képessége se hatol át a falon, az események pörögnek, én pedig tehetetlennek érzem magam. Harry kivetülést használ, hogy elvonja Nicolas figyelmét, de az a valami, ami egyáltalán nem Nicolas, elképesztően gyorsan reagál és a mágikus tőrével megszakítja a varázslatfolyamot. Elkapom a tekintetét, látom, ahogy önelégülten rámbámul, aztán észreveszem Jake oldalán a vérfoltot és ebben a pillanatban veszítem el az összes higgadt, Aurorhoz illő lelkierőmet. - Jake, NE! - sikoltok fel élesen, és végelkeseredésemben a Telekinézis képességemmel próbálok áthatolni a falon és Nicolas saját tőrjét saját magába szúrni, vagy csak úgy eltaszítani a francba, vagy… akármi, csak végre elengedje Jake-et, végre megszűnjön a fal, végre átjuthassak, és valahogy meggyógyítsam a társamat. Az eljegyzési gyűrű most kellemetlenül égeti az ujjamat, szinte már fáj, de azt se tudom, hogy ez azért van, mert Jake valamilyen mágikus darabbal kérte meg a kezem, vagy azért, mert egyre jobban rettegek attól, hogy el fogom veszíteni. Megindul alattuk a föld, legalább olyan erősen ver a szívem is, hogy ha nem látnám a férfi elégedett fejét, akkor még el is hinném, hogy a telekinézis képességem teszi, de… magabiztos, tudja mit csinál, és a következő pillanatban már csak annyira eszmélek fel, hogy hiába ütöm a falat puszta kézzel, Jake már a semmibe zuhan, és… Eltörik bennem valami. Vagy inkább minden. Harry összecsuklott és kintragadt, Jake lezuhant egy szakadékba egy borzalmas sebbel, lehet, hogy… lehet hogy… Én pedig itt vagyok bezárva, Harry igazi teste mellett és szinte örjöngök, mint valami oroszlán, mintha az animágia akarna kitörni belőlem. - Ez nem lehet… Nem lehet… Harry! Vissza tudsz jönni? Utána tudsz menni? Csinálj valamit, könyörgöm! - bukik ki belőlem a mondat, ami ilyen formában soha nem fordulna elő, hiszen mindig én vagyok az, akit hívnak, ha segítség kell, és nem én könyörgök magatehetetlenül. A Milleniumi Káoszra én csak késve érkeztem, amikor már megtörtént a baj és minden lehetséges Aurort behívtak segíteni, még is a fejembe ötlik az, hogy valami köze lehet ahhoz annak a valaminek. De mi? Úgy érzem, mintha már semmit sem tehetnék, egészen addig, ameddig a rövid őrület végigszalad rajtam - ez csak néhány pillanat -, aztán a könnyeimet nyelve emelem meg Harry testét pálcával vagy telekinézissel, és cipelem vissza ahhoz a járathoz, amit találtunk. - A lejárat ajtajánál lesz a… a tested… meg kell néznem. - mondom neki, kicsit megakadva, nagyot nyelve. Már nem érdekel, hogy milyen mélyen elítélem a vérmágiát, hogy néhány perce még undorodtam volna tőle, mivel Harry testét nem fogom a tudta nélkül megcsapolni, nyiván, a boszorkány pedig csont szárazva van szívva mellettünk, felvágom a saját tenyerem a pálcám hegyére idézve egy kis pengét és odanyomom a jelhez, vagy edénykéhez, mindenhez, csak működjön. Harry testét lefedem valamivel csak úgy lazán, nem megfojtva, hiszen fogalmam sincs, hogy ki találhat rá, ha hátrahagyom. Meg kell néznem mi van odabent, ha megtalálom az ál-Nicolas igazi testét, vagy akármilyen nyomot arra, hogy a mágikus falat meg lehet szüntetni, vagy van másik kijárat, amivel megkereshetem Jake-et… Mindent megteszek, ha kell feltámasztom és nekromantának állok, nem mehet el így, egyedül, nem hagyhat hátra, még csak most jegyeztük el egymást, nem bírom megemészteni, elviselni se a gondolatot, hogy a zuhanást vagy a sebet nem élte túl…
// Telekinézis képességek: Nem tudom, hogy lehet e használni az 5. szintet, vagy azt csak építéshez, szóval… 2. szint: Képes nagyobb ugrásokra, mint pl. helyből képes felugrani 3 métert, nekifutásból pedig egy 10 m-es gödröt is képes átugrani. Tárgyak lebegtetése esetén a lehetséges tárgyak súlya maximum 5 kiló lehet. vagy 5. szint: Képes dobó- és célzó fegyvereket felerősíteni, elméjével felgyorsítani őket, nagyobb sebzést okozva és ugyanígy lassítani is a felé tartó támadást. Képes erős ajtókat, falakat kirobbantani puszta akaratával. Maximum 80 kg súlyú embert képes 3-4 méter magasságig megemelni. //
Luna mentális párbajt vív Nox ellenében, ami időn és téren túl értendő. Megpróbál behatolni a sötét boszorkány elméjébe, hogy felfedje, mik is a nő tervei.
//A dobások fórumában dobásokat kérek. Az alapérték az intelligencia + varázserő összege, ehhez kell majd dobnotok. A 2-9 dobás annyi, amennyit dobtatok. Ha 0-et dobsz, akkor rádobhatsz, és hozzáadódik a 10-hez. Ha ilyenkor 1-et dobsz, akkor az 11. Ha többször dobsz egymás után 0-et, akkor folyamatosan újradobhatsz, és ha utána 1-el zárod, az sem nullázza le. Ellenben ha 1-et dobsz valamikor, akkor az 0-nak számít, ráadásul az előző dobásod is nullázod, kivéve ha az 10 volt. A cél, hogy valaki először elérje a 100-at. //
Shanna párszaszó igéje itt nem hat semmit. Shanna rájön, hogy a sötét teremtmény eredeti testét kell elpusztítani, akkor lehet egyáltalán megsebezni azt, aki most Nicolas alakját viseli. Valmiért a millineumi káosz ötlik fel neki lelki szemei előtt, mintha az illető ott lett volna egykor, ami már csak azért furcsa, mert a múlt századból is hozott ide jelölteket. A lány familiárisa ellenben nem tud áthatolni a falon, így be sem tudja fagyasztani az időt. Jake sajnos nem jár sikerrel, hogy kiverje Nicolas kezéből a tőrt, de látni fogja, hogy már nincs jelentősége a dolognak. Harry ki tudja varázsolni a falon túlra a képmását, ám legnagyobb megdöbbenésére Nicolas egy félköríves mozdulatot végez a levegőben, s Harry kínzó fájdalommal úgy érzi, hogy elszakadt az eredeti testétől, a barlangban lévő igazija rongybabaként omlik össze, a Nicolas melletti pedig áttetszővé válik, mintha szellen lenne. És ahogyan említettem, a tőr sötét vértől csillog, s Jake ekkor érezheti meg, hogy valami meleg csordogál lefelé a derekán. Ha odakap, a saját vérét fedezi fel. Igen, a lény már korábban megjelent a háta mögött, és szúrt. A fiú ajkain is most gyors vérfolyam indul el lefelé, ahogyan térdre rogy. Nicolas ismét mögé lép, ajkain kedves mosoly játszadozik, ahogyan megfogja a fiú haját felülről, s Shannával szemez amolyan csúfondáros pillantással. Harry szellemalakja most tehetetlen, örül, hogy egyátalán létezni nem tud, nem hogy ártani az alaknak. Nicolas és Jake körül mintha valami vízmosással egybeforrt földcsuszamlás indul meg, mindent elmos alattuk egy sötét erő, ők pedig ott maradnak a tetején. Harry a közelben lebeg. Nicolas még egy utolsót biccent Shannának a fal túloldalára, egyet hátralép, és Jake háta közepére emelve a lábát lerúgja a fiút a szakadék aljára.
Jacob Troops, kalandod itt véget ért...
//Most csak Shannától, és Harrytől kérek hszt, addig pedig lemegy a Luna&Nox párbaj, és írom majd a mesélői hsz másik felét, hogy a többiek is reagálhassanak. Aztán ha majd ők is írtak, akkor írom a következő mesélői hszt immár mindenkinek. Határidő most nincs, de kérem Shannát, Harryt hogy gyorsan írjanak, és Lunát, Noxot, hogy mielőbb kezdjék meg a felváltva dobálást. Köszi! //
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tükörországban avagy a férfi a függöny mögött
// 